Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=689793#post689793][b]Rothman Anton - 2017.07.11. 21:37[/b][/url]

Bogolyfalva. Amilyen kevésszer jártam itt az elmúlt évtizedekben, mostanában (értsd: az elmúlt években) olyannyira sokszor teszem. Biztosra veszem, hogy a legtöbb köze ahhoz van, hogy tanárkodtam itt egy keveset a tanodában. Nem ám ahhoz, hogy a lányom a mai napig ebbe a suliba jár és szeretek a közvetlen környezetében alkalmatlankodni. Ó, dehogy.
Szóval most se tudom teljesen, mit keresek itt. Beugrottam Rubya drágához, ez már valahogy alap, ha erre tévedek. Most meg az utcán botorkálok és a kirakatokat vizslatom. Bár sokkal inkább azok vizslatóit. Hiszen az emberek mindig is jobban érdekeltek a tárgyaknál. Végülis a szakterületem. Kizárólag ezért.
Az a szőke fruska például nagyon céltudatosnak tűnik. Nagyon akar valamit, csak még azt nem tudja, mit. Vagy tudja mit, csak azt nem, hol találja. Vagy tudja mit és azt is, hol találja, csak azt nem, miként kaparintsa meg.
- Segíthetek valamiben? - állok elé, mint egy hős lovag. Bár se a magasságom, se a kiállásom nem azt mintázza. Már ha azt a daliás képet vesszük, ami a köztudatban él. Máskülönben meggyőződésem, hogy inkább voltak a lovagok ilyen markáns ábrázatúak (jaj de szépen mondtam), semmint szőke hercegek. Meg a lovagiasság úgyis belülről fakad. S mi lehetne lovagiasabb, mint egy bajba jutott hölgy segítségére sietni? Még ha ő nem is tudja majd mire vélni, mit szólítgatják le vadidegen fazonok, jobbjukat ajánlgatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=693500#post693500][b]Rothman Anton - 2017.08.01. 11:26[/b][/url]

Milyen helyes. Azt hiszi, nem olvasok a gondolataiban. Persze, a szó szoros értelmében nem is, azonban mesterségem a hazugok nyakoncsípése és a mesterségem királya vagyok. Akkor még szerényen fogalmaztam. Ez pedig nagyjából majdnem gondolatolvasás. Csak kell hozzá, hogy beszéljek a másikkal vagy hogy bármilyen módon afelé tereljem az észjárását, ahol tetten akarom érni. Onnantól meg már egyszerűen leveszem az árulkodó jeleket. Amit most a lányka művel itt az orrom előtt, az pl. tankönyvekbe illő. A szakmám kezdő tankönyveibe. I. fejezet: A magukat totálisan leleplező, röhejesen béna hazugok.
- Á, Aladár. Hm... - bólogatok olyen kedves természetességgel, mintha tényleg tudnám, ki vagy mi az az Aladár és örülök neki, hogy hírt hallok felőle.
- Ó, én csak szeretnék beszerezni egy, s mást, amit nem volna szabad igazán beszerezni és nagyon remélem, hogy nem fogok lebukni - legyintek lazán, szembeállítva a fruskát önmagával. A részleteket még nem tudom pontosan, de majd kikörvonalazódik hamarosan. Az iménti meséjében ugyanis voltak ám igaz pontok. Bizonyos szavakat egészen másként ejtett, mint a többit.
- Szerelmi ügy, tudod - vonok vállat.
- Emiatt sok mindenre képes az ember - fűzöm tovább a szót és közben egy porcikámmal sem kívánom tagadni, hogy baromira nem az igazat beszélem. Legalábbis nem magamról. Hanem a lányról. Fejemet oldalra biccentve mosolygok rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=694191#post694191][b]Rothman Anton - 2017.08.05. 00:14[/b][/url]

A szemkontaktus kerülése, a lábaktól segítségvárás... hajaj, szorul a hurok szegény kis diák nyaka körül. Érti a koránt sem burkolt célzásaimat, már-már készül feladni magát, amikor elkövetkezik a drámai fordulat: levelet kap.
Mosolyogva intek a boszorkánynak, hogy csak tessék, a küldemény az küldemény, ne zavartassa magát tőlem, olvassa csak bátran. Én addig egy kirakatot figyelek, nem túl lelkesen. Sokkal inkább Lorát fürkészem, akinek egyik pillanatról a másikra kinő a bátorsága és magabiztossága.
- Nem voltál még szerelmes? - kérdezek vissza szomorkásan.
- Fiatal vagy, eljön még az idő - nyugtatom meg efelől, mintha szüksége lenne rá, vagy mintha egyáltalán ez az, amit a fejcsóválásával kikért magának. Persze nyilvánvalóan nem.
- Viszont állateledelt közel sem itt árulnak - nézek körbe az utca ezen részén. Kb. minden szóba jöhető bolt a falu másik végén van. Úgyhogy kezd egyre átlátszobbá válni az iménti alibije. Olyannyira, hogy gyakorlatilag már nincs is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=696033#post696033][b]Rothman Anton - 2017.08.12. 22:51[/b][/url]

Pillanatról pillanatra változik a leányka hozzáállása a küldetéséhez, amit én szabotálni készülök. Annak rendje és módja szerint halad végig szépen a fokozatokon, mígnem elér a teljes eltökéltséghez. Mivel pedig úgy látom, ez a bizonyos akció csak valami ártatlan tinicsíny lehet, úgy döntök, leszállok a kishölgyről.
Mert én ilyen jófej auror bácsi vagyok.
- Nem - felelek röviden a segítségkérésére.
- Egy részt nem érek rá, másrészt foglalmam sincs, pontosan hol kapsz. Csak azt tudom, hogy nem itt - intek lendületesen körbe a falu ezen részén, majd zsebrevágom a kezeimet és lemosolygok a diákra a magam torz vonásaival.
- De sok szerencsét - lapogatom meg a vállát, miközben lazán elsétálok mellette. Fütyörészve haladok tovább utamon. Megúszta az ügyet a navinés. Tőlem aztán szabadon garázdálkodhat. Mondjuk a szerelmi bájital csúnya egy készítmény. Rövid viccnek még csak-csak jó, de valakinek az érzelmeivel játszani és főleg ilyen mesterségesen befolyásolni őket végül nem bizonyul olyan derűs mókának. De ezt majd meglátják ők is. Ez a tanulópénz.