28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 9. 10:12 | Link

Szendrődy professzor úr
Valamikor estefelé, de még aznap

Este mindig pörögni szokott az élet, kivéve, amikor hétköznap van, olyankor nem pörög az élet, sőt, ami azt illeti sok mindent nem csinál még. Nem mintha bántani kellene szegényt, de történhetne valami. Még négy óra van a zárásig, ami azt jelenti, hogy mivel most minden az ő nyakában van, legalább öt és fél-hat óra, mire ténylegesen el is jut odáig, hogy bezárhat. Egy órája nincs nagyon forgalom, így a kész sütiket vagdossa szépen és díszíti tovább, hogy aztán tálcára pakolva szépen a helyükre csúsztassa őket, hátha látja valaki a kirakatból, hogy milyen szépen néznek ki az új sütik és betér, hogy elfogyasszon néhányat. Jó lenne, ha tényleg így lenne, az egyetlen érdekesség ma Karsa Bé Bálint volt személyesen, aki nem mostanában volt itt, így kezd kicsit leereszteni és az új keletű vágyát, mely szerint egy nap cukrászdája lesz, hátrébb sorolni, hogy a minisztériumi szóvivő és a fotográfus visszatérjenek az első két helyre.
Épp a gyümölcsös sütiket pakolja befelé, amikor aztán megtörténik az első - és valószínűleg utolsó nagyobb áttörés, ahogy az óra lassan eléri a fél nyolcat. Sosem lesz vége a napnak. Mindenesetre Völgyessy bácsi, a talárszabászatos betért hozzá, hogy süteményt vegyen, de mivel egy óra múlva itt vannak a gyerekek és az unokák, de még a dédunokák is, hogy Völgyessy néni sokadik szülinapján megköszöntsék, így most gyorsan beosont, hogy amíg a néni az új iskolai talárokhoz vesz méretet egy halom elsőéves Levitástól, addig ő megvegye és hazavigye a sütiket, aztán visszaoson, bólogat néhány sort, majd megint ki, hogy beengedje a rokonságot a házba, majd megint vissza, hogy hazakísérje a nénit. Nem semmi az öreg, szép dolog a szerelem, meg a kitartás, hiszen a néni sokszor próba elé állította a bácsit. A lényeg azonban, hogy gyakorlatilag a fél készletet megvette, így többet kaszált, mint amennyit egész nap, és persze még adott egy kis ajándékot, az egyik pici, szép virágokkal díszített tortát is becsomagolta. Teljesen az ő munkája, így ő ezt adja a néninek szülinapja alkalmából. Örült neki, hogy Völgyessy bácsi bejött, mert olyan szépeket tud mondani ilyenkor, és fel is szabadult egy nagy hely, így a többi süteményt is bepakolhatja.
Amikor végre készen van, elégedetten szusszan egyet, és előre sétál, hogy megnézze, ami hátulról jól néz ki, az elől is király-e. Hát nem. Nagyon nem, sőt annyira nem, hogy ijedten néz végig az elrendezésen. Nem talál benne semmi szépet vagy jót. Ez így nagyon, de nagyon nem király. Három süteményt kicserél, de még úgy sem jó. Valami egyszerűen nem jó az elrendezésbe, csak arra nem jött rá, hogy mi. A pult előtt áll, karjait idegesen összefonva, alsó ajka szélét harapdálva, zavartan egyik lábáról a másikra helyezve a súlyt. Minden kis apróságra figyelnie kell, de ez így szerinte nem vendégcsalogató. De mi lehet benne a rossz?
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrődy-Nagy Áron
INAKTÍV


újdonsült apuci
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 163
Írta: 2012. október 10. 22:27 | Link

Verocska

Nem gondoltam volna, hogy már most a falu felé fogok baktatni, de valamiért éreztem, hogy ennek a hírnek a közlése nem várhat. Elvégre is, igen, felvettek! Nem hiába az a sok munka, és fáradtság, pedig voltak olyan pillanatok, ahol majdnem feladtam, ahol inkább úgy döntöttem, mégse. De megérte. Az a sok diák, aki ott nyüzsög, mosolyog, egyszerűen engem is boldoggá tesz. Vannak köztük kivételek, de az én koromban is voltak, mégis felüdülés látni őket. Mintha megint diákként mennék végig a folyosón, élném a mindennapokat, izgulnék, hogy miből nincs kész a házim, vagy melyik órán nincs jó kedvébe a tanár. Ugyan egy kissé más szemszögből látja így az ember, főleg, hogy holnap lesz az első órám, de kibírom, várom már. Igaz, egy kicsit feszültebb vagyok, hiszen nem tudom, mire számíthatok saját magamtól, ami elég nagy probléma, akárhogy is nézem.
A faluba lefelé beugrottam az egyik sarki kisboltba, ahova mindig jártam, és vettem egy tábla csokit Veronikának. Elvégre, ma ünnepelünk, nem igaz? Tovább sétáltam, már több volt, mint félhomály, amikor a cukrászda elé értem, de nem adtam fel, mert eldöntöttem, hogy én most akkor is odamegyek, ha esik, ha fúj, ha szakad, ha nem tudom. Én most elújságolom neki a hírt. A kirakat előtt megálltam, végignéztem rajta, majd semmiféle jel nélkül besétáltam, és elmosolyodtam, ahogy a  gyanútlan lányka háttal álldogált, és nézegette a sütiket. A csokit útközben zsebre tettem, így nem látszott, hogy van nálam plusz dolog, mintha csak én lennék, egy bőrkabátban.
- Egy kávét kérnék, és téged, ha lehet. - mosolyogtam, miközben leültem a pulthoz legközelebbi asztalnál, és onnan is szemügyre vettem a sütiket Megvártam a kávémat, majd amikor Veronika mellém ért, lehúztam a mellettem levő székre. - Beszélnünk kell! - néztem rá csillogó szemekkel, izgatottan, mint ahogy a kisgyerekek szoktak, amikor kapnak egy új játékot, vagy amikor teljesül a vágyuk, és épp egy idegennek, vagy éppenséggel egy barátjuknak mesélik. Sajnálom, hogy ezek a dolgok kimaradtak fiatal koromból, de most mégis van egy barátom, aki ugyan nő, mégis jó, hogy van nekem. Valakivel megtudom beszélni, mi történik, aki nem az apám. Ez azért haladás.
- Ó, ezt neked hoztam. - mosolyogva nyomtam oda neki a csokit, miközben vártam, hogy megkérdezze, vagy kimondja, hogy mi történt. Az sem baj, ha rögtön rájön, és tudja, és mondja, csak kéremkérem. Tudom én, hogy könnyű dolgom lehet vele. Ja, apropó, a kérésemről még nem is tud semmit. Muhaha.
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 11. 21:45 | Link

Árcsu prof. - Sajnálom <3

Próbálja kitalálni, hogy mi éppen a rossz, de nagyon nem akar neki sikerülni. Csak ne most toppanjon be valaki, aki felette van és szúrja le nagyon, amiért nem olyan szép a dolog. Nagyon kétségbe van esve és naná, hogy ilyenkor szólal meg egy hang a háta mögül, akit majdnem fel is pofoz, pedig nem szándékosan tette. Nyílván nem hitte, hogy a lány ennyire el van merülve.
- Jó.
Szólal meg csendesen, nem kell, hogy a férfi meghallja, hogy kis híján kifutott a szíve az üzletből. Hülye szokás az ember háta mögé lopózni, akkor is, ha történetesen onnan nyílik az ajtó. Gépiesen elindul, hogy a rendelést legyártsa és csak amikor a süteményekhez fordul, akkor gondol bele abba, hogy mit is mondott a férfi.
~ Egy kávét kérnék, és téged, ha lehet.~
Milyen édes,őt akarja, ez olyan szép. Ilyet se mondott még neki senki. Felpillant rá és elmosolyodik, majd vissza a kávé szép díszítéséhez. Ha már egyedül oldja meg az üzletet, akkor lehet egy kis plusz benne. Egy szépen formázott feliratot kap ugyanis a tetejére, semmi extra, csak annyi, hogy "Vercsutól" és ha már ilyen "romantikus" a hangulata, akkor még egy nagyobb süteményt is tesz mellé, ami szivárványszínű krémmel van töltve, a tetején pedig egy kiskutya fekszik. Ezeket, két villával - mert a forgalom ilyenkor már semmi - tálcára teszi és a férfi asztalához viszi. Ahogy lehúzza maga mellé, a beszélnünk kell kijelentés, és, hogy őt akarja egy nagyon furcsa és nagyon téves folyamatot kezd elindítani a lány fejében, melyre a pontot a csoki teszi fel. Szegény lány egy pillanat alatt válik rákvörössé, ahogy a csoki és a férfi között jár a tekintete, kikerekedett szemekkel újra és újra lejátszva magában az elmúlt két percet.
- Ez nagyon kedves tőled.
Nem tudja, hogy elvegye-e a csokit, vagy sem, de a férfi a kezébe nyomja egyből, amire zavartan lehajtja a fejét. Ez egy elég kínos pillanat, a csomagolással játszik egy picit, összeszedi a gondolatait. Nem hitte volna, hogy ma még ilyen nos ajánlatot kap. Ez ma nagyon nem az ő napja.
- De… én nem…vagyok…olyan lány.
Esdeklőn néz fel végül a férfire, azon agyalva, hogy vajon mit ronthatott el ennyire, hogy a férfi totálisan félreérti őt. Pedig nem csinált semmit, legalábbis szerinte nem, sőt azt se tudja, hogy az ilyet hogyan kell csinálni.
- Sajnálom, ha más jött le. Én nem akartam, hogy mást gondolj, de én ilyet nem szoktam csinálni.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed