Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Nimród sokáig eltitkolta előlem, hogy a húga szintén a mi házunkba jár. Aztán összeállt a kép, hogy kicsoda is Lili. Meg tudom érteni persze, ha nem szívesen büszkélkedik valaki a testvérével, elég csak a legfiatalabb bátyámmal való ellenséges viszonyomra gondolnom. Ahogy levettem, köztük szerencsére nem ilyen a helyzet.
A Karolával való elhidegülésem alatt elgondolkodtam azon, hogy mi lesz ha tényleg összeveszünk, végérvényesen. Neki ott van Márk, én viszont nem gubbaszthatok örökké a könyveim felett, még ha el is kezdtem kialakítani a magam kis kapcsolatait. Ezúttal például Lilivel határoztunk úgy, hogy az egyik januári szabad hétvégén beülünk ide egy sütire. Ennek azért örülök különösen, mert egyedül nem sok bátorságom lett volna bemenni, másrészt bunkóságnak tartom befoglalni az alapvetően minimum két személyre szabott asztalok egyikét. Amúgy is jó fejnek tűnik eddig, hozzám képest ugyanúgy csendesebb fajta, jól kijövünk így. Az ajtón belépve szembesülök a teljes tanácstalanságommal. Hova üljünk, hol kell rendelni, egyáltalán mit kérjek ezúttal a forró csokim mellé, hiszen tortájukból is biztosan számtalan van. Különösen zavarba tudnak hozni, ha valamilyen varázsvilágbeli összetevővel bolondítják meg az alkotást, amiről fogalmam sincs olykor, hogy mi lehet. A megmentő választ a lánytól várom, akihez reménytelien fordulok.
- Nos, khm. Hova üljünk? - hagyja el a számat a bizonytalan kérdés, miután megköszörülöm a torkomat, belül pedig érzem, hogy egyre idegesebb leszek. Félreállok egy lépést, hogy ne legyek útban az utánunk jövőknek, azonban mivel gyűlik a vendégsereg, nem ártana lassan letelepednünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=789856#post789856][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.19. 03:21[/b][/url]

Nimród sokáig eltitkolta előlem, hogy a húga szintén a mi házunkba jár. Aztán összeállt a kép, hogy kicsoda is Lili. Meg tudom érteni persze, ha nem szívesen büszkélkedik valaki a testvérével, elég csak a legfiatalabb bátyámmal való ellenséges viszonyomra gondolnom. Ahogy levettem, köztük szerencsére nem ilyen a helyzet.
A Karolával való elhidegülésem alatt elgondolkodtam azon, hogy mi lesz ha tényleg összeveszünk, végérvényesen. Neki ott van Márk, én viszont nem gubbaszthatok örökké a könyveim felett, még ha el is kezdtem kialakítani a magam kis kapcsolatait. Ezúttal például Lilivel határoztunk úgy, hogy az egyik januári szabad hétvégén beülünk ide egy sütire. Ennek azért örülök különösen, mert egyedül nem sok bátorságom lett volna bemenni, másrészt bunkóságnak tartom befoglalni az alapvetően minimum két személyre szabott asztalok egyikét. Amúgy is jó fejnek tűnik eddig, hozzám képest ugyanúgy csendesebb fajta, jól kijövünk így. Az ajtón belépve szembesülök a teljes tanácstalanságommal. Hova üljünk, hol kell rendelni, egyáltalán mit kérjek ezúttal a forró csokim mellé, hiszen tortájukból is biztosan számtalan van. Különösen zavarba tudnak hozni, ha valamilyen varázsvilágbeli összetevővel bolondítják meg az alkotást, amiről fogalmam sincs olykor, hogy mi lehet. A megmentő választ a lánytól várom, akihez reménytelien fordulok.
- Nos, khm. Hova üljünk? - hagyja el a számat a bizonytalan kérdés, miután megköszörülöm a torkomat, belül pedig érzem, hogy egyre idegesebb leszek. Félreállok egy lépést, hogy ne legyek útban az utánunk jövőknek, azonban mivel gyűlik a vendégsereg, nem ártana lassan letelepednünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=789870#post789870][b]Süveges Lili - 2020.01.19. 10:36[/b][/url]

Amikor két, alapvetően nem könnyen barátkozó ember valahogy mégis egymásba botlik, azt érdemes volt megbecsülni, mert nem maguknak köszönhették valószínűleg a dolgot, és ha nem élnek a lehetőséggel, később talán sose szólnak többet egymáshoz. Lili ezt olyan jól megtanulta, hogy a maga esetlen módján minden kínálkozó alkalmat megragadott ezen ismerettségek elmélyítésére.
Most például tanulnia kellett volna hétfőre, és gyakorolnia egy-két varázsigét, de minden meggyőződése ellenére félrepakolta teendőit és a már maga sem tudja melyikük által feldobott sütizésre koncentrált Benivel. Az édesség persze önmagában is elég csábító volt, ilyen időben pedig egy forró csokival kiegészítve gyakorlatilag kötelező.
Nem nyitásra érkeztek, és ez már látszott is a helyen, fogyatkozóban voltak az ülőhelyek, és Beni sem épp kiemelkedő határozottságáról készült tanúbizonyosságot adni kérdésével. Lili kapkodta kicsit ide-oda a tekintetét, miközben egy elnyújtott "ööö" is elhagyta ajkait.
- Szerintem... - kezdte, de aztán valaki hátulról meglökte.
Bizonyára egy újabb vendég, aki nem bunkó volt, csupán a lány volt neki útban, mert nem állt félre az ajtóból időben.
Lili pedig lepattant az illetőről, és majdnem átesett egy asztalon, ami épp üres is volt.
- Legyen ez! - döntötte el a kérdést, és majdnem az asztalt is.
Gyorsan le is ült, bár nem volt biztos benne, hogy van felszolgáló személyzet, vagy épp nekik kéne odamenniük választani a pulhoz, de ez már egy következő döntéshelyzet volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=789911#post789911][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.19. 15:43[/b][/url]

Úgy tűnik, egy hajszálon múlt, hogy nem engem löknek fel az utánunk érkező vendégek, de legalább helyünk akad végül. Minden bizonnyal azért maradt szabadon, mert közel esik a bejárathoz, és még az üres tányérokat is az asztal szélén hagyták a korábban itt tartózkodók. Tuti, hogy máskor nem ezt választanám, de úgy tűnik nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogatósak legyünk. Két kis elsős csak ne akarja befoglalni magának a beülős zugokat, beérem én ennyivel bőven. Lehuppanok vele szemben, kigombolva a kabátomat, majd a széktámlára igazítom. Az asztalkán ugyan van két kis füzetecske a kínálatról, de a pultban sokkal jobban át tudom gondolni, hogy mit szeretnék.
- Tudod már, hogy mit kérsz? Rendeljek esetleg én? Te addig foglalnád a helyet - javaslom neki néhány perccel később, mert félek egyedül hagyni a cuccainkat. Türelmetlenül lapozgatom a süteményes oldalakat, ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy csokis vagy gyümölcsös tortaszeletet válasszak. Ha utóbbit, akkor epreset, vagy citromosat? Nehéz dolgok ezek, tisztában vagyok vele. Még jó, hogy kísérőként a forrócsoki magától értetődő, már csak azon izgulok, hogy ne kerüljön sokba a végösszeg.
- Amúgy kíváncsi vagyok a véleményedre... - hajolok hozzá egy kicsikét közelebb. - Te megsértődnél, ha a legjobb barátod nem hívott volna el a bálra? - teszem fel neki az ominózus kérdést, amin egy ideje rugózom. Tudom, hogy nem ismer még annyira, de talán pont ettől tudná jól megítélni a helyzetet. Hagyom, hogy ráérősen böngészhesse az étlapot, ha pedig választott, akkor kész vagyok akár helyette is kikérni a rendelést, ha nem jön közben a felszolgáló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=789918#post789918][b]Süveges Lili - 2020.01.19. 17:10[/b][/url]

Tényleg nem a legideálisabb asztalt sikerült megtalálniuk, legfőképp azért, mert az állandó ajtónyitogatás miatt valószínűleg maradhatnak kabátban is akár, legalábbis Lili még magán tartotta, miközben leült. Beni biztos kevésbé volt fázós típus, de Lili, ő bár téli gyerek volt, mégsem állhatta a fagyos levegőt. Alig várta, hogy mindenféle bűbájjal felszerelkezhessen a hideg ellen. Ez volt az életcélja, legalábbis amíg épp fázott. Vagyis épp most is.
- A forró csoki tuti. Ha van mentás, akkor olyat szeretnék - felelte, miközben elnézett a pult irányába, mintha csak ki tudná ilyen messziről betűzni a menüt.
Aztán neki is feltűnt, hogy van az asztalon ét- és itallap, de csak miután Beni már percek óta bele volt feledkezve. Ezért aztán úgy tett, mintha mindvégig tudott volna róla, hogy ott van az a darab papír, lazán felkapta és színpadiasan maga elé tartotta.
- Egy minotaurusz minyont, azt hiszem - mondta, aztán felsóhajtott. - Vagy mégsee.. inkább főnix krémest. Bármi is az.
Voltak persze hagyományosabb darabok is, de ha Lilike valami újat próbálhatott ki, nem hagyta ki a lehetőséget.
- Ó.. - Ez a téma is új volt neki, de kicsit bonyolultabbnak hangzott, mint eldönteni, melyik sütit válassza. - Azt hiszem, nem. Vagy mégis, ha korábban azt ígérte volna, együtt megyünk. Úgy volt?
Kicsit több információra volt szüksége a helyzet megítéléséhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=789964#post789964][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.20. 02:14[/b][/url]

Rövidesen fázni kezdek, mert túl közel vagyunk az ajtóhoz. Megszokásból vettem le a kabátomat, most mégis visszaöltözöm, főleg mert ő is magán hagyta a kinti ruháját.
- Szerintem én is olyat kérek - gondolkodom el hangosan. Nagyon finom tud lenni, az ízek szinte tökéletesen kiegészítik egymást. A múltkor, ha jól emlékszem narancsosat választottam, azzal se lőttem mellé. Be kell vallanom, hogy függőjévé váltam a falu finomságainak, igaz kicsit sokba kerül rendszeresen idelátogatni. A karácsonyi vásárban sem árultak ilyen ízletes édességeket, mint itt. A pultok mögé nézve számos diákkorút látok sürögni, ki tudja, lehet egyszer itt tudok majd munkát vállalni, hogy több legyen a zsebpénzem. Nagyon klassz lenne, ugyanakkor elriaszt a hely forgalma, mert ha kifáradok, nem lesz időm mellette tanulni.
- Rendben, egy perc és jövök! - esek el majdnem a saját lábamban, amikor Lili tervet változtat, én pedig megtorpanok az asztalnál azután, hogy felpattantam. Elbattyogok a pultig, ahol néhány percnyi őrlődés után szemet szúr a miattunk agyonreklámozott Bagolykő cupcake, így végül azt választom. Az egyik itt dolgozó megnyugtatásul közli, hogy hamarosan az asztalunkhoz viszik a rendelést, ennek tudatában csüccsenek vissza a helyemre.
- Egy galleon lesz fejenként - újságolom Lilinek, hogy tudja mire számítson távozáskor. Felsóhajtok, noha nem sokallom az árát, főleg hogy a borravaló is benne van a végösszegben. Elégedetten összecsapom a tenyerem. - Na ugye! Nem beszéltünk erről korábban. Akkor szerinted is túlreagálta - vonom le a következtetést a fejem csóválva.
- Aztán a bátyád mesélte-e, hogy a múltkor is itt forrócsokiztam vele, miután elvertem őt hógolyózásban? Tiszta víz lett szegény! Mondjuk arról nem én tehetek - mesélem büszkén vigyorogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=790384#post790384][b]Süveges Lili - 2020.01.24. 18:54[/b][/url]

Szerencsére nem volt az a sokáig tépelődős típus, és mivel megegyezett ízlésük a forró csokit illetően Benivel, viszonylag hamar ki sikerült találniuk, mire vágynak, így Lili elégedetten mosolygott magában, miközben a srác elsietett leadni a rendelésüket. Mehetett volna persze ő is, volt annyi pénze, hogy ő fizessen a pultnál a későbbi elszámolásig, csak mivel nem tudta, mi a módi, Beni pedig résen volt, lemaradt a lehetőségről. Így maradt a várakozás, utána pedig az elmélkedés a különös kérdésen.
A süti és ital árát hallva azért ügyesen elfedett köhécseléssel egy meglepett nyögést, majd bólintott, hogy rendben van, és már el is tűnt könyékig a táskájában a tárcáját kutatva.
- Ha szóba se került, persze, hogy túlreagálta. Kivéve... ha mondjuk olyan jeleket küldtél neki. Véletlenül persze.
Ki tudja, Lili biztos nem, még azt se igazán sikerült levágnia, hogy kiről is van szó. Lehet, hogy ez a bizonyos legjobb barát szeretne több lenni, mint barát, és a tőle telhető legfinomabb utalásokkal ezt már hónapok óta igyekszik Beni tudtára adni, csak az pasi és fel se tűnik neki. Most pedig remélte, hogy majd együtt mennek, mint "barátok" és nem teljesen ugyanebben a státuszban távoznak majd.
- Vagy te mondtál olyat, amit nem is úgy gondoltál, ahogy ő értett - rántotta meg a vállát, miután végre előkotort a sok knót közül egy galleont.
A bátyjáról hallott kis sztorira picit elvigyorodott. Nem hallott az esetről, de sose késő bepótolni a sztorit.
- Nem mesélte. De mi, akkor ő tehet róla, hogy agyondobáltad hóval? Családi gén a bénaság, de ezért igazán nem ő a felelős - mókázott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=790975#post790975][b]Ivanich R. Benett - 2020.01.29. 01:08[/b][/url]

Hirtelen nem tudom mire vélni Lili reakcióját az árakat illetően, ezért kissé kényelmetlenül kezdek el fészkelődni az ülőhelyemen. A tarkómat vakarászva azon töröm épp a fejem, hogy mennyire számít sok pénznek az, amit itt elkérnek. Nem sok hasonló helyen jártam, ami alapján tisztában lehetnék a varázsvilág áraival, vagy amihez viszonyíthatnék. Munkács környékén, ahol a nagybátyámék birtoka is található, ugyan létezik mágusfalu és város elvétve, de a határon túli árfolyamot nem érdemes összehasonlítani az ittenivel, főleg mivel náluk a polgárháború óta amúgy is egy kicsit a feje tetejére állt az élet. Persze nem sokat tudok erről, csak fél füllel hallottam ezt-azt. Bőven lekötött a golymókkal való ismerkedés, vagy a bűbájelmélet, ahogy a rokonaimmal való eszmecserék is óriási mérföldköveknek számítottak.
- Hát... Nem tudom, nem hiszem. Lehet, hogy tényleg nagyon elszúrtam valamit - nézek magam elé szomorúan, ahogy hangosan felsóhajtok. Nem sajnáltatni akarom magam, de eléggé elkenődök a gondolattól, hogy ennyire vak és naiv voltam. - Valahogy szeretném őt kiengesztelni, hogy ne haragudjon rám. Van valami tipped ajándékra? - jut eszembe a nagyszerűnek vélt gondolat, majd felkönyökölök az asztalra. Néhány oldalsó pillantást vetve a süteményes pult felé látom, ahogy nagy a mozgolódás arrafelé, úgyhogy gyanítom a rendelésünk rövidesen felszolgálásra kerül. Már nagyon hiányzik a forrócsoki íze a számban, az álmodozás közepette körbe is nyalom az ajkaimat.
- Kellett neki annyit a hóban térdelnie... Fogta magát és nekidőlt egy egész hókupacnak. Aztán meg nem fogod elhinni: megcsúszott a jégen és a hátsójára vágódott! Sajnos a fél utca látta - tartom a szám elé a kezem, hogy ne röhögjek olyan látványosan. Igazából nem rajta nevetek, csak olyan kínos volt ez az egész, hogy az emlékeket csak így tudom feldolgozni. Látom rajta, hogy őt is feldobom a sztorival. Nem csoda, hogy titkolta előtte. - Ne aggódj, nagyon jól küzdött, utána minden jóra fordult. Kár, hogy most nem ért rá jönni - dőlök hátra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=794120#post794120][b]Süveges Lili - 2020.02.15. 15:32[/b][/url]

Talán félrehallotta, tűnődött még közben Lilkó, és nem fejenként egy galleon a rendelésük, hanem összesen. És mondjuk vacsorával együtt. Vagy persze az is megeshet, hogy hatalmas infláció történt abban a két percben, mialatt Beni megrendelte az italt, és az elkészült. Majd szólni kell a pultosnak, hogy frissítse a kiírt árakat, mert így hamar elvesztik majd a vevőiket.
Mindenesetre megnyugodott, hogy akárhogy is, pénz van nála, csak remélhetőleg azután is fog maradni, hogy távoztak.
- Ajándékra? Hű. Hát.. - nem akarta, hogy Beni rágja magát, és szomorú legyen, de sajnos nem nagyon volt ötlete, elvégre még azt sem tudta, hogy az emlegetett illető egyáltalán kicsoda.
Fiú vagy lány, esetleg házimanó? Vagy a tengerimalaca? Így aztán nehéz volt ajándékötletet mondani, bár alighanem egy nyers répának bárki örült volna az említettek közül.
- Miket szeret? Vagy mivel szeret foglalatoskodni? Valami témába vágó ajándéktól biztos megenyhülne. - És ez lehetett egy kviddics magazin vagy valami jutalomfalat is, annak függvényében, hogy ki az emlegetett illető. Bár azért Lili csak gondolatban bolondozott a témával, azért azt sejtette, hogy nem egy házikedvence sértődött meg rá, amiért nem vele ment bálozni.
A bátyjáról szóló sztorin aztán a kis Süveges is jót kuncogott, próbálva elképzelni az esetet, de aztán összeszedte magát és védelmező üzemmódba kapcsolta magát.
- Jobb lesz, ha vigyázol, mert van még egy Süveges, aki elláthatja a bajod a hóban!
Persze a végére az arcizmai feladták a küzdelmet és elvigyorodott.
- Bárcsak láttam volna! Biztos mókás volt!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=795476#post795476][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.23. 16:53[/b][/url]

Eszembe se jut, hogy ő esetleg alig ismeri az említett személyt. Legalábbis ennyiből biztos, hogy nem tudná kitalálni, hogy kiről is van szó pontosan. Gondolkodóba esem, államat a tenyerembe támasztva könyökölök rá az asztallapra. Nemrég volt karácsony, most megint törhetem a fejem az ajándékokon? Azért valamennyire felvillanyoz, hogy nem egyedül teszem ezúttal. Úgyhogy a mosoly azért ott lapul a szám szélén, még ha haloványan is. De azért megdöbbentő, hogy mennyire zavarba tudok jönni a visszakérdezésétől, elvégre én ismerem őt az egyik legjobban itt a kastélyon belül, és mégis ilyen egyszerű kérdések kifognak rajtam. Mármint, ha tényleg legjobb barátok lennénk, akkor talán tudnom kéne magamtól, hogy minek örülne, vagy csak én vagyok béna, nem tudom.
- Hát... sok mindent - közlöm vele nagy komolysággal a semmitmondó információt. Érzem, hogy mivel ezzel nem megy sokra, csak még kínosabbá kezd válni a beszélgetés, úgyhogy rövidre zárom. - Áh, majd készítek neki egy karkötőt, talán az lesz a legjobb, nem? - azért kikérem az ő véleményét is, hogy a megerősítésével helyretegye az önbizalmamat.
- Sajnáltam őt, hidd el. Még szerencse, hogy nem esett nagyot - taglalom, mikor is végre megérkezik a rendelésünk. Illedelmesen megköszönöm a felszolgálónak a fáradságát, majd belekortyolok az italomba, ami viszont még elég forró ahhoz, hogy rögtön nekilássak. Csúnya nézésem is elárulja, hogy majdnem leégetem a nyelvem.
- És veled amúgy mi újság? Nincs valami izgi sztorid? - húzom közelebb egy kicsit a széket, de azért még előre is hajolok valamivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=795486#post795486][b]Süveges Lili - 2020.02.23. 17:44[/b][/url]

Ami azt illeti, Lili valóban nem tudta, kiről van szó, ki lehet Beni legjobb barátja, de ezt a világért se vallotta volna be, mert attól tartott, tudnia kéne. Elvégre biztosan látta már őket együtt, vagy a srác mesélt már róla neki korábban. Milyen barát lenne ő, ha Beni azzal szembesülne, hogy nem figyel rá eléggé?
Persze az se volt kizárva, hogy okkal nem tudta kiről van szó, ebben az esetben pedig azért sem akart rákérdezni, mert ha lényeges lenne, vagy Beni azt akarná, hogy tudja, már elmondta volna. Legalábbis Lilkó így gondolkodott, de azt már kezdte kapisgálni, hogy egy lányról lehet szó. Legalábbis nem sok fiú kapott ajándékba karkötőt egy másiktól.
Azt is szokatlannak találta ugyanakkor, hogy egy fiúnak lány barátja van, sőt, vele együtt már legalább kettő, de örült neki.
- Én tutira örülnék neki! - felelte az ötletre mosolyogva.
A karkötő főleg, ha saját készítésű, valóban jó ajándéknak hangzott. Szinte azt kívánta, bárcsak megbántaná őt Beni valamivel, hogy kárpótolnia kelljen.
- Ó, minden oké? Forró? - kérdezte meg a nyilvánvalót, és beleszaglászott poharába. Az illata jó volt, ha majd lehűl kissé, azt remélte, az íze se fogja cserben hagyni.
Hogy volt-e valami izgalmas sztorija? Lili eltűnődött kissé, és hogy időt nyerjen, megfújkodta a forró csokiját.
- Hallottál már a seprű akrobatikáról? Egy nagyon izgi és látványos sport, és mostanában azon tűnődöm, hogy belevágok!
Hangosan azonban most először mondta csak ki, hogy erre vágyik, és ez mintha olaj lenne a tűzre, teljesen felvillanyozta a kislányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=795550#post795550][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.24. 02:37[/b][/url]

- Ohó! Ezt jó tudni - dőlök hátra elégedetten. Csillogó szemeimben az öröm jelével valóban természetesnek veszem, hogy hallott már Karoláról, ezért meg se kell említenem neki név szerint. Ha más nem, a házon belüli tevékenységével biztosan mindenki által ismert személlyé nőtte ki magát, velem ellentétben. Mindenesetre addig jó, amíg nem vagyok reflektorfényben. Az mindig megosztó figurává tesz valakit, én pedig nem vagyok kész a negatív kritikákra. Próbálok persze edzeni a rosszindulatú támadók ellen, de hiába gyúrok Petyával, ha belül a többiek jó tanácsa ellenére is egy érzékeny elsőéves maradok. Egyébként Lili se panaszkodhat, hiszen elég sűrűn csevegünk, s a közös programunk is azt erősíti, hogy nyitott vagyok a folytatásra. Jó megfigyelőnek gondolom, nem hiába faggatom szegényt, hogy miként cselekedne a helyemben.
- Csak egy kicsiiit - nyújtogatom ki megégetett nyelvemet. Valószínűleg nagyon siettek az elkészítésével, de legalább valóban frissen kapom a finomságot. Én voltam türelmetlen, nem az ő hibájuk. A kapott kiskanállal kavargatni kezdem a bögrét, hogy fogyasztásra alkalmas hőmérsékletűre hűljön a csoki.
- Seprű akrobatika? - ismétlem meg a sportágat, mintha nem értettem volna jól az előbb. - Nem igazán, hogy őszinte legyek. De biztos veszélyes, ha seprűn kell egyensúlyozni. Nem félsz a magasban? - fonom keresztbe a karjaimat, ahogy eltűnődöm a dolgon, és próbálom őt elképzelni a gyakorlatok közben. Iszonyú, hogy ennyire ódzkodok a repüléstől, holott szinte minden varázslóban természetes ez a közlekedési módszer.
- Nem is tudtam, hogy van a suliban. De egy próbát lehet, hogy megér. Rólam szerintem mindenki hallotta, hogy reszketek a seprűn - mosolygok beletörődően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=795966#post795966][b]Süveges Lili - 2020.02.27. 18:00[/b][/url]

Lili-mili is vigyorgott egy sort, mert tudta, hogy megjegyzését Beni pont ott raktározta el fejben, ahol ő szerette volna. Remélte, hogy a fiú annyira belelendül a karkötő készítésbe, hogy azzal a lendülettel neki is csinál egyet, csak úgy. Mert megérdemli, vagy mert cuki, és szép, vagy valami ilyesmi.
Természetesen hallott Lilkó is Karoláról, meg sok más háztársáról is, meg azon kívül egy-két név már azért bevésődött kis fejébe, de ezen emberek egymáshoz való kapcsolati hálóját még nem rajzolta fel tudatában. De persze az is lehet, hogy tudta, hogy róla van szó, csak nem épp nem sejtette.
Miután Lili megcsodálta Beni nyelvét, és próbált sajnálkozó kifejezést ölteni arcára, mindketten forró italuk fölé hajoltak kicsit, amiből csak az újonnan kélt remek vagy épp meggondolatlan ötlet zökkentette ki a kétszemélyes csoportosulást. Mérlegelte, rágódott rajta, de csak így kimondva tűnt valódi elhatározásnak a lány számára a seprűakrobatika, melyről Csenge révén szerzett tudomást. És ami most egészen belelkesítette.
- Áh, nem olyan vészes! - rázta meg haját. - Persze, seprűn repkedve kell hajmeresztő dolgokat művelni, de legalább közben nem próbál senki ütővel vagy vasgolyóval kinyírni.
Repülni imádott, de a kviddiccsel szemben voltak aggályai, miután pár éve látte kedvenc sportolóját nagyon szabálytalanul álló végtagokkal földet érni. Szóval emiatt letett sportolói karrierjéről, melyet azóta dédelgetett, hogy először kimászott a rácsos ágyból és megrágta a családi seprűt otthon.
- A magasság nem zavar, inkább az, ha nagyon hirtelen elmúlik - nevetett, és azzal szemléltette, hogy az asztal fölé emelte kinyújtott tenyerét, majd rácsapott.
- Azt hiszem, még nem sokan művelik itt. Legalábbis én még csak Csengétől hallottam róla. De arról tényleg mindenki tud, hogy téged hozzá kéne ragasztani egyhez, hogy két percnél tovább kapcsolatban legyél vele.
Remélte, hogy nem bántja meg cukkolódásával Benit. Kedvelte őt, de ugyanakkor szeretett mókázni is, és ez mókás téma volt. Amúgy is ő hozta fel, hogy reszket rajta!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=796473#post796473][b]Ivanich R. Benett - 2020.03.02. 01:16[/b][/url]

Vékonyka ujjaimmal óvatosan fonom körbe a bögrém, amikor az már nem annyira forró. Elég volt a nyelvemet leforrázni a finomsággal, nem hiányzik még, hogy a tapintásom is kinyiffantsam. Ezek után az is kérdés marad, hogy miként fogom én jóízűen elfogyasztani a csokit, ha nem fogok érezni semmit. De nagyon erősen reménykedem benne, hogy nem égettem meg annyira az ízlelőbimbóimat, hogy a teljes élménytől megfosszon. Lehettem volna egy kicsit elővigyázatosabb is.
- Látszik valami? - kérdezem ártatlanul, ha már szemlélőm akadt Lili személyében. Nyelvet öltve látványosan áthajolok hozzá az asztal felett, természetesen vigyázva arra, hogy ne lógjon bele a felsőm az italomba. Kíváncsian pislogok rá, hogy vajon lát-e valami furcsát rajtam, esetleg piros foltokat, amik arról árulkodnak, hogy bizony nagy a baj. Kicsit lihegek így a számon át lélegezve, aztán visszasüppedek a székembe és hagyom, hogy kiszáradt nyelvemhez érjen a nyál, majd az akrobatikáról kezdünk el beszélni.
- Igazán? - húzom össze a szemem kételkedően. - Na jó, ebben igazad van - röhögök fel hangosan, mikor végiggondolom. Annyira hülye sport ez a kviddics. Nem elég, hogy egy seprűn kell egyensúlyoznod, még egy masszív golyó is üldöz, ha nem a többiek löknek fel a magasban. Hát, ha valakinek ez a perverziója, akkor nem állok útjába a boldogságának, de engem sürgősen hagyjanak ki ebből. Maga a repülés persze foglalkoztat, mert nagyon menő lehet suhanni a felhők között, de még rettentően félek tőle.
- Hát, majd kíváncsi leszek, hogy mit műveltek. Elmehetek megnézni az egyik edzéseteket? - érdeklődöm, a sajátos kis poénjára pedig csak forgatom a szemeimet. Megejtem az első kortyomat, ami már fogyasztható hőmérsékleten ér, aztán válaszolok a rá jellemző, gúnyos szurkálódására.
- Nos, hát... azon meg igyekszem változtatni. Keresem a megfelelő személyt, aki korrepetálhatna - húzom magam össze szégyenemben. Elszomorít, hogy híre ment a félelmemnek, mondjuk nem meglepő úgy, hogy a fél csoport rajtam röhög az órákon. Persze nem szabadna megérintsen, mert a többi órán a legjobbak között vagyok, de akkor is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=796541#post796541][b]Süveges Lili - 2020.03.02. 16:32[/b][/url]

Ha már hajmeresztő dolgokról kezdtek beszélgetni, Beni is egész megijesztette Lilit, mikor váratlanul az asztal fölött áthajolva odadugta az orra alá az arcát és egész pontosan kinyújtott nyelvét szemrevételezésre. Lilkó hátra is hőkölt kissé, és majdnem előtört belőle egy meglepett hang is, de szerencsére ez elmaradt. Azért szerencsére, mert nem tudta elképzelni, hogy az a hang olyan lett volna, amire büszkén gondolhatna vissza.
- Piros. De olyan normális nyelv-piros. Asszem - összegezte véleményét még mindig nagyokat pislogva. - Szóval látszólag rendben van. Érzésre nincs? Más az íze, vagy valami?
Nem is igazán értette, minek kérdezget ilyesmit, elvégre ő is égette már meg a nyelvét és a szájpadlását meleg (és persze ehető vagy iható) dolgokkal.
Inkább új felfedezéséről, és leendő szenvedélyéről kezdtek beszélgetni, és mire észbe kapott, Lili már gond nélkül tudta kortyolgatni forró csokiját.
- Persze, amint lesz olyanom, azonnal jöhetsz - bólintott nagy komolyan, majd elnevette magát. Kicsit még cikinek is érezte most a helyzetet, hogy így lelkendezik itt Beninek valamiről, aminek még csak a tervezés fázisában tart, és még senki, de tényleg senki se engedte meg neki, nemhogy azt, hogy seprűre üljön, de hogy ráálljon egyre.
Tényleg nem akarta bántani a piszkálódó megjegyzésével a srácot, nem lehetett mindenki seprűre születve eleve, sőt, az is lehet, hogy sose fogja elsajátítani igazán a dolgot, de cserébe például sokkal okosabb és szorgalmasabb volt Lilinél, amit pedig ő irigyelhetett.
- Nem hiszem, hogy van rá képesítésem, vagy ilyesmim, de én szívesen segítek. Csak nem biztos, hogy szabad, szóval... inkább titokban.
Kajla kis mosolyt varázsolt az arcára, kíváncsi volt, mit szól a büntetőmunkát illetve -pontokat kilátásba helyező ötlethez Beni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=797630#post797630][b]Ivanich R. Benett - 2020.03.08. 21:43[/b][/url]

Betudom a hátrahőkölését a nyelvem állapota miatti sokkolódásának, ami csak még jobban aggasztani kezd, hogy mi is történt akkor vele pontosan a leforrázás hatására. Kíváncsian és már-már türelmetlenül fúrom Liliébe a tekintetem, hogy ugyan áruljon már el valamit, mert megveszek az információ nélkül. Bizalmatlanul pislogok rá, egyre feszültebbé válva a diagnózis lassú felállítása után, majd így dőlök vissza a helyemre.
- Nem tudom, olyan fura. Remélem elmúlik - nyöszörgöm mély aggodalommal a hangomban, az asztal alatt pedig még az ujjaimat is nekiállok tördelni idegességemben. De persze nem olyan nagy a baj, mint azt érzem, gondolom egyszerűen csak megijedtem a hirtelen hőmérséklettől, s nemsokára gond nélkül fogyaszthatom az italomat. Addig is megragadom a villát és a mellé rendelt süteményből kanyarítok egy szeletet, amit gond nélkül kóstolok meg.
- Nézd, ennek pont Levita színű a tölteléke! - kiáltok fel boldogan, ahogy villám hegyével a krémre bökök. - Jól van, majd szólj. Remélem rá fogok érni.
Bízom benne, hogy sikerül majd elcsípnem Lilit gyakorlás közben. Nem biztos, hogy meghozza a kedvem ehhez a sporthoz, de jó mulatság lenne megnézni őket, ahogy versenyre készülnek. Persze nem akarok szemtanúja lenni baleseteknek, noha a kviddicsmeccsekre is ki szoktam járni, ha vannak, még ha ott is előfordulnak csúnya szerencsétlenségek.
- Jaaa, nem azért mondtam ám, de adnám, szóval ha titokban is, de legalább fejlődnék - szabadkozom a kezemmel hadonászva. A kastély felett repkedni például klassz lenne, az jöhet bármikor, ha nincs hideg. Közben folytatom a süti elfogyasztását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=799815#post799815][b]Süveges Lili - 2020.03.22. 12:55[/b][/url]

Meglehetősen aggodalmas fejet vágott Beni, Lili nem csak a hirtelen közeledését, de ezt se tudta nagyon hová tenni, látszott is zavarodottságán, és az is látszott, hogy a másik is látja rajta.
- Ne aggódj, a nyelv a leggyorsabban gyógyuló részünk, hipp-hopp rendbejön - próbálta nyugtatni őt a lány.
A sütijéről kicsit meg is feledkezett, olyan finom volt a forró csoki, de látva, hogy Beni ahhoz fordul, ő is a villájára tűzött egy falatot a főnixesből. Annak piros volt a krémje, a piskótát pedig aranysárgára sütötték.
- Mmhhümm müh - kommentálta az édességet, és bólogatott, hogy igen, látja, milyen szép kék a cupcake-je Beninek. Bizonyára volt másik három színben is, de a srác természetesen a kékből kapott.
Legszívesebben már most mondta volna neki, hogy holnap jöhet is megnézni őket gyakorlás közben Csengével, de sajnos még nem volt eltervezve semmi. Legalábbis semmi konkrét nem volt napirenden a seprűakrobatikát tekintve, csak az volt biztos, hogy Lili akarja. És hogy oltári nagy hisztit fog csapni, ha nem engedik meg neki.
Lilkó jót nevetett a kapálózó fiún, valami ilyesmi reakciót várt tőle, bár végülis nyomban belement a szabálytalankodásba, szóval annyira talán mégsem eminens diák ő, mint a jegyei mutatják. Egy kis móka belefér, és ez Lilinek nagyon szimpatikus volt.
- Rendicsek, akkor mancsot rá! - nyújtotta ki sütikrémes-morzsás pracliját Beni felé, hogy eképp pecsételjék meg titkos kis szövetségüket. Persze nem a maszatosságon volt a hangsúly, azt észre se vette a lány, hogy kissé malackásan evett.
Közben kiitta maradék forrócsokiját is, ami már csak langyoscsoki volt a végére, és kicsit sűrűbb és cukrosabb is, mint az elején, szóval némi fintorgás is kiült arcára, de pár falat sütemény, és úgy érezte, minden a legnagyobb rendben lesz. Örült ennek a kis kiruccanásnak a Czukorvarázsba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=800928#post800928][b]Ivanich R. Benett - 2020.03.26. 16:15[/b][/url]

- Nocsak, talán gyógyítónak készülsz? Esetleg mondhatnál rá valami bűbájt, hogy azonnal helyrejöjjön. Mert én nem tudok... - tárom szét karjaimat. Ezt nem is tudtam eddig, amit mond, de jelentősen megkönnyebbülök. Tudom, hogy nem értek mindenhez, de létezhet, hogy ő esetleg jobb nálam? Veszélyen az iskolaelső címért folytatott kemény harcom. Kétségbeesett fejem helyett azonban nyugalomra csitítom magam, ha már ő is ezt próbálja nálam elérni. Végtére is azért vagyunk itt, hogy kieresszük a gőzt, és jót beszélgessünk.
Önfeledt falatozásom folytatom a kommentár után a sütiből, ami csakugyan meghozza a szomjamat az időközben kihűlő forrócsokiból. Nem hideg, csak langyos már, valósággal itatja magát. Az is tény, hogy tömény, eltelíti a pocakom, de remélem nem fogja megülni ez a sok cukormennyiség. Tudom ám, hogy a Bagolykő cupcake tulajdonsága a jelképállat megjelenése a csuklóm környékén, ezért ujjongva, már-már a székemből felpattanva mutatom meg neki, hogy mostantól mi fogja boldogítani a testrészem. Mert hát, hallottam erről, de nem hittem, hogy létezik. Most élem át először.
- Azt biza! - ragadom meg mancsos pracliját egy furcsa fintorral, mikor kitapintom a morzsát. Na nem mintha a fogam közé szoruló sütidarab jobb látvány lenne, mikor elvigyorodom. Elsős vagyok, na. Mikor elhúzom a kezem, azért az asztal alatt alig észrevehetően letörlöm a rám ragadt dzsuvát, az egészből ő pedig talán csak annyit érzékelhet, hogy egy idő után kínosan felnevetek.
Illedelmesen megvárom, hogy ő is befejezze a falatozást, aztán visszaviszem a tányéromat, hogy intézzem a piszkos anyagiakat. Összességében jó, hogy eljöttünk.