36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 50 51 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. február 28. 22:28 | Link

Mr. Everett

 A cukrászda kezd megtelni élettel, sorra érkeznek emberek egymagukban vagy párban. Kisvártatva a mellettem lévő asztalhoz is letelepednek ketten. Egy férfi és egy fiatal fiú, ahogy elnézem, mert felnéztem rájuk, úgy sejtem apa-fia duóhoz van szerencsém. Nem csapnak zajt a férfi olvas a gyermek eszik, köztük vékony fal emelkedik. Emlékszem Juan sokat járt Apánkkal így el. Hiába én voltam a legöregebb a kedvence mindig is ő volt. Szegény Blas, egek mennyit vitáztak emiatt, persze nekem sem esett jól, de tudtam ez már csak így van, ha az ember nőnek születik egy férfias társadalomban.
 Úgy elgondolkodtam ezen, hogy észre sem vettem, hogy az általam kért és várva-várt finomságokat a pincérlány -aki nem ugyanaz, mint amelyikük a rendelésemet felvette- szép sorban pakolgatja le a férfi elé. Hirtelen nem is tudom mit tegyek, de korgó gyomrom és a látványra számban összefutó nyál segít a döntésben. A kis hölgy már ellibegett ugyan, de a karamellás tejem és a tortaszeleteim itt maradtak egy karnyújtásnyira tőlem, tehát cselekszem. Felállok odalépek a pároshoz és felemelem a letett halom első darabját, nevezetesen az innivalót.

- Jó napot! Bocsássanak meg, de azt hiszem valamiféle tévedésből önök kapták meg azt, amit én rendeltem. Ha megengedik ahelyett, hogy csatlakozom, inkább átmentem őket magamhoz.

 Mosolyogva emelem el tehát előlük a szép nagy hőálló poharat, melynek tetején majd öt centi magas habkorona díszeleg. Persze arra is van már frappáns válaszom, ha esetleg megkérdőjeleznék a dolgot, bár ezt kétlem. Már épp fordulnék vissza az első szelet süteményért, amikor a csípőmmel meglököm asztalomat, aminek széléről a kis dobozka leesik és kinyílva pont előttem ér földet. Leguggolok, hogy felvegyem és megcsodáljam ezen a faramuci módon szemem elé táruló nagyon megkésett, magamnak vett születés-névnapi ajándékomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. február 29. 18:06 | Link

Ms. Rubya

Azzal egy időben, hogy Ash felkel, és elköszönni készül, lép oda hozzánk a tőlünk nem messze ülő hölgy, és jegyzi meg, hogy véletlenül ide hozták ki a rendelését. Az újságomat kicsit lehajtva rápillantok az asztalra, ahol valóban olyan rendelés is van, amit nem mi kértünk, ráadásul egyetlen gyermekem igen gyorsan fogyaszt, így az ő része már el is van pusztítva.
- Oh, biztos új még a hölgy.
Jegyzem meg elgondolkodva, elpillantva a pult felé. Valószínűleg ez lehet a megoldás, hiszen most is magyaráznak neki valamit, ő pedig szorgalmasan jegyzetel. Ez legyen a legnagyobb baj, hiszen csak egy asztalt tévesztett, viszont a rendelés stimmel, mi pedig teljesen azt kaptuk, amit kértünk, szóval akkora vész nincs.
- Én lépek.
Közben Ash valóban távozóra fogja, én pedig csak biccentek. Addig jó, amíg az ember gyereke szorgalmasan tanul. Hamarosan úgyis eljön a lányok után való szaladgálás időszaka, kivéve, ha olyan ügyes, mint az örege. Mert akkor többször is el fog menni mellette a lányka, akit ő igazán akar, mire rájön, hogy valójában micsoda kincs van mellette.
Az emlékre, mely bevillan, egy mosoly suhan át az arcomon, épp csak egy pillanatig, hiszen a következőben a hölgy, aki az előbb még itt állt az ajtó mellett már el is tűnik, de nem vissza az asztalához, hanem a két asztal közé. Minden nap tapasztalok itt valami egyedi és érdekes esetet.
- Öhm, segíthetek esetleg? Nem is tudom, átpakolni a rendelését?
Kicsit lehajolok én is, hogy megnézzem mit csinál ott lent. Valahogy nem kéne ott lennie, de ahogy nézem, valamit elejtett. Szerencsére azonban már a kezében van ismét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. február 29. 20:48 | Link

Drága Becca Rolleyes Love
- Sári sírni fog

Csak egy nyugodt napot akartam a vizsgaidőszak nem teljesen közepén, lehetőség szerint egyedül a faluban. Látni sem akartam a jegyzetekkel és könyvekkel elárasztott szobámat, de még a klubhelyiségben sem volt maradásom. Nem szó szerint, de egymás hegyén-hátán csak tanuló levitásokat láttam, lehet a felét beképzeltem. De attól még ott voltak, és nekem ez nagyon nem tetszett. A faluban meg szinte alig volt pár ember, jó döntésnek tűnt lejönni. Sétálgattam egy kicsit a fő utcán, kezeim a zsebembe dugtam, hogy az ujjaim azért ne fagyjanak és majd törjenek le, nézegettem a kirakatokat. Egy idő után aztán kezdtem fázni, legközelebb meg a cukrászda volt. Nem is gondolkoztam túl sokat, rögtön bementem és kértem egy jó meleg teát, elmondásuk szerint az volt a legjobb. Hát rögtön ki akartam deríteni, hogy mennyire mondtak igazat, lecsüccsentem az egyik hátrébb lévő asztalhoz. Kényelmesen elhelyezkedtem, és vártam a teámat. Ahelyett azonban, hogy megérkezett volna a forró italom, konkrétan (jó, annyira komolyan nem) kivágódott a cukrászda ajtaja, és mint valami Hidra, úgy állt az ajtóban Becca. Már csak a kígyók hiányoztak a hajából...
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. március 6. 18:57 | Link

Életem szerelme

Egész hazafelé menet énekeltem, aztán körbetáncoltam a házat, és eldicsekedtem az apukámnak azzal, hogy bizony már az út felénél járok. Eddig minden vizsgám sikeres, ráadásul mindegyik kiváló. Hiába akarnak megbuktatni, mert meg akarnak, hiszen az órák nyolcvan százalékáról kizavarnak, van itt ész. Anyu egyszer még azt is felajánlotta, hogy legyek magántanuló, mert még a végén kicsapnak, de neeeem, olyan Isten nincsen, hogy én meghunyászkodjak. Csak azért is le fogom tenni a vizsgáimat, és el fogom végezni az alapképzést, és lehet, hogy mesterképzésre is maradok, csakhogy bosszantsam a tanáraimat. Mondjuk, hogy milyen szak legyen, azt még nem tudom.
Lényeg viszont, hogy eldicsekedtem apunak, aki ennek örömére jól megtömte a zsebem galleonokkal, szóval lesz mit elvernem a cukrászdába, hiszen a világ - vagy legalábbis Bogolyfalva - legtutibb helye a falatozó mellett. Így hát miután ebédeltem, pihenek egy kicsit, majd pancsolok egy nagyot, felöltözök, és magamhoz véve a kis vagyonomat elindulok, hogy jól elverjem. Szoktam spórolni, de most határozottan úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy a fenekére verjek.
- Helló.
Az új rendszer szerint kijönnek, nem kell a pultnál sorba állni, így én is így teszek, egy ablak melletti üres boxot szúrok ki magamnak, ahova lepakolom jajpiros kabátomat, majd bemászva végigböngészem a már kívülről ismert kínálatot.
- Szia Karina, mit hozhatok?
Ez mindig olyan nehéz kérdés, így hát mint mindig, most is a lányra bízom, aki ott áll mellettem.
- Szia, ami biztos, az egy nagy habos kakaó, mindenféle plusszal, amit csak kérni lehet hozzá. És szeretnék sütit, sokat, amiket a legfinomabbnak gondolsz, de sajtosroló mindenképpen legyen benne, több is, és gyümölcskocka, a többit viszont tényleg rád bízom, jó? Ti tudjátok mi a jó nekem.
A fentiekre pedig már most összefut a nyál a számban, mert szinte érzem, hogy máris behabzsolnék mindent. A lány csak mosolyog, és biccentve távozik, én pedig elégedetten nyújtózom egyet. Amíg várakozok, az ablaküvegben nézem magam. Szinte fel sem lehet amúgy ismerni, annyira másabb vagyok civilbe, nem mintha zavarna, épp csak újabban elkezdtem megvizsgálni a kettő közötti különbséget.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 7. 17:01 | Link

Karina

Vizsgaidőszak. Bizonyára sokakat érdekel, hogy mi játszódik le ilyenkor egy tanár fejében. Hogy vajon milyen hangulatban állítják össze a feladatlapot... Ó, sok dolog múlik azon, a tapasztalt versenyzők már két-három megmérettetés után rájönnek erre. Attila szerint sokkal rosszabb vizsgák is léteznek, mint amelyeket ő szokott adni, mégsem teljes az elégedettség. Aki az órákon figyelt, annak semmilyen váratlan meglepetéstől nem kell tartania. Azok közé tartozik, akik konkrétan megmondják, mire számíthatnak a tanulók, természetesen ez még nem jelenti azt, hogy a felkészülést hanyagolni kell. Nem adják olyan könnyen a Kiválót. Olyan intézményben élünk, ahol vannak bizonyos elvárások. Akinek nem tetszik, az bármikor kiléphet a rendszerből. A másik nagy pillanat a javítás időszaka. Ilyenkor is nagy hangsúlyt kap a tanár hangulati állapota. A mindig mosolygó Szikszai professzor idén vajon hogyan osztályoz? Nagy rejtély, egyelőre.
Aztán amellett sem érdemes csak úgy elmenni, amit az Edictumban írtak róla. Ha jól emlékszik, nem először bukkant fel a lapban, de ilyen badarságot már régen olvasott magáról. Tény, hogy jót nevetett a dolgon, ugyanakkor az is igaz, hogy tényleg elgondolkodott egy kegyetlen vizsga megszerkesztésén, csak aztán sem ideje, se türelme nem volt a munkához, másrészt miért szúrjon ki szegény sítáborozókkal, akik a távollét alatt olyan jól viselkedtek? Úgy tűnt, összekapták magukat, s a láblógatás ellenére is vették a fáradtságot és felkészültek az év végi feladatukhoz. Legyen ez a jutalmuk.
Egy kellemes nap zárásaként suhant el a cukrászda üvege előtt. Nem nézett ki a fejéből, csak ment, nagy céltudatossággal, hóna alatt cipelte szokásos jegyzeteit, s szemeivel már a pultokon kihelyezett, finomabbnál finomabb készítményeket elemezte. Hiába gyakori vendég, a választék kiismerhetetlen. Köszönt, helyet foglalt egy szabad asztalnál, majd némi töprengés után rendelt. Csak később kezdett el a tömegben bámészkodni. Látott ugyan ismerősöket, de nem mozdulhatott el, nehogy mások foglalják el a széket. A forgalom ugyanis jelentősnek volt mondható, a helyét pedig túl tökéletesnek találta, így önző módon ragaszkodott hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. március 7. 21:22 | Link

A legjobb prof

Ahogy elhalad a kirakat előtt, a szívem hirtelen hevesebben kezd el verni. Milyen jól néz ki így suhanva. Egy tökéletes, komoly férfi. Bárcsak hozzám sietne ilyen nagyon. Szinte kívülről figyelem, ahogy felszakad belőlem egy hatalmas sóhaj, amire még én magam is elpirulok. Nem is értem, hogy képes ilyeneket kiváltani belőlem. Ilyet még tényleg soha, és senki iránt sem éreztem, erre jön ő, és egyszerűen nem tudok nem figyelni rá. A múltkor is, olyan kedves volt, és olyan különleges volt, ahogy kiszúrt a tömegben, mint egy tökéletes filmbéli jelenet.
Ahogy belép, érzem, hogy egy pillanat alatt kiszárad a szám, és kaparni kezd a torkom. Még nincs itt a rendelésem, úgyhogy a táskámhoz nyúlok a mindig nálam lévő üveg vizem után, ami a mai napon úgy néz ki, limonádéban nyilvánul meg. Apu biztos akkor csinálta, amikor készülődtem. Azt hiszi ilyenkor, hogy fiúzni jövök, és szerintem belőlük kiindulva, csak abban reménykedik, hogy nem terhesen megyek haza. Ki van zárva, nem akarok még teherbe esni, mert előbb világot akarok látni, akarok némi karriert csinálni, és nem mellesleg rá kell ébresztenem Szikszai Attilát, hogy _én_ vagyok az a nő, akire ő vágyik. Az utóbbi kifejezetten nehéz lesz.
Leül, nem messze tőlem, egy két személyes asztalhoz. Vajon a barátnőjét várja? Nem akarom látni, nem akarom tudni, hogy van-e neki, mert akkor összetörne a szívem, és mégis, valahogy tudni akarom, hogy milyen. Biztos nagyon szép, nőies és sikeres. Olyan nő, aki mellett a prof lehet simán csak cuki pasi. Kiskutya szemeivel pillant körbe, és amikor találkozik a pillantásunk, elmosolyodok és biccentve elrebegek egy gyenge "jó napot"-ot is. Kicsit hülyén érzem magam, mert valamiért a "Szia" akart a számra jönni, így volt némi fáziskésésem.
Nyílik megint az ajtó, a falu vége felé lakó sokgyerekes család jön be, a gyerekek először összetapogatják az üveget, majd elindulnak helyet keresni. Felpattanok, mint akit bolha csípett meg, magamhoz véve a kabátomat, és engedem, hogy elfoglalják a boxomat. Elvégre, én egyedül vagyok...hacsak... és a barátnője? Áh, max elküld.
- Csatlakozhatok vagy vár valakire?
Érdeklődöm meglepődve magamon. Máskor persze nagy szám van, de most itt van a FÉRFI, az a csupa nagy betűs igazi, akit én annyira, hogy nagyon, és legszívesebben elmenekültem volna, vagy csak titokban figyeltem volna, most mégis itt állok mellette, belül bénán, kívül egész összeszedetten.
- Inkább átengedtem a helyem.
Teszem hozzá a fejemmel a sok gyerek felé bökve, akik máris egymást licitálják túl, hogy ki mit fog és mennyit megenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 8. 16:10 | Link

Karina

Az állandóan nyüzsgölődő tömegben először fel sem tűnt tanítványa hirtelen felugrása a saját kis fülkéjéből. Egy kicsit meg is ijedt, amint a semmiből pillanatok alatt már mellette is támadt. Pedig direkt úgy alakította helyfoglalóját, hogy ne vegye el a nagyobb társaságoktól a bővített asztalsorokat, hanem szépen meghúzza magát valamelyik másodlagos alkalmatosságon, ahonnét még mindig elég jól be lehet látni a helyiséget. Másképpen nagyon zavarban lenne, hiszen sosem tudná, mik történnek a cukrászda különböző pontjain. Szeret szemlélődni, rálátni még a legkisebb dolgokra is, így tehát a kulcsfontosságú ülőhely megszerzése adott. Aztán persze jól elvan ő magában, csendesen, nem él vissza előnyös területével. Remélhetőleg volt még annyi hely, hogy Karina és a cuccai is kényelmesen elférjenek, s a tanár úrnak se kelljen nagyon összehúznia magát, mert azt sem szereti. A szokásos nyugodtság áradt belőle, talán valamivel még gondtalanabbul érezte magát, hiszen a tanításnak már vége volt, s nem is a kastélyban tartózkodott.
- Nyugodtan - vonta meg a vállát, aztán utat biztosított a letelepedő lánynak. Ha várna valakire... De sajnos egyik ismerőse sem ért rá, pedig nagyon szeret ide a többiekkel jönni. Lassan tarthatnának egy családi összejövetelt, vagy ideje lenne régi barátokat is invitálni a környékre, mert a vizsgaidőszak ezen szakaszában nincs sok teendője. Aztán meg ott a fogadalma, amit mindig kitűzöget magának az új tanév alkalmával, miszerint megpróbál minden évben jobban produkálni. Valamelyik füzetében ott is vannak azok az ötletek, amik utazás vagy munka közben születnek meg a fejében, a megvalósításuk viszont nem egyszerű.
- Rendes tőled - jegyezte meg, bár hangját valóban elnyomta kissé az újonnan jött ricsaj. Remélhetőleg a kiszolgálószemélyzet is észreveszi majd a változást - És te hogyhogy nem a barátnőiddel érkeztél? Hogy megy a suli, sikerült javítani az osztályzataidon? - tudta, hogy Karina nem mindenkivel ápol jó viszonyt a tanári kar tagjai közül, ezért is érdekelte a lány véleménye. Aztán csak remélte, hogy nem a jobb jegyekért jött hozzá könyörögni házon kívül...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. március 9. 20:10 | Link

Professzorom

Szerencsére az új kialakításnak köszönhetően már gondoltak arra is, hogy vannak emberek, akik csomagokkal érkeznek, így köszönöm szépen tökéletesen elférek, és szerencsére a mesternek sem kell összehúznia magát. Attila nagyon kedves, hiszen nem zavarja, hogy ideülök hozzá, pedig tuti, hogy a legtöbb tanár frászt kapna ettől. Attu ettől is különleges és király. Nem is tudom, hogy találok - e benne rossz pontot, mert jelenleg egyszerűen nincs, ez az ember csodálatos.
- Az nem kifejezés, senki sem tudott fogást találni rajtam.
Jelentem ki büszkén, és ki is húzom magam. Hihetetlen, hogy emlékszik erre, hogy mennyire hadilábon állok a többi tanárral, hiszen nála mindig jól teljesítek, figyelek, és eredményes vagyok. Ez pedig nem véletlenül van így, de ez bonyolult, és nagyon nem fair. Hihetetlen, hogy az univerzum képes ennyire kiszúrni velem. Itt ül velem szemben a tökéletes pasi, a cuki kiskutya szemeivel, a csókolni való szájával, és mi a legnagyobb hibája? Jaj, hát persze, hogy a tanárom. Persze, leadhatnám a tárgyát, de az semmivel se lenne könnyebb, mert akkor azt a heti pár óra titkos csodálatot is megvonnám magamtól.
- Eddig minden kiváló, már csak magán múlik, hogy megmarad-e ez a sikerszériám, és ez a következő vizsganapon ki is derül.
Szándékosan hagytam a végére az ő vizsgáját, hiszen arra többet akartam készülni, mint a többiekére, mert neki nagyon meg akartam mutatni, hogy tényleg jó vagyok.
- Remélem kíméletes lesz.
Vigyorgok rá, és már nyitom is a számat, hogy válaszoljak a barátnős kérdésére, de pont akkor lép be a képbe a pincérlánykám, aki egy hosszú ovális tálcára pakolta a sok süteményt, majd egy pincérfiú, aki a habos kakaómat hozza.
- Köszönöm. Nos, itt is vannak a barátnőim. Kiwi kocka, Barackos álom, Banános csoda, ő amúgy nagyon érzékeny, szereti kiélvezni, hogy hosszan tart, ezért nem jó, ha elsőra behabzsoljuk, ó és itt a kedvencem, Málnácska, vele maximum a vulkán süti tud vetekedni,
A vulkán süti alapvető kelléke minden ittlétemnek, most is itt ficereg, de egyelőre még nem akarom levenni a tetejét. Két villa van a tálván, így az egyiket a férfi felé nyújtom, hogy vegyen annyit és abból, amennyit és amelyikből csak szeretne.
- És ön? Nem ér rá a barátnője?
Fogalmam sincs, hogy miért pont a barátnőjére kérdezek rá, mert nyilván nem lenne jó azt hallani, hogy van neki, de mégis tudni akarom, mert a múltkor teljesen feleslegesen törtem be a tanáriba, ott semmi érdemlegeset nem találtam, még a korát se, pedig arra nagyon kíváncsi lettem volna. Levágok egy kisebb darabot a barackos sütiből és bele is tolom a pofikámba.
- Hallottam amúgy egy lánytól, hogy magától tanult meg patrónust idézni, és hogy állati jó tanár. Arra gondoltam, hogy lenne - e kedve engem is tanítani?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 10. 22:47 | Link

Mr. Everett

 Felszedtem a földről a dobozkát, amiben egy pár ezüst fülbevaló lapult, mely borostyánlevelet mintáz. Közben meghallom annak az úriembernek a hangját, akinek az asztalára tették le az én rendelésemet. Ahogy odakapom a fejem beverem az ő asztalának sarkába. Nem koppan nagyot, de érzem és ez elvonja a figyelmemet. Mostanság elég szerencsétlen vagyok, de hogy ennyire...ez vicc.

- Mi tagadás azt hiszem a következő kanyarban a süteményeim látnák kárát a szerencsétlenkedésemnek...Szóval, ha nem bánja inkább én ülnék át ide és megkérném tegye át az innivalómat, hátha önnek jobban sikerül.

 Mondom, miközben igyekszem felkászálódni egyik kezemben az ékszerrel és dobozával, míg másik kezemmel a fejemet fogva. Szemben ülök le a férfival, ha nem vet ellen,  oda ahol az imént még a fia ült, aki idő közben elment, akkor távozhatott amikor még bányászbékásdit játszottam az asztal alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 13. 14:42 | Link

Karina

Ettől félt. Már csak ez hiányzott. Az iskolán kívül is a jobb jegyért akarnak nála sorban állni. Pedig kíméletes tanárnak gondolta magát, ezek szerint még mindig nem elégíti ki a lustább népség igényeit? Komolyan, olyan rosszul tudja magát érezni ilyenkor. Egyszerűen nem segíthet, bármennyire szépen néznek rá. Örül, ha a tantermen kívül is felkeresik a tanítványai, de mostanában egyre több embernél érzi azt, hogy csak a talpát nyalják, hízelegnek. Nagyon rossz érzés. Tudja kezelni, de ettől egyre inkább magányosan és elhagyatva érzi magát. Még nem tudta száz százalékban eldönteni, hogy Karina miért ült le hozzá, de adott még neki némi esélyt, hogy talán mégsem ez a célja, hiszen már korábban is próbált beszélgetni a tanár úrral. A lányka büszkén húzta ki magát a vizsgákra való rákérdezés után, remélhetőleg nemcsak a naivitás beszél belőle, hanem tényleg szép eredményekkel zárja majd a tanévet. Ugyebár ez csakis rajta múlik. Attila nem hinné, hogy az itteni tanárok direkt kiszúrnának bárkivel is. Ahhoz valami nagyon csúnya dolog kellene hogy történjen. Nagyszájúból több is van az iskolában, de az még nem ok arra, hogy valakit csak úgy meghúzzanak. Különben is, a lényeg a teljesítményen van, amely a dolgozatokkor mérhető le. Ő is csak azt kéri, hogy akit nem érdekel, az maradjon csendben az órán, hagyja tanulni a társait, és akkor nem akasztják össze a bajszukat.
- Nem szeretek kitolni veletek. Ha figyeltél az órámon, nem érhet majd kellemetlen meglepetés - ígérte meg a lánynak, s rögtön hozzátette, hogy nagyon fog majd szurkolni, ahogy mindig, mindenkinél. Mellesleg gratulált a többi vizsgájához.
Kellemesen mosolygott a lány humorán, persze az evőeszközt azonnal visszautasította, hiszen a szeme sarkából már látta is a rendelése érkezését. Ezért sem válaszolt rögtön a roppant kényes témára, melyet éles kardként szegeztek neki. De legalább a forrócsoki és a gyümölcskosár kompenzálta a  számára kínos szituációt. Maga előtt szépen elrendezgette a rendelt finomságokat, majd apró falatonként fogyasztani kezdte.
- És te ezt mind meg is fogod enni? Nehogy megülje a gyomrod... - intette óvatosságra a lányt - Amúgy neem, egyedül jöttem.
Nem igazán tartozik rá, hogy van-e valakije vagy sem. Nem szeretne erre reagálni, nehogy sértődés legyen a dologból. Ez az ő magánügye.
Szerencsére elterelődött a téma a patrónus felé. Arról már jóval nagyobb szakértelemmel és magabiztossággal tudott nyilatkozni.
- Nagyon nehéz bűbáj, ugye tudod? A felsőbb éveseknek szoktam tanítani, csak különleges indokkal teszek kivételt, de ha alkalmasnak bizonyulsz a korai elsajátítására, akkor megpróbálkozhatunk a dologgal. Mindenképpen a vizsgák után, mert hát most mindketten másra koncentrálunk, és persze az igazgatóságon is rá kell bólintaniuk. Lesz elég időd? - kérdezte, persze nem elvenni szerette volna a lány kedvét, csak ismertetni a tényállást - Hogyhogy most tanulnád meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. március 13. 16:05 | Link

Ms. Rubya

Épp készülök visszatérni az újságomhoz, és a soron következő sportrovathoz, amikor a nő feje koppan az asztalom lapjában. Megállok a mozdulatban, hogy összehajtsam az újságot, és jobban szemügyre vegyem az idei Köpkő bajnokság helyi állását, és mire meg tudnék szólalni, már ott is ül az asztalomnál. Megvallom, nekem ez egy kicsit merész, de hát új ország, új szokások, és mint már korábban kifejtettem, nem kellene összerúgnom senkivel a port, így hát csak veszek egy nagy, láthatatlan levegőt, és mosolyra húzom a számat.
- Hát persze.
Felkelve könnyűszerrel átemelem az asztaláról amit kér, és lehelyezem elé úgy, hogy lehetőleg leforrázni már ne forrázza le magát. A pultból érdeklődve pillantanak felénk, de én úgy teszek, mintha ez meg sem történne. Csak egy átlagos reggel, ugyebár.
- Biztos, hogy nem kéne megnéznie valakinek a fejét? Amikor Ash kicsi volt, a nejem mindig orvoshoz szaladt vele, amikor leesett valahonnan.
Kétszer a kezemből is, de ezt nem teszem hozzá. Gyakorló szülőként az ember élete csupa kihívás, én pedig amennyire vártam, hogy végre apa legyek, olyan béna is voltam benne. Talán ezért akartam még egy lányt is, vagy igazából egy másik fiú is jó lett volna. Be akartam bizonyítani, hogy tudom ezt jól is csinálni. A nejem persze folyton azt hajtogatja, hogy jó apa vagyok, jól csinálom, és talán nem is vagyok olyan rossz, hiszen Ash el is távolodhatott volna tőlem.  
- Ön is a faluban lakik?
A sportnak és az újságban búcsút mondok, összehajtva teszem félre, hogy inkább igyak egy kortyot az előttem pihenő italból, mielőtt teljesen kihűl. Kicsit feszélyezve érzem magam, és talán egy hangyányi bosszúság is átsuhant rajtam, de ezek már távolodnak, csak meg kell szokni az itteni módit. Ki tudja, egy nap lehet én is így indítok valakinél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 13. 17:26 | Link

Mr. Everett

 Segítőkész újdonsült asztaltársam aggódik a fejem miatt, mosolyogva legyintek, semmi komoly csak koppant egyet. Ám ez után, de még a sütijeim előtt, amolyan aperitif gyanánt egy jól irányzott mondattal hozza tudomásomra, hogy nős. Ezzel nincs semmi gondom, mert bár persze ez a helyzet kissé banális és kelekótya a külső szemlélő szemével nézve, én mégis csupán épségben szeretném elfogyasztani a finomságaimat.
 Nincs bennem ártó szándék, kacér természetemet sem most és itt fogom megcsillogtatni, pláne nem neki, hiszen van társa.  Szóval csak végre lehunyt szemmel belekortyolok a forrócsokimba, ujjai közéveszem a kis fülbevalók egyikét és mosolyogva nézegetem. Ennek az ékszerboltosnak biztos van valami hatodik érzéke, hisz a borostyán a kedvenc növényem.  Gondolataimból a velem szemben ülő férfi kérdése zökkent ki.

- Oh, nem, dehogy. A Kastélyban lakom, a nevem Artemisia Rubya és Gemmológiát oktatok. Ha már így esett, önben kit tisztelhetek?

 Nyújtom kezem bemutatkozás céljából, de szerencsére nem döntök le vagy török el semmit ezzel az egyszerű kis mozdulattal. Kicsit jobban megnézem a férfit magamnak és látom rajta, hogy feszeng. Perszer, ez érthető, a szó szoros értelmében beólálkodtam a személyes terébe, nem hagyom reggelizni és még újságot olvasni sem. Nos mi tagadás ez elég kellemetlen helyzet.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. március 14. 08:27 | Link

Ms. Rubya


- Óóó, akkor ön is egyike a tanári karnak, aki az iskolában tanít. Volt esetleg a kiránduláson is velük?
Megvallom nem rémlik, igaz nem sokan rémlenek, csak kevés emberrel beszélgettem ott, nekik is, és nekem is új volt a szituáció, mely szerint egy idegen megy segíteni vigyázni a gyerekekre, akikre ők évek óta vigyáznak. Nem is voltam annyira aktív felvigyázó, de megismerkedtem pár kedves emberrel, így már vannak, akik nem csak a szokásos "Jó napot!" vagy "Szia" megszólítást morogják el, hanem tudják is, hogy ki vagyok.
- Thomas Alexander Everett.
Elfogadom a kezét, és valóban örömmel konstatálom, hogy minden a helyén maradt. Finoman fogok vele kezet, nem szorítom és nem rázom eszelősen, hiszen mégiscsak egy nőről van szó.
- Az előkészítő iskola vezetője vagyok.
Ez a tény viszont annyira még nem nyílt, és még nem is teljesen igaz. A pályázatom beadtam az iskola vezetésének, akik elbírálták - ki hitte volna, hogy az ember nagynénje igent mond, miután rábeszélte, hogy jelentkezzen -, a tanári karnak, akik szintén rábólintottak, és már a gyerekeknek is. Most, ebben a holt időszakban, hiszen lent már lassan vége az évnek, már csak a formalitások vannak. Tanulom a rendszert, hiszen igazgató még nem voltam, ismerkedem az alapítvánnyal, azzal, hogy hogyan lehet ide pénzt teremteni és a befektetőkkel, akik adományoznak az iskolának. Igyekszem kialakítani a jó viszont a suliban, a faluban és az előkészítőben is, hiszen a mai friss anyukák egy nap be kell, hogy írassák a gyereküket valahova, és szeretném, ha ez az előkészítő lenne az.
- Régóta tanít az iskolában?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. március 15. 16:54 | Link

Szikszaim


- Akkor nem lesz itt gond.
Felelem vidáman. Az biztos, hogy figyeltem, sőt, ittam a szavait. Mindig olyan szépen beszél, olyan szépen tudja érzékeltetni, hogy mit is kell tennünk. A legtöbb varázslatom elsőre megvan, hiszen pontosan azt csinálom, amit mond. Imádom a bűbájtant, imádom, amikor gyakorolhatom. Valószínűleg a többi tárgyam azért olyan „enyhébb” hangvételű, mert erre akarok koncentrálni. Nem akarok neki csalódást okozni, vágyok az elismerő tekintetére, vagy csak arra, hogy engem figyeljen. Érdekes egy lény vagyok persze ebből a tekintetből, hiszen, amikor érzem, hogy néz – mert hát gyakorlati tanát, az a dolga, hogy nézze a gyakorlatot végző kölyköt –, akkor nekem egyszerre lesz melegem, és reszketek a libabőrtől és érzem, hogy kiszárad a szám, amit muszáj lopva megnyalnom. Ez szerelem. Tudom, hogy az. Amikor gratulál és közli, hogy szurkolni fog, érzem, hogy egészen cseppfolyóssá válok, és két oldalt lecsöpögök szépen a székről. Kicsi Karina, aki a fejemben lévő hang, most éppen mélyeket sóhajtozik, hiszen ez a férfiember hihetetlenül tökéletes a fenébe is.
- Simán meg tudom enni ezt az adagot, nagyon szeretek enni, a kedvenc hobbim. Komolyan. Vannak a lányok, akik mindig azt mondják: „Jaj, nem kérek semmit, csak egy kis salátát, hehe.”
Itt direkt olyan negédesre változtatom a hangom, mint amilyet ezek a lányok szoktak felvenni. A folyton fogyózó tökéletességek.
- Nem bírom őket, olyan műnek hatnak. Én szeretek enni, és a kviddics miatt rengeteg kalóriát égetek el. Ha meg majd nem kviddicsezek, akkor lehet majd meglátszik, de nem hiszem, hogy annyira izgatni fog, hogy salátás lány legyek.
Ezt bizonyítandó nagyot kortyolok a habos kakaómból, és egy nagyobb szelet süti is eltűnik. Mivel van sajátja, és inkább azt fogyasztaná, ezért mindegyikbe belekóstolok, és szépen lassan sorba állítom őket, annak szellemében, hogy melyik mennyire ízlik.
- Tudom, hogy bonyolult, sokat olvastam róla, azt is, hogy nincs rá garancia, hogy sikerülni fog, de meg akarom ismerni a határaimat. Jövőre végzős leszek, jól akarok teljesíteni abban az évben is, viszont úgy akarok oda menni, hogy legyen bennem valami plusz. Érzem az erőt rá, hogy meg tudom csinálni, és érzem azt is, hogy készen állok. Ha más nem, legfeljebb letöri a szarvamat.
Végig komolyan és elszántan beszélek, olyan magabiztosan, mint még eddig talán soha. Vagy legalábbis nem mostanában. Amióta furán érzek iránta, azóta valahogy minden olyan más lett, többek között az én stílusom is. Az utolsó mondatnál azonban elmosolyodom, mert bár remélem, hogy nem így lesz, de azért ez is benne van a pakliban.
- Elintézem az igazgatóságot, úgyis külön fogadóidőm van már ott. A vizsgák után tökéletes lenne, köszönöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. március 24. 20:20 | Link

Nati és Nyeste


Megbeszéltem Natival, hogy találkozzunk a Czukorvarázs Cukrászdában egy sütizés erejéig és hozza magával Nyestét is, hogy megismerhessem, hiszen ő is a szobatársam lesz. Elsőként értem oda, ezért tüzetesen megnéztem a pultban lévő süteménykínálatot, végül egy francia krémest rendeletem mogyorós forró csokival, amely tökéletes párosítás volt számomra. Leültem az egyik asztalhoz az ablak mellé és vártam, amíg megérkeznek a többiek, addig el sem kezdtem enni, mert úgy gondoltam, hogy megvárom őket, az italomat viszont elkezdtem kortyolgatni, mert hidegen már nem az igazi és ki tudja, mikor érnek ide a lányok. Örültem, hogy az összes vizsgám sikerült és máris évfolyamot léphetek, egész jól elsajátítottam az órákon tanult dolgokat, egyedül a Sudoku feladatot nem sikerült megoldanom, de több diáktól hallottam, hogy nekik is nagy fejtörést okozott ez a feladat, ezáltal nem éreztem magamat annyira reménytelen esetnek, mert nem csak nekem nem ment, hanem másnak sem. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz másodévesnek lenni, milyen újdonságok lesznek, milyen hatások fognak érni, remélhetőleg nem sok negatívumban lesz részem, de majd elválik, hogy mit hoz a jövő. Szívesen elhoztam volna magammal Kloét is, de kevés hely állatbarát és egyébként sem tudtam volna itt hova tenni, mert ez mégiscsak egy cukrászda. Most valószínűleg az ágyamban szundikál, mivel a nap nagy részét mindig átaludta, este pedig időnként jobban felélénkült. A forró csoki nagyon finom volt, nehéz volt megállni, hogy ne igyam meg rögtön az egészet, egyedül a hőmérséklete tartott vissza ettől a mozzanattól. Reméltem, hogy a lányok hamarosan megérkeznek, mert már szívesen megkóstoltam volna a sütimet, de nem akartam illetlen lenni, megvártam, amíg ők is rendelnek maguknak és együtt eszünk beszélgetés közben, újabb édességet pedig nem szerettem volna rendelni, bőven elég volt nekem ez az egy is a finom itallal. Kinéztem az ablakon és messzebbről láttam két alakot közeledni, az egyikük hasonlított Natira, de korai lett volna még megállapítanom, hogy valóban ő az vagy nem, ahhoz túl távol járt, Nyestét pedig még sosem láttam, csak hallottam róla, szóval őt nem ismertem volna fel, de most legalább lesz alkalmam megismerni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. március 24. 22:01 | Link

Mr. Everett


 A férfi viszonozza kézfogásom és a nevét is elárulja nekem, aminek örülök, hisz ilyen nyitás után nem biztos, hogy elhiszi rólam, hogy ki van mind a négy kerekem, pedig igen és ezt azért ha sikerül azért még be fogom neki bizonyítani valahogy. Említi a kirándulást, de én azon is eléggé visszahúzódtam és a magam dolgaival foglalkoztam így kétlem, hogy akárcsak láthattuk volna egymást.

- Nos, igen voltam, de nem igazán kerestem mások társaságát.

 Magyarázom, majd figyelemmel hallgatom mondandóját, amikor elmondja, hogy az előkészítőt vezeti összevonom a szemöldökömet, hiszen azt egykor fogadott Anyám vezette. Remélem nem érte baj, mert ugyan ritkán járok felé azért néha beszélünk még ma is.

- Oh, valóban, ez nagyon érdekes, az előző vezetőt régről ismerem, sok évvel ezelőtt, kezdő tanár koromban ő és a későbbi férje vett a szárnyai alá, nagyon szeretem mindkettőjüket és fogadott szüleimként tekintek rájuk. Ön is ismeri a kedves Hölgyet?
 
 Mesélem és közben lelki szemeim előtt tisztán látom, ahogy próbálom összeboronálni őket, a két egymást titokban szerető tanerőt, akikre mindig jó szívvel gondolok. Elmosolyodom ezen és csak lassan oszlik szemem elől az ábránd köde.

- Hm... jó kérdés, több részletben, de már épp elég ideje vagyok itt tanár ahhoz, hogy veteránnak érezzem magam a  folyton változó testületben. Ön mióta oktat?
 
 Nevetem el magam, mert be kell vallanom nem vagyok egy mai csirke, már ami az oktatást illeti, hiszen korban még mindig egészen jó a helyzetem. Mióta eldöntöttem, hogy másként élek, nos azóta a sok fájdalom és gyász ellenére is tudok újra önfeledt és boldog lenni, pont mint abban az időben amikor megismerkedtem az emlegetett két kollégámmal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 25. 02:56 | Link

Lizzi és Nyestuc

Ruci

Remek idő volt, s Nati már alig várta, hogy végre kimozdulhasson. Igen, ez egy olyan alkalom volt, amit ő Dzsumbulinak hívott, tekintve, hogy a kis szoba, a Dzsumbulylak lakói gyűltek össze a cukrászdában egy kis csajos, csevegős délelőtt-délutánra.
Maszatot ő is otthon hagyta a kis lakrészében, házőrzőnek, hadd pihenjen, mert még kora reggel volt vele sétálni a suli parkjában. Egy ilyen méretes ebnek amúgy is jó sok testmozgás szükséges, hát még az energiatúltengésben szenvedő gazdájának, aki eddig csak a vizsgaidőszak, plusz házon belüli történések miatt nem kezdett még rendbontásba. Valamiért mintha tudták volna, hogy a Csermey-gyerekekre oda kell figyelni…
A kviddics úgy festett, jó megoldás volt a fölös energiái levezetésére, bár jelenleg is lekötötték események. Például Adri szobatársuk kiballagása, és az új jövetele.
- Szia! – integetett az említett Alíz felé, majd visszafordult Nyestéhez. – Te mit rendelsz? Voltál már itt? Jó a kínálat?
Tanácstalan volt ilyen téren, mert eddig nem sok alkalma volt kimozdulni a kastélyon kívülre, hála a vizsgaidőszaknak.
Mivel eddig fogalma sem volt, hogy mit rendeljen, úgy döntött végül, hogy inkább kér egy étlapot, és egy üveg ásványvizet, biztos, ami biztos alapon.
Intett egyet még Alíznak ,hogy megvárja, amíg Nyeste rendel, ne egyedül kelljen szobatársának lavírozni az asztalukhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. március 27. 09:36 | Link

Ms. Rubya



- Igen, ismerem. Azon kevesek közé tartozik, aki látott pucéran rohangálni.
Felelem, miközben egy vigyor is felbukkan az arcomon. Nem hiába, hiszen kedves emlék, egy gondtalan időszak az életemben. Gyerekként elég nagy csibész voltam, és nagyon jól egymásra hangolódtunk Elisa nénivel, úgyhogy nem meglepő, hogy az is én voltam, aki a második és a harmadik majdnemesküvőjekor kimenekítette. Valahogy sosem jött össze neki, aztán mégiscsak találkozott egy férfival, akinek még gyereket is szült, és akivel a mai napig elvan. Hihetetlen.  
- Ő a nagynéném.
Teszem azért még hozzá ezt a kis információt, mielőtt szegény Elisa lesz a tulipántaposó a környéken. Amúgy is sokszor meg kell magyarázni, hogy mégis hogyan bukkanhattam fel éppen itt, és pályázhattam meg az igazgatói posztot. Hát valahogy így. Persze kellett az ottani tanári testület szavazata is, de mivel ott a legtöbben csak óraadók, nem is volt igazán ellenfelem.
- Lassan húsz éve. Amint végeztem az iskolával elkezdtem tanítani. Igaz az utóbbi négy évben inkább csak kutatómunkát végeztem.
Ez a tökéletes válasz arra, hogy egy évig küzdöttem a feleségemmel az ellen, hogy elhagyjon, két évig pedig önsanyargató gyászba burkoltam magam. Az elmúlt egy évben könyveket írtam, és óraadóként tanítottam, de ki kellett zökkennem mindabból, amit az a ház magában hordozott számomra, a gyászból, az emlékekből. Házasnak vallom magam, hiszen a nejem nem vált el tőlem, papírforma szerint még mindig hozzám tartozik. A szerelmem iránta töretlen, és ha testben nincs is itt, lélekben tudom, hogy igen. Kicsit félek is tőle, nehogy most valami mennybéli boronálóvá lépjen elő, mert akkor nagyon össze fogok veszni vele, ha egyszer újra találkozunk.
- A tanításban veterán leszek lassan, de itt, és ebben a szerepben még nagyon kezdő vagyok. Viszont már nem bámulnak meg annyian, ami egy pozitív élmény. Lassan alapdarab leszek én is.
Legalábbis ebben reménykedem. Tudom, hogy most jó ideig itt kell lennem, és nem bánom. Új kezdet, szükségem volt rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2016. március 31. 23:33 | Link

Helena - szüneti hétvégézés


Megvannak a maga előnyei annak, ha az ember rászokott, hogy ritkán utazik haza. Főleg akkor, ha a szülei minden hazautazásnál halál fehéren merednek rá, vajon most mit jelent be? Lett prefektus, volt prefektus, kviddicses karrier, eljegyzés... Inkább bele se gondolnak hova fajul huszonéves lányuk élete. Pedig Luca igazán ártatlan és nemes lelkű a maga nemében. Mindenkit tisztelni és szeretni tud, kivéve ha felmérgesedik, de olyankor ki ne dühöngene? Másfelől igazán segítőkész és imád tenni-venni. Ezért is örült meg, mikor Zoé megkérte, hogy nézzen rá kicsit a gólyákra, mert csak úgy lézengenek. Így szúrta ki a barna hajú lánykát, akinek a karjába kapaszkodva vonult le a faluba, egészen a cukrászdáig. Ú, alig várta már, hogy betörjenek az édességbirodalomba. A második kedvenc helye ez a cukorkabolt után. Ez a két Mennyország közvetlen közelben! Ebben biztos.
- Melyik a kedvenc sütid? Vagy kipróbálós vagy te is? Új íz, bármi jöhet? Ugye nem vagy allergiás? Az tök rossz.
Hadarja el gyorsan, közbe rájött, hogy azon túl, hogy beszélgettek már a Navinében kicsit, a bemutatkozáson szépen átlépett. Nemcsak ő nem tudja, hogy hívja új barátnőjét, de valószínűleg ez fordítva is így van. Gyorsan nagyot sóhajt és megrázza a fejét. Ahogy már belépve a helyre keresnek egy asztalt szólal csak fel újra.
- Egyébként Luca a nevem. Csak mindig úgy sietek, elfelejtem tudatni. Csóókolom! Egy csokis meglepit szeretnék. Te mit kérsz?
A kiszolgáló felé intézi szavait, majd visszapillant a sárga háztársára, hogy vajon neki mi áll szándékában. A rendeléséből is biztos sok dolog ki fog derülni, aztán ha leültek pláne. Indulhat egy csajos móka. Mindig jó új emberekkel barátkozni.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2016. április 15. 11:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 5. 12:09 | Link

Zoé
bocsi-bocsi


- De amíg nem próbálod ki, nem is fogod tudni... - világítok rá a nyilvánvalóra. Közben pedig azt hiszem, nagyon jól megértem, miről beszél. Bár rólam szerencsére nem vágja le mindenki, hogy nem vagyok teljesen emberi, igencsak tartok tőle, ki hogyan viselkedne a környezetemben. És pont emiatt a titok miatt, nem is tudok annyira önmagam lenni, mint szeretnék. Szerepet játszom, amiben próbálok megfelelni egy általános képnek. S az a benyomásom a velem szemben ülő lány, valami hasonlót próbál. Neki persze nehezebb dolga lehet. Ezt belátom. Már amennyire képes vagyok jelenleg ilyesmire.
Az újabb téma, hogy lefestem, illetve, hogy nem szeretné látni magát... Elszomorít. Nem látom így értelmét a dolognak.
- A tükör... csak egy eszköz... Nem tud bántani. Amit pedig benne látsz... Az csak rajtad múlik, hogy kicsoda és milyen... - próbálom meg összeszedni a gondolataimat. Én például nem látom benne a vámpírt. Mert nem akarom látni. S ezzel persze magamat is becsapom. Valószínűleg az anorexiásoknak is ez a problémája, ők állítólag mindig kövérnek látják magukat. Ha úgy veszem, teljesen értelmetlen a tükör...
- Egy festmény... nos az szerintem más. Az nem az lenne, amit te látsz. Sokkal inkább, amit én látok, ahogy látom...
Állapítom meg egy egyszerű mosollyal. De aztán megrázom a fejem.
- De akkor felejtsd el - fűzöm hozzá, hiszen egyértelműen ő nem akarja a dolgot, én meg nem erőltetem. Inkább megiszom a maradék teámat. Már ha van még. Mert a beszélgetés közben nem is figyeltem. Könnyen megeshet, hogy az üres csészét emelem a számhoz.
Az újabb kérdésére egy darabig csak nézem. Aztán kinézek az ablakon, s újabb másodpercekig csak bámulok kifelé, mielőtt megszólalnék.
- Talán mert, amíg mások problémáit próbálom megoldani, addig nem kell sajátjaimmal foglalkoznom - fordulok felé egy halvány mosollyal. - De ha zavar, azt is megmondhatod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 5. 17:27 | Link

Kész. Vége. Egy pillanat alatt porba hull minden, amit felépítettem logikus érvek alapján. Tudom én, hogy ezek között vacilláltam én is, a mai napig, vagyis még tuti, hogy ezután is fogok, de akkor is. Ez így hatalmas pofonvágás. Csak hogy szépen fogalmazzak...
- Pont ettől félek én is. Hogy kit is fogok benne látni.
Ismerem el olyan őszintén, és kissé összetörten, ahogy az csak lehetséges. Ha öt éves lennék, most tuti, hogy sírni kezdenék, minden előjel nélkül. De nem vagyok óvodás, így nem is fogok sírni. Majd otthon, a szobámban, a takaróm és a párnám védelmében, ahol lehetek gyenge.
Most viszont elég ebből, ideje, hogy kicsit azon is gondolkodjak, még jó sokat, amivel érvel. Nem is rosszul. És én nem tudom betörni, mint egy tükröt... Ironikus hasonlat, nemde? Hát ez vagyok én...
- Talán. Majd. Egyszer. De nem most.
Majd lépésben haladhatok efelé. Meg se gondolom, mit mondtam ki, talán azt, amit akarok. Normális lenni, és nem a saját nyűgömet siratni, mert az tuti, hogy pont így kezdődnek azok a történetek, amik úgy végződnek, hogy: "... és az öreg néni egyedül halt meg, két macskája társaságában, mikor rágyulladt a ház...". Szánalmas vagyok. Fújjj...
Lehet viszont, hogy nem vagyok egyedül az ilyen jellegű problémákkal? Vagyis a hasonló cipősökkel? Oké. Még szarabbul érzem magam, hogy képes vagyok a sírba dönteni mindenkit, és kicsinálni. Esküszöm, kolostorba vonulok.
- Én is ezt tenném a helyedben.
Vonok vállat kicsit ingerültebben, és dühösebben, mint szeretnék, mert most ez tombol. Ki iránt? Naná, hogy magam ellen, mert egyedül én lehetek ekkora balfék. És ez így nem jó. Nem szeretem. Irritál, utálom, felidegesít, és azt nem szeretné senki sem.
- Mit szólnál két korsó vajsörhöz, egyet neked, egyet nekem, és mellé némi rumos kókuszgolyóhoz?
Igen, nem titkolom valami jól a szándékaimat, de talán felszabadultabb leszek, és nem ilyen búval b****tt. Ez kell most nekem. Tombolás. Főleg egy ilyen gyónás után, amit most levágtam itt pár percen belül, ráadásul egy ismeretlennek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 7. 12:23 | Link

Elmosolyodom, bár ez nem a vidám fajta mosoly. Sokkal inkább az, amivel az ember azt próbálja kifejezni, hogy valahol megérti a másikat és sajnálja, de ezt inkább nem mutatja, mert hát fő az optimizmus.
- Kit szeretnél látni? - teszem fel a kérdést, mert hátha el tudja mondani. Ha tudja, akkor pedig úgy alakítani is tudja, hogy olyan legyen, vagy ahhoz közeli, amit látni szeretne. Ha meg még nem is tudja... Nos akkor ideje, hogy elkezdjen gondolkozni rajta. Nehogy akkor jöjjön rá, amikor már túl van a nyolcvanon is.
Ki pillantok az utcára ismét, aztán hirtelen felindulásból úgy döntök, elmondom én mit szeretnék. Bízva benne, hogy neki is könnyebb lesz magáról beszélni, ha kicsit én is megnyílok felé.
- Én csak egy őszinte, boldog és önfeledt mosolyt szeretnék látni - mondom, miközben rápillantok, s elmosolyodom. Most, hogy velem van, és azt érzem, amit talán közel is állok az elképzeléshez. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ezek az érzések nem valódiak és ez beárnyékolja a mosolyomat is. Nem teljesen őszinte, és nem is önfeledt. Mindenesetre boldog. Szeretem az érzést, amit kivált belőlem a társasága. Könnyebb vagyok tőle, és annak ellenére is, hogy nem vidám dolgokról beszélgetünk jobban érzem magam, mint általában. Nem is értem miért vagyok olyan búskomor mindig, s miért próbálom elhitetni a világgal az ellenkezőjét. De jó, hogy itt van. Engem is ráébreszt sok mindenre.
Aztán a festés kerül szóba, s bár tudom, hogy nem gondolja teljesen komolyan, mégis azzal az apró talánnal, még közelebb visz, az általam oly vágyott tükörképhez. Ma először, vidáman csillannak fel a szemeim, s a fogaim is kivillannak az újonnan arcomra szökő mosolyban.
- Talán. Majd. Egyszer. Szavadon foglak - felelem vidáman és magamban próbálom ezt az érzést megtartani. De nem tart sokáig. Nem tud sokáig tartani, hiszen a beszélgetés más irányba terelődik, s visszaránt a földre.
- Akkor hajrá! - pillantok rá kihívóan. Eddig nem tűnt fel, hogy mások problémáival szeretne foglalkozni. De én igazából nyitott vagyok - bizonyos szintig -, ha az neki pillanatnyi komfort érzetet ad. Na meg... belőlem is kikívánkoznak dolgok. Sosem voltam az a fajta, aki hosszú ideig képes magában tartani bármit is, most pedig hosszú hónapok óta titkolózom.
- Részemről rendben, de csak ha aromás golyó. Az alkohollal nem vagyunk barátok - egyezem bele, mert bár eddig egészen az volt a benyomásom, hogy magamra akar hagyni, hülye lennék elszalasztani egy ilyen lehetőséget, amiben magától ajánlja fel hosszabb időre a társaságát. Lehet tényleg van valami féle vélafüggőségem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 7. 14:47 | Link

- Akire büszke lehetek.
Felelek automatikusan, olyan klisé válasszal, amennyire csak lehet, de most ezzel mit csináljak, ha tényleg így gondolom? Ennyire átlagos lennék, szürke, semmibe vehető? Nem akarok ilyen lenni...
A gondolataim el-elkalandoznak, néha válaszolgatok, de végem van. Mondjuk mindez csak addig tart, míg nem kapok olyan választ, amire magam sem számítok, és amin vigyorognom kell. Olyan igazi, fülig érővel, amit már rég nem láthatott tőlem senki sem. Jó érzés. Kissé felszabadító és vidám. Olyan, mint én régen...

A jövőbeli ígéreteknek nem vagyok híve, most mégis ilyet tettem, szóval megint kezd olyan érzésem lenni, mintha segget csinálnék a számból és saját magamból is. Nesze neked jókedv, ami azért egy kicsit visszajött. Nevetek. Magamon. Pf. Csak nézek magam elé, mint nem is tudom, mi, de kénytelen- kelletlen felnézek, mert enyém lehet a vallató szerep. Igazából egyetlen dolog érdekel, de az piszkosul. Mindezt viszont csak azután, hogy kikérem a vajsört, meg az aromás rumos golyót. Némi fincsiség, még több cukorral karöltve, hogy túl sok legyen a nap végére a jóból.
A kezeim tördelem, nem tudom, meg merjem-e kérdezni, amit akarok, de rájövök, hogy muszáj. Nem fogom úgyse kibírni, akkor meg minek halasztgassam? Maximum első találkozás után rögtön megutál, és nem találkozom vele többet. Na és? ...
- Mi az a probléma, ami téged nyomaszt?
A "téged"-en csipetnyi hangsúly, a probléma jelzője pedig lemarad, szánt szándékkal, mert nem akarok elsietni semmit sem. Ha hasonló a helyzete, akkor igen, tényleg nagy a gond, még szerintem is, de ha nem, akkor ki tudja. Mindenki más. Más értékrenddel, más felfogással, de mindenki súlyozottabb a saját kis élete, a saját kis dolgai, mint másoké. Maximum átérezni lehet a többiek gondját, és viszonylag objektíven érezni, de az akkor sem ugyanaz. Engem viszont érdekel, a többieket mi nyomasztja, ugyanabból az indokból. Nem szeretek a saját nyűgömmel foglalatoskodni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 7. 15:20 | Link

Egész jó meglátás, bár nem teljesen korrekt. Büszke sok mindenre lehet az ember. Persze értem én, hogy nem akarja az orromra kötni, ezért nem is faggatom tovább. Inkább hagyom, hogy más irányba evezzünk. S talán az én téma veszélyes, ki vagyok én, hogy "életem szerelmének" ne számoljak be bármiről, amit hallani szeretne? Nem, azért nem fogok mindent kiteregetni elé, de meg kell jegyeznem, hogy ez nem annyira egyszerű, mint bárki hinné.
A vajsör és a kókuszgolyó is előttünk, én pedig valóban megkapom a kérdést, amire számítottam. Elmosolyodom, de egyelőre nem válaszolok.
- Oh, ha csak egy dolog lenne, hamar végeznénk... - közlöm kesernyés mosollyal, aztán a vajsörömbe kortyolok. - De ami téged érdekel... - elgondolkodom egy pillanatra, hiszen nem tudom biztosan, hogy érdekli-e. Mégis azt gondolom, hogy egészen mostanáig, ezzel kapcsolatban próbáltam őt meggyőzni, így hát ennél maradok. A többi problémát, megtartom magamnak.
- ...hmmm... hogy is mondjam? - gondolkozom, mert rólam nem rí le kapásból, hogy más vagyok, mint a többi korombeli férfi. - Nem vagyok teljesen emberi? - kérdezem végül bizonytalanul, mert nem tudom, hogy ez vajon megfelelő kifejezés-e az állapotomra. Én az idő nagy részében tökéletesen embernek érzem magam. Főleg este, amikor nem bántja a szemem a napfény, vagy nem kezd égni-viszketni a bőröm. Igen, olyankor hajlamos vagyok elfelejteni, hogy más vagyok. De így nappal, nehéz. Persze most fedezékben vagyok...
Megnyalom a számat, a fogaimat is, úgy nézek rá. Vajon mi lesz az első gondolata? Mi bennem a más? Egyáltalán ki lehet-e ezt találni? Vagy egy idegen számára a világos bőr, nem jelent még semmit? Fogalmam sincs. Bár a szökőkútnál a vérrel már elszóltam magam, de ki tudja, talán már elfelejtette. Én mindenesetre szeretnék még egy kicsit titokzatoskodni, és nem rögtön kijelenteni, hogy félig-meddig vámpír vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 7. 17:21 | Link

Egy kérdés. Engem sem hagyott békén, nekem sem kellene, de egy kérdést engedek meg magamnak. Ma legalábbis biztos, hogy csak egyet, elvégre a jóból is megárt a sok. Főleg, ha még néznem is kell nagyokat. A jó pár perc csend és gondolkodás után, mint akit pofon vágtak, úgy ülök ott, és egy kicsit még dühös is vagyok.
- Persze, mert az én génjeim csak és kizárólag 24 pár kromoszómát tartalmaznak, nem?
Nem üvöltök, pedig legszívesebben azt tenném. Nem tudom, miért, igazából gondolhattam volna ilyenre. Vagy legalább hasonlóra. De nem, mert a buta csitri fejem megint csak saját magán jár. Gratulálok önmagamnak. Megint kezet foghatok idióta énemmel, és akkor most ideje lenyugodni.
Két kortynyi forró ital, két mély levegő, két hosszúra nyúlt másodperc, aztán magamhoz térek.
- Ne haragudj. Hallgatlak.
Veszek vissza picit, bár sanszosan úgyis kb. csak annyit lehetett ebből észrevenni, hogy a szemem egy fél percig villámokat szórt, és olyan bamba arckifejezéssel ültem, hogy egy pantomim mester megirigyelhetné. Mozdulatlanul, mintha meghaltam volna, akár egy légy is simán beröppenhetett volna a számba, mikor picit magamhoz tértem, és inni kezdtem. És most jobb, mert nem is haragszom annyira. Csak egy picit. Tényleg csak egy iszonyatosan picikét. Az se lesz már sehol néhány pillanat múlva. Feltéve, ha ezek után még megszólal és képes lesz bármit is az orromra kötni. Arra a pisze, piros nózimra, amit nem kéne beleütnöm jobban a dolgokba, mint amennyire kéne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 8. 10:06 | Link

Oké, azt hiszem valami rosszat mondtam. Nagyokat pislogok rá, hogy mégis miről beszél és mi baja. Mi a nyavalya az a 24 kronószóda és miért próbál hirtelen olyan nagyon ember lenni, ha egész eddig azon sopánkodott, hogy nem lehet az?
Persze értem én. Én is szeretnék belesüppedni a hétköznapokba és azt képzelni, hogy normális vagyok, de ha egyszer nem lehet? Neki se megy, és eddig hiába bíztattam, hogy próbálja, folyamatosan csak visszatámadott. Most kicsit, mintha magának mondana ellent. Valahogy nem vagyok benne biztos, hogy valóban jó ötlet lenne neki elmondani bármit is. Felhörpintem a vajsörömet s már épp bocsánatot kérnék, amiért megbántottam és persze magára is hagynám, mert gondolom így már nem szívesen lát, de ő kér bocsánatot, amivel megint csak meglep.
- Öhm... nem haragszom... te se haragudj... jó? - kezdem bizonytalanul, mert bár tényleg nem értem miről is beszélt pontosan és miért is zavarta, hogy kimondtam, amit ő is gondol (gondolom, hogy gondol), de azért szeretném ha tudná, nem akartam megbántani.
- Nekem talán könnyebb titkolnom, hogy más vagyok, de csak ideig-óráig. Ha valaki jobban ismer, egy idő után feltűnő, hogy nem mászkálok órákig a napfényben, vagy ha mégis megteszem, akkor nagyon beburkolózva... És félek, hogy a környezetemben levőket elijeszti, ha rájönnek... - nem fejezem be. Csak ismét kibámulok az ablakon. Beharapom a számat, a mutatóujjammal pedig köröket kezdek rajzolni a korsóm oldalára. Valahogy arra számítok, hogy ahogy lassan összeteszi a mondanivalóm lényegét, ő fog felállni, és itt hagyni. Ha pedig ez bekövetkezik, nem szeretném látni. Ahogy az arcát sem, mert ki tudja. Persze én magamból indulok ki... De hát mindenki ilyen, nem?
Az az opció, hogy ennyiből nem jön rá, mire próbálok célozni, eszembe sem jut. De persze, ha mégis így lenne, válaszolgatok még neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 10. 14:16 | Link

Végvári Zoé

Nagyon szokatlan volt még az új lakhelyünk, és hiába tiltakoztam, minden megtörtént, anélkül, hogy az én véleményem bárkinek számított volna bármit is. Apuék elváltak, és Balázs haragudott rám, mert ő nem lehetett olyan, mint én.
Szomorúan hüppögve fogyasztottam a búfelejtő sütim a cukrászdában, ami francia krémes volt. Nyami. Amíg apuci dolgozik, addig úgyse nagyon tudtam volna mit csinálni otthon suli után, úgyhogy a táskámmal a hátamon egyből ide vettem az irányt, és itt kötöttem ki. Következő évben már a Bagolykőben leszek, és nem, nem akarok bejárós lenni, most még apura is mérges vagyok, jót fog tenni a távolság. Úgy könnyebb lesz a feledés is, amúgy is, legalább a pszicho néni nem fog nyaggatni ezzel az uncsi közösségi élet-dumával.
A sütim falatozása közben elővettem a leckémet is, muszáj volt tanulni, bár annyira nagyon nem szeretek. Inkább játékkal tölteném az időmet, játék, játék és még több játék! Nincs is annál jobb, de már kezdek nagyosodni, szóval mindig kevesebb lesz a legjobb dolgokból.
Remélem, azért a nagyos iskolában, a Bagolykőben majd lehet játszani is, nem csak tanulni.
A táskámban kedvenc plüssmacim és a naplóm is pihent, de őket most nem vettem elő, nehogy bármi bajuk legyen, esetleg elvesszenek.
Végül leraktam a ceruzát, és a tollat is, mert valahogy nagyon nem akart menni az a fogalmazás-házi. Szabadon választható a téma, azonban egyelőre semmi ötletem nincs, hogy mit kéne írnom. A tanító néniknek biztosan nem tetszene, ha leírnám, hogy anya milyen gonosz, elment tőlünk csak azért, mert ő nem tud varázsolni, és Balázs sem… mert egyfolytában csak ez járt a fejemben. Meg hogy mennyire idegen és ismeretlen még Bogolyfalva. Áh, igen, ez jó lesz. Na de… hogy is kezdjem el?
Ah, nekem nem megy ez a fogalmazás, inkább eszem a sütimet… az finomabb és sokkal jobb elfoglaltság. Határozottan jobb.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 10. 14:55 | Link

Fogalmam sincs, miért kéne haragudnom, de legyen. Hagyjuk is, mert csak még több szóváltásnak lehet az eredője, ezt meg nem akarom, és gyanítom, hogy ő sem...
Helyette inkább lekötöm a figyelmem azzal, amit hallok, és rá kell jöjjek, nem feltétlenül csak én járhatok térdig a kakiban. Szóval elég lesz mára az önsajnálatból. Most már tényleg.
- Akkor miért beleesve a szökőkútba találtalak meg?
Nézek most már inkább érdeklődően, és kissé szórakozottan, mondjuk a kis sötétség a hangulatomban még érezhető. De határozottan javul az állapotom, már nem akarok sem sírni, sem menekülni. Annyira.
Az érzéseim viszont kicsit másféle sötétet mutatnak, így reflexből nézek ki az ablakon, ami mögött az utca már enyhén szólva is, sötétbe burkolózott. Ennyire elment volna az idő? Pedig csak a teák, a sütik, a vajsör fogyott el, meg némi golyócska.
El kell, hogy gondolkodjak mindezen, de nem tart oly sokáig.
- Kicsit elfáradtam mára. Nagyon megharapsz, ha most elvonulnék? Még fel kell érnem a kastélyba, aztán pihenni is kéne egy kicsit, mielőtt holnap megint jön a mókuskerék.
Az arcom védekező, és megpróbálom kimutatni, hogy nem lerázásnak szánom ezt a mondatot. Ennek ellenére azért lassan összeszedelőzködöm, gyors öltözés, már ami a sapim illeti, és máris készen állok a távozásra. A tárcámból kiveszem a pénzt, leteszem az asztalra, még mielőtt eloroznák a fizetési lehetőséget előlem, aztán felnézek, vigyorgok, még mindig vigyorgok, mert tudom, hogy a következő mondatom kiverheti a biztosítékot.
- De megengedem, hogy elkísérj a falu széléig, hogy biztos ne egyen meg senki.
Nem tudok komoly lenni, és nagyon remélem, hogy neki is leesik, hogy csak viccelek. Nem akarok haragba lenni senkivel. Inkább semleges viszony, vagy ne ismerjem, de nem akarom, hogy ilyen kis hülyeség miatt meglegyen akár az esély is, hogy valakit az ellentáboromban köszönthessek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végvári Zoé
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 10. 15:10 | Link

Eddig még sosem járt a cukrászdában tehát itt az ideje kipróbálni. A faluban ugyan kellet egy kis eligazítás,de végül megtalálta. Igazán barátságos hely ráadásul tele van mindenféle finomsággal,habár ez nem meglepő tekintettel arra hol is járunk. Az üzletbe belépve azonnal szembetalálja magát egy hosszú pulttal ami mögött édességgel teli polcok sorakoznak.~Szóval itt lehet rendelni.~ Állapítja meg persze csak magában és határozott léptekkel elindul az említett irányba. Odaérve aztán rendel egy muffint s kíváncsian lesi hol lehetne leülni. Szerencsére az egyik asztal még nincsen tele,remélhetőleg nem fog zavarni. Az ott letelepedett lány zavartalanul eszegeti krémesét(vagy valami hasonlót) és úgy tűnik mélyen a gondolataiba van merülve.-Szia! Szabad ez a hely?-lép oda kedves vagy legalábbis annak szánt mosollyal. Érdeklődve méri végig az idegent. Kicsi fiatalnak tűnik ahhoz,hogy Bagolyköves legyen,de lehet:csak itt lakik. Mármint Bagolyfalván nem a cukrászdában ilyen még neki se juttna eszébe. Aztán észrevesz még valamit:a lány csendben szipog.-Mi a baj?-kérdezi ösztönösen habár nem biztos benne mennyire jó ötlet ez.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2016. április 10. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentgáli Krisztina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 10. 16:08 | Link

Végvári Zoé


Nem sokáig maradhattam egyedül, de így legalább végre egy mentsvár, ami a fogalmazást illeti. Egy nagyobbacska lány érdeklődött, hogy leülhet-e velem szemben.
- Aham, nyugodtan – bólogattam bőszen. Aztán jön a kérdés, amiről nagyon, dee nagyon nem akaródzott pont egy idegennel beszélgetnie, de hátha az idősebb tud segíteni.
- Fogalmazásházi – bökött a pergamentekercsre, amire a fogalmazását készült írni, csak ugye mindig a kezdet a legnehezebb része mindennek, kivéve a játéknak, az alvásnak és az evésnek.
Ezt a hármat mindenki nagyon szereti. – Nem tudom, mit írjak.
És ez tényleg igaz volt, azonban az zavart, feszélyezett, hogy egy idegen lánynak szipogtam el a problémámat, legalábbis egy részét. Azt a részét, hogy nagyon nem akarom még elfogadni a sorsom, hogy bogolyfalvi lakos vagyok, és mellé egy félárva, nem óhajtottam beszámolni. Egyszerűen nem tartozott másra, csak Teddy mackómra és a naplómra, kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 50 51 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed