Kicsi sárkány

Túl volt élete első csókján. Még elgondolni is hihetetlen, nemhogy tudomásul venni a tényt. Márpedig ez volt a helyzet, és a lány egy cseppnyi megbánást sem érzett döntésével kapcsolatban. Egyre határozottabbá vált benne az érzés, hogy a sajátjának akarja tudni ezt a fiút, és ezért szinte bármire hajlandó lenne. Új volt benne ez a vágy, sosem tapasztalta még korábban maga részéről ezt a szinte mohó sóvárgást. És most mégis, ráadásul mindezt egy szinte idegen felé, akivel most találkozott életében másodjára, mégis úgy érezte, hogy már réges-régóta ismerik egymást. Folyamatosan figyelmeztetnie kellett magát, hogy ne feledkezzen el róla, mennyire keveset tud Noelről, de valahogy eredménytelenek voltak saját maga felé tett kísérletei. Ideje lenne beletörődjön, hogy az ifjú rellonos egyelőre elvarázsolta. Azt meg majd meglátja, hogy meddig tudja fenntartani ezt az állapotot, ez lesz számára az igazi kihívás.
A csók után várakozóan figyelte a másik reakcióit, ám azok megnyugtatóak voltak, nem tolta el már most randevújukat. A kis megjegyzésekre egy pimasz vigyor kanyarodott ajkaira, szemöldökei a magasba szaladtak, magabiztosan szólt vissza a fiúnak.
- Átvertelek volna? Mert mire számítottál?
Könnyedén tette fel a kérdést, ám a szemeiben lévő komolyság egyértelművé tette, hogy őszinte választ vár rá. Érdekelte, hogy milyennek látta őt a fiú, mi volt a véleménye róla első találkozásuk után.
Az udvarias gesztusra hálásan elmosolyodott, halkan elrebegett egy köszönömöt, majd megindult a helyiségbe. Visszatért önfeledt boldogsága, úgy érezte nem is a földön jár, hanem szinte lebeg felette, legalább egy jó húsz centivel. Végigjáratta tekintetét a kellemes berendezésű cukrászdán, majd egy szimpatikus asztalka felé irányította lépteit, hogy aztán helyet foglaljon mellette. Figyelte a fiút, ahogyan az vele szembe telepedett le, és még ezek az egyszerű mozdulatok is elbűvölték a maguk magabiztos eleganciájukkal. Kész, elveszett, ez immár biztos.
- Én is - bájosan rebegtette meg pilláit, ám ajkain huncut mosoly húzódott, élvezte, hogy ő is hatással volt a fiúra.
Lelkesen nyúlt az étlapért, ezzel előbbi mondatát megcáfolva, kíváncsian pörgette végig, hogy aztán hosszabban kezdje tanulmányozni az egyes süteményeket, édességeket. Talán még egy forró csokit vagy kávét is rendelne, ha lehetősége volna rá, ám a finomságok tekintetében teljesen tanácstalan volt, legtöbbjükről még csak nem is hallott korábban. Feltekintett a másikra, tőle remélve a megoldást problémájára.
- Ajánlj valamit, rád bízom magam - Pillantását a fiúéba fúrta, majd újra elmosolyodott - egyszerűen nem tehetett mást, valami furcsa öröm árasztotta el, valahányszor a rellonosra nézett.

Kicsi sárkány ♪♫

Kíváncsian hallgatta a másik válaszát, mindig is fontos kérdés volt benne, hogy mások milyennek láthatják. Közben, figyelve a fiút, neki is eszébe jutott, hogy bent, a melegben ideje lenne megszabadulnia kabátjától, így pillanatok alatt veszi le azt, sáljával együtt, amelyet azzal a lendülettel bele is gyűr az egyik kabátujjba, hogy aztán azt a székére igazítsa. Közben megérkezett a várt válasz is, amely egy kicsit megdöbbentette a lányt. Hogy ő szenvedélyes lenne? Neki fel sem tűnt, hogy talán a vártnál nagyobb hévvel viszonozta a korábbi csókot, de ha így is történt, már nem tud rajta változtatni. Na nem mintha akarna, úgy tűnt, a fiút sem zavarja a dolog, így teljes nyugodtsággal tudott felelni, csak kissé jött zavarba a téma miatt, de ez meg sem látszott, mivel a halvány pír már eleve ott volt arcán.
- Nos, akkor számolj vele, hogy még okozhatok meglepetéseket.
Nem akart unalmasnak tűnni, így csak remélhette, hogy kijelentésével nem csak a levegőbe beszélt, hanem a későbbiekben sem lesz egyhangú a társasága a rellonos számára. Ám nem akart sokat gondolkozni ezen, mert érezte, akkor csak feleslegesen rágörcsölne a dologra, és törekvésében lehet olyanokat is megtenne vagy mondana, amik egyébként nem jellemzőek rá. Ezt pedig mindenképpen el akarta kerülni, őszinte akart lenni Noelhez, ha már a másik is megtisztelte ezzel.
Kérdése után az étlapból felpillantva tekintete egyből a fiú száját találta meg. Ahogy finoman beszívta alsó ajkát Lyrának komoly erejébe tellett koncentrálni a kellemes hangra, csak nehezen fogta fel a szavak értelmét. Csokis muffin, igen az jól hangzik. De nem lesz forró csoki, ezek után neki kávé kell, hogy magához térjen; igen, egy jó hosszú kávé, meg egy kis méz, hogy magára találjon.
- Ez a csodacsokis dolog jól hangzik, ellenben a békákkal most nem kockáztatnék, jó lesz nekem az egyszerű muffin. És hozzá mondjuk... - Még egyszer végigfutotta az itallap részt, hogy megbizonyosodjon róla, jól döntött: már a legelső alkalommal kiszúrta magának ezt a kávét, és szinte biztos volt benne, hogy ezt neki találták ki.
- Egy mézes lattét, igen.
Megerősítendő magát, kissé rá is bólintott mondandójára, amit a közben már megérkező pincérlánynak mondott. Miután Noel is leadta rendelését és a kiszolgáló is távozott, szemeit újra a fiúra emelte, tűnődve vizsgálta a már kedvessé vált vonásokat. Olyan keveset tud róla... Úgy érezte, mindenről hallani akar, ami a kis sárkánnyal eddig történt, hogy honnan jött, hogyan került ide, minek köszönhető, hogy az lett, aki. Kíváncsiságát kielégíthetetlennek érezte a fiú felé, szívesen hallott volna mindenféle viselt dolgáról, hóbortjáról. Elhatározta hát, hogy randevújukat egy kérdésözönnel folytatja, amely lehet kissé kellemetlenül érinti majd a fiút, de ha választ is kap majd rájuk, neki mindenképpen örömöt okoz majd.
Belefúrta tekintetét a jáde szemekbe, kicsit összeráncolta szemöldökét, hogy az elkövetkező pár percben elhangzó információkat emlékezetébe tudja vésni, majd kiengedte magából a már napok óta gyűlő kérdéshalom egy kisebb részét.
- Mesélj magadról. Hova valósi vagy? Vannak testvéreid? Mi érdekel? Mármint a csavargáson és bajkeverésen kívül.
Utolsó mondatára megeresztett egy játékos mosolyt, remélte, ezzel talán visszahozhatja a fiú kedvét, ha az előző vallatással elvette azt. Tudta magáról, hogy szinte megszállott érdeklődése riasztó, esetleg taszító lehet mások számára, de nem tudta visszafogni magát, már túl régóta foglalkoztatták ezek a dolgok, ahhoz, hogy ne használja ki az első adandó alkalmat, hogy választ kapjon rájuk. Remélte azért, hogy ezzel a húzásával nem ijesztette el magától a fiút, ha mégis... Nos, akkor valószínűleg az elkövetkező hónapokban maximum a szobatársai láthatnák a lányt.

Kicsi sárkány

Kijelentésére nemvárt reakciót kapott, a rellonos kisebb monológba kezdett, amelyet a lány némán hallgatott végig, erősen koncentrált, hogy minden szót pontosan megértsen - és ne csak a szavakat, mondatokat, hanem Noel gondolatait is mögötte. Nem volt könnyű számára, mivel - rá kellett jönnie - ő egészen másként állt a dolgokhoz, szüksége volt egy bizonyos fokú előrelátásra, hogy tudja, épp mint s hogy áll valamivel. Elveszettnek érezte magát, ha nem tudta, hogy merre futnak dolgai, szüksége volt egy minimális irányvonalra. Na nem tervezett meg pontosan minden apró részletet, de fontosak voltak neki az olyan általános tények, mint hogy meddig futhat egy kapcsolat, van-e egyáltalán esélye a jövőben, ha esetleg eljutna odáig. Ennek egy oka volt: ha nem látta a jövőjét valaminek, akkor feleslegesnek érzett minden ráfordított energiát, és ezt véletlenül sem szerette volna alakuló viszonyukkal kapcsolatban érezni. Lehet, hogy kissé túlgondolta már a dolgokat, de számára inkább ez, minthogy az ismeretlenbe vágjanak bele.
Hogy mindezt hogyan fogalmazza meg a fiúnak, az már egy más, nehezebb kérdés. Nem akart elutasító lenni életfelfogásával szemben, de tisztázni akarta már most, hogy ő pontosan hogy is látja mindezt. Vett hát egy nagy levegőt, és belefogott az óvatos válaszba.
- Alapvetően egyetértek. De nekem szükségem van egy bizonyos biztonságérzetre. Nem a spontán programok ellen vagyok, hanem csak szimplán tudnom kell, hogy hogy állunk- és hogy fogunk állni a dolgokkal, akár a jövőben is. Tudnom kell, hogy számíthatok-e majd rád, vagy ha épp úgy hozza majd kedved, akkor mással, vagy épp egyedül, nélkülem fogod elütni az idődet. Biztos bennem van a hiba, de enélkül én nem merek bármibe is belekezdeni - legyen az akár csak egy barátság is.
Kíváncsian, és - mondjuk ki - félve várta a másik reagálását kifakadására, remélte, hogy ezzel nem rontott el mindent, már most. Másik mondatára, miszerint tetszik neki, még nem mert válaszolni, úgy érezte nem lenne fair, ha most mondaná meg, hogy kölcsönös az érzés: nem akarta, hogy ez befolyásolja a sárkányka reakcióját szavaira.
Miután elment a pincérlány, végre választ kaphatott kérdéseire is. Eleinte csak egy lelkes mosoly ült ajkain, ahogy hallgatta a fiú történetét, majd kénytelen volt újra elpirulni, mikor meghallotta utolsó válaszát. Érezte, ahogy elakad lélegzete, nem tudta, mit is kéne mondjon vagy tegyen most, csak várakozástól csillogó szemekkel bámulta a vele szemben ülőt, miközben ő sem tudta volna megmondani, hogy pontosan mit is szeretne. Mielőtt azonban megválaszolhatta volna magának ezt a kérdést, visszatért a kiszolgáló a rendelt édességekkel, így Lyra újra a valóságra kényszerült terelni figyelmét. Leplezve zavarát nagy elánnal kezdte kavargatni kávéját, hogy az alján lévő mézet eloszlassa az italban. Közben persze továbbra is a rellonosra figyelt, kérdéseire elgondolkodva folytatta a latte kevergetését, miközben magában fogalmazta a válaszokat.
- Kolozsvárott születtem, és főként ott is éltem eddig, de apa munkája miatt nagyjából bejártam már Magyarországot és Európát is. Egy bátyám van, de szeretnék lány testvéreket is. Kölcsönadhatnál egy-kettőt - kacsintott a fiúra, majd rátért a következő kérdésre, mely korábbi szerelmi életére vonatkozott.
- Hát most, hogy így kérdezed, nem akarom letagadni. Antares most is fontos pontja az életemnek, és szeretném, hogy ez így is maradjon. Ha ezzel nem tudsz kibékülni, azt nagyon sajnálom, de ebből nem engedek.
Végig komoly maradt hangja, nem engedett meg magának egy aprócska mosolyfoszlányt sem, látni akarta szavai hatását a másikon. Mikor már megfelelőnek érezte az élményt, elengedte eddig szigorú felügyelete alól arcizmait és egy pajkos vigyorral folytatta mondanivalóját.
- Úgyhogy remélem, jól kijössz a hippogriffekkel. Jó étvágyat!
Meg sem várva Noel reakcióját harapott bele muffinjába, hogy aztán egy pillanat alatt blokkoljon le. Isteni volt, ahogy az épp megfelelően tömény csokoládé elolvadt szájában, a tészta is puha volt, és mintha egy leheletnyi rumaromát is kiérzett volna. Azon nyomban folytatta az evészetet, habár tudta, hogy nem kell elsietnie, nyugodtan kiélvezheti a mennyei süteményt. Így lassítva tempóján, tekintetét a másikra függesztve élvezte tovább a finomságot - és a vele szemben ülő társaságát.

Kicsi sárkány

Annyira tudta. Érezte, hogy ez így mind túl szép és jó, és egyszerűen túlontúl tökéletes. Történnie kellett valaminek, elvégre nem egy tündérmesében élnek - legnagyobb bánatára. Kíváncsi, és leginkább aggódó kifejezése, lassan váltott át kétségbeesésbe, szomorúságba és... Meg se tudta fogalmazni pontosan az érzéseit, úgy érezte, hurrikán módjára kavarognak benne a gondolatok. Csalódottsága erőt vett rajta, ahogy hallgatta a fiú válaszát, úgy érezte, ennél rosszabb nem is történhetne első randevújukon. És ha ez nem lenne elég, meg volt győződve, hogy mindez az ő hibája, elvégre miért kell neki ennyire tolakodónak, szinte rámenősnek lennie? A rellonos szavai kitöröltek minden gondolatfoszlányt fejéből, elképzelése se volt, hogy erre mégis mit felelhetne. De érezte, mondania kell valamit, mert ezt nem hagyhatják annyiban, legalábbis ő nem elégszik meg egy ilyen befejezéssel, mikor szinte még el sem kezdődött semmi. Erőt véve magán, elkezdte összegyűjteni világgá szaladt elképzeléseit és lassan, szóról szóra nyögte ki őket, a lehető legóvatosabban fogalmazva: érezte, ezen a beszélgetésen valószínűleg jövőbeni kapcsolatuk múlhat a fiúval, és azt nem akarta kockáztatni.
- Én... Én sem akarlak elengedni! Nem tudom, mit mondhatnék, de abban egészen biztos vagyok, hogy ezt így nem fogadom el!
Úgy döntött, a legjobb lesz, ha a nyers nyíltságot választja, elvégre ennél rosszabb már igazán nem lehet a helyzet, nincs mit veszítenie.
- Én nem tudnom ezt ennyiben hagyni, hiába hangzik úgy, hogy semmi esélyünk, egyszerűen rosszul vagyok a gondolattól, hogy meg se próbáljam. Lehet, hogy nem sikerül majd közös nevezőre jutnunk ebben a kérdésben, de ha csak egy szikrányi lehetőség is van arra, hogy valahogy jól jöjjünk ki ebből, akkor én meg szeretném próbálni.
Szemei határozottan fénylettek, ajkait dacosan összeszorította és egész alakjából sugárzott magabiztossága döntése felől.
- Elfogadom, ha te így már hagynád az egészet, de kimondhatatlanul örülnék, ha adnál nekünk egy esélyt. Próbálok majd nem rád mászni túlzottan, ha ezt szeretnéd, de neked is el kell fogadnod, hogy ez a személyiségem része, és nem szeretnék kifordulni önmagamból.
Vett egy reszketeg levegőt, ahogy befejezte mondandóját, majd elmerengve bámult maga elé, hogy folytassa-e gondolatmenetét. Halványan észlelte a vele szemben ülő alakját, elvégre érzékei ki voltak hegyezve a fiúra, de próbált csak befelé koncentrálni, végigvenni magában az esetleges rossz következményeit annak, ha kimondja a mérlegelt szavakat. Egy újabb nagyobb levegő után felemelte tekintetét, hogy aztán a jáde szemekbe fúrja, megacélozta magát, hogy hangja ne remegjen, és belekezdett az elkerülhetetlenbe.
- Ha ez így jó neked... Én szeretném kipróbálni magam veled. Hogy mennyire készítjük ki egymást, mennyire tudjuk inspirálni, ösztönözni a másikat. Hogy milyen lehet éjszaka csavarogni veled... - Elakadt mondandójában, kétségbeesve, és főleg reménykedve pásztázta a kedves arcot.
- Mit szólsz?
Lélegzetét is visszafojtotta, ahogy a sorsdöntő választ várta. Talán nem kellett volna ennyire direktnek lennie. Talán várhatott volna még a kérdéssel. Talán, talán, azonban eluralkodott rajta a türelmetlenség, hallani akarta a feleletet minél hamarabb, hogy tudja, van-e még miben bíznia.
A végzetes beszélgetés után lehetetlennek tűnt visszatérnie a hétköznapi témákra, így a kérdésre, mely apja munkája felől érdeklődött, csak egy megfontolt korty kávé után tudott válaszolni.
- Vállalkozó. Szerte az országban vannak üzletei a cégének, és külföldön is vannak kapcsolatai, általában azokat látogatjuk meg.
Nem tudta, hogy folytathatná beszélgetésüket, pillanatnyilag elment a kedve a további kérdésektől, csak a feltett egyre szeretett volna minél hamarabb választ kapni. Tovább majszolta csendben muffinjait, egy hatalmas bólintással jelezte a fiúnak, hogy bizony, fenségesnek találta az édességet, de egyelőre nem akart újra megszólalni.