BK Fórum - Czukorvarázs Cukrászda

és az Apróság

Kinek lenne kedve ebben a szép, tavaszias időben a kastély pincehelyiségeinek egyikében tespedni, de most komolyan? Végre semmilyen mágia nem szükséges a megfelelő szabadtéri edzés-körülmények megteremtéséhez és legfőképp azt, hogy most nem kell instrukciókat kiabálnia, szabályokat magyaráznia, mozdulatokat prezentálnia és úgy egészében, fiatalokat pátyolgatnia – csak saját igényeire figyel és maximálisan ki is használja a lehetőséget, hogy jól kimerítse szervezetét. Szereti ezt az érzést, a fáradt zsibbadást egy kiadós izommunkát követően és az utána lévő forró, tagjait ellazító zuhanyt. Amit nagyon hiányol a hivatásos közegből, nos, az nem más, mint az állandó sportmasszőr. Ugyanakkor, ha még mindig aktívan játszana, nem tehetné meg egy párórás kardio után, hogy kapásból tönkre is teszi a belefektetett energiát a faluból várossá avanzsált település cukrászdájában válogatva a finomságok közt. Mert épp pontosan ez történik. Természetesen átöltözött, nem riogatja a népet izzadtan és büdösen – talán egyesek legnagyobb bánatára egyébként.
Zsebre süllyesztett kezekkel ácsorog a pult előtt és kedélyesen cseveg az aktuálisan soron lévő alkalmazottal; Damyan mindig előzékeny és mivel a legtöbben amúgy is felismerik, ha nem is sportolóként, de a Bagolykőben betöltött pozíciói miatt, fontosnak tartja, hogy jó kapcsolatot ápoljon a lehető legtöbb emberrel. Még ha csak felszínesen is teszik ezt. És mivel volt szerencséje rengeteg különféle személyiséggel találkozni és cseverészni, elég jó érzéke van ahhoz, hogy meddig kívánt az egyébként őszintén érdeklődő jelenléte, és mikortól válik fárasztóvá.
Épp egy süteményről fejti ki, hogy a rellon vezetőség több tagjánál is lehengerlő győzelmet aratott és mennyire imádták – mert hát az ingyen kóstolókért is meg kell ám küzdeni –, amikor váratlanul beléfojtják a szót. Nem látta közeledni a merénylőt, hisz jócskán kiesik látóköréből a térdmagasságban intézett támadás, úgyhogy meglepetten pislog le az aprócska jövevényre és önkéntelenül elmosolyodik azonnal.
- Hát szervusz – kedvesen köszönti a kisfiút, finoman és nem túl tolakodón simít meg néhány puha babahajszálat. - Merre hagytad anyut vagy aput? – Igazából nem is gondolja, hogy a gyermek különösebben elkószált volna, pláne nem egy cukrászdában, egészen biztos benne, hogy valamelyik szülő a nyomában lohol.