[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=340804#post340804][b]Roósz Péter Balázs - 2014.07.21. 19:49[/b][/url]
ViolettaVégül is varázsló, nem is tudja, hogy miért nem járt erre gyakrabban az iskola elvégzése után. Elvégre ott a hoppor hálózat, tud hoppanálni, seprű. Annyi, de annyiféle módja van a varázslók világában a gyors közlekedésnek. Ezért a teáért talán még a muglik lassú közlekedési eszközeit is érdemes lenne néha kipróbálnia. Jaj, igen és még vonat is van ide, az olyan muglis. Valamelyik héten el fogja ide hívni a testvéreit egy jó kis nosztalgiázásra, körbejárják a kastélyt meg minden. Azóta rengeteget változott a hely, ám a hangulata megmaradt ugyanolyannak, meg persze a régi dohos kastélyszag sem mozdult sehová.
Ismét beleszippant a teájába, aminek még hűlnie kell egy kicsit, hogy elérje a tökéletes hőmérsékletet ahhoz, hogy a legteljesebb élvezetet nyújtsa. Sokan úgy szeretik a teát, hogy leégeti a nyelvüket, pedig az nem vezet sehová, maximum csak nem élvezheti ki kellően az aromákat. Pedig a teáknak az aromájuk a leglényegesebb részük! Balgaság azt kihagyni.
Érdeklődve tekintget az utca forgatagára, ahol mindenféle ember nyüzsög. Vannak köztük furcsák is, de persze ez relatív, hiszen a legtöbbje csak a muglik között tűnne ki. Itt van például az az öreg boszorka, akinek a feje körül madarak repkednek – nyilvánvalóan Avissal idézte meg. Túl sokat élt és dolgozott Budapesten az utóbbi időben, ahol teljesen be kellett épüljön a muglik közé.
Ahogy így mereng és óvatosan bele-bele kortyolgat teájába, mert persze ugye kivárni nem bírja, hogy kihűljön arra lesz figyelmes, hogy valaki a nevén szólítja. Egy pillanatra megdöbben, hogy van még erre valaki, aki emlékszik rá. Hallott róla, hogy sokan a faluba költöztek az iskola után, így derűs mosollyal az arcán felpillant a csészéjéből és egy ismerős arc áll vele szembe. Hirtelen nem tudja beazonosítani a fiatal lányt, a gyereket még inkább nem – tudtával nincs neki olyan. Aztán szerencsére bemutatkozik a leányzó, így minden sokkal tisztább lesz a számára.
- Ááá, szia! Meg sem ismertelek! Hogy mennyit nőttél azóta, amióta találkoztunk! És nahát, baba? Gratulálok!-
Halványan emlékszik csak a tanárnő lányaira, néhány évvel alatta jártak, így főleg csak látásból ismerte őket, megkülönböztetni meg sosem tudta egymástól a csajokat. Vagyis de, ha egyenruhát viseltek, mert nem egy házba jártak. Néhány szót beszéltek, de inkább csak olyan felszínes jó viszony volt köztük, mint ami neki úgy általában volt az iskola tanulóival. Szeretett mindenkivel jóban lenni és megnevettetni őket.
- Nagyon régen találkoztunk! Hány éve is végeztem a suliban? Nyolc? Ne álljatok ott, üljetek ide!-
Hívja barátságosan Lettit, miközben finoman a padra mutat maga mellé. Azért ha jobban megnézi, Violetta sokkal finomabb, csendesebb leányzó, mint Vivien. Ő sokkal jobban szeretett kacérkodni meg szemtelenkedni a felsőbb évesekkel.
- Igen, nagyon izgatott vagyok! Kíváncsi vagyok milyen lehet tanítani… remélem nem olyan veszedelmesek az idejáró diákok, mint mondják.-
Feleli nevetve, majd újból belekortyol a teájába. Mmm, csodás ez az íz harmónia, végre kezd kijönni, hogy hűl a nedű. Vigyorogva a lányra pillant, majd pedig a kis lurkón akad meg a tekintete.
- Nagyon édes kiskrapek. Hogy hívják? Anyukád nem is említette, hogy nagymama lett.-
Szó mi szó, nem is sokat beszéltek a nő magánéletéről. A harmadik lánya, aki még akkor meg sem született, amikor ő idejárt éppen ott téblábolt, úgyhogy vele megismerkedett, meg megmutatta neki, hogy milyen közelről egy mosómedve, de körülbelül ennyi.