Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg. Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket. Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére. Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el. A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt. Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak. Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz! Nyitva tartás: H – Cs: 7:00 – 20:00 P – Szo: 7:00 – 22:00 V: 7:00 – 19:00 Executive chef - Széles VeronikaŐ áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg. Head chef - Harriet O. WallaceMivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét. Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. WallaceTulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára. Patissier (cukrász) - Hazel Shaw A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina LunaAzon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek. Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András DoriánAz ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait. Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett ConroyAz az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén. Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett MirtillAzon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
|
|
|
Sharlotte Johanson A fő utcai séta folytatása
Mikor a lány is beleegyezik a fagyoskodás beszüntetésébe, megkönnyebbülten az ajtóhoz sietek és lenyomom a kilincset. Kelleme látvány tárul elém. Takaros kis vendéglő, és azonnal meg is kívánok valami gyümölcsös finomságot. Kabátomat hamar leveszem, sálamat az ujjába dugom és fekete, magas nyakú felsőmet igazítom meg, majd húzok egyet a copfomon. -Nos, ismerős szituáció. Szégyenletes vagy sem, és sosem végeztem el ezt a sulit. Nem volt soha kitartásom a tanuláshoz és vizsgákhoz. Valahogy nem éreztem magaménak a varázsvilágot sosem. Nem fogadtam el magam, nem ezt képzeltem el. A szívem más felé húzott. Amit később sikerült megvalósítani, és amiről idő előtt kiderült, mennyire mocskos világ is tulajdonképpen. És aminek hála megízlelhette a szerelmet, még ha túlontúl fájdalmas vége is szakadt. -21 éves vagyok. Mosolygok a lányra, s mihelyst Ő is megszabadul a gönceitől, egy asztalhoz lépünk és leülünk. Rögtön mellettünk terem egy kedves kiszolgáló. -Egy epertorta szelet lesz. Mosolygok rá, majd megvárom még Sharlotte is rendel, aztán ismét beszédre nyitom ajkaim. -Tehát angol vagy. És Spanyolországban születtem, Tenerifében. Aztán Madridba költöztem és ott is dolgoztam. Szívem csücske szülőországom. Mosolyodok rá, aztán folytatom. -Munkám során sok helyre eljutottam. Voltam Kínában, Afrikában, Görögországban, Törökországban, és az USA-ban is. Azt hittem az ember könnyen el tud szakadni a gyökereitől, de nem így van. Érdekes, hogy itt, Magyarországon is otthon érzem magam. Azt hiszem ez a sulis éveknek köszönhető. Mintha az is a gyökerem lenne. Tudod, a múltam nagy része, Életem fontos szakaszát töltöttem itt. Mosolyogva magyarázok, már-már unalmas lehet Sharlotte számára, de ha így van, biztosan mielőbb témát vált majd. Aztán rendelésünk is megérkezik, természetesen egy pohár víz kíséretébe, s én lassan mélyesztem a villát a süteménybe, majd kapom be az első falatot. -Kissé szkeptikus voltam a cukrászdával szemben. Ettem már borzalmas sütiket, amin nem érződik a különleges íz, mindinkább bolti mivoltja. Magyarázom, miért is kezdtem hozzá kimérten, de amint minden kételyem elszállt, már határozottabb mozdulatokkal falatoztam.
|
|
|
Lucy Dijjas INAKTÍV
offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 30
|
Írta: 2013. január 17. 16:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=45891#post45891][b]Lucy Dijjas - 2013.01.17. 16:32[/b][/url] Sharlotte Johanson A fő utcai séta folytatásaMikor a lány is beleegyezik a fagyoskodás beszüntetésébe, megkönnyebbülten az ajtóhoz sietek és lenyomom a kilincset. Kelleme látvány tárul elém. Takaros kis vendéglő, és azonnal meg is kívánok valami gyümölcsös finomságot. Kabátomat hamar leveszem, sálamat az ujjába dugom és fekete, magas nyakú felsőmet igazítom meg, majd húzok egyet a copfomon. -Nos, ismerős szituáció. Szégyenletes vagy sem, és sosem végeztem el ezt a sulit. Nem volt soha kitartásom a tanuláshoz és vizsgákhoz. Valahogy nem éreztem magaménak a varázsvilágot sosem. Nem fogadtam el magam, nem ezt képzeltem el. A szívem más felé húzott.Amit később sikerült megvalósítani, és amiről idő előtt kiderült, mennyire mocskos világ is tulajdonképpen. És aminek hála megízlelhette a szerelmet, még ha túlontúl fájdalmas vége is szakadt. -21 éves vagyok.Mosolygok a lányra, s mihelyst Ő is megszabadul a gönceitől, egy asztalhoz lépünk és leülünk. Rögtön mellettünk terem egy kedves kiszolgáló. -Egy epertorta szelet lesz.Mosolygok rá, majd megvárom még Sharlotte is rendel, aztán ismét beszédre nyitom ajkaim. -Tehát angol vagy. És Spanyolországban születtem, Tenerifében. Aztán Madridba költöztem és ott is dolgoztam. Szívem csücske szülőországom.Mosolyodok rá, aztán folytatom. -Munkám során sok helyre eljutottam. Voltam Kínában, Afrikában, Görögországban, Törökországban, és az USA-ban is. Azt hittem az ember könnyen el tud szakadni a gyökereitől, de nem így van. Érdekes, hogy itt, Magyarországon is otthon érzem magam. Azt hiszem ez a sulis éveknek köszönhető. Mintha az is a gyökerem lenne. Tudod, a múltam nagy része, Életem fontos szakaszát töltöttem itt.Mosolyogva magyarázok, már-már unalmas lehet Sharlotte számára, de ha így van, biztosan mielőbb témát vált majd. Aztán rendelésünk is megérkezik, természetesen egy pohár víz kíséretébe, s én lassan mélyesztem a villát a süteménybe, majd kapom be az első falatot. -Kissé szkeptikus voltam a cukrászdával szemben. Ettem már borzalmas sütiket, amin nem érződik a különleges íz, mindinkább bolti mivoltja.Magyarázom, miért is kezdtem hozzá kimérten, de amint minden kételyem elszállt, már határozottabb mozdulatokkal falatoztam.
|
Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos. Guzmó . Álmodó .
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2013. január 17. 18:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=45942#post45942][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.17. 18:24[/b][/url] Lucy DijjasMegkönnyebbülten lép be az ajtón Lucy után. A kinti időjárás, és a benti között Ég és Föld a különbség, melyet lassacskán kezein is kezd érezni. Kissé elvörösödött a meleg hatására, de jó volt számára, ahogy átjárja a kellemes érzés. Hamar a kiszemelt asztalhoz lépdel ő is, és hamar megszabadul kabátjától. Mivel csak ennyi volt, amit le kellett vetnie, nem is csoda, hogy rendesen fázott. Bár nem szokott, így ez mellékes is. - Én buktam, nem szépítem - nézett ismét újdonsült ismerősére. Szinte teljesen kötetlenül beszélt, mint gyerekkori barátaival. Semmi feszültség nem volt hangjában, pedig nem szerette beismerni, hogy bukott. A család nézetei szerint aranyos, kitűnő tanuló sem mindig jó. Inkább rossz, és ez nehezen, de el kell fogadniuk. Ahogy leültek, hamar megjelent egy pincér is, aki felvette a rendelést. Előbb a lány, majd ő is elmondta, mit kér. - Nekem pedig egy szelet csokitorta lesz - vágott hozzá egy kedves mosolyt is, mint mindenhez, és szinte elmélyülten hallgatta a beszámolót. Ahogy a másik megnyílt előtte, elmesélt dolgokat magáról, valamiért úgy érezte, hogy ezt neki is meg kellene tenni. Ezt is ritkán teszi, nem sűrűn mesél múltjáról, főleg nem olyanoknak, akiket nem ismer régebb óta, de akkor mindent félre tett valami miatt. - Mi a szakmád? Úgy értem, ami révén ilyen sok helyre eljutottál - teszi fel első kérdését, majd folytatja - Én Londonban születtem, 17, lassan 18 éve. Az ahhoz közeli birtokunkon éltem szüleimmel és testvéremmel egészen addig, amíg ide nem kerültem. Egészen pontosan a Navinéba, ahol első évem szinte csak a tanulással telt, de azt még a kastélyban töltöttem. Idén jöttek óriási változások. Leköltöztem a faluba a bátyámmal, és egy családi tragédia hatására elkezdtem mindent máshogy látni. Szinte 180°-os fordulatot vett minden elvem, vele együtt az Életem. Még most is minden Angliához köt, de félek hazamenni, mert talán nem lenne erőm visszajönni. Jó nekem itt, a barátaimmal és... - elhallgatott. Megérkezett a rendelés, de nem is emiatt, hanem azért, mert az 'és' után már nem akart semmit mondani. Nyitva hagyta a mondatot, mert bármi lehetséges még. A jövő zenéje, hogy mi lesz az azután következő szó. Lassan kezdett el falatozni. Imádja az ottani csokitortát, amikor csak betér, mindig ilyet eszik. Ezért biztos is volt benne, hogy nem szakítja meg a sort. - Itt nincsen bolti süti. Minden itt készül, és nagyon finom is - mosolyodott el a megállapításra, majd ismét visszatért az édességéhez. Igazán furcsa volt neki, hogy kötetlenül tud beszélni a lánnyal, és felszabadultan. Pedig alig szűk negyed órája ismerték egymást. Mégis volt benne valami, ami miatt Sharlotte is megnyílt. - Miért jöttél vissza tulajdonképpen? - érdeklődött fel-fel nézve a tányérról. Nem igazán értette, hogy ha ezek után miért is jött vissza. Pusztán az ide kötődés miatt nem tartotta valószínűnek, hogy valaki otthagyja a munkáját, és mindenét, aztán fogja magát, és megy. De ez is lehetséges, mindenesetre biztosabb úgy, hogy megkérdezte. Tapintatlan sem akart lenni, de nem tudta, milyen típusú lehet az ok. Valami szomorú, vagy valami spontán. Mivel bármelyik lehetséges volt, így magabiztosan tette fel a kérdést.
|
|
|
|
Lucy Dijjas INAKTÍV
offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 30
|
Írta: 2013. január 17. 20:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=46016#post46016][b]Lucy Dijjas - 2013.01.17. 20:18[/b][/url] Sharlotte-Mint említettem, én buktam, jó párszor.Hiszem, hogy a dolgok nem véletlenül történnek. Igen, bármely bután hangzik, nem véletlen, hogy mindig is lusta voltam a varázslás tudományát kellőképpen elmélyíteni, és sok évre a mugli világ egy hétköznapi polgára voltam én is, elnyomva ezzel varázsösztöneimet. -Gyermekkori álmom valósult meg.Válaszolok a foglalkozásomra feltett kérdésére. Jöhetnének a meghökkenő reakciók, hogy akkor mi a jó francot keresek én itt, de mielőtt ez megtörténne, én már folytatom is a mesélést. -Madridban, egy spanyol divatlap a Vogue modellje lettem. Főként fotómodellként dolgoztam, de rengeteget voltam a kifutón is, néhány divatházat képviselve, vagy éppen csak bemutattam pár divattervező őrült kollekcióit.Néha tényleg abszurd ruhákat alkottak, melyeket soha senki nem húzna fel. Ahhoz képest mondjuk, viszonylag sokan rendeltek ruhákat tőlük, főleg a báli szezonban. -Mi történt...?Elmosolyodok, ám Sharlotte is hamar rájöhet, ez a mosoly halovány és élettelen a többihez képest. Lenézek a bal kezemre és sóhajtok egy halkat, majd a lányra nézek. -A lencse másik oldalán álló fiatalember jegyese lettem. A Vogue fiatal, ám annál tehetségesebb fotósának párjaként cikkeztek rólunk. Augusztusi esküvőnk előtti egy hétben...megcsalt.Fejezem be nagy nehezen a mondatot. Nem, nem várom a sajnálom szót. Furcsa lehet, hogy beszélgetésünk bensőséges vizekre evezett, de úgy vélem, ha én bizalmamba fogadok valakit, az viszont is elkövetkezik. -Decemberben elvette azt a nőt, aki jelenleg öt hónapos terhes. Azt a gyermeket várja a szíve alatt, akit együtt terveztem a Kedvesemmel.Végig higgadt és fegyelmezett vagyok, hangom egyszer sem csuklik el. Nem, nem leszek gyenge többé. Aztán a lány is mesélni kezd magáról, amit türelmesen és érdeklődve hallgatok végig, aztán a hangjában érzem, már ilyen fiatalon belekóstolt a keserűség vizébe. -Mi történt?Kérdezek rá a családi tragédiára. A tapintat az iménti megnyílásommal köztünk megszűnt. Itt valami egészen más van már. A nyitott mondatot egyenlőre nem firtatom, úgy vélem, hamarosan szóba kerül ismét.
|
Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos. Guzmó . Álmodó .
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2013. január 17. 21:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=46131#post46131][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.17. 21:08[/b][/url] Lucy A viszonylag zárkózott szóváltás nem tartott sokáig, majd a beszélgetés váratlanul alakult. Általában egy átlagos ismerkedés szokott ilyenkor végbemenni, de az más volt. Szinte a legelejétõl másképpen beszéltek, meg másról is. Nyitottan, és olyan dolgokról, amit nem osztana meg mindenki a másikkal. De akkor így lett. Nem bànta, hogy így alakult az este, valamiért még talán örült is a váratlan fordulatnak. Ahogy a 'gyerekkori álom' elhangzott, nem furcsálkodott. Sokszor alakulnak másképpen a dolgok, mint szeretnénk, vagy nem is lesz olyan jó dolog elérni vágyainkat. A modellkedésen sem lepõdött meg, hiszen tökéletes is hozzá. Akkor jött a 'Happy End'-es dolog, ami sajnos Neki sem jött össze. Azt már megtanulta, hogy sosem lesz úgy, ahogy eltervezzük. A másik beszámolóját hallgatva meg is bizonyosodott errõl. Nem szôlt, valami részvétet és megértést nyilvánítva lesütötte a szemét, és egy pillanatra a mosolya is eltûnt. Azzal a lendülettel vissza is tért azonban, ahogy õ is mesélt. Megnyílt úgy is, hogy nem tudott róla. Csupán késõbb vette ezt észre, de nem sajnálta, nem bánta meg. Kötetlenül beszélt, akkor is, mikor a tragédiára kérdezett rá. - Szép kis történet, és ha nem lennék ilyen kíváncsi, nem is tudnék róla - nevette el magát kissé szemeit lesütve - Szóval, nem rég történt, még az õsszel, hogy Alex, a bátyám hazautazott valami hivatalos okból kifolyólag. Én maradtam, nem hagyhattam kis idõre sem abba a tanulást. Egy darabig el is voltam, felszabadultam, nem szabályozott, és nem kezelt végre senki óvodásként. Itt jött képbe a kíváncsiságom, már nem bírtam ki, hogy ne menjek utána. Ezt egy pénteki napon meg is tettem. Bár ne tettem volna. Hazaértem, senki sehol. Megtaláltam õket természetesen, de ott a szüleim szobájában olyan dologgal szembesültem, amivel sohasem akartam. Anyám rákos, vagyis csak volt. Nem tudtam elhinni, de kérésének eleget téve még szombat este elindultam vissza. Pár nappal késõbb kaptam levelet, hogy már nem él - mosolyodott el a végén. Nem telt el sok idõ, de mondhatni jól feldolgozta a történteket. Könnyû sem volt, de itt van, nincsenek problémái, vagyis ilyenek nem. Egy ideje érzéseivel is küszködik, ami új és furcsa számára. Ennek is el kellett jönnie, még ha érthetetlen is számára, hogy miért pont akkor, vagy hogy tud szimpla barátságon kívül bárki iránt bármit érezni. A körülmények ott pedig... enyhén szólva furcsák voltak. - Szerettél modellkedni, ha jól gondolom. Csinálnád még? Vagy túl sok emlék köt a võlegényedhez? - kérdezi végül egy mosoly keretében, miután lenyelt egy falat tortát. Abból sem maradt már sok, ahogyan beszélgettek.
|
|
|
|
Lucy Dijjas INAKTÍV
offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 30
|
Írta: 2013. január 18. 17:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=46540#post46540][b]Lucy Dijjas - 2013.01.18. 17:17[/b][/url] SharlotteNekem csak elváltak a szüleim, és azt is nehezen éltem meg. Ráadásul két évvel idősebb is voltam. Sharlotte-nak viszont meghalt az édesanyja és a körülményeket tekintve egészen jól van már. Pedig egy halál feldolgozásában rengeteg idő kell, legalábbis az agyturkászok azt hangoztatják. -Nekem csak elváltak a szüleim. És a bátyáddal jól kijöttök? Mennyivel idősebb nálad? És édesapád?Nehéz elveszteni az egyik szülőt, főleg az édesanyát, akiben fejlődik az ember, de még nehezebb, ha valaki mindkét szülőjét elveszti. Ha Sharlotte számíthat az apja és testvére szeretetére, bár a szívében tátongó űr nem fog egyhamar csillapodni, de sokat lendít a feldolgozásban. Aztán érdekes kérdéssel áll elő a lány. Bekapom az utolsó falat tortát, a villát a tányérra helyezem, megtörlöm a szám és a kis darab szalvétát a villa alá rakom, majd kortyolok a vízből. Ezt a kérdést pont idefele tettem fel magamnak Nem tudom, az őszintét megvallva, de nem vall rám, hogy ilyen könnyen válaszolok meg egy kérdést, így Sharlotte-ra mosolygok és neki kezdek. -Tudod, ez egy érdekes kérdés, és a válasz nagyon összetett. Sok lány megy keresztül azon a korszakon, mikor énekesnő, színész, modell akar lenni. Olyan ez, mint a férfiaknál az autóversenyzés vagy a rendfenntartás. Én azonban sosem nőttem ki a modellkedés körű szőtt álmaimat.Mosolyodok el, aztán természetesen folytatom a válaszadást. -Azt hittem, hogy a modell szakma köré szőtt undorító sztereotípiák nem léteznek, vagy legalábbis el vannak nagyolva. Hát nem, és ez hatalmas csalódás volt számomra. Hogy a ranglétrán egyre feljebb kerülj, hogy egyre híresebb modell legyél, vagy akár top modell, akinek nemzetközi karrierje van, nos, a feljebb való küzdelemnél egyszer csak azon kapod magad, hogy ágyba kell bújnod valakivel, aki a legjobban érdekelt a munkádban. Én, amit elértem, úgy értem el, hogy senki ágyában nem landoltam.Mesélem büszkén, de ennek hátulütői is vannak. -Tripla annyi energia, rengeteg áldozat és elmondás árán értem el. Kemény munkával.Magyarázom tovább. Emlékszem mennyi lány feküdt le annak, akinek kell, csakhogy megkaphassa a hőn áhított munkát. És fel sem fogták, mit tesznek a lelkükkel és a jövőjükkel. -A modellkedés mindig a szívem csücske marad. Nem munka volt, hivatás, amit örömmel végeztem. Még mindig így érzem. De azt hiszem, nem tudnám már folytatni. És igen, nem állok készen a modellkedésre, mert minden lencse túloldalán a vőlegényem keresném.Kicsit elkomorodik a hangom, és egy pillanatra lesütöm a szememet, aztán megiszom a maradék vizet, és Sharlotte-ra nézek. -Most, ha nem haragszol, mennem kell, fáradt vagyok. Remélem, a jövőben még összefutunk. Köszönöm, az estét. Ja! És a vendégem voltál.Kacsintok a lányra mosolyogva, a pénzt az asztalon hagyom, felkapkodom a ruháimat, még intek egyet a lánynak, majd sietős tempóban lépek ki a cukrászdából és meg sem állok a hotelszobámig.
|
Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos. Guzmó . Álmodó .
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2013. január 18. 18:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=46658#post46658][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.18. 18:53[/b][/url] Lucy-zárásAnyja elvesztése nagyon felzaklatta. Amit érzett az kifejezhetetlen, de szerencsére azt a szenvedést hamar túllépte. Utána jöttek az őrlő gondolatok, az emlékek, és a sok változás, amik révén eljutott idáig. - Nagyon jól. Mivel alig 2 évvel idősebb nálam, így mindenben tud segíteni, jobban megért, mint mások. Meg saját akaratomtól függetlenül is megvéd olyan dolgoktól, amitől félt, és sokszor nem is gondolom át, hogy mi mindent köszönhetek neki - pár pillanatra elhallgat, majd tovább folytatja - Apámmal utoljára az utazáskor találkoztam. Akkor meggyötört volt, bár ugyanúgy aggódott értem is, mint haldokló feleségéért. Azóta csak pár levelet váltottunk, nem találkoztunk. Ettől függetlenül azonban mindig nagyon jó volt a viszonyunk - mosolyodik el a végén, majd az evést is lassacskán befejezi. Legyűri még azt a pár falatot, és ismét a lányra néz, ahogy az beszél. Neki is voltak gyerekkori álmai. Először valami hercegnő akart mindig is lenni, aztán a popsztár, a modell, énekesnő és hasonló ideák is jöttek egymás után. Egy ideje azonban nem foglalkozik a jövővel, így minden ilyen gondolatot elhagyott, és csak a pillanatoknak él. Nem töpreng azon, hogy mi lesz majd holnap, vagy esetleg azután. Azon pláne nem, hogy sokkal azután mik fognak történni, vagyis mik történhetnek. Csupán az számít neki, ami akkor, és ott van. Természetesen vannak dolgok, amiket ő is szívesen csinálna később, és ugyan meg is élhetne belőlük, nem tervez semmit. Még vár, mit tartogat neki a sors, és nem vágyakozik semmi iránt, ami talán nem is következik be. A másik beszámolója után ismételt mosoly jelenik meg arcán. Olyasfajta 'értem' mosoly, mely tekintetével együtt kifejezett mindent, amit akkor gondolt. Ő is a vízért nyúlt, majd a maradékot megitta. Mire tekintete visszatévedt a vele szemben ülőre, addigra az ismét beszélt. - Dehogy haragszom, én is indulok szerintem - mosolyodott el kedvesen - Remélem, és én köszönöm - nézett rá ismét. Arra, hogy fizet, egy újabb majdnem nevetésbe átnyúló mosoly volt a válasz, és egy, az átlagosnál kicsit halkabb - Lucy számára biztosan hallható - 'Köszi' volt. Ahogy távozott a lány, ő is visszaintett neki, majd fizetés után, kabátját gyorsan magára kapva távozott a cukrászdából.
|
|
|
|