Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=692140#post692140][b]Lepsényi Zalán - 2017.07.21. 23:14[/b][/url]

Egy kapcsolat lehet nehéz sok szempontból is. Egyrészről mert a szerelmet folyamatosan építeni és ápolni kell, hogy fennmaradjon és ne múljon el a lányok által rózsaszín felhőnek becézett mély érzelem. Ez tán pont annyira nehéz, mint megtalálni azokat a réseket a teendőink között, amit szabadidőnek becéznek. Iskola mellett elég nehéz, de én még könnyebb helyzetben vagyok, mint Gwen, hiszen a lány amellett, hogy házvezetőként tevékenykedik a Levitánál, még egyetemre is jár, sőt mi több, közben dolgozik is. Nem csoda, hogy nagyon kell keresni azokat az órákat, amikor mindkettőnknek jó és tudunk találkozni. Ezen a héten kevés ilyen alkalom volt, viszont este héttől neki sem volt semmi dolga, úgyhogy ma átfutottam hozzá. Micsoda nagy program, de legalább sikerült kivitelezni és ha ez azt jelenti, hogy megnézünk egy filmet, akkor azt mondom, nekem úgy is jó. Mondogatta sokat ezúttal is, hogy aludjak nála, de sajnos ezt nem tehetem meg, mivel holnap kora reggel, még órák előtt találkozóm van valakivel. Abban viszont biztos lehet, hogy általában minél tovább ott akarok maradni nála, így most is már kellően sok perccel elmúlik éjfél, mikor leköszönök Gwentől és visszaindulok a kastélyban lévő hálószobámba.
Ilyentájt szeretem a legjobban a falut, csendes, nincsenek sokan, csak a pubok körül, de azokat meg teljesen meg tudom érteni. A főutcán ballagok végig, nem sietek, hiszen még kint is melegem van, szóval otthon sem tudnék sokat aludni. Alapjáraton nem foglalkozok a részeg hazatérőkkel, sem az utcaszéli villantós lányokkal, most is csak lazán sétálok végig az úton, látok egy fekete hajú lányt, igen jó idomokkal, de inkább sajnálni tudom, mert még egyenesen sem képes járni. Így érthető, hogy már csak szimplán a nyugodt tempómmal utolérem. Mire közel érek hozzá, nagyobb meglepetés fogad, mint életemben eddig bármikor. Álmomban sem gondoltam volna, hogy látom Pankát éjszaka egyedül mászkálni, de ahogy most pillantom meg, úgy minden érzelmem egyszerre szabadul fel. Mérges, ijedt, csalódott, dühös, kétségbeesett és még ki tudja mi vagyok egyszerre. Ahogy felismerem, a maradék utat rohanva teszem meg, s mögé érve gondolkodás nélkül karolom át valahogy, még én sem tudom, épp hogy fogom meg őt, de az a lényeg, hogy megtartsam az éppen egyensúlyából kilendülő lányt. Tartom, nehogy elessen, miközben halkan tudatni próbálom vele, hogy nem egy rosszindulatú ember vagyok.
- Panka! - mondom ki a nevét nagy ijedtséggel, kissé tán zihálva is. Az arca borzasztóan néz ki, semmi értelem nem néz vissza rám íriszeiből, a sminkje bomlani kezdett, a ruhája meg egyenlő a nullával. Egyik kezemmel próbálom lejjebb húzni a dresszét, hogy legalább a bugyija ne látsszon ki. Látom mindenét, talán egy pillanatra megakad a szemem dekoltázsán és fedetlen combjain, de csak mert fiúból vagyok, ám ez most kicsit sem tud foglalkoztatni, hisze az állapota a fontos számomra. Egyáltalán volt már ennyire részeg ez a csöpp teremtés?
- Semmi baj, megyünk haza - biztatom és remélem már tudja, hogy nem egy idegen vagyok, akinek szavában kételkednie kellene. Annyira felmegy a pulzusom, hogy így látom őt... A szívem összeszorul, hisz nem vagyok hülye, ismerem Pankát és ő nagyon nem ilyen személyiség. Átkarolom a derekát és lassan próbálok segíteni neki, hogy folyamatos léptekkel haladjunk a kastély felé. Nehezen szólalok meg, csak leszegett tekintettem segítek neki, amiben épp kell. Nem tudom elhinni, hogy ez megtörténik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=692768#post692768][b]Lepsényi Zalán - 2017.07.26. 19:02[/b][/url]

Lehet, hogy sokszor figyelmen kívül hagyom a környezetemet, de vannak személyek, akik sosem kerülik el a tekintetemet. Pankát is viszonylag hamar meglátom, de most komolyan azt kívánom, hogy bárcsak ne itt lenne és ne így. Futva megyek oda hozzá, de már a földről kell összekaparnom őt. Próbálom felhúzni valahogy a derekánál fogva és meglepődhetnék, hogy mennyire könnyű súlyú még mindig, de annyira kétségbe vagyok esve, hogy semmi mással nem tudok foglalkozni, csak azt szeretném, ha otthon lenne már és pihenhessen. Guggolás közben még mindig bizonytalan az állapota, úgyhogy inkább felkaromra fektetem a hátat, közben pedig próbálom lehúzni a ruháját, mert per pillanat mindene kilátszik. Igen, bevallom egyszer én is végigvezetem a tekintetemet rajta, de sok más pasival, bámészkodóval ellentétben én csak annyit állapítok meg róla, hogy még mindig jó teste van. De ez most nem lényeg. Félig érthetetlen hangjára fordítom rá ismét a tekintetemet. Szavai szívembe marnak, gyomromat kell összeszorítanom, hogy ne lepjen el a szomorúság, hiszen kiderül, hogy mindez miattam van. A mai találkozó őt is nagyon megérintette, de bíztam benne, hogy már tényleg túltett rajtam. Ezek szerint súlyosabb a helyzet, mint hittem és még azóta is csak fájdalmat okozok neki. Nem tudom, mit válaszolhatnék, csak mondogatom magamban, hogy Panka részeg, nem kell komolyan venni, de én is voltam már hasonló állapotban, tudom hogy van igazságalapja Panka szavai mögött rejlő érzelmeknek.
- Minden rendben lesz - válaszolok csak ennyit, noha szememben már nem tudom leplezni a kétségbeesést, avagy a bánatot. Panka jobban hercegnő, mint részeg, még most is ezt mondom. Nem ilyennek ismertem a lányt, persze egyszer mindenki felnő és berúg, de szerintem Panka sosem inná le magát ennyire prostituáltnak. Kivéve most...
Összeszedem magam és felállok vele, nyugtatom, hogy hazaviszem és minden rendben lesz, bár Panka olyannyira nem tud járni, hogy már az első lépésnél elesne, ha nem kapaszkodna meg a pólómban, mely így annyira megfeszül, hogy nyakamnál érzem, elpattan egy-két cérnaszál. Nem igazán érdekel a pólóm, de Panka érthetetlen szavai annál inkább. Természetesen eredetileg a saját szobájába akarom cipelni, de szavai annyira fájnak és egyszerűen nem tudom kimondani, hogy nem.
- A kastélyba, a szobába - felelem halkan, direkt leharapva a végéről a birtokos névmást. Inkább csak haladok vele előre, egy idő után már gyorsabban haladuk, főleg, hogy megunom a motoszkálást és megragadom Pankát a térde hajlatában és felveszem az ölembe, mint a sebesült hercegnőket szokás vagy tudja a fene.
A kastélyban persze a lépcsők áradata komoly nehézséget jelent, de inkább nem rakom le a lányt, addig is gyorsabban haladunk, legfeljebb a bicepszem lesz izmosabb.
- Mindjárt ott vagyunk - biztatom a lányt, hogy hamarosan már a szobába érünk, bár kicsit megvagyok lőve, mikor el kellene dönteni, hogy melyik ház felé menjek. A Levita számomra egyszerűbb, de akkor Panka a szobámban aludna és a pletykák hamar elterjednének, arról nem is beszélve, hogy a csajom a Levita házvezetője. A Navinébe viszont nem tudok csak úgy bemenni, és ha Panka nem annyira józan, hogy kinyissa az ajtót, plusz elvezessen a szobájába, akkor nem fogom tudni hazavinni. Ránézek az ölemben lévő lányra és konstatálom, hogy nem sok értelemmel néz vissza rám. Döntenem kell. Az biztos, hogy Pankát nem tudnám csak itt a folyosón lerakni. Végül sóhajtok egy nagyot és barátkozok a gondolattal, hogy Panka a szobámban fog aludni. Remélni tudom csupán, hogy nem lesz ebből baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=697407#post697407][b]Lepsényi Zalán - 2017.08.23. 11:19[/b][/url]

Sok részeg embert láttam már, de Pankát sosem gondoltam volna, hogy egyedül, éjjel ki tudja hánykor, egy száll semmiben útszéli lányt fog játszani ép ész és megfelelő mozgáskoordináció nélkül. Mikor elsőre meglátom, nem is hiszem el, hogy tényleg ő az, bár hamar rá kell jönnöm, hogy nem tévedek. A kezdeti rémület teljesen kiül arcomra, próbálom rendbe tenni őt, a ruháját, hogy ha majd kijózanodik, akkor ne fájjanak neki az emlékek, már ha ő is olyan típus mint én, aki bármennyire is részeg, mindig emlékszik mindenre. Sajnos... Ez a rosszabb eset szerintem. Ha Panka nem fog emlékezni, lehet nem is mesélem el ezt, jobb, ha nem tud róla. Semmi érdemlegeset nem mondok neki, elvégre felesleges is lenne, nehezen tudok mit mondani, mondjuk mikorra már az ölemben van, én is kezdek lenyugodni, hiszen biztonságban van a lány, már csak fel kell vinni őt a szobájába, hogy aludjon egyet. Nyugtatom, hogy minden rendben lesz, mire olyat válaszol, amire még ebben a káosz helyzetben is mosoly kúszik arcomra. Teljesen kiütötte magát!
- Végül is, ja. Így is fel lehet fogni az életet - felelem nevetve, mert ez az igénytelenség pont nem jellemző rá, bár kétségtelen, hogy igaza van. Nem fogok veszekedni vele, hogy térjen magához, mert úgysem fog reggelig, úgyhogy csak rosszat tennék, ha nem hozzá hasonló lazasággal reagálnék szavaira.
Elindulok vele a kastélyba, noha nem zökkenőmentesek a lépteim, jelenleg nem szereltek fel lengéscsillapítóval, de próbálok minél gyorsabban és egyben minél nyugodtabban - valahogy a kettőt próbáltam összehozni, nem sok sikerrel -, hogy Panka hasát ne rázzam fel. Érzem a nyakam körül összefont karjait, ütőeremnél ajkának közelségét és lélegzetének ingadozását. Nagyon nehéz így a jelenben maradni, ahelyett, hogy újból felelevenítsem a múltat, mikor is Panka ajkai szerelmesen cirógatták a nyakam peremét. Most is lehet gyorsul kicsit a szívverésem, de eldobom magamtól az emlékeket, mert ha figyelmetlenségem miatt elesünk, akkor az jobban fájhat.
A kastélyban kell eldöntenem, méghozzá egyedül, hogy mit tegyek. Nem a szívem súgja azt, hogy a Levitába vigyem, az agyam is azt mondja, hogy a Navinébe Panka állapota okán nem fogok tudni bemenni. Most ha leteszem ott egy random helyre, azzal nem lesz se ő, sem az én lelkiismeretem kisegítve. Úgyhogy döntök a Levita mellett, kockáztatva ezzel nem csak azt, hogy ha megtudja Gwen, akkor magyarázkodnom kell, ez még a kisebbik gond, ugyanis nem csinálok semmit, ami miatt felelősségre vonhat Gwen, azt pedig majd megoldom, hogy Panka a Levitában van egy éjszaka erejéig. Kora reggel felkeltem, vagy mit tudom én...
Sok lépcső vezet a kékek rezidenciájáig, minek kezdetén nagyon ügyesen még jobban kapaszkodik belém, az én szívem meg jobban kezd sajogni. Szidom magamban a rendszert keményen, hogy miért nem hajlandóak engedni a mágusok a muglis dolgoknak és beszerelni egy egyszerű liftet, ha már a hopponálás kiesik a lehetőségből és seprűn repülni sem akarok, mert egy méter emelkedés után Panka elhagyná magát. Mondjuk a lépcső is megárt neki, de összeteszem a két kezemet, hogy az utolsó fokoknál szólal fel, hogy tegyem le, mert nem érzi jól magát. Egyből hajolok is le vele, hogy két lábára tegyem, Panka viszont olyannyira nincs jó állapotban, hogy már állni sem tud, így leül a hideg kőre. Még jó, hogy nem engedem el teljesen, karjánál tarom, hogy legalább felsőteste függőlegesen maradjon, húzom is felfelé, mert csupasz combbal ücsörög a márványpadló még nyáron is jéghideg felületén.  
- Állj fel, meg fogsz fázni! - kérlelem őt halkan, szinte suttogva. Hangom erős és követelő, ugyanakkor ott van benne a féltés is. Szavaim azonban üres fülekre találnak, noha látom rajta, hogy próbál ácsorogni, a végeredmény az - az én szememmel legalábbis -, hogy elkezd félig négykézláb, félig valami billegő tartásban mászni a földön valamerre elfelé. Megbotránkoztat a látvány, szerintem még nincs azzal sem tisztában, hogy a fenekéről kezd felkúszni a ruha, mely most egyáltalán nem örömteli látvány. Mi lett veled, Panka? Megindulok felé, s közben előveszem a varázspálcámat, hogy annak segítségével szerezzek egy zacskót, amit Pankához érve a kezébe nyomok. Ez a mozdulatom már nem épp finom, azt hiszem testbeszédemen is látszik, hogy mennyire elegem lett ebből a látványból.
- Na jó, elég lesz ebből! - Amint ráfog a zacskóra, nem várom meg a véleményét, nem érdekel, ha ellenkezik, felkapom ismét az előbbi utazópózba, és erősen tartva lépek be vele a Levitába. Csak mert ő sem tudja mit akar, hogy akarja, azt sem tudja, hogy hol van, én pedig nem fogom megvárni, mire eldönti és kinyögi. Tudom, mire van most szüksége és hogy mi a legjobb, legkényelmesebb és leginkább opcionális megoldás. Én is voltam már részeg, akkor velem sem volt könnyű, de nagyon örültem, mikor végre a szobámban lehettem. Panka is örülni fog a kényelmes és nyugodt légkörnek. Végigmegyek a Levitán, fel a szobámhoz, de már annyira elkeserített a helyzet, hogy az sem érdekel, ki lát meg és mit gondolnak. Aki ismer, az tudja, hogy nem szoktam miniruhás részeg csajokat minden héten az ágyamba vinni. Reménykedem, hogy nem hány ez idő alatt, ha kell neki akkor azt a zacskóba intézze el. A szobám melletti fürdőben teszem le és itt már útjára engedem, hogy oda menjen, ahol a legjobb neki.