37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Ophelia LaFonde hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 15. 22:09 | Link
Arvid és.... és... és... egylaptop *-* (igen, így egybe xDD)

Nem én lennék.... nos én, ha nem mutatnám meg, mennyire tojok is a vizsgaidőszakra. Már-már röhejes, ahogy a kastély népe szinte összeesik a görcstől, míg én a teljesen reménytelen esetek nyugalmával töltöm a napjaim. Oké, próbálkozok én, és az elmélettel nincs is bajom, de ez mégse késztet arra, hogy kényelmesen hátradőljek, és fütyörésszek, még ha jelenleg azt is teszem, de tudom, mihelyst valaki rám emeli a pálcáját, vagy a kezét, és egy olyan mondatot vág a fejemhez, hogy " Mutasd meg!", hősies halált halok a vizsgákon.
Ennek ellenére, a legnagyobb bajom az, hogy mivel háztársaim a görcsölős kategóriát képviselik, így én nem alszok, ennek következtében talán egy hangyányival ingerültebbek a mindennapjaim a kelleténél. Hangsúlyozom, talán. Igazából nem tudom, ha ingerült vagyok, akkor az számomra mindig ugyanolyan mértékű, mármint, akkor ásnék el élve mindenkit, és olyan még csak meg se fogalmazódott bennem, hogy csak kicsit ássak el valakit, mondjuk derékig.
A manók még mindig távol tartási végzést adtak ki, így megint le kell szöknöm- erős túlzás, történetesen, fogom magam, és lesétálok, szemet hunyva afelett, hogy TILOS- a faluba, hogy kávéhoz juthassak.
A cukrászda felé veszem az irányt, mivel ott még nem jártam, és merem feltételezni, ha sütit kapok, kávét is, mert a kettő csak együtt passzol, és ha nem kapom meg hisztizni fogok, és igen, azt az értelmes lények nem várják meg, főleg, ha voltak már egy kitörésem szemtanúi.
Benyitva biccentek az eladóknak, majd a pulthoz sétálva lesem meg a felhozatalt, kiválasztva azt az édességet, ami jelenleg a leggusztábbnak tűnik, majd kikérve a kávém, meg is nyugszom, hogy nem ütközök komolyabb akadályba.
Szemeimmel keresek egy helyet, de ez nem tart sokáig, mivel azok megakadnak egy srácon. Hűűűűű... hát ilyen a szerelem első látásra? Na jó, ne tessék megijedni, nem a srácba estem bele így hirtelen, hanem a laptopba, amin lázasan pötyög.
Megállom, hogy ne nyújtsam ki mindkét kezem, és kezdjek el Smeagol hangján kántálni, hogy "Drágaszágooooom". Inkább a fájóbb, de humánusabb megoldást választom. Lassan - hogy legyen időm útközben meggondolni magam- közelítem meg AZT az asztalt. Már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára világhálón, még csak a közelében sem jártam.
- Öhm... hello. Ugye, nem foglalt ez a hely?- próbálok emberi hangot megütni, és elrejteni azt, mennyire idegen tőlem ez a helyzet, miközben le is ülök a sráccal szembe.
- Hűűű, neked aztán van étvágyad- hűlök el látványosan, ahogy végignézek a nem is tudom mennyi sütin.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. február 15. 22:11 Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 15. 22:50 | Link
Arvid

Nem tudom, miért érzem taplóságnak, hogy leülök egy vad idegennel szemben, talán, mert én is azt gondolom azokról, akik velem teszik ugyanezt, holott rám van írva szinte, hogy kerülj. Igen, hatalmas nagy betűkkel és nem tudom hány felkiáltójellel, mégis mindig figyelmen kívül hagyják, aztán meg csodálkoznak, ha nem úgy reagálok, mint ahogy arra számítottak. Bár az utóbbi időben, mondhatni lehiggadtam, vagyis... megszoktam, hogy tehetek akármit, ők odajönnek, és kinyitják a szájukat.
Viszont, ennyit megér, az a csoda, ami kettőnk közt pihen. Vélhetőleg a srác nem is tudja, ez mekkora kincsnek számít egy magamfajta számára, különben, biztos nem villogna vele ennyire nyíltan.
- Klassz a... gyűrűd- bízom benne, hogy a srác nem veszi észre a megdöbbent, zavarodott, és némileg elismerő tekintetem, amivel az "ékszert" fürkészem. Na igen, még most is vannak dolgok, maik meg tudnak döbbenteni, pedig már azt hittem, hogy egy káromkodó festmény, egy zabolázott manó, és egy árny után, ami random a fához vág, már mindent láttam. Hát nem, mert egy gyűrűs kígyót még nem volt szerencsém látni. Kicsit elszégyellem magam, hogy amit én felmutathatok, az egy kanári, de aztán el is hessegetem, mert Lilla igenis hasznos. Vagy ha nem is, tök jó, hogy van, és ami fontosabb, még mindig él.
- Ahha... hát végül is ez reálisabb, mint az,hogy gyomorrontással szeretnéd megúszni a vizsgaidőszakot- kúszik egy halvány mosolyféle valami az ajkamra. Igazából, nem hiszem, hogy a tanári gárdát meghatná, ha gyomorrontást kapnék, és azt meg végképp nem, hogy ezzel megúsznám a tömény szenvedést, de ha ez valami csoda folytán így van, akkor én örömmel eszem fel az üzlet tartalmát.
Kicsit furán méregetem a srácot. Mármint... valami nem kóser vele. Nem tudom, ez olyan dolog, hogy nem látod, nem hallod, csak érzed, plusz... az a tény, hogy nem a szemembe néz is erre enged következtetni, bár lehet, ő így kerüli el a szemkontaktust, én leszoktam hajtani a fejem.
- Hely az akad, de egy olyan csoda, mint ennél az asztalnál, nem nagyon. Komolyan, hogy oldottad meg, hogy laptopot hozz ide? Úgy hallottam, a mugli dolgok erre nem szuperálnak... mélységes sajnálatomra- húzom el a szám, mert ez még mindig egy hatalmas tüske bennem, csak mert... mennyivel könnyebb lenne a dolgom.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 15. 23:45 | Link
Arvid

- A kedvesednek jó ízlése van- mosolygok rá, amit talán  a hangomban is érezhet. Szeretem a kígyókat, majdnem annyira, mint a skorpiókat, de azért azokat kicsit jobban. plusz, burkolt célzásnak szántam, mivel nekem eszem ágában sincs felszedni egy pasit sem, hát még, ha foglalt is az illető. Mellesleg, én tényleg az a lány vagyok, aki eszméletlenül nehezen figyel fel bárkire is, mint pasi, általában a potenciális hullát látom mindenkiben.
- Ahhh, te mázlista. Én az első évem taposom, ráadásul kicsit túlkorosan. Tudod, milyen ciki, ha egy egy tizennégy éves a képedbe röhög, mikor a falnak küld egy stuporral?- igazából, nem önsajnáltatni szeretném magam, meg abban is erősen kételkedem, hogy ez őt érdekli, valahogy.... csak tudja már, hogy mekkora mázlista. Bár, szerintem valamiért képben van ezzel a ténnyel.
Próbálom megfejteni, vele mi lehet a baj, mentségemre legyen mondva, szörnyű ember ismerő vagyok, talán, mert nem akarom őket megismerni. És nem, hiába csevegek most kedélyesen, még most sem áll szándékomban ezt a folyamatot véghez vinni, túl sok vele a macera.
Kortyolok a kávémból, mert valamiért rossz az íze, ha kihűl. Én úgy nem szeretem, ez az egyik heppem a sok közül. El tudom képzelni, mit gondolhat rólam a velem szemben ülő. Megnyugodhat, én se tartom épeszűnek magam, amiért így betámadtam, feltehetőleg megint tudatmódosító bájital hatása alatt állok, pedig még csak össze se futottam Serennel.
Persze kertelni se szokásom, se elhitetni másokkal, hogy a személyes varázsuk vonzott a közelükbe, így most is elmondom, mi késztet arra, hogy pont ide üljek.
Meglátva a srác vigyorát, kicsit megkönnyebbülök. Őszintén, azt hittem, majd faragatlannak tart, mert egy mezei gép, jobban érdekel, mint ő.
- Ahha... hát ez nagyon jó- lelkesedek fel rám nem jellemző módon. De a tény, hogy akár velem lehet a mobilom itt... ami nélkül létezni nekem felér egy Crucioval, amit vagy fél óránként küldenek rám - igen, olvastam a főben járó átkokról-, teljesen felvillanyoz.
- Höh, fura lenne, ha Seren nem értene valamihez- ez úgy reflexszerűen csúszott ki a számon. Még csak azzal se strapáltam magam, hogy profnak szólítsam, hisz ő mondta, hogy tegezhetem, akkor gondolom a háta mögött is szabad, ha meg nem.... hát úgyse tudja meg.
- Akarom mondani... volt már szerencsém találkozni vele, kétszer is. Majd, ha legközelebb összefutok vele, kifaggatom erről. Köszi- szeretem a tanácsokat, főleg, mert a velem szembe ülő, nem tanácsként adta elő, hanem csak burkolt célzás tett rá, ráadásul ez az információ valami csoda folytán még hasznos is.
- Nem... nem köszi, hidd el, ha hozzáérek, csak erőszakkal veheted ki a kezemből, és jobb az ilyet elkerülni- vigyorogva közlöm vele, ahogy gyorsan az asztal alá csúsztatom a kezeim. Ezt a végtagok hangosan a másik tudtára is adják, mivel hozzákoccannak az asztalhoz, én meg felszisszenek. Hurrá, nem... amúgy egyáltalán nem vagyok szerencsétlen.
A tekintetem egy fehér bot ragadja meg. A szemeim elkerekednek, és hirtelen felgyullad a villanykörte, tudjátok, mint a mesékben.
- Az a bot a tied? Mármint te nem.... izé... szóval- oké, az ilyen témák feszélyznek, nem tudom, hogy kérdezzek rá úgy, hogy közben ne érezzem rosszul magam tőle, és ő sem. Hoppá, azért mégis csak akad itt empátiából.  
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 18. 00:04 | Link
Arvid

Tudom, hogy most kéne kis millio kérdést feltennem a párjáról, ki ő, hogyan ismerkedtek meg, mi volt rajta stb, de fájdalom, engem az ilyesmi nem érdekel, maximum akkor, ha a Prada legújabb kollekcióját viselte, akkor viszont rákérdeznék, hogy a viharba jutott hozzá, mert hogy szinte lehetetlen. Nos, úgy tűnik, Gregory divatmániáját még nem sikerült kiölnöm magamból, viszont határozottan jó úton haladok.
Sikerül kifakadnom, mostanság ez nagyon megy, holott nem bírom elviselni magam, mikor ilyen vagyok, bár alapból is szokásom összeveszni... öhm.. velem. Nem mindig értünk egyet, na, plusz már kezdem unni, hogy napi huszonnégyben össze vagyunk zárva.
- Hát én se,  viszont fogok- a hangom eléggé határozott, mert a saját fogadalmam csak nem fogom megszegni, már pedig... megfogadtam, hogy egyszer majd elsőre jól sikerül valamit kihoznom egy fadarabból. De ez még plátói képnek is alig mondható.
- Szerinted is idegesítő? Mármint... tök kisebbség érzetem van a közelében- harapok a sütiből, amolyan, oké, pletykáljuk ki a háta mögött stílusban, még előrébb is dőlök. Bár hozzátenném, hogy hasznos dolog többet tudni nálam, mert még élek, hála az említett személynek, persze ezt még véletlenül se mondanám ki hangosan, még magamnak is alig merem bevallani, hogy igen, megint valaki segítségére szorultam.
A gépet meglátva, legszívesebben zsebre vágnám, aztán elhessegetem a gondolatot, mivel, arra még nem szorultam, hogy lenyúljam más tulajdonát, és hiába nagy a kísértés, most sem fogom megtenni.
- Hidd el, eleget  véstem már pennával ahhoz, hogy tudjam, még net nélkül is marha sokat ér- már-már fájdalmasan sóhajtok, ahogy eszembe jut az ínhüvely gyulladás. Naná, mert gépen pötyögni könnyebb, sokkal.
Nem kellett volna észrevennem azt a botot, most tök hülyének érzem magam, ráadásul befogni se tudom, mert... mert nekem muszáj rákérdeznem.
- Uhhh.... sajnálom, bár tudom, hogy ezt már sokszor hallottad... izé... meghívlak egy sütire, jó?- igen, valahogy elfelejtettem olvasni a "hogyan legyünk normálisak, miután kiderült a velünk szemben ülőről, hogy nem lát" című könyvet, de gyanítom, hogy azért, mert valaki meg elfelejtette megírni.... Pofátlanság, hogy ez senkinek nem jut eszébe.
- Ophelia, bocsi igazából.... elfelejtettem, pedig belém nevelték, vagyis... próbálták, ahogy sok minden mással is... nem igazán jött össze- kuncogok - hogy mi? Kuncogok? Kérek egy pszichológust a sütis asztalhoz, sürgős eset- halkan, és leküzdöm a kényszert, hogy kezet nyújtsak, bár a biccentéssel se mennék többre, így marad a mereven bámuljuk a másikat verzió.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 3. 13:47 | Link
Arvid

- Szerintem.... nem is idegesítő... mármint, ha belegondolsz valamilyen módon irtó menő, hogy annyira képben van mindennel. Az empátia meg lassan luxuscikknek számít- kissé félszegen fejtem ki a véleményem, hisz róla még nekem is eltérőek. Volt, mikor tényleg jó fejnek tartottam, volt mikor türtőztetnem kellett magam, hogy ne vágjak valamit a fejéhez, de most.... most inkább félek tőle, persze a hála érzését se tudom kiirtani magamból. Bármennyire is próbálok nem arra gondolni, ha ő nincs az erdőben, nekem annyi, nem megy. Még a tudat se hagyja, hogy elmúljon ez az átkozott érzés, hogy ezt mind ő okozta. Tudom, hogy ő irányította a fénygömböt.
- Véééégre valaki, aki belátja, hogy igenis hasznosak vagyunk- őszinte megkönnyebbülésként ér, még csak azzal sem törődök, hogy megint beleértettem saját magam is. Oké, vélhetőleg belőlem sose lesz rendesvarázsló, de nem is számít, csak el kell végeznem a sulit... aztán végre mehetek a fejem után.
- Ohh... igen, bocsi. Sajnálom, de nem tudom, mit kezdjek a helyzettel. Együtt érezni nem tudok, olyat meg nem akarok mondani, amit minden második ember szájából hallasz, plusz nem is gondolnám komolyan, mert nem ismerlek, és amúgy se tudok hosszútávon empátiát érezni senkivel szemben....- hallgatok el hirtelen, és kevergetem a kávém. Nem kéne ezt mondanom, lehet megbántom vele, de most hazudjak neki? Azt nem szeretek, még akkor sem, mikor tényleg muszáj. Plusz amúgy se vagyok a nyalás híve. Lehetne más módon is elérni valaki szimpátiáját, ha akarnám. Mázli, hogy engem nem ez mozgat.
- Arvid... fura egy neved van, hol születtél?- tényleg nem hallottam még csak hasonlót se, biztos emiatt érdekel a dolog. Na, meg... vannak különleges alkalmak, mikor nem szeretem a csendet, ez egy közülük.
Elém tolja a sütit, miből egy darabot letörve a villámmal, meg is kóstolom. Nos, mázli, hogy nem látja a fintorom, de a véleményem úgyse tudok magamban tartani.
- Fújjj, ez marha édes. Mintha egy szivárványt dugnának le a torkomon, minimum hat csillámpónival- még a szám is elhúzom, és úgy döntök, nekem ennyi élvezetből elég mára.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 5. 20:33 | Link
Arvid

- Háztársak? Nehéz őt elképzelni diákként- mélázok el már megint. Seren... mint elsős, Seren.... másodikosként kilógat valakit az emeletről... Kiszakad belőlem a nevetés, komolyan, jelenleg nem érdekel, ha hülyének néz Arvid, de ez poén.
- Oké, azt hiszem, mégis sikerült elképzelni- teszem hozzá mintegy magyarázatképp, aztán inkább kortyolok a kávémból, az segít lenyugodni.
- Aaaaj, már megint ez a vér... lefogadom, hogy egy gramm arany sincs benne- oké, megértettem. A sárvérű meghal, a félvérnek semmi köze ahhoz, hogy csak félig van vére, és gondolom az aranyvérűeknek sincs benne semmi arany. Bonyolult ez a világ. Nem lehetne azt mondani, hogy A+ például?
- De azért örülök, hogy te így látod. Mellesleg.... cssss, de lehet, én sárvérű vagyok... most tényleg megölnek, mint a zsidókat? Noel mondta-  azaz... valami ilyesmit sikerült kibogoznom a röhögéshulláma után, bár kicsit felhúztam magam, így talán.... hangsúlyozom talán, nem biztos, hogy a lényeget ragadtam meg.
- Miért mondod ezt? Én szeretném elnyomni... kevesebb macera volt, amíg nem tudtam, hogy képes vagyok robbantani, meg eláztatni egy termet- komolyan... mintha csak Serent hallanám. Beletörődtem, mert muszáj volt, de attól még fáj újra és újra szembesülni a ténnyel, hogy nem tudok tenni ez ellen semmit. Igen, biztos mások ezt könnyebben veszik, és letudják egy vállvonással... de én ezt nem tudom megtenni.
- Nem, még életemben nem hallottam semmi Csákról, maximum akkor, amikor egy francia ismerősöm próbált magyarul tanulni, és a "csak" szócskát gyakorolta- bevallom, ha nem figyelek, vagy tényleg nagyon ideges leszek, még nekem is előjön az akcentusom, de már kezdek ellene, és amúgy egész jól megy a magyar nyelv, még ha az írás nem is az erősségem. Most komolyan... minek ide két "J" betű? A háromtagos betűkről meg nem is beszélve...
- Non, fránciáh vhádzsokh- veszem elő a világ legröhejesebb akcentusát, még a hangom is leváltoztatom, aztán megint elröhögöm magam.
- Viccet félretéve... Marseille-ben élek... azaz éltem- na azért erre büszke vagyok, még ha életemben nem ettem egyetlen csigát se. Szerintem undorító.
- Ízlések és pofonok... nem szeretem a nagyon édes dolgokat- vonok vállat, bár ő ezt feltételezem nem látja. Aztán csak pislogok, de észbe is kapok.
- Ja a csillámpóni, hát... muglik szokták használni... tudod, ami már annyira édes, vagy cuki, hogy az már szinte undorító, akkor ezzel fejezik ki, legalább is én így tudom- nem vagyok jártas a szlengben, csak használom, viszont elmagyarázni olyannak, aki nem érti... na az necces.
- Szóval, ha meg akarsz mérgezni valakit, ez a süti tökély lesz- vigyorodok el, mert persze tök természetes, hogy Navinés létemre ilyen gondolatok ébrednek bennem egy süti láttán.    
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 5. 20:36 Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Ophelia LaFonde hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed