36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 10. 14:16 | Link

Végvári Zoé

Nagyon szokatlan volt még az új lakhelyünk, és hiába tiltakoztam, minden megtörtént, anélkül, hogy az én véleményem bárkinek számított volna bármit is. Apuék elváltak, és Balázs haragudott rám, mert ő nem lehetett olyan, mint én.
Szomorúan hüppögve fogyasztottam a búfelejtő sütim a cukrászdában, ami francia krémes volt. Nyami. Amíg apuci dolgozik, addig úgyse nagyon tudtam volna mit csinálni otthon suli után, úgyhogy a táskámmal a hátamon egyből ide vettem az irányt, és itt kötöttem ki. Következő évben már a Bagolykőben leszek, és nem, nem akarok bejárós lenni, most még apura is mérges vagyok, jót fog tenni a távolság. Úgy könnyebb lesz a feledés is, amúgy is, legalább a pszicho néni nem fog nyaggatni ezzel az uncsi közösségi élet-dumával.
A sütim falatozása közben elővettem a leckémet is, muszáj volt tanulni, bár annyira nagyon nem szeretek. Inkább játékkal tölteném az időmet, játék, játék és még több játék! Nincs is annál jobb, de már kezdek nagyosodni, szóval mindig kevesebb lesz a legjobb dolgokból.
Remélem, azért a nagyos iskolában, a Bagolykőben majd lehet játszani is, nem csak tanulni.
A táskámban kedvenc plüssmacim és a naplóm is pihent, de őket most nem vettem elő, nehogy bármi bajuk legyen, esetleg elvesszenek.
Végül leraktam a ceruzát, és a tollat is, mert valahogy nagyon nem akart menni az a fogalmazás-házi. Szabadon választható a téma, azonban egyelőre semmi ötletem nincs, hogy mit kéne írnom. A tanító néniknek biztosan nem tetszene, ha leírnám, hogy anya milyen gonosz, elment tőlünk csak azért, mert ő nem tud varázsolni, és Balázs sem… mert egyfolytában csak ez járt a fejemben. Meg hogy mennyire idegen és ismeretlen még Bogolyfalva. Áh, igen, ez jó lesz. Na de… hogy is kezdjem el?
Ah, nekem nem megy ez a fogalmazás, inkább eszem a sütimet… az finomabb és sokkal jobb elfoglaltság. Határozottan jobb.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. május 5. 09:10 | Link

Kiva Faraday


Egyetlen egy kívánságom volt, ami úgy tűnt, teljesülni fog. Nem akartam elkiabálni, nehogy aztán szertefoszlottá váljon, mint az álmaim legtöbbje. De most, hogy ott ültem a cukrászda egy asztalánál, hárítva a hozzám érkező eladókat, kijelenthettem, mire vágytam a legjobban: beszélgetni egy elemi mágus tanonccal. Régóta szerettem volna közelebb kerülni hozzájuk. Meg tudni mondjuk, mennyire befolyásolják az érzéseik az elemük működését? Volt vajon olyan valaha is, aki félt a saját erejétől? Ha igen, döntött már úgy valaki, hogy inkább megpróbál érzések nélkül élni?
A legutóbbihoz elég magamra néznem. Sokáig megpróbáltam elgyömöszölni őket magamban, s végül vesztettem! Nem tudom nem-kimutatni őket, ha egyszer vannak... Intenzíven.
Mire észbe kaptam, már röppent is baglyommal a levél, amiben véglegesítettük a találkát. Itt beszéltük meg, és minden perccel úgy éreztem, mintha tűkön ülnék. Egyre szaporább ritmusban vert a szívem. A tüdőmet mintha az óra ketyegésével egyhuzamban préselték volna össze, a levegőt is zihálva vettem. Igyekeztem kényelmesen ülni a széken, az ablakhoz közel, hogy már onnan jól láthassam, ha jönne valaki. Próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, nehogy még egy eladó hirdesse a legújabb frissítőit. Az nyugtat meg különben is a legjobban, ha látom jönni... Ácsi! Tudom egyáltalán, hogy néz ki?
Homlokomat ráncolva bámultam magam elé. Átpörgettem minden emlékképem a tanárokról, akiket eddig láttam. Már azt hittem, nem találok semmit sem, mikor beugrott valami. Azt hiszem a suli egyik folyosóján bandukoltam, mikor láttam őt kilépni egy ajtó mögül. Az arcát pont nem láttam, de a hajára emlékszem, meg a magasságára is. Sötétbarna sörényes, és biztosan 165 felett van. Vagyis jóval nagyobb az én 160 centimnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 7. 11:54 | Link

Szofiám

Nem láttam egy ideje a szőkeséget, ez pedig meglehetősen zavart, ha őszinte akarok lenni. Egyrészt az, hogy ugye nálam dolgozott, egyeztetni akartam vele, hogyan meg mikor érne rá, mert nem ártott volna egy nagy leltár a pálcák között.
Szóval a napokban írtam neki egy levelet, amit aztán gyáva nyúl módjára becsúsztattam a küszöb alatt és vissza is siettem a faluba. Nem rajongtam az iskoláért különösebben, túl sok volt az ember, nekem meg ugye meg kellett erőltetnem magam.
Megkértem a levélben, hogy ha van ideje, akkor ma jöjjön el a Cukrászdába, megírtam persze az időpontot is. Egy órával előtte már nem bírtam a hátsómon ülni, szóval belőttem a hajam, felvettem egy fehér inget, meg a zakómat, mellé ugye a hozzá tartozó nadrág. Aztán én, a zsiráfborjú elvágtattam a cukrászdába, majd leültem az egyik asztalhoz. Gyümölcstortát rendeltem és csokis kávét. Magát a csokit nem szerettem, de így kávéval higítva nem volt rossz.
Szinte minden pillanatban, mikor nyílt az ajtó, úgy kaptam fel a fejem, mint a kutya, aki a gazdáját várja. Sh.t.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2016. augusztus 11. 10:49 | Link

Sheela Lengrond

Jó rég nem jártam már erre. Bagolyfalva most is nyugodt hely volt. Démon a kutyám, mint mindig most is velem volt. Nem hiába nála hűségesebb társam nem volt. Vidáman baktatott mellettem és néha rám pillantott követem – e mikor megálltam egy - egy olt kirakatánál nézelődni. Én magam két év alatt nem sokat változtam talán csak a hajam lett hosszabb. De a stílusom ugyan az maradt. Valahogy a vendéglátói negyedben kötöttünk ki, ami végül is nem volt baj, mert már kezdtem megéhezni. Bár enni ilyen melegben nem akartam ezért beültünk a cukrászda teraszára és rendeltem, Démonnak egy tálban vizet, még én egy jeges teát meg egy fagyi kelyhet kértem. Sajna a két év kihagyás azt eredményezte, hogy még mindig harmadikos voltam, de az nem olyan nagy baj. Majd innentől jobban figyelek. De muszáj voltam odahaza segíteni. Sok volt ott a dolog. És ami a legrosszabb még apámmal sem tudtam találkozni.
Utoljára módosította:Moondance Williams, 2016. augusztus 14. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2016. augusztus 14. 19:54 | Link

Gwen
Zárás után egy órával

Amióta Abi igent mondott, olyan vagyok, mint egy búgócsiga. Pörög az üzlet is ennek köszönhetően, végre tudok ide is rendesen koncentrálni. A többiek szuperül elvitték a boltot, de vissza kell térnem, tudom. A múltkor voltam egy körön Veránál, a cukrászda tulajdonosánál, megbeszéltünk mindent, amit szeretne, amit lehet, amin dolgozni kell. Újítunk, most is, hogy az üzlet menjen. A többiek között kihirdettem egy kis versenyt, hogy legyenek új különlegességeink. Őszi és téli ízeket kértem tőlük, ők pedig rengeteg recepttel és ötlettel ajándékoztak meg, így aztán lesznek tematikus hetek, extra kedvezmények. Nagyon rápörögtem erre az egészre, ezért vagyok még most is itt.
Az utolsó délutános alkalmazottam is elment már egy bő fél órája, én vállaltam, hogy ma befejezem a takarítást, és be is zárok, így hát jelenleg a bolt ajtaja nyitva van, a pult már kitakarítva, az asztalok letakarítva, a székek felpakolva. Hátul is minden csillog - villog, bár ez utóbbi nem az én érdemem. Fütyürészve, élvezve a kellemesen meleg esti időt, állítom hadba a felmosót, mely szépen el is végzi a munkáját. Ami engem illet, az ajtóhoz legközelebbi boxban ülök az ablak mellett, és a papírhalmokat rendezgetem. Hogy ne zavarjam a felmosót, törökülésben helyezkedek el.
Van előttem minden, számlák, melyeket le kell még könyvelni, számlák, melyeket még ki kell fizetni, ötletekkel teli papírok, rajzok, receptek, és üres papírok, melyek szépen lassan az én írásommal telnek meg. Egy külön papíron vezetem a kérdéseket, melyeket fel kell tennem Verának, amikor legközelebb ellátogatok hozzá. Megint egy másikon gyűlik a lista az alkalmazottaim felé. Lehet, hogy mennem kellene, de ha most félbehagyom, akkor tudom, hogy már nem is fejezem be. Most vagyok lendületbe, most kell megvalósítanom mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. augusztus 15. 15:38 | Link



Nagyon szeretett volna már édességet enni. Hiába rángatta Kíra karját, hiába ugrált Gábor mellkasán, semmit nem használt. Az édesanyjuk dolgozott egész nap és beletemetkezett az írásba, jól tudja, hogy ilyenkor nem tanácsos zavarni. Így esett a rémeset, hogy senki nem akarta elkísérni Alexát a cukrászdába.
Úgyhogy kénytelen volt összeszednie magát és nagylánynak lenni. Nem mintha gondja lenne ezzel, amúgy is nagyon szereti, ha már nem képzelik kis pisisnek. Már tizenkettő éves! El sem hiszi, hogy már túl van a tízen, meg, hogy milyen gyorsan öregszik. Abba gondol, ha Angliában élne, már egy éve a Roxfortba járhatna, és akkor már tényleg, komoly kis boszorkaként gondolnának rá. De ehelyett ő még kis előkészítős, harmadikos. Senki nem veszi komolyan és még véletlen sem feltételezik róla, hogy felnőtt, nagylány.
Hát most bebizonyítja! Bizony, összeszedi az összes bátorságát, felöltözik csinos ruhákba, sokáig igazgatja a haját és tűnődik rajta, hogyan állna a legszebben. Nincs mit tenni, nagyon szeret csinos kiscsaj lenni, ad a megjelenésére. Még a mosolyát is elkezdi próbálgatni a tükörben, de ebből az lesz, hogy végül vigyorog, majd ott grimaszolgat perceken át.
Utána pedig megvalósítja a nagy tervet, ami egyszerűbben megy, mint gondolná. Feláll a kanapéról, felveszi a cipőjét, kilép az ajtón. Becsukja maga mögött. És semmi, elmarad a nagy extázis, olyan, mintha csak sétálni készülne. Csak éppen visz magával egy keveset a zsebpénzéből.
A cukrászdába érve, egyből lelkesen szalad a pulthoz és az üvegre tapadva nézegeti az édességeket. Mindegyik nagyon csábítónak tűnik, de ő természetesen a kedvencét keresi. És keresi, keresi, keresi... de sehol sincs.
- Néni, csókolom, elnézést! - hívja fel magára az eladó figyelmét egy bájos mosollyal és némi integetéssel társítva. Sok dolgot lehet mondani rá, de azt nem, hogy nem bájos és jól nevelt kislány.
- Nem találom az epres minyont, nem tetszik tudni, merre van? - kérdezi, őszinte érdeklődéssel és némi kétségbeeséssel az arcán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. szeptember 3. 19:19 | Link



Egy kávét kér egyelőre, a sütemények széles választéka azonban már gondolkodóba ejti. Bár a pillecukrot előnyben részesíti minden egyébbel szemben, azért az édességet minden formájában szereti, és mivel kedvencét itt nem látja éppen semmilyen formában sem, hát nem igazán tud dönteni, hogy most mégis a csokoládé vagy a tejszínhab, esetleg a karamell volna-e inkább kedvére. A lehetőségeken töprengve szabadul meg újonnan kapott egyenruhája kabátjától tekintettel a még mindig júliusra emlékeztető hőmérsékletre, hiába köszöntött be már naptár szerint az ősz, és a szék támlájára akasztja gondosan, majd helyet is foglal. Az órája szerint még van néhány perc a bagolyposta útján egyeztetett időpontig, úgyhogy ráérősen kanalaz a cukortartóból cukrot a kávéjába, majd ráönti a tejet is, és kavargatni kezdi egész ütemesen kocogtatva a kanalat a csésze oldalához. Meglepően szabadnak érzi magát, hogy már nem felügyelőként tartózkodik a faluban, mi több, tegnap óta ismét a Nyomozóiroda alkalmazásában álló kihallgató tiszt. Beletelt ugyan némi türelmetlen várakozással és bizonytalansággal fűszerezett időbe, mire mondtak bármit is a Minisztériumtól a közel egy hónapja beadott áthelyezési kérelmén, aztán még el is beszélgethetett a nagyfőnökkel, megkapta a lehetőséget, hogy szóban is indokolja, miért szeretne lemondani a volt beosztásáról, és úgy tűnik, meggyőző volt. Mégiscsak a Mardekárba járt, meglátszik az néha, még ha annyira nem is szembetűnő elsőre, hogy valaha a zöld-ezüst ház tagja volt. Még mielőtt belekortyolna a kávéjába, hátratűri továbbra is gubancos, fésűt nem látott tincseit abban a reményben, hogy ezúttal talán mégsem hullik az egész fél perccel később ismét a homlokába, aztán a csészét visszatéve a csészealjra előveszi az igazolványát. Nem sok minden változott benne, csupán az egység, de egy kis figyelmes nézelődés után az is feltűnik az embernek, így igyekezve nem vigyorogni - meg kell hagyni, kicsit nehezen megy, szája sarkába folyton-folyvást felkúszik egy icipici kis görbület még mindig le nem csengett öröméből fakadóan - az éppen csak megérkező fiú orra elé tolja az igazolványt. Tessék csak nézni, áthelyezték.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. szeptember 3. 19:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christopher R. Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 24. 10:43 | Link




Bosszantóan unalmas volt az ide út. Ahhoz képest, hogy már nem is LA-ben voltam, ezen az országon belül is el lehet utazgatni órákon keresztül, mire végre megérkezel. Igyekeztem minél hamarabb letudni az alap dolgokat, igazoltam magamat, hogy tényleg Én vagyok az, majd a kastélyon belül, a körletemet megkeresve elhelyezkedtem. Nincs még rendes szobám, amit hamar orvosolni fogok, ugyanis semmi kedvem vagy újoncokkal lakni, vagy igazából senki mással, de ha nincs más megoldás valahogy túl kell élnem. Lepakoltam a holmijaimat, fejemről a napszemüveget pedig az egyik kis fiók tetejére hajítottam, majd belesüppedtem az egyik kanapéba. Felsóhajtottam, ezzel is tudatva magammal, mennyire nyűgös vagyok, és, hogy ismét nekikezdek ennek az iskola dolognak. Ha ez se jön be, akkor már nem tudom mi lesz velem, de meg kellett adnom az esélyt a továbbtanulásomnak. Körbenéztem, és mivel sehol sem találtam egy lelket sem, a lábamat a velem szemben lévő kis asztalra felraktam, és egy percre behunytam a szemem. Utálom, mikor Én vagyok a nagy, és csúnya idegen, aki csak most jött, és senki sem tud róla semmit. Az egyetlen jó ebben, hogy megtarthatom magamnak a kis titokzatosságomat, és a sok kíváncsiskodó fortyoghat a levükben. Kis idő múlva felpattantam a fotelből, cuccaimat hátrahagyva pedig nekiindultam, elhagyva a körletemet. Nem tudtam egy helyben maradni, muszáj volt valamit kezdenem magammal, ami jelenleg az evést jelentette. A kastély mellett nem messze helyezkedett el egy kisebb falu, amit azonnal meg is céloztam. Bőrdzsekimet kicipzároztam, végre nem volt már olyan hideg, mint korán reggel. Zsebre tett kézzel, nyugodtan, és szépen lassan haladtam lefele. Igyekeztem a faluban nem azonnal eltévedni, ezért amit a leghamarabb észrevettem, az egy cukrászda volt, így betértem oda. Az eladóra vetettem egy huncut kis mosolyt, majd rendeltem egy szelet csokitortát, és az egyik sarokban lévő, üres asztalnál helyet foglalva vártam, mikor hozzák ki. Dzsekimet levettem, majd magam mellé hajítottam. Idebent meg meleg van, hihetetlen. Takaros kis hely volt, olyan családiasnak mondanám. Nem éppen az Én ízlésemnek megfelelő, de ahhoz, hogy bejöjjek ide, és hódoljak az egyik legnagyobb szenvedélyemnek, az édességnek, annak tökéletesen megfelel. Csak páran voltak még itt rajtam kívül, mivel még senkit és semmit nem ismerek a környéken, nem tudtam megállapítani kis falubéli, és ki tartozik az iskolába. Pár fiatalabb hölgyemény ültek a velem szemben lévő sarokban, vetettem rájuk egy semleges pillantást, mire az összes visszafordult az asztaluk felé. Én is az asztalomra tekintettem, mintha mi se történt volna, hiszen számomra ez pontosan azt is jelentette. Nem nagyon tudnak meghatni a kis hölgyek rajongásai. A pincér pár perc elteltével kihozta a süteményemet, Én pedig kértem mellé még egy kávét, ami azt hiszem nagyon nagy segítség lesz a napom hátralévő részére tekintve. Mindent elrendeztem az asztalomon, majd nekiláttam falatozni. Nem is olyan rossz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. szeptember 29. 20:20 | Link

Cesare Alfonso Belmonte

 A cukrászdában üldögélek, olvasgatok egy gemmológia szaklapot, s közben a nyakamban lógó medált babrálom balommal. Ahogy felpillantok meglátom a habos karamellás tejemet kelet felől érkezni, ez akaratlanul is mosolyra fakaszt. Mostanság többet mosolygok, nyitottabb lettem, hála az Eridonban töltött időszaknak. Nem bántam meg egy percet sem az ott hvh-ként eltöltött időmből, ahogy azt sem sajnálom, hogy továbbadtam a stafétát. Majdnem, mint a mugli Edda zenekar dalában...minden sarkon helyett: minden házban jártam már, de ez engem cseppet sem zavar. Látni a különböző belső világokat, kommunikációs és kapcsolati struktúrákat maga a tanári lét magas foka.
 Belekanalazok a látványos és illatos finomságba és szégyen vagy sem, a magas falú pohár széléről nyelvem hegyével megmentek a lefolyástól egy kis oldott habot. Hmmm...élvezem az ízkavalkádot, a tej a testes hab, a karamell...egyszerűen mennyei ja és a fahéjat meg sem említettem még. Egyszerűen mámorító. Ilyen lehetett az istenek eledele az antik világ kultúráiban. Igazából nem tudom miért jöttem be, talán mert megcsapott az ősz igazi hangulata és a hulló leveleket látva valami melegre vágytam. Ki tudja, de azt hiszem jól tettem, hogy így döntöttem és most itt vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 21:35 | Link

Szofia

Az elmúlt időszakban nem sok embernek tudtam örülni igazán, az új arcokat kifejezetten kerültem, néhány régi barát társasága azonban még jól esett, s velük néhány óra erejéig el tudtam felejteni az elmúlt időszakban történt szörnyűségeket.
A pszichológusom is azt mondta, hogy ne zárkózzak el túlságosan a világtól, s ne féljek annyira mindenkitől, mint a tűztől, mert azzal csak saját magam alatt vágom a fát, s idő előtt magányos maradok.
A visszaköltözés, s az évnyitó után persze kellett néhány nap, mire összeszedtem magam, és felkészültem a régi ismerősökkel való találkozóra, de nem halogathattam tovább ezeket a pillanatokat sem.
Egy bagolyban üzentem régi barátnőmnek a következő sorokat:

Drága Szofia!
Örömmel hallottam a hírt, hogy Te is ebben az intézményben tanulsz, nagyon szeretnék veled találkozni. Rég beszélgettünk már, és biztos sok minden történt veled az óta a szuper nyár óta.
Remélem, el tudsz jönni a Czukorvarázs Cukrászdába és megvitathatjuk, hogy mi történt a francia riviérán.
Üdvözlettel barátnőd,
Ilda

A cukrászda előtt, némi türelmetlenséggel várakoztam barátnőmre, miközben hátammal az épület falának támaszkodtam, s hol jobbra, hol balra fordítottam a fejemet. Látva az utcán mászkáló embereket, furcsa érzés fojtogatta a torkomat, s elég pocsékul éreztem magam egyedül a cukrászdánál. Legszívesebben már vissza is fordultam volna a kastély felé, de valahol reménykedtem abban, hogy felbukkan Szofia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 1. 19:15 | Link

Ninuuus <3

Bori már napok óta megbeszélte ezt a találkozót, szerencsére jutott az idejéből rá. Újabban kicsit átrendezte a beosztását, hogy maradjon energiája egy kis kikapcsolódásra is, mert ez a suli-színhász-suli-otthon ingázás eléggé lekötötte, mondjuk ez is volt a célja. Ó, és emellett még a néptáncot sem hagyta ott, meg is lincselték volna a többiek, ha megteszi.
Egy öt perccel korábban érkezett, elegánsan és a novemberi szeles időjáráshoz megfelelően.
Amíg az Egerszegi-hölgyemény meg nem érkezett, addig ő kicsit körbelesett, itt most járt először, úgyhogy volt bőven mit megcsodálni.
Égzselét rendelt magának, ki akarta próbálni, hogy milyen ízű, illetve hogy tényleg lebegni fog-e tőle egy rövidke ideig.
Egyelőre tetszett neki a hely, pláne, hogy meglehetősen tiszta, nyugodt, barátságos, a kiszolgálás pedig egyszerűen pazar.
Ahogy észrevette a másikat, azonnal integetett is felé, bár ezen a csütörtök délután napon nem voltak itt valami sokan. Általában hétvégén szokott tömve lenni a vendéglátóhely.
- Helló, erre vagyok! – jelzett immár verbálisan is a szöszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 14. 20:47 | Link

Rozsos Annamária
szombat délután a pultnál

Végre itt vagyok. Mióta az elődömmel való megbeszélések kapcsán elkezdtem ismét el-ellátogatni a faluba, egyetlen egyszer tettem be ide a lábam, de az is csak egy futó körbenézés volt. Azóta meg ugyebár igazgatóként rengeteg tennivalóm akadt és úgy dönöttem, majd akkor jöhetek le ide, ha már kiérdemeltem. Elérkezett ez a nap.
Arcomon nagy mosollyal lépek be a cukrászdába. Magamba szívom a sütemények és egyéb finomságok édes illatát, és beljebb sétálva figyelem a vendégeket, töretlen derűvel. Utam a pulthoz vezet. Akarva-akaratalanul megnyalom a számat a pazar kínálatot látva. A minőség mit sem változott. Egészen előre hajolok, orrom csaknem a vitrin üvegét éri. Ujjaim végével számat simogatom, ahogy el vagyok veszve a bőség zavarában. A többiek sokkal céltudatosabbak, mint most én. Gyakran intemen is kell, hogy fáradjanak csak elém, mert nekem fogalmam sincs még. Ugyanígy a pult mögött álló vagy épp szorgoskodó kiszolgálók mindegyikével mosolyogva közlöm, hogy még válogatok, ne is foglalkozzanak velem.
Míg próbálok dönteni, néhány belém botló diák vicces odaszólásokkal szórakoztat. Mint például, hogy melyik mérgezett tortát kerüljem el az ilyen meg olyan hatása miatt. Vagy éppen hogy próbálnak rámtukmálni egy-egy édességet, mert nekik az a kedvencük. Annyira élvezem a le- és rábeszélési leleményességüket, hogy igazából nem is bánom, hogy ennyire képtelen vagyok választani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 17. 19:10 | Link

Cesare


Minden évben eljön az a nap, amelyet egy idő után már nem vár annyira az ember. Gyerekként a sok ajándék, a sütemények esetleges gyerekzsúrok tökéletessé teszik ezt a napot. Ahogy felnövünk, úgy egyre komolyabbá válik és van, amikor már inkább tehernek érzed, mint boldogságnak. Én pont ezen a szinten állok már jó pár éve. Számomra a családi ünnepek a rémálmokkal egyelők ezért is lehet nevetséges a tény, hogy éppen a sajátom miatt sétálok a cukrászdába.
Cesare, az egyetlen navinés akit elbírok viselni, valahogy sikeresen rávett arra, hogy ide muszáj beülni. Először nem tetszett az ötlet, de aztán szerencséjére mostanában elég jó a hangulatom, így nem tudtam visszautasítani az ajánlatot.
Történetünk egyszerű. Valamikor elkapott valami csínytevésnél és mivel büntetést is adott, közben váltottunk néha pár szót. Aztán egy újabb elkapás és így ment ez tovább egészen addig, amíg már régi ismerősként tudtuk a másikat köszönteni. Azóta igyekszem figyelni arra, hogy ő neki ne kelljen elkapnia, kár lenne a „barátságunknak”.
– Te jó ég micsoda hideg van, régóta vársz rám? – olyan sebesen szedtem a lábaimat amennyire csak tudtam. Sose szoktam elkésni, de miután majdnem sikerült kitörni a nyakamat, kissé felfordult körülöttem a világ.
- Adnék neked egy üdvözlő ölelést, de sajnos még mindig nem küzdöttem le az érintéstől való iszonyomat.. Pedig igyekszem esküszöm. – bájosan vigyorgok rá és a levegőbe dobok feléje egy puszit, néha még ez is sokk.
– Várunk még valakit? Mert ha nem menjünk be, mert a sejhajom megfagy. - egy külső szemlélőnek, aki nem ismer és mindig csak a komor, beképzelt és bunkó személyiségemet látja bizony furcsa lehet, hogy van olyan, akivel el tudok beszélgetni kedélyesen. Cesare ezen kevés emberek egyike, rá kellett jönnöm, hogy nem mindig kell ezt a formát hozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 16:29 | Link

Cica
Előzmények-Boglyas tér

A lány nem akart reagálni rá, de valahol a lelke mélyén hihetetlenül büszke volt magára, hogy sikerült meglepnie a hajtót. A csók talán hiba volt, talán nem, minden esetre nem ez volt az a pillanat, amikor a szőke el akart ezt dönteni. Jól érezte magát Lewy társaságában, mert bár sohasem mondta volna ki hangosan, azért hiányzott neki a kissé erőszakos kviddicsjátékos, még akkor is, ha mániája volt, hogy emberekben tegyen kárt a levegőben.
Nevetve vette csak tudomásul, hogy a férfi tulajdonképpen elrejtette őt az utcát átszelő kíváncsi szempárok elől és készségesen belebújt a zakóba. Semmiféle akadályát sem látta, hogy ők ketten most ellibbenjenek a cukrászdába  és magukba lapátoljanak némi felesleges kalóriát.
-Menjünk -bólintott aprót a lány, miközben összefűzte a kezeit a mellkasa előtt, így kifejezve nemtetszését. - Ki elől takargatsz ennyire?
Igazán érdekelte volna, hogy vajon miért csomagolt be őt a hajtó úgy, mint egy karácsonyi ajándékot, miközben igazán nem viselt kevés ruhát. Futott, ezt a sportot pedig nem túl kényelmes térdig érő kabátban űzni és biztos volt benne, hogy azért a férfinek is jobban tetszett ez a látvány.
- Gyere, együnk egy sütit! –intett a lány a cukrászda felé a fejével és, ha Lewy nem ellenkezett, akkor meg is indult a megfelelő irányba.
Amikor legutóbb itt járt még csak az esküvőjét tervezgette és közben Arlennel cseverészett arról, miért is nem lenne jó ötlet Niko elé állni a ténnyel, hogy nem minden úgy van, ahogyan ő azt gondolja. Akkor azt ígérte, hogy segít ezt a problémát megoldani, de már látta, hogy az sem változtatott volna sokat a helyzeten, ha ő beleszól. A fiú nem arról volt híres, hogy mások irányíthatják.
Menet közben a kövezetet bámulta maga előtt és próbálta felidézni az első gondolatát, miszerint miért is hiba beülni bárhová azzal az exével, akivel pár perccel ezelőtt még csókolózott. Hirtelenjében elég sok ellenérvet tudott volna felsorolni.
Előre ment az ajtóban és a szokásos, szélre eső asztalához csüccsent le –ahová egyébként minden alkalommal, amikor itt járt. Mielőtt leült volna kigombolta a zakót és az ujjait kibújtatta belőle a karjait, mert csak azért sem lehet mindig Bojarskinak igaza.
- Mit is kellene megbeszélnünk egészen pontosan?
A kérdést egy komoly pillantással toldotta meg és már csak azért sem tervezte elengedni a férfi tekintetét, amiért az sem tette odakint a téren. Mert akkor elüti a helyzetet és a lány sohasem fogja megtudni, hogy pontosan mi is van velük.
Egy pincér feléjük indult –konkrétan az, amelyik a múltkor, mikor Ildával itt volt annyira bámulta– és Szof akaratlanul is engedélyezett magának egy aprócska mosolyt. Ez valahogy nem az ő napja…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2016. december 16. 16:59 | Link

Majának

Talán nem kellett volna. Talán rossz ötlet volt. Talán túl korai. Vagy már késő. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak az agyában miközben türelmetlenül ütögette a lábához a tollát. Az asztalon előtte heverő igencsak viseletes könyv nyitva volt, de néhány áthúzott mondaton kívül semmi egyebet nem tudott kipreselni magából az utóbbi hetekben. Mondhatni írói válságba került. Az útinapló megírása a kalandjaikról egészen jól sikerült, hiszen mindent azon nyomban leírt, de úgy tűnik más nem megy neki, ez pedig roppantul elkeserítette. Talán nem erre a pályára való. Felfogható ez egy remek hobbinak de semmi több. Az egyetemi választott pályája is nagyon érdekelte, de a szüleinek az sem tetszett. Most viszont valami egészen más miatt ült itt és pillantott másodpercenként az ajtó felé.
Rá kellett jönnie, hogy az összes Czettner akit ismert gyáva. Viszonylag régóta tisztában van a ténnyel, hogy az amúgy is népes klán még több taggal büszkékedhet, ugyanis minden kétséget kizáróan bizonyos, hogy Maja a féltestvérük. A teltvérek féltek a témától, mint a tűztől, ezért a családi béke miatt annyiban hagyták a dolgot. Csakhogy Vince igazságérzete közbe szólt. Nem ismerte túl jól a lányt. Csak annyit tudott róla, hogy nagyon jóban van a hugával és hogy a lányka sokat gondolkodik azon vajon merre lehet az édesapja. Ezt pedig rajta kívül mindenki tudta.
Idegesen vakarta meg az egy hetes borostáját, miközben áthúzta az utolsó épen maradt mondatot a füzetben. A tekintete a színes macaronokra tévedt amit engesztelés gyanánt rendelt Majának. Nem fair, hogy ő lesz az, aki lelövi a poént.
Utoljára módosította:Csornay Vince Levente, 2016. december 17. 10:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 2. 23:34 | Link

Egyedül, majd Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Ennyi volt a hatalmas ünnepi szünetünk. Január harmadikával ismét meg kellett jelennem Münchenben, Varsó váratott még magára egy-két hétig. Az edzés kellően lenyugtatott és elterelte a gondolataimat ahhoz, hogy előszedjem a mellékes feladataimat, mint német nyelv és szociálpszichológia jegyzetek ismétlése. Mert ugyebár nem hiányzott nekem semmiféle lecseszés, vagy egyetemi bukta. Otthon nem maradhattam, mert még az után is, hogy a fiúk feltúrták a szobám, kissé Maját juttatta eszembe. Hogy lehet így nekiállni tanulni? Leginkább sehogy.
Szóval összeszedtem a hatalmas kupac papírt, hogy aztán egy kellően nyugis helyet kerítsek magamnak. A Czukorvarázs pedig pontosan ilyen volt, mellesleg pedig finom volt a teájuk.
Az egyik ablak melletti asztalt szúrtam ki magamnak, majd le is telepedtem, a jegyzeteim szétterítve magam előtt, majd lelkesen böngészni kezdtem őket, időnként el-elkalandozva. Egyértelmű, hogy nem a kviddics felé. Mély sóhajjal pillantottam fel a pincérlányra, majd nagy nehezen kibogozva, milyen nyelven is kéne megszólalnom, elregéltem, hogy egy teát szeretnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. január 4. 18:32 | Link

Appa  Pirul

A mai naphoz aztán úgy semmi kedvem nem volt. Hiába fogadtam meg este, hogy ma bemegyek az óráimra, hogy időben kelek, és rendesen reggelizek, és minden jó lesz, valahogy nem sikerült. Csak feküdtem az ágyamban, élveztem a csendet, és pihentem. Mostanában sokat fekszem, és alszom. Régebben ez nem volt rám jellemző, és nem is nagyon tetszik, hogy ilyen szinten kimerült vagyok. Talán az iskolába járás rendszeressége, talán az, hogy túl sokat vagyok egyedül. Már három napja vége a téli szünetnek, én viszont utoljára tavaly voltam iskolában. Azt hiszem egy kicsit össze kéne szednem magam.
Nem akarok kikelni az ágyból, ám amikor mozgást hallok lent, mégis megteszem. Egy rózsaszín - fehér kockás plédet magam köré fonva lépek ki a szobámból. Kócos vagyok, a bőröm sápadt, a szemeim szinte világítanak. Éhes vagyok, és fáradt. Hangokat hallok, és bár nem hiszem, mégis reménykedek, hogy apa az, hogy hazatért végre.
- Szia.
A lépcső alján állok meg, nézem, ahogy tevékenykedik. Nincs munkához öltözve, és nem is néz úgy ki, mint aki el akarna menni. Bátortalanul reménykedni kezd a lelkem, hogy akkor ma csinálunk valamit közösen, lelépem az utolsó lépcsőfokot is, közelebb sétálok hozzá, és mint kiskölyökként, úgy ölelem át, csak most nem a derekát, hanem a mellkasát. Megnőttem az évek során, de attól még nagyobb szükségem van az apai szeretetre, mint azt akár csak sejteni lehet. Hiába állok meg a lábamon, mégis gyengének érzem magam, ha ő mellettem van.
- Menjünk el a cukrászdába!
Kérlelem gyermeki könyörgéssel, és amikor felpillantok rá, még a tekintetem is azt sugallja, hogy ennél nincs is jobb ötlet a világon. Valahogy így sikerül rávennem, annak fejében persze, ha fél órán belül el is indulunk. Nyomok egy puszit az arcára, majd hihetetlen tempóban távozok vissza fel, hogy pontosan huszonegy perc, harmincnyolc másodperccel később újra lent álljak, teljes harci díszben, és alig nyolc perccel később már itt is legyünk.
- Szeretnék kérni egy habos kakaót, egy szelet csokis málnatortát, egy szelet epres sajttortát, egy augurey könnyet, vagy inkább kettőt, egy karamellás vulkánsütit, egy olyan rizses sütit, áfonyásat, egy kókuszkockát és egy pohár gyümölcsös limonádét.
Szegény lány, aki felírja a rendelésemet, látom, hogy nem nagyon hisz nekem, de ez még csak a kezdet, itt nem állok meg, jön még majd hozzá pár dolog. Most egyelőre csak egy mosolyt küldök még, mielőtt nekiállna apa rendelését felvenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. február 12. 22:18 | Link

Annám
vasárnap délután

Dolgozott napközben, reggeltől délutánig, de meglépett, mert megteheti és mert szeretné látni azt a csodás lányt, ki képes életet lehelni a rellonosba. Bár a csárda ott van a cukrászdától egy köpésre, eltelik a meglépés után egy negyed óra.
Életében először nem üres kézzel megy a hölgyhöz, egy csokor virággal lép be a cukrászda ajtaján. Mosolyog, törzsvendégként köszön az ismerősöknek, meg az ott dolgozóknak, aztán tekintetével megkeresi kis vörösét. Nem szól egyelőre neki, hogy itt van, majd mikor elindul az asztaloktól vissza, a pultnál úgyis meglátja.
Niko addig mosolyogva figyeli Anna ténykedését és megjelenő mosolyát miközben kiszolgálja a vendégeket.
Már alig várja, hogy ha csak egy pillanatra is, de magához ölelhesse és átadhassa a csokrot, amivel ácsorog. Nem is érzi magát kellemetlenül, pedig többen is megnézik azok közül, akik a környékén ülve fogyasztják süteményüket. Egy-egy pillantást vet ezekre a csodálkozó hölgyeményekre, aztán vigyorogva újra visszafordul a nő irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. február 26. 22:50 | Link

Anya  Love

Ez a nap is életem legjobbjai közé tartozik. Lezárult a mizéria végre, s mikor közöltem, hogy apám nemes egyszerűséggel otthagyott Üstösdön, már nem is volt kérdés az ítélethozatal végkimenetele. Nem, most hogy már vége, nem tudom azt mondani, hogy utálom őt, csak... egyszerűen képtelen volt apaként viselkedni, amit aztán szépen be is vallott. Nem haragszom rá, kapott egy második esélyt, és őszintén remélem, hogy másodszor már okosabb lesz, és nem szúrja el. Fiatal még, simán belefér neki egy család, egy olyan, amire mindig is vágyott, és én is kaptam egyet, egy olyat, amilyenre mindig is vágytam.
- El sem hiszem, hogy vége... ugye tudod, hogy te vagy a legjobb? - karolok vigyorogva Zójába, miközben a cukrászda felé haladunk ünnepleni.
- Várj - torpanok meg hirtelen, majd előveszem a telefonom, majd lövök magunkról egy szelfit. Bízom abban, hogy Zója is kapcsol és mosolyog is egyet.
- Noémi szerint, ami nincs fent az instán, az nem is létezik... mit hashtaggaljek? A new life túl sablonos, a happieness meg túl p*csás - tanácstalanul tekintek rá, mert ez tényleg komoly probléma, aztán meg vállat vonok, és feltöltöm csak úgy, minden nélkül. Akik követnek, azok javarészt úgyis tudják, miről van szó, mert beszélek is velük, a többiek meg max Zója miatt dobhatják a szívet.
- Miért van az, hogy a végére érti meg? Mikor már nem lehet rajta javítani? - teszem fel a kérdést, apámra utalva, aztán el is űzöm ezt a gondolatot.
Vigyorogva nyitok be a cukrászdába, megcélozva a helyünket, mert hogy nekünk már van olyan, csak máskor Mina meg Franci is itt ül. Most viszont nem, csak Zója és én, aminek egyébként nagyon örülök.
- Most válassz te, a múltkor én választottam azt a fűszeres bizét, azzal nagyon csúnyán mellélőttünk - vigyorodok el, mert az szép szavakkal is ehetetlennek bizonyult.  
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2017. február 26. 22:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. március 7. 15:56 | Link

Kedd Anna Cheesy


Ez is megtörtént hát. Az még sose fordult elő, hogy én egyedül megyek a cukrászdába, adózni az élvezeteknek, de a többiek nem érnek, ez meg nem ok arra, hogy én kihagyjam. A hét azon napját szeretem a legjobban, mikor ellátogatunk ide, a legjobb hely a faluban ez, ezt elfogultság nélkül mondhatom.
Persze az anya-lánya program miatt, tudom, na de egyedül sem fogok unatkozni, lévén a személyzet túlnyomó többsége már megfordult az asztalunknál. Még a neveket is tudom, jó a memóriám, aminek külön örülök, bár az sem okozna komolyabb problémát, hogy mindenkit Gizinek hívjak.
A vizsgaidőszak tönkreteszi az embert, én ezt mégsem hagyom, noha a mindenem K lesz elhatározásról lemondtam, azért megbukni se fogok. Aztán meg van még négy évem arra, hogy iskolaelső legyek, egyszer csak sikerül majd.
- Aztaaaaa, azt hittem már felmondtál - egy pillanatra meglepetten pislantok Annára, aztán vigyorogva szaladok oda hozzá és ölelem meg. Ez a holt idő előnye, ilyenkor még Ádi se néz morcosan. Gyorsan a helyünkre pislantok, és örömmel konstatálom, hogy az most is üres, mintha íratlan asztalfoglalásunk lenne.
- Van valami új? - ezt én mindig megkérdezem, miközben a kiszolgálóhoz masírozok, hogy felmérjem a készletet. Gyanítom, a világ összes sütiét végigkóstoltuk már, de mindig reménykedek a meglepetésekben.
- Ahh... somlóit szeretnék... kettőt - pislogok a lányra, még sóhajtok is, mert vagy gumicukorba fojtom a bánatom, vagy a somlóiba.
- Meg egy diétás kólát - noha ez először poénnak indult, most már vigyorogva teszem hozzá.
- Senki nem ér rá, hülye vizsgák, most nézd meg... egyedül fogok ott ülni... egyedül... uhh... kaphatok kávét is? Csak Zója meg ne tudja - ezt már kicsit halkabban súgom oda, miután ráeszméltem, hogy most lehet. Mondjuk, sose fogom érteni, hogy a nő miért ellenzi, de... amit nem tud...
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2017. március 7. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. március 27. 22:45 | Link

Vio 🎈
ruccancs | március 29. délelőtt


Eléggé sűrű napot tervezett ma be magának Maja, de ha valamit nagyon szeretne, nos, az még a lustizási kényszerét is igen hamar képes felülírni. Lewy már a csapattal van, hiszen késő délután nagy meccs várható, amire az egyik háztársával együtt készül kimenni. Ez is valami új, ami azt illeti remekül megvolt egyedül is, meg az első alkalmak óta viszonylag az idegeneket is elviselte. Ők pedig, hát megszólítgatták, bár nem mondhatná, hogy mindig értette is, mit kérdeznek, de ha igen, akkor még néha válaszolni is sikerült valamit. Ennyit a nyelvtudásról. Most azonban sokkal fontosabb feladata van, méghozzá a legjobb barátnőjével kapcsolatban.
Lettinek már előre üzent és megbeszélték, hogy bizony ez most nem volna jó "otthon" megejteni, mert hát milyen meglepi az, ami kiszimatolható? Kicsit korábban érkezett a megbeszéltnél, izgult is, mert elég égen látta már Riri nővérét. Mondjuk jó, úgy néz ki mint Vivi, őt meg majdnem minden nap látja, mikor erre jár, de az mégsem ugyan az! Az ikrek pedig, a kislány határozottan az anyukájára ütött. Nagyon imádnivaló, szeret a két kicsivel foglalkozni Maja. Ririvel gyakran énekelnek nekik, meg játszanak velük. Aranyosak. Még ezeken gondolkozik a kardigánját a széktámlára teríti, majd egy eldugott sarokba kuporodik, hogy a bejárattól látszódjon azét, merre van, de ne legyenek középpontban, mert azt nagyon nem kedveli. A kínálatot nézegetve várakozik a szőkeségre, miközben azon gondolkodik mi lenne a tökéletes ajándék Ririnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. április 16. 10:45 | Link

Minabella
Április 15. délelőtt

Nemrég hagyta el a közeli ispotályt, azzal a feltétellel, hogy továbbra is nyugodt életet fog élni, és betartja azt a néhány szabályt, amit az ötvenes éveiben járó gyógyító kiszabott rá. Nincs tüzeskedés, nincs hoppanálás, nincs illegális üzletelgetés. A megengedett stresszfaktor nulla.
Helyettük azonban minden gond nélkül élvezheti a következőket: ágynyugalom, friss levegő és oltári menő nagypapa-mód. Séta a faluban, olvasás a klubhelyiség egyik foteljában meg segítséggel való fürdés. Egész életében erre vágyott!
Kissé megrogyva, botjára támaszkodva áll meg a cukrászda kirakata előtt, még mindig sajgó lába szemlehunyásra készteti. A fogai összekoccannak az éles, be-benyilalló fájdalomra.
Azt hitte, hogy ehhez néhány nap leforgása alatt hozzá lehet szokni, és egy idő után fel sem fog majd tűnni, mikor a mérgezett fog helye lüktetni kezd. Csakhamar rá kellett azonban jönnie, hogy hatalmasat tévedett. A feje tompán, migrénszerűen fáj, de azzal nem törődik, az a kisebb, kevésbé rossz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 16. 15:33 | Link

Kedvenc Sógilány
Lotti


Megőrülök ettől a lánytól, hát semmit sem képes felfogni abból, amit mondok neki? Már vagy fél órája igyekszem meggyőzni a navine lelkes tagját, hogy semmi alapja nincsen annak a pletykának, miszerint én meg a testvére. Hagyjuk már, volt egy ilyen kör, nem jött be, nem lesz újabb belőle.
– Lotti utoljára ismétlem meg, hogy ez esélytelen – megrázom a fejemet, miközben betolom az epres panna cotta egyik falatját. – Nem lesz se esküvő, se gyerek, semmi   - szépen lassan, szavanként, szinte tagolva azokat, mondom neki a mondatot.
  – Amúgy is, térjünk vissza inkább a születésnapodra – ez lehet az egyetlen menekülő útvonal. Kellett nekem éppen ma betérni ide? Hát egyszer a fene nagy szívem félévente egyszeri előkerülése, fog a sírba vinni. Én csak pár darab sütiért ugrottam be, hogy otthon legyen mit felzabálni, miközben nézünk valami filmet Scarlettel, erre jött Lotti és tarolt, szó szerint. Még mindig fáj a hátsóm, ami nekiütközött a pultnak. – Mi a fenét kerestél te Olivér közelében? – láttam ám, sőt Vince is látta, bár szerintem őt ez annyira nem érdekelte, azonban engem nagyon is.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 16. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 15. 02:26 | Link

Maximilian
(előzmények a Boglyas téren)

Az eső alaposan megkergette a furcsa duót. Rami már nyitotta is az ajtót, amint megpillantotta az áhított épületet. Szerette az édességet, eddigiek alapján a férfi is, szóval jó választásnak tűnt a Czukorvarázs, azt legalább tudta is, hogy merre van.
  –  Végre! – adott hangot megkönnyebbülésének a csöpp leányzó, és leült az első adandó helyre, amit ért, jobb kéz felől. – Nem ül le? Eleget szaladtunk az „égi áldás” elől.
A kislány már vette is kezébe az étlapot, abban már biztos volt, hogy kakaót fog rendelni, de kellett mellé még egy kis sütemény is.
Hétvégéhez képest kevesebben voltak, mint a nyári szünetben, nem csoda, az iskolakezdéssel együtt megcsappant a forgalom. Na, azért Bogolyfalva még így is hozta a formáját, nem nagyon voltak gondok a vendéglátásban, ahogy észrevette.
A sütiket szinte mindenki szereti, különösen ő, ahogy a kakaót is, de a forró csokoládét sem vetette meg. Tejszínhabbal, a tetején reszelt csokival, vagy fahéjjal, úgy az igazi.
– Ön melyik országból jött? Az előbb hallottam, hogy valami nem egészen magyar szót mondott – kíváncsiskodott, mert miért ne? – Mit jelent az?
Alapjában véve nyitott gyerek volt, emiatt sokszor próbálták már megróni, ez azonban egyik fülén be, másikon ki. Persze, igaz, hogy sose lehet tudni, de ha mindig bizalmatlanul állunk a környezetünkhöz, akkor egyedül marad az ember. Ez az, amit Ramóna a legkevésbé sem tudott volna elviselni. Szeretett társaságban forogni, közösségben lenni, és ha egyedül kellett valamit megtennie, na, akkor volt igazán bajban.
Csapatjátékos, na.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 11. 23:17 | Link

Krushnic Dimitri
Outfit

Látszik, hogy egy iskolát szolgál ki a falu, szinte minden van itt. A stílusa nekem mondjuk egy kicsit egyszerű, de azért szerethető. Az eddig meglátótagot boltokban mindent megtaláltam, a letisztult stílust pedig meglehet szokni, szóval végül is oké a hely. Csak ne lenne ilyen meleg... A szabad kezemmel megigazítom a felsőm pántját és folytatom a sétám. Voltam már a kviddics szaküzletben seprű polírozóért, a Leányálomban új parfümért, mivel sikerült összetörnöm a régit. Ezentúl betévedtem a régiség kereskedés szuvenírért otthonra, végül benéztem az ékszerboltba. Most pedig onnan tartok a cukrászdába üres kézzel, csodás bolt, de pillanatnyilag nincs már rá elég pénzem...
Amíg én azon szomorkodom, hogy nem tudtam meglepni magam egy új nyaklánccal elérkezem a cukrászdába. Amint belépek el is felejtem bánatom okát, rengeteg isteni illat csap meg és lágy, hűs levegő. Mintha a mennybe jutottam volna. Átrakom az egyik kezemből a másikba szatyrokat és elindulok a sütik felé. Hosszas nézelődés után kiválasztom a vágyott édességet és elcsomagoltatom, fizetek. Aztán elindulok kifele egyik kezemben a vásárolt holmik, másikban a nasi. Már majd nem ki is lépek az ajtón, miközben a kezemben tartott sütemény papírját nézegetem, amikor hirtelen lökést érzek. Reagálni sincs időm elvesztem az egyensúlyom és elzúgok, repülésem csak a padló állítja meg, de az természetesen fájdalmasan. Kis nyögéssel terülök el a bolt padlóján.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. augusztus 18. 19:50 | Link



Még mindig nem érkezett meg a rendelésem a könyvesboltba, pedig napok óta arra várok, hogy végre elmehessek érte. Nyelvkönyveket szeretnék venni, hogy legalább alapszinten megismerkedjek a magyarral. Vizsgák közötti levezetésképpen töltögetném a munkafüzet feladatait, de elsősorban hazavinném magammal a szünetre. Jövőre talán már fogok tudni makogni valamennyit, ha kitartó vagyok.
Kissé csalódott arccal hagyom el a boltot, s fordulok vissza a kastély felé. A cukrászda kirakata előtt elloholva megtorpanok, mert most nincs akkora tömeg odabenn. Végre megkóstolhatnám azt a csokitortát, amit a múltkor kinéztem magamnak. Kapva az alkalmon, lenyomom a kilincset és lelkesen a pult előtt termek. Nem drága, ennyi jár. Már a múltkori süti is nagyon ízlett, ez se lehet olyan tré.
Leülök az egyik kétszemélyes asztalhoz, ahová remélhetőleg pillanatokon belül kihozzák a kért finomságot. Jut eszembe, egy pohár limonádét is kértem mellé.
Hátradőlök a székemen, a várakozás alatt pedig végigpásztázom az üzlethelyiséget. Csinos, ahogy eddig is, sok változás nincs a legutóbbi látogatásom óta, talán a sütemények sorrendjét variálták meg a polcokon. A vendégek közül látok pár családot, középkorú boszorkányt és varázslót, valószínűleg falulakók, akiket még nem ismerek. Aztán megakad a szemem egy lányon. Ő az a prefektus, aki fogadott az érkezésemkor. Vajon emlékszik még rám? Elvigyorodom, majd megpróbálok neki akkor integetni, amikor nagyjából errefelé néz. Nem ülünk egyébként messze egymástól, de nem merem elhagyni a helyem, lehet vár valakit, addig meg az enyémet foglalnák el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2017. augusztus 19. 13:33 | Link


Nagyon is tudatosan esett éppen erre a helyre a választása. Ha még mindig olyanok, mint régen - és ugyan miért is változnának a jó irányba -, akkor Allan még mindig figyel magára, érzékeny a súlyára, Rosie pedig igyekszik továbbra is szebb lenni. Vékonyabb lenni. Miért jönne pont ez a két ember egy olyan helyre, ami tele van szénhidrátokkal, cukorral, liszttel, tápértékkel? Amire ha csak ránézel, hizlal? Az esélye, hogy idő előtt, pont egy cukrászdában összefut bármelyik testvérével is, minimális. Egyedül Emily az, aki miatt aggódhatna, de hát miért is tenné meg? Az a korcs mindig is valami fura élvezetet mutatott felé, nem beszélt róla, róluk, még Alannek sem - tudja, hogy ha megtette volna, akkor a bátyja már rég megfojtotta volna az első pocsolyában. Ha Emily meglátná, nem mondaná el nekik - mert Emily kedveli őt. Vagy legalábbis azt, amit csinál vele.
Kis szeletet szel le a desszertes kanálkával a sütiből, amit rendelt, mielőtt belekortyolna a kávéjába. Nem szereti egyiket sem különösebben, ahogy másból sincs kedvence - kivéve Allan, ismét. Valery tekintetében a legidősebb testvére egészen sok téren elsőbbséget élvezhet, bármivel szemben. Látszólag nem figyel a környezetére, ahogy vékony, fehér ujjaival az ő ízlésének túl édes kávét kavargatja, és néha-néha szel a süteményből, pedig valójában nagyon is rá van hangolódva a körülötte lévőkre. Megfigyel, mások apró mozgásait, reakcióit egy-egy viccre vagy hírre, és bár nem hallja a beszélgetéseket magát, nem jutnak el hozzá a hangok, mégis tudja, hogy mit hova raktározzon. Mindezt pedig úgy, hogy ebből mások semmit ne vegyenek észre. Volt ideje hibátlanra csiszolni ezt a képességét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2017. szeptember 26. 01:37 | Link

f('ca)'= ∫Lu ->> Luca *-*
26-án nappal

meg closed inkább :3

Végre túlesett a vizsgákon, szerencsére mind a négyre kiváló értékelést kapott. Nem tudja, hogy idén hogy fog alakulni az évfolyamelsőség, de azért reménykedik benne, hogy idén elég lesz a négy ká. Vannak olyan évek, amiken csak ámulni szokott, hogy 11-12 kiváló érdemjegyet szed össze egy diák. Nem csak a vizsgára felkészülni lehet borzasztó, hanem az, hogy annyi órája van az embernek egy héten, azokból házi, készülni. Szereti a Bagolykövet is, vágyott már ide, de azért lehet, hogy jobb lett volna tovább gyereknek maradni, elvégre a Shanes is jó hely volt, jól érezte magát ott is. Csak szeretett volna már nagynak lenni, olyan rossz ennyivel fiatalabbnak lenni a nővéreinél. Eleinte élvezte, hogy ő a kicsi, aztán zavarta, hogy ilyen kicsi, most már úgy nem törődik vele.
Az édes pihenést beárnyékolja az, hogy a rezervátumban gondok vannak, de olyanok, hogy az ő életére is hatással vannak. Először is nem tartották megfelelőnek a magyar rezervátumokat a nyugatiakhoz képest, amik úgy tűnik, hogy már alap sztenderdet kell, hogy jelentsen. Pedig a Magyar Mágiaügyi Minisztériumnak nincs annyi pénze, amit erre tudna fordítani, mint a nyugaton. Ráadásul valakinek sikerült kiengednie egy sárkányt is, amiből ugyan nem lett nagy baj, de durva, hogy ezek ilyen gyakran megesnek. Mármint Vivi a múltkor egy hippogriffet engedett szabadon, ez a csóka meg egyenesen egy sárkányt. Tapzstapzs. Reméli,  a csávó nem fog jönni a Bagolykőbe Vivi után.
Szóval az anyuja a szokottnál jóval feszültebb, sokkal többet kell dolgoznia, sőt, van, hogy a papírmunkát még itthon is végzi. A gyógynövénytan vizsgára sokáig tanult, és amikor lement egy teáért 11 után, látta, hogy fény szűrődik ki az anyukája szobájából, noha 5 után már kelnie kell. Az apukájával minden szünetből egy-két hetet együtt szokott tölteni, mindig elmennek együtt valahová, ez már egészen kicsi kora óta így van. Most először nem engedik el, hogy vele legyen. Alig látja a szüleit. És még Majája sem lesz most. Nagyon magányosnak ígérkezik ez a következő tanév.
Hallotta, hogy lesz házvezető váltás, Vivi már elújságolta pár nappal ezelőtt, hogy ki lett az új házvezető. Elég rendesen ledöbbent azon, hogy Luca jelentkezett. Igazából vegyesek az érzései, mert a lány és az édesanyja viszonya nem volt éppen rózsás. Párszor leváltotta a prefektusi posztról Lucát. Hátha a Majával közös kapcsolatuk miatt nem fog rá annyira pikkelni, meg háát, ő végül is nem az anyukája, szóval jaaa. Pont ezért meglepődött, hogy bagoly érkezett az újdonsült házvezetőjétől, amiben a cukrászdába hívja találkozóra.
Vajon a házvezető kérheti, hogy húzzon a házból?
Mivel izgul, hogy mi lesz, igazából csak egy gyors, basic öltözetet húz, farmer, póló, bő, kötött pulcsi, tornacipő, majd elindul a cukrászda irányába. Bekukucskálván az ablakon még nem látja bent a lányt, vagy inkább nőt? Otthon mindig lánynak hívták, de igazából már 20 fölött van. 20 fölött már nő az ember, nem? Már ha nem férfi, mert akkor nem nő. Kivéve, ha az szeretne lenni, mert akkor az. Vagy mi.
Szóval kint, a kirakat előtt várja Lucát. Czettner professzort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. január 30. 11:29 | Link

Max bácsi

Kloé meghívott a szülinapjára, ami a cukrászdában rendeztek meg. Pontosabban annak a hátsó termében, hogy ne zavarjuk a felnőtteket, meg a nagyobbakat, akik csak egy süteményt szeretnének békésen elfogyasztani. A buli tízkor kezdődött, mert délben kaptunk ebédet is, aztán tortavágás, és különböző játékok. Mindenki hercegnőnek volt öltözve, mert az volt a meghívóban, a fiúk meg hercegnek. Aztán három felé véget ért a buli, engem pedig előre ültettek, mert anya előre szólt, hogy öt körül fog csak tudni értem jönni, és megbeszélte, hogy addig vigyáznak rám.
Így ülök most itt, a sárga ruhámban, a tiarámmal. A hajam egy kicsit szétcsúszva, pedig nagyon szép volt ám, mert anya megcsinálta reggel, és ha valamit anya jól csinál, akkor az a nagy hajam rendberakása. Szerintem még sosem mentem kétszer ugyanolyan frizurával. Alig várom már, hogy annyi idős legyek, hogy sminkelhessek is, mert azt is nagyon szépen csinálja. De ma még szempilla spirált sem engedett, mert azt mondta, erre még bőven ráérek. Méri meg úgy ki volt kenve, hogy rá se ismertem. Majd megmondom anyának, hogy más szülők engedik.
A kanalammal egy mélyet mártottam az ajándék gesztenyepürébe, amit rengeteg habbal fújtak le, és arra még sok csokiszószt is kaptam. Érzem Marcika figyelő tekintetét, de nem zavar, mert így legalább biztos nem lesz senki, aki majd elrabol, nem mintha ez egy olyan hely lenne. Anya szerint ezért is lakunk itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. március 13. 10:34 | Link

Anton
Néhány héttel Mexikó után

 A halom irat közül alig látszom ki, s ha ki is látszanék sem nyújtok épp felemelő látványt. Fáradt, hamuszürke az arcom, felemás színű szemeim fénytelenek és vonásaim egyként sugározzák gondterheltségemet.Farmert és fekete pulóvert viselek, hajam kontyba tekerve tarkómon. Elveszem, szinte olyan jellegtelen vagyok. Mexikóban tett látogatásom igen érdekes eredménnyel zárult. Megtudtam ugyanis, hogy egyik örököse vagyok őseim, a Spanyolországba áttelepült, de eredetileg Mexikóból származó Rubyák birtokának, egy hatalmas, mára azonban sajnos eléggé lepusztult, de még mindig csodálatos haciendának, a Las casa de la cascada-nak, vagyis röviden a Casa Cascada-nak, mely a területén található lenyűgöző szépségű vízesésről kapta a nevét. Amikor ellátogattam, hogy megnézzem, még a lélegzetem is elakadt a látványtól. Mindent benőtt ugyan a sűrűn burjánzó növényzet, a természet visszafoglalta területét, mégis elevenen élnek még most is itt felmenőim emlékei. Szinte éreztem a jelenlétüket az épületekben és a szabadban. Ükapám Carlos Rubya lakott itt utoljára, az ő fia Jose Fernanado még azelőtt átkelt az óceánon, hogy megnősült volna. A nagyapám Blas és bátyjai Alberto és Juan már Spanyol honban látták meg a napvilágot. Különös dolgokat tudtam meg róluk, a családomról, s ezek feledtették velem bánatom. Most is egy karamellel ízesített latte mellet épp azon dolgozom, hogy miként újíthatnám fel és tehetném hasznossá ezt a káprázatos és óriási birtokot. Az is megfordul a fejemben, hogy oda kellene költöznöm, hiszen itt éppúgy nincs senkim, ahogy ott sem lenne. Ez egy jel vagy csak egy adomány?...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed