Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

Hétfő van, és szerintem ezt még soha korábban nem éreztem ennyire. Ma két gyerek vérzett össze, egy meg még mellé le is hányt. Persze, kicsi és beteg, ettől még minden volt, csak a napom fénypontja nem. Bár fix munkaidő... lenne... ennek ellenére leginkább az utolsó beteg távozásáig vagyunk, mi legalábbis a másik gyakorlatot végzővel. Ezért lehet, hogy fél kilenckor sikerült átszaladnom egy utcát és hazakeverednem, hogy egy tíz perces öltözés és sminkigazítás után ugyan ilyen sebességgel, a hatalmas sarkakon is, még időben lenyomjam a cukrászda kilincsét. Nem tudom megmondani mióta vágyom arra a szelet tripla sóskaramellás tortaszeletre, de most ölni tudnék.
Nem viccelek.
Az egyik idős néni rendesen meg is nézett, ahogy sebesen téptem fel az ajtót és lavíroztam el közte, meg a kedves unokája - gondolom, de sosem lehet tudni - között. Egy bocsánatkérő mosollyal azért utánuk pillantottam, még nem a pulthoz is estem, majdnem szó szerint, de egy HATALMAS hát volt előttem. De most komolyan, nincs erre valami szabály, hogy a kisebbek előre meg ilyenek? És ez még nem volt a teteje a pofátlanságnak, teljes ráncvonulat költözött a homlokomra, amikor megláttam, hogy a pultos kislány kiemeli AZ ÉN szelet tortám, majd kiteszi egy villával. Rántottam egyet az idő közben kicipzározott bőrdzsekimen, majd lendületesen átbújtam a fizetős kar alatt és elhúzva a sütit - és a villát is - megkerülve néztem rá.
- Nem nagyfiú, ez az enyém, nem kell az neked oda - néztem a hasára, bár addig még csak az arcára se, volt fontosabb! - Orvosi jó tanács!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=748802#post748802][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.04. 23:54[/b][/url]

Hétfő van, és szerintem ezt még soha korábban nem éreztem ennyire. Ma két gyerek vérzett össze, egy meg még mellé le is hányt. Persze, kicsi és beteg, ettől még minden volt, csak a napom fénypontja nem. Bár fix munkaidő... lenne... ennek ellenére leginkább az utolsó beteg távozásáig vagyunk, mi legalábbis a másik gyakorlatot végzővel. Ezért lehet, hogy fél kilenckor sikerült átszaladnom egy utcát és hazakeverednem, hogy egy tíz perces öltözés és sminkigazítás után ugyan ilyen sebességgel, a hatalmas sarkakon is, még időben lenyomjam a cukrászda kilincsét. Nem tudom megmondani mióta vágyom arra a szelet tripla sóskaramellás tortaszeletre, de most ölni tudnék.
Nem viccelek.
Az egyik idős néni rendesen meg is nézett, ahogy sebesen téptem fel az ajtót és lavíroztam el közte, meg a kedves unokája - gondolom, de sosem lehet tudni - között. Egy bocsánatkérő mosollyal azért utánuk pillantottam, még nem a pulthoz is estem, majdnem szó szerint, de egy HATALMAS hát volt előttem. De most komolyan, nincs erre valami szabály, hogy a kisebbek előre meg ilyenek? És ez még nem volt a teteje a pofátlanságnak, teljes ráncvonulat költözött a homlokomra, amikor megláttam, hogy a pultos kislány kiemeli AZ ÉN szelet tortám, majd kiteszi egy villával. Rántottam egyet az idő közben kicipzározott bőrdzsekimen, majd lendületesen átbújtam a fizetős kar alatt és elhúzva a sütit - és a villát is - megkerülve néztem rá.
- Nem nagyfiú, ez az enyém, nem kell az neked oda - néztem a hasára, bár addig még csak az arcára se, volt fontosabb! - Orvosi jó tanács!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=748806#post748806][b]Ward Weaver - 2019.02.05. 02:39[/b][/url]

Vannak olyan napok, amikor csak szeretnéd, ha már vége lenne. Vagy egy aszteroida belecsapódna a bolygóba és felrobbanna az egész. Nos, Bogolyfalván minden második nap ilyen. És akkor még lehet, hogy finom is voltam. A munkatársak egy része az, akit egyszerre bíznál meg az életeddel, ugyanakkor egy hörcsögöt is csak félve adnál a kezükbe. A másik részük lame, pocakos aktakukac, aki már túl van a menopauzán, meg a klimaxon, meg mindenen, amin lehet és csak várja a halált.
Így a hivatalból kilépve mindig is az volt az első, hogy rágyújtottam egy cigarettára, aztán csak utána vittem az edzőcuccom, hogy ténylegesen nekiálljak dolgozni. Már, hogy magamon, nem ügyeken, az már túlzás lenne.
Ma viszont utána úgy éreztem, hogy tudnék enni valamit, ami undorítóan édes és mégis finom, szóval last-minute látogatást tettem a cukrászdába, hogy keressek valamit, amit el tudnék nassolni. Már ki is kértem, mikor megjelent ez a fura csaj és fogta magát, majd elemelte a tányérom. Oldalra döntöttem kicsit a fejem, meg is akadva, hogy ilyenkor mi a f.sz van.
- Tessék? - kérdeztem kissé fennakadva, majd összefontam a karjaim a mellkasom előtt. - Azért épp az előbb fizettem.
Azzal elemeltem a kávémat is, amit még a süti mellé rendeltem magamnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=748825#post748825][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.05. 13:07[/b][/url]

Elég jók a reflexeim, és ha eldöntök valamit, általában azt úgy meg is próbálom véghezvinni. Nem vagyok profi vagy megállíthatatlan, de mindig azt mondta a bátyám, mikor kicsik voltunk, hogy a meglepetés ereje minden tanult, vagy tanulatlan, de bennük rejlő tudáson felül tud kerekedni. Igaza volt, nem mintha sokszor használnám, de most még engem is meglepett, milyen könnyen maradt a pici tányér a kezemben, a másikban meg a villa, amit lelkesen lóbáltam beszéd közbe még mutogatva is vele, mielőtt a tortába szúrtam volna. Addig jó helyen van ott.
- Mindjárt zárnak, minden féláron van, majdnem ingyen volt - jegyeztem meg a kis ártáblákra pillantva, majd most először fel a férfire, akit amúgy még csak pillanatra se láttam eddig. Legalábbis nem emlékszem, az biztos, pedig szoktam, nagyon aprólékosan. - Az előbb csak annyit mondtam, hogy jót teszek a vonalainak - mosolyogtam szélesen kicsit oldalra is billentve a fejem, majd fogtam magam és a legközelebbi asztalnál a székre csúsztam letéve a sütit és a kabátomból kibújva a támlára csúsztatva azt. Persze egyből elkezdtem kotorászni a zsebemben, és pár knúttal ugyan több volt, de kitettem az árat. Nem tolvaj vagyok, csak éhes, és megkívántam, és szükségem van erre. Esküszöm jobban, mint a levegővételre, így mikor az első falatot levágom a villával és megkóstolom egyből elégedett sóhajjal, már majdnem nyögéssel vigyorodom el még a szemem is lehunyva, mielőtt a kezem a szám elé emelném. Nézek rá, látom, hogy nem lett boldog tőle, de azért na. - Ha gondol...ja, a másik feléből azért hagyok. Vagy adok... - nem volt tiszta milyen tiszteleti fokot preferál, de azért igyekeztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=749000#post749000][b]Ward Weaver - 2019.02.06. 20:32[/b][/url]

Számítottam rá, hogy jön egy ilyen mininő és elveszi a sütimet? Nem. Vissza tudnám szerezni könnyedén, minden erőfeszítés nélkül? Igen. Vissza is fogom? Nem, valószínűleg nem.
Csak ácsorgott előttem a csaj és mutogatott a villával össze meg vissza, nekem meg összeszűkültek a szemeim és az egyetlen, ami így eszembejutott hirtelen az volt, hogy: te nő, mi a szarról beszélsz?
- Nem ezen volt a hangsúly, az ára nem érdekelt - legyintettem le. Nem azért, mert annyira el lennék engedve anyagilag, de nem én fizettem, hanem Bence, szóval végül is ugyanott tartunk, mintha tényleg nagyon jól állna a bankszámlám. - A vonalaim jól vannak, nincs szükségük segítségre.
Aztán a nő le is ült, én meg apró sóhajjal néztem a még pultban raboskodó sütikre. Végül az egyik kávés szeletre böktem, hogy jó, akkor legyen az és mindenki akadjon le rólam az anyjába.
A nő végül felém tolt egy rakás érmét, én meg felhorkanva toltam vissza elé, mielőtt leültem volna vele szemben.
- Ez valami új ismerkedési trükk, amit nem ismerek? - kérdeztem rezzenéstelen vonásokkal, mielőtt még levágtam volna egy kis részt a sütimből és betoltam volna az arcomba. - Hagyd csak, annyira nem fontos. Miért ilyenkor jössz ide, mikor már alig van valami?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=749023#post749023][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.06. 22:47[/b][/url]

Nem különösebben koordináltam az evőeszköz mozgását, ahogy mondtam neki ezt-azt, ezért is nézhetett furán a néni, aki éppen az elcsomagolt tálcájával indult kifelé. Egy pillanatra belém is szorult végül a szó, ahogy összeakadt a tekintetem a férfivel, de aztán csak billegtettem a fejem, hogy jó. Ha szerinte nem az áron múlik, nem értem, minek hozta elő, hogy ő már kifizette.
- Nem mondtam, hogy ebben kételkednék, ez olyan jövőbeni tanács - javítottam ki, mielőtt sértésnek veszi. Én próbáltam az előbb vicces lenni, ezek szerint nem vagyok jóban na, mert megbántani nem akartam, általában senkit, csak úgy kicsúsznak a számon a gondolataim. Azért megválogatva, de elég nyersen. Figyeltem még leülés és az apró kitevése közben, ahogy sikeresen szerez azért még valami sütit és kicsit nyugodtabban ettem meg az első falatokat. Amik elég nagyok voltak, ha akarom félben, kétszer befér, de ugye nő vagyok és tudok szépen is enni. Pedig éppen ölni tudnék, annyira éhes vagyok. Nem tesz jót ez az életvitel semmi diétának.
- Miii, én neeem - meredtem rá nagy szemekkel egészen elvékonyodó hangon, kicsit zavartan. Teljesen csak a süti volt a cél, igazából semmit nem tudtam hirtelen mondani, pedig olykor elég nagy a szám. - Biztos?
A tányért elfordítva, a még nem megtámadott felét az irányába tartva kicsit az asztal közepe felé toltam. Ott még éppen volt pár karamellakocka is, ilyen pici rajta. Azt hiszem azért lettem elviselhetőbb, mert a tortaszelet fele már a hasamban nyugodott.
- Minden este jövök, mióta itt vagyok, de még sosem maradt ebből - mondtam kicsit elszomorodva is. Azt hiszem durván labilis vagyok fáradtan és éhesen, így csak sóhajtva fogtam a szalvétát és igyekeztem nem a rúzsom leszedni, hanem csak a nagyobbik részét a tortának, ami elkenődhetett. - Reggeltől estig dolgozom, néha tovább is, mint kellene, és ilyenkorra érek ide. Szívesen jönnék máskor, de ez... nem igazán lehetőség még. De te is jöhetsz napközben is...nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=749026#post749026][b]Ward Weaver - 2019.02.07. 01:16[/b][/url]

Fura egy nap ez a mai, ebben már biztos vagyok. Én nem szoktam még vissza abba a helyzetbe, hogy ebben a faluban ilyen fura alakok vannak. Meg elveszik a sütid. Meg beszólnak a kinézetedre. Vagyis, asszem, ez valami olyasmi akart lenni, de a f.sz se érti. Ez az akklimatizálódás dolog nekem nem nagy erősségem asszem.
- Akkor jó, mert annak elég szar - nevettem el magam kicsit, mielőtt még a kávémba kortyoltam volna. Szerettem, itt nem is volt olyan rossz, bár asszem, hogy egy cukor nem ártott volna bele... de már mindegy. A tekintetem a sütire vándorolt, ahogy felém fordította, meg a tényre, hogy milyen istentelen tempóban fogyasztotta, majd inkább megráztam a fejem. - Isten ments, hogy egy nő és a sütije közé álljak...
Mert ugye kettő nagyon veszélyes faja van ennek a nemnek, mégpedig az éhes és a ciklusának azon szakaszán járó példányok. Megérzik a félelmet. Inkább a kávés sütibe kóstoltam, ami nem is volt annyira rossz, mint amire elsőre számítottam.
- Oh... az más, akkor lehet én is kiborultam volna - húztam el a szám kicsit. Mekkora szar lehet, mikor szeretnél valamit és napok óta nincs. - Öm... nem igazán. Maximum ebédszünetben, amikor sokan vannak; vagy mikor végeztem, de akkor másra nincs nagyon időm, szóval... Bukta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=749060#post749060][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.07. 13:08[/b][/url]

- Mondhattam volna azt is, hogy egyél inkább több vitaminban gazdag zöldséget, fehérjeforrást... - vontam meg a vállam, ahogy a villámmal falatot szeltem a sütiből. Érdekes dolog efelett a cukortömeg fölött ilyeneket ajánlgatni, de nem is kifejezetten meglepő. A gyógyításban dolgozok jó fele gyorskaján él, nem étkezik rendesen és még csak nem is érdekli, aztán ők adnak tanácsot. Nem szeretnék képmutató lenni, én sem ehetek mindig ilyeneket. Pláne ilyen gyorsan, de ahogy néztek rám - ránk -, csak sejtettem, hogy nem, nincsenek még egy órán át nyitva, szóval vissza is kaptam a szemeim a sütemény eredeti tulajára. - Nem tudod mit hagysz ki. Nem, nem a közénk állásra gondolok, az ízre... - mosolyogtam a villát szorongató kezem a szám elé is húzva kicsit, de aztán csak megint visszatértem a sóskaramellás csodához, nagyon elégedetten hümmögve is mellé. - Miért iszol koffeint este? - kérdeztem nem igazán törődve ilyen illem - nem illem dologgal. Látszott, és így logikusan adta is magát, ha nem munka, akkor meg még inkább értelmetlen. De legalább megértette a gondom, ami lehet nem is létezett volna, ha nem éppen kívánósabb, kopogó szemű estén jövök elsőre és látok vele kisétálni egy kislányt. Majd az üres pultot. És ez nem ismétlődik meg még párszor, rendesen érthetővé válna mindenki számára, miért is siettem haza átöltözni, majd vissza.
- Ez lett a szerencse napom - vontam picit a vállamon, mielőtt ráfüggesztettem volna a tekintetem és még bólogattam is. Én tudom milyen rövid tud lenni az ebédszünet, és örülsz, ha közelebb, minden válogatás és távolba menés nélkül meg tudod oldani a szusszanást. Eleve ha jut ilyen. Édeskevés, de valahogy munka közben nem is szokott annyira zavarni, ilyenkor a végén érzem meg. Aztán mielőtt a sütim utolsó falatához értem volna - és sikerült letenni a villám önálló akarattal! - felé nyújtottam a jobb kezem.
- Jasmine vagyok. És egyébként még sosem csináltam ilyet... - márhogy a lopást, de gondolom ez nyilvánvaló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=749497#post749497][b]Ward Weaver - 2019.02.10. 17:10[/b][/url]

- Nem tudom melyik hangzik rosszabbul... - állapítottam meg rámutatva a tényre, hogy amúgy a dokik nem igen tesznek érte, hogy az egészséges életmód szimpatikusabb legyen. Gondolom, ha a nőknek azt mondaná, fényesebb lesz tőle a hajuk és simább a bőrük, akkor nagyobb lelkesedéssel rágcsálnák a spenótot. - Gondolom jó. Majd kipróbálom máskor.
Amúgy sem igazán szoktam az édességeken függeni, szóval valahogy nem hiányzik az érzés, hogy kipróbáljam, még csak a szemem sem rebbent rá így utólag. Szégyen, gondolom.
- Csak a feeling miatt, nem igazán érzem, hogy bármikor, bármilyen hatása lenne rám - állapítottam meg kissé elgondolkozva, majd vontam egyet a vállamon, miközben a bögrébe kortyoltam. Aki azt mondja, hogy egy pohár kólától fél éjjel nem alszik is nagy kamugép lehet. Vagy csak placebo.
Végül csak sikerült bemutatkoznia, én egy kicsit felnevetve emelkedtem meg, hogy kezet tudjak vele fogni rendesen.
- Ward. És nem vagyok benne biztos, hogy tudok neked hinni... Olyan nagyon rutinosnak tűntél azzal a tányér-elemeléssel - közöltem tudálékos arccal bólintva pár kisebbet, majd csak megráztam a fejem. - Megesik, legalább már sikerült megkóstolnod a sütit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=749596#post749596][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.10. 22:32[/b][/url]

- Őszintén? Mindkettő - billentettem oldalra a fejem még elgondolkodó arcot is vágva egy pillanatra, hogy aztán el is nevessem magam ezen az egészen. Néha belegondolok, hogy miket mondok és még én is megértem, miért néznek rám vissza úgy, ahogy. Sokat akarok, aztán meg nem eleget, meg vannak gondjaim a beszédem fékezésével, főleg azóta hogy megvan a készségem. Nem, itt most nem egy két éves kislányra kell gondolni, aki beleszeretett a saját hangjába és azóta le se lehet lőni, inkább a tényre, hogy mióta merek nyitni, túlságosan is megteszem. Ijesztően egyesek szerint, most is csak úgy mosolygok ide meg oda, holott eltulajdonítottam a sütijét, aminek a fele már el is tűnt a hasamba. Szerencsére nem látható bizonyítékot képezve. Ahhoz több süti kéne, hogy olyan legyek, mint aki felszedett öt kilót.
- Megéri, tényleg. A kávénál jobban is, a cukor nem jó, a legtöbb nagyon rossz, ha engem kérdezel, de a koffeinhez képest még mindig jobb - nem ugyan azt okozzák, nem is egyforma a rontási skálájuk, de ha van egy prioritási háromszögünk, közelebb áll a cukor a hasznosítható dolgokhoz, bizonyos mennyiségben, még a kávé az alkoholhoz. Nos, ezt nem kell magyarázni!
- De nagy a kezed - közöltem teljesen indokolatlanul és ide nem illően, de olyan furcsa volt megfogni, mindenesetre végül levettem a tekintetem onnan és visszanéztem rá ahogy elhúztam a sajátom még grimaszolva is kicsit. - Iiigen, ez a hobbim. Kifizetett sütemények lenyúlása. Szigorúan az utcai limonádék elvétele után - bólintottam párat kicsit talán mérges arckifejezéssel, mert bár vicceltünk, azért ezen illik megsértődnöm, nem? Nem tudom, igazából nem éreztem rosszul magam, kaptám már nem viccként, indokolatlanul jóval rosszabbat. - Nagyon megéri az erkölcsi bizonyítványba a pecsétet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=751094#post751094][b]Ward Weaver - 2019.03.02. 04:01[/b][/url]

Volt valami megfoghatatlan ebben a nőben. Egyszerre volt visszafogott és professzionális és közben vicces és komolytalan. Nem vagyok benne biztos, hogy egészséges az ilyen gyors váltás a kettő között, de nem én fogok pálcát törni más morális és pszichés dolgai fölött. Ahhoz előbb büszkén körbe kellene mutogassam a papírom, hogy újra szabadlábon. Inkább nem.
- Majd igyekszem észben tartani - vontam össze a szemöldökeim kicsit, mint aki tényleg agyal ezen, de közben meg már körülbelül kint is volt a másik fülemen a gondolat. A munkám nem teszi lehetővé, hogy mindent megjegyezzek, mert szétrobbanna tőle a memóriám. Kinek jó az?
- Öm... tudom? Neked meg nagyon kicsi. - Most ez mi volt? Kissé zavarodottan is néztem a nőre, mert nem értettem, ezt miért kellett megjegyezni, de ha már ő is, akkor én is? Mekkora kezem legyen? - Nagymama, mekkorák a füleid!
Ward, hallgass el. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, Lia mostanság túl sok időt töltött nálunk és amilyen rendesek Mitzingerék, ugye engem is bevontak a teadélutánba, így ültünk a nappaliban négyen, kínos csendben az asztal körül, míg Lia csacsogott és újabb csészével töltött inni. Nem tudom Gabe, Bence vagy Martina feje volt bizarabb.
- Remélem, csak kislányoktól. Máskülönben nem elég vagány, hogy kenterbe verje a sütiket. - A kijelentésén még el is nevettem magamat. Nem is tudom, hogy az enyémmel mit csinált Bence, de mivel megint a kormánynak dolgozom, gondolom valamit varázsolt. Az az ember bizarr. - Ne húzd már fel magad, nem áll jól. Inkább edd a sütit, mielőtt Aladdin megjön a repülő szőnyegen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=751171#post751171][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.03.02. 23:47[/b][/url]

