28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 23. 16:51 | Link

Kat Smiley Nővéér♥

Amikor odanyújtja nekem a ládikát nem tudom mire vélni. Meg is kérdezem tőle:
-Ez micsoda? De pont ekkor kinyitja a fedelét és andalító dallam száll a füleim felé. Hihetetlen mennyire pihentető érzés. Katniss-re mosolygok és tudom, hogy most valószínűleg egy beszívott drogoshoz hasonlítok. De tehetek én róla?
Minden megszűnik, ahogy lecsukom a szemem és az erdőmre gondolok. Majd lassan a légzésem is egyenletessé válik. De hiába nővérem jó szándéka, még ezt is képes vagyok tönkretenni. Hirtelen pattan ki a szemem, mikor a nyugalmas képek közé Milo  mozdulatlan testének képe is bekeveredik. Zihálva kapok az üdítőm után, néhány csöpp az asztalra, sőt az ölembe csöppen, ahogy a szájamhoz húzom és a jéghideg italra számítva próbálom lehűteni magam. Pár perccel később megnyugszom, de mintha  a vendégek felénk kémlelnének.
- Csak... az erdőre gondoltam.-magyarázom zaklatottan.- Aztán bekúszott a képbe Milo és a szél, a halál... én ...-nem tudom folytatni, könnyek görögnek az arcomon.
De tudom, hogy Katniss meg fog nyugtatni, legalábbis remélem, de már így is elégé összeszedtem magam ahhoz, hogy válaszoljak arra amit mond:
-2014-ben. Még várnunk kell egy kicsit, de biztosan jó lesz.-szipogom.
-Oh, tényleg?-ez az új info eltereli a gondolataim és gátat szab a könnyeimnek. A Bella's Lullaby. Ismerem! meg is van kottán, de soha nem tanultam meg. Tudod, a zongora, ...nekem... nos nem vagyok szenvedélyes művész. Nem is igazán.. Najó, szerettem, de nem tudnék megtanulni egy darabot. Illetve lehet menne, csak soha nem próbáltam.-mosolygok rá bátortalanul. Egészen megvigasztalódtam.
- Persze, akármit megtanulok, ha van aki ösztönöz-kacsintok rá. Ha valaki, ő biztosan rá tud venni, arra,h ogy iparkodjak bármiről legyen szó. Másrészről kíváncsi lennék az emberek arcára, ahogy két iker játszik varázslatosan egy zongorán.
Jó érzés tölt el és kiiszom az utolsó csepp italt  a poharamból.
-Hmm, ez finom volt. Máskor is eljövök ide.-fejezem ki elégedettségem.
- Kacifántos? Hmmm, érdekes. Hallani akarom!-követelőzök viccesen miközben átkarolom a vállát.
Nem győzöm elégszer megköszönni őt, az égnek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 27. 08:36 | Link

Húgi-Peeta forever


Ahogy, kiszabadul a zene, akaratlanul, de az én izmaim is ellazulnak. Hiába, olyan gyönyörű! Tuti varázslat is van a dologban. Egy pillanatra lehunyom a szemem és úgy élvezem az andalító muzsikát. A képzeletem szárnyán visszarepülök haza. Ezüst Holdon vágtázok egy vadregényes tájon. Körülöttem madarak csivitelnek, a szél a hajamba kap és csípi a szememet, de nem bánom. A lágy dallam kíséri utamat, minden olyan békés,boldog. Egyszer csak meghallom a Húgom zihálását,kinyitom a szemem és azonnal reagálok. Kikapom a kezéből a ládát,becsukom és visszateszem a táskába.  Már éppen kérdeztem volna, hogy mi zaklatta fel ennyire, de mintha már testbeszéddel kommunikálnánk,válaszolt is a ki nem mondott kérdésemre. Oh, Milo a történet engem is megrázott, nem is tudom, hogy képes Kat megbirkózni egy ilyen élménnyel.
-Csssssss.Semmi baj! Itt vagyok!-Suttogom neki, miközben mellé húzom a székemet és átölelem. Így is maradunk pár percig, míg megnyugszik. Aztán ismét elhelyezkedek vele szemben, mert így könnyebb a beszélgetés számomra. Szeretek az emberek szemébe nézni,mikor beszélek. Bár, egy kissé ilyesztő, most a sajátjaimat látni, attól még ezt a szokásomat megtartom. Mert így egyenes. Ha, valaki nem néz a szemembe annak vagy bűntudata van,vagy titkol valamit. Egyik se jó,kivéve, ha meg akar lepni valami kis aprósággal. Akkor elfogadható.  
-A csuda!-Mondom, akkor még várhatunk, de hátha anyu a kapcsolataival megtudja szerezni jó hamar. Elvégre, mire jó, ha ennyi színészt ismersz? A következő válaszokra csak mosolygok. Azért én se vagyok egy nagy művész, csak azt a darabot annyira megakartam tanulni, hogy egyszerűen ott tartott a saját akaratom a zongoránál. Soha egy darabnál sem éreztem ezt, de ennél igen. Furcsa is volt, de a mai napig nem untam meg, ezt a remekművet. Örök hálám a szerzőnek! Közben felfalom a torta utolsó morzsáit is. A kakaóm,már rég elfogyott, ám a testvérem megjegyzésére ravaszul elvigyorodom.
-Nem, legközelebb máhova viszlek, annyi felfedezni való vár még itt rád, ne ragadj le egynél!-Tanácsolom neki, hiszen régen én is itt voltam először, míg nem Dalma és a többiek szépen rá nem vettek arra, hogy nem csak egy hely létezik itt. Nem bántam meg,Bagolykőn minden hely, olyan gyönyörű. A kérésére egy pillanatra megmerevedek, de aztán egy mély levegőt veszek és belekezdek. Elvégre ő is elmondott nekem mindent, tartozok neki ennyivel.
-Nos, van egy olyan varázsige, hogy betudsz lépni egy másik birodalomba,mikor álmodsz. Én kétszer voltam ott, egyszer Jóslástanon, máskor pedig Aileenel. Mikor először jártam ott, találkoztam egy fiúval, Kelannal. Ő elvolt átkozva, és csak egy valaki törhette meg az átkot, ez a valaki voltam én. Megkellett küzdenünk egy gonosz varázslóval is, meg ki kellett állnunk három próbát. Aztán a harcban megsebesültem,de győztünk és megöltük a gonoszt. Kellan ápolt, de egy idő után mennem kellett, de mielőtt elragadott volna a köd-éreztem, hogy kezdek elvörösödni, remélem Kat elég tapintatos lesz-kaptam tőle egy búcsú puszi féleséget. Aztán mikor másodszorra találkoztunk, éppen elakarták vágni a banditák a torkomat, de, ő pont ott volt és megmentett. Közben szembe találkoztam Aileenel, akinek a sárkányát és a barátját rabolta el, az előbb általam említett gonosz varázsló öccse. De, azt is legyőztük! -Mosolygok diadalmasan. De, érzem, hogy a történet még magyarázatra szorul.
-Szóval, Kelannal nagyon jóba lettem, de sajnos nem találkozhatok vele, hiszen ő egy másik országhoz tartozik, nem pedig ide.-Fejezembe szomorúan. Ezért is butaság a részemről álmodozni utána. Mert csak csalódni fogok. Meg kell várnom a saját világomban élő hercegemet, vagy pedig valami varázslat folytán kellene egyikünknek átvándorolnia a másikunkhoz. De, a varázsigét bármikor használhatom, de minek fájdítsam vele a szívem...


/Hedviggel elküldöm a hosszabb változatot, ha szeretnéd,csak üzenj Mayaval./
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tristan Blackwood
INAKTÍV


Tris "NemRunatesója" Blackwood
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
Írta: 2013. szeptember 1. 22:49 | Link

Joe

 - Pedig így dizájnos! - Gyenge mentés, és ha nem várnának ennyien a rendelésükre, valószínűleg megmutatnám a srácnak az ő pólóján is, pontosan hogy dizájnos, ám ettől egyelőre kénytelen vagyok eltekinteni. Na de ami késik...
Enyhén degradáló, hogy Joe kiveszi a kezemből az eszközöket, amit engedelmesen hagyok is - azt hiszem, nem kívánok pillanatnyilag több kárt okozni sem magamban, sem a berendezésben, valószínűleg a tulaj legnagyobb örömére -, és mialatt korrigálta amatőr megmozdulásom, megpróbáltam a díszítőelemektől mentesíteni a ruházatom. Nem, a tejes trutyi mégsem mutat olyan jól a kéken, mint azt a naiv griffendéles - pardon, eridonos - hinné.
Mire kiegészülök egy köténnyel, Joe is végez, úgyhogy egy elmormogott köszönöm kíséretében a kész turmixokat kiszállítottam a megfelelő asztalokra és összeszedek néhány koszos poharat, csészét. Jó párszor fordulok még - előbbi alakításomra való tekintettel szerepet cseréltünk, és inkább meghagytam Joe-nak a porciózás feladatát -, mígnem mikor az egyik jegeskávé lelt tulajdonosára, a szomszéd asztalnál ülő nő megböki a könyököm.
 - Nem is tudom, hogy mondjam el... - fog mondandójához, én pedig biztosítom, hogy ha az elején kezdi, az valószínűleg mindkettőnknek meg fog felelni, és némi lelkigondozás után eljutunk a pontra, hogy megosztja velem a féltett titkot, vagyis hogy "valami van a pólója hátulján!".
Amilyen kissé sajnálkozó, de inkább undorodó képet vág, azzal a meggyőződéssel távozom a személyzeti vécére, hogy bizony lapockámra ikertestvért növesztettem, ám szerencsére csak istenadta tehetségem újabb bizonyítéka trónolt a szöveten. Hogy mindez hogyan került ide, és hogy eddig hogyan nem vettem észre, már majdnem olyan rejtélyt képez szememben, mint a Kennedy-gyilkosság elkövetőjének személyazonossága, a Bermuda-háromszög furcsa mágneses tere, vagy hogy hová tűnnek a fél pár zoknijaim. Már-már fizikai képtelenség - könyörgöm, ha az ember leönti magát, a cseppek nem szoktak átrepülni a feje felett és visszaszállni, bár megértem, ha ragaszkodnak.
Olyan hirtelen jön az események utáni megvilágosodás, hogy egészen Sziddhárta hercegnek érzem magam tőle, de legyőzöm a késztetést, hogy vallást alapítsak, és inkább megszakítom viharos kapcsolatom a turmixszal, mondván térre és időre van szükségem - pedig nem vagyok sem fizikus, sem űrhajós -, túlságosan rám akaszkodik.  
Ha harc, ám legyen.
Résnyire nyitom az ajtót, és igyekszem észrevétlenül elvégezni a bűbájt, amellyel a következő feliratot kívánom a feje felé varázsolni szép, olvasható betűkkel: KÜLFÖLDI VAGYOK, KÉREM BESZÉLJEN NAGYON LASSAN ÉS EGYSZERŰEN. A MUTOGATÁS IS SEGÍT!
Abban a reményben lépek ki a helyiségből, hogy Joe munka közben nem a plafont szokta feltűnően bámulni, és nyert ügyem lesz.
 - Most már átveszem - mosolyogtam rá, köszönetképpen igen férfiasan megveregetve a vállát, mert úgy vettem észre, neki különösen fontosak ezek a gesztusok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. szeptember 20. 12:55 | Link

Tris

A srác megjegyzését figyelmen kívül hagyva bőszen küzdött az eper turmixokkal, miközben Tris elment öltözködni. Immár kötényben, rendes alkalmazotthoz méltóan szolgálta ki a kedves vásárlókat, miközben Jo a pultnál dolgozott: sütiket rakott tányérokra, fagyi kelyheket készített, tiramisut adagolt. Annyira lekötötte mindez, hogy nem tartotta szemmel Tristant, aki némi külső segítséggel megvilágosodott arról, hogy tulajdonképpen maszatos volt a cucca és gyorsan a mosdó felé vette az irányt.
Joe nem zavartatta magát: volt neki elég dolga a kasszánál sorakozókkal, és az édességek kezelésével, így nem vette észre, mikor érkezett el az édes bosszú ideje. Csak azt konstatálta, hogy egyszerre a vendégek elkezdtek nagyon lassan, jól artikulálva - kiabálni vele. Talán sérelmezte volna a dolgot, ha nem látszott volna a vevők többségén a teljesen jóindulatú arckifejezés. Mintha mindenki megzavarodott volna, és Joe maradt volna az egyetlen normális ember az épületben. Szerencsére Tristan ezt a pillanatot választotta, hogy átvegye a pultbeli munkát.
Joan megkönnyebbült sóhajjal adta vissza a felelősséget, és lépett ki az asztalok közé, felvenni a rendeléseket - ám a helyzet nem lett jobb. Mindenki borzasztó lassan beszélt, mutogatott (ez egyre viccesebb lett, minél távolabb került a pulttól) és meglepően hangos volt.
Az egyik kiemelkedően vicces eset után Joe vetett egy kétségbeesett pillantást a pult felé, ahol éppen Mary és Tris kuncogott feltűnően rajta. Mivel nem tudta mire vélni a dolgot, visszafordult a munkája felé, de egyre gyanakvóbban pislogott körbe. Mikor a következő ilyen alkalom után hátra lesett, Mary a megfelelő kézjelekkel mutatta meg, Jojonak merre kell keresnie a megoldást. A lány kis híján a homlokára csapott a megvilágosodás megérkeztekor. Még felvette a következő rendelést, aztán elkanyarodott ő is a személyzeti mosdó felé, ahol nagy nehezen (Mary pont jókor érkező segítségével) sikerült eltüntetnie a külföldről való származásának félrevezető nyomait.
És felmerült a kérdés: mit csináljon legközelebb. Nem volt semmi világmegváltó ötlete, így - ha már bent volt a mosdóban - arcot mosott, hogy lehiggadjon kicsit. Megdörzsölte a fülét - tuti halláskárosodást szenvedett, annyit kiabáltak vele az elmúlt háromnegyed órában! Érthetetlen, miért hiszi azt minden ember, hogy ha külföldivel találkoznak, hangosan kell beszélni vele - ez aztán nem segíti egymás kölcsönös megértését, az ziher!
Végül a résnyire nyitott ajtó mögül figyelemmel kísérte egy darabig kedves, új barátját. Szerencsére most eléggé egy helyben álldogált, a kassza közelében, így egy csöndben elsuttogott lábbilincselő átok boldog tulajdonosa lehetett. Mint, aki jól végezte dolgát, Joe kilépett a mosdóból, és visszaállt segíteni, és várta, Tris mikor vágódik el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Czettner R. Luca
FELFÜGGESZTETT


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 721
Összes hsz: 6627
Írta: 2013. szeptember 20. 14:07 | Link

Zoéka;;


Hatalmas dologra szánta el magát a mi kis Lucánk. Megkereste Zoét, nem is akárhogyan, de kezdjük a legeslegelején! A legutóbbi találkozásuk Ashleyvel rengeteg szöget ütött a fejecskéjébe. A nagyokról, a ruhákról, a fiúkról… szóval mindenről. Rájött, hogy bár okos lány, mindig mondják is mennyire, vannak dolgok, amiket nem talált meg a könyvekben, meg olyan, amit még sosem látott, nem, hogy könyvben, de még az életben sem. Olyan(ok) tanácsára szorul, aki(k) járatos(ak) ezekben a témákban, mert ő már igencsak tanácstalan kezd lenni ideje korán. Egyébként bátor, meg nem is szégyenlős bármiről kérdezni, szóval azzal nincs gond, de rosszat se akar kérdezni, szóval azzal annál inkább, mire is szabad rákérdeznie.
Úgy dönt, hogy elmennek a cukrászdába és egy süti mellett, vagy kettő, majd jól elbeszélgetnek.
Reménykedni szabad, szóval még reggel átrohant hozzá, hogy megkérdezze ráér-e délután, majd megbeszélték az itteni találkozót, nem együtt jöttek le, de Luca ezt nem bánta. Csepergő esőben érkezik meg le a faluba, szerencsére nála van a szivárványos esernyője, így ettől nem kell tartania, a felöltözést is igyekezett alaposan elvégezni, bár sálat nem húzott, de ez még belefér. Mikor belépett a Cukrászdába teljesen elámult a sok édesség láttán. Azt se tudta honnan kezdjen körülnézni, ha már előbb érkezett ide. Először a fagyis pultot tekintette át, ahol tudatosult benne, hogy imádott ízei fellelhetőek, de ilyenkor már nem szabad fagyizni, na mindegy. A következő állomása a süteményes, ami már sokkal vonzóbb számára, de valahogy nem érzi úgy, hogy a pocija táplálékbefogadás képes lenne, picit fura érzése van, nem nagyon tudja hová tenni, nem szokott ilyet érezni, de mástól már hallotta, olyankor, mikor izgultak. De vajon Lucusnál ez mitől jött elő?
Még picit aggodalmaskodik és magában felsorakoztatja a kérdéseit keres egy kétszemélyes asztalt valahol a sarokban, az ablaknál, hogy lássa, ha megérkezik a nővére. Ahogy csücsül a széken, lóbálja picit a lábait, elég virgonc, bár immár betöltötte a 15. életévét, valahogy a gyermeki szokásai nem látszanak alább hagyni. Ő szeret is ilyen lenni, most is, mint mindig mosolyog, még a hatalmas barna szemei is, jó érzéssel tölti el őt az emberek látványa is, talán elmondható róla, hogy a családból az egyik legaktívabb az ismeretlenek megfigyelésében, mert valahogy őt ez leköti, nincs benne akkora antiszociális hajlam, mint másban, de belőle is elő-elő tör néha.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. szeptember 21. 12:39 | Link

Húgi



Az utóbbi napjaim egy kissé furán alakultak. Mintha csak álmodtam volna. A találkozást a drága EVT professzorral azóta sem tudtam kiverni a fejemből, valahányszor az eszembe jut felnevetek. Jól éreztem magamat a társaságában, ezt pedig az utóbbi időben nem sok hímnemű mondhatja el magáról. Kerülöm őket, amennyire csak lehet, különböző de nyomós okokból. Inkább rajzolok, vagy könyvet veszek a kezemben, vagy azokkal vagyok akik fontosak nekem, ez általában feledteti velem, mennyire szerencsétlen voltam még egy hónappal ezelőtt. Nem szívesen emlékszem rá vissza, de most mintha kezdenék egyenesbe jönni. Pont ezért vágtam rá azonnal Lucának, hogy ráérek vele beszélgetni egyet. Bár elég titokzatos volt, reménykedtem benne, hogy nincs bajban, vagy nem csinált semmi rosszat. Itt vagyunk egymásnak, tűzbe mennék a húgaimért, így megkértem Emmát, hogy ugorjon ma be helyettem a boltba, amíg én elrendezem ezt a dolgot. Szeretünk együtt lenni, de úgy éreztem, ez mégis csak más, mert még helyszínt is választotta jeles alkalomnak. Szokás szerint késéssel indulok el, nincs időm rendes ruhát húzni, így felveszem az egyik farmeromat, kirántok egy pulóvert Zora tetemes készletéből, csizmát húzok, bevágom a cuccaimat egy táskába, ami ott hever a földön, összekötöm a hajamat és már indulok is. Bár kissé elszámítom magamat, mert útközben éppen csa nem vacogok az eső meg csöpög, azért mégsem kések annyit, mit amennyit gondoltam. Berontok a cukrászdába, odaintek a húgomnak, majd elindulok a pult felé rendelek magamnak valami sütit, meg üdítőt kettőnknek és kifújva a levegőt elindulok a kiválasztott asztalunk felé. Nyomok egy puszit a Lucus fejére és leülök vele szemben.
  - Remélem nem keveredtél bajba...
Nincs a probléma, amiből ne húznám ki, de ő jó kislány, nem szokott semmi rosszat tenni, legalábbis melegen ajánlom neki, legalább neki legyen esze, ha már a nővéreinek nincs. Fogalmam sincs, mit akarhat, de elég komolynak tűnik, mintha agyalna. Felvonom a szemöldökömet és hátradőlök, türelmesen megvárom, míg végiggondolja a dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
FELFÜGGESZTETT


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 721
Összes hsz: 6627
Írta: 2013. szeptember 21. 21:56 | Link

Zoéka;;


Sokat törte már a buksiját az utóbb időben, de most is forognak a kerekek odabent. Még egyedül üldögél, eljut oda, hogy egy sütivel könnyebb lenne, kikér az egyik leányzótól, akit már az iskolában látott, egy szelet epertortát, majd türelmesen várakozik tovább, bár az izgalom kezd a tetőfokára hágni benne. Vicces mennyire beleéli magát dolgokba sokszor. Hamariban már csak arra pillant fel, hogy Zoé int neki, ő mosolyogva integet vissza, majd várja, hogy rendelés után odaérkezzen hozzá. Még kipillant az ablakon, ahol a csepergő eső egyelőre még úgy gondolja, hogy nincs itt az ideje a szárazságnak.
Nem tartott attól, hogy egy kis késésnél többről lenne szó, mert igent mondott neki a nővére, és neki sosem hazudnak, meg ha megígérnek valamit, azt be is tartják. Szeret velük lenni, mindig jól érzi olyankor magát, ezt nem cserélné semmire, hiába van sok barátja, a testvéreit azért egy hangyányit talán, vagy sok hangyányit, inkább egy hangyabolynyit, jobban szereti.
Közben az asztalhoz érkezik Zoé is, mosolyogva tekint rá, de picit elszontyolodik a kérdésen, nem, most még csak bajban sincs, jó kislány mióta itt van, és nem is akar nagy galibákat okozni, csak jól érezni magát, de ma nem ezért van itt, sokkal inkább okosodni, vagy tanulni, vagy olyasmi. Nem sokáig halogatja, hogy válaszoljon erre, inkább azon van közben, hogy kérdéseit összeszedje.
- Nem, nem csináltam semmi rosszat. – ..még. Fejezné be, de inkább úgy mondja, hogy picit nyugtatólag hasson, majd testvérére néz, aki arcára látja, hogy kiült az érdeklődés, nyel egy nagyot, aztán köntörfalazás nélkül próbál rátérni. Arcocskája komolyra vált és az asztalra könyökölve, picit lehajtott buksival kezd bele.
- Mesélsz nekem a nagyokról, Zoé? – Kezdi, de picit ködös lehet még a kérdés, ezért hirtelen kiegészítéseket, pluszkérdéseket, pontosításokat, meg úgy sok gondolatot kezd el rázúdítani.
- Mármint a nagyfiúkról, főleg, de a lányokról is. Meg szerinted nem kellenének másfajta ruhák? – Magára néz, picit kinyújtja a felsőjét maga előtt, mikor jobban megnézi. Szöget ütött pár dolog a fejében, amiket Ash-től hallott. Nem igazán tudott mindent hová tenni, de majd talán idővel.
– Zoé, mit szokta játszani a nagyok? Mért nem játsszák azt a kisebbekkel is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. szeptember 22. 15:21 | Link

Húgi


Egy kicsit megnyugszom, ezek szerint nincs probléma. Szeretem mostanában nyugodtan tengetni a napjaimat, azt hiszem, az izgalomból és a balhéból eleget kaptam egy életre. Bár a képességemből kifolyólag soha nem lesz unalmas az életem, vagy hétköznapi, egyik sem.
  - Gondoltam, nem úgy ismerlek, mint aki bajba keveredik.
Egy nagyon kis fenyegetés is belekeveredik a hangsúlyomba. Nem akarom megijeszteni, de mégiscsak én vagyok a legidősebb a családban, az én feladatom vigyázni a többiekre és mivel vagyunk egy páran, ez azért annyira nem könnyű feladat. Bár feltételeznénk, hogy Zorára már nem kell figyelni, mégis nagyot téved az ember. Ben egészen jól ellavíroz, csak tanácsokkal kell ellátni, de Luca...Luca még gyerek, most fog felnőni. A szüleink nem lehetne mellette, hát nekünk kell őt terelgetni. Persze, nem akarom átvenni ezt a feladatot, mert nekem biztosan nem menne. Összevont szemöldökkel hallgatom, a kérdésáradat végén pedig kinyitom a számat, majd visszazárom. A fogaim összekoccannak a szemem pedig elkerekedik. Minden vártam, csak épp ezt nem. Ez nem az én dolgom lenne, az biztos, de én vagyok kéznél. Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, közben kihozzák a sütit, megfogom a villát és annak az éleivel szurkálom az ujjbegyeimet.
  - Mit szeretnél, mit meséljek?
Teszem fel a kérdést, csakhogy nyerjek ezzel is pár percet. Nem is igazán tudom, hol kellene kezdenem. Azt hittem, hogy ezen már régen túlestek, mégis ahogy rápillantok, látom a gyermeki ártatlanságot az arcán, biztos, hogy nem én fogom lerombolni.
  - Szerintem nem kellenek más ruhák, addig amíg te nem akarsz más ruhákat hordani. Ameddig tetszik amit hordasz felesleges.
Ez volt a legkönnyebb kérdés. Belekóstolok a süteményembe, küldök utána egy kis körtelevet és kipillantok az ablakon.
  - Láttál már szerelmespárt nem? Valószínű, erre gondoltak a "játék" alatt. Bárkitől is hallottad ezt, de nem hiszem, hogy túlzottan siettetned kellene ezt a dolgot...
Melegen ajánlom neki, hogy ne valami ilyesmin törje a fejét.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. szeptember 22. 15:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
FELFÜGGESZTETT


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 721
Összes hsz: 6627
Írta: 2013. szeptember 24. 19:10 | Link

Zoéka;;


Érzékeli nővérén, még képesség nélkül, hogy örömmel veszi, hogy semmi olyanról nincs szó, amivel nagyobb gond lehetne. Igyekszik Luca nem feltűnően rosszalkodni, ha arra vetemedne, de nagy galibát sem akar okozni, szóval ezeknek még a gondolatáról is letér, hogy a tényleges dolgokra térhessen rá. Nem akar nagy feneket keríteni a kérdéseknek, de hátulról, vagy jobbról, esetleg balról kerülgetni sem. Csak elmosolyodik Luca azon, amit Zoé mond neki, majd magában fellégezve tér rá a kérdésekre. A visszakérdésnél picit lefagy, de testvére elé tárja azt, amire kíváncsi. Érzi rajta, hogy nem nagyon örvend, vagy a kérdéseknek, vagy annak, hogy tőle kérdezi, vagy valami ilyesmi, ettől picit elszontyolodik, de azért örül, hogy próbálkozik neki válaszolni.
- Nekem tetszik is, igazad van. Szépek, csak furcsa, hogy más meg nem így látja… - A második mondatot kicsit halkan nyögdécselte ki, nem akar semmi kulisszatitkot elárulni, aminek nem itt a helye. Megerősítésképpen bólint is, mikor igazat ad testvérének, majd nem is igazán tudja miért, de azért érdekli, Zoé mit mondd neki a többiről.  
- Hát, igen, itt sok van, mármint az iskolában. – Mondja picit megrántva a vállát. – Értem, hát, pedig azt tudom, hogy az érzésekkel játszani nagyon nem szabad, a szerelem meg érzés, nem? Nem értem, akkor őket… -Teszi hozzá, közben a sütemény is elé került, csak eddig a beszélgetés foglalta le. Örömmel veti bele magát az epres csodába, közben fel-fel emeli pillantását testvérére.
– Tudod, anyuval is beszélgettünk még otthon, de nem akartam levélbe kérdezgetni most. Biztos aggódna, mi lehet, ezért gondoltam egyből rád.
Közben már eszegeti a finomságot, de még előtte még úgy érezte, ezt hozzá kell tennie. Nem akar a terhére lenni, ezt érzékelni lehet belőle, de ki másban bízhatna, aki ilyenben segítheti, még Zora van, de őt éppen nem érte utol, bár vele is nagyon szeret beszélgetni.  
- Te voltál már olyan nagyon szerelmes? – Bukik ki belőle a kérdés, de nem akart rosszat, lehet, ha picit előbb gondolkodik, fel sem teszi, de kíváncsi. Az, hogy tudott róla, hogy volt már barátja nővérének, még nem jelenti, hogy őt bárki, bármibe beavatta. Idővel nyilván rátértek volna talán, de az alkalmat teremteni kell, abban meg mostanában jeleskedik Luca bőven. Ashleyvel is egyre érdekesebb találkozóik vannak, nem panaszkodhat. Meg ott vannak az új barátai is, Rufus meg Ágoston, szereti a háztársait, mert mindenki aranyos, de mókázni is lehet velük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. szeptember 28. 22:23 | Link

Húgi


Kezdem érteni, hogy Lucus mire próbál kilyukadni. Egyszer mindenki felnő, csak idők és társaság kérdése, hogy ez mikor történik meg. Mégis, kicsit azért érdekes, hogy erre pont most akar rájönni. Valószínű, hogy nem a saját kis fejéből pattant ki az ötlet, így próbálkozom elnézőnek lenni vele, türelmesen és megfontoltnak.
  - Luca nem minden ember egyforma, tudod, hogy nem mindenkinek tetszhet ugyanaz, például, valaki szereti a kék színt, más viszont nem. Neked kell eldöntened, hogy mit szeretnél viselni és mit nem, nem pedig másnak. Akinek pedig nem vagy jó úgy ahogy vagy, meg sem érdemel.
Szentbeszéd lett volna? Talán igen. Mindez csak azért van, mert szeretném ha a önmaga maradna, ha senki nem befolyásolná. A szüleink is ezt sulykolják belénk már egészen kiskorunk óta. Furcsa, hogy valami ennyire megtudja őt ingatni. Mégis, amikor igazat ad nekem, egy kicsit megnyugszom. Egyik Czettner sem hajlandó senki kedvéért meghazudtolni önmagát, ez nálunk aranyszabály.
  - A szerelem és a játék, nem mindig jár kéz a kézben. Te is szeretsz incselkedni az emberekkel, piszkálni őket. Ez valami hasonló.
Vállat vonok. Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ezzel a ködösítéssel és féligazságokkal nem zavarom még jobban össze. Igyekszem annyit mondani neki, amennyit csak tudok, de nem szeretnék én sem zavarba jönni, mert félek, hogy akkor többet nem bízna meg bennem és nem osztaná meg velem a gondolatait. Az lesz a legjobb, ha őszinte leszek a magam módján és magabiztos.
  - Tudod, hogy hozzám mindig jöhetsz, talán velem könnyebb, mint anyuval.
Anya mindig szeretett az ő elvarázsolt kis világában létezni. De ehhez még ő is jobban értene, mint én, hiszen már van gyakorlata benne, nekem viszont ez a terep teljesen új. A kérdésre egy pillanatra összezavarodom, megrázom a fejemet, kortyolok és kibámulok az ablakon. Az arcomon megjelenik egy rejtélyes mosoly, ami ott is marad, miközben Lucára nézve válaszolok.
  - Igen voltam és elég szomorú véget ért. De nem bántam meg, egy pillanatot sem.
Megvonom a vállamat ismét és köhintek. Amióta véget ért, nem beszéltem róla, magamba zárkóztam és elnyomtam a dolgot. Most sem igazán szeretném részletezni, de ha kíváncsi rá, akkor természetesen megosztom vele a dolgot, hiszen mégiscsak a testvérem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
FELFÜGGESZTETT


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 721
Összes hsz: 6627
Írta: 2013. október 2. 17:14 | Link

Zoéka;;


Végig nagyon figyel a nővérére, a beszéd alatt egy pillanatra lehajtja a fejét, majd újra ránéz. Tudja, hogy igaza van, illetve hisz benne. Mert miért ne lenne igaza? Ő a nagyobb, meg az, aki már tudja a dolgokat, ezért őt kereste meg. Mégis valahogy iránymutatást, vagy olyasmit keresett a mondatok mögött, de már kezdi úgy érezni, hogy nem a felvetése, inkább csak a gondolkozása nem volt helyénvaló. Jól megjegyzi, amiket mond neki és még bólint is, mikor Zoé befejezi.
- Ezt tudom, nincs több ugyan olyan. Én csak csinos akarok lenni…
Teszi még hozzá, egyelőre komoly pofival, de kezdi felfogni mit is ért pontosan Zoé az alatt, hogy akinek nem jó, azzal foglalkoznia sem kéne. Mondjuk eddig volt, hogy piszkálták, biztos mindenkit már életében, de szerencsére nem szokta annyira magára venni, hogy abból baj legyen. Meg azért annyira nem elvetemült, biztos nem venne fal valami ronda hupilila felsőt, nincs az az ember, aki arra rávenné. Egyszerűen csak kíváncsi, hogy ez másoknak mért jelent annyit. Ash se értette teljesen, de segít neki, mert szereti és a barátja és azt akarja, hogy jókedve legyen.
-  Áhá, hát igen, azt szeretek.
Jegyzi meg már széles mosollyal az arcán a sütije felett. Igazából, ha a nagyok is csak így mókáznak, akkor nincs is ebben akkora izgalom, bár biztos azért nevezik ennyire külön, mert lehet ők sokkal nagyobb csínyeket követnek el. Luca annyira azért nem akar rossz lenni, ezek az apróságok pont eléggé kimerítik mostanában a személyiségének igényét.
- Köszönöm és örülök neki.
Mondja, majd egy nagyobb falat süteménybe kezd bele, ahogy rákérdezett nővérénél a nagy szerelem dologra. Nem akart vele rosszat, elsőre a pillanatnyi csendtől megijed, már készülne visszakozni, de a mosolygós arc, amivel válaszol neki, megnyugtatja.
- De ha szomorú volt, akkor mitől jó mégis? Még barátok vagytok? Mármint… - Egy kis szünetet tart, mert bár próbálta összerakni, amit kérdezni akar, nem hangzott túl kedélyesen.
– Ne haragudj, nem akarok túl kíváncsi lenni ám.
Mondja kicsit megszeppenten, a villájával picit piszkálgatva az eperdarabot a tányér szélén. Nem gondolt még bele abba eddig, hogy titkaik lennének egymás között, nem félt tőle, hogy bármit megosszon a testvéreivel, még Benivel sem, pedig ő fiú! Úgy gondolta részükről is így van, de azért nem akarja feszegetni a témát nagyon, próbál mosolygósan tekinteni rá, amiben benne van az előbbi elnézéskérés is.
- Képzeld, valamelyik nap találkoztam egy eridonos lánnyal, ő is most kezdi a második évfolyamot, nagyon aranyos volt, megengedte, hogy lerajzoljam a kutyusát meg játsszak vele. Meséltem neki Belláról is.
Dob fel egy kicsit másabb témát ha bármit reagált Zoé. Régen mesélt már neki a barátairól úgy is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 3. 19:50 | Link

Húgi


Igyekszem figyelni Lucára, de a gondolataim minduntalan elkalandoznak, messzire, térben és időben egyaránt. Elfog az az érzés, hogy nem tudok mit kezdeni magammal, legszívesebben beülnék egy sarokba és addig sajnálnám magamat, ameddig a saját agyamra nem megyek. De nem teszem meg, mert nem vagyok idióta, meg nem is igazán van rá időm, pedig be volt tervezve. Mire visszatérek a cukrászdába, már Luca valami egészen másról beszél. Igyekszem úgy tenni, mintha végig azon gondolkodtam volna, hogy mit reagáljak a furcsa gondolataira, de nem igazán akar összejönni.
  - Nem vagyunk barátok és valószínű, hogy soha többet nem fogom látni. De sokat adott nekem és segített egy kicsit felnőni, a tapasztalat...tudod, az fontos, minden térten.
Igazán össze kell szednem magamat, hogy adjak neki valami felszínes életbölcsességet, ami nagyjából passzolni is fog a témához. Sajnálom szegényt, mert tényleg úgy tűnik, hogy bennem látta minden reményét nekem meg cserébe annyi idegzetem sincs, hogy végighallgassam. Borzalmas nagy testvér tudok lenni.
  - Semmi gond, mindenre válaszolok, amire kíváncsi vagy, vagy legalábbis igyekszem, a legjobb tudásom szerint.
Bekapom az utolsó falat sütimet és bátorítólag rámosolygok. Elfog a bűntudat, ahogy a kis arcocskáját nézem, oldalra billentem a fejemet és próbálom megállni, hogy megvonjam a vállamat, ha nem nézne komplett idiótának még meg is fognám őket, de az azért a nagy nyilvánosság előtt kicsit kellemetlen lenne.
  - Ez szuper, örülök, hogy jól érzed itt magadat.
Nem igazán tudom, hogy mit kellene még ehhez hozzátennem, lelkes vagyok és érdeklődő, de nem tudom, hogy ki a lánygyerek, mit csinál, merre volt túl kevés információt kapok ahhoz, hogy kérdezhessek. Csak abban tudok reménykedni, hogy szegény Luca nem fogja rám borítani az asztalt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
FELFÜGGESZTETT


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 721
Összes hsz: 6627
Írta: 2013. október 15. 14:18 | Link

Zoéka;;


Valamiért totálisan rossz érzése van az első kérdés feltételétől, nem érzi, hogy rosszat tett volna, csak valahogy ott motoszkál benne, hogy lehet nem a jó időben tette fel. Mindenesetre most a fő, hogy igyekszik minden szóra, mondatra és tanácsra odafigyelni. Ad a testvérei véleményére, Zoé a legnagyobb, az övére még inkább, bár az egész kérdezz-felelek alatt olyan, mintha elbeszélnének egymás mellett, vagy minimum a gondolataik nem egészen ugyan oda irányulnának. Luca mindent megjegyez, még bólintással is helyesel, próbálkozni fog jó kislány lenni, nem akar szégyent hozni senkire, magra is szeretne majd büszke lenni, de ez nem köthető most közvetlenül a tárgyhoz, ellenben az, hogy barátok lehetnek-e a szerelmesek igen, de erre rá sem kérdez újra, hiszen nővére esete előre választ szolgáltat erre. Azt azért nem tudja megállni, hogy véleményezze a dolgot, de hamar lezárja ezzel.
- Sajnálom, nem tudja mit vesztett veled!
Tapasztalat? Sokszor hallotta már, de a szövegkörnyezet mindig más, Révay bácsi óráján, hogy akkor sikerül a legjobban egy bűbáj elvégzése, ha van tapasztalatunk. De anyukájától is hallotta már, hogy akkor igazán finom az ebéd, ha minden tapasztalatunkat hozzáadjuk, régen akár még fűszernek is hitte volna, de már felfogta a szó jelentését, most csak épp ehhez a témához nem sikerült még. Lehet még tapasztalatlan hozzá… ironikus. Mindenesetre a cseppet sem burkolt kíváncsiságát nem szokta rejtegetni, mert őszinte lány, ezt Zoé is tudja, nem kereste volna meg olyan dologgal, mai nem érdekli ténylegesen, vagy olyannal, ami nem ér meg egy beszélgetést, titkokat meg nem őrizget előtte.
- Van valami baj? Nincs jó kedved, sőt…
Kezd bele lebiggyesztett szájjal, érdekli az, hogy van, de biztos oka is van, hogy annyira nem mondta eddig, mindegy, ő megkérdezte, de ha nem is válaszol, azt is meg fogja érteni. Közben belevág valami katyvaszba, aminek se eleje, se vége, de hirtelen a rendezés már nem ötlött fel benne.
- Szeretek itt lenni, sok a kedves ember, meg barátaim is vannak, szóval nagy baj nem történhet.
Mondja mosolyogva, miközben befejezte a süteményét, megtörölte a száját meg a kezét majd Zoéra mosolygott. Felállt a helyéről, odament megölelte.
- Köszönöm.
Ebben benne volt minden, a beszélgetés, az ideje, hogy itt van, ha kell… Egy könnyed, megkönnyebbült sóhaj elhagyja a száját, amennyiben látja, hogy nem volt terhére, elengedi, majd széles mosollyal már a délutánját tervezi, még Ashleyvel is beszélnie kell, hogy találkozzanak, van miről beszélgetniük, ami Ash-t is érdekelni fogja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 31. 12:43 | Link

Húgi


Milyen jó volna, ha Lucával is őszinte lehetnék. De nem akarom ő megijeszteni, tudom, hogy csak a szája nagy és simán megijedne, ha közölném vele, hogy Benji valójában miért ment el. Furcsa, hogy ilyen törpe létére ilyeneket kérdez és van egy olyan érzésem, hogy pontosan tudja, mire gondolok csak nem akarom kimondani. Sokszor érzelmezzük félre a gyerekeket, pontosan azért mert azt hisszük, hogy okos felnőttek vagyunk. Én igyekszem nem úgy tenni, mint aki mindent jobban tud, főleg nem a húgommal szemben.
  - Biztosan így van.
Rámosolygok és igyekszem kerülni ezt a témát, mert elég kellemetlen visszagondolni a miértekre. Inkább bekapom az utolsó falat sütimet és megiszom a maradék innivalómat, ennyi édesség bőven elég volt erre a hónapra.
  - Dehogy. Nincs rossz kedvem. Csak belegondoltam, hogy mennyi nőttél. Régen nem érdekeltek az ilyen dolgok.
Igyekszem annyira őszintének lenni látszani, amennyire csak tudok. Félek, hogyha rájön, mi igazából a problémám akkor legközelebb majd nem mer hozzám jönni a kérdéseivel, azt nem pedig nem bocsátanám meg magamnak, főleg nem egy ilyen butaság miatt. De sajnos ő sokkal érzékenyebb, az értelmekre, mint mások, szóval neki még nehezebb hazudnom, mint bárki másnak.
  - Örülök neki, hogy minden rendben van.
Oldalra billentem a fejemet elmosolyodom és hagyom, hogy odajöjjön megölelni és ettől másodpercek alatt jobban érzem magamat. A testi kontaktussal óvatosan kell bánni, de Lucával szemben valahogy nem érzek félelmet ezzel kapcsolatban, őt soha nem tudnám bántani, még tudat alatt sem.
  - Gyere, szerzünk neked egy kis édességet, utána meg visszamegyünk a kastélyba. Már ideje lesz.
Nem tétovázok sokat, felkelek, fizetek és már ott sem vagyunk. Tudom, hogy a cukorboltba is elég sok időt fogunk eltölteni, így jobb lesz sietni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2013. november 2. 08:54 | Link

Léda


Hét óra van, a bolt bezár. Viko kitessékeli az utolsó kíváncsiskodó vevőt is, mondván hogy holnap is van nap. Azért itt mégiscsak egyszerűbb dolga van, mint Japánban, ott rengeteg ember jött el napközben a boltjába, bár az is igaz, hogy ott nem kellett nagyon rájuk szólni hogy ne nyúlkáljanak semmihez. Itt az a pár diák egyszerűen szörnyű, hiába kéri őket hogy inkább szóljanak neki ha valamit fel akarnak próbálni, vagy a saját kezükben meg szeretnének nézni, nem, mindegyik öntörvényű. Hát... talán ez az elismerés jele. Csak... kicsit másképp. A ZÁRVA tábla befordítása után Viko nagyot nyújtózkodik. Ha gyorsan felsöpör, akkor elszabadulhat kicsit nasizni. Leltározni is kéne... Á, majd holnap megcsinálja. Itt most ő a főnök, és ez... elég fura érzés is. Pálcájával legyint egy párat és a megfelelő varázsige használatától a felsöpréshez használt seprű és lapát működésbe lép és munkának lát. Na, ezért jó még boszorkánynak lenni a kviddicsen kívül - mosolyodik el a saját kis humorizálásán. A boltban keringő cikesz fáradhatatlanul repked ide-oda, őt is el kéne rakni, a végén még elromlik hogy éjjel-nappal itt kószál a boltban.
- Rád fér már a pihenés.
Egy csavart pálcamozdulat, és a cikesz már a tokjában van. Eperlány gyorsan felszalad a lakásába, lehoz egy vékony kabátot, meg egy sálat. Mikor visszaér a boltba, a seprű és társa vállalat végzett a takarítással, úgyhogy helyére téve őket is, kisétál a szaküzletből. Kulcsaival babrál, bezárja a bejáratot. Most már ráfér a nasi, lassan fél nyolc... talán még nyitva van a cukrászda. Körbepillant, és mivel egy utcában van a bolttal, és nincs is messze, meglátja a cégért, amitől beindulnak a lábai.

Beérve a boltba boldogan ad puszit Kivának, aki itt dolgozik, de a lánynak már vissza kell ilyenkor térnie a kastélyba, azért úgy dönt, rég nem látott csapatkapitányának rendelését még felveszi.
- Viccelsz? Epres muffint szeretnék!
Kiva elszalad, Viko pedig leül az egyik asztalhoz és amíg vár, a desszertlapot vizsgálja, hátha akad még más epres finomság is.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 12. 18:03 | Link

Luna


Blanka, a hatalmas és órákon át tartó tanulás után, ami közben természetes mást sem csinált csak játszott, kínlódott, evett, ivott, szóval mindent, csak azt nem amit kellett volna édességet kívánt. A nehezebb út  az lenne hogy inkább a tanulással foglalkozik mint hogy sütizzen, de mivel ez a nehezebb ezért könnyebb lejönnie a faluba egy sütiért, mint lelkiismeretesen tanulni.
Amikor leért a faluba már messziről megcsapta őt a cukrászda édes illata.
Beült a sarokban lévő üres asztalhoz.
~Most a szokásosnál is többen vannak. Biztosan kiélvezik még a rövid őszi melegebb időt.~ Igaz, a cukrászdában elég meleg van még télen is. És most is elég meleg van , főnleg a kinti időhöz képest így Blanka le is vette a kabátját, sálját és sapkáját. Lerakta őket a mellette lévő székre és a felszolgáló már jött is hogy felvegye a fiatal hölgy rendelését.
-Egy dobos tortát kérnék és egy narancslevet.
Blanka hátradőlt a székben és csendben várta amíg a rendelése megjön. Közben nézte az utcán sétáló embereket és ahogyan hullanak a fákról a levelek a földre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Luna Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 12. 21:04 | Link

Blanka
ruha

Már két napja itt vagyok, és még semmi elfogadhatót nem csináltam. És az elfogadható alatt én a balhét értem. Még senki nem ismer, de én azt akarom, hogy tudja meg az egész falu, hogy Luna Cox itt van, és azt akarom hogy ismerjenek. Az már mellékes, hogy szeretnek-e vagy sem, de a lényeg az, hogy ha valaki megkérdezi egy másik embertől, hog ismeri-e Lunát, akkor azt mondja, hogy igen, ismerem. Ezzel szemben még semmi különöset nem tettem az elmúlt két napban, még csak a kastély feltérképezését sem kezdtem el, amire apu külön felhívta a figyelmem. Most viszont végre van időm erre is, bár az igaz, hogy eddig is volt, mivel órákra nem mentem be, de a lustaság nagyobb volt, mint a kíváncsiság. Úgy tervezem, hogy lemegyek a faluba, és ott nézek először körül, így felveszem a kedvenc bőrdzsekim, és útnak is indulok. egész hamar leérek, és egy darabig csak bolyongok az utcákon, míg egyszercsak valami finom illatot meg nem érzek akkor, mikor valaki benyit egy ajtón, épp mellettem. Az édesség incsiklandozó illata teljesen rabul ejt, így nem is késlekedem, azonnal belibbenek a cukrászdába. a bajok keresésénél már csak az édességeket szeretem jobban, de azokat nagyon. Egyenesen a pult felé veszem az irányt, ott aztán gyorsan kiválasztom, hogy mit szeretnék, s választásom a franciakrémesre, és egy pohár vízre esett. Elég sokan vannak itt, nincs egy szabad asztal sem, így kénytelen vagyok valakihez betársulni, így egy lány felé megyek, aki egyedül ül az egyik asztalnál. Minden előzetes bejelentés nélkül leteszem a hátsó felemet a székre, s a tálat, benne a sütivel magam elé teszem, s ügyet sem vetve a lányra eszem a jólmegérdemelt jutalmam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 12. 23:06 | Link

Luna

ruha

A felszolgáló épp hogy csak letette az asztalra a tortát és a narancslevet az asztalra amikor egy lány bepattant a harmadik székre az asztalhoz.
Blanka érdeklődően nézett rá hátha mond valamit a lány, de mivel nem mondott ezért
Blanka szólt a lányhoz.
-Igen, leülhetsz persze.-Nem egy túl flegma lány ő, sőt, kifejezetten kedves, de megzavarta a sütizését amire már úgy várt. Blanka beleszürcsölt a narancslébe és bekapott egy falatot a sütijéből.
-Ha már ideültél. A nevem Blanka és rellonos elsős vagyok. Te?
Kinézett az ablakon és belemerült a gondolataiba. Mire feleszmélt el is felejtette őket, pedig biztos volt benne hogy vagy fél percig bambult maga elé. Ránézett a lányra. Végigmérte őt és egy újabb falatot kapott be a tortájából. Sokáig rágta, élvezte az ízeket. Még jó hogy lejött. Nem is tudna most a tanulásra koncentrálni mint ahogy eddig sem tudott. Pedig eldöntötte hogy ebben az évben jó pontokat fog szerezni a suliban és be fogja bizonyítani mindenkinek hogy tud ő ha akar.
Beugrik neki hogy milyen rég találkozott már olyan emberrel akivel olyan jóban van és hiányoztak neki az ölelések és a nevetések. Fiatal kora ellenére mindig szerelmes volt. De már rég nem érezte azt a bizsergető érzést amikor elmegy mellette egy fiú és beleremeg az egész teste.
Szürcsöl egyet a narancslevéből és eszi tovább a sütijét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Luna Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 14. 18:23 | Link

Blanka

Egyetlen gyengém van, aminek nem tudok ellenállni, és az az édesség. Legyen az bármi: torta, muffin, csoki, vagy csak egy fagyi, nem tudom megállni, hogy ne vegyek, és egyek belőle. Nagyon édesszájú vagyok, és ezt már sokan mondták nekem, még hogy egyszer majd cukorbeteg leszek, és ami a legviccesebb, hogy "egyszer majd cukortúladagolásban fogok elhunyni". Ezen jót röhögtem akkor, de mostanra be kell látnom, hogy talán igaza lehet, és vissza kéne fognom a túlzott édességevésből, de ez nagyon nehéz. Talán megálljt tudnék parancsolni magamnak, ha érezném, és látnám, hogy hízok tőle, de nem, még az se, ugyanolyan vékony vagyok mint mindig, így nem tudok leállni.
Most is, amint megérzem ezt a mámorító illatot, ami a cukrászdából jön ki, egy percig sem késlekedem, s berobogok. A sütivel, és a vízzel egy lányt célzok meg, s szó nélkül letelepszem elé, egyáltalán nem zavartatom magam. Miért is tenném? Csak nem zavarja őt a társaságom. Ha meg igen, hát akkor így járt.
- Nyugi nem zavarsz, nyugodtan maradhatsz. - felelem neki, egy bajos mosolyt villantva, majd minden további nélkül folytatom a krémes evését.
- Luna. Luna Cox, szintén elsős rellonos. - mutatkozom be én is, ha már ő is megtette, majd folytatom a süti elfogyasztását. Mikor ezzel is végzek, lábam kecsesen felteszem a mellettem lévő székre, s hátam a falnak támasztom, s tekintetem a lányra helyezem.
- Te mióta vagy itt? És mennyire ismered a kastélyt és környékét? - kérdezem felvont szemöldökkel, majd körbetekintek, és mindenkit végigmérek. Ők itt nemsokára mind meg fognak ismerni, s ha bárkimegkérdezi, hogy ki vagyok, biztos tudni fogják rá a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 14. 19:20 | Link

Imádja a dobos tortát. Ha le kell őt foglalni és épp hiperaktív kedvében van ezzel le lehet őt nyugtatni. Illetve ettől csak jobban felpörög, de amíg eszi addig csendben és nyugdton van. És igazából utánna is, mert a sok cukortól felpörög, csak mozogni nem bír. De nem igazán érdekli, egyszerre egy egész tortát be tud falni, de most természetesen visszafogja magát.
-Nem rég. Pár hónapja érkeztem csak. A kastélyt már nagyjából bejártam a környékét még nem teljesen, de már ismerek pár jó helyet. És te?
Blankának nem igazán tetszik amikor a lány a cuccai mellé dobja fel a lány mellé. Eléggé illetlenség ilyet csinálni, főnleg így hogy nem is ismerjük egymást és idepattan kérdezés nélkül. Blanka nem egy hirtelen haragú ember, de vannak dolgok amivel igazán ki lehet húzni a gyufát. Megfogta a széket, amin a cuccai és a lány lába voltak és szépen maga felé húzta és egy gúnyos mosolyt intézett a lány felé.
Mivel Blanka látta hogy a lány már befejezte a sütije elfogyasztását ezért úgy gondolta már nem kíván jót étvágyat. Nincs most túl sok kedve a társasághoz, a sütijével szeretne kettesben lenni, de ha már itt ez a lány megismerkedhetnének, úgy sincs még olyan sok ismerőse. Ha befejezték a sütizést, talán elmehetnének valahova és ha jobban megismerkednek még akár jó barátnők is lehetnének és kibeszéhetnének együtt mindent és mindenkit. Úgy is hiányzik neki valaki akivel meg tudna mindent beszélni. Ahogy belegondol hiányzoni kezd a barátnője akit már rég nem látott és rég beszéltek. Lehet hogy most ő otthon már talált egy másik barátnőt akivel jobban érzi magát mint Blankával.
Elhesegedte a csúnya gondolatokat maga elől és a sütije utolsó falatját is bekapta. Leöntötte a maradék narancslével és a lány felé fordult.
-Szóval, nincs kedved elmenni valahova? Nem sok embert ismerek itt és jó volna valakit a barátomnak tudni.-mosolyog a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Luna Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 14. 20:57 | Link

Ahh nem a legjobb embert választottam, hogy körbevezessen. Bár nem mondott sem igent sem nemet a kérdésemre, szóval ki tudja, lehet, hogy talán nem is akar a társaságomban lenne. Ez mondjuk absurdum, ki ne akarna velem lenni? Nincs ki mind a négy kereke annak, aki inkább választja más társaságát, mint az enyémet. Tudom, ez kicsit egoistán hangzik, de hát istenem, én az vagyok. Nem szeretem, ha nem én vagyok a központban, és nem én vagyok a téma, akiről mindenki beszél. Során mondták már életemben, legfőképp rossz előéletű, szegény emberek, hogy nőjjek már fel végre, és fogadjam el, hogy nem körülöttem forog a világ
- Én még csak két napja érkeztem, és ebből kifolyólag senkit, és semmit nem ismerek itt, ezért kéne valaki aki körbevezet. - mondom egy bájos vigyor kíséretében, majd lábam a székre teszem fel, épp a lány cuccai mellé, ami láthatóan nem tölti el nagy örömmel, de az arckifejezése engem annál inkább. Pillantásommal akár ölni is lehetne, s gúnyos mosolyára csak egy fintorral felelek, mikor a széket elhúzza a lábam alól, így azok a földre kerülnek, s a sarka hangos koppanással ér földet. Kérdésére aztán kérdőn nézek rá, először nem tudom, hogy ez a rózsaszín hajú leányzó komolyan gondolja-e amit mondott, vagy csak viccelődni akar. Barátkozni? És velem? Nekem még igazából soha nem volt egy rendes barátom, akivel mindig mindent meg tudtam volna beszélni, ezt a szerepet is anya töltötte be, bár igaz, hogy vele sokszor nem volt könnyű, főleg az utóbbi időkben, mikor drog, és egyéb problémái voltak.
- Most komolyan beszélsz? - kérdezek vissza, felhúzott szemöldökkel, egyenesen a lány szemeibe nézve. - Hát... felőlem. Menjünk valamerre. Én is szeretnék már egy igazi barátot magam mellett tudni. - mosolyodom el, sem most már nem egy kényszerített műmosoly, hanem egy valódi, szívből jövő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 15. 21:27 | Link

Blanka felállt az asztaltól és odament a pulthoz fizetni, majd visszaült a székére.
-Igen, teljesen komolyan.-Mosolyog Lunára.- Merre akarsz menni? Mármint a kastélyban menyjünk valamerre vagy valahol a kastély környékén nézzünk szét?
Kinézett az ablakon és gondolkozni kezdett hogy mit is mutathatna meg a lánynak, vagy éppen mit nem ismer még ő amit megnézhetnének ők? Jó volna valaki olyannal is menni aki ismeri a helyet, mert Blankától kitelik hgy simán eltévednek.
Gondolkozni kezd hova lehetne menni, olyan helyre kellene menni ahol lehet valami izgalmasat csinálni, mert nagyon fel van most pörögve Blanka.
Rápillantott az órára és látta hogy már fél6 van. Odakint már rég sötét volt, hisz már fél 5-5óra körül kezdett sötétedni.
-Úr isten, már ennyi az idő? -nézett kérdőn és szemöldökét felrántva Blanka.- Figyelj, holnap az első dolgom az lesz a reggeli után hogy megkereslek és elmegyünk valahova de lassan vissza kellene menni a kastélyba, mert hát igazából, még semmit sem tanultam a holnapi óráimre sem. -mondta elszontyolodva.
Felállt, felvette a kabátját, a sapkáját és a sálát és megállt a lány előtt.
-Hazafelé beszélgethetünk. Felszólítva ezzel a lányt hogy jó volna és egyértelmű ha ő is jönne.
Intett az ottlevőknek és elindult az ajtó felé szép lassan hogy Lunának legyen ideje eldönteni hogy jön-e vagy mit csinál. lépésenként hátranézett hogy lássa hogy halad a lány.
Utoljára módosította:Bakay Blanka, 2013. november 15. 21:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6151
Írta: 2013. november 29. 16:37 | Link

Királylány

- Valami soha - mosolyog feleletképpen, mert jól tudja, hogy nem lesz más ember attól, hogy végigül pár elméleti órát, és részt vesz a gyakorlatokon. A lány bizalmát akarja, és ha azt az órák látogatásával éri el, akkor bemegy rájuk, és eredményes lesz. Ijesztő lehet, hogy egyetlen szó, egyetlen fogadás elég volt ahhoz, hogy a rellonos tegyen is valamit célja érdekében, de ő ilyen típus. Ha kitűz maga elé valamit, bármit, akkor csak idő kérdése, de az az övé lesz. Legyen szó tárgyról, vagy emberi érzelmekről. Mindent elér, és ez így van rendjén.
Belefeledkezik Lyra ajkaiba, és bár nem tervezi hosszúra első csókjukat, a lány gyorsan felveszi a rellonos által diktált kemény tempót. Csukott szemei felett meglepődve szalad fel szemöldöke, majd csókjuk közben helyeslőn vigyorodik el. Az összhang kettejük között már az akváriumban ott bizsergett, de most fizikai közelségükben válik igazán valóssá. Noel a levitás fogait érzi ajkain, majd ritmusuk lelassul, s végül elválnak egymástól.
- Te kis huncut - mosolyog a fiú meglepettségében, hiszen azt gondolta kap egy apró csókot, és indulnak a sütemények világába, erre vágyat, és szenvedélyt érzett végig, arról nem is beszélve, hogy milyen szelídnek látszik a szőke, aztán meg kiderül róla, hogy egy vadállat, a szó legszebb értelmében. Az alacsony termet tereli magas társát a bejárati ajtóhoz, de Noel le sem tudja venni szemeit a lány csodás arcáról. Még, még, még. Nevetnie kellene, olyan jó a kedve, de csak szélesen mosolyog, és hitetlenkedve rázza fejét. - Te átvertél...
Olyannyira boldog attól, ami az imént történt, ami ennyire váratlanul érte, hogy legszívesebben ismét visszatolná az ablaküveghez a lányt, és követelné repetáját. Ehelyett kinyitja a szőke előtt az ajtót, ezzel lehetetlenné téve azt, hogy még többet akarjon. A cukrászda hangulata, és jellegzetes külleme nem teszi lehetővé Noel számára, hogy itt engedje ki magából oroszlán énjét, ebben a helyiségben maximum nemesi orcacsókról lehet szó.
- Fáradj be - dől háttal a kinyitott ajtónak, és végignézi, ahogyan a csinos leányzó belibben a kellemes melegségű helyiségbe. Tekintete perzselő, és van benne némi titok is, ami bizonyára döbbenetére utal. A kedves után ő is ellöki magát az ajtótól, és Lyra hátsóját vizslatva megy utána, s a neki tetsző asztalnál ő is helyet foglal.
- Sajnálom, hogy ilyen hamar bejutottunk... - vallja be a szemben ülő lánynak csendesen, nem titkolva, hogy előző jelentükre céloz. Persze jó végre nem a kinti hidegben fagyoskodni, ám Lyra közelében egyáltalán nem fázott, inkább érezte testét tűzforrónak, ajkai pedig egyenesen lángoltak, míg egyfajta feszült táncukat járták.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 29. 16:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 22:24 | Link

Kicsi sárkány

Túl volt élete első csókján. Még elgondolni is hihetetlen, nemhogy tudomásul venni a tényt. Márpedig ez volt a helyzet, és a lány egy cseppnyi megbánást sem érzett döntésével kapcsolatban. Egyre határozottabbá vált benne az érzés, hogy a sajátjának akarja tudni ezt a fiút, és ezért szinte bármire hajlandó lenne. Új volt benne ez a vágy, sosem tapasztalta még korábban maga részéről ezt a szinte mohó sóvárgást. És most mégis, ráadásul mindezt egy szinte idegen felé, akivel most találkozott életében másodjára, mégis úgy érezte, hogy már réges-régóta ismerik egymást. Folyamatosan figyelmeztetnie kellett magát, hogy ne feledkezzen el róla, mennyire keveset tud Noelről, de valahogy eredménytelenek voltak saját maga felé tett kísérletei. Ideje lenne beletörődjön, hogy az ifjú rellonos egyelőre elvarázsolta. Azt meg majd meglátja, hogy meddig tudja fenntartani ezt az állapotot, ez lesz számára az igazi kihívás.
A csók után várakozóan figyelte a másik reakcióit, ám azok megnyugtatóak voltak, nem tolta el már most randevújukat. A kis megjegyzésekre egy pimasz vigyor kanyarodott ajkaira, szemöldökei a magasba szaladtak, magabiztosan szólt vissza a fiúnak.
- Átvertelek volna? Mert mire számítottál?
Könnyedén tette fel a kérdést, ám a szemeiben lévő komolyság egyértelművé tette, hogy őszinte választ vár rá. Érdekelte, hogy milyennek látta őt a fiú, mi volt a véleménye róla első találkozásuk után.
Az udvarias gesztusra hálásan elmosolyodott, halkan elrebegett egy köszönömöt, majd megindult a helyiségbe. Visszatért önfeledt boldogsága, úgy érezte nem is a földön jár, hanem szinte lebeg felette, legalább egy jó húsz centivel. Végigjáratta tekintetét a kellemes berendezésű cukrászdán, majd egy szimpatikus asztalka felé irányította lépteit, hogy aztán helyet foglaljon mellette. Figyelte a fiút, ahogyan az vele szembe telepedett le, és még ezek az egyszerű mozdulatok is elbűvölték a maguk magabiztos eleganciájukkal. Kész, elveszett, ez immár biztos.
- Én is - bájosan rebegtette meg pilláit, ám ajkain huncut mosoly húzódott, élvezte, hogy ő is hatással volt a fiúra.
Lelkesen nyúlt az étlapért, ezzel előbbi mondatát megcáfolva, kíváncsian pörgette végig, hogy aztán hosszabban kezdje tanulmányozni az egyes süteményeket, édességeket. Talán még egy forró csokit vagy kávét is rendelne, ha lehetősége volna rá, ám a finomságok tekintetében teljesen tanácstalan volt, legtöbbjükről még csak nem is hallott korábban. Feltekintett a másikra, tőle remélve a megoldást problémájára.
- Ajánlj valamit, rád bízom magam - Pillantását a fiúéba fúrta, majd újra elmosolyodott - egyszerűen nem tehetett mást, valami furcsa öröm árasztotta el, valahányszor a rellonosra nézett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6151
Írta: 2013. november 30. 18:18 | Link

Királylány

Nem szükséges ahhoz többször találkozni valakivel, hogy az elsöprő legyen, vagy nyomot hagyjon bennünk. Ha szikra van két ember között, akkor már az első pillantásban benne van, és vonzza egymáshoz a feleket. Azok egyre többet akarnak, mohón szomjazzák a másik szétnyíló ajkait, és mámorosan zuhannak bele az érzelmek világába. A rellonos is zuhan, életében először, de ezt sem most, sem máskor nem vallaná be senkinek. A Violettával való beszélgetésében nyílt meg legjobban, és ugyan nem bánta meg, mégsem akar többször erről a témáról nyilatkozni. Mintha az akváriumban ébredt volna fel tizennégy évnyi álmából, s mintha ma még a levegőnek is illata lenne. Hogy méz-e ez az illat, vagy egyszerűen a hideg szél nyitja ki a fiú érzékeit, nem lehet tudni. Lyra jelenléte fontos, és ettől a pillanattól fogva senkinek nem jelenthet ennyit, mint amennyit az elsőéves fiatalnak jelent. Mostantól ez a teremtés az övé, és ha kell, foggal védi meg jussát. A cukrászda elegáns környezet randevújuknak, ami nyugtatja heves gondolatait, és némileg udvariasabb modorra készteti a fiút. Kint ugyan nem felelt Királylány kérdésére, itt bent a melegben viszont, a csendes, szelíd helyiségben, asztalnyi távolságra a csodás ajkaktól könnyedebben tud társalogni.
- Azt gondoltam rólad, hogy igazán visszafogott vagy - feleli őszintén, s nem túl hangosan, éppen hogy csak Lyra meghallja. Ez másokra nem tartozik. Egy pillanatra felemelkedik székéből, hogy kabátját levegye, és az ülőhely támlájára igazítsa, majd visszahuppan, és az asztal fölé hajolva fűzi tovább szavait. - Tehát nem számítottam első körben ilyen... hogy is fejezzem ki magam... ilyen mértékű szenvedélyre tőled.
Nehéz neki ilyen nyíltságban szenvedélyről, csókról, és vágyról beszélnie, mégis megteszi, hiszen fordított esetben ő is elvárná a teljes őszinteséget. Tekintete a lányét keresi, egyenesen a kék lélektükrökhöz beszél. Éreztetni akarja Lyrával, hogy nem a csókja kell elsősorban, vagy hófehér teste. Ő kell, a szavai, gondolatai, az életről alkotott véleménye, a belőle áradó finomság.
Királylány halk szavakkal fejezi ki egyetértését abban, hogy még nyugodt szívvel időzhettek volna el odakint a hidegben egymás forróságában melegedve fel. Noel vágyakozva szívja be alsó ajkait, majd ő is a kínálatot hirdető lapok fele nyúl, és magához vesz egy példányt belőlük.
- Hm, szerintem mindenképpen igyunk egy forró csokit - mondja mormogva, miközben ujjai ritmikusan kopogtatják az asztalon pihenő terítőt. - Én azt mondom kóstold meg a csodacsokis muffint, annyira édes, hogy a csoki már-már csípi a nyelved. Isteni.
Ezeket a szavakat már ismét a lányra pillantva mondja, s a Lettinél evett muffinra gondol. A nyáltermelése azonnal megindul édes emlékei hatására, aztán tovább lapozgat az étlapban.
- Ismered a csokibékát gondolom - teszi fel álcázott kérdését, s mielőtt Lyra válaszolhatna, tovább beszél. - Itt lehet kapni mindenféle ízben. Vanília, puncs, kelbimbó, ananász, hányás, fahéj, tüzes, és még sorolhatnám. A bátorságodra van bízva a kóstolás, én már többet kipróbáltam, és merem állítani, hogy némelyiket nem érdemes megízlelni...
Míg a lány gondolkodik, egy kedves kiszolgálólány felé int, hogy ha tud, fáradjon oda hozzájuk, és vegye fel első randevújuk rendelését. Aztán a levitásra mosolyog, és elteszi saját étlapját, hiszen már tudja mit akar, és annak egy része már ott is ül vele szemben.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 30. 18:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 1. 11:19 | Link

Kicsi sárkány ♪♫

Kíváncsian hallgatta a másik válaszát, mindig is fontos kérdés volt benne, hogy mások milyennek láthatják. Közben, figyelve a fiút, neki is eszébe jutott, hogy bent, a melegben ideje lenne megszabadulnia kabátjától, így pillanatok alatt veszi le azt, sáljával együtt, amelyet azzal a lendülettel bele is gyűr az egyik kabátujjba, hogy aztán azt a székére igazítsa. Közben megérkezett a várt válasz is, amely egy kicsit megdöbbentette a lányt. Hogy ő szenvedélyes lenne? Neki fel sem tűnt, hogy talán a vártnál nagyobb hévvel viszonozta a korábbi csókot, de ha így is történt, már nem tud rajta változtatni. Na nem mintha akarna, úgy tűnt, a fiút sem zavarja a dolog, így teljes nyugodtsággal tudott felelni, csak kissé jött zavarba a téma miatt, de ez meg sem látszott, mivel a halvány pír már eleve ott volt arcán.
- Nos, akkor számolj vele, hogy még okozhatok meglepetéseket.
Nem akart unalmasnak tűnni, így csak remélhette, hogy kijelentésével nem csak a levegőbe beszélt, hanem a későbbiekben sem lesz egyhangú a társasága a rellonos számára. Ám nem akart sokat gondolkozni ezen, mert érezte, akkor csak feleslegesen rágörcsölne a dologra, és törekvésében lehet olyanokat is megtenne vagy mondana, amik egyébként nem jellemzőek rá. Ezt pedig mindenképpen el akarta kerülni, őszinte akart lenni Noelhez, ha már a másik is megtisztelte ezzel.
Kérdése után az étlapból felpillantva tekintete egyből a fiú száját találta meg. Ahogy finoman beszívta alsó ajkát Lyrának komoly erejébe tellett koncentrálni a kellemes hangra, csak nehezen fogta fel a szavak értelmét. Csokis muffin, igen az jól hangzik. De nem lesz forró csoki, ezek után neki kávé kell, hogy magához térjen; igen, egy jó hosszú kávé, meg egy kis méz, hogy magára találjon.
- Ez a csodacsokis dolog jól hangzik, ellenben a békákkal most nem kockáztatnék, jó lesz nekem az egyszerű muffin. És hozzá mondjuk... - Még egyszer végigfutotta az itallap részt, hogy megbizonyosodjon róla, jól döntött: már a legelső alkalommal kiszúrta magának ezt a kávét, és szinte biztos volt benne, hogy ezt neki találták ki.
- Egy mézes lattét, igen.
Megerősítendő magát, kissé rá is bólintott mondandójára, amit a közben már megérkező pincérlánynak mondott. Miután Noel is leadta rendelését és a kiszolgáló is távozott, szemeit újra a fiúra emelte, tűnődve vizsgálta a már kedvessé vált vonásokat. Olyan keveset tud róla... Úgy érezte, mindenről hallani akar, ami a kis sárkánnyal eddig történt, hogy honnan jött, hogyan került ide, minek köszönhető, hogy az lett, aki. Kíváncsiságát kielégíthetetlennek érezte a fiú felé, szívesen hallott volna mindenféle viselt dolgáról, hóbortjáról. Elhatározta hát, hogy randevújukat egy kérdésözönnel folytatja, amely lehet kissé kellemetlenül érinti majd a fiút, de ha választ is kap majd rájuk, neki mindenképpen örömöt okoz majd.
Belefúrta tekintetét a jáde szemekbe, kicsit összeráncolta szemöldökét, hogy az elkövetkező pár percben elhangzó információkat emlékezetébe tudja vésni, majd kiengedte magából a már napok óta gyűlő kérdéshalom egy kisebb részét.
- Mesélj magadról. Hova valósi vagy? Vannak testvéreid? Mi érdekel? Mármint a csavargáson és bajkeverésen kívül.
Utolsó mondatára megeresztett egy játékos mosolyt, remélte, ezzel talán visszahozhatja a fiú kedvét, ha az előző vallatással elvette azt. Tudta magáról, hogy szinte megszállott érdeklődése riasztó, esetleg taszító lehet mások számára, de nem tudta visszafogni magát, már túl régóta foglalkoztatták ezek a dolgok, ahhoz, hogy ne használja ki az első adandó alkalmat, hogy választ kapjon rájuk. Remélte azért, hogy ezzel a húzásával nem ijesztette el magától a fiút, ha mégis... Nos, akkor valószínűleg az elkövetkező hónapokban maximum a szobatársai láthatnák a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6151
Írta: 2013. december 6. 21:32 | Link

Királylány

Talán a hely hangulata, vagy a levitás varázsa, de valami volt a levegőben ezekben a pillanatokban. Ha tehetné kérdőre vonná a bizsergést, amely minden szót, pillantást, és mozdulatot átsző, és nyughatatlanságot kelt ébredező szívében. A figyelem, amit tőle kap Lyra, igazán ritka, s talán nem tudja, de amit csak kiejt, az mind mélyen elraktározódik a megfelelő helyen. Emlékekben, érzelmekben, még a viselkedésében is.
- Elgondolkodtató megállapítás - feleli megnedvesítve ajkait, majd elvigyorodik, és úgy folytatja. - Nem szeretnék számolni semmivel. Én nem kertelek, mert nem az én stílusom. Nem vagyok tervezgető típus, aki adott nap tudja az egész jövő hetét, de még a jövő karácsonyát is. Azt akarom, hogy ami - feltehetőleg - kialakul közöttünk, az spontán legyen, dinamikus, és mindig újat hozzon. Olyan legyen, mintha az egész élet egyetlen kósza pillanat volna. Csókolni, s érezni akarlak, beszélgetni, szelíden bujdosni az erdőben, majd veszélyt keresni a kísértetházban. Érezni akarom, hogy élek.
Szavai közben arcvonásai meg sem rezdülnek, kemény arcéllel, merev tartással osztja meg őszinte gondolatait a szemben ülő vélalánnyal. Nem szeretne félrevezető, alantas és hazug képében tetszelegni, s ez a pillanat tökéletesnek bizonyul ahhoz, hogy nyíltan felvállalja elképzeléseit.
- Tetszel nekem, szeretném hogy a magaménak tudjalak, és ha kellesz, akkor ott légy - mondja csak úgy mellékesen, aztán az étlap felé fordul. Nem tudja, hogy szerelmes-e, csupán az világos egyelőre, hogy érez. Iszonytató, bűnös gondolatokkal kapcsolja össze Lyra jelenségét, és mióta találkoztak minden napja köd. A levitás úgy tűnik hasonlóan zavaros helyzetben találta magát, lopott pillantásai, elveszett mondanivalója legalábbis erre utalnak.
- Tökéletes választás - összegzi egy halvány mosollyal Királylány leadott rendelését, majd ő is a pincérlány felé fordul, és egyszerű eleganciával szólal meg. - Egy csodacsokis muffint, és egy tűzről pattant forró csokoládét kérek. Köszönöm.
A pincérlány a fiatal párosra mosolyog, megköszöni rendelésüket, majd elsiet a pult mögé, hogy minél hamarabb kiszolgálhassa őket. Noel fél szemével követi a lányt, majd körbepillant a helyiségben, hogy meggyőződhessen arról: kettesben vannak. Sem ismerős, sem tanár nincs a színen. Remek.
A lány hirtelen kérdésein mi tagadás, meglepődik. Lassan hátradől székén, és félrebillentett fejjel nézi a szaporán járó vastag ajkakat.
- Ccsss... sok a kérdés.
Főleg azért, mert ő szerette volna mindezeket feltenni szőke partnerének, mivel a nevén kívül semmit nem tud róla, és bár ez a levitás szemszögéből is hasonlóan van, utolsó kérdéséből kiderül, hogy sokkal jobban ismeri a fiút, mint azt a rellonos mindeddig gondolta volna.
- Székesfehérváron születtem, ott is élünk idilli nagycsaládként, mivel hogy négyen vagyunk testvérek. Isten poénja az akart lenni, hogy három lány testvérem van, apám szerint kész csoda, hogy egyáltalán született egy fia is.
Kínosan ügyel rá, hogy csak annyit mondjon, amennyit tényleg kérdezett tőle Lyra, hiszen a plusz információk akár unalmat is kelthetnek a másikban. Bár nem tart attól, hogy társasága unatkozna, jobb nem kioltani a kíváncsiság lámpását.
- Engem most te érdekelsz, ez nem is kérdés - nézi a kék szemeket, és éppen arra gondol, hogy ideje újra egymásba bonyolódni, amikor az előzőleg eltűnt pincérlány visszatér a gőzölgő italokkal, és illatos muffinokkal. Kedvesen szolgálja ki a korabeli fiatalokat, először a levitás, majd a rellonos elé teszi le a tányérokat, bögréket, s evőeszközöket.
- És veled mi a helyzet? Szülők, testvérek? Előző, eltitkolt szerelmek? - kérdezi jókedvűen, míg felveszi a bögréjét, és megszimatolja a forró gőzt. Az illatra lehunyja szemét, fantasztikus élmény, nagyon szereti az illatokat. Az élet sója-borsa lehet egy jól eltalált illat.
- Kedves egészségedre, jó étvágyat!
Kinyitja zöldes szemeit, és Lyrára vigyorogva emeli meg muffinját. Az íze valami mennyei, még mintha jobb lenne annál is, amit Lettinél evett. Kíváncsian tekintget a szőkeség felé, hiszen még nem tudja az ízlését, nem tud róla semmit... mégis, nagyon izgalmasnak ígérkezik.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 8. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 9. 22:29 | Link

Kicsi sárkány

Kijelentésére nemvárt reakciót kapott, a rellonos kisebb monológba kezdett, amelyet a lány némán hallgatott végig, erősen koncentrált, hogy minden szót pontosan megértsen - és ne csak a szavakat, mondatokat, hanem Noel gondolatait is mögötte. Nem volt könnyű számára, mivel - rá kellett jönnie - ő egészen másként állt a dolgokhoz, szüksége volt egy bizonyos fokú előrelátásra, hogy tudja, épp mint s hogy áll valamivel. Elveszettnek érezte magát, ha nem tudta, hogy merre futnak dolgai, szüksége volt egy minimális irányvonalra. Na nem tervezett meg pontosan minden apró részletet, de fontosak voltak neki az olyan általános tények, mint hogy meddig futhat egy kapcsolat, van-e egyáltalán esélye a jövőben, ha esetleg eljutna odáig. Ennek egy oka volt: ha nem látta a jövőjét valaminek, akkor feleslegesnek érzett minden ráfordított energiát, és ezt véletlenül sem szerette volna alakuló viszonyukkal kapcsolatban érezni. Lehet, hogy kissé túlgondolta már a dolgokat, de számára inkább ez, minthogy az ismeretlenbe vágjanak bele.
Hogy mindezt hogyan fogalmazza meg a fiúnak, az már egy más, nehezebb kérdés. Nem akart elutasító lenni életfelfogásával szemben, de tisztázni akarta már most, hogy ő pontosan hogy is látja mindezt. Vett hát egy nagy levegőt, és belefogott az óvatos válaszba.
- Alapvetően egyetértek. De nekem szükségem van egy bizonyos biztonságérzetre. Nem a spontán programok ellen vagyok, hanem csak szimplán tudnom kell, hogy hogy állunk- és hogy fogunk állni a dolgokkal, akár a jövőben is. Tudnom kell, hogy számíthatok-e majd rád, vagy ha épp úgy hozza majd kedved, akkor mással, vagy épp egyedül, nélkülem fogod elütni az idődet. Biztos bennem van a hiba, de enélkül én nem merek bármibe is belekezdeni - legyen az akár csak egy barátság is.
Kíváncsian, és - mondjuk ki - félve várta a másik reagálását kifakadására, remélte, hogy ezzel nem rontott el mindent, már most. Másik mondatára, miszerint tetszik neki, még nem mert válaszolni, úgy érezte nem lenne fair, ha most mondaná meg, hogy kölcsönös az érzés: nem akarta, hogy ez befolyásolja a sárkányka reakcióját szavaira.
Miután elment a pincérlány, végre választ kaphatott kérdéseire is. Eleinte csak egy lelkes mosoly ült ajkain, ahogy hallgatta a fiú történetét, majd kénytelen volt újra elpirulni, mikor meghallotta utolsó válaszát. Érezte, ahogy elakad lélegzete, nem tudta, mit is kéne mondjon vagy tegyen most, csak várakozástól csillogó szemekkel bámulta a vele szemben ülőt, miközben ő sem tudta volna megmondani, hogy pontosan mit is szeretne. Mielőtt azonban megválaszolhatta volna magának ezt a kérdést, visszatért a kiszolgáló a rendelt édességekkel, így Lyra újra a valóságra kényszerült terelni figyelmét. Leplezve zavarát nagy elánnal kezdte kavargatni kávéját, hogy az alján lévő mézet eloszlassa az italban. Közben persze továbbra is a rellonosra figyelt, kérdéseire elgondolkodva folytatta a latte kevergetését, miközben magában fogalmazta a válaszokat.
- Kolozsvárott születtem, és főként ott is éltem eddig, de apa munkája miatt nagyjából bejártam már Magyarországot és Európát is. Egy bátyám van, de szeretnék lány testvéreket is. Kölcsönadhatnál egy-kettőt - kacsintott a fiúra, majd rátért a következő kérdésre, mely korábbi szerelmi életére vonatkozott.
- Hát most, hogy így kérdezed, nem akarom letagadni. Antares most is fontos pontja az életemnek, és szeretném, hogy ez így is maradjon. Ha ezzel nem tudsz kibékülni, azt nagyon sajnálom, de ebből nem engedek.
Végig komoly maradt hangja, nem engedett meg magának egy aprócska mosolyfoszlányt sem, látni akarta szavai hatását a másikon. Mikor már megfelelőnek érezte az élményt, elengedte eddig szigorú felügyelete alól arcizmait és egy pajkos vigyorral folytatta mondanivalóját.
- Úgyhogy remélem, jól kijössz a hippogriffekkel. Jó étvágyat!
Meg sem várva Noel reakcióját harapott bele muffinjába, hogy aztán egy pillanat alatt blokkoljon le. Isteni volt, ahogy az épp megfelelően tömény csokoládé elolvadt szájában, a tészta is puha volt, és mintha egy leheletnyi rumaromát is kiérzett volna. Azon nyomban folytatta az evészetet, habár tudta, hogy nem kell elsietnie, nyugodtan kiélvezheti a mennyei süteményt. Így lassítva tempóján, tekintetét a másikra függesztve élvezte tovább a finomságot - és a vele szemben ülő társaságát.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 11. 16:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6151
Írta: 2013. december 10. 08:52 | Link

Királylány

A kis asztal körül ülő pár hirtelen komoly hangulatot varázsol az elegáns cukrászda falai közé. A fiú szavai mintha titkon megrémisztenék a lányt, annak válasza pedig titkon megrémiszti a fiút. Mások a nézetek, mások a célok. Eltérő közöttük minden, csak az érzések ugyanazok. A rellonos a szék támlájának dőlve hallgatja randevúpartnerét, és nem tehet ellene, elönti a bágyadtság, a szomorúság, és a csalódottság érzete. Tudja, hogy a szemben ülő lány nem olyan, mint ő, tudja, hogy ritkán alkot szerelmi párost egymással levitás és rellonos, ő mégis ezt akarja. Megvakarja halántékát, aztán elhagyja hátával a széktámlát, és az asztal lapjára könyököl.
- Lyra, én nem adhatok neked olyan biztonságérzetet, amire a szavaidból kiderül, hogy vágysz - rázza meg nemlegesen fejét, és mellé nagyot sóhajt. - Nem tudom, hogy meddig fog tartani. Amit előzőleg elmondtam, az magába foglal annyi biztonságot, amennyi talán ki tud elégíteni téged egy darabig, de hogy később többre fogsz vágyni, abban biztos vagyok. Én megyek előre, hol egyedül, hol valaki mással. Lételemem a tűz. Nem tudom megígérni neked, hogy mindig ott leszek, ha szükséged lesz rám, csak azt, hogy igyekszem megadni a lelkednek azt a megnyugvást, amivel elindulhatunk a közös úton.
Nyugodt hangon beszél, de valahol mélyen érzi, hogy talán hiba ennyire más emberek közös próbája. Azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, és bár szeretne ebben őszintén hinni, most lendületét veszti, és elkeseredetten hanyatlik vissza a támlára.
- Nem tudom mi legyen. Ha megfogod a kezem, az a végén úgyis fájdalomba fog torkollni - sóhajt, és pillant fel a levitás Királylányra. - De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar itt fogunk tartani. Nem akarlak elengedni, hiszen még el sem kezdődött...
Amilyen boldog és lelkes volt egész nap, és amikor meglátta Lyrát, és amikor megcsókolta, az az izgalom most tompa fájdalommá változik. Nem vallja be, és csak kevés látszik merev arcizmain. A pincérlány megérkezik, kedvesen mosolyog, ő pedig elmond egy keveset családjáról, visszakérdez, és hallgatja a levitás évfolyamtárs szavait.
- Sárán kívül viheted a másik kettőt - mosolyodik el nagy nehezen, a testvérei közül csak egy áll szívéhez közel, Nelli és Boróka valahol a szívéhez vezető úton lemaradtak. - Mit dolgozik édesapád, hogy lehetőséget kaptál ennyit utazni?
Furcsa érzelmek kavarognak benne, nem tud felhőtlen örömmel ülni, és csevegni egymásról úgy, hogy közben ki tudja látják-e még a másikat, ha a fiú elköszön a levitánál. Veszedelmes gondolatai hálóján át szűrődik be a szőke kedves hangja, aki valamilyen Antaresről beszél, méghozzá igen boldogan. Noel csak nézi a lányt, elmerül a kék szemekben, majd elneveti magát, amikor kiderül, hogy a férfinév csupán egy varázslényt rejt maga mögött.
- Aranyos vagy, köszönöm - nevet, és ő is tovább eszi még kellően meleg süteményét. - Remélem ízlik?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 10. 08:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 10. 21:52 | Link

Kicsi sárkány

Annyira tudta. Érezte, hogy ez így mind túl szép és jó, és egyszerűen túlontúl tökéletes. Történnie kellett valaminek, elvégre nem egy tündérmesében élnek - legnagyobb bánatára. Kíváncsi, és leginkább aggódó kifejezése, lassan váltott át kétségbeesésbe, szomorúságba és... Meg se tudta fogalmazni pontosan az érzéseit, úgy érezte, hurrikán módjára kavarognak benne a gondolatok. Csalódottsága erőt vett rajta, ahogy hallgatta a fiú válaszát, úgy érezte, ennél rosszabb nem is történhetne első randevújukon. És ha ez nem lenne elég, meg volt győződve, hogy mindez az ő hibája, elvégre miért kell neki ennyire tolakodónak, szinte rámenősnek lennie? A rellonos szavai kitöröltek minden gondolatfoszlányt fejéből, elképzelése se volt, hogy erre mégis mit felelhetne. De érezte, mondania kell valamit, mert ezt nem hagyhatják annyiban, legalábbis ő nem elégszik meg egy ilyen befejezéssel, mikor szinte még el sem kezdődött semmi. Erőt véve magán, elkezdte összegyűjteni világgá szaladt elképzeléseit és lassan, szóról szóra nyögte ki őket, a lehető legóvatosabban fogalmazva: érezte, ezen a beszélgetésen valószínűleg jövőbeni kapcsolatuk múlhat a fiúval, és azt nem akarta kockáztatni.
- Én... Én sem akarlak elengedni! Nem tudom, mit mondhatnék, de abban egészen biztos vagyok, hogy ezt így nem fogadom el!
Úgy döntött, a legjobb lesz, ha a nyers nyíltságot választja, elvégre ennél rosszabb már igazán nem lehet a helyzet, nincs mit veszítenie.
- Én nem tudnom ezt ennyiben hagyni, hiába hangzik úgy, hogy semmi esélyünk, egyszerűen rosszul vagyok a gondolattól, hogy meg se próbáljam. Lehet, hogy nem sikerül majd közös nevezőre jutnunk ebben a kérdésben, de ha csak egy szikrányi lehetőség is van arra, hogy valahogy jól jöjjünk ki ebből, akkor én meg szeretném próbálni.
Szemei határozottan fénylettek, ajkait dacosan összeszorította és egész alakjából sugárzott magabiztossága döntése felől.
- Elfogadom, ha te így már hagynád az egészet, de kimondhatatlanul örülnék, ha adnál nekünk egy esélyt. Próbálok majd nem rád mászni túlzottan, ha ezt szeretnéd, de neked is el kell fogadnod, hogy ez a személyiségem része, és nem szeretnék kifordulni önmagamból.
Vett egy reszketeg levegőt, ahogy befejezte mondandóját, majd elmerengve bámult maga elé, hogy folytassa-e gondolatmenetét. Halványan észlelte a vele szemben ülő alakját, elvégre érzékei ki voltak hegyezve a fiúra, de próbált csak befelé koncentrálni, végigvenni magában az esetleges rossz következményeit annak, ha kimondja a mérlegelt szavakat. Egy újabb nagyobb levegő után felemelte tekintetét, hogy aztán a jáde szemekbe fúrja, megacélozta magát, hogy hangja ne remegjen, és belekezdett az elkerülhetetlenbe.
- Ha ez így jó neked... Én szeretném kipróbálni magam veled. Hogy mennyire készítjük ki egymást, mennyire tudjuk inspirálni, ösztönözni a másikat. Hogy milyen lehet éjszaka csavarogni veled... - Elakadt mondandójában, kétségbeesve, és főleg reménykedve pásztázta a kedves arcot.
- Mit szólsz?
Lélegzetét is visszafojtotta, ahogy a sorsdöntő választ várta. Talán nem kellett volna ennyire direktnek lennie. Talán várhatott volna még a kérdéssel. Talán, talán, azonban eluralkodott rajta a türelmetlenség, hallani akarta a feleletet minél hamarabb, hogy tudja, van-e még miben bíznia.
A végzetes beszélgetés után lehetetlennek tűnt visszatérnie a hétköznapi témákra, így a kérdésre, mely apja munkája felől érdeklődött, csak egy megfontolt korty kávé után tudott válaszolni.
- Vállalkozó. Szerte az országban vannak üzletei a cégének, és külföldön is vannak kapcsolatai, általában azokat látogatjuk meg.
Nem tudta, hogy folytathatná beszélgetésüket, pillanatnyilag elment a kedve a további kérdésektől, csak a feltett egyre szeretett volna minél hamarabb választ kapni. Tovább majszolta csendben muffinjait, egy hatalmas bólintással jelezte a fiúnak, hogy bizony, fenségesnek találta az édességet, de egyelőre nem akart újra megszólalni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed