Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=19039#post19039][b]Yarista Palarn - 2012.11.27. 11:58[/b][/url]

Yarista fáradtan ébredt. Egyrészt, mert az edzések egyre keményebbek, nem sikerült még elérnie, mait eltervezett. Úgy volt, hogy majd fokozatosan megszokja az új terhelést, a környezetet, de rengeteg mással is fárasztotta magát és hiába volt hétvége, ha azt Elemi mágiával, Nonverbális varázslással, plusz a tanulnivalók lemaradásának behozatalával töltötte. Persze ő vállalta, tehát egy rossz szava sem lehet, csak épp szabadideje nem maradt, tegnap is jóval takarodó után zuhant az ágyába. ~ Minek kell nekem jó tanulónak is lenni? Leszokhatnának már erről MissMissék. ~ pufogott magában, de igazából nem emiatt ébredt fel, hanem egy bagoly kopogtatott, mint az később kiderült. Fáradtan botorkált az ajtóhoz és kinyitotta az ajtót, de nem tudta még a szemeit annyira éles koordinálni, hogy lássa, hogy mi áll előtte. Tulajdonképpen senki, mert a bagoly a földön türelmetlenkedett, majd megbökte a csőrével.
- Hé, jól van már. – dörmögte álmosan, még egy nagyot bele is ásított, miközben kinyújtózott, majd átvette a kis küldeményt. Gyorsan zsebre is vágta, majd hozott egy kis bagolycsemegét az állatnak. A többiek is ébredeztek már, de ez nem zavarta túlságosan Yaristát. Ő visszaszenvedte magát az ágyig, majd elolvasta a levelet, ami nem volt aláírva. Mivel kapott már ilyen leveleket, nem nagyon tudta, hogy mit is kezdjen vele. ~ Nem ismerem a kézírást. Bárki lehet, és mi van, ha nem Bonnie? Sőt, még rosszabb, odamegyek, rám mászik valaki, és belép Bonnie. Akkor ennyi is a bimbódzó kapcsolatlehetőségünknek… ~ Húzza el a száját, majd egy újabbat ásít. Aztán tovább fetreng, míg a többiek összeszedik magukat. megvárja, míg mindenki elmegy, ő csak utána megy ki a fürdőszobába. Megmosakodik, közben eszébe jut a levél. ~ Mi van, ha mégis a cicalány küldte? Ha nem megyek el és ő az, akkor megint befuccsolok. Szép helyzet. ~ Morfondírozik, majd a reggeli rövid készülődés után, felöltözik egy kényelmes ruhába, na meg a talárba, és a cuccaival még éppen beesik az első órára. Nagyon nem figyel, próbál nem elaludni. Nagyon lassan telik a nap a fiú számára. Ebédnél is csak piszkálja az ételt, majdnem belefejel a levesbe, nagyon nincs formában. ~ Még jó, hogy ma nem lesz edzés… ~ állapítja meg, és gyorsan végez az evéssel, mikor egy kicsit magához tér. Azt már bőven látja, hogy elmarad a ma délutáni gyakorlás és tanulás. Órák után pedig lassan kiválasztja a ruháját, egy kékeszöld inget, egy szebb nadrágot mellé, meg egy melegebb cipőt. Vesz még magára egy bőrkabátot és egy sapkát is húz a fejére, így indul meg a cukrászda felé. Most már kipihentebb, végül is egész nap lustálkodott amennyit csak lehetett, beszélgetni is csak éppen annyit beszélgetett, amennyi feltétlenül szükséges volt. Lassan meg is érkezett a cukrászdába, gyorsan körülnézett. De csak egy szőke hajú valaki volt neki háttal, aki egyedül ült, próba-szerencse alapon elindult felé. Úgy gondolta, hogy gyorsan leszereli az ismeretlent, aztán el is tűnik, nehogy pletyka induljon útra, amit most nem szeretne kivételesen. Megállt egy kicsit a lány mögött, majd megköszörülte a torkát.
- Helló, te írtad a levelet? Ne haragudj, de… - kezdett bele a beszédbe és lassan elindult az idegen mellett, hogy a szemébe nézve kérhesse ki magát, de az utolsó szónál nagyon meglepett arcot vág, hiszen a cicalány az, csak szőke hajjal. Egy pillanatra ki is esik a szerepéből, csak bámulja őt, majd újra megköszörüli az időközben kiszáradó torkát, az ajkai pedig széles mosolyra görbülnek.
- Bonnie! Nagyon megleptél, és nagyon jól áll neked a szőke! – szavai fellelkesülve ölelik körül a rellonos lányt, akit időközben jól magához is szorít, bár kissé idétlen, hogy ő áll, a cicalány pedig ül a székén.
- Nagyon örülök, hogy te vagy az! – a lelkesedés nem apad, a vigyor is megmarad, miközben gyorsan ledobja a kabátját, a sapkát már levette, mikor bejött a cukrászdába. Ad gyorsan két puszit a lánynak és a körasztalnál mellé ül.
- Minek köszönhetem a meghívást, tudod eddig ez a nap és a hét fénypontja! Na, meg te! Nem is láttalak órákon, bár tény, hogy senkit sem láttam igazán. – kuncog és beletúr Bonnie hajába finoman, mintha fésűfogak lennének az ujjai. Legszívesebben megcsókolta volna a rellonos háztársát, mert el van szokva, hogy udvarolni is kell. De megígérték egymásnak, hogy nem ugranak bele semmibe – kivéve az első találkozást – és normálisan csinálják.  Kicsit furcsa ez neki, de élvezi, mert úgy érzi, hogy megéri Bonnie miatt ez az egész, amit egy öles lépéssel átlépne. Közben ráfonja a kezét a cicalányéra, mert nem bír nem hozzáérni és csillogó kékjeivel várja a válaszokat a lány lélektükrébe nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=19310#post19310][b]Yarista Palarn - 2012.11.28. 15:35[/b][/url]

Titokban reménykedett benne, hogy Bonnie várja őt. Kétszer lepődött meg pár másodperc alatt. Először azért, mert azt hitte, hogy nem a cicalány az, hanem egy ismeretlen.  Másodjára pedig azért, mert Bonnie volt mégiscsak a titkos ismeretlen, aki a levelet küldte neki. A fárasztó nap után azonnal felvidult, mintha valaki beinjekciózta volt egy nagy adag jókedvvel.
- Csak a kezdet? Pedig már ez is tökéletesen elég lenne. De kíváncsi vagyok! – vigyorog, majd köszönti a lányt, aki visszabókol, sőt még kis is fejezi, hogy mennyire örül neki. Yarista kezdi érezni az összhangot, és azt, hogy mindketten ugyanazt szeretnék végeredményen.
- Nos, én pedig téged, de így még jobb. Most már felismerem majd a kézírásod is. – mosolyog Bonniera, aki felkéri, hogy rendeljen valamit. Nos, mivel még nem nagyon ismeri az ízlését, két forró csokit rendel, azt mindenki szereti és talán még a cicalány sem fog megorrolni egy kis bűnözés miatt. Miközben várják a rendelést, a szőke hajú szépség felhozza az egyik ígéretét, mire pontosan emlékszik. ~ Habár már akkor elvetted az eszemet, minden másodperce megvan, drága. ~
- Igen, emlékszem. – erősíti meg Bonniet, így most már előadhatja, amit szeretne igazából. Egyre szélesedő mosollyal hallgatja a lányt, és átveszi a papírt, amit a kezébe nyom a szöszi macskalány.
- Igen, persze. Mikor lesz? Sajnos, ha edzés van, nem tudok menni, mert éppen büntibe vagyok. vagyis, megígértem Legrának, hogy nem hagyok ki edzést, és ő ezt nagyon szigorúan nézi. Azonban mindenképpen szeretnék elmenni és… - itt rápillant a dátumra, majd gyorsan elgondolkodik, hogy akkor van-e valami, de éppen szabad lesz, tehát szélesre húzza az ajkait - … úgy látom, hogy pont ráérek! Szóval, igen, megyek és drukkolok! – gyorsan átöleli a lányt, miközben meghozzák a forró csokikat. Yar illedelmesen megköszöni, majd visszatér Bonnie-hoz, majd beharapja az ajkait. ~ Na, most kéne valamit mondani, amivel előrelendítjük a nyilvánvalót… ~ morfondírozik.
- És mit szeretnél? Melyik legyek a felsoroltak közül? – vigyorog sejtelmesen, majd közeledni kezd a cicalány ajkai felé a sajátjával. nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni, de adott volt a kérdés, viszont szeretné megkönnyíteni a válaszadást is. Ha Bonnie nem ellenkezik, akkor megcsókolja finoman, nem túl hosszan, de nem is röviden. Majd várja a választ, bármi is történjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=19918#post19918][b]Yarista Palarn - 2012.11.30. 07:49[/b][/url]

Alig bírja levenni a szemeit Bonnieról, egyszerűen a lány elvette a józan eszét, pedig mint tudjuk, ő mindig józan. Nézi az ajkait, szinte nem is hallja, hogy mit beszél a másik, csak megigéződve ül és próbálja inni szívószállal a forró csokiját, azonban többször is melléteszi a száját. Ilyenkor meglepődik és lenéz, hogy mi lehet a probléma, de igazából semmi, csak figyelmetlen más dologra a cicalányon kívül. Mielőtt kinyilvánítaná a döntését, muszáj elmondania, hogy az edzéseket nem tudja kihagyni – igazság szerint nem is szeretné -, de rokonlélekkel van dolga, így aztán csak még boldogabb lesz és még jobban el fogja borítani az a rózsaszín felhő, ami a távolból már kezd leereszkedni a fiúra. A meghívást elfogadja természetesen, amit egy csókkal pecsétel meg, hogy Amanda mindenképpen elhiggye, hogy ő vele szeretne lenni. Aztán felteszi a cseles kérdését, de az újdonsült szőke lányt ez nem tántorítja el. Most Bonnie a kezdeményező fél, Yar pedig hagyja magát megcsókolni, ez a rész már elég gyakorlottan megy neki, de a cicalánnyal mégis másnak érzi az egészet, nem távolinak, hanem jóval bensőségesebbnek.
- Tökéletesen megfelel. – vigyorog, és ezzel ő „hivatalossá” is tette azt, hogy ők innentől egy pár. De, hogy a közhelyeket tovább erősítse, és talán ezzel boldogabbá tegye a leendő párját, még egyet kérdez, miközben közelebb húzódik hozzá.
- Bonnie, szeretnél a barátnőm lenni? – huncutul vigyorog közben, mert igazából erre semmi szükség nem volt, de ha már ilyen jól szórakoznak, miért is ne. Közel hajol a lány ajkaihoz, majd beharapja az alsó ajkát Bonnienak a sajátjaival, aztán már csak azt veszi észre, hogy csókolja a lányt, a választ m,ár meg sem jegyzi, úgysem volt rá igazán kíváncsi, hiszen a szőke rellonos leányzó ezt már kinyilvánította. Csók közben a hajába túr, majd elválasztva az ajkaikat, szorosan, vadul kalapáló szívvel átöleli Bonniet. Egy jó fél percig, vagy még tovább is így tartja őt, valahogy nem akaródzik elengedni a másikat, de egyszer minden jónak vége szakad, és csillogó szemekkel figyeli a lány arcának rezdüléseit. Finoman megcirógatja az imádott arcot, jelenleg nem tudja elképzelni, hogy más lányhoz így érjen hozzá. Nagyon megszólalni sem tud, igazán nem jut eszébe most semmi, vagyis ami igen, az nem erre a helyszínre való. Nagyon tetszik neki az új barátnője, de ez azóta így van, amióta megismerte őt.
- Találnom kell neked egy becenevet, de valami nem túl csepegőset. Mókuscukorborsó például biztos nem leszel. – felkacag a saját poénján, majd tovább gondolkodik, hogy mi legyen, és közben nem engedi el Bonnie kezét.
- Na, jó, most nem tudok gondolkodni, ha a közelemben vagy. Túlságosan nagy az mágneses képességed. Gyönyörű szemeid vannak. – udvarol tovább, kimondva a számára nyilvánvaló dolgokat. Eszébe jut a forró csoki, gyorsan iszik belőle, oda sem néz, csak leteszi a poharat, amit sikeresen fel is borít. Ez már kijózanítja, hiszen egyrészt sajnálja az italt, másrészt nem akart problémát okozni. Előhúzza pálcáját és próbálja menteni a menthetőt.
- Evapores! – szól varázs és mivel a pálcamozdulat is jól sikerül eltűnik a forró nedű, de foltot hagy maga után.
- Hát ez van. – vonja meg a vállait, majd megcsókolja a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=20295#post20295][b]Yarista Palarn - 2012.11.30. 23:41[/b][/url]

Eddig minden szuperül alakult, erre az egészre csak titokban számított Yarista, hiszen ez az általa végiggondolt lehetőségekből a legjobb végkimenetellel végződött eddig. Végül is csak kimondatta Bonnieval, hogy legyen a barátnője és ezen jót mosolyog, de csak vidáman, nem kerül elő a gúnyos mosoly él, nagyon örül neki.
- Akkor egyetértünk. – suttogja, miközben Bonnie visszaváltozik azzá a dögös lánnyá, aki a találkozásukkor volt. Legalábbis, már nem fogja vissza magát, ami nagyon is tetszik Yaristának, hagyja, hogy a lány kezei szabadon kószáljanak, cserébe az ő ajkai is ugyanezt teszik, már amennyire az illem engedi ezen a helyen. Nem akar túlzásba esni, csak maradjanak normális keretek között. A becenéven jót nevetnek, majd Yarista elgondolkodik egy normálison is.
- Akkor mondjuk, hívhatlak úgy, hogy Amy? Az olyan kedves. – vigyorog, és talán rellonoshoz nem illő módon romantikáznak, de hát ilyenek az érzelmek, elveszik a józan ítélőképességet. Egyébként pedig Yarista sosem vallotta echte rellonosnak magát, szóval nála azt is hihetik, hogy csak játszik egy újabb áldozattal, pedig ez korán sincs így, vadul dobogó szíve ezt jelzi is Bonnie számára.
- Hmm, édesanyád is csinos hölgy lehet akkor. – kontráz rá, de biztosan így van, szép szülőknek általában szép a gyermekük, minden bizonnyal így van ez a Philips családban is. Amy hangvétele kissé elbizonytalanítja, de nem kérdez rá, hogy mibe nyúlt megint bele. Ehhez igazán van érzéke, mindig megtalálja a z érzékeny pontokat az embereknél. Aztán kiönti a csokiját, majd megoldja a problémát, viszonylag elég jól.
- Na, igen, akár csak a folt az asztalról. Remélem jó sokáig fog tartani ez a varázs Amy. – vigyorog vissza, majd szórakozottan megvakarja az állát.
- Van kedved odaülni a kanapéra? – mutat egy sarokba, ahol a bőrkanapé áll, de még nem foglalt. Valószínűleg így délután mindenki tanul, vagy talál valami más elfoglaltságot, minthogy legyen ideje lejönnie a faluba.
- Csak azért, mert ott kényelmesebben hozzád bújhatnék. – vonja meg félszegen a vállait, és úgy érzi, hogy ma non-verbális varázslást sem fog tanulni, meg úgy nagyjából semmit sem. Mégis ez az első alkalom, és ezt ki kell élvezniük.
- Neked van testvéred? Még annyi mindent nem tudok rólad. – szúrja közbe az újabb kérdést, miközben továbbra sem engedi el Amy ujjait, a sajátjaival fésüli össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=20908#post20908][b]Yarista Palarn - 2012.12.02. 17:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=21435#post21435][b]Yarista Palarn - 2012.12.03. 20:31[/b][/url]

- Nyuszó-muszó? – elkerekedett szemmel hallgatja a drága szavait, mert ezzel most jól meglepte. Nem volt jellemző az ilyen és ehhez hasonló szavak Bonnie-ra, de persze nem ismerte még. Lehet, hogy a szerelemben más, lágyabb és nem olyan vagány, mint, ahogy mutatja magát, ami egyáltalán nem baj, de úgy érzete, hogy ez komoly becézés volt. ~ Akkor is imádom, ha angyalbögyörőmnek fog hívni. persze csak magunk között, remélem. ~ Tovább mosolyog, mert minden jól alakult. Még nem tudja, hogy szerelmes-e a szöszibe, vagy sem, de, hogy jó úton jár hozzá, abban egészen biztos. A családnál megnyugtatóan hallja, hogy nincs baj azzal, hogy rákérdezett, majd ő is elmondja a saját családjának tragédiáját. De sokkal inkább foglalkoztatta, hogy van egy ikertesó is.
- Ki az a Max? – kérdezi, mert róla még nem hallott. Nem féltékenységből, hanem, mert tényleg érdekelte, hogy Amy-nek kik a barátai, persze az is lehet, hogy most jól mellényúl és Max volt az egyik pasija régen. Van ilyen, legfeljebb már ennyivel is többet fog tudni a drágáról, aki éppen a kezeit simogatja, vagy a hátát cirógatja.
- Óvatosabb? Miért kell óvatosabbnak lennie, te kis huncut? – megemelgeti a szemöldökeit, mert el tudja képzelni, hogy mit művelhet két ugyanúgy kinéző ember. ~ Rosszabb, mint a metamorfmágia, akkor csak egyedül van, bár… ~ Ezen kicsit elgondolkodik, de figyel a válaszra és az újabb kedves gesztusokra. Ő is természetesen továbbra is átöleli Őt, és cirógatja az elérhető publikus helyeken.
- Remélem, hogy így lesz, ránk férne. Kicsit megszomjaztam… - mondja, majd egy kedves csókot lehel az új párjának az ajkaira.
- Hmm, ez finom. Még. – sóhajt, majd csókokat csókok követnek, amíg csak el nem múlik a szomjúsága. Felszabadultan ajakcsatázik Amy-vel, nem törődve a külvilággal. Ez most az ő pillanatuk, nem zavarhatja meg őket semmi. Ha igen, könnyen kiborulhat, és azt nem szeretné. De ez eszébe sem jut, éppen jól lefoglalják őt kedvese ajkai.
- Azt hiszem ez a randi elég jól sikerült, nem gondolod? – válik el egy idő után az éltető ambróziájától, a görög istenek sem ehettek ennél finomabbat, úgy gondolja. A szíve hevesebben kalapál, és bármennyi kalap áll most szelíden a fogasokon, nem kíván még távozni, nem akarja a pillanatot, a perceket megszakítani. Pedig előbb-utóbb erre a sorsra fog jut a Rellon új párja, lassan el kell indulniuk vissza körleteikbe, de Yarista úgy gondolja, hogy ma már nem fognak tanulni semmit. Ő biztosan nem, csak egy szőke lányról fog áradozni a fiúknak, vagy csak csendben álmodozik róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=22886#post22886][b]Yarista Palarn - 2012.12.06. 23:12[/b][/url]

Yar csak hallgatja, ahogy Amy csacsog és próbál védekezi, közben a fiú nagyokat hümment, jelezvén, hogy csak kicsit hiszi el a sztorit. Persze az ajka szélei remegnek, ami azt mutatja, hogy igazából csak szemtelenkedik, de nagyon is figyel arra, amit a cicalány mond neki.
- Ó, hát te nem is lehettél hibás. – vigyorog, mert Bonnie igenis simán lehetett hibás, hiszen az ő ismerkedésüknél is elég rámenős volt az akkor még barna hajú leányzó.
- Hú, az szép lehetett, gondolom eléggé meglepődött, hogy a „csaja” jól pofán vágta. Ilyenkor az első gondolata az az embernek, hogy: „Vajon mit tettetem?” – mosolyog továbbra is, és Amy arcára lehel egy finom csókot.
- Érdekes sztori volt, bár az utolsó mondatod kicsit figyelemfelkeltő. nagyon vigyáznom kell. – ijedt képet vág egy pillanatra, majd elkacagja magát. Nem tudja, hogy meg tudná-e különböztetni majd később a testvérétől a rellonos szöszit, most még biztos nem. talán, ha már jól összemelegednek, akkor lesz annyi tapasztalata, hogy felismerje a jellembeli eltéréseket, mert azok lehetek, ha égis ugyanúgy néznek ki pontosan. Igazság szerint megismerné Amy testvérét, nagyon kíváncsi, hogy milyenek lehetnek együtt, na meg arra, hogy neki ez milyen esztétikai élményt okozhatna Yarnak, hiszen már egy is szívdobogtató a cicalányból, nemhogy még egy tükörkép pluszban. Aztán újabb csókokban merülnek el, Yaristának egyre jobban tetszik a kialakult helyzet és a kezdés, amit ki is mondd. Ráadásul a pozitív visszajelzés szóban is – hiszen a csókok azért elég bizonyítékok még neki is – csak megerősíti az egészben. Most igazán boldognak érzi magát.
- Igen, már besötétedett, és lassan eljő a takarodó és hiányozni fogsz. Nem fogok tudni aludni, mert te járkálsz a fejemben majd. – bókol tovább még egy kicsit, majd feláll a kanapéról. Ekkor kezd el valamit keresgélni Bonnie, mint kiderül a karkötője tűnt el valahová. A fiú körbenéz, majd visszamegy az asztalukhoz, de nem találja meg az ékszert. Viszont eszébe jut egy jó megoldás.
- Használd az invitot, ha itt esett le, akkor meglesz. – mondja mosolyogva, majd Amy elé térdel és egy ösztönző csókot ad az ajkaira.
- Szóval csak nyugalom, meglesz. Ha kell, felforgatom érte a cukrászdát. – mondja, majd várja, hogy Amy megpróbálja elővarázsolni a medálos karkötőjét. Reméli, hogy gyorsan meg lesz, és akkor minden mehet tovább és boldogan sétálhatnak vissza a kastélyba, Yar pedig áradozhat a srácoknak egy kicsit. Ha viszont nem, akkor mindent meg fog tenni, hogy előkerüljön a dolog, ha más nem vesz Amynek egy másikat, csak nem tudja, hogy mennyit jelenthetett neki ez a dolog. Yarnál is vannak olyan dolgok, hogy a hasonló már nem jó, mert esetleg egy emlék fűzi hozzá, mint például a Legrás dedikált kviddicskártyáihoz. Onnan kezdődött a kedvencével a kapcsolatuk, amikor véletlenül összefutottak a kastély parkjában. Az élményt egy újradedikált ugyanolyan fotó sem tudná már visszaadni, és lehet, hogy Amynek pont ilyen sokat jelent a karkötője.~ Csak meglesz! ~ Reménykedik tovább, majd átkarolja a lányt hátulról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=23976#post23976][b]Yarista Palarn - 2012.12.08. 21:55[/b][/url]

A hangulat fokozódik, a kémia pedig erősen működésbe lép a két diák között. Yarista egyre jobban kezd beleesni Bonnie-ba, és nagy örömére ugyanígy van ezzel a beleesés célpontja is, csak visszafelé. Már hosszú távú gondolatok jutnak az eszébe, talán még sosem gondolkodott ennyire távolba, mint most, és ez nagyon furcsa és kellemes dolog egyszerre számára. Elgondolkodik a huncut kis megjegyzéseken, amikkel a testvérére utal, de biztos benne, hogy elkerülhetetlen a találkozás majd, és arra valahogyan fel kell készülnie. ~ De hogyan? Ha mindketten ugyanúgy néznek ki… Úgy látom, hogy vonzom az ikreket, de ennek nem biztos, hogy jó vége lesz. Jobb lesz, ha kérek valakitől tanácsot, mondjuk Katitól, hátha tud valami okosat mondani női szemmel. ~ Elhatározza tehát, hogy a legjobb barátja segítségét kéri az ügyben. A karkötő pedig elveszik, Yar próbál ötletelni, de nem segít.
- Nem hat rá? Kár. Akkor viszont segítek! – mondja mosolyogva, majd mellé térdel a drágának és keresni kezdi ő is. A két kis kommandós, egészen eljut az asztalig, ahol ettek, de Yar nem találja még mindig a földön az elveszett tárgyat.
- Ó, ez nem igaz! Meglesz és kész! – vigyorog Amyre, majd feláll. Akkor valami megcsillan azon a széken, ahol a kedvese ült nem sokkal ezelőtt. Gyorsan felkapja és megnézi magának, igazán lenyűgöző darab, ahhoz képest, hogy nem nagyon érdekli az ilyesmi.
- Megvan! Ez az igaz? – kérdezi csillogó szemekkel és odalépked Bonniehoz, az üres kezét nyújtva, hogy felsegítse őt.
- Mit érdemel a kincs megtalálója? – huncut mosolyra görbülnek az ajkai és várja, hogy hogyan dönt Bonnie. Nagyon örül, hogy meglett a karkötő, annak meg pláne, hogy ő találta meg. Biztos benne, hogy nagy ajándékot kap Bonnietól cserébe. Amint ez megvan, elmegy a lány és a saját kabátjáért.
- Szerintem ne kísértsük tovább a szerencsénket. Induljunk. – mondja és feladja a barátnőjére a kabátot. Azért még gyorsan lop egy csókot, majd felajánlja a kezét a másiknak, nagyon szeretné, ha tényleg egy párként távoznának. ~ Ilyen jó napom régen nem volt, vagyis… Még sosem volt! Ha nem nézzük a kviddicset. ~ Teszi még hozzá gyorsan magában, de meg is ijed egyben. Bonnie már-már veszélyezteti a kviddics prioritását a fiú értékrendjében. Ez pedig nagyon nagy szó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=121889#post121889][b]Yarista Palarn - 2013.05.23. 15:44[/b][/url]

Mostanában megint felpörgött az élet mellette, és magához is ragadta Yaristát, pedig nem volt kedve. Ez kezdődött az Edictumos cikkel – amit már megszokott -, és mostanában Amandától is hallott vissza olyanokat, amitől igazán megdöbbent. Szinte már a fél Levitával megcsalta a Drágát, mindenféle felállásban, már csak a fiúkkal nem hozták össze lassan. De, hogy ez most kinek és mire jó, azt nagyon nem érti. Aileenes pletykáról tudott, de az egy furcsa helyzet volt, és szegény lány nem is volt igazán önmaga, egyáltalán nem haragszik rá. ezért most – mivel Amanda nem ér rá – jobb híján egyedül lép be a cukrászda ajtaján. ~ Egy forró csoki mindig helyre teszi az önbizalmam és a kétes híreket száműzi a fejemből. ~ Vékony mosollyal néz körbe, de egyelőre semmilyen ismerőst nem lát. Egy üres asztal felé indul, majd ledobja magát az egyik székre, a bejárat felé nézve fog ülni, hátha bejön majd valaki, akit ismer, és akkor egyedül sem kell majd üldögélnie. A pincérlány nemsokára meg is hozza az étlapot, Yarista gyorsan rendel két forró csokit, mielőtt eltűnne a kiszolgálója. ~ Nem olyan udvarias, mint a Maid cafésok, de isteni a csokijuk. ~ Kuncog magában és pár perc múlva már az italát fogyassza jókedvűen. Továbbra is böngészi még, hogy mit egyen, de most valami sósra vágyik az édes mellé. Sajtos óriásrolót néz ki magának, amit az újból feltűnő és kacsintó pincérlány, máris felír a kis noteszába, pár percen belül pedig ki is viszi a fiúnak. ~ Na, pont emiatt jöttem, hogy ne legyenek ilyenek… ~ Duzzog vagy két pillanatig, majd beleharap az omlós süteménybe. ~ Ez mennyei! ~ Élvezkedik az ízharmónián és nézelődik lelkesen. Többen is megbámulják, kik ellenségesen, kik hízelgőbben, de ez most nem érdekli Yaristát. Viszont majdnem félrenyeli a következő falatot, maikor egy szőke hajú nagyon is ismerős lány lép be a cukrászdába.
~ Biharszegi? Azt hittem, hogy téged elnyelt a föld. Persze, az túl nagy szerencse lett volna… ~ elhúzza a száját, ahogy a lány beteszi maga után az ajtót. Yarista most lefelé nézve inkább próbálja kiverni a fejéből a látványt, koncentrálva a finom süteményre és a forró csokijára. Abban reménykedik, hogy nem látja meg őt Béhajnalka, hanem valahová máshová ül majd le. ~ Amúgy is, hol volt egy évig? Még az órákon sem láttam. Nem mintha annyira hiányzott volna, de eddig fel sem tűnt. Az is igaz, hogy nem az a szociális típus… ~ Vonja meg a vállait gondolatban a fiú, de nem néz fel továbbra sem. Azt hinné az ember, hogy fél a lánytól, de ez nagyon nincs így. Szeretne nyugodtan enni, mindössze ennyi, mert az eddigi találkozásaik nem erről szóltak…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=122175#post122175][b]Yarista Palarn - 2013.05.23. 20:34[/b][/url]

Az álcázás nem jött be, persze gondolhatta volna, hogy ezt a szőke nem hagyja annyiba. Az, hogy ő ott volt, megint köszörülhette azt az érdes és csípős nyelvét. Nem kellett sok, és meg is jelent az asztalánál, Yarista nem csalódott benne. Főleg nem a bemutatkozásával, meg a hanyag feminista megmozdulásával. Úgy jött oda, mintha ő lenne valaki…
- Helló Biharszegi! Hol voltál egy évig, hála Merlinnek? Nem hiányoztál, nem kell megijedni. Egyébként látom a távolléted alatt se tanították meg, hogy illik köszönni, de majd legközelebb biztos sikerülni fog. A gerincem, pedig köszi szépen jól van, de neked mintha most egy kicsit hajlott lenne – viszonozza a gúnyos köszöntést és a mosolyt. Egyben tényleg változott, sokkal nőiesebb lett, csinosabb. Na de az is biztos, hogy ezt fogja utoljára a cserfes lány orrára kötni, még elbízná magát. Yar egy kicsit felhúzza a szemöldökét, mikor az exháztársa leül vele szemben. ~ Ez tényleg nem tanult semmit, de mit is várhattam? Nem nevelőintézetben volt, az biztos. Persze onnan nem engedték volna ki… ~ nevetgél magában, miközben meghozzák a lány desszertjét is. ~ Tehát már ide rendelte, szép… ~ Most viszont már bosszankodik, annyira azért nem kedveli a lány társaságát, hogy most egy „jót” elcseverésszenek. Jön az újabb okoskodás, Yarista csak gúnyosan mosolyog vissza a csinos, ámde vele pofátlan szőkére.
- Nem igazán. Egyrészt van barátnőm, másrészt biztosra akartam venni, hogy már nem találkozunk. Tévedtem. De te biztos nem vagy már egyedül, hiszen mindenki ilyen kellemes jelenségre vágyik, mint Biharszegi Hajnalka – a mosoly marad, a gúny nem kevésbé. Mivel már elfogyott a süteménye, így kortyolni kezdi a forró csokiját. Egyelőre nem érzi úgy, hogy a lány itt fogja hagyni, ahhoz még sok csatát kell megvívniuk. Nem mintha Yarista ennek túlzottan örülne, de nem adja meg a feminista fruskának azt az elégtételt, hogy győztesen és karcolásmentes egóval távozzon. Egyelőre ő még nem kapott túl szíven ütő sértést, és nem is mutatott meg mindent még.
- Sajnálhatod, hogy lemaradtál rólam, de hát ilyen az élet – felkuncog, mert biztos benne, hogy nem jön be a lánynak, vagy ha igen, akkor sem kezdene vele az önbecsülése miatt. Yarista pedig tökéletesen elégedett a mostani kapcsolatával, még sosem érezte magát ilyen jól, most már kijelentheti ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=122676#post122676][b]Yarista Palarn - 2013.05.24. 12:46[/b][/url]

A szőke lány nem hagyja annyiban a bemutatkozást, Yarista pedig csak rosszallóan ingatja a fejét. Tudja, hogy az ilyen típusokkal kár vitatkozni, mert úgysem lehet meggyőzni őket. Felveszik a csőszemüvegüket, aztán csak azt mondják, amik szerintük jó, vagy szerintük igaz. És természetesen nem ismerik el egyetlen hibájukat sem.
- Sajnos – fűzi még hozzá hajnalka mondatának a végéhez. ~ Sajnos véget ért a cserediákság, téged pedig megint el kell viselnem valahogy. Talán mégiscsak az isteni gondviselés az, hogy átmentem a Levitába. ~ Továbbra is szkeptikusan hallgatja a lány becsmérlő szavait, amik azért kezdik felhúzni őt. Messze van még, hogy a határra érjen, viszont sosem bírta a Hajnalka féléket. Egy csinos lány, normális is lehetne, de sajnos valami nagyon elcsúszhatott, amikor az agyát állították be születéskor.
- Azt látom, hogy van, más kérdés, hogy milyen… - sóhajt csendesen és megforgatja a szemeit. Nagyon úgy néz ki, hogy Biharszegi tájékozódott vele kapcsolatban, hiszen még Amandát is megemlíti. Nos, ezt talán nem kellett volna, mert egyrészt semmi köze hozzá, neki meg pláne semmi köze hozzá.
- Őt, jobb lesz, ha kihagyod a beszélgetésből, mert semmi közöd hozzá – finom fenyegetés ez, de Amandáért nagyon ugrik, nem szereti, ha szórakoznak vele. Főleg nem Biharszegi, aki ha túlhúzza ezt a témát nagyon pórul járhat, mert Yarista nem fogja ilyenkor vissza magát, és akármilyen meggondolatlan cselekedetre is képes lehet.
- Ebben biztos voltam. Azt tudod, hogy ha az autópályán mindenki szembe jön veled, még nem biztos, hogy ők az őrültek – a gúnyolódást viszonozza, bár van benne némi olyan célzat is, hogy a lány túl magasra teszi a mércét. Nyilván ez így is van, csak Yar nem tudja, hogy miért, annyira azért nem egy szupermodell Hajnalka – bár tény, hogy szép lenne ő, ha nem lenne ilyen -, viszont a felfogása igazán rontja az összképet. Azért várja már a percet, hogy legyen egy olyan, aki el tudja viselni a lányt. Csak azért, hogy szórakozhasson ezen is. Azon a két hétben, amíg együtt vannak. Aztán felhozza, hogy nála jobbat igazából nem találhatna, csak más szavakkal. Igen, zavarja, hogy felkönyökölt a lány, de az igazi egórombolás csak ezután következik, így már nem arra figyel, hogy mit tesz.
- Neked ízlésficamod van kisszívem. Egyrészt Amandával nem vagy egy kategória, már megbocsájts, és ezt nyugodtan veheted negatív kritikának. Szóval, ha Neki megfelel a szagom, ahogy te mondtad, nem hinném, hogy bármi probléma lenne vele. De azért remélem, hogy egyszer lesz olyan valaki, aki talán eléri nálad, hogy megkedveld. Nyilván nem, de a remény hal meg utoljára. Pedig olyan jót röhögnék. Így csak azon, hogy míg te másokat pocskondiázol, egyedül vagy és így is maradsz. Ráadásul azt hiszed, hogy ez a normális, és majd lesz egyszer valaki, aki eléri a te általad kitűzött szintet. Megnyugodhatsz, nem lesz. De hát, az is lehet, hogy a lányokat szereted, mert a fiúkat biztosan nem. Rolit sajnos nem tudom erre még csak beajánlani sem, őszintén sajnálom. De biztos van itt még más állat, aki esetleg kedvelni fog, már ha nem érti, hogy mit mondasz neki – vidáman issza meg az első adag forró csokiját. Egy bizonyos szinten sajnálja a lányt, de jobban utálja annál, hogy ezt még csak szóba hozza előtte, biztosan ellene fordítaná Hajnalka. Ezt a lehetőséget pedig nem, adja meg neki.
- Ízlik a somlói? Még nem ettem itt – kérdezi, hátha egy kicsit jobb felé indul el a hangulat. Annyira nem szeret veszekedni feleslegesen, talán csak egy-két alkalommal. De Biharszegivel állandóan ez megy. Már azt is furcsállja, hogy még nem kerültek elő a pálcák, pedig akkor igazán móresre taníthatná. De nem jön ezzel sem elő, csak ha majd szükséges.