28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. október 26. 12:10 | Link

Abi  Love Pirul

- Örülök, hogy eljöttél velem.
Jegyzem meg mosolyogva, mikor már sikeresen leoperáltuk mind a ketten a marcipánállatkáinkat. Nem mondom, tényleg jól sikerültek, büszke vagyok a lánykára. Már csak azt kéne megjegyeznem, hogy bizony kell még embert felvennem. Valahogy mindig elfelejtem kiírni a hirdetményt, pedig biztos lenne olyan ember, aki szívesen dolgozna itt. Reális árat fizetek a munkájukért meg… áh, most nem ezen kéne gondolkoznom. Randiztam már, volt barátnőm is, de most ez a lány itt, ő annyival másabb, mint a legtöbben. Nekem ő kell, egy életen át. Jelenleg határozottan ezt érzem, és ez az érzés eddig még nem volt meg, főleg nem ennyire intenzíven. Szükségem van rá, szükségem van ahhoz, hogy hozzám tartozzon, és hogy én is hozzá. Fogalmam sincs, hogy ő mit akar persze, lehet, hogy teljesen nem is ezt, és áááh, annyit fecsegek itt magamban, amikor itt ül tőlem pár centire, és egy igen jó kérdést tesz fel.
- Hát akkor először csak az egyikünk iszik belőle, és ha békává változik, akkor bizony a másiknak meg kell hoznia az áldozatot, hogy a csókjával visszaváltoztassa. Szívesen vállalom a kockázatot.
A komolynak induló mondat a végére már intenzív mosolygásba fulladt. Ha így folytatjuk, akkor bizony odáig fogunk eljutni, hogy nem tudok majd másik képet vágni. Be fog állni a szám vigyorgásra, és akkor maximum nevetségessé teszem majd magam. Vigyorogva oktatok komoly témát, vigyorogva kiabálok, vigyorogva sírok. Na nem mintha olyan nagyon jellemző lenne rám, hogy sírva fakadok, de ha beáll a szám erre, akkor tutira meg fog történni, akkor csak lesz valaki, aki vagy ami miatt elsírom magam. Jó tanács a jövőnek, ha vigyorgok hosszan, utána tilos hagymát pucolnom varázslat nélkül.
- Képzeld, hamarosan gyerekem lesz, Gwennel.
Oké, ez a mondat így nem pont a megfelelő, ezért gyorsan magyarázkodásba is kezdek. Szuper vagy Ádám, itt a lány, akivel szeretnél összemelegedni, erre puff, közlöd vele, hogy hamarosan lesz egy gyereked, jól van.
- Mármint nem komolyan, hanem valami életvitel projektben segítek neki, vagy miben. Családot kell alapítani, és mivel tavaly nem volt kedvem, megígértem neki, hogy idén segítek. Csak nem számoltam vele, hogy közben elmegyek tanárnak, szóval ez elég vicces helyzet. Nem tudom még, hogy mi fog belőle kisülni. Khm… na és a te napjaid? Hogy telnek?
Fiam…fiam… úgy néz ki, rád is rád fér némi oktatás, mert ez egy nagyon szerencsétlen és bugyuta helyzet lett. Közben megérkezik az ital is, aminek ezer színe van, mintha sokfél jégkása lenne, mégis kellemesen meleg, és kakaós, egy csipetnyi tél ízzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. október 26. 13:06 | Link

Nem szeretem ezt a témát, és kezd elmenni olyan irányba az egész, amiből menekülni szoktam. Anyáékkal is már sokszor átbeszéltük, mi lenne a legjobb, de ők most nincsenek itt, és pont az ellenkezőjét javasolják. "Nézz szembe a félelmeddel" Mindig ezt mondják. És ilyenkor meg... Á, mindegy is.
- Pont ennek elkerülése érdekében vagyok itt. Hogy végre normális közösségben lehessek. De eddig nem megy túl jól.
Keserédes gondolatok tolakodnak a fejemben, köztük elég erősen az, hogy tényleg el kéne mennem. Nincs itt helyem. De akkor is kiállok azért, amit akarok, ebben nem akadályoz engem meg senki sem. Maximum én, saját magam. De ennél erősebb vagyok. Nem adom fel.
- Mert akárhányszor belenézek, eszembe jutnak a gyűlölködő pillantások, amiért elmenekültem Franciaországból. És ugyanazt a lányt látom, mint aki akkor voltam, csak barna szemekkel.
Ami szintén csak egy álca. Mint egy maszk. Ez vagyok én. Egy begubózott, álarc mögé bújt félvéla, aki utálja, ami, és legszívesebben elmenekülne a világ elől.
Hülye, mocskos, letargikus gondolatok, jó, hogy az érfelvágást nem fontolgatom...
Beleborzongok, ha mindebbe belegondolok, úgyhogy jó lenne valami derűsebb dologról blablázni.
...
- A szemeimet nem kapod meg. És én sosem fogom látni, mit alkottál.
Hopsz, ez kettő volt. Nem baj, talán nem tűnik fel neki, pont úgy, ahogy nekem sem, hogy már megint túl kevés az italom. Többet viszont nincs képem kérni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
Egyetemi hallgató, Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 329
Összes hsz: 4825
Írta: 2015. október 30. 11:15 | Link

- Miért nem? - kérdezem meg, s inkább nem mondom el, hogy szerintem mi az oka. Megvárom, hogy ő mit gondol, hátha egyezik a véleményünk. Az pedig, hogy segíteni szeretnék... Nos nem tudom, hogy azért van-e, mert emlékeztet Kittenre, vagy mert a vélavér hat rám, esetleg teljesen őszinte belső készetetés-e, de szerintem mindegy is. Ha hagyná, igazán nem járna rosszul. Szerintem.
- Áh! Értem! - bólintok, ahogy a tükörképéről mesél. Aztán felteszek két újabb kérdést - És miért mások szemén keresztül nézed magad? Miért nem magadat keresed a tükörben?
Nem arra kéne gondolnia, hogy mi volt, hogy mit és hogyan láttak mások. Egyébként sem valószínű, hogy gyűlölték. Az emberek furák, s sokszor nincsenek tisztában az érzéseikkel. Még gyakrabban meg hazudnak még maguknak is azokról. Sóhajtok egyet. Szeretném megérinteni. Megölelni és elmondani neki, hogy feleslegesen aggódik. Hogy a világ valójában gyönyörű, és neki is élveznie kéne. Mégsem teszek semmit. Csak a bögrémet szorongatom, ami időközben valahogy kiürült és sóhajtok egy nagyot.
Ha megengedi, hogy lefessem, akkor nyugodt és vidám színeket fogok használni. Olyan képet alkotok majd, amin az a Zoé lesz, aki szerintem lehetne belőle. A kép már meg is jelenik előttem, de ekkor kapok egy csúnya pofont. Nem igazit. De a szavai pont olyan égető érzést hagynak maguk után. Pislogok párat, mert nem értem pontosan, hogy miért kér tőlem ilyet.
- Mármint... A valódit? - kérdezek vissza, hogy mire is gondol a szemei kapcsán. Az előbb egyértelművé tette, hogy valami varázslattal, megváltoztatta a szeme színét, de nem tudom, hogy erre céloz, vagy hogy olyan képet szeretne, amin nem látszódnak a szemei? - Miért nem akarod látni?
Teszem fel az újabb kérdést, arra a részre vonatkozóan, ami annyira szíven ütött. Egy időben féltem megmutatni a képeimet, főleg azoknak, akikről készült, de mostanra teljesen máshogy gondolkodom erről. Ha pont ő nem látná, a róla készült képet, akkor igazán nincs értelme megfestenem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. október 31. 20:37 | Link

Lelkizős. Amit agyon sokszor, kb. mindig el akarok kerülni. Kell nekem jártatnom a számat... Mivel nem akarok mesélni, így csak megrántom a vállam, meg egy picit megrázom a fejem, talán ennyi is elég lesz. De már sokáig mentem. Ezt nem fogom tudni kimagyarázni. De érdemes egy idegenre bármilyen titkot rábízni? Vagy ez nem is titok, csak az én felfogásom szerint?
Csak nem hagyom nyugodni a témát, így végül úgy döntök, hogy akkor tessék, kitálalok, vesztenivalóm úgysincs...
- Nem megy túl jól, mert nyílt titok, hogy mi vagyok, és így sosem tudok nem a központban lenni, főleg, ha valakivel összefutok, aki nem lány. És nem tudom másik szemszögből nézni azt, amit látok. Mert fogalmam sincs, hogy ki is vagyok. Vagy ki lehetnék. Netalántán ki leszek. Ha bármi sejtelmem lenne arról, hogy nem lesz belőle bajom, hogy "normálisként" viselkedem, hidd el, nem lennék ekkora civakodásban önmagammal.
De bármilyen tippet szívesen meghallgatok, ami segíthet, és ráadásul még nem próbáltam. Ilyen viszont nem lesz túl sok, szóval inkább csendben maradok, hátha lecsendesedik ez a téma...
... hogy aztán valami hasonló kényelmetlen kerüljön elő, de ez máshogy kényelmetlen, inkább olyan izé. Grace fényképezett, de az mégsem olyan volt, és nem is tudtam volna mit tenni ellene, hiszen már azelőtt is kattant a vaku, mielőtt bármit szóltam volna. De várjunk csak... Ugye nem élt vele vissza. Ha visszamegyek, majd beszélek vele.
- A valódit sem, meg a festettet sem. Félek tőle.
Azt hittem, eddig nyilvánvaló volt, hogy nem akarok tükörbe nézni, de ezek szerint mégsem. Nem baj, a higgadtságom (még) megvan, így tudok válaszolni minden ingerencia nélkül.
- Mert az már majdnem ugyanaz, mint a tükörkép.
Talán ennyi elég lesz magyarázatnak, de azért várok még pár pillanatot, hogy be is bizonyosodjak róla, és ha semmi egyéb nincs, akkor tényleg vidámabb vizekre próbálok evezni. Vagyis számomra érdekesebb dolgok felé.
- Miért próbálsz meg nekem segíteni? Elvégre nem is ismersz annyira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2015. november 1. 17:24 | Link

Ádi  Love




Én is örülök.
De ezt csak úgy magában merte kimondani. Gondolatban sokkal bátrabb volt a lány, néha azt kívánta, bárcsak a fejébe látnának az emberek a megfelelő pillanatokban, úgy legalább nem kellett volna megküzdenie a kommunikációs defektjeivel. Bár, néha annyira kuszák voltak a gondolatok, hogy Abi is alig bírta követni őket.
Most is össze-vissza volt kicsit minden. És mégsem. Nehéz volt rá magyarázatot találni.
Zavartan nevetett Ádi frappáns válaszára a titkos italokat illetően. Rendesen el is pirult a lányka. Nem mert a fiúra nézni, már amiatt is zavarban volt, hogy zavarba jött az előbb. Helyette ismét a süteményre koncentrált, mintha azon múlna az élete, hogy milyen pontosan választja le a villával azt a kis falatot az egészről.
Épphogy a szájába került a narancsos csokicsoda, Ádi kijelentette, hogy gyereke lesz. Abi a hírt heves köhögőrohammal reagálta le, majd szalvétáért nyúlva lerepítette az asztalra szerencsétlenül letett villáját, pár "szabadok vagyuuunk" ujjongást hallató sütimorzsa társaságában, a földre. Szerencsére a cukrászda eléggé tele volt ahhoz, hogy az evőeszköz landolását csak kevesen vegyék észre. Abinak az is épp elég volt, sőt.
Közben magyarázatot is kapott az iménti kijelentésre. Ő is szívesen magyarázkodott volna, hogy nem azért kezdett ám el köhögni, és nem azért repítette el azt a szegény villát, mert... mert Ádám azt mondta, amit. Nem, nem ám.
Megsemmisülten ült ott, nem is mert felállni.
Most biztos idiótának nézi őt Ádám.
Nem mintha nem látta volna még bénázni őt a fiú. Csak az eddig Abinak nem tűnt fel. Ám most minden olyan iszonyatosan fontosnak tűnt, mindent felnagyított... nagyon nem szerette volna azt, hogy Ádám meggondolja magát és visszavonja, miszerint örül, hogy itt van, vele.
Nem szólalt meg inkább, csendesen nézte végig, ahogy az italt elé teszik, az imént elejtett villa társaságában.
Egy halk köszönöm. Pohárbámulás.
Senki nem készítette fel. Senki nem mondta el neki, hogy ilyen rettentően szerencsétlennek fogja érezni magát.
Jó, igaz, ki is figyelmeztethette volna őt? Hisz senkinek nem mesélt még arról, hogy őt bizony életében először randira hívták. Talán jobb is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi A. Flóra
INAKTÍV


Palacsintahercegnő
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 515
Írta: 2015. november 2. 21:13 | Link


kinézet

Dwayne Warren nagyon félelmetes! De tényleg, mindenki higgye el. Ezért jobbnak láttam megismerkedni a lányával. Bizony azt pletykálják, hogy a pszichológus néni és a defenzor lánya Mina, és ugye, hogy jó ötlet jóban lenni a morózus lányával? Meg amúgy is szükségem van még barátokra, bár úgy látszik, hogy jobban vonzanak az idősebbek egyelőre. Még nem találtam meg a hangot az évfolyamtársaimmal, hiába ülünk az izgi, vagy éppen uncsiba torkolló órákon.
Meg be kéne már szereznem néhány robbanó cukrot, csokibékát és és és mindenfélét! Mert amikor unatkozom eszem, és szegény Nina már álmából felkelve is palacsintát csinál szerintem. Azért nem kell ezt eltúlozni, elég, ha mindössze két naponta süt. Nem vagyok én élősködő!
Egy bőrdzsekibe és egy melegebb felsőben voltam, meg egy NASA-s sapiban, persze csizma is dukált a melegebb nadrágomhoz. Amúgy bírom, hogy a muglik felmennek az űrbe, nagyon menők! vagy egy hónapig rágcsáltam apa fülét, mire beszerzett egy ilyen sapkát, persze neki nem tetszett, mert muglis cucc, és szerinte ordenáré. Szerintem meg jó ízlésük van nagyon, csak mi varázslók vagyunk begyepesedve, pedig, ha a mugli divatot vegyítenénk egy kis varázslattal, awww meghalnék, olyan jó cuccaim lennének!
Szóval Mina engem ott vár már a cukiban, biztos vagyok benne, mert azt mondta. Bagolyban vettem fel vele a kapcsolatot, miután volt pár bűbájtan óránk együtt. Szóval belement, hogy együnk valami finomat.
Berobbanok a boltba és egyből keresni kezdem a lányt, majd nagy vigyorral integetni kezdek neki és oda is libbenek hozzá.
- Szia Mina! Tök jó, hogy eljöttél, nem akartam unatkozni, meg amúgy is. mi van itt? – csillogó szemekkel néztem körbe, majd gyorsan visszafordultam hozzá, kissé szégyellve magam. – Amúgy bocs, csak nagyon belelkesültem, mert itt annyi minden van, hogy megőrülök! – száz wattos vigyor, és nyomok neki egy öleléses puszit, ha akarja, ha nem. Tök rellonos, mi? Nem érdekel!
- Mit kérsz, hoztam pár galleont! – csapkodom meg a zsembemet, amiben megcsörren a pénz. Igaz, nincs tele galleonokkal, de olyan 25 sarló azért van, felkészültem! Ami azt illeti, szívesen meghívom, ezzel megalapozva a barátságunkat, mert nekem szükségem van sok csaj barátságára, és ez a Mina nagyon kis cukinak tűnik!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Démon(m)ina
INAKTÍV


CsöppWarren
offline
RPG hsz: 246
Összes hsz: 626
Írta: 2015. november 4. 15:56 | Link

Flóricsek

Mostanában valahogy beindult az életem, aminek nagyon örülök. Határozottan jót tett nekem az, hogy elmentem, kicsit volt lehetőségem élni, felnőni, és realizálni, hogy a körülöttem lévő világ se nem csupa negatívum, se nem csupa tündérmese. Hogy vannak jó és rossz emberek, hogy a szüleim azért nincsenek együtt, mert már nem passzolnak össze. És hogy igazából tök nagy mázlista vagyok, amiért nem kellett választanom közülük, s hogy anya nem haragszik azért, mert most apa áll közelebb a szívemhez. Belőle még mindig nem kaptam eleget. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lesznek többet veszekedések, mert biztos, hogy lesznek, kezdve anya új pasijával, aki komolyan mondom, hogy nagyon nem illik hozzá. De egyelőre, minden rendben.
A gondolataimat elhessegetve lépek be a cukrászdába, ahol flórával fogok találkozni. Ez a kapcsolat is olyan, amilyenben korábban nem volt részem. Most mégis mosoly szökik az arcomra, miközben szétgombolom a kabátomat. Kiválasztok egy ablak melletti részt, és miközben lepakolom a cuccaimat intek Krisztának, aki egy másik nővel ül és beszélget. Azt hiszem mondott valami olyasmit, hogy jönni fog hozzá az unokatesója. És eléggé hasonlítanak is. Nem tudom, hogy mi fog ebből a mai napból kisülni, de remélem csupa jó.
- Szia…
Épp csak ennyit tudok kinyögni, még a neve is lemarad, mert megérkezése után egyből lelkesedni kezd a hely iránt, ami nekem már szinte a negyedik otthonom lett. De azt valljuk be, hogy nagyon pofás lett a felújítás után.
- Ugye, milyen király? Imádom ezt a helyet!
A kezembe veszem a pénztárcámat, és szétkattintva kihúzok belőle egy vékony kis tömböcskét.
- Én meg kedvezményes kuponokat hoztam. Van sütire, forró csokira, habos kakaóra… egy csomó mindent tudunk venni olcsóbban!
A bolt tulajától kaptam a szülinapomra, így tuti biztos, hogy jók és levásárolhatóak még. Én pedig most élni is szeretnék párral.
- Tutira iszok egy mentás vagy egy karamellás forrócsokit, keksszel, meeeg úúú eszek vulkán sütit. Az annyira jó! A belsejébe nem csak krém van, hanem folyékony szirup is, szinte minden ízben. S amikor először megbököd kicsit a villáddal, akkor feltör és végigfolyik a csokis mázon. Isteni finom, nekem elhiheted.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. november 4. 17:16 | Link

Abi Love

Mosolyoghatnék is éppen, mert hát aranyos, ahogy elpirul, finom fehér bőrén kifejezetten élő és emberi a pír. Olyan, mint egy gyönyörű porcelánbaba. Úgy érzem magam, mint a játék katona, aki meg akarja hódítani. Érzem, ahogy a látványra szinte cukormázzá olvad a szívem. Olyan lehet, mint a macim, aki a hirtelen melegre kicsit nagyobb pocakot eresztett. Nem baj, majd visszaváltozik.
Igyekszem persze, legalább egy kicsit elkalandozni. Nem, nem visszatérni az elkalandozásból, mert az szerintem már esélytelen. Olyan szinten belemerültem jelenleg abba, hogy kielemezzek minden egyes centit Abigélen, hogy egyszerűen nem maradt már más lehetőség, mint hogy erőnek erejével elvonatkoztassak. Nem tudom mit tett velem ez a lány, vagy hogy mikor lett ez szerelem. Mert ez bizony az.
- Szeretnél gyereket?
Merül fel bennem a kérdés, és ki is csúszik a számon, úgy, meztelen valójában. Ádám, te szentséges Merlin! Normális vagy te egyáltalán?! Egész biztos, hogy nem. Őszinte megrökönyödéssel nézek magamra a mellettünk lévő üvegen, amitől egy kint sétáló kisfiú elpityeredik. Na bravo. Gyorsan visszafordulok a lány felé inkább, bár ha ő is sírni kezd, akkor lassan én is.
- Mármint valamikor. Vagy úgy általában, érted na!
A végén már kínos – segélykérőn nézek a lányra, remélve, hogy nem szalad el azonnal, és meséli el mindenkinek, hogy egy diákomat megrontó szatír vagyok. Nem örülnék neki, mert esküszöm, hogy eszembe sincs egyik sem, és én nem is ilyen vagyok, csak éppen megütött valami úgy, hogy ilyen bugyuta balga barbár lettem tőle.
- Képzeld, a múltkor találtam egy verset, amiről eszembe jutottál.
Miért nem tudok elvonatkoztatni Abigéltől, a csodás bőrétől, szemétől, szájától, meg a válla finom vonulatától? Olyan vagyok, mint egy holdkóros, akire durván ható drogok fejtik ki hatásukat. Meg akarom csókolni, a kezét akarom megfogni, a fülébe súgni, leheletnyi csókot adni a vállára, és ehelyett mit csinálok? Találtam egy verset. Jobb kezem mutatóujját felemelve, zavartan kérek türelmet tőle, míg megkeresem a kissé gyűrött lapot, melyre felskicceltem a verset, és melyet azóta is a kabátom belső zsebében tartok, nehogy bármi történhessen vele. Ha tudná, mióta hordom itt, biztos bolondnak gondolna. De hát az is vagyok. Bolondulásig szerelemes a levita békalánykájába.
- Meg is van. Felolvassam, vagy elolvasod?  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bloody Mary
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. november 6. 20:52 | Link

Mikola Keve Áron
Az első munka nap
Ruha

Reggel már enyhe izgalommal ébredtem. Hiszen ma van az első munka napom.
A suliban ez szinte teljesen elmúlt, mivel koncentrálnom kellett, de amikor elindultam dolgozni újra visszatért.
Vidám mosollyal az arcomon lépek be a cukrászdába. Hát akkor sok sikert nekem!
Köszönök, lerakom a táskám és felveszek egy kötényt. Ma pincér munkakört vállaltam magam, úgyhogy mielőtt kilépnék az eladó térbe magamhoz veszek egy jegyzetfüzetet, valamint egy tollat. Aztán elkezdem a tényleges munkát. A pult mögött állva figyelem a vendégeket, hogy kihez induljak rendelést felvenni.
Lassan felereszt bennem a kezdeti idegesség és izgalom. Bár ezt lehet, hogy elsietve gondolom. Végül is még nem csináltam semmit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2015. november 6. 22:09 | Link




Keve totális izgatottsággal vágott neki a falunak a mai napon az órái után. Nem ismeri a kudarc szót, így a már három napja fűzött szőke évfolyamtársát remélte meggyőzte kitartása és el fog jönni a megbeszélt találkozóra. Nem vitte túlzásba a készülődés, de azért arra vette a fáradtságot, hogy a haját belője, azért mégis csak ki kéne valahogy nézni. Időben elindult, sőt még egy virágot is lopott az egyik bolt elől. Persze a legnagyobb óvatossággal és sajnálattal. Vigyorogva viharzott be a cukrászda ajtaján, ahogy odaért, majd egy szimpatikus asztalt foglalt le. Ahogy üldögélt, a szál virággal az asztalon maga előtt kicsit azért izgult. Valahogy rossz előérzete volt, mondjuk a bátyjától mindig azt tanulta, hogy csak magabiztosan szabad, semmi kétely. Azonban, ahogy ült magában és teltek a hosszú percek zavartan vakarta meg a tarkóját és nézett körbe.
Sehol nem volt a szép szőke, de még csak kitekintve az ablakon közeledni se vélte őt. A vigyor lassan fogyott arcáról még nem egészen semmitmondó és komoly tekintettel sóhajtott fel. Megtámaszkodott az asztallapon, majd felállt és a pulthoz sétált, ahol egy ismeretlen barna hajú lánnyal találta szembe magát.
- Ne haragudj, nem láttál egy nagyjából ilyen magas, szőke, csinos lányt bejönni esetleg?
Kézfejét vízszintesben vállához tartotta szemléltetve a magasságot, bár ő is tudta, hogy igazából tökre fölöslegesen. Utolsó próba volt, de kezdte felfogni, hogy igazából felültették. Fintorgott egy sort, végül a kínálatot kezdte nézegetni. Ha már ennyire szerencsétlenül sikerült eszik valamit mielőtt visszacsámpázik.
- Mindegy is... Mit ajánlanál? Mi a legfinomabb?
Érdeklődött végül,tekintetét a lány és a látott sütemények között jártatva. Egyedül nehezen tud dönteni, de ha muszáj megteszi. Bár most minden kedvét elvette, hogy hiába ücsörgött itt. Majd legközelebb, talán félreértették egymást, szóval van ez így...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bloody Mary
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. november 7. 13:43 | Link

Mikola Keve Áron


Nem sokkal az után, hogy beállok a pult mögé egy srác viharzik be az ajtón idióta vigyorral az arcán. Majd leül az egyik asztalhoz. Egy pillanatig mérlegelek, hogy oda menjek-e, végül inkább a helyemen maradok. Úgy tűnik vár valakit, a virágból ítélve nőneműt. Ezért én is várok még.
Jobb ötlet híján hátra sétálok, hát ha van kész süti amit előre kell vinni. Majd miután közlik, hogy nincs rám ott szükség vissza sétálok. Nem sokkal ezután komor képpel oda sétál hozzám nem rég bejövő fiú és egy szőke csaj után érdeklődik. Készséges, talán egy kicsit kárörvendő mosollyal válaszolok.
-Szia, nem.
A fintorára nem reagálok, helyette az ajtóra pillantok. Kedves mosollyal nézek a belépőkre, aztán vissza fordulok a sráchoz és rövid gondolkozás után két kedvencemet ajánlom neki.
-A vulkán sütit és a Plimpy-ikrás tortát.
Türelmes mosolyt varázslok arcomra látva a döntés képtelenségét és teszek egy lépést a sütemények felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2015. november 7. 14:28 | Link




A kezdeti jó hangulat és kedv lassan kezdett fogyni belőle, ahogy egyébként igen türelmesen várakozott. Nem az a fajta gyerek ő, aki ilyen esetekben izgága és türelmetlenkedő, de lehet nem ártott volna. akkor talán előbb döbben rá a tényre, hogy hiába jönnek és mennek az emberek a cukrászdában, akire ő vár már bizonyosan nem fog ideérkezni. Lehet dolga van, vagy csak szimplán jobb társasága. Nagyon nem eshet nyilván jól férfiúi hiúságának ez a kis pofon, azonban nem nagyon tud mit tenni. Inkább úgy kell tenni, mintha mi sem történt volna. Ezzel a tudattal ballag a pulthoz végül.
- Kár. Köszi azért.
Nem bunkó ő, szóval szépen megköszönminden választ, bármilyen is legyen az. Különösebben észre sem veszi a gúnyolódást, eléggé másra koncentrál. Bár jól megnézi magának a barna hajú lánykát is  apult mögött, miközben sütivadászatot rendez. Egyik jobban néz ki, mint a másik, azonban nem nagyon jut egyről a kettőre.
- Vulkán? Robban? Kiönt? Éget? Vagy mitől...?
Csattan fel érdeklődően hangja, miközben különösen mozgatja szemöldökét is, ahogy próbálja elképzelni. Valahogy most egy kisebb vulkán képe jelent meg előtte, amiből folyik a krém, a forró és tejes csoki. Igazából nem is hangzik valami rosszul belegondolva, de a másikról se tudja az mi.
- Plimpy? az valami hal lehet, nem köszi ilyenekkel nem élek. A sushit se szeretem.
Nem mintha kérdezték volna, de ő jól elszórakoztatja így legalább önmagát is. Végül aztán rámutat a pultban egy linzerszerű édességre, hogy ő bizony azt szeretné vélhetően, megvárja még a lány válaszolgat persze, mielőtt nagy dolgokba bocsátkozna. Az édesség majd segít, azért nem omlott össze, lássuk be, de szomorú, hogy egyedül ücsörög itt. Legalább egy havert előkeríthetett volna vésztartaléknak, aztán elbaromkodtak volna a sarokban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bloody Mary
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. november 7. 18:20 | Link

Mikola Keve Áron

A válaszomat udvariasan megköszönni, aztán a sütik után érdeklődik. Ennél a témánál már sokkal készségesebb vagyok. Kis gondolkozás után közlöm vele két kedvencem. Amire ő elég furcsán reagál. Meglep, hogy nem ismeri őket, de rezzenéstelen arccal válaszolok.
-Kiönt, ha megbököd a villáddal.
A srác arcából látom, hogy nem kell tovább magyaráznom elképzeli így is. A sushis kijelentésre csak mosolyogva bólintok.
Aztán nagy nehezen végre választ magának. Kiveszek linzert és tányérra rakom, villát és szalvétát teszek mellé, majd érdeklődve nézek a vevőre.
-Adhatok még valamit?
Ha nem kér semmit, akkor a kaszához sétálok és megvárom amíg fizet, aztán vissza sétálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2015. november 8. 19:58 | Link




Miben is reménykedett? Hogy majd a barna lány esetleg felvilágosítja, hogy csak benézte, a másik sarokban ücsörög egy szőke és biztos rá vár. Aztán a következő pillanatban mint a filmek tipikus lassított jeleneteiben fordul hátra, szemei kikerekednek majd leesett állal figyel egy rá váró bombázót. Hát nem, Keve, ez nem az Imax vászna.
- Micsoda sütemény, wow. ezeket ti találjátok ki?
Meglepettsége arcára is ki van írva, miközben azért már eljátszott a gondolattal milyen is lehet ez az édesség. De ez se győzte meg az amúgy döntésképtelen mindenségét. Inkább ujjaival a pultot zongorázta végig, amíg el nem ért a linzerekig. Természetesen száját nem csukta össze. szeret villogni mindenfélével az ellenkező nem előtt. Kényszerét érzi szórakoztatónak és beszédesnek lenni. Egyszer talán kinövi.
- Mondjuk a neved, ha már ilyen gyorsan és kedvesen kiszolgáltál.
Villantotta felé fehér fogait egy vigyor formájában, míg zsebéből előhúzta  a pénztárcát és fizetett. Egy percre megtorpant a fizetséget nyújtó keze, tekintete pedig a pulton pillantott végig. Aztán megint a lányra.
- Tudod mit, legyen kettő, az egyik a tiéd. Legyen szép napod!
Mondja a lánynak, miközben kifizeti végül mindkettőt, majd megvárja még elveheti a magáét. Hát eléggé furcsa módszerekkel ismerkedik, meg kell hagyni, de le merné fogadni, hogy az első aki ilyet ajánl a lánynak. Valahogy az idejárókból nem nézi ki, hogy egyedül toporognának előtte és segítségre lenne szükségük, amit aztán meg akarnak hálálni. azonban még a nevét meg nem tudja nem tágít a pulttól. A kezében lévő édességbe harap, majd elégedetten hümmögni kezd.
- Ehmz nahmgyohmn fihnomhm.
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2015. november 30. 16:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi A. Flóra
INAKTÍV


Palacsintahercegnő
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 515
Írta: 2015. november 15. 10:57 | Link


kinézet
Minával egyébként a folyosón találkoztam, miután hallgatóztam a rellonos klubhelyiségben és pont róla beszéltek. Nem akartam önző lenni, meg minden, csak ismerkedni egy kicsit, és láss csodát, belement. Ezért találkozunk most itt, mert hol máshol? Egy lánynak enni kell ilyeneket, meg minden és itt meleg van. Nem szeretem annyira a mostani idősjárást, mert sosem tudod, hogy hogyan öltözz fel. Biztos, hogy vagy alul, vagy felülöltözöl a kinti hőmérsékletnek, szóval az a tuti ha nyár, vagy tél van. Akkor száz százalék, hogy vagy hideg van, vagy meleg. Többnyire…
- Nagyon tetszik! – vigyorgok és csillognak a szemeim, aztán megmutatom ám, hogy nem vagyok csóringer, bár az össze pénzem elhoztam, amit a hónapra kaptam. Nem aggódom különösebben, de az milyen lenne már, hogy veszek egy valamit és elmegyek. Kitépné a szívem a gondolat, hogy mi mindent hagytam itt.
- Kupon? Érdemes volt meghívni – kacagok fel. – Csak viccelek ám, nagyon örülök, hogy eljöttél, sokkal mókásabb lesz az egész – a kabátomból gyorsan kibújok, elfújom a belógó tincset a bal szemem elől és startra kész vagyok. közben Mina elmondja, hogy miket lehet itt kapni, meg, hogy mire van kedvezménye.
- Aztaaaa, olyat én is kérek – utalok a vulkán sütire. Nagyon izgi dolgok vannak itt, de olyan robbanó cukrot mindenképpen szeretnék, ami a szádban rágva egyszer csak szétrobban, és sosem tudod, hogy mikor. Az nagyon vicces. Oda is megyünk, ahol fizetni kell, és bűbájos mosolyt villantok a kiszolgáló felé.
- Akkor én kérek egy forró csokit, vaníliával, meg palacsinta is kell egy pár, meg izétorta… vulkán süti. Aztán kettőt abból a robbanós cukiból, meg azok a színes sütik is tetszenek, amiknek bugyog a teteje. Egy zöld és egy sárga, na meg egy kék elég is lesz – azt hiszem ennyi talán elég.
- Mégis mennyi palacsintát kérsz? – kérdezi egy kicsit elhűlve a lány. – Ha Mina nem kér, akkor elég a szokásos hat, mert mást is eszek. Ja, igen, Minának lesz forrócsoki keksszel és szintén egy vulkán süti. A kuponokat is ő őrzi, én fizetek! – felelem büszkén és várom, hogy Mina lerendezze a dolgot, hogy milyen forró csokit kér, majd átadom a kért összeget. Még maradt pénz, szerencsére a diákok pénztárcájához vannak igazítva az árak.
- Menjünk a kanapékhoz, oké?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. november 18. 21:03 | Link

Mikola Keve Áron

Miután a srác nagyjából túl esik azon, hogy a partnere felültette. Elkezdi a süteményeket nézegetni. Én pedig készséges mosollyal az arcomon válaszolgatok a kérdéseire. Szerencsére átfutottam a lényeges információkon mielőtt ma elkezdtem dolgozni, így könnyen tudok magyarázatot adni neki.
-Egy részét igen, de sokat a vendégeink találnak mi pedig kérésre elkészítjük.
Ezután majd nem rászólok, hogy csukja már be a száját, de végül sikerül türtőztetnem magam. Ennek rövid idő után meg is jön a jutalma, mivel a srácnak végre sikerül választania. Gyors és viszonylag precíz mozdulatokkal tányérra helyezek egy linzert, végül pedig a fiú elé tolom a tányért.
Változatlan mosollyal az arcomon megérdeklődöm, hogy szeretne-e még valamit.
Az erre kapott válasz hallatán pedig majd nem elnevetem magam. Ha tudná mennyire idegesít a szerencsétlenkedése... Közben azért megjegyzem magamnak, hogy meg kell keresnem a névtáblám.
-Állia vagyok.
Ezután végre fizet, bár ennél is megakad egy pillanatra. Már éppen egy sóhaj kíséretében rá akarok kérdezni, hogy mi a gond, amikor elmondja mit szeretne.
Egy pillanatra megtorpanok, aztán válaszolok.
-Köszönöm.
Elveszem a pénzt, majd a kasszához sétálok és beütöm az összeget, aztán a vissza megyek.
-Jó étvágyat!
Ezzel oda adom neki a visszajárót, valamint a sütit ami kettőnk között volt a pulton. A srác bele is harap és teli szájjal megdicséri. Én pedig elnyomok magamban egy fintort. Helyette pedig udvariasan bólintok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2015. november 30. 16:41 | Link




Valami úton módon a saját kedve kompenzálása ként leginkább úgy lép fel, hogy szájmenést kap, amit másokra erőltet. Ha tudná eredendően, hogy közel sem erre vevő hölggyel van dolga és hogy az illem tartja már csak a barnát a társaságában, biztos kínos csend és vigyor mellett távozna. Így azonban egyre jobban felbátorodik és kérdezget. Minden érdekli jelenleg, csak ne kelljen a szőkére gondolnia.
- Milyen különleges név. Régóta dolgozol itt, Állia?
Kérdez még, ha már mást nem szórakoztat lelkes személye, hiszen felültették. De tényleg nem húzza azért a végtelenségig, előszed valami döntési képességet egy kis csavarral magából. Mindezzel vezeti tovább magukat. Fizetéskor pedig a köszönömre felcsillannak barna szemei, megvillantja hófehér fogsorát, csak eztán kezd a süteménynek neki.
- Nem tesz semmit, neked is.
Nem a háláért vannak ezek az apró megmozdulásai, mégis jól esik a szívének, ami nagyon is a helyén van, ha kedves gesztusra kedvessel reagálnak, nem csak lesöprik az útról. Elteszi a pénzt, majd neki is kezd a süteménynek. Kifejezi még tetszését is igen hamar, aztán látva, hogy mintha más is igénybe venne némi segítséget, nem is tartja fel tovább a lányt. Kihátrál a pulttól, kulturáltan igyekszik lenyelni minél gyorsabban a falatot, hogy elköszönhessen tőle, csak aztán távozna. Tekintetét közben sem veszi le Álliáról, a fintort is kiszúrta, de igyekezett azt ignorálni, és úgy tenni, mint aki nem vette észre se magára.
- Még egyszer köszi, remélem még látlak itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren
offline
RPG hsz: 246
Összes hsz: 626
Írta: 2016. január 3. 13:44 | Link

Flóra

- Tiszta hasznos vagyok.
Jegyzem meg nevetve, miközben a pulthoz sétálunk. Meg kell állapítanom újra és újra, hogy Flóra minden, csak nem az a tipikus rellonos, aki mást sem csinál, csak morcoskodik. Ennek pedig kifejezetten örülök. Így már négyre nőtt a számomra kifejezetten szimpatikus rellonosok száma, és általa a nemek aránya is kiegyenlítődött. Köszönjük Flóra.
- Öhm, de, szerintem eszek én is, de csak kettőt.
Többet nem szeretnék, mert anya kiakadna, ha nem ennék rendesen a vacsorából. Valami baja van, mert napok óta főz meg süt, de rákérdezni nem merek, mert félek, hogy megint apa csinált valamit. Nem igazán értem a felnőttek világát, mármint az tényleg jó nekik, hogy mást sem csinálnak, csak tépik egymás idegeit, elmondják egymást mindennek, majd egymás nyakába borulnak, ha éppen olyanjuk van? Ha ilyen a felnőtt élet, akkor köszönöm szépen, nem kívánok felnőtt lenni, mert nem olyan nagy buli.
- Én is szeretnék kérni színes sütit, kéket meg zöldet, és vulkánsütiből kettőt. Na jó, legyen egy sárga is.
Elvégre a vulkánsüti pirosas színű, így mindegyik házat felvonultatjuk szépen. A számolás után egy csinos kis összeget mond a kiszolgálónk, de átadom a kuponokat, és sunyiban azt a kártyát, amit Áditól kaptuk, és amivel olcsóbb az itt fogyasztásunk. Látom is, ahogy a listára felkerül minden, amit szépen vásárolgattunk az elmúlt fél percben. Nagyon helyes, amúgy is elég magas keretet kaptunk Ádámtól, szinte lehetetlenség levásárolni.
- Három sarló és tíz knút lesz összesen.
Elégedetten bólintok, hiszen ez nevetséges összeg ahhoz képest, amit elvittünk a két kerek tálcánkon. A forrócsokikat majd úgy hozzák utánunk.
- Okés, az nekem is szimpatikus.
Követem Flórát, hogy ő válassza ki, melyiket szeretné, majd ha megvan, lepakolok, és ledobom magam a kényelmes kanapéra.
- Milyen érzés itt lenni? Hozzászoktál már az iskolás léthez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2016. január 12. 12:35 | Link




A cukrászda ajtaja tompán csukódik be mögötte. Konstantin a pultban álló fiatal lányra pillant, biccent neki, és bár ajkai jól láthatóan szavakat formálnak, elharapott köszönése olyan halk, hogy azt a lányka biztosan nem hallja meg. Latyakos, sáros cipőit még ott, az ajtó előtt fekvő szőnyegben megtörli, s körbepillantva egy ablak melletti asztalkát választ maguknak. Célestine-nel ide beszélte meg a találkozót, aki valószínűleg azt gondolja, hogy kislányuk is velük lesz, hiszen a férfi szabadnapos apukaként éppen ma reggel ment érte. A nő talán még örül is, hogy végre úgy töltenek együtt egy délelőttöt, mint bármely másik, egészséges család.
Konstantin kihúzza az egyik széket, s kabátját levéve annak támlájára igazítja. Közben kipillant az ablakon, hátha meglátja a közeledő Renée-t. Kissé ideges a mai találkozó miatt, hiszen olyasmiről szeretne beszélni az aurorral, ami ugyan már régóta érik benne, eddig sem magát, sem a nőt nem érezte elég felkészültnek hozzá. Azonban mióta egyedül van, és volt néhány hosszú hónapja gondolkodni, rájött, hogy azt, amit mondani készül, már rég ki kellett volna mondania. Még akkor is, ha belül retteg a választól.
Helyet foglalva aztán előredől, felkönyököl az asztalra, s ujjait imaformára fűzve az ablak felé fordul, hogy a kinti zsibongó életet figyelve elmerenghessen saját gondolatain. Fleurt még órákkal ezelőtt vitte el szüleihez, akik egyszerűen imádják őt, és akiknél biztosan tudja, hogy biztonságban van. Az anyja már ki tudja mióta a ház előtt, az utcán várta őket, hiába mondta neki Konstantin, hogy maradjon csak bent a melegben, majd jönnek, amikor jönnek. Aliz – mint minden igazi, magából csak szeretetet adni képes nagymama – hangosan sikítva szaladt a kislányért, hogy felkapva őt máris izgatottan kezdje hallgatni, mi minden is történt a kicsi karácsonyra kapott puffskeinjével. Persze, mugli asszony lévén fogalma sem lehetett arról, hogy az miféle varázslat, de fia gyorsan kisegítette: kicsi, szőrös, kerek állat.
- Tessék? – zavarodottan, homlokráncolva fordul vissza az ablaktól, s pillant fel a mellette álló lányra. – Még nem, köszönöm. Várok valakit.
Mosoly nélkül dől hátra, az elegáns szék megreccsen súlya alatt. Visszagondol anyjára és lányára, amint otthagyta őket szülőotthonában, és a pillanatba belesajdult a szíve. Felsóhajtva hessegeti el az emléket, majd órájára lesve dobolni kezd combjain. Gyere, gyere, Célestine.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2016. január 14. 11:27 | Link

Kolos

Gyerek ugyan nincs a háznál, mert Konstantin magával vitte, Renée-nek mégis ezernyi dolga van. Kitakarít, főz, mos, levelet ír, dolgozik... És mindezt pár óra leforgása alatt teszi. Zseniális nő, én mondom, akárki is lesz a férje majd egyszer, nem fog csalódni benne.
Most viszont eljött a program ideje. Kolos találkozót kért Célestine-től, aki már most késésben van, de semmi vész. A zuhany alól kiszabadulva gyorsan szárítja meg haját és kapja magára csőfarmerét és kék blúzát, fekete bakancsot húz lábára, vállára dobja szövetkabátját és már csukódik is mögötte az ajtó. Így sikerül az amúgy tíz perces hátrányát egy percesre csökkentenie. Útközben dobja fel az ajakfényt magára, több nem is kéne, belebújik kabátjába és szorosan megköti derékban. Megfagy, ha nem teszi, tudniillik. Gyorsan lépdel, zsebre dugott kézzel és jókedvűen. Tudja, hogy ma a család együtt lesz, a közös programok pedig mindig megmelengetik szívét.
A cukrászdához érve könnyedén lép be, kicsit megtörölgeti lábát és oldalra pillantva szinte azonnal kiszúrja a férfit. Mosolyogva indul meg felé, noha ez a görbe folyamatosan fagy le, ahogy tudatosul benne, Fleur sehol sincs. Lehámozza magáról kabátját és leül a férfival szemben, aggodalmasan vizslatva arcvonásait.
- Úgy tűnik ma gyerekmentes napot tartunk. Mi a baj Kolos? - szinte rögtön a tárgyra tér, hiszen nem lehet nem észrevenni ezt a fájdalmas tekintetet. Mintha most ölték volna meg a kutyáját az embernek, vagy tudja is Merlin. Az biztos, hogy nincs a kislánnyal baj, akkor Konstantin már rég megelőzte volna a nőt és beront a házába, hogy tudassa, valami nincs rendben. Ennek híján viszont egyértelmű, hogy vele van probléma, méghozzá lelki. Arról tud ugyan Renée, hogy Kath elment, de azt nem sejtette, hogy mindez ilyen szintű gondolkodásra sarkallja a másikat. Biztosan van még valami, csak még azt nem tudja, hogy mi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soóki Zsóka Boglárka
INAKTÍV


Noel kistündére, Anne manója, Vivi Bogyócája :3
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 2184
Írta: 2016. január 15. 23:27 | Link

Fanncsika

Megjelenés | szombat


Milyen igazságtalanság! Miért ne lehetne télen szoknyát felvenni. Nincs olyan hideg, hogy megfagyjanak a lábai, és a nadrágon keresztül ugyanúgy fel tud fázni, mintha nem abban lenne. Egyébként is csak pár percet töltene az utcán, utána betérne a cukrászdába, ahol átmelegedhet. De nem engedték neki. Emiatt és persze dacból, elővette az egyetlen egy magassarkúját, amit akkor használ, ha fotózáson van, és abban indult el. Senki nem látta, hogy mi van a lábán, ők csak azzal voltak elfoglalva, hogy ne szoknyában járkáljon.
Utólag belátja, hogy nem kellett volna ezt tennie, és szoknyás dologról is lemondott. Így is fázik és a jégen még csúszkál is, nem csoda, ha az egyik alkalomnál fenékre esik. Nagylány módjára, ugyanis Ő már nagylány, nem sír, de visszafordulni sem fordulhat vissza, az túl feltűnő lenne. Már csak három háztömbnyire van a hely, ahova készülődik, addig ki fogja bírni a helyzetet. Majdnem sikítva lép be az ajtón, annyira örül annak, hogy nem esett el többször. Ha nyár lenne, mezítláb menne haza, de télen az még inkább nem ajánlatos. Rápillant a falon lévő órára, de kell egy kis idő mire sikerül leolvasni az időt. Elgondolkozik azon, mit mutat a nagy, illetve a kismutató, mert az ugye fontos dolog. Miután sikerül leolvasni, amit tudni szeretne, boldogan konstatálja, van még idő ebédig. Ha megtudnád, hogy ebéd előtt evett sütit, és emiatt nem eszik rendesen, akkor nem örülnének neki, de mire az étkezés elkezdődik, addigra biztos éhes lesz. Megnézi, milyen édességek vannak a pultban, majd kiválasztja, azt amelyik a legfinomabbnak néz ki. Boldogan az egyik asztalhoz battyog, és elkezdi majszolni a süteményét, az embereket vizslatva. Többen is vannak, akik idősebbnek tűnnek, sőt csak olyan gyerekek és felnőttek vannak itt, akik idősebb a lánykánál.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Tiberiusz | Bodza | RicsiCsikó örcsibarcsija | jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2016. január 16. 14:03 | Link



Jobb keze az asztal lapjára vándorol, előbb csak mutató, később az összes ujja dobolni kezd a fán. Távolba révedő pillantásába csak akkor költözik élet, mikor megpillantja a cukrászdához közeledő Célestine-t. Milyen jókedvűnek tűnik. Tekintetével végigköveti a fekete bakancsok ajtóhoz vezető útját, majd a rámosolygó nő tiszteletére udvariasan feláll, és gyér görbével az arcán, viszonozza a szavak nélküli köszöntést.
- Szia - mély köhintését gyors torokköszörülés követi. - Fleur anyáéknál van. Kérdezte, hogy a puffskeinjét elvinnénk-e neki, ha végeztünk a beszélgetéssel. Szeretné megmutatni mamáéknak.
A hivatalnok arca felderül, kislánya felidézett, édes hangja még a legrosszabb napokon is nevetésre ösztökéli. Amint Renée helyet foglal, ő is visszaül, és maga alá igazítva a széket, idegesen kipillant az ablakon. Most azonnal mondja, min jár az esze olyan régóta, vagy várjon még, legalább míg kihozzák a süteményeket? Nagyot nyelve fordul vissza a nőhöz, de annak kérdésére válaszul egyelőre csak az ajkát nedvesíti meg.
- Nincs baj - leheli végül Célestine nagy, élénk szemeibe pillantva. - Ha minden igaz, nemsokára kibérelek egy lakást Budanekeresd egy kis utcájában. Akkor elvinném Fleurt éjszakára is. Ott lesz gyerekszoba, és a körülmények is adottak lesznek neki.
Igaz, a szemben ülő nő azóta még nem járt a férfi házában, mióta az kézhez kapta Katherine első levelét. Nem látta még a szétvert konyhát és a rendezetlen, koszos nappalit, ahol egyre csak gyűlnek az üres üvegek, de azt tudhatja, hogy valami nincs rendben, hiszen Konstantin már egy ideje nem vitte el a kislányt éjszakára. A ház romos, lelakott és tobzódik a mocsokban. A férfi alig jár haza, és míg a hétköznapok odabent, a hivatalban telnek el, a hétvégék kínzó lassúsággal vánszorognak előre. Olyankor hajlandó elmenni akár a világ túlsó végébe is, hogy ne kelljen otthon lennie. És ha ott is van, jobbára bezárkózik a ház leghátsó szegletébe, a dolgozószobába. A hálószobában már hónapok óta nem járt.
Lepillant sebes gyűrűujjára, majd vissza Célestine-re. Elmosolyodik, de a szemkörnyékén megsokszorozódott barázdák erre csak még inkább elmélyülnek. Borostás, fáradt arca legalább tíz évvel öregebbnek tűnik, mint általában.
- Eljöhetnél oda, berendezhetnénk közösen a gyerekszobát - mondja, és bár szavaiból nem úgy tűnik, ő ezt kérésnek szánja. Hiába, nem ért a lakberendezéshez, nem tudja mi való egy négyéves kislánynak, hogy egyáltalán milyen bútoroknak kell a szobában lenniük. Kérlelő pillantást küld a nőnek, akit a nem sok igaz barátja közül az egyiknek tart. Főleg, mióta rájött milyen úgy egyedül lenni, hogy az egyedüllétet nem ő akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. január 16. 15:28 | Link

Bogika.
Ruharuharuha.

Lazriell és Matt már napok óta csak a kviddics edzéseken fárasztottál magukat. Holnap lesz a levita-navine meccs, amire ki fogok ülni, szurkolni. Csak egy baj volt, hogy egymás ellen fognak küzdeni, így nekem is mindkét csapatnak szurkolnom kell majd. Ennek hatására, úgy gondoltam meglepem őket egy-egy édes, epres muffinnal. Azt biztosan szeretik, ki ne szeretné az epret meg a muffint? Ráadásul a faluban csinálták a legfinomabb muffinokat, így nem volt kétségem afelől, hogy hová menjek édesség vadászatra. Fel is öltöztem hát, sapka, kabát, harisnya, szoknya, lábszármelegítő és bakancs. Nice. Felkaptam Himét a corgi kutyámat, a pálcám illetve a bukszám. Kutyával az ölemben pórázát szorongatva elloholtam a toronyból.
Amikor kiértem az eridonból lelassítottam és sétálni kezdtem. Rá kellett jönnöm, hogy még csak délelőtt tizenegy óra lehetett és rengeteg időm volt, nem kellett siettem. Úgyis csak késő délután volt vége mind kettejük edzésének. Ezért Himét a földre raktam nem cipeltem tovább azt a lustaságot.
Mit ne mondjak, nem vetekedett a kinti hőmérséklet a Madagaszkári meleghez képest... nem csoda, tél közepe volt. A lábaim ugyan nem fáztak, de a nyakam már majdnem kifagyott. Átkoztam is magamat, mert nem vettem fel azt a jó meleg kötött sálamat.
Amint megérkeztünk Himével a cukrászdába egy csengettyű jelezte az érkezésünket. Mosolyogva léptem be, magam mögött becsuktam az ajtót, a meleg pedig megcsapott engem. Az elején még fáztam, viszont így már kezdtem felmelegedni, széthúztam a kabátomon a cipzárt. Oda is siettem pulthoz, húzva magammal Himét, aki megállt bámészkodni.
- Hime, gyere már, ezzel ott is rá érsz. - szóltam oda a kutyámnak, aki már elkezdte feltérképezni az új helyet. Szerencsére hallgatott rám és hűen mellettem jött. Emberként kezeltem az a kis dögöt, nagyon szerettem azt a pimasz kis pofáját meg úgy magát az egész kutyát. A pultnál nyál csorgatva bámultam az édességeket, nem neveztem volna magamat édesszájúnak, de ezekből mindből meg tudtam volna enni, legalább négyet, olyan jól néztek ki. Sajnos többféle epres is volt, nem tudtam, hogy melyiket kellene nekik választanom, tanácstalanul álltam a sütemények előtt.
- Himeee, nekem mindegyikből kell egy legalább. - nyöszörögtem a kutyának, válaszképpen ő csak megöklelte a lábamat, hogy igyekezzek a választással és ne tartsam fel a sort.
- Jól van, na. Méregzsák. - durcásan még egyszer körül néztem, aztán kértem két eperkrémes muffint és magamnak egy szelet fatörzs tortát. Az volt a kedvencem. Fizetés után széles vigyorral hagytam el a kasszát, úgy kerestem magunknak egy jó helyet. Pechemre csak egy szabad hely volt, az egyik asztalnál így kénytelen voltam ott megenni a tortát. Volt a halálnak kedve kimenni a hidegre.
- Szió, szabad?- vigyorogva léptem oda hozzá, majd ráköszöntem a kiscsajra, akinek hosszú gyönyörű barnahaja volt és egy igencsak kihívó magas sarkú volt rajta. Eskü, én nem bírtam volna élni azzal a lábaimon, meg így is magas voltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 18. 16:00 | Link

Nyeste

 Mindenre számítottam tőle, de erre nagyon nem. Hiába próbálkozok, a nyelvemet nem tudom mozgatni. Néhány pillanatig pánikhangulat uralkodik el rajtam, de sikerül gyorsan túl tennem magam rajta. Még úgy is nagyon szép számomra Nyeste, hogy ennyire zavarban van. Ezzel legalább elérte, hogy szóban nem tudok neki szépeket mondani. Elindulunk a klubhelyiségen keresztül az előcsarnokba, ahonnan már a falu felé vezető úton baktatunk. Azért is jó, hogy némává tett, mert így nem áll módomban elmondani, hova is szeretném vinni. Csibészebb vagyok annál, hogy kifogjon rajtam egy ilyen bűbáj. Mindig van nálam toll és cetli, ha valami fontosat kellene feljegyeznem. Gyorsan előkapom a tollat, és mielőtt valamit megsejtene, firkantok számára  egy tömör, és kifejező dolgot. Kíváncsi vagyok, erre mi a reakciója. Már valamit sejt, mit csinálhatok félig elfordulva, így nem teketóriázok, és megmutatom neki.
 - Akkor is csini vagy, ha néma maradok életem végéig. Bár, akkor nem tudom kifejezni számodra szóban, milyen fontos vagy nekem. -
 Hosszabb lett sokkal, mint szerettem volna, de ez így lett a legjobb.  Macskakaparás lett szerintem. Reménykedek, hogy ennek ellenére, kitudja olvasni. Megmutatom neki, és a női kíváncsiságban hiszek, hogy elolvassa, és nem dobja el. Már nem tudom mire számítsak tőle, mivel bünteti, ezt a cselfogást. Leérünk a faluba, hamar megtaláljuk a cukrászdát. Remélem, mire a pulthoz érünk, feloldja ezt a nyavalyás átkot, mert már kezd idegesíteni. Belépünk a helyiségbe, intek, mert a társaságomban lévő kisasszony vicces volt, és szótlanságra ítélt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Soóki Zsóka Boglárka
INAKTÍV


Noel kistündére, Anne manója, Vivi Bogyócája :3
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 2184
Írta: 2016. január 24. 19:42 | Link

Fanncsika

Megjelenés | szombat


Miközben falatozik a sütiből, nézelődik, de nem lát ismerős arcokat. Nemrég érkezett, és már sikerült barátságokat kötnie, most mégsincs itt senki az előkészítőből. Nem érti, hogy tudják kihagyni az ilyen finom sütiket, amiket pár sarlóért lehet venni. Jobb dolgokat is vehetne a pénzből, de most az édesség győzött a más dolgok felett.
Közben egy furcsa hajú lány kérdésére lesz figyelmes, majd maga mögé fordul. Látszik rajta, hogy nem előkészítős és biztos benne, hogy nem hozzá érkezett a kérdés. Aztán visszafordul és visszamosolyog a rózsaszínhajúra.
- Ha tőlem kérdezed, akkor persze, nem foglalom senkinek - pillant a szabad helyre, majd újra a lányra. Közben az is realizálódik benne, hogy egy kutyussal jött be a cukrászdába. Nem gondolta, hogy ide állatot is lehet hozni, ha tudja, akkor most Tibi is itt lehetne, bár lehet, fájna a szíve, amiért nem ehet a finom sütiből. A kutyusra pillant, aki nem akar nyugton maradni, izeg-mozog ide-oda.
- Miért hoztad be a kutyust? - csúszik ki a száján a kérdés. Nem akar tapintatlan lenni, vagy illetlen, de tényleg érdekli a válasz és az, hogy simán beengednek ide egy állatot. - Bocsánat, remélem nem haragszol a kérdés miatt.
Aztán végignéz rajta. Pislog kettőt az idősebb haja színén, de ezen felül nem tud mit reagálni rá. Tetszik neki a szín, ő is szívesen bevállalná, de attól az anyukája és Bende teljesen ki lennének készülve. Leszidnák a kislányt, talán még a szép haját is levágnák, pedig milyen hosszú ideje növeszti. Pillantása lejjebb vándorol a füleire, ahol két karika foglal helyet. Hallotta, hogy a kicsiknél valaki azzal dicsekedett, hogy a nagytestvérének ilyen van, de megmutatni nem mutatja meg. Hiszi a piszi!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Tiberiusz | Bodza | RicsiCsikó örcsibarcsija | jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. január 25. 10:31 | Link

Benedek

Igazán nem tudja hova tenni a fiút most már. Annyiszor kérte meg, hogy ne mondjon neki olyanokat, amilyeneket, de mintha a falnak beszélne. Ha van valami, ami zavarja a másikban az ez. Nyeste ugyanis meg van róla győződve, hogy nem nagy kérés ez, s hogy a másik direktben próbálja zavarba hozni. Először még akart hinni abban, hogy Benedek szerint tényleg csinos. De ugyan hogy vehetné komolyan, ha körülbelül öt percenként jegyzi meg ezt neki a fiú. Nem csoda hát, hogy elege lett belőle, s most már drasztikus módszerekhez kénytelen folyamodni. Így tapasztja a fiú nyelvét a szájpadlásához, majd miután tisztázza, hogy mi történt, és a másik nem tűnik mérgesnek, nyugodtan indul meg vele együtt a faluba.
Útközben a másik egy papírt vesz elő, meg tollat s írni kezd. Nyeste ezt sem bánja, sőt kíváncsian és naivan várja, mit ír a másik. Egy bocsánatban reménykedik, és arra számít megkérik, hogy szüntesse meg a varázsigét, a várakozásai azonban nem teljesülnek be. Pislog kettőt az írásra, és megint összezavarodik. Elhúzza a száját, majd kikapja Benedek kezéből a tollat, s a papír másik oldalára írja a válaszát:
Ha nem hagyod abba, az ujjaidat is össze tudom ám csomózni!
Azzal visszanyújtja a papírt és a tollat is, majd mivel sejti, hogy az előttük levő Cukrászda volt a cél, hátra se pillantva az ajtóhoz lép. Kinyitja és belép, csak ezután néz vissza, jön-e Benedek. És ekkorra jut el a tudatáig az is, hogy talán nem volt túl kedves a reakciója. Visszasiet a fiúhoz, kitépi a kezéből a lapot, bár már biztos elolvasta, de sebaj. Széttépi és elsüllyeszti a darabkákat a táskájába, mert bár szíve szerint eldobná, nem szeretne szemetelni.
Ha már a táskájában van, a pálcája is előkerül s megszünteti a bűbájt, amivel megakadályozta Benedeket a beszédben. Lehet még mindig naiv, de reméli, hogy ezzel a kis varázslattal, sikerült megértenie a fiúval, hogy nem akarja hallani a furcsa megjegyzéseit.
Elteszi a pálcáját, és ha még mindig, minden rendben, akkor be is mehetnek a cukrászdába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 25. 15:34 | Link

Nyeste

 Nem értem Nyestét, más lány simán örülne fele ennyi bóknak is, de lehet nem akar semmit tőlem. Felmerül a kérdés, kialakulhat köztünk komolyabb dolog. Ha így viselkedik, hogy minden dühíti amit mondok, nem látok komoly jövőt kettőnkkel kapcsolatban. Útközben válaszol a papírra vetett üzenetemre, ami még jobba felidegesít, de nem mutatom ki, legalábbis próbálom palástolni. Már kicsit elment a kedvem ettől az egésztől, de fontos nekem Nyeste. Legjobban az bosszant, hogy lényegében nem is válaszolt arra, amit írtam neki. Időközben feloldotta a bűbájt, és végre bemehetünk a cukrászdába. Gyorsan megnyugszok, amire hatással van az, hogy nincs tumultus. Nem szeretem azokat a helyeket, ahol zsúfoltság van. Köszönünk a pincérnek, majd helyet nézek, hol van a leghangulatosabb asztal számunkra. A kirakat mellettit nézem ki.
- Nyeste, nem ülünk oda az ablak mellé, szerintem az nagyon is hangulatos. -
 Kissé zavart vagyok, hiszen részben értem a lány reakcióját. Azt nem tudom megérteni, miért nem gondol arra, egy két elejtett mondatból, hogy fontos a számomra. Komoly kapcsolatot szeretnék vele kialakítani. Ha a bókokat nem bírja, hogy tudná ezt elfogadni, amikor szóba hoznám. Tűnődök rajta, tényleg az lenne a legjobb, ha elmondanám neki az érzelmeimet. Fene sem tudja mi lenne rá a reakciója, főleg az után, amit ide fele tett. Pedig igazán közel áll hozzám, és érzelmileg is kötődök hozzá nagyon. Kérdően nézek rá, jó e számára, az általam felhozott asztal.
                       
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. január 25. 20:17 | Link

Benedek

Szerencsére Benedek válaszul nem átkozza meg. Nyeste ugyanis biztos benne, hogy így év vége felé, már a fiú is képes lenne hasonló varázslatokra. De megússza. Igazából sejti, hogy valahol bántja a fiút a reakciója, de kicsit úgy van vele, hogy így legalább kiegyenlített a dolog kettejük között, mert hát… lássuk be, mégsem normális, hogy félpercenként dicséri.
A cukrászdában kigombolja a kabátját, amíg Benedek asztalt választ. Szimpatikus neki az ablak melletti rész, szereti nézni az utcán elhaladó embereket így mosolyogva rábólint és meg is indul az említett asztal felé. Menet közben kibújik a kabátjából s a székje karfájára helyezi azt. S le is csüccsen, háttal az ajtónak.
Az asztalra könyököl, s rögtön kifelé kezd bambulni. Csak pár másodperc után kap észbe. Elkapja a kezeit az asztalról, Benedek felé fordul aztán hirtelen ötlettől vezérelve ő is ceruzát meg egy kis füzetet kap elő, amibe gyorsan lefirkál pár mondatot.
Ha leírom, mit kérek, megrendeled nekem? Nem szeretem, amikor félbeszakítanak a pincérek vagy megpróbálnak nekem valami mást hozni, mert...
Az utolsó szavakat már nem írja le, sőt az utolsó mondatot át is húzza. Nem akarja megmagyarázni, a lényeg, hogy volt már némi rossz tapasztalata, és némát játszani és mutogatni sincs kedve ma. Benedek pedig igazán megtehetné neki ezt a kis szívességet. Persze mondhat nemet is. Még gyorsan odafirkantja a lapra ezt is:
Ha nem, az sem baj. Megoldom. – s ír mellé egy mosolygós fejet is majd Benedek elé tolja a lapot, hogy a fiú elolvashassa és válaszolhasson neki. Utána pedig megnézni, hogy mi a választék. Bár már szinte biztosan tudja, hogy mit fog kérni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. február 28. 09:58 | Link

Thomas Alexander Everett

 Hmm...micsoda illat és látvány! Minden egyes alkalommal, amikor bejövök ide, ezen elámulok. Ennek többek közt az is az oka, hogy én a sütemények készítésével mióta az eszemet tudom hadilábon állok, és mindez a mai napig változatlan maradt, sajnos. Így tehát egy perces néma, de határozott csodálattal adózom a Cukrász képességeinek, mielőtt keresnék magamnak egy kellemesen nyugodt asztalt. Levetem hosszú, barna bőrkabátom, nyakamból kikanyarítom ametiszt lila sálamat, s már épp elhelyezkedem, amikor tökéletes időzítéssel megérkezik a személyzet egy tagja, hogy felvegye a rendelésemet.

- Jó napot! Szeretnék kérni egy karamellás tejet, extra tejszínhabbal, fahéj szórással, tűzforrón és két szelet süteményt. Az egyik legyen egy karamellás sajttorta, a másik pedig...egy csupa-csoki-csodatorta. Köszönöm!

 Egy barátságos mosollyal kísérem le tömény monológomat, melyet a lány szorgosan jegyzetel, majd távozik. Most, hogy ismét magamra maradtam előszedem táskámból azt a kis méregzöld, masnival átkötött dobozkát amit az imént vettem az ékszerboltban. Az eladónő, ha jól emlékszem a neve Evana, miután beléptem és köszöntünk egymásnak egyszerűen csak rám nézett, elmosolyodott és a kezembe nyomta, azzal a kéréssel, hogy akkor bontsam ki, ha már nem vagyok a bolt közelében. Furcsának találtam a dolgot, nagyon is, de mivel mutatós zsákbamacskám egyáltalán nem volt drága, engedtem a vörös hajú, szerfelett bohókás hölgy hóbortjának, kifizettem az árat amire taksálta, és most itt vagyok, készen a kibontására. Őszintén bevallom, még sosem vettem így ajándékot magamnak.
 Hogy miért is mentem be egyáltalán ajándékért? Mert születés és névnapom is volt nemrég, amiről a Svéd utazás és kint tartózkodás furcsaságai miatt, és mert a baglyok az itteni lakrészembe hozták az összes leveleket, teljesen megfeledkeztem. Leleményes Szüleimnek hála egymást követő napokon vannak a nevezett események így nem csoda, ha bosszús vagyok és nem is törődöm a dologgal. Ez az utazási hajcihő meg még tényleg rá is segített a dologra. De sebaj! Ma pótolom, gondoltam, amikor felvettem világoskék farmeromat, hozzá egy fekete, ejtett vállú pulóvert. Hajamat kiengedve hagytam és sminket sem tettem fel. Azt általában csak akkor szoktam, ha olyan jellegű rendezvényre vagyok hivatalos, ahová cicoma vagy pompa dukál. A saját utónévnapom nem ilyen esemény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. február 28. 17:19 | Link

Ms Rubya


Már mindent tudok Svédországról, köszönhetően az önkéntességnek, amit azért vállaltam, hogy kicsit jobban megismerjem a diákokat és tanárokat, akik a kastélyban laknak. Főleg az utóbbiak foglalkoztattak engem, hiszen nem egy közülük hamarosan kollégám lesz. A következő tanévvel ugyanis megkezdődik a munkásságom az Előkészítőben.
Számos ötletem, tervem, gondolatom van, mindegyik kiforratlan még, így a mai napon, amikor nyakamba veszem a falut, akkor is egy jegyzetfüzet és egy toll is csatlakozik hozzám. Néha csak úgy rám tör egy - egy gondolat, amit muszáj lejegyeznem. Nem tanácsos úgy néz ki a parlagon heverő agyat ilyen mély vízbe dobni, mert azt se tudja, hogy hova kapjon hirtelen.
Páran már tudják, ki vagyok, páran már nem néznek furcsán rám, amikor elhaladva mellettük köszönök, de a többség még mindig furcsán fordul utánam. Muszáj megmutatnom magam, muszáj ismerkednem, hiszen a hölgy, aki ma karon fogva csöpp gyermekét lassan sétált a játszótér felé, hamarosan egy szülő lesz, akinek óvodába majd iskolába kell adnia a gyermekét. A legkézenfekvőbb intézmény pedig ez lesz, de hogy is választhatná ezt, ha nem is ismeri a vezetőjét vagy épp, hogy elsétál mellette üres tekintettel.
- Ash, meddő vitát folytatunk. Ha több zsebpénzre van szükséged, akkor dolgozz meg érte. Felelősségteljesebbé válnál.
A tizenéves kor közepén járó szőke ifjú, akihez a mondandómat intézem enyhe sértettséggel lép be előttem a kedves helyiségbe, ahol máris mosolygó lányok fogadnak bennünket. A szabad helyek közül egy olyat választ a gyermekem, aminek szomszédságában egy sötét hajú hölgy épp ajándékot bontogat. Talán a kedvesétől van.
- Csak bekapok valamit, órám lesz.
Dünnyögi, miközben helyet foglalunk, és én jót mosolyogva helyezem el magam mellett az újságot. Diós patkót, kávét és málnás süteményt rendelünk végül. Valószínűleg fontos órája lesz, mert mire lenyelem a második falatot ő már végzett is. Csak a vállveregetésnél realizálom, hogy az elmúlt évek legrövidebb közös reggeli utáni reggelijét sikerült együtt elfogyasztanunk. Nem hibáztathatom, hogy nem akar velem lógni, ebben a korban már cikis a fater jelenléte. Így hát csak megadóan szétterítem az újságot, és elolvasom a vezető híreket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed