29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] Le | Téma száljai | Témaleírás
Süveges Lili
Diák Levita (H), Másodikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 468
Írta: 2020. március 2. 16:32 | Link


Ha már hajmeresztő dolgokról kezdtek beszélgetni, Beni is egész megijesztette Lilit, mikor váratlanul az asztal fölött áthajolva odadugta az orra alá az arcát és egész pontosan kinyújtott nyelvét szemrevételezésre. Lilkó hátra is hőkölt kissé, és majdnem előtört belőle egy meglepett hang is, de szerencsére ez elmaradt. Azért szerencsére, mert nem tudta elképzelni, hogy az a hang olyan lett volna, amire büszkén gondolhatna vissza.
- Piros. De olyan normális nyelv-piros. Asszem - összegezte véleményét még mindig nagyokat pislogva. - Szóval látszólag rendben van. Érzésre nincs? Más az íze, vagy valami?
Nem is igazán értette, minek kérdezget ilyesmit, elvégre ő is égette már meg a nyelvét és a szájpadlását meleg (és persze ehető vagy iható) dolgokkal.
Inkább új felfedezéséről, és leendő szenvedélyéről kezdtek beszélgetni, és mire észbe kapott, Lili már gond nélkül tudta kortyolgatni forró csokiját.
- Persze, amint lesz olyanom, azonnal jöhetsz - bólintott nagy komolyan, majd elnevette magát. Kicsit még cikinek is érezte most a helyzetet, hogy így lelkendezik itt Beninek valamiről, aminek még csak a tervezés fázisában tart, és még senki, de tényleg senki se engedte meg neki, nemhogy azt, hogy seprűre üljön, de hogy ráálljon egyre.
Tényleg nem akarta bántani a piszkálódó megjegyzésével a srácot, nem lehetett mindenki seprűre születve eleve, sőt, az is lehet, hogy sose fogja elsajátítani igazán a dolgot, de cserébe például sokkal okosabb és szorgalmasabb volt Lilinél, amit pedig ő irigyelhetett.
- Nem hiszem, hogy van rá képesítésem, vagy ilyesmim, de én szívesen segítek. Csak nem biztos, hogy szabad, szóval... inkább titokban.
Kajla kis mosolyt varázsolt az arcára, kíváncsi volt, mit szól a büntetőmunkát illetve -pontokat kilátásba helyező ötlethez Beni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 281
Összes hsz: 422
Írta: 2020. március 8. 21:43 | Link


Betudom a hátrahőkölését a nyelvem állapota miatti sokkolódásának, ami csak még jobban aggasztani kezd, hogy mi is történt akkor vele pontosan a leforrázás hatására. Kíváncsian és már-már türelmetlenül fúrom Liliébe a tekintetem, hogy ugyan áruljon már el valamit, mert megveszek az információ nélkül. Bizalmatlanul pislogok rá, egyre feszültebbé válva a diagnózis lassú felállítása után, majd így dőlök vissza a helyemre.
- Nem tudom, olyan fura. Remélem elmúlik - nyöszörgöm mély aggodalommal a hangomban, az asztal alatt pedig még az ujjaimat is nekiállok tördelni idegességemben. De persze nem olyan nagy a baj, mint azt érzem, gondolom egyszerűen csak megijedtem a hirtelen hőmérséklettől, s nemsokára gond nélkül fogyaszthatom az italomat. Addig is megragadom a villát és a mellé rendelt süteményből kanyarítok egy szeletet, amit gond nélkül kóstolok meg.
- Nézd, ennek pont Levita színű a tölteléke! - kiáltok fel boldogan, ahogy villám hegyével a krémre bökök. - Jól van, majd szólj. Remélem rá fogok érni.
Bízom benne, hogy sikerül majd elcsípnem Lilit gyakorlás közben. Nem biztos, hogy meghozza a kedvem ehhez a sporthoz, de jó mulatság lenne megnézni őket, ahogy versenyre készülnek. Persze nem akarok szemtanúja lenni baleseteknek, noha a kviddicsmeccsekre is ki szoktam járni, ha vannak, még ha ott is előfordulnak csúnya szerencsétlenségek.
- Jaaa, nem azért mondtam ám, de adnám, szóval ha titokban is, de legalább fejlődnék - szabadkozom a kezemmel hadonászva. A kastély felett repkedni például klassz lenne, az jöhet bármikor, ha nincs hideg. Közben folytatom a süti elfogyasztását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
Házvezető Eridon, Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi Tanács tag, Edictum szerkesztő, Karácsonyi Manó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 374
Összes hsz: 978
Írta: 2020. március 16. 21:48 | Link

Piroska

Megmagyarázhatnám, hogy miért, de nem tudom. Nico is nehéz eset és én is nehéz eset vagyok. Abban a pillanatban, hogy letisztáztuk, egymást akarjuk, nagyon hamar ugrottunk át olyan szinteket, amiken emberek hetekig vagy hónapokig dolgoznak, és igen, tudom, hogy egymásnak lettünk teremtve, ahogy azt is, hogy ezt lehetne könnyen és jól csinálni, de mi állandóan megbonyolítjuk. Sosem unatkozunk, sem ő, sem én, mert ha szeretjük egymást, akkor igazán szeretjük, ha veszekszünk, igazán veszekszünk, ha haragszunk, igazán haragszunk. Olyanok vagyunk egymással, mintha száz ember érzelmi világa lenne belecsomagolva a testünkbe, de csak egymással vagyunk képesek ennyire vadul és szélsőségesen, mégis állandó intenzitással viselkedni. Hogy miért nehéz mégis ez? Talán mert nehéz elismerni, hogy a másik tényleg tökéletes nekünk, hogy tényleg szerencsések vagyunk. Az ember mindig ezt ismeri el a legnehezebben, mert ez olyan, amit nem kellene túlagyalni.
- A bátyám is ezt mondta, hogy ahelyett, hogy elvesszük egymástól a közös időt, inkább szeressük egymást.
Ez megdönthetetlen, ahogy az is, hogy csodálatos lenne, ha az apukája eljönne elmesélni a történeteiket. Tudom, hogy ez nem mindenkihez áll olyan közel, de tudom azt is, hogy a gyerekek imádnák, hogyha egy ilyen zárása lenne a dolognak. Még minden olyan képlékeny, tudom, de nagyon próbálom jóra összerakni.
- Tanár.
Nem is örülnék neki, ha más lenne, mert nem szeretném, ha baja esne. Tudom, mások imádják a hősöket, azt, ha mindenféle sebet ápolhatnak a férfin, de én annak örülök, ha csak szimplán hazajön, és fáradtan bújik oda hozzám, hogy addig simogassam a haját, amíg álomba nem merül. Tudom, hogy nem valami sok, de nekem az ilyen pillanatok is a világot jelentik vele kapcsolatban, és bár tudom, hogy képtelen a gondolat, de nálam ez teljesen normális, mert nekem sokszor ilyen nagyon elrugaszkodott, kicsit talán meseszerű gondolataim vannak.
- Igazad van.
Ezt el kell ismernem, mert valóban, így kezdik az emberek, hogy egymásra hangolódva azokat hozzák elő, amikben hasonítanak egymásra, és hogy mi a legszebb? Nekem ezt éveken át tanították, és teljesen alapvetőnek kellene lennie, ahelyett, hogy igazán elrugaszkodott ötletekkel állok elő. De nem is én lennék, ha nem így tennék. A kérdésre bólogatok, hogy még csak olyannal próbáltam ki a gyűrűt, akin volt gyűrű. De tényleg csak nagyon ritkán használom, már a pálcámat is többet, pedig én a boszorkányok legszerencsétlenebb fajtája vagyok, az, aki kvibli szintű mágiával rendelkezett, majd hirtelen elindult a folyamat, és akkor aztán annyit varázsolt a különórákon, hogy az életkedve is elment tőle. De örülök, hogy tudok varázsolni, mert a konyhában például igen nagy hasznát veszem a dolognak.
- Huh, hát azt én is, mert nagyon tetszik így most elképzelve az egész.
A másik ötletre, hogy véletlenül pont egy helyen legyünk egy időben, szélesen elvigyorodom, és kicsit el is pirulok, mert tetszik a dolog, és szeretném, ha tényleg minden rendben lenne. Lassan, de biztosan haladnánk előre, és jutnánk el oda, hogy mi hivatalosan és maximálisan egy pár vagyunk. Tudom, hogy ez egy hosszú út, ha az ember a normális tempóban csinálja, de rendben, megpróbálhatjuk így is.
- Persze, hogy meghívlak, és persze, hogy utazhatsz.
Mosolyodom el, és felkelve elé guggolok, hogy kényelmesen fel tudjon mászni a hátamra. A pálcámmal intek a felnagyított lámáknak és unikornisoknak, akik mögöttünk ügetve folyamatosan mennek össze, és amikor már egész picik, a zsebembe ugranak, hogy ott mozdulatlanra dermedjenek. Én sosem leszek nagy boszorka, de ezeket a kis varázslatokat imádom. A cukrászdába érve már egészen rendben vagyunk, belépve a pult felé veszem az irányt, és egyáltalán nem zavar, hogy páran csodálkozva néznek a kettősünk felé.
- Mit ennél?
Én a magam részéről a láva sütire és az áfonyás sajttortára szavazok egy nagy bögre forró étcsokival, amit kikérek, amint Piroska is eldönti, mit szeretne, majd egy középtájon lévő, ablak melletti asztalhoz sodródom, ahol előbb segítek neki leszállni, majd helyet foglalok én is.
- Ez a kedvenc helyem a faluban. Meg a falatozó, isteni a kaja ott. Persze a manók is nagyon jól főznek, szóval őszintén csodálkozom, hogy nem gurulunk.
Mesélem neki vigyorogva, miközben körbenézek, hogy kik is tértek be ma ide. Mindig jó ismerős arcokat látni.
- Nézd, azzal a három nénivel vigyázni kell, ők a falu hírmondói, jobban ismernek, mint te magadat, és néha nagyon furcsa dolgokat hallhatsz vissza.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 150
Írta: 2020. március 18. 22:37 | Link




- Mindig – bólintok is mellé egy határozottat. - Jó, az más volt, ott már felhúztál és azok voltak az ellenérveim. Mert valamikor tökre túlzásba esel és nem tudom... rémeket látsz, azok meg idegesítőek. Azért tettem, hogy ne nézz csúnyán, ha mondjuk bejön ide valaki és rám néz, úgy, mert mondjuk kicsit mélyebben kivágott a pólón. Nem szóltál be, de el tudom képzelni, hogy ha rövid a szoknyám, apa meg anya helyett te mondod, hogy vegyek fel nadrágot – mert miért ne mondaná, a testvérem, azoknak meg ez a dolguk. De lehet most én bonyolítom túl és túlzok, ezt azonban nem fogom bevallani, mert akkor azt hiszi, nyerésben van és nem, azt nem adom meg neki. Vagy eleve mindig abban hiszi magát, én ezt nem tudom, ő tud belenézni a fejekbe, nem fordítva. Gondolkodtam, hogy nekem is tökre hasznos lenne, de mióta zavar van ott, nem hinném, hogy erőltetnem kellene bármit is.
- Na tessék, erről beszélek. Már azért is előkeresem azt a felsőm, ami köldökig van vágva – nem mintha lenne olyanom, ez is inkább vicces, mert még majdnem nevetek is, de mosolygok, az biztos. Persze, tudtam én, hogy nem szeretné, de ha randim lesz, csinosnak kell lennem és nem, nem kell köldökig, de egy garbó, nos, nem oda illik. Nem gond. Túllépek rajta, mert igazából annyira nem zavar a dolog, hogy így... figyel és óva int, mert nem. Van és lesz még rosszabb, ami miatt megint megreptetek egy-két tárgyat, ebben vagyok biztos, nem abban, hogy leteremt, mert épp kiteszem magam a kirakatba. Amúgy is, nincsenek is körülöttem nagyon úgy, hapsik, akik miatt aggódnia kellene, amennyire neki bejött a szerelem, engem úgy kerül el. De nem hiába, ellentétek, ebben is.
- Náhh, én szeretek vele pepecselni, ezt majd kitalálja más. Az olyan vaskos nem, de az egyszerű az pár perc maximum, szóval, nem érvágás – vonok vállat, hogy nem azon töröm a fejem, hogy sminkes varázslatokat agyaljak ki, ámbár, ha nem marad majd már, előveszem, mint ötletet. Ráérek. Azt hiszem. Inkább csipegetek a sütiből pár falatot, mert amúgy finomak, és ha sokáig nézegetem, akkor habzsolni fogok a várakozás miatt. Nem mintha lenne itt olyan, aki nem láthat enni, igazából az irigy lányok jöhetnének, akik nem mernek enni, én meg még jobb ízűen falnám fel mindet. Hahaha. De nincsenek itt, szerencsére, mert ne legyenek, most legyünk mi ketten végre.
- Áhh, értem. Nem vagyunk egyformák, ez tény – nagyon nem, ég és föld és a többi. Meg nagyon semmi sem passzol, én meg igyekszem kedvesnek mutatkozni meg minden. És megy is, talán semmit se sejt, nem is fontos. Még talán teljesen Bence sem, és ez így jó, így békés. Nekem is lehetnek titkaim, ugyebár. Ami most neki is előjön, bár nem titok, inkább olyan dolog, amiről még nem volt tudomásom? És persze hogy meglep, meg sokkol, mert, hát valami mást vártam, ez meg olyan... nem tudom. Fura? Kicsit, nagyon. Nekem sok? Bizony, bár nem mondom, én is szeretem az állatokat, de ennyire nem tenném magam oda, majd ha egyszer sok pénzem lesz, adakozok, de hirtelen venni valamennyit úgy, hogy a suliban tárolom? Nos, az kicsit merész. Szusszanok egyet, igyekszem nyugodt maradni.
- Ennyire leégtél? Jó hogy nem mínuszban vagy! - kicsit morcosan nézek felé, hogy mennyire annyira, tudja jól, ha nagyon kell neki, akkor megoldjuk, megszánom, de nem, nem erre akartam költeni, hogy butaság miatt adakozom, de mégis a testvérem. Kivéve, ha megtudom, hogy elhozza belőle a maradék baglyokat. Akkor nagyon mérges lennék rá.
- Nem bezárva hanem... valahogy kell őket tartani, értem én mit mondasz, de... de mégse. Kinek az ötlete volt ez? - sejtem a választ, de csak kimondja. Nem hiszem, hogy az övé, azt igen, hogy simán belement, de csak nem ő ötlötte ki egyes egyedül. Vagy nem tudom, lehet van egy olyan oldala – sőt, biztos – amit nem ismerek annyira. Na mindegy, most majd kicsit de. Nem biztos, hogy annyira tetszeni fog, mint illene. És ő hozza ki belőle, ugye...
- Mert annyival fiatalabb vagyok, mi? Amúgy fogalmam sincs mit mondtál, csak az elejét értem. Nem kellenek ennyire összetett mondatok – már majdnem duzzogok, hogy most tök hülyének nézek ki, de tényleg fogalmam sincs, hogy mit mond, mert eleve hadar és csak mondja és mondja. Elengedem, rá is legyintek, majd inkább ezek, majdhogynem puffogva pusztítok el egy sütit végül. Aztán mégis tud értelmes szavakat mondani, így felpillantok rá.
- Én sem, de nem akarat kérdése. Tuti elfelejtek mindent, amint átlépem a küszöböt. Örökké harmadéves leszek – aggályaim néha tök valóságosak. Benne van a pakliban, hogy egyszer betelik a memória és kész, nekem ott annyi jutott. Vagy nem tudom. Még néha megnézik, hogy mi és mennyire áll, mennyire romlik vagy javul és rosszat eddig nem mondtak. Ameddig nem fejelgetek semmit  - bár az előző témánál kedvem lett volna az asztalt – addig nincs gond.
- Persze, hogy az. Vizsga van a végén, nagyon kemény vizsga – apró mosoly, ami biztató mégis. - Én sem, de legalább ebben totál hasonlítunk. Vagy elmegyek pénzért táncolni alig ruhában, vagy gazdag férjem lesz és akkor nem kell kitalálnom, mi a fene lennék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Másodikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 468
Írta: 2020. március 22. 12:55 | Link


~ Beni ~



Meglehetősen aggodalmas fejet vágott Beni, Lili nem csak a hirtelen közeledését, de ezt se tudta nagyon hová tenni, látszott is zavarodottságán, és az is látszott, hogy a másik is látja rajta.
- Ne aggódj, a nyelv a leggyorsabban gyógyuló részünk, hipp-hopp rendbejön - próbálta nyugtatni őt a lány.
A sütijéről kicsit meg is feledkezett, olyan finom volt a forró csoki, de látva, hogy Beni ahhoz fordul, ő is a villájára tűzött egy falatot a főnixesből. Annak piros volt a krémje, a piskótát pedig aranysárgára sütötték.
- Mmhhümm müh - kommentálta az édességet, és bólogatott, hogy igen, látja, milyen szép kék a cupcake-je Beninek. Bizonyára volt másik három színben is, de a srác természetesen a kékből kapott.
Legszívesebben már most mondta volna neki, hogy holnap jöhet is megnézni őket gyakorlás közben Csengével, de sajnos még nem volt eltervezve semmi. Legalábbis semmi konkrét nem volt napirenden a seprűakrobatikát tekintve, csak az volt biztos, hogy Lili akarja. És hogy oltári nagy hisztit fog csapni, ha nem engedik meg neki.
Lilkó jót nevetett a kapálózó fiún, valami ilyesmi reakciót várt tőle, bár végülis nyomban belement a szabálytalankodásba, szóval annyira talán mégsem eminens diák ő, mint a jegyei mutatják. Egy kis móka belefér, és ez Lilinek nagyon szimpatikus volt.
- Rendicsek, akkor mancsot rá! - nyújtotta ki sütikrémes-morzsás pracliját Beni felé, hogy eképp pecsételjék meg titkos kis szövetségüket. Persze nem a maszatosságon volt a hangsúly, azt észre se vette a lány, hogy kissé malackásan evett.
Közben kiitta maradék forrócsokiját is, ami már csak langyoscsoki volt a végére, és kicsit sűrűbb és cukrosabb is, mint az elején, szóval némi fintorgás is kiült arcára, de pár falat sütemény, és úgy érezte, minden a legnagyobb rendben lesz. Örült ennek a kis kiruccanásnak a Czukorvarázsba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 281
Összes hsz: 422
Írta: 2020. március 26. 16:15 | Link


- Nocsak, talán gyógyítónak készülsz? Esetleg mondhatnál rá valami bűbájt, hogy azonnal helyrejöjjön. Mert én nem tudok... - tárom szét karjaimat. Ezt nem is tudtam eddig, amit mond, de jelentősen megkönnyebbülök. Tudom, hogy nem értek mindenhez, de létezhet, hogy ő esetleg jobb nálam? Veszélyen az iskolaelső címért folytatott kemény harcom. Kétségbeesett fejem helyett azonban nyugalomra csitítom magam, ha már ő is ezt próbálja nálam elérni. Végtére is azért vagyunk itt, hogy kieresszük a gőzt, és jót beszélgessünk.
Önfeledt falatozásom folytatom a kommentár után a sütiből, ami csakugyan meghozza a szomjamat az időközben kihűlő forrócsokiból. Nem hideg, csak langyos már, valósággal itatja magát. Az is tény, hogy tömény, eltelíti a pocakom, de remélem nem fogja megülni ez a sok cukormennyiség. Tudom ám, hogy a Bagolykő cupcake tulajdonsága a jelképállat megjelenése a csuklóm környékén, ezért ujjongva, már-már a székemből felpattanva mutatom meg neki, hogy mostantól mi fogja boldogítani a testrészem. Mert hát, hallottam erről, de nem hittem, hogy létezik. Most élem át először.
- Azt biza! - ragadom meg mancsos pracliját egy furcsa fintorral, mikor kitapintom a morzsát. Na nem mintha a fogam közé szoruló sütidarab jobb látvány lenne, mikor elvigyorodom. Elsős vagyok, na. Mikor elhúzom a kezem, azért az asztal alatt alig észrevehetően letörlöm a rám ragadt dzsuvát, az egészből ő pedig talán csak annyit érzékelhet, hogy egy idő után kínosan felnevetek.
Illedelmesen megvárom, hogy ő is befejezze a falatozást, aztán visszaviszem a tányéromat, hogy intézzem a piszkos anyagiakat. Összességében jó, hogy eljöttünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 382
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. március 31. 11:13 | Link



- Mert valakinek vigyáznia kell az erkölcseidre, ha már te nem akarsz – vigyorom, most picit agresszív, mert fel tud húzni ilyen baromságokkal, de végül megvonom a vállam. – Tudod mit? Többet nem szólok, hogy mit veszel fel… kivéve, ha túlzásba esel, bár nem szoktál – még egy vállvonás. Végül is már 18, minek szólok bele, hogy mit csinál? Valamikor ki kell lépnem az aggódó bátyus szerepből, nagylány már. Remélem… Csak hát ott van az állandó felejtőbűbáj, szóval az, hogy nem figyelek rá, azt elfelejtheti. Közben feljönnek a szokásos témák, de unom már őket, tényleg. Szerintem meg van sminkvarázs, de most nem kezdek el vele veszekedni, amikor egyébként egész jó hangulatban vagyunk. Deee, csak előkerülnek a baglyok.
- Hú, ha előbb szólsz! Lehet mínuszba menni? – csillannak fel a szemeim hirtelen. Ebbe bele sem gondoltam, hogy kölcsönkérjünk, vagy nem tudom, hogy mit kell csinálni, hogy ideiglenesen több pénzünk legyen. Aztán persze majd ő tart kiselőadást, hogy miért jó ott a baglyoknak. Mi láttuk, hogy sírnak!
- A kettőnké – szerelmes mosoly terül el az arcomon, amikor Masára gondolok. Valójában nem tudom már, hogy ki mondta először, de nem kellett sok, és már előre azt terveztük, hogy milyen baglyokat vegyünk majd. Egészen addig, amíg meg nem láttuk a választékot, határozottnak tűnő elképzeléseink voltak. Aztán ott már bajban voltunk, mert annyiféle volt, hogy nem tudtunk választani. De azért kilencet megszabadítottunk a fogságból. Próbálom elterelni a húgom gondolatait erről az egészről, és rittyentek egy barokk körmondatot, aminek amúgy nem olyan sok értelme van, legalábbis alátámasztani nem igen tudnám.
- Bocs, látod, ennyivel fiatalabb vagy. Majd bölcsebb leszel és megérted – cinkelem tovább, biztos, ami biztos. Há, megnyertem ezt a kört. Na de lépjünk tovább, mert jobb ezekről a baglyokról nem beszélni már tovább. Majd mi Masmassal intézzük a lényeget… kajájuk honnan lesz? Gőzöm sincs!
- Dehogy is szívem! Úgy átmész, mint a huzat! Amúgy is van papírod erről, szóval biztos könnyített vizsgát kapsz, mit aggódsz, Emmus? – bólogatok, igen nagy bizalommal. Amúgy meg tényleg nem veszett fejsze nyele a húgom, szerintem néha csak megjátssza, hogy elfelejt valamit. Érdekes, a velem kapcsolatos dolgokra meg emlékszik, ez hogy lehet? Hmm?
- Ja persze, hagyjál már! - legyintek, de gyorsan átgondolom a szavaim erejét, és muszáj kiegészítenem. – Mármint öhm, nem hiszem, hogy te erre vágynál és ilyen típusú lány lennél – kortyolok az italomba, és közben meg minden elfogy… ő fog fizetni, remélem sejti. Bár nagyon jó csaj a húgom – a büdös életben nem fogom neki ezt elmondani! -, akkor sem tudnám ribancként elképzelni, és nem is akarom és nem is lesz ilyen! Maradjon meg a normális paliknál… még az is lehet, hogy leszbi? Hú, akkor otthon kitörne a balhé, de nekem mindegy, csak normális kapcsolata legyen. Na ha az előzőt nem említem neki, akkor ezt meg pláne!
- Mennem kell húgi, szóval ugye… ma kisegítesz? – húzom el a számat, mert tényleg nem tudnám kifizetni ezt az egészet, majd felállok, és odasétálok mellé, mellé is guggolok, hogy egy szintben legyünk. – Légyszi – ezer wattos mosoly és két puszit is nyomok az orcájára. Majd nem érdekel, hogy mit fog mondani, gyorsan átölelem, és meglapogatom a hátát. – Imádlak, te kis majom – kacagok a fülébe, majd felpattanok és elindulok kifelé, miután magamhoz vettem a ruhámat. – Szia – intek felé, majd elindulok vissza az Eridonba. Ezt egészen olcsón megúsztam, jó napom van!

//Köszönöm a játékot Emmusom <333//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 150
Írta: 2020. április 7. 02:00 | Link




- Ezt úgy mondod, mintha mindenkivel flörtölgetnék. Nem vagyok lotyó – forgatom meg a szemeimet, de úgy, hogy abból tudja, még egy ilyen és sütit nyomok a fejére. De komolyan, hát én tehetek róla, hogy a többi lány teszi, szétteszi, én meg lehet úgy tűnök, megtenném, de amúgy nem. Szóval, na, moderálja a szavait. - Helyes és helyes. Jó vagyok, tudom – abban főleg, hogy mikor és mit. Bár tény, szeretem a bókokat, a pillantásokat, de a kocsányon lógó szemek meg a többi... nem, nem hoz zavarba, inkább csak sok, közönséges és ha beszélnek velem, jöhet a játék, miszerint lehet az arcomat is nézni, ott a lényeg, nem lejjebb. Aztán rájövök, hogy ez senkit nem érdekel és bámul tovább oda, ilyenkor vonulok el, mint a sértett királylányok, ezt te velem ne és ennyi. Mindjárt itt is bejátszom, azonban semmi nem indokolja, inkább kicsit mérges vagyok, hogy miért és hogyan meg minek, szóval... nem, nem csinálok semmit, csak végül sóhajtok, megint. Egy nagyot. Most bezzeg még mindig ő az idősebb nem? Csak épp nem úgy néz ki.
- Lehet, adósságnak hívják és inkább bele se menj, mert sose jössz ki belőle. Kérlek. Kicsit gondolkozz – én értem, hogy szerelmes meg minden de mégsem mert azért na, vannak határok. Biztos a csaj is megérti, hogy nincs most erre keret, ha nem, akkor keressen egy malacperselyt és akkor majd lesz. Ennyi. Könnyen megoldom, mert sosem voltam szerelmes és ragaszkodtam bárkihez, aki nem a testvérem, ezt elismerem, elismerem, hogy nem tudom milyen érzés. Nem számít.
- Áhh, látom – legyintek is rá, pont erről van szó. Persze, én is tudok így nézni, mert hirtelen és milyen tökéletes valaki épp, mégsem ugyan ez. Elmúlik, nem ragad meg bennem és nem tudom pontosan, hogy játszódik le. Ha voltam is, az olyan tipikus plátói dolog, aztán az is elmúlik, abban sincs viszont annyira nyakig bent az ember, mint most a bátyám ebben. Nagyon. Lehet kicsit ripacs vagyok vele szemben, ha ez a dolog, vagy a nő jön szóba, de, ez biztos olyan dolog, hogy ha lesz akárkim, ő arra mindig mérges és gyanakvó lesz, vagyis, lehet az lesz. Nem tudom. Elengedem a dolgot, egyelőre.
- Aha, persze. Mint mindent, de elfelejted, hogy nem dedós vagyok már – rég nem, csak valamiért persze, hogy néha annak vagyok kezelve. Nincs is sok közöttünk, akkor nem is értem, hogy miért pattog ezen sokszor? Ilyenkor bolond, komolyan. De aztán én is puffogok és fújok az alsóbb éves lányokra a körletben, hogy mennyire gyerekesek néha, szóval, igazából, ugyan ezt csinálom én is, csak nem családon belül. Upsz.
- Nem, most nem. Elvégre amennyire lehet, minden oké, szóval vizsgáznom kell, maximum kedvesen megvárják, míg eszembe jut az a valami. Mindig aggódom, utálom a vizsgákat – ki nem, vagyis van aki nem, de őt hagyjuk. Én képes vagyok ezen hisztizni is, ha kell, de most csak morcos ábrázattal eszek a sütiből. Komolyan. Utálom.
- Nem vagyok ilyen típus, de ha nem lesz belőlem semmi... Valamiből élni kell – persze, tudom, lehet átlagos munkám is, ami annyit nem fizet, de megélhetek majd. Persze, remélem eszébe se jut, hogy ezt komolyan vegye. Falatozok épp, amikor megszólal ismét és szusszanok. Persze, siet vissza  hozzá, velem meg alig tölt időt. Látni is arcomon, hogy puffogok, mert amennyire mindig mondom, hogy minek ez, annyira dől a liszt, ha hamar leráz.
- Csak ma... de nem felejtem el, hogy máris mész – mert még mindig puffogás és durca, menjek akkor, minek van itt, amikor még ide is guggol. - Mondom segítek, ne izélj már. Nyálas vaaagy – legyintgetve hessegetem el, engem itt mit puszilgat, mi tört rá, aztán megtörölve arcom, pillantok fel rá.
- El is várom. Na menj már, biztos hiányzol neki – fintorgok, majd integetek utána és amint eltűnik, nagyot sóhajtok. Nem lesz ez így jó, vagy de, nekem akkor sem tetszik. Végül tényleg fizetek is, amint a sütik eltűntek, a kávét és megittam, ráérősen indulok vissza. Lesz ami lesz.


[én is köszönöm  Love ]
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olsovszky Laura
Bogolyfalvi lakos, Boltos



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 48
Írta: 2020. április 17. 14:41 | Link


D r e s s


A mai nap nagy részét még mindig a boltban töltöttem és tettem vettem. Már vagy hússzor átpakoltam az apróságokat, de valamiért soha nem sikerült tökéletesre az elrendezés. Tudom, hogy tök felesleges ennyit foglalkozni vele, de mivel vevő csak egy darab volt, nézelődő pedig három, így le kellett kötnöm magam addig, így Dani aludt. Aztán elérkezett a dél és ahogy megkondult a harang én már zártam is az ajtót. A feladott hirdetésemre nagyon gyorsan akadt jelentkező, így a megbeszéltek szerint igyekszem a cukrászda felé. Dani a babakocsiban ül és nézelődök, olykor morcosan pislog rám, mert már ebédidő van. Ilyenkor elmondom neki, hogy még egy picit bírjon ki, mert mindjárt kap. A babakocsi alsó részén ott a táska a cuccaival, benne pedig az előre legyártott ebédje. Én majd eszek valami kis apró sütit a cukrászdában és le is van tudva. Egy hatalmas csattanással landol az egyik játék a betonon. Egyre jobban panaszkodik, így megkönnyebbülés, hogy már látom a célt. Kinyitom az ajtót, majd beügyeskedem a babakocsit. Mire a felszolgáló odaér, hogy segítsen, mi már bent is vagyunk. Egy nyugis, távoli asztalhoz ülök le, s még fel se ocsúdok az etetőszék már ott áll mellettem. Megköszönöm a felszolgálónak, majd Danit be is ültetem. A pulthoz sétálok miközben fél szemem a gyereken, s leadom a rendelést illetve megkérdezem, hogy mennyire lenne gond, ha itt etetném meg a picit. Szerencsére nem csináltak gondot belőle. Kipakoltam Dani elé az ennivalót, ő pedig két kézzel nyúlt érte és az egyik falat csirkemell már a szájában is volt. Hát igen, tipikus pasi… imádja a hasát!
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2020. április 17. 17:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Layla Robillard
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Negyedikes diák


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 42
Írta: 2020. április 20. 03:07 | Link

Laura
bébiszitter leszek

Nem is érti, mi lelte, de mikor meglátta a hirdetést, majd kiugrott a bőréből. Hát ez a neki való feladat! A szülei biztosan büszkék lennének rá, ha tudnák, hogy egymaga fogja megkeresni a kenyerét, méghozzá egy olyan hasznos és cuki dologgal, mint a szitterkedés. Sohasem csinált egyébként ilyet és egyáltalán nem ért a gyerekekhez, csak azt tudja, hogy nagyon aranyosak és nagyon hangosak, meg persze vidámak – kivéve akkor, amikor nem. Neki sohasem lehetett kistestvére, a bátyját pedig nem kellett istápolnia, mi több, ez épp fordítva zajlott. Nem tudja, mit eszik egy baba, vagy éppenséggel hány éves korában mit csinál, mégis úgy vélte, a lelkesedés felülírja ezt a tudást. Csak nem fogja kinyírni szerencsétlen fiúcskát, ahhoz azért több kell.
Szinte már szökdécselve igyekszik a cukrászda felé, ahol megbeszélték a találkozót. Nehezen tudja életét összeegyeztetni a seprűakrobatikával, de úgy volt vele, hogy ki kell próbálnia magát más területen is, kell neki a kihívás. A cikesz, amit elkapott, jelenleg is a nyakában függ és, ahogy fel-felemelkedik a magasba, az is ki-kitárja szárnyát. Elengedhetné a kis aranyost, hiszen testemlékőrző és nélküle nem igen mehetne máshová, de azért ő nagyon vigyáz rá. Meg ki tudja, lehet, hogy ez is nagyon fog tetszeni a fiúcskának és rögtön barátok lesznek! Egy másfél évessel. Aha.
Belépve a helyiségbe mosolyogva néz körbe és nem is kell sokáig keresgélnie, hogy megpillantsa Laurát és Danit. Itt már azért normálisan lépkedve közelíti meg őket, mégsem akar teljesen flúgosnak tűnni. Ajkai szélén hatalmas mosolygödör jelenik meg, ahogy nem sokkal távolabb megáll a nőtől és lelkesen nyújtja a kezét. – Jó napot kívánok, Layla Robillard vagyok, én jelentkeztem felvigyázónak – a belőle vibráló életerő és energia szinte már felér egy tornádóval. Ha elengedik a kezét, szinte azonnal a kisfiúra kezd összpontosítani és nagyon alaposan kezdi tanulmányozni, ahogy eszik. Hát_nem_cuki?! Most már hivatalos: kés, olló, másfél éves gyerek Layla kezébe nem való! Na jó, ez túlzás, belejön ő majd, ez teljesen biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Olsovszky Laura
Bogolyfalvi lakos, Boltos



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 48
Írta: 2020. április 25. 16:00 | Link


D r e s s


Egy falat csirkemell, egy falat édesburgonya. Néha kimarad a krumpli és egy újabb adag husi kerül a szájába, de a zöldség is azért fogy. Én közben rendelek magamnak egy bögre tejeskávét illetve néhány apró sós sütit. A kávé íze mennyei, az egyik legjobb szerintem a városban, bár az igaz, hogy még nem jártam az új kávézóban. Dani egyik falatkája igen nagy ívet megtéve landol a földön. Mivel felkészült vagyok, így mindig van nálam nedves törlőkendő, így felveszem a krumplit, majd kicsi áttörölgetem a talajt. Nem szeretek koszt hagyni magam után. Attól mert van egy 1,5 éves fiam, az még nem jogosít fel arra, hogy ezt megtegyem, márpedig a gyerekek tudnak ám felfordulást csinálni. Az etetőszék csapkodása jelzi, hogy valaki megszomjazott. Mondjuk nem csodálom, mivel eléggé fojtós a mai menü. A táskából  előveszem a vizet és odaadom neki. Két kézzel nyúl érte, de még segíteni kell neki. Pont ekkor lép be az ajtón egy fiatal lány, aki hasonlít arra a személyre, akit várok. Leteszem a vizet, majd felállok, mikor megáll előttem. Egy széles mosoly kíséretében nyújtom felé jobbom, amit hirtelen visszarántok és első körben megtörlöm nadrágomban. Mikor már tisztának érzem, akkor nyújtom újra, s rázom meg finoman kezét.
- Olsovszky Laura. Nagyon örülök! Foglalj helyet! –  egyik kezemmel a szabad székre mutatok, majd mikor  Layla is leül én is helyet foglalok. - Ő pedig itt Dani, akire vigyázni kellene. - simogatom meg puha arcocskáját kisfiamnak, majd mikor már gyorsan kigyönyörködtem magam benne, újra a lányra nézek.
- Kérsz valamit? Egy kávé vagy süti? - mosolyom továbbra is töretlen. Szinte ez a védjegyem… lehet már sokszor többet is mosolygok, mint kéne, de én ilyen vagyok. Ha kér valamit, akkor intek a pincérnek, majd csak utána térek rá arra, amiért idejöttünk.
- Nos Layla, foglalkoztál már valaha gyerekekkel? Mennyi tapasztalatod van ilyen téren?  - kérdem, miközben egy darab krumplit próbálok csöpp fiam szájába tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damyan Volkov
Házvezető Rellon, Játékvezető, Világalkotó


Farkaska
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 222
Írta: 2020. május 15. 19:29 | Link


és az Apróság

Kinek lenne kedve ebben a szép, tavaszias időben a kastély pincehelyiségeinek egyikében tespedni, de most komolyan? Végre semmilyen mágia nem szükséges a megfelelő szabadtéri edzés-körülmények megteremtéséhez és legfőképp azt, hogy most nem kell instrukciókat kiabálnia, szabályokat magyaráznia, mozdulatokat prezentálnia és úgy egészében, fiatalokat pátyolgatnia – csak saját igényeire figyel és maximálisan ki is használja a lehetőséget, hogy jól kimerítse szervezetét. Szereti ezt az érzést, a fáradt zsibbadást egy kiadós izommunkát követően és az utána lévő forró, tagjait ellazító zuhanyt. Amit nagyon hiányol a hivatásos közegből, nos, az nem más, mint az állandó sportmasszőr. Ugyanakkor, ha még mindig aktívan játszana, nem tehetné meg egy párórás kardio után, hogy kapásból tönkre is teszi a belefektetett energiát a faluból várossá avanzsált település cukrászdájában válogatva a finomságok közt. Mert épp pontosan ez történik. Természetesen átöltözött, nem riogatja a népet izzadtan és büdösen – talán egyesek legnagyobb bánatára egyébként.
Zsebre süllyesztett kezekkel ácsorog a pult előtt és kedélyesen cseveg az aktuálisan soron lévő alkalmazottal; Damyan mindig előzékeny és mivel a legtöbben amúgy is felismerik, ha nem is sportolóként, de a Bagolykőben betöltött pozíciói miatt, fontosnak tartja, hogy jó kapcsolatot ápoljon a lehető legtöbb emberrel. Még ha csak felszínesen is teszik ezt. És mivel volt szerencséje rengeteg különféle személyiséggel találkozni és cseverészni, elég jó érzéke van ahhoz, hogy meddig kívánt az egyébként őszintén érdeklődő jelenléte, és mikortól válik fárasztóvá.
Épp egy süteményről fejti ki, hogy a rellon vezetőség több tagjánál is lehengerlő győzelmet aratott és mennyire imádták – mert hát az ingyen kóstolókért is meg kell ám küzdeni –, amikor váratlanul beléfojtják a szót. Nem látta közeledni a merénylőt, hisz jócskán kiesik látóköréből a térdmagasságban intézett támadás, úgyhogy meglepetten pislog le az aprócska jövevényre és önkéntelenül elmosolyodik azonnal.
- Hát szervusz – kedvesen köszönti a kisfiút, finoman és nem túl tolakodón simít meg néhány puha babahajszálat. - Merre hagytad anyut vagy aput? – Igazából nem is gondolja, hogy a gyermek különösebben elkószált volna, pláne nem egy cukrászdában, egészen biztos benne, hogy valamelyik szülő a nyomában lohol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olsovszky Laura
Bogolyfalvi lakos, Boltos



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 48
Írta: 2020. május 15. 20:07 | Link


D r e s s



Vannak az ember életében olyan napok, mikor semmihez nincs kedve. Nos ez a vasárnap pont ilyen számomra. Nem kell túl sokat gondolkodnom azon, hogy ez miért is van, hiszen pontosan tudom rá a választ. Danival a délelőtt egy részét otthon töltöttük, én főztem valamit abból, amit a hűtőben találtam, de vállalom, hogy nem lett életem fogása. Na jó, szörnyű lett, így nagy része a kukában landolt. Nem szeretek ételt kidobni, de ez most még a macskának sem kellett. Szerencsére Daninak még volt a tegnapi levesből, így ő azt kapott. A délutáni alvás után már éreztem a kiadós ebéd hiányát, így én összekaptam magam, amíg kisfiam aludt, majd őt is rendbe raktam, végezetül pedig meg sem álltunk a cukrászdáig. Szinte már haza járunk ide, mivel rendszeresen kötünk ki itt, vagy egy sütire, vagy egy fagyira.
- Anyának, most szüksége van egy kávéra…- mesélem Daninak, aki apró kezével szorongatva ujjamat, szépen sétál mellettem. Valamit nagyon magyaráz, de mikor meglátja a cukrászdát kivirul. Szeret itt lenni és ahogy kinyitom az ajtót már rutinszerűen megy a megszokott asztalhoz. Hamarosan megérkezik a kávém és néhány sós apró süti is, aminek Dani azonnal neki is esik. A normál széken térdelve csócsálja a  sütit, míg én a kávémat kavargatom és, mint aki világát nem tudja nézek ki a fejemből. Természetesen figyelem mikor ügyesen, úgy ahogy tanítottam lemászik a székről, majd sétálgatni kezd. A felszolgálók is jól ismernek már minket, így odafigyelve rá, szépen kikerülve lavíroznak a tálcákkal. Egyszer csak felvisít, majd futni kezd és meg sem áll a pultig, ahol egy férfi lábának csapódik. Hatalmas érdeklődő tekintettel néz fel rá és egy cuki mosolyt is megereszt, ahol kivillan néhány apró fogacskája is. Fél pillanatra lehunyom szemeim és erős deja vu érzés fog el. Valamiért az én kisfiam, imád nekifutni másoknak és ezt rendszeresen eljátssza, aztán anya meg nem győz bocsánatot kérni az összekoszolt nadrágokért. Felállok, majd odasétálok a pároshoz.
- Bocsánatot kérek! Valamiért mindig erős késztetést érez, hogy a számára szimpatikus embereknek nekimenjen. - vázolom, de nem nézek fel a férfire, hanem Dani kezét próbálom lefeszegetni a férfi nadrágjáról, melybe erőteljesen kapaszkodik. - Egy kicsit morzsás lett a nadrágja.…- bocsánatkérő tekintettel pillantok a férfire, immár kiegyenesedve, kezemben Danival. Aztán mint derült égből villámcsapát fagyok le és arcomon meglepettség látszik. Damyan Volkov áll előttem, teljes valójában. Szemeim kikerekednek, majd igen sokat és nagyot pislogok. Már jó ideje követem pályafutását, de arról nem is álmodtam, hogy valaha összefutok vele. Én meg természetesen pont szarul festek. Remek!
- Hát te még helyesebb vagy, mint gondoltam. - csúszik ki számon halkan. Laura…néha igazán gondolkodhatnál mielőtt megszólalsz. Mikor leesik, hogy mit is mondtam érzem, ahogy pirulni kezdek. - Basszus… – 180 fokos fordulatot véve indulok el az asztal felé, mint valami totál idióta. - Elnézést még egyszer! - pillantok vissza a férfire.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2020. május 15. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Layla Robillard
Diák Navine (H), Művészetis tanonc, Negyedikes diák


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 42
Írta: 2020. május 17. 04:43 | Link

Laura
bébiszitter leszek

Sok mindenre számított, de ilyen édesded gyerek aztán nem. No persze tudja ő, hogy minden baba cuki, de Dani rögtön leveszi a lábáról a huncut mosolyával és csintalan tekintetével. Ennivaló. Vajon az embere beleszerethet egy másfél évesbe? És, ha igen, ez mivel jár? Akárhogy is, a navinés számára nyilvánvaló, hogy ő a tökéletes választás, amennyiben az anyuka szittert keres, hiszen már azelőtt imádta Danit, hogy megtudta volna a nevét.
- Iszonyú édes – elkerekednek szemei és óvatosan a kisfiú felé nyúl, hogy ő is megsimogassa, amit végül meg is enged. Hát már tisztára haverok! Erről beszélek, nem is lehetne tökéletesebb választás nála, egyértelmű. Úgy is mondhatnám, világos, mint a vakablak. Ezen eszmefuttatásából Laura szavai rezzentik fel, ekkor szinte haptákba vágja magát, csak olyan katonásan és átgondolja a választ. – Egy sütit nagyon szívesen ennék, de ne tessék kifizetni ám, nem szeretném meghívatni magam – ártatlan, angyali arccal pislog a nőre, amiből egyértelműen látszik, hogy szándékai bizony nagyon komolyak és fiatal kora ellenére is felelősségteljes és felnőttes. Nem mintha a megfogalmazás is ezt sugallná, de istenem, minden nem lehet tökéletes.
- Az a helyzet, hogy még nem nagyon volt dolgom gyerekekkel. Csak egy bátyám van, de logikusan inkább ő vigyázott rám, mint fordítva. Tulajdonképpen fogalmam sincs, milyen életkorban mit szeretnek a babák. Tudom, ez elsőre nagyon ijesztő lehet, de gyorsan tanulok és tök szívesen csinálnám – rögtön szabadkozni kezd, hiszen az eddig felépített kép, miszerint mennyire csodálatos választás, gyorsan összetörni látszik. Pedig ő tényleg érzi, hogy nagyon jó tudna lenni ebben a pozícióban és, ha jól kijön Danival, miért is ne működhetne egy gyorstalpaló után? A lelkesedés és tenni vágyás, illetve a kisfiú iránti rajongás egyébként is ott ül arcán és benne van minden rezdülésében. Kell ennél több?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Olsovszky Laura
Bogolyfalvi lakos, Boltos



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 48
Írta: 2020. május 23. 14:00 | Link


D r e s s


Látom a lányon, hogy Dani teljesen levette a lábáról. A tekintetéből sugárzik, és Dani is hasonló lelkesedéssel fogadja őt. Mondhatjuk, hogy szerelem első látásra, csak az egy kicsit erős lenne, főleg, hogy Dani még pelusos, a leányzó meg már iskolás.
- Köszönjük szépen! –válaszolok neki, majd végigsimítok Dani buksiján. Már lendülne a kezem a magasba, hogy szóljak a pincérnek, de hirtelen lefagyok, mikor meghallom a magázódást. Ez vagy annak tudható be, hogy eléggé szarul festek, vagy… más elképzelésem nincs.
- Ezt kérlek ne…. Csak 29 éves vagyok, az még annyira nem öreg! – könyörgő tekintettel nézek rá, majd csak a magasba lendül a kezem. A pincér biccent, majd lassan el is indul felénk.
- Szeretnénk kérni egy sütit, egészen pontosan… - nem fejezem be a mondatot, hanem a lányra pillantok. A pincér is várja a pontos süti megnevezését, majd mikor ez elhangzik már indulna
- Kérlek hozzám üsd ezt is! - hallottam én, hogy nem akarja meghívatni magát, de véleményem szerint így illik, ha már én hívtam ide az interjúra. Aztán rátérünk arra a témára, amiért itt vagyunk. A kapott válaszon kicsit meglepődök, ám nem érek rá ennek jelét is adni, mivel Dani újra püfölni kezdi az etetőszéket. Felállok, egy nedves törlőkendővel áttörlöm az arcát és a kezeit, majd kiveszem onnan és az ölembe ültetem.
- Tehát összegezve, soha nem kellett gyerekre vigyáznod, nulla a rutinod és ismereteknek is híján vagy. Ezek fényében, miért is téged kellene választanom? - nem vagyok egy gonosz némber, de ez most meglepett, és ezt váltotta ki belőlem. Őszintén reméltem, hogy legalább olyas valakik jönnek majd, akiknek némi fogalmuk van arról, hogy mi fán terem egy 1,5 éves. Közben a pincér megérkezik és lerakja Layla elé a kért édességet, s távozik. Én közben kortyolok egyet a kávémból, majd újra az előttem ülőre emelem érdeklődő tekintetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed