37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 21. 20:50 | Link
Veronika

Ha nem is az első pillanatban, de a másodikban már biztosan tudta a fiú, hogy Veronika különleges boszorkány. Kedvességével, ragyogó személyiségével vélasorba emelné őt a navinés, és közöttük is az elsők élére állítaná. Veronika kérdésére csak mosolyával felel, hiszen biztos benne, hogy már csak apró megerősítő jelleggel bíró tekintet, jelzés kell, nem pedig magyarázat a munka tiszteletéről vagy az alázatos viselkedésről. Hosszan nézi a lányt, sűrűn pillant a folyamatosan mozgó kis ajkakra is, amelyek csak nagy nehezen tudnak egyhelyben maradni.
- Ha látnád azt a sárkányt – mondja nevetős, nyugtató hangon – inkább murisnak találnád. Vékonyka, és törékenynek tűnik, de nagyon szépen tud udvarolni pár sarlóért.
Amikor meghallja, hogy Áron a lány legjobb barátja, illetőleg fotográfiát tanít a kastélyban, szíve nagyot dobban, tagjaiban érezhetően megindul a vér és arcára habozás nélkül zavarodottság ül ki. Megnyugszik a hírtől, ugyanakkor zavarba is jön tőle, és valószínűleg most csak hebegni-habogni tudna, így inkább csöndben marad, és hallgatja a további finom hanglejtésű szavakat. Hallgatja, de nem érti, nem fogja fel, csak azon jár az esze, hogy ha Áron nem a barátja, akkor biztosan jár valaki mással, hiszen az nem lehet, hogy nincs senki az életében. Ha pedig mégse lenne kedvese, akkor talán azért nincs, mert időhiányban szenved, és akkor…
Normális vagy, Endre?! Figyelj már oda arra, amit mond, figyeld a szavait, a témát amiről beszél, teljesen elvesztetted a fonalat.
Legszívesebben elsüllyedne szégyenében amiért nem kellő figyelemmel viseltetik Veronikával szemben, és a piros arc, zavart szürke tekintet, és a sűrű bólogatás bizonyára lebuktatja a fiút. Nem szeretne magyarázkodni, elmondani a navinés leányzónak, hogy ő most talán attól a ténytől jött ennyire zavarba, ami egyébként nem is tartozik rá.
Nyugodj le, szú-szá, nem lesz semmi baj. Gondolkozz, miről beszélt? A fotográfiáról, és hogy ötödévtől lehet felvenni ezt a tantárgyat. Nem, azt mondta, hogy ötödéves. Ú, banyek!
A fiú értelmes arcot próbál vágni, és heves, érdeklődő bólogatások közepette megkeresi ujjaival a pulton heverő szalvétákat, és idegesen bíbelődni kezd velük.
- Minden este dolgozol? – kérdezi Endre egyszerűen, majd azonnal aggódni kezd, nehogy túlságosan tolakodónak vegye óvatos kérdését.
Már maga sem tudja, valaha helyre áll-e a világ rendje, mert az utóbbi két percben valami kezdett nem stimmelni vele. Zavart volt, izzadtak a tenyerei, és a szalvétára pillantva csak ide-oda hajtogatott sarkakat, és gyűrött mintákat látni. Veronika szavai a délutáni emberrohamról azt az érzést keltik Endrében, hogy valami titkos, üzleti világba csöppen bele éppen, de válaszolni nem tud, mert egy újabb – az utolsó előtti – páros vonul a pulthoz, hogy megköszönjék a lány kedvességét, és fizessenek az este finom hangulatáért, süteményeiért, italaiért. A fiú elnézi a szerelmespárt, és vigyorogva figyeli a szinte látható vibrálást közöttük.
Hihetetlen, hogy ilyen tényleg létezik. Tényleg az.
- Azok bizony, érdekesek – feleli, és azonnal egy kérdés születik meg benne. – Úgy tűnik, hogy nagyon szereted őket, minket, a tulajdonságainkat, azt, amelyek mi magunk vagyunk. De vajon mindenkiről azonnal megmondható, hogy milyen ember is valójában?
Kíváncsi, sőt, nagyon kíváncsi, hogy Veronika mit felel erre, mert ő is hasonlóan áll hozzá a társadalom kicsiny tagjaihoz. Jó emberismerőnek tartja magát, de naivsága miatt érte már elég csalódás ahhoz, hogy tudja, nem minden arany, ami fénylik.
- Eddig kivétel nélkül csak navinéseket ismerek – nevet fel, és egyenesen Veronika felé emeli mutatóujját. – Téged. De bízom abban, hogy hamarosan több ismerősre, jó barátra szert teszek, mert hamar magányossá tud válni egy-egy nap.
A hír, hogy valaki elhunyt ezen a helyen, egy iskolában, egy kastélyban, teljesen lehűtötte, észhez térítette a negyedévest. Ajkait elválasztotta egymástól a rideg döbbenet, és az pult lapjára csapta mindkét tenyerét.
- Meghalt? – ejtette ki az első eszébe jutó szót, és csendesen emésztgette az elhangzott szavakat. – Nagyon sajnálom!
Neki még szerencsére semelyik családtagja nem távozott el, sem rokona vagy barátja. Egy háztárs elvesztése ugyanolyan sokként érne bárkit, mint egy közelebbi ismerős halála.
- Hát…  - mondja még a haláleset miatt kissé szaggatottan – Anyukám, képzeld, egyszer meg is bűvölte Iván fejét, hogy egész nap csak az előző kedvesére gondoljon. Aznap ki is volt borulva rendesen a srác, de másnap mintha mi sem történt volna. Erősnek mutatkozott, olvasta a politikai híreket, követelte a kávéját, majd Andreát megcsókolva elindult a munkába.
Az utolsó párra pillantott, telepatikus úton próbálkozott az elküldésükkel. Aztán visszanézve Veronikára, halovány mosolyt küld a bájos fél felé.
- Megvárhatlak? – kérdezi a pulthoz húzódva, a ragyogó szemeket keresve. Szeretne egy kis időt kettesben tölteni a szorgalmas munkaerővel, látni őt egyszerű boszorkányként, egyszerű, általános közegben. Nem munkahelyen, nem órán, nem a barátaival.
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 21. 23:18 | Link
Endre

- Udvarol is? De jó! Az enyém ilyet nem csinál, csak megrázza a sörényét, amikor pénzt kap.  Egyszer szívesen megnézném.
Szereti az ilyen kis mágikus dolgokat, amik megmosolyogtatják. Sok mindent összegyűjtött már élete során, tele van az egyik szobája magától pattogó-mozgó dolgokkal, melyeket mind mágia működtet. Van olyan tükre, ami megmondja a véleményét, füzete, amiben mindig lesz egy plusz lap, ha írni szeretne. Ezek a dolgok szerinte nagyon helyesek és nagyon szereti is őket. Jó, hogy vannak ilyenek, néha órákra leköti például, amikor amikor a tükör beszél neki, vagy, amikor az egyik festmény pletykálkodik. A másik képe a minisztériumban van, a szülei szoktak vele általában üzenni, ha mondjuk, nem tudnak hazajönni. Olyankor a lány egyedül vacsorázik és ágyba bújik, legalábbis a szülők ezt tudják. Ilyenkor szokott Áronnak írni és átbeszélgetni vele az éjszakát a tetőn, mely számára az igazi menedéket jelenti.
- Nem. Péntektől hétfőig igen, a keddtől csütörtökig változó, van, amikor szabad vagyok, van, amikor csak délután dolgozom. Azt mondták tanulnom is kellene valamikor, de igazából komolyan felkészültem erre az egész záróvizsgára. Fotográfiából üres vizsgalapra is kiválót kapok, mert tanársegéd vagyok, Mugliismeretből kétszáz pont után ugyanez a helyzet, így csak a varázstani alapismeretek vizsga marad. Mondjuk az elég nagy szívás, de szerintem menni fog, a lényeg persze, hogy átcsusszanjak, de azért remélem büszkék lesznek a szüleim a végén rám.
Jó lenne, mert nem szeretne lebőgni. Elég sokat küzdött azért, hogy mindenkinek megfeleljen, szóval most, itt a végjátékban már nem kellene leszerepelnie. Az azért nagyon megviselné. Sok terve van, mondjuk az első az, hogy továbbtanuljon. Három szak is tetszik neki, de tudja, hogy hármat nem lehet. Még nem döntött. A fotográfia biztos, de a minisztériumi szóvivő és a bestiakutató még versenyeznek. Előbbivel a szülei útját követné, mint egy családi hagyományt, utóbbival meg az állatokkal lehetne, akiket imád.
- Nem mindenkiről. Vannak, akik nagyon ügyesen leplezik magukat. Ilyen például az unokatesóm menyasszonya is. Oké, nem a menyasszonya még, de tuti az lesz. Adorján szárnyal, ha  vele van és Ali szeme csillog, amikor beszél róla. Őszinte emberek, na szóval Ali például mindig önmegtartóztató volt, meg szolid. A családja, meg a vallása a fő oka, de aztán megismerkedtek, egymásba szerettek és Alit mintha kicserélték volna. Olyan más lett, felszabadult, önmaga.
Az most más kérdés, hogy mi a helyzet Adorjánnal, de erről inkább nem szeretne sokat mondani, mert minden téves információ lenne. Majd, ha egy nap találkozik Adorjánnal, akkor ki fog derülni, hogy mi is a helyzet, addig még csak tippelni se szeretne, mert ha parázik, akkor kiderül, hogy alaptalanul, ha meg laza, akkor tuti a fejét veszti, mert leordítják. Azért reméli, hogy minden szép és jó lesz. Már nagyon szeretne kisbabázni.
- A lényeg, hogy vannak felismerhető mozdulatok, például, ha zavarban van valaki.
Látja ő is a szalvétapiszkálást, de igyekszik úgy tenni, mintha épp csak eszébe jutott volna a zavar. Magában csodálkozik rajta, a kipirult arcon is, mivel szerinte nincs oka arra, hogy a fiú zavarban legyen, de nem lát a fejébe, így nem tudja, hogy mi is zajlik le ott.
- Ez igaz, szerintem simán. A navinésekkel kezd, ők cukik, szívesen a körükbe fogadnak, de nem barátkozósak, befelé fordulóak, inkább vizsgálják az embereket. Az őszinte barátságokat az Eridonosokkal érdemes kötni, igaz ők sokat beszélnek, néha többet, mint én, de őszinték és szeretni valóak. A rellonosok szövetségeseket gyűjtenek inkább, nem barátokat, nekik a céljaik a legfontosabbak, de érdeklődnek. A Levitások szintén magányosabbnak tűnnek, akik ilyen elvont művészek, néha nehéz őket megérteni.
Nem is tudja ezt miért mondja el, de reméli, hogy valamennyire segített a fiúnak, hogy ha mondjuk találkozik valamelyik ház tagjával, be tudja lőni, hogy ők milyenek nagyjából. Mondjuk, ott van például Yarista, aki totálisan nem rellonos, és a süveg mégis inkább oda sorolta, ki tudja miért. A Kittina témára csak biccent egyet. Kedves tőle, amit mond. Mondjuk ő annyira nem ismerte, de úgy volt vele, hogy jobb, ha ezt a fiú tudja, nehogy fél információkkal maradjon el és amikor szembejön a lány szelleme, nehogy meglepődjön és Kittina nehogy szomorú legyen emiatt.
- Akkor nincs mit tenni, tényleg teljesen elcsábította.
Kicsit el is húzza a száját. Ez nem olyan jó, szeretne segíteni, de úgy tűnik, nem lehet semmit sem tenni, ez már elég rendesen bevégeztetett, legalábbis addig, amíg a lány el nem szúr valamit és le nem bukik. Éppen válaszolna a fiúnak, hogy örülne neki, amikor az utolsó pár is felkel, majd a fiú fizet, és egy intéssel távoznak. Csak most jön rá, hogy van közös órájuk. Ez ciki, de aranyos is egyben, mert ezek szerint ők emlékeznek rá.
- Azt hiszem a kívánságod teljesült. Azon gondolkoztam, hogy a kastélyban jó kis büntetést kapnál, mert vagy fél órája takarodó van és vannak tanárok, akik imádnak büntetni. Szóval, mivel a szüleim úgyis dolgoznak, arra gondoltam, hogy jöhetnél hozzánk, úgyis egyedül lennék otthon holnap délig és van egy vendégszobánk, ahol alhatsz, meg van otthon rendes vacsora is. Szóval szívesen látlak, ha van hozzá kedved.

Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 22. 20:55 | Link
Veronika

Jót nevet Veronika csodálkozó arcán, amikor az udvarló, mi több apró lángokat lövő sárkányáról kérdez.
- Szívesen megmutatnám - mondja mosolyogva, majd arra gondol, hogy mit szólnának a szülei, ha a következő hazalátogatásakor Veronika is vele tartana. Az anyukája oda és vissza lenne tőle.
- Gratulálok a tanársegédi titulusodhoz! - hajt a lány előtt fejet, és őszintén érdeklődve hallgatja tovább kedves csivitelését. - Olyan aranyos vagy!
Hatalmas vigyorral dől hátra a székén, elől egymásba fonja karjait, és lábaival ismeretlen ütemre kezd mozogni.
Szóval keddtől csütörtökig, értem. Észben tartom. Kedd, szerda, csütörtök. Csak el ne felejtsem!
- És rólam mit gondolsz? - kérdezi meglepően nyugodtan, bár lepillantva a szalvétára, biztos benne, hogy ezért kitüntetnék origami-díjjal. Megköszörüli torkát, és kíváncsian pillant fel a lányra. Látni szeretné a szemeit, a mimikáit, az ajkait ahogyan válaszol erre a kérdésére. Tudni, hogy őszintén mit gondol, hogy esetleg az ő fejében is megfordult már egy következő találkozó gondolata.
- Adorjánnal élsz itt együtt?
Próbálja összerakni a kép kockáit, és minden röpke információt elraktározva hallgatni a továbbiakat. Áron~legjobb barát, Adorján~az unokatestvér, Ali~az eddigi egyetlen nő a történetben, unikornis~ állatmánia, házszellem~halott lány, finom sütemények~csodás kezek...
Le sem veszi szemeit Veronikáról, odaadóan figyeli a hozzáintézett szavakat, és viszonozza a legtöbb pillantást, vagy mosolyt. Veronika némileg az édesanyjára emlékezteti, a segítőkészsége, a kedvessége, az átható tekintete mind a középkorú asszonnyal teszik hasonlatossá.
- Nincs elvárásom, csak talán annyi mégis, hogy ne legyen elutasító velem szemben az illető - feleli picit gondolataiba merülve, de a mondat végére azonnal ismét a pult mögé pillant.
Nem szereti a túlságosan zárkózott embereket, mert nincs elég türelme ahhoz, hogy megvárja, míg megnyílnak előtte. A közvetlen, mókás társaságot kedveli, ahol megbeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat, barátkozhatnak, vagy ha úgy tetszik, elsírhatják a másiknak sivár szerelmi/iskolai/társasági életük legkisebb történését is.
- Szeretem az embereket - nyugtázza. - De csak a közvetlenebbik részét.
Nevetve teszi hozzá, mert olyan butaságnak érzi szavait. Se eleje, se vége az egésznek, csak olyan szétszórt ember képét sejtető mondatok, amelyekkel nem nyerhet szimpátiát, csak sajnálatot, vagy furcsa nézések hadát.
Az Andreás témához már szólni sem tud, valójában megkönnyebbült, hogy eljött onnan, és nem kell nap, mint nap annak a boszorkánynak a mondókáit hallgatnia.
- Amúgy érdekes, hogy Andi tökre szeret engem - mondja hirtelen, át sem gondolva mi fog kijönni a száján. - Szerintem az édi kistesónak képzel, akinek még pólyában volna a helye, nem pedig a felnőtt világban lassacskán. Ezt bizonyítja az is, hogy 'öcsibogárkának' hív, ha hozzám szól. Még az esküvőjük napján is állandóan ezt a jelzőt sikkantgatva hívott, ha szüksége volt rám... ez megsaccolva, úgy a nap 18 óráját jelenthette, a maradékot számold nászéjszakának.
Itt jut eszébe az, hogyha egyszer tényleg hazavinné ezt a szorgalmasan munkálkodó cukrászleányt, akkor valószínűleg Andrea máris azon filózna - természetesen hangosan - hogy a Veronika&Endre esküvőnek pontosan ugyanolyannak kell majd kinéznie, mint az övék volt Ivánnal.
A gondolatra talán el is vörösödik kissé a fiú, de hamar elterelgeti ezt a füstfelhőt lelki szemei elől. És ekkor jön a hosszabb monológ arról, hogy nyugodtan ott aludhat Veronikáéknál, ráadásul szülők nélkül - akkor nem Adorjánnal lakik? - és másnap délig akár együtt is lehetnének, kettesben.
Endre nagyot nyel a lánnyal tölthető hosszabb idő lehetőségére, de észnél van, és egy mosoly kíséretében kedvesen megköszöni a felajánlott szívességet.
- Mindenképpen szeretnélek hazakísérni, hogy tudjam biztonságban vagy, de aztán visszabattyogok a kastélyba. Így lesz a legjobb.
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 23. 00:46 | Link
Endre

- Akkor ezt megbeszéltük. Úgyis rég mozdultam már ki Bogolyfalváról.
Legalábbis úgy, hogy nem rokonokhoz ment, így máris elkezd tervezni, hogy egyszer, az elkövetkezendő években meglátogatja majd a fiú csont sovány sárkányát. Reméli, hogy a látvány nem lesz annyira ijesztő, mint, ahogy el tudja képzelni. Nem szereti, ha egy állat rosszul néz ki, még akkor sem, ha az csak mű és nem igazi.
- Köszönöm.
Ezt mind a kettőre tudja, kicsit zavartan lehajtja a fejét. Nem tudja annyira jól elrejteni a zavarodottságát, hiszen ilyen szépeket nem nagyon mondtak még neki, aki igen, nos róla meg nem tudja eldönteni, hogy csak ugratja, vagy komolyan is gondolja-e a dolgokat. Olyan furcsa dolog ez az egész, így inkább nem is gondol bele, mert az összezavarna mindent. Persze, egyszer majd nyílván engednie kell, hogy mindent végiggondoljon, de jelenleg ezt még hanyagolja. Ráér teljesen és nem szeretne semmi nem létezőt bemagyarázni magának. Egy kósza tincset a füle mögé tűr, a fiú kérdésére csodálkozva pillantva rá. Nem hitte volna, hogy ezt tényleg felteszi.
- Hogy van benned valami, a kisugárzásodban, ami vonzó, mármint bizalomgerjesztő. Ha azt mondanák, hogy tömeggyilkos vagy, kinevetném őket, mert nehezen hinném el nekik. Azt hiszem te navinés vagy egy cseppnyi eridonnal fűszerezve. De ez lehet, hogy csak most így elsőre tűnik így, és a következő találkozásunkkor baltával akarsz majd végigüldözni a kastélyon, de elárulom, én ismerek néhány titkos utat, hogy meglépjek előled.
A végére halványan el is mosolyodik, végig a fiút nézte, amíg beszélt, kutató tekintettel, néha megállva, hümmögve egy kicsit, kezeivel segítve a beszédét mutogat. Imád mutogatni, számára hatalmas segítség a kommunikáció során.
- Nem, a szüleimmel. Adorján főleg a kastélyban él, mint a legtöbb tanár. Persze vannak kivételek. Nemeskürti professzor például a faluban lakik, mert ott él a családja, mármint a felesége és a gyermeke, Felagund professzorral szintén ez a helyzet. Mind a kettejüknek van fent is szobája, de a munka végeztével hazatérnek. Szerintem Adorjánnal is ez lesz a helyzet hamarosan, amikor összeköltözik Alival.
Ebben az egyben száz százalékig biztos. Ők egymásnak vannak teremtve, hiszen Ali visszaszökött hozzá, szembeszállt a családjával, a vallásával, a kötelességeivel, csakhogy Adorjánnal legyen, Adorján pedig eddig nagyon rossz bőrben van, de egyesek szerint egyre többet látni a kastélyban és a faluban is. Reméli, hogy a pletyka igaz, és mindent sikerül rendezniük. Szeretné, ha a családtagjai boldogok lennének.
- Elutasító. Ez jogos. Meg legyenek egyenrangúak a felek. Nem szeretem az uralkodó férfiakat, akik azt hiszik, bármit mondhatnak, vagy tehetnek, mert ők az urak a háznál.
Kicsit el is húzza a száját. Mindig olyan keserű szájízzel gondolt emiatt Ali helyzetére is, aki parancsra cselekedett mindig, és aki képes lett volna parancsra férjhez is menni, ha nincs Dorján, ha nem jön ide egy évre cserediákként, ha nem találkoznak össze. Imádja a sorsot emiatt. Olyan aranyos, hogy azért ment el hozzá az első alkalommal, mert az ötödikesek szokása szerint kihúzták a tanárok közül, hogy kik a házastársuk. Neki az igazgató úr jutott, de nem hiszi, hogy ez most azt jelenti, hogy ő lesz a következő Wicklerné, különben is, ha - ismét - igazak a pletykák, akkor az igazgató bácsi Saci néni kegyei felé orientálódna szívesebben.
- Akkor neked a levitásokat mindenképpen kerülnöd kell. Ők olyan furcsák, meg a rellonosok is kicsit, bár vannak helyes emberek ott is. Mint például Yarista Palarn. Róla hamar hallani fogsz, elég híres. Több barátnője volt, mint amennyit én ma kerestem. Ezt se szeretném, mármint, ha a pasi, aki velem van, más lányokkal is van. Olyan furcsa lenne nem? Van egy ismerősünk, akinek három felesége van. Vagyis, törvényesen nem házasok, de mind a három nő tud a másikról, barátnők, együtt nevelik a gyerekeket, akiknek ugyanaz az apja. Minden nap másik nőnél van. Elég furcsa, hogy nincs ott mindig. Én ehhez nem tudnék jó képet vágni.
Tényleg furcsa lenne, főleg, ha a másik teherbe esik, akkor ott van az, hogy jesszus, vele is olyan dolgokat csinál, mint a másik féllel. Ez számára nagyon vad és nem szeretné komolyabban átélni sosem. Neki egy egész fiú kell majd, akinek ő és csak ő a fontos.
- Öcsibogár. Aranyosan hangzik. Tényleg olyan vagy, mint egy öcsibogár. Jól eltalálta a becenevedet. Az esküvőért hatalmas gratuláció jár. Nagyon vad lehetett, hogy ennyi ugráltál neki, meg nagyon fárasztó is.
Ő sok esküvőn volt, most is lesz egy, amire megy. Ha végre eljön persze. A ruhája már a szekrényben lóg, már csak napok kérdése és meg is történik a dolog. Nagyon várja már, szereti látni a szerelem beteljesülését. Közben az utolsó páros is távozik, így elmegy a tányérokért, és poharakért, melyeket a mosogató mosogatni kezd, visszafelé pedig mágikusan lezárja a pénztárat.
- A házig még meggondolhatod magad. Nagyon vad büntetéseket tudnak kitalálni, de akkor lassan indulhatunk is.
A magával hozott kabátot fel is veszi, a kötényét pedig le, a könyveit a táskába rejti, melyet átemel a fején és készen is van, részéről mehetnek is, már csak a sálat kell a nyakába tenni, és a sapkát a fejére. Meg persze a kulcsokat elővenni, hogy be tudja zárni az ajtót maguk után.

Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 16. 00:36 | Link
Endre

- Azért vagyunk, hogy elvarázsoljunk. Vagyis a sütemények, meg a barátságos, őszi színek, amivel ki van festve a hely.
Igen, a fiút nyilván a meleg színek érdeklik, melyek még vonzóbbá teszik a helyet. Biztos ezért is jött be, hogy a tulaj színszeretetéről ejtsen néhány percet ezen a késői órán. Ez elég vadul hangzik. Gyorsan meg is köszörüli a torkát. Nem, ennél már nem nagyon lehet cikisebb a helyzet, bár Veronikát ismerve, ebből még bármit ki lehet hozni.
- Csak akkor ha Mugliismeretből három tekercses beadandót kérnek tőled holnap éjfélig. Tegnap reggel tűnt fel, hogy valamit elfelejtettem.
Annyira, hogy a sok agyalással is csak másfél tekercsig jutott, ami édeskevés lesz, főleg úgy, hogy még mindig évfolyamelső szeretne lenni, így az utolsó alapképzéses tanévében. Nagyon szép álomnak tűnik jelenleg az, ami egy hete még teljesen elérhető cél volt. Ez nagyon kemény változás nála.
- Mondjuk, ha már ilyen szépen kérted, kapsz egy muffint, és egyet a kedvencemből. A kettő együtt nagyon jó páros lesz. Te a csokisat szereted vaníliával töltve, és a vaníliásat csokival töltve.
Vesz is egyet a friss muffinok közül, a tányérra és a fiú elé teszi, majd egy másikra egy vaníliakockát, mely folyékony csokoládéval van töltve és melynek megvan az a remek plusz képessége, hogy a csoki nem kenődik szét, hanem a süteménnyel marad, amíg az ember szájába nem ér.
- Ha nagyon vad szeretnél lenni, még forró csokizhatsz is, viszont akkor egy hétig csak mosolyogni szeretnélek látni.
Különben is jól áll neki, mert amikor bejött, akkor is elmosolyodott, ami kifejezetten tetszett Veronikának, így szimpatizál a gondolattal, hogy a fiú sokat mosolyogjon az elkövetkezendő időben is.
- Az jó lenne, kétbalkezes vagyok leginkább. Mondjuk az én kedvenc sütimet adom érte cserébe.
Igaz, már a pulton van, de úgy érti, hogy akkor az az ajándéka. Kedves mosollyal kinyújtja a kezét, engedve, hogy a fiú megcsinálja a kötését.
- Remélem nem veszi el az étvágyadat a vágás, kár lenne a sütikért.

Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed