36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza
Fő utcza - Sharlotte Johanson hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 17. 18:57 | Link

Oktávia

Gyökeres változásai közé tartozott, hogy a kocsmát többször akarta látogatni a kelleténél. Sikerült is neki. Huzamban az ötödik látogatás után valahol megtalálta végpontját, és még minimális mozgásképességgel elindult egy irányba. Az az irány eredetileg a haza akart lenni, de sok minden nem lett belőle.
Tett pár lépést, csuklott. Ütemesen nem tette most ezt, mivel abban az állapotban nem gazán tudta. Össze-vissza bukdácsolt a hóban. Nem volt igazából eszméleténél. Annyit tudott hogy van valahol. Minden más elhomályosult. De nem is volt fontos. Csak haladt egy irányba nehézkesen. Közben értelmetlen hangokat adott ki magából és dünnyögött.
Össze-esni még nem szándékozott. Bírta, sőt. Az elfogyasztott alkohol mennyiségéhez képest jól is volt. Csupán gondolkodásmódja és járásának minősége csökkent. Az viszont nem érdekelte. Úgy gondolta, csak így lehet újra boldog. Reggel kapott egy levelet testvérétől, hogy visszajön. Valószínűleg 2 napon belül. De ő már azzal sem foglalkozott. Csak az új életéhez igazodva cselekedett. Az egyetlen dolog amit a változtatni valókból még nem teljesített a hajfestés. De érezte, hogy abban a két napban még az is meglesz. Mikor pedig kimegy az állomásra Alex vagy nem fogja megismerni, vagy elájul.


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 16. 21:08 | Link

Lucy Dijjas

Mostanában minden megváltozott. Életében a változások és váratlan fordulatok sora volt jellemző az utóbbi időben. Ezek között jó, rossz egyaránt volt, de mindez hozzátartozik a mindennapokhoz. Nem gondolta volna még a nyár közepén, hogy éppen abban a helyzetben, de hogy ott lesz, azt igen. Sok minden összejött neki. Egy tragédia hatására változott meg, visszatért a lázadás. Mi ellen, azt nem tudja, de ez segített feldolgoznia édesanyja halálát. Összeszorul a gyomra ha erre gondol, de viszonylag megbékélt a helyzettel. Bejött a képbe néhány új dolog. Itt a kviddics, amely iránt régóta rajongott, és rajong is, most pedig játszhat. Először ezt is terápiának látta, de akkorra már megváltozott a véleménye. Sport, lassacskán életérzés lesz. Emellett van ez a másik dolog, hogy eltűnt a jó kislányos énje, inkább a felnőtt, érett, de ugyanakkor ugyanúgy lázadozó stílus jellemző rá. Ez így neki furcsa sem volt, ahogy hirtelen jött minden, nem gondolta át. Azokon a spontán ötletekből jött sétálások remek alkalmat szoktak biztosítani viszont az ilyen eszmefuttatásaihoz.
Akkor is így volt. Támadt egy ötlete, és már indult is. Fekete farmer, fehér kabát, és barna, lapos talpú csizma. Így látni általában, ha megy valahova. Ezen öltözékéhez szoros, de furcsa emlékek kötik, ezért aztán elképesztően ragaszkodik hozzájuk. Egy ideig céltalanul bolyongott, az utat nézte, fejét lehajtva. Azt csak később emelte fel. Egy távoli alakot látott a sötétben, ahogy a köd, melyre emlékeit kivetítette oszladozni kezdett. Jobban megfigyelve női alaknak tűnt. Hirtelen nem volt ötlete, ki lehet,sosem látta még. Közelebb érve már azt is látta, hogy nem olyan fiatal, mint ő. Vagyis nem annak látszik, bár ki tudja. Még tett néhány métert, és már egészen közel volt a másikhoz.
- Szia - lépett még párat előre, a lányt nézve - Mi járatban ilyenkor errefelé? - próbált nem túlságosan tapintatlan lenni, de azt a beszélgetést amire akkor vágyott nem tudta máshogy elkezdeni. A 'Zavarok?' túl sablonos, és nem is az a helyzet, amikor ezt szívesen használja. Egy kedves mosoly felcsúszott arcára, ahogy választ várva, kérdőn, de barátságosan nézett az ismeretlenre.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 6. 20:56 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 17. 14:50 | Link

Lucy Dijjas

Sokáig nem is figyelt fel a sötétségre. Teljesen elkerülte figyelmét, hiába látta, csak akkor figyelt fel rá jobban. Elgondolkodásra nem szánt időt, hiszen sokkal érdekesebbnek bizonyult az az ismeretlen alak amit szintén felfedezett. Közelebb érve tűnt csak fel neki, hogy az bizony egy olyan nő akit eddig erre még nem látott. Vagyis lehetséges, de akkor elkerülte figyelmét, vagy csak túl sötét volt már a felismeréséhez. Lassan, de biztosan csökkentette a kettőjük közötti távolságot, majd megfelelő közelségbe érve köszönt is neki. Úgy ahogyan szokott, minden körülbelül vele egykorúnak bármelyik napszakban. A sablonosságot minden esetben próbálta kerülni, így a másik köszönésére csak elmosolyodott. Mikor már rá nézett, arcára is tudott vetni pár pillantást, amiből ugyancsak azt vonta le, hogy nem ismeri. A kérdésére adott válasz pedig bizonylatot adott a gondolatról. Csendesen, mellette haladva hallgatta végig a rövid indoklást, amit szintén kedves mosollyal zárt. A kéznyújtásra előhalászta jobbkezét a kabátzsebből, és viszonozta azt. Ahogy a lány bemutatkozott, már mondta is volna saját nevét, de előbb visszacsúsztatta kezét a zsebébe.
- Sharlotte Johanson. Nem sietek, én is csak sétálok - mosolyodott el ismét, szinte reflexszerűen, majdnem minden mondat után. Megszokta már, de szerencsére nem rossz szokás, csak arcizmai érzik meg a negatív oldalát, ha túl sokszor csinálja. Szedte tovább lábait, gondolatai szárnyra kaphattak abban a néhány másodpercben, amíg  sóhajtott egyet, és tekintetét felemelte az égre. Túl sokat nem látott, kezdett leszállni a köd, de igazából nem zavarta, sokkal inkább érdeklődve kutatta a fehérség mögött alig látható csillagokat. Mindezt csak pár pillanat erejéig, majd tekintete ismét a lányra vándorolt.
- Ma érkeztél? - kérdezte meg váratlanul. Eredetileg nem ezt akarta,de végül ezen szavak hagyták el száját. Nem bánta ugyan meg, de gondolta, hogy hülyeséget kérdezett, mivel a válaszban majdhogynem biztos volt. Lehet, hogy mégsem, viszont akkor is elég lényegtelen, maximum időhúzásra, vagy terelésre használható kérdés volt. Kirázta a hideg, és egy kis megrázkódás keretein belül nézett fel ismét a semmibe. Majd ismét le, a még látható dolgokra.
- Nem fázol? - kérdezett ismét, valami kis nevetésszerűséggel hangjában. Akkor jött csak rá, hogy ő igen, már fázik. Nem megszokott ez tőle, de kell ilyen is. A lány, aki +4C° körüli időben még szoknyában simán elüldögél egy órát kinti padon, de kivételesen most kabátban is kezdte átjárni a hideg.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 6. 21:00 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 17. 16:14 | Link

Lucy Dijjas

Nem érzett feszültséget, vagy bármi bizalmatlanságot, csupán hirtelenjében beszédtémát nem talált. Pedig mindig szívesen csacsog mindenféléről, szinte minden időben, éppen csak hangulatától függ. Akkor volt hozzá, csak fantáziája hagyta kicsit cserben.
- Köszönöm, a Tiéd is nagyon szép. Nem, angol vagyok - mosolyodik el ismételten a bókon és a francia mivoltának feltételezésén. Igaz, kicsit tényleg franciás, de Angliában született, angol származású lánynak mondhatja magát. Csak csendben hallgat, ahogy eljutnak elméjéig a szavak, rájön, hogy az a történet valószínűleg nem 'Happy End'-del végződött, ha így beszél róla. Tudta már ő is, milyen az, ha valaki számunkra nagyon fontosat veszítünk el. Nem kívánja senkinek sem azt az érzést, de ettől függetlenül számtalanszor átélik az emberek azt a szenvedést. A jó oldalát még nem tudta felfedezni, de legalább sikerült viszonylag megbékélnie vele, és nála ez már haladás.
- Remek ötlet - csillannak fel a szemei. Nem akar a hidegen sem maradni, az éppen ott lévő cukrászda pedig már egy kisebb csodával is felért számára. Ahogy meglátta az ajtót, azonnal megkívánta a süteményt. Valamire szüksége volt akkor, csak még nem tudta milyenre.
- Tulajdonképpen mindkettő. A faluban lakom a testvéremmel, de a kastélyban tanulok 4. helyett 2. évfolyamon - nézett ismét a lányra, majd elkezdett közelíteni az ajtóhoz. Már csak alig fél méterre lehetett, mikor szájából ismét egy kérdés csúszott ki.
- Hány éves vagy? - fordult feléje. Kérdő, de kedves tekintettel nézett rá. Nem tudta, hogy ezt miért tette fel, de már érdekelte. Tudni akarta mennyi idős, ha hazaköltözött a suliból. Hogy befejezte-e vagy csak úgy abbahagyta és elment. kezdett nagyon kíváncsi lenni, de türtőztette magát. Csupán szemeiben lehetett látni a csillanást.
Szál megtekintése


Fő utcza - Sharlotte Johanson hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza