36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 3. 00:36 | Link

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Egyáltalán nem "morci" voltam, csak közömbös, amit nálam elég gyakran összetévesztenek. Pedig nem nehéz, a morci ön- és közveszélyes, a közömbös meg csak nem mutat ki érzelmeket. Igazán nem hasonlítanak egymásra!
A sütis dologra csak kissé felsóhajtva ingattam meg a fejemet. Nemrég volt szerencsém egy hasonlóan zakkant lányhoz, akivel sikerült is összekapnom jóformán a semmin és most tessék, felajánlanak nekem egy megrágott sütit.
- Kösz, de nem lehet, az edzőm így is cseszeget az édesség miatt. De értékelem a felajánlást - közben kissé összébb pakoltam a jegyzeteim, mielőtt süti alakú paca keletkezik valamelyiken és még inkább küzdhetek az amúgy sem túl olvasható írással.
Felhozta a szilvesztert, én meg egyből hátrébb rúgtam a székem, felegyenesedve és a kezeim is felemeltem, kb vállmagasságig, miközben a barna hajú hölgyeményt figyeltem velem szemben.
- Woowowowo, Was? Egy, nem dühöngök, tanulni készültem. Kettő, mégis ki vagy te? Három, mi van az én szilveszteremmel? - Azt hiszem, ez egy igen érdekes délután lesz, bárhogy is nézem a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2017. január 3. 00:50 | Link




 
- Hát én is kapnék azért ha eltűnnének a kockáid.
Inkább magamnak, az orrom alatt teszem a megjegyzést, miközben megdörzsölöm a tarkómat. Elképzelhetőnek tartom, hogy a velem szemben ülő is meghallja, bár így belegondolva kellemesebben érezném magam, ha nem. Ami a szívemen a számon, ráadásul az egész helyzetbe olyan dolgokat látok bele, ami nincs is. Szeretem a dramaturgiát és szeretem azt is ha minden úgy van, hogy én látom...kár, hogy rosszak a lelki szemeim.
 - Ehm...lehet, hogy egy kicsit előre szaladtam, de mit is mondtál? Sajna nincs nálam vas, ráadásul kicsit mintha pösze is lennél, nem?
Oldalra billentett fejjel figyelem a meglepettségét, pedig valójában semmi meglepő nincs ebben, a reakciója teljesen természtes, általában így reagálnak az emberek rám.
 - Ja, amúgy Lotti vagyok. Maja legjobb barátnője.
Jobb később, mint soha. Legalább ezen is túl vagyok.
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2017. január 3. 00:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 3. 00:56 | Link

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Úgy tettem, mintha a megjegyzés el sem hangzott volna, sokkal könnyebb volt ez így mindkettőnknek. Elvégre kockák ide vagy oda... Azért azok nélkül is elég jól nézek ki, köszönöm szépen.
Mondhatni, enyhén kiakadtam, hogy most mi van és persze egyből sikerült bemixelnem mindent, mint mikor az első meccsem után nem bírtam megszólalni, majd mikor megtettem, egy érthető mondatot nem bírtam összerakni lengyelül.
- Nem, néha cserélem az S és az Sz betűt, de ha lengyel lennél, átéreznéd. Most nem erről volt szó - intettem le, hogy nem fontos, lépjünk is tovább, ne húzzuk ezzel az időt, jobb későn, mint soha. Mármint, lapozni.
Aztán végre borult a bili, hogy kivel is beszélek és egyből a kezeimbe temettem az arcom, hogy kicsit rendbe hozzam magam. Áh, reménytelen.
- Akkor ezek szerint említett. Lewy - jegyezte meg fáradtan, bemutatkozásképp, majd a jegyzeteim piszkáltam kicsit. - Hogy van...?
Bántott, hogy végül ott hagytam, de mentségemre, én tényleg nem gondolkozom, ha bepöccenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2017. január 3. 01:08 | Link



Türelmesen megvárom, míg megérik benne a felismerés, addig összefogdosom a még ép süteményt, de miután a kiköpés pillanatában egy kicsi az orromba is felment, nem akartam kísérletezni vele, legalább addig, amíg beszélnem kell. Figyelem, ahogy a kezeibe temeti az arcát, egészen meg is sajnálom, a szám széle lefittyen, de próbálok a helyzethez képest derülátó lenni, hiszen nincs itt a világ vége. Ez inkább valami kezdete. Ezt pedig hamarosan ő is megtudja.
- Hát őő..ahogy te mondanád...sarul. De mivel én mondom, inkább úgy fejezném ki magamat, hogy volt már jobban is. Még a gumicukor sem dobta fel, pedig az mindig bejön. A gumicukor nagyon fontos és jó hatással van a fejlődő..mindegy.
Lesütöm a szemem egy pillanatra, kicsit elkalandoztak a gondolataim, pedig annyira igyekszem.
- Figyu, semmi sincs veszve. Asszem különleges és furcsa érzéseket táplál irántad. Komplikáltakat, hiába kaptatok össze. Tulajdonképpen mi történt? Nem igazán értettem.
Azt hiszem most jön elő belőlem a szerelem doktor, Cupido mehet a búsba.
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2017. január 3. 01:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 3. 01:19 | Link

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután


Szinte már kényszeresen tapizta a sütit és bennem érlelődött a felismerés, hogy bizony, okosan tettem, hogy nem fosztottam meg a pillanatban adott egyetlen kapaszkodójától szegény csajt. Elég kegyetlen cselekedet lett volna a részemről és kviddicses-Lewynek tetszett is az ötlet. Normál-Lewy ezt egyből vészjelzésnek vette és még a felmerülő gondolatot is megvétózta, legalább kétszer. Csak semmi sütizés!
- Áh, én a desszerttel kezdek minden étkezést, szerintem értem, hogy miről beszélsz - biccentettem röviden, hiszen anno anyám is mindig mondta, hogy "nem tesz jót a sok cukor a fejlődő szervezetednek! Nem ehetsz desszertet, míg nem etted meg a levest!" Azóta jóformán így maradtam, kis lázadóként.
- Ezt mondtam neki. Hogy boldog vagyok, hülye lennék nem boldog lenni és ha egyszer összeszed egy értelmes pasit, az is boldog lesz vele. Meg hogy ez komplikált, mert odavagyok érte, de engem kicsinál a média, ha rájönnek, hogy én, meg egy tizenhat éves, de majd az idő... fogalmam sincs min akadt ki. Komolyan, nem tudom, mi történt - Hiába próbáltam egy értelmes képet alkotni a fejemben az aznap estéről, máig nem sikerült és szerintem már nem is fog a közeljövőben. Azt sem értem, hogy most miért mondtam el mindezt a lánynak - Lottinak, jegyezd meg! -, akit amúgy nem is igazán ismerek. Késő bánat. Lewy, hogy néha fognád be azt a nagy lepcses szádat!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2017. január 3. 01:34 | Link



Mikor belekezd a mondókába, rápillantok, lassan húzom el a tapizós ujjamat a sütitől és figyelmesen hallgatom, vagyis inkább már iszom a szavait, persze nem úgy, mint ahogy általában ezt a szót használják. Mondjuk úgy, nagyon figyeltem.
Miután végez, percekig csak pislogok rá, mint hal a zacsiban. Egyszerűen nem értem mit nem ért. Most már hirtelen minden világos lett, Lewy azonban még mindig a sötétben tapogatózott, ez pedig láthatóan idegesítette.
- Tényleg, én sem értem mi lehetett a gond.
Igyekszem szarkasztikus lenni, bár ennek a művészetét nem sokszor gyakoroltam, de most minden tudásomat latba vetem.
- Mond csak, hányszor találtak téged fejbe gurkóval? Tíz, húsz? Esetleg többször. Biztosan többször.
Ha nem így volna, értené a problémát. De semmi gond, a kisebb sok után felvilágolom, nehogy ne értse szegény.
- Ohh apám. Hát nem érted? Neki nem kell más pasi, neki te kellesz. Te vagy az a szerencsés. Dindinding...tiéd a főnyeremény. Vérig sértesz egy lányt egy ilyen megjegyzéssel nem beszélve a többiről.
Elégedetten hátradőlök, bár a magyarázat még nem elég kielégítő.
- Ha pedig ennyire félsz a firkászoktól, a hivatalos megjelenéseitek előtt itatsz vele egy kis bájitalt, amitől idősebb lesz. Egy kis hazugság nem árt senkinek.
Utoljára módosította:Csornay Kíra Lotti, 2017. január 3. 01:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 3. 01:51 | Link

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután


Jó, hivatalosan is kijelenthetjük: a férfiak és a nők két külön fajt alkotnak, arról nem is beszélve, hogy ezt még a korkülönbség is súlyosbította. Ahogy öregszem, egyre hülyébbnek érzem maga, de viccen kívül.
Jött a - meglehetősen rosszul kivitelezett, de azért felismerhető - szarkazmus, amire arcizmom sem rezdült, csak kevergettem az időközben megérkezett teámat teljes higgadtsággal.
- Ööööö... attól függ, súrolás is számít? Mert akkor többször. - A mai napig felemelő élmény arra ébredni az éjszaka, hogy álmomban hallottam, ahogy reccsennek a csontok az állkapcsomban, meg a járomcsontomban. Mert hogy bizony azok már csontok, nem egy.
- Igen, tudok róla, de nekem soha. Nyomatékosítsam? Soha. Nem volt egyetlen kapcsolatom sem, amiben nem törtem össze a csaj szívét két héten belül. Egy távkapcsolat, de az... - csak legyintettem, hogy hagyjuk is inkább, mert sok mindenről nem volt kedvem beszélni. Szofiról még annyi sem, mint arról, milyen érzés, mikor nem kapsz levegőt a saját véredtől. Pedig az aztán tényleg külön élmény...
- Nem a firkászoktól félek. Őt féltem. Leginkább magamtól. Engem már szedtek szét máskor is, csak kipuzzlizom majd magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2017. január 3. 07:34 | Link



- Lehet, hogy te olyan súlyos eset vagy, hogy még a súrolás is számít.
Kissé unottan válaszolok neki. Igazából vsak költői kérdésnek szántam, de mivel az emberi kommunikáció nem épp az erősségem nem lepődök meg rajta, hogy Lewy automatikusan válaszol rá. Ráadásul eg interjú keretén belül is megkérdezhetik ezt tőle, termédzetes hát, hogy automaikusan válaszol az illem kedvéért.
- És ez törvényszerű? Mi lesz, ha ez most más? Nem éri meg kockáztatni? Szerintem legalább annyira szereted ezt a lányt, amennyire ő szeret téged. Ez kezdetnek épp elég. Felesleges más rendes pasit ajánlgatnod neki.
Sóhajtok. Így belegondolva a problémák amiket Lewy felsorol roppant életszerűnek tűnnek. Annyira, hogy pár percig visszavágni sem tudok. De nem fogom cserben hagyni, effelől senkinek ne legyen kétsége senkinek.
 - Szerintem ő vállalja a kockázatot, ha segítesz neki és lehetőség szerint meghagyod a normális életében, nem lesz semmi baj. Ha pedig bántani mered őt, biztos lehetsz benne, hogy az őrületbe kergetlek.
Lewy megnyugodhat, ha esetleg beletiporna Maja lelkébe, én itt leszek, hogy bosszút álljak érte, ha kell hajnali háromkor adok szerenádot az ablaka alatt a világkupa előtt, vagy ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 3. 18:06 | Link

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Egyértelmű. hogy válaszoltam. Nekem nem volt érdemes költői kérdéseket feltenni, mert bár néha elég obszcénul, de az esetek 90%-ban válaszoltam rájuk. Szakmai ártalom. Mégsem ülhetek ott interjún vagy sajtótájékoztatón némán, mint egy hal.
Lotti felvetésére felsóhajtottam, majd pár pillanatig az örvénylő, aranybarna teába bámultam, majd fel a lányra.
- Tehetek egy próbát, akár. Csak ugye az élet általában nem egy tündérmese - Ilyen szempontból realistább voltam, mint a legtöbb ember. Éppen ezért is nem akartam egy olyan baromira belevaló lányt, mint Maja, kikészíteni idegileg. Pedig abban ugyebár igen tehetséges vagyok... meg a reggel hang nélkül lelépésben, de az mellékes.
- Ezt a lehetőséget észben fogom tartani, igazán köszönöm a figyelmeztetést... és természetesen nem akarom kirángatni a régi életéből... ugyan már! Tényleg nagyon bírom... - sóhajtottam, majd inkább a teámba ittam, hogy legalább egy fél percre elhallgassak. Ha többre nem is. Lotti rákényszerített, hogy egy kicsit elgondokozzak ezen az egészen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2017. január 3. 19:50 | Link


Nanananana. Ez nagy hiba volt, rögtön elsötétül a tekintetem és mérgesen az asztalra csapok.
- Az élet igenis tündérmese! Ne mondj ilyet még egyszer.
A haragom nem ellene irányul, a megjegyzése ellen. Nem akarok senkitől ilyet hallani, mert ez annyira felnőttes, annyira savanyú...fújj. Persze rögtön a kijelentés után mintha mi sem történt volna, ismét tündérlány leszek, mosolyogok és még a félig megrágott süti habjába is beleturkálok.
- Fogalmazzunk úgy, teszel egy próbát, mert megéri. A többit inkább meg sem hallottam.
Hátradőlök, mint aki békét hozott egyeflen legyintésével a földre és most nézi a munkája gyümölcsét. Igazából meg semmit sem csináltan de ez most mindegy.
 - Tényleg nagyon bírod? Bizonyítsd be neki, mert én mondhattam neki tegnap bármit, nem hitte el. Úgyhogy, rajtad a világ szeme. Legyél nagyon rendes gyerek, vidd el vacsizni, meg egy körre a seprűdön. Beszélgessetek a kviddicsről, egymásról meg a húsvéti nyusziról.
Tudálékos vigyort eresztek meg, sőt még ráis kacsintok, úgy teszek, mint aki most adta a világ legjobb tippjét. Szerelem doktor és randitanácsadó. Szerintem itt be is fejezhetem a tanulmányaimat, mindent tudok amire az élethez szükségem van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. január 4. 18:32 | Link

Appa  Pirul

A mai naphoz aztán úgy semmi kedvem nem volt. Hiába fogadtam meg este, hogy ma bemegyek az óráimra, hogy időben kelek, és rendesen reggelizek, és minden jó lesz, valahogy nem sikerült. Csak feküdtem az ágyamban, élveztem a csendet, és pihentem. Mostanában sokat fekszem, és alszom. Régebben ez nem volt rám jellemző, és nem is nagyon tetszik, hogy ilyen szinten kimerült vagyok. Talán az iskolába járás rendszeressége, talán az, hogy túl sokat vagyok egyedül. Már három napja vége a téli szünetnek, én viszont utoljára tavaly voltam iskolában. Azt hiszem egy kicsit össze kéne szednem magam.
Nem akarok kikelni az ágyból, ám amikor mozgást hallok lent, mégis megteszem. Egy rózsaszín - fehér kockás plédet magam köré fonva lépek ki a szobámból. Kócos vagyok, a bőröm sápadt, a szemeim szinte világítanak. Éhes vagyok, és fáradt. Hangokat hallok, és bár nem hiszem, mégis reménykedek, hogy apa az, hogy hazatért végre.
- Szia.
A lépcső alján állok meg, nézem, ahogy tevékenykedik. Nincs munkához öltözve, és nem is néz úgy ki, mint aki el akarna menni. Bátortalanul reménykedni kezd a lelkem, hogy akkor ma csinálunk valamit közösen, lelépem az utolsó lépcsőfokot is, közelebb sétálok hozzá, és mint kiskölyökként, úgy ölelem át, csak most nem a derekát, hanem a mellkasát. Megnőttem az évek során, de attól még nagyobb szükségem van az apai szeretetre, mint azt akár csak sejteni lehet. Hiába állok meg a lábamon, mégis gyengének érzem magam, ha ő mellettem van.
- Menjünk el a cukrászdába!
Kérlelem gyermeki könyörgéssel, és amikor felpillantok rá, még a tekintetem is azt sugallja, hogy ennél nincs is jobb ötlet a világon. Valahogy így sikerül rávennem, annak fejében persze, ha fél órán belül el is indulunk. Nyomok egy puszit az arcára, majd hihetetlen tempóban távozok vissza fel, hogy pontosan huszonegy perc, harmincnyolc másodperccel később újra lent álljak, teljes harci díszben, és alig nyolc perccel később már itt is legyünk.
- Szeretnék kérni egy habos kakaót, egy szelet csokis málnatortát, egy szelet epres sajttortát, egy augurey könnyet, vagy inkább kettőt, egy karamellás vulkánsütit, egy olyan rizses sütit, áfonyásat, egy kókuszkockát és egy pohár gyümölcsös limonádét.
Szegény lány, aki felírja a rendelésemet, látom, hogy nem nagyon hisz nekem, de ez még csak a kezdet, itt nem állok meg, jön még majd hozzá pár dolog. Most egyelőre csak egy mosolyt küldök még, mielőtt nekiállna apa rendelését felvenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 4. 22:02 | Link



Napok óta nyomorultul éreztem magamat és ezen még az újév sem segített. Szóval amint sikerült ma letudnom a próbát Pesten, haza is jöttem, még egy kicsit előbb is jöttem el, mint ahogy szoktam. Nem bírtam aludni napok óta, a koncentrációm egyenértékű volt a nullával és mégis olyan kimerült voltam. Annyira kavarogtak bennem az érzések, hogy felborult bennem szinte minden, amiről azt hittem, hogy sosem fog változni. Egyetlen pont volt csupán: Franci. Gondoltam úgyis órákon van, de inkább megvárom otthon, semmint, hogy megint elszalasszam valahogy. Tényleg nem voltam jól, három nappal ezelőtt átmenet nélkül szívtam a cigarettákat, aztán már hangom sem volt rendesen, köhögtem, hát felhagytam vele, egyik pillanatról a másikra. Most viszont úgy remegett a kezem, hogy gyakorlatilag inni is csak félig töltött pohárból tudtam.
Tehát rövid matatás után sikerült bejutnom a lakásba, az első dolgom pedig az volt, hogy feltettem egy kanna vizet, teának, majd leváltottam az ingemet, ami a próbán volt rajtam. Ekkor hallottam lépéseket a lépcső felől és amint az utolsó három fok reccsenését hallottam, arra fordultam.
- Szia, prücsök - mosolyodtam el halványan, miközben a hátamat a falnak döntöttem. Fogalmam sincs, mikor járt el felettem annyira az idő, hogy Vesznából kész nő lett, de kétségkívül megtörtént. Bár igyekszem nem mindig úgy kezelni, mint egy kislányt, mikor már kész nő, most nem volt erőm rá, hát átöleltem szorosan és a hajába fúrtam az arcom kissé.
- Hiányoztál, Franci... - mosolyodtam el halványan, majd csókot nyomtam a feje búbjára és őt figyeltem aggódva. Ismerem, mint a tenyeremet, pontosan tudtam, hogy ahogyan nálam sincs minden rendben, úgy nála is gondok vannak.
Rám nézett azokkal az őzike szemeivel, amiknek egyszerűen nem tudok nemet mondani, szóval csak megcirógattam az arcát finoman.
- Nem bánom... de fél órán belül indulunk, vagy nem megyünk sehova! - erőltettem mosolyt az arcomra a kedvéért, hogy aztán mikor felrohant a lépcsőn, csináljak magamnak egy teát. Én útra kész voltam, hisz alig léptem be az ajtón, és ismét indulni készültem.
S valószínűleg utólagos karácsonyi csoda, de fél óra múlva már itt ültünk a cukrászdában, míg az én kis csillagom felsorolta a fél étlapot, hogy ő ezt meg azt szeretné. Még csak az arcom sem rezdült, néha régen is töménytelen mennyiségű cukrot tudott elfogyasztani.
- Nekem egy Vörös Bársony torta lesz és egy tea, fekete. - Ha most kávét kértem volna, ahhoz egyből kellett volna egy cigi, azután meg még egy és még egy. Nem lenne megállás, csak csúsznék le a lejtőn, míg ugyanott nem találom magam, nyakig a kátrányban. Ezzel részemről vége is volt a rendelésnek, s csak az én hercegnőm figyeltem töprengve.
- Minden rendben, csillagom? - kérdeztem az arcát fürkészve. A kezem a térdemen nyugtattam, egyszerűen nem hiányzott, hogy most még miattam is aggódjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. január 5. 23:29 | Link

Édesapa Love

- Min gondolkozol?
Kérdezem, mert érzem, hogy figyel, pedig csak a vászon szalvétát helyeztem az ölembe. Nem mintha oka lenne, de ezzel is hagytam magamnak legalább három másodpercet, mielőtt fel kellett volna néznem rá. A kérdése nem lepett meg, ajkaim önkéntelenül is apró mosolyra húzódtak a kérdésével kapcsolatban.
- Én is ezt akartam kérdezni. Pocsékul festesz.
Nem mintha én jobban néznék ki, vagyis de, sokkal szebb vagyok, mint ő, de sokkal fiatalabb is, meg lány is, és szerencsére nem örököltem az orrát. Anyára hasonlítok, pontosabban az ő családjára, és nem tudom, hogy ez apának mennyire jó, elvégre nem volt éppen a kedves emlékei között a házassága, melyből én maradtam örökül. Persze jóban van Zójával is, de az azért más. A hajam is azért festem, mert így nem hasonlítok annyira, az eredeti hajszínemmel szinte összetéveszthetőek vagyunk.
- Azt hiszem, most vált reálissá, hogy tényleg egy fix helyen élek, és ez egy kicsit megviselt. Furcsa. Mármint jó, de mégsem, és rossz, de mégsem. Bonyolult. Jól érzem magam, jó, hogy a dolgaimnak van fix helyük, hogy egy berendezett házban élek, hogy minden állandó. Ugyanakkor mégis ijesztő, hogy minden állandó, és nem jön valami, ami miatt tovább állunk.
A rendelésem egyik fele, és apa teljes rendelése megérkezik, majd egy másik pincér hozza az enyém másik felét. Nem is rendeltem sokat. Van még egy – két dolog, amit szívesen magamba tömnék. Azt hiszem cukorhiánnyal küszködök, elég rendesen. A varázssütit veszem először magamhoz, egy kicsit megkocogtatom, mire pukkan egyet, és egész magasra, a fejem magasságába emelkedik a karamella, majd kecsesmozdulattal hullik alá, úgy, hogy még csak véletlenül se csöppenjen ki, ám a süteményt bevonja, és nyúlós állagúra szilárdul.
- Sosem ment még ilyen magasra!
Lelkesedek a látványon, hiszen eddig mindig csak az államig ment, most viszont fel kellett emelnem a fejem, hogy rendesen lássam. Mint egy kisgyerek, aki először lát tűzijátékot.
- Persze te elmehetsz, és tudom, hogy én is elmehetnék, hogy bármikor mehetnénk, mégsem akarok, és azt hiszem ez az, ami megriaszt. Félek, hogy egy nap már nem leszünk ott egymásnak. Nem akarom, hogy ne legyünk ott.
Jó érzés kimondani, kicsit még meg is könnyebbülök. Eddig magamba tartottam a dolgot, nem is nagyon volt kinek elmondanom, most viszont itt a lehetőség, és ezt bizony jól ki is használtam. Bekapok egy falatot, de a tekintetem most a másik felet kutatja.
- Na és te? Miért tűnik úgy, mintha a világ terhét vinnéd a hátadon?
Utoljára módosította:Révay Franciska Veszna, 2017. január 5. 23:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 6. 00:12 | Link



Értetlen arcot színleltem, mikor megkérdezte, hogy min gondolkozom. Ha másban nem is, legalább ebben még otthon voltam és úgy éreztem, minden a helyén van. Pár pillanatig kibámultam az ablakon, majd enyhén megvontam a vállamat, jelezvén, hogy magam sem vagyok benne biztos.
- Nem tudom... Rajtad. Rajtunk. Azon, hogy minden rendben megy-e. Aggódom - köszörültem meg a torkomat kicsit, mivel a hangom még most sem volt az igazi, de már sokkal inkább hasonlított. Mármint, a régire, még a dohányzás előttről.
Meg kell hagyni, Franci nem kímélte az önbizalmamat, hiszen megjegyezte, hogy pocsékul festek, erre pedig egyetlen válaszom egy apró biccentés volt.
- Tudok róla - nyeltem nagyot, miközben egy mosoly árnyékát varázsoltam a vonásaimra. Tény és való, hogy voltak már időszakaim, mikor sokkal jobban néztem ki, mint ahogyan most. Jobban belegondolva, szinte csak ilyen időszakaim voltak.
Minden szavát figyelmesen hallgattam, miközben elmesélte nekem, hogy mennyire szeret itt és mennyire megrémíti őt ez az egész mégis. Meg tudtam érteni, hiszen én magam is tanácstalan voltam a helyzetet illetően... Nem pont a lakhatást illetően. Furcsa volt ismét érezni, de nem bántam volna... ha nem rémít halálra az egész.
Míg ő maga a süteménye kipukkasztásával foglalatoskodott, én a teám elkészítésén fáradoztam, de odáig jutottam, hogy a cukromat jóformán tasakostól áztattam be, hogy ne változtassam cukorsivataggá az asztalt. Reménytelen volt ez az egész és szánalmas, ami csak még bosszantóbbá tette számomra a helyzetet.
Viszont Veszna pár pillanatig ismét gyerek volt és ez akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra.
- Ez kétségtelenül egyéni rekord volt - biccentettem elismerően, hogy aztán a könyököm az asztalon támasztva, két kézzel fogva a bögrét, a teámba kortyoljak. Pont ilyen leszek, öregen és hülyén, ha az a nap bekövetkezik. Veszna feltételezésén viszont csak megráztam a fejemet, hogy jelezzem, a feltevés is nonszensz.
- Én mindig itt leszek neked, kicsim, nem számít, hogy mennyire vagyunk távol egymástól. Egy leveledbe kerül csak, te is tudod... - biccentettem kicsit oldalra a fejemet, a szőkeségben gyönyörködve pár pillanatig. Soha nem lettem volna képes rá, hogy cserben hagyjam Francit. Ő azonban felkezdte, hogy miről is van szó, mire a teám kevergetése hirtelen nagyon fontos elfoglaltság lett.
- Semmi fontos. Munka, szerepek, szívügyek. Csak a szokásos - gyakorlatilag elhadartam a mondandómat, hogy az az egy szó ne tarthasson számot a kitüntető figyelmére. Mert hogy az ilyesmi tőlem sok minden volt, de nem szokványos. - Sikerült belerázódni a tanév tempójába? Mintha azt mondtad volna, kicsit gyors neked...
Alattomos csel volt a részemről, de kénytelen voltam megpróbálni terelni a témát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 6. 14:26 | Link

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Egyből az asztalra csapott, miközben fújtatott, mint egy bika. Talán egy mezei pasi még halálra is rémült volna, én azonban meg sem rezzentem hagytam, hogy kiőrjöngje magát, miszerint az élet igenis tündérmese. Csak a szemem forgattam, majd legyintettem, hogy hát nő, hagyjuk rá.
- Ha te mondod... - jegyeztem meg kelletlenül, aztán a teámba kortyoltam, ami lassan már el is kezdett kihűlni.
Végül halványan elmosolyodtam, konstatálva, hogy cenzúrázta a mondandómat fejben. Nem szóltam rá, ha ez jól esik neki így, akkor oké. A mondandójára azonban felkaptam a fejemet, miközben értetlenül meredtem rá.
- Nem hitte el? Nocsak... Ez igazán elkeserítő - biggyesztettem le az ajkamat, mivel tényleg sokkal normálisabban viselkedtem vele, mint más lányokkal és azt hittem, hogy ez teljesen egyértelmű. Neki is.
Szóval végül csak néztem a velem szemben ülő leányzót és megráztam a fejemet.
- Majd meglátom mit tehetek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. január 11. 21:19 | Link

Appa

- Hát persze, hogy semmi sem megy rendben.
Felelem kuncogva. Rendben, ugyan már, azok nem mi lennénk, ha minden olyan nagyon rendben menne. Hiszen nálunk mindig van valami fennakadás, valami probléma, de általában csak nevetünk rajta, aztán pedig szépen továbblépünk, mert úgyis eszünkbe jut valami, amivel megoldhatnánk a dolgot. Most azonban olyan, mintha más lenne a helyzet, mintha tényleg pácban lennénk, egy sűrű, ragacsos fajtában, ami nem akar minket elengedni.
- Az aggodalom nem létező problémákat szül és nagyít fel. Jobb lenne, ha nem aggodalmaskodnál. Különben is, árt a szépségednek.
Szúrom oda még az utolsó mondatot csípősen. Imádom az apámat, bármit meg tennék érte, de be kell vallanom, hihetetlenül örültem annak, hogy nem az ő orrát örököltem. Valószínűleg akkor nem csak a magántanulósággal kellett volna megküzdenem, hanem a gonosz gyerekek zaklatásával is, és akkor valószínűleg elbujdostam volna. Viszont imádom őt, és a szívem szakad meg, hogy ilyen szomorúnak látom, és érzem is rajta, hogy valami nincs rendbe vele.
- Tudom.
Bólintok is hozzá, miközben a sütimbe mélyesztem a villám, utolsó leheletével még egy kisebb adagot kiküld, de olyan későt már, hogy felfelé menet megkeményedik, így nevetve letöröm csak, és apa felé nyújtom, hátha szeretne egy falatot ő így. Rágni nem nagyon lehet, de ha az ember ráteszi a nyelvére, akkor egy pillanat alatt szétolvad a szájában, és kellemes, egyáltalán nem zavaró ízt hagy maga után.
- A munka az életed, szóval az első kettő kizárt, hogy ilyen bússá tenne, maximum ha bezárnának minden színházat, vagy eltiltanának a munkádtól. Jaj ugye nem? Nem tiltottak el, ugye? Nem bántottál meg senkit annyira, hogy ezért kinyírja magát, a megtalált búcsúlevélben pedig téged okoljon érte? Tudod, hogy vannak gyenge idegekkel rendelkező emberek, ugye?
Apa nem olyan, aki ezt nagyon figyelembe venné, de azért az túlzás lenne, ha ezt valaki tényleg megtenné, bár nem kizárt, hogy megteszi. Az embereknek tényleg vannak olyan napjaik, amire már csak egy jó kis odamondást kell beszúrni, és az ember máris összeroppan. De csak nem történt meg.
- Szívügyek? Cseréljünk! Én szenvedek a szívügyek miatt, te meg szenvedhetsz mire kitalálod a szárkányszívizomhúr eltávolításának tizenegy praktikus lehetőségét. Nem is tudtam, hogy van kettő, erre közlik, hogy tizenegy is. Borzalom.
Látványosan megforgatom a szemem, majd egy falattal lesz gazdagabb előbb a szám, aztán a pocakom. Azért fogy ez a süteményhalom, nem kell félteni.
- Szép mentés. Gyors volt, most már egészen megvagyok vele. Olyan négy egééész hat az átlagom átszámítva. Talán az év végi vizsgákkal felmegy minden kiválóra. A rendes szülők ilyenkor ám megjutalmazzák a gyermeküket.
Jelentem ki pofátlan magabiztossággal, tekintve, hogy előttem kisebb vagyon hever.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. január 13. 00:08 | Link



- Jó, ez botor kérdés volt... mikor is ment nálunk? - kérdeztem szórakozottan magamhoz képest. Belegondolva, mi sosem voltunk rendes család, ahol a nagy átlag szerint minden rendben van. Talán azért, mert egy aranyvérű színész voltam, talán azért, mert sok port kavartam, vagy szimplán azért, mert másként - fogod a kezem, mint a többiek -, éltük az életünket.
Mikor Veszna közölte, hogy árt az aggodalom a szépségemnek, elnagyolt, elegáns mozdulattal az ajkamhoz érintettem a szalvétám pár alkalommal, majd az ölembe helyeztem azt és már-már kecses mozdulattal emeltem fel a kezem, kinyújtott középső ujjal. Futó gesztus volt csupán, s utána vissza is tértem a korábbi, érzéseket nem tükröző arckifejezésemhez.
Igazi apás pillanatok egyikének lehettünk tanúi, mikor Franci kipukkasztotta a sütit, s én elégedetten bólintva vettem el azt a felém nyújtott kis darabot, meg sem próbálkozva az elrágásával. Még nem kívánom megmerényelni a fogaimat, köszönöm szépen! Alapvetően ez a süti nekem túlságosan édes és szirupos volt, talán ezért nem is rendeltem ilyet magamnak.
A leírt, eltúlzott szituáció hallatán csak rosszalló fejrázást adtam válasz gyanánt, majd a teámba kortyoltam lassan. Az árulkodó köcs... khm, porcelán persze heves csilingelésbe kezdett a kezem remegése okán. Talán még mindig kicsit melegebb volt a tea a kelleténél, de oda se neki, nem csilingelhetek örökké!
- Jaj, nem dehogy... ennyire nem komoly a helyzet, csak valaki.... belebotlott a zenekari árokba. Arcátlan ficsúr volt. De, nem, nem vagyok eltiltva, egész egyszerűen... szünetet kell tartanom, azt hiszem - köszörültem meg a torkom és a remegő kezem visszatettem inkább a térdemre.
A csere javaslatára csak legyintettem, hogy egyáltalán nem jó ötlet, majd halványan rámosolyogtam, ami hatalmas erőfeszítésbe került. De én megtettem!
- Előbb jössz rá arra a tizenegy módszerre, mint én arra, hogy mászok ki ebből.
Hangozzék bármily poénosan is, attól még igazat mondtam. Közben terelni próbáltam a témát, Franci pedig vette a lapot, de hagyta, hadd legyen nekem gyereknap. Mert ugye nagy ritkán ez is megeshet. A jutalomra csak mély levegőt vettem, lassan kifújtam, miközben rezzenéstelen arccal figyeltem a szőkeséget.
- Mire gondoltál? - kérdeztem enyhén felvonva az egyik szemöldököm, majd ismét megkavartam a teámat. - Vagy kérdezzem azt, mennyire?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. január 14. 18:45 | Link

Appa  Love

Szinte bepusztítottam a csodálatos karamellás álom felét, majd pillanatok alatt a másikat is, persze illedelmes nőies mozdulatokkal, de ha sütiről van szó, képes vagyok nagyon gyorsan befalni az egészet, mielőtt még valaki el akarná enni előlem. Na persze nem tartom valószínűnek, hogy apa éppenséggel olyan lenne, vagy, hogy egyáltalán megtenné –e, hiszen tudja, olyan vagyok, mint Joey a Jóbarátokból, csak éppen itt a Veszna nem ad a sütijéből eset áll fenn. Magam elé húzom a következőt, és egy nagyobb falaton nyammogok, közeben apámat, és a remegő kezét figyelem.
- Ez a sok édesség … tudod… ez ellensúlyozza a keserű gyerekkoromat.
Felelem szemtelenül, figyelve, hogy legalább egy kicsit elmosolyodjon. Be kell vallanom, még magamnak is félve, de sosem aggódtam érte annyira, mint most, pedig az életünkben voltak már vészterhes idők, és ő mégis olyan szintű szeretettel és gondoskodással nevelt fel, amivel sok két szülős ember sem találkozik. A gyerekkorom – onnantól, hogy végleg apával maradhattam – nem volt keserű. Emlékszem az érzésre, ha konkrét emlékképeim nincsenek is, de emlékszem rá, hogy sokszor voltam szomorú, és sokszor sírtam, mert a szüleim veszekedtek. Emlékszem, hogy féltem, és magányos voltam, maga az érzés megvan, a sok negatívum, és igen, életem első érzései negatívak, amit nem lenne szabad egy kisgyereknek éreznie, ám mégis, eljött a pont, amikor mindez átfordult valami másba, valami pozitívba. Amikor megkérdezték, hogy el akarok – e vele menni, és én azt mondtam, hogy semmi másra nem vágyom ennél jobban, és elengedtek. Nehéz időszakok, kilátástalan időszakok, és most, most érzem, hogy mélyebb a gödör, mint eddig.
- Talán kezdjük ezzel.
Vetem fel a javaslatot, miközben le se véve róla a tekintetem, belenyúlok a mellettem pihenő táskába, és egy doboz cigit, valamint öngyújtót veszek elő. Bontatlan, kábé tíz éves korom óta mindig van a táskámban egy – két doboz végszükség esetére. Ha mondjuk út közben fogyna el. Most pedig, a remegés azt mutatja, hogy napok óta nem jutott a szervezetébe nikotin. Nem akarom, hogy az apám leépüljön, főleg nem olyan miatt, amit hiszem, hogy meg lehet oldani.
- Tegyünk egy próbát.
Puff neki, már két sütit meggyilkoltam. A habos kakaómból egy nagyot kortyolok, csinos kis bajuszt hagy a hab, amit egy ügyes mozdulattal eltüntet a nyelvem. Imádom a habos kakaót, de nem lehet kulturáltan inni, képtelenség.
- Mennyire? Két sajtos rolónyira. Na jó, inkább legyen négy. Piszkosul éhes vagyok.
Lehet, hogy rendes kaját kellene ennem, még a végén elterjed az a nevetséges pletyka, hogy terhes vagyok. Pedig ennek az esélye, nos kisebb, mint Szűz Máriánál.
- Szóval szívügy. Biztos, hogy a szívügy az, ami ezt az emberi roncsot legyártotta nekünk.
Nem finomkodom vele, amiért nagy valószínűség szerint újra megkapom majd az a szép kis apai bemutatást, amire már az előbb is csak a nyelvemet öltöttem.  
- Ez a mostani komoly, és váratlan. Egy lappangó érzés felerősödése, egy mondat vagy egy tett, egy gondolat … hm, valamelyik hihetetlenül féltékennyé tett. A féltékenység pedig ráébresztett arra, hogy többet is érzel, mint amennyit valaha is beismertél magadnak. Önostorozásba kezdtél, nem dolgozol, nem dohányzol, amiből az következik, hogy egy régóta meglévő kapcsolatodban állt be érzelmi változás, te pedig rettegsz, hogy elveszíted a másikat, ha ez kiderül. Nos, milyen vagyok, Dr. Watson?
Az ujjaimat egymásnak támasztva nézek apámra, titkon remélve, hogy ha el is találtam, hogy mi a baja, nem kap azonnal szívrohamot, amiért már tudom, amit titkol. Nyitott könyv vagy édesapa, nyitott könyv.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay A. Valentin
INAKTÍV


Lucus pót-apja | Liv férje
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 250
Írta: 2017. február 5. 22:45 | Link



A keserű gyerekkorra kétkedő arccal vontam össze a szemöldökeim, de végül kénytelen voltam kissé elmosolyodni, hogy aztán leintsem. Oda se neki, az ember nem vehet mindig mindent Halálosan komolyan. Pedig nekem ez igazán pazarul menne, mondhatni én lennék benne a császár.
- Persze, úgyis olyan sok dologban szenvedtél hiányt, oh, förtelmes emlékképek! - dramatizáltam túl a helyzetet szándékosan, miközben a kezem ismét a térdemre helyeztem, letéve róla, hogy csörömpölés nélkül megigyam a teámat. Egyszerűen lehetetlen vállalkozásnak bizonyult.
Ő pedig ezt úgy látta orvosolhatónak, hogy felmutatott egy doboznyi tömény nikotint, egy öngyújtó kíséretében, én pedig más irányba kaptam a pillantásomat, mintha azzal megoldhatnék bármit is. Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam, hogy aztán a cigarettát teljes mértékben ignorálva a lányom arcára pillantsak.
- Ha még csak tizenhat lennél, most piszkosul leszidnálak, amiért dohány van nálad - jegyeztem, majd a kezem nyújtottam, hogy na ide vele, mielőtt felborzolódnának a kedélyek. Végül csak zsebre vágtam, de attól még nem terveztem a csomag kibontását, csak nem akartam abban a tudatban kilépni az ajtón, hogy Vesznánál van.
Csak biccentettem egy aprót, majd az erszényt, amiben úgy 20 galleon pihent az asztalra helyeztem egy könnyed mozdulattal. Mindig volt hat-hét ilyen pakk összekészítve a szekrényemben, arra az esetre, ha közli, hogy kéne neki egy kis zsebpénz. Jó apaság ismérvei.
- Mindig az vagyok, csak jól tudom álcázni, hisz ez a szakmám - néztem rá nagy komolyan, hiszen ez igaz is volt, de aztán fél oldalas mosolyt mellékeltem, nehogy nekem itt a lelkére vegye a dolgokat. Nem hiányzott, hogy a sarkamban loholjon az aggodalmaival kergetve.
Franci közben elkezdte a helyzetemet analizálni, amit persze érdeklődő arccal végighallgattam. Kicsit elcsúszott az elemzés de igazából a nagy része helytálló volt. Azt viszont nem akartam tudni, hogy kire jutott ezek alapján az infók után.
- Nem is rossz, kedves Sherlock, ha a féltékenységtől eltekintünk, minden helytálló. Legjobb tudomásom szerint nem történt semmi, ami miatt féltékenynek kéne lennem. De a többi teljesen egybe vág - legyintettem nagylelkűen, majd intettem a pincérnőnek, hogy azért közben ha lehet fizetnék, ne később kelljen ezzel foglalkoznom. Semmi kedvem nem volt ismét interakcióba lépni a nővel. Ameddig ő mindent összesített a pult mögött, addig is én hatalmas lelki nyugalommal és remegő villával rohamoztam meg a vörös süteményt. Egy darabig nem is igen kívántam beszélgetésbe elegyedni ismét a szőkével, meg a maga rémisztő elemzéseivel.
- Túl sok időt töltesz Zójával, szólni fogok neki, hogy semmi pszichomókusság a közeledben - ráztam meg rosszallóan a fejemet és a sütemények elfogytáig már csupán olyan témákról voltam hajlandó társalgásba bonyolódni, amelyek nem érintették a kicsi, fekete szívem gondjainak tavát.

// Köszönöm, csillagom ^^ Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. február 12. 22:18 | Link

Annám
vasárnap délután

Dolgozott napközben, reggeltől délutánig, de meglépett, mert megteheti és mert szeretné látni azt a csodás lányt, ki képes életet lehelni a rellonosba. Bár a csárda ott van a cukrászdától egy köpésre, eltelik a meglépés után egy negyed óra.
Életében először nem üres kézzel megy a hölgyhöz, egy csokor virággal lép be a cukrászda ajtaján. Mosolyog, törzsvendégként köszön az ismerősöknek, meg az ott dolgozóknak, aztán tekintetével megkeresi kis vörösét. Nem szól egyelőre neki, hogy itt van, majd mikor elindul az asztaloktól vissza, a pultnál úgyis meglátja.
Niko addig mosolyogva figyeli Anna ténykedését és megjelenő mosolyát miközben kiszolgálja a vendégeket.
Már alig várja, hogy ha csak egy pillanatra is, de magához ölelhesse és átadhassa a csokrot, amivel ácsorog. Nem is érzi magát kellemetlenül, pedig többen is megnézik azok közül, akik a környékén ülve fogyasztják süteményüket. Egy-egy pillantást vet ezekre a csodálkozó hölgyeményekre, aztán vigyorogva újra visszafordul a nő irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 12. 23:26 | Link

Lovagom

 Még a február volt, de olyan téli hideg, amit még január is megirigyelne. Persze, hogy sokan betértek egy forrócsokira megmelegedni. Alig győzték gyártani az epres, rumos, chilis és még ki tudja, miféle extra kívánsággal megspékelt italokat. Annának már attól csokoládémérgezése lett, hogy egyáltalán az asztalokhoz vitte őket.
 De aznap semmi sem tudta letörni a hangulatát. Akkor is mosolygott, mikor épp csak egy szelet süteményt rakott a tányérra. Többiek nem is igazán értették, mi van mostanában vele.
 Már közel járt a műszaka végére. Kész szerencse, hogy Ádám ennyire rugalmasan kezeli a diákmunkásait. Nem mintha Annának olyan borzasztóan sok órája lett volna mestertanoncként, de legalább kétszer annyi tanulnivalót is adtak fel nekik.
 Egy újabb adag forrócsokit készített éppen, miközben a gramofonban játszott Janis Joplinnal együtt dúdolgatott. Otthonosan mozgott már a pult mögött is, sok mindent ellesett már. Ahogyan a tejért nyúlt, még egy-két tánclépést is megejtett, néha csípőjét mozgatva a zene ritmusára, majd a két bögrét és süteményt a tálcára felpakolva indult el a távolabbi asztalhoz és szolgálta ki mosolyogva a vendégeket. Aztán hóna alá csapva a tálcát indult vissza  a pulthoz, egy gyors pillantással mérte fel, kinek van még szüksége valamire, mikor meglátta az egyik asztalnál ülő Nikot. Arcán azonnal széles vigyor jelent meg, és indult el felé.
 - Szép jó napot az úrnak! Szolgálhatok esetleg valamivel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. február 12. 23:41 | Link

Annám

Ki tudja mi ütött belé. Korábban nem vette a fáradtságot, hogy virággal, vagy egyáltalán bármivel kedveskedjen a kiszemelt lánynak, talán ezért is nézik meg többen is. Ha ismerik, ha nem, igazából nincs közük hozzá, kinek szánja a csokrot.
Tekintete leragad a kisasszonynál, aki simán lenyűgözi minimális táncikálásval, hát még a mosolyával. Megbabonázva nézi, el is feledkezik arról, hogy hol van, mert valójában enni nem akarna, csak beköszönni. Még az illatok sem keltik fel az érdeklődését.
Várnia kell egy kicsit, de nem bánja, kárpótolja az, amikor tekintetük találkozik végre. Mosolyogva áll fel, hogy mire Anna odaér hozzá, már megadja a kellő tiszteletet.
- Mennyiért adják a legszebb pincérlányt? - kérdezi.
Csillognak a szemei, kezébe veszi az asztalra rakott virágot és felé tartja, ha már egyszer neki hozta.
- Remélem szereted a rózsát... - kissé bizonytalanul pillant a vörös és sárga szirmokra, aztán lehajol a nőhöz, kisimítja arcából a haját. - Mikor végzel?
Direkt nem csókolja meg, vagy öleli át, ez is épp elég ahhoz, hogy ha nincs jó kedvében valamelyik kolléga, vagy a főnök, akkor kapjon a lány az orrára, mert munkaidőben pasizik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2017. február 13. 16:37 | Link



Aha. Hát ez a része már annyira nem érdekel, meg annyira nem is tartozik rám, nem az én érzéseim. De miközben beszél egészen megkívánom azt az ishlert amit korábban félig megrágva kiköptem.
- Na jól van szépfiú.
Az asztalra csapok nagy elégedettsegemben, majd a széken megfordulva a kabátom után nyúlok.
- Asszem én megtettem ami kellett. Szemem rajtad, szóval viselkedj.
Még mutogatok is, hogy mennyire kemény vagyok, miközben felkapom a kabátomat és csikorogva betolom a székemet.
- Én eltépek mert még sok szerelmes szívet kell begyógyítanom ma. Akkor nem eszed meg a sütiket ugye? Mert akkor én asszem kölcsön veszem a tányért és elviszem.
Mármint lenyúlom na, csak szebben hangzott a kölcsön. A tányért a számhoz emelem, és betömöm a számba a kiköpött ishlert.
- Na tényleg léptem Lewy. Sok sikert.
Mondom teli szájjal, majd intek neki és magára hagyom, a gondolataival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 13. 22:41 | Link

Lovagom

 - Azt hiszem, erről meg kell kérdeznem Minát - nézett a magasba mosolyogva, majd nevetve vissza a férfira.
 Eddig észre sem vette a csokrot, annyira lekötötte a férfi látványa. Hitetlenül nézett először csak a rózsákra, majd vissza Nikora. Még sosem készült neki senki ilyesmivel.
 - Csodálatosak - vette át őket kissé tétován. Nem is tudta volna magát igazán kifejezni, annyira meglepődött.
 Niko érintésére pillangók kezdtek el táncot járni a gyomrában, ahogyan minden egyes alkalommal. Hozzá fog egyáltalán szokni ehhez valaha is?
 Kis fáziskéséssel a karórájára lesett. Lassan vánszorgott rajta a másodpercmutató. Öt óra elmúlt. Már nincs sok hátra.
 - Kevesebb mint egy óra múlva. Hatkor.
 A pult felé pislantott, hogy meggyőződjön arról, még senki sem hiányolja. Nem mintha olyan vasmarokkal irányítanák a dolgokat, de akad egy-két olyan munkatársa, akik élnek-halnak a pletykákért. Ő pedig nem akarta, hogy róla élesítsék a nyelvüket. Pláne, hogy a szerencsének köszönhette, hogy Ádám ismét alkalmazni tudta a cukrászdában.
 - Menjek át a csárdába? Vagy itt találkozunk? - terelte vissza gondolatait és tekintetét az előtte álló férfira. Sokkal kellemesebb volt.
 Nem is volt kérdés a részéről, hogy munka után együtt töltik a szabadidejüket. Szíve szerint a nap husszonnégy óráját vele töltötte volna. De sajnos valamiből meg is kellett élniük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. február 13. 23:20 | Link

Annám

Nem nevet vele, csak vigyorogva ingatja a fejét. Neki Mina nem kell, csak Anna, a legszebb, aki most is, mint mindig, arra készteti, hogy elfelejtsen minden mást rajta kívül. Még a sütiket is!
- Örülök - sóhajt fel.
Komoly fejtörést okozott a pasinak, hogy kiválassza azt a virágot, melyből szép csokrot lehet csinálni és talán a kedvese sem allergiás rá. Szép jelenet lett volna... Az orra alá dugja a csokrot, ő pedig tüsszögve küldi el a fenébe a gazzal együtt. Na de a virágboltos hölgy segített neki egy picikét ám.
Kissé csalódottan néz szemeibe, el is húzza a száját. Most azonnal akarná elvinni, nem csak egy óra múlva. Néhány másodpercig kérlelően néz Annájára, aztán elmosolyodik.
- Én mára végeztem. Szívesen maradnék, de már így is csúnyán néznek rám amiért feltartalak - biccent a fejével a kedves, vagy kevésbé kedves úriemberre, aki az asztalánál nagyon türelmetlenül pislog a vörös után.
- Mit szólnál, ha hazaugranék, aztán visszajönnék érted? Elnézhetnénk később Szalamantonba. Az egyik vendég dumált valami Bálint napokról.
Újra kiszélesedik a mosolya ahogy arra gondol, hogy egy óra múlva már kedvére csókolhatja össze és vissza a nőt. Szeretne sokat adni neki, arra törekszik, hogy ne unatkozzanak együtt és erre mi se lehetne jobb, mint a közös kikapcsolódás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2017. február 13. 23:56 | Link

Lovagom

 Eddig nem tűnt olyan soknak az az egy óra, ami még hátra maradt, most viszont egy örökkévalóságnak fog hatni. Ebben már akkor biztos volt, mikor az órájára pillantott.
 Követte Niko pillantását az öregember felé, és abban a pillanatban a pokolba kívánta az egészet. Minek kell ennyire türelmetlennek lenniük az embereknek? Mintha nem lesnék így is minden kívánságukat attól kezdve, hogy belépnek! Talán kibírnak még pár percet. Azért rámosolygott a vendégre, amolyan "egy perc és jövök" tekintettel, majd visszafordult a férfihoz.
 - Remek ötlet! - válaszolta széles mosollyal. Nem sok faluban járt az országon belül, de Nikoval már másodszor fognak elnézni Szalamantonba. Első alkalommal is imádta.
 - Ne késs! - jelentette ki határozottan. Biztos volt benne, hogy ha egy perccel is később jelenne meg a férfi, Anna mindenféle történetet kitalálna, miért hagyta hoppon.
 - Hatkor, itt - búcsúzott, amint hallotta a sürgető torokköszörülést a háta mögött. Ideje volt végeznie a dolgát, így hát nyomott egy gyors csókot neki, és már fordult is a vendég felé.
 Félúton aztán egy pillanatra megtorpant, mikor tudatosult benne, hogy mit tett. Nem volt benne biztos, hogy éppen milyen viszonyban vannak, de egyszerűen annyira természetesen jött neki a mozdulat, hogy fel sem fogta.
 Egy pillanatra még összeszorította a szemét, majd egy mély levegő után nekilátott a munkának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. február 26. 22:50 | Link

Anya  Love

Ez a nap is életem legjobbjai közé tartozik. Lezárult a mizéria végre, s mikor közöltem, hogy apám nemes egyszerűséggel otthagyott Üstösdön, már nem is volt kérdés az ítélethozatal végkimenetele. Nem, most hogy már vége, nem tudom azt mondani, hogy utálom őt, csak... egyszerűen képtelen volt apaként viselkedni, amit aztán szépen be is vallott. Nem haragszom rá, kapott egy második esélyt, és őszintén remélem, hogy másodszor már okosabb lesz, és nem szúrja el. Fiatal még, simán belefér neki egy család, egy olyan, amire mindig is vágyott, és én is kaptam egyet, egy olyat, amilyenre mindig is vágytam.
- El sem hiszem, hogy vége... ugye tudod, hogy te vagy a legjobb? - karolok vigyorogva Zójába, miközben a cukrászda felé haladunk ünnepleni.
- Várj - torpanok meg hirtelen, majd előveszem a telefonom, majd lövök magunkról egy szelfit. Bízom abban, hogy Zója is kapcsol és mosolyog is egyet.
- Noémi szerint, ami nincs fent az instán, az nem is létezik... mit hashtaggaljek? A new life túl sablonos, a happieness meg túl p*csás - tanácstalanul tekintek rá, mert ez tényleg komoly probléma, aztán meg vállat vonok, és feltöltöm csak úgy, minden nélkül. Akik követnek, azok javarészt úgyis tudják, miről van szó, mert beszélek is velük, a többiek meg max Zója miatt dobhatják a szívet.
- Miért van az, hogy a végére érti meg? Mikor már nem lehet rajta javítani? - teszem fel a kérdést, apámra utalva, aztán el is űzöm ezt a gondolatot.
Vigyorogva nyitok be a cukrászdába, megcélozva a helyünket, mert hogy nekünk már van olyan, csak máskor Mina meg Franci is itt ül. Most viszont nem, csak Zója és én, aminek egyébként nagyon örülök.
- Most válassz te, a múltkor én választottam azt a fűszeres bizét, azzal nagyon csúnyán mellélőttünk - vigyorodok el, mert az szép szavakkal is ehetetlennek bizonyult.  
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2017. február 26. 22:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. február 26. 23:41 | Link

Lányocskám

Nem hitte volna, hogy eljutnak idáig, és hogy ilyen nyugodtan zajlik viszonylag a dolog. Az mondjuk jobb volt, hogy beszélt a férfivel még az elején, hogy amikor a lánya megkereste, már nem érte annyira váratlanul a dolog. Persze ez nem tudja nem hideg zuhanyként érni az embert, ám mégis, egészen jól viselte, megértette, hogy senki sem akar neki rosszat, és hogy ez egy lehetőség mindenkinek. Végül is, ha bármi történik Ráhellel, akkor hiába Zója az, aki a gondját viseli, ő nem intézkedhet, csak az apja, aki ki tudja mikor merre van. Hasznos érvek vezettek addig, hogy végül most itt álljanak, a dolog végén.
- Elég ijesztő a gondolat azért, de köszönöm.
Kicsit gátlástalannak érzi magát azért, mert így tett, végül is egy apáról beszélünk, legyen bármilyen is, de az talán még ijesztőbb, hogy nem nagyon tanúsított ellenállást, mintha szívességet tennének neki. Persze ezt a meglátását nem osztotta meg és nem is fogja megosztani Ráhellel, éppen elég ez neki, még ha most örül is, azért ez kettős. A szelfihez azonnal beáll, már annyira hozzászokott a dologhoz, hogy szinte érzéke van hozzá, hogy egy pillanat alatt a legjobb pózt és mosolyt vegye fel.
- Mostanában túlságosan belemerültök ebbe. Mina is, Franci is, csodálom, hogy Sean és Nóri nem űzik még az instagramot és nem tweetelnek a reggelijükről. "Anya nem hozott a boltból banánt. Hashtag AzÉletIgazságtalan".
Nem, egyáltalán nem lenne meglepve, ha a kiskölykök pár évük ellenére már nyomatnák az ilyen üzeneteket, de szerencsére még nem tart ott a világ.
- Hihetetlen, most, hogy vége, azt hiszed elkezdhetsz káromkodni? Édes lányom, most már törvényesen moshatom ki a szádat.
Pimasz mosollyal pillant rá, neki magának nem szokása káromkodni, a gyerekei tudnak, van nekik apjuk, akiktől eltanulják, és bár Mina finomkodó gyermek, aki csak ritkán használja, Seannak ha valami megtetszik, akkor minden második mondatába belecsempészi, mert apa is mondja és milyen vicces. Nem, nem az, bár roppant humoros egy pár évestől ilyeneket hallani, mégsem bíztatja.
- Megértette, és ez már jó, innen elindulhat a javulás. Attól még, hogy most hozzám tartozol, remélem, hogy idővel sikerül jó viszonyt kialakítanod vele. Korán lett szülő, fel kellett nőnie, és talán majd most, a mostani helyzet segít ezen is. Reméljük.
Követem a helyünkre, a mai pincérlány már előre int nekünk. Előny, ha itt dolgozik az ember gyereke is.
- Legyen vulkán süti, azzal nem lehet befürödni, maximum, ha nem ugrik elég magasra a töltelék. Én biztosan kérek egy pirosat és egy extra tejeskávét, tejszínhabbal, te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. március 1. 17:25 | Link

Anya  Love


Talán jó döntés volt. Most biztosra érzem, hogy az volt, de ki tudja, ez megint mit von maga után? Most... most jó, most tudom, hogy van mögöttem valaki, aki segít kibogarászni a káoszt, amit magamnak okoztam, és nem fog pálcát törni a fejem felett.
- Mármint az, hogy a legjobb vagy, vagy az, hogy kaptál még egy nevelendő kölyköt? Ugye tudod, hogy a neheze csak most fog jönni? - mosolygok rá, pilláimat is megrebegtetem, mert a kamaszkor utolér. Annyit olvastam már róla, gondolatban már szinte kész terveim vannak arra, hogy vészelhetném ezt át magamtól, de aztán jön a valóság. Mikor már semmi sem egyszerű, nincs jó választás, sokszor még csak választás sincs, és csak a zavar, az a kuszaság, amivel igazából nem is tudok mit tenni, csak imádkozni, hogy vége legyen. Ezek a napok jók, ezeket szeretem. Zója se tűnik fáradtnak, és annyira látszik rajta, hogy képes végig hallgatni, és még figyel is, nem csak az egyik fülén be, a másikon meg ki. Még mindig ő az egyetlen, akinek fenntartások nélkül el tudok mondani bármit, mert nem félek. Mert segít.
- El fog jönni ez az idő. De tudod mi van? Akkor azt fogják posztolni, hogy milyen csodás anyjuk van, és hogy mennyire készen állnak már erre a világra. Ők szerencsések, nekik már az elejétől fogva ott van valaki, aki amellett, hogy mellettük van, fel is készíti őket erre, sokszor azért érzem magam ennyire elcseszettnek, mert lehet, ez nekem hiányzik. Amit mások annyira természetesnek vesznek, én arra csak pislogok, aztán pánikolni kezdek, mert nem tudom, mit kezdjek vele... aztán meg szaladok hozzád - igen, ha teljesen kilátástalan a helyzetem, ha végképp nem tudok már semmit kezdeni azzal, amibe csak úgy belecsöppentem, megyek hozzá. Igazából senki máshoz nem mennék, még akkor sem, ha Zójának ez csak nyűg lenne.
- Sajnálom, le fogok szokni róla... nagyon rajta vagyok, hogy leszokjak - teli vigyorral a képemen, hajtom egy pillanatra a vállára a fejem, mielőtt még bemennénk, de aztán meg megcsap a kajaszag, én meg érzem is, hogy mennyire éhes vagyok. Az utóbbi napok nem a rendszeres evésről szóltak. Le kellett győznöm a bűntudatot, szembe kellett néznem apámmal, le kellett küzdenem a dolgot, hogy annyira meg sem rengette, meg a tényt, hogy milyen könnyedén átpasszolt. Jó, igen, örülök neki, ez volt minden vágyam, de akkor is fáj egy kicsit. Ha még az első alkalom lett volna, hagyján, de... már sokadszorra teszik ezt meg velem.
- Én is pontosan ezt mondtam neki. Csak hozzácsaptam, hogy másodszorra ne szúrja el. Én nagyon bízom benne, hogy lesz majd egy családja, akiket akarni is fog, és akkor szülő lesz... meg abban is, ha segítségre szorul, nem felejti el, hogy én is vagyok neki. Eszem ágában sincs hátat fordítani neki, ő az apám, aki mégis csak próbálkozott, de ha ezt nem lépem meg, attól félek, megutáltam volna, vagy nem tudom... így már könnyebb csak a jó dolgokra gondolni, mert a felelős részt átvetted tőle, ő meg akár hétvégi apuka is lehet, az mindig jól ment neki - igen, azokat az alkalmakat szerettem, mikor csak fogott aztán elvitt, és azt csináltuk, amit szerettünk. Remélem, idővel ezek az alkalmak megint visszatérnek.
- Én is ugyanazt - mosolygok a pincérre, aztán sóhajtva dőlök hátra a széken.
- Milyennek kell lennie az első évednek? - látszólag random teszem fel a kérdést, de valójában szerintem mindketten tudjuk, hogy nem ok nélkül. Ok nélkül sose kérdezek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. március 7. 15:56 | Link

Kedd Anna Cheesy


Ez is megtörtént hát. Az még sose fordult elő, hogy én egyedül megyek a cukrászdába, adózni az élvezeteknek, de a többiek nem érnek, ez meg nem ok arra, hogy én kihagyjam. A hét azon napját szeretem a legjobban, mikor ellátogatunk ide, a legjobb hely a faluban ez, ezt elfogultság nélkül mondhatom.
Persze az anya-lánya program miatt, tudom, na de egyedül sem fogok unatkozni, lévén a személyzet túlnyomó többsége már megfordult az asztalunknál. Még a neveket is tudom, jó a memóriám, aminek külön örülök, bár az sem okozna komolyabb problémát, hogy mindenkit Gizinek hívjak.
A vizsgaidőszak tönkreteszi az embert, én ezt mégsem hagyom, noha a mindenem K lesz elhatározásról lemondtam, azért megbukni se fogok. Aztán meg van még négy évem arra, hogy iskolaelső legyek, egyszer csak sikerül majd.
- Aztaaaaa, azt hittem már felmondtál - egy pillanatra meglepetten pislantok Annára, aztán vigyorogva szaladok oda hozzá és ölelem meg. Ez a holt idő előnye, ilyenkor még Ádi se néz morcosan. Gyorsan a helyünkre pislantok, és örömmel konstatálom, hogy az most is üres, mintha íratlan asztalfoglalásunk lenne.
- Van valami új? - ezt én mindig megkérdezem, miközben a kiszolgálóhoz masírozok, hogy felmérjem a készletet. Gyanítom, a világ összes sütiét végigkóstoltuk már, de mindig reménykedek a meglepetésekben.
- Ahh... somlóit szeretnék... kettőt - pislogok a lányra, még sóhajtok is, mert vagy gumicukorba fojtom a bánatom, vagy a somlóiba.
- Meg egy diétás kólát - noha ez először poénnak indult, most már vigyorogva teszem hozzá.
- Senki nem ér rá, hülye vizsgák, most nézd meg... egyedül fogok ott ülni... egyedül... uhh... kaphatok kávét is? Csak Zója meg ne tudja - ezt már kicsit halkabban súgom oda, miután ráeszméltem, hogy most lehet. Mondjuk, sose fogom érteni, hogy a nő miért ellenzi, de... amit nem tud...
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2017. március 7. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed