Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

- Egy süti a cukrászda legszebb lányának, egy meg a felvigyázójának.
Ezzel a mondattal huppanok le a boxba, amelyik az utcára néz ugyan, de mégis hátul a nyugisabb helyen van. Amióta változott a felállás, azóta már nem nagyon szolgálok ki, inkább a pénzügyeket, megrendeléseket és beosztásokat bújom egész nap. Nem rossz, Verocs szerint egész jó érzékem van hozzá. Majd elválik, hogy mennyire, amikor visszaadom neki az üzletet. Viszont Abigél más, neki egyszerűen nekem kell kivinnem a sütit, főleg, hogy én hívtam meg ide.
- Hamarosan érkezik az italunk is. Teszt alatt van, szóval te vagy az első külsős, aki megkóstolhatja.
Zavarban vagyok, ez érződik is, alapból is sokat beszélek, de most még egy kicsit hadarok is. Nem mondtam ki, hogy ez egy randi, csak úgy sugalmaztam, de nem is tudom, hogy ezt miként lehet mondani. Mert bizony randinak akartam, de hát attól még, hogy volt már kapcsolatom, mindig olyan bénának érzem magam az elején. Össze kell kapnom magam viszont.
- Hogy tetszik az új kinézet?
Érdeklődöm, miközben egy kisebb darabot vágok a sütimből. A süti! Majd elfelejtettem. Narancsos-csokikrémes tortaszelet, nem is kis méretű, hozzá meg a lány tányérján egy marcipánbéka, míg az enyémen egy mackó ül, és mosolyog. Direkt neki csináltattam Minával, és remélem, hogy tetszik is neki a béka. Én nem tudtam mást mondani rá, mint hogy jaaaaaj de übercuki. De hát ez én vagyok. Remélem Abi is hasonlóan áll a dologhoz.
- Tényleg, milyen üdítőt kérsz?
Oké, fiam, most már lődd le magad. Inkább be is kap egy falatot, hogy a lány is szóhoz jusson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=531301#post531301][b]Podmaniczky Ádám - 2015.10.15. 15:18[/b][/url]

- Egy süti a cukrászda legszebb lányának, egy meg a felvigyázójának.
Ezzel a mondattal huppanok le a boxba, amelyik az utcára néz ugyan, de mégis hátul a nyugisabb helyen van. Amióta változott a felállás, azóta már nem nagyon szolgálok ki, inkább a pénzügyeket, megrendeléseket és beosztásokat bújom egész nap. Nem rossz, Verocs szerint egész jó érzékem van hozzá. Majd elválik, hogy mennyire, amikor visszaadom neki az üzletet. Viszont Abigél más, neki egyszerűen nekem kell kivinnem a sütit, főleg, hogy én hívtam meg ide.
- Hamarosan érkezik az italunk is. Teszt alatt van, szóval te vagy az első külsős, aki megkóstolhatja.
Zavarban vagyok, ez érződik is, alapból is sokat beszélek, de most még egy kicsit hadarok is. Nem mondtam ki, hogy ez egy randi, csak úgy sugalmaztam, de nem is tudom, hogy ezt miként lehet mondani. Mert bizony randinak akartam, de hát attól még, hogy volt már kapcsolatom, mindig olyan bénának érzem magam az elején. Össze kell kapnom magam viszont.
- Hogy tetszik az új kinézet?
Érdeklődöm, miközben egy kisebb darabot vágok a sütimből. A süti! Majd elfelejtettem. Narancsos-csokikrémes tortaszelet, nem is kis méretű, hozzá meg a lány tányérján egy marcipánbéka, míg az enyémen egy mackó ül, és mosolyog. Direkt neki csináltattam Minával, és remélem, hogy tetszik is neki a béka. Én nem tudtam mást mondani rá, mint hogy jaaaaaj de übercuki. De hát ez én vagyok. Remélem Abi is hasonlóan áll a dologhoz.
- Tényleg, milyen üdítőt kérsz?
Oké, fiam, most már lődd le magad. Inkább be is kap egy falatot, hogy a lány is szóhoz jusson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=534991#post534991][b]Pethő Abigél - 2015.10.25. 19:35[/b][/url]

"Ez csak valami tréfa lehet..." - hallotta az egyik közeli asztalnál ülő lány hangját, s Abi szentül meg volt győződve arról, hogy ezt a kijelentést neki címezték.
Amikor Ádám elment sütiért, a lányban akkor tudatosult a tény, hogy ez egy randi. Annak ellenére, hogy nem volt ilyenben még része, nagyon is tudta, hogy ez a találkozás most más, mint a madagaszkári szörfoktatások. Akkor kerültek közelebb egymáshoz Ádival, mikor a lányt tanította meg, hogyan kell hullámokon lovagolni. Vagyis csak próbálta megtanítani. Abi ugyanis többször volt a víz alatt, mint felette - igaz, ez őt kicsit sem zavarta.
Egy ideje azonban, valami furcsa érzés keveredett kettejük kapcsolatába. A lány számára teljesen új volt mindez. Ahhoz tudta hasonlítani, mint amikor nagyon lelkesedik valamiért, csak… csak sokkal, de sokkal intenzívebb volt az érzés. És sokkal zavarba ejtőbb.
Fogalma sincs, miért gondolta, hogy mindenki őt nézi. Attól, hogy neki idegen volt a helyzet, hogy egy fiúval jött sütit enni, attól még nem kellett, hogy mások is ennyire nagy ügynek tekintsék mindezt.
Gondoljunk a… a… jesszus, Abi, ilyenkor miért nem jut semmi az eszedbe?  
Ajj, de aranyosak azok a cicák! – állapodott meg végül a harisnyáján a tekintete, és jól el is határozta, hogy az Ádám nélkül töltött perceket az állatos ruhanemű tanulmányozásával fogja eltölteni.
Szerencséjére, Ádi nem sokat időzött. A tányérok aprót koppantak az asztalon, a lányka pedig felnézett az előtte mosolygó békára.  Brekk.
- Köszi! – mosolygott a fiúra. Kicsit megkönnyebbült, most, hogy Ádám itt volt vele. Valahogy könnyebb volt így minden. Leszámítva a folytonos elpirulások megszüntetését.
A marcipán állatkát gondosan levette a szelet tetejéről, majd ő is nekilátott a tortának. Közben – akárhányszor csak büntetlenül megtehette – a fiúra pillantott, szigorúan csak addig, amíg ő nem figyelt rá.
- Szép lett nagyon… - válaszolt a kérdésre, rövidke körbeszemlélődés után. Az igazat megvallva – de ezt nem fogja bevallani senkinek! – nem is emlékezett a régi kinézetre. Ő nem gyakran járt a cukrászdában, ha sütizni szeretett volna, akkor az esetek többségében a Pillangóvarázst választotta. Csongi is ott dolgozott ugyebár.
A következő kérdésre megállt kezében a villa, ő pedig elgondolkodva összevonta szemöldökét.
- Öhm… az előbb azt mondtad, hogy kapunk valami kísérleti italt… vagy, vagy…? – Igazából ő is teljesen belekeveredett már a dologba. Simán előfordulhatott az is, hogy ő kuszálta össze a mondatokat, vagy csak simán félreértette a mondatot.
- … ééés… mi van, ha az az ital, amit még tesztelnek, békává változtat...mondjuk? – emelte fel a fejét, próbált komoly aggodalmat mutatni, ám szája szélén ott bujkált az a kis mosoly…
És ez bizony az iménti hülye megszólalására tett mentés akart lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=535178#post535178][b]Podmaniczky Ádám - 2015.10.26. 12:10[/b][/url]

- Örülök, hogy eljöttél velem.
Jegyzem meg mosolyogva, mikor már sikeresen leoperáltuk mind a ketten a marcipánállatkáinkat. Nem mondom, tényleg jól sikerültek, büszke vagyok a lánykára. Már csak azt kéne megjegyeznem, hogy bizony kell még embert felvennem. Valahogy mindig elfelejtem kiírni a hirdetményt, pedig biztos lenne olyan ember, aki szívesen dolgozna itt. Reális árat fizetek a munkájukért meg… áh, most nem ezen kéne gondolkoznom. Randiztam már, volt barátnőm is, de most ez a lány itt, ő annyival másabb, mint a legtöbben. Nekem ő kell, egy életen át. Jelenleg határozottan ezt érzem, és ez az érzés eddig még nem volt meg, főleg nem ennyire intenzíven. Szükségem van rá, szükségem van ahhoz, hogy hozzám tartozzon, és hogy én is hozzá. Fogalmam sincs, hogy ő mit akar persze, lehet, hogy teljesen nem is ezt, és áááh, annyit fecsegek itt magamban, amikor itt ül tőlem pár centire, és egy igen jó kérdést tesz fel.
- Hát akkor először csak az egyikünk iszik belőle, és ha békává változik, akkor bizony a másiknak meg kell hoznia az áldozatot, hogy a csókjával visszaváltoztassa. Szívesen vállalom a kockázatot.
A komolynak induló mondat a végére már intenzív mosolygásba fulladt. Ha így folytatjuk, akkor bizony odáig fogunk eljutni, hogy nem tudok majd másik képet vágni. Be fog állni a szám vigyorgásra, és akkor maximum nevetségessé teszem majd magam. Vigyorogva oktatok komoly témát, vigyorogva kiabálok, vigyorogva sírok. Na nem mintha olyan nagyon jellemző lenne rám, hogy sírva fakadok, de ha beáll a szám erre, akkor tutira meg fog történni, akkor csak lesz valaki, aki vagy ami miatt elsírom magam. Jó tanács a jövőnek, ha vigyorgok hosszan, utána tilos hagymát pucolnom varázslat nélkül.
- Képzeld, hamarosan gyerekem lesz, Gwennel.
Oké, ez a mondat így nem pont a megfelelő, ezért gyorsan magyarázkodásba is kezdek. Szuper vagy Ádám, itt a lány, akivel szeretnél összemelegedni, erre puff, közlöd vele, hogy hamarosan lesz egy gyereked, jól van.
- Mármint nem komolyan, hanem valami életvitel projektben segítek neki, vagy miben. Családot kell alapítani, és mivel tavaly nem volt kedvem, megígértem neki, hogy idén segítek. Csak nem számoltam vele, hogy közben elmegyek tanárnak, szóval ez elég vicces helyzet. Nem tudom még, hogy mi fog belőle kisülni. Khm… na és a te napjaid? Hogy telnek?
Fiam…fiam… úgy néz ki, rád is rád fér némi oktatás, mert ez egy nagyon szerencsétlen és bugyuta helyzet lett. Közben megérkezik az ital is, aminek ezer színe van, mintha sokfél jégkása lenne, mégis kellemesen meleg, és kakaós, egy csipetnyi tél ízzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=538058#post538058][b]Pethő Abigél - 2015.11.01. 17:24[/b][/url]

Én is örülök.
De ezt csak úgy magában merte kimondani. Gondolatban sokkal bátrabb volt a lány, néha azt kívánta, bárcsak a fejébe látnának az emberek a megfelelő pillanatokban, úgy legalább nem kellett volna megküzdenie a kommunikációs defektjeivel. Bár, néha annyira kuszák voltak a gondolatok, hogy Abi is alig bírta követni őket.
Most is össze-vissza volt kicsit minden. És mégsem. Nehéz volt rá magyarázatot találni.
Zavartan nevetett Ádi frappáns válaszára a titkos italokat illetően. Rendesen el is pirult a lányka. Nem mert a fiúra nézni, már amiatt is zavarban volt, hogy zavarba jött az előbb. Helyette ismét a süteményre koncentrált, mintha azon múlna az élete, hogy milyen pontosan választja le a villával azt a kis falatot az egészről.
Épphogy a szájába került a narancsos csokicsoda, Ádi kijelentette, hogy gyereke lesz. Abi a hírt heves köhögőrohammal reagálta le, majd szalvétáért nyúlva lerepítette az asztalra szerencsétlenül letett villáját, pár "szabadok vagyuuunk" ujjongást hallató sütimorzsa társaságában, a földre. Szerencsére a cukrászda eléggé tele volt ahhoz, hogy az evőeszköz landolását csak kevesen vegyék észre. Abinak az is épp elég volt, sőt.
Közben magyarázatot is kapott az iménti kijelentésre. Ő is szívesen magyarázkodott volna, hogy nem azért kezdett ám el köhögni, és nem azért repítette el azt a szegény villát, mert... mert Ádám azt mondta, amit. Nem, nem ám.
Megsemmisülten ült ott, nem is mert felállni.
Most biztos idiótának nézi őt Ádám.
Nem mintha nem látta volna még bénázni őt a fiú. Csak az eddig Abinak nem tűnt fel. Ám most minden olyan iszonyatosan fontosnak tűnt, mindent felnagyított... nagyon nem szerette volna azt, hogy Ádám meggondolja magát és visszavonja, miszerint örül, hogy itt van, vele.
Nem szólalt meg inkább, csendesen nézte végig, ahogy az italt elé teszik, az imént elejtett villa társaságában.
Egy halk köszönöm. Pohárbámulás.
Senki nem készítette fel. Senki nem mondta el neki, hogy ilyen rettentően szerencsétlennek fogja érezni magát.
Jó, igaz, ki is figyelmeztethette volna őt? Hisz senkinek nem mesélt még arról, hogy őt bizony életében először randira hívták. Talán jobb is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=539247#post539247][b]Podmaniczky Ádám - 2015.11.04. 17:16[/b][/url]

Mosolyoghatnék is éppen, mert hát aranyos, ahogy elpirul, finom fehér bőrén kifejezetten élő és emberi a pír. Olyan, mint egy gyönyörű porcelánbaba. Úgy érzem magam, mint a játék katona, aki meg akarja hódítani. Érzem, ahogy a látványra szinte cukormázzá olvad a szívem. Olyan lehet, mint a macim, aki a hirtelen melegre kicsit nagyobb pocakot eresztett. Nem baj, majd visszaváltozik.
Igyekszem persze, legalább egy kicsit elkalandozni. Nem, nem visszatérni az elkalandozásból, mert az szerintem már esélytelen. Olyan szinten belemerültem jelenleg abba, hogy kielemezzek minden egyes centit Abigélen, hogy egyszerűen nem maradt már más lehetőség, mint hogy erőnek erejével elvonatkoztassak. Nem tudom mit tett velem ez a lány, vagy hogy mikor lett ez szerelem. Mert ez bizony az.
- Szeretnél gyereket?
Merül fel bennem a kérdés, és ki is csúszik a számon, úgy, meztelen valójában. Ádám, te szentséges Merlin! Normális vagy te egyáltalán?! Egész biztos, hogy nem. Őszinte megrökönyödéssel nézek magamra a mellettünk lévő üvegen, amitől egy kint sétáló kisfiú elpityeredik. Na bravo. Gyorsan visszafordulok a lány felé inkább, bár ha ő is sírni kezd, akkor lassan én is.
- Mármint valamikor. Vagy úgy általában, érted na!
A végén már kínos – segélykérőn nézek a lányra, remélve, hogy nem szalad el azonnal, és meséli el mindenkinek, hogy egy diákomat megrontó szatír vagyok. Nem örülnék neki, mert esküszöm, hogy eszembe sincs egyik sem, és én nem is ilyen vagyok, csak éppen megütött valami úgy, hogy ilyen bugyuta balga barbár lettem tőle.
- Képzeld, a múltkor találtam egy verset, amiről eszembe jutottál.
Miért nem tudok elvonatkoztatni Abigéltől, a csodás bőrétől, szemétől, szájától, meg a válla finom vonulatától? Olyan vagyok, mint egy holdkóros, akire durván ható drogok fejtik ki hatásukat. Meg akarom csókolni, a kezét akarom megfogni, a fülébe súgni, leheletnyi csókot adni a vállára, és ehelyett mit csinálok? Találtam egy verset. Jobb kezem mutatóujját felemelve, zavartan kérek türelmet tőle, míg megkeresem a kissé gyűrött lapot, melyre felskicceltem a verset, és melyet azóta is a kabátom belső zsebében tartok, nehogy bármi történhessen vele. Ha tudná, mióta hordom itt, biztos bolondnak gondolna. De hát az is vagyok. Bolondulásig szerelemes a levita békalánykájába.
- Meg is van. Felolvassam, vagy elolvasod?