Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785092#post785092][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 02:29[/b][/url]

Nyakamon a karácsony. Egy kicsit későn fogok hazaesni, de az előkészületekről szerintem még nem maradok le. Szeretem ezt az időszakot, mert ilyenkor minden testvéremmel összegyűlünk a lakásban, és sok kedves rokonunk látogat hozzánk. Ugyanakkor félek idén, hogy végül is mi lesz apával. Nem tudom, hogy haza akar-e jönni hozzánk így, hogy én is ott leszek. Rám biztosan nem lesz kíváncsi... A varázstudó fiacskája, a fekete bárány. Megbeszéltem a nagybátyámmal, hogy két ünnep között náluk is leszek, és folytatja az Ivanich családról szóló történeteket. Az legalább egy kicsit eltereli a figyelmem az otthoniakról.
Addig azonban keresztbe tesznek a szünet előtti utolsó dolgozatok. Mondjuk még mindig jobb, mintha az ünnepek alatt kellene tanulnom - ezzel nyugtatom magam. A készülésben a levitások nagyon szorgalmasak. Igazi tanulókörök alakulnak ki, amikhez én is csatlakozom. Nimródot is így ismertem meg, eggyel jár felettem. Hasonlóan komolyan veszi a tanulást, mint én, úgyhogy egész jóban kezdünk lenni, aminek nagyon örülök. Kitaláltuk ezt a szombati hócsatát. Amolyan fejszellőztetés, kikapcsolódás. Imádom a falut, úgyhogy azonnal igent mondtam, és még sötétedés előttre megbeszéltünk egy találkozót a forgalmas Fő utczában. Csak azt nem tudom, hogy melyik pontján! Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszú... És ma különösen forgalmas, gondolom mindenki most vesz ajándékot.
Sietősen szedem vékonyka lábaimat. Színes, kötött sálammal alaposan körbetekerem a nyakam, egészen az orrom aljáig ér, úgyhogy nem fogok megfázni. Hosszas tekergés után végre meglátom a fiút, oda is sietek hozzá.
- Sziaa! - nyújtom neki praclimat köszönésképpen, hogy megrázhassa. - Tisztázzuk: Fejre nem ér célozni! A vesztes pedig meghívja a másikat valamire. Áll az alku? - kacsintok rá, és már alig várom, hogy kiadhassam a felgyülemlett indulataimat egy jó kis dobálózásban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785147#post785147][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 13:03[/b][/url]

Idefele elszalasztottam megnézni az üzletek ünnepi hangulatba öltöztetett kirakatait, az éttermek karácsonyi kínálatát, de még a vásárba is szívesen elmentem volna valamikor. Szeretnék egy kis apróságot venni a családomnak, hogy ne üres kézzel érkezzek haza. Talán a csata után szétnézek, hallottam, hogy jégpálya is nyílt valahol, csak meg kellene keresnem. Biztos, hogy képes lennék eltévedni a faluban egyedül, főleg sötétedés után.
- Na, azt én is. Meg a narancsosat - árulom el neki vágyakozóan, lelki szemeim előtt látva a győzelmet. Azt hiszem minden okom megvan rá, hogy keményen harcoljak ellene. Az azért megijeszt, hogy milyen elszántan beszél, mert ha ugyanilyen jól dob célba is, bajban leszek. Nekem nincs valami nagy tehetségem, ha sportról van szó. A hócsatához sem értek túlzottan, de majd megpróbálom kihozni magamból a maximumot. Van rajtam kesztyű, nem fog megfagyni a kezem.
Nimród hirtelen mozdulatára nem vagyok felkészülve. Ijedtemben arrébb szökkenek, csalódottan véve tudomásul, hogy már támadásba is lendült. Behúzom a nyakamat, hogy ne tudjon becsúszni a ruha közé egyetlen hópehely sem, majd leporolgatom a kabátomról azt a kevéskét, ami rátapadt. Társam karja után nyúlok, hogy belelökjem a kupacba, de gyorsabb nálam, úgyhogy ő már be is szaladt az egyik oszlop mögé, ahonnan a következő adagot készül felém küldeni. Kétségbeesetten keresek én is fedezéket. Először az egyik pad mögé guggolok le, de ülnek rajta és nem lenne fair, ha civil áldozatai is lennének az ütközetnek, úgyhogy átfutok a szomszédos lámpaoszlopig, hogy amögül nézzek farkasszemet háztársammal. Repül a golyó, de meg sem érzem különösebben, mert az alsó lábszáramat sikerül eltalálnia. Lehajolok, hogy villámgyorsan gyúrjak magamnak egy sárosabb adagot, és jól célozva gondolkodás nélkül áthajítom irányába, majd megismétlem a műveletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785216#post785216][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 16:55[/b][/url]

Nekem is jó érzés, hogy végre találtam valakit, akivel lejárathatjuk magunkat a falu népe előtt. Idősebb testvéreim elszoktak a játéktól, van aki már nem is velünk lakik. A fő ok viszont, ami miatt béna vagyok a hógolyózásban, az talán a kert hiánya. A körfolyosós ház belső udvarán nem maradt meg a hó, az autóktól forgalmas utcánk pedig nyilvánvalóan nem volt alkalmas a játékra. A közeli parkok egyike jöhetett szóba, de valahogy nem volt az igazi. Jut eszembe, remélem itt sem fogok a hó alól valami szemetet előkotorni.
Emellett nem biztos, hogy a legjobb helyet választottuk a párbaj színhelyének, és most nem is a forgalomra gondolok, hanem a hó mennyiségére. A gyalogosok hamar letapossák a friss, porhanyós hóréteget. A boltok közötti határvonalon lapátolták össze kisebb-nagyobb kupacokba a havat, így gyakorlatilag ezek jelentik a muníciót, de a fedezéket is.
Elégedetten ujjongok örömömben a találatokat látva, egyúttal jobbnak látom átszaladni egy ilyen kupachoz, hogy takarásából felkészüljek a válaszcsapásra.
Ki kell várnom a megfelelő időt, hogy eldobhassam a golyót, a járókelők ugyanis megnehezítik az önfeledt csetepatét. Lehet, hogy rövidesen közelebb kell férkőzzek a fiúhoz is. Remélem, hogy a forró csoki felmelegít majd bennünket a hideg és kimerítő móka után, vagy addigra a mozgástól fogunk átmelegedni. Nekem szerencsére jó kabátom van, nem ázik át hamar, de még nem is ért ahhoz elég találat, hogy kiderüljön.
A hógolyók nagyokat koppannak a mellkasomon, kisebb-nagyobb darabokra hullva egész messze repülnek szét oldalirányban. Letérdelek a bucka mögé, már-már nekilapulva a találat ellen, majd mikor úgy érzem, hogy elég idő telt el, kíváncsian kidugom a fejem és leskelődni kezdek, hogy hol rejtőzik Nimród. Kezemben pedig dobásra készen szorongatom az újabb, friss és masszív óriásgolyómat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785269#post785269][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.23. 20:43[/b][/url]

Lassan elkezd átázni a nadrágom, a farmer sem véd örökké a hó ellen. A játék hevében persze elővigyázatlan vagyok, így csak akkor veszem észre a két vizes foltot a térdemnél, amikor már késő. Savanyú arccal mérek végig magamon, elhatározva, hogy amennyire tudok, ügyelek azért a ruházatomra, mert nem lenne kellemes ágyban fekve tölteni a karácsonyt.
Elbízom magam a dicsérő megjegyzésétől, az utcán mászkáló varázslók bámészkodó pillantásaiban is látni vélem az elismerésüket. Mindenki nekem szurkol, gondolom. Itt az idő, hogy végre megmutassam, melyikünk az ügyesebb levitás. Attól még, hogy én egy évfolyammal alatta járok, még nem jelenti azt, hogy ne tudnám legyőzni őt a bajnokságunkban. Különben is, amilyen okos, még a végén veszélyeztet az évfolyamelső, illetve iskolaelső cím elnyerésében. Az izgalomtól elképzelem, ahogy a vereség hatására ezentúl kétszer is meggondolja majd, hogy jobb jegyeket szerezzen nálam. A valóságban persze nem vagyok ennyire szigorú és versengő, na de ilyen az, ha egyszer elkap az indulat.
A szemem sarkából kiszúrom, hogy kétszer is pozíciót vált időközben. Egyszer a szomszéd buckához kerül át, majd a lámpaoszlopnál lesz tőlem olyan szögbe, hogy veszélyt jelentsen számomra. Próbálok a védvonalam olyan oldalára kerülni, ahonnan a lehető legkevesebb eséllyel talál el, de mivel már jóval közelebb van hozzám, ez egyre kevésbé valószínűsíthető. Gonoszul kihasználja az utcai tömeget a közelítéshez. Addigra már két másik golyót gyúrtam a harmadik mellé, ezeket bal karomra fektetve indulok meg felé, míg a legnagyobbat jobb kezemben célzom felsőtestének. Az a tervem, hogy egészen közel kerülve hozzá, a fedezékéből kikergetve csapjak le rá a felhalmozott készletemmel, kockáztatva azt, hogy az akcióm során egy erőteljes golyót azért én is bekapok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785740#post785740][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.25. 02:16[/b][/url]

Egyre jobban belemerülök a játékba. Kizárom a gondolataimat, amik megzavarnának a manőverezésben. A pontos célzásért látóköröm beszűkül, előre meredve készülök kirohanni a célpontom felé, amint tiszta lesz a terep az utca emberétől. Növekszik bennem az adrenalin, arcomra pedig halvány, de letörölhetetlen vigyor ül ki. Biztosra veszem, hogy én fogok nyerni. Enyém lesz az a forrócsoki, Nimród pedig térden állva nyújtja majd felém egy igazi aranybögrében. Ó, igen, ez nagyon tetszik így.
Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak a jelentről. Éppen magasról teszek rosszalló pillantásaikra, de a támogatásukkal se nagyon tudok mit kezdeni. Nem hagyom, hogy eltereljék a figyelmemet holmi ismeretlen járókelők, de ha mindenképpen vigasztalni akarom magam, akkor biztosan az én oldalamon állnak. Ez is csak megerősít abban, hogy oda kell rohanjak megleckéztetni.
Vajon mennyire igazságos, hogy nincs rajta a szemüvege? Végül is ő választotta ezt a stratégiát. Mégis megfigyeltem már korábban, hogy nélküle nem lát valami jól, úgyhogy legalább annyi előnyt adok neki, hogy egészen közel megyek hozzá. Ez viszont abból a szempontból kifejezetten rossz az ő oldaláról, hogy gyakorlatilag gyerekjáték lesz vele eltalálnom.
- Ne már! - kiáltok fel indulatosan, ahogy túlságosan elbízom magam és a legnagyobb adag magányosan ér földet a srác mögött. Iszonyú kár érte. De nem adom fel, hiába fagytak le az ujjaim olyannyira, hogy már nem is érzem őket, és ázok át a végtagjaimnál egyre több ponton. Nem tartok ott, hogy ezzel most foglalkozhassak.
Mielőtt szemtől szemben állhatnék vele, körbepillantva gyors lépésre szánja el magát. Afféle vészmegoldásnak gondolhatta, hogy a felettünk magasodó lámpaoszlopra rárakódott friss hóréteget küldi felém. Ezt elég nehéz bemérni, a zuhanástól semmi nem garantálja, hogy pont engem találna el, vagy hogy lenne elég ideje a menekülésre. Viszont... Olyan csúnyán esik a hátsójára, hogy konkrétan rossz nézni. Fintorgó arccal mérem őt végig, ledobva magam mellé a hógolyókat.
- Jól vagy? - guggolok le mellé, hogy szabaddá vált kezemmel felsegíthessem a földről. Erős a kísértés, hogy visszaéljek a helyzettel, de gyötörne utána a bűntudat. Inkább bajtársilag elmosolyodom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785939#post785939][b]Ivanich R. Benett - 2019.12.26. 16:40[/b][/url]

Látom rajta, hogy nincs valami jól. Csuromvizes a ruhája, gondolom túlságosan a hókupachoz lapult, vagy nem öltözött fel elég vastagon az ütközethez. Átfagyva, kimerülve pislog rám, amitől egycsapásra elmegy a kedvem a hógolyózás folytatásától. Magamat kezdem el hibáztatni a kialakult helyzetért. Szégyellem, hogy kezdtem véresen komolyan venni a játékot, és talán emiatt hozott ő is nagy áldozatokat. Nem nevetem ki az átnedvesedett hátsója miatt, inkább segítek neki minél hamarabb felállni az utcakőről. Nem lenne jó, ha megbámulná őt valaki az iskolából. Egyesek biztosan a fejüket rázva nézik, ahogy szerencsétlenkedünk. Ők előre megmondták, hogy nem jó ötlet az utcán hülyéskedni, de most már késő. Behúzódva egy elhagyatott sikátorfélébe nekilátunk, hogy leporoljuk magunkat.
Tévedés azt gondolni, hogy én megúsztam szárazon. Itt-ott átáztam, de közel sem annyira, mint ő. Nem nyomódtam neki úgy a hónak, de a térdeimmel például sürgősen kezdenem kellene valamit, mert az néz ki a legfeltűnőbben.
- Igazad van - bólogatok a megállapítására. - Meghívlak, amolyan vigaszdíjként. Ne legyél úgy elkeseredve... - motyogom támogatólag, és figyelni kezdem, ahogy nekiáll eltüntetni a vizet a ruházatából. Szemérmesen elpillantok a hátsójától, azt azért mégsem szeretném kukkolni, de elpirulok a helyzettől. A varázsigén kezdek el gondolkodni. Nimród sokkal több bűbájt ismer, mint én, könnyedén feltalálja magát.
- Nem - vallom be neki, egy nagyot sóhajtva. Az sajnos másodikos tananyag. Maximum fel tudnám gyújtani a nadrágját, ha kéri. Látványosan a közelében toporgok, hátha észreveszi, hogy rajtam is akad mit megszárítania. Hálás lennék, ha kisegítene, még mielőtt újra visszanyerjük a hógolyózás előtti formánkat.
- Máskor nem kellene levenned a szemüvegedet. Még jó, hogy nem estél rá - tanácsolom neki, majd indulásra készen nézek szét az utcán. Előtte azonban még tisztázni szeretném, hogy mit gondol.
- Azért remélem jól szórakoztál... Nagyon sajnálom, hogy ez lett a vége - biggyesztem le a szám.