Elmosolyodtam, nem különösebben hittem, hogy az emberek ilyen ígéretei valóban azok. Talán másnap nem is emlékszik rá a legtöbb, lehet már pár órával utána sem, de biztos akad, aki kipróbálja, aki megnézi, igazam van-e, vagy egyszerűen csak kíváncsi. Nem soroltam őt sehová, de kissé bizalmatlanul álltam az észben tartáshoz, ennyi és nem több.
Nevettem, mert vicces volt, az egész, ahogy kijött. Igen hülyén hangozhattam így belegondolva, de hirtelen volt és megdöbbentő. Pár évembe beletelt, még megszoktam, hogy itt más, mint mikor otthon vagyok, vagy a szüleim körében. A kézfogás, pláne férfivel elég illetlen volt mifelénk, a tegeződés megint egy külön kör és az, ahogy viselkedek, beszélek vagy öltözök még megérne pár imát, de nem fontos ez most. Meredtem a saját kezemre kicsit, aztán csak visszahúztam a tányérom mellé, ami eléggé megüresedett. Bár még volt pár falat.
- Tessék? - pislogtam nagyokat talán nem is teljesen tudatos reakcióval de igazítva egy kicsit a hajamon, hogy ne látszanak ki az én füleim. Azt hiszem tényleg csak vicces akart lenni, de nem tudhatom, sosem tudtam, ezzel mindig hadilábon álltam. Azért persze még töretlenül próbáltam mosolyogni. - Ezt a kislányod tanította?
A kérdés nyilván adta volna magát, nem nagyon láttam még családot, ahol nagyon picur lánynak ennyivel idősebb testvére legyen, simán kinéztem inkább utóbbit. Mert hát, valahonnan kellett vegye, nem?
- Nem igazán, még egyet sem sikerült eddig, se kicsitől, se nagytól. Majd talán egy másik életben jobban odateszem magam - igazítottam meg a tányérban az evőeszközt a szalvétát kezdve hajtogatni. Nem teljesen volt akarattal, elsőre csak kisebb négyzetszerűvé tűrtem össze, aztán kihajtva  a kisebb részeket formáltam ki fel-felpillantva rá.
- Nem áll jól? Mert mi áll jól? - kérdeztem fél kezem még az oldalamra is téve és elbillentve a fejem. Na most már kíváncsi voltam erre a szakértelemre. Az előbb még a füleim se álltak jól! Kicsit erősebben szúrtam a villám az utolsó két falat egyikébe. Aztán felé emeltem. - Még meggondolhatod magad. Aladdin.
Egyedül ő ült velem egy asztalhoz, nem hiszem, hogy több szőnyeg is jöhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=751593#post751593][b]Ward Weaver - 2019.03.10. 14:49[/b][/url]

- Duh, semmi. Ez csak... vicc. Nem ismered a Piroska és a farkas című mesét? - érdeklődtem, miközben megmasszíroztam kicsit az orrnyergemet. Nem indult ez olyan jól, annyira már nem is volt vicces, inkább csak felszusszantam, hogy ez van, jobb is, ha gyorsan elengedjük a dolgot. Mint mikor letéped a leukoplastot. Ha sokat szarozol, csak jobban fáj.  - Kislányom? Vicces vagy. Nincs kislányom.
A szép ebben csak az, hogy nem nevettem. Szerettem volna. Jól esett volna, de nem jött ki a számon. Ott volt az a sok-sok elb.szott kapcsolat, a terhes-wannabe sonja, én meg elmúltam 30 és még azt sem mondhatom, hogy lenne valakim. Összességében ez elég szomorú. Inkább a kávémba kortyoltam, mielőtt sírva fakadok.
- Helyes, így sosem leszel híres tolvaj - grimaszoltam, bár jobb is volt így, épp elég a szar alak ebben a világban, nem kell még plusz, hogy aztán csak szívjunk. Kicsit kényszeresnek tűnt, ahogy azzal a szalvétával küzdött.
- Mikor mosolyogsz. Azt hittem, egyértelmű - vontam fel a szemöldökömet, kissé értetlenül is, mert szerintem nagyon is az. De hát, ugye nem mindenkinek egészséges az önbizalma, ezzel meg nem lehet mit csinálni. - Egye fene, meggyőztél.
Azzal el is martam a süticafatkát, ami meg kell, hogy jegyezzem, nagyon finom volt, tényleg. Damn.
- Nincs ám repülőszőnyegem. Szóval még Aladdinból is csak a csóró verzió vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=751616#post751616][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.03.10. 17:39[/b][/url]

- Én nem úgy értettem - vágtam közbe, ha már éreztem, hogy sok minden voltam, csak valószínűleg túl... hát nem tudom milyen, de nem tűnhettem értelmesnek és kedvesnek. Más esetben már biztos integettem is volna a kezeimmel, hogy ez nem úgy van, nem akartam rosszul reagálni, de nem tudom elfelejteni, csak nem lehet. Vannak dolgok, amiket megjegyzünk, én leginkább azt, hogy többször voltam én vicces mint valakinek velem vicces az élet. Ez bonyolult kicsit. - De ismerem a mesét, nem ez a kedvencem, ha szabad választani, de... nem tudtam hogy Piroskának jól áll a szakáll - gondolkodtam el egy pillanatra, hogy aztán inkább a lopott sütim figyeljem. Nem számítottam ilyen gyors és kicsit olyan szomorú válaszra, legalábbis nem hangzott vidámnak. Jobban feldobta a nagyi füle, mint ez a kislány dolog, ettől meg kevésbé gondoltam illendőnek a kérdésemet. - Akkor egyedül nézel te is meséket? - mert nekem ez nem egyértelmű. Bár van akinek az? De nem firtattam a gyerek dolgot, nyilván megvan az oka, miért ilyen járatos ebben. Lehet fiatal testvére is, vagy egy unokahúga, esetleg rokon, bárki, gondolom én.
- Ez nagyon kedves - mosolyogtam rá, és ha szerinte esetleg ez természetes is, én nem így ismertem ezeket és jól is esett a meglátása, még ha szerintem csupán egy mosolytól nem lesz szép senki. Nem véletlen ülök én is annyit a tükör előtt! Igyekszem.
Inkább lassan hajtogatni kezdtem és ahogy meglettek az élet, magam felé fordítva egy sarkot behajtottam mint egy repülőt, de ez annál kicsit több lesz. Bár rákoncentráltam, azért nem annyira, hogy ne tudjak fél füllel itt lenni, meg fél kézzel. Mert az utolsó sütifalatkát csak felemeltem a villával.
- Aladdin sem mindennel az ölében kezdte azt a mesét - ingattam is meg a fejemet rosszallóan, mert ha a Piroska és a farkas megy, ez miért ne lenne pontosan ismert? - De lett, még neked is lehet szőnyeged, ami eléggé egyedi és csoda is lenne. Sosem láttam még olyan szőnyeget - néztem fel rá, hogy aztán visszabillentve a fejem felemeljem a kis szalvétafigurát. Szerencsére nem túl vékony az anyag, így egész formatartó. Kihúztam az oldalsó elhajtásokat, így meg is lettek a nyuszi fülei. - Tessék, farkast nem tudok - vigyorodtam el, hogy aztán felállva a tányért a pult felé csúsztassam, majd az asztalra támaszkodva hajoljak közelebb. - De szerintem a világ egyik legrosszabb dolga, mikor kitiltanak a cukrászdából, márpedig ha itt leszünk, mikor bezárnak, azért senki nem dicsér meg - ingattam meg a fejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=752233#post752233][b]Ward Weaver - 2019.03.19. 01:42[/b][/url]

- Nem sértődtem meg. - Ezt nem ártott leszögezni, mert tényleg nem így történt. Nem voltam sértett, nem is bántódtam meg, egész egyszerűen eszembe jutottak nem túl kellemes dolgok is. Ettől pedig úgy éreztem magam, mint akinek a gyomrát egy egészen apró gombócba gyűrték. Ez nem feltétlenül kellemes. Amúgy minden a legnagyobb rendben volt. - Olyan elítélő vagy, a szerzők sosem szögezték le, hogy Piroska csak és kizárólag lány lehet.
Kicsit komorabb volt a hangulatom, ezt még a két asztallal arrébb ülő, sanda szemeket meregető kiscsaj is meg tudta volna állapítani. Na, nem mintha azzal kilettünk volna a vízből.
- Néha. Meg amúgy a... haverom keresztlányával. - Talán ez a legjobb kifejezés arra, hogy mi nekem Lia. Bence finoman szólva is... nem volt egyszerű eset, mikor el kellett magyarázni, hogy ki is ő nekem.
Nem mondták még rám, hogy kedves. Kicsit le is döbbentem, ez pedig látványosan ki is ült az arcomra, ahogyan a homlokomon elmélyedtek azok a ráncok egy pár pillanatra. Nem igazán értettem, ezt miből gondolja, honnan is jött neki a sugallat. Hajtogatni kezdett, amit figyelemmel is kísértem, de inkább csak ismét a kávémba kortyoltam.
- Még lehet, ez tény - bólintottam párat, mielőtt oldalra billentettem volna kicsit a fejemet. Nem tudom, hogy honnét szereznék egy olyat, meg egyáltalán minek, de biztosan tudnék, ha akarnék.
- Most hajtogattál nekem egy nyulat? - tisztáztam le a dolgot, a tekintetemet a kis szalvéta figurára szegezve, ami az asztalon ücsörgött. Egyre inkább szürreálisnak hatott számomra ez a kis találka, akárhogy is néztem a dolgokat. - Akkor azt hiszem, ideje lenne menni.
Még fel is sóhajtottam, ahogy eltoltam a kávém maradékát, majd a pultra csúsztattam, mielőtt kifelé indultam volna. Aztán kinyitottam az ajtót és félreállva előre tessékeltem. - Látlak még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=752244#post752244][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.03.19. 14:52[/b][/url]

- Annak örülök, nem is szerettem volna - és tényleg így is van. Nem olyan kedveskedés idegennel, hogy most nem akarok konfrontálódni, semmi okom nem is lett volna. Már leszámítva, hogy kezdtem úgy érezni, provokálja a mesetudásom. Kicsit össze is ráncoltam a homlokom meg az orrom, ahogy végighallgattam, mit is mond el nekem. - Elítélő? Még a francia mesegyökereiben is egy lányról szól a történet, meg abban is, amit én ismerek otthonról, bár abban kecskéket eszik a farkas, és utána... mindegy - csuktam össze a szám végül, hiszen ezt most igazából senki nem kérdezte, belőlem meg csak úgy előjött. Biztos meglenne a mese maga varázsa, ha mondjuk van egy lány farkas, meg Piroska inkább szoknya helyett fekete farmerban meg piros pulcsiban, kapucnival utazik. De a kosarat a kezébe nehéz beleképzelnem; lehet kicsit kijöttem a mesés gyakorlatból, mióta dolgozom és egyedül is vagyok itt. - Lehet nincs ilyen szőnyeg, de legalább tényleg jól hangzik - vontam picit a vállamon.
- Néha? - mosolyogtam szélesen még fel is könyökölve az asztalra, hogy aztán a tenyerembe téve az állam nézzek rá, várva, hogy akkor még mi derül ki. Az, hogy egy ismerős kislánnyal teszi elég édes, sokan nem szeretik a gyerekeket. Vagy ha ez erős is, biztosan nem viselik jól, ők ehhez túl felnőttek, kedvetlenek, mogorvák, néha egészen hülyék is, ha engem kérdez valaki.
- Igen, hajtogattam neked egy nyuszit. Nem szereted őket? - kérdeztem félig felpillantva rá, de a fenék része a kisállatnak furcsán állt, így azt még újrahajtottam, mielőtt kettőnk közé tettem volna az asztalra. Lehet a kényszerem oka a sok cukor, mert bizony volt elég a sütiben, de ezt be nem vallanám.
- Én még szeretnék ide visszajönni, szóval igen - helyeseltem, hogy a kabátom elemelve bele is bújjak, aztán elinduljak kifelé, de még grimaszolva megtorpantam és visszanyúltam a nyusziért az asztalon, hogy mikor kiengedett megtorpanjak a cukrászda kirakata előtt, mondjuk sok helyet nem hagyva, hogy kijöjjön kényelmesen, de ez fontosabb. A kézfeje után nyúltam, hogy a tenyerét az ég felé fordítva beletegyem a kisállatszalvétát.
- Vigyázz rá - mondtam mosolyogva, aztán csak billegtem kicsit a fejem döntögetve, mielőtt még a zsebembe csúsztattam a kezeim. - Ha csak nincs egy Jafar, aki elzár a világ elől, biztosan. Szóval... remélem találkozunk még, és legközelebb majd maradok a saját sütimnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=752653#post752653][b]Ward Weaver - 2019.03.22. 15:22[/b][/url]

JAJ
#WW | sütitolvaj


//köff//