36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. május 3. 01:01 | Link

Első sütizés - Adélka
-Öltözék.-


Kész rohanás egy hétköznap, a mai, péntek egy kész megváltás. Délelőtt volt két órája az alsóbb évfolyamosokkal, déltől pedig az Előkészítőben volt, ahol megint két órát tartott, egyet a másodikosoknak, egyet a harmadikosoknak, így Adélnak is. Nagyon-nagyon furcsa ez neki, hiszen itt mindenki, a kislány is, nénizi, közben pedig a párjának egyetlen szem húgicája ő. Mosolygósan lépdelt be órára, tekintetét pár pillanatig a barna kis szépségen tartva majd nekikezdett az órának. Mikor vége volt és kiengedte őket, odahívta Adélt, hogy megkérdezze, mivel Botival más beszélt erről és tudja, hogy későn végez, eljönne-e vele is sütizni addig, még a bátyja előkerül. Szerencsére igent kapott, ahogy a feletteseitől és a nevelőtől is, így egy negyed órával előbb is el tudtak indulni, mint ahogy vége lett volna.
Kilépve kezét Adél felé nyújtotta, ha megfogná, sok osztálytársát kísérte már így Adélnak haza, ezért gondolta, de lehet, nem értékeli a gesztust, kiderül. mindenesetre vagy így, vagy úgy, de lassacskán elérkeztek a cukiba, ahol kinyitva az ajtót beengedte előbb a legkisebb Gált, majd mögötte ő is belépett. Mindenhol kellemes sütiillat terjengett, a vélhetően kíváncsiskodó törpével együtt lépdelt a pulthoz, hogy sütit válasszon. Törpe? Már lassan beéri Mucit, jó még van egy vagy két fej különbség, de elég elszomorító, hogy ő már 20 rég múlt, és ilyen pici maradt. Nem volt vele különösebb baja, de mindig frusztrálta azért picit a dolog.
- Mit ennél szívesen? Most bármit szabad!
Kérdezett rá, miközben lehajolt megnézni a sütiket az alsóbb részeken is. Hatalmas, lelkes, odaadó és tündéri mosoly költözött az arcára, miközben leült az imént kinézett asztalhoz, és rendelt magának egy szelet meggyes-csokis tortát. Remek kombináció ez.
- Ha kiválasztottad, leülhetünk oda, Boti is érkezni fog valamikor. Addig mesélj nekem, hogy tetszik itt Bogolyfalván? Milyen az új osztálytársaiddal?
Szépen, lassan tette fel a kérdéseket, inkább érdeklődve, mint sem rázúdítva azt a kislányra, persze ha közben akad kérdése, felel bármire szívesen neki. Ahogy végig néz rajta, a szemében ugyan azt a kellemes és aranyos csillogást látja, mint a testvérében, hasonlítanak egymásra. Hogy jellemileg is így van-e, azt még nem tudja egyelőre.
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. május 3. 10:17 | Link

Süti Emmával
:: öltözék ::


Olyan új volt minden. Először ijesztő, igen, és furcsa, szokatlan. Hogy kerül ő ide? Miért van itt, eddig soha nem volt ilyen környezetben. A "környezetváltozás", ahogy a szülei emlegették, de Adél azt hitte, hogy olyan helyre mennek, ahol folyton nagyon meleg van, vagy épp nagyon hideg, de maga a környezet, mint időjárásilag nem is igazán változott. Szóval, egy újabb szó, amit a felnőttek bénán használnak - állapította meg magában.
Még iskolába is beíratták, egy csomó körülbelül egykorú gyerek vette körül egyik pillanatról a másikra, és annyira igyekezett jól megnézni őket, hogy észre sem vette, hogy a haja elkezdett kifakulni, míg oda nem jött hozzá az egyik nevelő néni, és addig nyugtatgatta, hogy nincs mitől félnie, míg vissza nem barnult teljesen. Ezek után kinézte magának az egyik legtávolabbi asztalt, és onnan pislogott. Emiatt persze az az érzése támadt, hogy biztos nem fog jól hallani, ezért előrement az első sorba. Miután itt pedig arra eszmélt rá, hogy krétapor mehet a ruhájára, és mindenki látja őt, megint hátra ment a leghátsóba, ahonnét ugyanazon okból, mint először, hamar előre is jött megint. Ezzel még egy darabig elszórakozott, a végére már jókat nevetett azon, hogy milyen gyorsan tudja megtenni a távol a leghátsó, és legelső asztalok között, végül aztán leültették középtájékon, ahol duzzogva morgott egy darabig.
Délután aztán az utolsó óra végén a Emma néni jött oda hozzá, akiről már ki lett okosítva, hogy nem ám csak egy olyan Emma néni, hanem egy olyan, aki Botusnak a párja. Így aztán nem lepődött meg, mikor óra után elkérte őt, sőt, még örült is, mert Emma néni aranyos volt, örült, hogy ő Boti párja, és nem valamelyik másik tanító nénit választotta. Bár ők is aranyosak, csak nem annyira, mint Emma néni.
Miután elhagyták a sulit, Emma a kezét nyújtotta Adél felé, pont úgy, mint aki meg akarja fogni, így aztán Adél kicsit bizonytalanul, de odanyújtotta neki pracliját. Még csak anyukája fogta meg eddig a kezét, így picit megszeppenve lépkedett utána, és ezért nem is szólalt meg, míg nem kapott egy kérdést.
- Tényleg? - kérdezte hirtelen vigyorra húzva száját, mikor is meglátta a választékot az üzletben, ahová betértek. - Minyont akarok! Ugye van minyon? Mármint nem akarok, csak szeretnék, mert akarni nem szép, de ugye van minyon?
Emma kezét szorongatva, kicsiket ugrálva nézegetett körül, hátha kiszúr valakit egy minyonnal. A fenekén se nagyon tudott megülni, miután az egyik asztalt elfoglalták.
- Tudja, hogy itt vagyunk? Vagy van olyan radarmicsodája? Azt tudtad, hogy a denevéreknek is van radarmicsodájuk? Csak rikkantanak egyet és máris tudják, hogy van-e valami előttük, amire felkenődhetnek, és akkor nem fognak felkenődni. Már persze, ha időben rikkantanak. Boti is tud rikkantani? Nehogy nekimenjen az ajtófélfának - jót nevet a gondolaton, majd elgondolkodik, hogy is tetszik itt neki.
- Tetszik.. tök jó, hogy itt mindenki varázsló meg boszi, így senki sem fog sokkot kapni, ha... - picit elszontyolodik, a hajába kapaszkodik és a cipője orrát kezdi bámulni néhány pillanatig, de közben azért folytatja: - És szép is minden, nincsenek büdös mugli autók meg ilyenek. És láttad már a játszóteret?
A gondolatra máris felvillanyozódik, és eszébe jut még másik két hely, ami nagyon tetszik neki. Nem beszélve a ...
- És van vidámpark is! Apa azt mondta, elvisz, de még nem ért rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. május 15. 16:24 | Link

Első sütizés - Adélka
-Öltözék.-


Nagyon boldoggá tette a tanárnénivé vált exnavinést a kislány öröme a cukrászda láttán és a sütik közelsége. Ahogy kézen fogva ballagnak, nagy mosoly ül ki Emma arcára, és tekintetével végig a kislányt figyeli, aki meglepően nagyra nőtt, ahhoz képest, hogy mindig a „pici húgként” volt emlegetve közte és Boti között Adél. Dolgozik benne egy ösztön, ami a gyerekek iránti szeretetéből, de abból is adódik, hogy egyke gyermekként neki nem adatott meg testvér, az unokatestvéreivel is csak nem rég került közelebb, Viktort leszámítva. Furcsa is neki ez, hogy másoknak mind annyi szerette van közel, de nem irigyli tőlük, inkább velük örül, ahogy most a Gál családdal is, meg persze Czettnerékkel is, akik ahogy kettőt pislogott kettőből négyen lettek, ki tudja, mi lenne, ha még kettőt pislogna…
- Tényleg, bármilyet. – Mondta picit felkacagva a legkisebb Gál örömén. Aztán a kérést hallva, a pult mögött lévő lánytól kikérte azt is, és szerencséjére hamar meg is érkezik, hiszen látszik, hogy most a minyon a minden. Annyira édesek a gyerekek, mikor valamit nagyon szeretnének és izgalomba hozza őket. Ahogy csillog a szemében a boldogság, amikor elé kerül, az gyönyörű. De mielőtt még tovább mélázna magában, reagál is, de próbálja magába fojtani a nevetést.
- Igen, tudja, és hamarosan be is fog toppanni, ha minden igaz. Radar? Hű, nagyon okos vagy, bár szerintem a bátyód az ajtófélfákkal vigyázni szokott radar ide, vagy oda. – Mosolyogva simogatja meg a barna hajzuhatag tulajdonosát, majd a megérkezett süteményt tolja közelebb hozzá szalvétával és villával, ha kellene.
- Szerintem maximum iránytűt használ, de ki tudja, lehet kevert valami nyomkövetős italt már nekem, és mindig tudja hol vagyok, de ne mond neki, hogy ilyen sejtéseim vannak.
Ezzel a szájához emelte az ujját, hogy mutassa is megerősítésként, hogy ez titok. Bár inkább csak móka, de biztosan vicces lenne egy olyan ital. Boti meg ügyes és sok vicces bájitalban jó. Közben azért érdeklődik, mert azt még nem tudja, a kislánynak mennyire tetszik a hely, de hamar választ kap, bár meglepődik kicsit az elharapott mondaton. Ekkor az asztalon át a kezéhez nyúl, és biztatóan megfogja azt.
- Itt mindenki különleges valamiért, biztos, hogy nem lesz semmi baj. Látod, engem sem ettek még meg, pedig jó nagy mestertanoncokat is tanítok, akik még nálam is idősebbek! Tényleg, Boti gondolom nagyon örült neked, te is örülsz, hogy egy helyen lehettek?
Próbál nevetni és nevetésre bírni az elszomorodott kislányt, remélhetőleg némi sikerrel, miközben az a hely előnyeit mondja és a játszótérnél is kilyukad. Elmosolyodik, mert azt tényleg nagyon szereti mindenki. Néha, mikor az oviban segít be ő szokta kivinni a nagycsoportosokat játszani, ők is imádják a helyet, de legjobb tudomása szerint az előkészítő osztályait is jobb időben kiviszik majd. Biztosan örülni fog neki.
- Igen, én is szeretem, hogy ilyen tiszta és nyugodt hely, egyébként egy párszor megfordultam már ott, nagyon klassz játékok vannak, ha elengednek majd még velem, elmehetünk oda is egyszer együtt. Szeretnél?
Ajánlja fel kedvesen neki, mert tényleg szívesen lenne a törpével. Igaz a navinések, az iskola és az előkészítő, valamint a bolt mellett is eléggé képlékeny ez, de botira is szakít azért időt, a kislányra is tudna. Meg mióta tanárrá vált Zoénak is rengeteget köszönhet, hogy a bolt beosztását úgy alakították, ahogy.
- Hű, igen hallottam hírét, biztosan szuper lesz!
Közben falatozza a süteményét természetesen és éppen a nyíló ajtóra emeli tekintetét, csak nem megjött Ő?
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. május 18. 11:33 | Link

Süti Emmával
:: öltözék ::


Minyon a tányéron, tányér a kezében, és hamarosan Boti is megjön. Nem is kell most egyéb, hogy felhőtlen legyen a boldogsága. Lehet, hogy ez a környezetváltoztatós dolog nem is olyan butaság - gondolta, miközben mit sem törődve holmi villával, kézbe vette a sütijét, és jókorát harapott le belőle. Jóízűen nyámnyogva pislogott vissza a tanárnőre, aki sejtéseit osztja épp meg vele arról, hogy a bátyja milyen módszerrel is követi Emmát. Arról hallotta suttogni a szüleit, hogy a varázslás nem Botond asztala - noha azt nem értette, miért nem -, ellenben a bájitalokkal kiválóan bánik, szóval Emma gondolata talán nem is állhat messze a valóságtól. Adél legalábbis készséggel elfogadja. Még a rágást is abbahagyja egy pillanatra.
- Olyan nekem is kell! Megitatom anyuékkal, és akkor tudni fogom, ha jönnek értem, és el tudok bújni előlük. - Remek tervnek tűnt, el is határozta, hogy kinyúzza bátyjából a bájitalt.
Aztán valahogy csak sikerül egy kis szomorúságot csempésznie magába, mikor felidézi, miért is költöztek tulajdonképpen ide, de Emma hamar igyekszik jobb kedvre deríteni, és mindkettejük szerencséjére sikerrel is jár.
- Bokán is rúgnám az összest, aki meg akarná enni Emma nénit! - jelenti ki harciasan, és még egy elszánt arcot is vág, hogy lássa tanár nénije, hogy mennyire komolyan gondolja. - Amúúgy, igen. Örült, azt hiszem - bólogat, és a szájába tömi a maradék minyont is. Megrágcsálja, és lenyeli, közben pedig bólogat, készül a következő válaszával is. - És már azt is megígérte, hogy becsempész valamikor a kastélyba, képzeld csak!
Megint izgalom ül ki arcára, acélszürke szeme pedig hirtelen élénkebb kék színt ölt, úgy néz ki néhány pillanatig, mint egy üst, melyben bájital kavarog, aztán egy újabb hozzávaló átszínezné. És a lehetőség, hogy még több időt tölthet Emmával, iskolaidőn kívül is, csak még többet dob jókedvén. Sűrűn bólogat, és vigyorog hozzá.
- De mennyire, hogy szeretnék! Anyuék veled biztos elengednek! Vagy majd addig hisztizek, míg kénytelenek lesznek - teszi hozzá elmerengve. Szülei sokat megtesznek azért, hogy Adélt ne érjék komoly érzelmi hatások, szóval egy hiszti lehetősége biztosan elrettentő.
Hozzászólásai ebben a témában

Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. május 24. 12:48 | Link

Adél és Emmus


Késésben volt. Jó ez nem újdonság az életében, de most igencsak csúszott. Kivételesen bírt aludni az éjjel, és persze hogy akkor aludt el, amikor nem kellett volna. Barna tincsei kuszán meredeztek feje tetején, de nem törődött vele, igazándiból ezzel sosem szokott pepecselni, általában úgy szokta hagyni, ahogy az magától beáll. A gond viszont azt volt, hogy össze kellett kapnia magát, igen hamar, így egy gyors kávé, majd a tiszta ruhák előcibálása után máris ott állt egy egyszerű mintás, szürke pólóban, egy kissé nyárias, de annál kényelmesebb térdnadrágban, lábára pedig – a szokványos felemás zoknik mellé – tornacipő került. Valahogy sosem bírta utcára felvenni az ujjközes papucsokat, ha nem volt indokolt, illetve negyven fok. Egy kis igazítás után pedig már indult is, hogy a sebtében megbeszélt, de annál fontosabb találkozóra oda is érjen. Zsebébe halmozta pár holmiját, miközben már kifele lépdelve szelte át a levita körletét, és a folyosóra ért. Az iskolában egyhamar kiért, nemigen állította meg senki, akivel pár szót váltott, attól elnézést kérve sietett tovább, későbbi beszélgetést felajánlva cserébe. A faluba vezető útra tért rá, miután a kastély a háta mögé került, és az órájára pillantott. Morgott párat, majd nagyobb, elnyújtottabb léptekkel folytatta tovább. Hamar meglesz ez.
A cukrászdához közelítve szusszant fel, és lassított le kissé, hogy ne lihegve torpanjon be, mint aki teljes sebességgel rohant idáig, és akinek a jelenléte már vizet kíván. Egy nyújtózás után nyomta be az ajtót, slisszant be rajta hamar, és tekintetével máris a vendégeket kezdte el vizslatni. Voltak pár, sőt, elegen, de pár pillanat múlva meglelte azokat, kiket keresett. Arcára széles mosoly került hamar, ahogy elindult a két szeretett nője felé, kerülgetve az asztalokat, remélhetőleg nem fellökve senkit. Ahogy Emma és Adél közelébe ért, úgy állt meg az egyik üres szék mellett, és lepillantott rájuk.
- Bocsánat, szabad ez a szék? – érdeklődött, mintha ismeretlen lenne, és kényszerből kellene helyet kérnie, de hamar vigyor került az érdeklődő tekintet felé. Emmához hajolva apró csókot adott ajkaira, majd Adél buksijára is puszit nyomott, majd lehuppant a nemrég tapogatott székre, és ismét szusszant.
- Sziasztok. Bocsi, sok mindenről maradtam le? – figyelte őket, miközben hátradől, és óvatosan kinyújtotta a lábait az asztal alatt.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. június 7. 00:12 | Link

Sütizés - Adélka és Boti
-Öltözék.-


- Nem vagyok benne biztos, hogy a bátyuskád asszisztálna ehhez, már persze ha van ilyen ital.
Nevet fel őszintén a dolog hallatán, Adél egy picit emlékezteti önmagára. Bár Emma nagyon szüleibe bújós kislány hírében állt, a dackorszakot elérve szeretett gyakran eltűnni az óvó szemek elől. Mondjuk ilyenkor esett meg, hogy picit kicsipkézte anyuci függönyét, vagy apuci nyakkendőjét, meg összetört egy vázát, de ez mind véletlen volt. Tényleg. Élvezte a gyerekkorát, nagyon is, nem is tűnik olyan távolinak, furcsa, hogy már nénizik és az egész felhajtás, ami körbeveszi így huszonévesen.
- Antira kis aranyos vagy, de nem lesz okod, reméljük, verekedni, itt van pár mogorvább diák az iskolában, de még mellettük is el lehet lenni igazán, na meg mindenkinek van valami gyengéje, amit meglágyul…
Nagyon jót mosolyog a kislány eltökéltségén és gyermeki kedveskedésein, igazán jó szíve van, mondjuk a Gál családban ezt már tapasztalta, meg is lepte volna, ha nem ez az összkép fogadja, amit felépített a beszélgetések, ismeretek alapján. Közben falatozza a süteményt jókedvűen, még érdeklődik a testvéri kapcsolatuk kapcsán, volt-e nagy öröm, mondjuk Botit elnézve észrevette azért, hogy ott bujkált az öröm, bár mintha a félsz is. Néha úgy érzi Emma, hogy azért az, hogy Boti kvibli a családban, magába kódolta, hogy félnie kell a reakcióktól, meg, hogy ez egy nem túl pozitív dolog. Bár nem mutatja… A kastélyba csempészéses mondat körül veszi fel a szemkontaktus a kislánnyal, akinek még a szeme is mosolyog az örömtől. Boti őt is bevitte már a Levitába körülnézni korábban, sőt, a házvezetőik is rendesek voltak, mert beengedték őket egymáshoz. Biztos Adélkát is felviheti majd a Levita tornyába, el tudja képzelni, mennyire örülne a kis metamorfmáguska.
- Remélem azért, hogy bíznak ennyire bennem a szüleitek. De semmi szükség hisztire, majd ha nem, akkor megyünk, és szépen jól meggyőzzük őket! Rendben?
Tekintett biztatóan, továbbra is mosolyogva az előkészítősre. Teljesen komolyan gondolja a szavakat, amiket kimond, soha nem szokott üres ígéreteket tenni, nem szereti őket, ráadásul csupa szív lélek, ami a szavaiból is sugárzik. Miközben végiggondolja a dolgokat, hogy ő magára bízna-e egy gyermeket, amire amúgy gondolkodás nélkül is igen a válasz, de szereti túlgondolni mostanában ezt a témát; a villával babrál. Ej, hát nem mutatunk jó példát? Közben érkezik meg a várva várt Ő, nem szőke herceg, nem fehér lovon, de Muci nincs is oda a lovakért, meg a szőkékért sem, Adrit innen is puszilja, az ő búráját bírja. Igen, szóval, Botond. Egy apró nevetés hagyja el ajkait. Aztán próbálva komolynak tűnni tekint kedvesére. Viszonozta a csókot, majd a leülő levitás kezét kereste automatikusan. Nem sok idejük van, szóval az ilyen alkalmak annyira jó érzést keltenek benne, hogy kényszerét érzi kimutatni annak, ami benne van. Nagyon szereti, ez nem lehet kérdéses, árulkodik a tekintete, a szavai, a mozdulatai. Olyan kis cuki, bohém és tipikus elsőszerelmes kislány most, holott már régen kinőtt a tini korból.
- Hát, nincs rántott hús, de Adéllal nagyon jól elvoltunk eddig. Mesélte, hogy becsempészed a kastélyba. – Kezdte a legszomorúbb ténnyel, még száját is lebiggyesztve mellé, majd ha immáron megtalálta a kezét, finoman megfogta azt. Ezután már a vidámabb témába kezdve mosolygott rájuk. Majd folytatta.
- De, mindjárt szerzek valami finomat helyette. Mit szeretnél? - Azzal felállva a helyéről, ösztönösen simítva végig Boti vállát elindult a pulthoz, addig magára hagyva a testvérpárt. Ha volt kívánsága, azon lesz, hogy azt szerezzen, ha nem, akkor körbenéz, mivel lephetné meg, és a finomsággal tér vissza az asztalhoz.
- Milyen napod volt?
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Írta: 2014. június 7. 13:25 | Link


Ismét kicsit bánatos képet vág, de amúgy is megfájdulna az arca, ha folyton vigyorognia kéne. De ettől függetlenül nem örül, hogy Emma szerint bátyja nem segítene neki elbújni szüleik elől. Hát hol marad a testvéri összetartás? Jó, ezeddig nem volt sok alkalmuk sem gyakorolni az ilyesmire, de akkor is csak testvérek, ha mondjuk sose találkoznának, ez ilyen vér kötelez dolog, vagy micsoda.
- Az még nem verekedés, ha jól bokán rúgom az Emma nénivel gonoszkodókat, csak akkor, ha ő vissza tud rúgni, amire én megint rúgnék, vagy ütnék, vagy ilyesmi, de mivel az első rúgásomtól földön marad, ez nem verekedés, hanem káó! - összegzi elméletét, hogy miként is tervez fellépni a kedves tanerő megevésére kísérletet tévő illetők ellen. - Attól is biztosan meglágyulna.
Persze nem ilyen agresszív egyébként Adélka, csak a szája nagy, de azért fontosnak tartja, hogy mutassa, mennyire is szereti Emma nénit.
- Jó - bólint aztán lelkesen a szülei meggyőzését illetően. Neki ritkán sikerül, így ha ebben segítik, az csak jó. És szeretne minél többet a póráza nélkül lenni, épp ezért kapva kap az ilyen lehetőségeken, mint a kastélyba látogatás, vagy egy játszóterezés Emmával.
A következő pillanatban aztán nyílik az ajtó, ami önmagában még nem túl érdekes, megtette már az elmúlt percekben párszor, és Adél mindannyiszor odapillantott szeme sarkából, de eddig csak nála pár évvel idősebb diákok jöttek be nevetgélve, vagy hangosan tervezgetve, hogy milyen finomsággal is rontsák el ma a gyomrukat, és kínozzák fogaikat. Ám ezúttal egy magas, vékony, fiatal férfi kukkant be, és kezdi tekintetével a vendégeket vizslatni. Adél lelkesen integet neki maszatos kezével, de enélkül is kiszúrja őket, és csakhamar ott is találja őt maguk mellett, és a szék szabadságáról érdeklődik, de hamar mosolyra is húzza ajkait.
- Szabad, mint a madár! De szárnya nincsen, különben még kirepülne a boltból, és nem tudnának hová ülni a vendégek - árulja el a titkot Adél bátyjának, aztán vág egy fintort, mikor Emmával összepuszilkodnak a szájukon.
- Hé, én is itt vagyok! - Nem mintha nem lehetne észrevenni őt, elég hangos hozzá, hogy ezzel a ténnyel az egész cukrászdában mindenki tisztában legyen.
Emma aztán fel is pattan, hogy hozzon valamit Botinak, bár, hogy rántott húst hol látott, azt nem igazán érti Adélka.
- Én kérhetek még minyont? - szól Emma után kérlelően. Szüleitől bizonyára nem kapna, mert túl sok cukor, és nem lehet majd lelőni este, de nem Emmának kell őt ágyba tuszakolnia, szóval talán ő nem aggódik emiatt.
Bátyjára pislog, és egy pillanatig zavartan az ajkába harap. Nem nagyon volt még vele kettesben, és azt hitte, erre nem is kerül sor addig, amíg fel nem néznek a Levita toronyba.
- Szia. - Ennyit mond csupán, aztán egyszerűen ráfüggeszti tekintetét Boti arcára.
Utoljára módosította:Gál Adél, 2014. június 7. 13:26
Hozzászólásai ebben a témában

Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. június 10. 13:46 | Link

Adél és Emmus


Hamar megleli őket, szerencsére nem olyan nagy a hely, ahol könnyen elvesznek az emberek. Mint a mugli bevásárlóközpontokban. Ott aztán elég egy fél perc, egy pillanat, és hopp, már nincs is meg az, akivel odament, a keresés pedig, no az még egy hosszú procedúra. Volt, hogy órákig kavargott, mire meglelt valamit. Vicces helyzet volt, utólag jót nevetett rajta.
Na de most nem ott van, hanem a cukrászdában. Adél jelzése még külön plusz volt neki, ahogyan maszatos kis kezével integetett neki, lelkesen, hogy arra vigye az útja. Nem zavarta a dolog, hiszen elsőre tudta, merre kell mennie, de jól megmosolyogta a dolgot, hisz aranyos volt a lánytól. Leülve dől hátra, helyezi kényelembe magát, és kipiheni a sietős lépteit. Ahogy megérzi Emma kezét az övéin, úgy simítja meg hüvelykujjával azt, és pihenteti meg ujjait az övé körül. Az ilyen kis apró pillanatok is megragadnak benne, jóleső érzéssel tölti el, hiszen, ha nem is rózsaszín, de a köd őt is elérte már egy ideje, és nem is akarja elzavarni onnan. Ahogy Adél szavait hallja a szék foglaltságát illetően, vigyorog egy sort, mocorogva helyezkedik a széken kicsit, és lepillant az ülőalkalmatosságra egy pillanatra.
- Hát, ha véletlen repülne is, akkor most jól ránehezedtem, szóval nem fog neki menni. Vagy velem együtt repül, de az fura lenne. – elmélkedett egy darabig azon, hogy milyen lenne, székestől repkedne, de inkább elhessegette a gondolatot. Egyszer volt csak alkalma rá, hogy seprűn repkedjen, ami nem volt valami biztonságos, no meg kényelmes dolog. Viszont érzésre nagyon is jó volt. Na majd egyszer.. Addig is, ahogy a csók után a „felháborodást” hallgatja, elneveti magát, hiszen szinte már várta az ehhez hasonló reakciót, vagy minimum egy nagy adag fintort. A gyerekek valahogy ezt a részt sosem díjazzák, persze, csak egy ideig.
- Igen, igen. Itt vagy, látom is. De ezt nem hagyhattam ki. – mentegetőzött, miért is tette amit, majd a nagy vigyorát lecserélte, mikor is meghallotta, hogy miféle hiányossággal rendelkezik a cukrászda. Rosszallóan, szomorkásan csóválta meg a fejét, persze, mindez csak játék volt, de igyekezett olyat produkálni, ami hihető.
- Ez hallatlan, szörnyűűű.. mi az, hogy nincs rántott hús? Annak mindenhol kellene lennie! Na majd én törvénybe hozom. – húzta ki magát, mint akinek komoly szándéka lenne az, hogy ilyesmit tegyen, de amúgy nem lépné meg. Meg hát, hogy nézne az ki, hogy ilyesmiért kampányol. A kastélyba csempészés hallatán tekint vissza Emmára, és ejt egy félvigyort, mint amit a tipikus rosszfiúk szoktak, amikor csibészségen törik az agyukat. Na igen, nem épp a legszabályosabb, de meglépi. Ennyi még neki is belefér.
- Be ám. Nem olyan bűn az, ha szétnéz ott, ahova majd kerülni fog. Kicsit kalandozunk. – vázolta fel röviden, hogy mit is tervez a húgával a közeljövőben, persze, arra még konkrét ötlete nincs, hogy pontosan mi is lesz a cél. Az majd ott eldől, addig még van ideje finomítani mindent. Viszont a finomság hallatán már jobban elgondolkodik, hiszen ha hús nincs, süti van, így azt enni is fog.
- Úúú.. citromtorta, ha van. Meg egy jó pohár limonádé is jöhet, hidegen. – mosolygott Emma után, figyelve Adél mignonadagjára, majd amíg Emma távol van, a lányra koncentrál. Nemigen tud mit mondani, mármint a lányka, ő viszont bátorítóan mosolyog rá, hogy nem fogja megenni őt reggelire.
- Szia. Na, milyen itt? Mármint.. abban az Előkészítőben, ahova jársz. – érdeklődött afelől, hogy hogyan is érzi magát az új iskolában, majd ahogy Emma visszaér, ő is hasonló kérdést kap, melyre választ is indít, ahogy helyet foglal ismét.
- Ma pihenős, nyugalmas. El is aludtam, pedig nem szokásom. Na mindegy is, neked milyen volt? Nagyon kezelhetetlenek a diákok? – kérdez e felől, hiszen Emma már tanár, és nem tudja, milyenek a diákjai, nem ismeri őket. Reméli azért, hogy nem okoznak nagy gondokat neki.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed