Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=793250#post793250][b]Lóránt Bence - 2020.02.11. 22:17[/b][/url]

Az utóbbi időben régen láttam őt. Tényleg sok mindent történt velem, Masával és nos, be kell valljam, kissé elhanyagoltam a tesómat. Igaz az is, hogy ő elvan magában, de azért szoktunk tartani legalább havi egyszer egy kis tesós dumálást, hogy nagyjából tudjunk egymás kisebb nagyobb dolgairől, vagy ha apa és anya neki küld valamit, akkor abból kapjak én is. Egyébként Em nem igazán szereti, ha beleokoskodok - ő mondja így, ne nézz rám - a dolgaiba, úgyhogy az ilyen tesós beszélgetések néha veszekedésbe fordulnak át, pedig tudhatná, hogy én csak jót akarok neki. De tényleg, most elég régóta nem találkoztunk, úgyhogy megdobáltam egy bk-sender üzivel, hogy ugyan jöjjön már ide. Meglepetésemre igent mondott, remélem nem felejti el, az ciki lenne. Akkor már mindegy, mert szegény, még mindig nem jött helyre és talán nem is fog soha abból a sérülésből. Sokat voltam nála anno, és volt, hogy kikiabált a kórteremből, de 10 perc múlva már ott lehettem. Az majdnem vicces időszak volt, de nagyon meg voltam rémülve, hogy egyszer engem is elfelejt hosszabb távon is, de szerencsére nem így történt az sem. Szóval a megbeszélt idő persze már rég elmúlt, kénytelen voltam rendelni egy kis süteményt, meg egy teát. Arra majd iszom kávét, és? Szóval várom az én drága húgomat, hogy elmesélje majd nekem, hogy melyik csapatba került be, vagy mi van már? Semelyik névsorban nem láttam, de tudom, hogy nagyon készült a válogatóra. Hajj, csak ide tolná már a képét, legalább ötödszörre olvasom végig a kis itallapot és forgatgatom, hátha el van rejtve még benne valami. A hajamat valaki megtúrja, de megismerem az egyik kedvenc illatát, és csak körbeforgatom a szemeimet, amíg leül velem szembe. Egész csajosan öltözött most, régebben más volt.
- Muszáj volt a hajammal játszanod? - kérdezem, majd odacsúsztatok neki egy sütit, ha már kaptam vagy nyolcat. - Nem, haragszom - szívom meg az orrom egy kis levegővel és persze pofákat is vágok. Közben úgy nagyjából helyreállítom a hajam, bár olyan sokat nem hiszem, hogy elrontott benne.
- Ennyire - tárom szét a kezeimet olyan 50-70 cm-re és ingatom a fejemet. - Ma ilyen izé napod van? Nem akarok veszekedni - fintorgok, majd közben odajön hozzánk a pultos. Én rendelek egy kávét, meg a tesómnak, amit kér, a hölgy pedig távozik.
- Jól van hiányoztál, na, Em. Mi újság a Rellonban? Hajtanak a pasik? - amúgy én szeretném, ha boldog lenne, de féltem is, hogy ha összejön valakivel, nehogy elfelejtse. Mondtam is neki régebben, hogy küldjön fényképet az aktuálisról és ha baj van, meg tudom mutatni neki. Egyet sem kaptam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=793928#post793928][b]Lóránt Bence - 2020.02.14. 11:21[/b][/url]

Mindig öröm Emmával találkozni, de amúgy tényleg. Még akkor is, ha a végére vérbe forgó szemekkel küldöm el melegebb éghajlatra. Ez ritkább ugyan, mint fordítva, de ha elemében van, nem lehet lelőni. Olyankor szoktam Reginának hívni, és azt utálja. Tőlem utálja, mert azt használom nála csúnya szavak helyett. De amikor rosszat csinál, akkor meg a teljes nevén szólítom, attól is pipa sokszor. Most viszont ő piszkálja a hajam, ami amúgy nem gond, de tudom, hogy csak szivat vele, ezért egyelőre nyugodt vagyok.
- Talán nem kéne annyi kencét használni rá, és a tiétek is puha lenne - vonok vállat, mit tudom én, hogy hogy van ez. Meg fedezzék fel maguknak a nők a hajpuhító-varázst és ennyi, meg van oldva. De inkább ezen kattognak, meg fodrászhoz járnak. Nagy divat lett a boszorkák körében amúgy mugli fodrászhoz járni, mert tökre élvezik, hogy foglalkoznak velük. Szerintem ez lehet az oka.
- Jól van, nem - ingatom meg újra a fejem, és fintorgok. Le kéne már róla szokni, mert már tizennyolc éve ismerem őt, és ezeken a kis hülyeségein nem kéne felkapnom a vizet. Ő a Rellonos, én meg a Főnix... de valahogy ő, bármikor kihoz a sodromból, és ez boszant valójában. Emmát másképpen kezelem, mert a húgom, így viszont kezdem egy picit jobban érteni Márkot. Bár én soha nem tennék olyasmit, mint ő, és valószínűleg húgom pofán is verne rövid úton, de nem azért nem tenném meg. Tudom, hogy tud magára vigyázni és nem az apukája vagyok, csak a tesója. Látom ám, hogy bepipul, de aztán valamiért... mégsem veszi fel a veszekedéshöz vezető fonalat. Hát nem egy cuki ilyenkor? De! Közben megjön a pincérnő, felvenni a rendelést, én meg csak bámulom a tesóm, hogy milyen szép nő lett belőle. Hogy szégyellte a ketrecet a fogain anno, most meg már lassan őriztetni kell...
- Nehéz a lányok élete - mosolyogok, és finom "tálcacsörgést" hallok magam mögül, automatikusan arra fordulok és egy mosolygós arc hozza nekünk a kért kávékat és Em kekszét. Megköszönöm, majd magam elé veszem a csészét, és egy kis cukrot keverek belé, éppen csak egy lehelletnyit.
- Képzeld, Masával vettünk baglyo... - hát, hogy mondjam el neki, hogy az összes pénzünket elvertük baglyokra? Kölcsönökből élek azóta és a Félszeműhöz is Masával szagolgatni meg kunyerálni járok. De megérte! - ... kat, khm - fejezem be végül, a végén már nem a szemeibe nézve, hanem a kávéra összpontosítva. Talán pár lángrózsa meggyúlhat finoman festve meg a frissen borotvált arcomat. Kortyolok is, és behunyom a szemeim, készülök... nos, bármire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=794558#post794558][b]Lóránt Bence - 2020.02.17. 20:41[/b][/url]

- Hah – csak sóhajtok egy nagyobbat, tudom én, hogy meddig kell vitatkozni ezekben a dolgokban, egyébként pedig egy kicsit igazat is adok neki. De azért ez nem igazán szeretném az orrára kötni, ha nem muszáj, elég, ha látja az elégedetlenkedő képemet a témával kapcsolatban. Az, hogy haragszom-e rá… hát, egy picit, de nem komoly, annál jobban szeretem őt. Néha ez visszaüt és kihasználja, nem véletlenül ő a rellonos, én meg a cuki… állítólag. Szerintem nem is vagyok annyira cuki, csak ha Masával vagyok. De az más, mert akkor nem kell megfelelnem senkinek, semmilyen elvárásnak, ő úgy szeret, ahogy vagyok, vagy annak szeret, amilyen vagyok. Az olyan férfiatlan, ha valaki cuki, nem? Teljesen elbizonytalanít ez a gondolat, és csak be kell vallanom neki, hogy nem haragszom rá, olyan nagyon.
- Hú, de kamugép vagy! Miattam öltöztél így, mert hallgatsz rám… Emma, ne már, ezt még te sem hiszed el – jót kuncogok a felvetésen, mosolyogva ingatva a fejem. Hát persze, pont rám hallgat, hogy mit vegyen fel, meg mit ne tegyen ki. Jó, szoktam neki mondani, hogy azért nem kéne, hogy ha meglökik, attól levetkőzzön teljesen, a mai divat igencsak magamutogatós, én meg nem szeretném, ha olyan lánynak hinnék, mondjuk, mint Dia. Neki mondjuk jól is állt, de a pletykák meg is erősítik, hogy ő nem az a visszafogott csajszi, Emma meg az. Gondolom én, de nem szoktam igazán turkálni a fejébe, mert az gonosz dolog. Jó, volt már rá példa, nem tagadom, de az az egészsége érdekében történt, tényleg!
- Gondolod? Szerintem meg tök könnyű lehet, ha egy kicsit jobb vagy a sminkmágiába. Három suhintás és ennyi lehet – vonok vállat, gőzöm sincs, hogy mennyire van sminkmágia, most találtam ki. De hát biztosan van, mert nem hiszem el, hogy a csajok órákig állnának a tükör előtt. – Masa szerintem nem is sminkel… biztos vagyok benne. És mégis tetszik nekem – nézek rá hamiskásan, mert nem igazán szokott sokat azzal tölteni, hogy mit vegyen fel, meg hogyan. Néha két ugyanolyan zokni párba felvevése sem sikerül, elmondása szerint. Na és? A szépség nem ezen múlik. Megérkezik a kávé is és mindketten elégedetten iszogatunk, tök király ez a hely, még mindig. Csendes, hangulatos és pont illik bármilyen beszélgetéshez. A baglyok említése már kicsit nehezebben megy és le is teszi a csészéjét. Én sem vagyok normális, hogy elmondtam, de hátha megérti majd. Ott szenvedtek az állatok a boltban! Láttuk!
- Ha tíz sok, akkor jó, nem vettünk annyit – vidulok fel hirtelen. - Nem volt annyi pénzünk, de a nyalókám is bánta – fintorgok, mert az tényleg olyan volt, mintha a fogam húzták volna. Masának meg megmaradt, nem ér! Nem fogadott el még ajándékot egy tízedik bagolyért a néni, pedig vittük volna azt is.
- Mert nem tudtunk választani és mindegyik olyan cuki volt! – mordulok fel támadóbban, mint szerettem volna. - Hát szegény baglyok, nem maradhattak ott! Szóval, amennyi pénzünk volt, azt beadtuk és elhoztuk őket. És hogy miért? Mert… - gondolkodom el hirtelen, de a válasz nem nagyon jön be az agyamba, vagy éppen nem tetszene Emmusnak. – csak – fejezem be végül így, majd elbújok a kávém mögé. Azt már el sem mondom neki, hogy a következő havi zsebpénzig egy knútunk sem lesz, mert… nem akarom, hogy azt higgye, nem érte meg! A baglyokat pedig majd betanítjuk sok mókás dologra: némelyik majd korizni tud, a másik mindenféle rajzot ugrál bele a hóba, a harmadik ugatni fog, hogy megtévessze és megijesszük vele a többieket, csupa jó terv!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=795979#post795979][b]Lóránt Bence - 2020.02.27. 20:09[/b][/url]

Látom, ahogy nem tetszik neki a válaszom, de most tényleg, minek menjek bele egy újabb felesleges dumálásba. Inkább csak nézem őt, szinte látom a gondolatait, ahogy kifejeződnek az arcán. Hát csuda egy húgocskám van, de mégsem imádja, ha éppen becézgetem. Nem baj, azért fogom, haha. Cuki na, miért ne tenném?
- Mindig, mi? Nem tudom ki dobált meg a múltkor is néhány keze ügyébe akadt dologgal, mert annyira hallgatott rám és nem féltem kinyilvánítani a véleményem. De jó, miattam öltöztél konszolidáltan, bár nem tudom minek. Nem mintha bármikor is beleszóltam volna… - vonok vállat, mert azt hiszem, hogy még nem jegyeztem meg, hogy mit vesz fel. Nem is tudnék úgy ránézni, mint egy másik lányra, hiszen mégiscsak a tesóm, tehát más szálak kötnek össze, mint bármelyik más lánnyal. – Ja, de ez nem jogosít fel arra, hogy túlságosan kirívóan öltözz… illetve, nem örülnék neki, de nem szólok bele, na – sóhajtok megint, most hogyan is mondhatnám el neki, hogy szeretnék vigyázni rá. Mindig azzal jön, hogy meg tudja védeni ő magát, és nem kell nekem pesztrálnom őt. De hát a húgom! Kötelességem valamilyen szinten vigyázni rá, és meghallgatnom, ha van valami kínja. Oké, ennyire nem rossz ám a viszonyunk, mint, ahogy lefestem, sőt egészen jó. Néha ugyan ordítozással jár, de alapvetően szeretem őt, remélem, hogy ő is engem.
- Ha nincs, akkor itt az ideje, hogy kifejleszd és az ötlet miatt kapok majd részletesedést. Jó, elismerem, hogy vakolat feltevése nem lehet könnyű – belegondolva, én biztos nem tudnék ott állni a tükör előtt még tíz percet sem, hogy jobban nézzek ki, mint amilyen vagyok. Mert amúgy, mi értelme lenne? Masa is tudja, nem is sminkel.
- Szerintem csak nem érdekli, nem szerencse kérdése – vonok vállat és kortyolni kezdem a kávémat. Olyan jól esik, de tényleg, ahogy a fekete forróság keserűen végigharapdálja a nyelvemet, egyszerűen imádni való. Imádom is, természetesen. Az utolsó megjegyzésére nem felelek, nincs mit. Ha festené magát Masmas, mint a többi lány, hát úgy is tetszene nekem. Mármint sosem igazán a külseje miatt szerettem, habár az évek során azért sokat nőiesedett és ugye vonzódok is hozzá, nem is kicsit, de a kis bohósága és spontaneitása sokkal többet jelentett mindig is. Na, meg az, hogy számít rám, én pedig rá. Nem nagyon mondtuk még le egymás programját soha. A kellemes cseverészésünk eljutott a baglyos dologig, de úgysem tudtam volna előle elrejteni. Főleg ha kitudódik és jobb, ha már tudja, mintha mintha más mondaná el neki. Az ilyen jóféle információkat első kézből a legjobb megkapni.
- Ó, pedig akartam kérni – húzom el a számat, mert tényleg akartam kérni, de talán majd Anthon bá megérti az érveinket és meg is zsaroljuk, ha gonoszkodni akar, bizony! Baglyok! Aki ezt nem érti meg, nem is szereti őket!
- Hogyhogy miért? – teszem szét a kezemet értetlenül, és ha már a „csak” nem volt elég válasz neki, akkor elmondom. – Ott voltak bezárva! – érted már húgikám?! Most már ez az adu mondatra, úgysem tud mit válaszolni majd és szépen megnyugszik, valamint mély egyetértést tanúsít. Érzem.
- Olyan idősen még nem értheted meg az állatok lelki szabadságára vágyó vágyakozásának eltéréseiből adódó teljességének összességét elemi szinten – mondom gyorsan a szavakat, amik eszembe jutnak. Ezt a játékot Zipphzar kisasszonnyal szoktuk játszani, és a végén mindig jókat nevetünk. Most így belegondolva, nem nagyon van olyan, hogy komolyak vagyunk. Hmm, azt meghagyjuk másoknak.
- Nem akarok vizsgázni – tör ki belőlem, mert tényleg. Ha sikerül, márpedig sikerülnie kell, mert Márk azt hiszem, hogy a nézésével megsemmisítene, ha egy „ilyen bukott gyerek” jár a tesójával, meg rohadt sokat tanultam már, amit eléggé utálok. Befejezem közben a kávémat és babrálom a csészét. Forgatom az ujjaim között, döntögetem, nem igazán koncentrálok a tesómra. – Ötödéven biztos minden sokkal nehezebb! – morgok egy kicsit még, és most már ránézek. – És a fene tudja, hogy mit akarok – az arcvonásaim bosszúsak maradnak, mintha ő tehetne róla. De már keresztülnézek rajta, csak a gondolataimban vagyok el. Talán tényleg jó lenne valami állatos cucc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=801870#post801870][b]Lóránt Bence - 2020.03.31. 11:13[/b][/url]

- Mert valakinek vigyáznia kell az erkölcseidre, ha már te nem akarsz – vigyorom, most picit agresszív, mert fel tud húzni ilyen baromságokkal, de végül megvonom a vállam. – Tudod mit? Többet nem szólok, hogy mit veszel fel… kivéve, ha túlzásba esel, bár nem szoktál – még egy vállvonás. Végül is már 18, minek szólok bele, hogy mit csinál? Valamikor ki kell lépnem az aggódó bátyus szerepből, nagylány már. Remélem… Csak hát ott van az állandó felejtőbűbáj, szóval az, hogy nem figyelek rá, azt elfelejtheti. Közben feljönnek a szokásos témák, de unom már őket, tényleg. Szerintem meg van sminkvarázs, de most nem kezdek el vele veszekedni, amikor egyébként egész jó hangulatban vagyunk. Deee, csak előkerülnek a baglyok.
- Hú, ha előbb szólsz! Lehet mínuszba menni? – csillannak fel a szemeim hirtelen. Ebbe bele sem gondoltam, hogy kölcsönkérjünk, vagy nem tudom, hogy mit kell csinálni, hogy ideiglenesen több pénzünk legyen. Aztán persze majd ő tart kiselőadást, hogy miért jó ott a baglyoknak. Mi láttuk, hogy sírnak!
- A kettőnké – szerelmes mosoly terül el az arcomon, amikor Masára gondolok. Valójában nem tudom már, hogy ki mondta először, de nem kellett sok, és már előre azt terveztük, hogy milyen baglyokat vegyünk majd. Egészen addig, amíg meg nem láttuk a választékot, határozottnak tűnő elképzeléseink voltak. Aztán ott már bajban voltunk, mert annyiféle volt, hogy nem tudtunk választani. De azért kilencet megszabadítottunk a fogságból. Próbálom elterelni a húgom gondolatait erről az egészről, és rittyentek egy barokk körmondatot, aminek amúgy nem olyan sok értelme van, legalábbis alátámasztani nem igen tudnám.
- Bocs, látod, ennyivel fiatalabb vagy. Majd bölcsebb leszel és megérted – cinkelem tovább, biztos, ami biztos. Há, megnyertem ezt a kört. Na de lépjünk tovább, mert jobb ezekről a baglyokról nem beszélni már tovább. Majd mi Masmassal intézzük a lényeget… kajájuk honnan lesz? Gőzöm sincs!
- Dehogy is szívem! Úgy átmész, mint a huzat! Amúgy is van papírod erről, szóval biztos könnyített vizsgát kapsz, mit aggódsz, Emmus? – bólogatok, igen nagy bizalommal. Amúgy meg tényleg nem veszett fejsze nyele a húgom, szerintem néha csak megjátssza, hogy elfelejt valamit. Érdekes, a velem kapcsolatos dolgokra meg emlékszik, ez hogy lehet? Hmm?
- Ja persze, hagyjál már! - legyintek, de gyorsan átgondolom a szavaim erejét, és muszáj kiegészítenem. – Mármint öhm, nem hiszem, hogy te erre vágynál és ilyen típusú lány lennél – kortyolok az italomba, és közben meg minden elfogy… ő fog fizetni, remélem sejti. Bár nagyon jó csaj a húgom – a büdös életben nem fogom neki ezt elmondani! -, akkor sem tudnám ribancként elképzelni, és nem is akarom és nem is lesz ilyen! Maradjon meg a normális paliknál… még az is lehet, hogy leszbi? Hú, akkor otthon kitörne a balhé, de nekem mindegy, csak normális kapcsolata legyen. Na ha az előzőt nem említem neki, akkor ezt meg pláne!
- Mennem kell húgi, szóval ugye… ma kisegítesz? – húzom el a számat, mert tényleg nem tudnám kifizetni ezt az egészet, majd felállok, és odasétálok mellé, mellé is guggolok, hogy egy szintben legyünk. – Légyszi – ezer wattos mosoly és két puszit is nyomok az orcájára. Majd nem érdekel, hogy mit fog mondani, gyorsan átölelem, és meglapogatom a hátát. – Imádlak, te kis majom – kacagok a fülébe, majd felpattanok és elindulok kifelé, miután magamhoz vettem a ruhámat. – Szia – intek felé, majd elindulok vissza az Eridonba. Ezt egészen olcsón megúsztam, jó napom van!