37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2014. július 1. 16:59 | Link
Lotte

Szokásától eltérően jó korán úgy döntött, hogy kimászik az ágyból. Nem sokat, vagy inkább semennyit nem aludt aznapra virradólag, és még mindig úgy érezte, hogyha akarna sem tudna. Épp emiatt határozta el, hogy miután hétvége van, megteheti, hogy az egész napot haszontalan dolgokkal üsse el. A sétával kezdte. Kint kifejezetten kellemes idő volt, így, miután elvégezte a reggeli rutinműveleteket, bő halásznadrágot, toppot, fölé meg egy vékony inget vett edzőcipővel. A végén lófarokba kötötte a haját, s miután úgy érezte, készen van, elhagyta a körletet, majd a kastély területét is. Ráérősen sétálgatva haladt a faluba vezető úton, alaposan szemügyre véve környezetét. Miután beljebb haladt a fő utcán, és megpillantotta a cukrászdát is, azonnal rájött, hogy ő bizony éhes. Épp ezért habozás nélkül tért be, s miután elhelyezkedett a pultnál, kért magának két puncsminyont. Miközben a készülő sütire várt, körbekémlelt a cukrászdában. Nem volt sok vendég, a pult mögötti kollégái is csak ejtőztek jószerével, így láthatóan nem volt szükség rá, hogy Mary beálljon segíteni. Mikor az ajtó kinyílt, a lány automatikusan fordult oda, hogy megnézze, ki érkezik – merthogy távozni nem igen távozhatott senki, hiszen mióta a Navinés itt van, nem fizettek még. A jövevény láttán azonban Mary teljesen ledermedt, s hogyha nem azzal lett volna elfoglalva, hogy csodálkozzon, és hirtelen jött érzelmei viaskodását igyekezzen fékezni, biztosan hálát adott volna az égnek, hogy éppen ülőhelyzetben volt. Azért meg pláne, hogy pont nem volt nála semmi, amit kiönthetett vagy elejthetett volna.
- Sharlotte! – indult meg a lány felé, mire végre sikerült nagyjából összeszednie magát. A másik mostanra biztosan kiszúrta őt, és Mary remélte, az idősebb Navinés tudja, nem menekülhet, de azt még inkább, hogy nem is akar. Körülbelül egy méterre a lány előtt állt meg, félig szemrehányó, félig ijedt tekintettel meredve unokatestvérére. Száját szólásra nyitotta, de nem tudott semmit mondani. Lett volna mit, a torkán viszont egy hang sem jött ki. Hirtelen érezni kezdte, ahogy elfárad, ahogy ereje elhagyja, de hogy az alváshiány, vagy hirtelen jött izgatottsága volt-e az oka, azt nem tudta.
- Mit csináltál megint? – kérdezte hihetetlenül, széttárt karokkal, mikor végre megint szólásra bírta magát. Egy csomó kérdés kavargott benne. Hogy hová tűnt a másik. Miért nem szólt róla Marynek. Hogy van. Volt-e oka eltűnni. Történt-e ott valami. Vagy eleve azért ment el, mert baja volt. Azonban úgy érezte, nem lenne ereje feltenni ezeket a kérdéseket, aztán meg azokat, amik mindebből következnek. Helyette rákényszerítette agyában lévő maradék kerekeit még egy kis forgásra, és igyekezett kikényszeríteni magából azt az egy rövidet, ami - ő remélte legalábbis - magába foglalja a többit.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2014. július 1. 17:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Védu néni hugicája <3|Utolért az ask láz - kérdezz bátran vagy félve! Grin
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Attila
Írta: 2014. július 18. 20:17
 | Link
Hosszú, és izgalmat - mely magába foglal egy vámpírral tett ismeretséget - sem nélkülöző héten vagyok túl, megérdemelt sétámat teszem hát a faluba, feltöltődni, kicsit kikapcsolódni, ami persze esetemben kicsit másként képzelendő el. Nem járok bárokba, sem egyéb zajos szórakozóhelyekre, sőt, ha valaki láthatatlanul követne - aminek nem kimondottan örülne a lelkem - bizony még bolondnak is nézne jó eséllyel, hiszen egész heti könyvtárban gubbasztás után valószínűleg a legtöbben nem egy könyvesboltot keresnének fel a munkaidő lejárta után.
Márpedig ismét sikeresen megpakolom magam régebbnél régebbi kötetekkel, és noha nem is kellene fizetnem értük Őszike néninél, a plusz súly, amit jelentenek visszafelé, kellően kompenzálásra kerül a pénztárcámból hiányzó érmék által. Persze lebegtethetném is őket, de mikor először vannak a kezemben, szeretem őket érezni is a kezemben.
Szóval ismét a megszokott látványt nyújtom, a falu lakói, az utcán sétálgató emberek már ügyet sem vetnek rám, hanem gyakorlottan kikerülnek, mert tapasztalatból tudják, hogy én kevésbé vagyok jó az ilyen manőverekben ennyi könyvvel a kezemben. Új szerzeményeimmel a jó idő okán úgy döntök, hogy még maradok is egy keveset a szabadban; a Nap már lemenőben, az idő pedig kellemes. Leülök hát a Fő utzán az egyik padra, szemben a üzletekkel, boltokkal. A cukrászdából vidám nevetés szűrődik ki, én pedig kinyitom az egyik könyvemet, és már falni is kezdem a betűket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Gál Adél
INAKTÍV


Puszedli • metamorfmágus
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 846
Valamikor a délután folyamán
Írta: 2014. július 31. 23:09
 | Link

Na azért mindennek van egy határa! Például ennek a rettenetes időjárás-ingadozás elviselésének. Mert, hogy Adélnak kezdett kicsit elege lenni az esőkből, melyek csak úgy egyik pillanatról a másikra megtámadták az utcán. Bizony, biztosan kimondottan rá pikkelve fújtak gyülekezőt azok a fránya felhők, és kezdtek bele módszeres köpködésükbe (vagyis elkezdett esni az eső) a nap folyamán már vagy harmadszor, hogy aztán a következő órákat átadják kollégájuknak, a Napnak, aki pedig lelkesen sütött, de úgy, hogy meg lehetett tikkadni. Ebből a furcsa kettősből aztán olyan fülledt, és nedves levegő keletkezett, amit ha valaki, hát Adél nagyon, de naaaaagyon nem tolerált. Haja nem viselte túl kedvezően, azt pedig a lány viselte még kevésbé kedvezően.
De nem kuksolhatott otthon, amúgy sem tudott volna magával mit kezdeni, és szülei kiparancsolták a házból a levegőre. Persze mikor jöttek a felhők, akkor már hiába nézték, felbukkan-e a sarkon, hogy visszaiszkoljon a házba; a szabadság az szabadság, és Adél kihasználta a mozgásterét, amit a falu területe jelentett.
Tetszett neki az új rend: régen, még Tatabányán szabályosan rejtegették, mint valami mumust, de aztán a "környezetváltozás" magával hozta azt is, hogy végre hagyták kicsit egyedül is barangolni. Persze nem túl messze, és nem túl sokáig, de a kislánynak már az is hatalmas dolog volt, hogy egymagában végigmehetett az üzletsoron. Persze némelyik üzlet elől elhessegették, hiszen felnőtteknek szánt portékával kereskedtek, de máshol mosolygós, kedves emberek fogadták. A többség már névről ismerte, és ő is egyre több falusit tudott már beazonosítani.
A cukrászdában is járt már párszor azóta, hogy Emmáékkal beültek ide. Sőt, azóta törzsvendégnek számított, és a legtöbb alkalmazott már készítette is neki ki a mignont, mikor meglátta. Ezúttal azonban nem édes szája vezette ide, egyszerűen csak nem akart megázni, és megcélozta a legközelebbi ajtót. Ahogy betette maga mögött, már hallotta is, hogy odakint rákezd a zuhi. Levette napszemüvegét, melynek már igazából odakint se volt sok szerepe, és nagyot szippantott a levegőbe. Végtére is.. ha már itt van, ehetne is egyet.
Beállt a sorba, és nekiállt nadrágja zsebeit kiforgatni. Minden egyes üres zsebet egy-egy nyögéssel kommentált, és közben haladt előre.
- Nemár. - Eképp foglalta össze véleményét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A randevú
Írta: 2014. augusztus 9. 20:30
 | Link
Michelle
Szerettem. Milyen szerelem volt. Sem illata, sem fénye nem volt. Kínzó, hideg érzés, névtelen epedés, napsugár-szatírok kegyetlen játéka.


Az élet olykor-olykor, mindentől, de leginkább attól függetlenül kíméletlenül megismétli önmagát, hogy az illető azt szeretné-e vagy sem. A rellonos egyetlenegyszer járt a falu míves cukrászdájában, akkor is hasonló okból vezérelve, mint ami most odavonzza. Persze, választhattak volna más randevúhelyet is, de Noel ragaszkodott a cukrászdához. Egyetlen, épkézlábnak mondható, ám igen rövid életű kapcsolata is innen indult, és ha ez anno egyszer már bejött, bizonyára másodjára is befog. Igaz, nem remél sokat Michelle-től, akiről a minap azt mesélte neki a Banya, hogy több vasat is tart a tűzben, már nem akarta lemondani a találkozót. Ő hűséges maradt nagyteremben adott szavához, de ha a lány nem, mert mondjuk nem vette őt komolyan, vagy saját érzéseivel nincs tisztában, akkor itt, az édes sütemények és gőzölgő italok felett ér véget zavaros románcuk. Elég esélyt kaptak egymástól, elégszer csináltak magukból bolondot, és legutóbb, az egész iskola jelenléte előtt fedték fel sárkány-énjüket. A reggeliző diákok láthatták, milyen is egy igazi rellonos szerelem, egy se veled, se nélküled kapcsolat, ami, ha végül sikertelen befejezést nyer, csakis vérbe torkollhat. A fiú akkor még egyszer, utoljára kitárta sértett szívét a Saint-Venant lány előtt, és most is nyitott lapokkal érkezik, készen arra, hogy feleljen a szőke összes kérdésére. Nincs több titok, sem lányok, akik arra kellettek, hogy kénye-kedve szerint szórakoztassák őt. Elhatározta magát, és innen nincs visszaút; nem fogja leplezni érzéseit, tiszta válaszokat ad majd, és ami a legfontosabb: felkészült igába hajtani a fejét. Kora estére beszélték meg találkájukat, de ő az alagsori klubhelyiségük helyett a közeli csárdából lép elő. Alakját alkohol, és kedvenc kölniének keveréke lengi körbe, de megjelenése mint mindig, most is hibátlan. Pontosan ismeri Michelle ízlését, így eszébe sem jutott máshogy öltözködni. Lazán gombolt ing, ízléses szövetnadrággal, csuklóján pedig iránymutató bőrkarkötője feszül. Még int egyet kocsmáros nagybátyjának, majd hajába túrva, különösen jó hangulatban indul el az édességek birodalmába. Nincs mitől tartania, úgy fogja fel a ma estét, hogy ő vagy így, vagy úgy, de mindenképpen jól fog járni. Bármi is süljön ki randevújukból, annak úgy kell lennie. Nem normális, amit egymással művelnek, és szinte biztos abban, hogy háztársaiknak, de az is lehet, hogy az egész iskolának véleménye van háborújukról, aminek végkimeneteléről viszont egyikőjüknek sem lehetnek biztos gondolataik. Megérkezésekor a cukrászda ajtaja mellett áll meg, s míg vár, dúdolgatva kémleli a melegben nagyokat nevető fiatalokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. augusztus 28. 13:46 | Link
°Alex Johansonnak

*Mielőtt még eleredne az eső Annácska gyorsan válaszol Alex kérdéseire, vagy az úton, vagy pedig még a tavacskánál. Például baromi nagy lelkesedéssel fogadja a srác ajánlatát. Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy mire kibökte az új ismerős mit is akar mondani eltelt vagy két perc, de ez a lánykát egy cseppet sem zavarta. Tehát boldogan fogadta a srác segítségét, mert szeretne fejlődni.
Ami pedig a tetkós témát illeti, hát... Inkább annyiban hagyja. Anna szülei ezer százalék, hogy kiborulnának, ha legkisebb gyermekük magára varratna valami mintát, pedig a leánykának egyáltalán nem lenne ellenére a dolog, bár Ádám arckifejezését sem látná szívesen. És körülbelül ekkor dörrent egy hatalmasat az ég, Anna kicsit még ugrott is a padon, egyáltalán nem számított erre. Tehát eztán következett a villámlás, és végül az eső. Azon nyomban felpattant, fogta a gitárját és érdeklődött azután, hogy hol húzhatná meg magát, amíg el nem áll ez a fránya zápor.
Így hát futva közelednek a falucska központja felé, ahol a boltok találhatók. Szerencsére szaladgálás közben nem szerencsétlenkedik, tehát nem csúszik el és terül el a vizes/saras úton/füvön. Olyan gyorsan szedi a lábait, ahogy csak tudja, nem akar lemaradni Alextól, aki kétségkívül jobb futó nála. Esetleg sportolnia is kéne valamit, hátha belefér a zűrös napirendjébe. Végül lassacskán csak egy védett helyre érkeznek. Anna kifújja magát, azért ez számár megerőltető volt, de nem baj, túlélte a gitárjával együtt.*
 - Ó, öhm... - *felnéz Alexra, megharapja ajkait, habozni kezd. Ezt azért már nem fogadhatja el tőle, még nem is ismerik egymást annyira, és nála van a pénztárcája, szóval...* - Oké, beülhetünk, de én állom a sajátomat - *mondja mosolyogva, azzal belépnek a helyiségbe. Együtt. Egy üres asztal után kutat Anna a szemeivel, ha talált egyet helyet foglalnak. Majd a lányka ránéz Alexra és csakúgy elneveti magát, régen kacagott ilyen önfeledten.*
 - Ez aztán mókás volt - *szólalt meg.* - Régen volt már ilyen kalandban részem - *jegyzi meg mosolyogva. Gönceiből és hajából is ki lehetne facsarni a vizet. Valószínűleg az itt dolgozók nekik fognak a legkevésbé örülni, mindent összemocskolnak, de hát ez van. Gitárját a mellette lévő székre támasztja, kezeit pedig az asztalra teszi ezután. Fészkelődik a helyén, s közelebb hajol Alexhez.*
 - Szóóóval. Mennyiért vállalsz? - *kérdezi tök természetesen, aztán gyorsan rájött, hogy ez így idétlenül hangzott, ha a srác nem vágja le elsőre mi is az ábra, szóval még gyorsan hozzá teszi:* - Mármint az énekórákért mennyit kérsz? - *pontosít. Haját igazgatja, miközben vár a válaszra. Gyorsan végignéz magán, s megállapítja, hogy a ruhája túlságosan rátapadt, olyan dolgokat emel ki, amiket ő egyáltalán nem akart, de most nincs mit tenni.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 28. 20:05 | Link
Várkonyi Zoltán
Kinézet (csak fekete hajjal) + Keiko-s karkötő


Mindig próbálom nélkülözni az életemből az édességet. Ez azonban nehezebb, mint ahogy hallatszik, ugyanis édesszájú vagyok. Imádom az édességeket, elsősorban a csokit. A szülinapomon mindig csokoládétorta van és a fagylaltozókban is mindig csokifagyit kérek. Az elmúlt pár évben eléggé keveset ettem, ami jó érzés is, hiszen bebizonyítottam elsősorban magamnak és a Mesteremnek, hogy képes vagyok parancsolni az agyamnak és a testemnek.
Ezúttal azonban engedékeny voltam. Úgy döntöttem, hogy névnapom alkalmából megajándékozom magam egy finom szelet tortával. A többiek úgysem tudják, hogy mikor van a névnapom, én pedig nem szeretem az ilyeneket hangoztatni. Én magam sem tartom nagydolognak a mai napot, de azért évi kétszer megérdemlek egy kis tortát.
Délelőtt, olyan 10 óra körül el is indultam a faluba. Mint mindig, most is gyorsan leértem Bagolyfalvára. Már párszor elmentem a cukrászda mellet, szóval nem kellett keresgélnem. Benyitottam és az első amit megcsodáltam, hogy a lámpák színváltósak. Nem tudom, hogy miért, de ez nekem nagyon bejött. Láttam, hogy előttem nagy sor áll. Nem tehettem mást, kénytelen voltam beállni a sorba. Várakozás közben a falakat néztem, amiket képek díszítettek. Volt pár varázsló és boszorkány, akiket fel is ismertem.
Nem néztem hátra, de éreztem, hogy már nem én vagyok a sor vége és, hogy csak gyűlik a sok ember. Nem igazán szeretem a tömeget, de a tortámról nem mondok le!
Végre én következtem. – Jó napot! Ebből a csokitortából szeretnék egy szeletet. – Mondtam, a kiszemeltemre mutatva. A süteményt rögtön a kezemben is tarthattam. Kifizettem, majd kerestem egy olyan asztalt, ahol még nem ült senki. A sarokhoz közel találtam is egyet. Leültem és beleszúrtam a villát a tortába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. szeptember 16. 20:08 | Link
Lora
-vizsgaidőszak utáni szünet-


Már meg volt bolondulva a négy fal között. Muszáj volt kimozdulnia valahova, ahol lehetőleg társaságban van. A vizsgaidőszak alatt nem tudott volna, és nem is lehetett lemenni a faluba, de most végre volt ideje és lehetősége is rá.
Nem akart kiöltözni, ezért csak egy egyszerű pulcsit vett fel a kedvenc nadrágjával és az új indiános csizmájával. Elrakott még egy palack vizet és a fényképezőgépét, amihez szerencsére még volt papírja, és elindult lefelé a lépcsőn. Útközben még gyorsan összefogta hosszú szőke haját, mert minél hosszabb volt, annál jobban idegesítette a lányt. Gyorsan leszaladt a lépcsőn, kivételesen anélkül, hogy összetörte volna magát és már a Bejárati csarnokban is volt. Egyedül sétált le a faluba, hallgatva a csendet,a mi már az agyára ment. Egy kis hangzavart akart, és társaságot. Ment amerre a lába vitte, és úgy csinált, mintha tudná hova megy. Úgy gondolta, hogy az első hely ahova betér nem lehet rosszabb mint a szobája vagy a könyvtár, ami kong a csendtől és még pisszenni sem szabad.
Oldalra fordult és meg is látta, hogy hova fog bemenni. Eddig még csak egyszer volt itt, és ideje volt az ismétlésnek. Így hát belépett az ajtón, mire halk csilingelés hallatszott. Odaköszönt az eridonos lánynak aki a pult mögött állt éppen, és keresett magának egy üres helyet.
Nem sokan voltak bent, igazából ilyenkor még mindenki otthon van a szüleivel. Neki nem érte meg hazautaznia, nem várta volna senki, így hát a kastélyban töltötte a szünetet, de sajnos nem sokan maradtak. Bár még így is reménykedett benne, hogy összefut egy ismerőssel, vagy barátságos ismeretlennel. Odament a pulthoz és kért magának egy teát. Hamarosan már a forró cseresznyeteáját szürcsölgette, miközben az utcán járókat nézte.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2014. szeptember 16. 20:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. szeptember 19. 23:43 | Link
Moondance Williams


Végre egy szabadnap! Nagyon örül neki, hiszen mióta itt él csak hajnalban és késő éjjel látta csak a falut, ami az ő fiatalsága óta rengeteget változott már, így nem ártana, ha napközben is látná. Ma nincsenek ügyfelei, ügyesen kijátszotta a kártyáit. Igaz Mina iskolában van koraestig, mindenféle különfoglalkozáson. Nem is baj, a lánya olyan boldogan csinál mindent, hogy nem akarja elvenni a kedvét tőle azzal, hogy hiányolja és agyonölelgeti. Örül, hogy reggel találkoztak, és este is együtt lehetnek. Az új tanévben talán más lesz majd a helyzet, már ha az igazgató úr pozitívan értékeli a pályázatát, és ha jól szerepelt akkor talán megoldódik a dolog ezen része is.
 A mai napot rendezkedésre szánta. Végre kipakolt minden dobozból, utazótáskából, végre az egész ház úgy néz ki, mint amiben laknak is. Az ő szobája is rendezett, ha valamit fel akar húzni, meg is találja, ami nem egy utolsó szempont. Ezen kívül, ha bárki betéved hozzájuk, végre nyugodtan körbevezetheti a házon, nem kell attól félnie, hogy a vendége a nappaliban például eltöri a lábát, vagy Mina szobájába menet, a lépcsőn valami miatt a nyakát szegi.
Egyetlen egy dolog hiányzik már a teljes élethez, hogy ételt tegyen az asztalra. Napok óta reggeliző pelyheket, pattogatott kukoricát és sajtos zsemlét esznek, ami nem kifejezetten a változatos és kiegyensúlyozott táplálkozásról árulkodik, így hát – ha már egyszer mindent kipakol és megtalálta -, felvette a kedvenc zöld ruháját, hozzá egy cipővel, és egy vékony, de mégis kellemes melegséget adó fekete kabátkával, hiszen bármikor eleredhet az eső.
A boltokat sorra járva szerezte be azokat, amikre szükségük volt, ezen kívül a tanszerboltba is betért, hogy néhány íróeszközt, füzetet és lapot szerezzen, mert ebből igencsak kifogyott, és még sütit, sőt egy beköltözést megünneplő tortát is rendelt. Ezekre ugyan várnia kell egy kicsit, így a nagy pakkokkal besorolt egy ablak melletti boxba, tejeskávét és két pogácsát rendelt, amiket a kislány, aki épp diákmunkában van itt, még melegen hozott ki. Így nem olyan rossz várakozni, közben az Edictum egy lenti példányát is megkaparintotta, így már van mit olvasnia is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fődetrá Józsi
INAKTÍV


Svindler
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 27
Írta: 2014. október 27. 19:29 | Link
Viktória

A Bérczes Rezidencia átalakítási munkálatai még zajlottak, de természetesen már most leköltöztem Bogolyfalvára, hogy személyesen ellenőrizzem a folyamatot. Meg hát a falut is alaposan meg kellett ismernem.
A Fő utczán sétálgattam, amikor megakadt a szemem egy gyönyörű épületen. Czukorvarázs Cukrászda est. 1808 - hirdette a homlokzati felirat. Bogolyfalva egyik legrégebbi vendéglátója lehetett, ebben biztos voltam, így rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Egy percig se haboztam, beléptem az ajtón.
Körbetekintettem, a vendégek mindig sokat elárultak. Mindenféle nemű és korú ember megtalálható volt, de azért többségében voltak a fiatal lányok. Bizonyos típusú alakoknak kész aranybánya lenne a hely. Engem azonban más motivált, gondolatban már csilingeltek is a galleonok előttem.
Leültem egy asztalhoz, figyeltem a személyzetet. A kiszolgálás minősége szintén árulkodó tudott lenni. Az egyik felszolgáló gyorsan ott termett mellettem, nekem pedig lehetőségem adódott, hogy megpróbáljak szerezni néhány értékes információt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. december 23. 20:13 | Link
Lónééééérd vaagy Lénááárd vagy mi  Grin Grin
-december 19.-


Hát hát hát, 5 nap múlva karácsony, a levelet meg már jó 2 hete kaptam meg. Levertségemen leginkább a csoki segített, aztán még több csoki meg cukorka de a világért se tudták megcsinálni eredeti ízűre a Zuccotto süteményt. Pedig drágáim próbálkoztak, nagyon is, vagy háromszor nekiálltak .. azonban valahogy mégsem hatott olyan istenien az íze. Valahogy próbálom áttranszferálni a dühöm, a keserűségem és a bánatom abba, hogy egy árva süteményt sem képesek elkészíteni nekem - pedig aztán tényleg szívüket-lelküket kitették nekem. Na, de aznap este lezsíroztam Lénárd drágával, hogy másnap - azaz ma - eljön velem süteményt falni a cukrászdába.
6 óra körül találkoztunk a puffoknál Lénikével, de töredelmesen be kell vallanom még valamit. Mivel Mersén kívül nem szokásom más fiúkkal csatangolni (holott tudjuk, hogy Lénárddal jó a kapcsolatom) eléggé izgultam, de tényleg nem tudom, mitől. Végig az keringett a lelki szemeim előtt, hogy Merse egyszercsak betoppan és kérdőre von mindkettőnket én pedig ott menten fogok szívrohamot kapni és lefordulni a székről. Aztán akkor meg majd magyarázkodhatok.. Na szóval mindezek elkerülése végett a szobatársaim rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy belém diktálnak 2 kis pohárka pálinkát. Jesszus, mondanom sem kell, hogy az első után úgy néztem ki, mint valami sárkány. Ugráltam össze-vissza, mint valami eszelős, kaparta a torkomat, égetett és szívem szerint tüzet okádtam volna - borzalmas íze volt. Ez után még egy másikat is meg kellett innom, mert különben nem adták oda a pálcámat. Erre már csak vonásaim torzultak el, kiöltöttem a nyelvemet és ismét megráztam a fejemet. Szinte biztosra vettem, hogy farkas lényem sincs annyira oda ezért az alkoholos cuccért. Hamar kipirultam és pirospozsgássá vált a pofim, majd még egy fésülést megejtve vállamra kanyarítottam a baglyos táskámat, melyet ezernyi banda logója díszít és uzsgyi neki, megindultam a talákozóponthoz. Lehet, hogy nem ez lett volna a megfelelő alkalom a barackos pálinka kipróbálásához..?  Nem kéne esetleg visszafordulnom és sírni még egy picurkát? Áh, mi a fenének?!
- Uuuff. - köszöntem rá a fiúra, majd hozzám teljesen szokatlan módon adtam az arcára egy puszit. De mégis minek?? Áh, tudja a franc. Na induljunk meg. Nem mertem belekarolni háztársamba, holott lehet nem ártott volna.
Lebaktatva a cukrászdáig egyre jobban éreztem, hogy mindjárt megsülök itt a tél közepe felé haladva a kabátomban és a kötött, piros körsálamban, de mindegy is. Milyen szépek a kopasz fák, én ezt eddig miért nem vettem észre? Jééé, nem is fekete a bokacsizmám, hanem sötétkék.. ez mióta ilyen színű?
Biztos viccesen nézhettem ki, ahogy elámuldozok az utca legalapvetőbb és legnormálisabb dolgain, néha megbotlok a lábamban, mosolygok mint a vadalma, szőke hajam mellé pedig szinte lángol az arcomon a bőr, olyan vörös. Hát ez.. pazar.
- Naa, mit fogunk enni? - fordultam oda végül komolyságot erőltetve magamra Lénárd pajtimhoz, miután bementünk a cukrászdába és kezdtem mélységesen elszégyellni magam a viselkedésemért. Kabátomat lehámoztam magamról a sállal együtt, majd kezdtem átkozni az összes szobatársamat (mind a kettőt) amiért rám erőltették azt a pálinkát. Rettenetes íze volt. Jaah, mellesleg Lénárd már bizonyára teljesen elmebetegnek titulált. Fura, hogy még mindig itt van mellettem.  Nagyon fura..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülees^^
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. december 28. 23:11 | Link
Laura
~ Ruha. | Valamelyik szabad hétvégén, karácsony előtt.


Hideg van.
Ez volt az első gondolat, ami átfutott az agyamon, mikor kiléptem a kastély ajtaján és elindultam a falu felé. Kellett egy kis nyugi még az ünnepek előtt, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. Anya azt ígérte, hogy Vivien itthon lesz, mire én hazaérek az iskolából, a legutóbbi levélben még is azt írta, hogy nem biztos. Eléggé letörtem a levél olvasása közben, nem ezt vártam a nővéremtől. Beszéltem vele is, kifejezetten megígérte, hogy hazajön, erre most anya meg... Akkor most én is megcsinálhatnám azt, hogy nem megyek haza, bár nem tudom, hogy Dasháék közül ki marad itt karácsonyozni, de remélem, hogy mindenki hazamegy a családjához. Esetleg még lemehetnék Michellehez, hátha nem üvölti le megint a fejem, de hát ki tudja. Nem tudom kiismerni...
A falu határát elérve egészen átfagytam már, az első olyan vendéglő pedig, ami a legközelebb volt hozzám, a cukrászda volt. Sóhajtva elindultam és hamarosan el is értem a bolt ajtaját, de még mielőtt benyithattam volna, egy csapat elsős fiú masírozott ki rajta, kis híján nekem csapva az ajtót. Meglepetten hátráltam, hogy elkerüljem a becsapódást, de a kis csapat még csak rám sem nézett. Ezek is sokat ültek illemórán, az biztos... A kabátot jobban összehúzva magamon léptem be végül az ajtón, odabent pedig az utcán remélt kellemes meleg fogadott. Elégedetten néztem körül, aztán a pulthoz lépdelve rövid gondolkodás után kiválasztottam egy ígéretes süteményt, aztán az egyik távolabb eső asztalhoz igyekeztem. Szerencsére nem voltak olyan sokan a cukrászdában, hogy versengeni kelljen a helyekért, így már a kabátomtól megszabadulva ültem le a székre és egy sóhajtás után lepiszkáltam a süti tetejéről a marcipánt. Az a legfinomabb, azt majd később...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. január 29. 21:08 | Link


Kijelentette a hölgyike, hogy ha korrepetálnám, akkor valószínűleg felrobbantana valamit, vagy felgyújtaná a hajamat, mire én felvihogtam, de a kezem a hajamra kaptam. Mondjuk amilyen elvetemült kis vörös, ki is néztem volna belőle. A vörös csajok mind bolondok kicsit...
- Arról le lehet kattanni, nem adom, csak az enyém - szorongattam a hajam hülye fejet vágva, az orrom ráncolva, de vigyorogtam. Ennél azért sokkal több kellett volna ahhoz, hogy eltántorítson az ajánlatomtól. - Challenge accepted, baby! Mikor és hol?
Az ajkamba harapva elvigyorodtam, majd összefontam a karom elvigyorodva. Persze az elefántos megjegyzésére nem pont úgy reagáltam, mint hogy várta volna, legalábbis azt hiszem. Nem baj, én tök jól éreztem magam, pláne, mikor láttam, hogy nézi a vigyoromat. Mikor nyelvet öltött rám, voltam szíves elkapni azt, amiért utólagosan volt szíves nagyon szúrósan nézni rám. Mély sóhajjal néztem rá, aztán csak rosszalló vigyorral megráztam a fejemet. Én aztán ilyenekért nem fogok hisztizni, meg patáliázni, bocsánatot kérni meg aztán pláne nem! Nem az ő keze lett nyálas... Kijelentettem, hogy még egy veszélyes kijelentés és harapok, mire megkérdezte, be vagyok-e oltva veszettség ellen. Szórakozott vigyorral vállat vontam, hadd őrlődjön a kérdésen, engem bizony nem zavar.
- Na, tüntesd el gyorsan azt az ártatlan vigyort, mert ha jobb is vagy, mint én, azért te sem vagy éppen egy földre szállt angyal - mosolyogtam rá rosszfiúsan, aztán csak a hajamba túrtam, hogy elrendezzem azt. Azt hiszem, a hölgyike kezdett rám beduzzogni, amiért kinevettem őt, de nem különösebben zavart, mert ha ismert volna eléggé, tudhatta volna, hogy nem azért nevettem, mert annyira röhejes, hanem azért, mert egészen szimpatikus volt. Nők... csak a baj van velük! Persze tetszett, hogy folyton fenyegetőzik, meglepően cuki volt tőle, úgy értem elszórakoztam rajta. Az viszont, hogy felpakoltam a mászókára, azt hiszem meglepte. Mondjuk engem is... A fejébe nyomtam a kalapomat, majd oldalra döntöttem a fejemet és úgy tanulmányoztam őt. Végül úgy döntöttem, tetszik az összkép, maradhat rajta.
- Nem lesz bajom, annyira nem vagyok tápos, kicsilány... Ami meg a szóhasználatomat illeti... nem kérheted, hogy térdre borulva esedezzem azért, hogy igyál meg velem valamit. A forrócsoki jó - néztem, ahogy lemászott onnan, kérdőn, mivel először nem nagyon értettem mit akart, de végül persze leesett, hogy a képregényem... leesett.
- Nem sok dolog van, amit féltek... A kalapomat viszont igen, szóval csak tessék vigyázni rá, mert VV lesz - mondtam, majd néztem, ahogy elvonult a táskájáért. Erre persze cukkolni kezdett, ismételten. Leesett állal meredtem rá fél pillanatig, majd kijelentettem, hogy ő egy pimasz nőszemély és a csuklóját elkapva húztam magam után a fél falun át.
- Gyere már, gyere, gyere, gyere, nem akarok egész nap itt állni, gyere... - mantráztam az úton szinte végig, majd belöktem a cukrászda ajtaját kis mosollyal. Voltam már itt párszor. Nem volt a kedvencem dekorációra, valahogy a régi összejövetelekre emlékeztetett gyerekkoromból. Ettől függetlenül szép volt. Szóval itt voltam szíves elengedni a hölgyikét és ránéztem. Egy asztalhoz séta, majd leültem és színpadias mozdulattal, pimasz mosollyal a szemben lévő szék felé intettem.
- Leülsz, vagy egész nap ott fogsz ácsorogni, Reenie? - kérdeztem hátradőlve kis vigyorral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. január 31. 19:40 | Link

Csinoska


Nemrég vagyok túl a kutyás eseten, az Eridonban még a délelőtt folyamán. Nagy örömömre sikerült a kis találkozás után szereznem fájdalomcsillapítót, ami olyan jót tett a fejemmel, hogy elvetettem azt az ötletet, miszerint egész nap nem csinálok semmit, csak ülök a szobámban és nézek ki a fejemből.
Eszembe jutott, hogy Ádi dolgozik ma, hát gondoltam benézek hozzá a cukiba és pukkadásig tömöm magam csokitortával, epres-joghurtossal, dobossal, meg rendetlenkedek egy kicsit, hogy legyen mit takarítania.
Csinos ruhába bújtam, mert miért ne, anyám mindig szereti, ha adok magamra, ezért telepakolt olyan dolgokkal, amik hasonlóak ehhez a fekete ruhához... Néztem magam a tükörben, enyhén kifestettem magam, és indulás Ádihoz. A kis táskámban volt a maradék pénzem és a mini verses könyvem, amit akkor akkor olvasok ha egyedül maradok, vagy kínosan érzem magam egyedül.
Az út csúszott, majdnem a popsimon szánkáztam végig Bogolyfalváig. Ó Merlin, mekkora égés lett volna... Ám szerencsére épségben, sértetlenül, bár lassan leértem a cukrászdához, ahol fülig érő mosollyal köszöntem be főként Ádinak.
- Szép napot! - kabátomat le is tettem az egyik szabad szék támlájára és lehuppantam rá, lábaimat keresztbe rakva, hátamat kihúzva, kezeimet az ölembe rakva utánoztam a nagy dámákat, persze poénból.
- Az egészet kérem - mutattam a kirakodott süteményekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2015. április 9. 17:28 | Link
Vanda
kinézet

Végre valahára kisütött a nap, és kabátra sem feltétlenül van szükség – állapítom meg pár perces sétám alatt, lefelé a faluba. Azért még nem az igazi nyárias idő, de már éppen ideje volt. Franciaországban mondjuk már két hete is ehhez hasonló volt, kisebb-nagyobb ingadozással. A karomra hajtva cipelem a kabátom, mindkét kezem a zsebembe rejtem, és széles mosollyal az arcomon baktatok nagy lendülettel a falu felé.
Még nekem is egy kissé furcsa, hogy nem Ruival töltöm a délutánt, de később úgy is találkozunk, ráadásul elkezdődött a tanév, majdnem minden óránkon boldogíthatjuk majd egymást, a tanárokat és diáktársainkat egyaránt. Immáron végzősként. Oké, ebbe belegondolni egy cseppet félelmetes, de hát az időt nem lehet megállítani, mindenki eljut egyszer idáig. Az év végi vizsgák gondolatát pedig villámgyorsan elhessegetem, és inkább kigondolom, merre menjek, mit csináljak először. A teendőket jobb szeretem előre legalább vázlatosan megszervezgetni, most elő is rángatom a fejben megjegyzett listát. Bár sehova sem sietek, szóval annyira nem is fontos.
Persze nem meglepő, hogy elcsábulok, ahogy elhaladok a cukrászda mellett, de előbb még pótlom a bájitaltanhoz szükséges kellékeket, és a kviddics szaküzletbe is betérek. Így legalább amikor bemegyek az édességekkel teli üzletbe nyugodtan válogathatok az édességek közül, és kényelmesen üldögélhetek is, ameddig jól esik. A kedvenc csokis sütim mellett még egy citromos mellett döntök, és a pult felé oldalazva, hogy kérhessek is a finomságokból, sikeresen nekimegyek vállal egy lánynak.
- Jaj, bocsi! – pislogok kissé révetegen. A lány egyébként ismerős, de először fogalmam sincs honnan, és ez ilyenkor a legidegesítőbb, amikor a tudatos mélyéről csiklandoz, és mégis hiába próbálod valahová tenni a dolgot, nem megy.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2015. április 9. 17:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 16. 21:41 | Link
Marcus Arbor
Ruha

Végre vége a kényszernyaralásnak és visszajöttünk a kastélyba. Nem mondom, hogy annyira rossz volt Madagaszkáron, de én örülök a "haza"térésnek.
Az első kastélyban töltött napot arra használtam, hogy megnézem a javítósokat. Ma pedig a visszatérés megünnepléseként lelátogatok a cukrászdába.
A délelőtt nagy részét átaludtam, mivel még mindig hatással van rám az időeltolódás. Ezért csak délután indultam útnak a Czukorvarázsba és mivel elég régen volt, hogy utoljára Bagolyfalván jártam jócskán elment az idő mire elértem a célomat. Persze nem azért nem tudtam merre menjek, bár a faluban is elég sok változás történt... A sétám a nézelődés miatt lett hosszabb, hiszen muszáj volt meg néznem az előbb említett változásokat.
Miután kinézelődtem magam és egy kicsit el is fáradtam a melegben való sétálásban, végre beültem a cukrászdába, hogy egy jeges tea valamint két gombóc fagyi mellet ünnepeljem meg a haza térést. Az egyik ablak melletti bokszban üldögélve néztem a kinti melegből betóduló embereket. Az ismerősöknek néha köszöntem is.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Maxmillian Healson
Írta: 2015. augusztus 8. 20:54
 | Link
Maxmillian Healson
egy szabadhétvégén, szombaton délután :3

Jó idő van. Madagaszkáron melegebb volt, de itt is jó idő van. A helyzet pedig az, bár ebbe eddig nem igazán gondolt bele, hogy idén, még nem evett fagylaltot. Épp ezért felbuzdulva a melegen, és azon, hogy szabadhétvége van, nyakába vette a falut, és elhatározta, hogy keres egy fagyizót. Korábban erre nem volt szüksége, de biztosan tudja, hogy van. Elvégre sokakat látott, és lát most is, fagylalttal a kezében mászkálni.
Mostanra egészen szépen rendbe jött a bőre és már nem olyan rák vörös, mint a nyaralás alatt és közvetlen utána volt. Fekete ujjatlan, térdig érő ruhácskájában, hozzáillő fekete szandálban és egy szintén fekete táskával lépked a falu utcáin. A táskában ott lapul Ede, a gólymók is, de most nagy valószínűséggel szundít a lány pénztárcáján.
Haja kibontva, s szépen rugózik a vállain, ahogy vidáman lépked. Időnként megfeledkezik magáról és hangosan is dúdolászni kezd, de amikor elkapja egy-egy másik járókelő pillantását rögtön elhallgat. Így érkezik meg a Cukrászdához is, és nem is habozik sokáig. Miután a kirakaton keresztük meggyőződik róla, hogy a jó helyen van, mosolyogva nyit be a helyiségbe. Biccent az esetlegesen felé pillantó kiszolgáló személyzetnek, majd nézelődni kezd, hogy hova is ülhetne. Végül egy ablak melletti két személyes kis asztalkán akad meg a szeme és célba is veszi. Ott aztán az árnyékos oldalra ül, hogy ne süssön a szemébe a nap. Táskáját felteszi az asztalra, s kipillant az ablakon, amíg odaérnek hozzá a különböző finomságokat bemutató menüvel.
Beszívott ajkakkal bök rá a fagyisra, majd mikor megkapja, rámosolyog a pincérlányra. Rögtön ki is nyitja a finomabbnál finomabb fagylaltokat bemutató lapot, de csak nézegeti, hosszú perceken keresztül. Nem valószínű, hogy egy hamar dönteni tud majd. Egyszerűen, minden túl finomnak látszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. augusztus 15. 15:15 | Link
Evana


Ma elsődleges célom lemenni a tavacskához. Talán az utolsó meleg napunk van, így muszáj kihasználnom a jó időt, és nem bent tespedni a szobában vagy a tantermekben. Ráadásul még szombat is van, amiért már aggódnom sem kell, hogy rosszul cselekszem.
Utam a falun keresztül vezet, és rájövök, hogy sok mindent fent hagytam a szobámban. Kaját, meg hűvös üdítőt. Akkor viszont már egy fagyi is belefér, szóval irány a cukrászda!
Hevesen nyitok be az ajtón, ahol megkönnyebbülve éri el a hideg levegő a tüdőmet. Néhány lélegzet, hogy aztán kissé lehűlve sétáljak a pult elé, ahol mosolygós lányka áll a segítségemre.
- Szia! Kérek szépen két hűtött üveg limonádét, két darab epres-meggyes muffint, meg lesz egy három gombócos málna-bodza-citrom fagyi.
Adom le a rendelésem, hogy gyors kiszolgálás és fizetés után helyet keressek. Nem akarom, hogy elolvadjon a fagyim, mire odaérnék a tavacskához, bár ez marhaság, lévén minden adag mágiával van átitatva, hogy ez ne fordulhasson elő. A normális, emberi viselkedés azonban ezt diktálná, az pedig, hogy elég időt töltöttem muglik között, bőven elég tapasztalatot nyújtott ehhez... Ezen mosolyognom kell.
Utoljára módosította:Böröczky Zoé, 2015. augusztus 15. 15:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. augusztus 24. 15:46 | Link
Warren Mimi, <3

Így nyáron elég sok a szabadidőm ahhoz képest, mármint bent vagyok a cirkuszban sokszor, nem arról van szó, de leginkább a próbákon, hiszen a tematikus kisebb előadásokhoz a hangomra, az irányításomra, vagy arra a másfél lábamra egyáltalán nincs szükség. Így esett, hogy bizony elvállaltam egy munkát a Cirkusz mellett, pedig már így is kettészakadok néha, de oda se neki, gondoltam. Különben is, mi lenne velem pörgés nélkül? Erre inkább ne válaszolj.
Tehát nagyon korán kellett kelnem ezen a szombaton, mármint úgy komolyan, már hajnai négykor fent voltam, hogy lemenjek a konyhába kakaózni, mert nekem ez segít felkelni, nem a kávé. Szóval, az a lényeg, hogy miután felöltöztem meg kakaóztam, elindultam a faluba, hiszen hajnali ötkor kellett kezdenem, mint konyhai kisegítőnek.
Le is csoszogtam szép lassan a faluba, közben, dúdolgattam magamban, és azon filozofáltam, hogy milyen jó lenne már végre az anyanyelvemen beszélni. Ahogy mendegéltem, és beértem a gyakorlatilag üres kis utcácskába, igyekeztem valami franciát dúdolni, de nem jött össze, ugyanis folyamatosan az Alíz dalai jártak a fejemben, úgyhogy inkább azt gyakorolgattam. Igaz, már mindet tudom kívülről, és amúgy is folyamatosan éneklem, amikor csak tudom, de olyan jó kis dalok, és olyan magasan kell énekelnem! Mindig is imádtam magasan énekelni.
A Cukrászda elé érve egy kicsit megigazítottam magamon a dolgokat, mármint kisimítottam a pólómat, meg megigazítottam a gatyát a lábamon, aztán tétován benyitottam. Odabent senkit sem láttam, de a földre pillantva láttam, hogy ráférne jó pár alapos Suvickus. Beljebb léptem hát, és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Mmmmmöhmmm... bonjour... akarom mondani, helló, van itt valaki? - kérdeztem hangosan, még egy lépést beljebb lépve a cukrászdába. Azt mondták nekem, hogy várni fog itt valaki, a fene egye meg. Korán jöttem volna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 10. 18:12 | Link
Choi valahol a cukrászda előtt


Még a téren...
Nem kell menekülnöm. Bár, mit is vártam volna mást. Szánalmas tudok néha lenni. Annak ellenére, hogy legszívesebben bőgnék, mint akinek éppen most halt meg valakije. Még a térdeim is felhúzom magamhoz, így könnyebb elviselni a magányosságot, ami most tökre nincs meg. Már hajtanám le a fejem, amikor (nekem) kissé hűvös ujjak emelik fel a fejem. De csak egy pillanatra. Reflexből nézek tök más irányba, pedig jó lenne róla leszokni. De nem ma...
Pár másodpercig még a lélegzetem is visszafogom, nem szeretem a közvetlen kontaktust, aztán sikerül kifújnom azt a "slukkot". Amikor pedig felnézek, már senki nincs ott. Ő, talán Choi a keresztneve, nem tudom, már sétál. Valamerre. Jahhh, hát a limonádém fele.
Muszáj mennem, megígértem, és különben is, semmi katasztrófa nem történt a magam baromságán kívül, úgyhogy píísz van. Akkor kezdjünk lépdelni.

Cukrászda előtt...
Nehezen érem be a már említett személyt. Nem sétál gyorsan, csak, talán, hát nem is tudom. Kellett pár perc, amíg rendbe pofozom magam...
- Itt finomak a teák.
Mondom tapasztalatból a cukrászda előtt, ahol beérem Choi-t. Nem régen voltam itt, Evana társaságában. Szeretnék bemenni, és megkóstolni azokat a specialitásokat, na meg azt az asztalt is védőpajzsnak.
- Bemegyünk?
Nézek fel, még mindig kissé letargiásan, de már a finomságokra gondolva, amik bent vannak. Nyamm. Nyamm. Nyamm. És még mindig nyamm. A nyál is összefut az ember szájában.
Utoljára módosította:Böröczky Zoé, 2015. szeptember 10. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. október 15. 15:18 | Link
Abigél

- Egy süti a cukrászda legszebb lányának, egy meg a felvigyázójának.
Ezzel a mondattal huppanok le a boxba, amelyik az utcára néz ugyan, de mégis hátul a nyugisabb helyen van. Amióta változott a felállás, azóta már nem nagyon szolgálok ki, inkább a pénzügyeket, megrendeléseket és beosztásokat bújom egész nap. Nem rossz, Verocs szerint egész jó érzékem van hozzá. Majd elválik, hogy mennyire, amikor visszaadom neki az üzletet. Viszont Abigél más, neki egyszerűen nekem kell kivinnem a sütit, főleg, hogy én hívtam meg ide.
- Hamarosan érkezik az italunk is. Teszt alatt van, szóval te vagy az első külsős, aki megkóstolhatja.
Zavarban vagyok, ez érződik is, alapból is sokat beszélek, de most még egy kicsit hadarok is. Nem mondtam ki, hogy ez egy randi, csak úgy sugalmaztam, de nem is tudom, hogy ezt miként lehet mondani. Mert bizony randinak akartam, de hát attól még, hogy volt már kapcsolatom, mindig olyan bénának érzem magam az elején. Össze kell kapnom magam viszont.
- Hogy tetszik az új kinézet?
Érdeklődöm, miközben egy kisebb darabot vágok a sütimből. A süti! Majd elfelejtettem. Narancsos-csokikrémes tortaszelet, nem is kis méretű, hozzá meg a lány tányérján egy marcipánbéka, míg az enyémen egy mackó ül, és mosolyog. Direkt neki csináltattam Minával, és remélem, hogy tetszik is neki a béka. Én nem tudtam mást mondani rá, mint hogy jaaaaaj de übercuki. De hát ez én vagyok. Remélem Abi is hasonlóan áll a dologhoz.
- Tényleg, milyen üdítőt kérsz?
Oké, fiam, most már lődd le magad. Inkább be is kap egy falatot, hogy a lány is szóhoz jusson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
Írta: 2015. október 22. 14:27 | Link
Kamilla

Megkívántam az édességet, gondoltam benézek a cukrászdába. Jól tudtam, hogy minden híresztelés ellenére rendkívül szegényes a kínálatuk, de hát ezzel kellett beérni csóró falusi környezetben.  
- Süteményt! - a zsebemből kimarkolt galleonokat hanyag mozdulattal a pultra dobtam, de azt már a pultos belátására bíztam, hogy mivel szolgálnak ki. Kerestem egy szimpatikus asztalt, és helyet foglaltam.    
A cukrászdában több helyen is visszaköszönt a 1808-as alapítási dátum, nagyon büszkék voltak rá. Elképzelni nem tudtam, hogy miért kelhetett ide cukrászda a 19. század elején. Most a diákok eltartják a helyet, de akkor még nem volt tanoda, mégis milyen vendégek járhattak ide? Szerintem akkoriban még csak a Bérczes rezidencia meg néhány viskó állhatott itt a faluban. Tuti, hogy kamu ez az 1808-as alapítás, és csak marketingfogás az egész, hiszen a nagy múlt menő. A sok birka meg be is veszi ezt a maszlagot, mert gondolkodni manapság luxus.
Már vagy három perce helyet foglaltam, és vártam, hogy kiszolgáljanak, de még mindig semmi. Micsoda csigatempó. A minisztérium illetékes felügyeleti szerve simán bezárathatná ezért a helyet. Én csak a panaszkönyvbe írhattam bele, és ezt meg is fogom tenni, hacsak addig le nem nyűgöznek valamivel. Bár erre nem sok esélyt adtam, maga lenne a csoda.
      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!
Egerszegi A. Flóra
INAKTÍV


Palacsintahercegnő
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 515
Írta: 2015. november 2. 21:13 | Link

kinézet

Dwayne Warren nagyon félelmetes! De tényleg, mindenki higgye el. Ezért jobbnak láttam megismerkedni a lányával. Bizony azt pletykálják, hogy a pszichológus néni és a defenzor lánya Mina, és ugye, hogy jó ötlet jóban lenni a morózus lányával? Meg amúgy is szükségem van még barátokra, bár úgy látszik, hogy jobban vonzanak az idősebbek egyelőre. Még nem találtam meg a hangot az évfolyamtársaimmal, hiába ülünk az izgi, vagy éppen uncsiba torkolló órákon.
Meg be kéne már szereznem néhány robbanó cukrot, csokibékát és és és mindenfélét! Mert amikor unatkozom eszem, és szegény Nina már álmából felkelve is palacsintát csinál szerintem. Azért nem kell ezt eltúlozni, elég, ha mindössze két naponta süt. Nem vagyok én élősködő!
Egy bőrdzsekibe és egy melegebb felsőben voltam, meg egy NASA-s sapiban, persze csizma is dukált a melegebb nadrágomhoz. Amúgy bírom, hogy a muglik felmennek az űrbe, nagyon menők! vagy egy hónapig rágcsáltam apa fülét, mire beszerzett egy ilyen sapkát, persze neki nem tetszett, mert muglis cucc, és szerinte ordenáré. Szerintem meg jó ízlésük van nagyon, csak mi varázslók vagyunk begyepesedve, pedig, ha a mugli divatot vegyítenénk egy kis varázslattal, awww meghalnék, olyan jó cuccaim lennének!
Szóval Mina engem ott vár már a cukiban, biztos vagyok benne, mert azt mondta. Bagolyban vettem fel vele a kapcsolatot, miután volt pár bűbájtan óránk együtt. Szóval belement, hogy együnk valami finomat.
Berobbanok a boltba és egyből keresni kezdem a lányt, majd nagy vigyorral integetni kezdek neki és oda is libbenek hozzá.
- Szia Mina! Tök jó, hogy eljöttél, nem akartam unatkozni, meg amúgy is. mi van itt? – csillogó szemekkel néztem körbe, majd gyorsan visszafordultam hozzá, kissé szégyellve magam. – Amúgy bocs, csak nagyon belelkesültem, mert itt annyi minden van, hogy megőrülök! – száz wattos vigyor, és nyomok neki egy öleléses puszit, ha akarja, ha nem. Tök rellonos, mi? Nem érdekel!
- Mit kérsz, hoztam pár galleont! – csapkodom meg a zsembemet, amiben megcsörren a pénz. Igaz, nincs tele galleonokkal, de olyan 25 sarló azért van, felkészültem! Ami azt illeti, szívesen meghívom, ezzel megalapozva a barátságunkat, mert nekem szükségem van sok csaj barátságára, és ez a Mina nagyon kis cukinak tűnik!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bloody Mary
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. november 6. 20:52 | Link
Mikola Keve Áron
Az első munka nap
Ruha

Reggel már enyhe izgalommal ébredtem. Hiszen ma van az első munka napom.
A suliban ez szinte teljesen elmúlt, mivel koncentrálnom kellett, de amikor elindultam dolgozni újra visszatért.
Vidám mosollyal az arcomon lépek be a cukrászdába. Hát akkor sok sikert nekem!
Köszönök, lerakom a táskám és felveszek egy kötényt. Ma pincér munkakört vállaltam magam, úgyhogy mielőtt kilépnék az eladó térbe magamhoz veszek egy jegyzetfüzetet, valamint egy tollat. Aztán elkezdem a tényleges munkát. A pult mögött állva figyelem a vendégeket, hogy kihez induljak rendelést felvenni.
Lassan felereszt bennem a kezdeti idegesség és izgalom. Bár ezt lehet, hogy elsietve gondolom. Végül is még nem csináltam semmit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2016. január 12. 12:35 | Link



A cukrászda ajtaja tompán csukódik be mögötte. Konstantin a pultban álló fiatal lányra pillant, biccent neki, és bár ajkai jól láthatóan szavakat formálnak, elharapott köszönése olyan halk, hogy azt a lányka biztosan nem hallja meg. Latyakos, sáros cipőit még ott, az ajtó előtt fekvő szőnyegben megtörli, s körbepillantva egy ablak melletti asztalkát választ maguknak. Célestine-nel ide beszélte meg a találkozót, aki valószínűleg azt gondolja, hogy kislányuk is velük lesz, hiszen a férfi szabadnapos apukaként éppen ma reggel ment érte. A nő talán még örül is, hogy végre úgy töltenek együtt egy délelőttöt, mint bármely másik, egészséges család.
Konstantin kihúzza az egyik széket, s kabátját levéve annak támlájára igazítja. Közben kipillant az ablakon, hátha meglátja a közeledő Renée-t. Kissé ideges a mai találkozó miatt, hiszen olyasmiről szeretne beszélni az aurorral, ami ugyan már régóta érik benne, eddig sem magát, sem a nőt nem érezte elég felkészültnek hozzá. Azonban mióta egyedül van, és volt néhány hosszú hónapja gondolkodni, rájött, hogy azt, amit mondani készül, már rég ki kellett volna mondania. Még akkor is, ha belül retteg a választól.
Helyet foglalva aztán előredől, felkönyököl az asztalra, s ujjait imaformára fűzve az ablak felé fordul, hogy a kinti zsibongó életet figyelve elmerenghessen saját gondolatain. Fleurt még órákkal ezelőtt vitte el szüleihez, akik egyszerűen imádják őt, és akiknél biztosan tudja, hogy biztonságban van. Az anyja már ki tudja mióta a ház előtt, az utcán várta őket, hiába mondta neki Konstantin, hogy maradjon csak bent a melegben, majd jönnek, amikor jönnek. Aliz – mint minden igazi, magából csak szeretetet adni képes nagymama – hangosan sikítva szaladt a kislányért, hogy felkapva őt máris izgatottan kezdje hallgatni, mi minden is történt a kicsi karácsonyra kapott puffskeinjével. Persze, mugli asszony lévén fogalma sem lehetett arról, hogy az miféle varázslat, de fia gyorsan kisegítette: kicsi, szőrös, kerek állat.
- Tessék? – zavarodottan, homlokráncolva fordul vissza az ablaktól, s pillant fel a mellette álló lányra. – Még nem, köszönöm. Várok valakit.
Mosoly nélkül dől hátra, az elegáns szék megreccsen súlya alatt. Visszagondol anyjára és lányára, amint otthagyta őket szülőotthonában, és a pillanatba belesajdult a szíve. Felsóhajtva hessegeti el az emléket, majd órájára lesve dobolni kezd combjain. Gyere, gyere, Célestine.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♥
Soóki Zsóka Boglárka
INAKTÍV


Noel kistündére, Anne manója, Vivi Bogyócája :3
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 2184
Írta: 2016. január 15. 23:27 | Link
Fanncsika

Megjelenés | szombat


Milyen igazságtalanság! Miért ne lehetne télen szoknyát felvenni. Nincs olyan hideg, hogy megfagyjanak a lábai, és a nadrágon keresztül ugyanúgy fel tud fázni, mintha nem abban lenne. Egyébként is csak pár percet töltene az utcán, utána betérne a cukrászdába, ahol átmelegedhet. De nem engedték neki. Emiatt és persze dacból, elővette az egyetlen egy magassarkúját, amit akkor használ, ha fotózáson van, és abban indult el. Senki nem látta, hogy mi van a lábán, ők csak azzal voltak elfoglalva, hogy ne szoknyában járkáljon.
Utólag belátja, hogy nem kellett volna ezt tennie, és szoknyás dologról is lemondott. Így is fázik és a jégen még csúszkál is, nem csoda, ha az egyik alkalomnál fenékre esik. Nagylány módjára, ugyanis Ő már nagylány, nem sír, de visszafordulni sem fordulhat vissza, az túl feltűnő lenne. Már csak három háztömbnyire van a hely, ahova készülődik, addig ki fogja bírni a helyzetet. Majdnem sikítva lép be az ajtón, annyira örül annak, hogy nem esett el többször. Ha nyár lenne, mezítláb menne haza, de télen az még inkább nem ajánlatos. Rápillant a falon lévő órára, de kell egy kis idő mire sikerül leolvasni az időt. Elgondolkozik azon, mit mutat a nagy, illetve a kismutató, mert az ugye fontos dolog. Miután sikerül leolvasni, amit tudni szeretne, boldogan konstatálja, van még idő ebédig. Ha megtudnád, hogy ebéd előtt evett sütit, és emiatt nem eszik rendesen, akkor nem örülnének neki, de mire az étkezés elkezdődik, addigra biztos éhes lesz. Megnézi, milyen édességek vannak a pultban, majd kiválasztja, azt amelyik a legfinomabbnak néz ki. Boldogan az egyik asztalhoz battyog, és elkezdi majszolni a süteményét, az embereket vizslatva. Többen is vannak, akik idősebbnek tűnnek, sőt csak olyan gyerekek és felnőttek vannak itt, akik idősebb a lánykánál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiberiusz | Bodza | RicsiCsikó örcsibarcsija | jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 18. 16:00 | Link
Nyeste

 Mindenre számítottam tőle, de erre nagyon nem. Hiába próbálkozok, a nyelvemet nem tudom mozgatni. Néhány pillanatig pánikhangulat uralkodik el rajtam, de sikerül gyorsan túl tennem magam rajta. Még úgy is nagyon szép számomra Nyeste, hogy ennyire zavarban van. Ezzel legalább elérte, hogy szóban nem tudok neki szépeket mondani. Elindulunk a klubhelyiségen keresztül az előcsarnokba, ahonnan már a falu felé vezető úton baktatunk. Azért is jó, hogy némává tett, mert így nem áll módomban elmondani, hova is szeretném vinni. Csibészebb vagyok annál, hogy kifogjon rajtam egy ilyen bűbáj. Mindig van nálam toll és cetli, ha valami fontosat kellene feljegyeznem. Gyorsan előkapom a tollat, és mielőtt valamit megsejtene, firkantok számára  egy tömör, és kifejező dolgot. Kíváncsi vagyok, erre mi a reakciója. Már valamit sejt, mit csinálhatok félig elfordulva, így nem teketóriázok, és megmutatom neki.
 - Akkor is csini vagy, ha néma maradok életem végéig. Bár, akkor nem tudom kifejezni számodra szóban, milyen fontos vagy nekem. -
 Hosszabb lett sokkal, mint szerettem volna, de ez így lett a legjobb.  Macskakaparás lett szerintem. Reménykedek, hogy ennek ellenére, kitudja olvasni. Megmutatom neki, és a női kíváncsiságban hiszek, hogy elolvassa, és nem dobja el. Már nem tudom mire számítsak tőle, mivel bünteti, ezt a cselfogást. Leérünk a faluba, hamar megtaláljuk a cukrászdát. Remélem, mire a pulthoz érünk, feloldja ezt a nyavalyás átkot, mert már kezd idegesíteni. Belépünk a helyiségbe, intek, mert a társaságomban lévő kisasszony vicces volt, és szótlanságra ítélt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. február 28. 09:58 | Link
Thomas Alexander Everett

 Hmm...micsoda illat és látvány! Minden egyes alkalommal, amikor bejövök ide, ezen elámulok. Ennek többek közt az is az oka, hogy én a sütemények készítésével mióta az eszemet tudom hadilábon állok, és mindez a mai napig változatlan maradt, sajnos. Így tehát egy perces néma, de határozott csodálattal adózom a Cukrász képességeinek, mielőtt keresnék magamnak egy kellemesen nyugodt asztalt. Levetem hosszú, barna bőrkabátom, nyakamból kikanyarítom ametiszt lila sálamat, s már épp elhelyezkedem, amikor tökéletes időzítéssel megérkezik a személyzet egy tagja, hogy felvegye a rendelésemet.

- Jó napot! Szeretnék kérni egy karamellás tejet, extra tejszínhabbal, fahéj szórással, tűzforrón és két szelet süteményt. Az egyik legyen egy karamellás sajttorta, a másik pedig...egy csupa-csoki-csodatorta. Köszönöm!

 Egy barátságos mosollyal kísérem le tömény monológomat, melyet a lány szorgosan jegyzetel, majd távozik. Most, hogy ismét magamra maradtam előszedem táskámból azt a kis méregzöld, masnival átkötött dobozkát amit az imént vettem az ékszerboltban. Az eladónő, ha jól emlékszem a neve Evana, miután beléptem és köszöntünk egymásnak egyszerűen csak rám nézett, elmosolyodott és a kezembe nyomta, azzal a kéréssel, hogy akkor bontsam ki, ha már nem vagyok a bolt közelében. Furcsának találtam a dolgot, nagyon is, de mivel mutatós zsákbamacskám egyáltalán nem volt drága, engedtem a vörös hajú, szerfelett bohókás hölgy hóbortjának, kifizettem az árat amire taksálta, és most itt vagyok, készen a kibontására. Őszintén bevallom, még sosem vettem így ajándékot magamnak.
 Hogy miért is mentem be egyáltalán ajándékért? Mert születés és névnapom is volt nemrég, amiről a Svéd utazás és kint tartózkodás furcsaságai miatt, és mert a baglyok az itteni lakrészembe hozták az összes leveleket, teljesen megfeledkeztem. Leleményes Szüleimnek hála egymást követő napokon vannak a nevezett események így nem csoda, ha bosszús vagyok és nem is törődöm a dologgal. Ez az utazási hajcihő meg még tényleg rá is segített a dologra. De sebaj! Ma pótolom, gondoltam, amikor felvettem világoskék farmeromat, hozzá egy fekete, ejtett vállú pulóvert. Hajamat kiengedve hagytam és sminket sem tettem fel. Azt általában csak akkor szoktam, ha olyan jellegű rendezvényre vagyok hivatalos, ahová cicoma vagy pompa dukál. A saját utónévnapom nem ilyen esemény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. március 6. 18:57 | Link
Életem szerelme

Egész hazafelé menet énekeltem, aztán körbetáncoltam a házat, és eldicsekedtem az apukámnak azzal, hogy bizony már az út felénél járok. Eddig minden vizsgám sikeres, ráadásul mindegyik kiváló. Hiába akarnak megbuktatni, mert meg akarnak, hiszen az órák nyolcvan százalékáról kizavarnak, van itt ész. Anyu egyszer még azt is felajánlotta, hogy legyek magántanuló, mert még a végén kicsapnak, de neeeem, olyan Isten nincsen, hogy én meghunyászkodjak. Csak azért is le fogom tenni a vizsgáimat, és el fogom végezni az alapképzést, és lehet, hogy mesterképzésre is maradok, csakhogy bosszantsam a tanáraimat. Mondjuk, hogy milyen szak legyen, azt még nem tudom.
Lényeg viszont, hogy eldicsekedtem apunak, aki ennek örömére jól megtömte a zsebem galleonokkal, szóval lesz mit elvernem a cukrászdába, hiszen a világ - vagy legalábbis Bogolyfalva - legtutibb helye a falatozó mellett. Így hát miután ebédeltem, pihenek egy kicsit, majd pancsolok egy nagyot, felöltözök, és magamhoz véve a kis vagyonomat elindulok, hogy jól elverjem. Szoktam spórolni, de most határozottan úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy a fenekére verjek.
- Helló.
Az új rendszer szerint kijönnek, nem kell a pultnál sorba állni, így én is így teszek, egy ablak melletti üres boxot szúrok ki magamnak, ahova lepakolom jajpiros kabátomat, majd bemászva végigböngészem a már kívülről ismert kínálatot.
- Szia Karina, mit hozhatok?
Ez mindig olyan nehéz kérdés, így hát mint mindig, most is a lányra bízom, aki ott áll mellettem.
- Szia, ami biztos, az egy nagy habos kakaó, mindenféle plusszal, amit csak kérni lehet hozzá. És szeretnék sütit, sokat, amiket a legfinomabbnak gondolsz, de sajtosroló mindenképpen legyen benne, több is, és gyümölcskocka, a többit viszont tényleg rád bízom, jó? Ti tudjátok mi a jó nekem.
A fentiekre pedig már most összefut a nyál a számban, mert szinte érzem, hogy máris behabzsolnék mindent. A lány csak mosolyog, és biccentve távozik, én pedig elégedetten nyújtózom egyet. Amíg várakozok, az ablaküvegben nézem magam. Szinte fel sem lehet amúgy ismerni, annyira másabb vagyok civilbe, nem mintha zavarna, épp csak újabban elkezdtem megvizsgálni a kettő közötti különbséget.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. március 24. 20:20 | Link
Nati és Nyeste


Megbeszéltem Natival, hogy találkozzunk a Czukorvarázs Cukrászdában egy sütizés erejéig és hozza magával Nyestét is, hogy megismerhessem, hiszen ő is a szobatársam lesz. Elsőként értem oda, ezért tüzetesen megnéztem a pultban lévő süteménykínálatot, végül egy francia krémest rendeletem mogyorós forró csokival, amely tökéletes párosítás volt számomra. Leültem az egyik asztalhoz az ablak mellé és vártam, amíg megérkeznek a többiek, addig el sem kezdtem enni, mert úgy gondoltam, hogy megvárom őket, az italomat viszont elkezdtem kortyolgatni, mert hidegen már nem az igazi és ki tudja, mikor érnek ide a lányok. Örültem, hogy az összes vizsgám sikerült és máris évfolyamot léphetek, egész jól elsajátítottam az órákon tanult dolgokat, egyedül a Sudoku feladatot nem sikerült megoldanom, de több diáktól hallottam, hogy nekik is nagy fejtörést okozott ez a feladat, ezáltal nem éreztem magamat annyira reménytelen esetnek, mert nem csak nekem nem ment, hanem másnak sem. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz másodévesnek lenni, milyen újdonságok lesznek, milyen hatások fognak érni, remélhetőleg nem sok negatívumban lesz részem, de majd elválik, hogy mit hoz a jövő. Szívesen elhoztam volna magammal Kloét is, de kevés hely állatbarát és egyébként sem tudtam volna itt hova tenni, mert ez mégiscsak egy cukrászda. Most valószínűleg az ágyamban szundikál, mivel a nap nagy részét mindig átaludta, este pedig időnként jobban felélénkült. A forró csoki nagyon finom volt, nehéz volt megállni, hogy ne igyam meg rögtön az egészet, egyedül a hőmérséklete tartott vissza ettől a mozzanattól. Reméltem, hogy a lányok hamarosan megérkeznek, mert már szívesen megkóstoltam volna a sütimet, de nem akartam illetlen lenni, megvártam, amíg ők is rendelnek maguknak és együtt eszünk beszélgetés közben, újabb édességet pedig nem szerettem volna rendelni, bőven elég volt nekem ez az egy is a finom itallal. Kinéztem az ablakon és messzebbről láttam két alakot közeledni, az egyikük hasonlított Natira, de korai lett volna még megállapítanom, hogy valóban ő az vagy nem, ahhoz túl távol járt, Nyestét pedig még sosem láttam, csak hallottam róla, szóval őt nem ismertem volna fel, de most legalább lesz alkalmam megismerni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2016. március 31. 23:33 | Link
Helena - szüneti hétvégézés


Megvannak a maga előnyei annak, ha az ember rászokott, hogy ritkán utazik haza. Főleg akkor, ha a szülei minden hazautazásnál halál fehéren merednek rá, vajon most mit jelent be? Lett prefektus, volt prefektus, kviddicses karrier, eljegyzés... Inkább bele se gondolnak hova fajul huszonéves lányuk élete. Pedig Luca igazán ártatlan és nemes lelkű a maga nemében. Mindenkit tisztelni és szeretni tud, kivéve ha felmérgesedik, de olyankor ki ne dühöngene? Másfelől igazán segítőkész és imád tenni-venni. Ezért is örült meg, mikor Zoé megkérte, hogy nézzen rá kicsit a gólyákra, mert csak úgy lézengenek. Így szúrta ki a barna hajú lánykát, akinek a karjába kapaszkodva vonult le a faluba, egészen a cukrászdáig. Ú, alig várta már, hogy betörjenek az édességbirodalomba. A második kedvenc helye ez a cukorkabolt után. Ez a két Mennyország közvetlen közelben! Ebben biztos.
- Melyik a kedvenc sütid? Vagy kipróbálós vagy te is? Új íz, bármi jöhet? Ugye nem vagy allergiás? Az tök rossz.
Hadarja el gyorsan, közbe rájött, hogy azon túl, hogy beszélgettek már a Navinében kicsit, a bemutatkozáson szépen átlépett. Nemcsak ő nem tudja, hogy hívja új barátnőjét, de valószínűleg ez fordítva is így van. Gyorsan nagyot sóhajt és megrázza a fejét. Ahogy már belépve a helyre keresnek egy asztalt szólal csak fel újra.
- Egyébként Luca a nevem. Csak mindig úgy sietek, elfelejtem tudatni. Csóókolom! Egy csokis meglepit szeretnék. Te mit kérsz?
A kiszolgáló felé intézi szavait, majd visszapillant a sárga háztársára, hogy vajon neki mi áll szándékában. A rendeléséből is biztos sok dolog ki fog derülni, aztán ha leültek pláne. Indulhat egy csajos móka. Mindig jó új emberekkel barátkozni.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2016. április 15. 11:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed