Zoé
ruha

Felhúzom a szemöldököm úgy lépkedek a lány mellett. Nem értem mi ez a szöveg a meghülyülésről. Annyira azért nem különleges a lány, hogy elájuljak a külsejétől vagy attól, ahogy beszél. Vagy mások szerint igen?
- Ne vedd sértésnek, de ez elég beképzeltnek hangzik - közlöm vele a fejemben lejátszódó gondolatokat miközben a falu fő utcájára érünk. De legalább a bál kapcsán megvilágosodom, hogy nem volt lehetősége korábban ilyesmire. Bár a dolog elég ködös, azért elég sok mindent megtudok.
- Rendben... Igazából én sem nagyon voltam ilyesmin. A könyvek jobban leszoktak kötni, de talán nem árt egyszer kipróbálni - egyezek bele, mert bár a roxforti bálon megjelentem, a kötelező pofavizit után rögtön le is léptem. Mark persze haragudott rám utána, de sosem tudott sokáig mérges lenni, így nem különösebben zavartattam magam miatta. Most sem lesz másképp, legalábbis remélem.
A faluban persze én mutatom az utat és hamar el is érünk a ház elé, amit a szüleim szereztek nekünk. A ház előtt mikor megérkezünk még megkérdezem mit vegyek fel, mert egyáltalán nem követtem mi a buli témája, és nem szeretnék mellé nyúlni.
- Bohém és elegáns? - kérdezek vissza, vigyorogva, aztán bólintok. - Nem probléma! - mondom könnyedén és beszáguldok. Markot nem találom sehol, a ruhás szekrényemből meg repkednek ki a ruhák, ahogy a megfelelő összeállítás után kutatok.
Biztos eltelik 5 perc (ha nem több) de végül elégedetten jövök ki a lakásból a nadrágtartómba akasztott kezekkel.
- Na jó lesz? - kérdezem aztán ha neki is megfelel, akkor mehetünk is fel a kastélyba. A karomat nyújtom neki, mert bár magasabb mégis így illik vagy mi...