36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 19. 21:05 | Link

Meglepetés vendég


A kezemben a kis írással gondolkodtam, hogy mit is jelenthet pontosan, amikor valaki megszólított. Felnéztem a lapról, és egy helyes barna srác mosolygott rám.
- Oh, Istenem! - bukott ki a számon, ahogy felfogtam mi is történik körülöttem. Stella üzenete, az ismeretlen fiú, és hogy ott ülök egy kávézóban nélküle.
- Mármint... szia, igen, persze - nyújtottam a kezem, hogy foglaljon csak helyet. A reakcióidőm lehetett volna gyorsabb is, és nem ennyire kusza. - Tánya vagyok - mosolyodtam el. Nem is értettem, hogy vajon hogyan is sikerült idecsalnia a lánynak egy ilyen srácot. Azt pedig végképp nem értettem, hogy honnan ismer ilyen helyes fiút.
Vajon Stella ezt még az előtt tervelte ki, hogy alkut kötöttünk, vagy utána. Talán ennyire ismer, hogy tudta, hogy nem sikerül ennyi idő alatt senkit elhívnom randizni?
Megjelent a pincér, és a pár másodpercnyi csöndnek vége szakadt. Annyira furcsa volt az egész.
- Egy kávét kérek tejjel, és egy cukorral
- mondtam a lánynak, aki ez után Dávid felé fordult, majd mikor ő is megvolt, elment.
- Figyelj, nem tudom Stella mit mondott neked, vagy mit ajánlott, de nem muszáj itt maradnod velem - bukott ki a számon. Nem tudtam úgy nekiállni ennek az egésznek, hogy a srác valami olyat vár, ami én nem vagyok, mert a fekete hajú olyanokat mesélt rólam. - Viszont ha maradsz, elmesélheted a tetoválásod történetét - ajánlottam fel mosolyogva, mert tényleg tetszett a minta a karján, és hát nah, kíváncsi lélek vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. augusztus 26. 11:29 | Link

A titokzatos idegen

- Téves, csak szimplán, Dávid - nevettem fel, hogy megpróbáljam a kínos helyzetet oldani, amit Stella sikeresen összehozott.  Nem akartam úgy leülni, hogy meg se engedte, meg semmi, azt hiszem, az egy kicsit gázul jönne át, ahhoz meg semmi humorom, hogy utána magyarázkodni kelljen. De kis fáziskéséssel pozitív választ kaptam, így leültem vele szemben és kezet is fogtam vele.
- Nagyon örülök - biccentettem aprót, mert hát, alapvetően, asszem így is volt. De nem értettem, hogy a húgomnak miért kellett ilyen beégetősen elrendezni az egész szitut.
A tekintetem a pincérre emeltem, majd pár pillanatnyi fontolgatás után kértem egy fekete teát, mert azt bármikor meg tudnám inni, akkor is, ha inkább kávépárti lennék.
- Őszinte leszek, épp annyira meglepett most ez a találkozó, mint amennyire téged. Azt mondta, fontos, találkozzunk ma, itt. Itt vagyok és... meglepetés - emeltem meg mind a két kezem, rá mutatva, hogy összességében ő, maga volt a meglepetés vendég. Ha elmeséli, nem is biztos, hogy eljöttem volna. Nem, mintha megbántam volna eddig, csak egy tény, hogy nem jól kezelem, mikor Stella a kapcsolataimba turkált. Mondjuk könyékig.
A kezemre pillantottam, majd elmosolyodtam egy kicsit, vonva a vállamon egy apróbbat.
- Igazából nincs különösebben érdekes története, a művészetek tanárom csinálta. Mikor dolgozni kezdtem, terveztem meg, de saját magamnak ekkora mintát nem szívesen csinálnék meg és eddig nem volt meg a megfelelő ember, akire rábíztam volna - meséltem el, hogy is került oda az a bizonyos fa, amin most épp virágok voltak, mert nyár van. Majd a télen lesz rajta izzósor, az jól hangzik.
- Honnan ismered Stellát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 28. 22:39 | Link

Meglepetés vendég


Fekete teát rendelt. Furcsa volt számomra, azok után, hogy Kolos konkrétan kiutálta azt a fajtát a többi filter közül. Már olyan régen, hogy az ízére sem nagyon emlékeztem, és abban a percben eldöntöttem, hogy majd inni fogok én is legközelebb.
- Remélem kellemes meglepetés volt, mert nekem eddig határozottan igen - mosolyogtam, aztán észhez kaptam, hogy mit is mondtam. - Mármint igen, Stella hasonlóképp csalt engem is ide - pirultam bele, és lenéztem magam elé az asztalra. Kezemmel beletúrtam a hajamba, annyira zavarba jöttem. Nem tudtam eldönteni, hogy most vajon azért mondok-e ki minden gondolatot, ami megfordul a fejemben, mert túl sokat voltam a kicsikkel, vagy mert olyan régen randiztam egy normális sráccal.
- Váó, ezek szerint tetováló vagy? - kérdeztem rá az egyértelműre, csak amolyan bizonyosságot nyerni. - Megnézhetem? - nyúltam a karjáért, de csak akkor vettem a kezembe, ha megengedte. A finoman végighúztam a mutatóujjam az egyik ágon. - Gyönyörű - mondtam elámulva. Nem sok ismerősöm volt, aki ilyen vagy hasonló mintákkal büszkélkedhetett, ezért ez teljesen elvarázsolt. - És van olyan is, amit te csináltál? - emeltem a tekintetem már Dávidra, aki hirtelen sokkal közelebb került hozzám, lévén hogy a karját az asztal közepére húztam, és én magam is annyira bekúsztam, amennyire tudtam, hogy megvizsgáljam a mintát.
- Az előkészítőből. Mindig jön segíteni a gyerekekhez, igazi kis energiabomba, aki tele van ötletekkel. A kölykök imádják - mosolyogtam, mire megjöttek a rendelt italaink. A cukorért nyúltam, kinyitottam, és a benne lévő szemeket a kávé tetején egy nagy kör alakban elkezdtem szórni. Mindig ezt csináltam, ez már amolyan szokásom volt.
- Tetszik a pólód. Stellánál is láttam ezt az állatot - jelentettem ki, bár igazából fogalmam sem volt róla, hogy mit jelképezhet, vagy bármi. Talán a lány megemlítette a nevét is, de arra már azért nem tudott visszaemlékezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Mikecz Emese
INAKTÍV


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
Írta: 2018. szeptember 4. 16:53 | Link

Eliza

Vizsgaidőszak. Vizsgaidőszak mindenhol. Tépázott idegek, magoló tanulók és a stressz összetéveszthetetlen bűze. Nos igen, ez jellemzi ilyenkor az iskolai légkört. És ez az, amiből nekem ilyenkorra már k*rvára elegem van. Szóval megkerestem a klubhelyiségben azt, aki a leginkább úgy nézett ki, hogy ráférne valami levegőváltozás (még akkor is, ha ez az új levegő igazából tökre csak a falu és semmi különös) és így megragadtam Elizát és levonszoltam a „kis“ negyedévest magammal a cukrászdába.
Úgyhogy most itt ülünk egymással szemben, előttünk temérdek sütivel, és igyekszünk úgy csinálni, mintha amúgy jóban lennénk. Mert hát jóban vagyunk, tényleg; legalább két és félszer ültünk már egymás mellett kviddicsmeccseken lelkesen szurkolva a sárkányok csodálatos csapatának (a felet mondjuk úgy értem, hogy volt amit nem tudtam végignézni, mert éppen meguntam az üldögélést), tehát nem vagyunk idegenek.
- Na jó, ha még egy szót szólsz a vizsgákról, akkor úgy elátkozom a kedvenc plüssödet, hogy azzal minden gyerekkori emléked tönkreteszem - fintorodom el, mert hát pont azért jöttünk ide, hogy kicsit kilépjünk a stressz-zónából. Arról mondjuk sajnos fogalmam sincs, hogy van-e plüsse, vagy szép gyerekkori élménye, de mindegy is. - Szóval ha megszólalnál a vizsgákról, akkor inkább rendelj magadnak egy forró csokit, és abba mondd - kacsintok rá, amint belekortyolok az én nagy, habos italomba. Nem is értem, hogy nézhetett anorexiásnak a múltkor az a bájgúnár a nagyteremben. Hátradőlve nyújtózom el kényelmesen a széken, miközben kibámulok az ablakon. Imádom a borongós időjárást, már tényleg csak arra várok, hogy eleredjen az eső is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 4. 19:28 | Link

Mikecz Emese


Idősebbekkel lógni király, nemde? Másoknak biztosan. Liza nem foglalkozott vele, melyik évfolyamra jár Emese, felőle lehetne elsős is. Mondjuk valamilyen szinten az, csak épp utána még illik mondani, hogy mestertanonc.
De nem ez határozta meg, miért is vannak itt ketten. Eddigi évei során Liza nem foglalkozott a kviddiccsel, idén viszont többször is lement, ekkor pedig valahogy mindig a lány mellé kerültek. Néha reggelizni is együtt mentek le, szóval mondhatni ismerik egymást. Így amikor kiszúrta Mesit a klubhelyiségben nem gondolkozott, csak lehívta sütizni. Kellett a kikapcsolódás már neki. Soha nem fogja beismerni senkinek, de amúgy halálra izgulja magát némelyik vizsga miatt.
- Jól van, befejeztem - sóhajtott egyet, majd hátradőlt.
A hajába túrt, vigyorogva nézett le a jól megpakolt asztalukra, hogy aztán el is vegyen magának egy sütit a sok közül. Nem is volt annyira rossz a dolgozói kedvezménye. Na meg az is király volt, hogy végre nem kellett az egyenruhájában feszíteni.
- Azért ez a plüssös támadás gonosz volt - nézett szúrósan a lányra, villáját fenyegetően mozgatta felé. - De tény, hogy megérdemeltem. Akkor témaváltás: mik a terveid a nyárra? - kezdett bele a csevegésbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikecz Emese
INAKTÍV


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
Írta: 2018. szeptember 4. 21:53 | Link

Eliza

Tulajdonképpen soha nem tagadtam, hogy édesszájú vagyok, de kezdem gyanítani, hogy ez a cukormennyiség még nekem is sok lehet. Mondjuk van bőven időnk betermelni ezt a sok sütit, miközben mindenféle semmiségekről cseverészünk.
- Nagyon helyes - bólintok egyet nyomatékosításképpen, és kicsit arrébb tolom az italomat, mert hát kiszúrtam egy könnyű áfonyahabos szépséget és nem hagy nyugodni, muszáj megkóstolnom. Szóval magam elé húzom, és rögtön elkezdek belekanalazni.
- Bocs - vonom meg a vállam, majd bekapom az első falatot, és lehunyt szemmel élvezem egy ideig az ízeket. Na ez pont nem a túl édes kategória. - Hmm.. ezt muszáj megkóstolnod. Mármint tudom, hogy itt dolgozol, szóval nyilván mindent ismersz de ez akkor is valami zseniális - még egy falatot eszem belőle, hogy aztán Eliza elé toljam az édességet.
- Amúgy nem sok - vonom meg a vállam és egy szokásos Emese-fintort is mellékelek ráadásként - Gondolom majd keresek valami mugli fesztivált ahova belóghatok, vagy csak bámulom a plafont és igyekszem nem megdögleni a melegben - vigyorodom el, mert hát a nyári programjaim körülbelül így szoktak kinézni. - Esetleg idén is lenézek a Hőhűtő hétre. Te voltál már? Tavaly valami eszméletlen volt - Ismertetem a legújabb élményem a szalamantoni eseményről, miközben már újabb áldozatom után kutatok az asztalunkon. Mondjuk kicsit kételkedem benne, hogy az áfonyásat bármi megveri, de ki tudja, rengeteg finomság áll még itt sorban.
- Neked van valami tervben? Esetleg mész külföldre? - kérdezek vissza egy röpke pillantást vetve háztársam arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 5. 00:01 | Link

Mikecz Emese

Az utóbbi időben kicsit visszavett a mozgásból, bár ez egyelőre még nem látszik meg rajta, azért figyelnie kellene, mit eszik. De ahogy erre gondolt, rögtön eszébe jutott, hogy most végre képes valami ételt a szervezetébe juttatni. Mióta kiszabadult az apja nem igazán volt képes enni, de Emese jó hatással volt rá. Meg az isteni szakács a Czukorvarázsban.
Nevetve ellop egy falatot a lány elől, még le sem nyelte, amikor válaszol.
- Egyébként nem eszek itt sokat. Általában rengetegen vannak, amikor én vagyok - megvonja a vállát.
Hát igen, nem egyszerű elcsenni bármit is, ha legalább húsz kilométeres sor áll a pult mögött. Persze szokott szünetet is kapni, de akkor inkább olvas, azt meg nem szereti evéssel vegyíteni. Egyszer evett le egy könyvet. Egyetlen egyszer. És amíg értelmes gondolkodásra képes, sosem fogja megismételni.
Amíg Emese beszél, még mindig gyorsan falatozik a sütikből. Egy csokis-kekszeset fogott ki magának, képtelen abbahagyni az evést.
- Neked annyira nem is kell már belógni. Még a mugliknál is nagykorú vagy - mutatott rá, de aztán elgondolkozott a varázsló fesztiválon. - Umm, nem. Tavaly inkább külföldön voltam, mint itthon.
Nem is akart visszagondolni arra a nyárra. Szép se volt, jó se volt, de hasznos aztán végképp nem.
- Idén nem akarok... vagyis nem tudom. Ha neked sorozatgyilkos apád lenne, megszöknél nyárra? - gondolkodás nélkül mondta ki azt, amire gondolt.
Na igen, ezért nincsenek barátai.
- Vagyis... öö... izé. Én még nem gondolkoztam rajta, mit akarok csinálni - hadarta el gyorsan, hátha tud még szépíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikecz Emese
INAKTÍV


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
Írta: 2018. szeptember 5. 17:58 | Link

Eliza

Nem igazán értem, hogy mi értelme cukrászdában dolgozni, ha nem eszik sokat, de hát ő tudja, meg kell a pénz, meg minden.. értem én. Igazából nekem is kéne valami munka után néznem, hogy teljesen a saját lábamra álljak.
- Ennyire utálnak itt, hogy mindig a legnagyobb tömeghez vagy beosztva? - kérdezem kiszélesedő vigyorral. Vagy oltári munkamániás vagy tényleg megszívatják a főnökei, de mondjuk az is lehet, hogy nem ér rá máskor. Tök logikus lenne.
Hümmögök két sort, mert éppen tele van a szám, és csak aztán válaszolok, hogy lenyeltem a falatot. Na, ezt a jólneveltséget a legelőkelőbb körökben is megirigyelnék, eskü.
- Igen, tudom, csak hát… minek fizessem ki a belépőt, ha ingyen is be tudok menni - vonom meg a vállam ismét, mert a belógást nem egészen arra értettem, amire Eliza. Éppen egy almás pitét veszek magam elé - ami egyébként pont az egyszerűségével nagyszerű -, amikor megfagy bennem a vér is, és egy cseppet lemerevedek. Elég bambán festhetek, ahogy félig nyitott szájjal pislogok Elizára. Hogy mit is mondott?! Nyelek egyet.
- Igen, tutira megszöknék - jelentem ki, majd kínosan pislogok egyet inkább a sütire. Mármint, tulajdonképpen nem tudom, hogy az én apám mivel foglalkozik, lehet akár sorozatgyilkos is…  Talán a tudatlanság néha tényleg áldás. Leporolom a kezemről a porcukrot, iszom még egy kortyot a forró csokiból aztán feltekintek.
- Na jó, most jön a szokásosan elcsépelt kérdés, de ezt most értsd komolyan. Akarsz beszélni róla? - nyilván nem fogom kierőszakolni belőle, hogy ugyan sorold már fel apád áldozatait, de azért egy ilyen elszólás mellett nem megy el az ember csak úgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 7. 22:15 | Link

Mikecz Emese


Egy pillanatra elgondolkozott a munkatársaihoz fűződő kapcsolatán. Nem volt semmi különleges, mindig csak bejött dolgozni, aztán vissza a kastélyba. Mondjuk nem mintha különösebben érdekelte volna, amíg megkapja a fizuját.
- Szerintem csak a dolgozók miatt van ez. A diákmunkást általában azért tartják, hogy megkönnyítsék a dolgozók életét - mondta, közben vállat vont.
A következő téma már érdekesebbnek tűnt, röviden nevetett is Emese válaszán.
- Nem hiszem el, hogy tényleg rellonos vagyok és nem gondoltam erre - mondta vidáman. - Nem is hibáztatlak. De így már nagyon királyul hangzik.
Újabb falatot szerez a csodasütiből, csendesen rágni kezdi és várja a barátnője reakcióját. Oké, tisztán látszik, hogy ezt túl korai volt bedobni, de tényleg nem gondolkozott. Mostanság túl nagy Lizán a nyomás, ilyenkor mégannyira sem tudja visszafogni magát, mint alapjáraton.
- Én is afelé hajlok. Nézegettem is bentlakásos munkákat néhány helyen, de leginkább csak rezervátumokat találtam - lemondóan sóhajtott, még a szemét is lehunyta.
Nem sűrűn hangoztatta, de nagyon nem szerette az állatokat. A mágikus lények pedig még inkább rá hozták a frászt. Biztos volt benne, hogy meg tudja magát védeni, egyszerűen csak idegenkedett tőlük.
Aztán csak ült, egy darabig csak bámult maga elé. Nem is tudja, mit mondhatna a rellonosnak. Persze, ismerték egymást felületesen, de kitárulkozni más. Általában az emberek tudják, hogy az apja nem éppen mintaszülő, de beszélni az érzéseiről teljesen más.
Így inkább a ködösítés mellett voksolt végül.
- Ja, amúgy nem nagy ügy. Először megijedtem, de szerintem nem is tud rólam - legyintett, mintha tényleg egy kis egyszerű tény lenne az egész. - Nincs semmi különös benne, szerintem mindenkinek kicsit kattantak a szülei. Mármint ez a dolguk, nem? Csak az enyém egy kicsit jobban.
Nem arról volt szó, hogy nem bízott Emesében. Csak ha kimondja az érzéseit, akkor azok már valóságosak lesznek, és ettől jobban félt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikecz Emese
INAKTÍV


#köszönjükemese
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 106
Írta: 2018. szeptember 25. 19:00 | Link

Eliza

Részemről lezártnak tekintettem a munka-témát, volt igazság abban, amit Eliza mondott, egy diákmunkásnak sosem igazán könnyű. Már csak azért is rásóznak mindent, mert diák, és hát akkor már szerencsétlen dolgozzon is még meg a kevéske pénzéért. Brr.. tényleg nem sok kedvem lenne dolgozni, de azt el kell ismernem, hogy jól jönne a pénz. Gondolom mint mindenkinek.
- Ha gondolod jöhetsz velem, bár ketten kicsit feltűnőbbek vagyunk, de egészen biztosan megoldható - vonom meg a vállam. Igazán tetszik Eliza lelkesedése, és tényleg nagyobb fun lenne társaságban fesztiválozni, bár nem mondom, hogy ne találnék magamnak fura alakokat akikkel lóghatok.
Ezek után a beszélgetésünk egészen fura és nagy fordulatot vesz, amit egy rövid lefagyás után tudok csak továbbgörgetni, olyan mint egy rosszul előtt kép, amin megakad a mozdulat egy pillanatra. Csendben figyeltem, és rágcsáltam az előbbi almás sütit, amíg a háztársam beszélt. Kicsit fintorogtam a bentlakásos munka gondolatára, valahogy eszem ágában sem lenne végigdolgozni a nyarat. Bár biztos jobb mint konstans bámulni a plafont unalmamban, miközben letűnt korok rockzenéi szólnak a gramofonból.
- Igen, mindenkinek kattantak - erősítem meg kurtán, mert hát valljuk be Eliza nem mondott túl sokat, és ha többet árul el a dologról, szerintem az én családom - az övéhez talán jóval kisebb - problémájáról akkor sem lett volna kedvem beszélni. Nem tudom mi a rosszabb, hogy ijesztő vagy az, hogy nem is tud róla.
- Na, ha gondolod akkor szökhetsz hozzánk a nyárra, majd befogadlak - vontam meg ismét a vállam vigyorogva. Mondjuk nem állítom, hogy nálunk olyan vidám a hangulat, de azért… igazából fogalmam sincs mit csinálok. Már másodszorra ajánlottam fel a társaságomat, pedig valljuk be, mindenkinek jobb ha egyedül vagyok, ezért szoktam csak ideiglenesen felszedni arcokat. Mégis Lizát… megsajnáltam? Nem azt hiszem ez nem jó szó rá, de úgy érzem jót tenne neki egy nyár velem. A végén még én leszek a jótündér.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én lassan kezdek tele lenni - dőltem hátra befejezve az utolsó kortyokat az italomból. Az asztal azonban még mindig eléggé teli volt sütivel, szóval kérdőn emeltem Elizára a tekintetemet. Vagy becsomagoltatjuk vagy addig itt ülünk amíg el nem fogy mind. Nekem mindkét lehetőség egészen csábítónak hangzott, de ha tovább maradunk, akkor lassan szükség lesz valami erősebbre is, mint a forró csoki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

köztünk nincs távolság.  
csak az el nem érés  
szívritmuszavara.  
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. október 2. 21:37 | Link

A titokzatos idegen
tattoo

Elég hamar kapcsoltam, hogy azt mondta, neki nem kellemetlen ez a helyet, sőt. Bár én nem igazán tudtam, hogy is álljak ehhez az egészhez. Nem igazán szoktam randizgatni, úgy kb senkivel és ezzel elég jól el is voltam, köszönöm szépen. Mármint tényleg, nem vagyok az a tipikus, romantikus alkat. Ezt bárki megmondhatja.
- Ezért még azt hiszem, el kell vele beszélgetnem. Komolyan - sóhajtottam fel, a hajamba túrva, mert nem éreztem úgy, hogy erre van olyan magyarázata, ami elfogadható lenne. Mármint, tényleg, egyszerűen két embert átverni egy randi kedvéért, nem tudom, hogy mennyire tűnik etikusnak. Pika helyteleníti.
- Igen, mondhatni. De csak a suli mellett - vontam meg a vállamat, mert egyelőre még nem végeztem a képzéssel és addig csak mellékes bevétel volt a tetoválás, nem pedig főállás, mint egy évvel ezelőtt. Jobban esett volna, ha még most is csak ezt csinálnám, de majd talán jövőre. - Üm... persze.
Kicsit olyan furán vette ki magát, mert általában nem szoktam hagyni, hogy összetapogassanak, de most tehettem egy kivételt, a bal karomat az asztalra nyújtva. Büszke voltam rá, friss volt még és nagyon élénk, de már túl volt azon a fázison, mikor még fóliázni kell. Az ujja végigkúszott az egyik ágon, mire halványan elmosolyodtam. Aztán mikor felnéztem, kellett realizálnom, hogy előre kellett egy kicsit dőlnöm, elég közel is voltunk egymáshoz. Kicsit fel is nevettem a helyzeten, olyan furcsa volt. - Van, de semmi felnőttes. Csak egy sárkány, meg Pikachu.
Egy pillanatra fent is akadtam ezen az egészen, hogy honnan ismeri Stellát, mert nekem a húgom egy szót nem szólt arról, hogy az előkészítőben csinálna bármit is. Mentális jegyzet: erre is rákérdezni, hogy milyen alapon.
- Jaaa, iiiigen, ez Pikachu, ez olyan... gyerekkori dolog nálunk - vontam meg a vállamat kissé zavartan, egy pillanatra le is szegve az államat, mert tényleg elég zavarban voltam. - Akkor te az előkészítőben tanítasz gondolom. Mit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 9. 21:10 | Link

Mikecz Emese


Olyan könnyű lenne lelépni, nem törődni semmivel. Végigbulizhatná az egész nyarat Emesével, akivel biztosan jobban érezné magát. De volt itt pár bökkenő. Még Liza sem lenne képes jól érezni magát úgy, hogy teljesen egyedül hagyja az anyját, ráadásul a másik rellonossal még nem alakult ki olyan kapcsolat, ami miatt így vakon megbízna benne. Nem volt visszahúzódó, mindig is voltak barátai, de kénytelen volt beismerni, hogy valami vonal mindig volt nála. Talán ez a közelgő őrületének a jele, vagy van valami pszichológiai betegsége, de ennek egyáltalán nem volt tudatában. Így hát elmosolyodott, és bocsánatkérően nézett a lányra.
- Jövőre talán? Vagy majd karácsonykor, olyankor amúgy is őrületes bulik szoktak lenni - füllentett picit. Lehet, hogy addigra megjön a kedve, lehet, hogy nem.
Nem igazán tudott mit hozzáfűzni a szülős témáról, meg már nem is akart. Véletlenül csúszott ki a száján, kicsit meg is bánta az egészet. Ez az ő problémája, nem akart ezzel senkit terhelni, de azt még kevésbé, hogy emiatt megsajnálják. Lehet, hogy pici lánynak tűnt, de erősebb volt, mint az elsőre bárki gondolta volna. A mágiája nem volt eszméletlenül nagy, vagy különleges, de nem véletlenül lett iskolaelső. Több varázslatot tudott, mint a korosztálybeli átlagos gyerekek, és ha épp nem szállt el a saját egójától, akkor még használni is tudta őket. És most már íjász is Emilynek köszönhetően. Még nem profi, de jó úton halad felé a kíméletlen gyakorlással.
Ahogy Emese másodszorra is felajánlotta a segítségeit, Liza elmosolyodott. Tényleg jó, ha az embernek vannak barátai, márpedig kezdte egyre inkább így megítélni őt.
- Ezt nem fogom elfelejteni, köszi - megint csak hárított. Már majdnem kezdte rosszul érezni magát, de aztán azzal nyugtatta le idegeit, hogy Emese biztos megérti. Mármint tényleg nem lenne illő megszökni, akármennyire is azt akarta tenni.
Végignézett a jó pár üres tányéron, amit maga előtt látott és elámult. Idejét sem tudta, mikor evett ennyire sok sütit. Az biztos, hogy jó darabig rá sem fog tudni nézni az édességekre.
- Helyt adok, egy falattal sem megy le több - felelte, majd a kezét a hasára tette, a másikkal pedig kiitta az utolsó kortyokat az italából. - Már csak azt nem tudom, hogy fogok így visszadöcögni a kastélyba - gondolkozott el vigyorogva.
Mintha meg sem történt volna az iménti kínos beszélgetés, újra jó kedve volt. De neki nem volt feltűnő, mindig is ezen az érzelmi hullámvasúton ült.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. október 14. 12:57 | Link

Meglepetés vendég


Elhúztam a számat. Tudtam, hogy beszélni kell ezért Stellával, de nem akartam, hogy miattam keveredjen bajba. Pláne ne úgy, hogy én meg közben megszegtem a fogadásunk.
- Jó, de azért ne nagyon. Csak jót akart
- kértem, mert úgy éreztem muszáj megvédenem a lányt. Nem tudtam pontosan beazonosítani ki is lehet az előttem ülő srác, de úgy tűnt elég közeli viszonyban vannak, ezért nem is nagyon akartam beleszólni, csak egy kicsit.
- Suli? A bagolykőbe jársz? Mit tanulsz?
- kérdeztem rá, mert nem hittem, hogy oda jár. Pláne, hogy nem is volt ismerős. Reméltem, hogy ez azt jelenti, hogy nem jár Életvitelre, mert akkor én biztos ismerős lehettem neki, hiszen nem egy órát magam is tartottam.
Aztán a gondolataim teljesen elterelődtek, hogy megmutatta a tetoválását. Csak akkor néztem fel, amikor felnevetett. Közel volt hozzám, nagyon. Talán még meg is rettentem volna ettől a kevés helytől, ha nem lett volna ott az az imádnivaló mosoly a száján, ami engem is erre késztetett.
- Attól még lehet igényes és sokat jelentő egy tetoválás
- mondtam úgy, mint valami szakértő, pedig csak azt akartam, hogy tudja engem nem zavarnak a gyerekes dolgok. Hiszen nekem is voltak olyan szokásaim, amiket anyám nem tudott mire vélni, és mindig meg is jegyezte.
Beleittam a kávémba, és úgy hallgattam. Tehát gyerekkori dolog, akkor már jóó régóta ismerik egymást. - Ne haragudj, hogy megkérdezem, valószínűleg teljesen hülyének fogsz tartani, de... Stellának te vagy a bátyja? - kérdeztem meg, hiszen pár történetet már hallottam róla, de se a nevét nem tudtam, se azt, hogy néz ki. És annyira azért nem hasonlítanak, hogy elsőre levágjam a dolgot.
- Matematikát és táncot tartok nekik, meg a kiscsoportot én vezetem. Hozzájuk szokott bejönni Stella. Meg a Bagolykőben gyakorlótanár vagyok
- Ez így mind nagyon szépen hangzott és olyan felépítettnek, csakhogy nem voltam benne én magam biztos, hogy ezt akarom. Annyira lekötött volna ez a dolog, hogy egyszerűen nem szerettem volna. Utazni, na az lett volna a nekem való. Kár hogy nem tudtam egyetlen külföldi nyelvet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. október 29. 11:18 | Link

Titokzatos idegen

- Majd meglátjuk - vontam egyet a vállamon. Soha nem szoktam Stellát nagyon lecseszni, ok nélkül meg aztán főleg nem. Tudom, hogy a maga nagyon fura és idegőrlő módján biztos segíteni szeretne, de nem tudom, hogy ez mennyire jó így. Mármint, komolyan.
- Igen, oda, bár csak mesterképzésre, ez amolyan mellékes elfoglaltság. - Pár hónapja még azt mondtam, hogy a meló volt az, ami a háttérbe szorul, de azt hiszem, hogy már senkit nem akarok ezzel átverni. Mégis kinek adjam be, hogy csak plusz az életemben, mikor nem az? Az a lényege, minden más csak adalék.
Azt hiszem, kicsit talán túl közel is hajoltam, de összességében nem volt direkt. Nem szoktam mások aurájába belemászni csak úgy, indokolatlanul. Szerettem a tetoválásaimról beszélni, igaz sokszor nem igazán érdeklődtek utánuk, csak az ügyfeleim, hogy amúgy magamnak is én csinálom-e. Amit igen, igen, amit nem, nem. Szerintem látszik a stílusbeli különbség a fán.
- Öh... Iiigen, Stella a húgom, bár azt hiszem, ez elég egyértelmű. Mármint, ha nem nézzük a szemszínt, eléggé hasonlítunk. De persze, tisztább rákérdezni - dőltem hátra a székemen és a teámba kortyoltam, ami, miután percekig nem foglalkoztam vele, megcsinálta magát. A mágia elég hasznos egy találmány.
Érdekes volt, egyrészt, hogy érdekli a matek annyira, hogy tanítsa, másrészt, hogy Stella amúgy ott dolgozik és ezt nekem valahogy elfelejtette megemlíteni. Véletlen lenne? Nem hinném.
- Értem. Szóval te ezzel szeretnél foglalkozni, már hogy úgy rendesen is? Tanári pálya? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, miközben visszatettem a bögrét oda, ahol eddig volt. Legalább kivételesen a számat nem égettem rommá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 10. 15:07 | Link

Ervin


Délután 4 felé járhat az idő. Kint a szabadban egy kicsit fúj a szél, de ragyogóan süt a nap, úgyhogy a legtöbb diák a kastély falain kívül tartózkodik. Nem meglepő, hogy köztük én is.
Reggel, amikor felkeltem és megláttam, mennyire jó idő van kint, nagyon izgatott lettem. Az elmúlt napokban megállás nélkül ömlött az eső, így bentre kényszerültem, de ma végre elérkezett az idő, hogy magamba szívjak egy kis fényt és oxigént. Gyorsan kiugrottam az ágyból és magamra rángattam az első ruhadarabot a szekrényemből, ami a kezem közé akadt. Ezután megejtettem egy szintén tempósabb fogmosást, arcmosást, fésülködést, felkentem a kedvenc vörös rúzsomat, felkaptam egy könyvet és már ki is léptem a szobám ajtaján. Az udvarra érve körülnéztem, egy fát kerestem, aminek a tövében kényelembe helyezhettem magamat, hogy addig olvassak, míg annyira sötét nem lesz, hogy már a könyvet sem lássam a kezemben, nemhogy a betűket. Végül inkább egy fa helyett padra vágytam, vagy egy kényelmesebb fotelre, de a kastélyba se akartam visszamenni, ezért a falu felé vettem az irányt. A macskaköves utcákra érve egy-egy boltba betértem körülnézni. Voltam a könyvesboltban és az antikvitásban, végül pedig elsétáltam a Kis tavacskához. Úgy tűnt, mindenki a falu központjában tölti a szabadidejét, ugyanis a tó környékén egy árva lélek sem tartózkodott. Én ezt viszont egyáltalán nem bántam. A tótól pár méterre leültem egy padra, felcsaptam a könyvemet a 208. oldalon és onnan folytattam tovább a szerelmes történetet. Ám 126 oldallal később a hasam vészesen korogni kezdett, jelezvén, hogy egész nap egy árva falatot sem kapott.
Így jutottam vissza a faluba és így jutottam ide, a cukrászdába. Amikor elindultam, másra sem tudtam gondolni, mint egy szelet sült húsra, ám az utcán megéreztem az illatát valami édességnek, összefutott a nyál a számban és úgy döntöttem, megengedem magamnak, hogy először desszertet egyek és csak utána levest és másodikat.
Amikor belépek a helyiségbe, megcsapja az arcomat a bentről áradó meleg levegő és az ínycsiklandozó édességek isteni illata. Mintha a mennyországba csöppentem volna. Fényesség, tágas tér, mosolygós, boldog emberek és rengeteg édesség. Amint eljutok odáig, hogy becsukjam a csodálkozástól eltátott számat, hangosan köszönök, majd a bejárattól legtávolabbi asztalhoz ülök le. Előtte még leveszem a szövetkabátomat, a szék háttámlájára akasztom. Még csak most nézek végig a ruhámon, amit délelőtt olyan sietősen kaptam magamra. Magas sarkú bakancs, fekete nadrág, piros pulóver. Gyorsan magam elé húzom az asztalon pihenő étlapot, átnyálazom, mit fogok kérni, amikor a pincér majd odajön hozzám. A választék hatalmas, a legtöbb édességnek a nevét se hallottam még. De nem esek kétségbe, majd megkérem a pincért, hogy ajánljon valami finomat. Mikor már legalább azt sikerült eldöntenem, hogy forró csokit szeretnék inni, hátra dőlök, ezzel jelezvén, hogy készen állok leadni a rendelésemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 10. 15:35 | Link

Claire

A változékony időnek köszönhetően a fél gárda kidőlt, így reggel, amikor beléptem az ajtón, tudatosodott bennem, hogy komoly emberhiánnyal küzdünk. Korán reggel mozgósítottam mindenkit, akit csak tudtam, hogy jöjjön be, akár többet is fizetek, de a lényeg, hogy ne ússzunk el. Ennek köszönhetően hattól olyan egyig a konyhában alkottam én is, segítettem a sütemények elkészültét, majd egy gyors ebéd után átöltöztem és onnantól hol a pultban vagyok, ahol éppen kiviszem a rendeléseket. Pörgök, és egyáltalán nem érzem, hogy fáradt lennék, pedig az vagyok. Az agyam éjjel kattog, napközben nem tudok mást tenni, mint dolgozni, és bár hazaérve szinte beájulok az ágyba, az alvás alig pár órán át történik meg, onnantól ismét csak a kattogás lesz úrrá.
Most, mikor a lány belép, egy pillanatra megállok a csomagolásba, figyelem, hogy merre indul el. A mellettem álló lány rám pillant, hogy menjen-e.
- Intézem.
Ő bólint és a korábban rendelt tortát csomagolja be. A várakozónak aztán két hatalmas papírszatyrot és a tortát készítjük össze, amíg pedig fizet, Erika a kabátjáért megy, hogy segítsen elvinni a Tündérmanóba a sok vásárolt holmit. Ugyan ezzel egy húsz percre kiesik a munkából, de most éppen egy kis holtidőben vagyunk, szerencsére. Gergő éppen beáll a helyemre, így én elindulhatok Claire-hez, aki alig három percet tölthetett el gondolkodással.
- Ha nem tudsz dönteni, lehetsz a téli ízek kóstolója is. A véleményed kikerül a falra, és ajánlhatod a süteményeket, forró csokikat másoknak. Ha pedig pénzt is keresnél, mindig van felvétel.
Na, hát biztos így szeretne kikapcsolódni szegény. Még le sem ült rendesen, át se melegedett, azt se tudja, hogy mit kérjen, erre megjelenik az exe, felajánlja neki, hogy dolgozzon nála, és még annyit se képes mondani, hogy "hello". Gratulálok magamnak egy képzeletbeli vállveregetéssel, hogy már megint ekkora bunkó vagyok. De mondjuk van egy olyan érzésem, hogy úgy alapból se vagyok a szíve csücske.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 10. 15:37 | Link

Ervin


Éppen a kabátom zsebében kotorászom, a pénztárcám után vadászok, hogy amikor a pincér ideér, akkor egyből fizetni is tudjak. Habár lehet, hogy a pulthoz kell majd odamennem a fogyasztásom után, fogalmam nincs, hogy működik itt a rendszer. Mindenesetre inkább most keresgélek a sok limlom között a zsebemben, minthogy akkor bénázzak, amikor a pincér ideér.
No, de mivel a kabátom és annak zsebének tartalma nagyon leköti a figyelmemet, még csak észre sem veszem, hogy odalép hozzám valaki. Azt meg pláne nem fogom fel, ki az a valaki. De csak a hangja kell hozzá. A hang, amit egykor olyan jól ismertem. Elég csak egy szótagot kimondania, és máris tudom, ő az. Megfagyok a mozdulat közben, az ujjaim ugyan ráfonódnak valamire, de rögtön el is engedem, elernyednek az izmaim, minden porcikám zsibbadni kezd. A szívem dobban egy hatalmasat, talán legutóbb is ő volt az, aki kiváltotta belőlem ezt az érzést, de annak már ezer éve.
Hallom, hogy több mindent is mond, nem csak annyit, hogy szia, de a meglepettségtől nem tudok figyelni. Óvatosan ráemelem a tekintetemet, merthogy még nem bírtam ránézni, és igen, ott áll előttem teljes életnagyságban. Ervin. A park óta nem láttam őt, annak pedig már több, mint 2 éve. Tudhattam volna, hogy el fog jönni egyszer ez a pillanat, de olyan sok idő telt már el az utolsó találkozásunk óta, a fene se gondolta, hogy majd pont itt, pont ma fogok összefutni vele. Na, meg azt sem tudtam pontosan, hol van, mit csinál. 2 év bőven elég ahhoz, hogy teljesen szem elől veszítsünk valakit, aki egykor olyan sokat jelentett nekünk. Milyen gyorsan idegenné válik az, aki egykor a mindenünk volt.
Viszont ideje visszarángatnom magamat a fejembe, koncentrálnom kell a helyzetre, mert ő még mindig ott áll felettem (Te jó ég, milyen magas!) és kérdőn néz rám. Ezek szerint kérdezett valamit, de ha az életem múlna rajta se lenne fogalmam, hogy mit. Így 2 év után végül csak ennyit tudok kinyögni neki:
- Hogy micsoda?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 10. 15:38 | Link

Claire

- Téli ízek kóstolója.
Válaszolom neki nyugodtan, nem biztos, hogy örül nekem, és azért mondta, így, hogy inkább fogjam be, de hát a szám az sosem úgy engedelmeskedett, mint ahogy kellett volna, így szépen el is mesélem, hogy miről van szó.
- Eldöntöttük, hogy a tél lesz a kiemelt időszakunk, amikor a legtöbb új dologgal kedveskednénk a vásárlóinknak, de eléggé sok ötlet jött be, és létrehoztunk egy kóstolóbizottságot, akik eldöntik, hogy mi az, ami tetszik nekik, és mi az, amit nem kellene erőltetni. Idén ehhez a lilát és az ezüstöt szavaztuk meg színnek, ilyen lesz a díszítés is. Random embereket szoktam leszólítani erre a melóra, gondoltam, hátha.
A másikat, hogy akár itt is dolgozhatna, nem említem meg megint, az nagyon hülyén venné ki magát szerintem. Mármint, én nem akarok haragban lenni, nem akarok ennyi idő után csatákat vívni. Elég nekem Rosie helyzete, hogy minden héten órákat utazok azért, hogy egy keveset beszélhessünk, és ahogy az orvosokat hallgatom, csak mélyebbre kerülök. Idő és türelem, minden bekerülőnek nehéz az eleje, és nehéz a hozzátartozóknak is. Hát igen, eléggé nehéz, ezt most meg is tapasztalom, újra és újra.
- Ha nem tetszik, akkor célszerű rábökni az étlapra, és azt hozom, de el is készíthetek bármit.
Ezek a megoldások jutnak eszembe hirtelen, mert igazából nem tudom, hogy mit szeretne, hogyan kezeljem. Bárhogy szeretné, én bármit megteszek, komolyan bármit, csak nem szeretném sem szomorúnak, sem csalódottnak látni, és bár lenne valaki, akárki, aki feledtette már vele azt, hogy milyen szomorúságot okoztam neki. Szeretném, ha így lenne. Barátok tudom, hogy nem lehetünk, nagyon furcsa lenne az, főleg neki, hiszen én voltam az, aki ki akartam lépni ebből az egészből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 10. 15:41 | Link

Ervin


- Hűha! Ez nagyon tárgyilagos volt – felelem a hosszú monológra, amit levágott nekem.
Ismerem őt, legalábbis régen ismertem, de a mostani viselkedése alapján nem változott sokat. Legalábbis ezen a téren. Tudom, hogy nem tudja hova tenni, hányadán is állunk egymással.
- Ervin… Ennek nem kell kínosnak lennie – mutatok először rá, aztán magamra. – Két év elég hosszú idő ahhoz, hogy a sebek begyógyuljanak, hogy megbocsássunk. Gyerekek voltunk, túl nagy szavakat használtunk, olyan ígéreteket tettünk, amiket nem tudtunk végül betartani. Én már túl vagyok az egészen, számomra ez már csak a múlt.
Próbálok bátorító mosolyt küldeni felé, pedig minden vagyok jelen pillanatban, csak bátor nem. És hazudtam is. Nem vagyok túl rajta, sosem voltam és talán sosem leszek. Persze az elmúlt két évben volt pár futó kalandom, de őt nem bírtam kiverni a fejemből. Talán emiatt nem lett egyik kalandomból sem komolyabb. Mert mindenkiben Ervint kerestem, és senkiben sem találtam meg. A seb azóta ugyan begyógyult, ez tény, de a heg megmaradt. Nagyon is megmaradt. De ezt ő nem tudhatja, pláne amiatt, ahogy most rám néz. Szomorú a tekintete, mintha szégyellné magát, pedig nincs miért. Előfordul, hogy elmúlik a szerelem, és olyankor el kell engedni a másikat. És ő ezt is tette, és korrekt volt velem. Azt akarom, hogy tudja, tényleg megbocsátottam, hogy ne eméssze már magát egy olyan dolog miatt, aminek már 2 éve vége szakadt.
- Szóval, téli ízek, mi? Megkóstolnám a sütiket szívesen, és ha nem bánod meghívnálak egy forró csokira. Kíváncsi vagyok, mi történt veled az elmúlt két évben. Persze, ha van kedved és időd hozzá – teszem hozzá a végén, mert nem szeretnék nyomulni. Szimplán csak kíváncsi vagyok, mi van a férfival, akit olyan nagyon szerettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 11. 13:59 | Link

Claire

- Betanultam.
Vallom be szégyellősen, mert ez az igazság. Tényleg betanultam ezt az egészet, és nagyon nem tetszik nekem sem, de így vagyok képes a legtöbb információt átadni az embereknek, és remélem, hogy ezért nem haragszanak, hiszen eléggé kellemetlen ez már önmagában is.
- Örülök.
Mosolyodom el halványan arra, amit mond. Tudom, hogy két év, de én voltam az, aki kilépett, és nem érzem jól magam tőle. Oké, tényleg jobb így, tudom, mert akkor, ha ott maradok, megkeserítek mindent. Mert mi lett volna? Betartom az ígéretem, elveszem feleségül, terhes lesz, és most ott játsszuk a tökéletes családot, mindenki előtt, míg amikor elfordulunk, és magunk maradunk, előjön az elnyűtt, unalmas férj, és az őt kiszolgáló, mosolygó, de boldogtalan feleség? Nem lett volna értelme. Így, ha fáj is, még mindig jobb a helyzet.
- Köszönöm.
Mosolyodok el, mert valóban nagy könnyebbség tőle hallani, hogy nem haragszik rám. Nem akartam neki rosszat, tényleg ő az egyik olyan ember, akit egyáltalán nem akarnék bántani. Talán innen már tényleg felfelé vezet az út.
- Rendben. Most jött meg a váltás, szóval összedobom a sütiket meg a csokikat, és jövök. Pár perc.
Mert hát akkor már át is öltözöm, meg kicsit összekapom magam. A kinti ruhám egy kék pólóból és fekete farmerből áll, szóval nem olyan nagy változás, de inkább ebben ülnék le beszélgetni, nem ingben meg kötényben. Szóval gyorsan átöltözöm, és közben el is készül a tálcánk, rajta minden földi jóval, mit csak kértem. Ezekkel együtt térek vissza Claire-hez és borítom be az asztalt.
- Nem kell mindent megenni, csak ami szimpatikus. Viszont szerintem mesélj előbb te, kettőnk közül te tűnsz boldogabbnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 11. 15:13 | Link

Ervin


Tessék, most még inkább izgatott vagyok, mint fél perccel ezelőtt voltam. Szinte biztosra vettem, hogy visszautasítja majd a meghívásomat, de nem. Sőt, mintha még örült is volna az ajánlatnak.
Próbálok nyugodtan ülni a helyemen és várni, míg Ervin visszaér. Ám hirtelen beugrik, hogyan is hagytam el a kastélyt ma reggel, úgyhogy felkapom a táskámat és gyors, magabiztos léptekkel berohanok a női mosdóba. Ma először veszem szemügyre magamat a tükörben. A látvány megnyugtató, a hajam nem áll szanaszéjjel, a fogaimat nem kente össze a rúzsom, egész elviselhetően nézek ki. Én mégis magamhoz veszek egy kis papírtörlőt, bevizezem, megtörölgetem a homlokomat és az arcomat. A rúzsomat teljesen letörlöm, és újra magamra kenem, biztos, ami biztos. Végig nézek magamon még egyszer és elfintorodom. Mégis minek akarok tetszeni neki? Ez nem erről szól már. De talán mégsem olyan nagy bűn, hogy jól akarok kinézni. Az már előbb, amit ezzel el akarok érni. Meg akarom mutatni neki, mit veszített velem. Mielőtt kilépek az ajtón belelehelek a tenyerembe, csak ellenőrzésképpen. A kezem a kilincsre teszem, veszek egy mély levegőt és visszamegyek a vendégtérbe az asztalhoz.
Nem sokkal később Ervin is csatlakozik, egy tálcával a kezében ér vissza hozzám, ami tele van minden földi jóval. Egészen mostanáig tudomást sem vettem az éhségről, ami a gyomromat mardosta, de most, hogy ez a sok finomság előttem van, már nem bírok magammal. Mielőtt válaszolnék Ervin kérdésére, felkapom a legszimpatikusabb süteményt és magamba tömöm.
- Bocsánat! - szabadkozom. - Egész nap nem ettem egy falatot se, nagyon éhes vagyok már.
Az első sütit követi a második, aztán a harmadik, végül a negyedik után szólalok csak meg.
- Uram atyám! Mégis mit eszek? Ez valami mennyei! Na, de igen, azt hiszem elmondhatom magamról, hogy boldog vagyok. Vagy, ha az nem is, de megvagyok elégedve az életemmel. Csinálom a sulit, rengeteg időm van olvasni, amikor csak tudok, akkor otthon vagyok a családdal. Képzeld, otthon bekerültem a kórusba, amiben a nagyim is benne van, úgyhogy az utóbb időben rengeteg dalt kellett megtanulnom, ennek következménye, hogy egész nap éneklek. De szó szerint. Ezzel kelek, reggeli közben, zuhanyzás közben, két óra között, egészen lefekvésig - lelkesedem.
A kalandjaimról nem akarok szót ejteni, egyelőre nem. Valószínűleg úgyis előkerül majd ez a kérdés, ráérek majd akkor beszámolni róla.
- Na, de mit jelent az, hogy én vagyok a boldogabb? Te talán nem vagy az? Mi történt? - oldalra biccentem a fejemet, úgy várom a válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 17. 11:47 | Link

Claire

Elmosolyodom, amikor el veszi a süteményt, mielőtt még leülhettem volna, de aztán amiatt, amit mond, kicsikét összehúzom a szemöldökeimet.
- Nem kellene előtte rendes ételt enned? Csinálhatok egy szendvicset.
Mivel elég hosszú a munkaidőnk, és nyilván, egy idő után elege van mindenkinek a sok cukorból, vannak hátul a hűtőben olyan cuccok, amelyekből kiváló szendvics készülhet, szóval, ha inkább azt enne, nem tart semeddig összedobnom egyet.
- A fantázianeveken még gondolkozunk, de ennek az a lényege, hogy az étcsokoládét és a tejcsokoládét keverve a benne található piros gyümölcsök ízét emeljük ki. Lesz olyan verzió is, amit leöntünk forró vaníliakrémmel.
Csak azt most még mire megcsinálom, valószínűleg Claire éhen halt volna. Persze nem tudtam, hogy ennyire éhes, csak úgy gondoltam, hogy nem szeretném a kelleténél tovább megvárakoztatni. Hallgatom a történetét, és elmosolyodom, tudom, hogy a nagyi milyen fontos a számára, így örülök, hogy tudnak egy olyan közös programon együtt lenni, ahol még fejlődhetnek is, főleg Claire.
- Mindig is csodálatosan énekeltél.
Állapítom meg őszintén. Nagyon szép hangja volt mindig, olyan, ami igazán átadja az embernek azt az érzelmet, amit közvetíteni szeretne. Mindig szerettem őt hallgatni, néha észre se vettem, hogy azért nyugszom meg, mert ő énekelget a környezetemben. A mondandója alatt végig mosolygok, valóban jó hallani, hogy boldog, és látom rajta, hogy elégedett magával. Mindig volt benne egy olyan kisugarzás, mely megkülönböztette másoktól, én is felfigyeltem rá. A kérdésére kicsit elhúzom a számat, és magamhoz veszem a bögrém, kortyolok egyet a válasz előtt.
- Egy ideje együtt vagyunk Rosieval.
Nem kell bemutatnom neki, hiszen több szempontból is ismerheti. Rosie ismerős mindenkinek egyrészt a tánctudásáról, rengetegszer lehetett látni iskolai előadásokon, ahogy kecsességével magára vonzza a tekinteteket, aztán ismert arról is, hogy Fisher, és arról is, milyen vékony. Sokan megjegyezték ezt, hogy szinte eltűnik. Emellett pedig nem csak Claire évfolyamtársa, de háztársa is. Vagyis, már csak volt, most, mint magántanuló, még az iskola kötelékeiben van.
- Mostanában gondolom feltűnt, hogy nem látható semerre. Az igazság az, hogy eléggé megromlott az egészségi állapota, így jelenleg egy olyan intézmény lakója, ahol segítik kezelni a testképzavarát és egészséges mederbe terelik az étkezését, az életét. Messze van, és csak ritkán látogatható.
Azt mondták, ez a legjobb most. Hogy ne itt legyen, hogy ne járjon haza, és egy ideje már azt is kérik, hogy én is kevesebbet menjek, hiszen kiesik a ritmusból. Megértem, amit kérnek, de nem akarom, hogy azt higgye, elhanyagolom, hogy kötelességből fizetem a kezeléseket.
- Félek, hogy nem boldog ott, és én juttattam oda.
Bizony, én voltam az, aki azt mondta, ez így nem mehet tovább. Elképzeltem vele a jövőt, de nem így, nem úgy, hogy attól rettegünk, mikor ér véget az élete, mert most, amikor elvittem, gyakorlatilag a hüvelyujjam és a kisujjam összeérintésével átértem a csuklóját. Ez pedig aggasztó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 18. 12:59 | Link

Ervin


- Nem gondolod, hogy butaság szendviccsel kecsegtetned, amikor ilyen édességek hevernek előttem? - vigyorgok teli pofával.
- Egyszer kihagyhatom a rendes étkezést szerintem, szóval ne aggódj. Jól elvagyok ezekkel!
Amikor a hangomat dicséri kicsit elpirulok. Hogy leplezzem zavaromat, belekortyolok az italomba, de túl figyelmetlen vagyok és megégetem az ajkamat és a nyelvemet.
- Aú!
Miközben szitkozódom magamban, befurakodik egy emlék az agyamba. Nagyon régen volt már, szinte el is felejtettem. Egy nap, iskola után, én előbb értem oda hozzá, mint ő haza a munkából. Gondoltam kedveskedek neki egy kis vacsorával, ha már egész nap, reggeltől estig, az igát húzza. Ilyenkor, mint mindig, énekelni szoktam. Aznap este is így tettem. Miközben a konyhában sürögtem, forogtam, nem hallottam, hogy haza ért, ő meg gondolom hallotta, hogy dalolászom, ezért nem kiabált, hogy megérkezett. Nem tudom, mióta állhatott már mögöttem, de amikor valamiért megfordultam, ő ott volt. És úgy nézett rám, mintha valami földre szállt angyal lennék. Én persze egyből egy paradicsom színére váltottam, zavaromban azt sem tudtam, mit tegyek, de ő csak odajött hozzám, megcsókolt és hosszan a karjaiba zárt. Sosem voltam még olyan boldog.
És most is boldoggá tesz ez az emlék, egy pillanatra arra gondolok, talán egyszer ezt majd újra élhetem vele, de ekkor jön a hidegzuhany.
- Rosie? - kérdezek vissza, mintha nem hallanék jól. Pedig de, igenis jól hallottam.
Egyszerre érzek bánatot, haragot és szégyent. Szomorú lettem, hogy elmondta, van valakije. Haragszom magamra, amiért emiatt szomorú vagyok és szégyellem magamat, hogy az előbb azért tettem egy kis kitérőt a mosdóba, mert hát valljuk be, tetszeni akarok neki. Buta, buta Claire!
- Persze, hogy ismerem őt, vagyis csak látásból. Egyszer beszéltünk pár szót, nagyon kedves lány.
Próbálok laza maradni, de nem megy, mintha egy éles tárgyat szúrtak volna a szívembe, aztán az egész testem minden egyes porcikájába. Már éppen azon gondolkodom, hogy felállok és egyszerűen csak elsétálok, ám ekkor beszámol a lány egészségügyi állapotáról. Az a mély bánat, ami a hangjából árad, egyből kitisztítja a fejemet. Vagyis csak majdnem, mert ebben a pillanatban olyat teszek, amit talán nem kéne, mégsem tudom megállítani magamat. A süteményes tálat, ami kettőnk között fekszik, félre tolom, utat engedek a karomnak és megfogom Ervin kezét.
- Ne mondd, hogy a te hibád!
Mintha áramot vezettek volna a bőröm azon részébe, ahol hozzá érek. Több, mint 2 éve nem érintettem őt. Zavarba kellene jönnöm, mégis inkább csak csendben ülök, mereven a szemébe nézve és nem eresztem a kezét.
- Egyáltalán nem a te hibád. Te örömöt és izgalmat viszel mások életébe, annak a lánynak hálásnak kellene lennie érted, nem pedig pusztítania magát!
Tessék. Csak kicsúszott. Egy kisebb szerelmi vallomás és a kötelező ''csúnyát mond az ex a jelenlegi barátnőről".
Pár perc után elengedem a kezét és az amúgy is egyre hevesebben lobogó tűzre locsolok még egy kis olajat.
- Nekem is van valakim.
Oké ez így nem teljesen igaz. Nem vagyunk együtt Márkkal, ő csak egy srác otthonról, akinél párszor vigaszt kerestem a magányos óráimon, de vissza akarok vágni, amire nem vagyok büszke, mégis a szavak csak úgy ömlenek belőlem.
- Márknak hívják, körülbelül veled egyidős, picit idősebb nálad. Otthon ismertem meg, ő is énekel. Nagyon kedves fiú, talán még egyszer több is lehet köztünk, mert most csak úgy elvagyunk. Semmi kötelezettség csak együtt lógunk.
A mondandóm után újra az italomért nyúlok, ami újra megégeti a nyelvemet. A nyelvet, ami olyan sok hülyeséget hordott össze az előbb. Meg is érdemlem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. november 18. 18:07 | Link

Meglepetés vendég


Elég hülyén éreztem magam, amikor mondta, hogy igazából eléggé hasonlítanak. Soha nem volt az ilyesmiben jó, kivéve ha a testvérek konkrétan egypetéjű ikrek voltak. Egészen addig azt tartom, hogy hasonlíthat két ember úgy is, hogy még csak nem is ismerik egymást. Akkor meg minek rákérdezni.
- Hát... igazából nem. Itt kötöttem ki valami agyament dolognak hála, de nem hiszem hogy az lenne az én igazi álmom, hogy megtanítsam a gyerekeket arra, hogy egy meg egy az kettő - gondoltam végig. Meglepő módon ezt még eddig magamnak se nagyon ismertem be, mert talán attól féltem, hogy fogom a cókmókom, és elmegyek amerre akarok. - Tudod, én inkább utazni szeretnék. Akkor érzem magam igazán élőnek - vontam vállat. Sosem tudtam erről senkivel igazán beszélgetni. Talán csak apával, de vala azóta nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, mióta eljöttem. Meg ezzel a témával otthon mindig csak a vitákat gyártottam, szerencsésebb, ha fel sem hoztam.
- Szoktál túrázni? Hegyet mászni? - kérdeztem. - Az a legjobb, amikor a felénél már majdnem feladod, de mégis tovább mész, és amikor a hegy tetejére érsz...az csodálatos. Egészen más színben látod a világot. - Miközben beszélek csillog a szemem. Rég voltam már igazi kiránduláson, ahol igazi kihívás is lett volna. A magyar dombok nem állítanak elég nehézséget elém.
Megköszörültem a torkomat, hogy visszatérjek a földre az álmodozásaimból. - És neked? A tetoválás? Vagy amit mellette csinálsz a suliban? - kérdeztem, és beleittam a kávéba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 25. 09:44 | Link

Claire

- Csak gondoltam, felhívom a figyelmedet arra, hogy milyen sokrétű szolgáltatási palettával rendelkezünk vip vendégek részére.
Felelem úgy, mintha ezt tényleg betanították volna, és nem találtam volna ki miközben beszélek. Aztán persze elmosolyodom. Azért a humoromnál vagyok még, persze, de én magam is érzem, hogy sokkal fakóbb már az a mosoly, mint évekkel ezelőtt. Addig sem volt éppen rózsás az élet, köszönhetően anyámnak, de most már végképp nem az. De majd jobb lesz ez, hiszem. Minden ilyennel csak tanul az ember.
- Rendben, de ha tényleg kell, csak szólj.
Mondjuk egy ilyen cukormérgezés után az ember nem hiszem, hogy sok minden mást szeretne, csak azt, hogy aludjon egy nagyot. A kakaó meg még csak fokozza is ezt az élményt. Legalább nem kell azon görcsölnöm, hogy mihez kezdek majd magammal hajnali kettőkor, hogy ne Rózára gondoljak.
- Nem fog elszaladni, ne kapkodj.
Mosolyodom el halványan, aranyos, hogy ennyire lelkes, de tényleg nem szeretném, hogy a következő pillanatban már jéggel a kinyújtott nyelvén bizonygassa, hogy ez a feldagadás nem is olyan súlyos mértékű.
- Igen, ő.
Mondjuk azt nem tudom, hogy a kedves lányt mennyire gondolja komolyan, mert Rosie személyisége az elején nagyon olyan volt, aminél inkább azt érezted, hogy megaláz minden szavával, főleg azért, mert szóba álltál vele. Nem tehetett róla, az anyja így nevelte egészen kicsi kora óta. Az első nagyobb beszélgetésünkkor még én is elég nagy fenntartásokkal kezeltem, aztán egyre inkább változott ő is, egyre inkább éreztem meg rajta, hogy másabb lett, én is. Szóval alakult ez a dolog, és mára már el tudom mondani, hogy ő nem olyan, mint volt. Csak még egészségessé kell válnia, most ez a legfontosabb, hogy egészséges legyen. Viszont remélem, hogy tényleg kedvesnek látta, szeretném, ha nem csak rossz képek maradnának fenn róla az emberekben, és amikor egy nap visszatér ide, akkor örömmel fogadják, hiszen a gyógyulás utáni első időszak benyomásai nagyon meghatározóak. Viszont nem akarok azon agyalni, hogy vajon tényleg, komolyan kedvesnek mondta-e szóval csak elhiszem, hogy igen, és lapozok.
- Ez kedves tőled, hogy így látod. Remélem, egy nap majd ő is rájön erre. Tudod, az a baj, hogy az anyja így nevelte. Csak az a szép, aki vékony, aki szinte eltűnik, ha oldalvást áll. Csak az, a jó, aki táncol, és ő egy vörös hajú Fisher, tökéletesnek kell lennie. Borzalmas. Van egy húga, Emily. Nem nőtt magasra, olyan kerek lány és barna a haja. Az anyja szabályosan utálta ezért. Nekem bármilyen gyerekem is lesz egyszer az életben, imádni fogom.
Szeretnék gyereket, sőt, egy egész kis hadsereget szeretnék, akik hangosak, zajosak, akiktől az ember a plafonon van, de imádja őket, az angyali kis arcukat. Ez a másik sarkalatos pont nálunk, a gyerek kérdés, mert nem biztos, hogy valaha is lehet saját. A tekintetem egy pillanatra elréved, sok a mi lett volna, ha az életemben, hiszen, ha nem Claire, akkor Lexa, s ha nem ő, akkor Kriszta, bár nem hiszem, hogy az utóbbi vágyott volna ilyenre. Az elrévedésemből Claire mondata ránt ki, hogy van valakije.
- Ennek örülök, nem baj, ha csak úgy vagytok, néha kell a kötelezettségek nélküli élet is, de persze aztán jó, ha állandósul. Lehet, hogy a suli az akadály, sokat vagytok távol. Persze, nem azt mondom, hogy hagyd abba, csak, hogy majd ez alakul.
Azért persze, picit bennem is ott a keserűség, hogy van valaki más, még akkor is, ha én mondtam azt, hogy ez így nem fog tovább menni, de szeretném, ha ez idővel elmúlna, és tényleg, őszintén tudnék örülni neki.
- Mesélj még róla!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. december 2. 16:58 | Link

Ervin


- Nem sokkal azután találkoztam Márkkal, hogy mi ketten külön mentünk - kezdek bele a mesélésbe. - Mármint, hogy pontosítsak, már előtte is ismertem őt, hiszen egy helyen nőttünk fel. Annyi a különbség köztünk és a családja között, hogy ők már hosszú nemzedékek óta a faluban élnek, nem úgy, mint mi. Ja és ők muglik, az egész faluban a nagyiék azt mesélik a mugliknak, hogy külföldön tanulok, ezért járok haza olyan keveset, így Márk és a szülei is ezt gondolják. De egyébként gyerekkorom óta ismerem őket. Néha, amikor kicsik voltunk együtt játszottunk, de ahogy felnőttünk nem lett köztünk semmilyen kapocs.
- Szóval, miután szétmentünk a gyászidőszakot otthon töltöttem. Tudod, hogy kicsit elvonultan, egyedül nyalogathassam a sebeimet. Viszont pár nap önpusztítás után az egyik barátnőm már nem bírt tovább nézni, ezért rávett, hogy menjünk el iszogatni kicsit, attól majd biztos jobban érzem magamat. Aztán az egyik bárban, ahova mentünk, Márk is ott volt. Elkezdtünk beszélgetni, nosztalgiáztunk kicsit, közben fogyott az alkohol és... - elharapom a mondat végét. - A többi pedig már történelem.
Úgy döntök, nem ecsetelek minden apró részletet Ervinnek a Márkkal való kapcsolatomról, bármennyire is szeretném őt féltékennyé tenni. Az egyik ok az, hogy nem igazán vagyok büszke arra, amiket ezzel a fiúval tettem. Sikerült nagyon elcsavarnom a fejét, de mondjuk ki, csak kihasználom őt, hogy betöltsem az űrt, amit Ervin távozása hagyott bennem. Márk egy kedves fiú, nagyon gyengéd, de nem érzek iránta semmit. Ervin viszont nem kihasználja a lányt, akivel együtt van, hanem szereti és ezzel el is érkeztünk a másik okhoz. Az én sztorizgatásomon felbuzdulva, nem akarom, hogy elmesélje a saját megismerkedésük történetét, hol és mikor találkoztak, vagy hogy ódákat zengjen szerelméről egy lány iránt, aki nem én vagyok.
- Azóta nagyon sokat találkozunk, de mivel én "külföldön tanulok", - az ujjaimmal idézőjelet rajzolok a levegőbe - megbeszéltük, hogy ez a kapcsolat csak afféle barátság extrákkal legyen. Így, ha ő esetleg talál egy lányt, aki közelebb van, mint én, akkor nem kell azon aggódnia, hogy esetleg megbántja az érzéseimet. És ez visszafelé is ugyanígy működik.
Azt a részt már kihagyom, ami arról szól, hogyan is érzek a fiú iránt, de így is, mintha Ervin szemében csalódottság csillogna. Átfut az agyamon a gondolat, hogy talán egy kicsit fáj neki, ahogy egy másik férfiról mesélek. Nem igazán akarom őt erről faggatni, de nem tehetek róla, ami a szívemen, az a számon és csak úgy kitör belőlem a kérdés.
- Zavar ez téged? - kérdezem tőle halkan.
Viszont, ahogy becsukom a számat, már meg is bánom. Újra elszégyellem magamat.
- Ne haragudj, Ervin! Nem tudom, mi ütött belém, hiszen te szerelmes vagy egy másik lányba, boldog kapcsolatban élsz, még akkor is, ha most egy kicsit nehéz időszakon mentek keresztül. Én...sajnálom, szerintem a fejembe szállt a sok cukor, vagy nem is tudom.
Miközben idiótán magyarázkodok felpattanok a székemről. A kabátomért és a táskámért nyúlok, már majdnem elindulok, amikor egy furcsa ötlettől vezérelve újra megszólalok.
- Ahj, fenébe is! Nem lenne kedved egy üveg pia mellett beszélgetni tovább? - kérdezem tőle, a kezemet felé nyújtom és reménykedem, hogy elfogadja a jobbomat. Még nem szeretném, ha véget érne ez az este.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 21. 18:04 | Link

Szendrey Adél


Mostanában utálja a plusz feladatokat, de ez most komoly ügy, ezt jelzi az is, hogy az igazgató úr őt szemelte ki, hogy intézkedjen. Ez örömmel tölti el, hiszen a Napnál is fényesebben bizonyítja, hogy fegyelmi ügyekben ő a verhetetlen. Pár diák az iskolából, nem megfelelően viselkedett a Czukorvarázsban. Semmiképpen nem lehet annak nevezni, hogy italos állapotban törtek-zúztak ott, aztán jól leléptek. Az eset nem maradhat megtorlatlanul, ám az elkövetők kilétét homály fedi. Őt küldték, hogy derítsen fényt az ügyre, amiért is személyleírásért, esetleg fényképért, rajzért jött az illetékesekhez. Elégedett lehet magával, a kapott bizonyítéknak hála, szorul a hurok a garázdálkodók körül, így megengedheti magának, hogy a reggelijét itt költse el, tekintve, hogy a kastélyban már nem lesz semmi, mire visszaér, sőt ideje sem lesz, na meg az üzlet dolgozói felajánlottak neki egy ingyen fogyasztást. Ami ingyen van, azt pedig ő nagyon is kedveli. Legyen az bármi, nem válogatós. Most mégis tanácstalanul áll a pult előtt, szemlélve a sok finomságot, aminek egy része neki túl édes, másik része túl rózsaszín, a maradék meg túl gyümölcsös. Végül kér egy tükörtojást kétszersülttel, ha már ennyire kedvesek. Meg a sütemények miatt biztosan van tojásuk, azt meg már ő is megsüti, ha arról van szó. Biztosítják azonban, hogy természetesen elkészítik neki, addig foglaljon csak helyet egy kényelmes széken, ahol szimpatikus. Eleget tesz a felszólításnak, bár nincs sok ideje az órái miatt, de majd arra hivatkozik, hogy elcsúszott a beszélgetés, a diákok pedig biztosan nem lesznek csalódottak, hogy elmaradt az óra fele. Míg vár, előveszi a kis zöld noteszét és belefirkant pár nevet, akik gyanúsan részt vehettek a tiltott cselekedetben. Elmélyülten dolgozik, hisz ez agymunka és abban ő nagyon penge.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2018. december 21. 18:53 | Link





Álmosan és nagyon fáradtan sétálok be a cukrászdába. Nem az én terepem, de valahogy mégis van benne valami nagyon megnyugtató, ami egy ilyen átbulizott éjszaka után igen csak jól esik. Valamint az sem elhanyagolható, hogy itt van a legjobb és legerősebb kávé a környéken. A vonatom néhány perce ért be a faluba. Tegnap este úgy döntöttem, hogy átruccanok a közeli faluba bulizni egy nagyot, csak, hogy kieresszem a fáradt gőzt. Már nagyon rám fért. Természetesen most is egyedül mentem, mivel a sokadik feles után egész jól feloldódom, könnyen találok új "barátokat" az adott estére. Ez most sem volt másképp. Szemmel láthatóan nem túl fényes állapotban lépek oda a pulthoz, ahol már tolják is elém a jól megszokott reggelimet. Egy dupla presszó kávé sok tejjel és cukorral, valamint egy nagy csokis croissant. Megköszönöm, mivel, hogy bármilyen hihetetlen is jól nevelt lány vagyok, majd helyet foglalok az egyik asztalnál. Lehet nem lennék ilyen szörnyű teremtés, ha anya nem hal meg olyan fiatalon. Akkor lehet jó életem lenne, boldog lennék, vidám és olyan kis naiv, mint itt az emberek nagy része. De sajnos nekem nem ez volt megírva. Számomra egy agybeteg apa jutott, egy halott anya és egy szar élet. Valamit nagyon elronthattam az előzőbe, hogy most ezt kaptam. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közben pillantottam fel a kávémból, mikor is az egyik tanárt pillantottam meg nem olyan messze tőlem. Felálltam, majd a reggelimmel együtt átlépkedtem az ő asztalához.
- Szabad? - kérdeztem, de a választ meg sem várva húztam ki a széket és ültem le a férfi elé. - Mi járatban erre Tanár úr? - kérdő tekintettel nézek fel rá a pilláim alól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. december 21. 19:22 | Link

Szendrey Adél



Az egyik név már szerepelt a noteszében és ez nem jó jel abból a szempontból, miszerint látszik a romlottság, amúgy meg mégis csak, mert jó nyomon járnak. Fel kell keresnie sürgősen az Igazgató urat, hogy beszámoljon a megfigyeléseiről, az iskolai auror pedig átvehesse tőle az ügyet, mert azért mégsem ő az, aki végigviszi a nyomozást meg ilyenek. A füzetkébe hajolva észre sem veszi, hogy valaki az asztalához lép, csak akkor, amikor egy nőies árnyék vetül a hírhedt kegytárgy lapjaira. Egy kérdés is elhangzik és nyitná is már az ajkait, hogy feleljen, ám erre nem marad ideje. Az idegen nőszemély már le is ült.
- Persze, foglaljon helyet...bááár félig üres az üzlet. - Szívja a fogát a helyzettől, de úgy van vele, hogy gyorsan bekapja a tojását és már ott sincs. Nem ő az a fesztelen beszélgető partner, pláne nem ilyen reggeli órában, evés előtt. Gyomra nagyot kordul, a noteszt fájó szívvel süllyeszti a bal felső zsebébe, elvégre a fontos bizonyítékokat nem tárhatja fel bárki idegen előtt.
- Ööö...Ismerjük egymást? Ön előnyben van, mert kevesebb megjegyzendő tanár van, mint diák, ha egyáltalán iskolás. - Ha nem diák, elképzelése sincs, hogy honnan ismeri a lány, részéről pedig teljesen közömbös a tanulók neve, hacsak nem mutatnak végzetes vonzódást az Asztrológia tudományához, s egyszer s mind jeleskednek is abban. Közben megérkezik a reggelije, két jóképű ikertojás, két szelet extra ropogós pirítóssal, és grátisz még egy csésze gőzölgő tea is landol melléjük. A kiszolgáló hölgy kedves mosolya cseppet sem volt erőltetett, ami már-már arra sarkallta, hogy visszamosolyogjon, de aztán felülkerekedik jobbik énje így csak egy foghegyről odaszúrt 'köszönöm' fér bele neki. Várkonyi nem az a típus, akit ki lehet faggatni csak úgy egyszerűen.
- Nem kéne máshol lennie? - utal az iskolára, de neki mindegy, csak minél messzebb innen. Udvarias ember a maga módján, ezért erről nem szól. Kését a tojássárgájába mélyeszti, hagyja lágyan kibuggyanni az élénksárga folyadékot, hogy aztán tunkolni kezdje a kenyérrel.
- Amúgy reggelizek, egyen maga is, mert kihűl! - Nem csak a reggelije, de a gyomra is, gondolja tovább kimondott szavait.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2018. december 21. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2018. december 22. 16:40 | Link





Nem esik túl jól a férfi válasza, de szerencsére gyorsan túl tudok lendülni rajta. Csak az forog a fejemben, hogy ő, ő tökéletes lesz. Eléggé kis esetlenkének vagy nem is tudom minek tűnik, így könnyen megeshet, hogy ő benne lesz. Emellett az a tény se elhanyagolható, hogy a pletykák szerint előszeretettel kavar nála sokkal fiatalabb lányokkal, akik sok esetben a diákjai. Viszont nem értem. Ha szereti a fiatal lányokat, akkor miért közölte velem, hogy vannak még üres helyek, így nem indokolt, hogy vele szemben foglalok helyet. Na de csak meg fog törni az a bizonyos jég. Remélem! Túl sokáig nem fogok küszködni vele. Nem az a típus vagyok. De mindent el fogok követni, amit csak el lehet. Beteges? Lehet. De nem érdekel.
A feltett kérdés hallatán egy bájos mosoly jelenik meg arcomon.
- Ezek szerint Ön nem ismer engem, szóval akkor... - felállok, áthajolok az asztal felett, majd kissé felé nyújtom a jobb kezemet - Szendrey Adél vagyok, de ha lehet inkább szólítson Lédának. - ha felém nyújtja kezét, akkor kezet fogok vele, majd visszaülök a székre. Nézésem, mozdulataim mind arra vannak kihegyezve, hogy felkeltsem az érdeklődését. Ezt csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Most kiderül, hogy ő vajon mennyire látja megfelelően a történéseket. Megfogom a bögrémet is iszok egy kortyot a kávémból. A tejhabtól egy kisebb bajusz lesz ajkaim felett, melyet egy ügyes nyelvmozdulattal eltávolítok onnan.Az iskolás-nem iskolás dologra direkt nem válaszolok, lehet jobb ha nem tudja, hogy még csak kisdiák vagyok. A felszolgáló csaj ekkor lép oda és eléggé feltűnően kezd el flörtölni a férfival. Ez egy cseppet sem tetszik, így felpillantok rá, és tekintetemből tökéletesen látszik, hogyha most nem koccol le, akkor annak csúnya vége lesz. Szerencsére veszi a lapot, és visszamászik a pult mögé.
- Máshol? Szerintem most a pont ott vagyok, ahol lennem kell. - egy ártatlannak tűnő, de sokat sejtető mosolyt eresztek meg Zoltán felé, majd beleharapok a reggelimbe.
- Mi a terve ezen a szép decemberi napon? - kezdek bele egy ártalmatlan témába, hogy ne csak üljünk bambán egymással szemben.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2018. december 22. 16:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] 33 34 ... 42 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed