30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. január 18. 23:11 | Link

Endre

~felcsendülő madárszólamok~

A várakozás perceit is izgatottan éltem át, spekuláltam. Honnan áramlik ez az egész. Mikor kezdődött és meddig tart? A szürke, köd borította tájat kémlelem, ami most fejemben átalakul egy zöld, virágzó területté, a fűben fekszünk, és miénk a világ. Az utak találkoznak, és mi is találkozunk. Elindulunk közös utunkon, majd szétválunk, semmi sem tart örökké, én sosem hittem az örökkében. Hatalmas a világ, és épp ezért hálás vagyok az összesodort sorsokért, míg tart. Aztán majd jön a felejtés súlya és a birtoklás vágyától való szabadulás, és ekkor elbukok. És csak a kezdettől fogva ott motoszkáló veszteség marad, ami mint egy kitörni vágyó vulkán kiteljesíti önmagát, és a mindent elsöprő pusztulás után - nyugtázva elvégzett dolgát –csendben ott marad, és emlékeztet. Ma, ebben a pillanatban nem éreztem a veszteség közeledtét. Csak a reménység és a valakibe vetett bizalom ígérete igyekezett felém a navinés fiú személyében. Már szavak nélkül is mosolyog, majd megállapítja, hogy összeöltöztünk, és végignézve magunkon én is elnevettem magam. Nem is tétováztunk, irányba vettük a kijelölt célpontunkat, és illedelmesen előre engedett. Vannak még úriemberek, gondoltam magamban. A fiú első megpillantásakor tudtam, hogy az ismerkedésünk más, mint a jól megszokott. Nem számítanak majd a pozíciók, és előéleti kudarcok, a múltunkból való megítélés.
- Átlagos, szerető családból származom, ahol mindent megkaptam, amire szükségem volt, s legfőképp szeretetből sosem volt hiány. A szüleim támogatása mindennél fontosabb volt számomra, s ők már látták a célt, mikor én még az utam elejét. Felkészítettek a buktatókra, megállítottak a szakadékoknál, és aztán elengedtek. – vázoltam fel röviden Endrének a családi szálaimat, majd konkrét történetembe is beavattam.
- Bevallom, kirúgtak mugli iskolámból. Nem voltam sem rossz, sem lázadó, de nem illettem bele a sorba, és a kilógó láncszemeket sosem nézték jó szemmel. Vallásos intézmény volt, én magam is az vagyok, bár egészen már értelemben, mint az átlag. Nos, így kerültem ide, nem is olyan régen, még elsős vagyok. – meséltem a srácnak, akinek úgy éreztem, bármit elmondanék, itt és most. Falak nélkül, ebben a csípős, hideg levegőben, ami arcomra kellemes pírt varázsolt. Az út végéhez közeledve ő is tájékoztat engem röviden ittlétéről, amit figyelmesen hallgatok végig. Sóvárogva vágytam róla mindent tudni, magamba szívni a lényét. Szinte észre sem vettem, már a faluban voltunk, és örültem, hogy társam céltudatosan veszi lépteit, én nem ismertem még ki magam a faluban. Bevallom őszintén, hallottam már a cukrászdáról, de még nem jártam benne, úgy tűnik ezt az első élményt is a fiúval fogom átélni. Örültem. Belépve a helységbe, körülnéztem, nagyon szimpatikus látvány volt, és barátságosnak találtam. Hátrapillantottam, hogy a fiú mögöttem van-e, majd köszönése után én is illedelmesen bár kicsit megszeppenve a hely ismeretlen mivoltától, üdvözöltem a bent ülőket. Helyet foglaltunk az egyik szabad asztalnál, mivel úgy ítéltem, kabátomra itt nem lesz szükség, levettem, és a háttámlámra biggyesztettem. A hely melegsége kicsit felolvasztotta arcom, amit ettől szinte forrónak és égetőnek éreztem.
- Nem, most vagyok itt először – válaszoltam az érdeklődésre, s talán meglepődésre számítottam, ismerve a hely népszerűségét.
- Bízom a jó ízlésedben, én is muffint fogok kérni – mosolyogtam a nagylelkű ajánlatra, bár nem volt tervem a fiú anyagi lehetőségeinek kimerítése, illetve én is szerettem mértékkel enni. Na meg a fogszabályzóm állapotára is ügyelnem kellett, amit már az idők során megtanultam, de talán a muffin nem fog kárt tenni benne, s még csak esztétikailag sem lesz csúnya látvány.
Többször kell ellátogatnom ide, az már biztos. Sosem láttam még ennyi édességet. Bár nem voltam kifejezetten édes szájú, a különlegességeket szeretem. Talán egy nyalókát is hazaviszek majd a gyerkőcöknek otthonra.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 19. 18:47 | Link

Bianka Smiley

Ismételten kedve támadt egy jó, kiadós sétához. Ezen okkal hamar fel is kelt, megfürdött, és jó vastagon felöltözött, nehogy megfázzon, majd kifele vette az irányt a kastélyból. Élvezte a friss levegőt, a tél illatát. Alig várta, hogy leérjen Bogolyfalvára. A főutcán sétálva megpillantotta a cukrászdát. Nem bírta megállni, hogy ne menjen be, hiszen a múltkor is olyan jót evett ott. Úgy döntött benyit, és így is tett. Mikor belépett, körül nézett, majd odasétált a pulthoz, és rendelt három minyont. Ismét körbenézett, és megpillantott egy szőke, éppen rajzolgató, kb. vele egy idős fiatal lányt. Önkéntelenül is elmosolyodott, majd úgy döntött, leül hozzá. Éppen kihozták a sütiét, szóval már azzal a kezében indult a lány asztalához.
- Szia! Leülhetek? - kérdezte. A lány első blikkre igen szimpatikusnak tűnt. Kedves, szép arcú, és láthatóan szeret rajzolni, mint Mary. Miután a lány megadta a választ, Mary letette tányérját, és leült a lánnyal szemben lévő helyen.
- Mary Glotter vagyok. - nyújtottam felé a kezem, hogy megrázzam az övét. - Igazán örvendek Bianka! - tettem hozzá mosolyogva, mikor ő is bemutatkozott, és fogadta a kézfogást.
- Itt laksz Bogolyfalván? Még nem láttalak a suliban. - fogtam bele a szokásos érdeklődésbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 20. 17:55 | Link

Leonie

Leonie-re vártam a cukrászdában. Elhívtam randira, de nemet mondott, mert "tiltja a hitvallása", persze, milyenek ezek a mai lányok. Ha tetszik közülük bárki aki csinos, gyönyörű, varázslatos, elbűvölő, kedves, aranyos nem kaphatod meg, mert mindnek van valami flúgja, vagy csak pasija van. Leonie túlságosan gyönyörű ahhoz, hogy átengedjem valaki másnak. Vannak olyan lányok akikért megéri szenvedni, nyögni, egész éjjel álmatlanul gondolkozni, hogy hogyan is tudnád meghódítani. Ilyen lány kevés van de Leonie közéjük tartozik. Különleges lány, megtiszteltető érzés, hogy csapattársak lehetünk a Golyóálló Griffek csapatában. Remélem nem megy a kapcsolatunk kárára.Mint egy kiskutya bókolgattam neki, de tudom ezt teszi az emberrel a szerelm. Sikerült elérnem, hogy elmenjünk sütizni. Nem randi, találka, ismerkedés vagy valami, nem, sütizés.  Nem tudom mit szeret, ezért olyan ruhába öltöztem, amiben jól érzem magam. Piros kapucnis felsőben, egy kék farmeremben, a fekete kabátomban és kedvenc sapkámban érkeztem meg a cukrászdába. Épp időben érkeztem. Leonie még nem volt ott, ezért kiválasztottam egy szimpatikus asztalt, és leültem az asztal mellé. A pincér azon nyomban ott termett, de én közöltem vele, hogy várok valakire, és majd akkor. A pincér elment. Én előkészítettem a csokor vörös rózsát amit neki vettem és próbáltam elrejteni. A pincér valószínülég értette mi fog történni ezért csak annyit súgott felém: Sok szerencsét. Én megköszöntem.
Jól esik az embernek, ha egy teljesen idegen ember jót akar neked. Sajnos a mai világban kevés ilyen ember létezik.
Megigazítottam a hajam, és vártam Bagolykő leggyönyörűbb lányára. Szerencsésnek éreztem magam.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 20. 17:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 18:33 | Link

Zsolti fiú

A találkozó előtt egy órával már nekiállt készülődni, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából. Mármint nem azért, mert annyira ráizgult erre a kis programra Zsolttal, hanem mert általában nem megy anélkül társaságba, hogy ne próbálkozna meg emberi formát ölteni előtte. Valójában amióta Zsolttal találkozott, egyfolytában nevet. Lehetne tompítani ennek az élét valami olyasmivel, hogy vele kacag, de akkor az nem volna teljesen igaz. Mikor meghallotta a srác ötletét, hogy randizzanak... Az első gondolata az volt: "Fiam, aludj még pár órát, és gyere vissza, ha jobban leszel". Most komolyan... látszik, nem ismeri a kishölgyet, aki nagyjából egy ötéves agyi szintjén áll, és a kapcsolatokról annyi fogalma van, amit a mesekönyvekből megtudott. Tahát van az a bizonyos szőke herceg, meg az üvegcipellő és társai. Ő ilyesmikre vár, vagy egy nagy medvére. Ezt még nem döntötte el, de manapság sokat járnak a fogaskerekei emiatt.
Mindegy is, mivel a hősszerelmes úriember a csapattársa, mégis igent mondott a noszogatásra, de egyáltalán nem randevú céljából. Csak mert szereti az embereket, és őszintén... rendkívül kíváncsi, ebből mi lesz. Mulattatja a helyzet, szörnyen.
Bevágtat a cukrászda ajtaján, és megkeresi tekintetével a fiúcskát. Nem nehéz észrevenni az egyedül várakozót. Elneveti magát, és odaugrándozik hozzá, hogy hatalmas lendülettel levesse magát a vele szembeni székre.
-Szia! Régóta vársz? - Ha minden igaz, késett vagy negyed órát, de úgy hallotta a szobatársaitól, hogy a lányoknak ez megengedett. Teljesen jó lenne, ha ezt a tanárok is így fognák fel, akkor nem lenne probléma abból, hogy mindig úgy esik be kezdés után.
-Kértél már valamit? Úúú, édességhiányom van, úgyhogy remek ötlet volt idejönni. Mondjuuuk... - Int a pincérnek, és rendel magának egy ötgombócos fagyikelyhet. Nem számít, hogy tél van meg hideg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 20. 19:25 | Link

Tündérlány

Megérkezett Leonie, igazán csinos, de szerintem ő mindenképp csinos. Örültem, hogy itt van, azt hiszem már 25 perce vártam rá. Ha nem több. De ez nem számít, mert mostmár itt van és ennek a gyönyörűségnek bárki megengedné a késést. Felálltam és segítetettem levenni a kabátját.  Jól állt rajta a felső.
-Örülök, hogy itt vagy! Jól áll rajtad a ruha. De amilyen tökéletes a tested, szerintem rajtad minden jól áll!
Leült a székére és már magához is hívta a pincért. 5 gombóc fagyit rendelt.
-Isteniek az itteni fagyik, tényleg jó volt idejönni! Én kérek szépen egy varázslatos lekváros islert.
A pincér elment, és ketten ültünk az asztalnál. Gyönyörű mosolya kivilágította a cukrászdát. Mosolygott, és mosolygott, egész életemben nem láttam ilyen tündéri mosolyt. Az életem értelmet nyert.
- A mosolyod legalább olyan gyönyörű mint te. De tudod még mi gyönyörű a vörös rózsa.
Felálltam a székemről, és elővettem a csokrot a rejtekhelyéről. Odasétáltam hozzá, és odaadtam neki. Ha jól láttam meglepődött.
-Virágot a tündérlánynak! Tetszik? Szereted a virágokat?  Rózsát nem is árultak a boltban, ezért megkértem valakit, hogy segítsen. Megbűvölt 11 rövid ágat, és ez lett belőle.Én is próbálkoztam, de azok a kukában landoltak.
Ekkor a pincér megérkezett a fagyival és az islerrel, de hozott magával egy vázát tele vízzel.
Nem tudtam mit csináljak ezért mélyen Leonie szemébe néztem és vártam a reakcióját.
-Mesélsz magadról? Minden érdekel! Minden unalmasnak hitt részlet, az egész életed.  Mondj el mindent amit fontosnak tartasz magadról.
Próbáltam szemezni vele és mélyen szemébe néztem. Csak mosolyogtam, mint a tejbetök, egyszerűen muszáj volt mosolyogjak. Ha jól láttam Ő is mosolygott.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 21. 20:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 20:02 | Link

Zsolti fiú

Zsolti fiú nem viccel. Ezt azért már sejtette akkor is, mikor a meghívást kapta, de az udvarias gesztus mégis meglepetésként éri. Hát nem béna ő, hogy ne tudjon egyedül levenni egy kabátot. Látszik, hogy még sosem bántak így vele, ez annyira nem természetes. Meg a bókáradat, ami hirtelen a nyakába zúdul... senki nem mondta, hogy mentőmellényt is hozzon magával. Vagy legalábbis testőrséget, mert látszólag az uraság hormontúltengésben szenved. Még jó, hogy a területét nem jelölte meg eddig.
-Őőő... mihihhiiii? - Alig ült le a székre, visítva felnevet. Nem, igazán nem akarja ő kiröhögni a srácot, de azért ez így kezdésre kicsit sok neki. De még végszóként is brutális lenne, valljuk be őszintén.
-Tudom, hogy sokat késtem... de... Te ittál, amíg nem voltam itt? - Nem bírja abbahagyni a nevetést. Ez a tökéletes test egyből kiütötte őt, és annyira kileng ültében, hogy egy fél pillanattal később már le is borult a székről. Nincs mit tenni, majdhogynem az asztal alatt folytatja a kacagást, míg végül már a könnyei is kicsordulnak.
-Kérlek! Kíméld meg az életem! - Levegőért kapkodva próbál visszamászni a székre. Meg hát amekkorra törpe, csoda, hogy nem úgy kell felrakni rá.
-Figyelj... - Mielőtt még valami okosat mondhatna, már jön a következő akció. Egy buldózer sem lehetne hatásosabb, mint Zsolt.
-Virágook! - Csapja össze a tenyereit boldogan. Imádja a virágokat, legyen az bármilyen fajta. Átveszi a csokrot, és megszaglássza.
-Otthon mindig bele szoktam esni a mamám rózsabokraiba... vagy a kaktuszaiba. Igen változó. - Kezd bele derűsen a mesélésbe. Nyilván nem lett meggyőzve, de imád ajándékokat kapni, mint bármelyik másik gyerek is.
-Hűűű, azért elég tág ez a témakör. - Vigyorog rá a fiúkára. Ha nem lenne maga is rendkívül közvetlen, talán még tolakodásnak is vélné, de mivel imád beszélni...
-De mondjuuuk... - Könnyebb lenne gondolkodnia, ha Zsolt nem próbálkozna ilyen erőteljesen. Az erőltetett szemkontaktus például pont olyan, mintha valami ördögöt akarna közben kiűzni a hölgyből.
-Van rajtam valami fura? - Neveti el ismét magát, mert igazán nem érti, mi ez az egész. Persze olvas ő női magazinokat, és a "Modern Boszorkány" sokat foglalkozik a férfiakkal is, de Leonie sosem tudta hova rakni a témát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 20. 20:31 | Link

Tündérlány

Alig ült le nevetni kezdett.
-A nevetésed hasonlít az angyalok hárfa koncertjeinek legszebbikéhez.
Gyönyörűen nevet, csak remélem, hogy nem rajtam nevet.
-Rajtam nevetsz? Nem, nem ittam semmit, és most sem vagyok az. Te szomjas vagy? Szeretnél inni valamit? Mondjuk ez  így fagyival kicsit fura lenne, na de hát egy helyre megy.
Mosolyodtam el. Elbűvölő kisugárzása van, mint egy kis gyerek, de ez engem nem zavar.
-Cuki vagy te is, és ez a kisgyerekes én-ed is.
Mosolyodtam el. Ekkor Leonie leesett  a székről. Én is pattantam, hogy segítsek felállni neki. Lehajoltam hozzá és megkérdeztem:
-Jól vagy? Ahogy hallom hamarabb fog fájni a hasad a nevetéstől, mint az eséstől bárhol máshol.
Nevetni kezdtünk mind a ketten, mint még soha senki. Megfogtam a derekát és segítettem felállni neki. Pihekönnyű volt, remélem ő nem egy tipikus lány aki hetekig koplal, hogy soványabb legyen. Még a végén elfújja a szél.
-Örülök, hogy tetszenek! Megkönnyebbültem, reméltem, hogy szereted.
Mesélni kezdett.
-Szegény te, nem lehet kellemes kaktuszok között feküdni. Ugye nem tetted tönkre magad nagyon?
Öröm volt nézni ahogy mesél. Sugárzott az öröm az arcáról aminek következtében, én is mosolyogni kezdtem. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen embeer a Földön aki, ilyen szabadon, ilyen örömmel tud nevetni.
-Bocsánat! Nem szerettelek volna bámulni, csak tudod, soha nem láttam még Angyalt.
Ha jól láttam tetszik neki a bók. A keze épp az asztalon volt, ezért megfogtam két kézzel a kezét.
-Pici tenyér, pici puszi!
Felemeltem a kezét és megpusziltam, majd visszaraktam az asztalra és tovább fogtam. Ő azthiszem nevetni kezdett, szerintem szóhoz sem jut.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 21. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 21:12 | Link

Zsolti fiú

Most már valóban kezd úgy tekinteni Zsoltra, mint valami eszelősre. Még életében nem hallott embert, aki ennyi fura dolgot hordott volna össze egyszerre. Talán történt vele valami, mielőtt Leonie ide ért. Vajon megkérdezze a pincért, hogy nem esett-e a srác fejre abban a huszonöt percben?
-Mondd, ezeket a dolgokat könyvből tanultad? - Komolyan érdekli a dolog, így egy pillanatra abbahagyja a nevetést, és érdeklődve tekint a bagolykő legújabb hódítójára.
-Én is mindig szerettem volna ilyen cifrán beszélni, de talán túl keveset olvasok hozzá, hogy így tudjam csavarni a mondatokat. - Lebiggyeszti ajkait. Valószínűleg sosem fog tudni ilyen ékesen szólni...
-Ha már a kisgyerekes énnél tartunk. - Átugorja azt a kérdést, hogy rajta nevet-e. Talán a válasz nem nyerné el csapattársa tetszését.
-Mi lenne, ha olyat játszanánk, hogy a nap további részében nem mondasz ilyen fura dolgokat? - Vajon itt van olyan pánikgomb az asztal alatt, mint a bankoknál? Csak megnyomja, és perceken belül jön a felmentősereg... mert azt hitte nagy naivan, hogy fogja tudni kezelni a srácot, elvégre megmondta neki, hogy ez nem randi. Ő nem randizik. Most komolyan.. Leonie és egy kapcsolat? Mintha egy teknőst próbálnánk csigaházba, a csigát pedig páncélba rakni. Nem passzol.
-Óóó, ugyan! Volt már annál rosszabb is - Lóbálja a lábát - Valahogy mindig sikerül bajba kerülni - Vigyorogva megvonogatja a vállát. - Estem le lépcsőről, seprűről otthon - Kezdi sorolgatni, miközben ujjain számolja - De még a saját lábamban is képes vagyok megbotlani. - Egyetlen előnye ez a terelősködésnél. Nem tart tőle, hogy összetörik, mert már hozzászokott.
-Angyalt? - Megint elneveti magát. - Sok mindenhez hasonlítottak már, de ez új! - Ha ő angyal, akkor az ördögöknek nincs többé munkájuk.
-Szerintem komolyan lázas vagy - Néz rá aggódva Zsolti fiúra, de csak akkor kezd igazán érdekessé válni a helyzet, mikor az megfogja a kezét. Valójában imád másokat fogdosni, de érzi, hogy ez most nem teljesen az a baráti dolog, amihez hozzá van szokva. Már húzná is el, de elkésik, mert egy puszit is kap rá. Azt a kutya mindenit!
-Héhéhhé! - Elrántja a kezét. Úgy tűnik, a srác nagyon el van tájolódva, de sebaj, mert Leonie felkapja a kanalát, és az úriembernek már kevésbé mondható alak mellkasának szegezi.
-Ezt nem szabad! - Még nem döntötte el, hogy nevessen, megijedjen vagy szimplán döbbenten bámuljon.
-Vigyázz magadra, mert simán lenyomlak ám! Terelő vagyok, úgyhogy eltalálom a fejed, ha akarom! - Hogy mivel? Majd feldob egy gombóc fagyit, és a kanállal megsuhintja. Biztos hatásos lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2013. január 20. 21:19 | Link

A szerelmes és a hódítandó
 
Nagy repkedéseim közepette ebben a szárnyfagyasztó hidegben a Cukrászdát választom vadászterületemnek. Az édességek között mindig is nagyon könnyen estek szerelembe az emberek. Hamar meg is találom a mai áldozataimat. De ebben a nagy hidegben nehéz lesz a célzás. Kicsit imbolyogva repkedek egyébként is a magasba. Gyermeki mosollyal nézegetem a munkám gyümölcseit. Milyen kis aranyosak.
Szóval kinéztem a mai áldozataimat egy kis vörös meg a vele szemben ülő. Fogom is a nyilaimat és kilövöm őket. A fiút éppen akkor találja el, amikor kezet csókol és talán a nagy hidegben elromlottak, ugyanis most a fiú a lány kezébe szeret bele. Még jó, hogy rövid hatóanyagú a szer. Na nézzük csak a kis vöröst. Íjat feszít! És kilő. Szép találat! Egyenesen a lány hasába megy bele, ami talán nem szerencsés, hiszen már előtte van egy nagy tál finom süti. Ajaja. Talán nem úgy sült el a dolog, mint kellett volna? Inkább meg sem várom a folytatást, hanem mielőtt a lány szerelme kialakulna tova is reppenek, lesz még ma máshol is dolgom. Nincs is annál jobb, mint szerelemmel vagy ehhez hasonló sz betűs szóval zárni a hétvégét. Nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 20. 21:47 | Link

Tündérlány

-Nem könyvből tanultam, csak, te biztosan boszorka vagy. Elvarázsoltál, és így  most így beszélek.
Rámosolyogtam.
-Mindent meglehet tanulni, csak idő kell hozzá. Ráadásul a fiúk otthon vannak a bókok terén, ezért jön ilyen könnyen.
Remélem sikerült felvidítanom. Rossz volt nézni ahogy sóvárgott.
-Játék? Szeretek játszani ilyen csinos lányokkal! Tessék? Jó, bocsánat megfeledkeztem róla, hogy ez nem randi nagyon sajnálom. Remélem meg tudsz bocsátani.
Lesütöttem a fejem és szégyelltem magam. Muszáj volt elszaladjon velem a ló?
-Nagyon sajnálom, Leonie!
Ekkor sorolni kezdte a baleseteit.
-Volt komolyabb sérülésed? Törött láb? Aktív gyermekkorod lehetett.
Vágtam kifejezéstelen arcot, még mindig szégyelltem magam, a pofátlanságom miatt.
Mi ez a hideg érzés? Rosszul esett. Milyen gyönyörű Leonie keze. Ekkor megpusziltam azt.
-Bocsánat! Sajnálom! Nem akartam! Egyszer csak elöntött egy hideg érzés és nem tudtanak. Komolyan nem akartam!
Rettentően szégyelltem magam és könnyek jelentek meg a szememben. Nem szabad látnia. Remélem nem látta.  Egy csepp könny, még egy és szorgosan törölgetni kezdtem az arcom.  A tudat, hogy nem szabad lássa Leonie, hogy sírok még jobban elszomorít és már potyognak a könnyeim. Egy zsebkendőt tartok az arcom elé, hogy ne lássa sírok. Abbahagytam a sírást.
-Nagyon sajnálom!
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 21. 20:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 23:00 | Link

Zsolti fiú

-Mondjuk, ezt eltaláltad – Kuncogja el magát. – Tényleg boszorkány vagyok. De ez azért annyira nem meglepő ebben az iskolában. – Még egy kacsintást is mellékel saját poénja mellé. Jajj, hát a szülei biztos stand up-ot néztek, mielőtt nekiálltak Leonie-nak, azért lett ilyen vicces kislány belőle.
-Persze, nincs harag! – Vigyorogva megvonogatja a vállát. Zsolti fiúnak nagy szerencséje, hogy vörös törpénk ilyen kedves alkat. Más már rég asztalt borított volna. Talán. Ki tudja… lehet, csak ő nem tudja, hova kell rakni az ilyen udvarlókat. Persze a belső hang azt mondja, hogy egy ládába kéne, majd egy hajó rakterébe, de az túl drasztikus lépés lenne.
-Nem tudom, mi számít komolynak. Egyszer nekirohantam az ajtó élének, de szerencsére csak kisebb agyrázkódást kaptam tőle. – Mesélné tovább is ezt az érdekfeszítő sztorit, de ugyebár kisebbfajta közjáték zajlik éppen. Még egy szárnyas, pufi tökmag is beröppen a képbe. Hé, most komolyan! Aki még pelenkát hord (vagy tán azt sem), ne próbálja kettészúrni az ő lelki világát, mert az nem fair. Mázli, hogy semmit nem észlel a jelenlétéből, csupán egy furcsa, szívet melengető érzés marad utána.
Zavartan rápislog a vele szemben ücsörgő srácra, aki éppen most állt neki pityeregni. Nem állt szándékában megijeszteni, így gyorsan lerakja a kezében lévő kanalat, amivel az imént fenyegette. Csakhogy… hála Cupidonak, rögvest fellángol a szerelem benne. Mégpedig a papírzsepi iránt, amivel Zsolti fiú az arcát takarja. Ejj, az tuti, hogy a kis szárnyas fejvadásznak nem ezzel az akciójával kéne reklámoznia magát a későbbiekben.
-Jajj, Zsolt, ne sírj! – Mondja ijedten. – Ne a zsebkendőbe! – És már nyújtja is a kezét rajongása tárgya felé.
-Tudom, hogy ez… de… megkaphatnám? – Mielőtt még a srác belefújja az orrát, megpróbálja elszedni tőle.
-Én.. nem akartalak megbántani. Csak ilyet nem illik csinálni. A szüleid nem mondták? – Miközben beszél, végig a zsepit szuggerálja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 21. 01:04 | Link

Mary

- Szia, persze, ülj le nyugodtan.
A cuccait is arrébb pakolja, hogy a lánynak kényelmesen legyen helye. Különben is megérkezett a hatalmas fagyikehely, amit rendelt, nem kellene, hogy az a sok fagyi kárba vesszen. Amikor már teljesen elolvadt, akkor már nem olyan vicces a dolog. Szóval szépen összepakolja a rajzokat és a ceruzákat, filceket is. Mikor mindennel végzett maga elé húzza a fagyit és egy nagy kanállal a szájába töm belőle. Igen hideg, de mivel még gyerek, az ilyen problémákat nem fogja fel hibának. Majd ha elkezd kamaszodni, akkor csak elkezd majd tanulni is belőle. Valamikor a vége felé esetleg, szóval addig még évei vannak.
- Bianca Charlotte Shanes.
Ha már a lány is a teljes nevével mutatkozott be, akkor illendő volna, hogy ő is így járjon el.  Valamiért nem szereti a teljes nevét. Sok kérdést felvet. Az egyik ilyen, hogy attól még, hogy örökbefogadott gyerek, miért nem az apja nevét kapta, hogy miért lett két neve és, ha már itt tartunk, ami a legjobban bosszantja, hogy ki lehet az apja. Ráadásul a tükörbe nézve kezd egyre jobban hasonlítani az anyjára, szóval még csak azt se sikerült elérnie, hogy felkel, belenéz a tükörbe és bumm, megvilágosodik. Ez annyira nem ér, hogy nagyon.
- Ha a Bianca nem tetszik, hívhatsz nyugodtan Charlottenak, valamiért mindenki inkább azt használja.
Kivéve talán Gergőt. Ahogy a fiúra gondol, egy picit hevesebben kezd el verni a szíve. Nem is érti, vagyis de, csaknem tudja, hogy ilyen fiatalon azt érzi-e. Hamarosan találkoznak. Gergő elhívta a cukrászdába, ami miatt, mintha lassabban kezdene el járni az idő. Jó lenne, ha már ott tartanának. Nem előtte, nem utána, hanem akkor. Mondjuk előtte még lesz egy beszélgetése a dologról, de állítólag kérhet érte valamit, és ő már azt is tudja, hogy az a valami türkizkék színű és ott lóg a vér szerinti anyukája szekrényében.
- Igen, a faluban lakom. Szoktam az iskolában is lenni, de még csak tizenkettő vagyok. Vagy idén, vagy jövőre, vagy utána vesznek fel. Eléggé kiszámíthatatlan a dolog. Az anyukám tizenöt évesen kapta meg a levelét, de a barátnője lánya, tizenkettő vagy tizenhárom volt, amikor elsős lett. Szóval három éve van még Wickler bácsinak, hogy felvegyen. Mondtam apának, hogy kérdezze meg, ha találkozik vele a suliban, de azt mondta ne türelmetlenkedjek. Te melyik házba jársz? Mesélsz róla nekem kicsit?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 21. 02:20 | Link

Endre és Ágota <3

Ma elméletileg nem dolgozna. Ma úgy volt, hogy a tanársegédi feladatait látja el, emellett pedig, természetesen Áronnal tölt egy kis időt. Olyan régen sikerült már összeegyeztetni, hogy a mai napnak már muszáj volt összejönnie. Sok mindent szeretett volna elmesélni neki és arra is kíváncsi lett volna, hogy neki milyen napja van. Ehelyett útközben kapták el, hogy több mint a fele társaság beteg, így nincsenek elegen, vagyis nagyon nagy szükség lenne rá is. Dupla pénzért. A dupla pénz nagyon jól jönne, elkezdett még aktívabban gyűjtögetni, hiszen az ember sohasem tudhatja. Lassan itt az év vége. Persze nem hozta fel a dolgot, de Áron azt mondta együtt fognak élni, és ha ez igaz, akkor kell egy kis alap ahhoz, hogy el tudjon indulni.
Ez valahogy túl kényes téma számára. Nem merje elmondani, hogy egy kicsit elbizonytalanodott a dolgot illetően. Nem érzi még készen magát az elköteleződésre. Ezen kattog az agya akkor is, amikor próbál ruhát keresni magában, amiben felszolgálhat ma. A munkát választotta, Áron helyett, megint. Magának se tetszik ez a döntés, mégis így döntött. Vesz egy mély levegőt, mikor rájön, hogy nincs semmi a szekrényében, csak a kötényei, és, hogy a szeméből már vagy egy perce megállíthatatlanul folynak a könnyek. Ostobának és gyerekesnek érzi magát. Leül egy pillanatra, hogy egy zsebkendővel felitassa a könnyeit és kicsit összeszedve magát lefirkantsa Áronnak, hogy nem fog összejönni a mai nap, mert dolgoznia kell. Van egy olyan érzése, hogy ez nem fog jól kijönni. Mindenesetre leveszi a piros kis felsőjét, mert itt bent nagyon meleg van és egy nagy levegővel kisétál, hogy mosolyogva beálljon a pultba, illetve, ha valaki kér valakit, akkor felvegye a rendelést.
Még csak pár perce volt bent, amikor nyílt az ajtó és két ismerős lépett be a cukrászdába. Egyszerre örült is nekik, és nem is, mert nem tudta, hogy mennyire jó színész ilyen témában. Mindenesetre egy nagy mosollyal int Endrének, majd összeszedi magát és a mosolyt megtartva kisétál az asztalukhoz néhány perccel a megérkezésük után.
- Üdv nálunk fiatalok.
Mivel hármuk közül ő a legidősebb és ismeri őket, köszöntheti ilyen kedvesen és barátiasan őket. Jó látni őket, tényleg örül, hogy itt vannak. Kicsit rákötelezik arra, hogy mosolyogjon, és a mosolygás által meg is nyugszik egy kicsit.
- Mit hozhatok? A ház ajánlata a mini muffin kosárka, amibe összesen tizenhat muffin van, nyolc féle ízzel, és hozzá ajándékba lehet választani limonádét, forrócsokoládét, teát. Az ízek az étlapon megtalálhatóak. Szerintem nagyon jó választás és a kosárkát meg lehet tartani utána, illetve olyan színekkel díszítem, amilyenekkel a kedves vendég szeretné. Szóval? Én a helyetekben igent mondanék, épp sülnek a muffinok.


Ruci
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2013. január 21. 16:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 21. 14:29 | Link

Tündérlány

-Sőt, az lenne a meglepő ha nem lennél boszorkány.
Rám kacsintott, az azt hiszem jó jel. Ekkor belenéztem a szemébe és mikor találkozott a tekintetünk visszakacsintottam. Majd egy kedves mosolyt küldtem felé.
-Örülök, hogy nem haragszol.
Ezt egy kisebb megkönnyebbülés volt hallani. Akkor, most megpróbálom elfelejtetni a történteket vele.
-Persze, egy kisebb agyrázkódás az semmiség. Most már kezdem érteni, hogy miért terelő lettél! Belevaló csaj vagy!
Úristen, hogy néz rám Leonie? Mit néz? Mi történt? Lehet Ő is érzi azt az érzést amit én?
-Leonie én nem sírtam, csak bele ment valami a szemembe, meg amúgy is gyakran szoktam könnyezni, de nem sírok!
Mi van azzal a zsebkendővel? Miért szeretne oly nagyon? Majd némi habozással odanyújtom neki.
-Csodaszép kezed van! Bocs tudom nem kellene de olyan puha a bőröd.
Azok a kezek, édes Istenem, hogy vagy képes ilyet teremteni?!
-Melyik a a kedvenc színed? Állatod van? Na és testvéred? Nekem van egy állatom ami egyben a testvérem is.
Én nevetni kezdtem, ahogy láttam Ő is. Gyönyörűen nevet. Mindent gyönyörűen csinál, sőt Ő is leírhatatlanul varázslatos, elvégre boszorkány. Ez jó poén, csak nem tetszene neki a bók. Azt nem szeretném hogy itt hagyjon.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 21. 20:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 16:21 | Link

Zsolti fiú

Végül csak megkaparintotta a hőn áhított zsebkendőjét. Ó, zsepik legjobbika, micsoda gyönyörűséget érez a kezében tartva legnagyobb kincsét. Emellett még fülbevaló-imádata is aprócska hóbortnak tűnik. Próbál ugyan Zsoltra figyelni, de tekintete minduntalan visszatér imádata tárgyára. Be kéne kereteztetnie. Nem, nem… akkor nem tudná magával cipelni. De mi van, ha így elszakad? Isten ments! Ebbe még belegondolni is rossz. Nevet kéne neki adni, elvégre most már örök életére együtt maradnak!
-Terelő? Jah, igen –Álmodozó mosollyal próbálja felvenni a beszélgetés fonalát – Igazából… az kellett a csapatba, a bátyám meg azt mondta, hogy úgyis meghalok az első meccsen, szóval bevállaltam. – Mi lenne, ha Hans lenne a zsepi neve? – Csak azért is alapon. De mindig sajnálom, hogy bántanom kell a többieket – A múltkor még el is pityeredett, mikor kiütötték Kristófot. Nem tehet róla, irtózik az erőszaktól. Legyen inkább Géza, a zsebkendő.
-Persze! – Neveti el magát. Ő meg maga Rapunzel, csak az eredeti haját eladta szép pénzért, és most ilyen selejtesen tengeti mindennapjait.
-Nem szégyen, ha egy fiú sír… - Most igen erősen koncentrál Ödönre, a zsepire, hogy ne nevesse el magát. Meg amúgy is… olyan szép és hasznos… és fehér. Még sosem látott ennél szebben csillanó fehér anyagot.
-Ömm… - Szemöldöke felszalad a haja vonaláig. Már megint kezdődik ez a bókolás. Miért is beszélgetnek a kezéről, miközben Jürgennél nem létezik remekebb tárgy a földön? Ha hazamegy, azonnal írnia kell a családjának, hogy micsoda kabalát talált magának.
-Biztos azért ilyen szép, mert sokat mosok kezet – Mondja nagy komolykodva, bár inkább nevetne, amit felfelé kunkorodó szája is jelez beszélgető partnerének.
-A kedvenc színem talán a sárga. Bár nem is tudom.. változó – Jókedvűen megvonogatja a vállát, miközben elkezd válaszolgatni a kérdésekre. Magához képest keveset beszél, de talán azért, mert figyelmét leginkább Móric köti le. (Bizony… még nem talált megfelelő nevet)
-Van egy nyuszim! Imádom! Trilliannak hívják, és nagyon szép – De nem annyira, mint Egon, ez tény. Tényleg pszichológushoz kéne fordulnia. Még hogy egy tárgyat imádni ennyire…
-Majd bemutatom, ha szeretnéd. Nagyon okos, és általában szót fogad. Őt nem lehet nem szeretni. – A testvéres viccet hallva, oldalra biccenti a fejét.
-Kettő is van. Egy bátyám és egy nővérem. De... – Bálványozza a családját, szóval egy rossz szót sem mondana róluk, vagy ha mégis, azt nagyon nem gondolná komolyan. – Végül is… éjszakára nem rakjuk ki őket, meg az asztalnál esznek ők is, két lábon járnak… szóval… kevésbé hasonlítanak állatokra. – Ujjai között szórakozottan megforgatja Ézsaut. – Szóval Neked is van tesód. És ő most hol van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 21. 16:59 | Link

Tündérlány

-Elég gonosz bátyád van. Nagyon kedves, mondhatom.
Nevettem. Elég kellemes lehet az ebéd náluk, ahogy Leoniet láttam, szerintem  a vasárnapi ebéd valószínűleg órákat tart, végig nevetve mosolyogva, valószínűleg nosztalgiázva.
-Bátyád is jár vagy járt Bagolykőbe? Mert ha igen, akkor valószínűleg bukott párszor jóslástanból.
Viccesen rámosolyogtam, de nem tudtam levenni a szemem varázslatos kezeiről. Nagyon szerencsésnek érezheti magát, hiszen kettő is van neki és mindkettő egyedi.
-Elképesztő, hogy minden embernek más az ujjlenyomata és a tenyérlenyomata. Ez nagyon izgalmas. Bocs nem tudom, hogy jutott ez eszembe.
Kezdtem rosszul érezni magam, hogy nem tudtam levenni a szemem a kezéről. Bár Ő nagyon elfoglalt azzal a zsebkendővel, úgyhogy nem biztos, hogy látta.
-A nyulak olyan cukik, meg édesek. Nagyon kíváncsi vagyok rá, csak sajnos nem mehetek be a klubhelyiségetekbe. Trillian? Az szép név.
Közben a testvéréről beszél Leonie.
-Otthon van a szüleimnél az öcsém. A nővéremmel már rég találkoztam, de biztosan jól kijönnétek. Mi tetszik annyira abban a zsebkendőben?
Ekkor el kezdtem gondolkozni, azt mondta szeret ajándékot kapni, meg hosz szereti a virágokat és a sárga színt. A Leányálom boltban biztos árulnak valami ilyesmit, úgyhogy majd benézek oda.
-Tudod mi az? Fekete és sok leve van?
-Eszel vagy iszol még valamit? Tündérlány?! Itt vagy?
Majd rámosolyodtam.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 18:32 | Link

Zsolti fiú

Imádatának tárgyát, Klaust simítgatja az asztalon egy lelkes mosollyal kísérve. Már a közös jövőjüket tervezné, ha közben nem kéne csapattársára is figyelnie. Bánatos dolog ez a fétis, megfosztja (majdnem) egyetlen örömétől, az emberektől. Bár most úgy érzi, hogy azzal is el tudna lenni, ha egy üres szobában ülne, és csak bámulná a zsebkendőt. De később biztos bánni fogja, hogy nem fordított kellő figyelmet Zsoltnak, aki egy igen mókás figura ebben a történetben.
-Nem, ő nem járt ide sosem. Pedig mindig mondom neki, hogy jelentkezzen mestertanoncnak, de nehéz őt meggyőzni. – Összeráncolja a szemöldökét. Úgy látszik, kezd kiveszni belőle a humorérzék. Ja, nem is, mert fél perccel később kitör belőle a nevetés. Igazán nem tudja hova rakni ezt a srácot a beszólásaival. Pedig ő aztán mindenkit imád, és mindenkivel tud azonosulni. Kivéve a vakondokkal. Azok ijesztőek, nem látnak, lapát lábaik vannak, ráadásul a föld alatt élnek. Egy vakonddal nem tud azonosulni. De ha például zsebkendő lehetne, mint Feri! Szép életük lett volna kettejüknek. Együtt, egy csomagolásban, míg valaki ki nem szabadította volna őket, hogy aztán boldogan… kifújja bennük az orrát. Csúnya vég. Talán mégis jobb ez a felállás.
-Azt hiszem, a bátyám soha nem is vette volna fel a tárgyat. Nem igazán hisz a jövendőmondásban… - Rávigyorog a srácra, miközben meglengeti a levegőben Thomast. De rosszul teszi, mert a következő másodpercben visítva felnevet, és akkora lendülettel dől hátra, hogy székkel együtt felborul. Ez már csak egy ilyen nap.
-Mihhihii? Miért mondasz ilyenekehhet? – Azért ujjlenyomatokról ábrándozni nem utal teljes józanságra. Bár zsebkendőket imádni sem épp’ a legtisztább fejre utal. Aprópó zsepi. Miközben próbál feltápászkodni, észreveszi a földön heverő Gyuszi maradványait. Hát ez… ennek annyi!
-Neee! – Felkapja két darabban lévő imádatának tárgyát. – Megöltem! Te jó ég! Megöltem! – Siránkozik egy sort, miközben Zsolti fiú orra előtt kezdi lóbálni a zsebkendőt, majd a felállított székre rogy ismét. Mi lesz így vele? Persze ő nem boszorkány, hogy helyrehozza… Pár pillanatig elkeseredetten nézi, majd felvidul.
-Nem baj, így már kettő van belőle! – Ez a megoldás talán azért született hirtelen, mert lassan kezd elmúlni Cupido ügyködésének hatása. Ideje lesz már.
-Nem is tudom… Neked mi tetszik a kezemben? – Teszi fel a költői kérdést. Legalább annyi értelme van az ő imádatának is. Bár… ha jobban belegondol, a keze nem néz ki úgy, mint egy csirkeláb, szóval valószínűleg tényleg a szép kategóriába tartozik. Most mit szerénykedjen itt…
-Fekete és sok leve van? – Jajj ne, ez már előre fáj neki. Beharapja alsó ajkát, hogy ne kezdjen újabb röhögő görcsbe. – Fogalmam sincs, de alig várom, hogy eláruld! – Egyébként tényleg kíváncsi. Biztos a néger a megfejtés. Mindig az. Fekete is, teste tömegének több mint a fele víz…
-Még ez is itt van! – Vígan meglengeti a fagyis kelyhet, amihez eddig hozzá sem nyúlt. De most, hogy eszébe jutott, szájához emeli, és elkezdi kortyolgatni az olvadt fagyit.
-Mást nem kérek, köszi. Nem mintha Te hozzányúltál volna a sütidhez… - Jegyzi meg csak úgy mellékesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 21. 19:05 | Link

Tündérlány

Épp Leonie testvéréről beszélt, amikor már másodszor esett le. Ismét ugrottam, lehajoltam érte, megfogtam a derekát és segítettem neki visszaülni.
-Nem ütted meg magad? Jól vagy? De ez semmmi egy agyrászkóáshoz képest, ugye?
Vártam a válaszait, mikor meggyőződtem, hogy jól van szóltam:
-Nem gondolod, hogy célszerű lenne kipárnáznod magad?
Rámosolyogtam és jóízűen nevetni kezdtem. Ekkor Leonie toporzékolni kezdett és a zsebkendő után ugrott. Mit szeret annyira abban a zsebkendőben? Így álmélkodva felötlött bennem egy kérdés: Meg lehet érteni a lányokat?  Mindenki azt mondja, hogy a lányok megérthetetlenek, de miért? Ők is ugyanolyan emberek, mint mi, semmi külömbség nincs. Jó, ők máshol pisilnek. De ettől még nem kellene ennyire mások lenniük.
-Hogy mi tetszik a kezedben? Nem tudom csak különleges.
Mit is szeretek a kezében? Leonie példájára én is elkezdem a sütim enni. Ekkor egy varázslatos bagoly repült be az ablakon. A pincérnek ez nem tetszett már majdnem hessegtetni kezdte a törpebaglyot mikor meglátott a lábán egy levelet: Zsolt Perott. Lázasan levettem a lábáról és olvasni kezdtem, azt hiszem Leonie érdeklődve figyelt. Kivától kaptam.
-Leonie, én is terelő leszek!
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 20:41 | Link

Zsolti fiú

-Csak semmi pánik – Nevetgél immár újra a széken ücsörögve. Legalább annyira törhetetlen a hölgyemény, mint egy kiló Zsolnay porcelán. Csak utóbbi még drága is.
-Már gondoltam rá, hogy biztonságossá kéne tenni a környezetem, de túl nagy meló lenne. – Az még hagyján, hogy egy házat bababiztossá tesznek… de egy egész iskolát és környékét? Talán beszélni kéne a vezetőséggel, elvégre csiripelik itt a madarak meg az iskolaújság pletykarovata is, hogy a gólyák megszállták a helyet. Leonie magára vállalhatná a felújítás megszervezését: „Egy biztonságos iskoláért!” szlogennel. A végén persze ő is profitálna belőle. Ezen elmélkedik, ujjaival Richard-Konstantin-t piszkálja, mikor beállít a postás.
-A rajongók már itt sem hagynak békén? – Villant ezer wattos vigyort a srácra. Nyilván már mindenki tudja, hogy Zsolti fiú lesz a legújabb kviddics sztár köreikben. Apropó… tényleg kviddics a téma. Vörös törpénk pedig nem győz szájat tátani a legújabb infó hallatán.
-Ezt el sem hiszem! – Nevet rendületlenül. Hogy miféle okokból nem akar hinni a fülének, az az ő titka marad. – Komolyan együtt leszünk bodyguardok a csapatban? – Óó, a kis medve most milyen büszke lenne rá, hogy így megcsillantotta angol szókincsét!
-Akkor ideje nekiállnod gyúrni és edzeni – Na, nem azért, mert olyan nyeszlett az úriember, csak mégis… rajta múlik az egész csapat épsége.
-Szeretnél egy-két jó tanácsot? - Lassan végigjátszott egy egész szezont, így már okoskodhat, nem?
-A lényeg, hogy mindig az ütő jó oldalán legyél. De végül is... terelőként ezt nem nehéz kivitelezni. - Valójában csak fecseg össze-vissza. Ugyan mit tanácsolhatna pont ő? Hogy Zsolti fiú rendesen fogja össze a haját, mielőtt pályára lép? Nagyjából ezt az egy tanulságot szűrte le eddigi meccsei alatt.
-Egyébként... nem mondtad el a vicc végét. - A zsebkendőjén kívül ez érdekli még a legjobban. Nem ér nyitva hagyni a végét, mert ő amúgy is olyan kis kíváncsi alkat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 21. 21:35 | Link

Tündérlány

-Hajrá Leonie, veled vagyunk! Kampányfelelős, meg reklámszakember lehetek?
Felemelkedtem egy kicsit, odahajoltam Leonie-hoz és megpaskoltam a vállát.
-Már látom is: A törpeterelő és társa megnyerték a választást. Az iskolában párnák tömkelege lesz látható.
-Te leszel az első rajongóm, és a legfontosabb csapattársam. Nem hiszem, hogy hírtelen ennyi rajongóm lenne, majd az első meccs után. Ne légy féltékeny!

Ezen a mondaton egy jóízűt nevettem. Persze, majd nekem lesznek rajongóim. Örülni fogok ha nem fognak utálni, mert leüttem a seprűjéről Kiva-t, vagy véletlenül ütközök Leonieval és a gurkó helyett a fejét ütöm meg. Belegondolni is rossz, csak remélni tudom, hogy nem kapok túl sok minusz pontot.
-Ahogy mondod, a csapat első számú bodyguardjai.
Ránevettem és kértem egy darab pergament.
-Bocs, csak gyorsan válaszolok, kért tőlem pár adatot. A szokásos, kor, magasság poszt és a többi és a többi.
Elővettem a pennám és szorgosan írni kezdtem mindent amit Kiva kért. Befejeztem a levélírást,  a levelet a bagoly lábára köttem és útnak indítottam.
-Bocs. Írtam Kivának, hogy szívesen lennék hajtó is. Már várom a válaszát.
-A tanácsok jól jönnek, köszi!
-Szóval: sok levele van és fekete:
Néger postás.

Nevetni kezdtem, jól el lehet beszélgetni Leonieval.
Remélem majd bezsebelhetek pár díjat, mondjuk az év felfedezettje címet, vagy az év legjobb és legeredményesebb játékosa. De ezért tenni is fogok, edzeni míg bele nem szakadok. Ráadásul a vizsgák...
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 27. 15:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 22:50 | Link

Zsolti fiú

Az igazság az, hogy egy egészséges tartás maradt még benne eme úriemberrel szemben. Elvégre olyan alak benyomását keltette már az elején, aki a virágot gyökerestül tépi ki, csak mert az olyan szép. De talán csak Leonie nincs hozzászokva az udvarlókhoz. Vajon erre kéne felkészítenie a lelkét a jövőben? Hát… viszlát, Szőke Hercegek meg Góliátok.
-Hangosan elmélkedtem volna? – Nem tud nem mulatni magán. Jobb lesz, ha vigyáz a gondolataira, mert úgy látszik, túl sokat jár a szája, és önkéntelenül is elmond mindent. Hihetetlenül idegesítő szokás.
-Őőő… hát őőő… - Ha valaki ebbe a tökmagba bele tudja fojtani a szót, az már valami. Zsolti fiú pedig a találkozó alkalmával nem először teszi ezt. Szenzációs képességekkel rendelkezik. Leonie környezetében bizonyára sokan örülnének, ha birtokában lennének ennek a tudásnak. Csakhogy nincsenek! Remélhetőleg az uraság sem lesz oly’ botor, hogy kiadja a titkot.
-Figyi… szerintem én nem leszek a rajongód. – Valamiért úgy érzi, teljes mértékben ellen kell állnia, nehogy félreértés essék közöttük. De azért próbálja a mondat élét elvenni.
-Tudod… már nem férne fel a posztered a szobám falára. – A kis szerencsétlen vörös! Vajon hogyan kell előadni a „nincs olyan, hogy mi” című szerzeményt? Merthogy ő tényleg roppant bénának érzi magát ebben a szituációban, és nyilván nem akarja megbántani a srácot sem. De az emberek józanabbik fele nagyjából két mondat után rájöhet, hogy Leonie a csodára vár, nem egy hús-vér hímneműre.
-Csak nyugodtan – Lelkesen áldozza fel együtt töltött idejüket, hogy Zsolti fiú megírhassa azt a roppant fontos levelét.
-Terelőnek jó lenni – Állapítja meg derűsen, miután beszélgető partnere megemlíti, hogy hajtónak is szívesen beállna. – Csak kár, hogy direkt bántani kell másokat. Az utolsó meccs után gondolkodtam, hogy be kéne fejeznem, de nem szívesen hagynám magára a csapatot. Meg aztán… jó móka repülni. – Igazából attól fél, hogy a játék miatt esetleg megszokja az agresszivitást. Ami… valljuk be őszintén, nála igazán lehetetlennek tűnik.
-Jaaa, hogy levele! – Ismét elneveti magát, de most nem éppen a viccen, hanem azon, hogy ő azt értette, leve. Látszik, hogy el van tájolva. Talán a zsepi vette így el az eszét. Valóban, már egyre kevesebbet pillantgat rá, múlik a hatás. Ez jó, még a végén bolondnak néznék a szobatársai. Mármint, a mostaninál is jobban.
-Néger postás? – Szegény feketék, mint említve lett korábban, tényleg mindig rájuk kell gondolni egy-egy ilyen viccnél. Leonie pedig még csak most kezd el gondolkodni a poénon. Beharapja alsó ajkát, és felvihog. Merthogy nem érti, mi van.
-Miért nem inkább bagoly? Abból is van fekete. – Korrepetálásra kéne járnia Humor Heroldhoz, akkor talán felfogná, miről van szó. Mindegy is, inkább kihörpinti az olvadt fagyi maradékát a kehelyből. A legkevésbé sem mondható illemtudó hölgynek.
-Mit szólnál, ha véget vetnénk a mai mókának? – Valójában már fel is ugrott a helyéről, és zsebében néhány érméért kotorászik, hogy fizetni tudjon. Csoda, hogy eddig bírta ülve, mert nem szokása nyugton maradni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 22. 01:29 | Link

Bianca Smiley

Köszi. - mondtam, és helyet foglaltam a lánnyal szemben. Néztem, hogy pakolja el rajzfelszerelését, és húzza maga elé - nem kis - fagylaltadagját. Mikor szájába tömi a jó nagy kanál fagyit, kicsit meglepődöm, elvégre nem szokás télen ilyen rohamban elfogyasztani a gombóc legalább egy harmadát. Na de ízlések és pofonok, ki hogyan csinálja. Bizonyára nem először, és amennyiben nem kap torokgyulladást, nekem teljesen mindegy, mit csinál. És igazából akkor is, ha kap, elvégre nem az én dolgom, és nem is az én felelősségem, függetlenül attól, hogy általában úgy érzem, ha valaki a jelenlétemben tesz olyat, amiből kisebb-nagyobb problémája származik, úgy, hogy legalább megpróbálhattam volna megakadályozni. De mivel még idegen vagyok számára, biztos nem hallgatna rám, így ha netalán torokgyulladással feküdne le, vagy ébredne másnap, csak sajnálhatom szegényt. Mire azonban végzek ezen megállapítással, ő már el is fogyasztja a falatot, és már a bemutatkozáson is túl vagyunk, szóval elkezdem én is enni a sütim - ami meglehetősen finom.
- Igazán szép neved van. Tetszik a Bianca, ha nem baj, és inkább azt használnám. - mosolyogtam a lányra. Mivel volt már egy ilyen nevű ismerősöm, inkább a Biancát szerettem volna használni. Meg amúgy is, jobban a számra jön, és ahogy elnéztem a lányt, inkább olyan Biancás volt. Ez a név sokkalta jobban illett hozzá. Ahogy hallgattam a lányt, elgondolkoztam:
~ Hogy lehet valaki tizenkét évesen elsős? Oké, hallottam, hogy tizenhárom, vagy tizenöt, de akkor is, tizenkettő? Na mindegy, végül is lényegtelen. ~ jutottam el végső álláspontomra, közben tovább figyelve a velem szemben ülő lányt.
- Hogy mesélek-e? - először meglepődtem egy kicsit, de ez hamar elszállt. Végül is, szívesen meséltem volna neki. Öhm, persze, szívesen. - tettem hozzá végül mosolyogva. - Én a Navinében vagyok, gólya. Nem is tudom, mit mesélhetnék? Ha már voltál az iskolában, nagyjából tudod, milyen. Ó, én milyen buta vagyok, most esik le... - csaptam a fejemre, mire végre eljutott az agyamig, ha az iskolát önmagában igen, a házakat külön nem ismerheti, elvégre én sem ismerem, csak azt az egyet, amiben vagyok. - Ne haragudj, néha egy kicsit tompa agyú vagyok. - nevettem magamon. Érdekes dolog, mikor hülyét csinálsz magadból, egy nálad fiatalabb előtt. De hát, ő is csak ember, senki sem tökéletes, más kérdés, hogy én még annyira sem vagyok a közelében, mint mások. Ennek ellenére folytattam:
- Nos, a Navine egy igen családias környezet. Jól el lehet lenni a társaiddal, még akkor is, ha alattad, vagy az én esetemben, fölötted járnak. Már szereztem is néhány kedves ismerőst, és merem állítani, barátot. Például a pásztoromat, Széles Veronikát, akit nagyon megszerettem. Itt is dolgozik, a cukrászdában. Meg rajta kívül, van még két barátnőm is, akik az évfolyamtársaim, és már szobatársaim is, Maia Norwood, és Lagger Arm. Őket is nagyon megszerettem. Akkor ott van még Sharlotte Johanson, aki másodikos, és vele is jól kijövök, nagyon kedves. Meg találkoztam egy fiúval is, Magyar Ákossal, akivel, az én szememben legalább is, már összebarátkoztunk. A többiek is kedvesek, akikkel eddig találkoztam... Mit is mondhatnék még... Kérdezz konkrétumot, mire vagy kíváncsi? - néztem érdeklődve a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 23. 14:46 | Link

A két mókuslány

A jó hangulatú, érzelmes, és nem utolsó sorban bensőséges kapcsolatra mostanában nagy szüksége lenne, és bár a gyengéd érzelmek terén nem panaszkodhat, adódik élethelyzet, amikor az kevés, és sokkal többre, egészen másfajta síkra vágyik. A mai nap nem is lehet más, mint isteni véletlen - amelyekről tudni illik, hogy olyan ugye márpedig nincs. A cukrászdához menet már örvendő szívvel mosolyog Ágota szavaira, a lány irányába, vagy nemes egyszerűséggel, maga elé, az utat figyelve. Több témát is érintenek, és nem egy kelti fel a navinés érdeklődését. Az úton viszont nem szeretne ezekbe belemerülni, túl hidegnek találja hozzá az időt, és veszély esetén egyetlen muffin sincs a közelben, hogy vigasztaló hatással legyen a felekre. Tökéletes helyszín lesz majd ehhez a Czukorvarázs, ahol a kellemes hangulaton kívül, a csupa finomság is adott.
- Egészen kíváncsivá tettél - mondja kis társaságának, még mielőtt belépnek a cukrászdába. A hideg-meleg idő váltása éppen időben érkezik, Endre bőrén hamar megjelennek az apró libabőrök, hogy felállíthassák karjain a vékony szőrszálakat. Ahogy leülnek és beszélgetni kezdenek a kínálatról, Endre azt is megtudja, hogy a levitás bizony még nem járt itt. Képtelen megállni, döbbent vigyorral nézi asztaltársaságát.
- Ezen sürgősen változtatnunk kell - mondja ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, és gondolkodás nélkül invitálja meg ide Ágotát a közeljövőbe is a maga oldalán, természetesen. - Eljövünk jövő héten is, rendben? Viszont felmerült bennem, hogy akkor a falut sem ismered túl jól; talán abban is tudnék segíteni, persze csak ha nincs ellenedre.
Karjait felteszi a tiszta asztalra, és arra gondol, hogy hova is mehetnének legközelebb, ami nem a csárda, és még a közelében sincs annak a helynek. Régen járt már ott, és nem Ágotával az oldalán kellene visszaszoknia a csörömpölő italos poharak és méreggel telített üvegek közé. Mosolygó szemekkel pillant fel a fogszabályzós lányra, majd szinte rögtön megjelenik Veronika is, akiről lerí, hogy nincs túl jó hangulata, viszont a fiú nem biztos abban, hogy ezt pont vele szeretné megbeszélni, pont itt, ebben a helyzetben.
- Mint minden alkalommal, most is csinosan festesz - dicséri a leányzó öltözékét, és vele együtt őt magát is. Már nincsenek benne olyasfajta érzelmek a dolgos ötödéves irányába, amelyet ő ne tudna viszonozni, így a lehető legőszintébb arcmimikával tekint fel rá. - Minden...
Megkérdezné, hogy vajon minden rendben van-e, vagy mi történt, amiért nem érzi felőle áramlani azt a fajta kisugárzást, ami eddig minden találkozásuk alkalmával erősen hatása alá vonta, de végül elharapja kigondolt kérdését és inkább a muffin-kosárra tereli gondolatait.
- Mit gondolsz, Ágocs? - mosolyog rá a lánykára, hogy ezzel is bevonja őt az alakuló beszélgetésbe, döntéshozatalba. - Vegyünk egyet?
Veronikára pillant újfent, és bólint a kérdésére, vásárol egyet az ajánlott süteményakcióból, olyan kosárszínben, amilyet a levitás szeretne.
- Én forró csokit kérnék hozzá - mondja utólag. Eugene professzor jut eszébe róla, és az akkori érzelmi élete. Valószínűleg az elmélkedés időszaka köszönt be a fiatalnál, hiszen reggel óta csak tűnődik, mereng az alakuló, változó helyzetekről, érzelmekről, az idő múlásáról, és mindenről eszébe jut valaki, akiről aztán felidézi a létező összes emlékét, hogy ismét átrághassa, vajon jól csinált-e mindent, helyesen lépett-e ahol lépnie kellett, és a helyes úton jár-e, ahogyan azt - többek között - ő is elvárja magától.
Miután Veronika elmegy, Endre visszafordul muffin-vendége felé, hogy visszatérhessenek a félbeszakadt beszélgetés szálaihoz. A fiú felidézi az úton hallott bejárt életutat, hamarosan pedig kérdezni is kezd.
- Említetted, hogy a szüleid elengedtek, és hogy varázstalan emberekkel jártál iskolába - mondja bujkáló érdeklődéssel hangjában. - A szüleid esetleg muglik?
Ő még nem ismer túl sok mugliszármazású embert, így fokozottan érdekli ez a téma. A mugliismeret ráadásul az egyik kedvenc tantárgya, bár nem tartja könnyű területnek.
- Emellett pedig vallásról is szóltál. Azt mondtad, hogy te is vallásos vagy, csak egészen másképp, mint a többség. Megkérdezhetem, hogy miben hiszel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 23. 15:09 | Link

Tündérlány

Leonie csendesen gondolkodott. A szája mozgott, de nem hallatszott mit mondott. Nem szóltam rá, mert így csodálhattam a merengését. Vajon mi olyan érdekes, amin így elgondolkodott.
-Nem, dehogyis nem gondolkodtál hangosan, bár a szájad mozgott.
Sikerült megint belefojtanom a szót Leonie-ba. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát, csak reménykedni tudom.
-Ilyen lelkesen követed a kviddicset?
Tele van a szobája poszterekkel. Vajon kviddics poszterekkel vagy valami unalmas fiú banda amiért minden lány olyan nagyon odavan. Miután megírtam a levelet Leonie beszélni kezdett a terelőségről.
-Ezt én is sajnálom, de a csapat érdekében úgy megfogom ütni azt a szerencsétlen gurkót, hogy ég a nevét is felejtse el. Azért kezdtem kviddicsezni, hogy nyerjek!
Nem azért, hogy a szurkolókat hallva legyek öngyilkos, a sértegetések miatt.
Leonien látszott, hogy el van tájolódva, és valami máson gondolkodik, majd nevetni kezd a viccen.

-A bagolynak nincsenek levelei, de a postásnak vannak.
-Örülök, hogy eljöttél jól éreztem magam.

Ekkor Leonie a pénzét kezdte keresni.
-Leonie, én hívtalak meg én is fizetem ki!
Elővettem a pénztárcám, kifizettem a pincérnek, majd elvettem Leonie virágát a vázából, odaadtam neki. Kikísértem a ajtón majd annyit mondtam:
-Szia! Már várom a meccset!
Majd én elindultam vissza a kastélyba.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 27. 15:01
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Ágota
INAKTÍV


Az ember komédiája: mindhalálig élni tanul.
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 1198
Írta: 2013. január 24. 23:39 | Link

Verocs és Endre <3



Végtagjaim egészen felolvadtak a kis séta után, ami mondjuk meglepően jól esett, felpezsdítette ellustuló érzékeimet és kellemes bizsergést költöztetett belém. A mellettem lépkedő fiú nem kérdezett vissza, egyelőre kielégítették a válaszaim, s mint később kiderült, nem közömbösségből nem tette, csupán megvárta, míg megfelelő környezetbe érünk, s milyen igaza volt. Én pedig kiélveztem lépteim ropogó érzését a hóban, amit mindig nagyon szerettem. Még hóembert is kedvem lett volna építeni, ha jobban fel lettem volna öltözve. Talán legközelebb.
- Persze, ezer örömmel! – lelkesedtem Endre ötletére, miszerint jövő héten is eljövünk, sőt még a falut is megmutatja nekem. Kíváncsi voltam, milyen kincseket rejtegetnek még Bogolyfalva utcái, s hogy ezt nem egyedül kell majd feltérképeznem – nos, ez különös izgatottsággal töltött el. A fiú ismeri a jó helyeket, ebben biztos voltam, s egyfajta magabiztossággal töltött el, hogy hajlandó megosztani velem. Volt valami megnyugtató a fiú hanglejtésében, mimikájában, egyáltalán az egész megjelenésében. Nyugodt szívvel rábíztam magam. A vele töltött idő alatt fokozatosan hámozta le rólam bizonytalanságaimat, kétségeimet, és félelmeimet.
Egyre fokozódó jó érzésemet, és pozitív gondolataimat most megszakította egy számomra már ismerős arc feltűnése. Örömmel töltött el Veronika látványa, a kedves arc többször eszembe jutott találkozásunk óta. Láthatólag a navinés fiúnak sem volt ismeretlen, bár a kapcsolatot nem tudtam konkretizálni, de valamiféle bensőséges viszonyt éreztem. Megdicsérte a lányt, s amolyan titkos üzenetet váltottak szemükkel, a fiú el is harapta hangos gondolatát. Nem értettem, s nem is tartozott rám, ezért csak zavartan néztem ölemben összekulcsolt kezemet. Ujjaim kergetni kezdték egymást, s tudtam, hogy ez feszültségem jele. Mindig ezt csináltam. De miért pont most? Talán féltékeny vagyok? Nem szabad, hogy gondolataim megint visszahúzzanak a szakadékba, ahol csak jelentéktelen énemmel nézek farkasszemet. Lassan belátom az idő múlásával, hogy senki számára nem töltök be olyan szerepet, mint amilyen kialakulni látszik. Talán ez így van rendjén, csak ez a kiszámíthatatlanság hatott rám pusztítóan. Mint amikor a szeles éjszakában nem tudni, lesz-e vihar,  vagy sem.
- Szia Veronika! – köszöntem a lánynak udvariasan, s egyszerre talán meglepetten is, nem hittem, hogy itt fogunk legközelebb összefutni.
- A kosár nekem tökéletesen megfelel, nagyon jól hangzik. Zöld kosárral pompás lesz. – mosolyogtam, leplezve árnyékoló gondolataimat. A világért sem akarom, hogy meglássa ezt rajtam bármelyikük is, a gyengeségemre sosem voltam büszke. Szentimentalizmusom mindig rosszkor köszöntött be, de már megszokhattam volna.
- Én egy bögre kakaót kérnék hozzá, ha lehet – néztem kérdőn Veronikára, majd megköszöntem a rendelés felvételét.
A lány távozásával Endre megint rám fókuszált, úgy tűnt, részletezve kívánja hallani megkezdett mondandómat.
- A szüleim bizony muglik, hétköznapi, közönséges foglalkozással. Meg is lepődtek, mikor kiderült, miféle képességekkel rendelkezik lányuk! Mostanra a rácsodálkozás már elfogadásba változott át, sőt, még mókásnak is találják a helyzetet! Szerettem a családomnak ezt az általános derűjét, jó hangulatát. Minden apróságban megtaláljuk a jókedvet, együttes erővel főleg. Édesapámnak különösen jó humora van – mosolyogtam belekezdve nosztalgiázásomba. Elmondásom közben egyre éreztem a hiányukat. Jó lesz őket újra látni, s a felidéződött esemény melegséggel töltött el.
- És neked? Milyen családból származol? – kérdeztem nyílt őszinteséggel, remélve, hogy a fiúnak is hasonló jó élményei vannak.
- Neveltetésemből adódóan hiszek egy felsőbb erőben, de... – nehéz ezt elmagyarázni, hogy ne tűnjek gőgösnek, de azért folytattam. – A hitem nem a külsőségekben mutatkozik meg. Sokszor nem is a cselekedeteimben, vagy a látható, kézzel fogható eredményekben. Szeretek kettesben lenni ezzel az általam elképzett és megtestesített fénnyel, aminek védelmét mindig érzem, ha befogadom, és nem húzok falat elvilágiasodott képzeteimmel, melyek megakadályoznák a csodák észrevételét és érvényesülését életszituációimban. – vázoltam fel nagyjából Endrének, s reméltem, hogy nem tűnt badarságnak az egész. Persze ez egy olyan téma, amelyet nem érdemes érintőlegesen elmondani, hisz elegendő információ hiányában teljes joggal nézhet bolondnak beszélgetőpartnerem. Egyelőre nem tudtam bővebben kifejteni, így rá irányítottam figyelmemet.
- Na és veled mi a helyzet? Hiszel valamiben? – érdeklődtem tágra nyílt szemekkel, miközben még futkároztak a gondolataim. Szerettem az efféle beszélgetéseket, amelyek beindították a mókuskereket, hiszen mindig volt újabb ajtó, amely csak feltárásra várt.  
Minden szempontból hálás voltam ezért a délutánért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. január 26. 04:27 | Link

Mary

- A szüleim nem tudnak róla, hogy fagyit eszek. Szerintük ez nem egy téli édesség, de szerintem az édességek nem évszakfüggőek.
Észrevette ugyanis a lány tekintetét, és a csodálkozását a fagyi irányába. Jó megfigyelő, így könnyen észreveszi a lány reakcióját a kehellyel kapcsolatban. A nevére elmosolyodik, ő is szereti, persze nem hangoztatja, nem az a fajta.
- Persze, csak nyugodtan. Van választási lehetőség, így mindent lehet. Mindenre hallgatok.
Mint egy jó kutya, vagy inkább rossz, mert néha még akkor is felkapja a fejét, amikor még az övéhez nem is hasonló nevet mondanak hangosabban az utcán. Amikor a lány beleegyezik, hogy mesél örömmel és hálásan pillant rá, mindenre kíváncsi, ami ott történik, és minden érzést szeretne megismerni, hogy amikor majd odakerül, sokkal könnyebben kezelje majd őket. Szeretne mindenre felkészülni és magabiztosan venni az akadályokat.
- Szóval akkor ti ilyen békés emberek vagytok, akik nyugodtak és megfontoltak. Afene, akkor mi tutira nem leszünk háztársak. Én ennél pörgősebb vagyok, mármint nem úgy, mint az Eridonosok, hanem inkább, mint a Rellonosok. Vér szerint félig én is Rellonos vagyok.
A másik felét sajnos nem tudja, de szeretné megtudni, hogy mi a helyzet ezen a téren, persze csak úgy, hogy egy fontos szereplő se jöjjön rá, mennyire mélyen beleásta magát a titok felfedésébe. Amikor éppen nem tudja mivel lefoglalni magát, akkor ezen agyal és próbálja csökkenteni a szálakat, amiket eddig alkotott.
- Tetszik a Navine. Aranyosak vagytok. Gergő is Navinés lesz, ő a barátom.
Gergő is mondta, hogy szeretné, ha Navinés lenne, de most már egyre biztosabb, hogy ő nem oda való. Persze lehet, hogy még változik a dolog, de egyelőre úgy tűnik, hogy tényleg vagy Rellonos vagy Levitás lesz.
- Nem is tudom, vannak jó pasik? Helyes tanárok?
Érdeklődik mosolyogva. Nem mintha neki jelenleg szabad volna, de kit nem érdekel, hogy ki a legjóképűbb tanár vagy éppen kiért vannak oda a tanárok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Silana Blueflower
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 27. 21:51 | Link

Silana

Ne nézzen senki gondatlannak, természetesen egy pillanattal később miután leültem, máris a lányomhoz fordultam, hogy kicsomagoljam a meleg ruhákból. Azt hiszem Laura meg is ölne, ha bármi baja lenne Linnynek. A meleg öltözetben biztosan bemelegedett volna, és jó apaként ezt bizony nem hagyhattam.
Magunk körül kezdtem picit rendezgetni a dolgokat, amikor egy lány hangjára lettem figyelmes közvetlenül a babakocsi mellett.
-Két hetes -válaszoltam mosolyogva, és a kislányra pillantottam. Felkelt, azaz éppen nyafogott egy kicsit, és a kezeivel tornázott. Ettől mosolyra húzódott a szám. A lány nem várta meg a válaszom, persze amúgy is igennel feleltem volna, tehát csak a kezemet nyújtottam felé amikor bemutatkozott.
-Ryan Elwood, örülök a találkozásnak. Ő pedig a lányom, Caroline Effi Elwood -nagyon furcsa volt kimondani úgy a nevét, hogy egy teljesen ismeretlen személynek kellett ezt megtennem. Még csak a családtagok láthatták közelről, nem is kellene még nagyon idegenekhez vinni, de hát mi is úgy nőttünk fel, hogy körbevettek az emberek, és sokkal egészségesebbek lettünk mint a mai gyerekek. Rendben, talán nem kéne úgy beszélnem mint egy ötvenévesnek...
Elkezdtem nézni az étlapot, amit közben a pincérnő kihozott, habár már tudtam korábban is, hogy mire fáj a fogam. Felpillantottam.
-Mit kérsz? -kérdeztem Silanát. -A vendégem vagy, kérj bármit nyugodtan.


Ryan

Szemeit a kisbabán legeltette. Jó érzés volt ennek a kis teremtmények a közelsége. Egykeként nem tudta, hogy hogyan kell bánni az apróságokkal. Mindig is vágyott egy kistesóra, de az anyukája halála után nem számított semmi jóra. Pedig gondoskodni, segíteni és megölelni szerette volna. Vért a véréből. Mostmár sohase tudja meg milyen érzés egy testvér. Csakis a féltestvér, de még arra se számított. Erről ennyit. Elültette lelkében az elkeseredettség magját.
- Kettő? Olyankor már ki lehet vinni otthonról? - ezt nem sértésnek szánta, de igazán nem tudott semmit a csecsemőkkel kapcsolatban. Remélte, hogy a férfi nem bántódik meg rajta.
- Ryan. Milyen szép név! Egy ideig elgondolkodtam rajta, hogy így fogják majd hívni a jövőben a gyerekemet - elhallgatott. Kicsit elkomorult a tudatlansága miatt. A mag kihajtott. Hogy fog ő felnevelni egy gyermeket? Nem lesz rá képes... Sötét gondolataiból kibillentette a felé közeledő kéz. Tétován megrázta. Puha, vékony keze szokatlanul érdes tenyeret érintett. - Sajnos egyke vagyok, így nem nagyon értek a gyerekekhez.
- Caroline. Úgy tűnik az ön családjában örökletes a jó névválasztás - megnyomta az ön szócskát remélve, hogy ezzel kicsit sérti az önbecsülését, és ezért amaz felajánlja a tegeződést. Utálta az ilyesfajta korbeli megkülönböztetést, ráadásul nehéz összerakni egy rendes magázódós mondatot. Mintha E/3-ban beszélne hozzám ami szerinte enyhén bizarr volt. Bezzeg odahaza!
A pincérnő hozott számukra két étlapot. Silana örült, hogy neki külön hoztak. Nem tudta miért, de jól esett neki. Talán, mintha felnőttnek néznék.
- Tényleg? Nagyon szépen köszönöm. Talán egy Duplacsokis Kakaóálom megfelelne - nem szándékozott bunkónak tűnni, de alig volt nála pénz. Nem telt volna neki a mennyei csokitortára, pedig nagyon kedvelte az efféle finomságokat.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 27. 19:30
Hozzászólásai ebben a témában
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. január 28. 20:43 | Link

Adria

A szokásostól eltérve a fekete taláros alak akit követünk, néhány ajtóval hamarabb kanyarodik le, de pár méter megtétele után se tűnik úgy, mintha véletlenül fordult  volna éppen a cukrászdába a csárda helyett. Persze ennek alapvetően rengeteg oka lehet; itt nem árulják a kedvenc italait, viszont sokkal kisebb az esélye, hogy ételmérgezést kap a süteményektől, vagy esetleg nagyobb nyugalmat akar és olyanokkal találkozna a kocsmában, akik ezt semmiféleképpen nem akarnák biztosítani neki. Így vagy úgy, havasan, vizesen az ablak melletti kicsiny asztalhoz telepszik és hamar le is adja a rendelését egy citromos, csokis finomságra, meg egy csésze rumos teára.
- Áhm. - Nyugtázza elégedetten néhány perc múlva, mikor a pincérnő felszolgálja neki a rendelését. Ez épp elég nyomós indok ahhoz, hogy lerakja vastag, bőrkötésű, régi könyvét és előrehajolva kevergetni kezdje a teáját, miközben furcsán üres tekintettel hol a vidáman cseverésző vendégeket, hol a hírességek virgonc képmásait kezdi bámulni. Nem kifejezetten tűnik úgy, mintha fejben is itt lenne, talán még mindig a könyvön rágódik...vagy a napján, vagy a tervein, vagy akármi máson, ember legyen a talpán, aki ebből a zárkózott fapofából bármilyen gondolatot is ki tud olvasni.
Ebben a fényben jobban látszik, hogy a korához képest megviselt arca, viszont most nem különösebben tükröződik rajta az az arrogáns ellenszenv, amivel az emberek elsőként találkozni szoktak. Persze ez mindig becsapós, sok iskolatársa okosan nem is alapoz ezekre a múló, békésnek tűnő ábrándos pillanataira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. január 28. 21:37 | Link

Anna


* Ma megint volt egy kviddics-edzés, ami eléggé megviselte. Kiva és Robi nagyon jó játékosok, a többiektől is pontosan ugyanezt a hajtást várják el. Mellette még az iskolában is teljesítenie kell, ami elég érdekes, mert majdnem az összes tantárgya olyan, ami nem is igazán érdekli, csak életstílust szeretett volna váltani, mindenki arra bátorította, hogy próbáljon ki új dolgokat. Most itt áll 4 olyan tantárggyal, amiket rühell, meg egy seprűvel, amit legszívesebben kétszázötvennégyezer háromszázhuszonegy kiéheztetett szú elé vetne. A hiányosságokat pótolni kell, mert hiába elsős, sok alapdolgot nem tud, mert a mugliknál nem tanulták, miért is tanítottak volna a németen kívül bármi mást erősen, azon az átokverte helyen? Próbál erősnek látszani, de már egyre kevésbé bírja ezt az új életstílust.
Ma, edzés után behányja a muglis füzetét, meg a legújabb kedvenc könyvét, amit úgy is tekinthetünk, hogy „varázslósan tudományos”, persze ez nem éppen pontos definíció, de olyan szempontból abszolút helytálló, hogy már-már pont annyira kezdi belelovalni magát a témába, mintha egy kémiai reakció lenne. Egy süti mellett szeretne felkészülni holnapra, bár ha bekerül a táskájába a kedvenc könyve, akkor nemigen lesz abból tanulás.
Egyenesen a cukrászdába veszi az irányt, nem vágyik másra, csak egy kiadós cukorbombára, ami az egekbe röpíti a vércukorszintjét, ezáltal átmenetileg megerősítve őt. Belépve rendel egy meggyteát, meg hozzá egy erdei gyümölcsös- túrós szeletet, majd miután megérkezik a lelkének oly kedves uzsonna egyszer csak ismerős arcot pillant meg. A múlt héten hallott néhány Eridonos libát, ahogy összesúgnak a háta mögött, azt magyarázták, hogy inkább ki kéne kerülni a folyosón.  Éppen sétálva pletykáztak, amikor a nevét említették, nem értette pontosan. Valami Anna, vagy Hanna. Ha összeverik, talán nem kell holnapra leckét írnia. A pici szösszencs felkapja a tál sütijét, meg hozzá a csésze gőzölgő teát, és a lányhoz lép.* -  Szia! Láttalak a suliban. Szabad a hely? *Kérdi monoton hangon. Lehet, hogy csicseregve kellett volna megszólítania? Vajon hányadfokú égési sérülést tud okozni a teája?*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grósz Anna
INAKTÍV


.Házigazda.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 1751
Írta: 2013. január 29. 00:15 | Link

Adria

Seszínű mélázása addig tart, míg egy kölyökképű lány oda nem csoszog elé a teájával, sütijével meg a kérésével. Anna ezt először, az ő szemszögéből nézve teljesen érthetően egy kétkedő szemöldökfelvonással reagálja le, majd egy még kevésbé biztató tekintettel pásztázza végig. A mimikája teljesen arra utal, hogy el fogja hajtani a lányt, de aztán...
- Hogyne. Dobd le magad. - Mondja rekedtes, kicsit érdektelen hangján, aztán újra a teájához fordul. A süteménye egyelőre érintetlenül áll, és a teájából is kevés fogyott annak ellenére, hogy kezd kihűlni a sok kavargatástól. Nem tűnik úgy, mint akit zavarna a társaság, jóllehet inkább tudomást se vesz róla. Néma percek telhetnek el így, aztán a végzős mégiscsak megszólal, pont mikor a szájához emeli a csészét.  
- Azért ne ülj le mindenkihez, csak mert láttad a kastélyban. Bizarr emberek is járnak oda. - Csak a mondat végén néz egyenesen a lány szemébe, egy furcsa kis gunyoros mosoly erejéig, utána iszik egy kicsit s a csészével együtt a tekintete is újra az asztal felé vándorol. Újabb kavargatás, kanálkocogtatás, ezúttal a süteményből is eszik néhány falatot, de nem néz a lányra. Csak úgy sugárzik belőle a ráérős nyugalom. Sokak pont ettől lesznek idegesek, de könnyen lehet, hogy az elsőst mindez nem zavarja, hiszen nem biztos, hogy hallott már róla és ha hallott is, nem kell minden folyosói pletykát komolyan venni. Most igazán csak néhány gesztusa, mozdulata olyan, ami azonnal nagyobb óvatosságra sarkallhatja a paranoiásabb társaságát, mondjuk a látszólag ellentétes megnyilvánulásai, az örökös többet-mondok-mint-amit-te-gondolnál féle gúny és az egyszerre békés és bizarr hangulata. Semmi érdekes. Ártalmatlan. Ártalmatlan?
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2013. január 29. 00:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed