36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza
Fő utcza - Szervezői Mesélő hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. július 22. 13:47 | Link


Allison Cambell nevében - Nyári Évi

Még midig alig tudja elhinni, hogy itt van Magyarországon, a Bagolykő védelmező falai között. Nagyon várta már ezt az időszakot, s bár a magyar még elég döcögősen megy neki, boldogan szóba áll akárkivel, aki csak feléje jön. Igaz, hogy azt már nemigazán értik a szembejövők, hogy miket karattyol itt össze, de a szeme csillogásából láthatják, hogy jó szándékkal beszél velük. A kis kéziszótárt azért mindig magánál tartja, hátha egyszer olyan helyzetbe kerülne, hogy szüksége legyen rá. Ma is azt a könyvecskét tanulmányozta, közben meg dúdolta a tegnap este komponált dalát, mikor beugrott, hogy még nem is nézte meg az itteni falut. Pedig biztos izgalmas lehet és talán még hasonlít is Roxmortsra. Bár oda csak engedéllyel járhattak le, ami meg nem olyan felüdítő, mikor már nyolcadszorra könyörögsz, hogy fogadják el a kis lapocskádat.
Könyvét ledobja az ideiglenes ágyára, majd kihalászik egy morzsaszínű kardigánt a bőröndjéből, és már indul is ki az ajtón. A folyosóra érve ugyanúgy köszön mindenkinek és még az sem zavarja, hogy néhányan furcsán néznek rá, amiért még a járkáló manóknak is szán egy röpke üdvözletet. Így megy végig az iskolán, majd egy fél óra múlva már lenn is áll a falu kövein, ahol először eltátja a száját, majd megindul arra a helyre, ahol a legvalószínűbb, hogy összetalálkozik egy új kedves idegennel. Napok óta várta már, hogy megismerkedjen egy számára még ismeretlen emberrel, hiszen mindig is szerette a társaságot. Kár, hogy eddig még nem volt szerencséje elcsevegni valakivel, mivel ugye az ellenkező nyelv miatt ez nem épp könnyű, és bár tanulmányozza a magyart, még a teljes elsajátításra várni kell. Elő is veszi a már említett könyvecskét, és a kirakatokban lévő irományokat próbálja lefordítani a saját nyelvére, mikor hirtelen nekikoccan valakinek.
Szál megtekintése
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. július 31. 23:26 | Link


Allison Cambell nevében - Nyári Évi

De nehezek ezek a magyar szavak! Annyi mássalhangzó és szabály van, hogy azokat képtelenség megjegyezni. És ráadásul ezek a buta j-s szavak! Egyszerűen kibírhatatlanok! Nem is érteni, hogy ezek az emberek hogyan tudják megtanulni ezeket. Mindenesetre is, Allison próbálkozik a megértésével és még a kirakatban díszelgő cédulákat is leszeretné fordítani, persze angolra, mert úgy sokkal jobban érti az egészet. De mi van akkor, ha találkozik egy idevalósi emberrel? Jaj, még belegondolni is rossz, hogy hogyan fog rajta nevetni, amikor meghallja ezt a cudar kiejtést. Úgy látszik kár volt erre gondolni, mert ahogy ott sétálgat a kirakat előtt a kis könyvecskéjének motyogva, hirtelen nekikoccan egy lánynak. A kötetek, amelyek eddig a kezei között lapultak az idegennek, az ütközés hatására elszállnak  és szanaszét szóródnak a Fő utcza kőkemény hegyi köves járdáján. Alisson zavarodottan áll fel, hirtelen azt sem tudja, hogy mi történt körülötte. Amikor azonban megpillantja a szintén a földön heverő jövevényt, sietve felpattan és egy nőies kéznyújtással felsegíti a lányt.
 - Bocsánat! Én nem látni Téged. - Szabadkozik, miközben a saját mondatát elemzi a fejében. Vajon mindent jól mondott? Vagy az is lehet, hogy néhány szót rosszul ejtett ki. De sebaj! Majd idővel úgy is belefog jönni ebbe az egészbe. Tekintetét még mindig a lányon nyugtatja és próbál valami érzelmet kiolvasni belőle, hátha úgy többet megtud arról, hogy hogyan érzi magát. Feldúlt, vidám esetleg szomorú az miatt ami történt? Minden megeshet már a mai világban. Nem egyszer találkozott már olyan emberrel aki nevetett azon, hogyha ellökték valahol. Az egyik háztársai is ilyen, képes mindenben a jót látni. Komolyan, még azon is nevetett, amikor két Mardekáros felsőbb éves ellopta a cipőit és felakasztotta az egyik közeli és meglehetősen magas fára.  
 - Fájni esetleg valami? Én tudni segíteni? - Kérdezi, tekintetét a lányéba fúrva. Egyszerűen hihetetlen, hogy csak úgy feldöntött egy ártatlan járókelőt. Hogy lehet ennyire ügyetlen! Még csak az hiányozna, hogy már most ellenséget szerezzen magának csak azért, mert nem figyelt oda.
Szál megtekintése
Fő utcza - Szervezői Mesélő hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza