Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=503738#post503738][b]Szendrei Ella - 2015.08.08. 18:01[/b][/url]

Kornél nem keltette azt a tipikus kemény legény és számíthatsz-rá-ha-baj-van srác benyomást, sem első, sem második pillantásra nem volt minden lány álma, de Ella mégis úgy csüngött rajta, mint macska a függönyön. Talán kicsit kevésbé agresszíven, de hasonló lelkesedéssel. Szüksége volt most rá, akár beismerte magának, akár nem, és nála jobb figyelemelterelője nem is lehetett volna.
És mivel abszolút rá és a vele töltött időre akart koncentrálni, hogy semmi se maradjon a figyelméből szabadon, látszólag nagyjából a fülig szerelmes tizenéves kislány szintjére került, ahogy a másikba kapaszkodva, az útra nem is figyelve baktatott mellette az úton. Nevetgélt a poénjain, még akkor is, mikor az legfeljebb egy mosolyt ért volna meg, és gondolatban vagy az itt és most körül, vagy kicsivel előrébb járt, mikor már ott lesznek a nem-prefi bulin, és tovább javítják a hangulatukat. Ki akart kapcsolni, és nála ez a túlpörgetést jelentette.
- Így görbülj meg? - kérdezte, és Kornél orra elé dugta ujját, teljesen behajlítva. - Most már eskü sajnálni fogom, ha nem lesz ott egy prefi se!
Tényleg jó bulinak tűnt, feltéve persze, ha megússzák a dolgot, de ha már Kornél ígérget is, az valami, az olyan, amire érdemes figyelni, nem szokása ugyanis ilyesmiket csinálni.
Persze nem vette őt teljesen komolyan, jól meg is csípte az orra hegyét, ha már ott járt, aztán vigyorogva lelkendezett tovább.
- Gondold el, ma velük bulizunk, holnap meg már a prefektusi fürdőt is használhatjuk. És van ám más előnye is haverkodni velük - ecsetelte tovább, majd hirtelen újabb abszurd ötlete támadt, és vihogva folytatta: - Sőt, szerintem jelentkezhetnél prefinek! És akkor megúszhatunk mindent!
Persze nem gondolta komolyan. Sőt, nevetnie kellett, hangosabban is, mint a jelenlegi tilosban járásuk mellett bölcs lett volna. Na de Kornél, mint prefektus? Ennél viccesebb ötlete ma már nem is lesz.
Kíváncsian pislogott vissza rá, és kezdte a srác ajánlatát mérlegelni. Egész hatásosan előadta, hogy mennyire logikus és a lehető legbiztonságosabb megoldás is ez, de Ellát ennyire azért nem ejtették fejre. Jó, párszor lefelejt ezt-azt, de tudta, mikor akarja egy srác az ágyba csábítani.
- Hacsak nem vették ki a prefik az összes szobát.. oké - felelte.
Mindegy mi történik, míg történik valami. Talán ennél jobb nem is kell. Vagy épp ez az, amire most szüksége van. Határozottan ez az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=721717#post721717][b]Szendrei Ella - 2018.04.29. 10:30[/b][/url]

Végre valahára egy állással a zsebében (illetve a munkaszerződés zsebkendőnyire hajtott saját példányával), és annak biztos tudatával, hogy rövidesen össze tud szedni annyi pénzt, amiből folytatni tudja majd utazását, Ella kicsattanó jó kedvében volt. Nem mintha máskor úgy tűnt volna, hogy menten eret vág, szó se róla, valószínűleg a nevetőráncai komoly dilemmát okoznak majd öregkorára, de korántsem volt derűs hangulatában az utóbbi időben. Jó volt persze találkozni néhány régi iskolatárssal és rokonával, vagy épp iskolatársrokonával, de abból a veremből, amibe hajtotta magát, még mindig csak kikapaszkodófélben volt.
Nem volt végzettsége, szakmai előélete pláne, pénzt pedig nem örökölt egyik nagybácsijától sem - azt se tudta, egyáltalán van-e neki olyan -, és a szüleitől vagy Védától meg nem volt hajlandó kérni. Vagy mert így is túl sokat köszönhetett nekik, vagy mert nem akart hálával tartozni. Véda volt az előbbi.
De most már minden oké, gondolta ő, nincs más dolga, mint szépen mosolyogni - pipa, bár ki tudja, szépnek számít-e a vigyorgása -, és felszolgálni. Néha törölgetni, mosogatni, minél kevesebb dolgot összetörni, és lekapcsolni a villanyt, mielőtt bezár. Fordítva is próbálhatja persze, azt mondták, a lényeg, hogy legyen bezárva az ajtó, és sötét odabent.
Ahogy aztán az utcán sétált, egyszerre a fejében kapcsolták le a lámpákat, vagy legalábbis minden, amin ezidáig elmélkedett gone dark, merthogy helyet kellett szorítani annak a kicsattanó örömnek, amit legkedvesebb barátosnéja megpillantásokat megélt. Ugrott egyet örömében, és el is kiáltotta magát, hogy "Detti!", de a másiknak tele volt a füle zenével (vagy oktató előadással, mit tudhatta ő, mivel bódítja magát a másik), így jobb híján egyszerűen ráfeküdt a lányra, és belevigyorgott az arcába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=721725#post721725][b]Szendrei Ella - 2018.04.29. 12:06[/b][/url]

Szerencsére a Boglár lány tökéletesen passzolt Ella személyiségéhez, pont mint macska a szúnyoghálóra. Valami ilyesmi történt most egyébként is, csak a szerepek cserélődtek fel hamar, mikor Detti megszorongatta kicsit Ellát, nehogymár olyan sok levegő legyen benne - még félrenyeli, vagy ilyesmi, ugye.
Sok ellenkezési lehetőség híján Ella csak vigyorgott tovább, bár megpróbált mondani is ezt-azt, nem tudva, hogy még most se hallana belőle semmit a másik.
- Hát onnan.. on-nan..nan jobb.. jobbról - préselte ki magából a szavakat. Még el is bökött fejével a mondott irányba, bár így most úgy tűnt, az inkább balra van. Vagy felfelé.
A szorongatás végeszakadtával Ella is felült, eligazgatta kicsit barátnője ruháját, és aztán egy arcába lógó tincset is félrefújt, hogy aztán ugyanazzal a lendülettel az vissza is hulljon birizgálni a szempilláját.
Rudolfra, már ezen a ponton vigyorgott ismét, mint a tejbetök, és mielőtt nekiállhatott volna összefoglalni élettörténetét, és azon belül is az eltűnését taglaló fejezeteket, Detti bedobta az úrkisassony kártyát, és úgy kihúzta magát, hogy Ellának fel kellett rá néznie. Pedig elég magas lány ő, mint tudjuk.
Szendrei eligazította haját egy-két gyors seprő mozdulattal, kiegyenesedett ültében, keresztbe fonta lábait - amit igen kényelmetlennek talált -, és felszegett orral, arcizmait visszafogva préselte ki ajkai közül válaszát:
- Önt nem különbben. Engem ért a megtiszteltetés.
A végén már persze röhögött, és gyorsan vissza is vedlett szokásosellába. Bár igaz is lehetne, hogy nem tudja megjátszani magát, nem volt az. Ez a stílus azonban nem az volt, amit rekeszizmai türtőztetni tudtak volna.
- Épp utazgatok. Küldtem pár baglyot is, de lehet nem adtam nekik elég pénzt, mert nem annyira volt miből, szóval nem tudom, eljöttek-e idáig, vagy eldobták valahol útközben.
 - És hát szereztem munkát a faluban, képzeld! Már megint. De most nem fognak kirúgni. Azonnal. Gondolom. Szóval mesélj te is! Nem diplomáztál már le? Azért se nagyon kerestelek itt, mert azt hittem, már elhúztad a csíkot.
Közben úgy találta, most jó lenne egy újabb összeborulás, szóval ültében megölelgette újra Dettit, mert neki is biztos túl sok volt a levegője.