Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg. Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket. Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére. Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el. A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt. Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak. Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz! Nyitva tartás: H – Cs: 7:00 – 20:00 P – Szo: 7:00 – 22:00 V: 7:00 – 19:00 Executive chef - Széles VeronikaŐ áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg. Head chef - Harriet O. WallaceMivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét. Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. WallaceTulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára. Patissier (cukrász) - Hazel Shaw A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina LunaAzon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek. Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András DoriánAz ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait. Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett ConroyAz az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén. Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett MirtillAzon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
|
|
|
Weöres Ioana Médea Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. május 15. 21:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=293900#post293900][b]Weöres Ioana Médea - 2014.05.15. 21:36[/b][/url] Sárikám <3.öltözet.Levelet kaptam aputól. Ez még önmagában nem lenne elég ok arra, hogy a tea mellé sütizni is akarjak, de az már igen, hogy azt mondja, hogy pár hét múlva csak úgy lesz egy kis dolga Kolozsváron, és ha hazamegyek, találkozhatunk. Olyan ritkán látom, hogy természetes, hogy hazamegyek. Gondolkodni sem kell a válaszon, már el is ment a bagoly vissza neki, ami azt illeti, aztán meg egy másik Sárinak is, hogy jöjjön le velem ide sütizni, mert valamit el kell mesélnem. Nagy dolog az ilyen nálunk, és bár mindig néznek furcsán, ha elmondom, hogy milyen ritkán látom aput, de nem értik, hogy nem hanyagol el, csak nagyon fontos és elfoglalt ember ő Bukarestben. El is akarom mondani Sárinak, hogy mi a helyzet vele, és a cukrászda pont jó hely egy nagy beszélgetésre. Össze is szedem magam gyorsan, magamra kapok egy ruhát, aztán cipellőbe bújtatom a lábam, és hajamat kell még csak befonni. Ez utóbbi díszem egyébként pár napja rikítóan narancssárga, mert nem tudom, mit sikerült csinálni a hennával, ez lett az eredmény. Elsőre visítottam, amikor megláttam a tükörben, aztán azonban egészen megtetszett, ahogy másodszorra, majd harmadszorra is megnéztem. A fülbevaló is kihagyhatatlan, tetemes ékszergyűjteményem előtt meg nagyon jót el tudom tölteni az időt, de késni nem szabad, nem lehet, úgyhogy végül találomra kikapok egy párat a sok választási lehetőség közül, vállamra akasztom a táskám fülét, és irány Bogolyfalva, ott is egyenesen a cukrászda. Beérve mosolyogva köszönök minden utamba akadó embernek, bár halk vagyok, az tagadhatatlan, de attól a kedvem még nagyszerű ettől a hírtől, ami annyira lefoglal, hogy még csak eszembe se jut a pánik fogalma sem, nemhogy az, hogy netán gyakorolni kellene, mert olyan sok itt az ismeretlen. Csak nem esznek meg, ennyi finom édesség között pont én nem lennék jó választás ebédre. Az egyik ablak melletti helyet nézem ki magunknak, ott pont jó lesz, mert lehet látni, hogy ki jön meg megy odakint, és még a nap is besüt, a sok D vitamintól pedig a kedvem is csak jó maradhat. Leülök, előszedem a táskámból a már pár napja hordozott Plath-könyvet, és addig is, amíg megjön Sárim, nekilátok. Valami fenségesek benne a lelkiállapotok leírásai, és ez a depresszív hangulat. Olyan élethű, hogy csoda, hogy nem kapom el, belülről megismerni viszont érdekes, elvégre viselkedéskutató-növendékként ilyesmikbe belekukucskálnom nem csak jó, de egyenesen ajánlatos.
|
|
|
|
Weöres Ioana Médea Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. május 17. 01:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=294495#post294495][b]Weöres Ioana Médea - 2014.05.17. 01:24[/b][/url] Sárikám <3
Mentem volna én egyenesen Sárihoz elregélni, miféle csoda történt éppen, elvégre apu nem jön csak úgy, de a Rellonba bejutni... eeehh, egyszer megpróbáltam, de már az alagsorban eltévedtem, úgyhogy biztosabb, ha olyan helyet választok, ami mindkettőnknek elérhető, a cukrászda pedig ehhez ideálisnak tűnik. Beérve le is telepedek a gyorsan kiválasztott helyre, és amíg barátnőm megérkezik, olvasgatok egy kis depresszív hangulatú Üvegbúrát, bár úgy öt sorig ha jutok, amikor nagy meglepetésemre összecsukódik orrom előtt a könyv. Ó, hogy nem gonosz varázslat van a dologban, hanem csak Sári keze, szó szerint. Elmosolyodom, amint ezt konstatálom, aztán meg a következő pillanatban tőlem meglepően gyorsan felugrom és jól megölelgetem hirtelen. Olyan nagyon tudok most örülni mindennek, hogy az valami csoda. - De jó, hogy itt vagy - mondom kitörő lelkesedéssel, amint elengedtem, meg is néznek a körülöttünk ülők futólag, talán kissé túl hangos is voltam, megeshet. Észbe kapva máris bocsánatkérően pislogok a legközelebbi szomszédra legalább a biztonság kedvéért, ám amint leülök, már el is felejtem az egészet, elvégre nekem mesélni valóm van, jó kis mesélni valóm, arra koncentráljunk. Na jó, a pincér még belefér, egy szelet citromtortát kérek, majd ha felvette a rendelést, akkor Sári felé fordulok, és félig az asztalra hajolva még közelebb is húzódom hozzá, úgy kezdek bele a nagy újságba. - Képzeld, az van, hogy aputól kaptam levelet, hogy nemsokára majd Kolozsváron lesz valami dolga, és pár napot otthon lesz, így találkozhatok vele. Én meg gondoltam, hogy akkor már eljöhetnél te is Kolozsvárra, ha van hozzá kedved, és még aput is megismerheted. Olyan nagyszerű ember, csak olyan ritkán látom, mert Bukarestben dolgozik - sóhajtok egy aprót a végére, hiányzik az életemből, az tagadhatatlan, de azért az, hogy találkozhatok vele, mégiscsak jobb dolog, és a kedvemet inkább meghatározza éppen, így nem kell sok, hogy visszatérjen arcomra a mosoly. A végére még kérdőn is nézek, kíváncsi vagyok ám, hogy mit mond, jönne-e. Némi kis gyomoridegem is van amiatt, hogy netán nem, mert hát a pesszimizmusom azért mégse nátha, hogy majd elmúlik, ennek ellenére mégis reménykedek ám benne, hogy jönne. Annyira erre figyelek, hogy csak akkor veszem észre, hogy meghozták a sütimet, amikor a pincér bocsánatot kér. Nézek is, hogy miért, aztán rájövök, hogy hoppácska, az asztalon könyökölök, foglalva a teljes személyes teremet, úgyhogy félrehúzódom, zavart pillogás közepette. Sikerült elfelejteni kissé, hogy az imént rendeltem, de sebaj, a fő, hogy emlékeztettek rá. - Köszönöm - mondom még, majd én is nekilátok a süteményemnek. Az első falat után máris osztozom Sári lelkesedésében a helyet illetően, mert ez egyszerűen mennyei. Nyammogok is rajta élvezettel egy ideig. - Ez nagyon finom. Találkozhatnánk itt sűrűbben, a Rellonba úgyse valószínű, hogy egyhamar bejutok. Meséltem, hogy a múltkor megpróbáltam, de az alagsorban eltévedtem? - pislogok fel kérdőn, tényleg nem emlékszem, hogy említettem-e neki, vagy sem ezt. Kényelmesen hátradőlök közben a széken, majd jöhet egy újabb falat és lehet a végtelenségig nyammogni rajta. Te jó ég, el tudnék tölteni itt egy fél életet ilyen gondtalanul.
|
|
|
|
Weöres Ioana Médea Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. június 4. 16:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=305560#post305560][b]Weöres Ioana Médea - 2014.06.04. 16:08[/b][/url] Sárikám <3
Amint szembesülök azzal, hogy Sári megérkezett, meg is ölelgetem lelkesen, majd válaszán mosolyogva ülök vissza a helyemre. Várjunk csak, mit is mondott? Hogy még odaát is? De hát én abban nem is hiszek, hogy van a halál után élet, de áh, most nem áll szándékomban kijavítani, annál sokkal jobb a kedvem, hogy ilyen apróságokon leakadjak. A sütim is elém kerül nemsokára, és nagyon finom, ami azt illeti, nehéz így a mondandómra koncentrálni, muszáj szünetet iktatnom kicsit az elpusztítása folyamatába. Hosszabb lesz az élettartama legalább öt perccel, de ez nem jelenti azt, hogy a tányéron fog maradni, majd mindjárt befejem, csak egyszer gyorsan összefoglalom Sárának, minek is örülök ilyen nagyon. Aput fogom látni, ami a maga nemében páratlan esemény az életemben, mert olyan ritkán mozdul ki a fővárosból, hogy azt még mindig meg tudom számolni a két kezemen, hányszor fordult elő. Az igenlő válaszára ismét mosoly terül szét az arcomon, az a boldog fajta, mert nagyon örülök ám annak, amit hallok, a következő pillanatban viszont kissé meglep a kérdéssel. Elkerekedő szemekkel pislogok rá, majd megrázom a fejem hirtelen. Nem is értem, miért látja így, apu egyáltalán nem hanyagol el, bár szeretném néha többet látni, de ez az egész nem azért van így, mert nem érdeklem, hanem mert a javamat akarta mindig is. - Ez... ez nem igaz. Apunak nagyon is fontos vagyok. Éppen azért volt minden úgy, ahogy, mert nagyon szeret és mindig csak jót akart nekem. Attól, hogy nem látom sűrűn, még rengeteg levelet írunk egymásnak és ha működne a telefonom... régen sokat beszéltünk. Mármint úgy régen, hogy azelőtt, hogy levitás lettem volna - jelentem ki apu védelmében szinte azonnal a fejrázást követően, elvégre pont így gondolom, meg így érzem, az meg kifejezetten az én hibám volt, hogy Bukarestben két hétig bírtam az iskolát, különben most ott lehetnék vele, akkor viszont nem ismerném Sárit... az se lenne éppen jó. Veszek egy nagy levegőt, kifújom, nem akarok ezen gondolkodni, hogy mi lett volna ha, és eszek egy falat sütit. Elnyammogok rajta, miközben figyelem, ahogy iszik, és csak visszatérnek oda a gondolataim, hogy milyen volt az a két hét apuval. Fontos a munkája, tényleg fontos, de akkor se mondhatom, hogy elhanyagolna. Az újabb kérdés az előbbi után annyira már nem lep meg, bár hogy szétesett volna a családom... újabb fejrázás az első reakcióm, majd ráemelem a szemem, és megszólalok. - Nem esett szét, mert nem volt úgy igazán. Anyu meghalt, amikor születtem. Nem voltak házasok apuval, de apu mégis hazavitt a kórházból, amikor megkeresték, hogy van egy lánya, aztán meg a nővére, Annus néni nevelt Kolozsváron. Azt hiszem, nem volt különösebben nagy szerelem apu és anyu között, legalábbis sose emlegeti. Csak azt tudom, hogy Ioana-nak hívták és mugli volt. Fogalmam sincs, hogy mi történt köztük és mi nem. Bár... apuról néha az az érzésem, hogy a munkájába szerelmes, és azzal nő nem ér fel. Amúgy Annus néni is egyedül élt. Mondjuk, róla tudom, hogy elvált pár év házasság után, aztán sose ment újra férjhez, tavaly meg meghalt elég hirtelen. A temetés után apu magával vitt, csak az egyetemen nem szerettek túlságosan, ezért vagyok itt - vonom meg a vállam a végére. Még emlékszem arra az egész hisztire, amit Ecaterina csapott, aztán meg jött az ötlet, hogy itt tanulhatnék valami jót, és apu eljött velem egészen a kapuig, miután elrendezett mindent nekem. Egy újabb falat süti után elgondolkodva pislogok Sárára. - Amúgy... jobban belegondolva, apu rajongó munkamániás. Tudtad, hogy belőlük lesznek a statisztikák szerint a Nobel-díjasok? Ha nem a Minisztériumban dolgozna, eddig már neki is biztos lenne egy - mosolyodok el, büszke vagyok rá, ezt le se tagadhatnám, és még mindig nagyon lelkes, hogy újra láthatom, hamarabb a tervezettnél.
|
|
|
|