36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Grünwald Olivér Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 143
Írta: 2019. október 23. 14:36 | Link

Öcsi?
#godisgood >> október közepe

Két hét leforgása alatt megfordult velem megint a világ. Nem lett szar a gyógyszerek cseréjéből, senki nem volt fasz a csapatból, és még Eugén se terhelt a lovardában pluszban, ez most máshol ütött meg. Éreztem a tompa fájdalmat a tarkómba attól, hogy megint nem aludtam, de ennek nem volt köze most hozzám. Nem voltam megint rosszul, nem ingadoztam, nem volt olyan sok és nehéz súly, amit vinnem kellett volna. Egyszerűen izgultam. Azt hiszem hat éves kölyök lehettem, talán kicsit nagyobb, mikor komolyabb verekedésbe keveredtem pár idősebb sráccal. Megmondtam nekik, hogy nincs igazuk, hogy úgyis megtalálom a családom, én nem olyan leszek mint ők, akik sosem tudják meg. Honnan? Hogyan? Miért?
Kapitány hallgatás után kivételesen elő is hozakodott valamivel, ami érdekel. Belefutott egy árvaházi dokumentumba, amit Cinkén keresztül meg is kaptam. Neveket. Ha minden igaz az édesanyámé és édesapámé. Sosem kértem különösen semmit se Mitzingertől, se Kreßlertől, így értettem a meglepődést, mikor megkerestem, hogy tudna-e nekem elérhetőséget szerezni. Végül annyit küldött, hogy az egyik gyermekük ide jár. Megkaptam a nevét és egy képet. Az utóbbi most nincs nálam, a nevet meg már eleget gyakoroltam, hogy az se kelljen. Mély levegőt véve ittam bele a papír kávéspohárba, amiben fehércsokis, kókuszos forrócsoki volt. Tudtam, hogy késésben vagyok, de ez most jól jött, ha igaza van Hattienek, ő már bent ül.
Hiszek a nőnek, és jól teszem.
- Helló, kölyök, leülhetek? - kérdeztem rá a szabad székre meredve magam elé, nem pont így terveztem, de indulásnak jó, nem?
Hozzászólásai ebben a témában

Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2019. október 23. 15:32 | Link

God

Az esetek nagy többségében nem szerettem az emberek között tartózkodni. Túl sok a lélek, a zajok, a hozzájuk csapódott ilyen-olyan pitiáner szellemek. Nagyon nyomasztóak voltak a számomra, nagyon sokszor leszívták Az energiáimat, amit gyorsan akartam pótolni. Talán így függtem rá a pite-napokra a cukrászdában, az biztos, hogy már hetek óta nem hagytam ki egyetlen egy csütörtököt sem. Boldizsár szórakozottan szórta a leveleket az utcán, mintha csak a szél fújta volna őket. És a legtöbb embernek ez még csak szemet sem szúrt. A tény, hogy így fújja a leveleket a szél, hogy nincs is. Hogy lehetnek ennyire vakok?
Én csak leültem az ablak mellett az egyik kényelmes, két személyes asztalhoz, az esetek nagy többségében itt nem is buzerált senki azzal, szabad-e a hely. A mai úgy tűnik kivételes eset volt, ahogy a férfi megtorpant mellettem. Egy pillanat alatt le is baszott a hét víz, nem számítottam rá, hogy ez a látvány fogad. Ki is néztem, de Boldizsár ugyanúgy szórta a leveleket. Talán kicsit szélesebb is volt alkatra.
- Én... P...p... Persze. Csak tessék - intettem A szék felé majd a kutyára néztem, ami mellette csóvált. Nem minden nap lát az ember szellemkutyát. - miben segíthetek?
Utoljára módosította:Bárány Farkas, 2019. október 23. 15:37
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Olivér Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 143
Írta: 2019. október 23. 15:54 | Link

Öcsi?
#godisgood >> október közepe

Az arcomon széles mosoly terült el, sokkal nagyobb, mint általában ide belépve, pedig kedvelem ezt a helyet. Ha van hely, ahol még szívesen eszem süteményt a konyhán kívül, az ez. Igazából szerintem Bonnie már szerzett receptet Hattietől, mert múltkor az az isler kísértetiesen egyforma volt ahhoz, amit venni szoktam. Imádom, mindkét nőben tehetség van, csak az enyémben több - nem vagyok elfogult!
- Bocs, öcskös. Megzavartalak? - kérdeztem a furcsa reakcióra, mert isten lássa lelkem - nem vagyok hívő bassza meg, de most lássa! -, jól akartam indítani. Kis sóhajjal végül le is ültem, intettem a kék hajú nő felé és az islerre is letettem már fejben a voksom, de az egyelőre ráér. Kint kavargott a levegő, pedig mikor sétál az ember nem érezni, sőt, meleg van őszhöz képest, olyan szar ez a sok változás az időben. Még a térdem is megérzi.
- Ez a kérdés most egy kicsit meglepett - néztem rá őszintén, leginkább csendre vagy arra számítottam, hogy megkérdi, miért ide ültem, vagy bármi. Ez most olyan eltervezetten kívüli. Nem hoztam a cetliket, de azért emlékszem mit írogattam fel. - Ha javasolhatom, az isler világbajnok a pite levezetésének - mutattam a sütemények felé vigyorogva, hogy aztán még mindig kicsit izgulva járjon a lábam az asztallap alatt. A közepébe akartam vágni, de azt amúgy is tartják rólam, hogy nem vagyok túl kedves látvány, így megpróbáltam lazán. Mert biztos megy ez!
- Olivér vagyok, egyébként, sokat járok ide, te is jól teszed. Egyébként Bárány Farkast keresem, te vagy, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában

Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2019. október 23. 18:26 | Link

God

Ahhoz képest, hogy a pasas nagyon mosolyogva jött, azt hiszem, kicsit jobban kiakadtam a kelleténél. Persze, gondolom ez érthető, azok után, hogy belépett az épületbe az öcsém mondjuk 90%-os mása. mintha testvérek lettek volna, Boldizsár pont így néz majd ki, ha felnő. Nézett volna ki, ha felnő valaha. Inkább heves fejrázásba kezdtem, olyanba, hogy a loknijaim beleremegtek.
- Nem, dehogy - közöltem elcsukló hangon. Végülis nem zavart meg semmiben, az egyetlen, ami most érdekelt, a süti volt.
Közölte, hogy meglepte a kérdésem, mire felvontam kicsit a szemöldökömet. Nem értettem, hogy mi ebben a furcsa.
- Minden tele van szabad asztalokkal, de hozzám akarsz leülni. Gondolom oka van - bólintottam ismét, mert ha én jönnék sütizni, tutira nem akarnék senkivel osztozni az asztalomon. A tekintetem ismét a kutyára futott, nem akartam elhinni, hogy tényleg itt van. Megeresztettem azért egy vérszegény mosolyt az isleres dologra. Szeretem az édeset.
- Igen, szeretek itt. Tetszik hogy már nem olyan mint a hetvenes évekbeli kricsni. Én vagyok - erősítettem meg a tényt, majd Olivérre néztem, majd ismét vissza a kutyára. - A németjuhász a tiéd?
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Olivér Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 143
Írta: 2019. október 23. 18:55 | Link

Öcsi?
#godisgood >> október közepe

Lehet, hogy sok ember vesz körül, akik a magányt és a személyes teret mítosznak tekintik, én ezért sem értem meg elsőre, mikor a probléma maga a megjelenésem. Sóhajtva intézek inkább pár szót a pincér lány felé a süteményigényemmel, de mire visszafordulok legalább nem néz ki úgy a srác, mint aki szellemet látott.
- Ja, persze, de nem erre gondoltam. Általában az ember előbb problémázik, majd feldobja, hogy baszki, mit is akarsz itt - közöltem egyszerűen, hogy én miként szoktam ezzel foglalkozni. Nem mintha ez megfelelővé tenné. Végül csak vakargattam a tarkóm ahogy előbb a süteményről beszéltem, majd a nevem is sikerült így többek közt kimondani. Na, eddig nem haladtunk papírforma szerint. Ideje visszaterelni magunkat.
- Ja hát igen, a lovas lánynak meg a csapatának arany keze van, jót tett ennek a helynek, sokkal finomabb is minden azóta - bólogattam nagy egyetértéssel a megerősítésre meg egyből az asztalra könyököltem, és már kezdtem volna bele a betanult "Azért kerestelek, mert..." dologba, mikor jött a kutyás kérdés.
- Hogy mi? - néztem körbe. - Nem hinném, van kutyám, már a nejemen kívül is, de éppen otthon van, egyedül akartam jönni ehhez.
Nem nagyon akart lankadni a boldogságom, még a kis kutyás dolog se akasztott meg eléggé, az érkező süteményem meg csak még inkább felvillanyozott. Hát bassza meg, fél lépésre vagyok attól, hogy megismerjek valakit, aki... hát a saját testvérem. Igazából nem neheztelést érzek, nem akarok elégtételt venni a múltért, én csak szeretnék része lenni annak, aminek nem lehettem eddig. Öreg vagyok én már csatázni, erre ott volt a homokozó.
- Szóval, kölyök. Téged kerestelek, elég régóta már, és beszarás, hogy itt voltál pár méterre az utóbbi időben - forgattam el a karkötőket a kezemen, hogy ne mártsam végig a kajámon még eszek.
Hozzászólásai ebben a témában

Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2019. október 26. 01:01 | Link

Olivér

Ami azt illeti, nálam ez nem így szokott lenni. Mindenki akar mindent, még akkor is, ha néha úgy csinálnak, mintha nem tennék.
- Tőlem mindig, minden élő akar valamit. - A holtak is. Ez már részletkérdés, nem akartam teljesen kiakasztani vele, van, aki biztosan leakadt volna, hogy mégis mit mondtam és hogy jutott ez eszembe. Szegény ismeretlen csábít nem kellene ezzel lesokkolnom szerintem.
- Igen, a sütik is nagyon jók, bár régen nem jártam ide ennyit. Gondolom, részben emiatt is - bólintottam párat mert tény, ha ennyire finomak a termékek és a hely is ilyen szép, talán többet jártam volna ide már akkor is. De nem értettem erről több szót, csak figyeltem a kutyát, meg a férfit, sőt, párszor Boldizsár felé is kitekintettem.
- "A nejeden kívül?" - kérdeztem rá, de aztán csak megráztam a fejemet kicsit, hogy semmit nem értek, szerintem ő sem teljesen azt, hogy én mit akarok ebből kihozni. - Ha nem a tiéd, akkor ki az a Dávid?
Még le is hajoltam a kutyához, hogy megnézzem a nevét, de ez a kis felirat állt a miniatűr bilétán.
Aztán csak figyeltem, ahogy Olivér a karkötőit buzerálja, majd én is elkezdtem a pitét piszkálni, felnézve rá.
- Engem? Miért kerestél engem? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Olivér Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 143
Írta: 2019. október 27. 00:12 | Link

Öcsi?
#godisgood >> október közepe

- Ja, én általában az vagyok, aki akar - bólogattam nagyon önegyetértően, még össze is dörzsöltem a tenyereim az asztalra téve a kezeim. Nem volt ezen mit szégyelljek, volt az életemnek szakasza, mikor ez volt a természetes. De ma nem pont ez vezérelt. Jó, nem teljesen így. Tényleg önző vagyok ezzel a kényszeres kutatással, de szeretnék pontot tenni a dolgok végére, és végre itt volt a lehetőség, ha Gabe nem téved.
- Én sem, mikor kölyök voltam nem annyira mozgatott meg a falu, aztán meg elkerültem - vontam vállat, mert bár nem kérdezte, már többet közöltem, mint talán név nélkül illik. Inkább bemutatkoztam, meg akkor már rá kellett kérdezzek, mert kibaszott kellemetlen lenne 10 perc után ráeszmélni, hogy ő nem az a Farkas. Már ha Farkas egyáltalán. Pedig elvileg értek minden négylábú, kutyaszerű állathoz.
- Jaja, Mogyoró. A nejem, mármint Mogyoró a kutyám, de a kutyám a nejem is - röhögtem össze meg vissza, imádtam az emberek arcát ilyenkor. A sajátom azért nem tenném erre  alapra, mikor kiderült. Arról kevésbé vidáman beszélek. - Mit mondtál?
Pillanatok alatt olyan voltam, mint a kivéreztetett állatok fellógatva. A szemem rángva rúgta az utolsókat, ahogy szinte mereven bámultam a srácra. Ez nem olyan dolog, amit bárki, bárhonnan tudhat, teljesen össze is zavarodtam.
- Ja, én... anyád, anyád miatt - próbáltam magam összeszedni, aztán kiszedtem a zsebemből egy papírt, ami valami kórházi cuccból volt, meg se néztem eddig. - Ő az, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában

Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2019. november 23. 13:53 | Link

God

A legtöbb ember olyan, aki akar valamit, ez a haláluk után ütközik ki rajtuk a legjobban, szóval meg sem lep a dolog, nem is vagyok hajlandó felakadni rajta, csak letudtam egy bólintással. Bárkivel előfordul, hogy akar valamit, én is akartam néha, csak soha nem kértem másoktól. Meg szoktam oldani egyedül, ügyes fiú vagyok én.
- Hát, én nem szerettem itt lenni, nem volt elég lehetőség rá, hogy kimozduljak, bulizzak. Én olyan... nem seggen megülős gyerek vagyok, meg provokatív is, nem vagyok kompatibilis a falusi morálokkal - grimaszoltam rosszallóan, mert hát, ezek a Teri nénik nagyon csúnyán tudtak rám nézni, mikor a szoknyámban végiglejtettem a fő utcán. Tehetek én róla, hogy az jobban szellőzik alulról?
- Nem vagyok benne biztos, hogy ezt érteni akarom - csúszott egészen magasra a szemöldököm, miközben a bögrémbe kortyoltam, hogy egy kicsit húzzam az időt, mielőtt még meg kéne szólalnom. Hallottam már bizarr sztorikat, voltak olyan csávók is, akik nagyon bizarr körülmények között haltak meg. - Dávid. A németjuhász.
A kutya nagyon lelkes csóválásba kezdett, rá is csúszott a kezem a fejére, a bundába túrtam, mire még vakkantott is egyet. Talán az energiámnak köszönhetően ez más számára is hallható volt. Nem tudnám eldönteni, nem vagyok más. Inkább elhúztam a kezem a kutyáról.
- Ő volt, igen. Bárány Lívia - vontam meg a vállamat, mielőtt hátradőltem volna, megmasszírozva a halántékomat. - Fontos ez? Nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, nem szívesen gondolok rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Olivér Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 143
Írta: 2019. november 25. 01:24 | Link

Öcsi?
#godisgood >> október közepe

Meglepett, hogy ennyire nyugodtan állt hozzá, hogy egy idegen pasas zargatja. Lehet én már odabasztam volna kettőt magamnak, de ugye ez egy cukrászda, meg egy falu. Mindenki szeretet, béke meg bárányfelhők körében él. Általában.
- Ja, ezt ismerem, rengeteg helyen éltem, jártam kiküldetésen és itthon a katonasággal, az aurorokkal is. Laktam a híd alatt is, tök nagy bulik ezek, de ez nem olyan lényeges - legyintettem is, mert nem azért jöttem, hogy elmeséljem mi meg mennyire nagy szám. Egész el is nevettem magam azért ezen a besűrítésen. Az alapján amiket mesélt olyan nagyviláginak tűnt, az jó. Nehéz azokkal, akik így se erre, se arra. Értitek, mit kezdjek valami olyannal, mint akik a nejemnek próbáltak korábban udvarolni.
- A nejem animágus, egy kutya az alakja, úgy találkoztam vele először, vicces sztori, szeretem ezt, ünnepekkor van az évfordulónk is - bólogattam magam elé, aztán megláttam Hattiet meg a kék loboncát és kértem tőle egy fehércsokiból készült forrócsokit. Egész rákívántam itt ülve az isler mellé. - Dávid? -  a kérdésemkor az a kis vidámság elpárolgott, a mosolyom inkább döbbenet vette át. Megköszörülve a torkom végül csak igyekeztem átlépni ezen. Zavart lettem azt hiszem, éreztem a verejtéket a tarkómon és a homlokomon, meg is dörzsöltem a halántékom, majd megrázva a fejem éreztem a zsibbadást, ami régebben a csengés jöttét adta. Sosem volt csengés, te fasz. Aztán az az ugatás szerű hang mozgatott ki, egyből rá is néztem értetlenül.
- Ez mi volt? - teljesen elvonta volna a figyelmem ha nincs előttünk a papír és nem erősít meg.
- Nem volt? Nem beszéltek már? Nekem nem volt szerencsém még megismerni őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Bárány Farkas
INAKTÍV


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2019. december 23. 00:35 | Link

Olivér

Érdeklődve figyeltem, mert azok alapján, amiket csak így hirtelen megemlít, nem egy egyszerű pasas, de mégis megpróbálta beállítani magát annak... ami meg azért valahogy mégis furcsa, olyan, mintha megpróbálna jó benyomást kelteni rám...? De hogy milyen elgondolásból?
- Buli a híd alatt lakni? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert nem hangzott túl nagy élménynek. A pozitív értelemben biztos nem, egyszer lógtam egy csávóval - azaz, ő rajtam, mivel nem volt más, akivel beszélhetne -, aki a híd alatt lakott, nagy cracker volt a gyerek. Aztán sikerült a haverja tudtára adni, hol lapul a nagy szállítmány és békésen tovaszállt. Hálistennek.
Nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy csak valamit nagyon túltolt-e vagy tényleg ennyire zizi az ember, talán egy kicsit mindkettő, mert életemben nem tudok elképzelni olyan sztorit, hogy valakinek egy kutya a felesége. De asszem ezt nem első tlálkozáskor kellene rázúdítani?
- Ha csak a névtáblája nem hazudik... - meredtem a kutyára elgondolkozva, aki erre oldalra döntötte a fejét, mint aki életében egy rossz cselekedet nem sok, annyit sem tett meg. Szeretem a kutyákat, aranyosak. Ez a példány is, csak tökre halott, meg minden. Meg is vakargattam a fülét, mire ugatott, amire a meglehetősen meggyötört Olivér fel is figyelt rám.
- Dávid. Nem, én ugatok. Figyelsz te rám egyáltalán?- kérdeztem felhorkanva, majd visszanéztem a kutyára, aki számonkérő pillantással figyelt engem. Valaki nem szeret osztozni a figyelmen.
- Hát. Nem, mióta meghalt, viszonylag keveset beszélgetünk. Miért? - kérdeztem, felvont szemöldökkel. Közben Boldizsár is visszatért, egyből rá is zoomolva a kutyára. Hogy milyen csodaszép. Na tessék, itt vagyunk.
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Olivér Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 143
Írta: 2019. december 28. 00:55 | Link

Öcsi?
#godisgood >> október közepe

- Nem, az annyira nem. Bár tanultam pár dolgot, meg voltak vicces sztorik - röhögtem magamon, ahogy felrémlett bennem pár dolog, de tudtam, hogy a magam szórakoztatása most egy kisit eltúlzott lenne, ha kitartana. Igazából nagyon nagy volt bennem az izgalom, hasonlóan éreztem magam mint annak idején az első küldetésemen. Azt a jót, ami kellemesen végigfut az egész szervezeteden, mikor várod, de a kiszámíthatatlansága az eseményeknek doppingol. A gyógyszerek, az életem alakulása vagy a sok nyűg sokáig ezt nem hagyta, hogy előjöjjön. Aztán jött ez a vörös szerelemnő, és megint volt egy nagyobb berobbanásom. Olyan vagyok mint egy hetvenből csórt berobbanó motor, ami néha meg, néha meg bele kell rúgni kettőt.
De ezt a hangulatot hamar elhagytam, kicsit meg is állt bennem az ütő meg a vérem is elment valamerre, mert a lesápadásom megmondtam volna tükör nélkül is. Kirázott a hideg, a lehető legrosszabb értelemben, főleg az ugatáskor, addig csak dolgoztam fel a Dávid nevet meg a bilétát.
- Igen, figyeltem - közöltem lesokkolva. Nem tudtam erre mit kellene mondani, tenni. Azt hittem itt ma maximum én okozok bárkinek meglepetést és az is jó lesz. Ezt viszont nehezebb feldolgoznom, mint gondoltam elsőre. A hideg végigjárta a gerincem és nem is akart elmenni, olyan érzésem lett, mintha figyelnének.
- Meghalt? -
néztem rá tág pupillákkal az asztallapra nyomva a tenyereim, azt hiszem az arcomon lévő értetlenség előbb csalódottságba majd keserűségbe csúszott. A tartásom megereszkedett, a szék támlájához dőltem és az ölembe bámultam. Percek telhettek így, mert nem igazán tudtam megszólalni. Azt hiszem nem erre vártam. ERRŐL NEM VOLT SZÓ.
- Mikor?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed