28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bárány Farkas
KARANTÉN


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 17
Írta: 2019. október 23. 18:26 | Link

God

Ahhoz képest, hogy a pasas nagyon mosolyogva jött, azt hiszem, kicsit jobban kiakadtam a kelleténél. Persze, gondolom ez érthető, azok után, hogy belépett az épületbe az öcsém mondjuk 90%-os mása. mintha testvérek lettek volna, Boldizsár pont így néz majd ki, ha felnő. Nézett volna ki, ha felnő valaha. Inkább heves fejrázásba kezdtem, olyanba, hogy a loknijaim beleremegtek.
- Nem, dehogy - közöltem elcsukló hangon. Végülis nem zavart meg semmiben, az egyetlen, ami most érdekelt, a süti volt.
Közölte, hogy meglepte a kérdésem, mire felvontam kicsit a szemöldökömet. Nem értettem, hogy mi ebben a furcsa.
- Minden tele van szabad asztalokkal, de hozzám akarsz leülni. Gondolom oka van - bólintottam ismét, mert ha én jönnék sütizni, tutira nem akarnék senkivel osztozni az asztalomon. A tekintetem ismét a kutyára futott, nem akartam elhinni, hogy tényleg itt van. Megeresztettem azért egy vérszegény mosolyt az isleres dologra. Szeretem az édeset.
- Igen, szeretek itt. Tetszik hogy már nem olyan mint a hetvenes évekbeli kricsni. Én vagyok - erősítettem meg a tényt, majd Olivérre néztem, majd ismét vissza a kutyára. - A németjuhász a tiéd?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Olivér Dávid
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 111
Összes hsz: 137
Írta: 2019. október 23. 18:55 | Link

Öcsi?
#godisgood >> október közepe

Lehet, hogy sok ember vesz körül, akik a magányt és a személyes teret mítosznak tekintik, én ezért sem értem meg elsőre, mikor a probléma maga a megjelenésem. Sóhajtva intézek inkább pár szót a pincér lány felé a süteményigényemmel, de mire visszafordulok legalább nem néz ki úgy a srác, mint aki szellemet látott.
- Ja, persze, de nem erre gondoltam. Általában az ember előbb problémázik, majd feldobja, hogy baszki, mit is akarsz itt - közöltem egyszerűen, hogy én miként szoktam ezzel foglalkozni. Nem mintha ez megfelelővé tenné. Végül csak vakargattam a tarkóm ahogy előbb a süteményről beszéltem, majd a nevem is sikerült így többek közt kimondani. Na, eddig nem haladtunk papírforma szerint. Ideje visszaterelni magunkat.
- Ja hát igen, a lovas lánynak meg a csapatának arany keze van, jót tett ennek a helynek, sokkal finomabb is minden azóta - bólogattam nagy egyetértéssel a megerősítésre meg egyből az asztalra könyököltem, és már kezdtem volna bele a betanult "Azért kerestelek, mert..." dologba, mikor jött a kutyás kérdés.
- Hogy mi? - néztem körbe. - Nem hinném, van kutyám, már a nejemen kívül is, de éppen otthon van, egyedül akartam jönni ehhez.
Nem nagyon akart lankadni a boldogságom, még a kis kutyás dolog se akasztott meg eléggé, az érkező süteményem meg csak még inkább felvillanyozott. Hát bassza meg, fél lépésre vagyok attól, hogy megismerjek valakit, aki... hát a saját testvérem. Igazából nem neheztelést érzek, nem akarok elégtételt venni a múltért, én csak szeretnék része lenni annak, aminek nem lehettem eddig. Öreg vagyok én már csatázni, erre ott volt a homokozó.
- Szóval, kölyök. Téged kerestelek, elég régóta már, és beszarás, hogy itt voltál pár méterre az utóbbi időben - forgattam el a karkötőket a kezemen, hogy ne mártsam végig a kajámon még eszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bárány Farkas
KARANTÉN


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 17
Írta: 2019. október 26. 01:01 | Link

Olivér

Ami azt illeti, nálam ez nem így szokott lenni. Mindenki akar mindent, még akkor is, ha néha úgy csinálnak, mintha nem tennék.
- Tőlem mindig, minden élő akar valamit. - A holtak is. Ez már részletkérdés, nem akartam teljesen kiakasztani vele, van, aki biztosan leakadt volna, hogy mégis mit mondtam és hogy jutott ez eszembe. Szegény ismeretlen csábít nem kellene ezzel lesokkolnom szerintem.
- Igen, a sütik is nagyon jók, bár régen nem jártam ide ennyit. Gondolom, részben emiatt is - bólintottam párat mert tény, ha ennyire finomak a termékek és a hely is ilyen szép, talán többet jártam volna ide már akkor is. De nem értettem erről több szót, csak figyeltem a kutyát, meg a férfit, sőt, párszor Boldizsár felé is kitekintettem.
- "A nejeden kívül?" - kérdeztem rá, de aztán csak megráztam a fejemet kicsit, hogy semmit nem értek, szerintem ő sem teljesen azt, hogy én mit akarok ebből kihozni. - Ha nem a tiéd, akkor ki az a Dávid?
Még le is hajoltam a kutyához, hogy megnézzem a nevét, de ez a kis felirat állt a miniatűr bilétán.
Aztán csak figyeltem, ahogy Olivér a karkötőit buzerálja, majd én is elkezdtem a pitét piszkálni, felnézve rá.
- Engem? Miért kerestél engem? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Olivér Dávid
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 111
Összes hsz: 137
Írta: 2019. október 27. 00:12 | Link

Öcsi?
#godisgood >> október közepe

- Ja, én általában az vagyok, aki akar - bólogattam nagyon önegyetértően, még össze is dörzsöltem a tenyereim az asztalra téve a kezeim. Nem volt ezen mit szégyelljek, volt az életemnek szakasza, mikor ez volt a természetes. De ma nem pont ez vezérelt. Jó, nem teljesen így. Tényleg önző vagyok ezzel a kényszeres kutatással, de szeretnék pontot tenni a dolgok végére, és végre itt volt a lehetőség, ha Gabe nem téved.
- Én sem, mikor kölyök voltam nem annyira mozgatott meg a falu, aztán meg elkerültem - vontam vállat, mert bár nem kérdezte, már többet közöltem, mint talán név nélkül illik. Inkább bemutatkoztam, meg akkor már rá kellett kérdezzek, mert kibaszott kellemetlen lenne 10 perc után ráeszmélni, hogy ő nem az a Farkas. Már ha Farkas egyáltalán. Pedig elvileg értek minden négylábú, kutyaszerű állathoz.
- Jaja, Mogyoró. A nejem, mármint Mogyoró a kutyám, de a kutyám a nejem is - röhögtem össze meg vissza, imádtam az emberek arcát ilyenkor. A sajátom azért nem tenném erre  alapra, mikor kiderült. Arról kevésbé vidáman beszélek. - Mit mondtál?
Pillanatok alatt olyan voltam, mint a kivéreztetett állatok fellógatva. A szemem rángva rúgta az utolsókat, ahogy szinte mereven bámultam a srácra. Ez nem olyan dolog, amit bárki, bárhonnan tudhat, teljesen össze is zavarodtam.
- Ja, én... anyád, anyád miatt - próbáltam magam összeszedni, aztán kiszedtem a zsebemből egy papírt, ami valami kórházi cuccból volt, meg se néztem eddig. - Ő az, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 341
Írta: 2019. október 29. 17:28 | Link

Szívecske és a hugicája
x ariana

Pontosan így képzeltem el a szabadnapomat, amikor nem kell bent lennem a pubban. Délelőtti alvás az egyetemi előadásokon, majd délutáni nyugi és me day. Kezdek öregedni? Dehogy.
Még meg is örültem, mikor Zalán kérdezte hogy ráérek-e délután, tudjátok, azzal a perverz fejű emojival, amiről még azt is gondolhatja az ember lánya, hogy egy kiadós szexben lesz része... hát, nem is értelmezhettem volna félre jobban a terveit. Csalódtam? Pöppet.
Úgyhogy most az alkalomhoz illő arianásan visszafogott öltözékben lépkedek a cukrászda felé, ahol körülbelül szökőévente egyszer fordulok meg, úgyhogy csodálom, hogy nem vétem el a bejárati ajtót. A jöttömet egy apró csilingelés jelzi a fejem felett, és máris a habosbabos, rózsaszín forgatagba kerülök. Sütis állványok itt, macaron hegyek amott, izgatottságtól kezét tördelő pasi pont velem szemben, mellette pedig a mini ember, aki miatt most itt vagyunk. Szemernyi izgatottság sincs bennem. Hét húgom van, akik a kettő potyautas kivételével még bírnak is, miért pont Léda lenne, akitől tartanom kell? Tudom kezelni.
Az arcomon elterülő mézesmázos mosoly még igazinak is tűnhet annak, aki nem ismer. Magabiztosan lépkedek az asztal felé, és már csókra is emelem a fejemet, amikor puszi csattan az arcomon. Oké, szóval nem csapunk bele a közepébe, vettem az adást.
- Szia, már sokat hallottam rólad. - Legalábbis Zalán mesélt már, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy hallottam is. Szelektív hallás, tudjátok.
Kissé lehajolok hozzá, de épp csak annyira, hogy ne legyen lekicsinylő érzete a dolognak, és kezet nyújtok felé. Intézzük csak nagylányosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 313
Írta: 2019. november 11. 17:27 | Link

Angyallány
Ruhácska


Nem nagyon van miről beszélgetnünk, holott már két napja a felvigyázóm a nálam idősebb, talán harmadéves egyetemista lány. Ha jól emlékszem, ezt mondta. De igazából nem vagyok benne teljesen biztos. Az elején a fiújáról beszélt, aztán megsértődött szerintem, mert nem aléltam el a ténytől, hogy van pasija, aztán, amikor kérdezgettem, akkor átment egy támadó libába, és azt feltételezte, hogy le akarom nyúlni a srácot, akit még csak nem is ismerek. Egész éjjel vele beszélt, és most is, mikor itt ülünk, vele kommunikál, én meg kapargatom a süteményemet, mert megpróbálom élvezni, de leginkább hányni tudnék a nettó húsz óra nyálcsere után már, mert, hogy egyszercsak este megjelent a srác nálunk. Komolyan, nem hiszem, hogy ez egy olyan lépés lett volna, amibe Denis, Cath vagy Jason belement volna, főleg nem, hogy mindent, de tényleg mindent hallottam, ami a vendégszobában történt.
Viszont most, hogy a srác is itt ül, láthatatlan vagyok, de nem sikerült még a villával a szememet kiszúrnom, hogy ne lássam őket. Ilyen lehet harmadik keréknek lenni. Aztán egyszer csak felkelnek, és elsétálnak, én meg nézek utánuk, hogy:
- Akkor helló.
Nem mintha zavarna, hogy elmennek, sőt, felüdülés cuppogásmentesen megenni a süteményem, azonban, amikor eltelik az első húsz perc, majd a második és még tizenöt, elkezdem magam kicsit kellemetlenül érezni. Valószínűleg elfelejtettek. Ami nagyon ciki, de úgy néz ki, hogy ez a helyzet, én meg zavartan nézek körül, hogy mégis mi történhet ezek után. Egy embert keresek, akin látszik, hogy nemrég jött be, és meg is találom a lány személyében, akihez odasomfordálok szépen, majd a szék támláján megtámaszkodva, kicsit zavartan nézek rá.
- Szia, ne haragudj, láttam, hogy most jöttél be. Nem találkoztál egy magas barna sráccal, meg egy középmagas barna lánnyal, akik szerintem egymás szájában matatva sétálnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Brigitta Sára
Mestertanonc Levita (H), Színjátszós, Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Soli Deo Gloria
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 83
Írta: 2019. november 11. 18:03 | Link

Lorin
... jókat kérdezel, fogalmam sincs

A mai nap kérem szépen a tökéletes nap a süteményre. Hogy honnan tudod, hogy melyik nap a tökéletes sütinap? Ezeken a napokon minden más meglehetősen rosszul alakul. Nem mondanám, hogy alapjaiban elrontott lenne ez a mai, de azért meglehetősen közel áll hozzá. Egész nap esett az eső, beázott a kedvenc babakék tornacipőm, elfogyott a kisboltban a kedvenc teám, ráadásul hetek óta azt sem tudom már, melyik tantárgyamra kellene tanulnom inkább, hogy utolérjem magamat. De most már kezdem is feladni. Szóval inkább lejöttem Bogolyfalvára egy sütire, erre a délutánra jutottam el ugyanis odáig, hogy az ehhez hasonló helyzetekből ez a legjobb (s valójában az egyetlen), amit ki lehet hozni. Igazán nem volt kedvem tovább erőlködni. Kissé fancsali ábrázattal nyitok hát be, ám a bejárat után két lépéssel az arcomat simogató süteményszag hatására máris enyhülni kezd ez a kellemetlen arckifejezés. Már éppen beleélném magam a franciakrémesbe, szinte az ízét is érzem a számban, amikor az egyik iskolatársam megszólít. Tudom, hogy Bagolyköves, mert általában jól megjegyzem őket. A nevét nem tudom, vagyis nem Levitás és nem évfolyamtárs. Nem igazán tudom vizualizálni, hogy melyik ház asztalánál láthattam ülni, ami furcsa, mert általában ez szokott menni. Felrémlik, hogy annyira mintha nem lenne gyakori a jelenléte a suliban, de már tényleg nem tudom.
- Szia! Sajnos nem tudom, kikről van szó. A barátaidat keresed? - érdeklődöm kedvesen, némi sajnálattal a hangomban, hogy nem tudok segíteni. Sajnos a leírásának megfelelő emberkéket tényleg nem láttam erre, habár tény ami tény, eléggé lekötött a sütemény gondolata, szóval esélyesen akkor sem vettem volna észre őket, ha fellöknek. Jobban szeretek befelé figyelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 313
Írta: 2019. november 11. 18:18 | Link

Angyallány


Elég vékony a jég aközött, hogy bánom-e vagy örülök-e annak, hogy nemleges választ kaptam az előbb. Az igazság az persze, hogy örülök neki, mert nem bánom, ha nincsenek itt, mert még csak esélyt sem adott rá egyik sem, hogy megkedveljek. De ugyanakkor meg ott van bennem az, hogy itt hagytak, és vagy Cath, vagy Denis ide fog jönni értem, mert itt fizetnék ki a lányt is, tehát nem nagyon mehetek sehova, mert ha nem leszek itt, akkor baj lesz. Azt mondjuk nem tudom, hogy ők most éppen hogyan vannak egymással, szóval azt sem, hogy együtt jönnek-e vagy csak az egyikük, vagy a mai nap nagy meglepetéseként ők is elfelejtenek majd engem. Eléggé szánalmas lenne, mit ne mondjak.
- Nem, hanem ők vigyáztak rám, amíg nincs otthon senki, és azt hiszem, leléptek.
Elég rosszul hangzik ez a vigyáztak rám, és nem csodálom azt sem, ha furcsán nézne most rám a lány. Valószínűleg egy ilyen mondat miatt mindenki furcsán nézne, szóval teljesen belefér a dolog, de tényleg.
- Nem zavarna, ha csatlakoznék hozzád, amíg a bátyám vagy a felesége meg nem érkezik?
Nem akarok veszekedést. Mostanában annyira érzékeny mindenki körülöttem, hogy csak na, én meg még el se meséltem senkinek, hogy mostanában az éjszakák egy részében kint csavargok, mert annyira sok gondolat van a fejemben, hogy valószínűleg, ha bent lennék, beleőrülnék abba, hogy csak vagyok, és nem akarok csak feküdni. És van egy másik ok is. Ő, a rejtélyes alak, a gyönyörűszép halál, aki a csónakban ülve várt rám. És hogy mégsem mentem el vele aznap éjjel, furcsa dolgokat eredményezett bennem.
- Vagy, ha te is a fiúddal találkoznál, akkor persze nem kell, csak nem nagyon ismerek itt senkit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Brigitta Sára
Mestertanonc Levita (H), Színjátszós, Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Soli Deo Gloria
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 83
Írta: 2019. november 11. 18:34 | Link

Lorin

Nagyon kedves lánynak tűnik, így igazán nem szeretném megbántani, úgyhogy leküzdöm az apróbb hisztériát, amelyet a lelkem a sütemény késlekedése miatt érez. Tényleg nagy szükségem van arra a krémesre. Így aztán a pulthoz lépek miközben beszél, és két mondata között leadom a rendelésem gyorsan, bár előtte még azért megemlítem, hogy remélem nem gond, ha közben kérek magamnak valamit. Úgy tűnik, nem az.
- Vigyáztak rád - ismétlem meg, mintegy azt sugallva, hogy ezt minden bizonnyal rosszul kellett hallanom. Közben tekintetem a krémesemre vándorol, amely immár egy tányéron pihen a pultoslány kezében, hamarosan pedig az enyémben fog. Közben az ismeretlen lány felteszi a nagy kérdést, miszerint csatlakozhatna-e hozzám. Meglepettségemben egy rendkívül őszinte kérdés szalad ki belőlem.
- Úgy érted, vigyázok-e rád én? - el is vigyorodom, tényleg semmi gonoszat nem értettem ez alatt, de szerettem volna visszadobni neki a saját szófordulatát, jelezve, hogy ezt a helyzetet még azért nem ártana tisztáznunk.
- Amúgy persze, nem várok senkit. Nincs fiúm - élek megint az ő kifejezésével válaszul. Ezt gyakran csinálom egyébként, mármint hogy hasonló szóhasználattal válaszolok, mint amiben a másik kérdezett. Afféle ráhangolódási rituálé. A "fiúm" szónál mindenesetre kissé felhorkanok, jelezve a feltételezés abszurditását. Nem csak azért, mert egy párkapcsolat körülbelül annyira áll közel hozzám, mint Makóhoz Jeruzsálem, hanem mert a kifejezés is egy olyasfajta párkapcsolati formát sejtet, amilyenben soha nem kívánnék részt venni. Fiúja az olyan lányoknak van, olyan alatt pedig a legkülönbözőbb pejoratív jellemzőket értem. Nekem maximum párom lenne. Szövetségesem, másik felem, férjem, ilyesmi. Fiúm biztos nem. Rossz szokás, hogy stilisztikai és szóhasználati kérdéseken ilyen hosszadalmasan el tudok töprengeni, így igyekszem hamar visszatérni a lányhoz, mert az utóbbi fél percben csak a testem volt jelen kettőnk kis fizika terében.
- Gyere, üljünk ide - bökök a fejemmel immár a kifizetett sütivel a kezemben egy közeli asztal felé. Miután leülök, érdeklődő tekintetem kíséretében nem is kímélem tovább, kerek-perec megkérdem:
- Elmeséled, hogy van ez a "vigyázni kell rád" dolog? Persze csak ha nem gond. - Udvarias vagyok, mint mindig, habár szerény véleményem szerint egy kis információ ebben a sötétségben a minimum lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 313
Írta: 2019. november 11. 19:05 | Link

Angyallány


Bólogatok. Igen. Csak így simán, bólogatok. Annyira nem szeretem azt, amikor mindenkinek egyszerre van dolga, és engem nálam pár évvel idősebbek pesztrálnak. Ha már valaki felvigyázósdit játszik velem, az igazán lehetne Jason, mert ő hatalmas nagy maci, és olyan jó meleg árad belőle, hogy azzal nem tudok betelni. Mellette sosem fázok, és nagyon nagyon szeretem azt az énemet, aki mellette vagyok. Mellette szeretem magam, mert megnevettet és mert olyankor mindig boldog vagyok. Jason mellett nem tud az ember szomorú lenni, fizikai képtelenség. De nem, nekem egy furcsa lány jutott, tudok gratulálni az ilyen remek ötletek miatt.
- Tudok vigyázni magamra, csak nem szabad egyedül maradnom, mert akkor aztán elkattanok és nekiállok mindenkit lemészárolni.
Felelem olyan nyugalommal a hangomban, hogy még egy pillanatra én is elhiszem, hogy képes lennék ilyesmire, pedig nem. De mondjuk nem feltétlenül vicces ez, ha valaki tudja, hogy Brightmore vagyok, mert valahogy szeretnek pletykálni, és minden csoda három napig tart, kivéve, ha a bátyád feleségül vesz egy nőt, akit előtte egy kicsit a halál karjaiba taszított. A tény pedig, hogy ez miattam van, most meg együtt élünk, mint egy nagy boldog család, hát, okoz egy kis fejtörést.
- Csak aggódnak.
Vonom meg végül a vállamat, mert én ennek tudom be, hogy nem alhatok otthon két napig egyedül, mert még a végén éppen akkor találok meghalni. Mondjuk akár úgy is meghalhatok, hogy fel se tűnik senkinek, mert csak elalszom, a gyönyörűségem karjaiba zár, és nem ébredek fel többet. Szóval az, hogy egyedül történik-e vagy másnap reggel valakire a frászt hozom azzal, hogy hullán ébredek, már annyira nem oszt, nem szoroz eset. A saját tányéromat, rajta a gesztenyés kockával felkapom, és a kijelölt helyre ülök.
- Beteg vagyok. Haldoklom, de már tizenhét éve. Szóval nekem nem újdonság, de mások nem viselik olyan jól. Vannak jobb és rosszabb napjaim. A környezetem fél, én azonban nem nagyon. Nem félek a haláltól, együtt élünk.
A múltkor pedig alakot is öltött, így már megtisztelve érzem magam, és tudom már, milyen lesz, ha utam végéhez közeledek.
- Annie vagyok.
Nyújtom felé a kezem, mert nem mondtam még, és mielőtt megfogna, gyorsan figyelmeztetem:
- Nagyon hideg a kezem, sajnálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kapitány Fortuna Cinna
KARANTÉN


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 13. 23:57 | Link

Mihail
Még nem tudom hogy | |  Szeptember


Vannak olyan napok, mikor az embernek egyszerűen szüksége van egy szelet tortára. Nem túl gyakran, mert akkor bajban van az ember és kihízza a  ruháit, ez pedig afféle luxus, amit nem engedhetek meg magamnak. Túl sok volt a tervezői darab, azokhoz pedig hozzáérni csak azért, mert nem férsz bele, halálbüntetést érdemlő cselekedet.
Most azonban, ahogy belépek az ajtón, megint akkora a tömeg, hogy nem lehet mit kezdeni és vagy bepofátlankodom valaki mellé. Hangosan, kiábrándulva sóhajtok fel, nem is értem, hogy mit gondoltam. Ez a hely mást nem okoz nekem, mint konstans fejtörést, hogy mégis mit csináljak magammal. Szóval lesimítom a szoknyámat és a pulthoz sétálja kikérek egy kávékrémes tortát. Nagyon szépen néz ki, össze is folyik a számban a nyál tőle. Csak ne húznám fel magam folyton azon, hogy mit csináljak legközelebb. Mármint, Csenger küldözgeti a kurva virágait, Damient pedig nem láttam a kaszinó óta. Lame.
Inkább kérek még egy szelet tortát, majd újabb mély sóhajjal totyogok el az egyik asztalig, ahol egyetlen srác ücsörög.
- Ne haragudj. Leülhetek? Mindenhol sokan vannak - mutatok körbe a zsufis asztalokra, majd továbi magyarázat nélkül leteszem a formás seggem vele szemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Mestertanonc Rellon (H), DÖK elnök, Egyetemi hallgató, Elsős mestertanonc


#E l i t e #jelenség #fattyú
online
RPG hsz: 59
Összes hsz: 200
Írta: 2019. november 17. 18:58 | Link

Kapitány Fortuna Cinna
kapok? / én fizetek


A rendelés leadva, én pedig igyekszem kizárni a hátamba fúródó tekintetek érzetét, de nemigen akar sikerülni. Régen voltam ennyire bámulva, és régen jutottak el a hangosabban suttogott mondatok a fülemig; "de szép", "odamersz menni?", "én biztos nem merek", és a többi, és a többi. Nem is venném most szívesen, ha bárki is idejönne, elég ha bámulnak. Túl régen voltam egy ilyen kis helyen, ennyi ember között. Az iskola elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen ezt elviselnem, mert ott eloszlanak az emberek, de egy zártabb és szűkösebb cukrászdában ez egy fokkal neccesebb, nem?
Gondolataimat szakítja meg a hang, amely mellőlem szólal fel, és reagálni sincs időm, mert már le is huppan a másik székre, nekem meg még a mutatóujjam is a levegőben maradt. Csak közölni akartam, hogy nem vágyom társaságra, és tényleg nem szeretnék bunkó lenni, de... de már leült. Szemöldökömet ráncolva eresztem le a kezem és emelem tekintetem a lányra, aki szépen elhelyezkedik, mintha a világ legtermészetesebb dolgát csinálná most. Itt divat leülni más asztalához amúgy? Mármint nálunk ez sosem volt opció. Ha a hely tele volt, akkor megfordultál és elmentél egy másik cukrászdába vagy kávézóba. Nem pedig leültél idegenekhez, akik akár vissza is élhetnek a naivságoddal és cukiságoddal, mert - tételezzük fel - éppen vélák. Na ugye?
- Ahogy látni, már mindegy lenni - vonom meg vállamat és türelmetlenül tekintgetek a pult felé, hogy mégis mi tart eddig, amikor egy nagyon mosolygós és tetőtől talpig vörösben úszó pincérlány indul el felém a süteményemmel és a kávémmal. Mosolyogva teszi le elém, mosolyogva néz rám, mosolyogva közlöm vele, hogy elmehet, mert itt már nincs dolga. Szemforgatva fogom kezembe a villát, hogy az első falatot rögtön le is küldjem. Bár nem olyan jó, mint az otthoni, mégsem ehetetlen, így...; home, sweet home.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christiano Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 21. 12:44 | Link

Stellácska
ChefBear - 22th of Nov; Afternoon

Lele különösen kedves tud lenni, ha akar valamit. Például akar otthonra egy cukrászt, ezért ajándékba vett egy séf sapkát és főzőtanfolyamot Chrisnek. Micsoda alázatosság, micsoda önzetlenség!
De a medvét nem olyan fából faragták, hogy nemet mondjon egy kis kihívásra. Meg elég nyomós tényező volt, hogy a lányai is már beharangozták az előkészítőben "apa különleges süteményeit". Innen már nem volt visszaút, a fejébe vette, hogy végigcsinálja ezt és lepipálja az összes anyukát. Ana szülinapja hamarosan itt lesz, és ennek alkalmára olyan tortát fog készíteni az előkészítőbe, amiről évekig mesélni fognak. Vagy a következő szülinapig biztosan.
Szóval a megbeszélt időpontban a cukrászda előtt várt a második kedvenc Stellájára. Bocsi kislány, de Artoist leelőzni majdnem lehetetlen. Nem volt nehéz elintézni, hogy párban legyenek, mivel Wallace-nek Lele elég rendesen benyalt... vagyis összebarátkoztak.
- Helló-belló crazy cat lady. Hányan vagytok már otthon? - összevonta a szemöldökét, de egy pillanatra sem felejtett el mosolyogni, miközben a tenyerét tartotta. Ha a lány most nem fog pacsizni, Chris thai útlevelet szerez, inkognitóban elhagyja az országot és új életet kezd.
Hozzászólásai ebben a témában
Bárány Farkas
KARANTÉN


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 17
Írta: 2019. november 23. 13:53 | Link

God

A legtöbb ember olyan, aki akar valamit, ez a haláluk után ütközik ki rajtuk a legjobban, szóval meg sem lep a dolog, nem is vagyok hajlandó felakadni rajta, csak letudtam egy bólintással. Bárkivel előfordul, hogy akar valamit, én is akartam néha, csak soha nem kértem másoktól. Meg szoktam oldani egyedül, ügyes fiú vagyok én.
- Hát, én nem szerettem itt lenni, nem volt elég lehetőség rá, hogy kimozduljak, bulizzak. Én olyan... nem seggen megülős gyerek vagyok, meg provokatív is, nem vagyok kompatibilis a falusi morálokkal - grimaszoltam rosszallóan, mert hát, ezek a Teri nénik nagyon csúnyán tudtak rám nézni, mikor a szoknyámban végiglejtettem a fő utcán. Tehetek én róla, hogy az jobban szellőzik alulról?
- Nem vagyok benne biztos, hogy ezt érteni akarom - csúszott egészen magasra a szemöldököm, miközben a bögrémbe kortyoltam, hogy egy kicsit húzzam az időt, mielőtt még meg kéne szólalnom. Hallottam már bizarr sztorikat, voltak olyan csávók is, akik nagyon bizarr körülmények között haltak meg. - Dávid. A németjuhász.
A kutya nagyon lelkes csóválásba kezdett, rá is csúszott a kezem a fejére, a bundába túrtam, mire még vakkantott is egyet. Talán az energiámnak köszönhetően ez más számára is hallható volt. Nem tudnám eldönteni, nem vagyok más. Inkább elhúztam a kezem a kutyáról.
- Ő volt, igen. Bárány Lívia - vontam meg a vállamat, mielőtt hátradőltem volna, megmasszírozva a halántékomat. - Fontos ez? Nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, nem szívesen gondolok rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grünwald Olivér Dávid
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 111
Összes hsz: 137
Írta: 2019. november 25. 01:24 | Link

Öcsi?
#godisgood >> október közepe

Meglepett, hogy ennyire nyugodtan állt hozzá, hogy egy idegen pasas zargatja. Lehet én már odabasztam volna kettőt magamnak, de ugye ez egy cukrászda, meg egy falu. Mindenki szeretet, béke meg bárányfelhők körében él. Általában.
- Ja, ezt ismerem, rengeteg helyen éltem, jártam kiküldetésen és itthon a katonasággal, az aurorokkal is. Laktam a híd alatt is, tök nagy bulik ezek, de ez nem olyan lényeges - legyintettem is, mert nem azért jöttem, hogy elmeséljem mi meg mennyire nagy szám. Egész el is nevettem magam azért ezen a besűrítésen. Az alapján amiket mesélt olyan nagyviláginak tűnt, az jó. Nehéz azokkal, akik így se erre, se arra. Értitek, mit kezdjek valami olyannal, mint akik a nejemnek próbáltak korábban udvarolni.
- A nejem animágus, egy kutya az alakja, úgy találkoztam vele először, vicces sztori, szeretem ezt, ünnepekkor van az évfordulónk is - bólogattam magam elé, aztán megláttam Hattiet meg a kék loboncát és kértem tőle egy fehércsokiból készült forrócsokit. Egész rákívántam itt ülve az isler mellé. - Dávid? -  a kérdésemkor az a kis vidámság elpárolgott, a mosolyom inkább döbbenet vette át. Megköszörülve a torkom végül csak igyekeztem átlépni ezen. Zavart lettem azt hiszem, éreztem a verejtéket a tarkómon és a homlokomon, meg is dörzsöltem a halántékom, majd megrázva a fejem éreztem a zsibbadást, ami régebben a csengés jöttét adta. Sosem volt csengés, te fasz. Aztán az az ugatás szerű hang mozgatott ki, egyből rá is néztem értetlenül.
- Ez mi volt? - teljesen elvonta volna a figyelmem ha nincs előttünk a papír és nem erősít meg.
- Nem volt? Nem beszéltek már? Nekem nem volt szerencsém még megismerni őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christiano Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 25. 10:52 | Link

Ana - Bár egyelőre csak jómagam
HungryBear - 15th of Nov; Afternoon

Előző héten rendesen eltette magát, így ezen a hétfőn már igyekezett újra felelős felnőttként viselkedni. Reggel elvitte a lányokat az előkészítőbe, utána a kaszinóban járőrözött leginkább, csak kétszer ült le a black jack asztalhoz osztani. Ahogy végeztek a lányai a sulival, haza vitte őket, majd visszament még egy kicsit a kaszinóba. Megvárta a hat órát, csak akkor tette le a lantot. Ahelyett, hogy egyenesen hazament volna, kivételesen nem a pubba, de még csak nem is a csárdába tért be.
A terve szerint kivételesen nem rohan, hanem leül a cukrászdában, elfogyasztja Hattie egyik kreálmányát és még haza is fog vinni párat, hogy örüljenek a gyerekek. Meg a húga. Legfőképpen a húga.
Így hát kikérte a tripla csokis csodát, helyet foglalt egy ablak melletti asztalnál, és... elővett egy újságot. Halál nyugodtan kezdte el böngészni a sport részleget, hátha talál valahová felvételt, vagy hasonló. Nem nézelődött, kivételesen nem számított arra, hogy bármilyen ismerőssel találkozna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Angyal
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 157
Írta: 2019. november 25. 18:15 | Link

Chris - (#elisváltunkvagymivan Cheesy)

 
A nap végén nem is vágyom másra, mint egy hatalamas adag édes kísértésre, ami elcsábít és feltölt endorfinnal. Nagyon, de nagyon, de nagyon ki vagyok merülve ezügyben. Minden órám leadtam, minden feladatomat elláttam és még Lexet is sikerült belevágnom a kádba. Igen, meg lehetne oldani ezt "fájdalom mentesen" is, ha nem épp a kedvenc, fissen felvetett ágyneműmre fekszik rá olyan sutykosan, hogy elmondani nem tudom. Valamit valamiért életem! Szóval megfürdettem. Most pedig itt vagyok a cukrászda kirakata előtt és mustrálom a kínálatot. Határozottan ki merem jelenteni, hogy fogalmam sincs mit is ennék szívesen. Így belépve és a pulthoz érve két süteményt rendelek. Egy áfonyás sajttorta szeletet és egy répatortát. A süteményekre várva félre húzódom egy kicsit és bámászkodom a pultban lévő számtalan édes és sós csemegét csodálva. Olyan szép egyik-másik mint egy igazi műalkottás. A hely zsizseg a halk beszélgetésektől, és levegője szinte nehéz a portékák illatától. Ráadásul már ide is felkerült néhány karácsonyi dekor. Furcsa szokás ez mostanság. Még december sincs de már minden az ünnepek hangulatát idézi. Nem félnek, hogy mire valóban meg kellene élni az ünnepeket már az emberek megcsömörlenek a sok girlandtól és a fények fránya tömkelegétől? Úgy látszik, hogy nem, mert mindenütt ezt látom amerre csak járok. A magam részéről nem igazán tartom a karácsonyt. Anya halála óta nem volt már olyan mint régen. Apát is csak a veszteségünkre emlékeztette és talán emiatt mostanság nem is tartottuk már meg magunk közt sem otthon. Talán ha lesz családom újra értelmet nyer a szeretet ünnepe számomra. Addig pedig eltűnődve, csendesen figyelem a díszbe öltöző világot, ahogyan most is teszem.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Brigitta Sára
Mestertanonc Levita (H), Színjátszós, Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Soli Deo Gloria
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 83
Írta: 2019. november 27. 14:08 | Link

Annie

A Bagolykő megtanította már nekem, hogy ne lepődjek meg semmin és senkin. Sok fájdalmas élményem kapcsolódik ehhez az iskolához, de tanultam is pár nagyon fontos dolgot tőle, ezek között pedig mindenképpen szerepel az empátia és a mások felé való nyittotság. Ez nem jelenti, hogy nem kezelem fenntartásokkal legtöbbjüket, de a lány humorát most tökéletesen megértem, pedig hat-hét évvel ezelőtt minden bizonnyal megfordult volna a fejemben a gondolat, hogy mégis hogy a fenébe lehet ilyesmivel viccelődni. Most is megfordul, de sokkal kisebb a jelentősége, nem ítélem el emiatt, nem fagyok le. Elmosolyodom, értelmezve a humort (reménykedve, hogy tényleg csak humor, elvégre csak egyszer üti meg a bokáját az ember azzal, hogy nem veszi komolyan a baltás gyilkost), közben bólintok.
- Világos, mint a nap - jegyzem meg az övéhez hasonló ál-komolysággal, amíg elfoglaljuk a helyünket.
Ez a lány egyébként tényleg csupa meglepetés. Még be sem mutatkoztunk, hirtelen mégis nagyon komolyra fordul a téma. Látszik rajta, hogy amikor azt mondja, nem fél, tényleg komolyan gondolja. Elgondolkodom, miközben a villámat forgatom az ujjaim között. Azon tűnődöm, vajon honnan jön ez a nemtörődömsége a halállal szemben. Szeretném azt hinni, hogy Ő is tudja amit én, hogy Isten karjaiban jó helyen leszünk majd. Csillan bennem némi remény, hogy tényleg ez az oka. De persze lehet neki még százezer másik is, a mondata alapján pedig ki is emelem magamban, melyiket tartom a legvalószínűbbnek - hogy végtelenül belefáradt már. De biztos ami biztos, inkább kérdezek.
- Sajnálom. Elmeséled, hogyhogy nem félsz? Annyira könnyen beszélsz róla, egészen döbbenetes, kicsit szomorú is számomra, ha őszinte akarok lenni - mondom viszonylag lassan, kicsit ízlelgetve a szavakat, miközben megértő pillantást vetek rá, hogy aztán a mondat végére a bögrémet nézegessem.
- Brigi - nyújtom felé a kezem, eddigre pedig már szinte nem is tűnik furcsának a sorrend. Van Annie-ben valami, talán a könnyedsége amivel komoly dolgokról beszél, vagy csak az az érzés ami árad belőle, hogy mi mindent átélt már... Szóval valami minden bizonnyal van, amitől úgy érzi az ember, hogy abszolút helyénvaló ezekről beszélgetni, mintha mindig is ismerte volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christiano Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. december 3. 11:20 | Link

Ana; kis menyasszonyom
HungryBear - 15th of Nov; Afternoon

Úgy tűnik, a cukrász megint kitett magáért, Chris képes volt pillanatok alatt betermelni a kikért szeletet. Nem mintha annyira sietne, de nincs kedve egy üres tányér felett üldögélni, így eltette az újságot és kabátját magához fogva lépett újra a sorba. A családnak is kikérte az adagot, már ment is volna tovább, ha nem szúrja ki a "menyasszonyát". Elmosolyodik, mert kivételesen nem rohan, talán végre tényleg tudnak beszélgetni pár szót.
- Üdv, kedvesem - szalutált a nőnek ünnepélyesen, majd letette az elviteles dobozt a pultra. - Úgy tűnik, itt elég gyakran összefutunk - jegyezte meg vidáman.
Ahogy a nőre nézett, még ő is észrevette, hogy valami változott. Talán a front miatt nézhet ki másképp? Vagy hosszú napja volt? Nem szokása találgatni, így inkább úgy dönt, rá is kérdez egyenesen.
- Milyen napod volt? - érdeklődött azért figyelmesen. Azért nem akarja úgy kezelni a hölgyet, mint a portást az egyetemnél. Nem mintha a srác megérdemelte volna, de akkor a körülmények nehezítették Chris helyes ítélőképességét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Angyal
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 157
Írta: 2019. december 3. 17:19 | Link

Chris - Drágám


Annyi minden kavargott még pár perce bennem, de most csak a sütemény várása köti le az összes az után a hosszú nap után megmaradt agysejtemet. Így történhet meg az is, hogy csak akkor veszem észre idézőjeles vőlegényemet amikor már előttem van, beszél hozzám és közben szalutál. - Szia Szívem - még mindig igen jóképű és kedves, sajnos - Ennek csak egy oka lehet..Az, hogy édes szájúak vagyunk - mosolyodom el utalva az első találkozásunkra és felcsillan a szemem. Időközben ugyanis elém kerül a rendelésem a pultra, ahová az én emberem egy dobozt tett le az imént, amiben úgy sejtem szintén sütemények lapulnak - Ha nem sietsz, van kedved végignézni ahogy ezeket megeszem? - kérdezem a férfitől és a tányéromon terveim szerint csak záros határ-ideig lévő finomságokra mutatok - Na jó, amiért ilyen szépen nézel még adok is belőlük - teszem hozzá egy ártatlan és bájos mosoly kíséretében, majd amennyiben úgy dönt velem tart elindulok egy épen felszabaduló asztal felé, ahonnan jól látni a fényeket. - Elég hosszú és fárasztó ahhoz, hogy ne vágyjak másra, mint a Vőlegényemre és erre a két édes kísértésre - felelek feltett kérdésére, majd elhelyezkedem a kis asztalánál. Levetem a kabátomat és a sapkámat, de a sálkényt használ háromszög alakú, puha, kötött halványuló kék kendőmet a vállamra terítem - És neked? - fordítom vissza, miközben azon morfondírozok, hogy a répatortával vagy az áfonyás sajttortával kezdjek-e. Végül a répatorta egy kis darabját tűzöm elsőként villám hegyére. Isteni az illata. Alig várom, hogy meg is kóstolhassam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 313
Írta: 2019. december 7. 07:35 | Link

Angyallány


Az emberi reakciók csodálatosak. Mindegyik más, sokszínű és tökéletes. Más-más sorrendben tudják meg az emberek, hogy beteg vagyok, és máshogy is reagálnak rá. Thomas előbb lett a barátom, és csak utána tudta meg, hogy miért vagyok olyan rejtélyes, miért kezelik a kimozdulásaimat tökéletes műgonddal. Denis előbb ismert meg, mint a "beteg kislányt", és csak utána tudta meg, hogy a húga vagyok, aki miatta szökött el otthonról. Zlatan pedig félig kimondva-félig a fejembe látva értesült erről. A lánynak pedig valamiért előbb mondom el, és csak utána nyitok felé olyan szinten, hogy a nevemet is megtudja, na nem mintha egy metropolisban élnénk, és csak most egyszer az életben futnánk össze.
- Igazából nem is tudom. Mindig így éltem. Orvosok, rosszullétek, állandó rossz hírek között. Az orvosok azt hitték, nem hallom őket, amikor a szüleimmel beszélnek, de igazából csak a hangjukat nem hallottam a szájukat láttam.
Cinkosan elmosolyodom arra a titokra, hogy tudok szájról olvasni, így igen, akaratlanul is elég sok titok tudója lettem. Persze sosem élnék vissza velük, csak éppen tudok dolgokat. Olyan vagyok, mint egy rosszul bekötött Bözsi néni. Magamba szívom az információkat, és végül nem történik velük semmi, csak tudom őket. A helyi idős nénik ha ezt tudnák, biztos, hogy elrabolnának, és kémnek nevelnének. Csak abban reménykedem, hogy ha ez valaha is megtörténik, hogy olyan gyönyörű ibolyakék fejkendőt kapok tőlük, mint amilyen Mártikáé is.
- Kicsit minden nap ajándék, mintha még lenne célom vagy küldetésem az életben. Sokáig azt hittem, hogy az, hogy találkozzak a testvéremmel. Ez egy érdekes történet. Amikor a szüleim megtudták, hogy beteg vagyok, és az orvosok nem jósoltak sok időt nekem, akkor azt mondták Denisnek, hogy meghaltam. Nem akarták, hogy kötődni kezdjen hozzám, és gyerekként a veszteséget így kelljen megtapasztalni.
Nem hibáztatom őket, sőt, szerintem helyesen cselekedtek. A testvéremnek dührohamai és pánikbetegsége van, láttam már, hogy mi történik akkor, mikor kiborul, hiszen majdnem megölte a legjobb barátját, mikor közölte vele, hogy a testvére vagyok. Persze, mindenki rendben van, szerencsére, de attól még emlékszem rá, különösen arra, hogy milyen volt kijönni a szobámból arra a látványra, hogy minden tiszta vér, Cath vére mindenhol ott volt, Will pedig a húga vérét mosta fel, ami a bátyám miatt került oda. Bonyolult egy család vagyunk.
- Igazából én ezzel élek. Sokszor megtapasztaltam, milyen a végjáték, de még mindig itt vagyok. Ha így folytatom, még ráncaim is lesznek.
Persze a statisztika nem az én oldalamon van, ezt is tudom. A bájitalok lelassítják, de vissza nem fordítják a folyamatot, vagyis legjobb esetben is pár év alatt véget ér a dal. De miatta már nem félek, sőt.
- Miért tartod ezt szomorúnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Brigitta Sára
Mestertanonc Levita (H), Színjátszós, Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Soli Deo Gloria
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 83
Írta: 2019. december 7. 19:22 | Link

Annie

Megáll a villa a kezemben, teljes átéléssel hallgatom. Sok mindent lehet rám mondani, de hogy ne tudnék meghallgatni és érteni másokat, az nem tartozik közéjük. Ez a fajta figyelem egyfajta szakmai ártalom is, az önkifejezés mindig is nagyon érdekelt, és most nem csak a saját önkifejezésemről beszélek, hanem egyúttal mindenki máséról is. A saját belső működésemet már 19 éve tapasztalgatom, a többiekével viszont intenzívebben kell foglalkoznom, ha be akarom hozni az abból adódó lemaradást, hogy nem megy állandóan a lemez, mint magammal kapcsolatban. Annie pedig jelen esetben teljesen nyílt és őszinte, olyan felületet biztosít erre, amellyel nem is tudom, hogy találkoztam-e már. Kicsit döbbenetes is, milyen rövid idő alatt mekkora betekintést enged, teljesen le vagyok nyűgözve, ami azt illeti. Abbahagyom a rágást, leteszem a villát a tányér szélére, és csak hallgatom. Közben többször elszomorodom. Főleg akkor, mikor megértem, hogy ez az állapot tényleg a születése óta tart, és hogy emiatt a családja kivetette magából. Úgy látom, ő logikusnak véli a szülei döntését, így nem akarok én lenni, aki kikívánkozó dühöm kimutatásával megpróbálok rámutatni, mennyire nem volt ez a dolog rendjén. Rémesen önzőnek tartom, amit a szülei velük csináltak. Persze felöltöztették önzetlenséggel, hogy csak a kisfiúknak akartak jót, de ezzel egyáltalán nem tudok egyetérteni. A kisgyerekeknek is meg kell tanulniuk a veszteséget. A veszteség az élet legtermészetesebb része, és ha folyton csak megóvnak tőle, pont életed azon részében fog a legjobban hiányozni, amikor igazán felkészültnek kellene már lenned ellene. De persze végigkísérni egy gyereket a fájdalomban, miközben neked is fáj, tartóerőnek lenni akkor, amikor te magad is összeomlanál, megküzdési stratégiákat tanítani akkor, amikor te magad is éppen csak túlélsz... Nyilván embert próbáló feladat. Annie szülei pedig kihátráltak előle, nekem ez a véleményem. Érthető is, emberi is. De nagyon gyáva. Mindenesetre ezt a dolgot nem kommentálom. Nem ismerem őt elég jól ahhoz, hogy erről véleményt nyilvánítsak, vagy hogy esetleg véletlenül felnyissam a szemét a szeretett szülei hibáira. Utána nem én lennék, aki a romokat takarítja, így a rombolásban sem óhajtok részt venni. Inkább csak hallgatom, ahogyan kibontakoztatja a történetet és elér a konklúzióig. Amikor visszakérdez, minden szót kicsit megízlelgetek, mielőtt a mondatba helyezem.
- Hát csak... Nyilván a halál az élet része, ez eddig oké, mindenki tudja. De az életösztön is az élet része, a haláltól való félelem. Az egyik legelemibb, legnehezebben legyőzhető ösztön - kicsit elgondolkodom, közben feltűröm a pulcsim ujját, majd a szemébe nézve folytatom - Az emberek sokszor 70-80 éves korikug sem jutnak el odáig, vagy csak nagyon nehezen, hogy ne félelmetesnek, hanem természetesnek lássák. Ha te ennyi idősen megértél erre a konklúzióra, akkor az a feltételezésem, hogy annyi fájdalomban lehetett részed már idáig, annyit kellett barátkoznod valamivel, amire a kortársaid még csak rá sem gondolnak, amennyit az ember 70 év alatt sem szokott - leviszem a hangsúlyt, de aztán kis gondolkodás után még csak odabököm a végkonklúziót - Ez szerintem szomorú. Persze jó is, szükséges, egy teljesen nyilvánvaló megoldása annak, hogy ne roppanj bele a helyzetbe. Valószínűleg ezt csak így lehet feldolgozni, és örülök, hogy most már így tudsz ránézni. De nagyon nehéz lehet - fejezem be végül őszinte együttérzéssel, eddigre már az asztalon könyökölök, finoman az öklömre helyezve az államat, és a végén fanyarul elmosolyodom. Szóval na, ezért szomorú. Kicsit hosszúra a sikeredett a válasz, dehát lássuk be, elég komplex témáról beszélgetünk, nem arról, hogy ki mit vegyen fel a legközelebbi buliba. Vajon jár egyáltalán bulizni?
Szeretném ilyenkor is azt hinni, hogy az ilyen dolgoknak jó oka van, hogy Isten mindig tudja, kire mennyi terhet helyezhet, és hogy az miért kell, hogy úgy legyen. De mikor az övéhez hasonló történeteket hallok, mindig kicsit megállok, elgondolkodom, elkomorodom. Ilyenkor a hit és a bizalom marad, mert az értelem és a logika nem elég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 313
Írta: 2019. december 8. 15:26 | Link

Angyallány


Figyelmesen hallgatom én is, és nem tudom megmondani, hogy mi van ebben a lányban, de valami nagyon különleges. Ő másként beszél velem, mint mások, nála nem érzem azt, hogy üvegszilánkokon lépked, amikor egy-egy mondat elhagyja a száját. Mindenki félt, ami persze hízelgő, csak felesleges, főleg úgy, hogy ezt már jeleztem nekik. Azt hiszem, ezért is nem beszélek a fiúról a csónakban nekik, mert csak kiakadnának. Főleg z iránta táplált vonzalmam miatt. Jogos nem? Hiszen a halállal azonosítom, és vágyok rá, hogy érinthessem, hogy megcsókoljon. A halál csókja. Milyen bolond vágyik rá?
- Szeretem, hogy élek, szeretem, hogy tapasztalok. DE sokszor kívántam már a halált, mint megváltást. Nem azért, mert ne akarnék küzdeni, hanem a fájdalomért, ami átjár. Az embereknek összefacsarodik a szívük, ha valami igazán nagy szomorúság éri őket, és ezért hajlamosak azt hinni, hogy értik, mint mondok, amikor a fájdalmaimról beszélek, de nem érthetik, mert nem azt élik át, amit én. Olykor elfáradok abban, ha valaki jobban tudja, hogy mit érzek, mint, hogy elhiggye, hogy nekem miért rossz élni.
Sokszor már nem magyarázom meg ezt a dolgot, mert nem tudom úgy elmondani, hogy a másik megértse. A világ legnagyobb illetlensége pedig nagyon sokszor hagyja el az emberek száját, és észre se veszik, hogy mekkora nyomás alá helynek. "Nem hagyhatsz el!" Mintha az lenne a célom, hogy fájdalmat okozzak, vagy mintha én dönteném el a halálom, de ez nem így van. Én ebbe születtem bele, és sokszor még azok is, akik ezzel élnek évtizedek óta, nem képesek beletörődni abba, hogy ugyanazon megyek keresztül, mint más emberek, csak nekem mindenből egy kicsit kevesebb van. Voltam csecsemő, kisbaba, volt gyerekkorom, voltam már szerelmes, voltam már randin, szöktem ki éjjel, buktam meg vizsgán és lettem évfolyamelső. Fáztam már, mert a testem nem ugyanazt a hőháztartást ismeri, mint másoké, volt már izomfájdalmam, legyengült szervezetem. Mindenem volt, ami másnak is, csak kilencven év helyett tizennyolc év alatt. Nem lesz gyermekem, nem lesz férjem, nem lesz munkám. Ezek maradnak majd ki az életemből, de körbevesznek kisgyerekek, része vagyok két családnak, és tulajdonképpen csak az az egy nyugtalanít, hogy ha én elmegyek, Denis és Cath között egy kötelék elszakad majd, és nem tudom, hogy mennyire erősek ahhoz, hogy megmentsék a házasságukat.
- Bölcs vagy. Elmeséled a fájdalmadat?
Érdeklődöm csendesen, mert nem akarom kényelmetlen helyzetbe hozni. Lehet, hogy ő nem beszél róla olyan könnyedén, mint én, elvégre mások vagyunk.
- Nem baj, ha nem szeretnéd, nem akarok kellemetlenkedni.
Emelem fel védekezőn a kezeimet, mert nem akarom, hogy azt érezze, kötelezem. Egyáltalán nem. Én olyat nem csinálok.
Utoljára módosította:Lorin Annie Brightmore, 2019. december 8. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Léda
Előkészítős


Prücsök // Egérke
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 185
Írta: 2019. december 13. 23:52 | Link

Zaza meg az a másik
cukiskodunk // valamikor suli után

Ma vidám napja volt a suliban. Mióta kiderült, hogy Patrik nem akarja ellopni Pánt, és egyébként sincs baja azzal, hogy néha csak a hippogriffel beszélget, egészen jól kijöttek egymással. Még fogócskáztak is valamikor az udvarban.
Szóval mikor jött végre Zalán, hogy hazavigye, és közölte, hogy elmennek a cukrászdába, már nem is lehetett levakarnia vigyort az arcáról. Hát lehet ennél szebb ez a nap?
- Zazaaa, kérhetek olyan sütit, ami múltkor dobolt nekem? Tudod, az a kemény tetejű. Meg forrócsokit is jóóóó sok habbal a tetején. Kaphatsz majd belőle te is - vigyorgott izgatottan a bátyjára, aki ezúttal nem igazán figyelt arra, amit mondott. Lehervadt mosollyal figyelte azt a sok furcsaságot, amit Zalán művelt. Meg akarta kérdezni, hogy tán csak nem Anya csatlakozik majd hozzájuk, mikor belibbent az a lány és a bátyja. Az Ő bátyja már ugrott is üdvözölne.
Ferde szemmel figyelte azt a korántsem szívmelengető mosolyát, a lófarokba kötött haját, majd ahogyan lehajolt hozzá és nyújtotta a kezét.
Léda meg sem szólalt. Összeszorította az ajkait és Zalánra nézett a lány válla felett. A tekintetével üzente, hogy ez itt bizony magyarázatra szolgál. Hol marad a tesós nap?
- Láttalak már a suliban - tért rögtön a lényegre ahelyett, hogy ő is kezet nyújtott volna. Nem tetszett ez neki. Nagyon nem. És már egészen elment a kedve ettől az egész sütizéstől. Pánra sandított, aki Léda táskájából figyelte az eseményeket. Nem. Neki sem tetszett a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Brigitta Sára
Mestertanonc Levita (H), Színjátszós, Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Soli Deo Gloria
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 83
Írta: 2019. december 15. 11:38 | Link

Annie

Nem lehet nem megérteni. Ez jut eszembe arról, amit mond. Bármennyire is minden helyzetben az élet mellet, illetve annak szeretete és védelme mellett vagyok, azt azért én is érzem, hogy húzódhat itt egy nagyon erős fogalmi különbség aközött, amit én hívok életnek, és amit ő.
- Megértem. Az emberek gyakran túlságosan hisznek a képzelőerejükben, azt hiszik tudják milyen valami, aztán amikor ők kerülnek olyan helyzetbe, akkor gyakrabban mondogatják hogy "én nem hittem volna..." minthogy meg tudnád számolni - húzom el a számat kicsit, de aztán beindul a szokásos kis becsípődésem, hogy minden helyzetben igyekszem empátiát és megértést tanúsítani mások iránt, így aztán most sem marad el, mint egy előre beprogramozott, át nem ugorható kód fut le, és hopp, már mentegetem is őket.
- De persze ez is érthető, mindenki annyit tud átérezni, amennyit, és biztosan csak jót akarnak. Sajnálom, hogy rosszul akarnak jót Neked, és nem érzik. - Lebiggyesztem kicsit a számat, közben eszem egy falatot a sütimből. Most hogy kicsit én beszéltem, kijöttem a bambulásból, így újra eszembe jutott a krémes, amely immár kicsit megroggyanva les rám vissza a tányérról, a hab tartása sajnos nehezen viseli ezt a gyorsan elmélyült, hosszadalmasabb gondolatokból álló beszélgetést. Szerencsére azonban megvan azon remek tulajdonsága, hogy a fizikai kinézetével ellentétben az íze ugyanolyan csodálatos marad. Elégedetten nyelem le a falatot, jólesik.
- És hogy érzed, mi lesz utána? - érdeklődöm finoman, mert ezt sajnos nem tudom kihagyni. Végre valaki, akivel lehet beszélgetni ilyen dolgokról, annak ellenére, hogy alig ismerem, máris olyan témák vetődtek fel, amelyek engem nagyon érdekelnek és megérintenek. Ki kell használnom, hogy végre nem az időjárás a téma. Szóval ha már a halál, számomra (nyilván) elengedhetetlenül a része az arról való gondolkodás, hogy mi jön utána. Ha pedig valaki néha még vágyja is a halált, mint ő, akkor végképp. Tudom, hogy sokan nem osztják az ezzel kapcsolatos nézeteim, a mágusok között még a muglikhoz képest is gyér a keresztény populáció - egyesek ez erejük miatt szeretik Istennek hinni magukat és levetkőzni bármiféle alázatot - így erre azért fel vagyok készülve már.
A visszakérdezése meglep, mert annyira rá és a témakörre koncentrálok, hogy eszembe sem jutna a saját problémáimon gondolkodni. Meg hát amúgy sem teszem túl gyakran, vannak nekem nagyon hatékony kis elhárító mechanizmusaim (hatékonyságukról a kényszeres ellenőrizgetésem biztosan máshogyan vélekedne, de ezt inkább hagyjuk), így aztán ritkán tépegetem a sebeket, inkább nem, ha nem muszáj. Elgondolkodom, mit is mondhatnék erre, közben visszadőlök a széken, automatikusan fonom össze a karjaim magam előtt.
- Az én fájdalmaim sora nem túl hosszú. Kicsit bonyolult a családom, de kinek nem? - nevetem el magam, némileg elbagatellizálva a vérfarkas nővérem, vagy a szüleim, akiknek komplett lehetetlenség megfelelni.
- Őszinte leszek, én a hitemből tudok erőt meríteni. Történt velem sok rossz dolog, de semmi olyan, amihez Isten ne tudott volna erőt adni. A tiédhez hasonló helyzetekben már nyilván máshogy működhet az ilyesmi, bár fogalmam sincs. - Tényleg nincs, megvallom őszintén. Nem is akarok úgy tenni, mintha lenne. De hátha segít neki ez a pár szó, ki tudja. Az ember a legváratlanabb helyeken tud segítséget találni, ezt már én is elég jól tudom. Ezért kell mindenkivel jól bánni, sosem tudhatod, hogy egy mosoly vagy egy jó szó, ami neked semmibe sem kerül, kit húz éppen ki a gödörből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 313
Írta: 2019. december 16. 19:16 | Link

Angyallány


- Pontosan. Ismerem milyen ez, milyen, amikor azt mondják, megértik, és igazából tudom, hogy nem. Én éppen ezért nem mondom olyan dolgokra, hogy megértem, amiket nem ismerek. Meghazudtolnám magam.
Sosem mondom, hogy megértek valakit, akivel éppen szakítanak, vagy éppen szerelmessé válik. Aki már bukott meg vizsgán, vagy nyomást helyeznek rá a szülei. Én szerencsés vagyok, hiszen az életem jó része szabad, még ha ezt a szót másként is értelmezzük mi ketten. Az életem jelen állás szerint nem rossz. Olyan, amilyet csak élni akarok. Szerencsés vagyok, mert hagynak élni, tudva, hogy ez akár a halálomat is okozhatja. Nyilván, mindenki másként gondolkozik az én határaimról, és bár nem akarom, de ez képes ellentéteket szülni, mégis, hálás vagyok, mikor egy-egy nyertes csata után a keletkezett korlátok oldódnak. Persze így is vannak kötelezettségeim, a valamit valamiért elv alapján élek, és a szabadságom meg az, hogy Cathnél élhetek, a kötelezettségeim betartásával járnak. Fogalmam sincs, hogy mi lesz a válás után, hiszen akárhányszor a gyűrűre pillantok, eszembe jut a március, amikor ők ketten már nem lesznek házasok. Noha Cath korábban is segített már nekem, még mielőtt ők egy családnevet kezdtek el viselni, nem tudom, hogy mennyire lesz elvárt, hogy utána is, amikor már elköszönnek egymástól, rólam gondoskodjon. Nyilván nem szeretnék teher lenni, azt semmi esetre sem kívánom, de ha úgy adódik, hogy akkor még élek, valamilyen szinten az élethez ragaszkodnék. Bár az én szintemen ezt aligha lehet ragaszkodásnak nevezni.
- Olykor én is, de nincs szívem ezt a tudtukra adni, hiszen így is annyi áldozattal kell szembenézniük, amit egy ember nem kérhet a másiktól.
A szüleim, Denis, Will, Cath. Norina, Jason sőt az összes Payne komolyan odafigyel arra, hogy nekem jó legyen, ha kell, egész napokat rendeznek át, hiába nem kérem tőlük ezt. Emellett nem merem felhozni a csónakházas témát, mert úgy érzem, azzal, amit érzek, a vágy, teljes árulás, és ezt nehezen tudnám kimagyarázni, és nem is akarnám. Ez árulás, színtiszta és megmásíthatatlan.
- Miután meghaltam? Érdekes kérdés. Szeretném hinni, hogy valamilyen szinten itt maradok, de nem szellemként, inkább csak mint egy láthatatlan kéz, mely átölel. Szeretném látni a testvérem sorsát, szeretném tudni, hogy boldog, hogy idővel megleli a helyét a világban. Persze félek is ettől, mert vannak vágyaim, szeretném, ha ő és a felesége együtt maradnának, ha rájönnének, hogy nekik közös útjuk van, és nyilván, ha nem így alakul, az furcsán érint majd. Szeretném hinni, hogy maradok, de mégis továbblépek, hogy nem fogom érezni többet a fájdalmat, hogy, áldás lesz megpihenni. Nem tudom, ezt érthető-e.
Sosem kellett még ezt elmagyaráznom, a szívemben érzem ezt a vágyat, ahogy a különös, gyönyörű idegen iránt is, de az a lelkem és a szívem, ott nem kell magyaráznom, azt simán csak érzem, itt más a helyzet.
- Minden család bonyolult.
Ezzel nem tudok, és nem is akarok vitatkozni, hiszen kívülről tűnhetünk tökéletesnek, ha belül folyamatosan romlunk.
- Szóval imádkozol Istenhez, és ő utat mutat neked?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Brigitta Sára
Mestertanonc Levita (H), Színjátszós, Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Soli Deo Gloria
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 83
Írta: 2019. december 22. 18:52 | Link

Annie

Nagyon szép dolognak tartom, hogy egy ilyen helyzetben is ennyire önzetlen tud maradni. Sokan az ő helyében valószínűleg kapaszkodnának bárkibe, aki hajlandó foglalkozni velük egy kicsit is, igyekeznének mindenkitől lecsapolni egy kis szeretetet, a körülöttük élők pedig bosszankodva, de a bűntudattól vezérelve - mégis ki ne segítene egy betegnek? - segítenék őt át a kínlódáson, amit életnek neveznek. Éppen egy falat sütit rágok, amint annak az iróniáján tűnődöm, hogy Annie mennyire nem ilyen. Ő jobb szeretné, hogyha a sok gondoskodás helyett inkább csak kicsit békén hagynák, éppen ezért pedig, természetesen senki sem hajlandó megtenni neki ezt a szívességet.
- Szép tőled, hogy értük aggódsz. Bocsi, ha megsértelek, de muszáj kimondanom, percek óta az jár a fejemben, mennyire lebilincselő novellát lehetne írni a történetedről - mondom, miközben pár pillanatig utána úgy nézek rá, hogy látható, hogy igazából nem őt látom - a tekintetem elréved valahova túl, kissé bambulva íródnak a fejemben a sorok. Mindez csak pár másodperc, aztán visszatérek a jelenbe, egy kis zavart mosoly kíséretében.
- Nem bolond vagyok amúgy, csak írással foglalkozom - jegyzem meg még gyorsan, némi mentegetőzés gyanánt, hátha így kevésbé tűnik tolakodónak a dolog. Habár a "nem bolond" része sem teljesen biztos a dolognak, de ebben az értelemben speciel tényleg pont nem vagyok az. Legalábbis nem kifejezetten.
A túlvilággal kapcsolatos válasza meg is lep, meg nem is. Nekem elég furcsa elképzelés, kicsit az jut eszembe róla, mintha Annie mindent akarna egyszerre, menni is meg maradni is, de mindkettőből csak a jó részét; a távozásból a békét megtartaná, de a szerettei elveszítését nem, az életben maradásból a szenvedésből nem kér, de az őt körülvevők sorsának ismeretét mégiscsak. Sóhajtok egyet arra, hogy ez a feltételezés milyen naivnak tűnik még nekem is, holott azért engem is meglehetősen gyakran gyanúsítanak hasonló fajta gyermeteg elképzelésekkel.
- Érthető, és szép elképzelés, de kicsit túl idillinek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, nem? - dobom fel a labdát. Nem akarok én senkit sem megtéríteni, vagy meggyőzni az igazamról, de azért ennek a realitásával kapcsolatban tényleg érdekelne, hogy mit gondol.
Bólogatni kezdek arra, hogy minden család bonyolult. De még mennyire, még azok is, amelyek a legszebb álarcokat teszik fel. Amire az én családom az egyik legszebb példa.
- Igen, nagyjából ez a dolog lényege. De talán nem is az imádságot emelném ki... Hanem mondjuk egyfajta tudatosságot, hogy úgy élem az életem minden percét és úgy tekintek minden dologra, hogy az ő kezében vagyok. Akárhányszor megfeledkeztem erről, az mindig csak fájdalmat hozott - mondom végül, lazán megvonva a jobb vállamat. Általában nem vezet sok jóra, hogyha az ember túl sokat képzel a saját hatásköréről. Nyilván sok mindenre hatunk mi is, de azért a nagyfőnök mégiscsak Ő.
- Sokaknak furcsa ez manapság, főleg a modern, kevésbé hagyományőrző máguscsaládoknak, de már megszoktam. Amíg mindenki békében képviselheti a saját véleményét, addig szerintem nincsen baj - jegyzem meg végül, és kicsit elmosolyodom. Ez lenne a civilizált együttélés alapja ugyebár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bárány Farkas
KARANTÉN


Szellemekkel suttogó fekete bárány
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 17
Írta: 2019. december 23. 00:35 | Link

Olivér

Érdeklődve figyeltem, mert azok alapján, amiket csak így hirtelen megemlít, nem egy egyszerű pasas, de mégis megpróbálta beállítani magát annak... ami meg azért valahogy mégis furcsa, olyan, mintha megpróbálna jó benyomást kelteni rám...? De hogy milyen elgondolásból?
- Buli a híd alatt lakni? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert nem hangzott túl nagy élménynek. A pozitív értelemben biztos nem, egyszer lógtam egy csávóval - azaz, ő rajtam, mivel nem volt más, akivel beszélhetne -, aki a híd alatt lakott, nagy cracker volt a gyerek. Aztán sikerült a haverja tudtára adni, hol lapul a nagy szállítmány és békésen tovaszállt. Hálistennek.
Nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy csak valamit nagyon túltolt-e vagy tényleg ennyire zizi az ember, talán egy kicsit mindkettő, mert életemben nem tudok elképzelni olyan sztorit, hogy valakinek egy kutya a felesége. De asszem ezt nem első tlálkozáskor kellene rázúdítani?
- Ha csak a névtáblája nem hazudik... - meredtem a kutyára elgondolkozva, aki erre oldalra döntötte a fejét, mint aki életében egy rossz cselekedet nem sok, annyit sem tett meg. Szeretem a kutyákat, aranyosak. Ez a példány is, csak tökre halott, meg minden. Meg is vakargattam a fülét, mire ugatott, amire a meglehetősen meggyötört Olivér fel is figyelt rám.
- Dávid. Nem, én ugatok. Figyelsz te rám egyáltalán?- kérdeztem felhorkanva, majd visszanéztem a kutyára, aki számonkérő pillantással figyelt engem. Valaki nem szeret osztozni a figyelmen.
- Hát. Nem, mióta meghalt, viszonylag keveset beszélgetünk. Miért? - kérdeztem, felvont szemöldökkel. Közben Boldizsár is visszatért, egyből rá is zoomolva a kutyára. Hogy milyen csodaszép. Na tessék, itt vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 313
Írta: 2019. december 23. 21:34 | Link

Angyallány


Megdöbbent, amit mond, hogy novellát lehetne írni ebből az egészből. Furcsa, de sosem gondoltam erre, pedig én, aki írok, igazán gondolhattam volna ilyesmire is. Jó, mondjuk én nem felnőtteknek, hanem gyerekeknek írok, sőt, még ez sem igaz, mert egyelőre a fióknak írok, és csak akkor, amikor már nem élek, olvashatják el gyerekek a bátor sárkány vagy az önzetlen unikornis kalandjait. Ajkaim egy kicsit elnyílnak és O betűt formálnak a döbbenettől, hogy ő ezt látja benne, és a döbbenettől, hogy mennyire tetszik nekem ez az ötlet. Hogy ez meg legyen írva. Ez nagyon egoista? Talán, de most valahogy annyira tetszik, hogy nem tudok nem ezen elmélkedni.
- Nem sértesz meg. Kicsit sem.
Nem is értem, hogy miért gondolja, hogy megsért. Egy könyv, rólam. Még, ha csak elméleti síkon is beszélünk erről, annyira zavarba hoz, hogy egyszerűen elpirulok, és érzem, ahogy az elmémben a gondolatok kicsit összerázódnak, és bevallom, hogy tényleg, túl a zavaron, nagyon tetszik ez az egész. Persze, nem tudom, hogy az ilyet hogyan is kell csinálni, meg, hogyan nem tűnik nagyon durvának az, hogy csináljuk. Inkább kicsit megrázom magam, és újra visszatérek teljesen a való világba.
- Roppant mód. Kizárt, hogy ennyire egyszerű legyen, de azt se hiszem, hogy a halál lehet más is, nem csak megváltás. Dante pokla eléggé drasztikus, és van, aki jogosan kerül oda, de nem értek egyet minden körrel, mert egyformán súlyozza a büntetést ugyanazért a típusú bűnért. A miértek szerintem fontosabbak a hogyannál. Szeretem hinni, hogy az, hogy elfogadjuk a halált, felszabadít minket földi bűneink alól, esélyt ad, hogy egy magasabb szinten kapjunk valamit, valami pluszt. Én szeretnék láthatatlanul maradni, csak annyira, hogy tudjam, ők jól vannak, de talán ezért nem halok meg, mert az égiek nem készültek még fel arra a drámára, amit tőlem kapnak, amiért nincs ilyen opció.
Valójában nem tudom, hogy miért nem haltam még meg, hogy miért vagyok még itt, mi dolgom van még a földi létben. Amit szerettem volna, a bátyám, megkaptam, többet is, mint reméltem, többet, mint hittem volna, hogy valaha kaphatok. Mégis itt vagyok, még mindig itt vagyok, és élek, sőt, elevenebb vagyok, mint mikor gyengülő, erőtlen öleléssel köszöntöttem őt. Mikor először szívtam magamba a testvérem erősen dohány itta, férfias illatát, mikor először hallottam a hangját.
- Vagyis, a hit, ha csorbul, annak következménye van. De nem te voltál a fő elszenvedő, hanem valaki, aki közel áll hozzád? Vagy valakik. Többesszámban beszéltél a fájdalomról.
Mivel én nem hiszek, vagyis, sosem beszélgettem senkivel a hittről ilyen mélyen, érdeklődve teszem fel a kérdéseimet neki. Hirtelen nem is bánom, hogy ketten maradtunk, és tudom, hogy hamarosan valaki eljön értem, még úgy szeretnék vele beszélgetni. Ha már beszélgetés... elgondolkodva vágok le egy darabot a sütimből, majd nézek fel rá.
- Megírnád a történetemet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grünwald Olivér Dávid
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 111
Összes hsz: 137
Írta: 2019. december 28. 00:55 | Link

Öcsi?
#godisgood >> október közepe

- Nem, az annyira nem. Bár tanultam pár dolgot, meg voltak vicces sztorik - röhögtem magamon, ahogy felrémlett bennem pár dolog, de tudtam, hogy a magam szórakoztatása most egy kisit eltúlzott lenne, ha kitartana. Igazából nagyon nagy volt bennem az izgalom, hasonlóan éreztem magam mint annak idején az első küldetésemen. Azt a jót, ami kellemesen végigfut az egész szervezeteden, mikor várod, de a kiszámíthatatlansága az eseményeknek doppingol. A gyógyszerek, az életem alakulása vagy a sok nyűg sokáig ezt nem hagyta, hogy előjöjjön. Aztán jött ez a vörös szerelemnő, és megint volt egy nagyobb berobbanásom. Olyan vagyok mint egy hetvenből csórt berobbanó motor, ami néha meg, néha meg bele kell rúgni kettőt.
De ezt a hangulatot hamar elhagytam, kicsit meg is állt bennem az ütő meg a vérem is elment valamerre, mert a lesápadásom megmondtam volna tükör nélkül is. Kirázott a hideg, a lehető legrosszabb értelemben, főleg az ugatáskor, addig csak dolgoztam fel a Dávid nevet meg a bilétát.
- Igen, figyeltem - közöltem lesokkolva. Nem tudtam erre mit kellene mondani, tenni. Azt hittem itt ma maximum én okozok bárkinek meglepetést és az is jó lesz. Ezt viszont nehezebb feldolgoznom, mint gondoltam elsőre. A hideg végigjárta a gerincem és nem is akart elmenni, olyan érzésem lett, mintha figyelnének.
- Meghalt? -
néztem rá tág pupillákkal az asztallapra nyomva a tenyereim, azt hiszem az arcomon lévő értetlenség előbb csalódottságba majd keserűségbe csúszott. A tartásom megereszkedett, a szék támlájához dőltem és az ölembe bámultam. Percek telhettek így, mert nem igazán tudtam megszólalni. Azt hiszem nem erre vártam. ERRŐL NEM VOLT SZÓ.
- Mikor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed