Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=782695#post782695][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.08. 11:11[/b][/url]

A NŐM
Tudom, hogy nem itt laksz, de nincs téma, ahova írhatnám a hszt.
Pizsike

Furcsa világ az, ahol borosbohárból meggylevet szürcsölgetek, de nem akartam annyira eltérő lenni, hogy ne olyan legyen, mintha nem bort innék, mert most éppen pizsipartizunk, és bánatosság is van, szóval ez nem csak egy pizsiparti, hanem egy búfelejtő-vigasztalós parti, ahol szeretjük az alkoholt. Csakhogy, gyereket szeretnénk, mármint nem tervezetten, hogy akkor most itt az idő, de az esküvőnk után már minden idő itt van, szóval utoljára november tizenegyedikén ittam, azóta pedig tényleg az anyaságra készülök testileg és lelkileg is. Éppen ezért van a meggylé, ami kellemesen savanykás, és ha leöntöm vele az ágyat, pont olyan lesz, mintha borral csináltam volna.
- Úgy edd azt a taco-t, hogy az a földkerekség legjobb taco-ja, és én csináltam.
Mert bizony, ha valami jól megy, akkor az ilyenek gyártása. Persze ki ne szeretné a gyorséttermi verziókat, mert hát nyilván tele vannak minden jósággal és extrával, de arra jelenleg itt van a fél földet elfoglaló rágcsahalom.
- Szóval...
Emelem meg kicsit a hangomat, de nem kiabálok, csak figyelemfelhívok, amire meg is kapom a választ, méghozzá a ház tulajától, aki valószínűleg a seprűjével ütögeti a plafont, pedig még csak zenét sem ordíttatjuk.
- Na jó, el kell költöznöd innen, komolyan mondom, az öregasszony minden szexuális energiámat blokkolja, és ha az enyémet blokkolja, akkor a csóró pasikét is fogja. Nem minden pasihoz mehetsz házhoz, van olyan, hogy haza kell hoznod őket. De ide nem szabad, hát elmenekülnek.
Borzalmas a néni, mert nagyon ritkán szeret, és akkor tényleg cuki, de többnyire inkább nem szeret, szóval annyira mégsem, hogy örüljek neki, hogy Feli itt lakik.
- Néztem az utcákat, mindenhol van eladó ház, minimum kettő. Menjünk el, nézzük meg őket. Ha a pénz a gond, tudod, hogy tudok adni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=782703#post782703][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.08. 14:15[/b][/url]

Lötyögtetem kicsit, mintha bor volna, de mind a ketten tudjuk, hogy nem az, és amikor rákérdez, halványan elmosolyodom, és felpillantva, látva a mosolyát, muszáj kicsit elnevetnem magam. Annyira aranyos ilyenkor, és nem csoda, hogy éppen itt merül fel először a kérdés, hogy vajon minek köszönhető, hogy nem iszok bort. Létezik-e már a gyermek vagy még csak tervbe van véve.
- Tizenhat hónapja feküdtem le először Jack-kel. Sosem védekeztünk. Soha.
Szomorkás mosollyal rázom meg kicsit a fejem, és letéve magam mellé a poharat, felkelve könnyedén változok át, és reppenek el az ablakig cinegeként, hogy ott újra visszaváltozzak. Kitekintve az ablakon, nézem, ahogy a néni kicipeli bosszankodva a kukát, majd visszafordulva visszasétálok egy pléd társaságában, és abba burkolva magam leülök.
- Van tizenhatodikára időpontom, hogy megvizsgáljanak, de nem szeretnék egyedül menni, szeretném, ha eljönnél velem.
Jacknek nem mondtam, mert félek attól, hogy szomorú lenne, és ha nincs is baj, csak még a babánk nem választott ki minket, akkor is ott lenne a láthatatlan feszültség. Az ő szíve aranyból van, és tudom, hogy azt mondaná, így is tökéletes vagyok, de az én szívem mást súgna, amit most is súg, hogy értéktelen vagyok. Szerettem volna, ha karácsonykor már kiscipőket adok a férjemnek, ezzel jelezve, hogy úton van a gyermekünk, mégsem történhet ez meg, mivel minden jel szerint nem vagyok terhes.
- Jó, de akkor is a saját helyed. Lehetnének corgik az udvarban.
Bár lehet ezt nem kellett volna mondanom, mert tudom, hogy egy fájdalmas ponthoz kapcsolódó rész a kutyahadsereg az udvarban, hogy ezt még Arie-val tervezte.
- Elég határozottan távozott, mármint, nem, ez nem jó szó. Elég határozottan vált láthatatlanná. Egy ismerőse hozta be a teljes kéziratot, és egy levelet, amiben felbontja a szerződését a kiadóval. Nem tudom, hogy el akarod-e olvasni, de neked ajánlja a könyvet, és nagyon szépen ír rólad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=782709#post782709][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.08. 16:02[/b][/url]

- Köszönöm.
Több szót nem is akarok erre szánni, mert találgathatjuk napestig, hogy nem meddő vagyok, hanem a holdállás, meg bolygók kvadráns fényszöge nem úgy sütötte a hetedik sorsterületemet, hogy gyermek foganjon az együttlétek során, de a végén úgyis az lesz, hogy egy orvos mondja ki, miért nem vagyok még terhes. Addig meg minden más vagy kétségbe ejt, vagy hamis illúzióval szolgál aziránt, hogy nincs bajom. A házasságunk jó csillagzat alatt jött létre, ezt tudom, mert Anik személyes ajándéka ez volt a részünkre, hiszen náluk hagyomány, hogy a házasságot így vizsgálják meg. Szóval egy részről nyugtató ez is, míg más részről egyáltalán nem az. Most szerintem nincs olyan, mi a mérleg nyelvét vagy egyik vagy másik irányba tudná dönteni.
- Írt egy könyvet. Rólad. Neked.
Azt hittem tud a könyvről, hogy Arie dolgozik rajta, de akkor a másik megérzésem a helyes, mely szerint ajándéknak szánta. Egy szép vallomásnak, mert én, mint a világ legrosszabb olvasóinak egyike, elolvastam a könyv első két és utolsó két oldalát, szóval tudom, hogy róla van szó, és tudom, hogy miként végződik a könyv.
- Gondolom ajándéknak szánta, karácsonyi megjelenéssel. Azóta írja, hogy megismerkedtetek. Mivel mi mindig a mágiatörténet tankönyveit és értekezéseit adtuk ki, külön kellett szerződnünk vele egy szépirodalmi alkotás kiadása miatt. Nem sokat mesélt a könyvről, azt kérte, bízzak benne, aztán el is felejtettem, hogy van ez a szerződésünk, nemrég Charlotte nézte át a lejáró szerződéseket, akkor jelezte, másnap pedig megérkezett a csomag.
Amióta a kis Felagund lány nekem dolgozik, lényegesen könnyebb az életem a szerkesztőségben. Sokkal pontosabb vagyok, nincsenek elmaradásaim, sem olyan dolgaim, melyek miatt Lara csúnyán nézne rám. Szóval van ebben elég sok pozitívum.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy most inkább kutatna néhány évig, visszavonulna. Erre hajlamos, nem ez az első alkalom, hogy nem ír. Pár éve is volt egy ilyen, eltűnt, majd visszajött. Ő egy bumeráng.
Vonom meg kicsit a vállamat, és ivás közben érzem, hogy megint a seprű koppan a fenekem alatt, vagy legalábbis annak a környékén.
- Hiénává kellett volna változnom, és lebattyogni egy kis ropogtatni valóért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=782859#post782859][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.09. 19:47[/b][/url]

- Miért írt könyvet? Nem tudom, talán így tudja kimutatni az érzelmeit.
Ez egy jó kérdés, a miért, de nem tudom rá a választ, így csak tippelni tudok. Feltételezem, hogy ezért tette, ám száz százalékos bizonyossággal nem mondhatom. Ebben tényleg minden ember egyedi. Jack és én nagyon ritkán beszélgetünk az érzéseinkről, mégis sokkal többször mutatjuk ki, mint azt bárki is gondolná. Van, hogy órákon át csak egymás tekintetét figyeljük, elveszünk egymásban, és minden megbeszélünk. Nem szavakkal, nincs rájuk szükségünk. Megint mások beszélgetnek, érintenek, levelet írnak. Csodálatosabbnál csodálatosabb módjai vannak annak, hogy kifejezd érzelmeidet, és mindenkinek megvan erre a saját nyelve. Arie valószínűleg az írással tette ezt.
- Nem tudom Ophelia, komolyan nem. Elolvastam az első és az utolsó két oldalt. Tudom, hogy hogyan indul és hogyan végződik, de nem éreztem illőnek, hogy előtted olvassam el, mert ha úgy döntenél, hogy nem akarod, hogy tudjam a tartalmát, akkor nem olvasnám el.
Méghozzá soha, ezt akkor elhatároztam, amikor azt a négy oldalt elolvastam. Még a köszönetnyilvánítást sem, mert az egy igazán személyes dolog, amit sokan, akik nem ismerik, nem érthetnek, de én itt voltam mellettük végig, én tudom, hogy mi volt ebben az egészben, és éppen ezért nem akartam annál jobban belemenni, mint amennyire benne vagyok. Meg tudom állni ezt az egészet, mert engem nem hajt az életükben való vájkálás.
- Nem.
Hitegessem? Felesleges, hiszen ha azt mondom, hogy igen, vagy talán, akkor nem kezdi el a továbblépést, akkor benne marad ebben a mostani állapotban, és az senkinek sem kedvező. Visszajöhet, senki se mondja, hogy nem teheti meg, de nem hiszem, hogy valóban megtenné, sőt, gyanítom, hogy két rossz emlék után a helyet is elkerüli majd.
- Ezért mondtam, hogy önállósodnod kell. Ez így nem normális. Mintha anyáddal élnél és tizenhat lennél.
A kor, amikor semmi sem jó a szülőknek. Mondjuk az én anyámnak most sem jó semmi, az esküvőmre sem jött el, és mivel ő nem jött el, apám sem, és tudtam, hogy ez lett, mégis, fáj valahol.
- Lehet, hogy végig kéne vinned magadban egy gyászfolyamatot, hogy elengedhesd őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=782918#post782918][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.10. 17:48[/b][/url]

- Tudod ugye, hogy sosem lövöm le a könyvek végét.
El fogom olvasni, majd, miután kiadták, de előtte semmiképpen sem, viszont úgy, hogy tudom mi a vége, mertem egyáltalán felhozni neki, hogy ha szeretné, elhozom neki, hogy még a megjelenés előtt olvassa el, hogy megismerje a könyvet. Nem azért, mert ezután a mű után megállnak majd az emberek az utcán, és megbámulják őt, hanem mert ez neki szól. Az író kilétét a nagyközönség előtt jótékony homály fedi, hiszen történelmi alkotásitól eltérően, itt álnévvel jelenteti meg az irományt.
- De el kellene olvasnod. Komolyan.
Mert a végét is szépen írta meg, sőt gyönyörűen. A miértek végén pedig, az olvasó lelki szemei előtt megjelenő nő pontosan az, ami Ophelia, egy erős, független nő, gyengéd szívvel, melyet megedzettek az évek. De ő úgy festi le a velem szemben ülőt, ahogy talán én se lennék képes, hiába vannak mögöttünk évek. Ő máshogy látja, és gyönyörűnek gondolom azt, hogy ő tekint rá, minden után.
- Tizenhat évesen hamisítottam a szüleim aláírását, hogy férjhez mehessek a legjobb barátomhoz, olyan szép voltam. Ah, jó év volt az, amikor tizenhat évesek voltunk.
Nosztalgikus sóhajjal fogadom az emlékeket, mert tényleg jó volt. Élveztem, és imádtam. Szerettem Balázst, a házasságunkat, anyám bosszantását, az egész akkori világomat. A házvezető döbbenetét, és az élményt, hogy tényleg megtettem mindent.
- Azt éled át, amit én éltem át Balázzsal. Két évvel ezelőttig, a halála napján mindig lementem Keszthelyre, az otthonunkba, folyton sirattam azt, amik mi lehettünk volna, ha nem kell elmennie. Aztán két éve Eugén visszarángatott dolgozni, találkoztam Jack-kel, és már boldog emlékként élem meg azt az időszakot, már tudok mosolyogni, sőt nevetni is egy-egy emléken. Jó eljutni ide. Innen csak felfelé van.
Legalábbis nagyon remélem, mert tudom, hogy iszonyatos az a fájdalom, ami benne van, és sosem fog teljesen begyógyulni a seb.
- Talán most egy kis ideig senkivel se kellene lenned. Egy kicsit tényleg csak magadra koncentrálnál, azt mondják a jövőév a nagy újrakezdések éve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=782925#post782925][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.10. 19:03[/b][/url]

- Mert ez is egy könyv. A vallásom értelmében az első és az utolsó két oldal elolvasása nélkül nem tehetem le a könyvet.
Bevallom őszintén, van emberem arra, hogy elolvassa a könyveket, amik hozzánk érkeznek, ahogy Larának is megvan a maga embere, aki elolvassa. Néha mind a kettejüknek odaadjuk, és a két véleményből csinálunk egyet, nem nagy kunszt, ha valahogy tartani akarod a tempót, akkor így csinálod.
- Oké.
Tudom, hogy mit kell tennem, elég egy pillantás rá, és tudom, elhozom neki a könyvet, és bár itt még csak a kéziratról beszélek, van egy harci feladatom, és tudom, hogy azt nem hozhatom fel neki, mert akkor megölne, és elásna, és nem kellene azon aggódnom, hogy lehet-e gyerekem vagy sem. Szóval egyelőre megegyezünk abban, hogy elhozhatom neki.
- Elbaszottak.
Nem nagyon szoktam csúnyán beszélni, de ez a következtetés tökéletes. A poharamat felemelve ünneplem a kijelentést, majd szájmagasságig eresztve, belekortyolok. Tökéletes. Komolyan, még jól is esett kimondani, hogy ilyenek vagyunk, mert ez az igazság, és ahogy mondani szokás, innen szép nyerni. Márpedig én nagyon ott akarok lenni, hogy nyerjek.
- Lekurvázott. Bátor gyerek, de azért nekiállhatna félteni az életét, mert még a végén rá találom rúgni az ajtót.
Ezt pedig a lehető legkomolyabban mondom, mert nem szeretem, ha egy nőről így beszélnek. Akkor sem, ha férfiról persze, de szerintem senkinek nincs joga elítéli a másikat az életvitele miatt, sőt.
- Szerintem, ha kurva lennél, akkor nem abból állna az életed, hogy három iskolában pörögsz felváltva, hanem azzal, hogy hogyan utasíts el újabb és újabb érdeklődőket a fix vevőköröd mellé.
De ez a személyes véleményem, a nagy kifejtésben meg meg is éheztem, a hasamat simogatva nézek körül.
- Úgy ennék valami csípőset, nem hoztam semmit, amit csíp?
Pedig akartam, de kihagy az agyam, szóval vagy nem vettem, vagy konkrétan nem látom, amit keresek.
- Te Feli... umm... szerinted a gyerekeink tényleg örökölni fognak a szüleinktől mindent? A ridegséget, az alkoholizmust, azt a gondolkodásmódot?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=783387#post783387][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.14. 14:58[/b][/url]

- Négy? Nem. Sőt, akkor három napod szabad a héten, ha mindenkivel csak egyszer találkozol. Vagy, kidobsz egyet, marad három, vedlük két napokat töltesz együtt, és vasárnap meg pihensz. Azt hiszem, karácsonyra határidőnaplót veszek neked.
Az államat jobb kezem mutatóujjával ütögetve jutok végül erre a nagyszerű következtetésre, hiszen lássuk be, ha már idáig fajult a dolog, akkor nem árt ha van egy tervezője, amiben a bevételeket, kiadásokat, férfiakkal töltött napokat is tudja rendszerezni, hiszen azt mondják, nem túl szerencsés, ha ezek a dolgok nagyon összecsúsznak. Egyrészt mert huszadikán rájössz, hogy éhes vagy, másrészt mert az is kiderül, hogy senki sem fog megetetni, mert összemosódott napjaidban a férfiak megismerték egymás.
- Ili... gondolom az egyik a négyből.
Pontosabban nagyon remélem, hogy nem egy másik nő, akivel előbb beszéli meg a dolgait, mint velem, mert bárki is legyen ez az Ili, ha nőből van, akkor ki kell iktatnom, sajnálom, de Ophelia az enyém, hozzám tartozik, és nem engedhetem egy nőnek sem, hogy elvegye tőlem, legyen bármi is a neve. Nem, ebben a barátságban nincs hely egy harmadik nőnek, sajnálom. Szóval tényleg, az ő érdekében remélem, hogy a négyből az egyik pasas, akinek mondjuk a nevében van egy ilyen szakasz, vagy nagyon megszivatták a haverjai, és Ilinek becézik.
- Ah, remek. Életmentő vagy.
Meg én is, hogy vettem. Arra, hogy azt hitte, többet vettem, csúnyán nézek rá, mert több volt, de megettem, és a testem árnyékában igazából ott van szépen egymásra hajtva egy csomó chipses zacskó, csak éppen nem büszkélkedek vele. Kinyitom az aktuálisat, jó mélyet szippantok belé, és boldogságból mámorosan sóhajtok egyet. Annyira szeretem a mű illatot és a tartósítószert mostanában, hogy szinte kínos vagyok, de persze ezt nem verem nagy dobra. Az elmúlt egy hét maga volt a bűnözés, ha szerintem egész eddigi életemet megnézem. Nem tudom, hogy mi van velem mostanában, de olyan élvezettel tölt el, ha ilyenek vannak a közelemben, hogy az hihetetlen. Ropogva hallgatom a válaszát, és elmosolyodva nézek fel rá.
- Remélem tényleg így lesz. Jacknél semmi baj nincs, szeretem a szüleit, pontosabban az édesapját és Sol anyukáját, de ha a gyerekem olyan lesz, mint anyám, nem fogok tudni együtt élni vele, és ettől rettegek.
Jobban, mint attól, hogy akkora papucs lesz, mint apám. Az még egy kis idegbajjal kezelhető, de anyám nem.
- Mesélj inkább a négy pasiról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=784048#post784048][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.17. 16:07[/b][/url]

- Nem tudom, hogy árulnak-e speciálisan szerető-nyilvántartót, de ha nem, úgy érzem, ez egy olyan piaci rés, amit érdemes lenne kihasználni. Hm, sosem lehet egy vállalkozás elég sokrétű. Ezt leírom Larának.
Kapva ezen a lehetőségen, nyújtózom kicsit, hogy elérjem a telefonom, és villám tempóban, mert én vagyok a pötyögés nagyasszonya, leírok neki egy kisregényt arról, hogy csinálhatnánk egy ilyet. Fontos persze az álcázás, csak a megfelelő pálcával jelenne meg a szeretőkről szóló rész, amúgy olyan lehetne, mint mondjuk egy könyv, vagy egy határidő napló, csak ugye miért hordana valaki magánál két határidő naplót.
- Lehetne benne minden szeretőnek külön nyilvántartó, hogy mit szeret, mit nem, mi a kedvenc kajája. Tudod, csak, hogy semmi esetre se legyen kellemetlen, ha a másik kedvenceit pakolod össze. A férfiak is háklisak tudnak lenni nagyon. Meg aztán lehetne ugye nőknek valami édes virágos, férfiaknak elegáns bőr. Jó a nőknek többféle, nyilván, hogy tudjanak válogatni. Viszont nem ismeretem a megrendeléseket, mert én a barátaim megcsalogatásait nem akarom tudni.
És nem, kedves olvasó, mielőtt még azt gondolnád, hogy nem akarom tudni, hogy Jack mit csinál, el kell mondanom, hogy ő az utolsó utáni férfi a Földön, akinek ilyenre szüksége lenne. Te nem is biztos, hogy érted a mi kapcsolatunkat, de tudom, hogy ha valaki biztonságban van, akkor az én vagyok.
- Na, meg is van, itt vagyok. Egyik gyerekem se örököljön semmit anyámtól, mert komolyan nem szeretném megutálni őt. Milyen borzalmas anya lennék!
Belegondolni is rossz, hogy mennyire szégyennek élném meg azt, hogy nem tudom szeretni a gyerekem, mert anyámat látom benne. Inkább lássak bárki mást, még Virginiát is. Vagyis... de, inkább a nő, mint az anyám. És ez egy nagyon súlyos szint. Azt hiszem, még nem szerencsés, ha terhes lennék, előbb el kellene engednem az ilyen parákat, amik az életemben vannak. A gyerekeink csodálatosak lesznek, ahogy Feli mondja, nem számít, hogy kettő vagy tizenkettő születik is majd, mindegyiket imádni fogjuk.
- Pffff, várj. Én azt hittem, hogy tényleg van egy Mr. Hétfő-csütörtök, kedd-péntek meg szerda-szombat. Ez így eléggé áh. Még szingli vagy, felejtsd el Frankot meg Payne-t, ezt a Barnabást ne, ha azt előkészítős Barnabás, mert ő nagyon cukinak tűnik, és biztos nem akart lekurvázni. Na maradjon meg ő, meg szedj fel mellé még kettőt. Vagy, csináljunk ilyen nagy Ő-s vetélkedőt. Én kiválasztom neked a pasikat, te meg randizol velük, aztán minden héten kiejtünk egyet. Feldobnánk a virágbolt bevételét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=785524#post785524][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.24. 17:32[/b][/url]

- Azért ez nem törvényszerű. Vannak nők, akik csalódnak, amikor megszületik a gyerekük, mert nincs meg a kapocs, vagy egyenesen gyűlölik, és nem tudják, hogy miért. Mostanában elég sok ilyen történetet hallottam.
Nem könnyű úgy eldönteni egy műről, hogy jó-e ha a története gyakorlatilag megrémít téged. ezért olvas Charlotte, és nem én, és a lánynak jó ízlése van hozzá, hogy szétválogassa a kéziratokat, ahogy ahhoz is, hogy mindegyikhez jegyzeteket készítsen, így én már tudom, hogy melyek azok, amikkel tovább kell dolgozni, és amik kétesek, azokon mi az, ami kétessé teszi.
- Szünetet. Az olyan nők, mint te, vétek, ha szünetet tartanak.
Jegyzem meg csendesen, miközben elfekszem a földön, és lehunyt szemmel hallgatom őt tovább. Ez egy különleges dolog, mert ez kisugárzás kérdése, és Opheliának olyan kisugárzása van, hogy még én is simán utánafordulnék, még most is. Szóval nem nagyon hiszem, hogy ő erre képes lesz, és nem azért, mert benne nincs kitartás, hanem mert a férfiak nem fogják hagyni.
- VÁÁÁÁÁÁÁRRRRJJJJ!
Ülök fel hirtelen, mint akit bolha csípett meg, és egyre szélesedő vigyorral váltok át négykézlábra, hogy közelebb "osonva" hozzá, szinte belemásszak Feli arcába, és olyan mélyen nézzek a szemébe, amennyire csak tudok.
- Tudtam én, hogy "Ili" nem egy nő, akivel megcsalsz, hanem egy pasi. Ki ez a fickó, ki vele. Tuti, hogy nem meleg, mert akkor nem titkolnád. Szóval Ilián. Mindent tudni akarok. Most. Csicseregj.
És nem is tágítok, szinte az ölébe ülve emelkedek újra két térdre, és fenekemet a sarkamra helyezve nézem őt. Ebből nem menekül, beszélnie kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=786644#post786644][b]Korinna W. Everleigh - 2019.12.29. 12:37[/b][/url]

- Vagy így vagy úgy, milyen drámai. Mint egy vetélkedőben. A jobb sarokban az erős feminista, a balban a férfire vágyó nő. Éééés box!
Még az ökleimet is mozgatom egy kicsit a levegőben úgy, mintha igazán boxolnék, de aztán csak vigyorgok, mint a vadalma. Nem könnyű velem mostanság, úgy hullámoznak az érzelmeim, mintha felültem volna át átkozott hullámvasútra. Csak abban reménykedek, hogy ez csak valami hülyeség nálam, mert éppen túl tökéletes az életem - leszámítva persze, hogy nem vagyok terhes -, és nem a változó kor tört rám a harmincas éveim előtt, mert akkor esküszöm, hogy teljesen kiakadok. Jobban, mint az illő volna. Jó, csak nem öregszem villámtempóban, szóval ez csak valami női hiszti, ennyi, el fog múlni. Nőnek lenni nem mindig jó, és ez tény.
- Középkorú véla? Uh, de abszurd ez így.
Elképzelni se tudom, hogy milyen lehet egy véla középkorúan. Nem sokkal találkoztam, a képeken pedig az idősebb vélákat is babapopsi arccal ábrázolják, szóval nem nagyon tudok mit mondani arra, hogy egy véla _középkorú_. Az maximum az anyám, és rajta látszik is, hogy bizony belépett már abba a köorba, amikor elé illeszthetjük, azt a fránya minősítést, hogy bizony középkorú. De ez a mondatrész, hogy "középkorú véla" nagyon perverzen hat. Nagyon nagyon.
- Helyes, mert ha bármi is történt volna, akkor az szexuális erőszak lenne, mivel visszaélt a hatalmával. Olyan, mintha begináztak volna, nem tudsz ellene védekezni, és itt nincs olyan, hogy a nő is hibás.
Amúgy is nagyon merésznek találom ezeket a kijelentéseket, anno Pécs csinált egy nagyon rossz kampányt a nők megerőszakolásáról, és elég nagy felháborodást is keltett, nem is futott sokáig, mégis épp elég ideig, hogy emlékezzek rá. Mennyire mérges voltam annál a kampánynál, Merlinre!
- Nekem nem szimpi ez a fickó, megvallom őszintén, de lehet, hogy nem mondott hülyeséget.
Azt be kell látnom, de ember, hát megvélamágiázta, hát ki tesz ilyet?! Nem ismerem, nem tudom, hogy miféle, de nagyon nem tartom szimpatikusnak az ilyen lépéseket. De Felit nem hibáztatom, mocsok dolog a vélamágia, és tudom, hogy hiába vagyok szerelmes Jackbe, hiába van a gyűrű az ujjamon, tudom, hogy ha ilyenbe keverednék, nem tehetnék róla, csak a szégyen maradna. Persze, amióta együtt vagyunk, sokkal óvatosabb vagyok, nem nagyon megyek olyan helyre, ahol beüthet a krach, mert ha valakit, őt nem akarom elveszíteni.
- Azt hiszem, iszok egy kis bort.
De csak egy kicsit, mert az már bizonyos, hogy most sem vagyok terhes, és egy kis bor nem árthat. Kiiszom a meggylevem, és töltök egy negyed pohárral.
- Amúgy nem hittem volna, hogy valaha itt kötünk ki. Távol a húspiactól. De nem bánom egy kicsit sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=787184#post787184][b]Korinna W. Everleigh - 2020.01.01. 18:43[/b][/url]

- Egy középkorú véla.
Ízlelgetem tovább a kifejezést, mert annyira életidegen ez a két szó egymás mellett, hogy egyszerűen képtelen vagyok elmenni mellette. Annyira, de tényleg, annyira furcsa, annyira nagyon:
- Perverz.
Nincs rá jobb szó teljesen leakadtam azon, hogy létezik középkorú véla, és ha már azt mondja, hogy “középkorú”, akkor ez nyilván valahogy ki is ütközik. Mert amúgy akkor nyilván nem mondaná.
- Bemutatsz neki? Nem akarom, hogy megvélázzon a kis mágiájával, csak annyira nem tudom elképzelni, hogy hogyan néz ki ez középkorú véla, hogy muszáj lenne látnom.
Mert egyelőre most csak azt tudom mondani, hogy olyan, mint a gyűrűk urában Arwen apja csak nagyon fehér hajjal, vagy annak a másik tünde tyúknak a férje, azt hiszem a férje volt, mintha az fejér hajú lett volna. Hm, néha elő kellene venni a klasszikusokat, hátha valamelyikben van olyan arc, akinek az a szerepe, hogy középkorú véla legyen.
- Nem engedné a büszkesége. Akkor azért mégiscsak ismered, ha ilyeneket ki tudsz róla jelenteni.
Vagy könnyebben kiismerhető, mint például Jack, akiről nagyon sokáig nem tudtam, hogy milyen is valójában. Azt tudtam, hogy jó ember, hogy a szíve meggyötört, de nagyon sok együtt töltött idő, beszélgetés, levél, pillantás és mélyen a szemekben való elveszés kellett ahhoz, hogy én teljes bizonyossággal ki merjek jelenteni bármit is. De persze lehet, hogy csak az én emberem túl bonyolult lélek, és nekem kellett sok idő, na nem mintha bánnám, hiszen vele az első kilenc hónap olyan volt, mint egy utazás, aminél csak remélted a célt, de nem tudhattad biztosan. Minden pillanatban dönthettél rosszul, sőt helyrehozhatatlanul. Olyan volt, mint azok az interaktív könyvek, melyeknél a döntésed határozza meg, merre lapozol.
Ahogy elneveti magát, somolygok én is, majd amikor megint jön a kopogás, akkor már rendesen nevetek, nem is akarom visszafogni magam egy pillanatig sem. Ez valami fenomális, de komolyan.  
- Eléggé perverz, hogy pontosan tudja, hol van a fenekünk. Lehet, hogy röntgenszeme van, és látja még a kék bugyimat is.
A szám elé kapom a kezem, mint aki tényleg riadt, de aztán csak újra nevetni kezdek, mert annyira képtelen tud lenni néha az élet. De igen, kell az a ház, mindenképpen. Neki az iskola meg az előkészítő miatt valami utcaelei kellene, de olyan, ami közel van a hop ponthoz is, hogy az egyetemre is könnyen átjusson. Magamban sorra veszem a lehetőségeket, és érzem, hogy meg fogom találni az igazit.
- Végül is, elértük az álmunkat. Ha azt vesszük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=787591#post787591][b]Korinna W. Everleigh - 2020.01.04. 21:56[/b][/url]

- Szóval, valami váratlant kell csinálnunk, és akkor felbukkan? Nem tudom, ha mondjuk, esetleg kint állnál egy ízléses bikiniben, gitárral és én madárként a válladon ülve csipognám a Nirvanatól a Smells Like Teen Spiritet, akkor megjelenne?
Ez persze csak elméleti felvetés, ugyebár, és nem azon jár az agyam, hogy vajon egy emerald zöld egyberészes nyitott hátúban vagy inkább egy rózsaszín-arany bikiniben fázik-e majd kevésbé. Csak elméleti szinten, persze. De a szememben valami más van. Ó igeeen, ez az elméleti kérdés nagyon is komoly háttérrel bír. Baszkika, hát egy középkorú véla. Nekem látnom kell, hogy mégis milyen. MILYEN?!?! Annyira tudni akarom, annyira éget a kíváncsiság. Csak megérinteném az arcát, csak egy kicsit, csak, hogy érezzem, milyen megfogni egy középkorú vélát. Lopva a ruhásszekrényre pillantok, majd a még előttünk lévő alkohol mennyiségre. Úgy tippelem, ha nem iszok többet, csak ezt az egy kis pohárkát, ahogy megfogadtam, de őt ráveszem, hogy mindet benyakalja, akkor meggyőzhető is lehet, hogy csináljuk meg. Vagy alkoholmérgezést kap, aztán kimossák a gyomrát. Ah, hát milyen legjobb barátnő vagyok? BOR-ZAL-MAS. Ennyit nem ér egy középkorú véla fogdosása. (de, de pszt)
- Ahh, olyan szerencsés vagy.
Nekem van egy ilyen érdekes emberek mániám, szóval ez inkább szakmai ártalom, ha úgy tetszik, mert aki érdekel, azt bizony a könyveim egyikébe teszem. Nem sok regényem van, inkább az önéletrajzokat írom. De mondjuk egy ilyen különleges jelzővel illetet ember önéletrajza is különleges lehet. Nagyon érdekel. Ah, a mániákusságom sokszor nem egészséges. Tényleg gyorsan teherbe kell esnem, különben még a végén kinyír a családom, és erre minden esély meg is van jelenleg. Hiszen miket csináltam az elmúlt időszakban? Egy tizenéves kora elején járó vérfarkas kislányt elcsaltam magammal egy vásárba, ami még akkor meg se nyitott, teletömtem fánkkal, forró csokival meg sült gesztenyével, most meg böködni akarom egy véla arcát. Hát normális vagyok én?
- Szörnyű lenne, ha tudná a választ.
Állapítom meg őszintén, és kiiszom a poharam, majd megcélzom az ágyat, és befekszek az oldalamra. Igen, nekem itt olyan is van. A takaró alá bemászva, a plafont kezdem el bámulni.
- Örülök, hogy még most is szeretjük egymást Ophelia Carolina Brown. Kicseszett módon hiányoztál az életemből, amíg nem voltál benne. Soha többet nem hagyjuk el egymást, rendben?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=788600#post788600][b]Korinna W. Everleigh - 2020.01.11. 16:28[/b][/url]

- Irigy vagy Brown!
Jegyzem meg elkámpicsorodott szájjal, szomorúságot erőltetve a hangomba, mert ez nem fair. Ilián igenis különleges, és nekem nagyon tetszik, hogy léteznek középkorú vélák. Ő meg éppen velem irigykedik, hát mondhatom szépen vagyunk!
Persze tudom ám, hogy nem úgy gondolja, nyilván ezért sem sértődök meg rá igazándiból. Mert tudom, és ő is tudja, hogy legyek bármennyire is szerelmes, érezzek bármilyen hűséget is a másik fél iránt, a férjem iránt, akinél jobban embert nem szerettem és tiszteltem még, ha megkísért a véla mágia, akkor bizony nem lesz kérdéses, hogy összezavarodom, és ez még a jobbik eset, a rosszabbik a megcsalás, a bűntudat, a tönkrement házasságom siratása. Szóval nyilván nem tenném meg, nyilván nem akarnék ebbe a helyzetbe kerülni. De szeretek tudni és tapasztalni. Szívesen beszélgetnék vele, tényleg szavakkal. Azt hiszem, ez szakmai ártalom.
- Miért pont száz évig?
Teszem fel a kérdést, miután végignézem, ahogy rituálisan megadja magát, és bemászik mellém az ágyba. És ha úgy mászna be, ahhoz se lenne senkinek semmi köze, de persze nem úgy. Viszont, ha leszbikus lennék, ziher, hogy Ophelia lenne  a csajom, szóval az opció adott, egy alternatív univerzumban mondjuk, hol aztán tényleg úgy mászik be mellém.
- Mondjuk, ha százegy lesz, akkor is elvisellek, jó?
Kevesebb nem nagyon lehet, mert azért jól dolgozik bennünk a manna, és terveim szerint nagyon sokáig vele tervezek még lenni, meg persze élni is még nagyon sokáig tervezek. De most már kezdek elfáradni, ez látszik abból is, hogy már nagyon nehezen veszem rá magam arra is, hogy eltakarjam a számat ásítás közben. De azért még megy a dolog, szóval most kell stílusosan elaludni.
- Milyen gáz, pár éve ilyenkor kezdtünk alapozni a bulira, most meg már ágyban vagyunk.
Kuncogok csukott szemmel, és még ébren vagyok, olyan hatvan százalékban, de ez rohamosan esik.