36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maximillian Liebhart
INAKTÍV


Maximus | Luca férje
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
Írta: 2018. február 28. 23:53 | Link

Eszti
outfit

Nem volt annyira otthon a legendás lények világában, mint abban, hogy melyik méreg és milyen hatást fejt ki az áldozatra. Vagy, hogy milyen főzet, mennyi idő alatt forraszt össze egy csontot. Ugyan erről évekig nem volt papírja, de dolgozott vele. Aztán jött Helmut, neki meg hirtelen dokumentálnia kellett minden mozzanatát a tanulmányainak, ha nem akart kikapni. Nem szerette, ha mások mondták meg, hogy mit tegyen.
- Ja igen, de utána kifakulnak, nem? Lehet, hogy hangos volt a tömeg, azért félt. De jól tetted.
Ő is félt a gyerekek közelében, főleg, mikor hordába verődve rohantak zárt helyeken. Vagy kiderült róluk, hogy vérrokoni kapcsolatban áll velük. A kislány megkérdezte tőle, hogy gazdag-e, mire belegondolt, hogy milyen emberek veszik körbe, a rengeteg ingatlanukkal, saját cégeikkel és több munkahelyükkel, majd megrázta a fejét.
- Nem. Sok pénzem van, de gazdag nem vagyok. Miért kérdezed? - Nem teljesen értette az összefüggést a sütemény és a gazdagság között, mert azért ez egy nem túl drága hely volt. A barna fürtök Max homlokába hullottak, mire eltolta egy gyors mozdulattal őket vissza a helyükre.
- Ha szeretnéd, odaadom a felét. Málnalekváros, ha minden igaz, elég finom - vette alaposabban szemügyre a sütit, megemelve kicsit a tányérat. - Én is tudok ilyet sütni... Mi újság az előkészítőben? Hallottam múltkor behívták anyádat... Mi történt? Ha szabad kérdeznem, persze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. március 1. 21:23 | Link

Maxy bácsi

- Az biztos, meg a lányok rámásztak, meg rángatták. Pedig ilyet nem szabad csinálni.
Miközben ezt magyarázom, figyelmeztetően még a mutatóujjam is felemelem. A tanító néni is ezt szokta csinálni, amikor valami nagyon fontos dolgot akar nekünk elmondani. Olyankor én mindig nagyon szoktam fülelni, és mindent, amit mond, megjegyzek, és utána elmesélek anyának. Anya szerint sokat okosodott, amióta én okosodom.
- Akinek a szülinapja volt, ők gazdagok, mi nem vagyunk azok. De anya biztosan tudna szerezni egy unikornis babát, de én sosem kérnék olyat tőle. De szeretném, ha lenne egy kiskutyám, egy fekete színű. De anya azt mondta, hogy nem lehet, mert nem vagyunk gazdagok.
Azt hiszem elég alapot adtam a történethez, hogy most már elmondjam neki, mit is szeretnék nagyon.
- Ha te gazdag lennél, akkor megbeszélhetnéd anyával, hogy veszel neki enni, én pedig árulhatnék sütem...limonádét a nyáron és akkor visszaadnám a pénzed.
Menet közben eszembe jutott, hogy anyukám nagyon rosszul süt süteményeket, és nem igazán hiszem, hogy bárki is venne belőle, pedig nagyon jó lenne, ha lenne egy kiskutyám, mostanában nehezen megy a barátkozás.
- Ha már kilences leszek, akkor megtanítasz sütni?
Az új otthoni rendszer az Emlékek őre című könyvön alapul. Anya olvasta néhány hete, és kértem, hogy olvassa fel nekem. Az elején én olvastam, de nagyon lassan haladtam vele és még nem is értem annyira, hogy mit olvasok, de anyának szép hangja van, szeretem hallgatni. Kivéve, amikor veszekszik, és mire belegondolok ebbe, már ott is tartunk, ahol nem akartam tartani.
- Anya elmesélte?
Elhúzom a számat kicsit, és elpillantok, érzem, ahogy pirosodik az arcom. Végül aztán felemelem, és büszkén nézek rá Max bácsira.
- Megharaptam Helgát, mert gonoszkodott velem. Azt mondta mindenkinek, hogy el fog verni és a házimanója kell, hogy legyek. Sean azt mondta, hogy verjem meg én. Meg is akartam, de már attól is megijedt, hogy megharaptam, és sírt, mert amikor már nem haraptam, akkor ott maradt a karján a fogam.
Elégedetten húzom le az alsó ajkam és mutatom meg a lyukat, ahol már elkezdett kibújni az új. Már nyomta kifelé amúgy is.
- Menő lány lettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. március 13. 10:34 | Link

Anton
Néhány héttel Mexikó után

 A halom irat közül alig látszom ki, s ha ki is látszanék sem nyújtok épp felemelő látványt. Fáradt, hamuszürke az arcom, felemás színű szemeim fénytelenek és vonásaim egyként sugározzák gondterheltségemet.Farmert és fekete pulóvert viselek, hajam kontyba tekerve tarkómon. Elveszem, szinte olyan jellegtelen vagyok. Mexikóban tett látogatásom igen érdekes eredménnyel zárult. Megtudtam ugyanis, hogy egyik örököse vagyok őseim, a Spanyolországba áttelepült, de eredetileg Mexikóból származó Rubyák birtokának, egy hatalmas, mára azonban sajnos eléggé lepusztult, de még mindig csodálatos haciendának, a Las casa de la cascada-nak, vagyis röviden a Casa Cascada-nak, mely a területén található lenyűgöző szépségű vízesésről kapta a nevét. Amikor ellátogattam, hogy megnézzem, még a lélegzetem is elakadt a látványtól. Mindent benőtt ugyan a sűrűn burjánzó növényzet, a természet visszafoglalta területét, mégis elevenen élnek még most is itt felmenőim emlékei. Szinte éreztem a jelenlétüket az épületekben és a szabadban. Ükapám Carlos Rubya lakott itt utoljára, az ő fia Jose Fernanado még azelőtt átkelt az óceánon, hogy megnősült volna. A nagyapám Blas és bátyjai Alberto és Juan már Spanyol honban látták meg a napvilágot. Különös dolgokat tudtam meg róluk, a családomról, s ezek feledtették velem bánatom. Most is egy karamellel ízesített latte mellet épp azon dolgozom, hogy miként újíthatnám fel és tehetném hasznossá ezt a káprázatos és óriási birtokot. Az is megfordul a fejemben, hogy oda kellene költöznöm, hiszen itt éppúgy nincs senkim, ahogy ott sem lenne. Ez egy jel vagy csak egy adomány?...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. március 16. 02:31 | Link

Evena
a krémes előtt pár perccel

Krémest! Országomat egy krémesért! Napok óta ott motoszkál a tudatalattimban az az egyszerű, édes gondolat, hogy betévedjek egy cukrászdába és megszerezzem az áhított süteményt. Miután tehát összefutottam Tobiassal egy bűnügy kapcsán, éppen az utcán bandukolok, amikor megpillantom a híres-neves édességboltot. Nekem sem kell több, már robbanok is be.
- Van krémesük? - kiáltom oda a kiszolgálónak, bármiféle üdvözlés nélkül, miután éppen csak beléptem a helyre. Ha nincs krémesük, már itt sem vagyok.
- I... igen, persze - hebegi kissé megilletődötten a váratlan kérdéstől.
- Háhhá - lendítem a magasba a karomat diadalittasan, miközben jellegzetes lépteimet a süteményes vitrinek felé veszem. A fiatal, bagolyköves eladó lányka már mutatja is, hol találom a vágyott finomságokat.
- Szép jó napot - pótlom be az imént elmaradt köszönést, most, hogy ilyen remekül alakulnak a dolgok. Kezeimet zsebre vágom és képemen idült mosollyal, csillogó szemekkel pásztázom a kínálatot.
- A francia meg a sima krémesből is kérek egyet - bökök rájuk.
- Itt eszem meg - teszem hozzá, aztán az italok felé pislogok.
- És egy pohár gyömbért is kérek. Ennyi, kössz - zárom a rendelésem és egy kellemes sóhajjal támasztok a pultra oldalvást, miközben várom a további fejleményeket. Ekkor pillantom meg a papírok közé rejtőzött Evenát.
- Hozzak valamit, doktornő? - szólok oda neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. március 16. 12:59 | Link

Anton

 A nagy papírböngészésből egy jól ismert hang zökkent ki, mely ugyan nem a nevemen szólít, de úgy, hogy tudjam csakis én lehetek a szavak címzettje. Halvány mosollyal nézek fel a férfire és kedves kérdését hasonló hangnemben válaszolom meg - Köszönöm, egy gesztenyepürét durván sok habbal most nagyon szeretnék! - kicsit komorabban és halkabban folytatom - Meg egy uncia ciánt intravénásan, kérlek... - fejezem be némi iróniával, bár látván a férfit rögtön felderül kedvem eddig szürke ege, napom beragyogja barátom megjelenése mégsem tudom meghazuttolni jellemem és, hogy azon morfondíroztam az elmúlt pár percben, hogy hogyan tudom megölni magam egy cukorszóroval és egy itallappal - Zuttyanj le ide, ha kifosztottad a pultot! - mutatok a magammal szembeni helyre és arrébb kotrom irathalmomat a köztünk álló asztalról, hogy legyen helye az édességeknek és én se érezzek késztetést arra, hogy rituális áldozat gyanánt itt helyben felgyújtsam őket. A sok papír közt úgy mutathatok, mint egy elfuserált titkárnő. Sosem értettem az ilyesmi dolgokhoz, de most kénytelen vagyok átrágni magam a mexikói öröklési jogokon és műemlék megóvási törvényeken. Idegzsábát kapok tőle, belefájdul a fejem a szakkifejezésekbe. Teljesen át tudom érezni a betegeim helyzetét, amikor a leleteiket próbálják értelmezni. - Ölj meg! Könyörgöm...- szólítom fel Antont amikor odaér hozzám. Láthatja, hogy valójában nem komolyan mondom, mégis alaposan szét vagyok hullva, így kérésem akár komoly is lehetne.
Utoljára módosította:Dr. Evena Noxen, 2018. március 16. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. március 16. 21:34 | Link

Evena
a krémes közben

Ez a beszéd! Mondom is az eladónak, hogy dobjon még össze egy olyan gesztenyecsodát, amit a hölgy kért. Mikor mindenem megvan, kipengetem azt a pár sarlót és pálcám intésével már lebegtetem is oda a tányérjainkat meg a poharamat a dokinő asztalához.
- Nem szóltak neked, hogy már leköszönőben van a tél? Minek ez a sok tüzelő? - nézek körbe a papírhalmokon, miközben ledobom magam a szemközti helyre. Megemelem a poharam felé, jó nagyokat kortyolok, majd egy jóleső sóhaj után már ragadom is meg a villám, hogy alaposan ledöfjem az egyik krémesemet. A franciát, egész pontosan.
Az első falaton élvezkedve hallgatom a nem túl komoly kérést. Na igen, azt már messziről kiszúrtam, hogy valami nagyon nem stimmel vele. Dehát egy igazi úriember nem teszi szóvá, ha egy nő nem néz ki valami fényesen.
- Hát igen, amilyen borzalmasan festesz, lehet, az az egyetlen megoldás - közlöm vele, nagyokat bólogatva. Mint mondtam, az úriemberek nem mondanak ilyeneket. Még jó, hogy én nem vagyok az.
- Mi történt veled? - kérdezek rá, hiszen látom is rajta, hogy szeretné kiadni magából. Ezt egy percig sem palástolta. Vagy ha szerette volna, akkor tök rosszul csinálta. Míg várom, hogy meséljen, jóízűen falatozok tovább. Éppen leveszem a krémes tetejét és külön majszolni kezdem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. március 16. 22:12 | Link

Anton

 Leül velem szemben, két krémessel betárazva. Jós tehetsége lehet, mert hozzám amilyen keserű vagyok egy vagonnyi édesség is kevés. Magam elé húzom a gesztenyepüét és belekanalazok. Nyelvem hegyén robban az ízorgia és egy másodpercre elönt a boldogság. - Örököltem egy haciendát Mexikóban és most rámsózták ezt a rengeteg iratot, hogy rágjam át magam rajtuk. Mi vagyok én aktakukac? - forgatom szemeimet, majd ujjabb kanál finomságba fojtom felháborodásomat. Eközben barátom a maga udvarisas és simulékony modorában közli velem, amit eddig is tudtam, mert reggel belenézetem a tükörbe, nevezetesen, hogy ronda vagyok mint egy bányarém. Ráadásul megkérdezi mi az oka a ennek a nyűzott állapotnak - Egy pasi, mi lenne más! - vágom rá keserűen - Belezúgtam, de nagyon különböztünk, ezt elmondtam neki...összevesztünk és elment, mindezt Mexikóvárosban. Ennyi - vázolom fel előtte a történések zanzásított verzióját és tömöm magamba a desszertemet, mint aki még sosem evett ilyet. Az már biztos, hogy a cukrom már az egekben van és marad is mert ez az egy kis tálkányi adag nem lesz elég - Veled mi újság? Rég jártál nálam, gondolom nem hiányoztam - nézek a férfira és féloldalas mosolyra húzom ajkamat. Hála az égnek jól fest és ennek azért tényleg szívből örülök, még ha nem is úgy tűnik. Mindig is sokkal jobban kijöttem az ellenkező nem képviselőivel mint saját nemem tagjaival. Stréber voltam, utáltak, felnőve sikeres gyógyító, majd kutató lettem, utáltak, de a férfi kollégáim megbecsültek és védelmeztek a sok hárpiától, akik közt dolgoztam, kivéve a mulatót, mert ott mindenkivel sikerült jóban lennem, bár a legjobb barátaim férfiak, Petró a mixer és Ramon a táncpartnerem. Azt kell mondjam jobb nekem velük, férfiakkal körülvéve, és ez itt Bogolyfalván sincs másképp. Erre Anton az egyik tökéletes példa.
Utoljára módosította:Dr. Evena Noxen, 2018. március 17. 11:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. március 28. 21:45 | Link

Evena
meg a krémesek

A krémes tetejének falatozása közben olykor bekanalazok egy-egy adagot a számba magából a krémes krém részéből is. Aztán, ahogy az elfogy, megtörlöm maszatos kezem és civilizált ember módjára, evőeszközzel majszolok tovább. Persze, tudjuk, hogy ez csak addig lesz így, míg el nem érek a krémes alsó lapjához is.
- Ó, hát ez valami szörnyű. Borzalmas, borzalmas. Nem is tudom, hogy gondolták - játszom tökéletesen túl a lány sajnálatát azért, mert örökölt szegény egy haciendát és van vele tennivalója. Mindezt félig teleszájjal teszem, így talán még hitelesebb vagyok. Hallgatom aztán a további rémségeket, amiket át kellett élnie. Mondjuk ez már tényleg rosszul hangzik. A párkapcsolatok zűrösek és koránt sem olyan elbagatelizálható dolgok, mint amilyennek egy kívülálló számára tűnhetnek. Ettől persze én csak még nagyobb vágyat érzek, hogy undorítóan könnyeden vegyem őket.
- Világos. De nehogy azt hidd, hogy megszabadultál tőle! Olyanok vagyunk, mint a bumeráng: visszatérünk. Ha akarod, ha nem - beszélek tejes magabiztossággal minden férfitársam nevében, miközben megragadom a már emlegetett alsó tésztalapot és szépen elkezdem magamba diktálni.
- Elég jól vagyok. Már éppen kezdtem halálra unni magam a Parancsnokságon, amikor bejött egy gyilkossági ügy. Mondjuk élek a gyanúval, hogy valamelyik kollegám az elkövető. Nagyon messzire képesek elmenni azért, hogy ne kelljen engem elviselniük odabent, amikor nincs elég tennivalóm ahhoz, hogy máshol rontsam a levegőt - vezetem le okfejtésem, miért is vélem úgy, hogy egy másik auror a tettes. Állítólag, ha unatkozom, még jobban az idegeire megyek másoknak. Pedig mindig úgy tűnik, mintha jobban már nem idegesítheném őket. Aztán mégis.
Utoljára módosította:Rothman Anton, 2018. április 1. 23:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. április 1. 15:54 | Link

Anton

 Szavai rá jellemzőek. Érzem, hogy nem gúnyolódik hiszen ő az egyik legjobb barátom és ezt nem tenné, s persze én is csak annyira vagyok a hacienda miatt nyűgös amennyire ő sajnál engem. - No hay miel sin hiel... - mondom egy sóhaj után spanyolul, szinte reflex szerűen, hiszen az elmúlt hetekben a legtöbbet ezen a nyelven olvastam, írtam és beszéltem. Megelőzve értetlenségét gyorsan magyar megfelelőjével folytatom - Vagyis nincsen rózsa tövis nélkül - ajkam szegletében megjelenő halvány, de őszinte mosolyomból láthatja, hogy mindennek ellenére a birtok olyan kincs nekem, mely mostantól az otthonommá válik majd, hiszen saját tulajdonom még nem volt ez előtt. - Visszatértek...Muy bien...Csodás- zárom rövidre szerelmi életemről folytatott diskurzusunkat. Nincs erőm hozzá, mert még mindig túl eleven az emléke annak, ahogy távozott a szállodai szobámból. Inkább én is belekanalazok végre abba a gesztenyepürébe, amit kihozott nekem. Nagyon finom, annak ellenére, hogy cukrászdai. Míg falatozom furcsa dolgokat mesél, szemeim össze is szűkülnek és gyanakvó tekintetem elárulja, hogy kétségeim vannak. - Súlyos vád ez...és kétlem, hogy csak amiatt, mert neked nincs elég feladatod a kollégáid valakit eltennének láb alól. Ti tudtommal az életet véditek, nem? A világban meg bárhová nézünk van bőven bűn és gonoszság, amivel foglalkozhattok.. - mondom el neki én is, amit gondolok. Való igaz léteznek korrupt, aljas emberek a hivatalokban, így biztosan találhatunk elvetemült aurort is, de azért talán picit túloz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. április 1. 23:46 | Link

Evena
meg a második krémes

Dehogynem gúnyolódom. Lételemem a gúnyolódás. Más kérdés, hogy akárkivel képes vagyok gúnyolódni, tehát ez tökéletesen független attól, mennyire kedvelem vagy nem kedvelem az illetőt.
- Szólj, amint megvan a házavató buli időpontja! - szólítom fel erre a következő krémesre vetődésem előtt. Igen, így hívattam meg magam az eseményre. Vagyis igazából még csak meghívást sem várok. Ott leszek és ennyi. Nyilvánvalóan azt sem tudom, tervez-e ilyet, de majd mindjárt kiderül.
- Még lehet, hogy örülsz majd neki - vonok vállat a lovagjának visszatértével kapcsolatban. A legtöbben nagyon elő tudják adni -még saját maguknak is-, hogy a hátuk közepére nem kívánják a másikat, aztán amint felbukkan az ajtóban, már legszívesebben borulnának is a nyakába. Jómagam mondjuk nem igazán vagyok ilyen. Csak akkor adom át magam a nagy érzelmeknek, ha már biztosan tudom, melyik irányba mutatnak.
- Nem ismered a kollégáimat - rázom a fejem, miközben természetesen én sem hiszem egy árva, megveszekedett percig sem, hogy komolyan ők állnának bármi ilyen mögött. Naná, hogy túloztam. Ahogy mindig.
Idő közben már a második krémesem felénél járok. Néha jó maszatos leszek a nagy belefeledkezettségtől, de idővel mindig megtörölközöm. Meg persze iszok olykor egy-egy nem elhanyagolható kortyot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. április 2. 23:07 | Link

Anton

 Remélem kedvel, mert én őt igen, még akkor is, sőt pont azért mert néha akkora tahó, hogy csak na. Ez nála egy veleszületett képesség lehet, amivel képes kibillenteni például engem a marcangoló depressziómból. Szóval hál a legyen a Nagy Szellemnek azért, hogy ilyen jó vágású tuskónak teremtette meg a velem szemben élvezettel két pofára krémest evő férfit. - Előbb a munka, aztán a szórakozás Aranyom! - mosolygok rá és kanalammal gesztikulálva folytatom - Ha lakásavatón szeretnél lébecolni, akkor előbb gyere téglát pakolni, vagy legalább ablakot pucolni. Amúgy is a házimunkában jeleskedő pasik olyan szexik...- tódítom és egy falat habos gesztenyecsodát magamhoz veszek én is. Jó kedvem kezd visszatérni, legalábbis ideiglenesen. Persze szíven üt a mondat, amiben azt taglalja, hogy még örülni fogok, ha Norbert visszatalál hozzám. Elhúzom a szám, de nem szólok semmit. Majd rátér a kollégáira, s nekem sem kell több. - Ez igaz, de ha bemutatsz párnak, akkor már ismerni fogom őket. Amúgy sem árt ha ők ismernek egy jó gyógyítót én meg pár hozzád hasonlóan megnyerő és aurort, bár téged egyik sem tud felülmúlni. Ebben biztos vagyok. Főleg nem azt, ahogy azt a krémest eszed...Egek...- nevetésbe fulladnak szavaim, mert tényleg olyan jól áll neki, ahogy eszi. Egyszerűen aranyos, és ez szerintem pont egy olyan dolog, amit nem szeretne magáról megmutatni. Így valahol két kuncogás között, mert persze letompítottam magam, megtisztel ez a fajta felszabadultság és fesztelenség, amivel felém viseltetik. Temi is írta, hogy laza fazon, akit nem lehet nem szeretni. Igaza volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. április 3. 21:38 | Link

Evena
és a második krémes búcsúja

Csak legyintek egyet a nagy bölcsességre a szórakozásról meg a munkáról. Soha nem értettem, minek ezt a kettőt külön választani. Megy az együtt! A napom minden percében dolgozom és mulatok egyszerre. Igen, most is épp dolgozom. Miért? Lát itt valaki tolvajokat akcióban vagy pálcával veszélyesen hadonászó gyilkosokat? Nem? Na ugye. Szívesen. Csak a munkámat végzem.
- Eszméletlen szexin tudok téglákat lebegtetni, az igaz. Hát még látnál egy medence partján koktélos poharat emelgetni... - villogtatom a szemeimet két falat között. Különben szegény krémesnek már nem sok van hátra.
Hm-hm. A drága doktornő hájjal keneget. Na persze, nem szó szerint, hiába van olyan közel a cukrászda konyhája. Csak teszi nekem a szépet. Elvigyorodom és a profilomat mutatom neki, mint valami modell, akit most készül lerajzolni. Persze, a profilom inkább hasonlít a denaron lévő Julius Caesar képére és hát az orrom hegyén ott ékeskedik egy kis krém is a süteményből. De hamarosan letörlöm, hogy aztán megragadjam a második krémesem alsó lapját és bevégezzem azt.
- Szólj és ott vagyok - térek vissza a hacienda ügyére.
- Már ha éppen nem a kihallgató szobában. Vagy egy bűntény helyszínén. Vagy... hát szóval szólj és talán ott termek - módosítok az ajánlaton, ami szerintem azért még így is igazán kecsegtető. Ahogy az utolsó falat is eltűnt bennem, leöblítem szépen és egy sóhajjal hátradőlök a székben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. április 7. 11:00 | Link

Anton  Love

 Tuti pasi, ha ígéri biztos ott lesz...öhn, legalábbis talán. Odavagyok érte, ennyi! Szó-szót, krémes-krémest, gesztenyepüré-gesztenyepürét követett, míg végül az akut cukormérgezés tüneteivel leterhelve ültünk egymással szemben. Még meséltem neki pár szót a jelen pillanatban elég leharcolt állapotban lévő haciendáról, meg a terveimről, amik közt sok olyan is szerepelt, amire fel-felvonta szemöldökét vagy épp kifejtette véleményét a maga nyers, de mindenek felett őszinte módján. Tudom, néha túl naiv, vagy épp nagyívű vágyaim vannak bizonyos ügyekben, ezért jó néha pár olyan kijózanító pofonnal egyenértékű beszólás, mint amilyeneket csak ő és még néhány barátom képes adni nekem, amikor elszaladna velem az a bizonyos nyerítő vágtagép. No de most señor Rothman itt volt nekem így semmi baj nem érhetett. Ahogy ebbe belegondoltam felsóhajtottam és azt kívántam bárcsak Norberttel is ugyanígy éreznék, de sajnos vesztemre én is örököltem szegény hányattatott sorsú unokanővérem szerencsétlenségét, már ami a magánéletet illeti. Kudarc kudarc hátán, egyik tragédiát követi a másik. Situación desesperada, vagyis kétségbeejtő helyzet...De nem adom fel, én más vagyok, mint Temi volt! Én nem fogok belehalni a bánatba, nem hagyom, hogy elemésszen a fájdalom, a keserűség és, hogy a szívem darabokra hulljon. Egy férfi sem ér ennyit. Ahogy Merkovszky Ádám, úgy Szvelovszky Norbert sem. Túl fogom élni, erre megesküdtem magamnak. Végül miután mindent megbeszéltünk kedves barátom azzal az ígéret félével hagyott a papírok közt engem, hogy hamarosan a birtokon látjuk viszont egymást. Remélem szavának áll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. május 23. 16:42 | Link

Róza

Eddig igyekeztem minél inkább titokban tartani, főleg Rosie előtt, hogy milyen nagy változáson mentem keresztül. Nem akartam, hogy úgy érezze, ezzel rá akarom erőltetni a dolgot, vagy ilyesmi, mert ez az utolsó dolog, ami szándékomban áll. Viszont ő egy olyan motiváció nekem, akár mint barát, akár, mint több, ami arra sarkall, hogy jobb ember legyek. Nem hittem volna, hogy el fogok jutni idáig, és most mégis itt vagyok. Egyszerűen arra vágyok a leginkább, hogy büszke legyen rám. Furcsa fordulatokat vett az életem, szó szerint egy fél pillanat alatt, de be kell vallanom, imádom a dolgok jelenlegi állását, és most már csak abban reménykedhetek, hogy az elkövetkezendő időszakban is ez a felemelkedés fog következni. Szeretném végre meglépni a következő nagyobb lépcsőket.
Amikor a bogolyfalvi nagy óra elkezdi az éjfélt ütni, kilépek a cukrászda ajtaján. Péntek van, fél órája zártunk, és mostanra már csak én maradtam itt. Először Kata az új pincérlány készségesen jelentkezett, hogy marad, valószínűleg azért, mert ő az új meg a kisgyerekes, és fél, hogy elküldeném, pedig eszemben sincs ilyet tenni. Hiába mondom neki, megértem, hogy aggódik, mert a korábbi munkahelyeiről is azért küldték el, mert gyereke van. Kedvesen és végtelen türelemmel mondtam neki, hogy még át kell néznem a raktárt, így maradok én, menjen csak nyugodtan. Néha nagyon meg tudok lepődni az ilyeneken.
Leülve a lépcsőre, a hátam az ajtónak vetem, és először a csillagokat nézem, majd lehunyva a szemem, hallgatom a pubból kiszűrődő zenét. Kicsit hiányzik ugyan a kocsma, de most eléggé előretekintőnek érzem magam, sikeresnek és végre egy olyan utat érzek a talpam alatt, ami akár hosszú távon is lehet biztos és sikeres. Mondjuk ehhez a magabiztossághoz most éppen rezeg a léc, de hát ma úgy néz ki, minden elválik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2018. május 26. 23:05 | Link

Ervin


Szüksége volt némi időre azután, ami a csillagvizsgálóban történt. Akkor nem tudott igent mondani, bármennyire is sajnálta, utána pedig napokig rágódott azon, hogy most talán még azt az embert is sikerül elveszítenie, aki pedig elviselni látszik minden problémájával együtt. Még jó, hogy Ervinről kiderült, hogy nem hajlandó megfutamodni csak azért, mert őneki nem olyan egyszerű döntést hozni, mint amúgy lehetne. Hiszen ez csupán egy eldöntendő kérdés. Igen vagy nem. Mégis roppant nehéznek bizonyult számára, hogy meghozza, hiszen ha rosszul dönt, elveszít egy fontos embert, az pedig egyáltalán nem lenne jó. Hosszú ideig őrlődött azon, hogy mi lesz, ha igent mond és kiderül, hogy mégsem működik ez az egész, ahogy azon is, hogy de ha meg nemet mond, akkor meg ugyanúgy nem lesz könnyű, hiszen ő sem éppen közömbös. Még Emily-vel is beszélt róla végül, miután a húga a sokadik álmatlanul töltött éjszaka után rákérdezett, mi baj van, és végül az ő érvei hatására döntött úgy, hogy jöhet az az igen. Mégis mi veszíteni valója van? Hát itt van. Küldött már baglyot hosszas vacillálás után a fiúnak, még útközben is megfordult párszor a fejében, hogy visszafordul és hazasétál a kastélyba, arról nem is beszélve, hányszor gondolta végig a tükör előtt ácsorogva, a hatodik ruhát próbálva, hogy nem érti, mit is lát benne Ervin, de Emily meg Gréta majdhogynem kipakolták végül a szobából. Mályvaszínű ruhában van, ami egy egész picit bő rá, még úgy is, hogy már bevettek belőle, de nem feltűnően. Derekán vékony övvel fogta össze a rövid ujjú, térdig érő, egyszerű ruhát, amihez hasonló színű topánkát visel. Haját egyszerűen összefogta, így nem olyan feltűnő, hogy még mindig nem nyerte vissza teljes pompáját, még ha nem is hullik már úgy, mint egy éve.
- Szia - köszön a lépcsőn ücsörgő fiúnak, miközben a táskája fülét babrálja kissé zavartan, majd leül mellé a lépcsőre. Lábait előre nyújtja, majd mégis inkább felhúzza a térdeit, kisimítva ruhája ráncait, mielőtt bármi továbbit is mondana.
- Gondolkodtam. Nagyon-nagyon sokat... és ha még mindig áll a kérdés, akkor igen - mondja ki, még mindig az anyagot igazgatva, csak a mondat végén pillant fel a másikra hatalmas szemekkel, reménykedve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. május 28. 18:23 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény





- Czukorvarázs? Érdekes, de ameddig van ott kávé, nekem tökéletes. Meg amúgy is, valami süti is jó lenne, a végén még el fog fújni a szél - lepillantott a hasára, ami sosem volt valami nagy.
Nem volt különösebben szerencsés lány, nem arról van szó, hogy jó génjei lennének. Biztos az is közrejátszhat valamennyire, de ami fontosabb volt, hogy rengeteget mozgott. Sosem telt el nap, hogy ne sétált volna legalább 3 kilométert, még akkor is, ha már rég elsajátította a hoppanálást.
- Ez lesz az, igaz? - kérdezi hangosan, a választ alig várta meg, már be is lépett.
Az isteni illatok miatt már tudta, hogy lehet nem is lesz elég neki egy süti, minimum kell kettő. Legszívesebben végigpróbálna mindent, amire lehet hogy majd sort is fog keríteni.
- Szóval nővérkedés - tért vissza a korábbi témájukhoz. - Az is király lehet, bár gondolom nincs túl sok dolgod ilyenkor. Végre van napfény, kevesebb beteg lehet, meg amúgy sem hiszem, hogy olyan nagy lenne a falu létszáma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 1. 09:12 | Link

Eleonore Santos



 Nem igazán kell féltenem, alig mondja ki amit gondol, már cselekszik is rögtön. Ahogy belépünk engem ugyanúgy magával ragad az illatár, ám én visszafogottan csupán egy mély lélegzetvételre redukálom örömöm kimutatását. A cukrászda termékei íncsiklandóak, sorra venném őket én is szívem szerint, de nem árt némi önfegyelmet gyakorolnom így majd csak fagylaltozni fogok, ahogy elterveztem. - Egy nővér feladata nem csak a betegek ellátása. Rendben tartjuk a rendelőt, kijárunk a kismamákhoz, védőnői tevékenységet folytatva. Emellett kapcsolatot tartunk azokkal akik tartós ellátásra szorulnak - vázolom fel, hogy azért nem csak üldögélni fogok a babérjaimon, hanem nyár ide vagy oda tele leszek munkával, aminek most nagyon örülök. Közben leülünk egy asztalhoz és a pincér szinte azonnal meg is érkezik hozzánk, majd miután kölcsönösen köszöntjük egymást leadom neki rendelésem. - Szeretnék kérni egy gombóc gesztenyecsodát - nézek a fagylalt lapra - Egyelőre ennyi, köszönöm -közlöm vele kérésem, majd ezután megvárom míg a velem szemben ülő is rendel, majd kigombolom blúzom nyakát, némiképp lazítva megjelenésemen. Kezeim ezután az asztalon pihentetem, szemeimet pedig előbb körbejáratom a helységen, majd Eleonore-ra függesztem átható, hűvös tekintetem. - Nálad a tanári hivatás új keletű igaz? Melyik egyetemen oktatsz? - érdeklődöm őszintén, mert való igaz, hogy kíváncsiság ébredt bennem. Nem azért mert nem érzem őt erre alkalmasnak, sőt, sokkal jobb, ha van élet abban, aki tudását adja át a felnövekvő nemzedékeknek. Gondolkoztam régebben én is az oktatói pályán, de túl szigorú és kimért, már-már kőszívű voltam akkoriban éppúgy, mint manapság. Ennek fényében másként döntöttem és megkíméltem a nebulókat magamtól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 1. 22:23 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény




Elszégyelli magát, még ha csak egy pillanatra is, de megtörténik. Gyorsan túlteszi azonban magát rajta, mivel jobban érdekli, mit is csinál a mindennapokban egy nővér. Na nem mintha tervezne beállni, neki épp elég a tanítás, meg a fekete mágia, de szeretné tudni, miért kedveli ezt az egészet Emerald.
- Ez nagyon komolyan hangzik. De ha ilyenkor ennyi a teendő, akkor hogy bírjátok télen? Vagy csak az én tudatomban él úgy, hogy akkor azért többen látogatják az ügyeleteket? - ismét faggatásba kezd, de Mer már ismeri annyira, hogy ne vegye sértésnek. Elle bármiről képes érdeklődni, főleg, ha olyan személy űzi, akit szeret. Ezért is tud mindent a kajakozásról, amit szintén soha nem próbálna, de az egyik barátnője halálosan szerelmes az evezés azon fajtájába, így Ellie mindent kikérdezett tőle.
Jól sejtette, két sütit is kért, mellé pedig a beígért lattét. Alig várta, hogy megkapják a rendelést, szinte már korgott is a hasa a sütikre gondolva.
- Csak itt Pécsen, az AMS-en. Annyira újkeletű, hogy amikor a jelentkezés előtt meg kellett keresnem a diplomámat, órákig kerestem - nevetett fel. - Akkoriban az egyik lakásból költöztem a másikba, hirtelen azt sem tudtam, hol kellene keresnem. Persze végül otthon találtam meg, a drága mama eltette a szekrényébe. Persze ezt is csak azután árulta el, hogy a harmadik lakást forgattam fel. - Persze akkor annyira ideges volt, hogy hiába boszorkány, eszébe sem jutott egy egyszerű invito bűbájt használni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 2. 05:02 | Link

Eleonore Santos


 Arcom rezzenéstelen, nem adom jelét semmilyen érzésnek, vagy gondolatnak. Annak ellenére, hogy tudom milyen érdeklődő is barátnőm, néha nem értem, hogyan képes ilyen nyitott lenni olyasmikre, amik valójában tökéletesen érdektelen információk számára. Ettől függetlenül készséggel beszélek neki a téli időszakról. - Többen vannak, kisebb nagyobb meghülésekkel, influlenzával, kiváltképp ha enyhe az idő. Ezen kívül zúzódással, töréssel járó eséseket kezel főleg a gyógyító, ezekben nyújtok neki asszisztenciát - hangom kissé lágyabb, már-már kedvesnek mondható. Nehezen oldom le hűvös álarcom, s engedek teret természetem érzelmes oldalának. Hiába szándék, ha a tapasztalat nem ámít, s megbéklyózza lelkemet. Akinek kitártam szívemet az majd' mind csalárd. Csoda hát, hogy féltve óvom bensőmet? - Egy invito elég lett volna - mutatok rá a történet problémájának pofon egyszerű megoldására. Boszorkányként használjuk ami adatott. Bár hazudnék, ha azt mondanám én soha nem gondolkodtam, vagy épp cselekedtem mugliként. Főleg anno, a hoteles időkben.  - Még mindig kutatod a sötét dolgokat? - kérdezem, majd megízlelem a közben kiérkezett fagylaltomat. Szemem egy pillanatra lehunyom finomságának adózva, de ezt leszámítva csak magamban ismerem el, hogy isteni, hiszen ha nem így volna akkor is megenném, de így meg fogok kóstolni egy másik ízt is ez után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 2. 17:11 | Link

King Jr David

Mivel a mugli torták és édes sütemények megnyerték a tetszésemet, ezért úgy gondolta, hogy leugrok egy kicsit a Kastélyból a Cukrászdába. Sok idegent láttam, de ez most a legkevésbé se zavart. Talán csak azért, mert már egy hónapja nem ettem édességet, a kastélybelieket leszámítva. Megláttam egy szép kis malmot ami forgott, és a felirat szerint valamilyen hűsítő bűbájjal volt kezelve. Odamentem a pulthoz, és egy olyan két-három perc múlva le is ültem egy üres asztalhoz. Ekkor felbukkant egy elég ismerős alak, de mivel a fény felől jött, ezért nem láttam egész jól.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 3. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. június 3. 11:48 | Link

Rosie

Még mindig csukott szemmel pihenek, amikor köszön. Elmosolyodom. Mostanában nem találkoztunk, és ezért is esik jól a hangja. Nem csak a romantikus értelemben szeretem Rosie-t. Mi nagyon sokáig voltunk csak barátok, és láttam őt úgy is, hogy éppen nagyon rossz állapotban volt, és úgy is, hogy ragyogott. Láttam azt hiszem az elmúlt időszak minden egyes lehetséges formájában, és ha ez sem riasztott el, akkor a húga szerint még feleségül is vehetem. Ott azért még nem tartunk, de azért jól esik, hogy áldását adta már most ránk.
- Szia.
Pillantok fel rá mosolyogva. Szép. Egyszerű, bájos, tökéletes. Életem legnagyobb részét olyan emberekkel éltem, akik hangosak és feltűnőek voltak, és most, ahogy Rosie itt áll előttem, nem látok mást, csak egy bájos, törékeny nőt, akihez tartozni akarok. Figyelem, ahogy leül mellém, és elmosolyodok, ahogy kicsit összeér a vállunk.
- Tudod, a nagyon-nagyon eléggé ijesztő, de jogos.
Elnézve az előéletemet, én valószínűleg még ennél is többet gondolkoztam volna azon, hogy mit kéne velem csinálni, hogy mennyire gondolhatom komolyan. De komolyan gondoltam, és ő most esélyt adna nekem. Kinyújtom felé a kezem, tenyérrel felfelé, ujjaimat kicsit eltartva egymástól, és ha megajándékoz azzal, hogy a hosszú ujjaival közrefogja az enyémeket, akkor finoman ráhajtom őket.
- Felmondtam a bárban, ahol korábban dolgoztam, tudod a pesti, és átjöttem ide a cukrászdába. Éppen megüresedett az üzletvezetői poszt, és eléggé meggyőző voltam. Visszaköltöztem Bogolyfalvára, és egy nőhöz se volt közöm azóta, hogy utoljára beszéltünk.
Már előtte se sok, de ezt nem tenném hozzá, mert az az átmeneti idő eléggé pocsék volt, még szükségem volt arra, hogy legyek valakivel, de már leginkább Rosie-ra vágytam, így a vörös hajú lányokat hajtottam.
- Hogy vagy, Róza?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. június 3. 17:55 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit | Előzmény





Felkönyökölt az asztalra, arcát a kezében nyugtatva hallgatta. Legszívesebben diadalittasan felkiáltott volna, hogy végre valamiben igaza volt, de nem tette. Mindenesetre jó érzés volt, hogy végre valamire olyanra ráérzett, amiről fogalma sem volt.
- Elég húzós munka lehet. Azért megfizetnek rendesen, ugye? - Egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét. Nem aggódott, mert a varázsvilágban szinte minden állás annyi jövedelmet jelentett, amiből eltarthatta magát bárki. Persze nem élt mindenki úgy, mint Marci Hevesen, de azért nem voltak olyan égbekiáltó különbségek, mint a mugliknál. Talán a varázslat természete, de csak ritkán találkozott teljesen nincstelen varázslókkal. Úgy gondolta, itt tényleg csak az szegény, aki nem akar semmit kezdeni magával.
Felnevetett, hogy mennyire egy rugóra járt az eszük a varázsigét hallva. - Azóta már én is számtalanszor rájöttem, de akkor olyan ideges voltam, hogy eszembe sem jutott volna, hogy van varázspálcám - egyszerűen legyintett.
Nem titkolta, hogy nem volt mindig a helyzet magaslatán. Bárki kérdezte, elmondta, hogy neki is vannak nehezebb napok, amikor csak vegetál a szobájában. Felnőttként ezt már nehezebb kivitelezni, főleg, hogy most már komoly munkahelye van, nem pedig utazgat ide-oda.
Kicsit meg is lepődött, hogy Emerald rákérdezett a hobbijára. Persze, a leveleiben rengeteget mesélt róla, de nem gondolta volna, hogy érdekli ez a nőt.
- Most épp szabadságoltam magam, de szerintem sosem tudnám örökre abbahagyni. Valahogy vonz ez az egész... te megérted ezt, nem? Vagyis te is szeretnél segíteni az embereken, akár jogászként vagy nővérként. Nálam is ilyesmi ez, csak épp én nem segíteni szeretnék, hanem kutatni.
Ezer éven keresztül tudna mesélni, mennyire imádja a sötét mágiát kutatni. Használni persze nem, már rég nincsenek olyan gondolatai, ráadásul a karján lévő vágás mindig emlékezteti, hogy ennek a varázslásnak mindig megvan a hátulütője. De felfedezni a többség számára ismeretlen dolgokat minden alkalommal boldogsággal töltötte el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 3. 18:52
| Link

Még mostanáig alig békűltem ki ezzel a furcsa varázs világgal és barátokat sem szereztem, biztos mindenki engem néz, hogy ki ez a fiú aki mindig egyedűl rohangál össze vissza.A játszótér után sétálgattam egy kicsit a Bagolykőben és nézelődtem, hogy milyen helyek vannak még, ahová nem néztem be. Meg láttam a Czukorvarázs Cukrászdát és be is léptem. Meg tetszett a szép díszlet és a sok finomság. A púltnál kértem egy cukros finomságot, mert nem anyira szeretem az édességeket, de azért jólesik néha napján.
El vettem az ételt és mentem keresni egy szabad helyet ahol elfogyaszthatom. Találtam is eggyet, de meg láttam, hogy ott ül egy lány, oda léptem és megszólítottam:
- Szia! Szabad ez a hely melletted?
Utoljára módosította:King Jr David, 2018. június 3. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 19:06 | Link

King Jr David


Közeledett az alak, és felismertem benne azt a navinés fiút, aki nem szokott beszélgetni. Szóval ezért olyan ismerős! Közelebb jön, és megkérdezi, hogy szabad e a hely az asztalomnál.
-Persze, természetesen. Nem vártam vendégeket, de örülök neki, hogy beszélgethetek valakivel. Hogy tetszik az iskola? Milyen tantárgyaid vannak eddig?-megsoroztam a kérdéseimmel. Remélem nem voltam túl tolakodó, hiszen eddig még csak a házam beliekkel beszélgettem.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 3. 19:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 3. 19:21
| Link

Örűltem neki, hogy megengedte nekem a helyet, le is űltem mellé. A lány nem volt ismerős sehonnan, de azért jó új embereket megismerni. Magam elé raktam a desszertemet és lassan darabokban kezdtem el elfogyasztani. A lányra néztem és válaszoltam a sok kérdésére:
- Ömm én is örülök a társaságra, hát szóval az iskola varázslatos oldala nem annyira jó, de szeretem, hogy mindenki nyitott.

Az idegen lány nevét még nem tudtam ezért rákérdeztem:
- Igen... és hogy hívnak? Az én nevem David.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 19:30 | Link

King Jr David

-Szervusz David! Az én nevem Angelica Black Wing. Levitás. De szólíts csak Angelicának. Az a helyzet, hogy nem ismerek szinte senkit a háztársaimon kívül, és még őket se igazán. Veled mi a helyzet?- hogy úgy mondjam, elég ritkán botlik az ember elsőéves Navinésekbe. Tulajdonképpen semmilyen Navinéssel nem futottam össze. És róla sütött hogy elsőéves: az a bizonytalan arc, amivel a gólyák néznek, nem tagadom, én is valahogy így nézhettem amikor beléptem. A talárja szegélye pedig sárga. Ezzel bizonyított, hogy egy Navinés gólya ült le beszélgetni és elfogyasztani a süteményét velem szemben.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. június 3. 19:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 3. 20:02
| Link

Kedvesen szólt és barátságosnak is tűnt Angelica, bátran folytattam a beszélgetést és közben étkeztem is.
- Örülök, hogy megismertelek Angelica! Mosolyogtam a lányra.
- Mondjuk én elég sok embert ismertem meg az iskolában, köztük lányokat, fiúkat s tanárokat.
Angelica elég fiatalnak tűnt, de okosnak és inteligensnek tűnt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 20:09 | Link

King Jr David

Én is örülök neki! Egyébként hány éves is vagy?-Egy kicsit idősebb, de legfeljebb egy évvel. Na majd meglátjuk. Addig is megeszem a szélmalmom utolsó morzsáit, és rendelek egy hűtő hóvirág levet, ami természetesen nem hóvirágból, hanem fehér levendulából készült. Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem Davidot-Te nem kérsz valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
King Jr David
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 189
Angelica Black Wing
Írta: 2018. június 3. 20:24
| Link

Pont én is arra gondoltam, hogy vajon hány éves lehet Angelica, de ő gyorsabb volt.
- Tízenöt éves vagyok és te?
Meg kérdezte, hogy kérek-e valamit, de nemet mondtam. Már éppen én is befejeztem az evészetet, mikor megszomjaztam.
- Köszönöm, de semmit nem kérek, veszek magamnak egy italt.
Nem akartam, hogy rám kőltsön egy kicsit is, nem szeretem ha egy lány vesz nekem valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. június 3. 20:30 | Link

-Ha te mondod...-nem is annyira meglepő. Inkább nem erőltetem.-Én 14. Hogyhogy egy évvel később jöttél ide?-telitalálat. Sherlock Holmes mindig is nagy kedvencem. Lassan összedolgozhatnánk emberismeret terén.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. november 11. 18:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed