Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=568316#post568316][b]Thomas Alexander Everett - 2016.02.28. 17:19[/b][/url]

Már mindent tudok Svédországról, köszönhetően az önkéntességnek, amit azért vállaltam, hogy kicsit jobban megismerjem a diákokat és tanárokat, akik a kastélyban laknak. Főleg az utóbbiak foglalkoztattak engem, hiszen nem egy közülük hamarosan kollégám lesz. A következő tanévvel ugyanis megkezdődik a munkásságom az Előkészítőben.
Számos ötletem, tervem, gondolatom van, mindegyik kiforratlan még, így a mai napon, amikor nyakamba veszem a falut, akkor is egy jegyzetfüzet és egy toll is csatlakozik hozzám. Néha csak úgy rám tör egy - egy gondolat, amit muszáj lejegyeznem. Nem tanácsos úgy néz ki a parlagon heverő agyat ilyen mély vízbe dobni, mert azt se tudja, hogy hova kapjon hirtelen.
Páran már tudják, ki vagyok, páran már nem néznek furcsán rám, amikor elhaladva mellettük köszönök, de a többség még mindig furcsán fordul utánam. Muszáj megmutatnom magam, muszáj ismerkednem, hiszen a hölgy, aki ma karon fogva csöpp gyermekét lassan sétált a játszótér felé, hamarosan egy szülő lesz, akinek óvodába majd iskolába kell adnia a gyermekét. A legkézenfekvőbb intézmény pedig ez lesz, de hogy is választhatná ezt, ha nem is ismeri a vezetőjét vagy épp, hogy elsétál mellette üres tekintettel.
- Ash, meddő vitát folytatunk. Ha több zsebpénzre van szükséged, akkor dolgozz meg érte. Felelősségteljesebbé válnál.
A tizenéves kor közepén járó szőke ifjú, akihez a mondandómat intézem enyhe sértettséggel lép be előttem a kedves helyiségbe, ahol máris mosolygó lányok fogadnak bennünket. A szabad helyek közül egy olyat választ a gyermekem, aminek szomszédságában egy sötét hajú hölgy épp ajándékot bontogat. Talán a kedvesétől van.
- Csak bekapok valamit, órám lesz.
Dünnyögi, miközben helyet foglalunk, és én jót mosolyogva helyezem el magam mellett az újságot. Diós patkót, kávét és málnás süteményt rendelünk végül. Valószínűleg fontos órája lesz, mert mire lenyelem a második falatot ő már végzett is. Csak a vállveregetésnél realizálom, hogy az elmúlt évek legrövidebb közös reggeli utáni reggelijét sikerült együtt elfogyasztanunk. Nem hibáztathatom, hogy nem akar velem lógni, ebben a korban már cikis a fater jelenléte. Így hát csak megadóan szétterítem az újságot, és elolvasom a vezető híreket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=568998#post568998][b]Thomas Alexander Everett - 2016.02.29. 18:06[/b][/url]

Azzal egy időben, hogy Ash felkel, és elköszönni készül, lép oda hozzánk a tőlünk nem messze ülő hölgy, és jegyzi meg, hogy véletlenül ide hozták ki a rendelését. Az újságomat kicsit lehajtva rápillantok az asztalra, ahol valóban olyan rendelés is van, amit nem mi kértünk, ráadásul egyetlen gyermekem igen gyorsan fogyaszt, így az ő része már el is van pusztítva.
- Oh, biztos új még a hölgy.
Jegyzem meg elgondolkodva, elpillantva a pult felé. Valószínűleg ez lehet a megoldás, hiszen most is magyaráznak neki valamit, ő pedig szorgalmasan jegyzetel. Ez legyen a legnagyobb baj, hiszen csak egy asztalt tévesztett, viszont a rendelés stimmel, mi pedig teljesen azt kaptuk, amit kértünk, szóval akkora vész nincs.
- Én lépek.
Közben Ash valóban távozóra fogja, én pedig csak biccentek. Addig jó, amíg az ember gyereke szorgalmasan tanul. Hamarosan úgyis eljön a lányok után való szaladgálás időszaka, kivéve, ha olyan ügyes, mint az örege. Mert akkor többször is el fog menni mellette a lányka, akit ő igazán akar, mire rájön, hogy valójában micsoda kincs van mellette.
Az emlékre, mely bevillan, egy mosoly suhan át az arcomon, épp csak egy pillanatig, hiszen a következőben a hölgy, aki az előbb még itt állt az ajtó mellett már el is tűnik, de nem vissza az asztalához, hanem a két asztal közé. Minden nap tapasztalok itt valami egyedi és érdekes esetet.
- Öhm, segíthetek esetleg? Nem is tudom, átpakolni a rendelését?
Kicsit lehajolok én is, hogy megnézzem mit csinál ott lent. Valahogy nem kéne ott lennie, de ahogy nézem, valamit elejtett. Szerencsére azonban már a kezében van ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=573142#post573142][b]Thomas Alexander Everett - 2016.03.13. 16:05[/b][/url]

Épp készülök visszatérni az újságomhoz, és a soron következő sportrovathoz, amikor a nő feje koppan az asztalom lapjában. Megállok a mozdulatban, hogy összehajtsam az újságot, és jobban szemügyre vegyem az idei Köpkő bajnokság helyi állását, és mire meg tudnék szólalni, már ott is ül az asztalomnál. Megvallom, nekem ez egy kicsit merész, de hát új ország, új szokások, és mint már korábban kifejtettem, nem kellene összerúgnom senkivel a port, így hát csak veszek egy nagy, láthatatlan levegőt, és mosolyra húzom a számat.
- Hát persze.
Felkelve könnyűszerrel átemelem az asztaláról amit kér, és lehelyezem elé úgy, hogy lehetőleg leforrázni már ne forrázza le magát. A pultból érdeklődve pillantanak felénk, de én úgy teszek, mintha ez meg sem történne. Csak egy átlagos reggel, ugyebár.
- Biztos, hogy nem kéne megnéznie valakinek a fejét? Amikor Ash kicsi volt, a nejem mindig orvoshoz szaladt vele, amikor leesett valahonnan.
Kétszer a kezemből is, de ezt nem teszem hozzá. Gyakorló szülőként az ember élete csupa kihívás, én pedig amennyire vártam, hogy végre apa legyek, olyan béna is voltam benne. Talán ezért akartam még egy lányt is, vagy igazából egy másik fiú is jó lett volna. Be akartam bizonyítani, hogy tudom ezt jól is csinálni. A nejem persze folyton azt hajtogatja, hogy jó apa vagyok, jól csinálom, és talán nem is vagyok olyan rossz, hiszen Ash el is távolodhatott volna tőlem.  
- Ön is a faluban lakik?
A sportnak és az újságban búcsút mondok, összehajtva teszem félre, hogy inkább igyak egy kortyot az előttem pihenő italból, mielőtt teljesen kihűl. Kicsit feszélyezve érzem magam, és talán egy hangyányi bosszúság is átsuhant rajtam, de ezek már távolodnak, csak meg kell szokni az itteni módit. Ki tudja, egy nap lehet én is így indítok valakinél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=573266#post573266][b]Thomas Alexander Everett - 2016.03.14. 08:27[/b][/url]

- Óóó, akkor ön is egyike a tanári karnak, aki az iskolában tanít. Volt esetleg a kiránduláson is velük?
Megvallom nem rémlik, igaz nem sokan rémlenek, csak kevés emberrel beszélgettem ott, nekik is, és nekem is új volt a szituáció, mely szerint egy idegen megy segíteni vigyázni a gyerekekre, akikre ők évek óta vigyáznak. Nem is voltam annyira aktív felvigyázó, de megismerkedtem pár kedves emberrel, így már vannak, akik nem csak a szokásos "Jó napot!" vagy "Szia" megszólítást morogják el, hanem tudják is, hogy ki vagyok.
- Thomas Alexander Everett.
Elfogadom a kezét, és valóban örömmel konstatálom, hogy minden a helyén maradt. Finoman fogok vele kezet, nem szorítom és nem rázom eszelősen, hiszen mégiscsak egy nőről van szó.
- Az előkészítő iskola vezetője vagyok.
Ez a tény viszont annyira még nem nyílt, és még nem is teljesen igaz. A pályázatom beadtam az iskola vezetésének, akik elbírálták - ki hitte volna, hogy az ember nagynénje igent mond, miután rábeszélte, hogy jelentkezzen -, a tanári karnak, akik szintén rábólintottak, és már a gyerekeknek is. Most, ebben a holt időszakban, hiszen lent már lassan vége az évnek, már csak a formalitások vannak. Tanulom a rendszert, hiszen igazgató még nem voltam, ismerkedem az alapítvánnyal, azzal, hogy hogyan lehet ide pénzt teremteni és a befektetőkkel, akik adományoznak az iskolának. Igyekszem kialakítani a jó viszont a suliban, a faluban és az előkészítőben is, hiszen a mai friss anyukák egy nap be kell, hogy írassák a gyereküket valahova, és szeretném, ha ez az előkészítő lenne az.
- Régóta tanít az iskolában?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=578310#post578310][b]Thomas Alexander Everett - 2016.03.27. 09:36[/b][/url]

- Igen, ismerem. Azon kevesek közé tartozik, aki látott pucéran rohangálni.
Felelem, miközben egy vigyor is felbukkan az arcomon. Nem hiába, hiszen kedves emlék, egy gondtalan időszak az életemben. Gyerekként elég nagy csibész voltam, és nagyon jól egymásra hangolódtunk Elisa nénivel, úgyhogy nem meglepő, hogy az is én voltam, aki a második és a harmadik majdnemesküvőjekor kimenekítette. Valahogy sosem jött össze neki, aztán mégiscsak találkozott egy férfival, akinek még gyereket is szült, és akivel a mai napig elvan. Hihetetlen.  
- Ő a nagynéném.
Teszem azért még hozzá ezt a kis információt, mielőtt szegény Elisa lesz a tulipántaposó a környéken. Amúgy is sokszor meg kell magyarázni, hogy mégis hogyan bukkanhattam fel éppen itt, és pályázhattam meg az igazgatói posztot. Hát valahogy így. Persze kellett az ottani tanári testület szavazata is, de mivel ott a legtöbben csak óraadók, nem is volt igazán ellenfelem.
- Lassan húsz éve. Amint végeztem az iskolával elkezdtem tanítani. Igaz az utóbbi négy évben inkább csak kutatómunkát végeztem.
Ez a tökéletes válasz arra, hogy egy évig küzdöttem a feleségemmel az ellen, hogy elhagyjon, két évig pedig önsanyargató gyászba burkoltam magam. Az elmúlt egy évben könyveket írtam, és óraadóként tanítottam, de ki kellett zökkennem mindabból, amit az a ház magában hordozott számomra, a gyászból, az emlékekből. Házasnak vallom magam, hiszen a nejem nem vált el tőlem, papírforma szerint még mindig hozzám tartozik. A szerelmem iránta töretlen, és ha testben nincs is itt, lélekben tudom, hogy igen. Kicsit félek is tőle, nehogy most valami mennybéli boronálóvá lépjen elő, mert akkor nagyon össze fogok veszni vele, ha egyszer újra találkozunk.
- A tanításban veterán leszek lassan, de itt, és ebben a szerepben még nagyon kezdő vagyok. Viszont már nem bámulnak meg annyian, ami egy pozitív élmény. Lassan alapdarab leszek én is.
Legalábbis ebben reménykedem. Tudom, hogy most jó ideig itt kell lennem, és nem bánom. Új kezdet, szükségem volt rá.