Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=499929#post499929][b]Böröczky Zoé - 2015.07.25. 14:48[/b][/url]

Kétségbeestem. Sok kérdés van, amire nem válaszoltam még a kastélyban, de előbb-utóbb magyarázatot kell rá adnom, főleg azért, mert pont most hurcoltam volna el a fiút, akár erőszakkal is a bálba.
A kis pihenő után, amit az egyezség után tettem, lassan és átgondoltam kezdek beszélni, miközben haladok a falu felé...
- Plusz pont neked. Mert az ismerősi és nem ismerősi körömből egyedül te nem hülyülsz meg, ha véletlen ellibbenek a szemed előtt, ráadásként pedig több szót váltottam veled, mint hogy "szia", ami nagyon kevesekről mondható el.
A ruhám fogja bánni a következő pár percet, mert a gyűrögetés sosem tesz jót, akármilyen anyagról van is szó. Az már más kérdés, hogy lassan elérjük a Fő utcát, de megkönnyebbülés is, mert így legalább közel vagyunk már ahhoz, ahova tartunk, ami nem tudom, hogy hol van, de Quentin tuti tudja, elvégre ő lakik ott, vagy nem tudom. Itt az ideje tehát, hogy a végét is el tudjam mondani annak, amit akartam, bár tudom, hogy csak azt úszom meg, hogy most tárgyaljuk meg. Visszafelé még simán szóba kerülhet, amennyire pedig nekem mázlim van, tuti ez lesz a téma.
- Igen, ez az első. Lett volna lehetőségem rá, de mivel nálunk hetedik végén ballagtak a növendékek, és a hetedik évem a poklok pokla volt, így nem volt ilyenem. Ez pedig remek lehetőség rá, hogy bár nem vagyok középpontban, mégiscsak megélhessem ezt az élményt, mert mire itt végzek, nekünk már nem lesz ilyen.
Már lassan ideje odaérnünk, időzítésem szerint, hiszen a "lakóövezet" környékén vagyunk már, és mielőtt bemenne az otthonába, előtte még azért megsegítem néhány jó tanáccsal, amit még a klubhelyiségben kért.
- Ami kényelmes. Rád van bízva, csak légy bohém, elegáns, és, áh mindegy. Amit jól esik ...
Sóhajtok egyet, meglegyintem a kezem, mintha integetnék, vagy mi a szösz, aztán hagyom bemenni, hogy aztán mehessünk fel.
Miközben fent van, addig pedig van időm egy kicsit belegondolni, hogy mit is takar az, hogy bohém elegancia. Nekem speciel azt, amit választottam, másnak lehet, hogy ez már puccos. De óó, jaj, remélem nem leszek nagyon alul öltözve...
Még jó pár másodperc múlva is ez motoszkál a fejemben, így ellenőrzöm a külsőm, meg mindenem, hogy tényleg meg fogok-e így felelni. Lapos talpú, kényelmes zsinórszandál, a ruhám, ami most egy kicsit ferdén van, hála a ficergésemnek, a rejtett zsebe, amiből gyorsan elveszem a kis tükröm, hogy még a frizurámat is megcsodálhassam, és megigazítsam, majd ha mindezzel megvagyok, süllyedhet vissza a fekete tokos eszköz a "láthatatlan" zsebembe és máris indulhatunk tovább, immáron visszaszerezve az izgalmat, lelkesedést és kedvet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=711590#post711590][b]Böröczky Zoé - 2018.01.12. 05:17[/b][/url]

Nyálkás, hűvös idő van, de pont jó ahhoz, hogy kicsit felfrissítsem az agyam egy kiadós séta közben, amit bizony én most fogok megtenni, ebben az időben, valahol elcsászkálva az utcákon. Régen nem mozdultam ki már a vackomból, és talán ennek nem csak az az oka, hogy ilyen pocsék az időjárás. Sőt, biztos, hogy nem, de ez nem tartozik senki másra sem.
Néha még visszavágyom a kastélyba, a meleg kis szobámba, a többiek mellé, a párnáim és plüsseim közé, hogy egy könyvvel, meg egy bögre pillecukros forró csokival töltsem az egész estét.
De nem, nekem most kint kell kószálni, elhaladva a boltok előtt, de megakadva az egyiknél. A kirakat tele van talárokkal, és iskolai holmikkal, elvégre is, a szezonja van, így, hogy végre elkezdődött újra a tanítás, és minden más is ott fent.
Csak elképzelem, ahogy a kirakat a szobámmá, majd a régi klubhelyiségemmé válik, és csak mosolygok, ahogy a kandallóban ropog a tűz, a fa illata száll, és közben...
Esik a fejemre a hó? Ez vicces, így a lehető legjobb. De csak nekem, addig, míg el nem szalad a figyelmem, és az illúzió, ami a havat eredményezte, szertefoszlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=715300#post715300][b]Böröczky Zoé - 2018.03.01. 18:49[/b][/url]

Túlságosan elmerengek a gondolataimban ahhoz, hogy bármi is érdekeljen, főleg nem az, hogy bárki bármi rossz szót akarna rám tenni. Mondjuk nem is tesz, de hát azért csak amiatt ismerem fel, mert az egésznek vége. Kicsit ironikus, nem? Vigyorgok, mintha újra tizenhét lennék, pont annyi, mint amikor idekerültem, vagyis valahogy úgy, de nem is ez a lényeg, és még az is ismerős, hogy ki szól hozzám, bár elsőre nem ugrik be, hogy honnan, úgyhogy kénytelen vagyok elgondolkodni rajta egy icipicit.
- Hát valamikor olyat is kell.
Igazából mindegy is, miért teszem ezt, amit, meg az is, hogy minden álcám lehullt, de nem is érdekel. Pár éve még sírva menekültem volna a szobámba, és telesírtam volna a párnám, de ma már nem. Szocializálódás...
- Mi járatban erre?
Csak annyit tudok róla, hogy egyetemre jár, vagyis ez az utolsó információm felőle, úgyhogy igazi rejtély, hogy mi is történik vagy nem történik, amiért itt van. Rólam meg mindenki tudja, hogy itt élek, meg itt az unokahúgom, a bolt, meg minden, a szüleimet leszámítva.
Teszek néhány lépést felé, bár a távolságot megtartom, az még megmaradt, de közben kezdem visszahúzni magam köré a falamat, hogy normális legyek, a mellkasomtól kiindulva egészen a fejem búbjáig, és a nagy lábujjam végéig, meg a kezem kisujjának hegyéig. Ha mázlim van, ez a kis botlásom fel sem tűnt neki. Ha pechem, akkor minden észrevehető volt.