37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. február 28. 09:58 | Link
Thomas Alexander Everett

 Hmm...micsoda illat és látvány! Minden egyes alkalommal, amikor bejövök ide, ezen elámulok. Ennek többek közt az is az oka, hogy én a sütemények készítésével mióta az eszemet tudom hadilábon állok, és mindez a mai napig változatlan maradt, sajnos. Így tehát egy perces néma, de határozott csodálattal adózom a Cukrász képességeinek, mielőtt keresnék magamnak egy kellemesen nyugodt asztalt. Levetem hosszú, barna bőrkabátom, nyakamból kikanyarítom ametiszt lila sálamat, s már épp elhelyezkedem, amikor tökéletes időzítéssel megérkezik a személyzet egy tagja, hogy felvegye a rendelésemet.

- Jó napot! Szeretnék kérni egy karamellás tejet, extra tejszínhabbal, fahéj szórással, tűzforrón és két szelet süteményt. Az egyik legyen egy karamellás sajttorta, a másik pedig...egy csupa-csoki-csodatorta. Köszönöm!

 Egy barátságos mosollyal kísérem le tömény monológomat, melyet a lány szorgosan jegyzetel, majd távozik. Most, hogy ismét magamra maradtam előszedem táskámból azt a kis méregzöld, masnival átkötött dobozkát amit az imént vettem az ékszerboltban. Az eladónő, ha jól emlékszem a neve Evana, miután beléptem és köszöntünk egymásnak egyszerűen csak rám nézett, elmosolyodott és a kezembe nyomta, azzal a kéréssel, hogy akkor bontsam ki, ha már nem vagyok a bolt közelében. Furcsának találtam a dolgot, nagyon is, de mivel mutatós zsákbamacskám egyáltalán nem volt drága, engedtem a vörös hajú, szerfelett bohókás hölgy hóbortjának, kifizettem az árat amire taksálta, és most itt vagyok, készen a kibontására. Őszintén bevallom, még sosem vettem így ajándékot magamnak.
 Hogy miért is mentem be egyáltalán ajándékért? Mert születés és névnapom is volt nemrég, amiről a Svéd utazás és kint tartózkodás furcsaságai miatt, és mert a baglyok az itteni lakrészembe hozták az összes leveleket, teljesen megfeledkeztem. Leleményes Szüleimnek hála egymást követő napokon vannak a nevezett események így nem csoda, ha bosszús vagyok és nem is törődöm a dologgal. Ez az utazási hajcihő meg még tényleg rá is segített a dologra. De sebaj! Ma pótolom, gondoltam, amikor felvettem világoskék farmeromat, hozzá egy fekete, ejtett vállú pulóvert. Hajamat kiengedve hagytam és sminket sem tettem fel. Azt általában csak akkor szoktam, ha olyan jellegű rendezvényre vagyok hivatalos, ahová cicoma vagy pompa dukál. A saját utónévnapom nem ilyen esemény.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. február 28. 17:19 | Link
Ms Rubya


Már mindent tudok Svédországról, köszönhetően az önkéntességnek, amit azért vállaltam, hogy kicsit jobban megismerjem a diákokat és tanárokat, akik a kastélyban laknak. Főleg az utóbbiak foglalkoztattak engem, hiszen nem egy közülük hamarosan kollégám lesz. A következő tanévvel ugyanis megkezdődik a munkásságom az Előkészítőben.
Számos ötletem, tervem, gondolatom van, mindegyik kiforratlan még, így a mai napon, amikor nyakamba veszem a falut, akkor is egy jegyzetfüzet és egy toll is csatlakozik hozzám. Néha csak úgy rám tör egy - egy gondolat, amit muszáj lejegyeznem. Nem tanácsos úgy néz ki a parlagon heverő agyat ilyen mély vízbe dobni, mert azt se tudja, hogy hova kapjon hirtelen.
Páran már tudják, ki vagyok, páran már nem néznek furcsán rám, amikor elhaladva mellettük köszönök, de a többség még mindig furcsán fordul utánam. Muszáj megmutatnom magam, muszáj ismerkednem, hiszen a hölgy, aki ma karon fogva csöpp gyermekét lassan sétált a játszótér felé, hamarosan egy szülő lesz, akinek óvodába majd iskolába kell adnia a gyermekét. A legkézenfekvőbb intézmény pedig ez lesz, de hogy is választhatná ezt, ha nem is ismeri a vezetőjét vagy épp, hogy elsétál mellette üres tekintettel.
- Ash, meddő vitát folytatunk. Ha több zsebpénzre van szükséged, akkor dolgozz meg érte. Felelősségteljesebbé válnál.
A tizenéves kor közepén járó szőke ifjú, akihez a mondandómat intézem enyhe sértettséggel lép be előttem a kedves helyiségbe, ahol máris mosolygó lányok fogadnak bennünket. A szabad helyek közül egy olyat választ a gyermekem, aminek szomszédságában egy sötét hajú hölgy épp ajándékot bontogat. Talán a kedvesétől van.
- Csak bekapok valamit, órám lesz.
Dünnyögi, miközben helyet foglalunk, és én jót mosolyogva helyezem el magam mellett az újságot. Diós patkót, kávét és málnás süteményt rendelünk végül. Valószínűleg fontos órája lesz, mert mire lenyelem a második falatot ő már végzett is. Csak a vállveregetésnél realizálom, hogy az elmúlt évek legrövidebb közös reggeli utáni reggelijét sikerült együtt elfogyasztanunk. Nem hibáztathatom, hogy nem akar velem lógni, ebben a korban már cikis a fater jelenléte. Így hát csak megadóan szétterítem az újságot, és elolvasom a vezető híreket.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. február 28. 22:28 | Link
Mr. Everett

 A cukrászda kezd megtelni élettel, sorra érkeznek emberek egymagukban vagy párban. Kisvártatva a mellettem lévő asztalhoz is letelepednek ketten. Egy férfi és egy fiatal fiú, ahogy elnézem, mert felnéztem rájuk, úgy sejtem apa-fia duóhoz van szerencsém. Nem csapnak zajt a férfi olvas a gyermek eszik, köztük vékony fal emelkedik. Emlékszem Juan sokat járt Apánkkal így el. Hiába én voltam a legöregebb a kedvence mindig is ő volt. Szegény Blas, egek mennyit vitáztak emiatt, persze nekem sem esett jól, de tudtam ez már csak így van, ha az ember nőnek születik egy férfias társadalomban.
 Úgy elgondolkodtam ezen, hogy észre sem vettem, hogy az általam kért és várva-várt finomságokat a pincérlány -aki nem ugyanaz, mint amelyikük a rendelésemet felvette- szép sorban pakolgatja le a férfi elé. Hirtelen nem is tudom mit tegyek, de korgó gyomrom és a látványra számban összefutó nyál segít a döntésben. A kis hölgy már ellibegett ugyan, de a karamellás tejem és a tortaszeleteim itt maradtak egy karnyújtásnyira tőlem, tehát cselekszem. Felállok odalépek a pároshoz és felemelem a letett halom első darabját, nevezetesen az innivalót.

- Jó napot! Bocsássanak meg, de azt hiszem valamiféle tévedésből önök kapták meg azt, amit én rendeltem. Ha megengedik ahelyett, hogy csatlakozom, inkább átmentem őket magamhoz.

 Mosolyogva emelem el tehát előlük a szép nagy hőálló poharat, melynek tetején majd öt centi magas habkorona díszeleg. Persze arra is van már frappáns válaszom, ha esetleg megkérdőjeleznék a dolgot, bár ezt kétlem. Már épp fordulnék vissza az első szelet süteményért, amikor a csípőmmel meglököm asztalomat, aminek széléről a kis dobozka leesik és kinyílva pont előttem ér földet. Leguggolok, hogy felvegyem és megcsodáljam ezen a faramuci módon szemem elé táruló nagyon megkésett, magamnak vett születés-névnapi ajándékomat.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. február 29. 18:06 | Link
Ms. Rubya

Azzal egy időben, hogy Ash felkel, és elköszönni készül, lép oda hozzánk a tőlünk nem messze ülő hölgy, és jegyzi meg, hogy véletlenül ide hozták ki a rendelését. Az újságomat kicsit lehajtva rápillantok az asztalra, ahol valóban olyan rendelés is van, amit nem mi kértünk, ráadásul egyetlen gyermekem igen gyorsan fogyaszt, így az ő része már el is van pusztítva.
- Oh, biztos új még a hölgy.
Jegyzem meg elgondolkodva, elpillantva a pult felé. Valószínűleg ez lehet a megoldás, hiszen most is magyaráznak neki valamit, ő pedig szorgalmasan jegyzetel. Ez legyen a legnagyobb baj, hiszen csak egy asztalt tévesztett, viszont a rendelés stimmel, mi pedig teljesen azt kaptuk, amit kértünk, szóval akkora vész nincs.
- Én lépek.
Közben Ash valóban távozóra fogja, én pedig csak biccentek. Addig jó, amíg az ember gyereke szorgalmasan tanul. Hamarosan úgyis eljön a lányok után való szaladgálás időszaka, kivéve, ha olyan ügyes, mint az örege. Mert akkor többször is el fog menni mellette a lányka, akit ő igazán akar, mire rájön, hogy valójában micsoda kincs van mellette.
Az emlékre, mely bevillan, egy mosoly suhan át az arcomon, épp csak egy pillanatig, hiszen a következőben a hölgy, aki az előbb még itt állt az ajtó mellett már el is tűnik, de nem vissza az asztalához, hanem a két asztal közé. Minden nap tapasztalok itt valami egyedi és érdekes esetet.
- Öhm, segíthetek esetleg? Nem is tudom, átpakolni a rendelését?
Kicsit lehajolok én is, hogy megnézzem mit csinál ott lent. Valahogy nem kéne ott lennie, de ahogy nézem, valamit elejtett. Szerencsére azonban már a kezében van ismét.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 10. 22:47 | Link
Mr. Everett

 Felszedtem a földről a dobozkát, amiben egy pár ezüst fülbevaló lapult, mely borostyánlevelet mintáz. Közben meghallom annak az úriembernek a hangját, akinek az asztalára tették le az én rendelésemet. Ahogy odakapom a fejem beverem az ő asztalának sarkába. Nem koppan nagyot, de érzem és ez elvonja a figyelmemet. Mostanság elég szerencsétlen vagyok, de hogy ennyire...ez vicc.

- Mi tagadás azt hiszem a következő kanyarban a süteményeim látnák kárát a szerencsétlenkedésemnek...Szóval, ha nem bánja inkább én ülnék át ide és megkérném tegye át az innivalómat, hátha önnek jobban sikerül.

 Mondom, miközben igyekszem felkászálódni egyik kezemben az ékszerrel és dobozával, míg másik kezemmel a fejemet fogva. Szemben ülök le a férfival, ha nem vet ellen,  oda ahol az imént még a fia ült, aki idő közben elment, akkor távozhatott amikor még bányászbékásdit játszottam az asztal alatt.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. március 13. 16:05 | Link
Ms. Rubya

Épp készülök visszatérni az újságomhoz, és a soron következő sportrovathoz, amikor a nő feje koppan az asztalom lapjában. Megállok a mozdulatban, hogy összehajtsam az újságot, és jobban szemügyre vegyem az idei Köpkő bajnokság helyi állását, és mire meg tudnék szólalni, már ott is ül az asztalomnál. Megvallom, nekem ez egy kicsit merész, de hát új ország, új szokások, és mint már korábban kifejtettem, nem kellene összerúgnom senkivel a port, így hát csak veszek egy nagy, láthatatlan levegőt, és mosolyra húzom a számat.
- Hát persze.
Felkelve könnyűszerrel átemelem az asztaláról amit kér, és lehelyezem elé úgy, hogy lehetőleg leforrázni már ne forrázza le magát. A pultból érdeklődve pillantanak felénk, de én úgy teszek, mintha ez meg sem történne. Csak egy átlagos reggel, ugyebár.
- Biztos, hogy nem kéne megnéznie valakinek a fejét? Amikor Ash kicsi volt, a nejem mindig orvoshoz szaladt vele, amikor leesett valahonnan.
Kétszer a kezemből is, de ezt nem teszem hozzá. Gyakorló szülőként az ember élete csupa kihívás, én pedig amennyire vártam, hogy végre apa legyek, olyan béna is voltam benne. Talán ezért akartam még egy lányt is, vagy igazából egy másik fiú is jó lett volna. Be akartam bizonyítani, hogy tudom ezt jól is csinálni. A nejem persze folyton azt hajtogatja, hogy jó apa vagyok, jól csinálom, és talán nem is vagyok olyan rossz, hiszen Ash el is távolodhatott volna tőlem.  
- Ön is a faluban lakik?
A sportnak és az újságban búcsút mondok, összehajtva teszem félre, hogy inkább igyak egy kortyot az előttem pihenő italból, mielőtt teljesen kihűl. Kicsit feszélyezve érzem magam, és talán egy hangyányi bosszúság is átsuhant rajtam, de ezek már távolodnak, csak meg kell szokni az itteni módit. Ki tudja, egy nap lehet én is így indítok valakinél.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 13. 17:26 | Link
Mr. Everett

 Segítőkész újdonsült asztaltársam aggódik a fejem miatt, mosolyogva legyintek, semmi komoly csak koppant egyet. Ám ez után, de még a sütijeim előtt, amolyan aperitif gyanánt egy jól irányzott mondattal hozza tudomásomra, hogy nős. Ezzel nincs semmi gondom, mert bár persze ez a helyzet kissé banális és kelekótya a külső szemlélő szemével nézve, én mégis csupán épségben szeretném elfogyasztani a finomságaimat.
 Nincs bennem ártó szándék, kacér természetemet sem most és itt fogom megcsillogtatni, pláne nem neki, hiszen van társa.  Szóval csak végre lehunyt szemmel belekortyolok a forrócsokimba, ujjai közéveszem a kis fülbevalók egyikét és mosolyogva nézegetem. Ennek az ékszerboltosnak biztos van valami hatodik érzéke, hisz a borostyán a kedvenc növényem.  Gondolataimból a velem szemben ülő férfi kérdése zökkent ki.

- Oh, nem, dehogy. A Kastélyban lakom, a nevem Artemisia Rubya és Gemmológiát oktatok. Ha már így esett, önben kit tisztelhetek?

 Nyújtom kezem bemutatkozás céljából, de szerencsére nem döntök le vagy török el semmit ezzel az egyszerű kis mozdulattal. Kicsit jobban megnézem a férfit magamnak és látom rajta, hogy feszeng. Perszer, ez érthető, a szó szoros értelmében beólálkodtam a személyes terébe, nem hagyom reggelizni és még újságot olvasni sem. Nos mi tagadás ez elég kellemetlen helyzet.
 
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. március 14. 08:27 | Link
Ms. Rubya


- Óóó, akkor ön is egyike a tanári karnak, aki az iskolában tanít. Volt esetleg a kiránduláson is velük?
Megvallom nem rémlik, igaz nem sokan rémlenek, csak kevés emberrel beszélgettem ott, nekik is, és nekem is új volt a szituáció, mely szerint egy idegen megy segíteni vigyázni a gyerekekre, akikre ők évek óta vigyáznak. Nem is voltam annyira aktív felvigyázó, de megismerkedtem pár kedves emberrel, így már vannak, akik nem csak a szokásos "Jó napot!" vagy "Szia" megszólítást morogják el, hanem tudják is, hogy ki vagyok.
- Thomas Alexander Everett.
Elfogadom a kezét, és valóban örömmel konstatálom, hogy minden a helyén maradt. Finoman fogok vele kezet, nem szorítom és nem rázom eszelősen, hiszen mégiscsak egy nőről van szó.
- Az előkészítő iskola vezetője vagyok.
Ez a tény viszont annyira még nem nyílt, és még nem is teljesen igaz. A pályázatom beadtam az iskola vezetésének, akik elbírálták - ki hitte volna, hogy az ember nagynénje igent mond, miután rábeszélte, hogy jelentkezzen -, a tanári karnak, akik szintén rábólintottak, és már a gyerekeknek is. Most, ebben a holt időszakban, hiszen lent már lassan vége az évnek, már csak a formalitások vannak. Tanulom a rendszert, hiszen igazgató még nem voltam, ismerkedem az alapítvánnyal, azzal, hogy hogyan lehet ide pénzt teremteni és a befektetőkkel, akik adományoznak az iskolának. Igyekszem kialakítani a jó viszont a suliban, a faluban és az előkészítőben is, hiszen a mai friss anyukák egy nap be kell, hogy írassák a gyereküket valahova, és szeretném, ha ez az előkészítő lenne az.
- Régóta tanít az iskolában?  
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 24. 22:01 | Link
Mr. Everett


 A férfi viszonozza kézfogásom és a nevét is elárulja nekem, aminek örülök, hisz ilyen nyitás után nem biztos, hogy elhiszi rólam, hogy ki van mind a négy kerekem, pedig igen és ezt azért ha sikerül azért még be fogom neki bizonyítani valahogy. Említi a kirándulást, de én azon is eléggé visszahúzódtam és a magam dolgaival foglalkoztam így kétlem, hogy akárcsak láthattuk volna egymást.

- Nos, igen voltam, de nem igazán kerestem mások társaságát.

 Magyarázom, majd figyelemmel hallgatom mondandóját, amikor elmondja, hogy az előkészítőt vezeti összevonom a szemöldökömet, hiszen azt egykor fogadott Anyám vezette. Remélem nem érte baj, mert ugyan ritkán járok felé azért néha beszélünk még ma is.

- Oh, valóban, ez nagyon érdekes, az előző vezetőt régről ismerem, sok évvel ezelőtt, kezdő tanár koromban ő és a későbbi férje vett a szárnyai alá, nagyon szeretem mindkettőjüket és fogadott szüleimként tekintek rájuk. Ön is ismeri a kedves Hölgyet?
 
 Mesélem és közben lelki szemeim előtt tisztán látom, ahogy próbálom összeboronálni őket, a két egymást titokban szerető tanerőt, akikre mindig jó szívvel gondolok. Elmosolyodom ezen és csak lassan oszlik szemem elől az ábránd köde.

- Hm... jó kérdés, több részletben, de már épp elég ideje vagyok itt tanár ahhoz, hogy veteránnak érezzem magam a  folyton változó testületben. Ön mióta oktat?
 
 Nevetem el magam, mert be kell vallanom nem vagyok egy mai csirke, már ami az oktatást illeti, hiszen korban még mindig egészen jó a helyzetem. Mióta eldöntöttem, hogy másként élek, nos azóta a sok fájdalom és gyász ellenére is tudok újra önfeledt és boldog lenni, pont mint abban az időben amikor megismerkedtem az emlegetett két kollégámmal.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. március 27. 09:36 | Link
Ms. Rubya



- Igen, ismerem. Azon kevesek közé tartozik, aki látott pucéran rohangálni.
Felelem, miközben egy vigyor is felbukkan az arcomon. Nem hiába, hiszen kedves emlék, egy gondtalan időszak az életemben. Gyerekként elég nagy csibész voltam, és nagyon jól egymásra hangolódtunk Elisa nénivel, úgyhogy nem meglepő, hogy az is én voltam, aki a második és a harmadik majdnemesküvőjekor kimenekítette. Valahogy sosem jött össze neki, aztán mégiscsak találkozott egy férfival, akinek még gyereket is szült, és akivel a mai napig elvan. Hihetetlen.  
- Ő a nagynéném.
Teszem azért még hozzá ezt a kis információt, mielőtt szegény Elisa lesz a tulipántaposó a környéken. Amúgy is sokszor meg kell magyarázni, hogy mégis hogyan bukkanhattam fel éppen itt, és pályázhattam meg az igazgatói posztot. Hát valahogy így. Persze kellett az ottani tanári testület szavazata is, de mivel ott a legtöbben csak óraadók, nem is volt igazán ellenfelem.
- Lassan húsz éve. Amint végeztem az iskolával elkezdtem tanítani. Igaz az utóbbi négy évben inkább csak kutatómunkát végeztem.
Ez a tökéletes válasz arra, hogy egy évig küzdöttem a feleségemmel az ellen, hogy elhagyjon, két évig pedig önsanyargató gyászba burkoltam magam. Az elmúlt egy évben könyveket írtam, és óraadóként tanítottam, de ki kellett zökkennem mindabból, amit az a ház magában hordozott számomra, a gyászból, az emlékekből. Házasnak vallom magam, hiszen a nejem nem vált el tőlem, papírforma szerint még mindig hozzám tartozik. A szerelmem iránta töretlen, és ha testben nincs is itt, lélekben tudom, hogy igen. Kicsit félek is tőle, nehogy most valami mennybéli boronálóvá lépjen elő, mert akkor nagyon össze fogok veszni vele, ha egyszer újra találkozunk.
- A tanításban veterán leszek lassan, de itt, és ebben a szerepben még nagyon kezdő vagyok. Viszont már nem bámulnak meg annyian, ami egy pozitív élmény. Lassan alapdarab leszek én is.
Legalábbis ebben reménykedem. Tudom, hogy most jó ideig itt kell lennem, és nem bánom. Új kezdet, szükségem volt rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. május 13. 23:04 | Link
Mr. Everett

 Kicsit meglepődöm a férfi "látott pucéran rohangálni" mondatán, még szemöldököm is feljebb emelkedik egy kicsit, hiszen ez azért nem mindennapi kijelentés egy korombeli férfi szájából. Természetesen kisvártatva megkapom azt a kis kiegészítést mely aztán magyarázatot ad mindenre. Rokonok, hm..így mindjárt más.

- Megnyugodtam. Tehát rokonok, ez nagyon kellemes meglepetés számomra.

 Ezt követően kifejti válaszát feltett kérdésemre, bőven és tartalmasan. Sokat megtudok róla és nem csak abból amit mond, hanem ahogyan mondja. Figyelmesen hallgatom szavait miközben eszem szakadatlanul a süteményeimet és iszogatom a forró habos karamellás tejemet, mi tagadás macska jellemem itt is előbukkan azért. Akaratlanul is órámra pillantok, melyet bár jobb kezes vagyok nem a balon hordok, s felfedezem, hogy nagyon elbeszélgettem az időt. Szerencsére már csak egy falat és két korty maradt, amivel meg kell birkóznom, s nem marad más hátra mint az elköszönés.

- Bocsánatát kérem, de még rengeteg a dolgom a mai napra! Nagyon örülök, hogy találkoztunk és megismerhettem egy régi jó barátom kedves rokonát. Remélem lesz még alkalmam hosszabban és kevésbé faramucira sikeredő módon találkozni önnel. További szép napot! Viszlát!

 Intek még kifelé menet az ajtóból a férfinak, azt bezzeg nem veszem észre, hogy a nagy sietségben a most vett kis ezüst, borostyánlevelet mintázó fülbevalómat ottfelejtettem az asztalon, közvetlen az újságja alatt. Remélem ő megtalálja és elteszi nekem míg ismét összehoz bennünket a sors.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed