Ophelia

Ophelia

Mondhatnám azt, hogy ártatlan vagyok és nem követtem el semmit, hogy tiszta a lelkiismeretem, de akkor hazudnék. Nyakig benne voltam a slamasztikában,így volt mitől félnem. Nagy valószínűséggel Lali haverjai lehettek a nyomomban, de ha nem ők, akkor valaki azok közül, akiket véletlenül láttam meg azon a napon a múzeumnál. Nem tudtam, hogy melyik ügy kapcsán követhetnek, de egy biztos, bármelyikről is volt szó, nem akartam azt, hogy elkapjanak. Gyorsítottam lépteimen, azt gondoltam, hogy ha sietek, és lefordulok jobbra, leszek elég gyors ahhoz, hogy lehagyjam az üldözőmet. Pechemre azonban hatalmas fal állta az utamat, s bár neki futottam, megpróbáltam felkapaszkodni, hogy felhúzzam magam, és átugorjak azon, nem sikerült. Ekkor már rám kiabált az üldözőm. Leesve a falról, felé fordultam, s nem mondhatom, hogy megnyugtatott annak a ténye, hogy egy nő áll velem szemben. Ki tudja, miféle mágus lehetett, s milyen erővel rendelkezett.
Idegesen kaptam jobbra-balra a tekintetem, egérutat kerestem, ő azonban elállta az utamat, így nem rohanhattam el mellette. Nem volt más választásom, minthogy a másik irányból próbálkozzam.
- Hagyjon békén! - kiáltottam a nő irányába, s irányt változtatva próbáltam elrugaszkodni mellőle, s ha sikerült, sietve próbáltam kirohanni az utcára. Ekkor kapott telibe egy seprűn érkező pizzafutár a közeli étteremből, a lendülettel pedig úgy elsodort, hogy neki estem a járdaszegélynek, s beverve a fejemet, elájultam az utcán.