28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 20. 22:50 | Link

- Példát?
Még senki se mondta, hogy példát kéne venni róla. Neki ez olyan természetes, hogy így kell viselkedni, persze tudja, hogy van, akinek nem, de ide mondjuk sok nagyon gazdag diák kell, nekik még jó, hogy nem kell, de biztos benne, hogy akinek kell, azok dolgoznak is, csak mondjuk nem olyan  régóta, mint ő.
- A bordái is? Szegény. Olyan kis szánni való lehet. Nem gondoltál még rá, hogy legalább alap kinézetére felhizlalod?
Ő ezért is kezdte el. Az elején olyan kis vékony volt, ez motiválta, hogy az aprót beledobja, és amíg a paci elkezdett jobb színben lennie, ő is hozzászokott, hogy minden munkanap után betegyen egy részt az aznapi fizetéséből, majd ez átalakult, és onnantól már a borravalót és a fizetése egy részét is oda teszi. Kialakult, hogy mi szeretne lenni, hogy ehhez mennyi kell, és bár egy ideig számolta, mennyi van benne, most már ez is elmarad. Nem érdekli, majd ha szüksége lesz rá, kiderül.
- Barátom, mármint a legjobb barátom.
~ Azt hiszem, mostanra már mondhatom ezt róla. ~
Ez a gondolat örömmel tölti el. Sose volt még legjobb barátja, erre itt van most Áron, akivel meg tudja beszélni a dolgokat, aki ott van mellette, akinek tényleg elmondhat bármit, legfeljebb kiröhögi, de utána foglalkozik vele. Szeret vele lenni és, ahogy megtapasztalta a férfi is így gondol a vele töltött időre.
- Ez nem olyan vészes dolog, mármint nekem nem probléma, hogy beszélek róla. Ha a párom lenne, akkor se lenne, de nem. Áron tanár a suliban, fotográfiát tanít, én a segédje vagyok. Az iskolában hivataloskodunk, iskolán kívül barátkozunk. Sok diákjával van így. A tanári kar idősebb tagjainak biztos furcsa lenne. Ha érdekel a fotózás érdemes felvenni, ötödévtől lehet és én vagyok a tanársegéd.
Egy kicsit ki is húzza magát. Szereti ajánlgatni a tárgyat, mert szerinte remek, könnyű belőle jó jegyet szerezni, ha az embernek egy kis érzéke van hozzá. Néha nagyon jól jönnek a könnyed tantárgyak is, melyek felnyomják az ember átlagát.
- Igen, én és egy másik lány, felváltva, ő van reggel - délelőtt, amíg én suliban vagyok, aztán a délután - este az enyém. A tulaj nem szereti a manókat, szerinte az iskolában oké, mert ott nagy adagok készülnek, de itt a minőség, az egyediség számít, amiben igaza van, hiszen fent kell tartani a jó hírnevet. Ehhez pedig emberek kellenek, mert mi a részletekben is könnyen elveszünk és ide pont ez kell. Szerintem érződik is, hogy más, mint a kastélyban.
Arra, hogy finomabbak voltak feljebb kúszik a szája széle, igazán örül neki, hogy így gondolja a fiú. Szereti az elismeréseket, szebbé teszik a napját.
- Délután kezd fellendülni igazán. Délelőtt olyan kis átlagos, elmegy kategória, délután viszont, ahogy mindenki ebédelt, jön a desszert és akkor itt ragadnak. Hétvégén dugig van, olyankor van, hogy sorba állnak asztalért. Meg várakozás közben rendelnek mindenféle italt, mire bejutnak, addigra tele vannak, aztán rosszul érzik magukat és rendelnek valamit, ülnek felette, várják, hogy beléjük férjen. Érdekesek az emberek.
Ő kifejezetten az a kutató fajta, aki vizsgálja az embereket. Néha már belépéskor tudja, hogy mikor fog egy pár szakítani, melyik az  első randi, ki az aki többet akar a másiktól, de feleslegesen. Egyszóval az itt történő események alapján az elméletet már nagyon tudja, csak a gyakorlattal van lemaradva.
- Hét végére kétszer több navinést fogsz ismerni, mint én az elmúlt négy évben. Ez az előnye, ha a kastélyban laksz és nem csak órahallgató vagy.
Na igen, neki például szobája sincs, ha esetleg fent ragad, mert elnézi az időt, rendszerint a kandalló előtt, vagy a gólyalakban húzza meg magát, attól függ, hogy éppen hol vannak kevesebben. Nem akar pletykától kipirosodott elsős kislányokat zavarni, de azt sem, hogy furcsán nézzenek rá, amikor a kandallónál reggel egy szuszogó alakot találnak.
- Komolyan? Tényleg az állatok vonzanak? Ez csodás. Imádom az állatokat, ha gondolod, egyszer megmutatom, hogy hol lehet közelebb osonni hozzájuk. De vigyázni kell. Nemrég egy lány meghalt, mert véletlenül kiengedtek egy steelert, elég csúnyán elbánt vele, pedig kedves volt, a háztársunk, meg nekem az évfolyamtársam is. Csak ő olyan csendes, magának való ember volt. De segítőkész.
Egy kicsit megáll a gondolatban. Nem tudja, hogy azt a kis apró információt, ami még a fejében van, hozzátegye-e. Nem olyan kellemes ez a téma, de úgy érzi, illendő lenne megemlíteni.  
- A lány szellem lett és ő lett a házszellemünk. Borbást senki se találta jó ideig, a kislány pedig nem tudott elmenni, mármint a túlvilágra, így Goldman professzor és Adorján úgy gondolták, hogy lehetne ő a házszellemünk, így maradhatott a házában. Szerintem kedves tőlük.
Amikor még friss volt az élmény, olykor eszébe jutott a lány, és olyankor mindig nagyon szomorú lett, főleg, miután megjelent újra a kastély falai között. Olyan rossz belegondolni, hogy ő is ott szokott bemászni, hogy megetesse az unikornisokat, és ha nem figyel nagyon, akkor ő is járhatott volna így, abba pedig tudja, hogy a szülei belehalnának.
- Volt más is? Vagy csak ő? Mert ha volt más is, akkor neki kéne mondani, hogy hátha tud még valamit tenni. Tudod, véletlenül minden beszélgetésben rá terelni a szót, képeket látható helyre tenni róla, ilyesmi. Hatni a tudatalattijára, hátha ráeszmél, hogy neki a lány kell. Akkor mindenki boldog lenne. Oké, a mostanit kivéve, de a jó ügyért történne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 21. 20:50 | Link

Veronika

Ha nem is az első pillanatban, de a másodikban már biztosan tudta a fiú, hogy Veronika különleges boszorkány. Kedvességével, ragyogó személyiségével vélasorba emelné őt a navinés, és közöttük is az elsők élére állítaná. Veronika kérdésére csak mosolyával felel, hiszen biztos benne, hogy már csak apró megerősítő jelleggel bíró tekintet, jelzés kell, nem pedig magyarázat a munka tiszteletéről vagy az alázatos viselkedésről. Hosszan nézi a lányt, sűrűn pillant a folyamatosan mozgó kis ajkakra is, amelyek csak nagy nehezen tudnak egyhelyben maradni.
- Ha látnád azt a sárkányt – mondja nevetős, nyugtató hangon – inkább murisnak találnád. Vékonyka, és törékenynek tűnik, de nagyon szépen tud udvarolni pár sarlóért.
Amikor meghallja, hogy Áron a lány legjobb barátja, illetőleg fotográfiát tanít a kastélyban, szíve nagyot dobban, tagjaiban érezhetően megindul a vér és arcára habozás nélkül zavarodottság ül ki. Megnyugszik a hírtől, ugyanakkor zavarba is jön tőle, és valószínűleg most csak hebegni-habogni tudna, így inkább csöndben marad, és hallgatja a további finom hanglejtésű szavakat. Hallgatja, de nem érti, nem fogja fel, csak azon jár az esze, hogy ha Áron nem a barátja, akkor biztosan jár valaki mással, hiszen az nem lehet, hogy nincs senki az életében. Ha pedig mégse lenne kedvese, akkor talán azért nincs, mert időhiányban szenved, és akkor…
Normális vagy, Endre?! Figyelj már oda arra, amit mond, figyeld a szavait, a témát amiről beszél, teljesen elvesztetted a fonalat.
Legszívesebben elsüllyedne szégyenében amiért nem kellő figyelemmel viseltetik Veronikával szemben, és a piros arc, zavart szürke tekintet, és a sűrű bólogatás bizonyára lebuktatja a fiút. Nem szeretne magyarázkodni, elmondani a navinés leányzónak, hogy ő most talán attól a ténytől jött ennyire zavarba, ami egyébként nem is tartozik rá.
Nyugodj le, szú-szá, nem lesz semmi baj. Gondolkozz, miről beszélt? A fotográfiáról, és hogy ötödévtől lehet felvenni ezt a tantárgyat. Nem, azt mondta, hogy ötödéves. Ú, banyek!
A fiú értelmes arcot próbál vágni, és heves, érdeklődő bólogatások közepette megkeresi ujjaival a pulton heverő szalvétákat, és idegesen bíbelődni kezd velük.
- Minden este dolgozol? – kérdezi Endre egyszerűen, majd azonnal aggódni kezd, nehogy túlságosan tolakodónak vegye óvatos kérdését.
Már maga sem tudja, valaha helyre áll-e a világ rendje, mert az utóbbi két percben valami kezdett nem stimmelni vele. Zavart volt, izzadtak a tenyerei, és a szalvétára pillantva csak ide-oda hajtogatott sarkakat, és gyűrött mintákat látni. Veronika szavai a délutáni emberrohamról azt az érzést keltik Endrében, hogy valami titkos, üzleti világba csöppen bele éppen, de válaszolni nem tud, mert egy újabb – az utolsó előtti – páros vonul a pulthoz, hogy megköszönjék a lány kedvességét, és fizessenek az este finom hangulatáért, süteményeiért, italaiért. A fiú elnézi a szerelmespárt, és vigyorogva figyeli a szinte látható vibrálást közöttük.
Hihetetlen, hogy ilyen tényleg létezik. Tényleg az.
- Azok bizony, érdekesek – feleli, és azonnal egy kérdés születik meg benne. – Úgy tűnik, hogy nagyon szereted őket, minket, a tulajdonságainkat, azt, amelyek mi magunk vagyunk. De vajon mindenkiről azonnal megmondható, hogy milyen ember is valójában?
Kíváncsi, sőt, nagyon kíváncsi, hogy Veronika mit felel erre, mert ő is hasonlóan áll hozzá a társadalom kicsiny tagjaihoz. Jó emberismerőnek tartja magát, de naivsága miatt érte már elég csalódás ahhoz, hogy tudja, nem minden arany, ami fénylik.
- Eddig kivétel nélkül csak navinéseket ismerek – nevet fel, és egyenesen Veronika felé emeli mutatóujját. – Téged. De bízom abban, hogy hamarosan több ismerősre, jó barátra szert teszek, mert hamar magányossá tud válni egy-egy nap.
A hír, hogy valaki elhunyt ezen a helyen, egy iskolában, egy kastélyban, teljesen lehűtötte, észhez térítette a negyedévest. Ajkait elválasztotta egymástól a rideg döbbenet, és az pult lapjára csapta mindkét tenyerét.
- Meghalt? – ejtette ki az első eszébe jutó szót, és csendesen emésztgette az elhangzott szavakat. – Nagyon sajnálom!
Neki még szerencsére semelyik családtagja nem távozott el, sem rokona vagy barátja. Egy háztárs elvesztése ugyanolyan sokként érne bárkit, mint egy közelebbi ismerős halála.
- Hát…  - mondja még a haláleset miatt kissé szaggatottan – Anyukám, képzeld, egyszer meg is bűvölte Iván fejét, hogy egész nap csak az előző kedvesére gondoljon. Aznap ki is volt borulva rendesen a srác, de másnap mintha mi sem történt volna. Erősnek mutatkozott, olvasta a politikai híreket, követelte a kávéját, majd Andreát megcsókolva elindult a munkába.
Az utolsó párra pillantott, telepatikus úton próbálkozott az elküldésükkel. Aztán visszanézve Veronikára, halovány mosolyt küld a bájos fél felé.
- Megvárhatlak? – kérdezi a pulthoz húzódva, a ragyogó szemeket keresve. Szeretne egy kis időt kettesben tölteni a szorgalmas munkaerővel, látni őt egyszerű boszorkányként, egyszerű, általános közegben. Nem munkahelyen, nem órán, nem a barátaival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 21. 23:18 | Link

Endre

- Udvarol is? De jó! Az enyém ilyet nem csinál, csak megrázza a sörényét, amikor pénzt kap.  Egyszer szívesen megnézném.
Szereti az ilyen kis mágikus dolgokat, amik megmosolyogtatják. Sok mindent összegyűjtött már élete során, tele van az egyik szobája magától pattogó-mozgó dolgokkal, melyeket mind mágia működtet. Van olyan tükre, ami megmondja a véleményét, füzete, amiben mindig lesz egy plusz lap, ha írni szeretne. Ezek a dolgok szerinte nagyon helyesek és nagyon szereti is őket. Jó, hogy vannak ilyenek, néha órákra leköti például, amikor amikor a tükör beszél neki, vagy, amikor az egyik festmény pletykálkodik. A másik képe a minisztériumban van, a szülei szoktak vele általában üzenni, ha mondjuk, nem tudnak hazajönni. Olyankor a lány egyedül vacsorázik és ágyba bújik, legalábbis a szülők ezt tudják. Ilyenkor szokott Áronnak írni és átbeszélgetni vele az éjszakát a tetőn, mely számára az igazi menedéket jelenti.
- Nem. Péntektől hétfőig igen, a keddtől csütörtökig változó, van, amikor szabad vagyok, van, amikor csak délután dolgozom. Azt mondták tanulnom is kellene valamikor, de igazából komolyan felkészültem erre az egész záróvizsgára. Fotográfiából üres vizsgalapra is kiválót kapok, mert tanársegéd vagyok, Mugliismeretből kétszáz pont után ugyanez a helyzet, így csak a varázstani alapismeretek vizsga marad. Mondjuk az elég nagy szívás, de szerintem menni fog, a lényeg persze, hogy átcsusszanjak, de azért remélem büszkék lesznek a szüleim a végén rám.
Jó lenne, mert nem szeretne lebőgni. Elég sokat küzdött azért, hogy mindenkinek megfeleljen, szóval most, itt a végjátékban már nem kellene leszerepelnie. Az azért nagyon megviselné. Sok terve van, mondjuk az első az, hogy továbbtanuljon. Három szak is tetszik neki, de tudja, hogy hármat nem lehet. Még nem döntött. A fotográfia biztos, de a minisztériumi szóvivő és a bestiakutató még versenyeznek. Előbbivel a szülei útját követné, mint egy családi hagyományt, utóbbival meg az állatokkal lehetne, akiket imád.
- Nem mindenkiről. Vannak, akik nagyon ügyesen leplezik magukat. Ilyen például az unokatesóm menyasszonya is. Oké, nem a menyasszonya még, de tuti az lesz. Adorján szárnyal, ha  vele van és Ali szeme csillog, amikor beszél róla. Őszinte emberek, na szóval Ali például mindig önmegtartóztató volt, meg szolid. A családja, meg a vallása a fő oka, de aztán megismerkedtek, egymásba szerettek és Alit mintha kicserélték volna. Olyan más lett, felszabadult, önmaga.
Az most más kérdés, hogy mi a helyzet Adorjánnal, de erről inkább nem szeretne sokat mondani, mert minden téves információ lenne. Majd, ha egy nap találkozik Adorjánnal, akkor ki fog derülni, hogy mi is a helyzet, addig még csak tippelni se szeretne, mert ha parázik, akkor kiderül, hogy alaptalanul, ha meg laza, akkor tuti a fejét veszti, mert leordítják. Azért reméli, hogy minden szép és jó lesz. Már nagyon szeretne kisbabázni.
- A lényeg, hogy vannak felismerhető mozdulatok, például, ha zavarban van valaki.
Látja ő is a szalvétapiszkálást, de igyekszik úgy tenni, mintha épp csak eszébe jutott volna a zavar. Magában csodálkozik rajta, a kipirult arcon is, mivel szerinte nincs oka arra, hogy a fiú zavarban legyen, de nem lát a fejébe, így nem tudja, hogy mi is zajlik le ott.
- Ez igaz, szerintem simán. A navinésekkel kezd, ők cukik, szívesen a körükbe fogadnak, de nem barátkozósak, befelé fordulóak, inkább vizsgálják az embereket. Az őszinte barátságokat az Eridonosokkal érdemes kötni, igaz ők sokat beszélnek, néha többet, mint én, de őszinték és szeretni valóak. A rellonosok szövetségeseket gyűjtenek inkább, nem barátokat, nekik a céljaik a legfontosabbak, de érdeklődnek. A Levitások szintén magányosabbnak tűnnek, akik ilyen elvont művészek, néha nehéz őket megérteni.
Nem is tudja ezt miért mondja el, de reméli, hogy valamennyire segített a fiúnak, hogy ha mondjuk találkozik valamelyik ház tagjával, be tudja lőni, hogy ők milyenek nagyjából. Mondjuk, ott van például Yarista, aki totálisan nem rellonos, és a süveg mégis inkább oda sorolta, ki tudja miért. A Kittina témára csak biccent egyet. Kedves tőle, amit mond. Mondjuk ő annyira nem ismerte, de úgy volt vele, hogy jobb, ha ezt a fiú tudja, nehogy fél információkkal maradjon el és amikor szembejön a lány szelleme, nehogy meglepődjön és Kittina nehogy szomorú legyen emiatt.
- Akkor nincs mit tenni, tényleg teljesen elcsábította.
Kicsit el is húzza a száját. Ez nem olyan jó, szeretne segíteni, de úgy tűnik, nem lehet semmit sem tenni, ez már elég rendesen bevégeztetett, legalábbis addig, amíg a lány el nem szúr valamit és le nem bukik. Éppen válaszolna a fiúnak, hogy örülne neki, amikor az utolsó pár is felkel, majd a fiú fizet, és egy intéssel távoznak. Csak most jön rá, hogy van közös órájuk. Ez ciki, de aranyos is egyben, mert ezek szerint ők emlékeznek rá.
- Azt hiszem a kívánságod teljesült. Azon gondolkoztam, hogy a kastélyban jó kis büntetést kapnál, mert vagy fél órája takarodó van és vannak tanárok, akik imádnak büntetni. Szóval, mivel a szüleim úgyis dolgoznak, arra gondoltam, hogy jöhetnél hozzánk, úgyis egyedül lennék otthon holnap délig és van egy vendégszobánk, ahol alhatsz, meg van otthon rendes vacsora is. Szóval szívesen látlak, ha van hozzá kedved.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 22. 20:55 | Link

Veronika

Jót nevet Veronika csodálkozó arcán, amikor az udvarló, mi több apró lángokat lövő sárkányáról kérdez.
- Szívesen megmutatnám - mondja mosolyogva, majd arra gondol, hogy mit szólnának a szülei, ha a következő hazalátogatásakor Veronika is vele tartana. Az anyukája oda és vissza lenne tőle.
- Gratulálok a tanársegédi titulusodhoz! - hajt a lány előtt fejet, és őszintén érdeklődve hallgatja tovább kedves csivitelését. - Olyan aranyos vagy!
Hatalmas vigyorral dől hátra a székén, elől egymásba fonja karjait, és lábaival ismeretlen ütemre kezd mozogni.
Szóval keddtől csütörtökig, értem. Észben tartom. Kedd, szerda, csütörtök. Csak el ne felejtsem!
- És rólam mit gondolsz? - kérdezi meglepően nyugodtan, bár lepillantva a szalvétára, biztos benne, hogy ezért kitüntetnék origami-díjjal. Megköszörüli torkát, és kíváncsian pillant fel a lányra. Látni szeretné a szemeit, a mimikáit, az ajkait ahogyan válaszol erre a kérdésére. Tudni, hogy őszintén mit gondol, hogy esetleg az ő fejében is megfordult már egy következő találkozó gondolata.
- Adorjánnal élsz itt együtt?
Próbálja összerakni a kép kockáit, és minden röpke információt elraktározva hallgatni a továbbiakat. Áron~legjobb barát, Adorján~az unokatestvér, Ali~az eddigi egyetlen nő a történetben, unikornis~ állatmánia, házszellem~halott lány, finom sütemények~csodás kezek...
Le sem veszi szemeit Veronikáról, odaadóan figyeli a hozzáintézett szavakat, és viszonozza a legtöbb pillantást, vagy mosolyt. Veronika némileg az édesanyjára emlékezteti, a segítőkészsége, a kedvessége, az átható tekintete mind a középkorú asszonnyal teszik hasonlatossá.
- Nincs elvárásom, csak talán annyi mégis, hogy ne legyen elutasító velem szemben az illető - feleli picit gondolataiba merülve, de a mondat végére azonnal ismét a pult mögé pillant.
Nem szereti a túlságosan zárkózott embereket, mert nincs elég türelme ahhoz, hogy megvárja, míg megnyílnak előtte. A közvetlen, mókás társaságot kedveli, ahol megbeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat, barátkozhatnak, vagy ha úgy tetszik, elsírhatják a másiknak sivár szerelmi/iskolai/társasági életük legkisebb történését is.
- Szeretem az embereket - nyugtázza. - De csak a közvetlenebbik részét.
Nevetve teszi hozzá, mert olyan butaságnak érzi szavait. Se eleje, se vége az egésznek, csak olyan szétszórt ember képét sejtető mondatok, amelyekkel nem nyerhet szimpátiát, csak sajnálatot, vagy furcsa nézések hadát.
Az Andreás témához már szólni sem tud, valójában megkönnyebbült, hogy eljött onnan, és nem kell nap, mint nap annak a boszorkánynak a mondókáit hallgatnia.
- Amúgy érdekes, hogy Andi tökre szeret engem - mondja hirtelen, át sem gondolva mi fog kijönni a száján. - Szerintem az édi kistesónak képzel, akinek még pólyában volna a helye, nem pedig a felnőtt világban lassacskán. Ezt bizonyítja az is, hogy 'öcsibogárkának' hív, ha hozzám szól. Még az esküvőjük napján is állandóan ezt a jelzőt sikkantgatva hívott, ha szüksége volt rám... ez megsaccolva, úgy a nap 18 óráját jelenthette, a maradékot számold nászéjszakának.
Itt jut eszébe az, hogyha egyszer tényleg hazavinné ezt a szorgalmasan munkálkodó cukrászleányt, akkor valószínűleg Andrea máris azon filózna - természetesen hangosan - hogy a Veronika&Endre esküvőnek pontosan ugyanolyannak kell majd kinéznie, mint az övék volt Ivánnal.
A gondolatra talán el is vörösödik kissé a fiú, de hamar elterelgeti ezt a füstfelhőt lelki szemei elől. És ekkor jön a hosszabb monológ arról, hogy nyugodtan ott aludhat Veronikáéknál, ráadásul szülők nélkül - akkor nem Adorjánnal lakik? - és másnap délig akár együtt is lehetnének, kettesben.
Endre nagyot nyel a lánnyal tölthető hosszabb idő lehetőségére, de észnél van, és egy mosoly kíséretében kedvesen megköszöni a felajánlott szívességet.
- Mindenképpen szeretnélek hazakísérni, hogy tudjam biztonságban vagy, de aztán visszabattyogok a kastélyba. Így lesz a legjobb.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 23. 00:46 | Link

Endre

- Akkor ezt megbeszéltük. Úgyis rég mozdultam már ki Bogolyfalváról.
Legalábbis úgy, hogy nem rokonokhoz ment, így máris elkezd tervezni, hogy egyszer, az elkövetkezendő években meglátogatja majd a fiú csont sovány sárkányát. Reméli, hogy a látvány nem lesz annyira ijesztő, mint, ahogy el tudja képzelni. Nem szereti, ha egy állat rosszul néz ki, még akkor sem, ha az csak mű és nem igazi.
- Köszönöm.
Ezt mind a kettőre tudja, kicsit zavartan lehajtja a fejét. Nem tudja annyira jól elrejteni a zavarodottságát, hiszen ilyen szépeket nem nagyon mondtak még neki, aki igen, nos róla meg nem tudja eldönteni, hogy csak ugratja, vagy komolyan is gondolja-e a dolgokat. Olyan furcsa dolog ez az egész, így inkább nem is gondol bele, mert az összezavarna mindent. Persze, egyszer majd nyílván engednie kell, hogy mindent végiggondoljon, de jelenleg ezt még hanyagolja. Ráér teljesen és nem szeretne semmi nem létezőt bemagyarázni magának. Egy kósza tincset a füle mögé tűr, a fiú kérdésére csodálkozva pillantva rá. Nem hitte volna, hogy ezt tényleg felteszi.
- Hogy van benned valami, a kisugárzásodban, ami vonzó, mármint bizalomgerjesztő. Ha azt mondanák, hogy tömeggyilkos vagy, kinevetném őket, mert nehezen hinném el nekik. Azt hiszem te navinés vagy egy cseppnyi eridonnal fűszerezve. De ez lehet, hogy csak most így elsőre tűnik így, és a következő találkozásunkkor baltával akarsz majd végigüldözni a kastélyon, de elárulom, én ismerek néhány titkos utat, hogy meglépjek előled.
A végére halványan el is mosolyodik, végig a fiút nézte, amíg beszélt, kutató tekintettel, néha megállva, hümmögve egy kicsit, kezeivel segítve a beszédét mutogat. Imád mutogatni, számára hatalmas segítség a kommunikáció során.
- Nem, a szüleimmel. Adorján főleg a kastélyban él, mint a legtöbb tanár. Persze vannak kivételek. Nemeskürti professzor például a faluban lakik, mert ott él a családja, mármint a felesége és a gyermeke, Felagund professzorral szintén ez a helyzet. Mind a kettejüknek van fent is szobája, de a munka végeztével hazatérnek. Szerintem Adorjánnal is ez lesz a helyzet hamarosan, amikor összeköltözik Alival.
Ebben az egyben száz százalékig biztos. Ők egymásnak vannak teremtve, hiszen Ali visszaszökött hozzá, szembeszállt a családjával, a vallásával, a kötelességeivel, csakhogy Adorjánnal legyen, Adorján pedig eddig nagyon rossz bőrben van, de egyesek szerint egyre többet látni a kastélyban és a faluban is. Reméli, hogy a pletyka igaz, és mindent sikerül rendezniük. Szeretné, ha a családtagjai boldogok lennének.
- Elutasító. Ez jogos. Meg legyenek egyenrangúak a felek. Nem szeretem az uralkodó férfiakat, akik azt hiszik, bármit mondhatnak, vagy tehetnek, mert ők az urak a háznál.
Kicsit el is húzza a száját. Mindig olyan keserű szájízzel gondolt emiatt Ali helyzetére is, aki parancsra cselekedett mindig, és aki képes lett volna parancsra férjhez is menni, ha nincs Dorján, ha nem jön ide egy évre cserediákként, ha nem találkoznak össze. Imádja a sorsot emiatt. Olyan aranyos, hogy azért ment el hozzá az első alkalommal, mert az ötödikesek szokása szerint kihúzták a tanárok közül, hogy kik a házastársuk. Neki az igazgató úr jutott, de nem hiszi, hogy ez most azt jelenti, hogy ő lesz a következő Wicklerné, különben is, ha - ismét - igazak a pletykák, akkor az igazgató bácsi Saci néni kegyei felé orientálódna szívesebben.
- Akkor neked a levitásokat mindenképpen kerülnöd kell. Ők olyan furcsák, meg a rellonosok is kicsit, bár vannak helyes emberek ott is. Mint például Yarista Palarn. Róla hamar hallani fogsz, elég híres. Több barátnője volt, mint amennyit én ma kerestem. Ezt se szeretném, mármint, ha a pasi, aki velem van, más lányokkal is van. Olyan furcsa lenne nem? Van egy ismerősünk, akinek három felesége van. Vagyis, törvényesen nem házasok, de mind a három nő tud a másikról, barátnők, együtt nevelik a gyerekeket, akiknek ugyanaz az apja. Minden nap másik nőnél van. Elég furcsa, hogy nincs ott mindig. Én ehhez nem tudnék jó képet vágni.
Tényleg furcsa lenne, főleg, ha a másik teherbe esik, akkor ott van az, hogy jesszus, vele is olyan dolgokat csinál, mint a másik féllel. Ez számára nagyon vad és nem szeretné komolyabban átélni sosem. Neki egy egész fiú kell majd, akinek ő és csak ő a fontos.
- Öcsibogár. Aranyosan hangzik. Tényleg olyan vagy, mint egy öcsibogár. Jól eltalálta a becenevedet. Az esküvőért hatalmas gratuláció jár. Nagyon vad lehetett, hogy ennyi ugráltál neki, meg nagyon fárasztó is.
Ő sok esküvőn volt, most is lesz egy, amire megy. Ha végre eljön persze. A ruhája már a szekrényben lóg, már csak napok kérdése és meg is történik a dolog. Nagyon várja már, szereti látni a szerelem beteljesülését. Közben az utolsó páros is távozik, így elmegy a tányérokért, és poharakért, melyeket a mosogató mosogatni kezd, visszafelé pedig mágikusan lezárja a pénztárat.
- A házig még meggondolhatod magad. Nagyon vad büntetéseket tudnak kitalálni, de akkor lassan indulhatunk is.
A magával hozott kabátot fel is veszi, a kötényét pedig le, a könyveit a táskába rejti, melyet átemel a fején és készen is van, részéről mehetnek is, már csak a sálat kell a nyakába tenni, és a sapkát a fejére. Meg persze a kulcsokat elővenni, hogy be tudja zárni az ajtót maguk után.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 26. 17:37 | Link

Yarcsim

A hétvége utáni fáradtságtól alig bírt kikelni reggel az ágyból. Meglátogatta a faluban őt egyik barátja, ide utazott 2 napra. Elhozta neki, amiket még otthon felejtett, amiért nagyon hálás volt neki.  Nagyon jól érezte magát Bonnie, de már Hétfő van, és ideje az iskolai tanulmányokra koncentrálni. Nagy nehezen kimászik az ágyából, majd a fürdőszobában rendbe szedi magát. Felöltözik, majd a tükör előtt fésülködik, mikor mosolyogva tekint magára.
Már azon jár a buksija, milyen jó lesz a mai napja. Mikor végzett felkapja táskáját, majd mielőtt elindul mai óráira, még egy levelet megír. Nem másnak, mint Yaristának. A levélben egyelőre csak annyit írt le, hogy ma délután nagyon várja őt a Czukorvarázs Cukrászdában, és mivel szeretné, őt meglepni csak meghívja, nem írja alá. Reméli azért, hogy a drágaság így is eljön, na meg persze, hogy örül majd neki.  Elküldi egy bagollyal a levelet, majd nekiindul a napnak, a 3. óra tájékán, már majd kiesik a padból, úgy fel van pörögve.
Ha már a meglepetéseknél tartunk, az egyik éppenséggel igen csak szemmel látható, alig van itt pár hete ismét, de megint elkapta a szőke láz. Olyan értelemben legalább is, hogy ismét szőke lett. Meglátjuk, ehhez mit szól majd a nagyérdemű, de ami biztos eddig az órákon nem aratott negatív sikert, sőt voltak dicséretek.
Mikor már majdnem vége a délelőttnek, és délután lesz, felszalad a szobájába és szépen csinosan felöltözik, elsősorban azért, mert még Yarcsi előtt találkozik az egyik leendő csapattársával, akivel együtt fog edzeni. Nem akar rossz benyomást tenni rá, meg aztán, tulajdonképpen egy randira is készül, adjuk meg a módját.
A mai napra mostanra, így délután 4-re végzett is, elindul hát a cukrászda felé. szép lassan ballag arra, majd mikor már elérte, belép az ajtón. Bentről kellemes illatok terjengnek. Ami szem-szájnak ingere minden megtalálható egy pulton, és ahogy rájuk néz az ember, már szinte csorgatná a nyálát. Bonnie mosolyogva elindul hátra egy sarok felé, ahol leül szépen, leveszi kabátját, keresztbe veti lábait majd a megérkező pincérre néz.
-Üdvözöllek! Parancsolj, hozhatok valamit?
Kérdi tőle a pincér lány, majd kedves mosollyal várja a rendelést, ami egyelőre még nem lesz, még nem tudna dönteni, annyi mindent látott hirtelen.
-Szép napot! Köszönöm még nem.
Illedelmesen biccent, majd elveszi az étlapot, és böngészni kezdi. Közben a bejáratnak háttal ül, de egy közeli üvegben pont látja a belépők visszatükröződését. Kicsit előbb ért ide, de már nagyon várja Yar megérkezését. Nagy mosollyal az arcán kissé elmerengve üldögél.
~Kíváncsi leszek nagyon egyrészről rájött-e, hogy én várom, aztán meg arra mit fog szólni hozzám, végül pedig, hogy akkor elkísér-e majd... de ez ki fog derülni, már csak idő kérdése.~
Az első benyomás mindig fontos volt neki, de most mindezt félretéve próbálja Yarit nézni. Szeretné megismerni rendesen, nem a pletykákból, nem abból, hogy mit tett vagy csinált eddig. Sokkal inkább most milyen, mit tesz, és hogyan, na meg hogyan érez. Meggie részéről már elindult valami úgy érzi, megkedvelte őt, másként valószínűleg itt sem lenne, és nem is törné magát. De most nagyon vár.

Ruha
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 26. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. november 27. 11:58 | Link

Cicalány <3

Yarista fáradtan ébredt. Egyrészt, mert az edzések egyre keményebbek, nem sikerült még elérnie, mait eltervezett. Úgy volt, hogy majd fokozatosan megszokja az új terhelést, a környezetet, de rengeteg mással is fárasztotta magát és hiába volt hétvége, ha azt Elemi mágiával, Nonverbális varázslással, plusz a tanulnivalók lemaradásának behozatalával töltötte. Persze ő vállalta, tehát egy rossz szava sem lehet, csak épp szabadideje nem maradt, tegnap is jóval takarodó után zuhant az ágyába. ~ Minek kell nekem jó tanulónak is lenni? Leszokhatnának már erről MissMissék. ~ pufogott magában, de igazából nem emiatt ébredt fel, hanem egy bagoly kopogtatott, mint az később kiderült. Fáradtan botorkált az ajtóhoz és kinyitotta az ajtót, de nem tudta még a szemeit annyira éles koordinálni, hogy lássa, hogy mi áll előtte. Tulajdonképpen senki, mert a bagoly a földön türelmetlenkedett, majd megbökte a csőrével.
- Hé, jól van már. – dörmögte álmosan, még egy nagyot bele is ásított, miközben kinyújtózott, majd átvette a kis küldeményt. Gyorsan zsebre is vágta, majd hozott egy kis bagolycsemegét az állatnak. A többiek is ébredeztek már, de ez nem zavarta túlságosan Yaristát. Ő visszaszenvedte magát az ágyig, majd elolvasta a levelet, ami nem volt aláírva. Mivel kapott már ilyen leveleket, nem nagyon tudta, hogy mit is kezdjen vele. ~ Nem ismerem a kézírást. Bárki lehet, és mi van, ha nem Bonnie? Sőt, még rosszabb, odamegyek, rám mászik valaki, és belép Bonnie. Akkor ennyi is a bimbódzó kapcsolatlehetőségünknek… ~ Húzza el a száját, majd egy újabbat ásít. Aztán tovább fetreng, míg a többiek összeszedik magukat. megvárja, míg mindenki elmegy, ő csak utána megy ki a fürdőszobába. Megmosakodik, közben eszébe jut a levél. ~ Mi van, ha mégis a cicalány küldte? Ha nem megyek el és ő az, akkor megint befuccsolok. Szép helyzet. ~ Morfondírozik, majd a reggeli rövid készülődés után, felöltözik egy kényelmes ruhába, na meg a talárba, és a cuccaival még éppen beesik az első órára. Nagyon nem figyel, próbál nem elaludni. Nagyon lassan telik a nap a fiú számára. Ebédnél is csak piszkálja az ételt, majdnem belefejel a levesbe, nagyon nincs formában. ~ Még jó, hogy ma nem lesz edzés… ~ állapítja meg, és gyorsan végez az evéssel, mikor egy kicsit magához tér. Azt már bőven látja, hogy elmarad a ma délutáni gyakorlás és tanulás. Órák után pedig lassan kiválasztja a ruháját, egy kékeszöld inget, egy szebb nadrágot mellé, meg egy melegebb cipőt. Vesz még magára egy bőrkabátot és egy sapkát is húz a fejére, így indul meg a cukrászda felé. Most már kipihentebb, végül is egész nap lustálkodott amennyit csak lehetett, beszélgetni is csak éppen annyit beszélgetett, amennyi feltétlenül szükséges volt. Lassan meg is érkezett a cukrászdába, gyorsan körülnézett. De csak egy szőke hajú valaki volt neki háttal, aki egyedül ült, próba-szerencse alapon elindult felé. Úgy gondolta, hogy gyorsan leszereli az ismeretlent, aztán el is tűnik, nehogy pletyka induljon útra, amit most nem szeretne kivételesen. Megállt egy kicsit a lány mögött, majd megköszörülte a torkát.
- Helló, te írtad a levelet? Ne haragudj, de… - kezdett bele a beszédbe és lassan elindult az idegen mellett, hogy a szemébe nézve kérhesse ki magát, de az utolsó szónál nagyon meglepett arcot vág, hiszen a cicalány az, csak szőke hajjal. Egy pillanatra ki is esik a szerepéből, csak bámulja őt, majd újra megköszörüli az időközben kiszáradó torkát, az ajkai pedig széles mosolyra görbülnek.
- Bonnie! Nagyon megleptél, és nagyon jól áll neked a szőke! – szavai fellelkesülve ölelik körül a rellonos lányt, akit időközben jól magához is szorít, bár kissé idétlen, hogy ő áll, a cicalány pedig ül a székén.
- Nagyon örülök, hogy te vagy az! – a lelkesedés nem apad, a vigyor is megmarad, miközben gyorsan ledobja a kabátját, a sapkát már levette, mikor bejött a cukrászdába. Ad gyorsan két puszit a lánynak és a körasztalnál mellé ül.
- Minek köszönhetem a meghívást, tudod eddig ez a nap és a hét fénypontja! Na, meg te! Nem is láttalak órákon, bár tény, hogy senkit sem láttam igazán. – kuncog és beletúr Bonnie hajába finoman, mintha fésűfogak lennének az ujjai. Legszívesebben megcsókolta volna a rellonos háztársát, mert el van szokva, hogy udvarolni is kell. De megígérték egymásnak, hogy nem ugranak bele semmibe – kivéve az első találkozást – és normálisan csinálják.  Kicsit furcsa ez neki, de élvezi, mert úgy érzi, hogy megéri Bonnie miatt ez az egész, amit egy öles lépéssel átlépne. Közben ráfonja a kezét a cicalányéra, mert nem bír nem hozzáérni és csillogó kékjeivel várja a válaszokat a lány lélektükrébe nézve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 27. 17:37 | Link

Yarcsim <3

Alig üldögél egyedül pár pillanatot, mikor hallja az ajtót nyílni. Nem néz hátra, hanem a szembe lévő üvegben figyeli a beérkező tükörképét. Elmosolyodik. Megjött végre, itt van Yari, szívesen a nyakába ugrott volna, de úgy nincs semmi izgalom, na meg lehet kicsit sok is lett volna még.
Minden esetre próbál komoly arccal várni, de azért elkerülhetetlen a mosolygás, mikor a drága megszólítja. Láthatóan leesett az álla, de pillanatok kellenek hozzá, hogy kiderüljön pozitívan vagy negatívan. Nagy csend lesz úrrá, és csak nézik egymást. Majd mikor Yar elmosolyodik, már Bonnie is felszabadultabban mer vigyorogni a meglepődésen.
-Szia Yar! Igen én írtam.
Mondja nevetve, majd kezeit széttárva újra felszólal miután a rellonos kinyilvánítja tetszését.
-Meglepetés! – Kezd bele, közben viszonozza az ölelést. – És ez még csak a kezdet.
Mondja, majd hallgatja tovább, amit mondanak neki. Megint eltüntethetetlen mosoly és boldogság ül ki az arcára. Elhelyezkedik Yarcsi, majd puszival is köszönti.
-Boldog vagyok, hogy eljöttél, reménykedtem, de most már nagyon jó érzés, hogy itt vagy. – vallja be, mennyire is várta már. Akármennyire rosszul indult a napja, a hete, ez azért egy fénypont lehet. Meglátjuk.  Ránéz és folytatja.
-Ne is mondd, borzasztóan indult ez a nap,majdnem elaludtam a órák többségén,  de már halad a jó irányba. – kacsint egyet, és mondja tovább – Látni szerettelek volna…
Mondja ki, egy percre tekintetét a kviddicsesről az asztal felé irányítja, majd visszanéz rá. Közben Bonnie haját veszi szemügyre Yarcsi. Mikor összekulcsolják a kezüket, a lány gondolatai a fejében kissé zavarosan, de összeállnak, mit is akar mondani.
~Mit is…mit is ...ó, igen a Szövetség..~  Gondolkodik, hol folytassa, a fiú szemeibe tekint. Közelebb csúszik hozzá, majd mielőtt még folytatná, elé tolja az étlapot.
-Válassz nekünk valami finomat.
Magára a mondatra nem fektet nagy hangsúlyt, de azért miután kimondta a „nekünk” szót elmereng. ~ Mondhatok egyáltalán „mi”t, én és ő, az már mi? ... Kicsit előreszaladtam… ~Szokás szerint kicsit túlkombinálja és túlgondolja.  Minden esetre mosolyog a fiúra, majd elkezd rátérni mi is az oka az ittlétüknek még.
-Tudod, a múltkor beszélgettünk róla, hogy ha lesz rá lehetőség, és ha nem esik egybe az edzéseiddel, eljössz majd velem egy versenyre. – Vezeti fel a témát. – Felkeresett az otthoni edzőm, hogy a Nemzetközi Szövetségtől kaptam egy meghívót a következő nagyobb selejtezőre. Illetve ezzel a meghívóval jogosult vagyok valakit magammal vinni, mint családtagom, barátom, támaszom, ilyesmim. Szóval a sok rizsa nélkül, szeretném, ha te lennél az. Elkísérnél?
Kérdezi meg, a részletekre még nem egészen rátérve, előveszi a meghívót, amin az időpont szerepel. A program terve úgy is németül van, az még nem számít. Odaadja neki, majd csillogó szemekkel várja a választ.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 27. 18:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. november 28. 15:35 | Link

Cicalány <3

Titokban reménykedett benne, hogy Bonnie várja őt. Kétszer lepődött meg pár másodperc alatt. Először azért, mert azt hitte, hogy nem a cicalány az, hanem egy ismeretlen.  Másodjára pedig azért, mert Bonnie volt mégiscsak a titkos ismeretlen, aki a levelet küldte neki. A fárasztó nap után azonnal felvidult, mintha valaki beinjekciózta volt egy nagy adag jókedvvel.
- Csak a kezdet? Pedig már ez is tökéletesen elég lenne. De kíváncsi vagyok! – vigyorog, majd köszönti a lányt, aki visszabókol, sőt még kis is fejezi, hogy mennyire örül neki. Yarista kezdi érezni az összhangot, és azt, hogy mindketten ugyanazt szeretnék végeredményen.
- Nos, én pedig téged, de így még jobb. Most már felismerem majd a kézírásod is. – mosolyog Bonniera, aki felkéri, hogy rendeljen valamit. Nos, mivel még nem nagyon ismeri az ízlését, két forró csokit rendel, azt mindenki szereti és talán még a cicalány sem fog megorrolni egy kis bűnözés miatt. Miközben várják a rendelést, a szőke hajú szépség felhozza az egyik ígéretét, mire pontosan emlékszik. ~ Habár már akkor elvetted az eszemet, minden másodperce megvan, drága. ~
- Igen, emlékszem. – erősíti meg Bonniet, így most már előadhatja, amit szeretne igazából. Egyre szélesedő mosollyal hallgatja a lányt, és átveszi a papírt, amit a kezébe nyom a szöszi macskalány.
- Igen, persze. Mikor lesz? Sajnos, ha edzés van, nem tudok menni, mert éppen büntibe vagyok. vagyis, megígértem Legrának, hogy nem hagyok ki edzést, és ő ezt nagyon szigorúan nézi. Azonban mindenképpen szeretnék elmenni és… - itt rápillant a dátumra, majd gyorsan elgondolkodik, hogy akkor van-e valami, de éppen szabad lesz, tehát szélesre húzza az ajkait - … úgy látom, hogy pont ráérek! Szóval, igen, megyek és drukkolok! – gyorsan átöleli a lányt, miközben meghozzák a forró csokikat. Yar illedelmesen megköszöni, majd visszatér Bonnie-hoz, majd beharapja az ajkait. ~ Na, most kéne valamit mondani, amivel előrelendítjük a nyilvánvalót… ~ morfondírozik.
- És mit szeretnél? Melyik legyek a felsoroltak közül? – vigyorog sejtelmesen, majd közeledni kezd a cicalány ajkai felé a sajátjával. nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni, de adott volt a kérdés, viszont szeretné megkönnyíteni a válaszadást is. Ha Bonnie nem ellenkezik, akkor megcsókolja finoman, nem túl hosszan, de nem is röviden. Majd várja a választ, bármi is történjen.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2012. november 28. 15:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 28. 20:31 | Link

Yarcsim <3

~Tökéletesen elég, ezzel egyet kell értenem Yarcsi.~
Mosolyog továbbra is, bár hangját most nem hallatja. Megigazítja egy kicsit a ruháját, majd folytatja a gondolkodás, miközben hallgatja a szép szeműt.
~Nem, bele sem gondolok, ilyenkor azt nem szabad. De már annyira elvesztettem a fejemet a legeslegelején, hogy kár morfondíroznom is azon, vajon gyors e a tempó vagy sem. Mondjuk, ahhoz képest eddig a múltban, ilyenkor már, előrébb tartottunk rég, meg is lett az eredménye. Most meg minden szép, túl szép is, hogy igaz legyen. De nagyon is valós, és igazi, bár ha csak meg nem csíp valaki előbb utóbb, el se fogom hinni.~
Miközben azon agyal, vajon van e olyan szerencséje ennek a kis szerencsétlenségnek, hogy most tényleg rátaláljon a jó útra, és azon haladjon partnere már rendel is, kihozza a pincér a gőzölgő italért indul. Forró csoki, csokis keksz, csokis süti, csoki, csoki, csoki mind ez a legnagyobb bűn, amit Bonnie el is szokott követni, de most szabad is neki.
Mikor megkapja a megerősítést a tényleges szándékról, akkor nyugodtan hatalmas beleéléssel és mosollyal mondja el, mi is a helyzet. Örömmel veszi, hogy látja a drágaságon, hogy mosolyra húzódik a szája, úgy érzi, itt az a pont aminél, már nagyon jól állnak köztük a dolgok. Meg van a közös pont, az összhang, senki nem hátráltatja a másikat és örömet okoznak a másiknak.
Yari elveszi a meghívót, majd válaszol a kérésre, vagy inkább kérdésre, amit hatalmas várakozással figyel a leányzó. Mikor belekezd, és igent mond, hatalmas kő esik le a szívéről, majd egy percre kivárja a mondat végét, hiszen van még esélye a fiúnak visszatáncolni, de ezt nem teszi meg, viszont egy pillanatra elhallgat, ekkor azért Bonnie szíve, ami eddig nem volt jellemző, elég hevesen dobog, mi lesz ebből. Nagyon szimpatizál a kviddicsessel, meg is kedvelte, sőt tetszik is neki.
-Nem is engedném, hogy e miatt kihagyj akár csak egy megbeszélést, edzést meg főleg nem. – mondja, higgadtan majd megint hallatja a hangját, miközben a gyomrában jön az a fura érzés, olyan természetes érzés, ami olyan boldog. Leírhatatlan egyelőre. – Tényleg? Ez annyira jó!
Mondja hatalmas mosollyal, majd az ölelést követően érkezik az ital. Maga elé veszi az egyiket és két keze közé fogja.  Megfújja, majd belekortyol.
-Imádom.
Teszi a könnyelmű kijelentést mosolyogva, majd figyeli a szőkét, mit szeretne még mondani.  A kérdések után, elkezd felé közeledni. Ekkor már tudja, nem is gondolkodik rajta, mi az az érzés. Tisztában van vele, hogy megint ott tart, amitől a legjobban félt, és túl tökéletesnek tartott ahhoz, hogy minden jó legyen. Viszont nincs szándékában ebből kimaradni. Ez történet még nem lefutott, még csak most íródik!
Átkarolja a fiút és mosolyogva engedelmes lány módjára, hagyja magát a csóknak, na meg Yarinak. Mikor elválnak egymástól, visszahajol, egy pár pillanatig kacéran mosolyog, közben az asztalon dobol ujjaival, majd beszélni kezd.
-Sok mindent szeretnék. – kezdi sejtelmesen, fokozza egy kicsit a várakozást. – De leginkább téged.
Magához húzza, és immár ő kezdeményezi a csókot.
-Arra gondoltam, kiegyezhetnénk abban, hogy a páromként eljössz támogatni. Persze csak ha neked is megfelel. – mosolyog, és koncentrál a drágára.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 28. 20:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. november 30. 07:49 | Link

Cicalány <3

Alig bírja levenni a szemeit Bonnieról, egyszerűen a lány elvette a józan eszét, pedig mint tudjuk, ő mindig józan. Nézi az ajkait, szinte nem is hallja, hogy mit beszél a másik, csak megigéződve ül és próbálja inni szívószállal a forró csokiját, azonban többször is melléteszi a száját. Ilyenkor meglepődik és lenéz, hogy mi lehet a probléma, de igazából semmi, csak figyelmetlen más dologra a cicalányon kívül. Mielőtt kinyilvánítaná a döntését, muszáj elmondania, hogy az edzéseket nem tudja kihagyni – igazság szerint nem is szeretné -, de rokonlélekkel van dolga, így aztán csak még boldogabb lesz és még jobban el fogja borítani az a rózsaszín felhő, ami a távolból már kezd leereszkedni a fiúra. A meghívást elfogadja természetesen, amit egy csókkal pecsétel meg, hogy Amanda mindenképpen elhiggye, hogy ő vele szeretne lenni. Aztán felteszi a cseles kérdését, de az újdonsült szőke lányt ez nem tántorítja el. Most Bonnie a kezdeményező fél, Yar pedig hagyja magát megcsókolni, ez a rész már elég gyakorlottan megy neki, de a cicalánnyal mégis másnak érzi az egészet, nem távolinak, hanem jóval bensőségesebbnek.
- Tökéletesen megfelel. – vigyorog, és ezzel ő „hivatalossá” is tette azt, hogy ők innentől egy pár. De, hogy a közhelyeket tovább erősítse, és talán ezzel boldogabbá tegye a leendő párját, még egyet kérdez, miközben közelebb húzódik hozzá.
- Bonnie, szeretnél a barátnőm lenni? – huncutul vigyorog közben, mert igazából erre semmi szükség nem volt, de ha már ilyen jól szórakoznak, miért is ne. Közel hajol a lány ajkaihoz, majd beharapja az alsó ajkát Bonnienak a sajátjaival, aztán már csak azt veszi észre, hogy csókolja a lányt, a választ m,ár meg sem jegyzi, úgysem volt rá igazán kíváncsi, hiszen a szőke rellonos leányzó ezt már kinyilvánította. Csók közben a hajába túr, majd elválasztva az ajkaikat, szorosan, vadul kalapáló szívvel átöleli Bonniet. Egy jó fél percig, vagy még tovább is így tartja őt, valahogy nem akaródzik elengedni a másikat, de egyszer minden jónak vége szakad, és csillogó szemekkel figyeli a lány arcának rezdüléseit. Finoman megcirógatja az imádott arcot, jelenleg nem tudja elképzelni, hogy más lányhoz így érjen hozzá. Nagyon megszólalni sem tud, igazán nem jut eszébe most semmi, vagyis ami igen, az nem erre a helyszínre való. Nagyon tetszik neki az új barátnője, de ez azóta így van, amióta megismerte őt.
- Találnom kell neked egy becenevet, de valami nem túl csepegőset. Mókuscukorborsó például biztos nem leszel. – felkacag a saját poénján, majd tovább gondolkodik, hogy mi legyen, és közben nem engedi el Bonnie kezét.
- Na, jó, most nem tudok gondolkodni, ha a közelemben vagy. Túlságosan nagy az mágneses képességed. Gyönyörű szemeid vannak. – udvarol tovább, kimondva a számára nyilvánvaló dolgokat. Eszébe jut a forró csoki, gyorsan iszik belőle, oda sem néz, csak leteszi a poharat, amit sikeresen fel is borít. Ez már kijózanítja, hiszen egyrészt sajnálja az italt, másrészt nem akart problémát okozni. Előhúzza pálcáját és próbálja menteni a menthetőt.
- Evapores! – szól varázs és mivel a pálcamozdulat is jól sikerül eltűnik a forró nedű, de foltot hagy maga után.
- Hát ez van. – vonja meg a vállait, majd megcsókolja a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 30. 18:13 | Link

Yarcsim<3

Ez most talán nem volt olyan hatalmas lépés, amit nem kellett volna megtenni. Legalábbis ezt a jelentést tulajdonítja hozzá. Bonnie nem az a lány aki, ha nincs valami hatalmas dolgok mögötte, kertelne. Éppen ezért is volt fontos számára, hogyha már belement ebbe a randiba, úgy érkezzen ide, hogy ő igen is rászánta magát, hogy akkor felhagy minden negatív tapasztalattal a múltból, és tisztalappal neki mer vágni a jövőnek. Persze nem lehet tudni, mi vár rá, az viszont bizonyos, hogy jelenleg kezd belegabalyodni az egész történéshullámba, na meg Yariba is sikerült. Kifejezhetetlen öröm tölti el, amikor kiderül, hogy elkíséri őt. Ezután a csók az a tipikus lábemelős hatású, de azért nem kéne felrúgni persze az asztalt. Azért azt még nem sikerült magában eldöntenie, persze, - annyira el is mosódott most minden neki, hogy nem is foglalkozik vele,- hogy ez a közeledés, ezek a megnyilvánulások főleg a külseje miatt érik e vagy azért, az a kevés dolog, amit eddig mutatott magából ragadta így el a drágát. Amikor a felvetésére megérkezik az a már nagyon várt vigyor, belekortyol a forró csokiba, majd ő is elmosolyodik. Majd közelebb kerülnek egymáshoz, és elhangzik az a bizonyos kérdés. Még mielőtt bármi zajlana a fiúfüléhez hajolva csak annyit suttog.
-Szeretnék.
Mikor megint összeérintik ajkaikat, Amanda pulzusszáma egyre feljebb kúszik. Mondhatni lassan kiugrik a szíve a helyéről.  Egyik kezével Yar nyakába karol, másik keze a mellkasán pihen, érzi, hogy a fiú szíve sem a normál ütemben dobban, miután eltávolodnak egymástól, csak mosolyog ezen. elengedi őt, majd belékarol és hozzábújik, nem akarja, hogy most ez elmúljon, legszívesebben megállítaná itt az időt. Ebben a pillanatban, ami így tökéletes, ahogy van. Az első fél órában mondjuk, mikor megismerte, ahogy ránézett, azt gondolta Ő az a tipikus Casanova, aki csak úgy gyűjti a trófeákat, de nagy valószínűséggel, akkor ennyi idő alatt, amennyire itt lassult a dolog, már kirohant volna a világból. Már ott a szobájában pozitívan csalódott benne, hiszen nem volt erőszakos, se akaratos.  
A becézési próbálkozáson kicsit megilletődve elmosolyodik, majd már az ő agya is forog ezen, bár mondjuk, nem jellemzőek rá a megtervezett becenevek, mindig, éppen ami a szívén az a száján. Megszorítja közben Yarcsi kezét, persze nem durván, csak úgy egy biztonságérzetet véve, mint egy belekapaszkodásként.
-Akkor mi leszek? – kérdezi csintalan mosollyal.
A kviddicses folytatja tovább, bókolva, a mondanivalóját. Majd vigyorgás közben ránéz és így szól.
-Akkor ezt valahogy ki kell küszöbölnünk. – Mondja arra, hogy a gondolkodás útjába állt, persze csak viccnek szánva.  – Édesanyámnak köszönhetem a szemeimet.
Mondja vegyes érzésekkel a hangjában, nem távozott a jókedve, de azért egy picit most a komoly hangvétel, ami jellemzi. Igazán még mindig, így sok évvel a történtek után sem nagyon képes beszélni ezekről. De, hogy ez azért van, mert nem bízik, vagy, mert úgy érzi, úgy sem érdekel senkit, azt nem lehet tudni.
Annyira elvesznek egymásban, hogy már csak azt veszi észre, mikor megtörténik a baleset, kiborul a forró csoki. A Drágára mosolyog, majd már éppen nyúlna a pálcájáért, mikor beelőzi.
-…mikor az ember el van varázsolva. – fejezi be Yarcs mondatát, majd a csók közben, addig babrál a karkötőével, míg nem sikerül azt leejtenie, amit ekkor a nagy hévben még észre sem vesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. november 30. 23:41 | Link

Cicalány <3

Eddig minden szuperül alakult, erre az egészre csak titokban számított Yarista, hiszen ez az általa végiggondolt lehetőségekből a legjobb végkimenetellel végződött eddig. Végül is csak kimondatta Bonnieval, hogy legyen a barátnője és ezen jót mosolyog, de csak vidáman, nem kerül elő a gúnyos mosoly él, nagyon örül neki.
- Akkor egyetértünk. – suttogja, miközben Bonnie visszaváltozik azzá a dögös lánnyá, aki a találkozásukkor volt. Legalábbis, már nem fogja vissza magát, ami nagyon is tetszik Yaristának, hagyja, hogy a lány kezei szabadon kószáljanak, cserébe az ő ajkai is ugyanezt teszik, már amennyire az illem engedi ezen a helyen. Nem akar túlzásba esni, csak maradjanak normális keretek között. A becenéven jót nevetnek, majd Yarista elgondolkodik egy normálison is.
- Akkor mondjuk, hívhatlak úgy, hogy Amy? Az olyan kedves. – vigyorog, és talán rellonoshoz nem illő módon romantikáznak, de hát ilyenek az érzelmek, elveszik a józan ítélőképességet. Egyébként pedig Yarista sosem vallotta echte rellonosnak magát, szóval nála azt is hihetik, hogy csak játszik egy újabb áldozattal, pedig ez korán sincs így, vadul dobogó szíve ezt jelzi is Bonnie számára.
- Hmm, édesanyád is csinos hölgy lehet akkor. – kontráz rá, de biztosan így van, szép szülőknek általában szép a gyermekük, minden bizonnyal így van ez a Philips családban is. Amy hangvétele kissé elbizonytalanítja, de nem kérdez rá, hogy mibe nyúlt megint bele. Ehhez igazán van érzéke, mindig megtalálja a z érzékeny pontokat az embereknél. Aztán kiönti a csokiját, majd megoldja a problémát, viszonylag elég jól.
- Na, igen, akár csak a folt az asztalról. Remélem jó sokáig fog tartani ez a varázs Amy. – vigyorog vissza, majd szórakozottan megvakarja az állát.
- Van kedved odaülni a kanapéra? – mutat egy sarokba, ahol a bőrkanapé áll, de még nem foglalt. Valószínűleg így délután mindenki tanul, vagy talál valami más elfoglaltságot, minthogy legyen ideje lejönnie a faluba.
- Csak azért, mert ott kényelmesebben hozzád bújhatnék. – vonja meg félszegen a vállait, és úgy érzi, hogy ma non-verbális varázslást sem fog tanulni, meg úgy nagyjából semmit sem. Mégis ez az első alkalom, és ezt ki kell élvezniük.
- Neked van testvéred? Még annyi mindent nem tudok rólad. – szúrja közbe az újabb kérdést, miközben továbbra sem engedi el Amy ujjait, a sajátjaival fésüli össze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 1. 14:16 | Link

Yarcsim <3

Most, hogy már egy párnak számítanak, annyira nem zárkózik el, és nem óvatoskodik el mindent, nem szokott ilyet tenni legalább is. De ez nem egy átlagos eset, ez most teljesen más, még, ha eddig is volt már kapcsolatban, érzett biztonságot és bizalmat, ám azoknak csúfos kudarc volt a vége. Legalábbis ez a most fenn álló helyzetben az elképzelése. Hallgatja Őt és erőteljesen bólogat még egyszer megerősítve a megbeszélteket, persze mosolyogva. Miután jót mulatnak a „Mókuscukorborsón” Yarista máris gondolkodásba kezd. Nem is olyan nehéz az, csak oda kell figyelni. Hamarosan eredménye is születik ennek, hiszen már mondja is.
-Úgy hívsz, ahogy szeretnél Drágám. – mondja viszonozva az örömöt.  
Pillanatok telnek el azzal, hogy csak néz a másik fél szemeibe, mintha keresné a válaszokat, de igazából még a kérdések se tiszták. Nagyon sok mindent nem tud még háztársáról, amire valójában kíváncsi. Mindenesetre most olyan, mint egy szelíd bárányka, aki nem, hogy nem kérdez, de nem is nagyon képes most azokon a kérdéseken agyalni, és csak üdítően mosolyog tovább, egészen addig, míg a kedves bók meg nem érkezik anyukájára, kicsit elhúzódik a Drágától, hogy pontosan a szemébe tudjon nézni. Próbál nem túl komor hangulatot magára erőltetni. Itt azért kijön kicsit az a tipikus rellonossága, hiszen utál panaszkodni, meg úgy minden vele kapcsolatos problémáról beszélni, számára ez olyan mintha panaszkodással, meg hisztivel tömné az embereket, még, ha ez nem így is van. Nem nagyon tudja, hogy, hogy illik, röviden meséljen, vagy most meséljen e el mindent. Hallgatja tovább közben mit is mondd még majd még mielőtt döntésre jutna, feláll és Yarival kéz a kézben áttelepednek a kanapéra. Még egy apró mosolyt küld is a kis megjegyzésre, de végül úgy dönt, belekezd, és nem gondolkodik tovább ilyeneken.
-Az volt, a legszebb nő, akit valaha láttam. – kezd bele, majd nyel egyet és folytatja. – Tudod, ő nagyon tudott szeretni, de elővigyázatos volt. Ha még élne, most biztosan már utánad akart volna nézni, apuval együtt, vajon elég jó vagy e hozzám. – présel ki egy kis mosolyt magából. Sose ment jól neki, hogy az ilyen szomorú dolgokat esetleg elviccelje, pedig lehet, könnyebb lenne.
-Van egy ikernővérem, Angelina, bár pár perc van köztünk, azért ő jobban vigyáz rám, mint bárki. Nagyon szeretem őt, és bár külsőleg szinte megkülönböztethetetlenek vagyunk, nagyon sok tulajdonságunk szöges ellentéte a másikénak. –Kicsit vár, megszakítja, a folyamatos szöveget majd ismét hallatja magát -  4 évesek voltunk mikor elvesztettük a családunkat…
Mély levegőt vesz, mégis elcsuklik a hangja a mondat végére, valami mosoly félét erőltet magára, majd próbálja magát beszédre bírni. Miközben néz Yari kékjeibe kissé elveszetten éppen.
-Sok mindent nem tudok még én sem. Neked van testvéred? Honnan jöttél ide?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. december 2. 17:28 | Link

Cicalány <3

~ Tehát úgy hívlak, ahogy szeretném? Ilyet nem szabad nekem mondani, édes. ~ Mulat magában, majd meg is mutatja, hogy mire gondolt.
- Ó, hát, akkor Amy mellett „ingyombingyomkámnak” és „mézesbarackoskámocskámnak” is foglak hívni. – felkacag, majd átmennek a kanapéra Yarista indítványozására, aminek Bonnie nem állít akadályt. Gyorsan bókolni kezd, majd kiderül, hogy a szemek örökölése nem éppen jó téma volt, amit felhozatott a cicalány múltjából.
- Ó, ne haragudj. Nem tudtam, hogy… - szégyellte magát, pedig nem volt miért. Mégis, úgy hitte, hogy túl sokat kérdezett és ezzel máris a lelkébe vájt az alig két perces kapcsolatukban a cicalány lelkébe. Ez bizony súlyos gondatlanság volt, kiengesztelésül a karját simogatta a kedvesnek, és őszinte sajnálatos kép alakult ki az arcán. ~ Az enyémek nem haltak meg teljesen, hála a jó égnek, apu még mindig él… ~ szomorkodik egy picit, de rögtön felkapja a fejét, amikor kiderül, hogy Amy-ből kettő van.
- Ikertesó? Jajj, csak össze ne keverjelek vele egyszer… - elkerekedik a szeme, de azért a hátsó gondolat ott motoszkál benne, hogy még valaki jól jár rajta kívül. De tényleg nem lenne jó összekeverni a cicákat, mert abból macskaháború is lehetne, ráadásul ő veszítené el a legfontosabbat. Nem túl önzetlen hozzáállás, de előbb mindig magát tartotta, később jött csak más. Talán Bonnieval ez is megváltozik majd. A természetes kíváncsiság a szösziben is megvan, jön máris a menetrendszerű visszakérdezés, ahogy ennek lennie kell.
- Én Pákozdról jöttem, itt van Magyarországon. Nekem már csak az apám él, az öt testvérem meghalt, édesanyámmal együtt. Apámnak természetesen van már új felesége, hiszen ez öt éves koromban történt. Az új hölgy volt előbb a nevelőnőm, majd a mostohám, és már egészen meg is szerettem. Csak azt nem szeretem, ha dolgoztat, meg tanít… elég sok a követelménye, de már tudom kezelni. Régen nagyon utáltam. – mondja egyre vidámabban, ahogy távolodnak a testvérei halálától. Sokat gondol rájuk, többször kimegy a családi sírkertbe „beszélgetni” velük, ha éppen otthon van.
- Hmm, érdekes, hogy mindketten sokat vesztettünk. De talán most még többet nyertünk. – bújik oda Amy-hez és hátulról átöleli a derekát, a fejét a felkarjára hajtja. Furcsára sikeredik ez a randi, de nagyon örül, hogy végül még is jól alakultak a dolgok, talán tényleg fordul egyet Yarista sorskereke és megtalálta azt, akit keresett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 3. 16:08 | Link

Yarcsim <3

-Nagyon kis cuki vagy Nyuszó-muszó, de neked szabad! – mondja vigyorogva. De nem fedi fel minden lapját. Lennének még ötletei, de majd hidegzuhanyszerűen. Nem erőssége az embereket rendes nevükön szólítani, azt eléggé semlegesnek és érzelemmentesnek tartja. Általában ha valakit a teljes /rendes nevén szólít, annak oka van.
Ezután kevésbé vidám téma következik Meggie számára. A család. szereti kikerülni a témát, de egyszer mindenen túl kell esni, immár a kanapén ülve mesél a Szívecskének. Tömören, kisebb-nagyobb megszakításokkal felvázolja élete egy szakaszát. Közben már Yarcs bocsánatot kér, aminek nem érzi szükségességét. Ha már belefogtak ebbe, akkor nem fogja elhallgatni a múltját. Hozzá is fűzi mondandójához a következőt.
-Nincs miért haragudnom. Nem tudhattad. De annak ellenére mennyire nem kellemes téma ez örülök, hogy megosztottam veled.
Mikor elmondja, pillanatokra tekintete a földet pásztázza, majd felnéz egy fél mosollyal és megfogja a kezét. Közben a merengések után eljut az információ a másik félhez is az ikertestvérről. Mikor meghallja, mit mond, önkénytelenül is nevetnie kell. Mondjuk igen, ha tudná valaki ez mekkora fegyvertény, és, hogy régen micsoda sportot űzött ebből a két lány. Szerették egymás „szerepét” játszani. Emellett mindenki bizonyította feléjük, hogy meg lehet őket különböztetni, amire pillanatok alatt rá tudtak cáfolni. Egyszer még egy párcserét is lebonyolítottak, bár az megint más történet, ez a két fiú szemszögéből milyen lehetett. Na meg a fogadások, és persze ha alibi kellett. ~Ó, azok a régi szép idők. Hiányzik Angelina, de tudom, hogy jó dolga van. Meg persze, ha kellene szerintem ma is rávehető lenne a régi csínyekre.~
-Igen ez volt Max reakciója is, mikor megtudta, hogy ketten vagyunk. Azóta az „eset” óta – Közben mutogat idézőjeleket a kezével. - sokkal óvatosabb.
Nevetgél, nem egyhamar felejti el ezeket az eseteket, na meg sokkal vidámabb téma, és erről jobban szeret beszélgetni. De mindjárt fordít is a dolgon és érdeklődig Ő róla. Végighallgatja, az egyébként szintén szomorkás történetet, és látja rajta, hogy neki sem könnyű, erre szokták mondani, hogy megtalálja a zsák a foltját.  Elkezdi simogatni a kviddicses hátát mikor a testvéreiről mesél. Elvesztette ő a szüleit, azonban el sem tudja képzelni, mi lenne vele a testvére nélkül. Ő a mindene, számára ez egy szent dolog.
-Hallottam már arról a helyről, sőt talán jártam is már arra. Egy kis időt éltem Magyarországon is a nevelő szüleimmel. De Németországot vallom első számú hazámnak. Oda kötnek az emlékek. -  Mondja, majd összeszedi gondolatait, de nem akar, egy egyszerű sajnálom szóval válaszolni, tudja, hogy az nem segíti Őt. Inkább az együtt érző tekintetével sugározza ezt.
-Engem eddig csak a szerencsétlenség ért el eddig, most jöhetne az a fordulat.
Nem az a feladós típus, kifejezetten maximalista és bizakodó. De ebben az esetben csak reménykedik, minden lehet még, jó is rossz is. Nincs az sehol szabályokba fektetve, hogy ennyi rossz után csak jó jöhet, pedig nagyon jó lenne. Talán csak ez hiányzott eddig úgy igazán neki. Olyan valaki, akivel fesztelenül, titkok, és hallgatások nélkül beszélhet, aki megérti. Sosem tudta mit kell pontosan keresnie, azt sem igazán, hogy mire van szüksége, de azért már kezd rájönni, mi az, ami igazán kell neki. Jelen esetben ez Ő, a Drágaság. Akár, hogyan lesz, azt tudja, hogy nagyon akar küzdeni és tenni valamiért, úgy igazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. december 3. 20:31 | Link

Cicalány <3

- Nyuszó-muszó? – elkerekedett szemmel hallgatja a drága szavait, mert ezzel most jól meglepte. Nem volt jellemző az ilyen és ehhez hasonló szavak Bonnie-ra, de persze nem ismerte még. Lehet, hogy a szerelemben más, lágyabb és nem olyan vagány, mint, ahogy mutatja magát, ami egyáltalán nem baj, de úgy érzete, hogy ez komoly becézés volt. ~ Akkor is imádom, ha angyalbögyörőmnek fog hívni. persze csak magunk között, remélem. ~ Tovább mosolyog, mert minden jól alakult. Még nem tudja, hogy szerelmes-e a szöszibe, vagy sem, de, hogy jó úton jár hozzá, abban egészen biztos. A családnál megnyugtatóan hallja, hogy nincs baj azzal, hogy rákérdezett, majd ő is elmondja a saját családjának tragédiáját. De sokkal inkább foglalkoztatta, hogy van egy ikertesó is.
- Ki az a Max? – kérdezi, mert róla még nem hallott. Nem féltékenységből, hanem, mert tényleg érdekelte, hogy Amy-nek kik a barátai, persze az is lehet, hogy most jól mellényúl és Max volt az egyik pasija régen. Van ilyen, legfeljebb már ennyivel is többet fog tudni a drágáról, aki éppen a kezeit simogatja, vagy a hátát cirógatja.
- Óvatosabb? Miért kell óvatosabbnak lennie, te kis huncut? – megemelgeti a szemöldökeit, mert el tudja képzelni, hogy mit művelhet két ugyanúgy kinéző ember. ~ Rosszabb, mint a metamorfmágia, akkor csak egyedül van, bár… ~ Ezen kicsit elgondolkodik, de figyel a válaszra és az újabb kedves gesztusokra. Ő is természetesen továbbra is átöleli Őt, és cirógatja az elérhető publikus helyeken.
- Remélem, hogy így lesz, ránk férne. Kicsit megszomjaztam… - mondja, majd egy kedves csókot lehel az új párjának az ajkaira.
- Hmm, ez finom. Még. – sóhajt, majd csókokat csókok követnek, amíg csak el nem múlik a szomjúsága. Felszabadultan ajakcsatázik Amy-vel, nem törődve a külvilággal. Ez most az ő pillanatuk, nem zavarhatja meg őket semmi. Ha igen, könnyen kiborulhat, és azt nem szeretné. De ez eszébe sem jut, éppen jól lefoglalják őt kedvese ajkai.
- Azt hiszem ez a randi elég jól sikerült, nem gondolod? – válik el egy idő után az éltető ambróziájától, a görög istenek sem ehettek ennél finomabbat, úgy gondolja. A szíve hevesebben kalapál, és bármennyi kalap áll most szelíden a fogasokon, nem kíván még távozni, nem akarja a pillanatot, a perceket megszakítani. Pedig előbb-utóbb erre a sorsra fog jut a Rellon új párja, lassan el kell indulniuk vissza körleteikbe, de Yarista úgy gondolja, hogy ma már nem fognak tanulni semmit. Ő biztosan nem, csak egy szőke lányról fog áradozni a fiúknak, vagy csak csendben álmodozik róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 4. 18:15 | Link

Yarcsim <3

Csak jót mosolyog a meglepődésen, nem fogja ezt mondogatni neki úton útfélen, de ki nem hagyhatta ezt a lehetőséget. Ennél mélyebb szintre azért nem fog süllyedni vélhetően, egy két drágám vagy édesem jelzőt, ha használni szokott, persze csak érdemek után osztogatva. Mondjuk, most azt sem érzi, hogy feltétlenül szükségek lennének kettőjük közt szavakra, nincs kínos csend, nincs hallgatás és semmi olyan, ami a másikat zavarná. Persze nem ismerik egymást még tökéletesen, de ez mutatja azért már, menyire egymásra vannak hangolódva, és ezt a mai délután is bebizonyította.
Maximilian-ról a kérdésre eléggé felnevet, majd mikor végre meg bír szólalni, azt sem tudja, hol kezdje, kapja is a következő célozgatós kérdést. Igazándiból az elmúlt 1 évben annyit piszkálták és tréfálták egymást, hogy olyan neki, mint a bátyja. Pedig azt a „kis bokszoló” jelzőt kiérdemelte tőle.
~ Emlékszem én arra a találkozásra, és jó ideig emlékezni is fogok! Ritkán szokott ilyen jól sikerülni bármilyen csínytevés.~
-Ő egy nagyon kedves, értelmes és figyelemre méltó ember, csak túl naiv…volt. – Az a tipikus ördögi vigyor azért ott van az arcán, na meg a tekintete is eléggé, azt sugallja. – Igen óvatosabb. Leszögezem, én nem voltam hibás, ő provokálta ki. – Felnevet, majd belekezd a történetbe. De azt azért nem felejtette, hogy még mindig csak körülírta, de nem mondta el ki is ő. – Az egész egy buta poénnal kezdődött mikor haza utaztam innen karácsonyra 2 éve. Azt mondta a Nővérem, hogy nem leszünk egyedül. Engem ez sosem zavartatott otthon, így a szokásos módon hazamentem, nem szóltam mikor. Felmentem a szobámba lepakoltam, majd a konyhába indultam. Még le se értem a lépcsőn megpillantottam Maxot, kedvesen mosolyogtam, be akartam mutatkozni, erre átölelt és majdnem megcsókolt. - ~meg a keze se ott járt ahol kellett volna, de ez már részletkérdés.~- Én meg egy kellemes kis jobb egyenessel beköszöntem Nővérem párjának. Azóta én vagyok a kis bokszoló. Ez egy olyan eset volt mikor eszünkben sem volt kihasználni, hogy ikrek vagyunk.
Meséli el végig nevetgélve. Ez egy felejthetetlen szituáció volt, legalábbis egy a sok közül. Mondjuk Angelinának nincs ilyen, vagy közvetlenül hasonló története, ő valószínűleg csak elpirult volna, és még ő kért volna bocsánatot, Meggienél ez kicsit másként van.
Ezután mosolyog Yarira és hallgatja tovább. A csókot viszonozza majd a még szó hallatán hatalmas mosollyal, segítőkész ember lévén, segít a szomjúságon. Persze nem lehet azt mondani, hogy ő nem élvezi. Mikor átmenetileg vége szakad, ennek válaszol neki.
-A lehető legjobban alakult…- mondja, majd előbb egy puszit nyom a fiú arcára ezután megcsókolja, ami csak tart és tart. Mikor újra szabadok lesznek ajkai, hallatja is magát.
-Lassan vissza is kell mennünk a Kastélyba.
Mondja ki, majd közben kezére tekint egy percre elcsodálkozva kissé rémülten tekint, magára majd keresgélni kezd maga körül. A karkötője, az a kabalája, eddig egyszer sikerült elhagynia, de hála az égnek meglett, most viszont nem látja, eddig próbál visszagondolni, de ez megy most a legkevésbé.
-Drágám, nem látsz valahol egy ezüst karkötőt sok kis medállal? - kérdezi, éppenséggel nem néz rá továbbra is keresgél táskájában mindenhol.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 4. 18:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. december 6. 23:12 | Link

Cicalány <3

Yar csak hallgatja, ahogy Amy csacsog és próbál védekezi, közben a fiú nagyokat hümment, jelezvén, hogy csak kicsit hiszi el a sztorit. Persze az ajka szélei remegnek, ami azt mutatja, hogy igazából csak szemtelenkedik, de nagyon is figyel arra, amit a cicalány mond neki.
- Ó, hát te nem is lehettél hibás. – vigyorog, mert Bonnie igenis simán lehetett hibás, hiszen az ő ismerkedésüknél is elég rámenős volt az akkor még barna hajú leányzó.
- Hú, az szép lehetett, gondolom eléggé meglepődött, hogy a „csaja” jól pofán vágta. Ilyenkor az első gondolata az az embernek, hogy: „Vajon mit tettetem?” – mosolyog továbbra is, és Amy arcára lehel egy finom csókot.
- Érdekes sztori volt, bár az utolsó mondatod kicsit figyelemfelkeltő. nagyon vigyáznom kell. – ijedt képet vág egy pillanatra, majd elkacagja magát. Nem tudja, hogy meg tudná-e különböztetni majd később a testvérétől a rellonos szöszit, most még biztos nem. talán, ha már jól összemelegednek, akkor lesz annyi tapasztalata, hogy felismerje a jellembeli eltéréseket, mert azok lehetek, ha égis ugyanúgy néznek ki pontosan. Igazság szerint megismerné Amy testvérét, nagyon kíváncsi, hogy milyenek lehetnek együtt, na meg arra, hogy neki ez milyen esztétikai élményt okozhatna Yarnak, hiszen már egy is szívdobogtató a cicalányból, nemhogy még egy tükörkép pluszban. Aztán újabb csókokban merülnek el, Yaristának egyre jobban tetszik a kialakult helyzet és a kezdés, amit ki is mondd. Ráadásul a pozitív visszajelzés szóban is – hiszen a csókok azért elég bizonyítékok még neki is – csak megerősíti az egészben. Most igazán boldognak érzi magát.
- Igen, már besötétedett, és lassan eljő a takarodó és hiányozni fogsz. Nem fogok tudni aludni, mert te járkálsz a fejemben majd. – bókol tovább még egy kicsit, majd feláll a kanapéról. Ekkor kezd el valamit keresgélni Bonnie, mint kiderül a karkötője tűnt el valahová. A fiú körbenéz, majd visszamegy az asztalukhoz, de nem találja meg az ékszert. Viszont eszébe jut egy jó megoldás.
- Használd az invitot, ha itt esett le, akkor meglesz. – mondja mosolyogva, majd Amy elé térdel és egy ösztönző csókot ad az ajkaira.
- Szóval csak nyugalom, meglesz. Ha kell, felforgatom érte a cukrászdát. – mondja, majd várja, hogy Amy megpróbálja elővarázsolni a medálos karkötőjét. Reméli, hogy gyorsan meg lesz, és akkor minden mehet tovább és boldogan sétálhatnak vissza a kastélyba, Yar pedig áradozhat a srácoknak egy kicsit. Ha viszont nem, akkor mindent meg fog tenni, hogy előkerüljön a dolog, ha más nem vesz Amynek egy másikat, csak nem tudja, hogy mennyit jelenthetett neki ez a dolog. Yarnál is vannak olyan dolgok, hogy a hasonló már nem jó, mert esetleg egy emlék fűzi hozzá, mint például a Legrás dedikált kviddicskártyáihoz. Onnan kezdődött a kedvencével a kapcsolatuk, amikor véletlenül összefutottak a kastély parkjában. Az élményt egy újradedikált ugyanolyan fotó sem tudná már visszaadni, és lehet, hogy Amynek pont ilyen sokat jelent a karkötője.~ Csak meglesz! ~ Reménykedik tovább, majd átkarolja a lányt hátulról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 7. 19:33 | Link

Drágaság <3

A nagy beszélgetés közepette egyszer egyszer felfigyel Yari reakcióira, de olyan beleéléssel mondja, hogy erre nem reagál. Viszont mikor talán kissé ironikusan megjegyzi, hogy ő nem lehetett hibás és, hogy mit gondolhatott Max csak mosolyog tovább.
- Nem, nem lehettem hibás, akkoriban teljesen más volt, szerintem ahhoz képest rám sem lehet ismerni. Se külsőben, se belsőben… - mondja, amolyan helyesbítés képpen, nem szeretné leírni magát már így az elején.
Örömmel veszi megint a csókot, majd az ijedt kép mellé szavak is társulnak, amire először önkénytelenül is nevet egy kicsit, majd komolyra fordítva a dolgot néz rá. A régi énje már biztosan törné a kis fejét, hogyan legyen egy kis csíny áldozata, de most amik kavarognak a kis fejében, egyáltalán nem hinné, hogy vele meg tudná tenni. Kérdéses az is egyáltalán engedné e a testvérének, hogy a közelébe férkőzzön, nem az a féltékeny típus, meg is látszik mennyiszer verték át, na mindegy, de most valahogy ott a félsz már benne, nem akarja a Drágát másnak engedni. De eme komolyságát, most nem fejtegeti, nem ez ennek a megfelelő hely szerinte, így hamarosan reagál.
- Ha jó fiú leszel nem lesz itt semmi probléma.
Mondja majd ajkaikat összetapasztja. Boldognak érzi magát így a történések miatt, nem is igazán panaszkodhat. Egy új kezdet, most úgy néz ki, egy jobb kezdetet hozott neki. Hisz a sorsszerűségben, bár sokszor harcban áll vele. De ha, ezt megírták, happy endnek kell lennie. Mert ezt máshogy el sem tudja képzelni, ahogy egyre megy le a nap, úgy egyre jobban varázsába kerül ezeknek az érzelmeknek. Óvatos, de nem fél kimutatni az érzéseit, és elég őszinte ahhoz, hogy ki is mondja őket.
- Akkor most már megtudod, mit érzek mióta találkoztunk, mert azóta nem tudsz kimászni a gondolataimból.
Mondja visszamosolyogva, majd folytatja. – Nekem is hiányozni fogsz.
Kedve lenne csak úgy megölelni, és el nem engedni őt, de nem, hamar eltűnik ez a gondolat és az aggodalom lép a helyére. Vad keresgélés közepette hallja, ahogy a szöszi megszólal. Ránéz, majd belekezd, mondjuk kezdetben még elég higgadtan, majd csak arcán tükröződik kicsit a rémület, hangjában egy kis szétszórtság, de az nem olyan súlyos.
- Nem tudom, mármint de tudom használni, de ehhez nem… Nem lehet. – mondja arcát a kezeibe temetve. Próbálja összeszedni a gondolatait, majd miután kifújja a levegőt, folytatja. –  Van a karkötőn egy védő bűbáj. Varázslattal nem lehet se levenni, se elvenni tőlem… viszont, ha leesik, elhagyom, sem működik hozzá semmilyen varázs.
Mondja, majd letérdel elé a rellonos fiú, és megcsókolja. Kicsit szégyelli magát, ez meg is látszik rajta, nem szokott ilyen butaságokon problémázni, most meg, mekkora ügyet csinál. Jó, ha a fontosságát nézzük, az, nagyon fontos. Ez egy olyan ereklye, ami megvédi őt, sokat jelent neki, szüleitől kapta. Nem egy olyan könnyen pótolható dolog, mint bármilyen másik ékszer. Lehet, ha mást hagyott volna el, nem is törődne vele. Próbálja őt nyugtatni kviddicses, de nem sok sikerrel. Jól esik neki, mikor azt mondja, felforgatja érte a helyet, de erre semmi szükség majd ő előkeríti, a makacssága úgysem engedi feltétlenül. Feláll és körbenéz, bár innen elég kevés esélye van annak, hogy meglátja. Közben átkarolja őt Yarcs hátulról megfogja a kezét, majd kibontja, magát felé fordul és átöleli.
- Köszönöm – oda bújik, majd elengedi őt és elindul vissza az asztaluk felé. – Megoldom én valahogy, majd mindjárt nekiállok és megkeresem.
~Komoly, ha osztanának életműdíjat szerencsétlenkedésért, még ha azt csak egyszer is lehet kapni, én duplán megkapnám.~
Letérdel, és úgy keresgél a székek között meg az asztal alatt, elsőre nem látja, vagy nem veszi észre. Pásztázza tovább a terepet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2012. december 7. 20:37 | Link

Varga Dávid

Szeretek ülni a cukrászdában,nézni ahogy mindenki rohan vagy beszélget vagy bármi mást csinál.Szeretem a nyüzsgést.Nyüzsgés, s mégis olyan nyugodtság és jókedv kering.Éppen rendeltem egy finom sütit,amikor megláttam valakit.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2012. december 28. 12:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2012. december 7. 21:23 | Link

Katniss

Ma reggel jó kedvvel ébredtem, mert tegnap kaptam egy vidám levelet. Katniss írt, az egyik volt osztálytársam, hogy megtudta, hogy én is ide járok és mit szólnák egy találkozóhoz. Mondjuk fogalmam sincs, hogy hogy derítette ki, de nem is nagyon izgat. Természetesen rögtön visszaírtam neki és meg is beszéltünk egy találkát a faluba. Mivel csak ebéd után kell elindulnom, ezért a délelőtt nagyrészét tanulással töltöttem. Később még pihentem, majd ebéd után visszamentem a szobámba. Elővettem a szekrényből az egyik kedvenc pulcsimat, majd felúztam a fejemre egy sapkát, fölvettem a kabátom és még egy pár kesztyűt is előszedtem az egyik fiókból. Vidáman indultam el a hóesésben és pillanatok alatt a faluhoz értem. Ott egy kicsit gondot okozott, hogy megtaláljam a cukrászdát, de ezt a problémát is sikerült lekűzdeni. 
Belépek az ajtón és melegség tölt el. Nagyon jó érzés a hideg után itt lenni. Először csak zavartan nézelődök körbe, de amikor megpillantom Katniss-t széles vigyor terül el az arcomon. Nagyon jóban voltunk régebben is és ő is azok az emberek közé tartozott, akik miatt honvágyam volt, egészen eddig. Gyorsan odamentem hozzá és két puszival köszöntöttem, majd elkezdtem levenni a temérdek ruhát magamról, na persze nem mindent! Mikor végeztem, leültem a lánnyal szembe és intettem a pincérnek, egy étlapért. 
- Hello csajszi! Miújság van veled? Rég beszéltünk! -közben megérkezett a pincér is. 
- Kérsz valamit? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2012. december 7. 21:41 | Link

Varga Dávid
-Igen kérek egy forró csokit.-mondom.
-Nagyon örülök,hogy tudtunk találkozni,nagyon rég nem láttalak.-közbe végig az járt a fejemben,hogy szinte semmit sem változott és hogy, még mindig mennyire helyes.Sajnos soha nem volt elég bátorságom neki elmondani,hogy,mennyire tetszik nekem és mennyire szerelmes vagyok belé.Annyi év eltelt és még mindig ha,rágondolog a szívem félrever és összevissza kalimpál.De,már annak is örülök,hogy a barátjának elfogad engem,aki ilyen jelentéktelen.Régebben sokat álmodoztam róla hátha,megcsókolna....Elég! Megráztam a fejem.Ez a múltban volt bár a jelenre is igaz de most ezeket a gondolatokat háttérbe kell szorítanom,ha normálisnak akarok látszani.
-Mit csinálsz mostanában?-kérdezem.Közben megjött a pincér is a forró csokival.Nagyon finom....
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2012. december 28. 12:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2012. december 7. 22:37 | Link

Katniss

Nagyon örülök ennek a találkozásnak, mert Katniss az otthonomra emlékeztet és ha ránézek, akkor újra érezhetem azokat az érzéseket, amik annyi éven át segítettek, fájdalmat okoztak, de mégis leginkább a honvágy kezd eluralkodni felettem. Lehet, hogy most ez úgy hangzik, mintha valami kis gyámoltalan idióta lennék, akinek hiányzik az anyukája, pedig nem így van. Nekem komoly okom van arra, hogy miért szeretném őt inkább magam mellett tudni és ez nem más, mint a féltés. De nem tehetek mást, mit reménykedem, hogy majd egyszer jó lesz mindenkinek. Ezek a dolgok főleg ilyenkor, karácsony előtt jutnak eszembe, mert tudom, hogy nekem soha nem volt még igazi boldog karácsonyom és ez már nagyon rég óta egy mély sebet jelent az életemben.
De most inkább Katnissel kell foglalkoznom és odafigyelni a mondandójára.
-Rendben! Akkor a kisasszonynak egy forrócsoki lesz, nekem pedig...hmm... Egy gyümölcstea most jól esne. Köszönöm! -A pincérsrác türelmesen kivárta a kissé hosszúra sikeredett rendelést, ami nagyon rendes tőle. Csak nehogy elfelejtsek majd borravalót adni neki.
Miután kihozták a rendelést, óvatosan belekortyoltam a teámba.
- Hát ez remek döntés volt! Soha nem ittam még ilyen finom teát! Vagy... lehet, hogy csak a hideg miatt esik jól, fogalmam sincs... -
Nem is értem, hogy minek fárasztom a lányt ilyen jelentéktelen hülyeségekkel, amikor biztos rengeteg mindenről tudnánk beszélni. Igazából jól esik, hogy egy barátommal lehetek, mert így biztonságosabbnak érzem ezt a világot.
- Velem nem sok minden történt, azon kívül, hogy megtudtam, hogy varázsló vagyok. Mondjuk ez azért nem olyan kis semmiség, nem is volt könnyű feldolgozni. De szerencsére kezdem megszokni a helyzetet és a suli is nagyon tetszik! Na de ne csak én beszéljek! Mesélj valamit! -
A kis monológom után kivácsian várom, hogy vajon Katniss mit fog megosztani velem. Régebben sokat beszélgettünk, de nem vagyok biztos benne, hogy ő most is ugyanúgy meg tudna bízni bennem, vagy én benne...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2012. december 7. 23:21 | Link

Varga Dávid
-Megtudom érteni, mikor én megtudtam hogy,varázsló vagyok és ide fogok járni....Nagyon meglepődtem,de imádok itt lenni.Bár az elején nagyon féltem, nem igazodtam ki sehol, nem volt egy barátom se és ráadásul a régiek is nagyon hiányoztak, de most már vannak új barátaim és nagyon megszerettem ezt a világot is.Mindenki olyan kedves és segítőkész.A legjobban a sötét varázslatok kivédése  szeretem,de majd szívesen tanulnék vámpírológiát is.Neked melyik óra a kedvenced?Szereted a kvidicset?Én nagyon.Melyik házba vagy?-jajj most már igazán lakatot tehetnék a számra,de olyan jó beszélgetni.Bár úgyis tudja,hogy mennyire bőbeszédű tudok lenni. Miközbne a kviddiccsről kérdezek eszembe jut,milyen jól mutatna a kviddiccs csapatban,mivel régen kifejezetten ügyes volt a sportokban.
-Várod már a karácsonyt? Tényleg és mit hozott a mikulás?-kérdezem. Szeretem a karácsonyt. Olyankor minden díszben van mindenki jobban odafigyel a másikra és ez a szeretet ünnepe, ráadásul egy régibaráttal ez még szebb lesz.Aztán,amikor eljön a nagy nap és kibontod az ajándékokat....és az előtte való várakozás és készülődés...Elég csak rágondolnom és máris érzem az ismerős mézeskalács illatot. Nyam!
-Mit szeretsz a legjobban a karácsonyban?-erről még soha nem beszélgettünk.Valahogy soha nem beszélt a karácsonyról. Általában, amikor erre terelődött a szó inkább témát váltott. Remélem, hogy most nem lesz így és válaszolni fog nekem. Már sokszor gondolkodtam ezen, hogy miért kerüli ezt a témát,de ez is egy olyan kérdés volt a sok közül, amit nem mertem neki föltenni. Újabb kortyot ittam a forró csokimból.
-Tényleg, mikor is tudtad meg hogy varázsló vagy?-össze-vissza kérdezek, de remélem, hogy mindenre válaszol. Annyi mindenre vagyok kiváncsi. Olyan régen láttam..jól esik nézni,ahogy csak ül és issza a teáját. Olyan békés most. Olyan, mint régen....Mindig visszarántanak az emlékek.Született nosztalgiázó vagyok. De, jól esik.Szép emlékeim vannak amikre jó vissza gondolni.Már csak egyet remélek,hoy nem fogom elriasztani a hihetetlen nagy szó és kérdés áradatommal. Hiába, ha egyszer rám jön...nehéz leállni és hagyni a másikat is beszélni,pedig nagyon szeretem hallgatni,ahogy mesél magáról.
-Ha, túl sokat beszélek azért állíts le,jó? Mert akkor lehet hogy itt ülünk még holnap után is!-figyelmeztetem mosolyogva. Hátradőlök a székemen és élvezem, hogy végre ennyi idő után ismét itt van velem....
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2012. december 28. 12:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2012. december 8. 21:55 | Link

Levendulavirágsziromcsücske <3 Cheesy

A hangulat fokozódik, a kémia pedig erősen működésbe lép a két diák között. Yarista egyre jobban kezd beleesni Bonnie-ba, és nagy örömére ugyanígy van ezzel a beleesés célpontja is, csak visszafelé. Már hosszú távú gondolatok jutnak az eszébe, talán még sosem gondolkodott ennyire távolba, mint most, és ez nagyon furcsa és kellemes dolog egyszerre számára. Elgondolkodik a huncut kis megjegyzéseken, amikkel a testvérére utal, de biztos benne, hogy elkerülhetetlen a találkozás majd, és arra valahogyan fel kell készülnie. ~ De hogyan? Ha mindketten ugyanúgy néznek ki… Úgy látom, hogy vonzom az ikreket, de ennek nem biztos, hogy jó vége lesz. Jobb lesz, ha kérek valakitől tanácsot, mondjuk Katitól, hátha tud valami okosat mondani női szemmel. ~ Elhatározza tehát, hogy a legjobb barátja segítségét kéri az ügyben. A karkötő pedig elveszik, Yar próbál ötletelni, de nem segít.
- Nem hat rá? Kár. Akkor viszont segítek! – mondja mosolyogva, majd mellé térdel a drágának és keresni kezdi ő is. A két kis kommandós, egészen eljut az asztalig, ahol ettek, de Yar nem találja még mindig a földön az elveszett tárgyat.
- Ó, ez nem igaz! Meglesz és kész! – vigyorog Amyre, majd feláll. Akkor valami megcsillan azon a széken, ahol a kedvese ült nem sokkal ezelőtt. Gyorsan felkapja és megnézi magának, igazán lenyűgöző darab, ahhoz képest, hogy nem nagyon érdekli az ilyesmi.
- Megvan! Ez az igaz? – kérdezi csillogó szemekkel és odalépked Bonniehoz, az üres kezét nyújtva, hogy felsegítse őt.
- Mit érdemel a kincs megtalálója? – huncut mosolyra görbülnek az ajkai és várja, hogy hogyan dönt Bonnie. Nagyon örül, hogy meglett a karkötő, annak meg pláne, hogy ő találta meg. Biztos benne, hogy nagy ajándékot kap Bonnietól cserébe. Amint ez megvan, elmegy a lány és a saját kabátjáért.
- Szerintem ne kísértsük tovább a szerencsénket. Induljunk. – mondja és feladja a barátnőjére a kabátot. Azért még gyorsan lop egy csókot, majd felajánlja a kezét a másiknak, nagyon szeretné, ha tényleg egy párként távoznának. ~ Ilyen jó napom régen nem volt, vagyis… Még sosem volt! Ha nem nézzük a kviddicset. ~ Teszi még hozzá gyorsan magában, de meg is ijed egyben. Bonnie már-már veszélyezteti a kviddics prioritását a fiú értékrendjében. Ez pedig nagyon nagy szó!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 9. 12:50 | Link

Mézescsuprosanédesszívemsarka <3 Rolleyes

Ez a nap eddig a pontig a lehető legjobban alakult minden tekintetben. Az együtt töltött idő kellemes volt. Közelebb kerültek egymáshoz és fokozták az eddig is jó összhangot. Az meg már eleve meglepő, hogy ennyire könnyeden sikerült magáról beszélnie Meggienek, hiszen nem nagyon szokott kitárulkozni a családjáról. Testvére pedig megint az a személy, akit addig nem említ, még nem érzi fontosnak a személyt, akivel beszél. De igen is az Yarista. Megkezdődött az a visszafordíthatatlan elvakulási folyamat Bonnieban, ami már mindkettőjük arcára rá van írva.
Felajánlja a segítséget, amit még, ha büszkesége meg makacssága hadakozik is kissé, örömmel tölti el. Ismerteti a szükséges dolgokat róla, majd mikor ezt megbeszélték máris nagy kutakodásba kezdenek. Érdekesen kinéző szituáció lehet ez egy külső szemlélőnek. Utoljára volt talán 6 éves, mikor hasonló szituációba került. Katonásat játszott. Végig járják, négykézláb, a bejárt útvonalat, de sehol semmi, még halvány esélyt se lát a megtalálásra. Kezd egyre jobban letörni, de keres és keres, mert nem adja fel egykönnyen. A Drága feláll, hátha úgy lát valamit, addig ő durcásan morog magában, megint, hogy lehetett ilyen balfék.
Kis idő telik el majd elsőre még csak azt hiszi, odaképzeli, de aztán tényleg megpillantja Yar kezében az ékszert.
-    Igen ez az. – Mondja hatalmas megkönnyebbüléssel, majd felsegítik őt.
Végre visszajön az a mosolyféleség is az arcára, állnak egymással szemben. Ekkor kérdezik a „jutalomról”, ami a helyhez és a helyzethez mérten a lehető legnagyobb. A nyakába borul megköszöni, majd hosszasan megcsókolja.
-    Köszönöm, nagyon-nagyon-nagyon.
Hálálkodik, ezután elengedi Yarit, aki kedvesen elhozza a kabátjaikat. Lassan felöltöznek, majd felkerül a karkötő is a helyére, Bonnie bal csuklójára. Egyetértően bólint, nem akar ma már több mini szívrohamot. HA már ilyen jól alakult minden, nem kellene kísérteni tovább a sorsukat.  Kezüket összefonja, majd elindulnak az ajtó felé.
-    Köszönöm ezt a délutánt neked.
Mondja, majd még egyszer összetapasztja ajkaikat. Kilépnek a cukrászdából és egyenesen a kastélyba indulnak vissza. Út közben még beszélgetnek egy kicsit, de Amanda gondolataiba merül.
~Összegezve a mai napot talán túl jól is alakult. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, hogy minden ennyire simán és gördülékenyen mennyen, arról nem is beszélve, hogy ilyen hamar feloldódjak, jó hatással van rám Ő, teljes mértékben…~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 9. 16:23 | Link

Veronika és Tanár úr

A kinti zord időből öröm belépni a finom illatot árasztó cukrászdába, ahol Endre még csak egyszer járt, viszont az az alkalom jelentős emlékeket hagyott maga után.  A szíve mellévert, ahogyan belökte a csilingelő ajtót, és a pulthoz nézve azonnal meglátta izgalmának tárgyát.
- Hát itt vagy - suttogja, szinte csak ajkai formálják a hangokat, szavakat, valószínűleg senki sem hallja meg, főleg nem itt, ahol mindenki párjára, barátjára vagy pletykatársaira figyel. Veronika láttán derűs mosoly kap helyet fiatal, borostás arcán, majd elfordítja fejét a lányról, aki úgy tűnt, nem vette egyelőre észre őket, és a sarokba sétál az idegennel. A sarkok és az eldugottabb helyek mindig is jobban vonzották, szeretett távol lenni a sasként figyelő, és trombitaszóként harsogó szemek- és ajkak kereszttüzétől.
- Parancsoljon, a cukrászda leginkább megfelelő pontja - mutat a sarokra, és levetett kabátját a szék támlájára hajtja, majd sáljával babrálva helyet is foglal. Az idegen ahogy megszabadul arcát és fejét takaró ruhadarabjaitól, azonnal ismerőssé válik a fiatalnak. Tisztelettől eltátott szájjal bámul Carnage úrra, akiről olyan sok pletykát hallott már, de csak egy esti találkozó után ismerte meg  annak nevét. Pislogva nézi a hófehér bőrű fiatalembert, annak sötét tekintetét. A tanár úr visszafogott természete nagy hatással van a tizenhét éves tinédzserre, aki egyelőre nem találja a megfelelő szavakat.
- Araczki Endre a nevem, uram - mondja végül mohón, és egy ideig arról is elfeledkezik, hogy valójában mennyire korgott percekkel ezelőtt a gyomra. Veronika jelenlétének ereje is alábbhagy, ahogy ráismer a vele szemben ülő Eugene Carnage személyére. - Kérem, ne vegye zokon, hogy nem ismertem fel idejében. Csak a... - mutogat saját fejére, közben a férfi szőrmesapkáját keresi szemeivel. Az úr fejfedőjére céloz, ami miatt képtelen volt őt megismerni, és a hozzá méltó tiszteletet megadni neki. - Alig várom, hogy felvehessem az óráját, egyszerűen odavagyok a témáért, na meg azokért, akik ezt az áldás-átkot magukénak tudhatják.
Endre valahol úgy érzi, hogy ő maga is szeretne vámpírrá válni, és ezelőtt sokat álmodozott már arról, hogy talán egyszer őt is eléri ez a kór. Micsoda ember! A professzor által kiváltott izgalmak lassan érvényesülni hagyják Endre hasát is, és ezáltal ismét előtérbe kerül Veronika gondolata.
- Kér valamit tanár úr? - kérdezi a férfin tartva szürke tekintetét, majd ha a válaszig nem ér oda a szorgalmas kiszolgáló egység, akkor Endre fog a pulthoz sétálni, hogy megérdeklődje, miért is nem pihen éppen ezen a napon a szorgalom mintaképe, mint ahogyan kellene, és miért van itt ahelyett, hogy otthon volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. december 9. 21:10 | Link

Veronika és Endre

Bár az életfunkciókat tekintve indifferens, Eugene-nek jól esik a testét érő meleg, ahogy belépnek a cukrászdába. Amikor elérik az asztalt, leveszi a kabátot, a sapkát valamint a sálat, és elrendezi vagy egy közeli fogason, vagy a széktámlán attól függően, hogy melyik van közelebb. Az utazótáskát az asztal mellé helyezi, majd helyet foglal. Most, hogy nincsenek rajta a téli holmik, látható, hogy fekete öltönyt visel bordó inggel nyakkendő nélkül.
- Igen, valóban megfelelő hely.
Helyesel kissé visszafogottan. Nem kell rákérdeznie, mire is olyan megfelelő ez a hely.
- Örvendek, én...
Már éppen folytatná a bemutatkozással, mikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy a fiú már ismeri.
- Semmi gond, ennyi ruha alatt én sem ismerném meg magamat.
Mosolyodik el Endre szabódását hallva.
- Érdekli a szakterületem? Ezt örömmel hallom.
A hangján azért érződik, hogy ez az öröm csak mérsékelt. Először nem érti, mire gondola a fiú, mikor az "áldás-átkot" említi. Néhány másodperc múltán azonban leesik neki, miről vagy inkább kikről van szó.
- Hát igen, vannak, akik csodálják a vámpírokat. Úgy képzelem olyasmi ez, mint ahogy egy sárkánnyal lehet az ember; messziről tényleg csodálatra méltó, de nem szívesen kerülnék vele testközelbe. Csak remélni tudom, hogy sikerül kissé reálisabb képet kialakítanom a diákjaimban a vámpírokról. Sok jövőbeli...khm...kellemetlenség előzhető meg ezzel.
A saját bőrén is tapasztalt már egyet s mást ezzel kapcsolatban. Óvodai szóhasználattal élve; mindig sírás lett a vége. És nem Eugene hullatta a könnyeket.
- Nos, egy forró csokoládé mindenképpen jól esne.
~ Persze nem meginni. ~
Néha elgondolkodik azon, vajon a dekadencia jele-e, mikor csak azért kér ki egy forró italt, hogy az illatát élvezhesse. Régebben a látszat fenntartása miatt tett hasonlót, egy ideje azonban magának is tetszeleg a képpel, ahogy ül egy cukrászdában, kocsmában vagy étteremben, és élvezi az előtte lévő finomságok illatát. Vagy inkább azt hazudja magának, hogy élvezi? Ki tudná ezt megmondani? Mielőtt kellemetlen vizekre evezne gondolatban, megszakad az eszmefuttatás, ahogy észreveszi egyik diákját a pult mögött. Aligha tudná elfelejteni azt a vizsgadolgozatot, amit a lánytól kapott.
- Nocsak, Széles kisasszony, ha nem tévedek.
Mosolyodik el halványan diszkréten úgy téve, mintha nem venne tudomást az asztaltársában felhorgadó gondolatokról a lány irányában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 9. 21:53 | Link

Professzor úr és Endre

Cecília váratlan megbetegedése elég volt ahhoz, hogy ő újra itt legyen. Ennek kifejezetten örült, főleg, hogy életében először szobafogságra ítélték, ami alól csak a munka és az iskola érez kivételt. Persze ezzel még nem igen dicsekedett el, és igyekszik nem is nagydobra verni a dolgot.
Éppen egy pár fizet és távozik, amikor megjelenik Endre, társaságában Carnage professzorral. Mosolyogva figyeli a párost, ahogy egy hátsó rész felé igyekeznek. Nem akar azonnal odarobbanni, először inkább leszedi a távozó pár után az asztalt és a mosogatóba helyezi a tányérokat és bögréket, melyeket azonnal el is kezd mosogatni a megbűvölt szivacs. Az asztalt letakarítja, új asztaldíszt tesz, a másiknál már eléggé leégett a gyertya
Mikor mindennel végzett elindul a professzor és Endre felé, hogy felvegye a rendelésüket, hiszen biztos benne, hogy ennyi idő alatt kitalálták már mit szeretnének, ha nem, akkor mindenképpen ajánlj nekik valamit a karácsonyi menüről, mert az ünnep már ide is elért.
- Szép napot kívánok! Hogy érzi magát professzor úr?
Köszönti a párost, tollat a kezébe véve, kis jegyzettömbjét fellapozva. Közben érdeklődik is, szereti a professzor óráit, hasznosnak is tartja őket. Fontos, hogy az emberek minél pontosabban legyenek tájékoztatva. Őt nem érdekli az, ha valaki vámpír vagy vérfarkas például és ez azért van főként, mert belegondolt a helyzetükbe az órán elhangzottak után.
- Kíván idén záróvizsgáztatni?
Nem árt felmérni már most a terepet, év eleje óta számol. Ha minden jól megy, év végére lesz két üres vizsgalapos K-ja, egy VAV vizsgája. A többi azonban még rejtély. Lepillant a jegyzetlapra és rájön, hogy nem épp jó helyen érdeklődik.
- Elnézést, mit hozhatok? Esetleg ajánlhatok valamit? Nagyon finom és friss muffinjaink vannak, a forrócsokoládé újra kapható karácsonyi, meggyes és kókuszos ízesítéssel is.
Sikerült elhárítani a hibát, így szerencsére minden újra, rendesen működik, ő pedig végre gyakorlatilag is bármivel tud szolgálni az étlapról.


Ruha: http://pbs.twimg.com/media/A9s28fVCMAAeITU.jpg
Utoljára módosította:Széles Veronika, 2012. december 9. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed