36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. augusztus 16. 22:08 | Link

Sky

A hű jóseszköz/társ helyett most a még teli poharat szorongattam a kezemben. A másikkal a belehelyezett szívószálat fogtam, amivel a hideg hűsítőt szürcsöltem. Jól esett, és elterelte a gondolataimat, amik most nagy cikázásba kezdtek. Anyám jutott eszembe, minden hülyeségével együtt. Igyekeztem félresöpörni, elnyomni, sőt! Már azt vizualizáltam, hogy ez nem több valami rossz kacatnál, amit beletömhettem egy dobozba, majd eltehettem jó messzire... Mélyre. Valamicskét segített, de nagyon nyugodtabb nem lettem tőle.
Tekintetem a kutyára vándorolt ivás közben. Ahogy őt néztem, mintha bennem kisütött volna a Nap, jobb lett a kedvem, és kevésbé éreztem azt, hogy a fejem legszívesebben az asztalba ütögettem volna "míg mondjuk észhez nem térek" alapon.
- Szerintem tündéri! - vigyorodtam el a műsoron, aztán kacagtam. Fél pillanatra visszatért a lelki békém is, utána viszont komolyan ledermedtem.
Ami a szülőket illette, csak példaképp vettem rá magam arra, hogy rájuk - illetve anyámra - kérdezzek, mert így megmutathattam Sky-nak egy alapot, amit körbeteríthettem magyarázattal, és megérthette. Ám ő nagyon is megkomolyodott, bátor tekintettel vizslatott, felvetve olyan kérdést, ami önmagában súlyosnak hatott. Vagy hát... nagy értékűnek, legalábbis úgy tűnt, neki az.
Nekem pedig az első beérkező kérdésnek tűnt, amivel, mint kezdő segítségnyújtó, lehetőséget mutathattam.
- K-Kideríthetjük - nyeltem nagyot, továbbra is a limonádém fogva. Még egyet kortyoltam belőle, majd félretettem, hogy ismét a kezemben fogjam az ingát. Az előbbiek szerint ültem ismét, az asztal fölé lógatva a hegyikristályt.
Mint én Sky-nak, úgy ő is nekem elmondott mindent. Később az apját is körbeírta nekem, már, amennyire emlékezett belőle. Erre a képre koncentrálva kérdeztem az ingát:
- Ez fontosabb lesz, mint az eddigiek, így felelj: jól van a barátnőm apja? - Sky-ra fókuszáltam, majd a mögötte álló férfire, erős termetével, különleges, tekintélyt parancsoló szemeivel... Az inga épp csak remegett az energiától. Majd ahogy teltek a másodpercek, egyre nagyobb ívben lendült ki a lány felé. Mintha csak megerősítené akarta volna őt a hitében, akárcsak engem abban, hogy talán életemben először.. tényleg jól csináltam valamit, és megnyugtattam valakit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2016. augusztus 17. 12:54 | Link

Sheela

Egy kis időre csend telepedett ránk és egyikünk se szólalt meg. Mindketten csak az italainkat szürcsöltünk gondolatainkba mélyedve miközben én nagyon rágódtam egy kérdésen. Olyan feszült voltam, hogy a toporzékolásomat a kutya állította le hogy a bokámba csípett. Persze hiába szidtam meg ő csak játszotta a bűnbánót mire Sheela megszólalt.
- Igen egy tündéri bajkeverő. A reggeli ébresztése viszont egy rémálom. Ha nem vagyok hajlandó felkelni, akkor a vesémben ugrál, mintha olyan pehelysúlyú lenne. – Mondtam, ahogy a fetrengő kutyát figyeltem. Majd végül feltettem a kérdést, de közel sem éreztem magam jobban. Mi van, ha valami nincs rendben? Mitől lesz nekem jobb, hogy ha megtudom, hogy valami baja esett? Gondolkodtam majd Sheela neki is látott a dolognak. Elmondtam néhány dolgot neki, amire emlékeztem, majd megkérdezte az ingát. Először nem történt semmi, amitől már a frász kerülgetett még végül az inga megmozdult, ami egy igent jelentett. Először csak lassan majd egyre erősebben.
- Hála az égnek – mondtam nagyot sóhajtva és éreztem, hogy nagy kő esett le a szívemről. Hiába hogy szinte soha nem találkoztunk szerettem az apámat és nem akartam, hogy baja essen – Köszönöm Ela ezt jó tudni. Így most már nyugodtabb vagyok. Már csak egy dolog fúrja az oldalamat vele kapcsolatba. Találkozok vele mostanában? – Kérdeztem, ahogy rá pillantottam hátha erre is fényt derít a kis hegyikristály inga.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. augusztus 17. 14:09 | Link

Sky

A csend, amikor beterített, olyan volt, mintha egy térben lebegnék, ahol sebezhetőbbnek éreztem magam, mint eddig bármikor. Az emlékek apró tüskékként rohamoztak meg, és ahogy jöttek, egyre kegyetlenebb látványt nyújtottam. Úgy láttam magam, mint egy sündisznót, aki saját tüskéivel van körbevéve. Mindig. A látvány elkeserített. Az anyám folytonos látványa feldühített. Határozottan felrúgtam a saját békémet, és kis híján a jó hangulatom maradékát is eltemettem ezzel.
Egyedül tényleg Démon kutyus bohóckodása volt az, ami egyből visszarántott, betöltötte az űrt, mint felkelő Nap a sivár mezőt. Ahogy őt néztem, nem gondolva semmire, jobban éreztem magam, aztán már ezer százalékig megbizonyosodtam arról, hogy visszatértem a valóságba. Ahol nem vett körbe semmi rossz, mint ahogy én őrülten hittem.
- Hát, nem egy tollpihe, de ugyanúgy édes - kacagtam tovább, aztán belevágtam a kérdés megválaszolásába. Elég nagy nyomást éreztem a vállaimon, elvégre most komoly helyzetről volt szó.
Én pedig mindent megtettem, amit egy cukrászda teraszán ülve csak meglehetett. Gondoltam a lány apjára, az inga pedig igennel felelt a róla szóló kérdésre.
Ezzel azt hiszem mindketten felsóhajthattunk, ugyanakkor tudtam, hogy itt még nincs vége. Amint ebbe belegondoltam, jött is a következő feladat.
Feltettem hát Sky következő kérdését is. Az inga ismét kilengett, de nem olyan erősen, mint az előzőnél. Azt biztosra vettem, hogy az apja jól van, arra viszont így sem tudtam száz százalékig állítani, hogy "Persze, hamarosan látni fogod őt!"
- Kezdő vagyok még, Sky. Nem veheted minden válaszom készpénzre, habár az elsőnél, mikor az ingatárs erősebben lengett ki, határozottan éreztem is valami jót. Ennél viszont megeshet, hogy tévedek, és nem most látod őt.  Szóval vegyük ezt inkább igen helyett nem tudomnak - sóhajtottam fáradtan.
Lemerítettek az eddigiek, ezért eldöntöttem, hogy itt végeztem. Szépen letettem a hegyikristályt az asztalra, és újra inni kezdtem, annak ellenére, mennyire nem volt egyszerű. Hiszen épp nemrég közöltem azt, amivel nehezen hozakodtam csak elő. De ezerszer jobb, mintha hazugságokba ringattam volna őt...!, gondoltam aztán keserűen.
- Ha nem bánod - feleltem két korty között - Az ingázást mára félretehetnénk. Kicsit kimerültem.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2016. augusztus 17. 14:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2016. augusztus 17. 15:21 | Link

Sheela

- Köszönöm Ela. Neked köszönhetően, legalább tudom, hogy jól van, és lehetségessé vált, hogy a közeljövőben találkozhatok is vele újra. – Mondtam vidáman mosolyogva és megértettem, hogy elfáradt. Nem lehetett könnyű kezdőként ennyi mindent megtenni. De örültem, hogy ezeket megtudtam. Egy ideig csak csendben ücsörögtünk és csak néha szólaltunk meg mikor eszembe jutott valami.
- Tényleg holnap, ha ugyan ilyen jó idő lesz, lemehetnénk vagy a barlangfürdőbe, vagy esetleg a stéghez a falu szélén. – Néztem rá miközben Démon a cipőfűzőmmel játszott vagy épp a lábbelimet akarta leszedni rólam. Nem hazudtolta meg a természetét. Mehetnékje volt már pedig én jól éreztem magamat. Majd eszembe jutott valami.
- Bakker, elfelejtettem, hogy tanulnom kell. Mi lenne, ha a könyvtárban folytatnánk az élménybeszámolót és a csacsogást? Hátha ragad rám valami az anyagból is. – Mondtam, ahogy az asztalra borultam. Semmi kedvem nem volt tanulni miután találkoztam vele. Jobb szerettem volna már most a tónál lebzselni, hogy lazuljunk egy kicsit.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. augusztus 17. 22:31 | Link

Sky

Lassan fogyogatott a limonádém, s ahogy iszogattam, Sky-t hallgattam, és éreztem, hogy megkönnyebbülök. Olyan volt, mintha egy törékeny mérleg lettem volna, akire nemrég súly került, ami mostanra eltűnt.
- Nincs mit, szívesen tettem - mosolyogtam halványan, fogalmam sincs hanyadjára a mai nap folyamán. Mióta itt vagyok, és elpárolgott a kezdeti csalódottságom, valahogy gyakrabban csinálom ezt! Érdekes is, mert ritka...
A csend ami ezután állt be, szintén könnyebbé vált. Sőt, vidámmá, s csakugyan boldog voltam, mikor a lány felvetett egy újabb találkát.
- Nekem a Barlangfürdő bejövősebb. Menjünk majd odaa! - harsogtam vidáman, majd letettem az üres poharat, és leintettem a pincért, hogy kérjük a számlát. Az alak ruganyos léptekkel távozott, majd rövidesen visszatért egy barátságos árat magában foglaló cetlikével együtt. Megkértem, hogy nyújtsa át, azzal pedig fizettem Sky helyett is, mert valamivel meg akartam még hálálni a mait.
- Mehetünk, de csak akkor, ha nem fekszel az asztalon! - Felálltam, betoltam magam mögött a széket, és zsebre vágtam az ingám - Máskülönben ez lesz a vééége!
Lelkes futásba kezdtem, mire a lány kutyája felkelt, és csaholva követni kezdett. Boldogan ugrált körülöttem, izgatottan nézve hol engem, hol a gazdáját, akivel végül együtt hagyhattam el a cukrászdát, betérve a könyvtárba, ahol aztán kibeszéltük a lelkünk minden baját...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. augusztus 23. 11:15 | Link

Ádika

Olyasmit hallott, amit nem mástól kellett volna megtudnia, hanem magától Ádámtól. Megkérte barátnője kezét, ezt pedig nem mesélte el Gwennek. Biztos sok dolga volt, meg nem a lány a legfontosabb az életében, de egy baglyot küldhetett volna a nagy hírrel. Végül a szőke írt neki ezzel kapcsolatban, a válasz pedig megerősítette a dolgokat. Papíron gratulált már neki, viszont szeretné szavakkal is kifejezni ezt. Nem tudta melyik a legjobb nap, jobban mondva napszak, amikor kifaggatja Ádit, ezért várt a mai napig, hogy meglátogassa a cukrászdában. Mivel napközben rengetegen vannak azon a helyen, amit meg lehet érteni, hiszen nagyon finom a süti, emiatt egy zárás utáni időpontot választott a szőke. Ezzel csak az a baj, hogy talán már nem lesz ott a keresett személy, viszont akkor a fiú jár rosszabbul. Ismeri Gwent, tudhatja, hogy akár otthon is képes lenne zargatni.
Nem siet a cukrászdába, bár az előbb említett lehetőség fennáll, mégis olyan tempóval halad, mintha rengeteg ideje lenne. Kopog párat a bejáraton és, megvárja, hogy valaki beengedje. Nem szeret sokáig ácsorogni, így remélhetőleg gyors az illető. Mikor megpillantja Ádámot az ajtóban, önkéntelenül is felcsillannak szemei. Még nem ment el, itt van és ajtót fog nyitni eridonos társának.
-- Szia - köszönti két puszival a másikat, és megvárja, hogy beinvitálja az ajtón. Ő kereste fel és a srác biztos meg fogja tenni, ahogy a lány ismeri, mégsem bunkó, inkább vár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. augusztus 28. 10:36 | Link

Alíz, mert Natinak el kellett szaladni valahova Love

Nem biztos benne, hogy jó ötlet volt idejönni. Mármint Nati és Alíz is kedves lányok, már amennyire utóbbiról meg tudta ítélni, de lássuk be a beszélgetősdi, nem az ő asztala. Csendben figyel és bár próbál segíteni, nem olyan gyors, mint izgága szobatársa. De a lényeg, hogy a kiborult gyümölcslét felszárítják és így már nyugodtan beszélgethet a másik kettő tovább. Az-az beszélgethetnének, ha Nati nem jelentené be hirtelen, hogy elfelejtett valami fontosat és ugrana is azzal a lendülettel, még búcsút intve, megkérve Nyestét, hogy szórakoztassa Alízt és fordítva.
Nyeste egy pillanatra teljesen le is döbben, aztán csak tátog, mert nem tudja hova tenni a dolgot. Hogy tudna ő bárkit is szórakoztatni? Aztán persze vesz egy mély levegőt, s bízik benne a másik lánynak az egészből semmi nem tűnt fel. Elvégre rögtön kérdez is tőle, mintha mi sem lenne természetesebb. Nyeste pedig csak a fejét rázza. Ő nem az a bulizós fajta. Vagyis hát... Nem volt még sosem ilyen, így nem igazán tudja. Lehet jó móka lenne. De táncolni biztosan nem tud. Hogy ne kelljen nagyon kellemetlenül éreznie magát, bár már így is úgy érzi, a táskájában kezd kutatni papírért és pennáért, s amint megtalálja, rá is firkantja a lapra.
Festés és kviddics. Táncolni nem tudok. Te miket szeretsz?
Aztán a másik lány felé fordítja a papírost és szégyellős mosollyal az arcán várja a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2016. augusztus 30. 09:19 | Link

Gwen

- Gyere csak be, már csak pakolászom.
Pontosabban a mágiával megbűvölt takarítóeszközök pakolásznak, én épp befejeztem az elszámolást, kiszámoltam a srácoknak, hogy mennyi borravalót kaptak fejenként, szépen beborítékoltam őket és megcímeztem, így reggel már át is vehetik. Igyekszem minden másnap, de legkésőbb a hét végén kifizetni őket, hiszen tudom, hogy jól jön a diákévek alatt a plusz pénz, nem véletlenül dolgoztam én is itt. Most pedig lám, már az esküvőmre gyűjtök.
- Honnan tudtad meg?
Érdeklődöm, miközben kihúzok neki egy széket, jelezve, hogy üljön csak le. Hátra sétálok, ahonnan hamarosan két nagy szelet habos sütemény és két habos kakaó lebeg a lány felé, és foglal helyet kecsesen az asztalon. Nem nagyon szoktam bűvészkedni, de az ilyeneket nagyon szeretem, olyan szépen néz ki. Próbálgattuk a többiekkel, mennyire menne, ha megbűvölnénk a bögréket és a tányérokat, azonban sajnos elég negatív eredményekkel zártunk, mert amikor többen is a képbe kerültek, akkor a mágiánk összezavarodott, és inkább a ruhánkon, mintsem a torkunkon folyt le az ital. Ilyenkor viszont, amikor nincs más, szép ívvel repülnek a tányérok, és cseppmentesen ereszkednek le a bögrék.
- Szóval, honnan?
Mert mi bizony senkinek se mondtuk, kivéve a családot. Én először a szüleimhez mentem, aztán Andinehoz, hogy énekeljen. Aztán megkerestem Ayva-t, aki segít a szervezésbe, és Annát, mert bizony koszorúslánynak kell lennie, ha tetszik neki, ha nem. Viszont titoktartásra kértem őket, így hát nem tudom, hogy juthatott vissza máris. Persze, el akartam mondani, idővel, ha már túl vagyunk az első körökön, ha már elkezdődött az egész szervezése, ha már tudok a kérdésekre válaszolni, és ha már én magam is elhiszem, hogy igent mondott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegyi Leonóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
ÉDESSÉGET AKAROK
Írta: 2016. szeptember 2. 16:34
| Link

Ma végre elhatároztam magam és útra keltem egyedül a faluban. Eddig csak anyával voltam erre-arra, de abban az egy hétben amit az iskola előtt itt töltöttem inkább csak olvastam a varázslók után.
De most anya már nem ér rá mert dolgozik. Viszont én meg édességfüggő vagyok (sajnos).
Ezért bátorságot gyűjtöttem és elindultam. A cukrászdát könnyen megtaláltam, bár nem csodálkozom, én nem szoktam eltévedni. Mikor beléptem az ajtón egyszerre éreztem ezer süti illatát, és máris a pulthoz rohantam. Sokat nézelődtem, és választani abszolút nem bírtam. Segítséget nem akartam kérni. De ekkor a pult mögül odalépett hozzám valaki, és megkérdezte:
- Mit szeretnél?
Utoljára módosította:Kafka Leonard, 2016. szeptember 7. 12:21
Hozzászólásai ebben a témában

HeGyI LeOnOrA
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. szeptember 3. 19:19 | Link



Egy kávét kér egyelőre, a sütemények széles választéka azonban már gondolkodóba ejti. Bár a pillecukrot előnyben részesíti minden egyébbel szemben, azért az édességet minden formájában szereti, és mivel kedvencét itt nem látja éppen semmilyen formában sem, hát nem igazán tud dönteni, hogy most mégis a csokoládé vagy a tejszínhab, esetleg a karamell volna-e inkább kedvére. A lehetőségeken töprengve szabadul meg újonnan kapott egyenruhája kabátjától tekintettel a még mindig júliusra emlékeztető hőmérsékletre, hiába köszöntött be már naptár szerint az ősz, és a szék támlájára akasztja gondosan, majd helyet is foglal. Az órája szerint még van néhány perc a bagolyposta útján egyeztetett időpontig, úgyhogy ráérősen kanalaz a cukortartóból cukrot a kávéjába, majd ráönti a tejet is, és kavargatni kezdi egész ütemesen kocogtatva a kanalat a csésze oldalához. Meglepően szabadnak érzi magát, hogy már nem felügyelőként tartózkodik a faluban, mi több, tegnap óta ismét a Nyomozóiroda alkalmazásában álló kihallgató tiszt. Beletelt ugyan némi türelmetlen várakozással és bizonytalansággal fűszerezett időbe, mire mondtak bármit is a Minisztériumtól a közel egy hónapja beadott áthelyezési kérelmén, aztán még el is beszélgethetett a nagyfőnökkel, megkapta a lehetőséget, hogy szóban is indokolja, miért szeretne lemondani a volt beosztásáról, és úgy tűnik, meggyőző volt. Mégiscsak a Mardekárba járt, meglátszik az néha, még ha annyira nem is szembetűnő elsőre, hogy valaha a zöld-ezüst ház tagja volt. Még mielőtt belekortyolna a kávéjába, hátratűri továbbra is gubancos, fésűt nem látott tincseit abban a reményben, hogy ezúttal talán mégsem hullik az egész fél perccel később ismét a homlokába, aztán a csészét visszatéve a csészealjra előveszi az igazolványát. Nem sok minden változott benne, csupán az egység, de egy kis figyelmes nézelődés után az is feltűnik az embernek, így igyekezve nem vigyorogni - meg kell hagyni, kicsit nehezen megy, szája sarkába folyton-folyvást felkúszik egy icipici kis görbület még mindig le nem csengett öröméből fakadóan - az éppen csak megérkező fiú orra elé tolja az igazolványt. Tessék csak nézni, áthelyezték.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. szeptember 3. 19:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. szeptember 3. 19:45 | Link


Hazudott volna, ha azt mondja, hogy nem lett izgatott, mikor megkapta a baglyot a másiktól. Régen volt már módjuk beszélgetni, és bár azon végtelenül meglepődött, hogy a másik a cukrászdába hívta, egy ilyen ajánlatot természetesen nem utasított volna vissza. Már csak az édességek miatt sem, ugyebár.
Mivel már az összes vizsgájával végzett, így már csak a munka miatt tartózkodott a faluban egyébként, egészen a szünet kezdetéig. Szerencsére Arvid nem csinált belőle problémát sosem, hogyha kicsit tologatta a munkaidejét, így a férfi azt sem bánta, hogy ma csak egy fél műszakot fog bent tölteni az este. Így még bőven maradt ideje, hogy kényelmesen leérjen a cukrászdához, és arra is, hogy beszélgessenek majd, bármit is szeretne mondani Farkas.
Mikor belépett az ajtón, akkor elég hamar felfedezte, hogy hol is ül a másik, úgyhogy egyenesen arra is vette az irányt, aztán biccentett köszönésképp. Ekkor pedig észrevette az igazolványt, ami miatt Farkas előbb egy kérdő pillantást kapott, aztán felvette az asztalról, hogy tüzetesebben megvizsgálja, végül pedig felfedezte az apró változást is - a férfi immár nem volt többé felügyelő. Hirtelen szaladt szét az arcán a tőle oly szokatlan széles mosoly, és miközben visszaadta az igazolványt vidám hangon szólalt meg.
- Gratulálok! - mondta, majd le is ült Farkassal szemben, de az arcáról le nem lehetett volna törölni a vigyort. A szeme is egészen ragyogott, mert ez azt jelentette, hogy nem kell többé kínosan arra szorítkozni, hogy munka és ügy és iskola.
- Mikor történt? - kérdezte aztán, majd elkezdett pislogni a pult felé is, mert túlságosan vonzónak találta az édességeket az üveg mögött. - Te mit fogsz enni? - nézett vissza aztán a másikra kíváncsian, mert azt tudta már, hogy Farkas is szereti az édességet, ami végül is megmagyarázza a helyszínt.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. szeptember 3. 19:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. szeptember 3. 20:27 | Link



Ujjait lazán egymásba akasztva könyököl az asztalra, kézfejének támasztva állát és türelmesen vár, szótlanul követve, hogyan halad végig a fiú tekintete minden soron, keresve, hogy mit is kellene észrevennie. Gondolatban számolgatja, hány soron ment már végig, mire a kellő adathoz érve már tudja, hogy az eridonos megtalálta, mi is változott.
- Köszönöm - mondja most már arcán szétterülő mosollyal, büszkén húzva ki a vállát, mert ezt igeni jó dolognak éli meg, nem visszalépésnek. A saját választása volt, hogy ismét a Nyomozóirodának dolgozzon állandó utazás helyett és a folytonos változás helyett. Megtapasztalta, milyen az is, most pedig remek lesz végre Pesten maradni, biztos helyen dolgozni. Talán még egy háziállatot is beszerez most, hogy ideje és alkalma is lesz foglalkozni vele. Karjait közben leengedi, visszakapott igazolványát kabátja zsebébe rejti, majd ujjait a csészére fonva, hogy szinte elveszik ezúttal is közöttük a kerámia, belekortyol a kávéba.
- Tegnap kaptam meg az igazolványom, és hivatalosan ma volt az első munkanapom, bár még csak iratokat intéztem. Egyelőre egész szimpatikus az új titkárnő, nem beszél fölöslegesen és mindenáron barátkozni sem akar - meséli rövidre fogva, ha már az új munkája kerül szóba, a kérdést hallva pedig száját kissé tanácstalanul húzva el vonja meg a vállát. - Még nem tudtam dönteni, bár talán az a csokis narancsos sütemény nem is lenne rossz ötlet - pillant a választékra, amihez eléggé közel foglalt helyet ahhoz, hogy lássa is, mi képezi a kínálat részét.
- Te mit kérsz? - fordul vissza érdeklődve, majd ha Sebby is kitalálta, mit szeretne enni, akkor fel is kel a székről, hogy elsétáljon a pultig kérve a sütiket. Visszatérve ismét a kávéjába kortyol bele, ami gyanúja szerint mágiának köszönhetően kellemesen meleg még mindig, mostanra ugyanis bizonyára kihűlt volna. - Na és hogy mentek a vizsgáid?
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. szeptember 3. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. szeptember 3. 21:11 | Link


Pillantása egy pillanatra megakadt a csészét tartó kezeken és mosolya még szélesebb lett. Sok apróság volt, ami művészként megragadta a figyelmét, az egyik ilyen pedig nem más volt, mint az apró porcelán két nagy mancs között. Kicsivel később azonban már újra a másikra pillantott, tekintetét fürkészve, miközben Farkas mesélt.
- Értem - bólintott, majd a titkárnőről hallva szélesebb lett a vigyora. - Ha jól érzékelem, akkor Gizike nem fog hiányozni - jegyezte meg, de közben el is vonta aztán a figyelmét a süteményes pult. Kicsit szórakozottan nézett újra a másikra, mert végképp nem tudott dönteni, de amit Farkas választott, az egyébként neki is szimpatikusnak tűnt.
- Én is azt kérek akkor - felelte végül, majd végignézte, ahogy a másik elindult a pulthoz, majd pedig mikor fordult, akkor már a süteményeket nézegette bőszen, mert valóban nagyon jól néztek ki. - Még szerencse, hogy nem itt vállaltam munkát, azt hiszem, azt már én sem bírtam volna egyel nagyobb számú nadrágméret nélkül - dünnyögte, miközben átvette a tányért. - Köszönöm szépen! - mosolygott a másikra, majd egy darabig csak csodálta a süteményt, aztán viszont könyörtelenül nekiállt elpusztítani. Az igazsághoz egyébként hozzátartozott, hogy Arvidnál is dézsmálta a süteményes pultot, mégsem hízott meg.
- Átmentem mindegyiken - felelte aztán két falat között. - Sőt, meglett a hoppanálás jogosítványom - büszkélkedett, mert ez azért elég hasznos dolog volt. Lényegesen hasznosabb, mint némely órája, ahol csupa olyasmit vettek, amit már előre megtanult. Sajnos még a bájitaltan is lehet unalmas, ha az ember gyorsabban halad, mint az osztály. - Jövőre csak azt fogom felvenni, amit nagyon muszáj, és inkább haladok magam azzal, amit szeretek és amire szükségem van, mert rémes, hogy mennyire csigatempót diktálnak egyes órákon - bosszankodott kicsit, de aztán hagyta tovaszállni a gondolatot, mert kár lett volna elrontani ezzel a saját hangulatát. Bár tény, annyira azért igazából nem is bántotta, amíg hagyták, hogy haladjon.
- Na, hogy ízlik? - kérdezte aztán kíváncsian, mert neki nagyon tetszett a sütemény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. szeptember 3. 22:24 | Link



- Nem, Gizike egyáltalán nem fog hiányozni. Kár, hogy annyira nincs messze, hogy ne futhatnánk össze időnként a folyosón, de legalább nem dolgozunk egy irodában - válaszolja a titkárnőt illetően. Nem különösebben értékeli úgy általában az üres fecsegést, ahogy az olyan logikus gondolkodással többé-kevésbé párhuzamos embereket sem, mint amilyen az a nő tud lenni. Közben viszont a kínálat kitartó bámulása eredményeként sikerül azt is eldöntenie, mit szeretne, és ha már a fiú is közli, mit kér, akkor el is sétál a pultig, hogy aztán a süteménnyel térjen vissza. Ha már az ő ötlete volt, hogy itt találkozzanak, fel sem merül a kérdés, hogy ne az ő vendége legyen a sütire a másik. Átadja az egyik tányért, majd leteszi maga elé a másikat.
- Hm... szerintem még úgy is jól néznél ki - szalad ki a száján, amit éppen gondol, ha már egyszer a múlté a felügyelő meg a diák szerepkör, most meg egyszerűen ettől az egésztől függetlenül ücsörögnek itt, csak mert éppen akad, amiről beszélhetnek és még kedvük is van hozzá. - Szívesen - mondja nemsokára megvakargatva a szemöldökét, mert eszébe jut, hogy azért talán mégsem kellene mindent kimondania, ami csak megfordul a fejében, de már úgyis mindegy. Helyet foglal, belekortyol a kávéjába, és csak utána veszi kézbe a kiskanalat is, hogy végre megkóstolja a süteményt. Nem siet sehová, mára a munkának is vége, ő pedig igyekszik kiélvezni ezt a váratlan szabadságot, ami eddig valahogy nem igazán  képezte részét a munkájának.
- Gratulálok - közli széles mosollyal, egyensúlyozva még kicsit a falat süteményt a kanálon, mielőtt elpusztítaná, hiszen éppen most közölte vele a fiú, hogy már tud hoppanálni és szabad is neki, amikor csak kedve támad. Nem kis eredmény, azt el is ismeri, majd végre bekapja a falat süteményt, és addig is elnyammog rajta, amíg Sebby lelkesen mesél a jövő évet illető terveiről. A részleteket még lesz ideje kidolgozni, de már ezekre a vázlatos elképzelésekre is egyetértően bólogat a maga részéről. A többi már kialakul, ha eddig eljutott és tudja, mit is akar.
- Mmm, egész jó - válaszol, amint éppen lenyelt egy újabb falatot, majd letéve a kanalat ismét a csésze után nyúl. A kávé csak nem hűlt ki, amit most meg is jegyez, mint a cukrászda pozitívumát, hiszen ki szereti hidegen akár ezt, akár a teát. - Na és neked? - kérdez vissza, majd ismét belekortyol a kávéba. Kicsit el is bambul, amíg kortyolgatja a maradékot.
- Most akkor gyakorlatilag megünnepelhetjük a sikeres hoppanálás vizsgádat is. Biztos voltam benne, hogy első adandó alkalommal megcsinálod - jelenti ki széles mosollyal végül, most már üresen téve le a csészét, odébb is tolva, aztán a maradék sütit eszegeti tovább. Tényleg finom.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. szeptember 3. 22:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. szeptember 4. 10:18 | Link


- Szinte sajnálom szegényt - szusszant nevetősen, mikor kiderült, hogy Gizike már nem élheti ki a rajongását Farkason. Azért meg tudta érteni, hogy mit is látott benne a titkárnő.
Nem sokkal később viszont Farkas már fordult is a süteményekkel, a kapott választól pedig Sebby egy pillanatra teljesen elnémult és úgy bámult a másikra. Mármint... oké, ez teljesen jó dolog, de az, hogy egy cukrászdában, vagyis nyilvánosan közölte vele a másik, azért nem kicsit hozta zavarba.
- Mondd csak, rum is volt a kávédban? - érdeklődte finoman, félrebillentett fejjel, mert más megoldást erre nem igazán talált. Na nem mintha nem esett volna jól neki az a néhány szó.
Utána viszont már nem tudta megállni, és inkább nekiállt, hogy eltüntesse a tányérról a süteményt, és még csak véletlenül sem varázslattal, mert hát abban mi lenne neki a jó, hanem szorgosan eszegette. Mesélt is azért közben, ha már egyszer kérdezték, és csak azért nem köszönte meg a gratulációt, mert éppen tele volt a szája, úgyhogy csak bólogatott rá egy kicsit jelzésképpen.
- Nagyon finom - felelte aztán. Ő aztán tudta értékelni a jó süteményeket, ez pedig az volt a javából, szóval igazán nem lehetett egy szava sem. Ez a nap egyszerűen szuper.
A vizsgás megjegyzésre viszont elvigyorodott.
- Nem dicsekvésképp, de volt még egy rakás sikeres vizsgám - felelte, és nagyon igyekezett úgy hangsúlyozni, hogy a másik értse, hogy lenne még mit ünnepelni, ha már annyira szeretné. Mondjuk még egy süteménnyel majd a jövőben. - Egyébként szerintem rettenetesen furcsa, hogy előbb engednek turkálni fejekben, mint hoppanálni. Néha nem értem a minisztériumi rendszert - tette még aztán hozzá azt, ami egy ideje piszkálta a csőrét, mert szerinte ha már a bejegyzését engedélyezték, akkor igazán tanulhatott volna hamarabb hoppanálni is, lévén az elméletet már ismerte Seth könyveiből. Na de mindegy, végül is, ne legyen telhetetlen az ember.
- Akkor most már nem jelent problémát egy újabb sakkjátszma sem? - kérdezte aztán, kicsit visszakanyarodva oda, hogy Farkas már nem felügyelő. Bár nyilván, ha gondot okozna a dolog, akkor most itt sem üldögélnének, de azért mégis csak jobb rákérdezni a tisztán látás érdekében.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. szeptember 4. 10:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. szeptember 4. 12:34 | Link



- Remélem, hogy így azért már nem kapok több kaktuszt - jegyzi meg kissé elhúzva a száját. Megszokta már a meglévőket is, majdnem meg is szerette őket, mégiscsak van nevük is meg gondoskodik róluk rendesen, de azért továbbra sem lesznek a kedvencei. Arra ott van Bendegúz, a szép nagy fikusza, ami nála is magasabbra nőtt és gyakorlatilag a lakása díszének is lehetne tekinteni.
- Nem volt benne. Kellett volna? - kérdezi szemöldökét kissé felvonva, majd megvonja a vállát, és a csészéje után nyúl, mielőtt még megkóstolná a süteményt. Nem mondott semmi olyat, amihez alkohol kellene előbb, hogy egyáltalán csak meggondolja. Lefoglalja őt is aztán a sütemény, úgy ítéli, remek választás volt, közben pedig néhány percet arra is szán, hogy elfogyassza a maradék kávéját, érdeklődve hallgatva, mit is mesél a fiú, főként bólogatással jelezve, hogy figyel.  
- Helyesbítek, megünnepelhetjük a sikeres vizsgáidat - jelenti ki széles mosollyal, bár azért a hoppanálást még mindig kicsit más kategóriába sorolná, mint például egy bájitaltant vagy éppen mugliismeretet, mégiscsak lehetővé teszi a könnyebb közlekedést például, mármint kicsit másként hat ki az ember életére, mint egy egyszerű tantárgy. Ezt azonban már nem fejti ki hangosan, inkább a még megmaradt süteményt pusztítja kitartóan, időnként mosolyogva pillantva fel. Azzal is tisztában van, milyen veszélyeket rejt magában a hoppanálás, örül neki nagyon is, hogy gond nélkül meglett a fiú vizsgája. Nem mintha nem lett volna biztos benne, hogy meglesz, de még valahol büszke is rá, hogy ez gyakorlatban is így történt.
- Hát elméletben a legilit is csak most kezdhetnéd, de amúgy végül is igen, ha már az megvan, akár ezt is engedhették volna hamarabb. Bevallom, ebben én sem értem teljesen a logikát - jelenti ki elgondolkodva, majd letéve az üres tányérra a kiskanalat odébb tolja azt is, hogy ismét alkarjára támaszkodhasson az asztalon.
- Igen, azt is jelenti, meg azt is, hogy Pesten fogok lakni végre, és viszonylag rendes munkaidőm lesz, és végre szerzek egy kiskutyát vagy macskát, bármit, ami nagyobb, mint egy egér, és nem kell felforgatnom érte a lakásomat, ha netán bújócskázhatnékja támadna, és attól se kell féltenem, hogy vacsora lesz belőle - feleli, miközben újabb széles mosoly jelenik meg az arcán. Már vagy húsz éve akar amúgy is egy háziállatot, éppen itt az ideje, hogy legyen is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. szeptember 4. 12:55 | Link


- Nem is tudom... - mosolygott a másikra. - Csak olyanokat mondasz nekem, hogy nem tartottam lehetetlennek - fejtette ki, hogy miért feltételezett rumot, de azért látszott az arcán, hogy annyira nem bánja, csupán csak meglepte ez így, itt, hirtelen.
- Vagy megünnepelhetjük őket egyesével, szépen sorban - nézett a másikra, az arcát fürkészve, hogy vajon mit is szól majd hozzá. - Na meg az áthelyezésedet is, meg hogy nincs több kaktusz, meg ilyesmik - javasolta, érdeklődve figyelve a másik reakcióit, hogy vajon érti-e, hogy most éppenséggel egy rakás újabb ünneplős, cukrászdás találkozó lehetőségét vetette fel. Ha már lehet, akkor miért is ne, ugyebár.
A legilimencia kapcsán bólogatott párat, mert való igaz, hogy még csak most kezdhette volna, de ettől még nem lett számára logikusabb a hoppanálás vizsga helyzete. Na de a lényeg úgyis az volt, hogy megkapta végre a jogosítványát, mehetett arra, amerre csak tetszett neki, jövőre pedig végre nem kell a kastélyban laknia, ha nem akar. Ez az év bőven sok volt ahhoz, hogy még csak ne is nagyon akarjon a szobája közelébe menni.
- Szerezz mindkettőt - mosolygott aztán, mikor Farkas az állatokat emlegette fel. - Végül is ha elfér... - tett egy mozdulatot, aminek "miért is ne" színezete volt, aztán gyorsan megette a sütemény maradékát, mielőtt újra megszólalt volna. Nagyon jó volt, tulajdonképpen tudott volna enni még egyet, de azért szemtelen nem akart lenni, úgyhogy nem szólt, csak lerakta a villát a kezéből és a másikra mosolygott.
- Van kedvenc kutyafajtád? - kérdezte. - Vagy valamilyen elképzelésed, hogy milyet szeretnél? - érdeklődött. Ő a maga részéről nagyon megszerette Feathert, még ha Sherlock közelebb állt is a szívéhez, de arról nem sok fogalma volt, hogy Farkas mit preferál a kutyák terén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. szeptember 4. 23:45 | Link



- Hogy azért... hát, nem is tudom, ehhez inkább csak szem kell, nem rum - vonja meg a vállát, majd nemsokára már azt tárgyalják, hogy mit is ünnepelhetnek meg éppenséggel. Ellenvetése nincs egyáltalán, ha már szóba került a téma, inkább tetszetős a felvetés, főleg, ahogy elnézi a rengeteg süteményt, amiből választani lehet.
- Szeretnéd végigpróbálni a kínálatot, mi? Valld csak be - közli kajánul mosolyogva. - Okot rá tudunk találni, az kétségtelen - teszi még hozzá, végtére is most sorolt fel Sebby is számtalan dolgot, ami ünneplésre adna alkalmat, és természetesen arra, hogy egy újabb süteményt is kipróbáljanak ezzel egyidejűleg. Előbb a kávéja fogy el aztán, majd a sütemény is, és kitérnek arra is, hogy mit is jelent pontosan az áthelyezése. Látja ugyan azt is, hogy mi volt az előző beosztásában a jó, de ennek is számtalan előnyét tudja felsorolni, köztük azt is, hogy végre nem csak növényei lehetnének, hanem akár háziállatot is tarthatna, lévén, hogy ezután már nem is csak hébe-hóba fog majd megfordulni a lakásán.
- Az se rossz ötlet. Elférni még el is férne amúgy, de kezdetnek azért eggyel is megelégszem. Mégiscsak több figyelmet igényel, mint néhány növény - töpreng el hangosan a kapott válaszon. Igaz, még azt is csak fontolgatja, hogy kutya vagy cica legyen-e, de ha már a kedvenc kutyafajtáira kérdez rá, az első felmerülő gondolatától elneveti magát.
- El tudsz te képzelni egy csivavával mondjuk? - kérdezi, bele-belekuncogva még a saját szavaiba, nehezen érhetővé téve ezzel a kérdést tulajdonképpen. - Arra gondoltam amúgy, hogy menhelyről fogadnék örökbe valami nagyobb, barátságosabb fajtát, mint labrador vagy retriever, talán border collie vagy majd ott kiderül igazából, bár ilyen kis zsebizét azért mégse akarok. Akkor már inkább cicát szerzek.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. szeptember 5. 07:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. szeptember 5. 12:18 | Link


- Hát igen, valóban, szemed meg van, két szép kék is - felelte mosolyogva, miközben a pillantása a másikra villant. Ha így kommunikálnak, akkor legyen, ő igazán nem lesz semmi jónak az elrontója.
A cukrászda kínálata egyébként valóban nagyon csábító volt, látványosabbnál látványosabb sütemények, amik remek ízek ígéretét tartogatták, úgyhogy nem volt nehéz kitalálni a vágyódó pillantásból, hogy igen, Sebby valóban azon töri a fejét, hogy hogyan is kóstolhatná végig.
- Gondolom nem hitted, hogy tiltakoznék bármilyen édesség ellen - mosolygott a másikra. - Szóval felőlem törzsvendégek is lehetünk itt - állapította meg, majd elidőzött még egy kicsit a pillantása a kirakatban lévő süteményeken, mielőtt visszafordult volna Farkashoz, akivel közben rátértek a háziállatok témájára.
- Viszont ha ketten vannak, akkor nem unatkoznak, amíg dolgozni vagy - mutatott rá a fiú. - De az lehet, hogy a lakást viszont szétszedik - szusszant nevetve, mert bár az ő Sherlockja nem volt igazán pusztító típus, még ha a termetéből ki is telt volna, azért hallott már olyat, hogy a kisállat rombolással foglalta el magát a gazdi távollétében. Farkas kicsit élére vasaltnak tűnő szokásai viszont arra engedtek következtetni, hogy ettől azért nem lenne nagyon boldog.
- Simán. Elképzelni gond nélkül. Csak aztán kaparj össze, ha beesek a röhögéstől az asztal alá - mosolyogta meg a képet, amint a férfi egy csivavával a karján sétálgat. Nem lenne fura, ááá, kicsit sem. Figyelmesen hallgatta aztán végig, hogy mit mesél a másik, és bólogatott is párat, mert ezt nagyon jó tervnek érezte.
- Szerintem bármelyik kutya örülhetne, ha te lennél a gazdája - mondta biztatóan, és valóban így is gondolta, mert a másik már bebizonyította számára, hogy törődő és gondos gazdi lehetne. Ehhez kétség sem fért.
- Igazából azokat a zsebkutyákat a macskám akár megehetné reggelire - tűnődött el aztán. - Már ha nem lenne válogatós. Nem is értem egészen, hogyan lettek a kutyákból olyan kis vakarékok is... - töprengett hangosan. Nem volt egyébként baja a kisméretű kutyákkal, de mivel semmit sem tudott az állatok tenyésztéséről, így neki kimaradt egy lépés, ami megmagyarázhatta volna, hogy miként lesz egy farkasból zsebkutya.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. szeptember 5. 22:33 | Link



- Na ugye? - dönti kissé oldalra a fejét vigyorogva, még mielőtt rátérnének a kínálat kérdésére. Kifogása egyáltalán nincs a felvetés ellen, ha a pillecukor még nem is volt elég alap, a teázási szokásaiból kiindulva csak világos, hogy mennyire szereti az édeset.
- Dehogy is. Aki pillecukrot hord magánál, annak szerintem ez a hely kész paradicsom - feleli továbbra is mosollyal az arcán, és ő is végigpillant ismét a választható sütemények végeláthatatlannak tetsző sorát. Na meg bizonyára akad itt évszaknak megfelelő kínálat is forrócsokitól a fagyiig meg egyéb különlegességek, bizony hosszú ideig nézhetnek be ide menetrendszerűen, ha ragaszkodnak ehhez az elképzeléshez.
- Na? Kedd? Péntek? Vegyük úgy, hogy az első süti már le is húzható a listáról - szólal meg. - Nincs kedved megírni azt a listát? Kinevezhetjük bakancslistának, mit szólsz? - pillant a választékra, majd vissza a fiúra kérdő tekintettel. Annyira nem is tartja elvetendő ötletnek.
- Nem örülnék neki, ha az őskáosz állapota fogadna minden munkanap után, de talán szép sorban meg tudnék nevelni két állatot is annyira, hogy a lakás ne lássa kárát - gondolkodik el hangosan. Végül is megvan az esélye annak, hogy kellő mértékű foglalkozás és türelem esetén se egy cica, se egy kutya nem szedné szét a lakást. A csivava ötletén aztán ő is nevet, még azt is nehéz megállni, hogy ne nevesse el magát már a kép felvázolása közben.
- Ez hízelgő. Remélem, majd a kutyám, macskám is így fogja gondolni - jelenti ki, amint már a tényleges terveit is felvázolta a kedvenc beszerzését illetően. Venni semmiképpen sem szeretne négylábút, van éppen elég menhelyen tengődő pára is, akinek gazdira van szüksége, hát inkább ezzel a lehetőséggel élne.
- Azt hiszem, hétvégén szét is nézek. Csatlakozhatnál is akár, ha van kedved meg időd - veti fel az ötletet, már csak azért is, mert Sebby például csak jobban ért a cicákhoz. - Nem árt, ha van kinek lebeszélni a csivaváról - jegyzi meg még aztán, ismét elnevetve magát.
- Fura, hogy ők már tenyésztett fajok, vagy legalábbis úgy tudom, és még csak nem is valami szépek - húzza el a száját, valahogy taszítják azok a kis vicsogó szőrcsomók, amiket nem tud hová tenni. - Meg nem mondaná az ember, hogy nekik is a farkas a valamikori felmenőjük. Sherlock egyébként hogy van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. szeptember 7. 20:05 | Link


A kedd és péntek hallatán széles mosoly jelent meg az arcán. Heti két találkozóval már meglehetősen elégedett lenne, és nem csak azért, mert így viszonylag jó ütemben kóstolhatják végig a cukrászda kínálatát.
- Nekem tökéletes - felelte hát, majd egy kicsit ráncolta a homlokát, mert nem teljesen értette, hogy mégis milyen listára gondol a másik. - Mit szeretnél listázni..? - kérdezte végül, mert személy szerint a süteményeket például annyira nem akarta, mert jobban szeretett hangulat alapján választani.
Utána aztán áttértek az állatok kérdésére, amihez azért macskatulajdonosként Sebbynek is volt néhány hozzáfűznivalója, bár ezekből sajnos nem sok vitt bármit is előre. Farkasnak amúgy is igaza volt, talán jobb külön-külön felnevelni az állatkákat, csak Sebby meg úgy hallotta, hogy sokkal jobban kijönnek a kutyák és a macskák, ha együtt nőnek fel. Ahelyett azonban, hogy tovább boncolgatta volna ezt a kérdést, inkább bólogatni kezdett, mert közben kapott egy meghívást a másiktól.
- Szívesen elmegyek veled. Főleg, mert segíthetek olyan természetű állatot választani, amilyet szeretnél, és nem a gondozó szavának kell csak hinni, hogy tényleg nyugodt-e vagy játékos vagy bármilyen a leendő kis kedvenced - ajánlotta fel. A legilimencia segítségével kicsit jobban belelátott az állatok viselkedésébe és a miértekbe, így bár azt sosem vonta volna kétségbe, hogy az állatokra vigyázó emberek csak jót akarnak nekik, azért nekik mégis kevésbé hitt volna. Az meg egy állatnak sem jó, ha mondjuk túl nagy a helyigénye, csak nem mondták el, és emiatt visszakerülne, mert nem jó neki lakásban.
- Kicsit olyan, mintha valamikor kapott volna pár félresikerült varázslatot egy kutya, aztán meg tovább szaporodott - fűzte hozzá a meglátását a csivava témához. A tenyésztéshez nem sokat értett, de azt tudta, hogy az állatokat tudja befolyásolni a mágia, úgyhogy ki tudja, lehet, hogy az a kutyafajta is valami fura varázslat eredménye.
- Köszönjük, jól - mondta aztán Sherlock kapcsán. - Lustább, mint valaha és lassan kezdi az őszi vedlést - összegezte a dolgot. Ugyan ez a szőrváltás meg se közelítette a tavaszi mennyiséget, azért mégiscsak volt belőle mit kifésülni. - Azon gondolkodom, hogy együnk-e még egy süteményt, vagy nézzünk be még a könyvesboltba, mielőtt dolgoznom kellene menni. Neked mihez lenne jobban kedved? - nézett érdeklődően Farkasra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. szeptember 8. 14:08 | Link

Nyeste



A beszélgetésünk kellős közepette Nati kijelentette, hogy el kell mennie valahova, úgyhogy kettesben hagy minket. Elég gyorsan elviharzott, de nem tudtam rá haragudni, mivel biztosan nyomós oka volt rá, hogy itt hagyott bennünket.
Láttam Nyestén, hogy kissé zavarban volt a kialakult helyzettől, de aztán előszedett egy papírt és egy ceruzát, majd írásban válaszolt a kérdésemre.
Elolvastam, amit a papírra írt:
- Hmm... festés és kviddics. Ez érdekes. Miket szoktál festeni? - kérdeztem vissza lendületesen, majd visszatoltam hozzá a papírt a ceruzával és válaszoltam én is a kérdésére:
- Szeretek olvasni, futni, úszni, verset írni és a természetet járni. Tudom, nem valami extra dolgok, de hát ez vagyok én. Azért egyszer elmehetnénk valami szórakozóhelyre kikapcsolódni. Nyugi, még én se voltam soha! - feleltem neki megnyugtatásul, ezért is voltam kíváncsi arra, hogy vajon hogyan telik egy éjszakai zenés-táncos est. Végre több lehetőségem volt arra, hogy új dolgokat próbáljak ki. Igaz, hogy itt is meg voltak húzva bizonyos határok, de nem volt olyan nagy szigor, mint az intézményben. Ott aztán tényleg semmit sem lehetett csinálni, ezért is töltöttem inkább az udvaron az időm nagy részét, mert beleőrültem volna a négy fal közötti unalmas életbe.
- Kérsz még valamit? Én iszom egy kis ásványvizet - kérdeztem tőle kedvesen, majd felállt a helyemről és megvártam, hogy válaszoljon, mert akkor nem kell kétszer odamennem a pulthoz. Ő pedig, amíg én leadom a rendelést, tud írni választ a papírjára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. szeptember 14. 09:54 | Link



- Tulajdonképpen csak arra gondoltam, hogy lehúzhatjuk a listáról, amit már kóstoltunk, de végül is ez csak fölösleges papírpazarlás lenne - jelenti ki, ha már nekiszegezték a kérdést, hogy mit is kellene listázni. Általában szeret mindent kontroll alatt tartani, és igen, még ezt is, de miért is ne választhatnának találomra, annak függvényében, hogy mikor mihez van éppen kedvük. - Egyébként végiggondolva lista nélkül még szórakoztatóbbnak is tűnik, ezt kénytelen vagyok elismerni - teszi még hozzá aztán, amint a már lezárt gondolatmenetet félresöpri, a háziállat kérdése egyébként is jelentősebb ebben a pillanatban, az amúgy is kihat néhány évére. Nem lenne jó dolog rosszul választani, alaposan át kell gondolni, mi is legyen és hogyan, hogy az ő idegei se menjenek rá, és az állat se szenvedje meg, hogy hozzá kerül.
- Köszönöm. Annak igencsak örülnék, ha segítenél - mosolyodik el, hiszen a fiú mégiscsak legilimentor, és tudhat olyan dolgokat, amiket ő első ránézésre aligha. Ráadásul még cicája is van, szóval némi jótanács sem árt egy nála szakavatottabb gazditól, ha mondjuk egy cirmosra esne a választása a végén. Az ölebekre vonatkozó megjegyzésen aztán el is vigyorodik, mielőtt még gondolkodóba esne a hallottakon.
- Éppen, mint a törpesárkányok... ebben van valami - jelenti ki végül, némi töprengés után. - Kicsit sajnálom azért szerencsétleneket, olyan, mintha az evolúció visszavágna, mert valakinek bele kellett nyúlkálni - állapítja meg, közben kicsit még odébb tolva az üres tányért, rárakva a kávéscsészét is, hogy kevesebb helyet foglaljon, pár pillanattal később pedig az egészet a Sebby előtt árválkodó tányérra teszi. Kevesebb dolga lesz majd annak, aki az egészet leszedi.
- A lusta azt jelenti, hogy kevesebb zoknit lopkod össze? Vagy ez mit sem változott? - érdeklődik még mindig Sherlockról. Kedveli azt a macskát, még ha ilyen rögeszméi is vannak, mint a zoknik. Ha ettől boldog, hát tegye, nem bűncselekmény.
- Hm... mit szólsz ahhoz, hogy... hagyjuk a sütit keddre és nézzünk könyvesboltot, ha már kedved van hozzá. Talán nem ártana szerezni nekem is valami új olvasnivalót. Ajánlhatnál valami jót is akár - beszél, közben pedig azért előszedi a tárcáját, és a sütemények meg a kávé árát az asztalra teszi, borravalóval együtt, aztán már mehetnek is az emlegetett könyvesboltba, a kabátját útközben is ráér felvenni, ha úgy ítéli, hogy kell.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christopher R. Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 24. 10:43 | Link




Bosszantóan unalmas volt az ide út. Ahhoz képest, hogy már nem is LA-ben voltam, ezen az országon belül is el lehet utazgatni órákon keresztül, mire végre megérkezel. Igyekeztem minél hamarabb letudni az alap dolgokat, igazoltam magamat, hogy tényleg Én vagyok az, majd a kastélyon belül, a körletemet megkeresve elhelyezkedtem. Nincs még rendes szobám, amit hamar orvosolni fogok, ugyanis semmi kedvem vagy újoncokkal lakni, vagy igazából senki mással, de ha nincs más megoldás valahogy túl kell élnem. Lepakoltam a holmijaimat, fejemről a napszemüveget pedig az egyik kis fiók tetejére hajítottam, majd belesüppedtem az egyik kanapéba. Felsóhajtottam, ezzel is tudatva magammal, mennyire nyűgös vagyok, és, hogy ismét nekikezdek ennek az iskola dolognak. Ha ez se jön be, akkor már nem tudom mi lesz velem, de meg kellett adnom az esélyt a továbbtanulásomnak. Körbenéztem, és mivel sehol sem találtam egy lelket sem, a lábamat a velem szemben lévő kis asztalra felraktam, és egy percre behunytam a szemem. Utálom, mikor Én vagyok a nagy, és csúnya idegen, aki csak most jött, és senki sem tud róla semmit. Az egyetlen jó ebben, hogy megtarthatom magamnak a kis titokzatosságomat, és a sok kíváncsiskodó fortyoghat a levükben. Kis idő múlva felpattantam a fotelből, cuccaimat hátrahagyva pedig nekiindultam, elhagyva a körletemet. Nem tudtam egy helyben maradni, muszáj volt valamit kezdenem magammal, ami jelenleg az evést jelentette. A kastély mellett nem messze helyezkedett el egy kisebb falu, amit azonnal meg is céloztam. Bőrdzsekimet kicipzároztam, végre nem volt már olyan hideg, mint korán reggel. Zsebre tett kézzel, nyugodtan, és szépen lassan haladtam lefele. Igyekeztem a faluban nem azonnal eltévedni, ezért amit a leghamarabb észrevettem, az egy cukrászda volt, így betértem oda. Az eladóra vetettem egy huncut kis mosolyt, majd rendeltem egy szelet csokitortát, és az egyik sarokban lévő, üres asztalnál helyet foglalva vártam, mikor hozzák ki. Dzsekimet levettem, majd magam mellé hajítottam. Idebent meg meleg van, hihetetlen. Takaros kis hely volt, olyan családiasnak mondanám. Nem éppen az Én ízlésemnek megfelelő, de ahhoz, hogy bejöjjek ide, és hódoljak az egyik legnagyobb szenvedélyemnek, az édességnek, annak tökéletesen megfelel. Csak páran voltak még itt rajtam kívül, mivel még senkit és semmit nem ismerek a környéken, nem tudtam megállapítani kis falubéli, és ki tartozik az iskolába. Pár fiatalabb hölgyemény ültek a velem szemben lévő sarokban, vetettem rájuk egy semleges pillantást, mire az összes visszafordult az asztaluk felé. Én is az asztalomra tekintettem, mintha mi se történt volna, hiszen számomra ez pontosan azt is jelentette. Nem nagyon tudnak meghatni a kis hölgyek rajongásai. A pincér pár perc elteltével kihozta a süteményemet, Én pedig kértem mellé még egy kávét, ami azt hiszem nagyon nagy segítség lesz a napom hátralévő részére tekintve. Mindent elrendeztem az asztalomon, majd nekiláttam falatozni. Nem is olyan rossz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2016. szeptember 24. 11:14 | Link


hidegvan

Ma apás nap van, ami azt jelenti, hogy Alexáért apa megy a játszótérre. Ami azt jelenti, hogy ott apa ezt elfelejti, és rendszerint ott hagyja, vagy épp én megyek érte - és most tervezek érte menni, tekintve, hogy milyen idő van épp. A múltheti kánikulához képest hirtelen és váratlanul esett le a hőmérséklet, aminek köszönhetően az emberek hidegebbnek érzik a valónál - ahogy a drága húgom is. És bármennyire is tudom szidni a kis Répácskát, attól még a húgom, és a szívemre venném, ha megfázna, vagy elkapna valami komolyabb betegséget.
A mai nap lényegében annyival telt, hogy vagy a bátyám agyát húztam, vagy begubóztam az ágyba egy csésze teával és melegedtem. Aztán úgy döntöttem, ideje elindulni is, tekintve, hogy meg akarom lepni Vörikét egy epres minyonnal, mert az a kedvence. Milyen gondoskodó nővér vagyok, ki gondolta volna. Eléggé tanácstalan voltam azt illetőleg, hogy mit vegyek fel, mert kinézve melegnek tűnt, viszont az ablakon kidugva a kezem határozottan hideg volt, szóval végül felvettem egy szürke, bő, puha meleg pulcsit meg egy világoskék, szinte már fehér farmert. És egy magassarkú bakancsot természetesen, törpeségem enyhítésének. Bizony, nehéz az élet, ha az ember olyan alacsony, mint én, de elméletileg a nagyanyám is ilyen volt.  
A pulóver ujját csuklómra húzva lépek ki a hűvös utcára, majd indulok el a cukrászda felé, jóval hamarabb a kelleténél. Ki tudja mik történhetnek még, az oda vezető úton - szinte semmi -, de azért jobb időben elindulni. Max majd ülök a padon, és nézem, ahogy Alexa csúszdázik meg hintázik a barátnőivel. Life goals.
Belépve az ajtón jólesően sóhajtok fel, a benti meleg úgy csap meg, mint valami angyal szárnya, vagy nem is tudom. A pulthoz sétálva mosolyogva köszönök a bent lévőhöz, iskolatársam, látásból ismerem, viszont a nevét most hirtelen nem tudnám megmondani. Ahogy leadom a rendelést, elvigyorodva kérdez rá, hogy a húgomnak lesz-e, mire visszavigyorogva helyeselek. Elképesztő, hogy azt a töpszlit mindenki ismeri. Magamnak is kérek valamit, elvégre időm az van, s amíg türelmesen várakozom a pultnál, körbekémlelek. Nem akarok pofátlan lenni, ha esetleg valakit ismerek, mindenképp köszönök neki.
Megkapom a csomagot is, a tányért is, fizetek, elindulok az idegen felé.
- Heló drágám - lehuppanok a mellette levő székre, szándékosan angolul szólalok meg. Nem tűnik magyarnak, mondjuk nem tudom, honnan lehet ezt észrevenni, de nem tűnik annak. Erre a megnyilvánulásra az egyik lány felhorkan, mire szétterül az arcomon egy mosoly. Nem igazán zavartatom magam, én amúgy is egy eléggé random ember vagyok, hirtelen ötletekkel, meg szeretek segíteni másokon, meg stuff.
- Köszi, hogy megvártál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christopher R. Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 24. 13:41 | Link




Végre, már jó régóta nem éreztem magamat ilyen nyugodtan. Egy kis kikapcsolódás, önmagam kényeztetése egy kis édességgel, és itt még hangzavar sincs, eltekintve a lánykák kuncogásától, amit szerencsére hidegen tudtam hagyni. Egyik falatot ettem a másik után, már a felén is túl voltam, mikor kihozták a kávémat. Megkevergettem, raktam bele tejet, és két kockacukrot, szinte soha nem iszom másképpen csak így, mikor nyílt a cukrászda ajtaja. Nem néztem fel, csak folytattam a dolgomat, mikor valaki lehuppant mellém, és a már jól ismert nyelvemen szólalt meg. Arcomon alig volt látható a meglepődöttség, csak megfogtam a csészémet, belekortyoltam a kávéba, majd ha már Ő is, Én i angolul folytattam a beszélgetésünket.
- Ugyan már, Drága - kezdtem bele mondandómba - Téged mindig megvárlak - Szólaltam meg, majd a lányra kacsintottam, és ismét beleittam a kávémba. Nem pont úgy csinálják itt, mint amit én megszoktam, de nem volt rossz, így nem panaszkodtam. A célnak megfelel, mégpedig annak, hogy ne aludjak be körülbelül perceken belül. Letettem a csészémet, majd ismét a villám után nyúltam, és folytattam a tortámat. Mikor azzal végeztem, megtöröltem magamat egy szalvétával, kényelmesebb pozíciót vettem fel a székben, majd a mellettem ülőre pillantottam, vagyis mondhatni inkább végigmértem. Nem érdekelt, hogyha esetleg észreveszi, ez egy olyan tulajdonságom amit szeretek. Szeretem jobban kielemezni valakinek a külsejét, akivel társalgok, főleg, hogyha az a valaki drágámnak szólít, amire még engedélyt sem kapott, de belementem a játékba. Elmosolyodtam, majd egy pillanat erejéig a földre pillantottam, utána pedig vissza a lányra. Most már magyarul szólaltam meg, reméltem ebben a nyelvben is megtaláljuk majd a közös hangot.
- Mond csak, honnan is ismerlek pontosan, hogy már a drágám vagy? - Tettem fel a mindent eldöntő kérdést, de igyekeztem nem tolakodó lenni. Még nem jött el az ideje, hogy előjöjjön a jól megszokott Chris, az az énem jelenleg mély álmát alussza. A tőlünk nem messze ülő lányokra vetettem ismét a pillantásomat, akik mostanra már elcsendesedtek, sőt, ha felénk pillantottak, tekintetükben már csak megvetést láttam. Hihetetlen milyenek ezek a mai kislányok, nem csoda, hogy sokan még csak szóba állni se akarnak velük, és ezen ők még csodálkoznak is! Nem akartam most magamban végig venni a mai társadalommal kapcsolatos ellenvetéseimet, ezért inkább visszafordultam a mellettem ülőhöz, felvettem a legmegkapóbb mosolyomat, és vártam, mi is következik most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2016. szeptember 24. 14:02 | Link


Egy picit megnyugszom mikor veszi a lapot és belemegy, eléggé fail lett volna, ha nem ezt teszi és hagyja, hogy leégjek.
- Jaj, nagyon édes vagy - az arcomra varázsolok valami nagyon szerelmes mosolyt, ahogy elkezdem enni a magam csokis sütijét, és hirtelen így nem is tudom, mit kéne még mondjak. Nem vagyok otthon ezekben a fake párkapcsolatokban, érthető okokból. Mikor megszólal az anyanyelvemen elmosolyodom, e tetszik, szeretem mikor az emberek beszélnek magyarul. Főleg, amikor feltételezhetőek más nemzetiségűek.
- Lola, ide járok - bemutatkozom, meg azt is elmondom, hogy sulis vagyok, aztán némi gondolkodás után felé nyújtom jobbom. Még mindig nem vagyok ezzel teljesen kibékülve, elvégre ez eredetileg pasis szokás, de ha nem teszem, akkor meg más teszi, és akkor meg pofátlanság, ha nem fogom vissza, meg ilyenek. Borzalmas. A nőknek miért nincsenek ilyen elfogadott köszöntési szokásaik, hm?
- Amúgy valami fesztiválon ismerkedhettünk meg, valami jó helyen, tudod, ahogy a szép párok szokták - megvonogatom vállaim, most ilyen vicceskedő hangulatomban vagyok, és meg is engedem ezt magamnak. Elvégre ha az előbb ilyen simán belement, akkor ezt is minden bizonnyal venni fogja, bár ki tudja. Annyi fura, kezelőst igényelő ember van már itt - komolyan, néha úgy érzem magam mintha a pszichiátrián lennék -, nem lepődnék meg, ha vele is lenne valami baj. Viszont nem vagyok pszichológus, és az ítélkezés sem az én dolgom, szóval ejtsük is ezt a dolgot.
- Szomorú, hogy nem emlékszel rá - rosszallóan megcsóválom fejem, mintha tényleg komolyan gondolnám. Levágok egy szeletet a sütiből, rá pillantok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christopher R. Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 24. 21:15 | Link




A lány egész hamar szóra bírta magát, azt hittem majd magabiztosságom a kis viccével megrendíti majd, de nem így történt. Őszintén meg kell, hogy valljam, tetszett, hiszen nem minden nap találkozom manapság ilyen bátor, és random lánnyal, természetesen nem fogom neki kimondani, hogy szimpatikus, fent kell tartanom a látszatot, hogy nekem senki sem az. Mikor már végeztem a sütimmel, már csak a kávémat kavargattam ide-oda, néha beleittam, lassan az is kezdett elfogyni. Mikor a mellettem ülő hangját meghallottam, egy percre megálltam a kavargatásban, majd ránéztem.
- Nem vagyok édes - Mondtam neki, majd egy hangyányit elmosolyodtam hozzá, hogy ne tűnjek túl durvának, pedig most nem is terveztem volna annak lenni. Egyszerűen csak nem tudom elviselni, ha valaki szerint cuki vagyok, vagy édes, de ha jobban belegondolunk, melyik férfi szeretné, ha valaki így vélekedik róla? Gyorsan felhajtottam a maradék kávémat, majd az üres edényeimet egy kicsit arrébb toltam az asztalon. Kisvártatva a hölgy bemutatkozott, és csak akkor eszméltem rá, hogy ezt igazából nekem kellett volna előbb, de nem törődtem vele sokat.
Úgy is el tudtam volna vele itt játszadozni, hogyha azt se tudja ki vagyok és honnan jöttem. Azt hiszem talán az az egyik legjobb dolog. Megköszörültem a torkomon, majd elfogadtam a kezét, de nem csak simán kezet fogtam vele, ahogyan azt szokás, hanem kézen csókoltam. A hölgyekkel nem fogunk kezet.
- Chris, szintén - Tudtam le pár szóban az egészet, nem bonyolítottam túl. Most már legalább tudom, hogy nem csak Én vagyok errefelé az egyetlen kastélybeli, néha le-le nézegetnek az odafent lakók. Figyeltem ahogyan lassan Lola is enni kezdett, hasonló süteményt kért mint az enyém, legalábbis csokisnak tűnt. A lány folytatta a velem való játszadozást, ami ismételten csak meglepett. Karba tettem a kezeimet, majd elmosolyodtam, szememben látni lehetett azt a bizonyos csillogást, ami a kihívást jelentette.
- A szép párok? - Kérdeztem, kissé meghökkenve - Hidd el, ha már találkoztunk volna emlékeznék rád - Árultam el Lolának, ezzel is tudatva vele, hogy Én nem az a fajta vagyok, aki olyan könnyen elfelejti azokat az embereket, akikkel találkozott már.
- Számomra inkább az az érdekes, hogy ki lehetett az a srác, aki hasonlít rám, találkoztatok, és Te most azt hiszed vele beszélgetsz - Kezdtem el agyalni, majd elővettem a már jól megszokott stílusomat.
- Senki se hasonlíthat rám, Én egyedi vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. szeptember 29. 20:20 | Link

Cesare Alfonso Belmonte

 A cukrászdában üldögélek, olvasgatok egy gemmológia szaklapot, s közben a nyakamban lógó medált babrálom balommal. Ahogy felpillantok meglátom a habos karamellás tejemet kelet felől érkezni, ez akaratlanul is mosolyra fakaszt. Mostanság többet mosolygok, nyitottabb lettem, hála az Eridonban töltött időszaknak. Nem bántam meg egy percet sem az ott hvh-ként eltöltött időmből, ahogy azt sem sajnálom, hogy továbbadtam a stafétát. Majdnem, mint a mugli Edda zenekar dalában...minden sarkon helyett: minden házban jártam már, de ez engem cseppet sem zavar. Látni a különböző belső világokat, kommunikációs és kapcsolati struktúrákat maga a tanári lét magas foka.
 Belekanalazok a látványos és illatos finomságba és szégyen vagy sem, a magas falú pohár széléről nyelvem hegyével megmentek a lefolyástól egy kis oldott habot. Hmmm...élvezem az ízkavalkádot, a tej a testes hab, a karamell...egyszerűen mennyei ja és a fahéjat meg sem említettem még. Egyszerűen mámorító. Ilyen lehetett az istenek eledele az antik világ kultúráiban. Igazából nem tudom miért jöttem be, talán mert megcsapott az ősz igazi hangulata és a hulló leveleket látva valami melegre vágytam. Ki tudja, de azt hiszem jól tettem, hogy így döntöttem és most itt vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cesare Alfonso Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 770
Írta: 2016. október 1. 22:50 | Link

Artemisia Rubya
Kinézet


Még mindig nem barátkozott meg a helyzetével, az ágyával vagy azzal a jelvénnyel. Hiába próbálja elveszíteni, elpakolni, valami csoda folytán mégis visszakerül hozzá. Vajon nyomkövető bűbájjal látta el a nővére a biztonság kedvéért? Fogalma nincs hogyan ellenőrizhetné ezt. Bár azért nem mondott le róla, hogy megtegye. Valamilyen úton módon úgy is sikerül. Csak idő kérdése.
Valójában szépen lassan már azt se tudja mit csináljon. A társas interakcióit nagyjából lekorlátozta a vezetékneve, így barangolásra adja a fejét. Sőt, még kabátot is vesz. Arra az esetre az idő csaló lenne, nehogy összeszedjen valami megfázást félét. Elvből elkerüli a gyengélkedőt, Liv kísérleti nyúlja nem szeretne lenni. Inkább kimúlna valami sötét sarokban, mint, hogy rajta próbálgassa anyai ösztöneit. Semmi baj nincs velük, amíg nem akar olyan személyeken kiteljesedni akik nem viselik valami szívesen.
Nagyjából fogalma sincs merre járkálhat, mert térképet senki se nyomott a kezébe. De a cukrászda felírat eléggé felkeltette kíváncsiságát. Na meg a hasa sem az utolsó részvevő az egészben. Ezért széles vigyorral az arcán tér be.  A vendégeken végig néz, felméri a kínálatot, a lányoknál egy hangyányival többet időz. Aztán a pulthoz sétál, válogat, gondolkodik. Kisebb noszogatásra, amit a pincérnőtől kap, eldönti mit is akar. Már csak azon gondolkodik, hogy hova üljön le. Eléggé színes a felhozatal a cukrászda vendégeit illetően, mert legtöbben társaságban vannak. Ott meg nem akar zavarni, akármennyire is társaságra vágyik. Végül kisebb keresgélés után sikerül kiszúrni egy hölgyet, aki valamiféle magazint olvasgatva iszogat valamit. Csak nem fogja leharapni a fejét, ha megszólítja.
- Szép napot. Szabad ez a hely? -
Illedelmesen köszön, mosolyog, és vár. Remélhetőleg igenlő választ kap, amennyiben igen, helyet foglal a hölggyel szemben. Ha valami csoda folytán mégsem engedi meg, hogy csatlakozzon, valószínűleg vissza fog sétálni a pulthoz és kér valahol egyszemélyes asztalt. Ha meg nincs, pechje van és valaki árgus szemekkel fogja végig nézni ahogy elfogyassza a megrendelt süteményeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed