28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!

Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎄
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jason Henry Payne
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár


Exterminátor || Sárkányölő Szent Henry
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 119
Írta: 2019. március 3. 08:47 | Link

carolina


Válaszul csak morgok, halkan, csukódó szemekkel. Érintésére végigfut a hideg a gerincemen, érzem, hogy az egész testem reagál, a karomon, akár egy hadsereg hűséges katonái, égbe emelkedik minden egyes szőrszálam, mert megérkezett a királynőjük, akinek a közelsége tiszteletmegadásra kényszeríti őket.
Szavaira szélesen elmosolyodom és szemeim végleg lehunyva dőlök előrébb, hogy ajkaink összeérjenek, mielőtt még bármit mondhatna. Jobbom a hátára csúszik, egyetlen határozott mozdulattal vonom magamhoz, hogy a melle az enyémet taszítsa, és érezze, csak egy futó pillanatra, egy múló percre, hogy a rabom, az enyém, mert mindketten tudjuk, hogy ez nincs így, de most azt akarom, hogy az a két év értelmet nyerjen. Így.
Ajkaim finoman érnek az övéhez, a nyelvem utat tör magának, és csak egészen lassan válok követelőzővé. A szabad kezem arcához ér, hüvelykujjam az arcélén szánt végig, ujjaim a fülén keresztül szőke tincsei közé keverednek, s belekapaszkodva néhányukba, éppen akkor rántom hátra a fejét, mikor a leghevesebben csókolom.
Kinyitom a szemem, és kissé elnyílt szájjal, fölülről nézek le rá. Egy véget nem érő pillanatig csak nézem őt, tekintete a tekintetem rabja, fogva tartom őt, hogy csak nézzen, engem, rám nézzen, és jól nézze meg ezt a szempárt, az érte rajongástól csillogó, tűztől káprázó szemeket, melyek ide-oda rebbennek az övéi között, és amelyek még most is a világot látják azokban a világos íriszekben. Azt akarom, hogy nézzen rám, hogy engem nézzen, hogy vesszen el a szemeimben, abban a világban, amit én adhatnék neki, és addig vesztegeljen ott, amíg azt én akarom. Mert fölötte vagyok, uralom őt, és azt tehetek vele, amit csak akarok.
A gondolatra hosszan, kéjesen morranva mosolyodom el, és közel hajolva Carolinához, ajkaimat elhagyja egy kósza sóhaj. Az ereimben megérzem a tűz hívását. A szívem erősen pumpálja az adrenalinnal vegyülő vérem. Az eddig nyugvó sárkány most felébredt, és vennem kell egy mély levegőt, mielőtt bármit is teszek. Aztán legyőzöm azt az egyetlen centit, ami még közöttünk árválkodik, és fogaim közé véve Carolina alsó ajkát, újabb morgás kíséretében ismét megcsókolom. Közben tartom őt, a karjaim melegében, szinte elveszik bennük.
Végül elengedem; először a száját, azután engedek a világos fürtök szorításán is, és már csak a hátát tartom. A törékeny testét, amit oly könnyen roppanthatnék össze. Túl könnyen.
A pillantásom utolsót zizzen kékjei között, és arcomra visszatér a kisfiús játékosság, az élet színei, és eltűnik a ragadozó, a férfi, a kannibál, aki akar, egyszerre mindent, aki mindent most azonnal akar, hogy érezze, ő áll a hierarchia csúcsán. Tudod, én csak téged akartalak. Soha nem voltam még szerelmes, de azt hittem, Carolinába az tudtam volna lenni. Azt hiszem, Carolinába az tudnék lenni. Szerelmes és botor.
- Miért nem hiszek neked, Brown? - kérdezem, míg egyik kezem az asztalra teszem, és hosszú ujjaimmal egy ismerős dal lassú ütemét kezdem verni a falapon. A pillantásomban huncutság csillan, a szemeim már-már ragyognak, a hangom, az egész lényem derűs, mint akinek az élet tényleg nem jelent mást, csak a bizonyosságot, hogy minden rendben van. Bárhogy is alakuljon, bármit is hozzon az élet, döntsenek a körülöttem levők ahogy akarnak, én rendben leszek.
Utoljára módosította:Jason Henry Payne, 2019. március 3. 08:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinésplüss-sárkány
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 559
Összes hsz: 2597
Írta: 2019. március 3. 12:55 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

- Ú, köszi. Annak nagyon örülnék - lelkendezem, hogy kaphatok majd esetleg az előhívott képekből. Már tudom is, hol lesznek: az asztalom fölötti táblámon van még hely. De oké, próbálom nem nagyon beleélni magam, hiszen ki tudja, Willnek lesz-e érkezése megcsinálni.
Szemöldökömet megemelve bólogatok, ahogy kiderül, akkor még tényleg nem tudott Denis arról, hogy a tesójával áll szemben a folyosón. Ez mennyire fura lehetett már? Mind a lánynak, mind utólag a rellonosnak, amikor összeállt a kép.
Amikor azt mondja, sosem lesz jól, belenyilal valami a mellkasomba. Mintha erősen megböknének ott. Torkom elszorul és csak hallgatom, ahogy folytatja. Kevés az esélye, hogy megélje a 20 éves kort? Kész, ennél a mondatnál elszakad nálam valami és szemeimet könnyek lepik el, ahogy nézem őt. Hogy lehet ez? Mégis miért vannak ilyen dolgok? Miért kell egy ilyen édes lánynak ilyen kevés időt kapnia? Miért kell bárkinek? Gyorsan nekiállok azt súlykolni magamba, hogy dehát azt mondták, már baba korában meghal, aztán tessék, itt van, szóval akármi megtörténhet. Lehet, túlél mindnyájunkat. Szipogok párat és megtörlöm a szemem. Látszik rajtam, hogy nem érzem magam kényelmetlenül, amiért úgymond sírtam kicsit előtte. Inkább azért igyekszem ezt abbahagyni, hogy ne bántsam vele. Ne emlékeztessem arra, hogy ez egy szomorú dolog. Lehet, majd elszontyolodom még párszor nagy magányomban, ha ez eszembe jut, de megtartom most akkorra.
- Mert az is vagy - jelentem ki, mikor közli, hogy most erősnek érzi magát. Nem csak annak érzi magát, az is. Akkor is az, amikor ispotályban kell feküdnie. Mindig az, különben nem üldögélne most itt velem forrócsokit iszogatva meg idétlen képeket készítve. Mások háromszor olyan egészségesek, mint ő és mégis szenvednek. Mindentől. Nem akarom lekicsinyelni a fájdalmukat ezzel persze, csak a lány bátorságát és szívósságát méltatom.
- És akkor hanyadikos lennél? Kezdhetnél elsőtől? Lehet egyáltalán ilyet? Mert gondolom, jó lenne onnan kezdeni. Vagy nem szeretnéd? - lépek túl az iméntieken, jobban Annie felé fordulva, ahogy kérdezgetem a terveiről, meg hogy hogyan képzelte mindezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 501
Írta: 2019. március 3. 19:23 | Link


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


Mély levegő be, aztán ki, aztán be, majd ki. Erősen legyezem a kezeimmel az arcom, mert annyira szép az új ezüstcsillámos szemfestékem, hogy nem akarom lesírni, de kerülget. Órák óta, annyira görcsben van a pocim is.... hogy csak két szelet torta fért eddig le. És most csak bámulok a grillázsomra. Fáj a szívem, de már arrébb toltam. Azt írta nekem Ezra, hogy muszáj beszélnünk. Mikor mondanak ilyet? Tuti meghalt valaki. Vagy feltámadt. Egyik rosszabb, mint a másik. Vagy valaki terhes, aki nem ő, az tuti. De minden olyan zavaros mostanában. Talán kicsit jobban el vagyok foglalva magammal és nem láttam mást? Ez régen is így volt, és nem szoktam bamba lenne. Látom hogy néz a szünetekben Emmára, és viszont, mikor én is bent vagyok az Előkészítőben, azt is tudom, Lia mennyire kedveli. De nem hiszem hogy ott gyerek lesz. Akkor Dávidról akarhat beszélni. Jézusom! Ezt inkább végig se gondolom, ott túl sok ész jutott két emberre, hogy ilyen történjen. Ha meg megölt valakit és ki kell mosni, tuti nincs nyom. Ha valakinek ennyire eszes a barátnője, tuti tud olyan módot, ami teljesen megúszós. Ezt Gabenek igyekszem nem emlegetni, de egyszer jól jöhet, ha véletlen megint olyan lesz a helyzet, amiben majd valaki közölné velem, hogy ez nem Ding. Ez nem az a Ding. Sok buta.
Már remeg is a kezem, remek! Felemelem a fejem és körülnézek, szerencsére annyira nincsenek sokan így újabb sóhajjal dőlök a sarokban lévő kis asztalnál a támlának és nézek kifelé az ablakon. Egészen addig, még meg nem hallom azt az ismerős lejtést és meg nem érzem a megszokott illatot.
- Nem én voltam - szögezem le fordulva is a közeledő alak felé, csak ekkor emelve rá a tekintetem. Nem tudom mit tettem, mert bárhogy számolok, csak én maradtam listán, mint probléma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neffry Ezra
Házvezető-helyettes Navine, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Előkészítős igazgató



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 56
Írta: 2019. március 3. 23:22 | Link

Stella
Oh F.ck | március 3
#messra



Nem tudom, hogy három napja nem aludtam, vagy csak úgy érzem, de nem tudom eldönteni, hogy most két tucat sajtburger, egy erős kávét, két üveg jéger vagy négy hét egy magányos szigeten lenne jobb. A két órám közt az előkészítőben 15 percem volt, amiből 10-et azzal töltöttem, hogy a teljes gyomortartalmamat visszaadtam a mosdóban. Ha nő lennék, Cel már terjesztené is a pletykát, hogy terhes vagyok.
De nem. Inkább csak megmostam az arcomat és a mosdó szélére támaszkodva próbáltam magamat elfogadható állapotba vakarni az utolsó órám előtt. Nulla sikerrel. Nem tudom, hogy fogok ebből a szarból most kimászni. Az viszont biztos, hogy a papír ólomsúllyal húzta a zsebemet lefelé, miután adtam egy puszit Liának és útnak indultam a cukrászda felé. Nem vagyok pontos, máskor sem voltam az, de azt hiszem, most rohadtul nem ez volt a legnagyobb problémám.
Belöktem az ajtót, majd a hajamba túrva pillantottam körbe, mielőtt még kiszúrtam volna a kicsinőt az egyik asztalnál ülve. Arra is vettem az irányt, nem sokára meghallva a mentegetőzést.
- Tudom, pocok. Hányadik sütid? - erőltettem magamra mosolyt, ahogy kirúgtam a széket magamnak, hogy leüljek, közvetlenül mellé. Taktikai választás. Nem tudom ezt a beszélgetést lejátszani úgy, hogy végig tartanom kell a szemkontaktust. Inkább átdobtam a karom a vállán és közelebb húzva csókot nyomtam a hajába. - Nem te voltál. Nem erről van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 501
Írta: 2019. március 4. 00:02 | Link


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


Rettenetesen hosszú percek teltek el, ahogy lassan, de biztosan magamba tuszkoltam a két szelet tortát. Máskor, mire odaérnek - mert ez az egyetlen hely, ahonnan nem tudok késni... meg a McDonalds -, én már túl vagyok két krémesen, pár házi pralinén és kétféle tortaszeletnek is nekikezdtem, meg rendeltem levezetőt. Most meg. Most. Rossz érzésem volt, azt mondta Maja meg Cel korábban, hogy vannak ilyen megérzéseink, nekik mindig, ha valakivel rossz történik, én azt hiszem most megtapasztaltam. Csak nem tudtam mi van.
- Tudod? Akkor ki halt meg? Terhes valaki? - kérdeztem teljesen elkerekedett szemekkel, ahogy a fejem nekinyomtam, mikor közelebb húzott. Sóhajtottam is egyet, hogy kicsit elbillenve nézzek rá oldalra. - Akkor Dávid? Ő? Mármint nem terhes, csak... beteg? Rosszat tett? Ugye nem csukták le?
Reméltem, ha így lenne, arról tudnék időben, bármelyikről, leginkább elsőre. Nyilván nem én vagyok a legnagyobb segítség, de Bence még jön nekünk egy szívességgel, szóval tudnék mit tenni én is szerintem. Ezt a Bubu is tudja. Teljesen belezavarodtam, ahogy a kezemre néztem, egész kicsit remegett is.
- Nem nézel ki túl jól. Mi baj van? Te vagy rosszul?
Azt hiszem, ha eddig féltem, most ijedt is voltam, szóval csak megsimogattam az arcát és elhallgattam, hogy amúgy beszélhessen is. Mert én a stresszben beszélek és eszek, de mivel utóbbi most kimaradt, így nagyon járt a szám.
- Csak kettőt ettem, nem annyira ment, de kértem hozzanak a kedvencünkből később.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neffry Ezra
Házvezető-helyettes Navine, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Előkészítős igazgató



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 56
Írta: 2019. március 4. 01:07 | Link

Stella
Oh F.ck | március 3
#messra



Lehet, ha ittam volna egyet indulás előtt, az segít, de mint igazgatóhelyettes és bk-s ügyeletes óvaintőbácsi, szerintem jobb, ha nem ezzel indítok. Ez most egy kicsit vicces, asszem, hogy én tanítom, hogy vigyázzanak magukra, erre... Mindegy is. Inkább csak leraktam a seggemet, mielőtt megint rosszul leszek, mert még egy zacskó, vagy vödör sincs nálam, hogy belehányjak.
- Mi? Nem. Jó ég, mindenki él, aki számít. - Intettem a pincérnek, majd mikor megjött, kértem egy mentes vizet, jéggel és citrommal, csak az után beszéltem tovább, addig inkább az asztalt néztem. - Tényleg, Erikről tudsz valamit? Duh, nem, Dávid éppen vizsgázik, ha jól tudom. De az is lehet, hogy Bognával lóg valahol, passzolom.
Azt hiszem, ez kicsit szarabbul jött ki, mint terveztem, de már kint volt. Nincs mit tenni, bocs Bro. Inkább a vizem után kaptam és le is öntöttem vagy a felét a torkomon, hogy egy kicsit lecsillapodjak és ne érezzem magam úgy, mint aki mindjárt homokot köp.
- Áh, kutya bajom, csak az idegeim... ismersz - horkantam fel egy pillanatra, mielőtt hátratúrtam az éppen előre arcátlankodó hajamat. Ennek is érne már az olló, de egyszerűen nem jutok el odáig, hogy ténylegesen levágassam. Puszta gondolati szinten ragad. Az ujjai az arcomhoz értek, én meg a kezem az övére csúsztattam, rásimítva a tenyeremet, végül az ajkaimhoz húzva a kezét, hogy nyomjak rá egy csókot.
- Jó. Kincsem, nem fogsz rám kiakadni, ugye? Én voltam - sóhajtottam el magam, az ujjaim az övéi közé fűzve kicsit, miközben a fejemet az övének billentettem kicsit, a kezeink figyelve. - Tudod, mennyit szoktunk viccelődni erről-arról, főleg a családi vacsikon. Hát... szar a humorunk. Ugyanolyan szar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 501
Írta: 2019. március 4. 01:49 | Link


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


Megnyugtató, hogy a fontos embereknek semmi baja nem esett, sőt, úgy tűnik épen és egészségesen vannak valamerre. Mi itt, anya tudom hogy rendben van, mert tegnap délután találkoztunk is. Elég furcsa volt, de gondolom megint mindent is elvállalt és túl van terhelve, mindenesetre él, virul és nem is beteg. Ha jól tudom. Ezt mondjuk mindenkiről így gondoltam eddig.
- Erik? Nem hiszem, hogy terhes lenne - ingattam is meg a fejem nagyon tudálékosan. Amennyire én tudom Bubu és Bogna, most olyan dinamit dupla B-ben tolják, szóval ha vizsga is van, tuti mindketten ott vannak. Akkor is, ha annak a lánynak már nem kell. Vannak azért még fura dolgai, de Dávid boldog. Úgy látom tényleg, és ez fontos. Ellenben Ezrával aki olyan, mint aki tengeribeteg. - Ugye nem ittál ma bele egy csészébe se, amit 100 centi alatti kisgyerek hozott? Te is tudod mi az egyetlen hely, ahonnan vizet szereznek - pislogtam felé nagyokat. És nem, ezt nem az emlékeimből szedtem - biztos ott is van ilyen -, hanem láttam és tapasztaltam, mikor az oviban segítettem. Aggódtam kicsit, idegek ide vagy oda, úgy nézett ki, mint aki megevett egy több napos szendvicset és az beköszönne ide az asztalra. Szóval nem szépen.
- Kiakadni? Ne legyél buta, tudod, hogy imádlak. Mi történt? Most akkor mégis beteg vagy? Emma terhes? Meghalt valakid? - dobtam be újra a fő gondokat, de teljesen elvesztem hirtelen. Nem olyan volt az arca, mint ha ez nyomná a lelkét. Kicsit el is húzódtam, de csak azért, hogy miután az arcát cirógattam a kezemmel rá is tudjak nézni. - Igen, és mindig lehurrognak és ketten maradunk. De ha egyszer nincs humoruk? - nevetgéltem kicsit. - Persze, hát rokonok vagyunk, bár ehhez képest a többiek - forgattam meg a szemem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neffry Ezra
Házvezető-helyettes Navine, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Előkészítős igazgató



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 56
Írta: 2019. március 4. 02:30 | Link

Stella
Oh F.ck | március 3
#messra



- JÉZUS. Remélem, hogy nem az, most képzeld el, hogy nézne ki! - Ha eddig nem is volt hányingerem, most már van, nem is kicsit. De eddig is volt. Haha. De jó neked, Ezra! Nyeltem is inkább egy nagyot, megingatva a fejemet, hogy inkább hanyagoljuk ezt a témát. - Tudom, múltkor végigasszisztáltam, ahogy Milo hozott egy nagy kancsóval, majd kitöltötte Domi poharába. Nem szóltam inkább semmit.
Mintaember vagyok, bárki büszke lenne most rám. Haha, biztosan. Nem ma kezdtem a szakmát, legalább négy napja benne vagyok, szóval iylenekkel már nem tudtak rászedni engem! Édes volt Stellától, hogy aggódott értem, talán kicsit önző is volt tőlem, hogy most ennyire pánikba estem. Mert nem a lelkivilága érdekelt annyira, még csak nem is a bátyám, csak a tény, hogy mi lesz, ha ez most megváltozik köztünk? Nem akartam, hogy igazam legyen, csak szerettem volna, ha minden így marad.
- Nem, mindenki él, legjobb tudomásom szerint Emma sem terhes, csak... tudod, milyen balf.sz tudok lenni - sóhajtottam kicsit, magamra erőltetve azt a mosolyt, pár pillanatig kerülve a pillantását, mielőtt eltoltam volna egy tincset az arcából. - Nincs hát, nem értik a viccet. Hát ö, igen. Emlékszel, mikor a nagyi bolond testvére közölte, hogy kiköpött apád vagy, meg mutogatott ránk? Aztán jól kiröhögtük?
Ismét a vizembe ittam, még meg is töröltem kicsit a kabátom ujjával a homlokomat, mielőtt elnevettem volna magam, röviden, szárazan.
- Kopp, kopp - kezdtem tipikus viccként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 501
Írta: 2019. március 4. 14:06 | Link


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


- Rosszabbul mint négy éve karácsonykor? - meresztettem a szemeim Ezrára, hogy aztán kicsit békésebb pocival hajoljak az asztal fölé újra és visszahúzzam a grillázst magam elé. Most már pár - több - falat is leférne oda, csak ugye beszélni is meg enni is nem egyszerű művészet, én azért a hangos ropogtatás mellett a szám elé emelve valamennyire a kezem figyeltem és felelgettem.
- Helyes, én is ezt tettem volna - veregettem meg a vállát, majd még el is vigyorodtam. Nem szoktam bántani a gyerkőcöket, sőt, általában bejön Cel vagy Tánya, merthogy kell igazi tanár a fegyelmezéshez - ez hülyeség - és akkor nekem csak nézni kell, mi történik. Szerintem a szőke lány is beleivott múltkor valamibe, amit a gyerekek hoztak. Azért most vetnék egy keresztet, de nem tudom hogy meg merre van az arra vele.
- Akkor se új nem jön, se régi nem tűnt el, minden egészben van. Ez nagyon jó hír - helyeseltem mindaz mellé, amit mondott, de arra, hogy bénácska csak oldalra billentett fejjel figyeltem. Nagyon érdekelt, miért is vagyunk itt. Miért volt hirtelen és sürgős, miért sápadt és miért érzem még mindig, hogy valami akkor sincs rendben, ha azt mondja. - Mások vagyunk, de az én vicceimen néha te sem nevettél. Mindig milyen csöndet csinált, mikor a nagyi súgta kérdést feltettem - mert bizony sokszor volt. Én jót nevettem, ő is. Egy idő után Erik is csak leintett. Mert hát ki lenne az apám. De közben szusszantam egy nagyot. - De ugye nem mész el megint messze és csendben?
Talán ez volt az, ami okozta az aggodalmam. Ha megint így döntött, nem láttam, hogy rossz lenne bármi, de ki tudja.
- Ki kopog? - néztem rá, várva a vicc többi részét, mert szeretem a vicceit. A vicceinket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neffry Ezra
Házvezető-helyettes Navine, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Előkészítős igazgató



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 56
Írta: 2019. március 4. 23:54 | Link

Stella
Oh F.ck | március 3
#messra



- Sokkal. Bár akkor is vemhes hörcsög szerű volt. Ezt ne mondd el neki - grimaszoltam, talán kicsit jobban bele is gondolva, hogy ez most a részemről annyira nem volt egy fair és kedves megállapítás. De őszintén? Nem ez volt az első és nem is az utolsó eset, hogy bepofáztam gondolkodás nélkül.
- Tudom, hogy helyesen cselekedtem - bólintottam elégedetten, kicsit talán öntelten is, de annyira nem volt vészes a dolog. Végül is csak nem állítottam meg egy fürdőhatárátlépő törpét illegális budivíz csempészéséért. Ez nem akkora dicsőség.
Stella kicsit olyan volt, mint aki pánikol, de mivel az utóbbi napjaim ezzel teltek, valahogy nem lepett vagy hatott meg a dolog, pontosan tudtam, hogy milyen érzés.
- Nem, semmi izgalmas, létszámbeli változás nem történt. - Ezt a kiegészítést meg kell engedjem magamnak, mert az azért hazugság lenne, ha azt mondanám, semmi érdekes nem történt. Azt hiszem, elég éven keresztül dobálóztunk üres szavakkal, azokból nem kell több. - De a nagyi mindig megborította a citromlikőrt az ebéd előtt. Meg után. Meg közben. Főleg, ha van hozzá Cantucci.
Tény, hogy a családban fut a legjobb mandulás keksz recept, ezt senki meg sem próbálja elirigyelni tőlünk.  
- Nem megyek sehova. Miért mennék el? - kérdeztem kissé zavarodottan, mert jó, néha kiruccanok, meg volt az ámokfutásom, amikor bejártam a  világ négy sarkát azért, hogy az exmenyasszonyom ne nézzen rám minden arcból. Nem tudom, hogy még egyszer végigcsinálnám-e.
- Apa - válaszoltam, kis mosollyal az arcomon, de semmi nevetés nem jött ki a torkomon. Ilyen idiótán is csak én közölhetem. De így szeret, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 501
Írta: 2019. március 5. 12:23 | Link


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


- Ve-mhes hör-csög - tagolódott a szó a számban, ahogy elkezdtem nevetni, és nem tudtam enélkül megismételni. Eszembe jutott az a majdnem lufiszerű kisállat, ami terjeng a neten, most előttem volt a kép, és egyszerre volt nagyon bizarr és nagyon vicces. Engem sosem zavart, hogy bárkinek vannak megjegyzései családon belül, mert úgy gondoltam, mi így szeretjük egymást, majdnem mindenki és mindenkit. Persze vannak súrlódások mindig, másképpen a nagymaminak se lennének ennyi felé a fiai, nem igaz?
- Attól nem félek, hogy te valamikor ne így tennél. Én még sosem csalódtam benned - mondtam neki mosolyogva, ahogy azért kicsit kevésbé feszülten már a tányért mozgatgattam magam előtt. A süti néha elviszi a tekintetem, de ez a legjobbakkal is megesik Szerintem legalábbis. A megnyugtatásnak szánt szavaival azért már ki is engedtem a levegőt, ami a tüdőmben maradt és inkább figyeltem, mire is jutunk a nagyival. Én szerettem, tök menő sorozatokat mutatott, mondjuk mindkét mamámmal prímán eltoltam a Vad angyalt, ők már sokadjára, én elsőre, mikor ott nyaralgattam.
- Egyszer azt kaptam a cumisüvegembe is, csak valahogy nem jutott el hozzám - gondolkodtam el egy pillanatra, de emlékszem a családi videóra, meg egy kézre, ami benyúlt érte. Rajta kívül még csak észre se vette senki, de ez is olyan rejtély maradt, mint az egyedi humorunk.
- Nem tudom, csak szerettem volna tudni, hogy nem ezért vagyunk itt - vonogattam kicsit elszomorodva a vállam. Én nagyon örültem, mikor visszajött, sőt, talán jobban, mint bárki. Nem lenne jó megint egy ilyen, jobban szeretem, ha az ép családom része megvan magam körül.
Aztán csak bámultam, mint aki meg sem hallotta a választ, pedig igen. Elsőre bután néztem rá, aztán magam elé a sütire, aztán nevettem, de mikor ő csak mosolygott, ez lassan elhalt az arcomon. A tekintetét kerestem a tenyereimmel az asztallapot nyomva pillanatokig. Aztán letették rá a korábban kért dolgokat és csak utána sikerült megszólalnom.
- Milyen Apa? - mintha csak a viccet folytatnám, de úgy egészen más hangsúlya volt az egésznek. Annak, hogy miért hozta fel a családi viccelődést. A nagyit. A humorunk. aztán kint is volt az első könnycsepp, közben meg mosolyogtam. Fogalmam sem volt mi történik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neffry Ezra
Házvezető-helyettes Navine, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Előkészítős igazgató



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 56
Írta: 2019. március 6. 01:18 | Link

Stella
Oh F.ck | március 3
#messra



Szerettem hallgatni, ahogy nevet, már egészen kicsi korától kezdve odavoltam érte is, Dávidért is. Gyerek, család, boldogság, nem kell más, nem? Persze, mint kiderült, Évi ezt nem így gondolta, de nem gond, én nem kapom fel a vizet emiatt.
- Asszem ezzel egyedül vagy, pocok - nevettem fel, mert kb mindenkinek sikerült már legalább egy ízben csalódást okoznom, de van, aki már a teljes palettát kóstolta. Igen, apa, neked integetek most innen. Tudom, hogy éppen messze vagy, a drágalátos patásaiddal, meg anyuval, de innen is neked integetek. Még ha nem is látod.
- Igen, emlékszem, nem is értem, mi járt a fejében. Normális nő ilyet nem csinál. Könyörgöm, cumisüvegbe? Szerinte ez megoldja a fogzás problémáját. - Még fel is horkantam elégedetlenül, mert ezt most mégis honnan vette? Persze, a nagyanyáink pálinkával gyógyították. De jegyezzük meg, hogy a nagyanyáink idejében orvosok tűt ütöttek emberek koponyájába, hogy gyógyítsák a hisztériát, meg hasonlókat. Nem vicces ez annyira.
- Nem, nem ezért - nyomatékosítottam, hogy nem kell ezen aggódnia, nem megyek ezúttal sehová. Pláne nem ilyen infók után. ~ Ha tudnád, kis pocok. ~ Helyette figyeltem, ahogyan a rendelt sütiket az asztalra pakolta a felszolgáló, kissé furcsa szemeket is meresztve ránk. Nem értem, mégis mit gondolt magáról. A mosoly lassan eltűnt és egy pillanatra arra gondoltam, hogy talán nem is volt ezt annyira jó ötlet elmondani neki.
- A tiéd - feleltem egészen könnyedén, mielőtt legördült volna az első könnycsepp az arcán. - Hé, prücsi, ne sírj!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 501
Írta: 2019. március 6. 09:18 | Link


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


- Mert más nem érdemelte ezt ki - húztam ki magam büszkén, mintha ez tényleg valami díj lenne, hogy pontosan miért az jó kérdés. Sosem voltam a legügyesebb vagy éppen legokosabb, de nálam kevesen szeretik jobban, bár ebben Bubuval mindketten versenyben vagyunk. Jó a Bubukkal. Szerintem bármilyen ugatós és morcos miáú, őt is, a bátyust is meg Gabe-et is eléggé nagyon kedveli.
- Hát utána nem fájt volna, ha van olyan jó mint pár tequila - gondolkodtam el kicsit, bár csak halkan jegyezve meg. Erre mindig, mindenki olyan furcsa. Dávid anno hazarángatott, Gabe mikor Dustin nagyon csúnyán néz rám is szólt, de újabban már nélküle is. Ezra nem tudom hogy állt ezzel, de nem akartam hozzá hasonlóan nem azt nyújtani, amit várnának. Az persze más kérdés megint, hogy a nagyival nehéz ellenkezni, de tényleg, tudom, hogy ő mindig, mindent duplán is megpróbál, ha teljes a meggyőződése. Ezért is viccelődött velem.meg Ezrával mindig úgy is, hogy mások nem nevettek.
- Annak azért örülök. Nem minden csillogás meg kristály teteje ez a hely, de legalább itt van a lényeg - mosolyogtam is rá, még éppen olyan gondtalanul, és értetlenül, ahogy később már nem ment.
Ültem és néztem rá, az asztalra, az érkezett süteményekre, majd feltettem a világ legeslegbutább kérdését, amit ilyenkor lehet, de a viccet nem szakítottam meg. Még ha nem is vicc.
Vettem pár nagyobb levegőt, az utolsót kicsit szipogósan, és az asztallappal vívott farkasszemcsata után, éppen a válaszakor sikerült rá néznem újra. Az arcomon végigcsorgott a könny és szolid véget ért a fehér pulóveremen szürkülve a szempillaspirál miatt. Úgy fogok kinézni, mint Szörnyella. Nem akarom, macskám van, de szeretem a kutyákat.
Megöleltem, szorítottam és sírtam, jól esett,miközben annyi minden egyszerre háborított fel és nyugtatott meg. Mióta tudja? Miért csak most tudhatom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
Független varázsló, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 603
Írta: 2019. március 10. 14:49 | Link

JAJ
#WW | sütitolvaj


- Duh, semmi. Ez csak... vicc. Nem ismered a Piroska és a farkas című mesét? - érdeklődtem, miközben megmasszíroztam kicsit az orrnyergemet. Nem indult ez olyan jól, annyira már nem is volt vicces, inkább csak felszusszantam, hogy ez van, jobb is, ha gyorsan elengedjük a dolgot. Mint mikor letéped a leukoplastot. Ha sokat szarozol, csak jobban fáj.  - Kislányom? Vicces vagy. Nincs kislányom.
A szép ebben csak az, hogy nem nevettem. Szerettem volna. Jól esett volna, de nem jött ki a számon. Ott volt az a sok-sok elb.szott kapcsolat, a terhes-wannabe sonja, én meg elmúltam 30 és még azt sem mondhatom, hogy lenne valakim. Összességében ez elég szomorú. Inkább a kávémba kortyoltam, mielőtt sírva fakadok.
- Helyes, így sosem leszel híres tolvaj - grimaszoltam, bár jobb is volt így, épp elég a szar alak ebben a világban, nem kell még plusz, hogy aztán csak szívjunk. Kicsit kényszeresnek tűnt, ahogy azzal a szalvétával küzdött.
- Mikor mosolyogsz. Azt hittem, egyértelmű - vontam fel a szemöldökömet, kissé értetlenül is, mert szerintem nagyon is az. De hát, ugye nem mindenkinek egészséges az önbizalma, ezzel meg nem lehet mit csinálni. - Egye fene, meggyőztél.
Azzal el is martam a süticafatkát, ami meg kell, hogy jegyezzem, nagyon finom volt, tényleg. Damn.
- Nincs ám repülőszőnyegem. Szóval még Aladdinból is csak a csóró verzió vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
Gyógyító, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 178
Írta: 2019. március 10. 17:39 | Link



- Én nem úgy értettem - vágtam közbe, ha már éreztem, hogy sok minden voltam, csak valószínűleg túl... hát nem tudom milyen, de nem tűnhettem értelmesnek és kedvesnek. Más esetben már biztos integettem is volna a kezeimmel, hogy ez nem úgy van, nem akartam rosszul reagálni, de nem tudom elfelejteni, csak nem lehet. Vannak dolgok, amiket megjegyzünk, én leginkább azt, hogy többször voltam én vicces mint valakinek velem vicces az élet. Ez bonyolult kicsit. - De ismerem a mesét, nem ez a kedvencem, ha szabad választani, de... nem tudtam hogy Piroskának jól áll a szakáll - gondolkodtam el egy pillanatra, hogy aztán inkább a lopott sütim figyeljem. Nem számítottam ilyen gyors és kicsit olyan szomorú válaszra, legalábbis nem hangzott vidámnak. Jobban feldobta a nagyi füle, mint ez a kislány dolog, ettől meg kevésbé gondoltam illendőnek a kérdésemet. - Akkor egyedül nézel te is meséket? - mert nekem ez nem egyértelmű. Bár van akinek az? De nem firtattam a gyerek dolgot, nyilván megvan az oka, miért ilyen járatos ebben. Lehet fiatal testvére is, vagy egy unokahúga, esetleg rokon, bárki, gondolom én.
- Ez nagyon kedves - mosolyogtam rá, és ha szerinte esetleg ez természetes is, én nem így ismertem ezeket és jól is esett a meglátása, még ha szerintem csupán egy mosolytól nem lesz szép senki. Nem véletlen ülök én is annyit a tükör előtt! Igyekszem.
Inkább lassan hajtogatni kezdtem és ahogy meglettek az élet, magam felé fordítva egy sarkot behajtottam mint egy repülőt, de ez annál kicsit több lesz. Bár rákoncentráltam, azért nem annyira, hogy ne tudjak fél füllel itt lenni, meg fél kézzel. Mert az utolsó sütifalatkát csak felemeltem a villával.
- Aladdin sem mindennel az ölében kezdte azt a mesét - ingattam is meg a fejemet rosszallóan, mert ha a Piroska és a farkas megy, ez miért ne lenne pontosan ismert? - De lett, még neked is lehet szőnyeged, ami eléggé egyedi és csoda is lenne. Sosem láttam még olyan szőnyeget - néztem fel rá, hogy aztán visszabillentve a fejem felemeljem a kis szalvétafigurát. Szerencsére nem túl vékony az anyag, így egész formatartó. Kihúztam az oldalsó elhajtásokat, így meg is lettek a nyuszi fülei. - Tessék, farkast nem tudok - vigyorodtam el, hogy aztán felállva a tányért a pult felé csúsztassam, majd az asztalra támaszkodva hajoljak közelebb. - De szerintem a világ egyik legrosszabb dolga, mikor kitiltanak a cukrászdából, márpedig ha itt leszünk, mikor bezárnak, azért senki nem dicsér meg - ingattam meg a fejem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák


Csiperke ^^
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 268
Írta: 2019. március 16. 10:24 | Link

Thomas


Nem szólok semmit, amikor látom, hogy a szeme párássá válik, elég sokszor láttam már ezt, a saját orvosaimnál is, pedig elméletileg nekik ez nem kellene, hogy kifelé megjelenjen. Nem én vagyok az egyetlen ember, akinek rövidebb szavatossági időt szavazott meg az univerzum, de azt szeretném hasznosan és boldogan tölteni, meg persze őszintén, amennyire csak lehet. Van ez a ki vagyok én dolog, ami elég nagy hazugság, ha azt vesszük, és nagyon aggódom, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy akkor mit fognak szólni az emberek. Thomasnak el akartam mondani, hiszen ő az egyik első barátom itt, pontosabban ő az első, aki se nem Payne, se nem Kálnoki.
Hálás vagyok neki, hogy kérdez, de mégsem olyan erőszakosan, hogy azt érezzem, összeomlok a nagy összefüggések alatt. Vigasztalóan simogatom a hátát, éreztetni szeretném vele, hogy nincsen baj, hogy minden jó. Tényleg minden jó. Jól érzem magam, és hiszem, hogy ezt az állapotot most fenn tudom tartani. Nem csak magam miatt, de a testvérem, a családom, az álcsaládom és a barátaim miatt is. Ha valamit nem szeretnék, akkor az az, hogy bárkinek az arcára szomorúság költözzön, csak mert az állapotom romlik, vagy talán véget is ér a földi létem. Hirtelen túl sok kötődési pontom lett, és nem akarok lemaradni az eseményekről.
- Negyedéves. Vannak lezárt tanéveim, csak magántanuló voltam eddig, és az leszek ez után is, Will szerint az a biztonságosabb, de bejárhatok iskolába, amikor jól érzem magam, szóval most ez motivál, hogy jól érezzem magam.
Szélesen elmosolyodok, mert nagyon lelkes vagyok ezzel a témakörrel kapcsolatban. Alig várom, hogy legyen egyenruhám, hogy talárban, könyvekkel a karjaim között siessek egyik óráról a másikra.
- Ha megettük, sétálhatnánk egyet, van pár kismókus az erdei ösvényen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
Független varázsló, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 603
Írta: 2019. március 19. 01:42 | Link

JAJ
#WW | sütitolvaj


- Nem sértődtem meg. - Ezt nem ártott leszögezni, mert tényleg nem így történt. Nem voltam sértett, nem is bántódtam meg, egész egyszerűen eszembe jutottak nem túl kellemes dolgok is. Ettől pedig úgy éreztem magam, mint akinek a gyomrát egy egészen apró gombócba gyűrték. Ez nem feltétlenül kellemes. Amúgy minden a legnagyobb rendben volt. - Olyan elítélő vagy, a szerzők sosem szögezték le, hogy Piroska csak és kizárólag lány lehet.
Kicsit komorabb volt a hangulatom, ezt még a két asztallal arrébb ülő, sanda szemeket meregető kiscsaj is meg tudta volna állapítani. Na, nem mintha azzal kilettünk volna a vízből.
- Néha. Meg amúgy a... haverom keresztlányával. - Talán ez a legjobb kifejezés arra, hogy mi nekem Lia. Bence finoman szólva is... nem volt egyszerű eset, mikor el kellett magyarázni, hogy ki is ő nekem.
Nem mondták még rám, hogy kedves. Kicsit le is döbbentem, ez pedig látványosan ki is ült az arcomra, ahogyan a homlokomon elmélyedtek azok a ráncok egy pár pillanatra. Nem igazán értettem, ezt miből gondolja, honnan is jött neki a sugallat. Hajtogatni kezdett, amit figyelemmel is kísértem, de inkább csak ismét a kávémba kortyoltam.
- Még lehet, ez tény - bólintottam párat, mielőtt oldalra billentettem volna kicsit a fejemet. Nem tudom, hogy honnét szereznék egy olyat, meg egyáltalán minek, de biztosan tudnék, ha akarnék.
- Most hajtogattál nekem egy nyulat? - tisztáztam le a dolgot, a tekintetemet a kis szalvéta figurára szegezve, ami az asztalon ücsörgött. Egyre inkább szürreálisnak hatott számomra ez a kis találka, akárhogy is néztem a dolgokat. - Akkor azt hiszem, ideje lenne menni.
Még fel is sóhajtottam, ahogy eltoltam a kávém maradékát, majd a pultra csúsztattam, mielőtt kifelé indultam volna. Aztán kinyitottam az ajtót és félreállva előre tessékeltem. - Látlak még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
Gyógyító, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 178
Írta: 2019. március 19. 14:52 | Link



- Annak örülök, nem is szerettem volna - és tényleg így is van. Nem olyan kedveskedés idegennel, hogy most nem akarok konfrontálódni, semmi okom nem is lett volna. Már leszámítva, hogy kezdtem úgy érezni, provokálja a mesetudásom. Kicsit össze is ráncoltam a homlokom meg az orrom, ahogy végighallgattam, mit is mond el nekem. - Elítélő? Még a francia mesegyökereiben is egy lányról szól a történet, meg abban is, amit én ismerek otthonról, bár abban kecskéket eszik a farkas, és utána... mindegy - csuktam össze a szám végül, hiszen ezt most igazából senki nem kérdezte, belőlem meg csak úgy előjött. Biztos meglenne a mese maga varázsa, ha mondjuk van egy lány farkas, meg Piroska inkább szoknya helyett fekete farmerban meg piros pulcsiban, kapucnival utazik. De a kosarat a kezébe nehéz beleképzelnem; lehet kicsit kijöttem a mesés gyakorlatból, mióta dolgozom és egyedül is vagyok itt. - Lehet nincs ilyen szőnyeg, de legalább tényleg jól hangzik - vontam picit a vállamon.
- Néha? - mosolyogtam szélesen még fel is könyökölve az asztalra, hogy aztán a tenyerembe téve az állam nézzek rá, várva, hogy akkor még mi derül ki. Az, hogy egy ismerős kislánnyal teszi elég édes, sokan nem szeretik a gyerekeket. Vagy ha ez erős is, biztosan nem viselik jól, ők ehhez túl felnőttek, kedvetlenek, mogorvák, néha egészen hülyék is, ha engem kérdez valaki.
- Igen, hajtogattam neked egy nyuszit. Nem szereted őket? - kérdeztem félig felpillantva rá, de a fenék része a kisállatnak furcsán állt, így azt még újrahajtottam, mielőtt kettőnk közé tettem volna az asztalra. Lehet a kényszerem oka a sok cukor, mert bizony volt elég a sütiben, de ezt be nem vallanám.
- Én még szeretnék ide visszajönni, szóval igen - helyeseltem, hogy a kabátom elemelve bele is bújjak, aztán elinduljak kifelé, de még grimaszolva megtorpantam és visszanyúltam a nyusziért az asztalon, hogy mikor kiengedett megtorpanjak a cukrászda kirakata előtt, mondjuk sok helyet nem hagyva, hogy kijöjjön kényelmesen, de ez fontosabb. A kézfeje után nyúltam, hogy a tenyerét az ég felé fordítva beletegyem a kisállatszalvétát.
- Vigyázz rá - mondtam mosolyogva, aztán csak billegtem kicsit a fejem döntögetve, mielőtt még a zsebembe csúsztattam a kezeim. - Ha csak nincs egy Jafar, aki elzár a világ elől, biztosan. Szóval... remélem találkozunk még, és legközelebb majd maradok a saját sütimnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 559
Összes hsz: 2597
Írta: 2019. március 21. 23:24 | Link

ANNIE
délután egy ablak melletti asztalnál | x

Jól esik, ahogy a hátam simogatja. Mindig jól esik a kedves érintés azoktól, akiket kedvelek. Őt pedig határozottan kedvelem. Vicces lehetne persze, hogy ő vígasztal engem, akinek ilyen súlyos az állapota, viszont bennem ez fel sem merül. Szerintem ez a felállás most így van jól, ahogy van.
- Akkor egyből fölöttem fogsz járni - vigyorodom el. Hiszen én csak most leszek harmadikos. Jópofa lesz, hogy miközben ő lesz a frissen érkezett, közben már egyből a sűrűjébe kerül. Teljesen izgatott lettem a gondolattól, hogy iskolatársak legyünk. Szerintem kb. annyira, mint ő. Élvezem, hogy naponta találkozom a barátaimmal. Így őt is láthatnám még gyakrabban. Remélem, a hogyléte engedi majd!
- Oké. Benne vagyok - csapok le egyből a sétálós lehetőségre. Dehát van olyan, aki akár egy percig is azt hitte, nem fogok kapva kapni valamin, amiben sétálás, mókusok meg erdei ösvény is szerepel?
Ráérősen elfogyasztunk még mindent, ami előttünk van, aztán magunk mögött hagyjuk a cukrászdát. Nem esik már több szó ma köztünk mindarról, amit elmondott nekem a betegségét illetően. Szerintem én nem is fogom ezt felhozni. Miért tenném? Ha akar majd beszélni róla, nagyon szívesen meghallgatom, meg így legalább, ha esetleg úgy látom, nincs jól, tudom majd mihez kötni és nem esek pánikba. Vagyis hát nem annyira. Minden esetre annyi biztos, hogy ez mit sem változtat kettőnkön. Nem tudom rossz vagy jó-e ez, de nem hiszem, hogy akármennyire is máshogy állnék hozzá ez után. Nem látom okát, hogy megtegyem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
Független varázsló, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 603
Írta: 2019. március 22. 15:22 | Link

JAJ
#WW | sütitolvaj


- Utána? Mi történik utána a kecskékkel? Vagy a farkassal? - néztem rá egy kissé zavarodottan, mert nem volt egyértelmű, hogy most kinek és mi baja lesz. Nem mintha ez adná magát, a mesék nagy részére most már Happy endet erőltetnek, akkor is, mikor abszolút nem indokolt. - Igazán illene már egy új verziót írni ebből.
N
em mintha lett volna ismerősöm, aki hajlamos lett volna meséket írni. De ha lett volna, biztosan szóltam volna neki farkas ügyben. Így maradt a szőnyeg kérdés, amiről nem szolgáltam érdemi infóval. Nem figyeltem eléggé repüléstanon, ez már egészen biztos. De ugye késő bánat, ebgondolat.
- Néha. Nem nézed ki belőlem? - horkantam fel, megingatva kicsit a fejemet. Pedig voltak nagyon jó mesék is, amit bárki szívesen megnézne, ha nem, akkor hazudik. - Most a királynő kutyája érdekel, de ugye egyedül moziba menni a gyengék sportja.
Ő közben tovább szöszmötölt a szalvétával, amiből lassan egy nyulacska formálódott. Nesze neked kézműves szakkör.
- De. Semmi bajom nincsen a nyuszikkal. Aranyos lett - bólintottam aprót, helyeselve a kisállat létrejöttét. Aztán megegyeztünk a távozásban, szóval kiengedtem, majd magam is kiléptem, kis híján neki ütközve. Éreztem az illatát, benne állt az aurámban, hirtelen azt sem tudtam, hol áll a fejem. Csak bámultam a kisállatra, majd elmosolyodtam.
- Kösz. Azért vigyázz a magas, kecskeszakállas pasasokkal - kacsintottam még rá, mielőtt a szabad kezem zsebrevágva elindultam volna a dolgomra. Mi volt ez?


//köff//
Utoljára módosította:Ward Weaver, 2019. március 22. 23:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. március 22. 23:30 | Link

Anastasia Strakhova
#


Minden olyan kék, minden csak úgy áttör a köveken, mint a víz, és határtalan, mint az ég. Nem, igazából csak beleszerettem a festékes dobozon a színbe, így a tegnap esti bájitalos kísérletem a hajamon pompázik. Egyre jobban tetszenek a varázsmódszerek a hajszínezésre, még a végén lehet át is váltok. A pálca túl kimerítő egy idő után, hiszen használom a munkában is, otthon is, erre már nem hiszem hogy fölösen telik az energiáimból. És egy idő után unalmas, azt meg ki akarná? Én nem.
A cukrászda öltözőjéből is hallani a zsibongást, a konyha jól ismert zajait és a vendégeket is, ezért is jut el pontosan az infó, mikor a konyhára ér a pincér lány, miszerint valaki megrendelte a chef kedvencét. Ez még elég új itt, de népszerű is. el is vigyorodtam, hogy aztán még a fonatomat utoljára megigazítva mindkét oldalon benyitva elkérjem a jegyzettömbjét, és megkérjem, mutasson rá, ki is volt az. Ezt most személyesen intézem, a magam módján. Sokszor meghagyom a többieknek, hogy érdeklődjenek meg pár dolgot, színeket, illatokat, akár csak egy kedvenc szót, nagyban leíró az emberekről, de most úgy fel voltam dobva  a hajam szépségétől, hogy még a kötényt se kaptam fel, ahogy a pult mögé értem, majd felülve rá a szélén átfordultam felette. Nem, nem vagyok túl illedelmes darab, de a munkámért elnézik nekem. A talpaimra érve kerestem a szőke hajkorona tulaját és meg is indultam az asztal felé.
Intettem pár alaknak, megint másoknak köszöntem is, mert bár nem vagyok itt olyan régen, vannak minden nap betérő emberek, akiket negyedik naptól azt hiszed ismersz eléggé, pedig ez amúgy nagy tévedés. De sok dolgozó piheni itt meg a munkanapját, a nehézségeket és kapcsol ki. A cukor remek orvosság néha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 128
Írta: 2019. március 23. 17:47 | Link

Harriett O. Wallace
Гарриет О. Уоллес


Olyan bájos ez a kis falu. A fogadóban, ahol a tanév kezdetéig lakom azt mondták, hogy ha szeretnék valami nagyon finom édességet enni, akkor el kell jönnöm ide. A neve is édes a helynek: Czukorvarázs. Belépve az ajtón megcsapta orrom az a jellegzetes illat, ami csak ilyen környezetben érezhető. Mélyet szippantok, lehunyt szemmel mosolyodom el, hogy ezután rögtön egy asztal mellé üljek. Előszedem jegyzeteimet, vázlataimat, amiket egy jókora mappába tuszkoltam be indulás előtt. Sok a dolgom, és kevés az időm. A pincérlánytól a híres chef specialitását kérem egy barátságos mosoly mellett. Míg várok elkezdem kiszedegetni a papírjaimat és úgyszólván belakom az asztalt. A lapokon kövek jellemzői, képek, táblazatok és esettanulmányok vannak. Ezekből igyekszem összekalapálni a tananyagaimat, melyeket majd leadok diákjaimnak. Közben félresöprök pár szemembe hulló hidegszőke hajtincset és egy csakra táblázatot töltögetek bőszen. Ez az egyik alapvető része lesz a második évfolyamosok anyagának. Színek, ábrák és fogalmak összessége. Egy sematikus emberi alak rajza. Ezek az első elemek. Felpillantok és ceruzám végét ajkamhoz emelve elgondolkozva nézni kezdem a velem szemben lévő ajtón kívüli világot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. március 23. 22:32 | Link

Anastasia Strakhova
#


Elegancia, megvolt a mozdulataimban, csak inkább voltam egy lovagló nőhöz képest kecses, mint mondjuk egy kis falusihoz, így megnéztek. Sokszor, mit nekem a hajam, mikor amúgy is van extra. De csak egy mosollyal mentem el a kislány és kisfiú párosa mellett akik mutogatva rám magyaráztak az anyukájuknak valami büntetésről. Én mondom, az nem egy jó irány, de nekem nincs gyerekem, ő meg nyilván mást él, mint én.
Lassan, de azért határozottan sétáltam a teregetett asztal felé, és mikor megfelelő közelségbe értem hajoltam közelebb kicsit behajolva a vele szemben lévő székhez. Helló. Na nyilván nem így kezdtem.
- Üdvözlöm, vagy üdvözöllek - álltam meg egy pillanatra, meghagyva, hogy döntsön a formalitásról. - Nemsokára kezdek, és a nem rég leadott rendelés lesz az első dolgom, gondoltam bemutatkozom, Hattie vagyok, és ma én hagyok maradandó élményt - vigyorogtam is nagyon szépen, de nem ültem le, csak a papírjaira pillantottam, aztán vissza a nőre. annak ellenére, hogy a külseje nem tükrözte a  tipikus, itteni, déliesebb jellemet, nem jelentette azt, hogy nem szeretheti ezt. Sokszor árulkodó, az álmodozóbb emberek bolondulnak az erősen édes, elborító ízekért, vannak az utazó típusok, akik a különleges kombinációkért, és végül a megragadtabbak, akiknek egy hagyományosból illik kihozni azt, amire sosem számítanának. Meg lehet próbálni, ez a legnehezebb egyébként.
- Első alkalom? - érdeklődtem a cukrászda és kicsit a falu kapcsán is, ahogy hozzá hasonlóan néztem ki az ablakon, hogy az utcára pillantsak, majd vissza a szőke nőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 128
Írta: 2019. március 24. 13:01 | Link

Harriett O. Wallace
Гарриет О. Уоллес


Nem múlik el nap, hogy ne éreznék bűntudatot, amiért eljöttem otthonról. Apám neheztelése ugyan nem ült ki az arcára, ahogy az enyémre sem a bánat, mégis tudom így érez. Boldogulni fog. Ebben biztos vagyok. Hagytam ott pár olyan követ, melyek kisugárzásai segíteni fogják és baj esetén jeleznek nekem. Mégis aggódom. Túl sokat, mint mindig. Ez egy olyan rossz tulajdonságom amiről nem vagyok képes sajnos leszokni. Elgondolkozásomból a szemem elé beúszó kék felleg és annak hangja riaszt. - Jó napot! Szia! - mondom pislogva, meg kicsit zavarodottan, ahogy szemeimmel és figyelmemmel egyszerre igyekszem a velem szemben lévőre fókuszálni - Az én nevem Anastasia - mosolygok a fiatal, elképesztő hajkoronával rendelkező nőre. Nem tudom, hogy csupán ez a hölgy, vagy itt minden vendéglátós ennyire kedves és barátságos-e vagy csak ő ilyen közlékeny, minden esetre kellemes ez a fajta vendégszeretet. - Nos...igen... - felelek hezitálva kérdésére és érzem, hogy a gyomrom táján feszültség ébred. Vajon honnan ilyen jól informált? Tudom a pletykák gyorsan terjednek, de hogy fénysebességgel száguldanának, azt azért nem hittem volna. Pláne egy olyan magán természetű ügyben, mint...Te jó ég! Nem is arra célzott, amire én asszociáciáltam! - kiáltok fel magamban. A leeső tantusz koppanása egy bomba becsapódásának felel meg és saját paranoiámon már-már el is nevetem magam odabenn. Ebből annyi látszik, hogy arccsontomon enyhe pír fut át, hogy gyorsan el is tűnjön, ahogy eláraszt a megnyugvás. Nem szégyenlem a tényt, ám nem is verem nagy dobra érintetlenségemet. Ennek ellenére mégis jócskán megrökönyödtem hölgytársam kérdése hallatán. Megint az a fránya túlaggódás...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. március 24. 20:49 | Link

Anastasia Strakhova
#


Könnyedén veszem a munkám, az életem, mert hát mi vesztenivalóm lenne, nem igaz? Leginkább szeretem azt, ami megadatott és úgy vagyok vele, hogy ha lúd, legyen kövér. Ezért is van bátorságom, vagy éppen pofátlanságom, mikor és hogyan értékelik, kimászni a konyhából - legalább nem szó szerint.
- Anastasia, mint a hercegnő a mesében? - és a történelemben. De ez nem lényeges, sokan nem tartják fontos momentumnak, én is inkább a gyerek részén nőttem ennek fel, mintsem a nagy múlt hivatkozásain. A töri sosem volt és lesz az erősségem, hiába rémlenek dolgok, de amíg úgy tudok teljesíteni és sütni, ahogy, senki nem fogja számonkérni rajtam Napóleon életútját, vagy a varázslólázadások dátumait. Közben széles mosollyal támaszkodtam meg tenyereimmel a vele szemben lévő szék felső karimáján, hogy kitekintés után figyeljem őt. A vonásait, az illatot, amit áraszt, a szavainak súlyát. Szeretem megfigyelni azt, aki éppen eljön ide, mert sokat elmond a süti előtti és utáni testbeszéd, pláne ha egyedi az a megrendelés.
- Az egyetlen tanácsom: élvezni, élvezni, ó, és élvezni. Meg nem árt, ha megszokod, ez a hely visszahív, én mondom - nevettem el magam, és most nem is a hely egyik üdvöskéje beszélt belőlem, inkább csak az ismereteim. Megfordultam itt diákként is jó párszor, szóval nem új nekem aztán semmi. Itt lehet ragadni, lehet függeni egy karamellás cappuccinon. - Nem akarlak ám zavarni, csak érdekelt kit is kell elvarázsolni ma. Gyakran érdekel. Sokszor - néztem elgondolkodva magam elé, éppen csak nem bökve ki, hogy néha talán betegesen és zavaróan is. De velem jár. - Két kérdés; már ha megengeded. Ha tehetnéd, Brazíliába vagy Kanadába utaznál inkább? És - pillantottam le a papírjaira, de őszintén szólva nem voltam otthonos - ha választanod kell egy érzelmet, amitől nem tudsz szabadulni, mi lenne az?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 128
Írta: 2019. március 25. 14:59 | Link

Harriett O. Wallace
Гарриет О. Уоллес


Az elképesztő hajkoronát viselő hölgy nevem iránti érdeklődése megmosolyogtat. Magam is láttam, nem is egyszer a tragikus sorsú nagyhercegnő csodás megmenekülésére és az anyacárnéhoz való visszatalálására épülő mesét. - Majdnem. A nevemet az üknagyanyámról kaptam, aki egy báró felesége volt és Oroszországban élt - mesélem nem túlzó büszkeséggel. A rang számomra nem több, mint egy cím. Nemesi vérem pedig épp olyan vörös, mint bárki másé. A tudat azonban jóleső érzéssel tölt el, hogy ilyen múlttal rendelkező család tagja vagyok. Eközben tanácsot kapok. Élvezzem. Rendben. Azon leszek, ezt itt helyeben meg is igérhetem. Mintha újévi fogadalmat tennék. Kapjak bármi kis jót is a sorstól, legyen az egy mosoly, vagy alkalom egy finom sütemény elfogyasztására, azt örömmel fogom fogadni. Ezalatt a hölgy tovább beszél. - Nem zavarsz - közlöm mosolyogva megnyugtatásul és így is gondolom. Pár perc csevegés jövendőbeli lehetséges törzshelyem fontos személyeivel sosem lesz nagy áldozat - Hmmm...talán Kanada és aggodalom - felelek őszintén kérdéseire, melyeket bár nem igazán érzek a helyhez és hangulathoz passzolóbak, mégsem okoznak komoly fejtörést. Mindigis jobban vonzottak a hűvös vagy épp hideg vidékek és az aggodalom, még ha megtanultam is leplezni mindig bennem van. Így evidens volt a válaszom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 64
Írta: 2019. március 26. 16:36 | Link

Anastasia Strakhova
#


Szóval egy fontos ember. Összegezhetném így is magamnak, mégis csak hümmögve bólintok párat, hogy végül is, egy életben élni ezt valakiknek biztos elég büszkeség. Én semmit nem tudok az eredeti anyámról és a családjáról, az édesapámnál meg akad egy-két angliai nemes, illetve ír, de ennyi. Semmi egetrengető azt hiszem.
- Azt mondják megvan a maga varázsa Oroszországnak is. Egyszer jártam Szentpéterváron, igaz, ami igaz, szép hely - jegyeztem meg elég pozitív élményekkel magam mögött, ahogy a velem szemben ülőre pillantottam. Talán tényleg egyértelműbb így egy-egy vonás, vagy külső jegy. De ezzel a bőrrel, hajjal és formával akár egy északibb európai országba is beleillene. Különösen mondjuk a svéd állam ugrott be elsőre. Ott rengeteg a szőke lány, volt szerencsém párhoz már.
Nem is kellett sok idő, hogy a lényegre térjek, így bár előzékeny voltam, egyből érdeklődtem is, hiszen az időveszteség egyszerre lehet ajándék és balsors, én meg nem kívántam máséval játszani. Az enyém köszöni, rendben van. Látszott a nőn, hogy ha nem is számított rá, valóban komoly választ adott, ezt pedig nagyon értékeltem.
- Kanada egy remek választás - közöltem széles vigyorral, ahogy a nő felé léptem elhagyva a szék takarását vele szemben. - Az aggodalom pedig az egyetlen, amire ma a desszertjénél nem lesz szüksége. Most pedig, örülök, hogy megismertem, még visszatérek - mondtam neki, majd egy apró biccentés után visszaindultam a konyhába, hagyva hogy a pincér ismét odamenjen a nőhöz, és megkérdezze az italokról, még várakozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár


angyal
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 128
Írta: 2019. március 26. 22:48 | Link

Harriett O. Wallace
Гарриет О. Уоллес


Még pár szót váltunk többek közt Pétervárról, a válaszaimról, majd annak ígéretével, hogy visszatér, a hölgy távozik. Utána egy pincérlány megkérdezi, hogy szeretnék-e esetleg addig inni valamit, míg elkészül az a bizonyos különleges sütemény, amit a chef nekem csinál. A válasz magától értetődő. Igen, méghozzá teát rendeltem. Nagyon szeretem, sokat ittunk otthon, főleg gyógynövényt és gyümölcskeverékeket, de nekem szívem csücske az orosz csájt is, főleg ha szamovárban készül. Az ad neki valami különleges ízt és hangulatot is egyben, ami semmi mással össze nem hasonlítható. Sőt ittam már mézből készült fűszeres szbityeny-t is, ami szintén egy jellegzetes forró ital az egyik hazámban. Itt persze egyiket sem fogok inni, hanem egy lágy és a légzőrendszerre jó hatású hársfateát, de valahogy maga a helyzet eszembe juttatta néhány régi emlékemet. A nedű illata finom és édes, ahogy a méze is, amivel megízesítem és a citrom is ad egy kellemes aromát a keveréknek. Két kezem közé veszem a csészét és fújni kezdem, hogy hamarabb belekortyolhassak. Nem vagyok fázós, jól tűröm a hideget és itt minden van, csak az nem, mégis jól esik ez a veszélytelen lélekmelegítő. Lassan újra belemélyedek a papírjaimba. Egyre több lap hever szanaszét körülöttem én pedig körmölöm az óravázlatokat. Nyolc évfolyam, mind külön igényekkel és elvárásokkal. Az elején meg kell szerettetnem a tantárgyat, hogy azután évekig tudást halmoztassak, amit majd a mesterképzésen alkalmazhatnak. Nem lesz egy sétagalopp. Ráadásul ki kell majd ötödik év végére azokat is szűrnöm, akik nem csak tudják a gemmológiát, de érzik is a köveket. A hozzám hasonlóan fogékony diákokat, akinek megmutatkoznak az ásványok rejtett titkai. Remélem akadnak majd ilyen tanulóim. Megint azon kapom magam, hogy a külvilágra bámulok az ajtó üvegét figyelve és a medálomat babrálom balommal. Azt hiszem ideje lesz egy koncentrációt javító, jóval nagyobb hatékonyságra sarkalló kővel kezelnem magam, mert így bizony nehezen fogok helytállni a rám váró feladatok sorában. El is kezdem forgatni az egyik jegyzetköteget, hogy megkeressem a megfelelő alanyt. Nekem sem káptalan -mostanság főleg nem- a fejem. Régebben fejből tudtam rengeteg gond javallott kövét, de a mentőzés és a diszpécserség miatt ez a fajta tudásom háttérbe szorult, a sok más fontos protokoll mellett, amiket gondolataim homlokterében kellett tartanom nap mint nap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Neffry Ezra
Házvezető-helyettes Navine, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Előkészítős igazgató



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 56
Írta: 2019. április 14. 01:15 | Link

Stella
Oh F.ck | március 3
#messra




- Édes vagy, kicsim - simogattam meg a kezét finoman, mert ha más nem is, róla legalább tudtam a családból, hogy ténylegesen számít rám. A többiek... hát. Azt hiszem, túl sokszor tűntem el hozzá váratlan helyekre és okokból ahhoz, hogy még ténylegesen foglalkozzanak a hogylétemmel. Ami azért egy kicsit kellemetlen néha.
- Annyira talán nem jó, de közel áll hozzá. - Tény, ha abból betöröl egy fél cuminyit, tutira nem érdekli már a fogfájás. Más kérdés, hogy lehet más sem, és a kicsi májának sem tett volna jót, legalább így megvárta a tinikort, míg elkezdte rohamosan leépíteni. Nem mintha én támogattam volna benne, de nem is próbáltam visszafogni. Inkább most éljen, mint negyven év fölött, mikor már mindenki hülyének nézi miatta.
- Ez a hely egy szarhalom, de közvetlenül a Mcdrive mellett - böktem ki az első és egyetlen találó hasonlatot, ami eszembe jutott, mutatva is a nagy kupacot, majd a tényt, hogy de közvetlenül mellette ott a kedvenc helyünk, szóval, végül is, annyira nem rossz, nem? Mert itt volt ő, meg Dávid, a suli, a munkám, amit szerettem. Liáék. Most már nem volt közel sem annyira vészesen szar, mint korábban.
Azt hiszem, lehet, hogy mégsem volt annyira jó ötlet elmondanom neki, inkább csak közelebb húztam magamhoz, miután láttam, hogy nincs minden rendben, jó szorosan, a fejét a vállamhoz húzva finoman. Mert ugye van-e lovagiasabb tett, mint hogy hagyod, hogy a te felsődet b.ssza össze minden más helyett a sminkes sírással? Nem hiszem.
- Hé, kincsem, jól vagy? - kérdeztem, a haját simogatva kicsit, miközben nyomtam egy csókot a homlokára. - Tehetünk úgy, mint a vicc lenne. Ha szeretnéd.
De nem az. Mégsem teszem hozzá, mert másokkal ellentétben, csak azt szeretném, ha boldog lenne, nem azt, ha megfelelni akarna az elvárásaimnak.
Utoljára módosította:Neffry Ezra, 2019. április 14. 01:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 501
Írta: 2019. április 19. 00:20 | Link


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


Valamiért olyan furcsa volt és kicsit más is velem. Éreztem, nem volt ez rossz vagy jó, egyszerűen csak motoszkált a fejemben, hogy mi is zajlik éppen. De nem tudtam meg egyhamar, viszont vele ellentétben jót nevettem a nosztalgiázásunkon. Kicsit ettől is feszültnek látszott inkább. Persze ő már felnőtt volt nagyon és neki illett viselkedni meg hasonlók, biztos máshogy gondolkodik ezekről. Meg most is más, hiszen ő olyan nagyon... nem tudom pontosan mit mondhatnék. De az biztos, hogy vigyáz rám is, Dávidra is, ha arról van szó, és bár Gergő sosem érdemelte meg, mert mindig elmegy, meg elvan magának meg minden, mert megteheti, azért neki is ott volt szerintem Ezra, mikor kellett.
- Uh - nyögtem fel a nagyon is jól hallható gyomorkorgásommal egy időben, majd a vállába is bokszoltam csúnyán nézve. Kellett előhozni a mekit! Mikor itt vagyunk az Isten háta mögött hárommal egy négyes elágazásban, mindenhol STOP táblákkal és behajtani tilosokkal. Tökre ezt érzem, és még egy normális kajáldát is vadászni kell. - De azért megvan neked is itt a faluban a Drive, igaz? - mosolyogtam rá, mert tényleg érdekelt tényleg ezt látja-e vagy mondja miatt..am. Nem beszélhetek nagyon többesben, hiszen Dávid már fél lábbal Pesten van úgy teljesen, Eriket nem tudom mikor láttam utoljára nem munkába temetkezni, szóval ebből a körből kimarad, mint régen a társasban Gergő. Hahaha, jobbak voltunk Dáviddal!
Aztán bumm. Semmi emlék, semmi jelen. Olyan volt egy percre, mint mikor régen matekórán csak bámultam és felszólítottak. Értettem, amit kértek vagy mondtak nekem, de azt sem tudtam milyen évet írunk és hogy hívnak. Most tényleg nem tudtam hogy is hívnak ami azt illeti.
- Ez vízálló kéne legyen. De tuti nem jön ki - mondtam az első ép gondolatom ki, leginkább a ruháinkra meredve, ahogy közelebb húzódtam az átkarolásra és a kezeim megemelve magam mellől az addigi tehetetlenségből; öleltem őt át.
- Miről beszélsz? Ez... én... nem szomorú lettem. Dehogy - ingattam is a fejemet, ahogy nem igen akartam elhajolni, akkor rá kell nézni, a világra. És most egyszerre voltam zavart közben meg megnyugodtam. Úgy éreztem valami olyan mondat hangzott el ponttal a végén, ami bár mindig viccnek tűnt, sosem volt tisztázott. - És ezt más tudja? - törölgettem meg kicsit sem figyelve a fehér pulóverujjammal az arcom, majd rendbe teszem ezt később.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 25 ... 33 34 [35] 36 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed