37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Szofia Elena Chenkova hozzászólásai (19 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 7. 12:08 | Link
Az egyetlen és megismételhetetlen

A levél majdnem a kukában végezte. Ennek több oka is volt. Egyrészt nem Szofi volt az egyetlen, aki aznap besétált azon a bizonyos ajtón és a légáramlat minden egyes alkalommal felkapta a kis papirost, hogy magával reptesse a végtelenbe, másrészt pedig a belibegés magával vonzotta, hogy áttapostak rajta, amíg a szőke végül ki nem szúrta és csak a jószerencsén múlott, hogy beleolvasott, mielőtt laza mozdulattal az örök szemétmezőkre száműzte volna.
A szőkeség napja ennél bonyolultabb már egyébként sem lehetett volna, ennek ellenére idejében sikerült emberi kinézetet varázsolnia magának, megtalálta a szekrény alján lapuló mélykék ruhát és a hozzátartozó magassarkút is és mindent egybevéve öt perccel a megbeszélt időpont előtt sikerült a cukrászdába érnie.
Nem esett nehezére a férfit kiszúrni, aki úgy figyelte az ajtót, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta, ez pedig megmosolyogtatta a lányt. Szemeit lesütve lavírozott el a többi vendég között, hogy néhány elnézésbocsánat és neménvagyokapincér után végre kifújhassa magát.
- Ugye nem késtem el? -vetett egy gyors pillantást az órájára, mielőtt Kyle-hoz hajolt volna és egy gyors, pillekönnyű csókot adott az arcára. - Esküszöm, hogy mindenkit megőrjít a jó idő. Nem tudom, miért elvezik errefelé ennyire a meleget, de én inkább ki sem tenném a lábamat.
Miközben beszélt lecsüccsent a szemközti székre és aktívan szemezett a pincérrel, hogy az végre odatolja a hátsóját és felvegye a rendelését, azt az egyetlen darab nyavalyás kávét, amitől úgy érezte jelen pillanatban az élete függ. Nem, Szofi egyáltalán nem volt koffein-függő, hová gondolunk? Ő csak... szerette a kávét reggel, délben, este és a három közé eső időszakban. Ja, ezt hívják függésnek.
- Mit iszol? -hajolt közelebb Kyle poharához, hogy megérezze az illatát. Ezt pedig a döbbent, hatalmasra tágult kék tekintet követte, amit vádlón emelt a férfire. - Ez csokis.
A szőkében mély nyomot hagyott a legutóbbi alkalom, mikor megtudta, hogy Kyle nem szereti a csokoládét. Véleménye szerint olyan ember nem létezett a földön, akit ezzel az édességgel ne lehetett volna legalább egy ici-picit levenni a lábáról. A csokoládé olyan, mintha a négy ászod lenne.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 7. 13:07 | Link
Az egyetlen és megismételhetetlen

- De most mégis itt vagy. -jegyezte meg a szőke egy apró mosollyal, mintegy mellékesen.
Esze ágában sem volt célozgatni semmire, főképpen nem a legutóbbi nevelő célzatú csókjukra és a kiskutya szemekre, amivel Kyle az ajtóra meredt, amíg őt várta. Ahogyan azt sem említette volna meg, hogy órákat tollászkodott délután a tükör előtt, mintha legalábbis muszáj volna és az ágyát beterítik a ruhahalmok.
A csokis kávé elterelte a figyelmét. Még hogy Kyle csokis kávét iszik? Szofi már szinte teljesen biztos volt benne, hogy valamilyen úton-módon egy párhuzamos univerzumba keveredett; kezdve a csokis kávéval, a Beltéri Medence Hadműveleten át, egészen a titkos könyvtárban történtekig. Csupa olyan dolgot csinálta az elmúlt időszakban, ami kicsit sem volt rá jellemző, de egyszer mindenkinek ki kell lépnie a kis világából. Legalábbis ezzel áltatta magát, amíg a pincér lerakta elé az életet adó koffeint.
- Ez egyáltalán nem magyarázat. -bökött a kanalával a fiú felé. - Ha tetszik, ha nem, ez csoki. Mindegy, hogy kávéval, vagy anélkül, akkor is az. Szóval többé nem mondhatod, hogy nem szereted a csokit, mert önszántadból rendelted.
A végére kiszökött egy halk nevetés a szőkéből. Nem akarta ő Kyle elképzeléseit a világról romokba dönteni, de nem mehetett el a tények mellett. Bármivel is hígítjuk, a csokoládé az csokoládé marad; mindegy, hogy fehér, mogyorós, kerek, lyukas... ja nem, ez már Gombóc Artúr.
Szofi félrenyelte a kávét és szüksége volt néhány másodpercre, hogy levegőhöz juthasson.
- Eddig sokkal jobban voltam. -vallotta be végül nevetve. - Esküvő? Biztosan velem akarsz menni?
A rellonos nem volt teljesen ostoba, bármennyire könnyedén is tudta kezelni kettejük furcsa, behatárolhatatlan kapcsolatát. Fontos volt neki Kyle és bízott benne, hogy ő is fontos a férfinek és bármennyire is úgy tettek, mintha minden teljesen normális és hétköznapi lenne, volt ott valami, amiről egyikük sem beszélt.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 10. 09:10 | Link
Az egyetlen és megismételhetetlen

- Hm... inkább rejtélyes lennél. -mosolyodott el a szőkeség. - Ő sem gyanús, csak rejtélyes.
A szőke is tudta, hogy valószínűleg sokkal lazábban kell kezelniük a kapcsolatukat, ha nem akar esetleg belelátni olyasmit, ami nincs is ott és a végén hagyni, hogy minden szilánkjaira hulljon. Bár Szofi nem a legstabilabb ember volt, akit hátán hordott a föld, sőt a világ folyton összedőlni látszott körülötte; megtanulta, hogy talpon kell maradnia és tartani magát az elhatározásához, bármi is történjen. Csak hát... ez most olyan nehéznek tűnt.
- Semmilyenben? Ez folyékony halmazállapotú csoki, szóval mostantól nem számít, mit mondasz. Lebuktál. -nevetett fel és ivott egy kortyot a sajátjából. - Azért megihatod. Megígérem, hogy nem árulom el senkinek. -kacsintott rá a férfire.
A kávé meglepően finom volt. Szofinak volt szerencséje már jó pár helyen a világban hozzájutni és a legtöbb esetben egy fél csészét hátra hagyott, mert egyszerűen nem tudta lenyomni a torkán. Kisállat ízű volt. Nincsen rá jobb szó.
Aztán Klye előállt az esküvő-dologgal és Szofi majdnem a nyakába köpte a forró kávét, amit éppen lenyelni készült. Csak az isteni szerencse mentette meg a férfit. A lány reakciója kétségkívül félreérthető volt, ezért gyorsan tisztázni akarta a helyzetet, miközben ujjai között forgatta a poharát.
- Nem, nem... Beszéljünk róla! Szívesen elmegyek veled, tényleg. Csak... biztos vagy benne, hogy velem akarsz jönni? A... múltkor történtek után?
Ez egészen eddig ott feszült közöttük, bármennyire is nem mondták ki. Szofi érzett valamit Kyle iránt és vélhetőleg ez kölcsönös volt, bármennyire nem akartak róla tudomást venni. Kerülgethették a dolgot, ameddig csak jól esett, attól még jelen volt. Valószínűleg a szőke sohasem mondta volna ezt ki, ha nem így alakul a helyzet, de nem akarta, hogy a férfi olyasmibe keveredjen miatta, amibe nem szeretne.
- Felajánlás, hogy menjek dolgozni... a munkahelyemre? -vonta fel a szemöldökét és nem tudta elnyomni a mosolyt. - Komolyan mondom, tőled megyek nyugdíjba. Ilyen jó dolgom még soha sem volt.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 22. 00:02 | Link
Kyle

- Mit néztetek? -érdeklődik a szőke egy halvány mosollyal, miközben elgondolkozva kavargatja a kávéja maradékát.
Dai valószínűleg már fejbe verte volna valamivel és legalább egy halom sütit odarendelt volna, nehogy Szofi bármiben is hiányt szenvedjen, ő pedig ebben a pillanatban hálás volt a sorsnak, hogy nem kell egy asztalnál ülnie a legjobb barátjával. Imádja őt, de mindennek van határa. Az evésnek meg főleg és végül is, a kávé is egy fontos tápanyag, mondhat bárki bármit.
A csokis kávé dolgot nem tudja magában hová tenni,de azért ígéretet tesz rá, hogy soha, senkinek nem fogja elárulni azt a hatalmas és minden tekintetben rémes titkot Kyle életéből. Elvégre, ha megtenné, az komoly katasztrófához vezethetne, csődbe vihetné a pálcaüzletet, meg az egész falut. Szofi tehát a szívén viseli a férfi sorsát.
- Nem sokkolt, csak... inkább meglepett. -keresi kissé nehézkesen a megfelelő szavakat. Nem akarja Kyle-t megbántani, ahhoz túlságosan kedveli őt, ugyanakkor ő maga sem tud mit kezdeni az akkori helyzettel. - Nem számítottam rá és... azt gondoltam, barátok vagyunk, most viszont nem igazán tudom eldönteni, hányadán állunk.
Ez a tőle telhető legpontosabb magyarázat a helyzetüket nézve. A szőke lányt teljesen összezavarta az eset és bár minden erejével azon van, hogy elnyomja magában az érzéseit és megpróbáljon túllépni a helyzeten, ez nem megy túl könnyen. Kimondatlanul lebeg közöttük és súlyosan törnek maguknak utat a szavak. Ez egy olyan helyzet, amit mindenképpen tisztázniuk kell. Nem csak Kyle miatt, hanem Niko miatt is, mert bár kapcsolatuk kimondatlan, valami történt és ez tény.
A munka egy semleges témának tűnik, ezért Szofi belekapaszkodik, mint utolsó szalmaszálba, mielőtt elveszítheti azt az embert, aki a legfontosabbak listáján szerepel.
- Ennél erélyesebbnek illene lenned, ha már a főnököm vagy. -húzza a férfi agyát a szőke és kissé félrebillenti a fejét. - Mondhatnád, hogy... esetleg fizetésemelést kapok, ha bemegyek! -nevet fel.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. július 5. 00:14 | Link
Az egyetlen

- Az egy kortárs darab. -jegyezte meg a szőke mintegy mellékesen, miközben a kávéját kavargatta.
Ő, aki a színházban nőtt fel, akinek ez és a tánc, pontosabban a balett képezte az életét, úgy szívott magában mindent, aminek köze volt szíve legfontosabb helyszínéhez, mint egy szivacs. Kiskorában kezdődött, amikor is az akkor még hihetetlenül boldog és szerelmes édesapja meg édesanyja elvitték őt a Diótörőre. Klasszikus, mugli színház, semmi meglepő, semmi varázslatos, a kislányt mégis megfogta. Ezt követően kezdett el balettozni és láthatólag remek döntést hozott, elvégre kitűnő táncos és még annál is tökéletesebb beteg vált belőle.
Elhessegette a sötét gondolatokat és Kyle-ra irányította minden figyelmét. Na, meg a csókjukra. Arra a csókra, amiről elméletben még csak véletlenül sem kellett volna beszélniük és ami sokkal biztonságosabbnak tűnt, ha úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Csakhogy Szofit ez az egész helyzet nem hagyta nyugodni. Az emlék folyvást ott táncolt a gondolatai peremén és hiába igyekezett elterelni a figyelmét, illett volna bejárnia dolgozni és kedvelte is a férfit. Ez a helyzet pedig így, tarthatatlannak tűnt.
Kyle épp olyan zavarodottnak látszott, mint a lány és sietősen távozni szeretett volna. Szofinak ez pedig egyáltalán nem volt az ínyére. Kihúzta magát ültében, hátradőlt a székén és elővette a legkomolyabb, leghidegebb nézését, amivel ebben a pillanatban csak szolgálni tudott.
- Komolyan el akarsz futni előlem? -a kérdést lassan tette fel és közben tekintete nem eresztette a férfit.
Nem, nem akarta bántani, nem akart vitát, de ez a menekülés ellenlépésre kényszerítette. A rellonos szőkeség sohasem volt könnyű eset, de általában kezelhetőnek bizonyult. Most is az volt, de nem szerette, ha feszültség lebeg közte és a számára fontos személyek között.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. július 21. 23:45 | Link
A dühös

- A kortárs darabok a jelenkor problémáit dolgozzák fel és az alkotójuk még életben van, vagy legalábbis életben volt, amikor eladta a jogokat. Ez az egyszerű verzió. -sűrítette össze a szőke egyetlen mondatba, mert valahogy nem akaródzott most neki kiselőadást tartani a színdarabok mibenlétéről. - De igazad van, a többségük nézhetetlen. -ismerte be egy halvány mosollyal.
Szofia bár az élete nagy részét a színhát és a balett tette ki, mindössze egyetlen olyan alkalmat tudott említeni, amikor felállt egy darab közepén és sűrű elnézések közepette elhagyta a helyét; ez pedig kortárs volt. Innentől kezdve messzire elkerülte az ilyen jellegű előadásokat, legyen az tánc, vagy próza.
Kyle menekülőre fogta, a lány pedig nem tudta elfogadni a helyzetet. Nem azért, mert annyira borzasztóan önző lett volna, hogy a férfit egy számára kényelmetlen helyzetbe kényszerítse, pusztán azért, mert nem akarta őt ilyen könnyedén elveszíteni. Bármennyire is úgy tett Kyle, mintha nem történt volna semmi és ez nem jelentene semmit sem, ez egy hatalmas hazugság volt.
Másként viszonyultak egymáshoz, másképpen beszéltek és a rellonos már azt is megbánta, hogy a nagy bevonulásakor annyira lelkesen adott egy puszit a férfinek. Nem szabadott volna ezt a játékot elkezdeniük.
- Látom, csak fel ne bukj valamiben a nagy igyekezetedben. -szúrta oda a lány, bár nehezére esett, hogy ne mosolyodjon el a válaszon.
A reakciója elég volt hozzá, hogy a szőke hideggé és tárgyilagossá váljon. A férfi egyre távolabb került tőle, ő pedig sohasem kezelte túl jól a veszteséget. Egyetlen fegyvere volt, ez pedig a bezárkózás -most is ehhez nyúlt.
Kihúzta magát ültében, a kezeit az ölébe helyezte és összekulcsolta, miközben Kyle tekintetét kutatta.
- Nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni. -szögezte le rögtön, kissé rezignáltan. - De szerintem te is tisztában vagy vele, hogy ez nem ennyire egyszerű. Másként állsz hozzám azóta és baromira sajnálom, ha felzaklattalak a kérdésemmel. Hidd el, nekem nem okoztál álmatlan éjszakákat. -ironizált a szemeit forgatva.
Mert őt is felzaklatták a történtek, akár elhiszi a férfi, akár nem.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. október 27. 22:24 | Link
Ilda

A szőke késve kapott észbe, így most gyorsan szedte a lábait, hogy ne várakoztassa meg nagyon régi barátnőjét. A levelet természetesen időben megkapta és a mosoly azóta ráfagyott az arcára, csak az események váltak hirtelenjében túl sűrűvé és a mentális kis naplója abszolút megtelt a programok listájával. Ennek ellenére bármikor szakított volna időt Ildára.
A lánnyal még Franciaországban, egy kifejezetten mozgalmas nyár alkalmával ismerkedtek meg. Még azelőtt, hogy Szofinál diagnosztizálták volna a betegségét –a szőke gyűlölte, ha így nevezték– és az anyja hazahozatta volna egy szanatóriumba. Valószínűleg az volt az utolsó, igazán tökéletes nyara, mielőtt minden összeomlott volna.
Lelkesen kerülgette a faluban grasszáló diákok tömegét, határozottan haladva a célja felé. Menet közben majdnem felborított egy elsőst, aki kissé bosszúsan pillantott utána, de Szofi úgy fogta fel, hogy ez akár még nevelő célzattal is hathatott a kisfiúra és nem tulajdonított neki különösebb figyelmet.  
Már messziről kiszúrta a lányt és egy görbülettel az ajkain lépett elé.
- Régen láttalak, elvesztél? –ölelte magához a másikat, annak ellenére, hogy Szofi nem kifejezetten az az ölelkezős típus. Ha őszinték akarunk lenni, akkor csak a hozzá igazán közel állóknak engedélyez testi kontaktust? - Bemegyünk? –intett a fejével az ajtó felé.
Amennyiben a lány igenlő választ adott Szof belökte maguk előtt az ajtót. A helyiség kellemesen meleg volt a kint tomboló jeges szélhez képest. A lány az egyik félreeső asztalt vette a célba, majd ahogy elérte leterítette a kabátját és lecsüccsent Ildával szembe. A pincér kiszúrta őket, de egyelőre még nem nagyon igyekezett oda hozzájuk.
- Mesélj, miért nem hallottam rólad az elmúlt időszakban? –reppentette a lány azonnal a kérdést, ahogy a barátnője helyet foglalt.  
A szőke rellonos nem büszkélkedhetett kifejezetten sok barátnővel –Gwenen kívül természetesen–, olyanokkal pedig végképp nem, aki a múltjából maradt meg. Ezzel jár, ha az ember lánya egy teljes nyarat bezárva tölt.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 7. 09:35 | Link
Ilda

Hiányzott már neki a lány. Egy régi életre emlékeztette, amikor még fel sem merült, hogy esetlegesen beteg, vagy hogy az édesapja szivárogtat az oroszoknak. Akkor még nem akarták őt újra és újra kihallgatni és egyáltalán fel sem merült senkiben, hogy bűnrészes lenne. Minden sokkal egyszerűbbnek tűnt.
A szőke szoros ölelésbe vonta barátnőjét és halvány mosoly költözött az arcára. A francia Riviéra még hosszú ideig fogja emlegetni azt a nyarat, amit közösen töltöttek el ott. Szofinak az volt az utolsó nyara, mielőtt bekerült volna következő télen a szanatóriumba. Már akkor is elég vékony volt, mondhatni csontsovány, de még senkinek sem szúrt szemet. Nagyon ügyesen titkolta, hogy szinte nem is evett semmit egész nyáron.
- Komolyan megfordult a fejedben, hogy nem jövök el? –pillantott a lányra, miközben befelé haladtak a cukrászdába és kiszúrt magának egy asztalt. - Nos, ez egy elég hosszú történet. Anyához kellett költöznöm egy időre és szeretne… elérhető távolságban tudni.
Ez volt a legegyszerűbb válasz, amit adhatott, ha nem akart mélyre ható magyarázkodásba bocsátkozni a helyzetét és a betegségét illetően. Mert ez egy betegség volt, ezt a fejébe verték a terápiák alatt, ugyanis a szőke szinte teljesen biztos volt benne, hogy ő jól van, a szervezete boldog –kivéve, amikor vészleállást produkált- és senkire sincsen szüksége maga mellett. Mert ő nem volt beteg. Ez egy állapot.
Elnevette magát, amikor Ilda felmérte a cukrászdát és közben lepakolta a ruháit, majd lecsüccsent. Nagyon kíváncsi volt rá, hová is tűnhetett a barátnője, mert már ezer éve nem kapott tőle levelet –ahogyan ő sem írt, ezért aztán esze ágában sem volt számon kérni a lányt. Csupán csak fontos volt számára és Szofi, bár mindenkivel nagyon kedves volt –miért is került ő a Rellonba?-, elég kevés embert engedett ennyire közel magához.
Nem kerülte el a figyelmét, hogy Ilda kikerülte a válaszadást, de ezt nagylelkűen nem említette meg neki. A szőke sem nyílt meg soha senkinek könnyedén, épp ezért nem akarta kicsikarni a választ. Szinte teljesen biztos volt benne, hogy Ilda előbb, vagy utóbb őszinte lesz vele. Amikor majd ő is úgy érzi, hogy eljött az ideje és el szeretné mondani valakinek.
- Nem igazán szerettem itt eleinte. –vallotta be és az asztallapon összekulcsolt kezeire pillantott. - Egy ideig szanatóriumba voltam, anya meg aggódott, így ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. –felpillantott a lányra és halvány mosoly kúszott az ajkaira, miközben kinyújtotta balját, hogy megmutassa a gyűrűjét.  - De volt kiért maradnom.
Egy pillanatig ő is csak a csillogó ékszert figyelte, amíg meg nem szakította a pillanatot az őt bámuló pincérfiú. Hátradőlt a székén, szőke hullámait hátravetette és egy kedvesnek szánt mosolyt villantott.
- Egy lattet kérek! –a pincérfiú csak bólintott és tovább állt, Szofi pedig szemforgatva nézett vissza barátnőjére, de azért engedett magának egy apró kacajt. - Akadnak egy páran. A múlt hónapban egy alsóbb éves levelekkel bombázott. Mint később kiderült, egy barátom írta meg a leveleket, cserébe a házi feladatért és fogalma sem volt róla, hogy nekem szánják.
Hunter Bailey, te félresikerült hős.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. november 7. 09:35 Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 16:29 | Link
Cica
Előzmények-Boglyas tér

A lány nem akart reagálni rá, de valahol a lelke mélyén hihetetlenül büszke volt magára, hogy sikerült meglepnie a hajtót. A csók talán hiba volt, talán nem, minden esetre nem ez volt az a pillanat, amikor a szőke el akart ezt dönteni. Jól érezte magát Lewy társaságában, mert bár sohasem mondta volna ki hangosan, azért hiányzott neki a kissé erőszakos kviddicsjátékos, még akkor is, ha mániája volt, hogy emberekben tegyen kárt a levegőben.
Nevetve vette csak tudomásul, hogy a férfi tulajdonképpen elrejtette őt az utcát átszelő kíváncsi szempárok elől és készségesen belebújt a zakóba. Semmiféle akadályát sem látta, hogy ők ketten most ellibbenjenek a cukrászdába  és magukba lapátoljanak némi felesleges kalóriát.
-Menjünk -bólintott aprót a lány, miközben összefűzte a kezeit a mellkasa előtt, így kifejezve nemtetszését. - Ki elől takargatsz ennyire?
Igazán érdekelte volna, hogy vajon miért csomagolt be őt a hajtó úgy, mint egy karácsonyi ajándékot, miközben igazán nem viselt kevés ruhát. Futott, ezt a sportot pedig nem túl kényelmes térdig érő kabátban űzni és biztos volt benne, hogy azért a férfinek is jobban tetszett ez a látvány.
- Gyere, együnk egy sütit! –intett a lány a cukrászda felé a fejével és, ha Lewy nem ellenkezett, akkor meg is indult a megfelelő irányba.
Amikor legutóbb itt járt még csak az esküvőjét tervezgette és közben Arlennel cseverészett arról, miért is nem lenne jó ötlet Niko elé állni a ténnyel, hogy nem minden úgy van, ahogyan ő azt gondolja. Akkor azt ígérte, hogy segít ezt a problémát megoldani, de már látta, hogy az sem változtatott volna sokat a helyzeten, ha ő beleszól. A fiú nem arról volt híres, hogy mások irányíthatják.
Menet közben a kövezetet bámulta maga előtt és próbálta felidézni az első gondolatát, miszerint miért is hiba beülni bárhová azzal az exével, akivel pár perccel ezelőtt még csókolózott. Hirtelenjében elég sok ellenérvet tudott volna felsorolni.
Előre ment az ajtóban és a szokásos, szélre eső asztalához csüccsent le –ahová egyébként minden alkalommal, amikor itt járt. Mielőtt leült volna kigombolta a zakót és az ujjait kibújtatta belőle a karjait, mert csak azért sem lehet mindig Bojarskinak igaza.
- Mit is kellene megbeszélnünk egészen pontosan?
A kérdést egy komoly pillantással toldotta meg és már csak azért sem tervezte elengedni a férfi tekintetét, amiért az sem tette odakint a téren. Mert akkor elüti a helyzetet és a lány sohasem fogja megtudni, hogy pontosan mi is van velük.
Egy pincér feléjük indult –konkrétan az, amelyik a múltkor, mikor Ildával itt volt annyira bámulta– és Szof akaratlanul is engedélyezett magának egy aprócska mosolyt. Ez valahogy nem az ő napja…
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 20:21 | Link
Cicum

Ahogy leültek az asztalhoz és Lewy túltette magát a ki-mennyi-ruhát-visel mizérián, Szofi már ki is bújt a felsőből, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta, hogy ő most ország világ előtt megmutathassa az alakját. Persze, erről szó sem volt, azért a vállán hagyta a zakót, de egyszerűen kényelmesebb volt így, mint a túlméretezett ruhadarabban élet-halál harcot vívni a villával és a csészével.
Csak megforgatta a szemeit, amikor a hajtó közölte vele, hogy egyszerűen képtelenség, hogy valaki ennyire borzasztóan viselkedjen, mint Szofi. Ennek az lehetett az oka, hogy a férfi nem ismerte a nemet. Minden egyes nő, aki a két méteres körzetébe került a lába előtt hevert és a szőke tisztában volt vele, hogy a lengyelnek még meg kell tanulnia, hogyan is illene kezelni, ha valaki nem úgy cselekszik, ahogyan azt elvárnánk. Például nem lökjük le a seprűről, csak mert nem ott van, ahol szerintünk lennie kellene.
- Sohasem zavart, hogy ennyire borzalmasan neveletlen vagyok -jegyezte meg a lány egy apró mosoly kíséretében és lepillantott az asztallapon összekulcsolt ujjaira. -Nem emlékszem, hogy bármikor is balhéztam volna veled. Én mindig jó kislány voltam. Vagy tévedek?
Felvont szemöldökkel lesett fel Lewyre a szempillái alól és engedélyezett magának egy féloldalas mosolyt. A kapcsolatuk talán nem volt éppen a legtökéletesebb, elég ritkán volt alkalmuk találkozni az ominózus nyár után, ennek ellenére a szőke sohasem vetette ezt a férfi szemére. Mindkettejüknek dolga volt, Lewy játszott, Szofi pedig párhuzamosan végezte az iskolát Franciaországban és táncolt a moszkvai balettben. Összeegyeztethetetlen életmódot folytattak, ennyi az egész.
Szofia felnevetett, ahogy a pincérfiú -miután sikeresen lepakolta eléjük az étlapot és még csak a lábában sem botlott meg visszafelé menet- visszafelé iszkolt és kissé félrebiccentett fejjel végigmérte hátulról. Nem, nem Lewyt akarta idegesíteni.
- Most nem tudom mi bajod van vele... Olyan kis helyes!
Értetlenséget mímelve, hatalmas szemekkel pillogott Lewyre, de közben alig tudta visszafojtani a mosolyát.
- Amúgy meg, miért zavar, ha megnéznek?
A kérdés nagyon komolyan foglalkoztatta Szofit, de úgy tett, mintha csak mellékesen vetette volna oda, tekintete már a sütemények neveit pásztázta és csak a szeme sarkából figyelte a férfi reakcióját.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 22. 08:37 | Link
Cicu

- Rettenetesen szégyellem –adta meg magát a lány egy görbület kíséretében. - Mondd, meg tudsz nekem bocsájtani?
Persze, hogy még neki kellett bocsánatot kérnie. Nehogy már egyszer ebben az életben ne Bojarskinak legyen igaza! Szofi már ezt sem szívta mellre, ahogyan igazából semmit sem, amit a férfi tett; részben azért, mert túl jól ismerte, részben pedig azért, mert közel állt a szívéhez és a szőkének nem volt kenyere megbántani azokat az embereket, akik fontosak a számára.
A pincérfiú kibotladozott hozzájuk –igen, ez volt a legjobb szó– és miután sikeresen teljesítette a küldetését vissza is egyensúlyozta magát a pulthoz. Szofi persze nem tudta szó nélkül hagyni Lewy megjegyzését. Tekintete nevetve kutatta a férfiét, aki csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy hát neki nem az esete a srác.
- Pedig aranyos –rántotta meg a vállát, tovább játszva a kis játékot. Kicsit sem érdekelte, hogy az a fiú aranyos-e. - Nem tudom, mi a problémád vele!
A lány tekintete nevetéstől csillogott, ahogy visszafordult az étlap felé, hogy valamiféle elhatározásra jusson. Koffeinre volt szüksége, méghozzá minél nagyobb dózisban. Nyilvánvalóan függő, de ezt az életben be nem ismerte volna. Mióta ide költözött és kiengedték a szanatóriumból úgy döntötte magába a kávét, mintha az élete múlott volna rajta. Jobb ez, mint az anorexia nem? Na, akkor le lehet szállni!
Szofi megpróbálta bevetni a szembe-nézős-trükköt, de Lewy elfordult. Persze, hogy ismerte. Persze, hogy nem fog beleesni a saját csapdájába. Hát milyen világot élünk, ha már valaki a volt barátját nem kérheti arra, hogy őszinte választ adjon?
A rellonos egy pillanatig félrebiccentett fejjel méregette a férfit.
- Igen, pont úgy nézel ki –döntötte el. A pincérke feléjük nézett, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy odamerészkedhet-e felvenni a rendelést. - Egyrészt hagyd abba a dobolást! –ujjai reflexszerűen csúsztak a férfiére, hogy megakadályozza a tevékenységében. - Másrészt, hagyd ki ebből apámat! Ő valószínűleg senkit sem kedvelne…
Félbehagyta a mondatot, mert melléjük lépett a srác, hogy felvegye a rendelésüket. Valószínűleg ez volt a szőke szerencséje, mert a végén még elkotyogta volna, hogy Lewyn kívül senkit sem díjazott az apja és nem állt szándékában legyezgetni a hajtó amúgy is túl nagyra nőtt egoját.
- Egy karamellás lattet kérek! –adta le gyorsan a rendelést, de közben a lengyelt figyelte.
Szofi nem volt a legilimencia mestere, bár most szívesen figyelmeztette volna Lewyt, hogyha valamilyen érthetetlen okból kifolyólag behúz egyet a kissé összezavarodott srácnak, akkor a lány a nyakába önti a kávéját.  
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. november 22. 08:41 Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 23. 16:40 | Link
Cica

Szofi a pincér testi épségének fenyegetésére tett megjegyzést igyekezett figyelmen kívül hagyni. Ha minden egyes ilyen és ehhez rettentő módon hasonló kijelentésre ugrott volna, már elég régen megszakadt volna kettejük között a kapcsolat. Valószínűleg most nem itt csücsülnének és folytatnának egy békés diskurzust arról, mi lenne a legjobb módja szerencsétlen mit sem sejtő srác néhány napnyi ágynyugalomra kényszerítésének.
- De nincsen -emlékeztette azért Lewyt, nehogy alkalma legyen megfeledkezni erről az aprócska tényről.
A rellonos megpróbálta a már jól ismert játékot bevetni a hajtó ellen -természetesen teljesen esélytelenül. Kikerülte a témát, Szof pedig felsóhajtott. Nem akart semmi olyasmit sem kikényszeríteni Lewyből, amiről ő maga nem beszél szívesen, ezért megelégedett azzal a válasszal, amit kapott és közben azért megjelent egy aprócska mosoly az ajkain. Talán Bojarski sikeresen vette az akadályt és amennyire lehetséges volt, elkerülte a témát, de ezzel sokkal többet árult el a szőkének, mint amennyit valószínűsíthetően szeretett volna.
Közben befutott melléjük a pincérsrác, akire Lewy akár úgy is tekinthetne, ha éppen nem állna szándékában lekapni a fejét és nem okozott volna neki komoly sérüléseket gondolatban már legalább tíz különféle módon, mint a nap hősére. Ugyanis elvette a lehetőséget Szofitól, hogy tovább csavarja a témát és újabb kérdésekkel bombázza a lengyelt az itt tartózkodásának okáról.
Aztán Lewy olyat mondott, amitől a szőke lány úgy, ahogy volt mozdulatlanná dermedt. Ujjai még mindig a férfién pihentek, tekintete valahová a távolba meredt és szeretett volna átugrani az asztalon, hogy agyon csapja a volt barátját.
Aztán csak vett egy mély lélegzetet és Lewyre fókuszált.
- Hogy mit csináltál?
A helyzet több okból is aggasztó volt. Egyrészt, az apja úgy nézett a férfire, mint valami görög félistenre, aki csak és kizárólag azért szállt le a mennyekből, hogy az ő kicsi lányával legyen. Másrészt, bizonyára még erre irányuló megjegyzéseket is tett. Harmadrészt, egészen biztosan beszélt a lányát fenyegető sötét erőkről -nevezetesen az exvőlegényéről.
Két opció maradt; vagy most azonnal megnyílik alatta a föld, vagy pedig láthatatlanná válik. Mindkettőre kevés esély volt.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 23. 17:40 | Link
Cica

Valamilyen megfejthetetlen úton kibukott, hogy a lengyel kviddicses meg a szőke apja a nem is olyan távoli múltban jókedvűen eliszogattak, amiről a lánynak a leghalványabb fogalma sem volt. Nem szerette, ha titkolóznak előle, pláne akkor nem, ha ezt az édesapja és egykori barátja tették. Jelen pillanatban ez kevésbé volt Lewy hibája és inkább Victoré, de az most édes mindegy, ugyanis a szőke komolyan fontolgatta, hogy köddé váljon. Túl jól ismerte az apját.
-Miről beszéltetek? -tekintete hajszálnyival összébb szűkült és komolyan méregette a hajtót, miközben újra felrémlett benne, hogy talán jobban járna, ha elnyelné a föld.
Miért volt az apjának mániája, hogy beleszóljon az ő egyetlen kicsi lányának az életébe? Ha pedig tényleg csak és kizárólag a meccs miatt ment ki, akkor miért nem hívta el Szofit is? Ja, persze, mert utálja a kviddicset.
Szofi felnevetett és látványosan félrepillogott, mintha ezzel is bizonyítani akarná, hogy ő egyáltalán nem akar komoly károkat okozni a férfiben -dehogynem!
Igyekezett tudatosítani magában, hogy nem Lewy hibája a kialakult helyzet, nem ő kereste meg az orosz lány apját, sőt még csak nem is ő hívta meg, hogy igyanak valamit, egyszerűen csak rosszakor volt rossz helyen -eléggé. Ennek ellenére nem tudta elnyomni magában a gondolatot, hogy a hajtó most rettentő módon élvezi, hogy ő olyan fejet vág, mint egy légszomjas fóka.
- Hagyd már! -figyelmeztette, amikor a pincérfiú egy óvatlan mozdulattal majdnem a lány öklébe pakolta a lattet. Úgyse rossz ébresztő, de valahogy nem akart a gyengélkedőn kikötni. A fiú vörös képpel állt odébb, a szőke meg felsóhajtott. - Ha miattad az ölembe önti, akkor esküszöm hozzád vágom a pitédet!
A helyzet az volt, hogy Szofi még így is szívesen bemutatta volna a lengyelnek közelről azt az édességet, de egyelőre türtőztette magát. Mert, hogy ő finom nő meg minden... Jól nevelt lány... Meg ilyenek.
- Úgy utállak titeket, komolyan! Legközelebb szünetben elmegyek és iszok valamit a szüleiddel. Csak úgy, szívjóságból.
Mélyet sóhajtott, miközben kavargatni kezdte a kávéját. Persze esze ágában sem volt odamenni, Lewy szülei még csak különösebben nem is rajongtak érte. Bárcsak ugyanezt elmondhatná a saját apjáról is!

Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 25. 22:16 | Link
Cicu

Enyhe kifejezés az, hogy a lány apja zakkant. Victor Chenkovnak ugyanis két mániája volt az életben: az egyik az ő egyetlen picike lánya, akit most csak és kizárólag valamilyen érthetetlen okból nem említett meg Lewynek, a másik pedig a kviddics. Ez utóbbit a szőke egyáltalán nem tudta hová tenni, de azt igen, hogy miért rajon ennyire az egykori barátjáért. Bojarski igazán megnyerő tudott lenni, ha akart. Ezt Szofi szívesen bármikor, bárhol, bárkinek aláírja.
- Miért, nem akad elég nő, aki szívesen hozzád menne? -Érdeklődött mellékesen és sóhajtva húzta közelebb magához a kávéját. Került mindenféle szemkontaktust a hajtóval. Nők... - És nem zakkant, csak kissé... túlgondolja a dolgokat. Szokása. Minket is folyton túlgondolt.
A végét már csak valamivel halkabban tette hozzá, mikor a pincérfiú sikeresen vette az útjába gördített akadályokat és lelépett. A lány egyáltalán nem tervezett reagálni a fizetéses fenyegetésre, mert ha bizonyos összegért cserébe megdobálhatja álmai férfiját, hát nincs ami visszatartsa.
Persze ezúttal nem tette meg, még a végén kihajítják őket anélkül, hogy bevitte volna a megfelelő koffeinadagot. Akkor a lengyel megtudhatta volna, milyen az, amikor Szofi éppen duzzog. Ebben a pillanatban még kifejezetten finoman és nőiesen viselkedett.
Persze a kis fenyegetése nem jött be, ezt már akkor tudta, amikor kiejtette a szavakat a száján. Egyszerűen hiteltelen volt az egész. Annyi baj legyen, ezt a kört most Lewy nyerte.
- Nem duzzogok -vont vállat és végre valahára felemelte a tekintetét a kávés pohárról. - Hiányoztál!
Ez tény. Bizonyára a lengyel is tisztában van vele, hogy mennyit jelentett és jelent még most is a sárkánylánynak, akkor is, ha ezt egyikük sem mondta ki. Tartották a kapcsolatot, leveleztek, de az nem ugyanaz, mint szemtől szemben állni egymással.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 26. 10:56 | Link
Cicu

A kijelentésre, miszerint a férfi már azt sem képes elviselni, ha egy nőnemű egyed lenyúlja a felsőjét Szofi sokat mondóan a vállán lógó zakóra pillantott, majd visszavezette tekintetét a hajtóra.
Az, hogy mi túlgondolni való volt az ő kapcsolatukon nagyon sokáig a szőke számára is egy megoldhatatlan rejtélynek tűnt. Már csak azért is, mert az apja, ha csak tehette pálcával üldözte el a közeléből a még lélegző delikvenseket, ők pedig általában nemigen mertek visszakozni. Vajon ez is szerepet játszhatott benne, hogy a rellonosnak egyetlen komoly kapcsolatot sem sikerült kialakítania? Vagy csak ő volt reménytelenül alkalmatlan a feladatra? Nyilván mindkettő.
- Most mit mondjak? -Sóhajtott fel és megforgatta a szemeit. - Apa szeretett úgy gondolni rád, mint a jövendőbeli vejére. Miért lep meg ez téged annyira? Épp most mondtad, hogy zakkant.
Kivételes alkalom volt, hogy a lánynak jól jött mindaz, ami a hajtó száját elhagyta és nem próbált meg ellenkezni vele. Nevelhető ő, vagy éppen csak ügyesen tudja forgatni a szavakat. Részletkérdés.
Arról, hogy az orosz lány szeretne-e találkozni Lewy családjával vitatkozhattak volna, abban viszont biztos volt, hogy szívesen töltené a karácsonyi szünetet a férfi társaságában. Már csak azért, mert régen látta és hiányzott neki, meg minden... Érthető nem? Nem kell ezen semmit sem túlbonyolítani.
- Nem hiszem, hogy édesanyád szívesen látna -hívta fel rá a lengyel figyelmét.
Nem mondhatnám, hogy hihetetlenül rossz volt a kapcsolatuk, vagy esetleg minden alkalommal, amikor látták a másikat, akkor megfordult a fejükben a cicaharc gondolata, minden esetre a nő érezhetően nem kedvelte Szofit, a lány pedig ezzel tisztában volt. Mindez magával vonzotta, hogy éreztette is Lewy anyjával, jobb ötlet tőle három lépés távolságban maradnia. Nehogy valami... butaságot csináljon. Véletlenül, természetesen. Mindenkinek van valami hobbija, Lewy embereket lökdös le seprűről, Szofi pedig szereti megfélemlíteni a környezetét. Remek csapat...
Halvány mosollyal emelte a szájához a poharat és ivott egy lassú kortyot, miközben tekintete az ablak felé rebbent. Ő is beismerte, Lewy is beismerte. Nem kell tovább ragozni. Mindketten pontosan tudták, mit is jelentenek a másiknak.
- Kérek hát! -tette le a csészéjét. - Azért nem rendeltem magamnak, mert a tiédből sokkal jobban esik.
A rellonos azonnal levette, hogy Bojarski lazítani akarja a kissé feszültté vált témát és ő nem is ellenkezett.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 26. 19:09 | Link
Cicum

Hangosan felnevetett a lánykéréses momentumra és majdnem kiköpte a kávéját. Szép is lett volna, ha lépten-nyomon megkéri valaki a kezét, ő pedig strigulázhatta volna a háta mögött hagyott esküvőket. A gondolatra egy pillanat alatt elpárolgott a jókedve és csak aprót rázott a fején.
- Nem, de ő kedvel téged. Ennyire egyszerű. Szerintem majdnem fontosabb lettél neki, mint én vagyok.
Az orosz férfi nem valószínű, hogy lemondott volna az egyetlen kislányáról bárki kedvéért, de azért a lengyel kviddicssztár egy elég jó opció volt. Plusz pont, hogy egyetlen alkalommal sem szorongatta meg az ő csöppségének csuklóját... és azt említettem már, hogy kviddicssztár?
Lewy láthatóan elkomolyodott, amikor Szofi felhozta, hogy az anyukája nem rajong érte különösebben és a szőke már ezerszer megbánta, hogy azonnal kimondta az első gondolatát.
A túl nagy szája lesz a veszte...
Élesen szívta be a levegőt és kerülte a férfi tekintetét, amilyen bőszen csak tudta. Nem akart sem a lelkébe gázolni, sem pedig olyan témát erőltetni, amiről talán nem kellett volna csevegniük. Legalábbis nem itt és nem most. Szofi tudta, hogy ha Lewy el akarja mondani neki, akkor majd később, amikor készen áll rá, beszél róla.
- Értem, sajnálom -felelt végül kissé rezignáltan és ismét a poharával kezdett játszadozni, ez egy remek menekülőútnak tűnt, amíg Bojarski elé nem tolta a tányérját.
A sárkánylány fellesett rá a szempillái alól, miközben vágott magának egy apró falatot. Valójában az evés perifériára szorult nála az utóbbi néhány napban... hétben. Kívülről talán csak az első napokban lehetett látni, mennyire darabokban van. Bezárkózott a szobájába, a menyasszonyi ruhát begyűrte a szekrénye aljába -egyáltalán nem érdekelte, hogy elszakad-e- és csak feküdt az ágyon a plafont tanulmányozva.
Aztán kimerészkedett és orvul nyakon hajigálta Wardot a könyvével... de ez már egy másik történet.
A kérdésre halványan elmosolyodott és miközben válaszolt visszaszolgáltatta a sütit.
- Ha megint el mersz tűnni, nem leszünk jóban, Bojarski! -Figyelmeztette egy féloldalas mosollyal. - És tudom, hogy látni szeretnél, különben nem kerestél volna meg. Vagy talán tévedek?
Felvont szemöldökkel mérte végig mindazt a hajtóból, amit így, ülve tudott és be kellett vallania, hogy egyáltalán nem volt ellenére a látvány.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 20:57 | Link
Kapitányom

A szőke egyáltalán nem akart vitatkozni a férfivel. Nyilvánvalóan az édesapjának hatalmas előnyt és megnyugvást jelentett volna, ha olyasvalakivel tárgyalhat a kviddicsről, aki érti is, miről beszél.
Aztán a lengyel édesanyjára terelődött a szó és Szofi egyből kellemetlenül kezdte érezni magát. Nem azért, mert az ő hibájának érezte, vagy esetleg bármiféle közel volt a nőhöz, mindössze azért, mert felhozta a témát, anélkül, hogy átgondolta volna, hogy esetlegesen beletenyerel valamibe, amibe nem kellene...
Márpedig ő ebben igazán tehetséges volt. Olyan témákat érinteni, amik mások számára fájdalmasak, esetleg kínosak. Jobban tette volna, ha néha egy percre elhallgat, de valamiért sohasem sikerült neki igazán.
Figyelmesen, kissé félrebillentett fejjel hallgatta a hajtót és közben ezernyi gondolat suhant át az agyán. Hogy miért nem szerette a szőkeség a kviddicset? Erre a kérdésre roppant egyszerű volt a válasz; amíg Lewy lökött le másokat a seprűről, addig kicsit sem izgatta a dolog, de ha az ő hajtójának baja esett -akárcsak a legkisebb is-, akkor Szofi szíve ezer darabra tört.
Épp, mint most.
- Szívesen elmegyek veled -mosolyodott el egy lélegzetvételnyi csend után. - Nem szeretnék anyuval ünnepelni, meg egyébként is. Jó veled!
Lesütötte a tekintetét, mintha ezzel semmissé tehetné mindazt, ami kicsúszik a száján. A meggondolatlansága, az fogja egyszer sírba vinni. Ez a taktika eddig is bevált, elvégre a mai nap folyamán elég sokszor volt oka félrepillogni. Kezdjük mondjuk azzal a csókkal a téren...
- Szóval észrevetted? -Halvány mosollyal az ajkain vágott le még egy darabot az édességből, miközben mindarra utalt, amit a férfi láthatott.
Megismerkedésükhöz képest a lány ismét rengeteget fogyott. Eleinte egészen ügyesen csinálta, ráfüggött a gumimacikra és igyekezett meghatározott időközönként enni. De a világa egy ideje mindenféle figyelmeztetés nélkül omlott össze és ő nem tudta ezt kezelni. Magába zárt mindent, ami a fájt, épp ahogy a fehér ruhát a szekrény mélyére suvasztotta és ez elkezdte szépen lassan felemészteni. Eleinte csak csökkentett az adagján, majd az étkezések számán, mostanában pedig már csak akkor evett, ha nagyon muszáj volt. Nem kívánta.
Az ígéretre csak bólintott egy aprót.
Lehetőleg.
Valamiért ez egyáltalán nem győzte meg. Bojarski nagyon értett hozzá, hogyan váljon köddé. Ez volt az oka annak is, hogy Szofi nem mert több nyitott kérdést hagyni kettejük között, így amikor lenyelte a falatot kutatóan pillantott a hajtó kékségeibe.
- Miért csókoltál meg?
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 22:09 | Link
Kapitányom

Felnevetett a megjegyzésre és csak megforgatta a szemeit. Lewy nagyon ráfüggött erre az apa-témára és Szofi ezt nagyon szívesen a szemére vetette volna, de nem itt és nem most. Ennél sokkal fontosabb dolgokat kellett megvitatniuk, vagy legalábbis a lány úgy gondolta, fontos beszélniük bizonyos nem elhanyagolható témáról.
Ennek ellenére belesimult a férfi érintésébe és ujjai egy pillanatig az arcát simító kézen időztek, mielőtt ajkain megjelent volna egy édes görbület és a szíve komolyabb tempóra kapcsolt volna.
Miért érez még mindig így, mikor már azt hitte, nem számít neki a lengyel? Miért nem tud elszakadni tőle és miért érzi úgy, hogy minden pillanat, amit nélküle töltött fájdalmasan hosszúnak tűnt? Most, hogy itt van, miért ilyen nyugodt és miért érzi úgy, hogy hirtelen minden a helyére került?
Kérdések... kérdések, amikre nincsen racionális magyarázata.
Aztán a betegségére terelődött a szó és a lány csak vállvonogatva tömte magába a süteményt, mert így nem tudott választ adni. Milyen kár!
- Balett -felelt aztán nemes egyszerűséggel, mintha ez lett volna mindennek az oka. Mert valahol,  nagyon mélyen és nagyon régen, ennek az egésznek az elején, ez is volt. - Sokat táncolok mostanában... meg sok dolgom volt, az esküvő... Nincsen időm ilyen apróságokra.
Már az étkezésekre célozgatott burkoltan és ezt Lewy nyilván tudta, Szofi pedig ennél többet nem szeretett volna csevegni a témáról, bár szinte teljesen biztos volt benne, hogy a férfi mostantól minden mozdulatára oda fog figyelni, ha a szőke éppen mellette tartózkodik.
A lány egy kissé a témát is kerülni kívánta a következő kérdéssel és őszintén kételkedett Lewy szavában, ennek pedig volt némi alapja.
- Nem szeretném, ha elmennél -lesütötte a szemeit és ujjait lassan fűzte össze a férfiével. Úgy kapaszkodott belé, mintha az élete múlott volna rajta. Nem akarta újra elengedni Lewyt, képtelen lett volna rá. - Nem tudnálak újra elengedni.
A vallomás könnyedén gördült le az ajkairól és a Princess megszólításra végigfutott rajta az a kellemes fajta bizsergés, amit olyan sokszor érzett Lewy mellett.
Beharapta az ajkát és valahová a távolba fókuszált mielőtt áthajolt volna az asztal felett és tekintete a lengyel ajkait bűvölte.
- Sajnálom, túl sokat beszélek -ismerte el aprót kuncogva és ajkaival puhán súrolta a férfiét.
Szál megtekintése
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 22:48 | Link
Kapitányom

Tény, hogy Szofi kicsit gyakran használta fel a balettet kifogásként és nagy átlagban ezt senki sem vette észre, mert nem figyeltek oda eléggé a lányra. Lewy törődött vele, ezt pedig mi sem bizonyíthatta volna jobban, hogy szemet szúrt neki a lány rossz szokása. A balett olyasmi volt, amibe az emberek általában nem mertek belekötni, mert nem ismerték eléggé a világát. Ezzel szemben a hajtó pontosan tudta, milyen nyomás alatt teljesíteni, tehát az orosz lány kifogása érvényét vesztette.
- Jó, igazad van. Sajnálom.
Könnyedén ismerte be, tekintve, hogy ma reggel már nem ez volt az első eset. Lewy valamiért kiváltott belőle egy akut őszinteségrohamot és a szőke nem is akart neki ellenállni.
Ujjaik egymásba fonódva pihentek az asztalon, a lány pedig úgy érezte, bármennyire is igyekszik, sohasem fog tudni elszakadni a kviddicssztártól. Ez lett volna a helyes döntés, túl nehéz volt kettejükre egy párként gondolnia. Túl nehéz volt elhinni, hogy egy ilyen férfi, mint Lewy beleszerethet egy olyan lányba, mint a szőke. Szofi szíve szerette volna, ha hisz ebben, de az esze most más döntést hozott. Az esze figyelmeztette, hogy mindaz, amit a lengyeltől hallott csupán üres ígéret, hogy a kettejük élete nem fonódhat össze. Mert ő csak egy lány a sok közül, a férfi pedig bárkit megkaphat, akit csak akar. Mégis mi tartaná Szofi mellett?
Aztán a férfi szavai teljesen összezavarták.
Egyetlen szó.
Valóban ennyi kell csak ahhoz, hogy maga mellett tudhassa? Miért? Kérdések ezrei akartak utat törni maguknak, de ő most visszafogta magát. Nem akarta, hogy ez a pillanat elszálljon és ők ismét csak két barát legyenek.
Sohasem voltak barátok.
- Talán nem az -ismerte el ő is halkan. - De egyáltalán nem érdekel!
Ajkaik találkozása fájdalmasan őszinte volt és Lewy érintése sikítva emlékeztette a Szofi fejében megbújó kis vészcsengőt, hogy talán nem kellene, őt mégsem érdekelte. A férfi, akiért bármit feladott volna most itt ült vele szemben és hirtelen úgy tetszett, mintha el sem váltak volna soha. A szőke szíve majd' kiszakadt a bordái közül, hogy aztán vidáman körbetáncoljon a helyiségen, míg ő beleolvadt a csókba.
Lassan húzódott el Lewytől és egyik keze a férfi arcán pihent meg, hüvelykujjával apró köröket rajzolt a bőrére, amíg tekintete a kékségeket figyelte.
- Mennem kell, órám lesz. Remélem, hamarosan látlak, Kapitányom!
Sóhajtva vette tudomásul, hogy neki bizony van egy élete a férfin kívül és van egy világ odakint, túl kettejükön. Ebben a pillanatban ezt szinte hihetetlennek érezte. Bármennyire is jó érvekkel állt elő az agya, a szíve győzött.
Elhúzódott a hajtótól és a széket kicsit hátrébb tolva felállt.
Esze ágában sem volt visszaadni a felsőt.
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Szofia Elena Chenkova hozzászólásai (19 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed