Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=780396#post780396][b]Dana Straw Berry - 2019.11.09. 17:22[/b][/url]

Már nagyon vártam, hogy vásárolni menjünk az újdonsült barátnőmmel, egyrészt én is szerettem volna beszerezni néhány új ruhát, másrészt Karola is úgy döntött, hogy szakít régi megjelenésével, és vadiúj ruhatárat varázsol magának. Teljes mértékben egyetértettem a tervével, hiszen legutóbb sikerült a szép, ámde szürke kisegérből egy eszméletlen jó nőt kreálnom úgy, hogy kölcsön adtam neki néhány divatos göncöt, kisminkeltem kicsit, és új frizurát készítettem neki. Rém büszke voltam rá, hogy egy vadiúj külsőt kreálhattam neki, úgy tűnt, hogy ő is nagyon boldog volt az eredménnyel. Meg is beszéltük, hogy találkozunk a Fő utczán, hogy aztán betérhessünk az egyik ruhaboltba, aztán kedvünkre válogathassunk a szebbnél szebb ruhák között. Ismertem egy olyan butikot, ahol mugliszerű ruhákat is árusítottak, én is onnan szereztem be a divatos darabjaimat. Biztos voltam benne, hogy Karola is megtalálja majd itt a számításait, na meg azért is jöttem el részben, hogy segítsek neki a válogatásban. Kellemes őszi idő volt, elég lazán öltöztem fel, kerültem a túl meleg cuccokat, nehogy az üzletben hőgutát kapjak, meg egyébként is volt rajtam egy bőrkabát, amely elég meleg volt ahhoz, hogy ne fagyjak szét, mire megérkezünk a hőn áhított helyszínre. Persze egyébként sem volt túl hideg idő, de azért megfázni sem akartam, mindig is rühelltem betegen fetrengeni az ágyban. Olyankor teljesen tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam, ráadásul, mikor kezdtem jobban lenni, de még nem kelhettem ki az ágyból, mindig elkapott az a fránya unalom, ami totál kínszenvedés volt számomra. Mindig is utáltam unatkozni, ha tehettem mindig kerestem magamnak valami hasznos vagy éppen haszontalan elfoglaltságot, de betegen vagy félig gyógyultan semmi kedvem sem volt bármit is csinálni. Ezt az érzést pedig egyenesen utáltam, bár szerencsére ritkán estem ágynak köszönhetően a rendszeres sportolásnak és az aránylag egészséges étkezésnek. Remek formában voltam azon a hétvégén, mely szabad eljutást biztosított a faluba, természetesen engedéllyel. Szokásomhoz híven a megbeszélt időpontnál kicsivel előbb értem a helyszínre, izgatottan vártam, hogy megérkezzen a barátnőm, hogy aztán belevethessük magunkat a vásárlásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781140#post781140][b]Dana Straw Berry - 2019.11.17. 20:41[/b][/url]

Mosolyogva fogadtam, ahogyan a lány feltűnt a ruháimban, igazán jól álltak neki a divatos ruhadarabok. Nagyon jól összebarátkoztunk, ráadásul legutóbb sikerült szürke kisegérből dögös nővé avanzsálnom. Még smink nélkül is remekül nézett ki, jól állt neki ez a megújulás. Már alig vártam, hogy újabb cuccokat szerezzünk be neki, bővítve ruhatárát új, szépséges darabokkal.
- Szia Karola! Köszi, te is remekül nézel ki - köszöntöttem nagy mosollyal az arcomon.
- Persze, teljesen megértem, eleve nagy lépés tőled, hogy belevágtál a megújulásba - néztem rá biztató tekintettel. Beleképzelve magam a helyzetébe, nem volt könnyű neki átlépni a saját határait, és nagy bátorságra vallott, hogy elszántan belevágott abba, hogy kihozza magából a maximumot új ruhákkal, új frizurával és időnként némi sminkkel. Persze ebben én is közreműködtem, mert időnként megemlítettem neki, hogy milyen jól állna neki xy divatos ruha, meg hogy ő is jobban érezné magát, ha maga mögött hagyná a szürke kisegér stílust.
- Jól vagyok, köszi. Az utca végén van egy szuper butik, onnan szoktam beszerezni a ruháimat, majd meglátod, milyen nagy a kínálat. Ez a kedvenc üzletem - feleltem neki lelkendezve. Én is venni akartam pár új rucit, úgyhogy kapóra jött, hogy Karola is vásárolni szeretett volna, így együtt tölthettünk egy kis időt. Sejtettem, hogy szóba fog kerülni Mihail, hiszen legutóbb én lelkendeztem neki róla, ő pedig kíváncsian várta a folytatást. Fordított helyzetben én is rákérdeztem volna, hogy hogyan haladnak a dolgok kettejük között, de egyelőre rajtam volt a sor beszámoló kapcsán.
- Hú, hát úgy tűnik, hogy alakulgat valami, de még nem tudom, mi lesz belőle. Nem zárkózott el attól, hogy találkozzunk még, de egyelőre képlékeny az egész dolog - nehéz volt úgy megválaszolni egy kérdést, hogy nem adhattam ki minden információt az adott dologról. Nem igazán tudtam, hogyan kéne elmondanom a lényeget úgy, hogy egyértelmű legyen a másik számára, megőrizve ezzel a szenzitív adatokat, de próbáltam megválaszolni a kérdését kicsit átformálva a dolgot.
- Nos, tetszem neki, de még nem tudja, mit érez irántam, nem ismer még igazán, de megbeszéltük, hogy adunk egymásnak egy kis időt, hogy jobban megismerjük a másikat, aztán majd alakul a dolog. Egyébként klassz volt az első randi, csónakáztunk, beszélgettünk, néztük a csillagokat az égen - mondtam neki mosolyogva. Végül is a lényeget megtudta, de fogalma sem lehetett arról, mi is zajlott pontosan a háttérben. Egyáltalán nem voltam könnyű helyzetben, fogalmam sem volt róla, hogy hova fog vezetni ez az egész, de bíztam benne, hogy az idő majd mindent elrendez. Kicsit nehéz volt az, hogy minden fontos tényezőt magamban kell tartanom, hiszen senkinek sem mesélhettem el az igazságot, de tartottam magam ahhoz, hogy senkinek sem mondom el azt, hogy a srác véla. Így pedig a többi hozzá kapcsolódó dolgot sem közölhettem senkivel, hogy milyen aggályai vannak, hogy milyennek tartja magát valójában, hogy mennyire kiszámíthatatlan az egész helyzet és a többi. Tudtam, hogy mit vállalok ezzel, hogy nem lesz egy sétagalopp az egész, de ennek ellenére bizakodva álltam hozzá a dologhoz, és kíváncsian vártam, mi sül majd ki belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781422#post781422][b]Dana Straw Berry - 2019.11.21. 20:10[/b][/url]

- Ugyan! - néztem rá szemérmesen, mosolyogva. Aranyos volt, hogy ezt így kimondta, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól a dicsérete.
- Szerintem nagyon dögös! Jól áll neked! - néztem a lány hajára őszinte csodálattal. A barna haj is remekül állt Karolának, de a szőke tincsek benne nagyon feldobták az egész látványt. Ügyes volt, hogy a szobatársa samponját használta, meg is lett az eredménye... bátraké a szerencse, ahogy mondani szokás.
- Kár, hogy anyudék ennyire maradiak, szerintem nagyon menő az új kinézeted - feleltem a lánynak őszinte tekintettel. Tényleg komolyan gondoltam, amit mondtam neki, reméltem, hogy ő is osztotta a véleményemet.
- Majd meglátod, szuper az a butik! Csomó klassz ruha van ott, nem lesz egyszerű válogatni - ecseteltem neki kitörő örömmel. Mindig is szerettem ott vásárolni, mert eléggé egyediek voltak a ruhák, kedvező volt az áruk, és az előadó is készséges volt mindig.
- Én is nagyon örülök neki, kíváncsian várom a folytatást. Nem tagadom, teljesen megfogott a személyisége, na meg persze tök helyes - néztem Karolára mosolyogva. Reméltem, hogy sikerül majd megismernem a fiút, és ez fordítva is igaz lesz, aztán, hogy hogyan fog alakulni a kapcsolatunk, az tényleg a jövő zenéje. Közben betértünk a ruhaüzletbe, amelyben szebbnél szebb rucikat árusítottak.
- Itt egy farmer ezzel a dögös fekete toppal, itt egy egyberészes ruci, vajszínű, ja ez meg egy klassz lila pulcsi fekete nacival, nézd! - nyomtam a kezébe rögtön a jobbnál jobb ruhadarabokat. Közben félreálltam válogatni hagyva őt is, hogy érvényesüljön, hátha megtetszik még neki ez-az a kiválasztottokon kívül.
- Szeretnék egy koktélruhát meg egy kényelmeset - néztem rá a lányra mosolyogva, majd elkezdtem válogatni a ruhaáradat között.
- Úgy látom, a srác is el van tévedve ott mögöttünk - mutattam rá a fiúra kacér vigyorral az arcomon a lányra sandítva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=782020#post782020][b]Dana Straw Berry - 2019.11.28. 14:45[/b][/url]

- Jól mondod, ha ilyen csökönyösek a téma iránt, akkor úgyse mennél velük sokra szép beszéddel... sőt, hisztivel sem. Amiről nem tudnak, nem fáj nekik, ha meg később esetleg kiderülne, vessenek csak magukra, amiért nem tudták normálisan megbeszélni veled ezt a dolgot. Na meg haladni a korral, figyelembe venni, mit szeretnél, szóval érted - feleltem neki bő lére eresztve mondandómat. Nem értettem, hogy miért voltak ennyire rugalmatlanok a barátnőm szülei, belegondolva nekem nagy szerencsém volt ilyen téren a családommal, mert ők mindig is nyitottak voltak az újdonságokra, követték a trendet, már amennyire tőlük tellett.
- Nos, tudod, még nagyon az elején vagyunk az egésznek, még az is kérdéses, lesz-e az egészből valamiféle kapcsolat. Azért ha úgy alakul, akkor te leszel az első, aki látni fogod - próbáltam megnyugtatni a lányt, úgy látszott, őt is felspannoltam, hogy folyton a fiúról beszélek. Kicsit vissza kellett fognom magam, ráadásul nem akartam túl nagyot koppanni, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy bármi is kialakul majd részéről irányomba. Persze titkon bíztam benne, de nem volt könnyű hideg fejjel gondolkodni, mikor az emberben dúltak azok a bizonyos érzelmek. Ennek ellenére nagyon is tisztában voltam a helyzetünkkel, ennek ellenére belevágtam én is a remény hal meg utoljára szólás alapján, na meg mert úgy gondoltam, hogy az én érzelmeim igenis valósak. Talán épp ezért adott esélyt ő is ennek az egésznek.
- Biztos lesz megint karácsonyi bál vagy ünnepség a suliban, mint általában, úgyhogy jól jönne egy új gönc - néztem mosolyogva a lányra, ugyanis mindig felvillanyozott, ha vásárlásról volt szó.
- A szünetben hazautazol vagy itt maradsz? Én szerintem hazamegyek majd, mint általában, hogy a családom körében ünnepelhessek. Jön majd a nővérem is, szupi lesz, majd még ki kell találnom, ki mit kapjon - meséltem nagy beleéléssel. Már huzamosabb ideje nem találkoztam Daisy-n kívül a családommal, így már eléggé elkezdtek hiányozni. Közben Karola viszonyozta a gesztusomat és ő is kiválasztott nekem egy csodaszép rucit.
- Remek ízlésed van, egy gyönyörű! Naná, hogy felpróbálom! - lelkendeztem a lánynak, majd magamhoz szorítva a ruhát elkaptam tekintetét, és én is automatikusan a srácra néztem, aki gyorsan el is fordította a fejét.
- Nem furcsállod, hogy szoknyákat válogat? Vagy zavarában csinálja? - kuncogtam halkan, nehogy meghallja bárki is a barátnőmön kívül. Egyáltalán nem állt szándékomban kicikizni őt, de kénytelenül is feltört belőlem a kacaj.
- Vagy te tetszel neki - súgtam vissza csilingelő hangnemben. Simán el tudtam képzelni, hogy Karola tetszik neki, miért is ne? Belegondoltam, hogy ha Mihail itt lenne, vajon letépné a fejét, ha azt hinné, én tetszem annak a srácnak? A csónakos beszélgetésünk után inkább bele se mertem gondolni a szituba.
- Oké, menjünk próbálni! - erőltettem egy mosolyt az arcomra, aztán villámgyorsan megindultam a fülke irányába. Az ismeretlen fiú közben eltűnt a látószögemből, már egész közel jártam a próbafülkéhez, mikor hirtelen feltűnt mögöttem, és egy gyors mozdulattal kirántotta a tárcámat a kezemből.
- Azt a jó kurva anyját! - hirtelen teljesen elöntött a düh, tiszta piros lett a fejem, éreztem, hogy mindjárt szétvet az ideg. Nagyon zabos lettem az elkövetőre, nem is voltam rest, eldobtam a kezemben lévő ruhákat, majd rögtön utána szaladtam, hátha utolérem. Kiérve az üzletből észre is vettem, merre fut, felvettem én is a tempót, aztán utána eredve teljes tüdőmből ordítottam, hogy mindenképp hallja, amit közölni akarok vele:
- Ha utolérlek, azt is megbánod, hogy megszülettél! Velem senki se húzhat ujjat, te gyáva görény!
Szerencsém volt, hogy sokat jártam futni, emellett edzettem is, így jó volt a kondim, reméltem, hogy beérem, hogy aztán megkaphassa a magáét tőlem. Nem hinném, hogy megijedt volna egy kicsi lánytól, de még nem tudta, mire vagyok képes. Kicsi a bors, de erős! Ha lány lenne, kitépném az összes hajszálát, hogy visszakapjam a pénztárcámat, fiú révén viszont más elképzeléseim voltak vele kapcsolatban. Közben vett egy bal kanyart, én pedig olyan sikeresen vettem a balost, hogy elestem. Szerencsére nem ütöttem meg magam nagyon, gyorsan feltápászkodtam a földről a kezembe kapva a zsebemből kiesett pálcámat. A fenébe, ha nem gőzöltem volna be, akkor simán megállíthattam volna. Közben magam mögé néztem, hogy Karola vajon utánam eredt-e, pálcámat pedig idegesen forgattam ujjaim között. Talán, ha a lány megjelenik, még beérhetjük, közös erővel talán sikerül megállítanunk, még nincs veszve semmi...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=786739#post786739][b]Dana Straw Berry - 2019.12.29. 19:20[/b][/url]

- Naná, szívesen segítek. Na, az tök jó. Ha elmegyek, akkor majd odajövök dumcsizni hozzád - mondtam neki jókedvűen, remek volt hallani, hogy lesz még ott ismerősöm, nem csupán magam leszek ott, ha éppen úgy döntök, hogy elnézek oda.
- Az klassz, akkor te is a családdal töltöd a karácsonyt. A szilvesztert még nem tudom, hogy kivel és hogy fogom tölteni. Majd alakul - néztem rá elgondolkodva. Tényleg nem tudtam, hogy mi sül ki az egészből Mihail-al, abban sem voltam biztos, hogy megéli-e az a bizonyos dolog a szilvesztert, de azért bíztam a legjobbakban.
- Köszi, akkor fel is próbálom ezt - néztem a merészebb kivágású ruhára, nekem iszonyatosan elnyerte a tetszésemet.
- Ebben egyetértek, valóban elég ocsmány darabot nézett ki... bár remélem, nem magának - nevettem el magam hangosan.
- Ugyan már, ne mondj butaságokat. Miért is ne tetszenél? Csinos vagy, megvan a magadhoz való eszed, biztos, hogy van olyan fiú, akinek bejössz. Hidd el nekem! - kacsintottam rá mosolyogva. Reméltem, hogy idővel több önbizalma lesz a barátnőmnek, de már az is haladás volt nála, hogy készen állt a változásra, ami pedig iszonyatosan dögösen állt neki. Ám ez a délután nem a vidámságról és a felhőtlen vásárlásról szólt, mert az ismeretlen fiú ellopta a pénztárcámat, és elfutott vele. Nem szaroztam, azonnal üldözőbe vettem őt, sosem voltam az a feladós típus, bíztam benne, hogy visszaszerzem az értéktárgyamat, kerül, amibe kerül címszó alatt. Mindenféle szitokszóval a másik nyomába eredtem, jó ideig zajlott a hajsza, míg el nem estem, majd a távolból Karola hangját véltem felfedezni, de még eléggé messze járt tőlem. Épp felkeltem, mire arra eszméltem, hogy valami csoda folytán előttem állt a tolvaj a pálcáját rám szegezve, és épp a taroló átokkal akar nyomulni. Szerencsére igencsak gyors reakcióidővel rendelkeztem, így elugrottam az útból, és a másikra szegezve a pálcámat, kimondtam a varázsszót:
- Capitulatus!
Ezzel a lefegyverző bűbájjal próbáltam ártalmatlanná tenni a tolvajt, majd ha sikerrel jártam, akkor biztos voltam benne, hogy azt is megbánja, hogy megszületett, miután visszavettem tőle a tárcámat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=790410#post790410][b]Dana Straw Berry - 2020.01.24. 21:32[/b][/url]

Iszonyatosan bosszús voltam az elkövetőre, mivel ekkora mellénye volt, hogy képest volt fényes nappal kirabolni. Mindenesetre azt le kellett szögeznem, hogy ügyesen megrendezte a kis színjátékát, amivel átejtett mindkettőnket, hogy aztán a markába röhögve jól kirabolja az embert. Egy jó ideig üldöztem őt, már majdnem elég közel értem hozzá, hogy elkaphassam, ám ekkor sikeresen eltanyáltam, úgyhogy a másik nyert egy kis előnyt velem szemben. Időközben megjelent Karola is, ám sovány vigasz volt az, hogy a srác gyorsan lereagálta a helyzetet, és előkapva pálcáját próbált volna eltalálni. Nekem szerencsém volt, mert kitértem az akciója elől, ám Karola a közeli kukák között végezte, ráadásul ahogy elnéztem, beverte a fejét is szegény pára. A rabló látva a helyzetet, nem tétlenkedett, kihasználta az előnyét, és tovább állt, csupán rajtam állt az, hogy mit választok, utána eredek, vagy pedig meglesem a lányt, mi történt vele pontosan, nem kell-e neki esetleg segítség. Tombolt bennem a düh, az elszántság, hogy majd jól megleckéztetem ezt a szemét alakot, de azért voltam olyan empatikus is, hogy megnézzem, jól van-e a lány. Nem bocsátottam volna meg magamnak, ha bármi rossz történik vele, akármennyire is fűtött a bosszúvágy.
- Karola! Remélem, hogy nem történt veled semmi komoly! Mondd, csak, hogy érzed magad? - futottam oda hozzá aggódó tekintettel. Reméltem, hogy nem verte be nagyon a fejét, meg nem esett túl nagyot. Inkább lemondtam a pénzemről, a bosszúról, fontosabb volt számomra, hogy biztonságba tudhassam a barátomat. Legszívesebben jól megleckéztettem volna a tolvajt, amiért ezt tette Karolával, de ő már szerintem árkon-bokron túl járt. Tudtam, hogy most már késő utána menni, de rohadtul dühített, hogy ilyen könnyen megúszta az egészet. Legközelebb viszont óvatosabb leszek ilyen téren, azt már most elhatároztam magamban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=790453#post790453][b]Dana Straw Berry - 2020.01.24. 23:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=792602#post792602][b]Dana Straw Berry - 2020.02.10. 00:43[/b][/url]

- Rendben, ahogy gondolod. De, ha nem javul a helyzet vagy súlyosbodik az állapotod, akkor szólj, és tényleg elkísérlek a gyengélkedőre - erősködtem, mert féltettem a lányt, nem akartam, hogy esetleg kiderüljön az, hogy sokkal komolyabbak a sérülései, mint ahogyan azt gondoltuk.
- Simán elkaptam volna, végül is majdnem sikerült, de sebaj, csak meglesz, ha feljelentést teszünk ellene - feleltem Karolának elszántan.
- Szerencsére nem volt nálam túl sok pénz, maximum egy ruhányira való. Az irataim eltulajdonítása nagyobb veszteség számomra, azokat nehezebb pótolni és körülményesebb is - válaszoltam neki elgondolkodva. Bele fog telni egy kis időbe, mire újra mindent megcsináltatok, de bíztam benne, hogy a rend őrei kézre kerítik mihamarabb az enyves kezű tolvajt.
- Én remekül vagyok, csak egy picit estem, szerencsére jól jöttem ki a helyzetből, mert le tudtam reagálni időben a helyzetet. Így csak egy kicsit fájt, de meg tudtam kapaszkodni a talajban a kezeimmel, szóval ezzel felfogtam az ütközés nagy részét. Szerintem is beparázott, mondjuk jobban is járt, hogy nem én kaptam el. Azt hiszem, azt nem úszta volna meg ép bőrrel, ha én elkapom - néztem határozottan a lányra, egész belelkesültem, ahogyan elképzeltem magamban azt, ahogy elkapom azt az átkozott tolvajt. Akkor bizony lett volna neki ne mulass!
- Ja, egyébként járok futni folyamatosan, ez is hozzá tartozik az életemhez, szeretek sportolni - világosítottam fel Karolát, közben pedig büszkén belegondoltam, hogy Laurát is rábírtam az effajta életmódváltásra. Nemrégiben mesélte, hogy ő is rákapott a futásra, miután időnként együtt róttuk a köröket a kastély körül.
- Hűűű, ez olyan izgi. Még én se beszéltem velük. De szerintem nem lesz semmi gond, tuti hivatalosak lesznek velünk, emellett megpróbálnak majd segíteni. Most, hogy mondod, el is gondolkodtam az auror szakmán - villant be az agyamba ez a kis ötlet, tulajdonképpen szerettem az izgalmakat, a veszélyt, folyamatos mozgásban voltam, végül is egy Duracell-nyuszinak ez a szakma maga volt a tökély. Kivéve, ha ő maga vált rosszfiúvá, bár ezt egyelőre nem tudtam elképzelni magamról. Hű, már megint sikerült messzire elkalandoznom... Közben odaértünk az említett épülethez, majd a hivatalban feljelentést tettünk, ment minden, mint a karikacsapás. Egy hét múlva kellemes meglepetésben volt részem, ugyanis azt a hírt kaptam, hogy elfogták a tolvajt, és meglett a tárcám is. Igaz, a pénz hiányzott, de az irataim meglettek, ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok.