Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=562483#post562483][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2016.01.12. 12:35[/b][/url]

A cukrászda ajtaja tompán csukódik be mögötte. Konstantin a pultban álló fiatal lányra pillant, biccent neki, és bár ajkai jól láthatóan szavakat formálnak, elharapott köszönése olyan halk, hogy azt a lányka biztosan nem hallja meg. Latyakos, sáros cipőit még ott, az ajtó előtt fekvő szőnyegben megtörli, s körbepillantva egy ablak melletti asztalkát választ maguknak. Célestine-nel ide beszélte meg a találkozót, aki valószínűleg azt gondolja, hogy kislányuk is velük lesz, hiszen a férfi szabadnapos apukaként éppen ma reggel ment érte. A nő talán még örül is, hogy végre úgy töltenek együtt egy délelőttöt, mint bármely másik, egészséges család.
Konstantin kihúzza az egyik széket, s kabátját levéve annak támlájára igazítja. Közben kipillant az ablakon, hátha meglátja a közeledő Renée-t. Kissé ideges a mai találkozó miatt, hiszen olyasmiről szeretne beszélni az aurorral, ami ugyan már régóta érik benne, eddig sem magát, sem a nőt nem érezte elég felkészültnek hozzá. Azonban mióta egyedül van, és volt néhány hosszú hónapja gondolkodni, rájött, hogy azt, amit mondani készül, már rég ki kellett volna mondania. Még akkor is, ha belül retteg a választól.
Helyet foglalva aztán előredől, felkönyököl az asztalra, s ujjait imaformára fűzve az ablak felé fordul, hogy a kinti zsibongó életet figyelve elmerenghessen saját gondolatain. Fleurt még órákkal ezelőtt vitte el szüleihez, akik egyszerűen imádják őt, és akiknél biztosan tudja, hogy biztonságban van. Az anyja már ki tudja mióta a ház előtt, az utcán várta őket, hiába mondta neki Konstantin, hogy maradjon csak bent a melegben, majd jönnek, amikor jönnek. Aliz – mint minden igazi, magából csak szeretetet adni képes nagymama – hangosan sikítva szaladt a kislányért, hogy felkapva őt máris izgatottan kezdje hallgatni, mi minden is történt a kicsi karácsonyra kapott puffskeinjével. Persze, mugli asszony lévén fogalma sem lehetett arról, hogy az miféle varázslat, de fia gyorsan kisegítette: kicsi, szőrös, kerek állat.
- Tessék? – zavarodottan, homlokráncolva fordul vissza az ablaktól, s pillant fel a mellette álló lányra. – Még nem, köszönöm. Várok valakit.
Mosoly nélkül dől hátra, az elegáns szék megreccsen súlya alatt. Visszagondol anyjára és lányára, amint otthagyta őket szülőotthonában, és a pillanatba belesajdult a szíve. Felsóhajtva hessegeti el az emléket, majd órájára lesve dobolni kezd combjain. Gyere, gyere, Célestine.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=563323#post563323][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2016.01.16. 14:03[/b][/url]

Jobb keze az asztal lapjára vándorol, előbb csak mutató, később az összes ujja dobolni kezd a fán. Távolba révedő pillantásába csak akkor költözik élet, mikor megpillantja a cukrászdához közeledő Célestine-t. Milyen jókedvűnek tűnik. Tekintetével végigköveti a fekete bakancsok ajtóhoz vezető útját, majd a rámosolygó nő tiszteletére udvariasan feláll, és gyér görbével az arcán, viszonozza a szavak nélküli köszöntést.
- Szia - mély köhintését gyors torokköszörülés követi. - Fleur anyáéknál van. Kérdezte, hogy a puffskeinjét elvinnénk-e neki, ha végeztünk a beszélgetéssel. Szeretné megmutatni mamáéknak.
A hivatalnok arca felderül, kislánya felidézett, édes hangja még a legrosszabb napokon is nevetésre ösztökéli. Amint Renée helyet foglal, ő is visszaül, és maga alá igazítva a széket, idegesen kipillant az ablakon. Most azonnal mondja, min jár az esze olyan régóta, vagy várjon még, legalább míg kihozzák a süteményeket? Nagyot nyelve fordul vissza a nőhöz, de annak kérdésére válaszul egyelőre csak az ajkát nedvesíti meg.
- Nincs baj - leheli végül Célestine nagy, élénk szemeibe pillantva. - Ha minden igaz, nemsokára kibérelek egy lakást Budanekeresd egy kis utcájában. Akkor elvinném Fleurt éjszakára is. Ott lesz gyerekszoba, és a körülmények is adottak lesznek neki.
Igaz, a szemben ülő nő azóta még nem járt a férfi házában, mióta az kézhez kapta Katherine első levelét. Nem látta még a szétvert konyhát és a rendezetlen, koszos nappalit, ahol egyre csak gyűlnek az üres üvegek, de azt tudhatja, hogy valami nincs rendben, hiszen Konstantin már egy ideje nem vitte el a kislányt éjszakára. A ház romos, lelakott és tobzódik a mocsokban. A férfi alig jár haza, és míg a hétköznapok odabent, a hivatalban telnek el, a hétvégék kínzó lassúsággal vánszorognak előre. Olyankor hajlandó elmenni akár a világ túlsó végébe is, hogy ne kelljen otthon lennie. És ha ott is van, jobbára bezárkózik a ház leghátsó szegletébe, a dolgozószobába. A hálószobában már hónapok óta nem járt.
Lepillant sebes gyűrűujjára, majd vissza Célestine-re. Elmosolyodik, de a szemkörnyékén megsokszorozódott barázdák erre csak még inkább elmélyülnek. Borostás, fáradt arca legalább tíz évvel öregebbnek tűnik, mint általában.
- Eljöhetnél oda, berendezhetnénk közösen a gyerekszobát - mondja, és bár szavaiból nem úgy tűnik, ő ezt kérésnek szánja. Hiába, nem ért a lakberendezéshez, nem tudja mi való egy négyéves kislánynak, hogy egyáltalán milyen bútoroknak kell a szobában lenniük. Kérlelő pillantást küld a nőnek, akit a nem sok igaz barátja közül az egyiknek tart. Főleg, mióta rájött milyen úgy egyedül lenni, hogy az egyedüllétet nem ő akarja.