36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 15. 17:58 | Link

Húgi <3


Szeretem ezt a helyet, a nyüzsgést, ahogy az emberek beszélgetnek, nevetgélnek vagy csak valakit nézni, amint csendesen elüldögél és elmélkedik az élet nagy dolgairól. Jó ide jönni, letenni az iskolával járó sok terhet és kikapcsolni egy ideig, üdítő érzés. Közben nézni, hogy ki mit eszik, vannak, akik csak teáznak, mások sütiznek is. Van, aki sokat és van, aki kevesebbet rendel, én szeretek mindig mást enni. Így nem unok meg semmit, mindig hat rám az újdonság varázsa. Viszont, a mai nap után valami szokványosat rendelek, hogy kompenzálja ezt a furcsa napot. Kíváncsian figyelem, hogy mit rendel Kat, a csoki torta jó választás. Éjféli turmix? Új specialitás? Nahát, feltétlenül ki kell próbálnom.
-Majd kaphatok egy kortyot?-Kérdezem meg Katet. Ekkor feltűnik, hogy mennyire bámulja az én kis húgom a pincér fiút.
-Oh, tetszik a srác?-Súgom halkan az asztal fölött. Nem szoktam senkit se ugratni, de most helyén valónak tűnik.  Ezt még tuti visszakapom, de ez nem is baj ez is velejárója a dolognak. Amikor a testvérpárokat figyelem, ők is jó sokszor tréfálnak egymással. Ami, nem bántó, inkább vicces, de, szeretetből csinálják, ami elveszi a dolog bántó élét és egy jó nevetés lesz belőle. A kedvenc filmemet hallva, már meg se lepődök, ennyi erővel magamat is kérdezhetném.
-Szereted a musicaleket? Ha, választani kellene, Peeta vagy Gale?-De, az utóbbi kérdésben biztos vagyok. Erre, nem lehet mást mondania, mert annyira hasonlít rám. A legtöbben Galet mondják, mert lázadó, nekem viszont pont ez az ellenszenves benne. Ahogy a könyv is írja, én a pitypangot, a megújulást szeretem, szóval az én válaszom Peeta, remélem az övé is. A kérésemre megmerevedik, de nagyon remélem, hogy válaszolni fog, mert különben sosem tudom meg, hogy min ment keresztül és így megérteni sem tudom őt igazán. De megkönnyebbülésemre lassan elkezdd beszélni. A története mélyen megindít.  Miközben mesél, megjön a rendelés, megvárjuk, míg a pincér leteszi a sütit meg az italokat az asztalra, majd Kat folytatja a történetet. Annyira figyelek, hogy még a süti se érdekel. Minden más megszűnik, körülöttem csak egy ember marad benne, aki most velem szemben ül. Ahogy Kat mesél, szinte magam előtt látom őt is és Milot is, a gondtalanságot, majd a halálfélelmet.
-Nagyon sajnálom!-Suttogom, majd közelebb húzom a székemet és a hátát simogatom, majd elterelem a szót, hogy kicsit felengedjen. Legnagyobb örömömre igent mondd, erre a szóra a fantáziám is elszabadul. Írnom kell a szüleimnek, biztos fognak nekünk örülni, meg azért is, hogy szerezzünk egy lovat Katnek, a közös lovaglásokhoz.
-Tudsz lovagolni?-Kérdezem ártatlan képpel, mert, azt tudom,hogy szereti a lovakat, de,ha még nem tud lovagolni, akkor majd most megtanítom.
-Jó neked, én is mindent tudok, de attól még görcsben áll a gyomrom!-Nevetek, úgy irigylem az ilyen magabiztos embereket. Én miért nem kaptam? Biztos, amikor osztogatták, akkor én a sor végén álltam és már elfogyott mire odaértem, vagy mit tudom én! Ez van, nem baj, kaptam mást, legalábbis ezzel nyugtatom magam.
-Szinte biztos vagyok benne, hogy a kedvenc könyved a Hunger games, ha magamból indulok ki. De, azt nem tudom, hogy szereted a vöröspötyös könyveket? Ha, igen melyikeket olvastad? Milyen témájú könyveket szeretsz?-Kérdezem meg, ez egy olyan téma, amiről bárkivel, bárhol, bármikor el tudok beszélgetni. A könyveknek varázserejük van. Köztük az is, hogy lehet róluk beszélgetni...
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 20:02
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 17. 13:54 | Link

Nővér:)


Amikor beértünk a faluba nem tudtam merre nézzek hirtelen, annyi látnivaló volt. Ahogy végighaladtunk az utcákon azon gondolkodtam ennek mégis mennyi az esélye? Annyira titokzatos, varázslatos és rejtélyes már maga a születésünk is. Aztán persze az örökbeadásom a következő, amit komolyabban kellene boncolgatni és felfedezni körülötte minden tényt. Akkor ott van a nagybácsim halála... Ami után - minden bizonnyal valamitől félve és féltve - a nevelőanyumon kitört a paranoia és muszáj volt bedugnia ide. Nyilván nem egyszerű baleset eredményeként nem láthatom többet a nagybácsim, nem ölelhetem meg. Nincs!
És akkor viszont kapok valamit az életembe. A mélyponton... A semmi kellős közepén felbukkan a nővérem!
"Katniss, Elisabeth" - elgondolkodva mondogatom magamban a nevét és csaknem könnyes lesz a szemem.
"Bleeee!" - utálok nyálas lenni...
Otthon is mindig kőkemény voltam. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy én voltam a menő csaj, aki mindenkivel kavart és tetkókat, meg piercingeket szerzett be és minden héten más színű volt rongyosra, szálkásra vasalt haja. Egyszerűen arról van szó, hogy mindig szó nélkül tűrtem a rám záporozó rossz dolgokat. Sosem mutattam ki mit érzek... (Kivéve néhány szélsőséges esetet) Inkább mindig megvártam, míg hazamehetek, aztán kiszaladtam a város végére, a kis forráshoz, amit annyira szerettem, leültem és kisírtam magam. Nem volt sok barátom, nem vagyok mézes-mázos típus. Bár sokan mondják, hogy jobban ki kellene tárulkoznom, mosolyognom és kihúznom magam.
Jót mosolygok magamban, amikor eszembe jut, hogy a rólam készült képeken - mármint azokon, amelyek pillanatképek - is mindig morcos voltam, annyira, hogy még saját magamnak is feltűnt...
A díszítések gyönyörűek, az illatok mennyeiek, és először - mióta itt vagyok - őszintén elmosolyodom, miközben az asztal fényes lapját simogatom.
Ebben a pillanatban megérkezik a pincér, kicsit meglepődik, mikor két iker néz vele szembe, de azért gyorsan összeszedi magát, köhint egyet és megkérdezi, mit hozhat. Szóra nyitom a számat, megszoktam, hogy én vagyok az első - mindenben. De Kat megelőz és leadja a rendelést. Gyorsan visszacsukom a szám és félmosolyra húzva az ajkam várom, hogy felém forduljon a pincér figyelme. De miközben várok, nagyon is elmélázom, nővérem kérdése szakít ki a fantáziavilágból, kipukkad, mint egy szappanbuborék.
- Én is egy csokis tortaszeletet, inni meg... hmm.. Nem is tudom - elgondolkodva ütögetem az állam, miközben az itallapot olvasgatom. - Legyen ez! - bökök rá az egyik feliratra. A pincér felém hajol… hmm! Egész cuki a srác…. majd felfirkantja a lapjára: Éjkék turmix
Még dünnyög is hozzá! De édes!
Kicsit megdöntöm a fejem és úgy mosolygok fel rá. Visszamosolyog, majd elviszi a rendelést.
A nővéremre nézek.
 -  Kedvenc filmem? Nos... Szeretem az Éhezők viadalát, könyvben is tetszett. Klasszikusok közül nekem nagyon tetszett a Romeo és Júlia színházi előadásban és könyvben is! És mik a te kedvenceid?- nézek fel, elpirulva.
"Olyan szégyenlős vagy! "- szidom magam... -"Hisz ő a testvéred!"
Mikor megkérdezi mi történt Milo-val, megmerevedek ültömben.
"Lehet, hogy máris sor kerül az első veszekedésünkre?" - fut át az agyamon, de gyorsan elhessegetem a gondolatot. Túl fájdalmas, de elmondom neki. Meg, ha nem is mondanám el, akkor is megértené, vagy nem?
Nagy levegőt veszek és belenézek a tükörképem arcába. Megköszörülöm a torkom és beszélni kezdek:
- Milo anyu testvére volt, az öccse. Imádta a varázslást és az erdőt. Mindig kijártunk együtt a közeli folyóhoz. Abba folyik az a forrás, ahol általában megtalálhatsz, otthon - szomorúan elmosolyodom. - Amikor a baleset történt, akkor is az erdőben bóklásztunk... - kis szünetet tartok, megvárom, még a pincér lerakja elénk a tányérokat, poharakat. Hirtelen már nem is érdekel annyira a felszolgáló srác. Folytatom:- Éppen gallyakat és ágakat szedegettünk, miközben Milo néha-néha megjegyezte, milyen kemény lesz a tél. Meg beszélt a gyerekkoráról is. Az ő gyerekkora irigylésre méltó, lovai voltak, kutyái, sőt egy időben egy elefánt is megszállt a házuk udvarán. Hatalmas ház volt, hatalmas terület helyezkedett el mögötte. Csak egyszer láttam azt a csodavárat, de csak kívülről, mert amikor anyu megmutatta már nem az övéjük volt, eladták, potom pénzért, mert a szüleik vállalkozása csődbe ment. Akkor költöztek fel a Kárpátokba. Oh, csak beszélek meg beszélek, nem mondom a lényeget. - mondom szégyenkezve és kortyolok egyet a turmixból.
Hmm... nagyon finom!
" Azt hiszem többször is meglátogatom majd ezt a helyet."- gondolom, miközben felveszem a villám és levágok egy kicsit a tortából, majd bekapom. Közben elgondolkodva vizslatom tesóm arcát, mit reagál.
- Szóval az erdőben gyűjtögettünk, vadásztunk, bár azt inkább Milo csinálta a pálcájával, nagyon ügyes volt benne! Aztán zajt hallottunk, mint amikor letörik egy ág, vagy rálépnek egy gallyra, majd egy hófehér villanás és Milo összeesett. Ott hevert a földön előttem én pedig hiába szólongattam... Hirtelen megjelent anyu. Most is úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Az egész olyan volt.. - kerestem a megfelelő szavakat. - mintha lassított felvételt néztem volna. Csak emlékképeim vannak. Milo mozdulatlan teste, a hosszú hajam, ahogy a szél fújja, majd a szemembe hullik. Nos... ez történt!  - bököm ki gyorsan és lesütöm a szemem. Szótlanul eszem a sütit, nagyokat nyelek, könnyek csípik a szemem.
Kicsit felvidulok, mikor meghív hozzájuk, és habár picit korainak tartom a kérdést, egy pillanatnyi habozás után rávágom:
- Persze, miért is ne? - ahogy kimondom, elönt a félelem. Találkozni fogok az igazi szüleimmel! Megsimítom a medált az egyszerű ezüstláncomon.
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 19:37
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 19. 10:56 | Link

Húgi Cheesy


Szeretem ezt a helyet, a nyüzsgést, ahogy az emberek beszélgetnek, nevetgélnek vagy csak valakit nézni, amint csendesen elüldögél és elmélkedik az élet nagy dolgairól. Jó ide jönni, letenni az iskolával járó sok terhet és kikapcsolni egy ideig, üdítő érzés. Közben nézni, hogy ki mit eszik, vannak, akik csak teáznak, mások sütiznek is. Van, aki sokat és van, aki kevesebbet rendel, én szeretek mindig mást enni. Így nem unok meg semmit, mindig hat rám az újdonság varázsa. Viszont, a mai nap után valami szokványosat rendelek, hogy kompenzálja ezt a furcsa napot. Kíváncsian figyelem, hogy mit rendel Kat, a csoki torta jó választás. Éjféli turmix? Új specialitás? Nahát, feltétlenül ki kell próbálnom.
-Majd kaphatok egy kortyot?-Kérdezem meg Katet. Ekkor feltűnik, hogy mennyire bámulja az én kis húgom a pincér fiút.
-Oh, tetszik a srác?-Súgom halkan az asztal fölött. Nem szoktam senkit se ugratni, de most helyén valónak tűnik.  Ezt még tuti visszakapom, de ez nem is baj ez is velejárója a dolognak. Amikor a testvérpárokat figyelem, ők is jó sokszor tréfálnak egymással. Ami, nem bántó, inkább vicces, de, szeretetből csinálják, ami elveszi a dolog bántó élét és egy jó nevetés lesz belőle. A kedvenc filmemet hallva, már meg se lepődök, ennyi erővel magamat is kérdezhetném.
-Szereted a musicaleket? Ha, választani kellene, Peeta vagy Gale?-De, az utóbbi kérdésben biztos vagyok. Erre, nem lehet mást mondania, mert annyira hasonlít rám. A legtöbben Galet mondják, mert lázadó, nekem viszont pont ez az ellenszenves benne. Ahogy a könyv is írja, én a pitypangot, a megújulást szeretem, szóval az én válaszom Peeta, remélem az övé is. A kérésemre megmerevedik, de nagyon remélem, hogy válaszolni fog, mert különben sosem tudom meg, hogy min ment keresztül és így megérteni sem tudom őt igazán. De megkönnyebbülésemre lassan elkezdd beszélni. A története mélyen megindít.  Miközben mesél, megjön a rendelés, megvárjuk, míg a pincér leteszi a sütit meg az italokat az asztalra, majd Kat folytatja a történetet. Annyira figyelek, hogy még a süti se érdekel. Minden más megszűnik, körülöttem csak egy ember marad benne, aki most velem szemben ül. Ahogy Kat mesél, szinte magam előtt látom őt is és Milot is, a gondtalanságot, majd a halálfélelmet.
-Nagyon sajnálom!-Suttogom, majd közelebb húzom a székemet és a hátát simogatom, majd elterelem a szót, hogy kicsit felengedjen. Legnagyobb örömömre igent mondd, erre a szóra a fantáziám is elszabadul. Írnom kell a szüleimnek, biztos fognak nekünk örülni, meg azért is, hogy szerezzünk egy lovat Katnek, a közös lovaglásokhoz.
-Tudsz lovagolni?-Kérdezem ártatlan képpel, mert, azt tudom,hogy szereti a lovakat, de,ha még nem tud lovagolni, akkor majd most megtanítom.
-Jó neked, én is mindent tudok, de attól még görcsben áll a gyomrom!-Nevetek, úgy irigylem az ilyen magabiztos embereket. Én miért nem kaptam? Biztos, amikor osztogatták, akkor én a sor végén álltam és már elfogyott mire odaértem, vagy mit tudom én! Ez van, nem baj, kaptam mást, legalábbis ezzel nyugtatom magam.
-Szinte biztos vagyok benne, hogy a kedvenc könyved a Hunger games, ha magamból indulok ki. De, azt nem tudom, hogy szereted a vöröspötyös könyveket? Ha, igen melyikeket olvastad? Milyen témájú könyveket szeretsz?-Kérdezem meg, ez egy olyan téma, amiről bárkivel, bárhol, bármikor el tudok beszélgetni. A könyveknek varázserejük van. Köztük az is, hogy lehet róluk beszélgetni...
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 20:18
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 13:07 | Link

Nővérkéém:)
Tulajdonképpen tetszik ez a hely, annyira varázslatos. Régebben elítéltem ezt a környéket, szürkének, zömöknek tituláltam teljesen alaptalanul. De mivel nem szeretem, ha nincs, igazam ezért azt bizonygatom magamnak, hogy nem egészen alaptalan feltételezés volt. Amikor még nem ismertem ezeket a csodálatos helyeket és csak néhány aprócska szeletkét láttam belőle, amikor mindig visszahúzódtam szürke szobámba joggal feltételezhettem ezt.
Az Éjkék turmix mennyei, nem csodálom, hogy Katnek is megtetszett, már a látványa is megfogja az embert. Habár természetünknél fogva idegenkedünk megenni/inni valamit, ami kék, ez az ital megcáfolja, az tuti.
A kis, karcsú, mégis nagy űrtartalmú pohárka könnyedén simul az ember tenyerébe. Az ital egy ujjnyival a perem fölött véget ér. Kékesfekete, sűrű massza húzódik meg a pohárban, a pohár széle apró fehér-kék-fekete cukorral van bevonva. Az egyik szélén kis zöld mentalevél díszeleg. A szívószál pedig hosszan, kéken tekereg spirál formában a pohárba és a vendég szájához. Már a látvány is varázslatos.
Szó nélkül tolom a nővérem elé a poharat és elmosolyodom. Miközben beszélek, sokatmondóan kacsintok is:
- Persze, iszonyat jó ez a cucc!
Elpirulok, amikor a srácra célozgat. Körülpillantok a teremben, a srác éppen két csajt szolgál ki, az egyik platinaszőke, a másik fekete hajú. Vidáman nevetgélnek, a srác pedig velük nevet.
Hirtelen elmegy a kedvem az egésztől.
- Nem rossz...-motyogom.-De mindegy, úgysem tudom felvenni a versenyt ilyen...-keresem a megfelelő szót, de végül feladom.-...lányokkal!-nyögöm ki végül.
-Musicalek? - megköszörülöm a torkom.-Nincs velük bajom, nem láttam még túl sokat, de amit igen, azt imádtam.
Gyorsan kortyolok, amíg felteszi a következő kérdését.
-Hogy lehet ilyet kérdezni? Persze, hogy Gale.-vágom rá, és figyelem a reakcióját. Úgy tűnik iszonyatosan meglepődött. Felnevetek:
-Csak vicceltem! Még jó, hogy Peeta! Team Peeta forever! A fiú a kenyérrel! Imádoom!-ömlengek, közben pedig hevesen gesztikulálok a kezemmel.
Aztán, elmondja, hogy nagyon sajnálja, ami történt a nagybácsimmal. Nos, igen én is sajnálom, akarom mondani, de csöndben maradok, nem akarok szomorú lenni. Fel is dob, amikor rögtön továbbugrik egy másik témára.
-Tudok... Valamennyire! Tudok ügetni! Nagyjából megy mind a tanulóügetés, mind a könnyű. De ez minden.-sütöm le a szemem, nem szeretek a hiányosságaimra gondolni. Mindig is meg akartam tanulni lovagolni, meg szerettem volna egy saját pacit is. De nem lehetett, hol pénzhiány miatt(amikor Anyu édesapjának vállalkozása tönkrement) vagy pedig helyhiány miatt. Pedig már a neve is meglenne.
"Shadow"-gondolom álmodozóan. De persze csak akkor nevezném el így, ha illene rá.
Amikor elmondja, hogy a vizsgák miatt mennyire izgul megsimítom a karját és bátorítóan ezt mondom:
-Biztosan ügyes leszel! Ha magamból indulok ki!-ezt az egoista megjegyzést viccnek szántam. Remélem nem érti félre.
-Vörös pöttyös! Igen! Szeretem őket. Miket olvastam már?-egy pillanatra elgondolkodom.-Az Twilight Saga-t, érdekes, hogy a könyv ezerszer jobb, mint a film... najó-nevetek-...ez túlzás, csak tízszer jobb! Néhány ponton hiányolja a regény az ésszerűséget. Legutóbb az Obszidiánt olvastam, nekem tetszett, de nem annyira, hogy levegő után kapkodtam, és azonnal akartam volna a második kötetet(ez állt a borítón). A Bíborhajú is tetszett, bár kicsit nyögvenyelősen ment. Összefoglalva vannak nagy dobásaik, de néhány elég gyenge, példa: Tündérdallam 1. A látó szerelme.-hadarom el.
-És te miket olvastál legutóbb?-teszem fel a kérdést, majd kibámulok az ablakon át a városra, amíg a válaszát várom.
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 20:33
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 19. 16:08 | Link

Húgi Cheesy


-Köszi.-Mondom, majd belekortyolok az italba-Te, ez tényleg nagyon finom.- Miközben azon gondolkodom, hogy miből készülhet, elmerülve bámulom a kékesfekete sűrű folyadékot.  Már a látványa is izgalmas, de az íz világa az fenomenális.  Legközelebb ilyet fogok rendelni, döntöm el magamban. Mikor szóba hozom a srácot, legnagyobb meglepetésemre az én kicsi húgom elpirul. Jaj, de édes! Hangosan azért nem mondom ki, nem akarom leégetni az egész cukrászda előtt. Felmérem a fiút, barna hajával és mélykék szemével tényleg csinosan nézz ki. Éppen két csajt szolgál ki, még beszélget is velük. A mugliknál mindig furcsálltam, hogy a pincérek, miért olyan merevek. Alig akad olyan, aki mosolyog, gondolataimból Kat rideg válasza rántott ki.
-Ez nem igaz Kat. Simán fölveszed bármelyik lánnyal a versenyt, különben is, szerintem a belső fontosabb, mint a külső. A másik, hogy szerintem csak a munkáját végzi, azért beszélget velük. Tudod, ez itt megszokott.-Magyarázom neki. Sokszor voltam itt, társasággal és egyedül is egyaránt. Volt már olyan, hogy egyedül voltam és a pincér leállt velem egy két rendelés között csevegni. Ez itt normális, mindenki beszélget mindenkivel, kivéve talán a rellonosok, azok elvannak saját magukkal.
-Miket láttál? Ha, akarsz,sokat láthatsz ezen túl, ugyanis anyu musicalszínész és ingyen bevisz, ha akarjuk. Engem már nagyon sokszor bevitt. Imádom a musicaleket. Egy nap én is musicalszínésznő szeretnék lenni. Neked mik a terveid a jövőre nézve?-Érdeklődök. Kicsi korom óta színház a mindenem. Szinte minden este megkértem anyut, hogy vigyen el, mikor játszott egy darabot. Olyan büszke voltam, hogy én vagyok a lánya. A kollégái is tök jó fejek, meg, plusz előny, hogy beengednek a kulisszák mögé is. Látni a díszleteket, meg, hogy milyen munka folyik a háttérben, egyszerűen lenyűgöző.  Néha még otthon is megkérem, hogy énekeljen nekem ebből vagy abból a darabból. Szeretem őt hallgatni, olyan jó hangja van! De, elég az álmodozásból, ideje visszamenni a valóságba. Alig észrevehetően megrázom a fejemet, hogy kitisztuljon, azonban rögtön le is esik az állam. Micsoda? Az nem lehet. Biztos, hogy a testvérem? Ő is Gale párti? Hova fajul ez a világ! Ekkor meghallom a csilingelő kacagást és rájövök, hogy csak vicc volt. Huh, szerencsére. Mikor elkezdi Peetát dicsérni, mosoly terül szét az arcomon.
-Peeta forever. Nekem a pitypangos hasonlat tetszik. Hogy ő a megújulás.  Az a kedvenc jelenetem, amikor kiviszi a fecsegőposzátás helyről és utána nyugtatja.  Tudod, a második kötetben, ahol van az  óriás aréna. Meg a végén, amikor megkérdezi, hogy szeretsz engem.-Magyarázom-Neked melyik a kedvenc Peetás részed?-Kérdezem izgatottan. Teljesen belemelegedek a témába. Annyira imádom Peetát. Mikor kicsi voltam, mindig arról álmodtam, hogy eljön a szőke herceg fehér lovon, és a szőke herceg nem más, mint Peeta. Álmok, gyönyörűek, vannak, amelyek egy idő után elszállnak, mint a szél fújta homok, és vannak, amelyek meggyökereznek benned, mint az erős fák, melyet téphet a vad vihar, de azok mégis szilárdan állnak.
-Király!-Kiálltok fel, de a gondolat szárnyain már egy zöldellő dombon járok Ezüst Holddal, mellettem pedig egy éjfekete paripán Kat lovagol. Eszembe jut, milyen jó érzés, mikor a lovam sörényébe merítem az ujjaimat, milyen, mikor puha pofáját a kezembe rakja és orrával belelehel a tenyerembe. De jó, hogy hamarosan szünet, már nagyon hiányzik nekem. Ő is, meg a három kutyám is. Kis öreg Hipike, a túlbuzgó Oszkár és az én örök mutatványos Surdám. Persze, ha ez még nem lenne elég, akkor hozzám dörgölőzzik még Zolika is, az én gyönyörű szürke macskám. Az ablakomban pedig Ébenke, mint fekete árnyék fekszik. Honvágyam van.  Hiányoznak nagyonak, de örülök, hogy Hedvig bárhová jöhet velem. Fehér baglyom elengedhetetlen bárhol. A mugliknak a facebook, nekem pedig a baglyom. A vizsga szó hallatán ismét összeugrik a gyomrom, de már kezdem megszokni, hiszen, nincs is más téma. Még a csapból is ez folyik.
-Köszi.-Nevetem el magam a poénon. A hasamban levő gombóc már fel is oldódik. A nevetés mindenre jó gyógyszer. Ez egy örök igazság.
-Szeretem a Twilightot. A kedvencem Jacob és Carlise és neked?-Na, a másik kérdés, amiben eltérek az átlagtól. Mindenki Edwardért van oda. Hát, ez van. Egyedi az ízlésem. Ezért vagyok különleges.
-Az Obszidiánt még nem olvastam, de szeretném. Nálam a Bíborhajú sorozat, az Éhezők viadala után van közvetlen, ha rangsorolom a könyveket. Annyira megfogott, Kellan, mint szereplő. Elnyerte a tetszésem. Igazából, elég sokakat olvastam, az Easyt, a Szárnyak sorozatot, az Evernight sorozatot, Az időutazó sorozatot, amiben van a Gwendolin-veszek egy mély levegőt, mert közben a kifogyott belőlem a szusz-Csitt,csitt trilógiát, a Bree Despain által írt sorozatot,Fallen sorozatot,a Halhatatlanok sorozatot,a Fényemberek könyvet, a Baltazart, Az eperszedőt, a Vértestvéreket,természetesen a twilight sorozat összes kötetét, meg a kiegészítő könyveket is. Azt hiszem ennyi, de,ha még eszembe jut, akkor később mondom.-Fejezembe az elég hosszúra sikeredet válaszomat. De,hát, mit csináljak, a vöröspötyös könyvek a gyengéim. Egyszerűen kihagyhatatlanok!
-Mik a kedvenc zenéid?-Szóba került már könyv, film. De, nagyon fontos dolgot hagynánk ki, ha nem jönne szóba a zene. A filmeket annyira nem szeretem, de a könyv é a zene számomra minden pénzt megér! Nélkülük üres volna az élet...
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 21:15
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 20:56 | Link

Kat<3
Örülök, hogy ízlik neki amit választottam. Szeretem azt hallani, hogy valamit jól csináltam vagy jól döntöttem valamiben. Megfelelési kényszer... Vagy valami hasonló.. Maximalizmus...igen! Mindig mindenben, mindenkinek a legjobbat akarom nyújtani. És szeretem hallani ha dicsérnek! Hát én már csak ilyen vagyok! Magamban elmosolyodom.
Kat biztatni kezd, azt mondja ez a pincér munkája és a belső fontosabb mint a külső.
-Persze, persze én is úgy gondolom, hogy  a belső fontosabb, de ő -intek a szememmel a srác felé.-Ő lehet nem így gondolja! Bár lehet, hogy igazad van és csak a munkáját végzi.-mosolygom egy kicsit bátrabban.
-Huh, de jó, hogy anyud, izé...-megzavarodom egy pillanatra, sőt el is szomorodom.-... anyunk  be tud vinni téged ingyen egy darabra, sőt a kulisszák mögé. Hát én a Romeó és Júliát láttam, de azt sem élőben. Nem is tudom láttam-e valaha színházban musicalt.-kicsit szégyellem a dolgot, de nem volt sok lehetőségem ott, ahol laktam.- Abban Mercutio a legeslegjobb, imádtam, ha eljönne és megkérné a kezem, igent mondanék!-nevetek a szavakon, amik elhagyják a saját számat. Valami furcsa dolog történik velem olyankor, ha olyan emberekről beszélek, akikért rajongok.
-A terveim? -elpirulok és lélekben felkészülök a kacagására, tuti ki fog nevetni.- Nos egyetemre Angliába menni, utána pedig Amerika és filmszínésznő leszek.-mosolygok félénken és lesütött pilláimon keresztül rápillantok és várom a reakcióját.
Sokan kinevetnek ezért, de ha másnak is megvalósult egy ilyenfajta álma akkor nekem miért ne?
- Peetának annyi jó jelenete van. Imádom az összeset! Nekem például az tetszett, amikor a hatodik körzetből jött morflingosokat nyugtatta, amikor haldoklottak. Az is a második kötetben van, az azért tetszett, mert a szivárványról beszélt és ugyanaz a színész játszott egy másik filmben, még mikor kicsi volt, és akkor neki mondták, hogy a szivárvány csak egy percig tart, meg se lehet figyelni, mégis milyen gyönyörű. -kis szünetet tartok.-Tudod, nagyon otthon vagyok a színészek témában, ugyanúgy  a magyar szinkronszínészeknél, sokat felismerek közülük, meg érdekel is a dolog. De visszatérve az is nagyon tetszett, mikor a harmadik kötetben Katniss mondta neki, hogy: "Festő vagy és pék, szeretsz nyitott ablaknál aludni, soha nem teszel cukrot a teádba és mindig dupla csomót kötsz a cipőfűződre" Aztán bebújik a sátrába, nehogy elsírja magát. Annál a résznél könnybe lábadt a szemem és összeszorult a torkom- fejezem be mosolyogva a nagyon hosszú, de tartalmas válaszom.
-Huh, Twilight... nem vagyok nagy fan, de szeretem Jaspert, Edwardos vagyok...bár, nem igazán, mert nem mélyedtem annyira bele, nem is választottam, nem tartottam fontosnak, de Carlisle nekem is tetszett. Ahogy Emmett sem rossz.-nagy levegőt veszek, annyi mindent meg kell beszélnünk.
Bólogatok és mosolygok, miközben felsorolja mi mindent olvasott. Helyeslek, de a nagy részéről még nem hallottam, sebaj, majd bepótolom.
-Fuh, nos... mindent meghallgatok, igazából jobban szeretem a filmeket a zenénél, a könyveket is jobban szeretem a zenénél.-vallom be és sejtem, hogy ez az első dolog amiben eltérünk. -Nálam a rangsor  a következő: 1.filmek, első helyen kétségtelenül és kizárólag, utána a könyvek és utána a zene.-mosolygok.- Úgy látom, te viszont nagyon szereted a zenét, miket hallgatsz?-kérdezem őszinte érdeklődéssel, mert szeretném minél jobban megismerni a tesóm, aki nemsokára a szobatársam lesz.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 19. 20:57
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 20. 09:23 | Link

Kat-Kat


Srácok, nagyon bonyolult lények. Kiszámíthatatlanok, az IQ-juk, nem áll olyan magasan, mint a nőknek, de mégis, elég villantaniuk egy kis mosolyt és elvarázsolnak. Lehet, hogy tudnak valamit, amit mi nők nem? Miközben ezeket a gondolatokat fogalmazom meg magamban, az én kis hugicám, még mindig tépelődik a helyzeten. Sohasem voltam még szerelmes, akiket pedig láttam, azoknak elvette az eszét. Mivel a tanulmányaim most fontosabbak, ezért nem is szeretnék egy darabig fiú ügyletekbe kavarodni.
-Biztos vagyok benne. De, miért nem beszélgetsz vele?-Teszem fel neki ezt az egyszerű kérdést. Ha, annyira akar vele beszélgetni, menjen oda és szólítsa le. Hiszen, a srác vagy diák, vagy pedig itt lakik a faluban. Ezen a helyen, mindenki közvetlenebb. Az újakkal azért, hogy beilleszkedhessenek, a régiekkel meg azért, mert már jó barátok. Közben tovább beszélgetünk Kattel. Nagyon fáj, mikor hallom a hangjában, a szomorúságot. Tisztában vagyok vele,hogy soha se fog elmúlni. De, talán, jobb lesz neki, ha megismeri őket.
-Amikor nálunk leszel, bevihetünk. Nálunk jobb is, mint a mugliknál, mert a látvány világban segít a varázslat-somolygok-de, a mugli színházak is bámulatosak.  A kedvenc mugli színészem Bereczki Zoltán és szerintem ő játszotta abban a felvételben Mercutiot.Az egyik legnagyobb rajongója vagyok és, ha egyszer megkérné a kezem, akkor szerintem belehalnék az ámulatba.-Jelentem ki határozottan. Rengeteg mugli színészt kedvelek, de ő kiemelkedik mind közül. A hangja, mint a puha bársony simogatna. Egyszerűen lélegzetelállító. A mozgása pedig, olyan könnyed és mégis tele van energiával. De, elég az ömlengésből. De, mit tehetek, ez van, ha az ember, pontosabban a varázsló lánya rajongó.
-Az tényleg nagyon szép jelenet.-Helyeslek,közben eszembe jut, ahogy a könyvben olvastam. Szomorú, de mégis olyan megható, ahogy Peeta kezében fekszik az egyik morflingfüggő, ő pedig mondja, hogy milyen festeni és, hogy mihez milyen színeket használ.
-Tényleg? Az melyik film? De, van azzal a színésszel még egy film. Az utazás a rejtelmes szigetre. Tök tetszett nekem. Láttad már?-Igazság szerint, nagyon megkedveltem a Peetát alakító színészt. Tehetséges és még helyes is. Pláne szőkére festett hajjal. Ilyenkor szokták az emberek kritizálni az ízlésemet, de már megszoktam.  Bár, helyesebb az a kifejezés, hogy ilyenkor is. De, nem érdekel, így vagyok pont jó és különleges. Nem szeretnék beállni a sorba és mások másolata lenni. Az már nem én lennék. Az Elisabeth című musicalben i van egy dal, aminek ez a címe és teljesen igaza van.
-Akkor te úgy vagy a szinkronhangokkal, mint én a musicalszínézekkel.-Szúrom közbe viccesen. Egyébként ez igaz. A kedvenc énekeseimet é musicalszínészeimet, bármikor, bárhol felismerem. Aztán visszatérünk, a Hunger Gameshez is. Én is elmosolyodom, mikor Kat idéz a könyvből. A harmadik kötet, számomra nagyon szomorú volt sokáig. Főleg Peeta miatt is. De,azért is, mert ez volt a finálé ott derült ki, hogy ki nyer, és nem csak egy helyen folyt csata. Viszont, a három könyv alatt nem egyszer dobogott a torkomban a szívem é nem egyszer hatódtam meg. Ebben a trilógiában az érzelmek széles skáláját át lehet élni. Ezért is olyan kiváló sorozat.
-Én se, ne aggódj, szívesen beszélgetek róla meg minden, de azért annyira nem szeretem, hogy posztereim meg cuccaim is legyenek. Viszont a Hunger Gamest! Nos, hát a szobámban az én felem tele van ilyen cucokkal.-Nevetek, mert ez teljesen igaz. Remélem el lehet intézni, hogy Kat a szobatársam legyen. Akkor nem egyedül képviselném Az éhezők viadalát a falamon.
-A filmekben is van zene.-Mosolygok. A családban is mindenki a filmeket szereti jobban. Kat biztos tőlük örökölte a filmek iránti vonzalmát.
-Akkor megtaláltuk az első dolgot, amikben különbözünk. Nálam a zene az elő, aztán egy hajszállal lemaradva a könyv és végül a filmek.-Ez nem is baj, valamiben kell különböznünk is. Az már túl unalmas lenne, ha semmiben sincs semmi vélemény eltérésünk. A kijelentésre felütöm a fejem.
-Nekem a zene és a tánc a mindenem. A kedvenc zenei stílusom, a pop és természetesen a musical. De, van egykét rockosabb szám is, amit szeretek, bár nem vagyok oda a stílusért. Még a klasszikusban is szívesen barangolok. A kedvencem a River flows in you. El is tudom játszani, csak adjatok egy zongorát.-Jegyzem meg viccesen.  Az a darab, mindig olyan, mint ha a lelkemből szólna. Mindig megfog, mikor hallom, de, amikor játszom az egy teljesen más érzés. Mintha dalban elmondhatnám az összes érzésemet, fájdalmamat.
-Szereted a táncot? Nem olyat, mint amit a bulikon nyomnak, hanem az igazi táncot. Tudsz hangszeren játszani?-Kérdezem. Hirtelen annyi kérdés jutott az eszembe, de visszafogom magam, hogy csak szépen lassan, egymás után tegyem fel, hogy esélyt adhassak neki a válaszadásra. Ekkor arra fele sétál a fiú. Beugrik, hogy én még nem is ettem, így míg, hagyom Katnisst válaszolni, addig harapok pár falatot a sütiből. Huh, de finom. Majd, leöblítem a falatokat a kakaóval.
-Voltál már szerelmes? Mit gondolsz a témáról?-Kíváncsi vagyok, hogy a tesóm vajon romantikus lélek, vagy már a gondolattól is rosszul lesz. Én személy szerint valahol a kettő között helyezkedek el. Aranyos, amikor párokat látok sétálni, de nem tudnám magamat elképzelni, ahogy egy srác kezét fogom és andalogva sétálunk az utcán. Kivéve talán eggyel.  Az álmaimban látott sráccal, Kelannal. De, ő egy másik birodalom tagja. Sajnos! De, majd egyszer eljön az én időm is. Apu mindig ezt mondogatja. Kellan gondolatára elpirulok, de remélem Kat nem vette észre. Hogy is magyarázhatnám meg ezt a valamit, mikor még magam sem értem teljesen az egészet. Nem baj, türelmesen fogom várni, hogy értem is el jöjjön az én világomban lévő nagy Ő...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. augusztus 20. 09:26
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 20. 14:06 | Link

Elisabethee:)

Úgy döntök nem fordítok több figyelmet a pincérsrácra, egyébként is, nem az én súlycsoportom, nem is tudom mire vagy inkább kire vágyok igazából. Imádom a barna haj barna szem párosítást. Talán majd egyszer a férjemnek is olyan lesz, vagy az enyémnél vakítóbb és tisztább zöld szem. Ábrándosan képzelődöm, miközben eszegetem a csokis tortát, ami lassan elfogy. Feljött a fiúk téma is. A szerelem. Ezt sem tudtam soha senkivel  megbeszélni, már nem mintha olyan sok dologról kellett volna beszámolnom, vagy olyan sokszor kerültem volna "olyan" kapcsolatba srácokkal... Lényeg a lényeg, ha akadt is pár nem tudtam tanácsot kérni senkitől és nem panaszkodhattam senkinek. Hogy miért nem? Anyu sohasem volt otthon, ahogyan apu sem . Milo vigyázott rám mindig, ugye mondanom sem kell miért volt ő teljesen alkalmatlan ezeknek a dolgoknak a megbeszélésére. Lily-t pedig más kötötte le... meg nem is voltam vele olyan jóban. Nem tudom, hogy a nővérem mennyire van otthon a témában, de végül úgy ítélem meg, hogy mindegy is, nem azért jöttem ide, hogy bepasizzak és tojjak a tanulnivalóra.
Így amikor Kat megkérdezi miért nem megyek oda hozzá inkább megrázom a fejemet:
- Majd talán később!-adok kitérő, de nem teljesen nemleges választ.
Mosolyogva hallgatom ahogy ő is dicsérően beszél Zoliról, az utolsó megjegyzésén pedig tiszta szívből nevetek.
- A Little Manhattan, Manhattan kicsiben, de sohasem voltam elragadtatva a magyar címektől, csak hogy egy példát említsek. Van egy sorozat, az eredeti címe Dr. Who.... és a magyar címe... -hatásszünetet tartok.-Ki vagy, doki? Bleeee!-elhúzom a szám és olyan képet vágok, mintha a szavak pengék lennének és fájt volna a kimondásuk. De mos komolyan emberek!! Annyira ki tudok ezeken néha akadni, néha  már már önmagamnak is túlságosan dühbe jövök, de ez van! Ha valakinek van egy munkája, akkor végezze társadalmilag elfogadhatóan.
Iszok egy kortyok, hogy lehiggadjak, valószínű Kat is észrevette mennyire felhúz az ilyesmi, kíváncsi vagyok mit fog hozzá szólni.
-Egyébként láttam az Utazás a rejtelmes szigetre, annak az első részében is ő játszik az Utazás a Föld középpontja felé, meg majd a jövőre készülő Utazás a holba, abban is szerepelni fog! -kacsintok sokatmondóan.- És igen, tetszett a film!
Örülök, hogy neki is van valami, amibe annyira belemélyedhet, hogy a témához kapcsolódó embereket felismeri. Ő a musicalszínészeket, én a színészeket meg a szinkronszínészeket. Olyan jó, amikor nézek egy filmet és nem kell utánanéznem, hogy ki a magyar hangja...Bár van egypár ami egészen hasonlít egymáshoz... Akkor mégiscsak segítségért folyamodok, hogy tanuljak belőle. Szerintem, ez az a téma, amit soha nem fogok megunni.
Örülök, hogy nem egy Twilight-mániákus a tesóm, valahogy nem olyan nagy durranás a film, nem mintha nem olvastam volna el a Sagát és nem néztem volna meg a belőlük készülő filmeket, de ez minden! Néhány ponton tényleg kevés benne a logika.
- Az jó, imádom azt a filmet, meg a könyvet is, a fecsegőposzátás kitűző remek kiegészítője a szobának!-mosolygok és tényleg örülök, hogyha beköltözöm nem kell majd számomra utálatos dolgokat bámulnom elalvás előtt a szemközti falon. Jó is lesz Peeta komoly arcára elaludni! A gondolatra mosolygok, amióta a nővéremmel beszélek egyre többet mosolygok.
- Persze, hogy van bennük zene. De némelyiknél, még milyen csodálatos zene! valamikor leszedem a filmzenéket! Akad olyan amelyiktől kiráz a hideg, zseniális aki ilyeneket tud írni, bár ma már a technikával minden megoldható!-magyarázom lelkesen, én személy szerint úgy gondolom, hogy a filmzene nagyon fontos, nélküle nem mindig van meg a feeling, ezért volt olyan furcsa, hogy az Éhezők viadalában-legalábbis szerintem- nem sokat ért a lagymatag, csöppet sem hidegrázós zene.
-Igen, megtaláltuk, de nem is baj, ha nem vagyunk tök egyformák, mindenki egyéniség és ez így van jól.-mondom komolyan majd kinézek az ablakon a  városban mászkáló emberekre.
-Huhh River flows in you-felszisszenek. Gyorsan meg is magyarázom, hogy miért, mert nem akarom, hogy azt gondolja hülyeségnek tartom a darabot.- Az egyik barátnőm annyit játszotta, hogy már meguntam, meg az Alkonyatban is benne van nem? Egyébként én is zongoráztam hat évig, balettoztam is, ha már így szóba jött a tánc, azt is hat évig.-mondom egy icipici büszkeséggel a hangomban.
- Tudok zongorázni, van egy gitáron, majd viszem magammal a szobánkba is, de azon nem igazán megy a játék, majd keresek egy helyet, ahol meg tudom tanulni, tudok furulyázni is, de az nem olyan nagy dolog.-újra kortyolok, majd a számhoz emelem a villám, rajta az utolsó falat tortával.
Szerelem... nos... nagy levegőt veszek, hogy megfelelő választ tudjak adni:
- Voltam már, de viszonzatlan volt, ami talán nem is akkora baj. Nem ez a legfontosabb még, inkább tanulok, persze ez nem azt jelenti, hogy nem érdeklődöm a srácok iránt, lásd az iménti példa.-bökök a szememmel a pincér felé.- Csak... ha nincs olyan aki minden  téren támogat, engem tart a legszebbnek, nem csal meg, és szán rám elég időt, akkor nem is érdemes...-fejezem be.- És mi a helyzet veled? Biztosan van egy fiú...-hümmögök mosolyogva.- Vagy tévedek?
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 20. 14:10
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 21. 16:50 | Link

Leyla Cheesy


Katniss kitérő válaszára megrántom a vállam. Ha nem, hát nem. Hiszen, ki vagyok én, hogy rákényszerítsek valami olyat, amit nem akar? Hagynom kell, hogy saját maga tempójában haladjon az ismerkedéssel. Ráadásul, én hogy is kezdtem itt? Alig mertem bárkihez is szólni. De, szerencsémre kaptam a mikulástól a ládikámat, meg aztán ott volt Alex, Odett, Niki és a többiek. Sokkal lógok nekik. Hirtelen, mint ha sötét szobában lámpát kapcsoltak volna fel eszembe jutott valami.
-Hallgasd meg!-Nyújtom oda neki hőn szeretett ládikámat. Még mindig gyönyörű. Minden cuccom elfér benne a tértágító bűbájnak köszönhetően és bomba biztos lopás ellen is. Nem mintha itt szükség lenne rá. Kívülről a nevem gyönyörűen bele van írva. Kinyitom immár a húgom kezében heverő kincsemet. A muzsika azonnal kiáramlik, ellazítva az izmaimat. Ez mindig beválik. Kíváncsian nézem a testvéremet, míg nem bekövetkezik az eredmény. A tartása elernyed, könnyedebbé válik. Mosolyogva figyelem, mert most látom először ellazultnak őt. Érdeklődve hallgatom az új információkat arról a színészről, akit Peetaként, majd pedig egy másik szerepben kedveltem meg.
-Ja ezzel, teljesen egyetértek. Nagyon gagyi!-Nevetek szívből. Nem tudom, hogy azon, mert tényleg elég béna a hangzása, vagy Kat cinizmusa ennyire megnyerő. Jó színésznő lenne belőle az biztos. Hiába, ő is azokból a génekből örökölt, amelyekből én is. Viszont észreveszem, hogy Katet mennyire bosszantja a dolog. Van, aki nevet és van, aki mérges az ilyenektől. Apa és anya esete. Általában apa nevet és anya mérgelődik. Vicces, ugyanezt eljátszani.
-Lesz harmadik része, mikor?-Csillan fel a szemem. Csak a másodikat láttam, de már tervbe van az első rész megnézése, de akkor ezzel együtt a harmadik rész is. Huh, hosszú egy levelet kell írnom otthonra. Hosszabbat, mint amikor nagy bevásárlás előtt listát írunk.
-Egyetértek. –Tényleg, úgy néz ki a szobám, mint egy Hunger Games őrültnek. Még igazuk is van. Tényleg a szó szoros értelmében imádom, de azért kiegészül egy kis Bereczkivel meg Narniával. Ebből kettővel nem lesz baj, az már kiderült, a harmadikat, meg nem lehet nem szeretni szerintem.
-Persze, képzeld el, ha mindenki egy klón lenne. A gondolat is borzalmas. Ketten buli, de amikor mindenhol csak magaddal találkozol, az elég hátborzongató.-Beleborzongok a gondolatba. Csak bábuk lennénk, egyen érzésekkel és gondolatokkal. Nem tudnánk egymásnak segíteni, hiszen mindenkinek ugyanaz lenne a hibája és a gondja. Szerencse, hogy különbözőek vagyunk.
-Én is már anyuék agyára mentem vele. Egyébként ez tévedés. Nagyon sokan azt hiszik, de valójában, amit a filmben játszanak annak a címe Bella’s dream. Megvan otthon a kottája, de még nem volt időm átbogarászni, itt meg még nem akadtam rá egy zongorára se.-Jegyzem meg. Bár, már abbahagytam a tanulást, a balesetem miatt, de attól még néha leülök játszani, de, ha érzem, hogy fáj abbahagyom.
-Nahát, én is meg szeretnék tanulni gitározni, de még nem találtam senkit, aki megtanítson.  Most viszont igen! Egyébként én is tanultam furulyát.-Minő meglepő. Az egész arcomon szétterül egy nagy mosoly. Még a hangszertudásunk is nagyjából egyezik, azzal a különbséggel, hogy ő még gitározni is tud. Kíváncsi vagyok, hogy szólna egy négykezes.
-Majd lenne kedved megtanulni velem egy négykezest? Izgalmas páros lennénk, mint látványban, mint játékban-Jegyzem meg humorosan, majd jelentősen rá majd magamra pillantok. Körbenézek egy kicsit, miközben nyelek pár falatot. A nyüzsgés most is jelen van. Tőlünk nem messze egy párocska turbékol, a másik oldalon egy diák éppen az anyagot magolja, bár nem tudom, hogy mennyit tud ebben a zajban felfogni a tanulni valóból.
-Teljesen egyetértek. Ilyenkor még felesleges, elveszi az időt a fontosabb dolgoktól.-Jelentem ki határozottan. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy jégkirálynő vagyok és apácaként szeretnék meghalni valami eldugott zárdában, csak annyit láttam az ezekből maradó fájdalmat, hogy félek, hogy én is a mosdóban fogom végezni egy százas zsepi csomaggal a kezemben. Kinek kell ez, mert nekem nem! Ám, a következő kérdésre megmerevedek. Erre most, hogyan válaszoljak?
-Igen.-Majd pár perc habozás után hozzá teszem.-és nem is. Ez egy nagyon kacifántos történet. –Hogy is magyarázhatnám el anélkül, hogy ne nézzen totál lököttnek? Hogy megtetszett egy srác, aki valójában egy másik birodalomban él, ahova az álmaimban léptem be, kétszer az egész életembe...
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 23. 16:51 | Link

Kat Smiley Nővéér♥

Amikor odanyújtja nekem a ládikát nem tudom mire vélni. Meg is kérdezem tőle:
-Ez micsoda? De pont ekkor kinyitja a fedelét és andalító dallam száll a füleim felé. Hihetetlen mennyire pihentető érzés. Katniss-re mosolygok és tudom, hogy most valószínűleg egy beszívott drogoshoz hasonlítok. De tehetek én róla?
Minden megszűnik, ahogy lecsukom a szemem és az erdőmre gondolok. Majd lassan a légzésem is egyenletessé válik. De hiába nővérem jó szándéka, még ezt is képes vagyok tönkretenni. Hirtelen pattan ki a szemem, mikor a nyugalmas képek közé Milo  mozdulatlan testének képe is bekeveredik. Zihálva kapok az üdítőm után, néhány csöpp az asztalra, sőt az ölembe csöppen, ahogy a szájamhoz húzom és a jéghideg italra számítva próbálom lehűteni magam. Pár perccel később megnyugszom, de mintha  a vendégek felénk kémlelnének.
- Csak... az erdőre gondoltam.-magyarázom zaklatottan.- Aztán bekúszott a képbe Milo és a szél, a halál... én ...-nem tudom folytatni, könnyek görögnek az arcomon.
De tudom, hogy Katniss meg fog nyugtatni, legalábbis remélem, de már így is elégé összeszedtem magam ahhoz, hogy válaszoljak arra amit mond:
-2014-ben. Még várnunk kell egy kicsit, de biztosan jó lesz.-szipogom.
-Oh, tényleg?-ez az új info eltereli a gondolataim és gátat szab a könnyeimnek. A Bella's Lullaby. Ismerem! meg is van kottán, de soha nem tanultam meg. Tudod, a zongora, ...nekem... nos nem vagyok szenvedélyes művész. Nem is igazán.. Najó, szerettem, de nem tudnék megtanulni egy darabot. Illetve lehet menne, csak soha nem próbáltam.-mosolygok rá bátortalanul. Egészen megvigasztalódtam.
- Persze, akármit megtanulok, ha van aki ösztönöz-kacsintok rá. Ha valaki, ő biztosan rá tud venni, arra,h ogy iparkodjak bármiről legyen szó. Másrészről kíváncsi lennék az emberek arcára, ahogy két iker játszik varázslatosan egy zongorán.
Jó érzés tölt el és kiiszom az utolsó csepp italt  a poharamból.
-Hmm, ez finom volt. Máskor is eljövök ide.-fejezem ki elégedettségem.
- Kacifántos? Hmmm, érdekes. Hallani akarom!-követelőzök viccesen miközben átkarolom a vállát.
Nem győzöm elégszer megköszönni őt, az égnek!
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 27. 08:36 | Link

Húgi-Peeta forever


Ahogy, kiszabadul a zene, akaratlanul, de az én izmaim is ellazulnak. Hiába, olyan gyönyörű! Tuti varázslat is van a dologban. Egy pillanatra lehunyom a szemem és úgy élvezem az andalító muzsikát. A képzeletem szárnyán visszarepülök haza. Ezüst Holdon vágtázok egy vadregényes tájon. Körülöttem madarak csivitelnek, a szél a hajamba kap és csípi a szememet, de nem bánom. A lágy dallam kíséri utamat, minden olyan békés,boldog. Egyszer csak meghallom a Húgom zihálását,kinyitom a szemem és azonnal reagálok. Kikapom a kezéből a ládát,becsukom és visszateszem a táskába.  Már éppen kérdeztem volna, hogy mi zaklatta fel ennyire, de mintha már testbeszéddel kommunikálnánk,válaszolt is a ki nem mondott kérdésemre. Oh, Milo a történet engem is megrázott, nem is tudom, hogy képes Kat megbirkózni egy ilyen élménnyel.
-Csssssss.Semmi baj! Itt vagyok!-Suttogom neki, miközben mellé húzom a székemet és átölelem. Így is maradunk pár percig, míg megnyugszik. Aztán ismét elhelyezkedek vele szemben, mert így könnyebb a beszélgetés számomra. Szeretek az emberek szemébe nézni,mikor beszélek. Bár, egy kissé ilyesztő, most a sajátjaimat látni, attól még ezt a szokásomat megtartom. Mert így egyenes. Ha, valaki nem néz a szemembe annak vagy bűntudata van,vagy titkol valamit. Egyik se jó,kivéve, ha meg akar lepni valami kis aprósággal. Akkor elfogadható.  
-A csuda!-Mondom, akkor még várhatunk, de hátha anyu a kapcsolataival megtudja szerezni jó hamar. Elvégre, mire jó, ha ennyi színészt ismersz? A következő válaszokra csak mosolygok. Azért én se vagyok egy nagy művész, csak azt a darabot annyira megakartam tanulni, hogy egyszerűen ott tartott a saját akaratom a zongoránál. Soha egy darabnál sem éreztem ezt, de ennél igen. Furcsa is volt, de a mai napig nem untam meg, ezt a remekművet. Örök hálám a szerzőnek! Közben felfalom a torta utolsó morzsáit is. A kakaóm,már rég elfogyott, ám a testvérem megjegyzésére ravaszul elvigyorodom.
-Nem, legközelebb máhova viszlek, annyi felfedezni való vár még itt rád, ne ragadj le egynél!-Tanácsolom neki, hiszen régen én is itt voltam először, míg nem Dalma és a többiek szépen rá nem vettek arra, hogy nem csak egy hely létezik itt. Nem bántam meg,Bagolykőn minden hely, olyan gyönyörű. A kérésére egy pillanatra megmerevedek, de aztán egy mély levegőt veszek és belekezdek. Elvégre ő is elmondott nekem mindent, tartozok neki ennyivel.
-Nos, van egy olyan varázsige, hogy betudsz lépni egy másik birodalomba,mikor álmodsz. Én kétszer voltam ott, egyszer Jóslástanon, máskor pedig Aileenel. Mikor először jártam ott, találkoztam egy fiúval, Kelannal. Ő elvolt átkozva, és csak egy valaki törhette meg az átkot, ez a valaki voltam én. Megkellett küzdenünk egy gonosz varázslóval is, meg ki kellett állnunk három próbát. Aztán a harcban megsebesültem,de győztünk és megöltük a gonoszt. Kellan ápolt, de egy idő után mennem kellett, de mielőtt elragadott volna a köd-éreztem, hogy kezdek elvörösödni, remélem Kat elég tapintatos lesz-kaptam tőle egy búcsú puszi féleséget. Aztán mikor másodszorra találkoztunk, éppen elakarták vágni a banditák a torkomat, de, ő pont ott volt és megmentett. Közben szembe találkoztam Aileenel, akinek a sárkányát és a barátját rabolta el, az előbb általam említett gonosz varázsló öccse. De, azt is legyőztük! -Mosolygok diadalmasan. De, érzem, hogy a történet még magyarázatra szorul.
-Szóval, Kelannal nagyon jóba lettem, de sajnos nem találkozhatok vele, hiszen ő egy másik országhoz tartozik, nem pedig ide.-Fejezembe szomorúan. Ezért is butaság a részemről álmodozni utána. Mert csak csalódni fogok. Meg kell várnom a saját világomban élő hercegemet, vagy pedig valami varázslat folytán kellene egyikünknek átvándorolnia a másikunkhoz. De, a varázsigét bármikor használhatom, de minek fájdítsam vele a szívem...


/Hedviggel elküldöm a hosszabb változatot, ha szeretnéd,csak üzenj Mayaval./
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed