27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia Carolina Brown
Egyetemi tanár, Animágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 292
Írta: 2019. április 28. 18:37 | Link

Jason

Tisztában vagyok azzal még most is, hogy milyen reakciót váltok ki Jasonből, és ha ez nem lenne elég, szerintem ő egyáltalán nincs annak tudatában, hogy ő mire készteti az én bensőmet. Törnék, zúznék, hogy észrevegye; akarom őt, ám ez most olyan játék, amit ketten játsszunk, és nem hozhatok önkényesen döntéseket, nem tehetem azt, amit akarok, és amire vágyok. Ugyanúgy vágyunk egymásra, de vajon ki lesz az, aki előbb bevallja a másiknak, vagy ami még fontosabb; önmagának? Melyikünk lesz az, aki…
Gondolatmenetem egycsapásra megszakad, mintha soha nem is létezett volna nálam olyan, hogy gondolkodás. Megérzem ajkait a sajátomon, megérzem Őt. Érzem jobb kezét a hátamon, csak még erőteljesebben vágyom csókjára, ahogy magához ránt, és kezeim automatikusan belemarkolnak dús hajkoronájába. Követelőzik, ami csak még jobban arra kényszerít, hogy még jobban préseljem magam hozzá, még jobban oda tudjam adni magam neki, a szívének, a testének, a lelkének. Azt akarom, hogy Jason érezze, sokkal nagyobb hatással van rám, mint én valaha tudnék rá lenni.
Elmélyül a csók, elmélyülök benne én is, szinte beleülök a jóba, és azt akarom – mert akarom -, hogy soha az életben ne maradjon abba, ne kelljen elválnunk. Érezni akarom az érintését folyamatosan, az illatát, határozott mégis legkedvesebb kiállását. Engedelmesen hajtom hátra fejemet, ahogy kívánja, amit csak szeretne, mert eljött az a pillanat, hogyha szavakkal nem is megy, de a cselekedeteimmel éreztessem vele; az övé vagyok. Bárki mondhat bármit, de aki nem találkozott még olyan emberrel, mint Jason Henry Payne, az nem tudhat semmit arról, ami most bennem van, és amit érzek. Amit érzek iránta, az egész lénye iránt.
Állom pillantását, pihegve, mintha egy egész éjszakát ébren töltöttünk volna együtt. Azok a mély és őszinte tekintetek megbabonázzák az embert. Esélyed sincs, hogy eltekints róluk, mert olyan mélyen beszippantanak Jason bensőjébe, hogy a lelkéig látsz rajtuk keresztül. A legszebb az egészben, hogy nincs is mit rejtegetnie, mert ilyen tiszta szívű ember a földön nincs még egy. Óvatosan hajolok közelebb, mintha engedélyt kérnék, mintha arra várnék, hogy bólintson legalább egy kicsit, hogy megtehessem. Hogy megmerjem tenni, de megelőz. Óvatosan veszi birtokba először alsó ajkamat, majd ismét ajkaimon vannak ajkai és egy olyan nyögés hagyja el számat, amint megérzem ezt, ami már nem illendő egy kávézóban. Igazából már sehol nem lenne az.
Amint megérzem, hogy enged a szorításán, hogy távolodik el, csak még inkább nyomom magam neki. Ne, még ne. Még csak egy kicsit, de nem tehetem. Ő irányít, most ő a minden, így engedelmesen lejjebb ereszkedem és elengedem magam, mert érzem, hogy keze még hátamat érinti. Megnyugtat. Szemöldököm megemelkedik kérdésén, de nem válaszolok rögtön, csak egy fejrázás telik tőlem. Mindkét kezemet visszahúzom hajából, észre sem vettem, hogy fájó karom is automatikusan mozdult, amikor kellett neki. Óvatosan magunk közé teszem fájó karomat, másik kezem mutatóujjával kezdek el játszani egy tincsével, mely valamiért jobban eláll a többitől. Mindezek után fúrom tekintetem az övébe, hogy válaszolhassak.
- Nem tudom – felelem egyszerűen, és ha meg is köveznek, tényleg nem fogom tudni. – Azt tudom, Jason – tűröm a kósza tincset füle mögé, hogy aztán ismét neki szenteljem pillantásomat. – Hogy őszintén mondtam – elmosolyodom. És istenem, tényleg kövezzenek meg, de szerintem az életemben nem volt ilyen őszinte pillanatom, mint a mostani.
- Mindig meglepsz, és mindig eléred, hogy téged akarjalak, hogy veled akarjak lenni – folytatom kéretlen, ha már ennyire elvitt az őszinteség. – De aztán a szemedbe nézek, és elgondolkodom azon, hogy megérdemellek-e én egyáltalán, tudod? – pillantok ki az üvegen, az utcán fel s alá járkáló emberekre. Valahogy érdekesebbek most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
Auror, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 22
Írta: 2019. május 20. 18:29 | Link

Blossom Miles x randomrandi



Ha valamelyik szofisztikált szórakoztató egységbe megyek - lásd kocsma -, akkor biztos, hogy iszok. Tekintve, hogy nem kéne, mert bármikor jöhet a füles, hogy akció van, magamnál kell lennem. Nem fogom tagadni, hogy szeretem a munkám, és semmi pénzért nem adnám ki a kezemből, valami nemrég kiszabadult ficsúrnak az egyetemről. Még csak az kéne! Nem véletlen kerültem ebbe a pozícióba, és nem fogom hagyni, hogy elvegyék tőlem. Akárki is az.
És apám még szóba sem jött. Mennyire büszke, mennyire értékeli, hogy sikeresen elvégeztem mindent, ami csak szóba jött. Emlékszem, amikor bementem a dolgozószobájába elújságolni a hírt, hogy sikeresen elvégeztem mindent lágy jazz szólt a háttérben. Nem ez a mai elcsépelt szarság, hanem az igazi. Mosolygott, ahogy szokott, és olyan büszkeség csillant meg a szemében, amit a mai napig feltudok idézni, mintha csak tegnap lett volna.
Hány hónapja is történt? Halvány lila gőzöm sincs róla. De emlékszem a lágy jazzre, a büszke mosolyára, az erős kézfogására. Az egyik tizenhét éves whisky-jét bontottuk ki azon az estén, és olyan jólesően marta végig nyelőcsövemet - majd másnap a gyomromat -, hogy vétek lett volna abbahagyni. Meg is lett a böjtje, hajnalig beszélgettünk mindenről, amikor betoppant anyám és könyörgött, hogy hagyjuk már abba a pofázást, és menjünk aludni, mert elege van, hogy a morgásunkat hallja a másik szobában meg az elfojtott nevetésünket. A vége az lett, hogy anyám apám ölébe ült és így folytattuk a beszélgetést, mint egy család. Kivéve, hogy az ikrek ekkor sem voltak itthon, ami egyáltalán nem meglepő természetesen.
Az emlékre egy hatalmas mosoly teríti be arcomat, tekintetemet a csinos pincérnőre emelem, aki ki tudja mióta toporoghat mellettem.
- Egy menta teát - adom le rendelésem. Kitekintek a hatalmas üvegablakon, ahol az emberek fel s alá sétálgatnak gondtalan. Egy kisfiú megáll az ablak előtt és oldalra biccentett fejjel néz, de úgy csinálok, mintha nem venném észre. Menj innen, kérlek.
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. május 23. 20:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 152
Írta: 2019. május 20. 21:44 | Link

Zlatan
Idegesen rakom egyik lábam a másik elé. Koncentrálnom kell, hogy ne tévesszem el, holott egy szemernyi alkohol sincs bennem. Egyszerűen csak dühös vagyok, vagy csalódott, vagy már nem is tudom, milyen érzések kavarognak bennem. Már akkor összerándult a gyomrom, amikor a rendelőből távozva megcsörrent a telefonom, és a képernyőre pillantva a Dad felirattal kerültem szembe. Azt hittem, a lehető legrosszabbra is felkészültem, de úgy néz ki, nem voltam elég alapos. Remegő kézzel emeltem a fülemhez a készüléket, pedig én eddig úgy tudtam, felnőtt nő vagyok, és nem egy hisztis kislány. Jó, egy ideig abban a hitben is éltem, hogy apám jó fej, ami bizonyítja, hogy én is tudok tévedni. Mézes hangon, az idióta brit akcentusával szólt bele a telefonba. Nyilván - mint mindig- magyar köszönéssel kezdett, majd furcsán rekedtes hangján nevetett. Aztán bájcsevegtünk az időjárásról, a munkámról és nagyon utáltam, amiért nekem is ugyanolyan akcentusom volt, mint neki, de majdhogynem csak tőle tanultam angolul, így ez nem tudom, hogyan lehetne másként. Aztán mikor örültem volna, hogy megszabadultam tőle, kibökte, hogy megnősül. Az egy dolog, hogy apám az ötvenhez közel újra az oltár elé akar állni, és az egy másik, hogy ehhez talált potenciális jelöltet is, de hogy még legyen pofája felhívni és megkérni, hogy mint egyetlen lánya, ugorjak át Londonba koszorúslányt játszani. Köpni-nyelni sem tudtam, pedig nekem általában nagy a szám, és bennem volt, hogy rácsapom a telefont, aztán soha, de soha többet nem veszem fel, de azzal csak azt bizonyítottam volna, hogy semennyit nem változtam azóta, amióta tizenhét évesen ráborítottam egy asztalt a kedvenc éttermében. Nos, ő nem járhatott többet steak-et enni, én emellett apa nélkül nőttem fel, úgyhogy szerintem még mindig nekem lenne igazam, ha cserben hagynám, de anyut is lejáratnám, azt pedig inkább kihagynám, ha lehet. Végül illedelmesen azt mondtam, hogy még átgondolom. Kissé feldúltan indultam neki az utamnak a rendelőből, de végül nem a Mancs-hely felé vettem az irányt, mondván Monának mindegy, hogy mennyit van ott. Szeretem nagyon, de most pont olyan elkeseredett vagyok, hogy kicsit előtérbe tudom helyezni saját magamat. Amúgy is régen volt ilyen. Megfordul a fejemben, hogy a pubba megyek, de kellően sok dolgom van még ma ahhoz, hogy tudom, most nagyon nem lesz jó, ha alkoholhoz jutok, ezért megindulok a cukrászda felé. Azt mondják, itt finom forró csoki van, az pedig köztudottan gyógyír az élet szar dolgaira. Annyira figyelmetlenül megyek, hogy véletlenül beleütközök egy kicsibe, aki a bolt üvege előtt álldogál.
- Jaj, bocsáss meg! Ne haragudj - rázom meg picit a fejem, mire ő rám emeli a pillantását. Leguggolok elé, és megkérdezem, szeretne-e matricát. Aprót bólint, mire én előkapok egy kutyásat a táskámból és az apró, kitartott kezébe nyomom.
- Jó lesz? - kérdezem, mire széles mosollyal bólogat. Erre is én is halványan elmosolyodom. Tény, hogy bolondulok a gyerekekért, általában ők oldják meg minden problémámat. De nem ezt, nem ma. Felállok és kicsit megfontoltabban ugyan, de eljutok az ajtóig. Onnan határozott léptekkel megyek egy üres asztalhoz és levágom a táskám. A helyzethez képest, könnyű apámmal. Aszerint a szabály szerint élünk, hogy ha a másik nem keres, akkor mi sem. Mivel én nem töröm meg a jeget, ő csak háromhavonta felhív, jó angolokként elbeszélgetünk az időjárásról és alapinformációkat csepegtetünk az életünkről, de ennyi és nem több. Nem látogatjuk egymást, nem kérjük meg nagy dolgokra a másikat és legfőképp nem várunk el semmit a másiktól. Mindketten tudjuk, hogy csalódnánk. A problémát inkább elnapolom és most inkább másra koncentrálok.
- Egy málnás forró csokit kérnék - mosolygok a pincérnőre. Nem engedem, hogy apám ennyire meg tudjon érinteni. Most inkább megünneplem azt, hogy elmehetek egy egészen nagy konferenciára. Kevés embert választottak ki a kis falunkból, de én pont belekeveredtem, és nem engedem, hogy apu vagy az eljegyzése elrontsa. Hihetetlenül örülök annak, hogy olyan visszajelzést kapok, miszerint nem csak nekem jó, hogy gyógyító lettem. Végül lassan elmosolyodom és valószínűleg nagyon furcsa, ahogy egyedül örülök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
Auror, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 22
Írta: 2019. május 22. 11:28 | Link

Blossom Miles x randomrandi



A kis srác kezd egyre jobban zavarba hozni. Mármint meredten bámul, érted, ki csinál ilyet körülbelül öt évesen? Ne bámuljon idegen férfiakat. Tekintetem vissza-visszatér hozzá, de ez már inkább kényszerszerű, mert esküszöm nem akarom nézni. Alsó ajkamra ráharapok, és mélyet sóhajtok. Székemen hátradőlve várom türelmetlenül a rendelést, fejemet a széktámlájára vetem. Mi a tököm tart eddig egy kis vizet felforralni, odarakni, ami kellhet és haladni? Ember, hát kifutok a hajam alól, pedig most pöpecül sikerült belőnöm. Ez kamu. Így keltem reggel, vagyis... hajnalban. Inkább éjjel. Az éjjel három vagy hajnali három? Igazából most nem is releváns, k*rva korán, és a szokásosnál is mogorvább vagyok.
A pincérnő hatalmas mosollyal hozza felém végre a kért italt, amikor szemem sarkából látom, ahogy egy nő elsodorja a gyereket. Majdnem kitör belőlem a röhögés, de - nem győzöm hangsúlyozni - csak majdnem. Alsó ajkamat beharapva, furcsa hangokat kiadva, dőlök előre székemről, hogy jobban lássam az eseményeket. Oldalra biccentett fejjel nézem végig, ahogy a nő valamit ad a kisfiúnak, aki hatalmas mosollyal köszöni meg - gondolom -, majd elfut. Meghökkenve nézem végig a jelenetet, közben a pincérnő elém tette már a rendelésem.
Végül a zebraszerelésben lévő nő betipeg a cukrászdába és leül a velem szemben lévő asztalhoz. Ráncolja a homlokát, táskáját maga mellé dobja. Őt is kicsit oldalra biccentett fejjel nézem, és akaratlan - haha - nézek bele a fejébe. Az apja újranősül, ami neki nemigen tetszik. Nos, ez eléggé tipikus, valahogy a női nem sokkal nehezebben viseli el az újranősülés gondolatát, mint a férfiak. Mondjuk tekintettel arra, hogy mi férfiak gátlástalanabbak is vagyunk, ez nem is annyira meglepő.
- Férfiak - mondom ki elég hangosan ahhoz, hogy a szemben ülő nő is meghallja, majd rosszallóan megrázom a fejem. Megfogom a filtert és a forró vízbe teszem. Megbűvölve nézem, ahogy az ízeket és a színt kiereszti a filter, ahogy lassan a menta kezdi uralni a vizet, nem pedig az átlátszóság. Nos, lépjünk túl a teán.
Kanalammal kicsit megnyomkodom a teafiltert, majd kevés citromot téve bele, kezdem el fújni. Hajamat hátrasimítom, mert zavaróan lóg a szemembe, aztán pillantásomat ismét a nőre emelem. Barna, hosszú haj, barna szem, magas, mégis magassarkút hord. Van önbizalmas az már biztos. Mosolyogva kortyolok egyet italomból.
- Csak a gond van velük - hunyom le pilláimat, székemen ismét hátradőlök. Muszáj voltam befejezni az előző gondolatomat, különben belé halok. Természetesen olyan mélységgel és rosszallással a hangomban, hogy a nő tudja neki szól, és meg is hallja semmirekellő mondanivalómat.
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. május 23. 20:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jason Henry Payne
KARANTÉN


Exterminátor || Sárkányölő Szent Henry
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 84
Írta: 2019. május 22. 18:06 | Link

carolina


Mosolygó szemekkel hallgatok. A tekintetemet egy pillanatra sem választom el a karjaim között tartott nőtől, nem nézek oldalra, nem nézek félre, nem érdekel sem pincér, sem érkező vendég. Nem érdekel a két asztallal beljebb nevetgélő fiatal pár, sem a kirakatüvegen át beáradó, már-már bántó tavaszi napsugár. Engem csak a szőke nő foglalkoztat, a figyelmemet az ő arca, az ő hangja, az érintése és a csókja köti le. Soha nem találkoztam még hozzá foghatóval, és tudom, tudom, jobb volna arra gondolnom, ami közöttünk történt - vagy hát, ami azt illeti, nem történt, jobb volna tanulnom a vele kapcsolatos korábbi hibámból, én csak arra gondolok, hova viszem el, mikor legközelebb látom. Mert én nem találok egyetlen hibát sem. Rossz volt az időzítés? És? Megesik. Talán még a most sem jó. Az is lehet, hogy ez az élet még nem az, ahol mi ketten végül egymás mellé érkezünk meg. Lehet, hogy erre az életre nem ezt írták meg nekünk az égiek. Talán most minden, ami bekövetkezhet, nem más, mint véletlen találkozások, egymás útjának megannyi keresztezése, villanó tekintetek és derűs, minden rendben lesz mosolyok váltakozása.
Nem bánok semmit. Tudom, hogy jó úton járunk, és tudom, hogy ha úgy kell lennie, akkor egy nap visszalép az ajtóm küszöbén, leül velem szemben a megterített asztalhoz, és az evőeszközökért nyúlva szavak nélkül rám mosolyog, mert úgy döntött: mellettem marad.
- - vigyorodom el végül, s megnedvesítve a számat felé billentem a fejem. - Tudom, hogy úgy nézek ki, akár egy földre száműzött félisten, de azért ne essünk túlzásokba. Se buddhista szerzetes, se szent nem vagyok. A többit megbeszéljük egy hamburger mellett. Deal?
Habár suttogva folytatom, az övébe mélyesztett, magabiztosságtól csillogó tekintetem, és a széles, huncut vigyor bárkinek, aki minket néz, elárulhatja, hogy nem életre szóló döntésekről vagy egyéb komoly dolgokról beszélek.
- Attól, hogy nem találod a helyed, még nem vagy rossz ember - szólalok meg később, miután Carolina elfordul tőlem, és a cukrászdán túli életet kezdi figyelni. Nem siettetem, hagyom, hogy a gondolataiba merüljön, és csak akkor kezdem keresni a tekintetét, mikor félig-meddig visszapillant rám. Jobbomat arcához emelem, két ujjammal szelíden megsimítom a bőrét, majd, mikor végre rám néz, szélesen belemosolygok a szemébe. - Az útkeresés jó dolog. És szükségszerű is.
Ujjaimat a halántékán át gyengéden világos tincsei közé vezetem, tekintetem az összes apró, alig-alig érzékelhető, puha mozdulatot követi. Látom, hogy néz, rezzenéstelen arccal, már-már értetlenül és dermedten figyel, de nem pillantok vissza. Elmélyülő mosollyal, egy ismert dalt dúdolgatva folytatom; az ujjaim elvesznek a fürtök között, egyre beljebb járnak, egyre csak haladnak, hogy végül, mikor már a tarkója alá tartok, és minden ujjam behálózza egy-egy szőke tincs, megállapodjanak. Az erő ekkor ébred fel bennem újra, és érzi meg a nő is.
Szöszmötölök még valamit, helyezkednek az ujjaim, aztán a kezem a szőke fürtökkel együtt ökölbe szorul, és a következő pillanatban már húzom is a bestia fejét, egyre hátrébb, egyre lejjebb, hogy feszüljön, hogy fájjon, hogy újra felfedje előttem hófehér nyakát, hogy újra láthassam a fakó bőrén átütő ereket, hogy a szememben újra tűz gyulladjon. Halk, elnyújtott hörgéssel közeledem a nyakához, de ahelyett, hogy harapnám és marnám, csak az orrom hegyével és mostanra már száraz ajkaimmal érintem azt. Óvatosan, ámbár a belőlem általa fakadó tüzet egy pillanatra sem bújtatva haladok, és csak a füléhez érvén lassítok le. Ajkaim közé veszem hűvös cimpáját, talán még a nyelvemet is megérezheti egy röpke másodpercre, aztán...
- ...jól van, Brown, vége a gyereknapnak, menjünk, mielőtt befognak mosogatni - erőnek erejével visszafojtott nevetéssel beszélek. Igyekszem nagyon komolynak hatni, mikor a csípőjére kétoldalt ráfogva könnyedén felállítom, majd a mondatot lezáró pont gyanánt akkorát csapok a hátsójára, hogy a tenyerem nyoma az esti fürdésnél még minimum előre köszönjön. Aztán fáradtnak tettetett sóhajjal összedörzsölöm a kezeim, és ügyesen kerülve Carolina pillantását én is felkelek a székről. Már csak mikor kitárom előtte a cukrászda ajtaját, sandítok le rá, akkor is beszívott ajkakkal, alig vigyorogva. Imádom. Imád.

// Köszönöm a játékot!  Pirul Love //
Utoljára módosította:Jason Henry Payne, 2019. május 22. 18:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinésplüss-sárkány
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 152
Írta: 2019. május 22. 18:48 | Link

Zlatan
Mentségemre legyen mondva, nagyon sokáig igyekeztem nem utálni apámat. Anyu ebben partner volt, mert bár teljes szívéből gyűlölte azt az idiótát, mindig megkövetelte, hogy kedves legyek vele és jól nevelten éljem túl az alkalmakat, amikor beszélnünk vagy találkoznunk kellett. Egy ideig azt hittem, ezt miattam vagy az exférje miatt teszi, de már úgy látom, kicsit önző érdekek is voltak benne. Nyilván rá is rosszabb fényt vetett volna, ha a lánya nem tud viselkedni, és ha jól megnézzük, apu mindig kicsit többet fizetett nekünk, mint amennyit muszáj lett volna. Egyáltalán nem haragszom anyámra, ő mindig velem volt, és tudom, hogy egyszülősként nem lehet olyan luxusban élni, mint egy családban, két kereső féllel. A kapott pénzt, pedig leggyakrabban rám költötte, így aztán tényleg nem panaszkodhatok. Az tény, hogy sokkal furcsább gyerekkorom volt, mint a legtöbbeknek. Furcsább gyerek is voltam, mint a legtöbbek. A háztársaim szerint inkább voltam rellonos, mint eridonos, nagy volt a szám és a szabadidőmet általában büntetőmunkán töltöttem. Illetve a bájitaltan volt a kedvenc tantárgyam, ami alapból hihetetlen a diákok számára. Aztán az is valahogy elég gyorsan elterjedt, hogy apám sincs, ami azért nem túl biztató bemutatkozás. Vagyis volt, és még mindig van, csak akkor nemigen kellettem neki. Amikor mégis, akkor nekem nem volt szükségem rá. Kifújom az addig bent tartott levegőt, amint a pincérnő ellibben mellőlem. Egyszer, csoportterápián azt mondták, hogy ha ilyenkor azt gondolod, hogy eltávoznak a rossz érzések, akkor úgy is lesz. Nem hiszek ebben, főleg mert Robi mondta, de eléggé elkeseredett vagyok ahhoz, hogy még ezt is kipróbáljam. Ahogy azt előre sejtettem, nem működik. Felkapom a pillantásom, amint az előttem ülő férfi megszólal. A kijelentésére halványan elmosolyodok, de válasz helyett csak végigmérem. Kissé összezavarodva várok tovább a forró csokimra. Ha hirtelen nem őrültem meg az esküvő hírétől, akkor valószínűleg nem mondtam ki hangosan az aggályaimat. Így belegondolva el sem tudom képzelni apámat az oltár előtt. Aztán a férfi újra megszólal, mire kezdem felfogni, hogy a szavai felém irányulnak. Legilimencia, hasít a tudatomba a felismerés.
- Nyilván nehéz, ha az ember apja egy f*szfej - vonok vállat, édesen mosolyogva, merthogy tényleg az. Én már hozzászoktam, de a menyasszonynak még új lehet. Előfordulhat, hogy fel kellene hívnom és figyelmeztetnem, hogy amennyiben gyereket szül, készüljön fel egy hozzám hasonló egyedre. Valószínűleg örökre lemondana a családalapításról. Emmával nem jövünk ki túl jól. Legalábbis nekem nincs bajom vele, csak fogalmam sincs, miért pont az apám mellett kötött ki. Jó, azért annyira nem nehéz kilogikázni; közel ötvenes, szingli és emiatt elkeseredett, ámde pénzes angol férfi. Könnyű préda volt, az biztos. Emma valamiért mégis konkurenciát lát bennem, ami amúgy felettébb szórakoztató. Mintha már azt hinné, hogy el fogom mondani apámnak, mennyire nevetséges ezt a szituációt kívülről nézni, de egyrészt rohadtul nem érdekel az életük, másrészt biztosan azt felelné rá, hogy ez "true love". Well, daddy ki tudja? Még a végén kiderül, hogy a nő nem csak az örökségre hajtott. Mondjuk felőlem vihet mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
Auror, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


gyilkos-ösztön
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 22
Írta: 2019. május 28. 20:04 | Link

Blossom Miles x randomrandi



Gyorsan kilépek a nő fejéből, mert akármilyen hihetetlen még nekem sincs mindig kedvem visszaélni a képességemmel. Nagyon jól jön, nem fogom tagadni, ám néha komolyan az őrületbe kerget. Folyamatosan látni az emberek gondolatait, nem könnyű feladat, de már eljutottam arra a szintre – így nem is tudom, négy-öt év után? -, hogy megerőltetés nélkül figyelmen kívül tudom hagyni. Amikor kezdtem besokalni, akkor kerestem fel Sárközit, hogy azonnal csináljon valamit, mert esküszöm, megőrülök, ha még több gondolatot kell elviselnem a minisztériumban dolgozó titkárnőktől. Manikűrös, fodrász, műkörmös, ilyen pasi, meg egy amolyan, de azzal is lefeküdt, a másikkal már nem akar, pedig milyen formás segge van. Istenem, ha csak ilyen gondolataim lennének, valószínűleg egy amőba lennék, de valahogy ők is túlélnek. Kell ilyen is, ezt mondta Sárki, majd közölte a módszert, ami azóta már annyira jól működik, hogy néha teljesmértékben ki tudom zárni a körülöttem lévőket, vagy csak egy adott emberre koncentrélni. Thanks, Sárki.
Na, az előttem ülő nő, nem ezen emberek közé tartozik. Viccesnek tartom a gondolatait, ahogy ennyire elítéli, hogy az apja újra nősül. Nem mintha köze lenne hozzá, de nekem meg ehhez nincs közöm, így megtartom most – kivételesen – magamnak a véleményemet, és nem vágom a nő arcába, hogy a világ nem vattacukor és póni, hanem fájó és szar.
- Akkor is az apád, nem? – emelem fel csészémet ajkaimhoz, de még nem kortyolok belőle. Ráérősen kezdem el fújni, miközben csészém fölül keresem a nő pillantását.
Hála Merlinnek a hely most elég csendes, így még hangomat sem kell megemelnem, hogy a nő meghalljon. Pár ember lézeng a cukrászdában, és ennek most nagyon örülök. Nem a társaság miatt, ilyen hamar és annyira mély benyomást még nem tett rám a forró csokit rendelő nő, de egy kis nyugalom most jól jön. És legalább nem is kell annyira koncentrálnom a hangok kizárására. Igen, néha olyan, mintha elmebeteg lennék. Esküszöm, hogy a hangok a fejemben nem akarnak rávenni arra, hogy embert öljek. Megtenném. Sokszor. De nem ezt mondják. Néha…
Somolyogva emelem tekintetemet a nőre, miközben egy kisebbet kortyolok italomból. A tea íze hamar hazarepít gondolatban. Nem olyan jó, mint anyámé, de azért nem mondom rossznak, legyen mondjuk 10/8, és nem viccelek. Tényleg ennyire hasonlít az otthonira. Nem adja vissza anyám természetesen teájának ízét, de eddig ez hasonlít rá a legjobbra. Pár másodpercre lehunyom a szemeimet, ahogy lenyelem az első kortyot, majd teljes figyelmemet a nőnek szentelem. Még székemmel is felé fordulok, azért ez már nem semmi.
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. május 29. 09:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 152
Írta: 2019. május 31. 12:48 | Link

Zlatan
Már nem akarom becsapni magamat, pontosan tudom, hogy ha közel engedem apámat magamhoz, akkor megint el fog taszítani egy idő után. Kicsiként nehéz volt, mert ugyan hogyan magyarázod meg egy kislánynak, hogy az apukája egyszerűen nem áll készen olyan elköteleződésre, amit egy gyerek jelent neki? Anyu is tudta ezt, amikor kiderült, hogy terhes, de sosem gondolta volna, hogy egyszer annyira meg fogja elégelni a helyzetet, hogy inkább otthagy csapot-papot és visszaköltözik a világ másik felére. Na, igen a távolság sem tett jót nekünk, de néha úgy gondolom, ő csak időszakokra vállalja apai mivoltát. Régen minden nyáron megígérte nekem, hogy eljön és meglátogat. Tudom, milyen három hónapot várni egy emberre, aki augusztus végén közli, hogy, oh sorry, sok volt a munka. És minden egyes évben elhittem, hogy akkor majd most, végül mégis csak akkor láttam, amikor én voltam Londonban. Azóta nem várok el tőle semmit, így nem is csalódhatok. Most pedig koszorúslányt akar belőlem, én viszont nem tudom, hogy megérdemli-e, hogy betartsam az ígéreteimet. Itt már nem számít, hogy az apám vagy nem, szerintem nem tartozok neki ennyivel, főleg miután ő sem tett semmit azért, hogy nekem talán egy kicsivel is jobb legyen lelkileg, sőt. Mindig a pénzzel akarta kompenzálni, és teljesen elhitte, hogy engem meg lehet venni. De azért mégiscsak magamat minősíteném, ha nem mennék el, hiszen akkor az ő szintjére süllyednék.
- Erről jó lett volna, ha valaki felvilágosítja őt is, úgy tíz éve. Vagyis inkább arról, hogy ez mivel jár - ezzel nemigen volt tisztában sose. Olyan volt, mintha fogalma sem lenne arról, hogy egy apának mit kell tennie. Amikor veszekédesekben megemlítettem ezt neki, csak annyit válaszolt, hogy reméli, anyámnak is ilyeneket mondok, mert ő sem mintaanya. Annyi a különbség, hogy neki nem csak akkor kellettem, amikor neki kedve volt hozzá, daddy. Közben elém rakják a forrócsokimat, és bár kedvesen megköszönöm, nem vetem rá magam rögtön. Jól esik egy kis csend, szinte egész nap ordibálás megy a rendelőben, amit igazából semmiért nem cserélnék el, de ezek után hazározottan felszabadít, amikor nem kell kiabálnom, hogy meghalljanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 44
Írta: 2019. június 9. 20:15 | Link

Egyedül
(még)


A karomon egy halom tananyag kezdeménnyel. Atya-ég, hogy le vagyok maradva. Elhavazódtam mint Moszkva télen, s mi tagadás ehhez az is hozzájárult, hogy jó pár hetet azzal töltöttem, hogy ismerkedtem az iskolával, meg a faluval. Azért ennek is volt némi haszna. Annyi, hogy most álmodozó kék szemeimmel a cukrászda felé tekingetve sem esem orra, mert ide már szerintem vakon is eltalálnék. A genetika áldása, hogy amennyi süteményt és a meleg megérkeztével fagylaltot megettem, még nem gurulok. Kényelmes, fehér lenvászon maxi ruhában andalgok komótosan. Hajam jellegzetes fonott koszorúban öleli körbe glóriaként fejem, így nincs melegem. Viszont ez a frizura láttatni engedi a vékony pántos öltözet által nem fedett nyakamat, vállaimat és hátam egy részét. Nagyon sok dolog nem történt velem, mégis úgy érzem, ha nem adagolnék magamnak majd minden másnap édességet, belepusztulnék nyüszítve a fáradtságba. Nem emlékeztem rá, hogy a tanítás ilyen vesződséges. Mi lenne akkor, ha többen vették volna fel a tárgyamat? Lehet párszor a mentő vinne el, vagy intravénásan kellene bekötnöm magamnak folyékony csokoládét. No de nem szaporítom a szót inkább csak a lépteimet és odaosonok a számomra egyelőre egyedüliként ismert, még bocsánatos bűnök legszentebb szentélyéhez. A cukrászda előtt megállva elkezdem a kirakatot mustrálni. Azt nem mondom, hogy a nyálam csorog, de, hogy minimum három lehetséges kiszemeltem is lett a pillanat tört része alatt, az azért jelent valamit, nem?
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2019. június 9. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christiano Santos
Játékvezető, Független varázsló


Chris
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 50
Írta: 2019. június 9. 20:35 | Link

Anastasia
HungryBear - 09th June; Afternoon


A húga feltűnően sokszor kívánja meg a sütit és Chris sem olyan hülye, hogy ne vegye észre a jeleket. Nem iszik kávét, nem festi a haját, amikor pedig azt hiszi, hogy nem figyelik, akkor a hasát fogja. Kétszer csinálta ezt végig egy nő mellett, most csak kivárt, mikor fogják végre őt is beavatni.
Tehát nagy dobásra készült, amivel meg tudja fogni Lelét, ehhez pedig segítség is kell. A cukrászda felé menet már ki is szúrta a kedves hölgyet, épp a kirakatot figyeli. Olyan biztos volt benne, hogy benne lesz, mint amikor nulla tanulással megjelent a reptan vizsgáján. Sima pite lesz ez. Mellé sétált, lágyan a vállára tette a kezét, hogy azért ne ijessze halálra.
- Szép napot, szeretne egy ingyen sütit? - kérdéséhez mellékelt egy ellenállhatatlan mosolyt, ahogy mélyen nézett a nő szemébe.
Persze a sikert közel sem érzi a zsebében, ehhez kelleni fog a színészeket is megszégyenítő alakítás, de ha mása nem is volt, a magabiztosság az ő oldalán állt. Az ismeretlen hölgyre is szükség lesz, de ha nem lövi le előre a poént, akkor biztos meg fog lepődni és a szerepe szerint is csak ennyit kell tennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 44
Írta: 2019. június 9. 20:53 | Link

Christiano


A vállamon egy kéz, a fülembe pedig szavak csengenek. Úgy el voltam itt a sütemények mustrájával, hogy hirtelen csak nagy ártatlan szemekkel sikerült ránéznem a hang forrására. Aztán a szemeim tágra nyíltak és azt hiszem a számat is sikerült hasonló állásba helyeznem. - Ingyen süteményt mondott? - kérdezem felocsúdva és már el is hessegetem a kis ördögöt a bal vállamról, aki azt duruzsolja a fülembe, hogy lássak is és ne csak nézzek, hiszen konkrétan egy isten áll előttem és talán be kellene kapcsolnom magamon, a "nő vagy" gombot, hiszen épp most szólított le egy ilyen kaliberű férfiú. Erre én mit teszek? Na mit? Úgy van! A sütire terelem a szót, mint egy éhenkórász kóristalány. Na mindegy, ha már sikerült így nyitnom, nincs más hátra, tartanom kell a felvett irányt. - Bocsánat, szóval jó napot! - mosolyodom el bájosan és végre össze tudom szedni a gondolataimat annyira, hogy azért normálisnak tűnjek - Egy mondatban az a két szó, hogy ingyen és hogy süti...Hm...A világ majdnem legcsábítóbb ajánlata egy nő számára és az ön kezében igen erős fegyver - folytatom kicsit már csíntalanabbul. Nem tudom mire megy ki a játék, de kíváncsivá tett. Bármire is, ha abból egy szelet édesség nekem jut, már megérte. Tiszta haszon, hogy ma a desszertgyomrom teljesen üresen hagytam vacsora után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christiano Santos
Játékvezető, Független varázsló


Chris
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 50
Írta: 2019. június 9. 21:10 | Link

Anastasia
HungryBear - 09th June; Afternoon

Ahogy mosolygott a nő, úgy lett egyre biztosabb a dolgában Chris. Legalább ő is látja maga előtt a célt és most csak ez számít. Nem mintha nem lenne pénze sütire, azért ez nem a világ vége; de mégis mennyivel jobb már azt mondani, hogy ingyen kapott valamiből, ami másnak fizetős. Még csak nem is ez lesz a lényeg, hanem maga a kivitelezés.
- Még szép, hogy ingyen lesz - kacsintott le vidáman a hölgyre. Nála jobbat keresve sem talált volna, ezt külön ki fogja emelni a húgának is később.
Nem látta értelmét, hogy tovább ácsorogjanak kint, már bele akart vágni a műveletbe. Süti akciónak nevezte el magában, de ez még nem végleges, valami ütősebbet akart ennél.
- Akkor remélem felkészültél, csak annyi a lényeg, hogy kövess engem - mondta, ahogy végignézett gyorsan a szőkeségen, mielőtt megfogta a kezét és maga után húzta a cukrászdába. Az már más kérdés, hogy nem csak ennyi lesz a dolog lényege.
Beállt a sorba, ami szerencsére nem volt hosszú. Mintha mindent Mitzinger rendezett volna így, neki van ekkora érzéke a helyzetek megteremtéséhez. Egy pár kért épp a pultostól, mögötte pedig egy lány várakozott. Chris megköszörülte a torkát, de csak a drámai hatás kedvéért. Újra a nő felé fordult, még küldött felé egy biztató mosolyt, aztán fél térdre ereszkedett.
- Kis figyelmet kérnék - szólt hangosabban, hogy mindenki feléjük forduljon. Előhúzott egy dobozt a zsebéből, amiben csak egy játékgyűrű lapult, de olyan magabiztossággal mutatta meg az alig pár perce megismert nőnek, mintha egy Swarovski gyémánttal villogna. - Hozzám jönnél? - tette fel a nagy kérdést a megszokott hatásszünet után. Csak akkor jutott eszébe, hogy még a nevét sem kérdezte meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 44
Írta: 2019. június 9. 21:41 | Link

Christiano


Kövessem és enyém az ingyen sütemény. - Rendben - csak ennyit tudtam kinyögni, mert egyszerűen erre nem lehetett mást mondani. Lehet én vagyok túl naiv  és spontán most, de valamikor megéri kilépni a komfortzónánkból, nem? Szóval: Mi sem könnyebb ennél. Érted a halálba is te isten! Tettem hozzá magamban. Na jó, azért ezt a felkiáltást némileg cenzúráztam gyorsan. De mire végigszáguldott elmémen a gondolatsor már ott tartottunk, hogy kézen fogott és behúzta mind az ötvennyolc kiló színtiszta mivoltomat a bűnök szentélyébe. Az íncsiklandó illatok mámorában és a színek kavalkádjában elvesztem azon nyomban, ahogy átsuhantam a magas, férfi után a küszöb fölött. Semmi kétség függő vagyok, ha desszertekről van szó és ezt nem szégyenlem meg is mutatni. Úgy kezdek el nézelődni, mint aki nem tud betelni a választékkal. Szerintem még a szemem is felragyogott és amúgy porcelánszínű arcomra is pír szökött az izgalomtól. Bevallom nem csak a kínálat hozott azért lázba, de ez maradjon az én titkom. Erre mit tesz ez a csábító férfiú? Féltérdre ereszkedik előttem. Egy dobozzal! Egy gyűrűvel (nem, nem azzal az egyel, egy másikkal), ami bár az én kőszakértő szememet azonnal átdöfi, mégis...Huh...Egek! Itt kérem két eset lehetséges. Mégpedig: Ez vagy egy irdatlan nagy átverés, ami arra megy ki, hogy valami módon kitudódott, hogy szűz vagyok és így szeretnének kigúnyolni. Vagy egy akkora ziccer, amit nem lehet nem megjátszani ezzel a két lábon járó nők álmával, ha már engem választott. Nagy a dilemma, de még mekkora és a döntés rajtam áll. - Oh!...-kapom ajkaim elé a kezem és úgy kamillázok le rá, hogy azt még egy mexikói szappanoperában is megirigyelné a hősnő - Igen Szerelmem... - mondom ki végül a választ elfúló hangon. Lesz, ami lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christiano Santos
Játékvezető, Független varázsló


Chris
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 50
Írta: 2019. június 9. 22:10 | Link

Anastasia
HungryBear - 09th June; Afternoon

Akár rosszul is elsülhetett volna mindez, bár ő mindenhogy profitálna. Ha mondjuk kiakadt volna a nő, Hattie akkor is megsajnálná, már ha nem lenne számára túl átlátszó ez az első pillanattól. Túl sokat jár ide, már megismerték. Vagyis a pultos lányban még reménykedett, rajta talán fog a "szerelem" varázsa.
Legszívesebben megtapsolná saját magát és a partnerét is, de az azért túlzás lenne. Majd ha kint lesznek.
Nem eshet most ki a szerepéből, így szélesen vigyorog felfelé, párat még pislog is, mint aki alig hisz a fülének.
- Tudom, hogy az apád nem kedvel engem - sosem kedvelik a vejt, ebben már volt tapasztalata -, de ígérem, hogy boldoggá teszlek. Most és mindörökké. - A mosoly eltűnik az arcáról, komolyan tesz fogadalmat. Merlinre, tényleg pályát tévesztett, amikor a kviddics mellett tette le a voksát annak idején.
Felállva a nő kezéért nyúlt, a szája széle újra felfelé mozdult, amikor az ujjára húzta a gyűrűt. Mitzinger lehet nem lenne erre büszke, elvégre legalább ezer jobb szövege is lehetett volna, de itt és most a süti volt a lényeg.
- Most már te vagy a mindenem, mókusfülbojt - közelebb húzta magához a nőt, vigyorogva ölelte át. A buta becenevek is mindig beválnak, ez tény. Ha a cukrász lány elmosolyodik ezen, az pedig dupla nyereség.
Most már tényleg megérdemelnék azt az ingyen sütit, ez nem kérdés. Nem volt nehéz körülnéznie a hölgy felett, volt egy enyhe magasságkülönbség kettejük között. A gyengébb nem tagjai közül sokan meghatódva nézték végig a jelenetet, a férfiak pedig többségében riadt pillantással jutalmazták. Mintha nem tudnák, hogy az eljegyzés nem vezet mindig házassághoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 44
Írta: 2019. június 9. 22:31 | Link

Christiano


Bármi legyen is a férfi célja - az ingyen és bérmentve megszerzendő sütin túl, persze - elképesztően alakítja a bátor hősszerelmest, aki épp most kérte meg álmai asszonyának becses kacsóját. Komolyan, egy pillanatra még magam is elgyengülök tőle. Azonban amikor azt a körmönfont becenevet elsüti, azért leesik a papírtantusz és a vállába kell fúrnom az arcomat, mert elnevetem magam. Kívülről ez persze inkább egy meghatottság vezérelte mozdulatnak látszik, de annyi baj legyen. Jöhetnek az Oscar díjak, de még inkább az a bizonyos beígért sütemény. Főleg, ha megesik rajtunk az általam is, mint visszajáró kuncsaft által ismert pultos lány szíve és beveszi ezt a kis intermezzót. Nem mintha nem érdemelnénk mindketten olyan párt mint mi vagyunk, de azért mégis elég átlátszó, hogy egy tanárnő - és ki is? - közt ilyen elsöprő szerelem szövődjék, vagy érkezzék a semmiből. Bár azt is mondhatnánk angyal szállt le közénk és sugallta tetteinket. Minden esetre most, hogy immár rendeztem vonásaim és a szemeim könnytől - a nevetés okán természetesen - nedves fénnyel csillogtak elhúzódtam kicsit a férfiútól és úgy néztem rá, mint a világ legboldogabb és egyben legéhesebb nője. Ha ez nem csak valami fura, süteményre menő helyzetgyakorlat volna, hanem a valóság, akkor itt bizony csóknak illene jönnie. Ám, ha sajnos ez el is marad, hát beérem mással egyelőre.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2019. június 9. 22:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christiano Santos
Játékvezető, Független varázsló


Chris
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 50
Írta: 2019. június 9. 22:56 | Link

Anastasia
HungryBear - 09th June; Afternoon

Még Chris sem tudta pontosan eldönteni, hogy hol ér véget az alakítás és hol kezdődik már az igazi jókedve a nőnek. Fogalma sem volt, hogy mit csinál, amikor épp nem kérik meg kamuból a kezét egy cukrászda kellős közepén, lehet, hogy épp a színházban szerepel. De az biztos, hogy sikereket értek el most, ennyi pedig elég neki.
Arra viszont nem gondolt, hogy nem ő az egyetlen törzsvásárló itt. Az egyik kislány olyanokat mondogatott a hátsó sorban, hogy "úristen, a jévé bácsi megkérte a tanárnő kezét". Még egy munkahelyen is dolgoznának?
Széles vigyor költözött az arcára, amikor belenézett a nő szemébe. Tudta jól, mi következik, ezzel már a legelején tisztában volt. Nincs lánykérés csók nélkül, az teljesen elrontaná a hatást, azt pedig nem szeretné. Nem mintha nagy dolog lenne; ez csak egy csók.
A nő álla alá tette a kezét, hüvelykujjával lágyan simított végig a bőrén, ahogy lentebb hajolt. Alig választotta el pár centi, amikor kacsintott. Ez csak egy játék, a színpadi csókot pedig nem fogja megbánni. Mivel nem úgy tűnt, hogy most fog kapni egy pofont, a száját a nőére helyezte, a derekánál fogva húzta magához még közelebb. Nem fogja elmélyíteni, máskor sem tenné. Még Chrisnél is vannak dolgok, amiket jobb szeret a négy fal között tudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 44
Írta: 2019. június 9. 23:16 | Link

Chris (vőlegényem? Wink )


Keze a derekamon, magához von, megemeli az állam, s ajkát már ott érzem az ajkamon. Ez csak színpadi csók! Ez csak színpadi csók! - ismételgetem magamban míg óvatosan oldal felé billentem fejem, de szám csak annyira mozdul meg, amennyire ő hagyja. A látszat mégis tökéletes, legalábbis nagyon remélem. Ekkor hallom meg a kislány hangját és akaratlanul belemosolygok a csókba, amitől az még élethűbbé válik. Ez már bizony az a rész, hogy ha álmodom, akkor nem akarok felébredni. Azonban lassan mégis kénytelen leszek. Ám mindaddig míg ez megtörténik kiélvezem minden milliszekundumát. Nem csókolóztam még, csak egyszer, és az is egy színjátszó szakkörös előadáson történt, még az iskolában, évekkel ezelőtt. Ahhoz képest egész magabiztosan reprodukálom a dolgot. Egyre csak az jár a fejemben, hogy milyen lehet akkor, amikor igazából csókol meg valakit az én névtelen vőlegényem. Egek! Nem vagyok normális, hogy ezt megtettem! De akkor sem tartanám magam annak, ha kihagyom. Azonban minden csoda véget ér egyszer. Elválunk egymástól, de nem tudom megállni, hogy egy valódi puszit ne adjak neki, mielőtt túl nagyra nőnek köztünk a távolság. Nem tudom mit fog gondolni, de nekem jól esik ennyit véteni a színpadiasság szabályai ellen. Tisztán fénylő, kérdésekkel és érzésekkel teli szemekkel nézek rá ezek után. Talán azt várom, hogy megszólaljon, vagy, hogy megkapjuk a süteményt, esetleg a tömegek ujjongása az ami miatt még lélegezni is csak szaggatottan tudok. Esetleg miatta és a történtek miatt. Fogalmam sincs.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2019. június 9. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christiano Santos
Játékvezető, Független varázsló


Chris
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 50
Írta: 2019. június 9. 23:35 | Link

Anastasia
HungryBear - 09th June; Afternoon

Érezte a bizonytalanságot a nőn, nem is nagyon tudta hova tenni. Bár mások nem szoktak sportot űzni idegenek megcsókolásából, lehet, hogy csak a pozitúra volt szokatlan számára. Akárhogy is, ujjongások közepette távolodott el tőle, mire érezte már a szájában a csokis sütit. Hazudna, ha azt mondaná, nem lepődött meg azon a puszin, de nem olyan ember, aki ennek olyan nagy jelentőséget nyilvánítana.
- Köszönöm - jelentette ki őszintén, kicsit kiesve a szerepből. Még ha nem is tud róla a titokzatos idegen, de rengeteget segített Chrisnek, amiért elvállalta ezt a szerepet. Fontos információhoz fog ezáltal hozzájutni, legalábbis őszintén remélte.
Még egy utolsó vigyort küldött felé, hogy aztán a pult felé kormányozza. Ahogy sejtette, szabad utat kaptak - idő közben kiszolgálták a másik párt, az előttük álldogáló diák pedig inkább tett egy lépést oldalra. A nehezén már túl vannak, innen megint csak önmagát kell alakítania, az meg azért nem nehéz feladat.
- Bocsi a kis közjátékért, de nem tudtam tovább várni - megvonta a vállát, mintha ez mindennapos lenne. - Azt az egész csokis tortát szeretném, most mindenkinek jól jön az extra boldogság. Mit szeretnél cukorbogyóm, nem próbálsz ki most valami újdonságot? - fordult újra a hölgy felé. A kezét továbbra is a másik derekán nyugtatta, tekintete elárulta, hogy mennyire boldog. Ha eddig nem is volt biztos a sikerben, most már egy tálca sört is feltett volna magukra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 44
Írta: 2019. június 10. 14:39 | Link

Chris (csak vicceltem  Angel )


Sikerült picit meglepnem és kibillentenem a szerep biztos nyergéből, ahol mindeddig trónolt. Köszönete őszintén csengett, de csupán ennyi volt, mert ezután újfent felvette a játékos vőlegény álarcát. Reflektálva rá én is eképp cselekedtem és boldog-meghatott menyasszonya lettem. A pult előtt, immár sütemény kikérő pozícióban, karjával derekam körül kezdtem el nézelődni, válogatni. - Azt hiszem most nem, tudod milyen hűséges vagyok - mondom és direkt nem sandítok rá, nehogy ez buktasson le ádáz harcunk tetőfokán - Maradok a jól bevált karamell tortánál. Az a kedvencem és legalább olyan jól illik az alkalomhoz, mint a te csokis tortád Szívem - hajtom kicsit közelebb hozzá fejem, jelezvén, hogy én kiválasztottam mit is szeretnék enni. Abban azért valahol nagyon bízom, hogy egy-két falat közönség és színjáték nélküli elfogyasztása alatt megtudom, hogy ki ő és mi szél sodorta épp az én utamba. Ami azt illeti neveink kölcsönös ismerete sem lenne hátrány, mert a következő becézgetéskor fogom elnevetni magam, és úgy fürdünk bele a szent küldetésbe, mint kisgyerek a sártócsába. Az előzőnél is igen csak vissza kellett fognom magam, hogy csak mosollyá szelídítsem kitörni készülő kacagásomat. Talán valahol az az illúzió él bennem a szerelem szóbeli kifejezéséről, hogy nem megy át olyankor sem gügyögőbe az ember, hanem érzéseit a másik tiszteletével foglalja mondatokba. Például Násztya, kedvesem, vagy Ánjám, ilyesmi. Akár még a szimpla Szívem, Szerelmem megszólítások is nagyon jólesőek lehetnek. Nem tudom megtapasztalom-e valaha a valódi formáját mindennek, de ha nem, azért ez a kellemes, édes, bizarr-bohó színjáték is megteszi
.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed