Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=286459#post286459][b]Erdős-Prinz Violetta - 2014.05.02. 22:08[/b][/url]

Egész nap nem tettem le szinte a dárágmat, ezért döntöttem úgy, hogy apuka válláról is egy kis tehert levéve David velem jön vásárolni. Nem hiszem, hogy nagyon befolyásolná a későbbiekben a hozzáállását, de legalább így elmondhatja, hogy ha utálni is fogja, bizony volt ruhát venni még ő is.
Mert hogy én a shoppingolásról nem mondok le, az száz százalék, hogy nekem szükségem van ruhatárfrissítésre, és már önmagában arra, hogy a sorok között álljak és lehetőségem legyen válogatni. Nem vagyok függő, és nem is a pénzköltés miatt van, csak ruhabolond vagyok, kész, ez egyszerű. És a nem annyira káros szenvedélyemnek is hódolni kell néha.
A babát meg persze mindenki szereti, mindenki megnézi, aki még nem látta azért, aki meg látta, hogy esetleg változott-e. Szerintem nem igazán változnak, legalábbis szerintem ugyanazok az ennivaló kis pufi cukiságok, mint egész eddigi életükben. Csak nőnek, és nehezebbek is lesznek. Kézben hordom őket, mert szerintem számomra ez így megfelelő, csak egy idő után maximum eggyel tudom majd megcsinálni. Hogy az ikreket egyszerre.. Hát, meglátjuk, de nagy esélyt nem látok rá.
Most viszont táskával és a picivel indulok el, megígérve a család másik két tagjának, hogy azért sietek, mert mégis csak.. órákig nem kellene tartania. Még akkor is, ha nem tudok választani gyorsan lerendezem, most meg aztán.. Egy óra alatt megvolt minden, holott azért vásároltam rendesen. Mégis minden benne van egy táskában, így olyan sok plusz nem lett a cipekedést tekintve.
A boltból végre kilépve egy kicsit megkönnyebbülök, mert időm még rengeteg. Ahogy sétálok megfordul a fejemben, hogy belépek sütizni, mert ma még nem sütöttem semmit, és akkor ezt a pontot ki is hagyhatnánk, de mégis inkább a maradás mellett döntök valamiért. Aztán sokkal biztosabb leszek magamban, amikor Pétert meglátom. Először nem is vagyok benne biztos, csak az ismerős, de régen látott arc. Nagyon régen, és el kell gondolkodnom ki is az.. Hát persze, a tea, akkor nem is lehet más. Lépteim rögtön felé veszik az irányt, és csak a pad mellett, tőle pár méterre állok meg.
- Szia Peti! Emlékszel még rám? Letti vagyok!
Lehetségesnek tartom, hogy ha még képbe is van, ki lehetek, Vivivel azért összekeverhet, így csak egyértelműsítés céljából - én vagyok, az érettebb. Viszont azért remélem, hogy nem kell magyarázkodni, meg nem veszi zokon, hogy letámadom.
- Rég láttalak.. Hallottam az ÁVT-t fogod tanítani Anyával, ő mondta.
Egyébként rögtön az lett volna, hogy mi szél hozott, vagy valami hasonló, de így, hogy a helyzettel tisztában vagyok ettől eltérhet a mondandóm. Bár egyelőre ennél több nem is jut eszembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=363598#post363598][b]Erdős-Prinz Violetta - 2014.08.20. 15:44[/b][/url]

Sosem várnám, hogy majd valakivel összefutok csak így vásárlás után ,akit már nagyon régen, hosszú évek óta nem is láttam. Aztán itt van Péter, akit bár elsőre nem ismerek meg, csak a teával válik számomra bizonyossá kiléte, ő az élő példa, hogy ilyen akkor is lehetséges. Meg persze az is lehetne, hogy én most az információ tudatában, hogy itt van szépen hazamegyek, és kész. De nem, hát miért tenném? Ha már beszélhetek valakivel, én beszélek is, mivel a picik mellett erre nem sok idő jut.
Szerencsére megismer azért, talán a bemutatkozás miatt, de én csak mosolygok látva a meglepődést arcán, amit szavakba is önt.
- Nem is egy, ikrek a drágáim, csak a kislány az apukájával van. Köszönjük!
A vigyort nem nagyon lehetne levakarni az arcomról, látszik rajtam, hogy én most már tényleg mindennek nagyon örülök, még annak is, amit mások figyelmen kívül hagynak.
- Á, nyolc nem hiszem, hogy volt..
Vagy lehet, talán tényleg pont nyolc, gyors fejszámolás, igen, a mostan évvel volt nyolc. Az idő szalad, és nem is tudnám azt mondani, hogy tényleg nyolc évnek tűnt, mert gyorsan elment. Persze nem is igazán foglalkoztam vele, be kell vallanom, csak egy felszínes barátom volt, elment, végzett, hát ez van. Most anya munkatársa.
Közben persze, kérésének eleget téve le is ülök a padra, Dave pedig a kezemben továbbra is, most nyugis és elvan, bár már lehet, hogy éhes. Csak egy megérzés, e ha valami van, úgyis tudtomra adja. Általában jó hangosan.
- Nem, egyáltalán nem olyanok. Jó, hát a rellonosok nem változtak semmit szerintem az évek alatt, de bízom benne, hogy nem olyan nehéz tanítani őket. Majd elmesélheted milyen, mert ha minden jól megy belőlem is tanár lesz, ha végzek.
Nevetek vele, aztán visszatérek a széles vigyorhoz. Igen, jövőre. Tulajdonképpen ebbe úgy még bele se gondoltam, szépen csak tanultam otthon végig a kicsik mellett, dolgoznom sem kellett, elvoltam az új ismeretek gyűjtésével házon belül, ahogy nem jártam a kastélyba fel, csak keveset én majdnem arról is elfeledkeztem, hogy végzek, és akkor már nem engem fognak tanítani, hanem majd én fogok másokat.
- David a neve. Gondolom volt megbeszélnivalótok, és nem ez volt az első. Pedig már lassan egy éve..
Jó, igazából még odaáig van idő, de akkor is sokkal közelebb vannak már az egy évhez, mint a félhez.
- Látom a teákkal való kapcsolatod az évek alatt sem romlott meg...
Mosolyra húzódik a szám, ahogy belegondolok ,hogy tulajdonképpen ennyit változunk az idő múlásával, mennyire leszünk mások, mit hagyunk el és veszünk fel a környezetünkből, ahogy haladunk előre, és ő meg nem, hát hiszen ez volt, amiről beazonosítottam. Régen is szerette, arra emlékszem tisztán, hogy mással nem is igen láttam, ha már láttam.
- Finom illata van, hm, csak nem almás?
Nem vagyok én szakértő, de néhány gyümölcs illatát teában meg tudom különböztetni. Télen mi is ezeket isszuk, de hányszor üldögéltünk a nappaliban és zenéltünk, mikor kint esett a hó... Nekem ezt hozza elő a tea, de persze más, ha valaki rendszeresen fogyasztja.