36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza
Fő utcza - Juhász V. Máté hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 23. 16:58 | Link



Soha többé nem akartam kimozdulni otthonról. Egyszerűen nem akartam kitenni a lábamat, hogy emberek közt legyek; inkább elvoltam magányomban, és tanultam a vizsgákra. Nagyon szeretem a Sötét Varázslatok Kivédését, valahogy az a kedvenc tantárgyam, fene se érti, miért. Viktor újabban kevesebb vizet zavar, hagy tanulni, ami hihetetlenül rendes tőle. Nem győzöm köszönni neki.
Mindazonáltal nem volt kedvem kimenni a kissé lehűlt levegőre (már ha húsz fok hidegnek számít), hiszen rengeteg rám szegeződő tekintetet kapok, amik őszintén szólva nagyon megijesztenek. Minden bizonnyal híre ment a faluban, hogy itt van egy beteg gyerek, akitől óvni kell a többit, és ezért néznek rám furcsán. Nagyon rosszul esik, és félek ezeknek az embereknek a véleményétől.
Azonban a Kiss házaspár, aki elvállalta a pátyolgató szerepét, nagyon sokat mondogatta, hogy menjek ki a friss levegőre, jót tesz a dolog. Hiába ellenkeztem csendesen, rábírtak, hogy menjek ki. Zója is azt tanácsolta, hogy nem árt kinyújtóztatnom a tagjaimat. Szerintem csak aggódnak, hogy még jobban begubózom.
Viktor erre biztosan azt mondaná, hogy "vagy inkább begolyózol".
Így hát elindultam a Tanszerbolt felé. Kellenek pennák és tinta, hogy ki tudjam másolni az igencsak bonyolult csillagtérképeket Asztrológiából, hiszen csak így fogom tudni megtanulni őket. Leírom, és tudom. Nekem ilyen a memóriám, ilyen vizuális.
Ahogy azonban sétáltam a faluban, nem néztem fel, kizárólag a macskaköves utat fixíroztam - nem akartam találkozni a dühös, félő, vagy épp tartózkodó tekintetekkel, ezért jobbnak láttam elkerülni. Legbelül persze mindig megijedtem, ha megéreztem magamon valaki pillantását.
Mikor sikerült rábeszélnem magamat, hogy felpillantsak, meg kellett állapítanom, hogy nem ott kötöttem ki, ahol szerettem volna. A falu ezen utcájában még nem jártam, ami elég elkeserítőnek tűnt. Rossz fele jöttem. Körülnéztem, aztán rájöttem - el is tévedtem.
Hirtelen levert a víz. Nagyot nyeltem, ahogy körbepillantottam. Az emberek furcsállva néztek rám. Vagy csak beképzeltem magamnak a kérdő tekinteteket? Lihegni kezdtem, ahogy nyirkos kezemmel megmarkoltam a pólóm szegélyét. Nekitámaszkodtam az egyik bolt falának.
Csak nyugi - emlékeztettem magamat. Zója ajánlott erre egy jó módszert, de elfelejtettem.
Most mi lesz?
Szál megtekintése

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 23. 18:11 | Link



Valaki hátulról megérintette a vállam. Meglepett hang szaladt ki a számon, és összerezzentem, ahogy villámgyorsan hátrapördültem. Hatalmas szemekkel néztem az ismeretlen lányra, aki kissé határozatlanul szólt hozzám. Azt kérdezte, hogy minden rendben van-e, de azt hiszem, nem várt választ, hiszen rögtön feltette a második kérdését is. Ő is eltévedt! Kis nyögést hallattam, és nagyot nyeltem, ismét. Lehunytam a szemem. Relax.
Azonban a lány engem nézett, szóval nem volt túl sok nyugtom. Szemeim ismét felpattantak, nem tudtam pihenni egy percet sem. Pupilláim hatalmasra tágultak, ahogy rémülten a lányra tekintettem. Közben leplezni próbáltam a rám törő remegést.
Miért, miért van mindig ez, ha egy ember hozzám szól?! - nyavalyogtam magamban.
Meg kellett volna szólalnom. Nagyon gyorsan meg kellett volna, hiszen a lány válaszra várt. De nem tudtam rábírni magam más hang kiadására, mint a nyögés vagy a sóhajtás. Megpróbáltam visszaemlékezni Zója szavaira, és a hangja megnyugtatott egy kissé, ahogy visszajátszottam a félmondatát. "...és az emberek nem azért mennek oda hozzád, mert rosszat akarnak" - ezt mondta. És igaza van. Nem kéne félnem. De mégis.
- Eltévedtem. - leheltem, és bár ez egyik kérdésére sem válasz, talán tud nekem segíteni, még akkor is, ha ő sem tudja, merre kell menni. Szerencse volt, hogy hátamat támasztotta a fal, így nem kellett teljes testsúlyommal terhelni a lábamat, hiszen szegény már így is eléggé kikészült, mivel a remegését csak úgy tudtam megfékezni, hogy abszolút megmerevítettem.
Egyet nem akartam; összerogyni. Azt semmiképpen sem. De azt sem akartam, hogy Viktor elküldje a lányt a fenébe, nem akartam, hogy lássa, hogy bajom van, hiszen mindenki ezért néz rám furcsán, szemmel láthatólag pedig nem tudott a dologról, biztosan nem falusi. Biztosan a Kastélyba jár.
Nagy levegő - figyelmeztettem magam. Ekkor tudatosult bennem, hogy visszafojtottam a lélegzetemet is. Így hát nagy levegőket kezdtem venni, és kicsit megkönnyebbültem, mikor az oxigén visszatért a fejembe.
Persze, ő is őrültnek fog nézni. Úgy nézek ki, mintha az elmegyógyintézetből szalasztottak volna. Lehet, hogy csak bemesélem magamnak, de én úgy gondoltam, így festhetek.
Szál megtekintése

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 24. 19:00 | Link



Mikor bemutatkozott, egy kisebb remegéshullám ment végig rajtam, aminek nagyon nem örültem. Ő az első, aki tulajdonképpen be is mutatkozott nekem. Lélegzésem egyre szaporább lett. Egy pillanatra megállítottam magam, majd lassan nagyokat kezdtem lélegezni. Beszív-kifúj. Stressz ki, nyugi be. Ideje lenne bemutatkoznom.
- Juhász Máté vagyok. Rellon. Magántanuló. - teszem hozzá egy nyelés kíséretében. Még sosem láthatott a kastélyban, egy ideig pedig nem is fog; kár lenne, ha még ennél is jobban megijedne tőlem. Még a végén azt hinné, hogy hazudok magamról, pedig én sosem tudtam olyat.
"Az jó!" - erre felnéztem. Talán ő akart rosszat nekem? Sosem voltam jó az efféle megállapításokban. Mielőtt bármit tehettem volna, arca araszokra volt az enyémtől. Mozdulni se mertem, egész testemben megmerevedtem, mintha sóbálvány átkot szórtak volna rám. Pislogni sem pislogtam, szünet nélkül meredtem a lányra. Végül aztán hátralépett. A szívem még mindig vad iramban vágtázott, mintha csak ki akarna ugrani a helyéről, hogy elszaladjon. Szorosan becsuktam a szemem. Most tényleg meg kell nyugodni, vagy jön Viktor, és abban senkinek sem lesz köszönet.
Megszűnt számomra a külvilág, ahogy szemhéjaim lecsukódtak. Csak nagyokat lélegeztem. Emlékeztettem rá magam, hogy ez a valóság, sőt, elmondtam magamban, hogy hogy hívnak, hol lakom, mi történt velem az elmúlt két percben. Ez segített abban, hogy időt nyerjek, és végre realizáljam, feldolgozzam a helyzetet. Éreztem, hogy arcizmaim egy kicsit elernyedtek. Még vártam pár pillanatot, majd kinyitottam a szemeim, s ezzel újra megláttam a lány képét, aki éppen azt kérdezte, hívjon-e orvost. Féltem, nem is tudom, mitől, de már nem volt annyira vészes.
- Nem... nem kell orvos... minden oké. - mondtam fojtott hangon, és csak remélni tudtam, hogy nem kell még egyszer elismételnem, illetve Katniss elhiszi, hogy minden megoldódott.
Szál megtekintése

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Fő utcza - Juhász V. Máté hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza