36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 4. 23:54 | Link

Thomas

Öltözék


Sokkhatás. Azt hiszem ennek lehet mondani azt, amiben jelenleg vagyok, még akkor is, ha voltam bent a kórházban, és láttam, hogy Cath ébren van. Beszéltem is vele. Szörnyen érzem magam, annyira rosszul vagyok a történtek miatt, hogy azt nem tudom elmondani. Főleg azért, mert mindenki, tényleg mindenki kedves velem. Pedig Brightmore vagyok. Annak a testvére, aki majdnem megölte a húgukat. Egy lány, betört fejjel fekszik a kórházban, pedig mindig segített nekem. Megtanított rengeteg dologra, meghallgatott, és amikor lázasan, rémálmoktól szenvedtem, átölelve vigyázott rám, melegített.
Ahogy a cukrászda felé sétálok, eszembe jut egy friss emlék. Erik, aki megmentett az egyik este, finom puszit nyomott a szám szegletébe, én viszont telibe a száját pusziltam, és nem tudom sem azt, hogy miért voltam ilyen bátor, sem azt, hogy jól csináltam-e. Nagyon sokat beszéltem róla, és kérdeztem, hogy hogyan kell jól csinálni, hogy ha egyszer egy fiú meg akar csókolni, akkor ne ijedjek meg, hanem jó legyen. Nem tudtam hallgatni, csak dőltek belőlem a szavak, egészen addig, amíg Cath ajkait nem éreztem a sajátjaimon, egyik kezét a derekamon, a másikat a tarkómon, és nem tudom, milyen hosszan csókolóztunk ott a szoba homályában, de végül azt mondta, hogy nem állítaná, hogy Denis csókol jobban kettőnk közül. A lányok szoktak ilyet csinálni, szóval semmi furcsa nincs benne, és nem is éreztem magam furcsán azóta se tőle. Örülök, hogy megtörtént. Kicsit olyan magabiztos lettem tőle.
A mai ruhámat, hogy miben jövök el forrócsokizni, magamnak kellett kiválasztanom, és nagyon nem tudtam, hogy mit is szeretnék. Szerintem az összes létező ruhát felpróbáltam, amit kaptam, és egyszerűen nem találtam megfelelőt. Én vetettem fel a forrócsokizást, de vajon Thomas minek érzékelte? Lehet, hogy ez egy randi? Nem! Semmiképpen sem. Thomas csak egy kedves fiú, aki nem szeretné megtudni, hogy mennyire jól csókolok, szóval ez nem randi lesz. De mi van, ha mégis igen? Tanácstalan vagyok!
Végül egy fehér felsőt, és rózsaszín, virágmintás szoknyát választottam, mert tudom, hogy a cukrászdában nagyon meleg van. Mint mindig, most is a fehér kabátomat húztam fel, és szinte megkönnyebbülés volt kilépni a friss levegőre. A ház azon részén mostanában úgy jövök el, mint, akit kilőttek. Nem akarok emlékezni. Ma boldognak kell lennem.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 8. 21:58 | Link

ANNIE
egy délután a cukrászdába menet | x

Én nem vagyok sokkhatás alatt. Én izgatott vagyok, mint életem nagyjából minden percében, csak mindig más-más mértékben. Igaz, nekem nem fekszik senkim ispotályban meg nem ért senkit semmilyen bántalom. Hogy pontosak legyünk: nem tudok róla. A bácsikámmal naponta történnek eszméletlen dolgok, de azokról én nem tudok. Elég az hozzá, velem nem estek meg ilyen érdekességek. Nem csókolóztam se lányokkal, se fiúkkal és nincs az otthonomnak olyan szeglete, amin ne a világ minden örömével ballagnék végig. Most viszont ezzel a világ minden örömével a falu utcáján baktatok. Megyek forrócsokozni. Derákig érő barna kabát van rajtam, sötét nadrág meg az elhagythatatlan navinés sál.
Egyből észreveszem a fehérlő hólányt. Gyorsítok lépteimen.
- Szia! Boldog Új Évet! - kívánom neki vadalmaként vigyorogva, amint odaérek.
- Gyere, menjünk, nehogy megigyanak mindent előlünk! - váltok ál-aggódón sietősre. Nem kell nagy színészi teljesítmény, mert szeretek amúgy is aggódni. Mármint nyilván nem szeretek. Ez csak egy kifejezés, tudjátok.
- Ülünk az ablak mellé? - kérdezem, miközben letekerem a sálam, meg kigombolom a kabátom, aztán le is veszem. Közben körbenézek és sok ismerős arcot látok. Odamosolygok vagy integetek néha valakinek. A legtöbbüknek a nevét sem tudom, csak hogy bagolykövesek és hogy váltottam már velük pár szót. Vagy csak egymásra köszöngetünk mindig és ennyi.
Helyet foglalok a kényelmes székben, szemben Annievel és már veszem is kézbe az itallapot. Számat néha megnyalva mustrálom a kínálatot. Olyan jól hangzanak mind. És még csak a forrócsokikat nézem. Hiszen ezért jöttünk.
- Sütőtökös fahéjas? - sikkantok fel szinte, ahogy ezt meglátom, aztán ahogy rájövök, hogy hangos voltam, zavartan nevetek a lányra. Meg mások is nevetnek kicsit körülöttünk rajtam. Még jó, hogy velük nevetek.
- Ez eldőlt - csukom be lazán a kis füzet fedelét.
- Te mit fogsz kérni? - kérdezem, feltűrve közben sötétkék pulcsim ujját.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 8. 22:24 | Link

Thomas


A navinés sálról már messziről tudom, hogy ő az, és amint közelebb ér, az arcán ülő mosoly miatt az én arcomra is mosoly ül ki. Szeretem a vidám embereket, és olyan jó Thomast amúgy is újralátni. Nézem őt, kedves mosolyát, és nagyon remélem, hogy a mai forrócsokizásunk tényleg vidám lesz.
- Szia! Boldog Újévet!
Ez a köszöngetés olyan vidám dolog. Itt mindenki köszön, akár ismer, akár nem, akár csak éppen egyszer utánad állt sorba a boltban. Bár az a legritkább, hogy a sorban állás során nem ismerkedsz meg a mögötted állóval. Ezt már észrevettem, hogy minden mögöttünk álló, szeret beszélgetni. Néha már én is azon kapom magam, hogy én vagyok a valaki mögött álló, aki óhatatlanul elejt egy mondatot, amiből beszélgetés lesz.
- Azt nem szeretném!
Én is színészkedem kicsit, csodálkozva és kissé rémülten tekintve rá. Amúgy ez nincs is annyira kizárva. A legtöbb ember most tér vissza, sokan eljöttek ide is, ami be is bizonyosodik, ahogy belépünk. Sokan intenek, Thomasnak persze, de mivel vele vagyok, én is udvariasan biccentek. Szeretem a kortársaimat is, olyan ez a hely, mint egy nagyon, hangos család, és egyre többször érzem azt, hogy én is a részese szeretnék lenni.
- Mindenképpen az ablak mellé, nagyon szeretem nézni a kinti világot.
Nem azért, mert unatkozom, én így tudok koncentrálni. Követem Thomast, kiválasztja a legmegfelelőbb helyet, én pedig fehér kabátomat levéve, lopva lesimítom a szoknyámat. Remélem jó, és tetszik neki, próbáltam olyat keresni, amiben tetszettem magamnak a tükörben.
- Megkóstolhatom majd?
Nevetek egy aprót, ahogy lelkesen felkiált, én is néztem, de nekem túl masszív ízkombinációnak tűnt, inkább tovább böngésztem az itallapot.
- Étcsokis almáspités. Azt hiszem, én őt választom. Nagyon szeretem az almáspitét.
Igazából bármire rá tudnak venni, ha ehetek egy kis almáspitét, így amikor idelép hozzánk egy lány, ezt is kérem, majd, ahogy kettesben maradunk, széles mosollyal Thomasra pillantok.
- Mesélj el mindent az első karácsonyodról, kérlek! Mindenre kíváncsi vagyok.
Tényleg nagyon szeretnék jó híreket hallani, kicsit örülni valami nagyon jónak.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 9. 23:44 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

- Nagyon csinos vagy - pillantok végig ragyogó arccal a lányon. Nem gondolkozom a bókon, csak úgy kiárad belőlem. Ki kellett mondanom. Persze, minden alkalommal szép volt, amikor találkoztunk, hiszen szép úgy, ahogy van, de most meg annyira, hogy ezt muszáj voltam szavakba önteni.
- Én is - értek egyet az ablak melletti üléssel.
- Bent vagy valahol, de olyan közel van minden, hogy azért kicsit mintha kint is lennél. Csak itt melegebb meg kényelmesebb - taglalom, én miért szeretem azt a helyet, amit ilyen nagy egyetértésben kiválasztottunk.
- Persze - bólogatok a kérésére. Megkóstolhatja majd a remeket, naná.
- Az almáspitét én is, viszont inkább tejcsoki párti vagyok. Az étcsoki nekem nem elég édes - vonok vállat. Ettől függetlenül lehet, kérek majd én is kóstolót.
Ha szeretne jó híreket hallani meg örülni, akkor emberére talált. A jó hírek meg az örülés a specialitásom, tekintve, hogy csaknem bármit képes vagyok jó hírnek tekinteni, örülni meg kb. ugyanennyi dolognak tudok.
- Csodálatos volt - kezdem meg az áradozásom.
- 24-én délután díszítettük fel együtt a fát Liam bácsival. Korábban akartuk, de közbejött neki ez meg az. Nem baj, mert én meg addig még egy kicsit kidekoráltam a lakást.. - mesélek és mesélek, folytatva azzal, hogy elmentünk pásztorjátékot nézni, aztán elköltöttük az isteni finom ünnepi vacsorát és éppen rátérnék a továbbiakra, amikor megjönnek az italaink.
- Köszönjük - mosolygok a pincérlányra, aztán emelem bögrém Annie felé. Belekóstolok a forrócsokiba, majd szememet lehunyva hümmögök, szinte kéjesen. Ez fantasztikus.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 19. 11:25 | Link

Thomas


- Köszönöm!
Olyan lelkesen felelek, hogy félő, a lelkesedésem kiugrik a bőröm alól, önálló életre kel, és elkezd örömtáncot lejteni itt mellettünk. Nagyon sokat készültem erre a mai alkalomra, pedig csak egy forrócsokizást beszéltünk meg. A legtöbb ember legalább három emberrel beszélt már meg ilyesmit, én azonban még nem, szóval az izgatottságom extra méreteket öltött.
- Igen, főleg most, de azt mesélték, hogy amikor már jó idő van, akkor ülhetünk kint is. Nagyon várom már a tavaszt.
Eddig sosem terveztem. Egy ideje azonban igen. Olyan, mintha az életem egy szakasza valóban lezárult volna azzal, hogy a bátyám tud a létezésemről. Nagyon nem szépen zárult le az új tudás megszerzése nála, de én akkor is bizakodó vagyok. Bízom benne, hogy visszajön, abban is, hogy Cath tényleg jobban lesz, és abban is, hogy az életek, amik körülöttem vannak, felveszik újra a normál ritmusukat, de már úgy, hogy Denis tudja, ki vagyok. Nem akarom, hogy más is megtudja, hogy elkezdjenek erről beszélni. Szívesen megmaradok annak, aki eddig voltam a faluban, egy újabb Payne gyereknek. Már nem is ér senkit meglepetésként, hogy vagyok, maximum annyira, hogy sokan először Norina rokonának tippeltek, csak a magyar vezetéknévhez nem illik a külföldi keresztnév.
A lényeg, hogy már nem úgy tekintek a világra, hogy mások majd megélik az álmaimat, hanem, hogy nekem is vannak már álmaim. Figyelmesen hallgatom Thomast, neki is olyan szépen csillog a szeme, mint az embereknek szokott, ha egy nagyon szép emléket idéznek fel. A rendelésünk megjelenésére elmosolyodok, és izgatottan pillantok az előttem lévő italokra és ételekre.
- Nem bánod, ha lefotózom? Karácsonyra kaptam egy fényképező gépet. Még csak most tanulom a használatát, de már van rajta rengeteg kép.
Mondjuk falakról, ablakok leginkább, ilyen próbaképek. A legújabbak már karácsonyiak, ahogy Cody játszik a gömbökkel, vagy, ahogy Mia lelkesen csomagolja ki a neki szánt jutalomfalatokat. A gépet elő is veszem, megmutatom Thomasnak, és ha engedi, akkor lefotózom, ami előttünk van. Ez is egy új szokásom, elkapom a pillanatokat, de azért figyelek, és vissza is kérdezek, mert a történet félbemaradt, és nagyon érdekel.
- Korábban? Nem aznap szokás?
Kérdezem, és nem tudom megállni azt se, hogy ne kapjam le Thomast, amint elmélyül a forrócsokijában.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 21. 21:26 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

Nem igazán csodálkoznék rajta, ha a füleinkből kis tűzijátékok repülnének elő, vagy ha szikrák kezdenének pattogni körülöttünk, vagy ha a semmiből buborékok szállingóznának alá ránk. Oké, picit talán meglepődnék, viszont a lényeg az, hogy mind a ketten csak úgy vibrálunk, hullámzunk, lelkesedünk és örülünk egymásnak és mindennek, ahogy pedig ezek az energiák összeadódnak a kis asztalunknál, szinte pezseg a levegő a közelünkben.
- Nem, dehogy. Nyugodtan - adok engedélyt mosolyogva a fotózásra. Addig nem is nyúlok semmihez. Mert, gondolom, nem úgy akarja lekapni az innivalóm, hogy már semmi nem látszik a szép díszítésből és már sehol nincs a fele. Még hátra is dőlök, hogy ne zavarjak a képbe. Aztán mikor mehet a menet, lecsapok a forrócsokira. Úgy elmerülök az élvezetekben, hogy megkésve veszem csak észre, hogy én is áldozatul estem a csinos paparazzinak. Nevetve törölgetem meg a számat a jó nagy szalvétával, ami jár ehhez az italhoz. Tudnak valamit itt a cukrászdában.
- Miket fotóztál eddig? - érdeklődöm, kevergetve forrócsokimat.
- A magyaroknál, úgy tudom, igen. De különben nálunk az otthonban is mindig már december közepe óta állt a fa. Miért? Nálatok hogy van? - kérdezem, összevont szemöldökkel. Ő is angol, nem? Vagy náluk egyszerűen csak más a szokás? Közben pedig le sem esik, hogy Annienek most először említettem azt, hogy hol nevelkedtem. Annyit tudott, hogy a bácsikámmal élek, azonban azt nem, mióta és hogy honnan kerültem hozzá.
- Mondtuk is Liam bácsival, hogy nem nagy gond, hogy ilyen későn díszítettük, ha már egyszer itt lakunk Magyarországon, ennyi bőven belefér - vonok vállat derűsen és ismét kortyolok. Jó csokis leszek már megint és nyalogatni is hiába nyalogatom le körbe a számat.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 21. 22:48 | Link

Thomas


- Köszönöm!
Lelkesen el is készítem a képeket, hármat, mert valahogy az első képem mindig homályos lesz, a második a legjobb, de adok egy esélyt még, a következő kattintásnak is. Thomast azonban csak egyszer fotózom le, de tudom, hogy az tökéletesen sikerül.
- Megmutatom!
Lelkesen felkelve áthúztam a székem mellé, nem zavart, hogy olyan közel kell ülnöm hozzá, Thomas jó illatú fiú, és szűk itt a hely, nem akarok senkinek útba lenni. Nem kell az, hogy még egyszer megdobáljanak minket hógolyóval.
- Főleg a karácsonyi dolgokat. Ezek itt azok, amiket ettünk, Willék magukkal vittek az apukája házába, hogy az milyen hatalmas! Úgy indul az egész, hogy van bent egy kis patakszerű, nézd.
Mutatom neki a képet, amit a bejáratból csináltam. Aztán visszalapozok gyorsan párat, és megmutatom a nagy épületet is, tényleg hatalmas, pedig az én családom se lakik kis helyen. Mutatok még pár képet a ház belső részéből, de főleg az udvarról.
- Ez a legromantikusabb hely. Tavasszal tele van virágokkal és nagyon romantikus. Helena azt mondta, hogy kiskorukban azt játszották, hogy majd ott kérik meg a kezüket a fiúk.
A vacsora szomorú és veszekedős részét nem akarom ecsetelni neki, hiszen nem azért jöttünk. Gyorsan tovább is lapozok, keresem az otthon készült képeket.
- Ő itt Mia, Willék kutyusa. Nagyon okos. Kapott ő is ajándékot. Cody pedig itt játszik a gömbökkel.
Odaadom neki, hogy ha szeretne, még nyugodtan nézegesse a képeket. Rólam nincs benne kép, én nem tudok úgy pózolni, mint a lányok többsége. Inkább minden mást fotózok. A fényeket, ételeket, embereket, akiket szeretek. Van benne kép Norináról is, ahogy Cody-val játszik, és Arianaról munka közben.
- Nem tudom.
Vallom be csendesen, majd, hogy megértse, miért nem, a jobb kezemet a szívem fölé helyezem. Már egyszer mondtam neki, hogy beteg vagyok, de nem részleteztem akkor sem, és most sem fogom.
- Nekem ez volt az első karácsonyom, és bár Will angol, mégis magyar hagyományok szerint aznap díszítettünk fát. De a karácsonyi fények már nagyon régóta kint vannak.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 23. 21:56 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

Egy percig sem tiltakozom az ellen, hogy közelebb húzódjon. Jó illatú emberek, ha találkoznak. Pedig nem használok parfümöt vagy ilyesmit. Viszont a tusfürdőm az elég klassz. Mármint nagyon. Irtó sokáig frissít és istenien üde az illata. Üde, igen. Én azt szeretem. Érzem a többi srácon, hogy ők az erős illatokért vannak oda, meg ahogy látom, másoknak is tetszik ez rajtuk. Viszont én nem igazán az alapján választok, hogy másoknak mi tetszene, hanem, hogy én mit szeretek. Nade elég az hozzá, a lánynak is finom illata van.
- Ez egy palota - rikkantok, már megint kicsit hangosabban nyilvánítva véleményt, mint terveztem. Dehát ez komolyan hatalmas egy ház. Vagyis palota.
- Tényleg romantikusnak tűnik - bólogatok nagy hozzáértőn.
- Jaj de édes - bököm meg a kis képernyőn látható kutyus orrát. Ha állatot látok, egyszerűen nem bírom megállni, hogy hozzáérjek. Még fotón át sem. Főleg, ha kutyákról van szó. Vagy macskákról. Oké, akármiről.
- Mit kapott? - kérdezek rá a legfontosabbra. Aztán megkapom a fényképezőt.
- Így kell? - nyomkodom a nyilakat, ahogy nála láttam.
- De így egyszerre csak egyet tudsz nézni. Mármint, nem lehet őket megnagyítani és kivenni őket? Hogy rakod ki valahova, ha akarod? - árasztom el kérdéseimmel, melyek kiválóan adják tanújelét, mennyire nem tudom még mindig kezelni a mugli dolgokat. Most például szent meggyőződésem, hogy amikor a gombokat nyomom, az elkészített kis fotók egy szalagon jönnek egymás után a szerkezet belsejében és így nézegethetem őket. Hiába vannak Liam bácsinak kütyüjei, fotómasinája nincs. A lap topját csak a jelenlétében használom néha, a csodatelefonján meg csak ő szokott ténykedni és ha mutat rajta bármit is, az ő kezében van. Vagy csak átadja egy pillanatra. Tény, nekem is van mobiltelefonom, azonban ez nem olyan, mint az övé. Nem olyan lapos, amin a képernyőt kell éringetni, hanem egy összecsukható, sok gombos. Azért, hogy elérjen engem. Nagyon profin tudom megnyomni a zöld telefonos billentyűt, miután halálra rémültem a bizzegéstől és rögtön meg is nyugodtam, meglátva Liam bácsi nevét a kijelzőn.
Miközben tallózok a képek közt, hallgatom válaszát, viszont a szemöldököm összevonva marad az után is, hogy a szívéhez vonta a kezét. Sajnos nem értem, hogy érti ezt. Mármint sejtem, hogy a szívbetegségéhez van köze. De azt nem nagyon tudom elképzelni, ez hogyan befolyásolja a karácsonyt.
- Az első? Hogyhogy? Eddig nem ünnepeltétek? - kérdezem, miközben tovább járnak bent a fogaskerekek. Egyszerűen nem értem. Mármint azt érteném, hogy valakik nem karácsonyoznak, azonban azt nem, a betegségnek ezzel mi dolga. Ha nem akarja elmondani, akkor persze nem kell. Remélem, tudja, hogy teljesen megérteném.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 27. 12:48 | Link

Thomas


- Ebben kutyanasik voltak. De kapott egy új fekhelyet és rágójátékokat is.
Elmosolyodom arra, hogy mennyire tetszik neki Mia. Csodálatos kutya, sokszor, amikor a nappali szőnyegén fekszik, odabújok hozzá. Norinára párszor már ráhoztam így a frászt, de most, hogy megint babát vár, szóltam neki előre, hogy ne ijedjen meg.
- Egyszer elvihetnénk sétálni.
Egyedül sosem voltam Miával, mert aggódnak, hogy mi van akkor, ha elkezd szaladni, én futok vele, és baj történik. Megértem az aggodalmat és el is fogadom, de talán, ha Thomasszal mennék, akkor megengednék. Vele bátran el is mernék menni.
- Will azt mondta, hogy minden héten leszedi majd a képeket, és rárakja a gépére, aztán kiválogatjuk, megnézzük őket, és a legjobbakat előhívatja, és akkor kitehetem a falra meg képkeretbe, meg mindenhova. Nem fognak mozogni, úgy, mint a festmények az iskolában, de nem is kell, mert ha rájuk nézek, akkor úgyis eszembe fognak jutni az emlékek.
A mai forrócsokizás mindenképpen, és a Thomasról készült képet akkor is szeretném előhívatni, ha nem lesz olyan nagyszerű minőségű. Hihetetlenül jól érzem magam, és boldog vagyok, pedig az elmúlt napokban folyton a szomorúság járt át. Már nem akarok csak szomorú lenni, és talán ez önző kérés, tudva, hogy mi történt miattam, az én titkom miatt, de az utóbbi napok szomorúsága már nagyon megvisel lelkileg. Mindig szorít a mellkasom. Most viszont, hogy itt ülhetek Thomas mellett, boldognak és felszabadultnak érzem magam. Kinyúlva előre, az asztalon áthúzom a bögrém. Nem akarom, hogy az asztal közöttünk legyen.
- A szüleim nagyon elfoglaltak ebben az időszakban, úgyhogy...
Elharapom a mondat végét, mert nem tudom ezt csinálni, Thomasszal nem. Egy pillanat alatt nagyon fontos lett az életemben. Picit lehajtom a fejem, majd közelebb csúszok hozzá, és zöldjeimet a szemébe fúrom.
- Elmondhatom neked az igazságot? Szupertitkos, de szeretném, ha tudnád.
Remélem, hogy igent mond, mert nagyon szeretném, ha ő tudna rólam mindent.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 27. 23:24 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

Helyeslően bólogatok a kutyusajándékokra. Ez a minimum, ami kijár.
- Jaj de jó! Nagyon szeretném - csapok le rögvest a sétáltatás ötletére. Azt hiszem, a lány már rájöhetett, hogy nem igazán vagyok az a fajta, aki azért, hogy menőbbnek vagy megközelíthetetlennek tűnjön, eltitkolná az érzéseit és azt, mennyire érdeklik dolgok. Nem kéretem magam, nem játszom az agyam, nem bánok csínján a véleményezéssel. Lehet, az sokszor előnyömre válna pedig. Dehát ha egyszer nekem az ilyesmi nem megy, akkor nem megy.
Egy picikét értetlenül pislogok, mikor a képek leszedéséről beszél. Honnan szedi le őket Will? Nem kiszedi inkább? Na mindegy, a lényeg, hogy a végét már értem. Előhívja őket. Az úgy mindjárt kényelmesebb lesz, mint ilyen apróban szemlélni. Bólogatok csak. Úgy mindenre. Jelezve, hogy így már világos, meg egyet értve abban, hogy a fotók mindenhogy jók. A szokásos meg a mugli módon is.
- Lefényképezhetlek? - kérek engedélyt mosolyogva, ahogy ez az ötletem támad. Annie nem szerepel a képeken, mert ő csinálja őket. Pedig kéne róla is.
Pompásan érzem magam én is a lánnyal. Ennek talán az egyik legfőbb oka az, hogy hozzám hasonlóan gyermeki csodálkozással jár a világban. Ő ezt az ártatlanságot az eddigi viszontagságos, négy falak közti életének köszönheti, nekem pedig egyszerűen ilyen a természetem. Kedvelni a legtöbben kedvelnek, ám sokan távolságtartóak velem, mert gyerekesnek tartanak. Úgy érzik, nem találnak velem közös hangot. Én úgy érzem, találok velük, dehát ehhez két fél kell. Itt jelen pillanatban pedig most két olyan fél ül, akik passzolnak. Akik együtt örülnek, akik együtt rezegnek. Mindig jó ilyesvalakit találni.
Figyelmesen hallgatom a karácsonnyal kapcsolatos magyarázatát, amit viszont rövid úton félbehagy. Összevonom szemöldököm és ahogy még közelebb húzódik, én is közelebb hajolok, várva, mi következik.
- Ó. Öm... persze - hebegem kicsit, hiszen meglep ezzel. Azonban nyilvánvalóan nagy dolog, ha elárul nekem egy titkot és nálam az jó helyen is lesz. Azt is megérteném, ha nem akarná elmondani az igazat. Elfogadnám. Ha azonban megosztja velem, megbecsülöm és megőrzöm. Mondhatja, készen állok! Bár, mivel nem tudom, mire, így nem feltétlenül.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 29. 19:42 | Link

Thomas


- Akkor ez lesz a következő programunk! Ha meg beválik, csinálhatjuk rendszeresen is.
Nem lenne szabad terveznem, mégis megteszem. Szeretném hinni, hogy örökké élhetek. Mostanában mindig minden jó, az a tipikus vihar előtti csend van a szervezetemben. Most még. Aztán ki tudja, mi lesz egy nap vagy egy hét múlva. Bárcsak minden ilyen lenne... vagy legyek mindig náthás mondjuk, de erős szívű. Mondjuk a nátha eléggé undi, mégsem olyan jó ötlet. Viszont szeretnék terveket, és szeretnél lehetőségeket. Szeretnék egy kicsit tényleg csak az életre koncentrálni. Amit mindig meg is teszek, ha olyan emberrel vagyok, akivel jó lenni. Thomas pedig az egyik legjobb ebben.
- Engem?
Kérdezem őszinte csodálkozással, pedig valószínűleg igen, hiszen csak mi ketten vagyunk itt, ebben a beszélgetésben. Elpirulok, a zavar kiül az arcomra, de ugyanakkor nagyon örülök a lehetőségnek. Egy kép rólam. Talán el kellene küldenem egyet anyáéknak is. Üzentek, Cath-tel, de még nem tudtam rávenni magam a velük való találkozóra. Nem szép dolog tudom, de félek, ha meglátogatom őket, nem leszek már képes visszajönni, pedig szeretnék itt lenni. Hoztam egy döntést, ami nagyon sok áldozattal járt, és félek, ha átlépem a küszöböt, hiábavaló volt minden.
- Rendben.
Lopva lelapítom a hajam, bár fogalmam sincs, hogy éppen hogyan néz ki. Remélem a sapka miatt nem lett borzalmasan rossz, és hogy a sminkem sem folyt el, és, hogy nem vagyok túl fehér vagy túl beteg arcú.
- Utána csinálunk közöset is?
Szeretnék olyat, amin együtt vagyok. Biztos nagyon vidám képet tudnánk együtt csinálni. Vicces arcot vágva, nevetve. Próbálok szépen nézni a kamerába, és nem arra gondolni, hogy most tényleg le fognak fotózni. Ha pedig megtörténik, közelebb csúszok, Thomas is közelebb csúszik. A tekintetét keresem.
- Én igazából nem vagyok Payne.
Mivel mindenki úgy tudja, hogy Will a bátyám, így mindenki úgy tudja, hogy Payne vagyok. Pedig egyáltalán nem.
- Brightmore vagyok. Denis húga. Csak ez egy nagy titok, mert eddig ő sem tudott rólam, most meg elment, és ki tudja, merre jár. Eléggé rosszul fogadta a dolgokat. De remélem, azért majd összebarátkozunk. Viszont, nem szeretném, ha más is megtudná, de téged nagyon kedvellek, Thomas.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. január 29. 23:22 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

Akkor én ezennel nagyjából lebeszéltnek tekintem, hogy az egyik állandó közös programunk a kutyasétáltatás lesz. Hiába nem találkoztam még az ebbel, egyszerűen biztosra veszem, hogy minden rendben lesz. Nem látom át, miért ne lenne.
- Aha - felelek a lánynak a fura kérdésére, azonban annyira őszinte meglepetéssel kérdezi, hogy muszáj vagyok válaszolni rá. Hamar engedélyt kapok, szóval kérek egy gyors oktatást, mit kell megnyomnom a fényképezőn és mire kell ügyelnem, mikor pedig ezen túl vagyunk, emelem is a gépet.
- Oké... mehet? - kérdezem a lencse mögül. Várok még egy igent vagy bólintást, aztán már repül is a kismadár. Többször is elkattintom, hiszen, mint megtudom Annietől, ezen a szerkezeten nyugodtan lehet, mert kidobhatjuk a rosszul sikerült képeket még előhívás előtt. Ha mondjuk homályos vagy ilyesmi.
- Most pedig akkor közös - konferálom fel, mi következik. A lány segít kicsit, mert a gépnek azt a kis képét felénk lehet fordítani, hogy lássuk, mit fotózunk akkor is, ha éppen magunkat kapjuk le. Ahogy ez megvan, eltartom magunktól. Helyezkedem kicsit, hogy tényleg mindketten jól látszunk. Lövök egyet már így a legelején, amin mindketten éppen beszélünk, mivel pedig ezen az alkotáson jót nevetük, azt is lefotózom és ez így megy tovább egy ideig.
- Bocsánat, nagyon sokat csináltam szerintem - adom oda vidáman Annienek, hogy megnézze, jók lettek-e. Biztos akad pár, ami tök elmosódott vagy valamelyikünk félig kilóg belőle vagy a szeme csukva van, viszont emiatt talán nem is baj, hogy kész sorozatot lőttem.
A derűs kattintgatás után teljes figyelemmel adózok asztaltársamnak és mondandójának. Szemöldököm az első szavak után felszökik és szépen úgy is marad. Még a szemem is kerekedik hozzá folyamatosan.
- Tőlem nem fogják megtudni - nyökögöm gyenge hangon, hiszen bár még nem teljesen dolgoztam fel mindazt, amit elmondott, arról mindenképpen szeretném biztosítani, hogy nálam jó helyen a titka. Viszont látszik rajtam, hogy rendeznem kell a gondolataimat. Gyorsan kortyolok egyet az innivalómból, aztán visszafordulok Anniehez.
- Hogyhogy nem tudott rólad? - kérdezem, amint végre valami összeáll a fejemben. Remélem, nem gond! Ha nem akar, úgysem felel. Idő közben pedig, ahogy visszajátszom megint mindazt, amit közölt velem, megakadok az egyik pontnál. Elmosolyodok. Hiszen azt mondta, nagyon kedvel. Viszont, gondolom, fura lenne ilyen megkésve bármit bedobni erre. Majd később. Vagy legközelebb. Most inkább koncentrálok tovább.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. február 9. 10:16 | Link

Thomas


- Mehet.
Szusszanok egy utolsót, és mosolygok. Sokkal jobban megy, mint azt először hiszem magamról. Sosem láttam még ennyire tudatosan egy kamerát, sosem néztem még bele direkt. Remélem, zavaromban nem vágyok se furcsa arcot, sem nem görbül le a szám széle. Az olyan kellemetlen tud lenni.
- Oké, így jó lesz.
Állítom be a kamerát, hogy tökéletesen lássuk az eredményt, és közelebb húzódok Thomashoz, hol őt nézve, hol a kamera képét. Szeretném, ha mind a ketten jól látszanánk benne. Éppen válaszolok neki, amikor az első képet elkattintja, így a következő pillanatban már annyira meglepődök, hogy muszáj nevetnem egy nagyot. Rengeteg kép születik rólunk, a végére már fel sem tűnik, hogy közben fotók is születtek.
- Dehogy, ezek szuperek lesznek. Mondjuk nem ez, mert ezen olyan, mintha tüsszentési versenyt rendeznénk.
Nem mászok arrébb, kényelmes így, és mind a ketten jól láthatjuk, hogy mit alkottunk, mennyire vagyunk fotogének. Szerintem nagyon szépen nézünk ki a képek nagy részén, az a pár, amin meg nem, az annyira vicces, hogy jót nevethetünk magunkon. Persze azért a nehezebb téma is előkerül, de nem bánom, egy ideje már el akartam neki mondani, és megígérte, hogy nem mondja el másnak, így megbízom benne.
- Nagyon betegen születtem, az orvosok csak pár napot adtak nekem, így Denisnél nem szerették volna, ha megszeret. Ezt megértem, mert sokkal nehezebb úgy, hogy találkoztunk, elengedni. Azzal, hogy én még most is életben leszek, senki sem számolt, és ahogy múlt az idő, egyre nehezebb volt elmagyarázni, hogy én mégiscsak megszülettem, és élek. Ezért nem szép dolog a hazugság, tele van utána bonyodalommal az élet. De egészen jóban vagyunk, jól fogadta.
Annyira mondjuk nem, ha Cath fejét nézem, de most már jól van. Abban az egyben makacs, de majd idővel az is rendeződik. Remélem. Mondjuk úgy tegnap, tekintve, hogy mennyire rohan az idő.  
- Képzeld, azon gondolkoztam, hogy jövőre akár be is iratkozhatnék a suliba. Szerinted melyik házba kerülnék?
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. február 13. 17:22 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

Nagy vigyorral nézegetem, miket alkottunk. Közel ülünk a lánnyal, az egész oldalunk összeér. Néha a fejünk is kicsit, hiszen mindketten jól akarjuk látni a kis képernyőt. Egyik fotó jobb, mint a másik.
- Ó, de most miért? - kérdezem vidáman a tüsszentési versenyesnél.
- Vicces ez is! Jó, tudom, nem lehet mindet megtartani - forgatom a szemem derűsen, hogy oké, persze, tiszta sor. Bár szerintem mind egészen tökéletes. Már az elmosódottakat kivéve. Meg amelyiken valamelyikünk fele nem látszik. Noha a belógó testrészeink is lenyűgözőek.
Figyelmesen, komolyan hallgatom, mindazt, amit elmond nekem aztán. Közelről nézem közben. Eléggé elcsodálkozom azon, mit arról mesél, mennyire betegen született. Szomorkásan pislogok rá. Nem szánakozva vagy ilyesmi, csak képzelem, min mehettek át a szülei, meg hát nem is értem, olyan cuki és ártatlan lények, mint a babák, hogy lehetnek betegek. Mármint: kinek jó ez? Mi értelme? Bólogatva hallgatom a fordulatos történetet a bátyjáról.
- A múltkor a folyosón... - ráncolom a homlokom, visszaemlékezve a szünet előtti hógolyós esetre, amikor Denis érkezett a segítségünkre.
- Akkor még nem tudta? - kérdezem, miközben felsejlik előttem a jelenet. Nem olyanok voltak, mint a testvérek. Egyáltalán olyanok sem, mint akik ismernék egymást.
- Az klassz, ha már rendben vagytok - mosolyodok el.
- És... most már jól vagy? - pillantok végig rajta, hiszen felmerül bennem, hogy ha már úgy született, hogy komoly egészségügyi gondjai voltak, abból visszamaradhatott valami. Az úgy szokott lenni. Látni nem látok rajta semmit, azonban ezek gyakran nem észrevehető dolgok.
- Az irtó király lenne - lelkesülök fel rögtön az ötletre, hogy bagolyköves legyen.
- Hú, nem tudom. Örülnék, ha navinés lennél - mosolygok idülten.
- Melyik házba szeretnél kerülni? - kérem ki az ő elképzelését.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. február 23. 10:19 | Link

Thomas


- Majd úgyis nagyban látjuk meg, hogy milyen. Ha Will megcsinálja őket, akkor adok neked is mindenképpen.
Biztos, hogy megkérem majd, hogy a legjobbakból duplát nyomtasson. Régebben azt hittem, csak eltűnök, mostanra azonban emlék akarok lenni. Azt szeretném, hogy ha meghalok is, emlékezzenek rám az élők. Ez a halál nem olyan halál lesz, amit én választok, hanem olyan, amit a sors rendelt nekem, csak éppen valahogy nem következett be tervszerűen. Most már nem bánom. Megvallom, régebben, számos alkalommal éreztem szomorúságot, mert élek. De már nem. Minden egyes nap lehetőségem van megölelni egy fát, eggyé válni a természettel, hallgatni a madarakat, Cody-val játszani, Miát simogatni. Lehetőségem van olyan dolgokat tapasztalni, érzéseket megélni, amire mindig vágyakoztam. Talán ezért élek még, hogy ne, mint szellem térjek vissza, és szakadjon meg a szívem újra és újra, mert szellemként sem tapasztalhatom meg valójában a világot. Elég jó üzlet ez, hogy ha holnap nem kelek fel, már boldogan térek át a másik partra.
- Nem, nem tudta. Utána nem sokkal derült ki. A bál után tudta meg.
Azt nem mondom, hogy mikor, mert túl árulkodó lenne. Elárulná, hogy Denis bántotta Cath-et, pedig éppen kezd elülni az ügy, és Cath azt mondta, nem szeretné, ha kiderülne, hogy ő nem haragszik Denisre, és ettől függetlenül újra magára vállalná annak a szerepét, aki az igazságot közli vele. Nem mintha szeretném ezt még egyszer átélni. Elmosolyodom arra, hogy örül, hogy már jól vagyunk, de a következő kérdésére kicsit csökken a mosoly szélessége.
- Sosem leszek jól. A statisztikák szerint kicsi az esélye, hogy valaha is húsz éves legyek. De most jól vagyok. Vannak napok, hetek, amikor rosszabb az állapotom, amikor ispotályba kell feküdnöm, de vannak ilyen jó időszakok, amikor erősnek érzem magam.
Nehéz ezt megmagyarázni, ahogy azt is, hogy miért változik az állapotom. Abban biztos vagyok, hogy most Denis miatt vagyok boldog, és abban is, hogy a nemrég történt rosszullétem azért volt, mert majdnem meghalt miattam egy ember. Éppen ezért igyekszem boldog lenni. Nagyon boldog.
- Navinében gondolkoztam én is, meg a Levitában. Szeretek sokat olvasni, és ékszereket készítek. Azt mondják, hogy ezek levitás tulajdonságok. Az biztos, hogy nem vagyok se Rellonos, se Eridonos. Viszont a Navine szuper lenne.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. március 3. 12:55 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

- Ú, köszi. Annak nagyon örülnék - lelkendezem, hogy kaphatok majd esetleg az előhívott képekből. Már tudom is, hol lesznek: az asztalom fölötti táblámon van még hely. De oké, próbálom nem nagyon beleélni magam, hiszen ki tudja, Willnek lesz-e érkezése megcsinálni.
Szemöldökömet megemelve bólogatok, ahogy kiderül, akkor még tényleg nem tudott Denis arról, hogy a tesójával áll szemben a folyosón. Ez mennyire fura lehetett már? Mind a lánynak, mind utólag a rellonosnak, amikor összeállt a kép.
Amikor azt mondja, sosem lesz jól, belenyilal valami a mellkasomba. Mintha erősen megböknének ott. Torkom elszorul és csak hallgatom, ahogy folytatja. Kevés az esélye, hogy megélje a 20 éves kort? Kész, ennél a mondatnál elszakad nálam valami és szemeimet könnyek lepik el, ahogy nézem őt. Hogy lehet ez? Mégis miért vannak ilyen dolgok? Miért kell egy ilyen édes lánynak ilyen kevés időt kapnia? Miért kell bárkinek? Gyorsan nekiállok azt súlykolni magamba, hogy dehát azt mondták, már baba korában meghal, aztán tessék, itt van, szóval akármi megtörténhet. Lehet, túlél mindnyájunkat. Szipogok párat és megtörlöm a szemem. Látszik rajtam, hogy nem érzem magam kényelmetlenül, amiért úgymond sírtam kicsit előtte. Inkább azért igyekszem ezt abbahagyni, hogy ne bántsam vele. Ne emlékeztessem arra, hogy ez egy szomorú dolog. Lehet, majd elszontyolodom még párszor nagy magányomban, ha ez eszembe jut, de megtartom most akkorra.
- Mert az is vagy - jelentem ki, mikor közli, hogy most erősnek érzi magát. Nem csak annak érzi magát, az is. Akkor is az, amikor ispotályban kell feküdnie. Mindig az, különben nem üldögélne most itt velem forrócsokit iszogatva meg idétlen képeket készítve. Mások háromszor olyan egészségesek, mint ő és mégis szenvednek. Mindentől. Nem akarom lekicsinyelni a fájdalmukat ezzel persze, csak a lány bátorságát és szívósságát méltatom.
- És akkor hanyadikos lennél? Kezdhetnél elsőtől? Lehet egyáltalán ilyet? Mert gondolom, jó lenne onnan kezdeni. Vagy nem szeretnéd? - lépek túl az iméntieken, jobban Annie felé fordulva, ahogy kérdezgetem a terveiről, meg hogy hogyan képzelte mindezt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. március 16. 10:24 | Link

Thomas


Nem szólok semmit, amikor látom, hogy a szeme párássá válik, elég sokszor láttam már ezt, a saját orvosaimnál is, pedig elméletileg nekik ez nem kellene, hogy kifelé megjelenjen. Nem én vagyok az egyetlen ember, akinek rövidebb szavatossági időt szavazott meg az univerzum, de azt szeretném hasznosan és boldogan tölteni, meg persze őszintén, amennyire csak lehet. Van ez a ki vagyok én dolog, ami elég nagy hazugság, ha azt vesszük, és nagyon aggódom, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy akkor mit fognak szólni az emberek. Thomasnak el akartam mondani, hiszen ő az egyik első barátom itt, pontosabban ő az első, aki se nem Payne, se nem Kálnoki.
Hálás vagyok neki, hogy kérdez, de mégsem olyan erőszakosan, hogy azt érezzem, összeomlok a nagy összefüggések alatt. Vigasztalóan simogatom a hátát, éreztetni szeretném vele, hogy nincsen baj, hogy minden jó. Tényleg minden jó. Jól érzem magam, és hiszem, hogy ezt az állapotot most fenn tudom tartani. Nem csak magam miatt, de a testvérem, a családom, az álcsaládom és a barátaim miatt is. Ha valamit nem szeretnék, akkor az az, hogy bárkinek az arcára szomorúság költözzön, csak mert az állapotom romlik, vagy talán véget is ér a földi létem. Hirtelen túl sok kötődési pontom lett, és nem akarok lemaradni az eseményekről.
- Negyedéves. Vannak lezárt tanéveim, csak magántanuló voltam eddig, és az leszek ez után is, Will szerint az a biztonságosabb, de bejárhatok iskolába, amikor jól érzem magam, szóval most ez motivál, hogy jól érezzem magam.
Szélesen elmosolyodok, mert nagyon lelkes vagyok ezzel a témakörrel kapcsolatban. Alig várom, hogy legyen egyenruhám, hogy talárban, könyvekkel a karjaim között siessek egyik óráról a másikra.
- Ha megettük, sétálhatnánk egyet, van pár kismókus az erdei ösvényen.
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2019. március 21. 23:24 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

Jól esik, ahogy a hátam simogatja. Mindig jól esik a kedves érintés azoktól, akiket kedvelek. Őt pedig határozottan kedvelem. Vicces lehetne persze, hogy ő vígasztal engem, akinek ilyen súlyos az állapota, viszont bennem ez fel sem merül. Szerintem ez a felállás most így van jól, ahogy van.
- Akkor egyből fölöttem fogsz járni - vigyorodom el. Hiszen én csak most leszek harmadikos. Jópofa lesz, hogy miközben ő lesz a frissen érkezett, közben már egyből a sűrűjébe kerül. Teljesen izgatott lettem a gondolattól, hogy iskolatársak legyünk. Szerintem kb. annyira, mint ő. Élvezem, hogy naponta találkozom a barátaimmal. Így őt is láthatnám még gyakrabban. Remélem, a hogyléte engedi majd!
- Oké. Benne vagyok - csapok le egyből a sétálós lehetőségre. Dehát van olyan, aki akár egy percig is azt hitte, nem fogok kapva kapni valamin, amiben sétálás, mókusok meg erdei ösvény is szerepel?
Ráérősen elfogyasztunk még mindent, ami előttünk van, aztán magunk mögött hagyjuk a cukrászdát. Nem esik már több szó ma köztünk mindarról, amit elmondott nekem a betegségét illetően. Szerintem én nem is fogom ezt felhozni. Miért tenném? Ha akar majd beszélni róla, nagyon szívesen meghallgatom, meg így legalább, ha esetleg úgy látom, nincs jól, tudom majd mihez kötni és nem esek pánikba. Vagyis hát nem annyira. Minden esetre annyi biztos, hogy ez mit sem változtat kettőnkön. Nem tudom rossz vagy jó-e ez, de nem hiszem, hogy akármennyire is máshogy állnék hozzá ez után. Nem látom okát, hogy megtegyem.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed