36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 7. 11:54 | Link

Szofiám

Nem láttam egy ideje a szőkeséget, ez pedig meglehetősen zavart, ha őszinte akarok lenni. Egyrészt az, hogy ugye nálam dolgozott, egyeztetni akartam vele, hogyan meg mikor érne rá, mert nem ártott volna egy nagy leltár a pálcák között.
Szóval a napokban írtam neki egy levelet, amit aztán gyáva nyúl módjára becsúsztattam a küszöb alatt és vissza is siettem a faluba. Nem rajongtam az iskoláért különösebben, túl sok volt az ember, nekem meg ugye meg kellett erőltetnem magam.
Megkértem a levélben, hogy ha van ideje, akkor ma jöjjön el a Cukrászdába, megírtam persze az időpontot is. Egy órával előtte már nem bírtam a hátsómon ülni, szóval belőttem a hajam, felvettem egy fehér inget, meg a zakómat, mellé ugye a hozzá tartozó nadrág. Aztán én, a zsiráfborjú elvágtattam a cukrászdába, majd leültem az egyik asztalhoz. Gyümölcstortát rendeltem és csokis kávét. Magát a csokit nem szerettem, de így kávéval higítva nem volt rossz.
Szinte minden pillanatban, mikor nyílt az ajtó, úgy kaptam fel a fejem, mint a kutya, aki a gazdáját várja. Sh.t.
Hozzászólásai ebben a témában


Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 7. 12:08 | Link

Az egyetlen és megismételhetetlen

A levél majdnem a kukában végezte. Ennek több oka is volt. Egyrészt nem Szofi volt az egyetlen, aki aznap besétált azon a bizonyos ajtón és a légáramlat minden egyes alkalommal felkapta a kis papirost, hogy magával reptesse a végtelenbe, másrészt pedig a belibegés magával vonzotta, hogy áttapostak rajta, amíg a szőke végül ki nem szúrta és csak a jószerencsén múlott, hogy beleolvasott, mielőtt laza mozdulattal az örök szemétmezőkre száműzte volna.
A szőkeség napja ennél bonyolultabb már egyébként sem lehetett volna, ennek ellenére idejében sikerült emberi kinézetet varázsolnia magának, megtalálta a szekrény alján lapuló mélykék ruhát és a hozzátartozó magassarkút is és mindent egybevéve öt perccel a megbeszélt időpont előtt sikerült a cukrászdába érnie.
Nem esett nehezére a férfit kiszúrni, aki úgy figyelte az ajtót, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta, ez pedig megmosolyogtatta a lányt. Szemeit lesütve lavírozott el a többi vendég között, hogy néhány elnézésbocsánat és neménvagyokapincér után végre kifújhassa magát.
- Ugye nem késtem el? -vetett egy gyors pillantást az órájára, mielőtt Kyle-hoz hajolt volna és egy gyors, pillekönnyű csókot adott az arcára. - Esküszöm, hogy mindenkit megőrjít a jó idő. Nem tudom, miért elvezik errefelé ennyire a meleget, de én inkább ki sem tenném a lábamat.
Miközben beszélt lecsüccsent a szemközti székre és aktívan szemezett a pincérrel, hogy az végre odatolja a hátsóját és felvegye a rendelését, azt az egyetlen darab nyavalyás kávét, amitől úgy érezte jelen pillanatban az élete függ. Nem, Szofi egyáltalán nem volt koffein-függő, hová gondolunk? Ő csak... szerette a kávét reggel, délben, este és a három közé eső időszakban. Ja, ezt hívják függésnek.
- Mit iszol? -hajolt közelebb Kyle poharához, hogy megérezze az illatát. Ezt pedig a döbbent, hatalmasra tágult kék tekintet követte, amit vádlón emelt a férfire. - Ez csokis.
A szőkében mély nyomot hagyott a legutóbbi alkalom, mikor megtudta, hogy Kyle nem szereti a csokoládét. Véleménye szerint olyan ember nem létezett a földön, akit ezzel az édességgel ne lehetett volna legalább egy ici-picit levenni a lábáról. A csokoládé olyan, mintha a négy ászod lenne.
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 7. 12:21 | Link

Szofiám, a szőke angyal Love

Aztán végre sikerült betoppannia a lánynak, pedig azt hittem, hogy el sem fog jönni. Nem lettem volna meglepődve, mert hát el is keveredhetett volna az a levél, meg minden ilyen. Mert ugye Murphy törvénye szerint, ami megtörténhet, az rend szerint meg is történik. Főleg akkor, mikor rólam volt szó.
De aztán láttam a szőkét betoppanni a cukiba, hogy aztán lavírozzon az asztalok között, én meg csak bamba mosollyal igyekeztem nem hülyén kinézni. Kevés sikerrel.
- Nem, ami azt illeti, még bőven volt 5 perced... - simítottam meg az arcát futólag, mikor arcon csókolt. Hiányoltam már ezt a kis bolondos szőkét. Az időjárásos megjegyzésére csak helyeselni tudtam, mert ugye itt mindenki bekattant egy kicsit.l
- Elő se hozd, Angliában sosincs ilyen meleg. Igazából az agyamra megy. Ha nem muszáj, olyankor ki sem mozdulok. - ráztam meg a fejemet rosszalló grimasszal. Most is inkább csak miatta jöttem el otthonról, az én drága, hideg szobámból.
- Ööööööö... meg tudom magyarázni! Kávé! Ez Csokis kávé. Szóval igazából nem annyira csokis, mert méééég mindig nem szeretem... - ráztam meg a fejemet ezerrel ismét, a hajam meg jobbra-balra csapkolódott az arcom körül. Szóval halványan rámosolyogtam végül.
- Hogy vagy....? És amúgy nagy kérdés... akarsz velem esküvőre jönni? - kérdeztem bizonytalanul.
Hozzászólásai ebben a témában


Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 7. 13:07 | Link

Az egyetlen és megismételhetetlen

- De most mégis itt vagy. -jegyezte meg a szőke egy apró mosollyal, mintegy mellékesen.
Esze ágában sem volt célozgatni semmire, főképpen nem a legutóbbi nevelő célzatú csókjukra és a kiskutya szemekre, amivel Kyle az ajtóra meredt, amíg őt várta. Ahogyan azt sem említette volna meg, hogy órákat tollászkodott délután a tükör előtt, mintha legalábbis muszáj volna és az ágyát beterítik a ruhahalmok.
A csokis kávé elterelte a figyelmét. Még hogy Kyle csokis kávét iszik? Szofi már szinte teljesen biztos volt benne, hogy valamilyen úton-módon egy párhuzamos univerzumba keveredett; kezdve a csokis kávéval, a Beltéri Medence Hadműveleten át, egészen a titkos könyvtárban történtekig. Csupa olyan dolgot csinálta az elmúlt időszakban, ami kicsit sem volt rá jellemző, de egyszer mindenkinek ki kell lépnie a kis világából. Legalábbis ezzel áltatta magát, amíg a pincér lerakta elé az életet adó koffeint.
- Ez egyáltalán nem magyarázat. -bökött a kanalával a fiú felé. - Ha tetszik, ha nem, ez csoki. Mindegy, hogy kávéval, vagy anélkül, akkor is az. Szóval többé nem mondhatod, hogy nem szereted a csokit, mert önszántadból rendelted.
A végére kiszökött egy halk nevetés a szőkéből. Nem akarta ő Kyle elképzeléseit a világról romokba dönteni, de nem mehetett el a tények mellett. Bármivel is hígítjuk, a csokoládé az csokoládé marad; mindegy, hogy fehér, mogyorós, kerek, lyukas... ja nem, ez már Gombóc Artúr.
Szofi félrenyelte a kávét és szüksége volt néhány másodpercre, hogy levegőhöz juthasson.
- Eddig sokkal jobban voltam. -vallotta be végül nevetve. - Esküvő? Biztosan velem akarsz menni?
A rellonos nem volt teljesen ostoba, bármennyire könnyedén is tudta kezelni kettejük furcsa, behatárolhatatlan kapcsolatát. Fontos volt neki Kyle és bízott benne, hogy ő is fontos a férfinek és bármennyire is úgy tettek, mintha minden teljesen normális és hétköznapi lenne, volt ott valami, amiről egyikük sem beszélt.
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 7. 17:20 | Link

Szofiám

- Hát látod... nem ülhetek mindig a vackomban. Egy idő után felettébb gyanús lennék. Gyanúsabb, mint Mr Kens. - nevettem fel halkan. Azt hiszem, próbáltam kicsit oldani a hangulatot, mert ha elkezdem túl komolyan venni ezt a dolgot kettőnk között, még a végén bekattanok, ha esetleg mással látom. A labilisság pedig nem a legszerencsésebb vonás a szakmámban. Még a végén nyugtalanok lesznek a remekműveim, arra meg végképp semmi szükségem nincs.
- Pf, jó, akkor hidd azt, hogy szeretem a csokit. Pedig nem szeretem. Nem eszem meg, semmilyen halmazállapotban. Egész egyszerűen ezt a meleget már csak édességgel lehet kibírni, karamellos kávé pedig nincsen -  meredtem a bögrére rosszalló pillantással, de aztán inkább csak a gyümölcstortámból eszegettem egy kicsit, diszkréten rágcsálva, hogy azzal is nyújtsam a gondolkodásra szánt időmet. Mert hát a kishölgy kiakadt, méghozzá nem is kicsit. Nem tudom, hogy a gondolat, hogy ő el kell menjen, vagy az, hogy velem jönne, de valami bepöccintette szerencsétlenemet.
- Akár. Bár abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán én el akarok menni... Nem tudom. Kéne. Áh... térjünk vissza rá később. - legyintettem le, teljes közömbösséget erőltetve magamra, mert most már tényleg nem akartam olyasmiket beleképzelni a kettőnk kapcsolatába, amik ott sem voltak. Jobb lesz kicsit ülepíteni a további eszmecsere előtt.
- Viszont valamikor, ha lesz időd, eljöhetnél dolgozni, mert nem ártana egy kis segítség. Leltároznom kéne, annak meg nem akarok nekivágni egyedül. - azt hiszem, ez elég hihető magyarázat volt. Vagy én már mindenről ezt gondolom, ha annyira nem szánalmas? Áh, nem is érdekel. - Persze nem kötelező, csak egy felajánlás, hogyha esetleg lesz kedved.
Hozzászólásai ebben a témában


Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 10. 09:10 | Link

Az egyetlen és megismételhetetlen

- Hm... inkább rejtélyes lennél. -mosolyodott el a szőkeség. - Ő sem gyanús, csak rejtélyes.
A szőke is tudta, hogy valószínűleg sokkal lazábban kell kezelniük a kapcsolatukat, ha nem akar esetleg belelátni olyasmit, ami nincs is ott és a végén hagyni, hogy minden szilánkjaira hulljon. Bár Szofi nem a legstabilabb ember volt, akit hátán hordott a föld, sőt a világ folyton összedőlni látszott körülötte; megtanulta, hogy talpon kell maradnia és tartani magát az elhatározásához, bármi is történjen. Csak hát... ez most olyan nehéznek tűnt.
- Semmilyenben? Ez folyékony halmazállapotú csoki, szóval mostantól nem számít, mit mondasz. Lebuktál. -nevetett fel és ivott egy kortyot a sajátjából. - Azért megihatod. Megígérem, hogy nem árulom el senkinek. -kacsintott rá a férfire.
A kávé meglepően finom volt. Szofinak volt szerencséje már jó pár helyen a világban hozzájutni és a legtöbb esetben egy fél csészét hátra hagyott, mert egyszerűen nem tudta lenyomni a torkán. Kisállat ízű volt. Nincsen rá jobb szó.
Aztán Klye előállt az esküvő-dologgal és Szofi majdnem a nyakába köpte a forró kávét, amit éppen lenyelni készült. Csak az isteni szerencse mentette meg a férfit. A lány reakciója kétségkívül félreérthető volt, ezért gyorsan tisztázni akarta a helyzetet, miközben ujjai között forgatta a poharát.
- Nem, nem... Beszéljünk róla! Szívesen elmegyek veled, tényleg. Csak... biztos vagy benne, hogy velem akarsz jönni? A... múltkor történtek után?
Ez egészen eddig ott feszült közöttük, bármennyire is nem mondták ki. Szofi érzett valamit Kyle iránt és vélhetőleg ez kölcsönös volt, bármennyire nem akartak róla tudomást venni. Kerülgethették a dolgot, ameddig csak jól esett, attól még jelen volt. Valószínűleg a szőke sohasem mondta volna ezt ki, ha nem így alakul a helyzet, de nem akarta, hogy a férfi olyasmibe keveredjen miatta, amibe nem szeretne.
- Felajánlás, hogy menjek dolgozni... a munkahelyemre? -vonta fel a szemöldökét és nem tudta elnyomni a mosolyt. - Komolyan mondom, tőled megyek nyugdíjba. Ilyen jó dolgom még soha sem volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 20. 00:40 | Link

Szofiám

- Meg udvarias is. Rendet rakott, mikor zavarogtak a folyosón a színházban. Ketten ültünk a páholyban. Fura volt. De a darab nem rossz - vontam vállat szórakozottan, miközben a kávémat kevergettem. Nem sok embert ismertem itt Bogolyfalván, mármint magamhoz mérten. Nem bántam a plusz ismeretséget.
Persze Szofi nem bírt elsiklani a csokis kávém felett, de végül megígérte, hogy nem árulja el senkinek, mire a szemem forgattam kicsit.
- Hát jó, kiegyezhetünk akár ebben is. - nevettem el magam kicsit, mert hát most mit csináljak? Öljem meg? Szenzációs lenne tényleg. Mehetnék a dutyiba életem végéig, depressziós és skizofrén lennék. Nem éri meg.
Majdnem kaptam a nyakamba egy korty kávét, de a hatás elmaradt, csak egy kiakadást hallgathattam meg. Hát, igen, leginkább erről kellett volna beszélnem vele, de nem tudtam, hogy mit is mondhatnék. Az ajkamba haraptam lehunyt szemmel, miközben az ujjaimmal doboltam kicsit az asztalon. Mit mondjak, mit mondjak? Mit?!
- Hát, az igazat megvallva azt sem tudom, én el akarok-e menni. De ha igen, szeretnék veled menni. De... igen, a múltkoriak... Ennyire sokkolt? - vontam fel a szemöldököm végül. Azt hiszem sokkal kétségbeesettebbre sikerült ez a kis mondóka, mind hangnemben, mint arckifejezésben, mint terveztem volna. Lehet, hogy inkább csak haza kéne mennem? Te jó ég, kezdek kiakadni.
Inkább másra tereltem a szót, azaz felajánlottam, mi lenne ha valamikor bejönne dolgozni, mert ugye én aranyos főnök vagyok.
- Hát...ööö... igen. Ha ráérsz valamikor. - böktem ki végül. Aztán megláttam, hogy mosolyog, szóval halványan én is hasonlóan tettem. - Hát, részemről nincsen akadálya.
Hozzászólásai ebben a témában


Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 22. 00:02 | Link

Kyle

- Mit néztetek? -érdeklődik a szőke egy halvány mosollyal, miközben elgondolkozva kavargatja a kávéja maradékát.
Dai valószínűleg már fejbe verte volna valamivel és legalább egy halom sütit odarendelt volna, nehogy Szofi bármiben is hiányt szenvedjen, ő pedig ebben a pillanatban hálás volt a sorsnak, hogy nem kell egy asztalnál ülnie a legjobb barátjával. Imádja őt, de mindennek van határa. Az evésnek meg főleg és végül is, a kávé is egy fontos tápanyag, mondhat bárki bármit.
A csokis kávé dolgot nem tudja magában hová tenni,de azért ígéretet tesz rá, hogy soha, senkinek nem fogja elárulni azt a hatalmas és minden tekintetben rémes titkot Kyle életéből. Elvégre, ha megtenné, az komoly katasztrófához vezethetne, csődbe vihetné a pálcaüzletet, meg az egész falut. Szofi tehát a szívén viseli a férfi sorsát.
- Nem sokkolt, csak... inkább meglepett. -keresi kissé nehézkesen a megfelelő szavakat. Nem akarja Kyle-t megbántani, ahhoz túlságosan kedveli őt, ugyanakkor ő maga sem tud mit kezdeni az akkori helyzettel. - Nem számítottam rá és... azt gondoltam, barátok vagyunk, most viszont nem igazán tudom eldönteni, hányadán állunk.
Ez a tőle telhető legpontosabb magyarázat a helyzetüket nézve. A szőke lányt teljesen összezavarta az eset és bár minden erejével azon van, hogy elnyomja magában az érzéseit és megpróbáljon túllépni a helyzeten, ez nem megy túl könnyen. Kimondatlanul lebeg közöttük és súlyosan törnek maguknak utat a szavak. Ez egy olyan helyzet, amit mindenképpen tisztázniuk kell. Nem csak Kyle miatt, hanem Niko miatt is, mert bár kapcsolatuk kimondatlan, valami történt és ez tény.
A munka egy semleges témának tűnik, ezért Szofi belekapaszkodik, mint utolsó szalmaszálba, mielőtt elveszítheti azt az embert, aki a legfontosabbak listáján szerepel.
- Ennél erélyesebbnek illene lenned, ha már a főnököm vagy. -húzza a férfi agyát a szőke és kissé félrebillenti a fejét. - Mondhatnád, hogy... esetleg fizetésemelést kapok, ha bemegyek! -nevet fel.
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 22. 00:33 | Link

Szofia

Persze rákérdezett a darab címére, mire rövidesen fontolgatnom kellett, hogy mi is volt. Hiába, a memóriám újabban erőst kihagyott, valahogy nem nagyon ment a koncentráció. Az ajkamba haraptam elgondolkozva, majd nagy nehezen összekapartam.
- A Bájitalárus. Azt hiszem. Nem vagyok benne száz százalékig biztos, de azt hiszem, ez volt a címe - vontam meg a vállamat végül hanyagul.
Rövid eszmecsere és egy ígéret is elhangzott a csokis kávém ügyében, amit aztán nem is kívántam tovább háborgatni. Vannak dolgok, amiket egyszerűen hagyni kell leülepedni. Sajnos a múltkori... csók nem egy ilyen volt, mert ő nem tudta hová tenni... Én pedig őszintén nem akartam. Azzal, hogy valamit kijelentek, hogy ez ezért, meg ezért volt, azzal véglegesen értelmet is adok neki. Ami meg elsülhet nagyon csúnyán is, szóval talán az lett volna a legjobb, ha ma nem is hívom el. Lehet.
- Nem is kell. Mármint... nem... nem tudom. Fogalmam sincs mit akartam ebből kihozni, Szofi. Hagyjuk is - ráztam meg a fejem végül. Igen, gyáva vagyok, de visszavonulót kellett fújnom. Nem tudtam, mit is mondhatnék, vagy hogy ő mit gondol és így ez az egész hirtelen nekem túl sok volt. Valahogy mintha a társalgás fonala is nyomasztóbb fordulatot vett volna, szóval inkább a munkát hoztam fel, ami viszonylag semleges terep.
- Jó, majd legközelebb bedobom ezt csalinak. Úgysem tudom, mennyivel tartozom éppen. Majd megbeszéljük - biccentettem kissé erőltetett mosollyal, majd megittam a kávém maradékát és intettem, hogy részemről fizetnék. Nagyon rossz döntés volt felhozni a múltkori esetet.
Hozzászólásai ebben a témában


Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. július 5. 00:14 | Link

Az egyetlen

- Az egy kortárs darab. -jegyezte meg a szőke mintegy mellékesen, miközben a kávéját kavargatta.
Ő, aki a színházban nőtt fel, akinek ez és a tánc, pontosabban a balett képezte az életét, úgy szívott magában mindent, aminek köze volt szíve legfontosabb helyszínéhez, mint egy szivacs. Kiskorában kezdődött, amikor is az akkor még hihetetlenül boldog és szerelmes édesapja meg édesanyja elvitték őt a Diótörőre. Klasszikus, mugli színház, semmi meglepő, semmi varázslatos, a kislányt mégis megfogta. Ezt követően kezdett el balettozni és láthatólag remek döntést hozott, elvégre kitűnő táncos és még annál is tökéletesebb beteg vált belőle.
Elhessegette a sötét gondolatokat és Kyle-ra irányította minden figyelmét. Na, meg a csókjukra. Arra a csókra, amiről elméletben még csak véletlenül sem kellett volna beszélniük és ami sokkal biztonságosabbnak tűnt, ha úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Csakhogy Szofit ez az egész helyzet nem hagyta nyugodni. Az emlék folyvást ott táncolt a gondolatai peremén és hiába igyekezett elterelni a figyelmét, illett volna bejárnia dolgozni és kedvelte is a férfit. Ez a helyzet pedig így, tarthatatlannak tűnt.
Kyle épp olyan zavarodottnak látszott, mint a lány és sietősen távozni szeretett volna. Szofinak ez pedig egyáltalán nem volt az ínyére. Kihúzta magát ültében, hátradőlt a székén és elővette a legkomolyabb, leghidegebb nézését, amivel ebben a pillanatban csak szolgálni tudott.
- Komolyan el akarsz futni előlem? -a kérdést lassan tette fel és közben tekintete nem eresztette a férfit.
Nem, nem akarta bántani, nem akart vitát, de ez a menekülés ellenlépésre kényszerítette. A rellonos szőkeség sohasem volt könnyű eset, de általában kezelhetőnek bizonyult. Most is az volt, de nem szerette, ha feszültség lebeg közte és a számára fontos személyek között.
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. július 18. 01:10 | Link

A...szöszke?

Persze ki lettem okosítva, hogy az kortárs mű, mire a szememet forgattam. Ha az kortárs, akkor én nem vagyok az? Mert számomra kicsit elnagyzolt volt az egész. Könnyed meg minden. Vagy ez ilyen alternatív kifogás arra ha valamit elcseszel? Kortárs? Akkor majd a következő pálcámra, ami nem tetszik, én is ezt mondom.
- Okosíts már fel, hogy mi az a kortárs, pontosan, definíció szerint. Mert nekem eddig ez egy szinonímaként működött arra, hogy sz.r. Nem akarom szépíteni - néztem rá kissé kétkedőn. Most már komolyan megmozgatta a fantáziámat, hogy mit is takar pontosan a fenti fogalom. Azután meg majd villoghatok vele, mint aki zseniális.
Úgy gondoltam, hogy én erre a beszélgetésre nem vagyok felkészülve. Jobbnak is láttam, ha lelépek, persze nem fizetés nélkül, ezt pedig azt hiszem, szőke asztaltársam nem különösebben díjazta. Nem értem a nőket, hogy miért kell mindig mindent erőltetni... A jeges pillantást persze csak egy felvont szemöldökkel díjaztam és kifizettem a számlámat(meg az ő valamijét), majd összefontam a karom a mellkasom előtt.
- Úgy nézek ki, mint aki fut? Nem. Gyors sétát terveztem - közöltem pókerarccal. Nem értettem, hirtelen mit olyan istentelenül fontos megbeszélni ezen.
- Jó, akkor beszéljük meg, Szofia. Figyelek. Azt akarod tudni miért csináltam? Fogalmam sincs, jól esett. Kedvellek. Borzasztó hosszú magyarázat. Ennyi. Ennyivel tudok szolgálni. Elégedett vagy? - enyhén feszült kezdtem lenni azt hiszem, az pedig nálam soha nem volt jó jel, mert hát... én aranyos fiú vagyok. Komolyan. Csak ne húzzon fel senki mert akkor borul a bili.
Hozzászólásai ebben a témában


Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. július 21. 23:45 | Link

A dühös

- A kortárs darabok a jelenkor problémáit dolgozzák fel és az alkotójuk még életben van, vagy legalábbis életben volt, amikor eladta a jogokat. Ez az egyszerű verzió. -sűrítette össze a szőke egyetlen mondatba, mert valahogy nem akaródzott most neki kiselőadást tartani a színdarabok mibenlétéről. - De igazad van, a többségük nézhetetlen. -ismerte be egy halvány mosollyal.
Szofia bár az élete nagy részét a színhát és a balett tette ki, mindössze egyetlen olyan alkalmat tudott említeni, amikor felállt egy darab közepén és sűrű elnézések közepette elhagyta a helyét; ez pedig kortárs volt. Innentől kezdve messzire elkerülte az ilyen jellegű előadásokat, legyen az tánc, vagy próza.
Kyle menekülőre fogta, a lány pedig nem tudta elfogadni a helyzetet. Nem azért, mert annyira borzasztóan önző lett volna, hogy a férfit egy számára kényelmetlen helyzetbe kényszerítse, pusztán azért, mert nem akarta őt ilyen könnyedén elveszíteni. Bármennyire is úgy tett Kyle, mintha nem történt volna semmi és ez nem jelentene semmit sem, ez egy hatalmas hazugság volt.
Másként viszonyultak egymáshoz, másképpen beszéltek és a rellonos már azt is megbánta, hogy a nagy bevonulásakor annyira lelkesen adott egy puszit a férfinek. Nem szabadott volna ezt a játékot elkezdeniük.
- Látom, csak fel ne bukj valamiben a nagy igyekezetedben. -szúrta oda a lány, bár nehezére esett, hogy ne mosolyodjon el a válaszon.
A reakciója elég volt hozzá, hogy a szőke hideggé és tárgyilagossá váljon. A férfi egyre távolabb került tőle, ő pedig sohasem kezelte túl jól a veszteséget. Egyetlen fegyvere volt, ez pedig a bezárkózás -most is ehhez nyúlt.
Kihúzta magát ültében, a kezeit az ölébe helyezte és összekulcsolta, miközben Kyle tekintetét kutatta.
- Nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni. -szögezte le rögtön, kissé rezignáltan. - De szerintem te is tisztában vagy vele, hogy ez nem ennyire egyszerű. Másként állsz hozzám azóta és baromira sajnálom, ha felzaklattalak a kérdésemmel. Hidd el, nekem nem okoztál álmatlan éjszakákat. -ironizált a szemeit forgatva.
Mert őt is felzaklatták a történtek, akár elhiszi a férfi, akár nem.
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. augusztus 7. 00:17 | Link

Szofi

Végül meg lett magyarázva, hogy attól kortárs, hogy az írója még nem patkolt el. Erre én csak hümmögve bólogattam, mert hát tényleg elég logikusnak tűnt a dolog. Azt hiszem, nekem ennyi info bőven elég is volt róluk, többre most valahogy nem vágytam. Éppen elég volt nekem amatőrként ennyit tudnom.
- Akkor nem az én ízlésem borzalmas, ez azért megnyugtat valamelyest - bólogattam elgondolkozva.
Nem sokkal ezután pedig a méltóságom maradékainak társaságában akartam elhagyni a helyet. Kevés sikerrel sajnos. Mert hogy ugye Ms Szőke orosznak muszáj volt még egy-két dolgot megvitatnia, az én határozott tiltakozásom ellenére is.
- Áh, ilyenkor csak a berendezési tárgyak, kutyák, macskák és alacsony emberek jelentenek a számomra veszélyt. - jegyeztem meg lazán, elfojtva egy mosolyt, mert hát, az isten szerelmére, mégiscsak Szofiról volt szó.  
Aki most a pillantásom kereste, én pedig nem ellenkeztem. Kissé idegesen a hajamba markoltam, majd felsóhajtottam. Nem szerettem vitázni vagy dühös lenni.
- Nem tudom, Szofi, igazából nem zaklattál fel, egész egyszerűen nem tudom, mit is kéne erre válaszoljak. Nem vagyok egy túl érzelmes pasi, a munkámnak élek, fura nekem ez az egész... - valamelyest lehiggadva ültem vissza a helyemre, a lánnyal szemben és próbáltam ignorálni a tényt, hogy még mindig kicsi nekem ez a szék.
- Szóval nem tudom, hogy tovább, de ha tudsz valami okosat, hallgatlak - sóhajtottam végül lemondóan.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed